A terminológia mint a nyelvmegőrzés feltétele Pusztay János 1. A terminológia helyéről és szerepéről Az utóbbi évek nyelvtudományi folyamatait figyelve egyre nyilvánvalóbb, hogy a terminológiakutatás jelentősége növekszik. Ennek politikai és gazdasági okai egyaránt vannak. 1.1. A nyelvi háttér A terminológia-alkotás elméleti és gyakorlati kérdései szinte nyelvenként és így népenként eltérő módon merülnek fel. A különbségeknek oka lehet a nyelvek használati körében tapasztalható eltérés – azaz másként jelentkezik a kérdés a világnyelvek esetében, másként nem világnyelvi rangú államnyelvek esetében, másként regionális érvényű hivatalos nyelvek esetében, s megint másként a semmilyen hivatalos jogállással nem rendelkező (többnyire kis) nyelvek esetében. Mindeközben nem a nyelvet beszélő közösség nagysága, hanem a nyelv státusza a meghatározó, hiszen pl. az egymilliós észtség nyelve államnyelv (sőt, 2004 óta az EU egyik hivatalos nyelve), miközben a mintegy 7 milliós tatárság nyelve csak regionális érvényű (vagyis az Orosz Föderáció egyik „szubjektumában”, a Tatár Köztársaságban az orosszal együtt államnyelvként működő) nyelv. A világ nyelvi képe alapján szükség van a terminológia fogalmának sokoldalú értelmezésére. A világon beszélt mintegy 6-7 ezer nyelv többsége ún. kis nyelv. A nyelvek 95%-át kevesebb mint egy millió ember beszéli, kb. 5000 nyelvet beszél kevesebb mint 100 ezer ember, több mint 3000 nyelvet 10 ezernél kevesebben beszélnek (Krauss 1992, 1998). Azaz a nyelvek túlnyomó része ún. kis nyelv és nem rendelkezik államnyelvi funkciókkal. (Pusztay 2008) Ebből következik, hogy a világ nyelvi képe rövid időn belül gyökeresen átalakul, előre-jelzések szerint századunk végére a nyelvek túlnyomó része – a szakértők vérmérsékletétől függően: a nyelvek 50-90%-a – el fog tűnni, vagy legalábbis súlyosan veszélyeztetett állapotba fog kerülni. 1.2. Terminológia-felfogások A világ nyelvi képe alapján szükség van a terminológia fogalmának sokoldalú értelmezésére.
37
Valamennyi nyelvnek megvan a közösség igényeit kielégíteni képes szókincse. E szókincs egyik rétege a terminológia. Úgy látom, hogy a terminológiaértelmezés és -kutatás csupán az ún. magas civilizációval/ kultúrával kapcsolatos speciális (tudományos, politikai, közigazgatási stb.) szókincset tartja terminológiának. Ebben az értelemben a terminológia nagyrészt elszakad a köznyelvi és irodalmi nyelvi használattól. Ez a terminológia szűk értelmezése, mert az élet működésének csak egy szeletére, mégpedig a hétköznapi élethez csak kis mértékben kapcsolódó szeletére vonatkozik. Ebben az értelemben szinte azt mondhatjuk, hogy a nyelvek jelentős részében nincs is terminológia, holott tágabb értelemben az életmóddal összefüggő munkatevékenységek, eszközök kifejezéstára is terminológiaként értelmezendő (ld. pl. a szamojéd népek réntartással kapcsolatos kifejezéseit). Az európai civilizációban szocializálódott népeken belül vannak rétegek (pl. a hagyományos parasztság, a hagyományos kézművesség művelői), amelyek eltűnőben vannak – a maguk anyagi és szellemi kultúrájával és a hozzá kapcsolódó szókincsükkel, aminek egy része szintén a terminológiához kapcsolódik. Ezekben az esetekben a speciális szókincs közelebb áll a mindennapi élethez, mint, mondjuk, az atomfizika terminológiája. Különbséget kell tehát tenni terminológia és terminológia között. A terminológiát különböző foglalkozási ágak szakszókincsének rendszere (is) alkotja, azt viszont az egyes népek élet-viszonyai határozzák meg, hol melyik alrendszer alakul ki, s melyik hiányzik. Azokon a területeken, amelyek nem lényegesek egy nép számára, nem alakul ki a szűk értelmezésű terminológia. Azaz – s itt szinte kizárólagosan kis lélekszámú, önálló államisággal nem rendelkező népekre kell gondolnunk –, ha nincs igény kutatásra, felsőoktatásra, politikára, akkor annak nem alakul ki az adott nyelven szakszókincse. Vannak a világban nyelvi közösségek, amelyek nyelve s így maga a közösség is fennmaradhat a szűk értelmezésű terminológia nélkül. Egészen addig, amíg a nyelvet beszélők élnek, ill. ha a környezetük nem változik meg olyan módon, hogy kénytelenek vagy feladni addigi nyelvüket (ennek következménye az identitásvesztés, s ezzel együtt az asszimiláció), vagy – az adott közösség státuszának pozitív irányú változása következtében – a nyelvet hozzáigazítják az új követelményekhez, s akkor (kedvező politikai, demográfiai stb.) feltételek mellett mind a nép, mind a nyelv fennmarad.
38
A világ nyelveinek zömét illetően két kérdés merül fel. Az egyik kérdés csupán az, hogy e népek mily mértékben vesznek részt a világban végbemenő gazdasági, kulturális folyamatokban (s a kis lélekszámú, önálló államisággal nem rendelkező közösségek esetében kijelenthető, hogy tkp. sehogy sem), azaz e népek a világ egészén belül elszigetelt, lokális, a külső világgal csak kis mértékben kapcsolatot tartó s ezért arról tudomást sem szerző, ám a világtól – anélkül, hogy esetleg egyáltalán tudnának róla – nagyon is függő rendszereket alkotnak. A másik kérdés viszont az, meddig tartható fenn a globalizációs körülmények között ez az elszigeteltség. A harmadik kérdést, hogy a világ veszélyeztetése nélkül meddig tartható fenn a globalizáció, már fel sem teszem. Ha olyan kis szigetekről van szó, amelyek egy multinacionális államon belül működnek, akkor előbb-utóbb – már csak az uralkodó többség asszimilációs törekvései miatt is – eléri őket az információáramlás, s egy generációváltással (az új jelenségekre nyitottabb és más élet-formára is vágyó fiatal nemzedék jóvoltából) egyre szervesebben beleolvadnak az állam domináns tevékenységi áramába. Ez többnyire veszélyt jelent a hagyományos kultúrára s az azzal szoros kapcsolatban lévő nyelvre nézve. Ennek egyik nem elhanyagolható jelentőségű oka, hogy a nyelv képtelen megfelelni az új körülmények támasztotta követelményeknek. Ilyen pl. az oroszországi finnugor népek és nyelvek helyzete. A következőkben – mintegy esettanulmányként – azt mutatom be, mit lehet tenni a nyelvek megőrzése érdekében, egyszersmind előre bocsátva, hogy rokon nyelveink zömét illetően már az utolsó óra után vagyunk, s most már arra kell összpontosítani, mi az, ami még menthető. Ebben az esetben a terminológiát nyelvpolitikai kérdésként kezelem. 2. Esettanulmány: az oroszországi finnugor nyelvek Ebben a pontban azt igyekszem bemutatni, mit tehetünk a terminológia segítségével a nyelvek megmaradásáért. 2.1. Háttér A tagköztársasági státuszú finnugor népek (a Mordvin Köztársaságban: erza, moksa; továbbá mari, komi, udmurt) a karjalaiak kivételével a Szovjetunió szétesését követő mintegy másfél évtizedben megalkották a maguk nyelvtörvényét (komik: 1992, marik: 1995, mordvinok [erzák és moksák]: 1998, udmurtok: 2001), 39
amely az adott köztársaságban az őslakos finnugor nép nyelvét az orosszal egyenrangú – regionális – államnyelvvé tette. (Az 1920-30-as években már élvezett hasonló státuszt a – nem csak finnugor – őslakosság nyelve.) A valóságban azonban ezek a regionális államnyelvek számos oknál fogva nem tudják betölteni az államnyelvi szerepet. Az etnikai hazában élő finnugor népek a róluk elnevezett területen is kisebbségben vannak. Szerepvállalásuk a köztársaság politikai életében nem áll arányban lélekszámuk lakossághoz viszonyított arányával. Nyelvüket a politikai életben, a közigazgatásban gyakorlatilag nem használ(hat)ják, egyre inkább visszaszorul a kulturális életben (sajtó, színház, szépirodalom), az iskolában (csak – s többnyire falusi – iskolák
első
osztályaiban
van
mód
anyanyelven
folyó
képzésre,
a
szaktantárgyakat már csak oroszul tanulhatják). Egyre több – főként városon élő – családban térnek át az orosz nyelv használatára, s nemcsak a vegyes házasságokban. A fiatal korosztály viszonya szülei, de még inkább nagyszülei nyelvéhez egyre negatívabb. Fölmerül a kérdés, egyáltalán beszélhetünk-e a fiatal-ság jelentős hányadánál még a finnugor anyanyelvről. Eközben épülnek a kisebbségpolitika Patyomkin-falvai, a kulisszák. A „mintha”jelenség
uralkodik.
Elvben
minden
van,
fennmaradását, a valóságban azonban
ami
támogatja
színjáték tanúi
a
kisebbségek
lehetünk. Vannak
nyelvtörvények, van anyanyelvű sajtó (más kérdés annak tartalmi és nyelvi színvonala és mennyisége), a finnugor nyelvek szerepelnek az iskolai tantervekben (de csak egyre csökkenő mértékű anyanyelvI oktatás van, és nincs anyanyelvŰ képzés), az állami dokumentumokat egyik-másik finnugor nyelvre (pl. komira) lefordítják (de a fordítások azonnal az archívumba kerülnek, senki nem használja őket – majd jó nyers-anyagul szolgálnak a terminológiát kutatók számára) stb. Ha valóban meg akarjuk menteni – legalább a nagyobb, százezernél magasabb lélek-számú – finnugor népek nyelvét, s így a népet is, akkor már csak az iskola lehet a mentsvár. Közismert, ha egy nyelv az oktatás nyelvévé válik, növekszik a presztízse. 2.2. A CFU terminológiai projektje 2.2.1. A Collegium Fenno-Ugricum (CFU) A Collegium Fenno-Ugricum 2008-ban Badacsonytomajban Pusztay János által létrehozott és vezetett intézet, amelynek célja, az oroszországi finnugor népek, azok
nyelve,
kultúrája
meg-őrzését,
kezdeményezése és megvalósítása. 40
fejlesztését
szolgáló
programok
Az intézet eddigi eredményei: - a Bibliotheca Fenno-Ugrica sorozat, amelyben tudományos-ismeretterjesztő kismonográfiák készültek oroszországi finnugor népekről oroszul és saját nyelven (ez utóbbinak az a jelentősége, hogy e kötetek jelentik az első tudományos-ismeretterjesztő munkákat finnugor nyelveken); a sorozatban eddig hét népről (karjalai, komi, komi-permják, mari, mordvin, udmurt, vepsze) jelent meg összesen 16 kötet (a karjalai két nyelvi változatban, a mordvinokról szóló erzául meg moksául); - a LiteratUral sorozat irodalmaink kölcsönös megismertetését szolgálja – eddig 3 kötet látott napvilágot, ebből kettő egy-egy udmurt, ill. mari költőnő antológiája anyanyelven, magyar műfordításban valamint német és francia nyersfordításban, továbbá a kötetekhez CD-mellékletet csatoltunk, amelyen a költők fölolvasásában hallhatók a versek; a harmadik kötet egy József Attilaválogatás udmurt nyelven; - a Terminologia Scholaris * Школьная терминология sorozatban a közoktatási tan-tárgyak terminológiai szótárait tettük közzé – eddig 50 kiadvány (öt nyelven tíz-tíz tantárgy terminológiáját); - hungarológiai nyári egyetemek: két hét, orosz nyelven. A CFU további tervei között szerepel a finnugor egyetemi hálózat kialakítása, amelynek keretében – videokonferencia módszerrel – közös előadások,
képzési
megvalósítani,
programokat
együttműködve
(mestera
és
doktori
képzést)
Nyugat-magyarországi
lehet
Egyetem
Bölcsészettudományi Karának Uralisztika Tanszékével. 2.2.2. A terminológiai projekt A projekt célja, hogy – újra – megteremtsük a közoktatási tárgyak anyanyelven történő oktatását lehetővé tevő terminológiát. A projekt előzménye még az 1920-30-as évekre nyúlik vissza, amikor a közoktatás (valamint a társadalmi, politikai élet, egyes tudományszakok) számára megalkották a szükséges szakszókincset. Az akkor létrehozott nemzeti iskolákban az 1960-as évekig anya-nyelven folyt a tanítás. Az 1960-as években a nemzeti iskolákat fölszámolták, s áttértek az orosz nyelvű oktatásra. A projekt számára kiválasztottuk az öt legnagyobb – százezernél nagyobb lélekszámú – közösség által beszélt oroszországi finnugor nyelvet (erza, komi, mari, moksa, udmurt). A munkát az oroszországi Regionális fejlesztési
41
minisztérium pályázatának elnyerése tette lehetővé. A projekt pénzügyi fedezetét az EU biztosította. Az alábbi tíz tantárgy szakszókincsének kidolgozására került sor: anyanyelv, irodalom, történelem, társadalomismeret, földrajz, matematika, fizika, kémia, biológia, informatika. Szervezési kérdések A projektet – Pusztay János kezdeményezése és tervei alapján – a sziktivkári egyetem (Komi Köztársaság) nyújtotta be. A projekt fő koordinátora a sziktivkári egyetem finnugor intézetének akkori vezetője, Marina Fegyina volt, akinek a munkáját a szaranszki egyetem (Mord-vin Köztársaság) munkatársa, Alekszej Rodnyakov segítette. Ők voltak egyszersmind a projekt komiföldi és mordvinföldi koordinátorai is. A Mari és az Udmurt Köztársaságban végzendő munkát egy-egy helyi koordinátor irányította. A munkafázisok: a) anyaggyűjtés: a sziktivkári és a szaranszki egyetem munkatársai – felosztva maguk között a tantárgyakat – kigyűjtötték a közoktatásban használatos orosz nyelvű tankönyvekből a szak-szavakat, s elkészítették azok rövid meghatározását, orosz nyelven; b) a szakszavak jegyzékét és az annotációkat megküldték a négy köztársaság koordinátorainak, akik időközben felállították valamennyi tantárgy – esetenként csak egy-egy főből álló – terminológiai munkacsoportját; c) a terminológiai munkacsoportok elkészítették az orosz nyelvű anyag anyanyelvre történő fordítását; a terminusok megalkotásakor figyelembe vehették az 1920-30-as évek szakszavait, amennyiben azok fönnmaradtak; d)
az
elkészült
anyagot
átadták
ellenőrzésre
és
jóváhagyásra
a
köztársaságokban működő terminológiai bizottságoknak; e) a terminológiai bizottságok jóváhagyása után került sor meg az anyagok megszerkesztésére és a terminológiai kisszótárak kinyomtatására. Szerkesztés Egy-egy oldalon három hasábban tettük közzé az anyagot. Az első hasáb az adott finnugor nyelven tartalmazza a terminust, a második hasábban a szakszó orosz nyelvű megfelelője olvasható, a harmadik hasábban az anyanyelven megfogalmazott annotáció kapott helyet. Minden kötet végén elhelyeztünk egy orosz-finnugor mutatót is. 42
A kiadványok a Collegium Fenno-Ugricum Terminologia scholaris * Школьная терминоло-гия с. sorozatában jelentek meg. A nyomdai munkálatokat a szaranszki
egyetemen
végezték.
A
kiadás
helyszíneként
a
finnugor
köztársaságok fővárosait is feltüntettük: Sziktivkár – Izsevszk – Joskar-Ola – Szaranszk – Badacsonytomaj. 3. Megállapítások, következtetések, feladatok 3.1. A szakszavak létrehozásakor a terminológia-alkotás nemzetközileg követett eljárásait alkalmazzák (saját szókincsen alapuló terminusok – ezen belül pl. jelentésbővítés, régi szavak felelevenítése – pl. a komiknál a 14. században élt és alkotott Permi Szent István alkotta terminusoké –, nyelvjárási szavak beemelése stb.; továbbá tükörfordítások, jövevényszavak). Lényeges kérdés a jövevényszavak aránya. A vizsgált anyag alapján ez nyelvenként és tan-tárgyanként is változó. A szótárak elemzése során eredetük szempontjából mind a szakszavakat, mind a terminusok annotációjában előforduló szavakat az alábbi csoportokra bontottam: -
saját szó, ezek közt tükörfordítások is találhatók,
-
nemzetközi kultúrszó (ha alaki változtatás nélkül vagy saját nyelvű
képzővel ellátva fordul elő), pl. kultúra (természetesen a nemzetközinek besorolt jövevényszavak is az oroszon keresztül kerültek be az egyes finnugor nyelvekbe), -
oroszosított nemzetközi kultúrszó (pl. ha a nemzetközi szóhoz orosz
képző járul vagy ha az oroszra jellemző hangalaki változáson ment át), pl. mobil > mobil-nost’ ’mobilitás’, -
orosz jövevényszó,
-
vegyes kompozítum (ha a szóösszetétel elemei különböző eredetűek; itt
számos változat előfordulhat). Az 1920-30-as évek terminológia-alkotása purista szemléletű volt, a jelenlegi megengedőbb. Érdekes megfigyelni, hogy általános elterjedt nemzetközi kultúrszavak helyett is találunk saját nyelvű megfelelést, pl. kultúra: (udmurt) лулчеберет (lulčeberet) – tkp. lélekszépítés, iroda-lom: (mari) сылнымут (sǝlnǝmut) – tkp. szép szó stb. A tükörfordítások révén a terminus anyanyelven lesz nemzetközi. Pl. a (nyelvtani) eset képzése több nyelvben is a latin mintára megy vissza: cado 3 cecidi, casum > casus ’esik’ 43
> német: fallen > Fall > magyar: es-ik > eset > orosz: пада-ть (padat’) > падеж (pad’ež) > mari: возаш (vozaš) > вочмык (vočmǝk) Statisztikai elemzés: egy tantárgy terminusai a különböző nyelveken Matematika nyelv
komi
udmurt
mari
erza
moksa
terminusok
352
364
341
357
380
saját
28,1%
30,5%
18,2%
8,7%
5,8%
nemzetközi
8,2%
9,1%
10,9%
10,1%
9,7%
nk > orosz
1,1%
0,3%
0,9%
0,8%
0,5%
orosz
4,3%
2,7%
4,4%
5,6%
11,6%
vegyes
58,2%
57,4%
65,6%
74,8%
72,4%
a terminusok
886
884
823
921
1017
saját
62/
60,9%
48,7%
47,1%
42,5%
szó/terminus
2,5
2,4
2,4
2,6
2,7
annotációk
2582
2814
2640
2919
2992
83,2%
80,1%
73,3%
72,5%
69,8%
száma
(nk)
szavai
szóelőfordulása saját
Társadalomismeret nyelv
komi
udmurt
mari
erza
moksa
terminusok
294
294
304
289
303
saját
75,2%
63,9%
28%
17%
7,9%
nemzetközi
12,2%
22,4%
36,5%
40,1%
37,6%
nk > orosz
0,3%
2,4%
2,3%
2,1%
2%
orosz
2%
1,4%
10,5%
18%
28,7%
vegyes
10,2%
9,9%
22,7%
22,8%
23,8%
száma
(nk)
44
a terminusok
527
394
453
432
433
saját
86,3%
76,1%
53,6%
26,9%
15,2%
szó/terminus
1,8
1,3
1,5
1,5
1,4
annotációk
3797
3095
3788
3561
4000
96,5%
92,5%
79,5%
79,7%
60,4%
szavai
előfordulása saját
Statisztikai elemzés: több tantárgy terminusai egyazon nyelvben komi tantárgy
anyanyelv
társadalomismeret
földrajz
biológia
informatika
terminusok
323
294
479
393
265
saját
61%
75,2%
54,5%
85%
32,5%
nemzetközi
11,1%
12,2%
19,4%
8,1%
34,7%
nk > orosz
2,5%
0,3%
1,7%
0,8%
2,3%
orosz
5,3%
2%
2,7%
2,3%
3,4%
vegyes
20,1%
10,2%
21,7%
3,8%
27,2%
a terminusok
527
527
883
675
410
saját
73,2%
86,3%
72,6%
91%
50,2%
szó/terminus
1,6
1,8
1,8
1,7
1,5
az annotációk
2647
3797
3177
2737
2212
83,9%
96,5%
85,8%
92,3%
74,7%
mate-
biológia
informatika
száma
szavai
szóelőfordulása saját
moksa tantárgy
anyanyelv
társadalomismeret
matika terminusok
269
303
380
400
255
saját
34,6%
7,9%
5,8%
53%
7,8%
nemzetközi
15,2%
37,6%
9,7%
13,3%
30,6%
nk > orosz
1,5%
2%
0,5%
2,3%
5,1%
száma
45
orosz
21,2%
28,7%
11,6%
18,8%
5,9%
vegyes
27,5%
23,8%
72,4%
12,8%
50,6%
a terminusok
474
433
1017
595
447
saját
52,7%
15,2%
42,5%
65,9%
25,7%
szó/terminus
1,8
1,4
2,7
1,5
1,8
az annotációk
2247
4000
2992
2931
3160
77%
60,4%
69,8%
82,5%
62%
szavai
szóelőfordulása saját Megjegyzések: - A terminusok száma azért különbözik, mert az egyes nyelvekben eltérő mértékben használtak szinonim szakszavakat (ha nemzetközi és/vagy orosz eredetű szó mellett anyanyelvű terminust is közöltek, akkor azt többnyire az új kifejezés bevezetésének szándékával tették). - A terminusok és az annotációk szavai közt több a saját szó, mint a terminusok között. - Amint az várható volt, a természettudományok, az informatika szakszókincse a leginkább nemzetközi/orosz. - Sok a vegyes szerkezetű terminus (legalább egy szó finnugor nyelvű – sokszor azonban pl. csak a tagadó elem vagy egyéb segédszó). - A szó/terminus arány értéke minél közelebb van az 1-hez, annál sikerültebb a terminus. 3.2. Az új kifejezésekhez való viszonyulás Erre vonatkozó kutatások szerint az új szavakhoz, kifejezésekhez általában negatívan viszonyulnak, főként az idősebb, s alacsonyabb iskolázottságú korosztály. A nagyon erős oroszosodás miatt kényelmesebb a már bevált orosz szavakat, kifejezéseket használni. A jelen terminológiai projekt anyaga még nem vált széles körűen ismertté, csak néhány iskolában kezdték meg – 50-60 év szünet után – egy-egy tantárgy anyanyelvű oktatását. Beszámolók szerint lelkesedés tapasztalható mind a tanárok, mind a diákok részéről.
46
3.3. A következő lépések Jelenleg folyik a terminológiai szótárak elemzése, amit majd a következtetések levonása követ. Annyi már látszik, hogy a két mordvin nyelv (az erza és a moksa) esetében a terminológiai szótárakat újra kell írni. Ha a terminológiai szótárak e nyelvek tényleges állapotát tükrözik, s nem hanyag hozzáállás eredményezte az orosz jövevényszavak ily mértékű elburjánzását, akkor nyelvújítást kell végrehajtani. Ld. az ilyen példákat, mint a moksa: действиянь образонь и способонь наречият, amely kifejezésnek minden szava orosz, csak a genitívuszi szerkezet orosztól eltérő felépítése miatt vannak a szavak fordított sorrendben, mint az oroszban volnának, továbbá a szavakhoz a mordvin genitívuszragok járulnak. A két permi nyelv (komi, udmurt) megoldásai, a jövevényszavak aránya mind arra utal, hogy ezeken a nyelveken komoly nyelvfejlesztési munka folyik. Az új anyanyelvű terminusok meghonosodása után fel kell számolni a párhuzamosságokat. Az anyanyelvű képzés bevezetése szempontjából sorsdöntő kérdés lesz a terminológiai
szótárak
alapján
anyanyelvű
tankönyvek
elkészítése.
A
legkézenfekvőbb megoldás a már forgalomban lévő orosz nyelvű tankönyvek lefordítása – az elkészült terminológiai jegyzékek felhasználásával. Ezzel egyidejűleg meg kell kezdeni az anyanyelven oktatni tudó pedagógusok képzését, ill. a továbbképzést. Már ezek a javaslatok is politikai döntést igényelnek, még inkább annak a feltételnek a teljesítése, hogy vissza kell állítani a nemzeti iskolát – legalább ott, ahol a finnugor lakosság egy tömbben, többségben él. Ennek, ill. az anyanyelven történő oktatás társadalmi hasznát jól példázza Tatarsztan és Baskortosztan, ahol lehetséges az anyanyelvű képzés egészen az érettségiig: az értelmiség aránya másfélszerese az orosz értelmiség összoroszországi arányának. 3.4. Úgy vélem, a finnugor nyelvek visszavezetése az iskolai gyakorlatba valóban az utolsó reménye a nyelvek megmentésének. Lehet, hogy vannak más útjai, módjai is a nyelvmentésnek. Van, aki a nyelvi fürdőre stb. esküszik. A Kanadából útjára indult módszert egy-két finnugor nyelv esetében a finnek művelik és propagálják. Átmenetileg valóban eredményesnek látszik, ám nem része a nyelv-elsajátítási folyamatnak (ti. ha nem követi a nyelv óvodai, iskolai használata, a családról nem is beszélve, akkor szinte felesleges az erőfeszítés). 47
A nyelvmentés egyéb megoldásain is lehetne gondolkodni. A politikusok, az értelmiség mintaadó szerepén sok múlhatna – ha használnák a nyilvánosság előtt, akár kétnyelvű közegben is anyanyelvüket. Ám – ahogy én látom – az őslakosságot a különböző politikai fórumokon és szervezetekben gyakran megélhetési
nemzetiségiek
képviselik,
akik
a
saját
személyes
érdekeik
érvényesítésén túl nem foglalkoznak a rájuk bízott feladattal, vagy csak formális megoldásokra törekszenek. Erőteljesen propagálni kellene a kétnyelvű, azaz vegyes házasságokban rejlő nyelvi-kulturális lehetőségeket. A valóságban egyrészt ellenpropaganda folyik a kétnyelvűség ellen, másrészt – s ettől nyilván nem függetlenül – csak a kisebbséghez/őslakossághoz tartozó tanulja meg a másik nyelvét, a többséghez tartozók szinte soha. 4. Záró gondolatok Azt hiszem, nem kell indokolni, miért van szükség a nyelvek megmentésére. A biodiverzitás és a nyelvi/kulturális sokszínűség között szoros összefüggés van, amit még csak kevesen is-mertek föl. A világ nyelveinek csak töredékét lehet megőrizni. Az oroszországi finnugor nyelvek közül a 30-40 ezer vagy annál kevesebb beszélővel rendelkezőknek hosszú távon nincs esélyük a fennmaradásra. Remélem,
hogy
a
fentebb
ismertetett
projekttel
nem
csak
a
terminológiakutatás számára állítottunk elő anyagot, hanem eredményeinket használni is fogják. Ez már politikai kérdés, amit a tudomány aligha tud befolyásolni. Irodalom Krauss 1992 - Krauss, M.: The world’s languages in crisis. – Language 68/1:4-10. Krauss 1998 - Krauss, M.: The Scope of the Language Endargerment Crisis and Recent Response to It. – In: Matsumura, Kazuto (ed.): Studies in Endangered Languages. ICHEL Linguistic Studies 1:101-113. Hituzi Syobo, Tokyo. Pusztay 2006 - Pusztay J.: Nyelvével hal a nemzet. Teleki Alapítvány, Budapest. Pusztay 2008 - Pusztay J.: A terminológia mint a nyelv megmaradásának feltétele. – Magyar Terminológia I/2:205-216. Akadémiai, Budapest. 48
