Alföldi Zoltán
A természetvédelem szerepe és stratégiája a környezeti nevelésben The role and strategy of environmental protection in environmental education
[email protected] Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék, egyetemi docens
ÖSSZEFOGLALÁS Az alapszintű oktatás hatékonysága meghatározó a környezeti nevelésben is, ezért 2016-ban egy komplex, az értékeléshez szükséges alapadatokra (nem, életkor, lakóhely, otthon típusa) vonatkozó kérdéseken túl 11 nyitott és 5 zárt kérdést tartalmazó kérdőívet készítettünk, amelyet – a tantervek és a szakirodalmi eredmények alapján kiválasztott – 7. osztályos gyermekeknek (13-14 éves) juttattuk el nyomtatott formában, az ország különböző (méretű) településeire. A kérdőíves felmérés célja e korosztály élő környezetével kapcsolatos attitűd-jeinek felmérése, megismerése, és információk szerzése egy új környezeti nevelési stratégia elkészítéséhez. A lakosságszám alapján kialakított 6 település-kategóriába tartozó 92 településen lakó 744 fő fiataltól érkeztek vissza kérdőívek. Jelen közleményünkben a kiértékelések első eredményeiről számolunk be. Az élőlények preferenciájára (a növények, illetve az állatok elsődleges szeretetére) vonatkozó kérdésre a válaszadók túlnyomó része (91,3 %-a) az állatokat nevezte meg. Ez alapján indokolt a növényekről szóló ismeretek oktatására kiemelten fókuszálni. A kedvenc növények közül a válaszadók közel 80 %-a (79,9 %) a hazai növényeket, azok közül is a hazai virágokat (73,1 %) nevezte meg. A diákok 77 %-ának otthonában van legalább egy házi- vagy hobbi állat, és közel kétharmaduk (64,4 %) szeretne még további állato(ka)t. A válaszadók 41,8 %-a emlős haszonállatokkal találkozik leginkább lakóhelyén. Havonta legalább egyszer 54 %-uk kirándul, míg 11 %-uknak egyáltalán nincs ilyen élménye. A diákok leginkább (52,8 %-ban) otthon találkoznak állatokkal. A természetvédelemre vonatkozó kérdések közül a diákok 77,7 %-a minden élőlényt védene, míg 12,1 %-uk csak a hasznosakat. Az eredmények segíthetik egy hatékonyabb, célterületekre fokuszáló környezeti nevelési stratégia kifejlesztését. BEVEZETÉS A szűkebb és tágabb környezetünkben előforduló élőlények megítélését számos oktatási-nevelési, kulturális, gazdasági és egyéb tényező befolyásolja. A különböző élőlények és jelenségeik, kölcsönhatásaik ismeretének hiánya a földi életfenntartó rendszereket károsító döntésekhez és cselekedetekhez vezethetnek. A környezeti fenntathatóság érdekében szükséges a különböző tudományos szakterületek eredményeit és az etikai irányzatokat integráló, strukturált környezeti nevelési stratégiák kidolgozása (Bart, 1972; Arcury, 1990; Gifford és Sussman, 2012). A fenntarthatóság alapelveinek megvalósításához alapvető, hogy az adott életkornak megfelelő, hatékony környezeti nevelési programok minden oktatási szinten a tantervek fontos részét alkossák. Hatékony oktatási stratégia csak a hátterek (alapvető ismeretek, érzelmi attitűdök) pontos felmérésével készíthető. Így meghatározhatók azok a speciális területek, amelyek kiemelésével, erősítésével, a megfelelő módszertan kidolgozásával jelentősebb eredmények várhatók. Szülők, nevelők és a tudományos kutatók gyakorlati tapasztalatai szerint a formális oktatási formák mellett, azokat kiegészítve, meghatározó jelentőségű az informális, a természetes környezetekben szerzett tapasztalatok és élmények szerepe a személyiség fejlődésében, a különböző életszakaszok során megjelenő környezeti attitűdök kialakulásában (White és Stoecklin, 2008). Környezeti attitűd alatt az egyén érdeklődését, érzékenységét, reakcióiban és cselekedeteiben megnyilvánuló elkötelezettségét értjük (Gifford és Sussman, 2012). A környezeti
1
attitűd több hatás (motíváció, érzékelési, érzelmi, kognitív folyamatok, stb.) együttes eredőjeként jelenik meg, és számos tényező befolyásolja (Eilam és Trop, 2012). Gifford és Sussman (2012) szerint a környezeti attitűdnek van megőrzési és hasznosítási dimenziója. A környezeti attitűd gyakran közvetlenül befolyásolja a környezettel szembeni viselkedést. A környezettel szemben elkötelezett, felelős viselkedés kialakításában többek között nagy szerepet játszanak a nem, kor, személyiség, az erkölcsi értékrendszer, az élőhely, a környezet, a korábbi tapasztalatok, a társadalmi és gazdasági státusz, a kulturális hatások, az oktatás és nevelés minősége, a vallások, és a politika (Gifford és Sussman, 2012). Hines és munkatársai (1986) által közölt összehasonlításukban (metaanalízis) 128 közleményt vizsgálva a környezeti attitűd és viselkedés között pozitív, de nem nagyon erős összefüggést találtak, amelyet megerősítettek Arcury (1990) eredményei is. Strong (1998) arra hívja fel a figyelmet, hogy a környezetünk állapota iránti érzékenység már gyermekkorban kialakul, és természetközeli életmód esetén magas szintű. Kellert (1996) öko-pszichológiai vizsgálataiban a felnőtté válást megelőző, serdülőkorú (13-17 éves) korosztályokban az addig megszerzett ismereteken alapuló ökológiai és morális értékek növekedését tapasztalta. White és Stoecklin (2008) 12 éves kortól tapasztalta a szociális érzék növekedését. Yilmaz és munkatársai (2004) általános iskolás korosztályt vizsgálva a nemek szerint eltérő környezeti attitűdöt tapasztalt. Ugulu és munkatársai (2013) a 13-17 éves lányok esetében a környezeti attitűd-skála magasabb értékét kapta, mint a fiúknál. Ugyanakkor Saricam (2016) eredményei szerint bár a lányok és fiúk természetről alkotott véleménye nem tér el, de a természettel való kapcsolatuk már szignifikánsan különböző. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek-évek gyors társadalmi-technológiai-gazdasági változásai a gyermekek és fiatalok életmódjára és gondolkodására is nagy hatással voltak. A fiatal, egyre nagyobb számban városlakó korosztály egyre kevesebb időt tölt a természetben, ezért az ottani gyakorlati tapasztalatszerzésre is egyre csökken a lehetősége (White és Stoecklin, 2008). Az Outdoor Alapítvány 2011-es jelentése szerint az Amerikai Egyesült Államokban a 13-17 éves korosztály 61 %-a végez a 42 megnevezett valamilyen szabadtéri tevékenység közül legalább egyet évente legalább egyszer. Hunt és munkatársai legújabb, országos felmérése szerint Angliában a 16 évesnél fiatalabb korosztály – a szülők megkérdezése alapján – túlnyomó része (88 %) volt évente legalább egyszer a természetben, 70 % legalább hetente egy alkalommal, míg 12 % sohasem (Hunt et al., 2016). Richard Louv (2005) a mai gyermek- és fiatal korosztályok természettől való elidegenedését „természet-deficitnek” nevezi. Timothy Egan pedig a The New York Timesban arról ír, hogy kevesebb mint egy nemzedéknyi idő alatt az Amerikai Egyesült Államokban milliók veszítették el minden kapcsolatukat a természeti környezettel (Egan, 2012). Mindennek már számos káros egészségügyi és viselkedési hatása mutatkozik meg (Louv, 2005; Egan, 2012). Barbara Woods szellemes „A szépség és a szörnyeteg” című dolgozatában az állatok iránti preferenciát (kedveltség, illetve elutasítás) vizsgálta Ausztráliában. Felmérésében a kutyákat találta a legkedveltebbeknek, míg az ízeltlábúakat a leginkább elutasítottaknak. Az elutasításban az undor volt az egyik leggyakoribb indok (Woods, 2000). Leeming és munkatársai (1997) a szülőket, a családot, és a személyes élményeket tartja a legmeghatározóbbaknak a környezeti attitűd kialakulásában. ANYAG ÉS MÓDSZER A kutatási programban felhasznált kérdőív elkészítése során első lépésként a szakirodalmi eredmények és az iskolai tantervek alapján meghatároztuk a vizsgálatok célcsoportját (életkor, iskolai osztály). Mindezek alapján az általános iskolás 7. osztályos tanulóit (13-14 éves korosztály) választottuk célcsoportnak. A vizsgálati módszertan kialakításakor figyelembe vettük Kollmuss és Agyeman (2002) elméleti megfontolásait. A kérdőíves vizsgálatokat 2016-ban 92 dunántúli településen lakó 645 fő, és 99 fő budapesti tanuló (összesen 744 fő) személyes megkérdezésével végeztük. A nemek megoszlása 1,1 : 1 (391 lány és 353 fiú). A kérdőíveken az értékeléshez szükséges alapadatok (nem, életkor, lakóhely, otthon típusa: családi ház, társasházi lakás, vagy
2
panellakás), valamint az élőlények preferenciájáról (növények vs. állatok), illetve a kedvenc növényekről és állatokról, és az attitűdök hátteréről gyűjtöttünk adatokat. A kérdőíveken 11 nyitott és 5 zárt (megadott választási lehetőséget tartalmazó) kérdés szerepelt. Az élőlényekről szerzett információk forrásának vizsgálatára irányuló kérdéseinkkel arra voltunk kíváncsiak, hogy a jelenlegi hazai körülmények között, a különböző település- és otthontípusok esetében igazolható-e, illetve milyen mértékben jelentkezik Kahn két évtizeddel korábbi megállapítása, amely szerint a gyermekeknél a vadállatok megismerésében már a televízió az elsődleges információs forrás (Kahn, 1997). A kérdőívek válaszait kódoltuk, majd az adatmátrixot IBM SPSS 20-as statisztikai programmal értékeltünk ki. A kiértékelés során elsőként meghatároztuk az egyes kérdésekre adott válaszok százalékos gyakoriságát. Dolgozatunkban ezeket a vizsgálati eredményeinket közöljük. EREDMÉNYEK Az 1. ábrán a felmérésben szereplő 744 tanuló 6 település-kategória szerinti lakóhelyének és otthon-típusának (3 típus: családi ház, társasházi lakás, és panellakás) megoszlását mutatjuk be a közel azonos megoszlású nemek esetében. Az ábra szerint a 4 legkisebb méretű település-kategóriába tartozó tanulók többsége családi házban lakik. A panellakásban lakók nagyobb száma csak a 3 legnagyobb településméretre jellemző.
1. ábra. A lakóhelyek (6 település-kategória) és otthonok (3 típus) megoszlása a nemek esetében a kérdőíves válaszok alapján. A tanulók 19 %-ának otthonában 4 vagy több állat van, 28,8 %-uknál 1 állat van, míg 23 %-uknál nincs otthon állat. A diákok 64,4 %-a szeretne otthonában még több állatot, és közel fele (46,7 %) felnőtt korában 3 vagy még több állatot szeretne tartani, míg 9,7 % nem tervezi az állattartást.
3
A felmérés során az élőlények preferenciájáról szóló kérdésre, vagyis arra, hogy a tanulók a növényeket, vagy inkább az állatokat kedvelik-e jobban, a válaszadók nagy többsége (átlagosan 91,3 %) az állatokat nevezte meg, és csupán 6 %-uk kedveli jobban a növényeket. A 2. ábra a preferencia nemek, lakóhelyek, és otthonok szerinti megoszlását mutatja be. A különböző jellemzők (nemek, lakóhelyek, otthonok) szerinti megoszlások az állatok preferenciájának nagy többségét mutatják. Jelentősebb (P = <0,001) szignifikáns különbség csak a lakóhelyek szerinti megoszlás esetében mutatható ki (Cramer V = 0,146), a nemek és az otthonok szerinti megoszlások csak P = <0,05 valószínűségi szinten mutatnak eltérést (Cramer V = 0,047, illetve 0,068). A tanulók kedvenc növényei első sorban (79,9 %) a hazai növények (virágok, gyümölcsök, zöldségek, fák), ezek közül is a hazai virágok aránya 73,1 % volt.
C. Lakóhelyek szerint
2.
D. Otthon-típusok szerint
ábra. Az élőlények preferenciájának megoszlása (%) A. az összes tanuló átlagában, B. nemek szerint, C. lakóhelyek szerint (1: <1.000 fő; 2. 1.000-5.000 fő; 3: 50.000-20.000 fő; 4: 20.000100.000 fő; 5: 100.000-1.000.000; 6: >1.000.000), és D. otthonok szerint.
Az 1. táblázat eredményei szerint a tanulók nagy többsége (85,5 %) az emlősöket – ebből közel 60 %-uk az emlős háziállatokat – kedveli a legjobban. Ugyanakkor a hazai vad emlősök kedveltsége (3,7 %) jelentősen alacsonyabb, mint a külföldieké (18,1 %); és a hobbi célból tartott emlősök kedveltségi szintje is meglepően alacsony (4,3 %). Szintén meglepő a madarak alacsony szintű (5,7 %) kedveltsége. A legnagyobb ellenszenvet (38,2 % szerint) az ízeltlábúak váltják ki, de meglepő módon a hazai emlősöket többen (22,1 %) utasítják el, mint a hüllőket (15,6 %). A tanulók több mint egyharmada (37,1 %) az otthoni környezetéből ismeri kedvenc állatait, de figyelmeztető adat, hogy ennél alig kisebb hányaduk (34,1 %) az ismereteik forrásaként a televíziót, illetve/és az internetet jelölte meg.
4
Napjainkban a személyes élmények különösen szükségesek a megfelelő környezeti attitűdök és viselkedés kialakulásához. Ezért kiemelten figyelemre méltó, hogy a válaszadók több mint egynegyede (26,4 %) saját bevallása szerint évente egyszer (15,3 %), vagy egyáltalán nem (11,1 %) kirándul. 1. táblázat. Kedvenc és ellenszenves állatcsoportok, valamint a kedvelés és elutasítás indokai. Kedvenc állatok
Miért kedveli
Miért ellenszenves
Ellenszenv
Megnevezés
%
Megnevezés
%
Megnevezés
%
Megnevezés
%
Emlős háziállat
59,4
Aranyos/cuki
32,4
Ízeltlábúak
38,2
Undor
38,1
Külföldi emlős
18,1
Szép
11,6
Hazai emlősök
22,1
Félelem
28,1
Hüllő (külföldi)
4,4
Hűséges
9,6
Hüllők
15,6
Nem szép
17,8
Hobbi emlős
4,3
Barátságos
9,2
Madarak
6,3
Káros
12,4
Hazai vad emlős
3,7
Érdekes
6,4
Külföldi emlősök
4,2
Nem ismerem
3,6
Akváriumi hal
2,6
Okos
5,8
Kétéltűek
4
Külföldi madár
2,1
Játékos
4,6
Puhatestűek
3,6
Hazai vad madár
1,6
Hasznos
4,4
Halak
3,2
Díszmadár
1,2
Nagy, erős
4
Gyűrűsférgek
2,8
Haszon madár
0,8
Puha
3,7
Gyors
2,4
Társ
1,7
Pici
1,2
Veszélyes
1,0
A válaszadók több mint háromnegyed része (77,7 %) minden állatot védene, míg 12,1 % csak a hasznosakat. Utóbbiak valószínűleg az állatok hasznosítási értékét tartották a legfontosabb szempontnak. A minden állatot védelemre érdemesnek tartó diákok 24 %-a a védelem indokának azt tartja, hogy „ők is élőlények”; 20,1 %-uk szerint minden állat hasznos; míg 16,6 %-uk mindegyiket fontosnak-szükségesnek tartja. A kipusztulást csupán 8,1 %-uk említette meg. A védelem okainak és céljainak az eddigieknél nagyobb hangsúlyozását az is indokolja, hogy erre a kérdésre a minden állat védelmét fontosnak tartó tanulók 14,6 %-a nem adott választ. A diákok nagy többsége (a válaszadók 81,9 %-a, és a válaszok 48,1 %-a – mivel több válasz is adható volt) arra a kérdésre, hogy a természet védelme érdekében ő maga mit tehet, a szemetelés elutasítását jelölte meg ÖSSZEFOGLALÁS Eredményeink alapján megállapítható, hogy az állatok iránti preferencia nagy mértéke (átlagosan 91,3 %) alapján a környezeti nevelési programokban mindenképpen szükséges a hazai – különösen a ritka és védett – növényekről több és érdekesebb információkat, adatokat elmondani a tanulóknak. Az érdekes történetek aktiválják és erősítik a belső értékeket, valamint növelik a növények iránti tudatos és érzelmi elköteleződés mértékét. A tanulók több mint háromnegyedének az emlősállatok a kedvencei. Ugyanakkor a hüllők és a hobbi emlősök kedveltségi szintje – utóbbiak váratlanul alacsony értékével – megegyezett. Meglepő, és Ceríco (2012) félezer 14 évesnél idősebb válaszadó kérdőíves felmérésével gyűjtött adataival ellentmondó eredmény volt, hogy a hazai emlősöket a válaszadók több mint egyötöde (22,1 %) utasította el, míg a hüllők iránti ellenszenv 15,6 %-
5
os volt. Az elutasítás oka – Woods (2008) eredményeivel megegyezően – az undor (38,1 %) volt. Ma már a válaszolók több mint egyharmada (34,1 %) kedvenc állatait a televízióból, illetve/és az internetről ismeri. Mindezek a korai környezeti nevelés és a tudományos ismeretterjesztés fontosságára hívják fel a figyelmet. IRODALOMJEGYZÉK ARCURY, T. (1990). Environmental Attitude and Environmental Knowledge. Human Organization, 49(4):300304. CERÍACO, L.M.P. (2012). Human attitudes towards herpetofauna: The influence of folklore and negative values on the conservation of amphibians and reptiles in Portugal. J. Ethnobiology and Ethnomedicine, 8(1):8-19. EILAM, E. és T. TROP (2012). Environmental Attitudes and Environmental Behavior—Which Is the Horse and Which Is the Cart? Sustainability, 4:2210-2246. GIFFORD, R. és R. SUSSMAN (2012). The Oxford Handbook of Environmental and Conservation Psychology (Ed.: S.D. Clayton). Oxford University Press. HINES, J.M., HUNGERFORD, H.R. és TOMERA, A.N. (1987). Analysis and synthesis of research on responsible environmental behavior: A meta-analysis. J. Environ. Education, 18: 1–8. HUNT, A., D. STEWART, J. BURT és J. DILLON (2016). Monitor of Engagement with the Natural Environment: a pilot to develop an indicator of visits to the natural environment by children - Results from years 1 and 2 (March 2013 to February 2015). Natural England Commissioned Reports, No. 208. KAHN, P.H. (1997). Developmental psychology and the biophilia hypothesis: Children's affiliation with nature. Developmental Review, 17:1-61. KELLERT, S. R. (1996). The value of life. Island Press, Washington, D.C., USA. KOLLMUSS, A. és J. AGYEMAN (2002). Mind the Gap: why do people act environmentally and what are the barriers to pro-environmental behavior? Environ. Education Research, 8(3):239-260. LEEMING, F.C., B.E. PORTER, W. O’DWYER, M.K. COBERN és D.P. OLIVER (1997). Effects of Participation in Class Activities on Children's Environmental Attitudes and Knowledge. J. Environ. Education 28(2):33-42. LOUV, R. (2005). Lost child in the wood. Saving our children from nature-deficit disorder. Algonquin Books. SARICAM, S. (2016). Pre-adolescent concern for the natural environment according to gender. Indoor and Built Environment, 25(1):262-268. STRONG, C. (1998). The impact of environmental education on children’s knowledge and awareness of environmental concerns. Market Intellectual Planning, 16:349–355. OUTDOOR FOUNDATION 2011). Outdoor recreation. Participation Report. The Outdoor Foundation, Boulder, CO, USA. UGULU, I., M. SAHIN és S. BASLAR (2013). High School Students’ Environmental Attitude: Scale Development and Validation. Intl.J.Edu.Sci., 5(4):415-424. WOODS, B. (2000). Beauty and the Beast: Preferences for animals in Australia. J.Tourism Studies, 11(2):25-35. https://www.jcu.edu.au/__data/assets/pdf_file/0010/123040/jcudev_012727.pdf YILMAZ, O., W. BOONE, és H.O. ANDERSEN (2004). Views of elementary and middle school Turkish students toward environmental issues. Intl.J.Sci.Education, 26(12):1527-1546.
6
