A TERROR ÉS A TERRORISTAKIKÉPZÉSBEN HASZNÁLT KÁBÍTÓSZEREK
Nevzat Tarhan
”A
WHO (Egészségügyi Világszervezet) 110 millió dollárt különített el egy Sri Lankán honos növényfaj megsemmisítésére: azok a fiatalok, akik ezt a növényt rágcsálták, elvesztették halálfélelmüket, így könnyen hajlamossá váltak az öngyilkosság elkövetésére. A WHO fontos lépéseket tesz annak érdekében, hogy lecsökkentse annak a kockázatát, hogy a növény a világ többi részén is elterjedjen.” - tették közzé ezt az érdekes hírt 2003-ban a hírügynökségek. A 90-es évek végén a Fluocsetine (Prozac) a „boldogság gyógyszereként” volt ismeretes, de később felfedezték, hogy bizonyos betegeket hajlamossá tesz az öngyilkosságra. Mindez nagy vihart kavart pszichiátriai körökben. Az elmúlt években, Angliában betiltották az egyik legerősebb antidepresszánst, a Parocsetine-t (Serotat), miután bebizonyosodott, hogy ez is hasonlóan hatott az öngyilkosságra hajlamosakra; szakértők közt már jó ideje viták forrása volt a szerrel való visszaélés ténye. Vajon egy új veszélyforrással nézünk szembe? – tették fel a kérdést a pszichofarmakológiai kutatók. Hogyan lehetséges, hogy a gyógyítani kívánt beteg öngyilkossági hajlamát erősítettük meg? A gyógyszerrel hipnotizált ember robotszerűvé lesz? Vajon a pszichofarmakológia egy olyan tudomány, ami a terror céljainak megvalósítása érdekében ajánlkozik? A kutatásokból arra következtethetünk, bizony nem nehéz egy csoport emberből öngyilkos merénylőt formálni. Elég egy kiképzőtábor,
74
Terror és öngyilkos merényletek: az iszlám szemszögéből
beadni az eufóriát kiváltó gyógyszert, majd egy másik drogot, mely segít legyőzni a halálfélelmet. Ha ebből a szemszögből vesszük szemügyre az elmúlt évek terrortámadásait, a szeptember 11-i merényletet, vagy a közel-keleti támadásokat, az érvelés, mely szerint a terrorcselekmények szisztematikusak, és befolyásos csoportosulások által támogatott, szervezett akciókból állnak, egyre inkább bebizonyosodik.
A katonabetegség Az amerikai polgárháború alatt (1861-1865), és a francia-porosz háborúban (1870-1871) a morfiuminjekció volt a katonák leggyakrabban használt fájdalomcsillapítója. Arra szolgált, hogy a katonák el tudják viselni a szúrásokból, égési sérüléseikből fakadó fájdalmat, és hogy segítse őket pihenni. Miután azonban ezeket a katonákat elbocsátották a kórházból, fejfájástól, remegéstől, hányingertől, hányástól és görcsöktől szenvedtek. Ezt a tünetegyüttest nevezték el később „katonabetegségnek”. Később felfedezték, hogy a panaszokat elvonási tünetek okozzák, azok a katonák szenvedtek ebben ugyanis, akik korábban morfium-kezelésben részesültek.
Az ópium felfedezése Az ópium hidroklorid sója az ópiumcserje törzséből nyert oldatban található meg, melyhez a növény megcsapolásával lehet hozzájutni. Európában vagy a Távol-Keleten leggyakrabban pipával juttatták a szervezetükbe a szert, vagy megrágták és lenyelték. Ezt a kábítószert általában az előkelőbb osztályok részesítették előnyben. 1804-ben a francia kémikusnak, Armand Séguinnak sikerült az ópiumból színtelen, finomított morfiumkristályokat nyernie. 1812-ben, pedig egy német gyógyszerészsegéd, Friedrich W. Sertürner tudományos analízis alá vette az anyagot, tapasztalatait pedig „Az ópium analízise” címen tette közzé. Sok fáradságba telt, míg a morfiumból injekciót tudtak előállítani, de az erre irányuló kísérletek 1853-ban végül eredményre vezettek. Az így nyert anyagot csodaszerként propagálták, egyaránt használták fájdalomcsillapító és altató gyanánt. Nevét a görög mitológia alvás és álom istenségéről, Morpheuszról kapta. A szer élvezői úgy tartották, hogy a morfiumadag beadása után eme istenség karjaiban engedtek fel… A
A terror és a terrorista-kiképzésben használt kábítószerek
75
morfium használatának szokása annyira elterjedtté vált, hogy néhány tehetős ember már mindenhová selyem zsebkendőbe csomagolt fecskendőkkel járt, hogy bármikor beadhassa magának a szert. 1890-ben Pinchan a híres Morphinisme című könyvében hívta fel a figyelmet a morfium addiktív hatására. Törökországban Mazhar Osman jelentetett meg hasonló tartalmú művet Keyif Veren Zehirler [Örömöt adó mérgek] címmel 1934-ben. A függőség világviszonylatban leginkább az egészségügyi dolgozókat sújtotta. Végül, mikor fény derült a mellékhatásokra, katonai fájdalomcsillapítóként való használatát is felfüggesztették. Nem lenne hibás az a következtetésünk, miszerint napjainkban az „Extasy” játssza azt a szerepet, melyet egykor a morfium töltött be a társadalomban.
Vannak napjainkban öngyilkosságra hajlamosító gyógyszerek? A hallucinatív drogok közül, vagyis azon szerekből, melyeket szenvedélybetegek tudatmódosító hatásukért használnak, 1954-ben az LSD-t és a meszkalint tartották számon. A szabadelvű hatvanas évektől kezdve ezek a drogok rendkívül nagy befolyással bírtak a popzenei és művészi világra. A meszkalin egy olyan pszihedelikus drogfajta, amit már évszázadokkal ezelőtt is széleskörűen használtak az amerikai indiánok és az aztékok sámánjai, hogy vallási szertartásaik folyamán eksztázisba essenek. A Peyot-kaktusz–melyet csak isteni növénynek neveztek – leveleit rágcsálva érték el ezt az állapotot. Kutatók csak a 19. század végén tudták a meszkalin-alkaloidát izolálni, de szintetikusan csak a huszadik század negyvenes-ötvenes éveitől kezdve foglalkoztak e szer, valamint az LSD és a pszilocibin előállításával. Ezek az anyagok a kitörő öröm érzetét keltik, nagyban torzítják a távolság és a mélység érzékelését, összefüggéstelen beszédre késztetnek. Az ilyen szerek hatása alatt lévő egyén képes lehet kvázi-vallásos transzcendentális tapasztalatok gyűjtésére. Felnyitja az egyén tudatalattiját is, minden, ami addig elnyomva hevert, a felszínre kerül. Alkohol hatása alatt állók legalább valamilyen szintig képesek önkontrolt tanúsítani, azonban ez a pszichoaktív szerek esetében kizárt. Az ilyen befolyásoltság alatt álló személy mindenről beszél, önkontroll nélkül, emiatt is használták a hatvanas évek folyamán e szereket titkos ügynökségek is, mint a
76
Terror és öngyilkos merényletek: az iszlám szemszögéből
CIA, néhány nagyszabású programban. Végül az ilyen anyagok használatát törvényen kívül helyezték.
Az LSD, mint agymosásra használt szer Az LSD-t Dr. Markus Hopmann fedezte fel 1943 áprilisában, laboratóriumában. Az anyagot az anyarozs egy alkaloidájából nyerte. Megfigyelte, hogy az anyag valamilyen furcsa érzetet ébreszt benne. Hopmann percről percre lejegyzett minden egyes változást, amit az LSD okozott szervezetében és tudatában. Az LSD-t 1950 és 1966 között kémek, titkos ügynökségek, bűnszervezetek használták azzal a céllal, hogy hozzáférjenek az „ellenség” agyához, és amennyiben szükséges, meg is változtassák azt. Az 1964-es Helsinki Egyezmény elfogadásával az embereken végzett ilyen jellegű kísérleteket betiltották, így ezeket a tevékenységeket hivatalosan beszüntették. Valakinek az ételébe-italába ilyen szereket szórni, azután megfigyelni, hogyan reagál, mit mond, nem épp tudományosan elfogadható módszer. De pontosan ez az, amit a terrorista-kiképző táborokban tesznek meg a kiképzendő alanyokkal. Minden nap egy kevés LSD adag, és könnyedén irányítható embereket kapunk, akikből egyszerűen akár öngyilkos merénylőt is formálhatunk. A drogok és a drillek megteszik hatásukat. Sokféle drog van, melyeket a terrorista csoportulások arra használnak, hogy „katonáikat” lojálissá tegyék, hogy feladataikat maradéktalanul végrehajtsák. Ahol az öngyilkos merénylőnek kiképzett emberek diétáját vakmerőség-növelő és halálfélelem-elűző pirulákkal is gazdagítják, ott már nincs szükség beruházni drága rakétákra.
Szerek, melyek megnövelik a bátorságot, és elveszik a halálfélelmet Az „Extasy” egy szintetikus pszichostimuláns szer, tudományos neve MDMA vagy metiléndioxi-metamfetamin. Diszkó-drogként is ismeretes, mivel főképp éjszakai szórakozóhelyeken használják, eufóriát, hiperaktivitást okoz. Az Extasy összetevőit koffeinnel, a „halhatatlanság italával” és kokainnal dúsítva megkapjuk a „speed” néven ismert drogot. Az amfetaminszármazékok órákon keresztül kirobbanó aktivitást biztosítanak. Megnövelik a koncentrációs képességet, a drogot használón
A terror és a terrorista-kiképzésben használt kábítószerek
77
a mindent tudás és a mindent bírás érzése lesz úrrá. Az LSD-vel ellentétben az amfetamin származékok nem módosítják a realitásérzetet. Az agy által termelt szerotonin-hormonokat használja fel, azokat a hormonokat, melyek a boldogság érzetéért felelősek. Mivel a szerotonin raktárak vészesen kiürülnek az „utazás” során, a kábítószer-élvezőnek egyre többre lesz szüksége a drogból, kialakul a függőség. A magabiztosság és vakmerőség ébredése azt a benyomást keltik az emberben, hogy a szer használatával egy másik világba léphet. Ha valakinek a szíve tele van gyűlölettel, és dúl benne a bosszúvágy is, ezek a szerek könnyen felszínre hozhatják elfojtott érzéseit, és a személyt egy bizonyos cél ellen irányíthatják, még akkor is, ha ez a cél az öngyilkossággal egyenlő. Nem váratnak sokat magukra azok a pszichofarmakológiai kutatások sem, melyek feltárják, hogyan lehet az agynak azokat a területeit stimulálni, melyek a pánik- és félelemérzetért felelősek.
Befejezés Ezer évvel ezelőtt egy „Hashasijjun” (a mák népe) nevű csoport terrorizálta a muszlim vezetőket, tudósokat és kormányzatot. Ezek az emberek félelem nélkül mentek a halálba, amit az általuk elfogyasztott máknak köszönhettek. Napjainkban azonban már bárkit lehetséges agymosásnak kitenni, hathatós kémiai eszközök segítségével, következő lépésként pedig bizonyos feladatok végrehajtására kondicionálni. Egy olyan terroristacsoportosulás, mely jól felszerelt kémiai laboratóriummal rendelkezik, az LSD segítségével emberek gondolataiban kutathat. Ezekbe az emberekbe aztán új meggyőződéseket ültethetnek, melyek közül bizonyos célpontok ellen irányuló indulatok is szerepelnek. Extasy vagy más amfetaminszármazékok hatása alatt ezek a személyek 8-10 órán belül bármely akciót végrehajtanak. A legszomorúbb mindebben, hogy ebben az esetben a tudomány veszélyezteti a világbékét.
78
Terror és öngyilkos merényletek: az iszlám szemszögéből
Felhasznált irodalom Smith, K.M., Larivell Romanalli. Club Drugs (Szórakozóhelyi kábítószerek), Menthrlere Dioxymethamphetamire, Flunitrazapam, Ketamine Hydrochloride and Gamma Hidroxybutyrtae, I. health, Syst.,2002, Pharm, 59, 1067-1076. NIDA Forteens. Fact on Drugs-Ecstasy (Tények a kábítószerekről-az Extasy) Dugiero G.Schifanorf, Forza G. Personality Dimensions and Psychopatological Profiles of Ecstasy Users (Az Extasy-használók személyiségi felépítése és pszichopatológiai jellemzői), Hum Psychopharmalogical Clin Exp, 2001, 16/635-639. Köknel Ö. Alkolden Eroine Kişilikten Kaçıţ (Az alkoholtól a heroinig), Isztambul: Altın Kitaplar, 1983. Tarhan, N. Psikolojik Savaş (Pszichológiai háború), Istanbul: Timaş Yayýnevi, 2002. F. al-Syed, „The Neurochemistry of Drugs of Abuse, Cocaine, Ibagine, and Substituted Amphetamines” (A Kábítószerek neurokémiája. Kokain, Ibagine és a behelyettesíthető amfetaminok.) Annals of the New York Academy Sciences, 1989, Vol. 844. Harvey J. és B. Kosofsky. „Cocaine, Effects on the Develepong Brain,”(A kokain hatása a fejlődésben lévő agyra.) Annals of the New York Academy Sciences, 1998, Vol. 846. Sızıntı Araştırma Grubu: „Terörde Psikofarmakolojik,”(Pszichofarm akológia a Terror hatalmában) Sızıntı, 2004, pp. 300, 595-597.
