A településhálózat fejlesztésének lehetséges beavatkozási területei és hipotetikus céljai 1.) Regionális innovációs pólusok fejlesztése A magyar városok közül európai léptékben egyedül a főváros tekinthető dinamizáló pólus szerepkörrel rendelkező városnak. Budapest kiemelkedő szereppel bír a külföldi tőke, a gazdaságirányítás, a technológiai innovációk befogadásában és elterjesztésében a közép-kelet-európai térségben. Népességarányát jóval meghaladóan részesedik a gazdasági átalakulás minden dinamikahordozó eleméből (GDP, K+F, külföldi tőke, vállalkozások, képzett munkaerő stb.), a legjellemzőbb krízisjegy – a munkanélküliség – tekintetében pedig jóval kevésbé érintett. Gazdasági-társadalmi potenciáljánál fogva Bécs, Prága, vagy akár Varsó lehet a magyar főváros versenytársa. Tényező GDP Ipar bruttó hozzáadott érték Mezőgazdaság bruttó hozzáadott érték Szolgáltatások bruttó hozzáadott érték Beruházások Állami beruházások Külföldi jegyzett tőke Külföldi érdekeltségű cégek száma Jogi személyiségű vállalkozások száma Informatikai szolgáltatást végző vállalkozások száma Adóköteles jövedelem Társasági adó Bankfiókok száma Külföldi vendégéjszakák száma Belföldi vendégéjszakák száma
Budapest részaránya, % 1998 2002 vált. %pont 34,08 36,10 2,02 22,66 23,08 0,42 3,34 2,79 -0,55 42,91 42,57 -0,34 *30,78 **29,83 -0,95 *36,29 **36,11 -0,18 54,80 53,28 -1,52 50,32 52,33 2,01 44,74 43,06 -1,68 61,10 57,65 -3,46 27,28 25,43 -1,85 54,20 57,80 3,60 25,56 29,30 3,74 30,37 34,27 3,89 10,29
8,93
-1,37
Különböző kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy egy város dinamikus pólusnak legyen nevezhető. Legfontosabb szempontok a kedvező elérhetőség (lehetőleg többféle közlekedési módon), a tudásközpont jelleg megléte (egyetemek, K+F helyek, koordinált innovációs tevékenységek, képzett munkaerő rendelkezésre állása), közkulturális infrastruktúra megléte 1 , valamint a főként piaci alapon működő pénzügyi, menedzsment, tanácsadási szolgáltatások elterjedtsége. Az ország regionális központjai ezekből a dinamikus ágazatokból Budapestnél egy nagyságrenddel kisebb szintet képviselnek. Ezeknek a városoknak feladata az, hogy a régióban élők, ott befektetők számára kiváltsák Budapest dinamizáló szerepét. Szükséges létrehozni regionális pólusokat az országban, hogy az ún. „vízfej” jelleg mérséklésével hatékonyabb, kiegyensúlyozottabb térszerkezet jöhessen létre.
1
alátámasztásul mellékeljük a rendelkezésünkre álló statisztikai elemzéseket, háttértanulmányokat
Fejlesztési prioritások: (azokban az innovációs központokban, ahol szükséges) • • • • • • •
a regionális innovációs központok elérhetőségének javítása a közlekedési hálózatok fejlesztésével (autópálya, gyorsvasút, regionális repülőtér); felsőoktatási intézmények oktatási palettájának teljes vertikummá alakítása; a felsőoktatás és a KKV-k közötti kapcsolatrendszer javítása, illetve megteremtése helyi kulturálódási lehetőségek fejlesztése, közösségfejlesztés, helyi identitás fejlesztése, az egyéb fejlesztési elképzelésekkel egyeztetett regionális kulturális fejlesztési stratégiák kidolgozása szakember képzés feltételeinek javítása, magas szellemi hozzáadott értékű munkahelyteremtés kutató, fejlesztő kapacitások növelése, az ahhoz szükséges infrastruktúra kiépítése; információs és kommunikációs infrastruktúra és tartalomszolgáltatás fejlesztése; pénzügyi, üzleti, managmenti tanácsadói szolgáltatások fejlesztése
2.) Az agglomerációs feszültségek oldása Az agglomerációk olyan településstruktúrák, ahol az ott elhelyezkedő településeken népességgyarapodás és jelentősebb lakásépítési tevékenység jellemző, a központ és a környező települések között erős funkcionális kapcsolatok figyelhetőek meg, a települések fizikailag egybeépülnek, az infrastrukturális rendszerek nagy része közös hálózati struktúrát alkot, a beépítettség magas fokú és a területhasználat intenzív. Az agglomerálódási folyamat ismérvei az agglomerációkon kívül, az agglomerálódó térségekben és nagyvárosi település együttesekben is kirajzolódnak de ezek kevésbé intenzívek, mint a már kialakult agglomerációk esetében. Jellemző e településstruktúrákra is a népességgyarapodás és a növekvő lakásépítés, a hálózati infrastruktúrák kiépülése, valamin megfigyelhető a mezőgazdasági területek gyors beépítése, belterületbe vonása, a zöldterületek csökkenése. E térségtípusokra is jellemző a területhasználat intenzitásának és a beépítettségének növekedése. Jelenleg a KSH az agglomerálódási folyamatok intenzitásának megfelelően megkülönbözteti az agglomerációkat (3db), agglomerálódó térségeket (4db) és nagyvárosi településegyütteseket (13db), de a folyamatok felerősödésével ezek a lehatárolások változnak. A településrendszer legdinamikusabb elemei közé tartoznak az agglomerációs települések. Az előző OTK az agglomerálódó térségekre határozott meg fenntarthatósági célkitűzést, amely az egészséges környezet biztosítását, a művi és természeti környezet egyensúlyának és összhangjának megteremtését, valamint az extenzív növekedés mérséklését szorgalmazta. Nem határozta meg ugyanakkor egyértelműen az érintett agglomerációk és agglomerálódó térségek körét, és a 2
térségtípussal kapcsolatos célkitűzések nem épültek bele a fejlesztési döntésekbe, és nem érvényesültek a finanszírozás során sem. E térségekben elsősorban a területhasználat további extenzív növekedése miatt akut módon jelentkeznek a szegregációs, környezeti, közlekedési és településszerkezeti problémák, melyeket a szuburbanizációs folyamatok felerősítenek. Az agglomerációs övezetekbe költözés, a nagyarányú lakásépítés, az egyéni közúti közlekedés térnyerése és az ebből következő légszennyezés, a zöldterületek eltűnése, a belterületbe vonás és beépítés növekedése, valamit egyes városok belső lakóterületeinek lepusztulása, az agglomerációs térségekben fenntarthatósági konfliktusokhoz vezetett. Ezeket a folyamatokat nem tudták ellensúlyozni a megindult városrehabilitációk, és a településközi és intézményközi együttműködések. Agglomer ációk és agglomer álódó tér ségek 1996-2003
Jelmagyarázat Agglomerációk Agglomerálódó t érségek
Fejlesztési prioritások: •
•
• •
Integrált agglomerációs fejlesztési programok kidolgozása a városi központ és az agglomerációs övezet együttműködésének fejlesztése, az extenzív területhasznosítás korlátozása és az ellátási funkciók racionális megosztása érdekében. Az agglomerációs központ és az övezet települései közti verseny kiegyensúlyozása és a kooperáció felé elmozdítása a logisztika, a zöldmezős ipar, a lakásépítés, és a rekreációs területek kialakítása terén; A városi és szuburbán övezetek közötti területi társadalmi szegregációs folyamatok enyhítése; Közlekedési kapcsolatok modernizációja, a közlekedési szennyezéseket csökkentő beruházások létesítése, forgalom csillapító
3
•
• •
intézkedések bevezetése, tehermentesítő utak építése, környezetbarát tömegközlekedés fejlesztése; A kiszolgáló infrastruktúrák fejlesztése, a lakossági rácsatlakozás ösztönzése (a települési adottságokhoz illeszkedő szennyvízelvezető és -tisztító rendszerek fejlesztése, a hulladékgyűjtés, -feldolgozás, elhelyezés körülményeinek javítása; A közkulturális infrastruktúra, a kulturális intézményrendszer, kulturális szolgálatások fejlesztése 2 A települések összenövésének megakadályozása, a köztes mező- és erdőgazdasági zöldterületek ökológiai célú hasznosulásának biztosítása, az agglomerációs központ körüli zöld gyűrű védelme és lehetőség szerinti növelése. Fontos prioritás a településeket egybefűző környezet védelme és fenntartható fejlesztése, amely a természeti és örökségi értékeket egyaránt magában foglaló kulturtáj megtartásán alapul.
3.) Inaktív, „eltartott” települések dinamizálása A településhálózaton belül a legsúlyosabb társadalmi-gazdasági problémákkal küzdő települések azok az „inaktív, eltartott” települések, jellemzően aprófalvak, amelyekben a népesség jelentős része nem rendelkezik munkahellyel, így legális jövedelemmel, ezért önkormányzati, állami segélyekre, támogatásokra alacsony összegű nyugdíjszerű ellátásokra szorul. Ennek okai egyrészt demográfiaiak; inaktív rétegek (idősek, gyerekek), munkaképes korúak elvándorlása. (vagy inaktív, hátrányos helyzetű rétegek bevándorlása), másrészt a térség foglalkoztatási lehetőségeivel, függnek össze. A számottevő saját munkával, jövedelemmel rendelkező rétegek, helyi adót fizető vállalkozások hiányában az egyébként is alacsony lélekszámú, nehéz anyagi helyzetben lévő települések helyzete tovább romlik, az önkormányzatok tevékenysége a segélyek kifizetésére korlátozódik. Az elvándorlás felgyorsulhat, a lakásállomány leromlik, fokozódnak a társadalmi problémák, a bűnözés, az önpusztító életmód (alkoholizmus), az egészségi állapot, szociális helyzet romlása.
2
Az agglomerációs településeken a kulturális szolgáltatások fejlesztésének jelentős szerepe lehet a lakosság megtartásában, valamint a kulturális szolgáltatások elérése miatt kialakuló ingázás csökkentésében. 4
"I nak tív, eltart ott" t elepülések
# S # S # S
# S
# S
# S
# S
# S S # S#
# # S# S # S S# # ## S# S SS S# #S# # S# S S # S# S# #S S # S S S# # S# # # S# S# S#S# S S# # S# S# S# S # # S S# S # # S # # # S # S S S # S S # S # S # # # S# SS S# # S# S # S# # # # ##S# # S# S# S## # S# SS# S# S# S# S S # S S # S# S # S S #S# S S S S # SS# # # # # S S S SS # # S S SS # S# S# S# S# S# # # # SS# S# # SS# # # # # # S S S ## S # S S S# S# S# S S # # S # # S # # S S S SS# S # S# # S # # S# S# S# S# # S# # SS # S# S # S# # # # # S S S S S S # S # S S # S # # # S # S # S S S # S # # S S # # S # # S S# # S S# S# # # S # # SS # SS # S ## S # S# S # S S# # S # # # # S S S S S S# S S # # # S S S S S S # # # S# ## # # # S S S# S # # S SS # # S # S S S # S S S# # S # # S S # S S S # S # # # S # # S S # SS # # SS # # S## S# # S SS# S# S # # # # S# S# S # S # # # S# S S # # S S # S S S # S # S S S S # # S S S# # # S # S# # #S S# # S # S# S S # S# # S#S# # # SS # S # S S# S S S S# # # # S S S S# # # # S# # SS # S SS S # SS SS S## # ## ## ## S# S# S# S # # S # S# S S S # # # S S S S S # # # S S # # # S S S S S # # # # S S SS # S S ## SS# # # S # S# S # S S# S S # S # S# # # SS # S # # S # S # # # S S # # S S S S # S## S SS # SS # # # S S# # ## S# # SS S # # # # # # S S S S # S S S # # # S # # # # # S S S S # S # # S S # # # ## S SS S # S # S # # # # S S SS S# S SS S # #SS S S # S S# S# SS S# # # ## S# S # S# # S# # S# S # # S S# S # S # SS # SS # S S S# # # S# # S# S # # S # # S S SS # S S # # S S S # # S # # # S # # # SS # S # # S# # # # S S S S S S S #S S S # # # S S # # # S S # S # # S S # SS# # S S # S # S S # S# S # S S# S # # S S# # S # # # S # # S # S # S# SS S S # S # # S S S# # S # S # # S S # # S S S # # # S # S # S S # S S # # S# S # S # # S # S S # S # S# S # S # S # # # S S# S S # S # S S # S# # # S S # S# # S # S S # # S S S # S # # # # S# S S S # S # S # S S# # S # S # S # # S S S # S# # S # S # S # S
# S
# S # S
# S # # # S SS # # S S # S # S S S# # S# # S # # S S# S # S # S # S # # S S # # # # S S S S # # S # S # S # S# # S SS S# # # S # S # S S # S # S# # S# # S S# S # S S# S # S # # S S# # S S ## S # S # S # S S# S # # #S# S S # S # S # # S # S# S # S S # # # S SS# S S # # # S # S# # S# # # S # # S# S S S# S# S# S S S # S S# # S # S # # ## # SS S # S S S # S## # # # S# # S S S S # S # S S # # S # S S S # S # # S # # S # # S S S # S# # S S # ## # # SS # SS S# S S# # # S # S # S # S # S S # S S S # # # S S # # # S# S # # S # # # S S # # S# SS# S # S SS # S SS # # S SS # # S #S SS # S S S # # S# S# # S S# S # S # S # S # S S ## # # # S# S S # S ## S # S S # SS ### ## S SS # # # S # S# S# S # # S# S# S S# S# S S S# # S # S S# S # S # S S# S# # # S SS SS# S# # # SS# S # ## S # # SSS SS # # # S # S # S # # S S # S S # # # S S # # S# S# S # S# S# S SS # ## S# S S# S# S S# # # # # S S # # S # S S S S SS ## # S S # SS # S # S# S# # # # S # S # S ## S ## S S S S# S S# S S S # S# SS# # ## # S# SS # S S# # # S S S# #S # S #S# S# #S # S # S S# S# # S # # S # # SS# S# # S# S SS S# S SS # ## # # ## #S # #S S SS# S S # S S # # S S S S # # S S # # # S # S# S S# S# # S## S# # S# S# SS S ## S S# # S SS# ## # # S # S# S S SS# # S # S# S S # # S# # SS S S S # S # S# #S # SS ## #S #S S# S# # #S S SS # S
# S
# S # S# S # S
# S # S
S # S#
# S # S
# S # # SS
# S # S# S
# S
# #S S # S# S
# S
A személyi jövedelemadót fizető l akosok aránya kevesebb mint 33 %
Az inaktív települések egy részét nem az elnéptelenedés, hanem szegregáció veszélyezteti. A munkaképes, aktív korú népesség gyakran vándorol el a jobb lehetőségek reményében, ezért az inaktívak, illetve munkanélküliek aránya a népességben megnő. Ezt a folyamatot erősíti a városokból kiszoruló, munkanélküli, alacsony státusú rétegek bevándorlása, akik munkahelyük elveszítésével és a megélhetési költségek növekedésével az elszegényedő falvakba kényszerülnek. Ez a két, ellentétes irányú vándorlási folyamat sokszor nem a települések elnéptelenedésében, hanem népességcserében, erőteljes szegregációban nyilvánul meg. Ebben az esetben nem településen belül, hanem települések között alakul ki szegregáció. A szegregációs folyamatok felerősítik a település inaktívvá válását, kilátástalanná téve az ott élők helyzetét. Legsúlyosabb esetben ez társadalmilaggazdaságilag kirekesztett, elzárt települések megjelenéséhez vezethet. Előfordul, hogy kedvező demográfiai folyamatokkal jellemezhető települések rendkívül súlyos inaktivitással és szociális problémákkal küzdenek. Különösen jellemző ez olyan településeken, ahol a szegregáció etnikai színezetet kap. A romák társadalmi integrációját alapvetően gátolja, ha térben is elkülönülten élnek, ezért az erősödő szegregációs folyamatok tovább súlyosbítják a romák beilleszkedési problémáit. Ezek a leghátrányosabb települések egyre inkább koncentrálódnak, az ország északkeleti, délnyugati határmenti övezeteiben összefüggő térségeket alkotnak, ezért különösen fontos ezen települések, és így egész térségek társadalmi eróziójának megállítása. Fejlesztési prioritások:
5
•
•
A foglalkoztatottság növelése, és a munkaképes korúak elvándorlásának megállítása érdekében szükséges: közvetlen munkahelyteremtéssel járó fejlesztések ösztönzése; helyi vállalkozások megerősítése. A munkaerőpiacról kiszorultak integrálása érdekében térségi, települési részfoglalkoztatási, táv- és közmunkaprogramok támogatása szükséges. Kreatív
•
Az egyébként kedvező természeti, táji, települési adottságokkal rendelkező kistelepülések számára részben kitörési pont lehet a rekreációs funkciók erősítése, a meglévő kulturális örökségi elemek rehabilitációjában rejlő potenciál kihasználása 3 , a falusi turizmus fejlesztése. Mindez jövedelemszerzési lehetőséget kínálhat a helyi lakosok számára, javíthatja a települési környezet állapotát, a szűkebb és tágabb értelemben vett településképet. Utóbbi javítása érdekében a közbiztonság javítása is kiemelt fontosságú.
•
A települési elmaradottság felszámolásához a potenciális munkahelyek, az alapszintű közszolgáltatások elérésének javítása érdekében az összekötő utak, a tömegközlekedés javítása nélkülözhetetlen.
•
A demográfiai folyamatokkal összhangban, valamint a szociális feszültségek enyhítése érdekében az aprófalvas térségekben a szociális földprogram, a falu-, illetve tanyagondnoki hálózat további fejlesztésére, a helyi identitás erősítése érdekében a kulturális fejlesztésért felelős kistérségi testületek létrehozására van szükség, valamint a demográfiai kihívásokra (elöregedés, sok gyermekes családok) reagáló szociális ellátások fejlesztésére. Az elmaradott és különösen a nagyarányú roma lakossággal rendelkező településeken pedig speciális felzárkóztató, válságkezelő, gyermekvédelmi programok folytatása indokolt. Az intézkedések megvalósítása során nagyobb hangsúlyt kell kapnia a szociálpolitikának a területfejlesztési, a foglalkozatás- és egészségpolitikával történő összehangolására.
4.) Városi revitalizáció A helyi életminőségben meglévő különbségek elsősorban nem regionális szinten nyilvánulnak meg, hanem sokkal inkább kistérségek, települések között jellemzőek. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági helyzet a települési környezet állapotának romlásához vezetett. Számos rendezetlen közterület, funkcióját vesztő településközpont, hasznosítatlan vagy alulhasznosított terület, valamint nem, vagy nem megfelelően hasznosított építészeti értékkel rendelkező épület rontja a befektetői környezetet, a helyi lakosság munkához való jutását és lakókörnyezetét, valamint gátja a gazdasági fejlesztéseknek. A leromlott városi településrészek (rendezetlen közterületek, funkciójukat vesztő – sokszor épített örökségben gazdag – településközpontok, történelmi városrészek, 3
Tájékoztatásul melléklejük a műemlékekről és régészeti lelőhelyekről szóló összesítő adatokat 6
slumosodott lakótelepek, barnaövek) túlnyomórészt olyan területeken helyezkednek el, ahol halmozottan alacsony jövedelmű nyugdíjasok, munkanélküliek, alacsony státusú csoportok (például romák) élnek. E lakosság körében kiemelkedően magas a munkanélküliek aránya és a szociális támogatások mértéke, amely nehezíti a szükséges fejlesztések megvalósítását. A rossz fizikai állapotú terek tovább koncentrálják az alacsony státuszú népességet. Egyrészről a magasabb státusú népesség törekszik arra, hogy a romló fizikai állapotú településrészeket elhagyja, másrészről a kedvezőbb települési körülmények között élők, munkájukat elveszítve, tulajdonuk eladásából és olcsóbb lakásra cseréléséből kívánnak megélni. Az alacsony státusú népesség fizikailag leromló állapotú településrészekbe történő koncentrálódása, a slumosodás jelentős társadalmi probléma. Ezekben az alacsony státusú városrészekben koncentráltan jelentkeznek a társadalmi problémák, melyek megoldása nem oldható meg pusztán szociálpolitikai eszközökkel, hanem integráltan, a terület- és településfejlesztési politikával összhangban kell ezt kezelni. A magyarországi nagyvárosokban, különösen Budapesten jelentős probléma a belső városrészek fizikai és társadalmi erodálódása. A legbelsőbb városrészek funkcióváltáson mehetnek keresztül, hiszen centrális fekvésüknek köszönhetően az üzleti élet színtereivé válhatnak. A város peremterületei és a belváros között, az átmeneti zónákban azonban jellemző lehet az épületállomány romlása, illetve az alacsony státusú népesség koncentrációja, a slumosodás. Ezeken a területeken az ingatlanok értéke alacsony, a lakásállomány állapota romló tendenciát mutat. Az itt élők az alacsony jövedelmű rétegekből kerülnek ki, így a lakásállomány felújítására az itt élőknek nincs elég tőkéje. Ma már a legszegényebb roma lakosság „etnikai gettósodási" folyamata is reális hátránynövelő veszélyként jelentkezik. A szociális problémák ily mértékű sűrűsödése önmagában is súlyos és kezelendő feladat, de mára e problémák a városszerkezet egészséges fejlődését akadályozó körülménnyé váltak. A slumosodó területek képtelenek otthont adni az új funkcióknak, biztosítani az ott élők otthonosságának érzését. Ezért a városrehabilitációs elgondolásoknak kiemelten számolniuk kell a pesti belső-átmeneti övezet rekonstrukciójával, a jelenleg itt koncentrálódó szociális krízis enyhítésével, a szociális problémák szegregációs sűrűsödései által generált társadalmi folyamatok kezelésével. A belső városrészek problémáit növelik a közlekedési problémák, a környezet szennyezése és az ebből fakadó egészségügyi problémák is. A lakótelepek fizikai, illetve társadalmi erodálódása nem egységes. A rendszerváltást követően a lakótelepek erodálódása differenciáltan jelentkezett, elsősorban a korábban is alacsony státusú telepek helyzete romlott tovább jelentős mértékben, a kedvezőbb helyzetű lakótelepek jobban meg tudták őrizni pozíciójukat. A lakótelepekről az alsó-közép rétegek nem képesek magasabb státusú környékre költözni, ezért a lakótelepek népesség kicserélődése lassú. A lakótelepi slumosodás elsősorban Budapest külső délkeleti gyűrűjében és az iparvárosok 1970-es és 1980as években, sűrűn lakott lakótelepein jelent problémát. Magyarországon a rendszerváltozás utáni kényszerűen gyors gazdasági struktúraváltás miatt jelentős számban fordulnak elő barnamezős területek. Nagyobb felhagyott vagy alig működő ipartelepek elsősorban a nagyobb nehézipari és bányászati központokban (pl.: Észak-Magyarország, középhegységi tengely, DélDunántúl) találhatók, üres laktanyák pedig országszerte szétszórva. A területen felgyülemlett szennyezés gyakran komolyan veszélyezteti környezetét. A gondokat
7
fokozza, hogy – éppen az ipari termelés megszűnése következtében – a barnamezők jelentős része amúgy is gazdaságilag depresszív környezetben helyezkedik el, ahol általában magas a munkanélküliség és alacsony a terület tőkevonzó képessége. Tudatos, szervezett várospolitikai beavatkozás nélkül ezeket a hátrányos helyzetű területeket elkerülik az újabb fejlesztések, a terület fejlődését megnehezítő kedvezőtlen beépítési és környezeti állapotok konzerválódnak, és tovább folytatódik e területek leértékelődése, a kapcsolódó szociális problémák állandósulása. Különösen a hagyományosan ipari területeken a szennyezett területek a gazdasági szerkezetváltást is akadályozzák, mert lefoglalják a szerkezetváltáshoz szükséges területeket, ezért ezen területek kihasználása elengedhetetlen. Fejlesztési prioritások: •
Többségében hátrányos helyzetű csoportok által lakott, romló állapotú és alacsony státuszú városi lakóövezetek rehabilitációja (közterületek rehabilitációja, közbiztonság növelése)
•
Funkcióját vesztő, romló állapotú településközpontok, vagy részközpontok megújítása, új funkciók megjelenésének ösztönzése (közterületek rehabilitációja, magántőke bevonása az új funkciók kiépítésébe, barnamezős területek környezeti kármentesítése, újrahasznosítása) Ennek kapcsán rendkívül fontosnak tartjuk a települési központok, történelmi városmagok fenntartható fejlesztését, az épített környezet védelmének és az élhető környezet szempontjainak összehangolását (pl. a településközpontok közlekedésének környezetkímélő, esztétikus minőségi fejlesztése, környezetbarát közlekedés preferálása, a védett épületek méltó hasznosítása és minőségi kezelése, hagyományos beépítési módokra épülő fejlesztések, hagyományos településszerkezet rekonstrukciója, szocio-kulturális szempont érvényesítése a településfejlesztésben).
•
Barnamezős területek új funkciókkal való megtöltése, újrahasznosítása (környezeti kármentesítés, magántőke bevonása az újrahasznosításba)
•
Erodálódó belső lakókörnyezet vonzóbbá tétele, a reurbanizációs folyamatok segítése (közterületek rehabilitációja; kulturális, szabadidő- és sport szolgáltató tevékenységeknek helyt adó létesítmények kialakítása, települési zöldfelületek megóvása és fejlesztése)
5.) Funkcióhiányos térségi központok (városok) fejlesztése A térségszervezés elengedhetetlen feltétele a központi funkciókat hatékonyan ellátó központok léte. Ezeknek a központok a saját népességükön túl a környezetükben lévő települések lakosságát is el kell látniuk, melyekben nem lenne hatékony bizonyos funkciók működtetése. Ezen központok szerepét, népességkoncentrációjuknál fogva, a városok töltik be. A szerves településfejlődés része, hogy egy település népesség és funkció gyarapodás során várossá, vagyis térségi szervező központtá váljon. Az ország településszerkezetét alapvetően befolyásolja a városhálózat alakulása, a települések tényleges várossá válásának illetve várossá nyilvánításának folyamata. Magyarországon a várossá nyilvánítás ellentmondásos gyakorlata azonban sok esetben olyan városokat eredményezett, melyek funkcióhiányukból következően nem 8
váltak hatékony térségi központokká. A várossá nyilvánításnál inkább a presztízsszempontok motiválták a települések ilyen irányú törekvéseit, semmint a valós funkciósúlyuk. Ezt a folyamatot erősítette, hogy a területszervezési törvényen keresztül a BM ugyan ajánlásokat tesz (intézményi ellátottság, infrastruktúra) várossá nyilvánítás szempontrendszerére, de azt a döntésekkor nem alkalmazzák konzekvensen. A fentiekből következően az országba gyakorlatilag már nem beszélhetünk városhiányos területekről (1-2 kistérségtől eltekintve), azonban számos olyan térség található, ahol a települések, illetve azok lakossága nem fér hozzá könnyen és hatékonyan magasabb szintű egészségügyi, közigazgatási, szociális, oktatási, kulturális, kereskedelmi, pénzügyi szolgáltatásokhoz, ami negatívan befolyásolja ezeken a településen élők életminőségét. Ezen térségek népességmegtartó ereje csökken, negatív folyamatok indulnak el (pl. demográfiai erózió) bennük. Fejlesztési prioritások: • • •
•
A várossá nyilvánítási folyamat ellentmondásosságát meg kell szüntetni (kötelező érvényűen, objektíven, konzekvensen érvényesíteni a megfogalmazott ágazati területfejlesztési ajánlásokat) Megvizsgálni annak lehetőségét, hogy lehet-e törvényileg meghatározni egy minimum szolgáltatási (intézmény) és infrastrukturális szintet térség központokra Azokban a központokban, ahol a vizsgálatok funkcióhiányt tárnak fel, kormányzatilag támogatni kell a szolgáltatás megfelelő színvonalú ellátását, a szükséges intézményrendszer működtetését (önkormányzatok normatíván felüli támogatása) és fizikai elérhetőségének biztosítását. Prioritás kell, hogy legyen a települések közötti elérhetőség javítása, amivel a perifériális települések életminőségét lehetne döntően javítani, ezzel népességmegtartó erejükhöz is hozzájárulva
6.) Tanyás területek revitalizálása A tanyás településrendszer és gazdálkodási forma, mint sajátos térszerkezeti struktúra a magyar nemzeti örökség fontos része, amelynek fennmaradása, revitalizációja, fejlesztése nemzeti érdek és európai szempontból kultúrtörténeti jelentőségű is. Ugyanakkor a tanyás vidékek fontos értéke, hogy megfelelnek a fenntartható fejlődés, az integrált, komplex vidékfejlesztés és a multifunkcionális mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljének. A hazai tanyák többsége elveszítette lényegi funkcióját, ezért válságos helyzetbe került, hiszen a tanyák többsége súlyos társadalmi problémák (súlyosbodó életszínvonal, szegregáció, bűnözés) színtere lett. A tanyás térségek jelentős részének épületállománya általában elavult, lakosságuk elöregedő, infrastruktúrájuk fejletlen, ezen belül is az út és elektromos hálózat rendkívül elmaradott. A szegregáltabb, a városoktól távolabbi térségekben, a szegény fiatal bevándorlók által lakott tanyák száma jelentős. A megmaradt, illetve a megújuló tanyáknak kisebb hányada folytat érdemi mezőgazdasági termelő tevékenységet. Fontos probléma 9
ugyanakkor, hogy a tanyák szociális elven történő felzárkóztatása állami támogatással aránytalanul nagy költséget jelent. Ugyanakkor a környezeti értékek felértékelődéséhez kapcsolódva növekszik egy potenciális kereslet a tanyák iránt, amely e terek megújulását és új funkciószerzését biztosíthatná. Ehhez járul az emberi környezet elválaszthatatlan elemét képviselő kulturális örökségi környezet, amelynek fenntarthatósága annak reprodukálhatatlan jellegéből adódóan közérdek, és az emberi életminőség egyik lényegi feltétele. A kereslet alapján a lehetséges új tanyafunkciók:
Korszerű gazdálkodó tanyák Üdülő, és lakó funkciójú tanyák (főként városok közelében, illetve tájitermészeti és kulturális örökségi értékekben gazdag helyszíneken, idegenforgalmi vonzerők közelében) Vendéglátó tanyák (pl. ökoturizmus helyszínei, vendégházak, turisztikai programok, vendéglők, stb.) Művelésbe vonás (birtokrendezés után gyümölcsös telepítés, erdőtelepítés, stb. abban az esetben ha tanyaként nem indokolt a fenntartás)
Tanyás térségek
A kült er ület i népesség száma legalább 200
Fontos követelmény, hogy a tanyarevitalizációs fejlesztések helyi, ill. kistérségi szintű integrált projektekben összehangoltan valósuljanak meg, annak érdekében, hogy valamennyi, a funkcionális átalakulást akadályozó tényező területi egységben oldódjon meg. Fontos ugyanakkor, hogy az állami (közösségi), önkormányzati és kiemelten az új funkciót biztosító (elsősorban új) tulajdonosok közös finanszírozásában és együttműködésében valósuljanak meg. Fejlesztési prioritások:
10
Az alapvető cél, hogy a tanyás terek új, fenntartható funkcióhoz jussanak. Ennek érdekében cél: • A közbiztonság megteremtése; • Elérhetőség javítása a köz- és magánszféra közös finanszírozásában; • A tanyák ingatlanpiacának átláthatóvá, szabályozottá tétele, az a tanyatulajdonosok támogatása az értékesítésben, illetve belterületre költözésük támogatása; • Az elhanyagolt és fejletlen infrastruktúra felzárkóztató fejlesztése, elsősorban az elektromos közműpótló megoldások (alternatív energiaforrások) kialakításával, illetve önellátó rendszerek („ökoház” modell) ösztönzésével; • A tanyákon az új típusú lakó és üdülőfunkciók egyéb (szervezeti, szabályozási népszerűsítési) feltételeinek megteremtése; • A tanyai rekreációs (ökoturizmus, egészségturizmus, falusi turizmus, lovasturizmus) idegenforgalmi vállalkozások támogatása, • Az érzékeny, sérülékeny, tanyás kultúrtáj értékeinek a megőrzése és fenntartása; • Birtok- és üzemviszonyok rendezése, amelyek révén a tanyák körül életképes méretű földterületek, gazdaságos mezőgazdasági üzemek jöhetnek létre; • Vízpótlási- és vízvisszatartási integrált fejlesztések; • A tanyás térségek adottságaihoz, s a változóban lévő természeti adottságok (pl. csökkenő talajvízszint) igazodó, versenyképes agrár termékstruktúra kialakítása; • A tanyasi tájgazdálkodásra, a piacképes biogazdálkodásra, és a megújuló alapanyagok feldolgozására és helyben értékké történő alakítására alapozott kisipari tevékenység feltámasztása; • Az információs technológiák alkalmazásával a távmunkába való bekapcsolódás feltételeinek biztosítása; • Az tanyák idősödő, rászoruló lakossága szociális és egészségügyi ellátásának fejlesztése (tanyagondnoki hálózat fejlesztése), indokolt esetben a belterületre költözés támogatása.
11