Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet
A település és a domborzat kapcsolatának geoinformatikai alapú vizsgálata Báta példáján
Készítette: Józsa Edina
Témavezető: Dr. Fábián Szabolcs Ákos
2012
Tartalomjegyzék 1. ABSZTRAKT .................................................................................................................. 2 2. BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS ....................................................................................... 3 2.1. Problémafelvetés, a téma aktualitása .................................................................................................. 3 2.2. Célkitűzés ............................................................................................................................................... 6 2.3. Természeti viszonyok ............................................................................................................................ 7 2.4. Báta története az 1780-as évekig ........................................................................................................ 10 2.5. Köszönetnyilvánítás ............................................................................................................................ 15
3. KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ................................................................... 16 4. KUTATÁSI MÓDSZEREK ......................................................................................... 19 4.1. A vizsgálati terület lehatárolása......................................................................................................... 20 4.2. A digitális domborzatmodell előállítása ............................................................................................ 21 4.3. Területhasználat digitalizálása .......................................................................................................... 23 4.3.1. Az első katonai felmérés térképei ............................................................................................... 23 4.3.2. A harmadik katonai felmérés térképei ........................................................................................ 25 4.3.3. Az 1:10 000-es topográfiai térkép és a Google Maps felvétel .................................................... 26 4.3.4. A kategóriarendszer .................................................................................................................... 27 4.4. A domborzati és területhasználati térképek értékelése, összevetése ............................................... 28
5. EREDMÉNYEK ............................................................................................................ 31 5.1. A domborzati viszonyok bemutatása ................................................................................................ 31 5.2. A település alaprajzának és a Duna medrének változása az 1780-as évektől napjainkig ............. 39 5.2.1. A digitális domborzatmodellről készített keresztmetszetek ........................................................ 45 5.3. A területhasználati térképek értékelése ............................................................................................ 46 5.3.1. Az első katonai felmérés (1783-1784) ........................................................................................ 46 5.3.2. A harmadik katonai felmérés (1880-1881) ................................................................................. 47 5.3.3. Az 1:10 000-es topográfiai térkép............................................................................................... 49 5.3.4. A Google Maps felvétel .............................................................................................................. 50
6. DISZKUSSZIÓ .............................................................................................................. 53 7. AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA, KITEKINTÉS.................................... 56 IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................... 59 MELLÉKLETEK .............................................................................................................. 66
1
1. Absztrakt A szakdolgozat kiemelt célja volt alátámasztani a települések és a domborzat között fennálló kölcsönhatás létét, nem csak a történelmi időkben, de napjainkban is. A szükséges vizsgálatok elvégzéséhez kitűnő lehetőséget nyújtottak a különböző geoinformatikai programok. A falu történetét vizsgálva megállapítható volt, hogy Báta addig tudott vezető szerepet betölteni a terület településhálózatában, míg a Duna közelségéből eredő minden előnyt (halászat, rév) ki tudott használni, ezzel kompenzálni tudta az árvizek által okozott károkat. A település a folyószabályozások után kialakult új helyzethez is tudott alkalmazkodni, a halászati lehetőségek csökkenését pótolták a jól termő szántók. A területhasználati térképekkel elemezhető volt, hogy a társadalmi fejlettség különböző szintjein milyen módon hasznosította a környezetet a lakosság. A község hanyatlását több tényezőre vezethetjük vissza: az áruszállítás a folyami hajózás helyett a vasútra tevődött át, a mezőgazdaság szerepe leértékelődött, a szocialista időszak fejlesztései az ásványkincsek hiánya miatt elkerülték. Összességében megállapítható, hogy a kis halászfalut egykor fejlesztő természeti tényezők mára jelentős problémákat okoznak. A nehezen megközelíthető falu teljesen elvesztette kedvező forgalmi helyzetét is. A topográfiai fekvés sajátosságainak kihasználására egyetlen lehetősége az öko- és vízi turizmus fellendítése lenne, erre irányuló törekvések vannak napjainkban. Kulcsszavak:
Báta,
digitális
domborzatmodell,
település-fejlődés
elemzés,
területhasználat változás, topográfiai és forgalmi fekvés
2
2. Bevezetés, célkitűzés 2.1. Problémafelvetés, a téma aktualitása A különböző település-definíciókban rendszerint visszatérő gondolat a települések és az őket körülvevő táj vagy természeti környezet közötti rendkívül szoros kapcsolat megállapítása (TÓTH J. 1981). Dolgozatomban a település és az azt körülvevő táj kapcsolatát a fekvésből adódó sajátosságok vizsgálatán keresztül igyekszem bemutatni. A topográfiai és forgalmi fekvésből származó előnyök – vagyis a helyi és helyzeti energiák –, illetve hátrányok nagy hatással bírnak a települések életére. (MENDÖL T. 1963) A domborzati sajátosságok a falvak, városok topográfiai helyzetéből adódnak. A társadalom fejlődésével párhuzamosan ugyan egyre csökkenő mértékben, de még mindig jelentős hatást gyakorolnak a települések életére. A település és domborzat kapcsolatáról általánosságban elmondható, hogy rendkívül összetett; utóbbi hatása sokrétű és szerteágazó, ezért fontos
a település életére
gyakorolt
potenciális
szerepének
meghatározása. A domborzat az esetek többségében közvetlenül és közvetve is befolyásolhatja a mezőgazdálkodást és az építkezéseket, amelyek lehetőségei alapvetően meghatározták, vagy meghatározzák egy település létesülésének, felvirágzásának esélyeit. (MENDÖL T. 1963, MAROSI S. – SZILÁRD J. 1974) „A dombok lábánál, a Duna és a Sárvíz találkozásánál, az ártér szélén fekvő Bátán attól kezdve, hogy lakóhelyül választották az emberek, az élet minden mozzanatában a Dunához és a vízhez kötődött. A vízi és szárazföldi utak találkozásában lévő falu, majd mezőváros, fontosságát és fejlődését földrajzi helyzetének köszönhette.”1 Az egyik helytörténeti füzet bevezetőjében olvasható néhány sor tömören összefoglalja a fekvésből származó helyi és helyzeti energiák jelentős szerepét Báta történetében. Mivel a falu térszíntípusok határvonalára települt, ezért a lakosság halászatból élő csoportjának a Duna előnyös helyzetet teremtett, de fontos, hogy egyúttal állandó árvízveszélyt is jelentett. Mások a dombvidék adta lehetőségeket használták ki, és a szőlőművelést virágoztatták fel. Azonban nem csak a topográfiai fekvésből származtak előnyei a falunak, hanem a kedvező forgalmi fekvésből (Eszék-Budai országút, folyami átkelőhely) fakadó helyzeti energiák is segítették a fellendülését. Báta esetében a domborzati viszonyokból származó helyi energia a település növekedésével, a társadalmi fejlettség változásával, a tájba történő beavatkozásokkal
közömbössé
vált,
vagy
hátránnyá
alakult.
(MENDÖL T. 1963,
KOVÁCS Z. 2002) 1
V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006. A Duna megregulázása - A bátai szivattyútelep. Báta, p. 1.
3
Báta esetében a település és domborzat kölcsönhatása a kezdetektől2 napjainkig erősnek mondható. A téma aktualitását indokolja, illetve az említett kölcsönhatást támasztja alá több konkrét példa a település képviselőtestületi üléseiről készült jegyzőkönyvekből arra vonatkozóan, hogy napjainkban a domborzat sajátosságai miként nehezítik a lakosság életét. Negatív hatásaira hívja fel a figyelmet a számos panasz a partfal veszélyessége, a belvíz és árvíz által az épületekben okozott károk miatt. A faluban felmerülő egyik problémakör alapvető oka, hogy a település belterületén nagy reliefenergiával rendelkező löszfal húzódik végig, melynek peremein omlások és rogyások figyelhetők meg (FÁBIÁN SZ. Á. et al. 2005). A rendszeres mozgások több épületben okoztak kárt az elmúlt évtizedben. A támfalak süllyedését, partfalomlást és annak veszélyét a település főutcájáról és több a völgyekbe felkúszó utcából is jelentettek. Bátán az 1980-as évektől kezdve szükséges volt különböző stabilizációs beavatkozásokat (pincetömedékelés, támfalépítés) végrehajtani a lakott területeken, jelenleg Vis maior támogatásokból próbálják rendezni a veszélyeztetett településrészeket3. Ezen kívül az „Omlás- és csúszásveszélyes partfalak állékonyságának biztosítása” c. pályázat keretein belül a Szent Vér templomot védő támfal építését tervezik4. A Duna és a bátai Holt-Duna közelsége miatt szükséges az árvízi védekezés is a településen, ami elég nagy kiadást jelent. Árvíz idején homokzsákokkal és homokfeltöltéssel védik a zsiliptől kiindulva a Holt-Dunával párhuzamosan futó utcák épületeit. Problémát jelent, hogy az árvízvédelmi töltés rossz állapotban van5. A 2000-es években levonuló rekordmagasságú árvizek miatt ismét előtérbe került ez a természeti veszélyforrás. A település alacsony fekvésű, gyenge reliefenergiájú térszínein, ahol a felszín kis szintkülönbségeinek váltakozása a jellemző, viszonylag nagy kiterjedésű területen évente visszatérő fenyegetést jelent a belvíz is6. Nagy problémát okoz, hogy akadályozza a mezőgazdasági művelést, továbbá kárt tesz az épületekben. (MAROSI S. – SZILÁRD J. 1974)
A település történetét bemutató fejezetben kitérek a múltban hatással bíró topográfiai és forgalmi helyzetből származó előnyökre és hátrányokra. 3 Báta község 2010. december 1-jén, 2011. február 14-én, február 28-án, október 5-én, november 9én tartott képviselőtestületi ülésének jegyzőkönyvei, Rosette Környezetvédelmi és Mérnöki Betéti Társaság szakvéleménye 4 Báta község 2011. március 23-án tartott képviselőtestületi ülésének jegyzőkönyve 5 Báta község 2010. december 1-jén, 2011. január 26-án tartott képviselőtestületi ülésének jegyzőkönyvei, az önkormányzattól kapott térképvázlatok 6 Báta község 2011. január 26-án, március 23-án tartott képviselőtestületi ülésének jegyzőkönyvei 2
4
Báta azonban nem csak a különböző negatív természeti jelenségek miatt kerül előtérbe manapság. A Globális Környezetvédelmi Alap (GEF) projektjének részeként a bátai Holt-Duna medrét a 2011 tavaszi-őszi időszakban kikotorták, valamint a holtág alsó szakaszára egy zsilipet építettek a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (DDVIZIG) és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) lebonyolításában. A projekt célja a Duna magyarországi szakaszán a tápanyagterhelés csökkentése és ez által a Fekete-tenger vízminőségének javítása volt7. A település döntéshozói azt remélik, hogy a beruházásnak köszönhetően Báta vízi élete újra felvirágozhat, és a projekt környezetvédelmi előnyein túl a horgászat és az ökoturizmus fellendülése gazdasági előremozdulást is eredményezhet 8. A vizsgálat során előállított nagy mennyiségű térképi és egyéb adat átláthatósága, kezelhetősége érdekében geoinformatikai megoldásokhoz fordultam. A GIS alkalmazási lehetőségei rendkívül széles körűek, napjainkban rendszerint előtérbe kerülnek minden olyan vizsgálat során, ahol a tér, térbeliség valamiféle szerephez jut (KERTÉSZ Á. 1997). A geoinformatikai programok lehetőséget nyújtanak a különböző térképi állományok információinak összevetéséhez, a természeti viszonyok elemzéséhez, a település fejlődéséről gyűjthető adatok feldolgozásához. Ezen kívül nagy előnye, hogy az eredmények megfelelő bemutatásához is széles eszköztárat kínál. Véleményem szerint egy-egy jól sikerült tematikus térképpel bizonyos esetekben sokkal jobban át lehet tekinteni a vizsgált problémát, mint több oldal szöveges magyarázattal. A jelenkori Báta község 1851 fős lakosságával9 meg sem közelíti az egykori mezőváros jelentőségét, a visszaesés okait a társadalom által a környezettel szemben állított igények között is kereshetjük. A főútvonal melletti zsáktelepülésnek nem csak a kevés munkahely, az állandó népességfogyás, rossz közlekedési helyzet miatti nehézségekkel kell megküzdenie, hanem a napjainkra sok tekintetben hátrányossá vált természeti viszonyok okozta problémákat is kezelnie kell. (BALOGH Í. 2008) A települések folyamatos működéséhez, fejlődéséhez a döntéshozóknak szükséges ismerniük a természeti adottságokat (LÁSZLÓ M. – PAP N. 2007, GYENIZSE P. et al. 2008), ezért úgy gondolom a dolgozatom eredményei bizonyos mértékben hasznosíthatóak lesznek a vizsgált helység számára is.
7
http://gef.ddkovizig.hu/hirek/javul_a_duna_vizminosege http://gef.ddkovizig.hu/tartalom/sajtoszoba/238 9 Báta község 2012. február 29-én tartott közmeghallgatásáról készült jegyzőkönyve. „Báta állandó lakossága 2011. 12. 31-én 1851 fő.” 8
5
2.2. Célkitűzés A szakdolgozat keretein belül végzett kutatásaim célja, hogy Báta példáján rávilágítsak a település és domborzat közötti kölcsönhatás néhány aspektusára. Lényegesnek tartok egy általános történeti áttekintést adni a település 18. század előtti történelméről, a különböző formában megtalálható források alapján, röviden érintve a település nevével kapcsolatos kérdéseket is. Továbbá ebben a szakaszban kívánom kiemelni, hogy a bemutatott időszakban a topográfiai és forgalmi fekvés milyen előnyei segítették a település létrejöttét, fejlődését. A vizsgálati terület digitális domborzatmodelljét (DDM) és az abból származtatható derivátum térképeket felhasználva elemezni igyekszem a domborzat azon morfometria sajátosságait, melyek a település életében valamilyen szerepet játszottak, egyben általános képet adva a vizsgálati terület domborzati viszonyairól. A számított térképek közül az egységnyi területen mérhető relatív magasságkülönbségekről a reliefenergia-térkép ad tájékoztatást. A kitettség-térképen végzem el az expozíció térbeli elhelyezkedésének vizsgálatát, mely a domborzat által kialakított mikroklíma szempontjából fontos. A lejtőszög egyik jelentősége, hogy befolyásolja a terület művelhetőségét, beépíthetőségét. Ezt az elsődleges domborzati jellemzőt százalékos lejtőkategória-térképek segítségével elemzem. Az előállított DDM továbbá alkalmas arra, hogy az alacsony és magas ártéri szinteket, illetve a PÉCSI M. (1959) által leírt I. terasz szintet leválogassam, ezért a dolgozatban azok elhelyezkedésére és kiterjedésére vonatkozó információkat is értékelek. (MAROSI S. – SZILÁRD J. 1974, LOVÁSZ GY. 1985, WILSON, J.P. – GALLANT, J.C. 2000) A település és domborzat kölcsönhatásának elemzéséhez a Duna mederváltozásait és a település alaprajzának átalakulását vizsgálom az 1780-as évektől kezdődően. Ebben a fejezetben folytatnám a település későbbi fejlődésére ható kiemelkedő történeti események bemutatását is. Kiegészítésül a település régebben és újabban beépített területein keresztül metszetet készítek a DDM-ről, mellyel meg tudom jeleníteni a lakott területekre jellemző domborzati viszonyokat. A szakdolgozatom kiemelkedő céljai között szerepel a különböző időszakokból származó térképeken a területhasználati kategóriák megállapítása, az elkészült térképek és a mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény községsoros adatbázisának felhasználásával a területhasználat általános tendenciáinak elemzése, a változások okainak feltárása. A területhasználati térképeket a DDM-el is összevetem, hogy a különböző kategóriák területi elhelyezkedéséről, az ott megfigyelhető domborzati viszonyokról is információkat kapjak.
6
2.3. Természeti viszonyok Báta község Tolna megye legdélebbi települése. Általában a Sárköz néprajzi kistájhoz
és
a
sárközi
falvakhoz
sorolják
(PATAKI J. 1954, BALOGH Í. 2008).
Természetföldrajzi szempontból azonban két eltérő jellegű kistáj találkozásánál fekszik: a Duna menti síkság részét képező Tolnai-Sárköz, és a Tolna-Baranyai dombsághoz tartozó Dél-Baranyai-dombság
éles
szintkülönbséggel
válnak
el
egymástól
(In: DÖVÉNYI Z. [szerk.] 2010).
1. ábra. A település látképe a bekötőút irányából (felső) és a bátai Holt-Duna felől (alsó) fényképezve; saját fotók
A Dél-Baranyai-dombságból Tolna megye DK-i részéhez tartozik a bátai Öreg-hegy és Csóka-hegy (In: Dövényi Z. [szerk.] 2010). A dombsági terület aljzatában egy mezozoós szigetrög húzódik, mely rokonságot mutat a vár(i)pusztai mészkővel. A bátai anizusi rétegeket napjainkra mesterségesen eltemették, a kőzetek csak törmelékben jelennek meg a felszínen. A rétegekről nyert adatok szerint a feltárás egy DNy-i mészkő és
7
egy
ÉK-i
dolomit
részből
áll,
a
kettő
között
törésvonal
valószínűsíthető
(SZEDERKÉNYI T. 1964, 2005). Korábban hosszú időn át építőipari alapanyagként termelték ki a mészkövet, majd a kőfejtőt a 20. század elején betemették és a település újabb részeit ide építették. A mezozoós rétegekre vastag lösz és löszszerű üledékből álló fedő
települt.
Ennek
alsó
részét
vitatott
kronológiai
besorolású
vörösagyag
(KOVÁCS J. 2003, KOVÁCS J. et al. 2011) képezi, melynek vastagsága – a kutatóakna adatai alapján – közel 4 m. Más Tolna megyei példák alapján ez a vörösagyag réteg szerepet játszhatott
a
későbbiekben
a
felszínmozgásos
domborzat
kialakulásában
(FÁBIÁN SZ. Á. et al. 2006). A löszplató felszínét fejlett dolinák és a meredekebb peremeken
antropogén
hatásra
kifejlődött
löszmélyutak
tagolják
(FÁBIÁN SZ. Á. et al. 2005). A völgyek között lapos, nagy kiterjedésű hátak húzódnak (LEÉL-ŐSSY S. 1953). A község környezetében a Dél-Baranyai-dombság pereme kelet felé kiugrik, az ártér hirtelen összeszűkül (FÁBIÁN SZ. Á. 2000, LEÉL-ŐSSY S. 1953). Az említett dombsági térszín keleten meredek, jelenleg mozgásmentes parttal szakad le az ártérre (WILHELM Z. – FORINTOS V. 1998).
2. ábra. A vizsgálati terület ár- és belvízveszélyes részei10
10
http://www.tolnamegye.hu/dld/megyei_rendezesi_terv_2012/rendeletek/3_16_Belvizjarta_100e. pdf, http://www.tolnamegye.hu/dld/megyei_rendezesi_terv_2012/rendeletek/3_12_Nagyvizi_mede r_100e.pdf
8
A település külterületének egy része a hullámtérhez tartozik. A töltés mentett oldalán a Tolnai-Sárköz részét képező közel sík területet gyűrök és göröndök hálózzák be (LEÉLŐSSY S. 1953). A területet fenyegeti az árvíz, ezen kívül nagy probléma, hogy egyúttal belvízveszélyes vidék is11. A terület földtani viszonyaira jellemző, hogy a pannóniai képződményekre a Dunántúl irányából érkező folyók hordalékkúpja települt, majd a würm közepe óta a Duna ártéri hordalékanyaga rakódott le 40–60 m vastagságban. A felszínen jellemzően holocén üledékek vannak. A területen elszórtan iszapos-homokos rétegekből felépített magasártéri felszínek is előfordulnak, melyeket a település környékén néhol infúziós lösz fed (In: DÖVÉNYI Z. [szerk.] 2010). A Sárköz a holocén óta DK felé süllyed, amit a Báta körüli erősebb akkumuláció egyenletesebbé tett (PATAKI J. 1954). A terület éghajlati tekintetben is kettős jellegű: a Dél-Dunántúl szubmediterrán hatása (egyenletesebb eloszlású csapadék, enyhébb tél, második – őszi – csapadékmaximum) a dombvidéki részeken érzékelhető, míg az Alföld száraz, meleg nyári és hideg téli éghajlata a
jellemzően
síkvidéki
részek
klímáját
befolyásolja
(WILHELM Z. –
FORINTOS V. 1998, PATAKI J. 1954). Az évi napfénytartamot tekintve a település hazánk legnapfényesebb területei közé sorolható 2050–2060 óra körül alakuló értékeivel. Az évi középhőmérséklet jellemzően 10,6–10,8 °C között változik. A fagymentes időszak átlagosan 205 nap, tehát hosszúnak mondható. Az évi csapadékösszeg 620-650 mm. A hótakarós napok száma kb. 30 nap. (In: DÖVÉNYI Z. [szerk.] 2010) A PÉCZELY GY. (2002) által meghatározott éghajlati körzetek közül a vizsgálati terület, a víz- és hőellátotságot tekintve, a meleg – mérsékelten száraz kategóriába tartozik. Összességében megállapítható, hogy Báta
környékének
éghajlati
viszonyai
igen
kedvezőek
a
mezőgazdaság
szempontjából. A vizsgálati terület felszíni vizeinek befogadója a Duna. A környék a SzekszárdBátai belvízrendszer része, ahonnan a csapadék- és belvizeket a Lajvér-patak, illetve a Szekszárd-Bátai-főcsatorna vezeti le, a bátai Holt-Dunán keresztül a Dunába. A főcsatornára a 19. században zsilipet építettek, majd 1896-ra elkészült a szivattyútelep is, hogy a Duna magasabb vízállása esetén gravitációs úton le nem vezethető vizeket át tudják emelni a folyóba (V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006, V. KÁPOLNÁS M. 2008). A domboldalról érkező „vadvizek”, illetve a belterületi csapadékvizek elvezetésére árokrendszert alakítottak ki. Az egyik fontosabb elvezető csatorna a Hajmás-patak, amely a lezúduló vizet a Lajvér-patakba vezeti. A vizsgálati területen több állóvíz (Mélygödör,
11
Báta Község Környezetvédelmi programja 2010
9
Keszeges) és holtág (Bátai-holtág) is fellelhető12. A dombsági területek jelentős része művelt, nem található rajta természetes növénytakaró. A Duna ármentett és belvízmentesített egykori ártere szintén kultúrtáj, de fontos kiemelni, hogy a település közelében a hullámtéren húzódik Közép-Európa legnagyobb ártéri erdeje, a Gemenci-erdő (In: DÖVÉNYI Z. [szerk.] 2010). A dombsági felszíneken löszön, vagy löszszerű üledéken kialakult talajok jellemzőek. Csernozjom barna erdőtalaj az uralkodó a dombvidék keleti peremén, valamint a Duna ártere és a dombvidék közti teraszon. A magas ártér infúziós lösszel fedett területein réti csernozjom talaj jelenik meg, a Duna árterületének más részein réti öntéstalaj jött létre. (In: DÖVÉNYI Z. [szerk.] 2010, WILHELM Z. – FORINTOS V. 1998) A megye többi területéhez hasonlóan a vidék talajadottságai jónak mondhatók, a talajok termékenysége 50–70 közötti talajértékszámú13.
2.4. Báta története az 1780-as évekig A
vizsgálati
területről
származó
régészeti
leletekből
a
történészek
arra
következtettek, hogy a környék a neolitikumtól kezdve lakott hely lehetett. A Duna vonala már az időszámításunk előtti időszakban is kiemelt szerepet játszott a népek vonulásában, a mellékfolyók torkolatának területe pedig különös jelentőséggel bírt. A Sárvíz és a Duna találkozásában elterülő vidék tehát rendkívül jó életfeltételeket kínált: a dombság lábánál a letelepülésre alkalmas ármentes sáv állt rendelkezésre, ezen kívül elérhető volt a jó ivóvíz, a környező mocsár és erdőségek pedig az építkezésekhez és a táplálékszerzéshez nyújtottak kiváló lehetőséget. Wosinsky Mór terepi megfigyelései során fedezte fel, hogy a bátai Öreg-hegy teraszos sáncolással volt megerősítve; a későbbi kutatások kiderítették, hogy ez a védmű a keltáktól származott. A területről tömegesen előkerülő keltakori leletanyagból kiemelkedő jelentőségű az i.e. 2. századból származó bátai vadkan szobrocska. A település környéke hosszú ideig lakott volt, melyet az is bizonyít, hogy szórványosan még a római korból való cserépedény töredékek is felbukkannak. (WOSINSKY M. 1896, LAKATOS P. 1993, FORINTOS V. – WILHELM Z. 1998) A dunántúli kelták függetlenségének a római uralom vetett véget valamikor az i.sz. 1. században. A római útikönyvek tanúsága szerint a falu mai területén ebben az időszakban nem létezett nagyobb település, a legközelebbi erődítmény Dunaszekcső Báta Község Környezetvédelmi programja 2010, Jelentős Vízgazdálkodási Kérdések az „1-15 Alsó-Duna jobb part” vízgyűjtő-tervezési alegység területén 2007 13 Tolna Megye Területrendezési Terv Módosítása 2011 12
10
környékén, az antik Lugióban volt (WOSINSKY M. 1896). Az, hogy a területre nem építettek erősséget a domborzati viszonyokkal állhat összefüggésben – a Dél-Baranyaidombság keleten ugyan meredek peremmel válik el a sík ártéri területtől, azonban nyugat felől nincs olyan vízfolyás vagy egyéb akadály, ami természetes védvonalat jelenthetett volna. A vidék nagy valószínűséggel a népvándorlások zavaros időszakában, az i.sz. 5. században szakadt ki a Római Birodalomból; a honfoglalás előtt itt élt népcsoportok idejéből nem került elő említésre méltó lelet (LAKATOS P. 1993, FORINTOS V. – WILHELM Z. 1998). A honfoglalás utáni időszakban a környék a nagyfejedelmi törzs szállásterülete, majd királyi birtok volt (SÜMEGI J. 1993). A Sárköz Duna menti mocsaras vidékén a 9–10. század idején a besenyőségnek húzódott tekintélyes területe14. A letelepítésükkel együtt megindult keresztény hitre térítésük is, nagy valószínűséggel ebből a célból alapította 1093-ban Szent László király a bátai bencés apátságot. A monostor a Dél-Baranyaidombság Duna-völgyre néző utolsó lankájának egy kiemelkedő pontjára, az ún. Klastromhegyre épült (a mai Szent Vér templom helye). A területnek erről a kiemelkedő, lezáró pontjáról egészen Szekszárdig be lehetett látni a környéket. Az apátság a vízi és szárazföldi utak találkozásában, a Sárvíz torkolatában – a Sárköz kiemelkedő jelentőségű pontjában létesült. A terület kedvező forgalmi helyzete az ármentes térszínen futó egykori római hadiútnak (később az Eszék-Budai országútnak), illetve az őskor óta az erdélyi só szállítására használt ún. Káliz útnak is köszönhető volt. A Káliz út ezen a területen érte el a Dunát, itt közlekedési eszközt váltva, a bátai réven átszállítva a Sárvízen fuvarozták tovább a sót a Dunántúl belsejébe. Az útvonal egyébként Szegedet is érintette, közre játszott annak városi fejlődésében (SÜMEGI J. 1993, MENDÖL T. 1963). A települést elsőként a pécsváradi apátság 1015. évi hamis privilégiumlevele említi mint halászfalut, Bátatő néven15. A Báta elnevezés eredetileg Tolna megye déli csúcsának sík, mocsaras területére utalhatott, mely Bátaszéktől a Sárvíz, Pösze, Öreg-Duna összefolyásáig terjedt. Tehát valójában a tájegység elnevezése volt Báta, a mocsaras földsáv Dunára hajló végén elhelyezkedő települést Bátatőnek hívták. A név eredetét
Báta évszázadai (1993) 3. szócikk: SZOKOLAY M. 1929. A magyarországi besenyőtelepekről. – Városi Nyomda és Könyvkiadó. Szeged, p. 10 Báta évszázadai (1993) 4. szócikk: GYÖRFFY GY. 1940. – Budapest, p. 491-492. 15 Báta évszázadai (1993) 5. szócikk: Monumenta Vaticana 1/4. 575. (IX. Bonifác pápa 1403. június 9-i átiratából 14
11
vizsgáló kutatók közül PAIS D. (1931) adott elfogadható megoldást16. A Báta névvel kapcsolatos kifejezésekből arra következtetett, hogy tulajdonképpen egy víznévről van szó. A településnév hangtörténeti előzőjének tekinthető török Bata kifejezés „alászálló”, „elmerülő” értelme mellett kifejlődhetett annak ’mocsár’, ’sár’ jelentése is. Ezek szerint a letelepedő besenyő népek a Sárvíz alsó folyását és a körülötte megszállt területeket a Bata névvel illethették (SÜMEGI J. 1993). A Báta egyébként egy a Dunából vizet kapó, jelentős folyóvízként is ismert volt a Sárköz területén, több ágának neve máig él. Emellett a megyében több helyen szerepel Bát, Báta,
Bátsziget,
Bátta
kifejezés
vizenyős
helyeket
jelölve
a
térképeken
(ANDRÁSFALVY B. 2007). A kis halászfalu elhelyezkedését pontosan meghatározza a középkori pécsváradi oklevél: a Sárvíz torkolatában, a dunai révnél feküdt, ahol a mai község alsó központja található; északról valószínűleg a Pösze folyó, keletről a Duna, nyugatról pedig a római hadiút határolta17. A tatárjárás pusztításai Bátát sem kerülték el, későbbi tényekből visszavezethető, hogy a bátai apátság – a cikádori monostorhoz hasonlóan – elpusztult, felemelkedése a környező egyházi intézményekénél nehezebb volt. A lakosság ebben az időszakban a mocsárvidéken, vagy a meredek löszfalakba vájt barlangokban talált menedéket (SÜMEGI J. 1993, FORINTOS V. – WILHELM Z. 1998). Báta a 14. századig tartozott a pécsváradi apátsághoz, majd a század végén a bátai apátság tulajdonába került (SÜMEGI J. 1993). Ebből az időszakból a település fejlődéséről számolnak be a források, mely összefüggésben van a falu topográfiai fekvésével. A dombság peremén, az árvízzel sújtott térszínekhez közeli fekvés az autarkiához még közel álló, de már differenciált tevékenységű település esetében többféle előnyt jelentett, mely legfőképpen
a
különböző
térszíntípusok
eltérő
hasznosíthatóságából
eredt
(MENDÖL T. 1963). Elsőként kell megemlítenünk a víz rendelkezésre állását – e vidéken bármilyen célra, bármekkora mennyiségben elérhető volt. Báta lakossága a középkorban sokoldalúan és tervszerűen tudta kihasználni a Duna áradásait is a csatornák és fokrendszer segítségével, így a halászatból jelentős jövedelmekhez jutott. Az ártér mindezen felül gyékényt, sást és nádat szolgáltatott nagy mennyiségben, melyet építő- és tüzelőanyagnak egyaránt lehetett hasznosítani, értéke pedig az erdőével vetekedett (BALOGH Í. 2008). A legelőkön nagy állatállományt tudtak nevelni, a 13. században túlnyomórészt lovakat Báta évszázadai (1993) 2. szócikk: PAIS D. 1931. Báta nevének eredetéről – Magyar Nyelv V.VI. Budapest, pp. 214-215. 17 Déli határa bizonytalan, egy mára azonosíthatatlan helynevet említ a forrás. 16
12
tenyésztettek, de jelentős volt a marha- és sertéstartás is. A dombság lejtői kiváló lehetőséget
adtak
a
földművelésre,
a
lakosság
egy
része
a
gyümölcs-
és
szőlőültetvényekből, gabonatermesztésből élt. A Duna természetesen kedvező forgalmi helyzetet is jelentett, a révátkelésből és hajóvontatásból is bevétele származott a falunak. Az egész Sárköz pedig a Sárvízen keresztül kötődött a dunai vízi-úthoz, ezért ez is emelte a település helyzeti energiáját. A fontosabb útvonalak miatti gyakori hadiszállítások, az árvizek rombolása, a mocsarak miatti magas páratartalom és a szúnyogok azonban gyakran nehezítették
a
lakosok
életét
(ANDRÁSFALVY B. 1975,
–
V. KÁPOLNÁS M.
HORVÁTH E. 2006). Egy 1431-es forrásban 109 bátai családfő nevét sorolják fel18. Ennek az oklevélnek jelentős szerepe van a település vonzáskörzetének és az akkori lakosság foglalkozásának megismerésében. A fent említettek alátámasztására szolgál több családnévvé vált foglalkozásnév, például: Vámos, Halaz – Halász, Rákos, Thomester, Hajós – Hayos, Borws – Boros (SÜMEGI J. 1993). A település a 15. század elejétől híres búcsújáróhely lett, az apátságot a Szent Vér ereklye tette országszerte híressé, melyet Zsigmond király és a Hunyadiak is tiszteltek19. A vérnek betudott anyag nagy valószínűséggel szintén a terület természetföldrajzi adottságaival hozható kapcsolatba: az egyik forrás szerint penészgombák levéről lehetett szó, hiszen a bátai mikroklíma20 kedvezett a nedvességkedvelő élőlényeknek (FORINTOS V. – WILHELM Z. 1998). László bátai apát (1436–1460?) ideje alatt az apátság és Báta is virágkorát élte (SÜMEGI J. 1993), ezt bizonyítja, hogy elsőként 1453-ban említették oppidumként a települést (BÁCSKAI V. 1964). A 15. század végén a területen járó olasz humanisták is pozitív véleménnyel voltak Bátáról21. A mezőváros gazdasági szerepe növekedett. A Dunán lefelé hajózva ez idő tájt itt lehetett a legjelentősebb kikötő, melyet bizonyíthat, hogy a Nándorfehérvár felmentésére küldött hajóhad is Bátánál kötött ki. A 15. század végén, 16. század elején a kikötőhöz és a révhez köthető vásárok már országos hírűek lehettek (SÜMEGI J. 1993). A mohácsi csata után a török seregek Bátát érintve vonultak Budára, felgyújtották a monostort és a mezővárost. Ezután 1529-ben újra felégették a települést, majd 1535-ben Báta évszadai (1993) 32. szócikk: KAPOCS N. – KŐSZEGI M. 1980. Szeremle középkori okleveli a Zichy Okmánytárban. Bajai Dolgozatok 4., Baja, pp. 115-116. 19 http://www.bata.hu/batatortenete.html 20 TML Nemes Közgyűlés jegyzőkönyvei, 1821. április 10. 21 Báta évszázadai (1993) 55. szócikk: PETRUS RANSANUS: A magyarok történetének rövid foglalata. Közreadja: BLAZOVICH L., SZ. GALÁNTAI E. 1985. Budapest, pp. 64-65 és Antonius de Bonfinis: Rerum Hungaricum Decades. Lipsiae. 1936. Teubner, Tomus 1. Decas 1.Liber 1.38. 18
13
egy portyázó török csapat végleg elpusztította az apátságot. A török hódoltság korában a szultán saját fennhatósága alatt tartotta a jövedelmezőbb helységeket, így Báta is khász város lett. Ebben az időszakban nagy volt a bátai vásárok szerepe, a kikötő forgalma nagyságrendekkel nőtt – itt hajtották át a Dunán az alföldi marhacsordákat, jelentős volt a bor-, textil- és vasáru kereskedelme (RÚZSÁS L. 1966). Elmondható, hogy a török megszállás első évtizedeiben a mezőváros fejlődésére jó hatással volt a terményértékesítési lehetőség, az 1580-as években élte fejődése csúcspontját, erről a török defterek összeírásai tanúskodnak (SÜMEGI J. 1993). A török alóli felszabadító háborúk újra végigpusztították a vidéket, a lakosság elmenekült, s nem volt aki a vízrendszert rendben tartotta volna. Elmocsarasodott az ártér, a Duna állandóan változtatta medrét, kiterjedt az árvízjárta terület (ANDRÁSFALY B. 1975). A hagyományok szerint csak 6 bátai család vészelte át ezt az időszakot, nagy valószínűséggel a Pörbölyi-erdő vízmentes részein (SÜMEGI J. 1993, KÁPOLNÁS M. 1993). A Rákóczi szabadságharc idején a vidék a dunai átkelés lehetősége miatt stratégiai fontosságú volt. 1704-ben a támadó rácok ismét felégették az egész települést, az 1710-es összeírásban Báta ezért nem szerepel. Az évtized elején lassan visszatelepült a népesség, megkezdődhettek az újjáépítések. A területhasználat akkori viszonyairól egy 1715-ös összeírás22 tájékoztat: 384 pozsonyi mérő szántóföld (kb. 82,85 ha), 74 kaszás rét, kaszáló (kb. 27,41 ha), 87 kapás szőlő (kb. 6,68 ha) tartozott az itt élő 14 jobbágy családhoz, egyenlőtlen elhelyezkedésben (BOGDÁN I. 1987); ezen felül a dombsági és síksági részen is rendelkeztek
erdőterületekkel.
A
határt
veszélyeztették
a
Sárvíz
áradásai
(KÁPOLNÁS M. 1993). Az 1728-as megyei összeírás arról számol be, hogy 138 pozsonyi mérő (kb. 59,55 ha) földet osztottak fel telkek szerint, illetve lényegesen nagyobb – 425 kapás (kb. 32,63 ha) – területen műveltek szőlőt a bátai „hegyen”. Emellett az évenként osztott
rétek
71
szekér
szénát
adtak,
tehát
területük
kb.
26,81 ha
lehetett
(ANDRÁSFALVY B. 2007). Az 1730-as évek közepétől kezdődően a település fejlődését egyre inkább hátráltatták a Duna áradásai. 1742-ben a 7 éve ismétlődő árvizek23 miatt adócsökkentési kérelemmel fordultak a vármegyéhez, mivel az árvíz miatt nem tudtak szénát kaszálni, elhullottak a szarvasmarhák24. 1775-ből részletes leírás számol be az árvíz által a település épületeiben
TML Összeírások 268. 1736-ból, 1738-ból, 1741-ből és 1742-ből jelentős árvizekről beszámoló források maradtak fenn. 24 TML Nemes közgyűlés iratai 1.2017. 22 23
14
okozott károkról: 7 ház leomlott, 26 megrepedezett, düledezővé vált25. Azonban fontos megemlíteni, hogy a lakosság egy részének az ártér továbbra is megélhetési lehetőséget nyújtott, ezt támasztja alá, hogy az 1775-ös fokösszeírás alkalmával Bátán 10 fokot jegyeztek fel (ANDRÁSFALVY B. 2007). Az 1770-es években megkezdett sárvízi és dunai vízrendezések során feltöltötték a fokokat és a Duna jobb partján töltést építettek, ami azonban nem tudott ellenállni a folyó áradásának, emiatt ismét jelentős anyagi károk keletkeztek (V. KÁPOLNÁS M. 2004, V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006). Először 1783-ban tett javaslatot a Duna Gyűrűsháj melletti kanyarulatának átmetszésére a falu vezetése26. A problémát az okozta, hogy a Duna visszaduzzasztotta a Sárvizet, a mellékfolyó lerakta hordalékát, ezáltal a torkolat közelében zátonyokat épített, ami tovább emelte a vízszintet. A Duna a település jövőjét veszélyeztette, mivel éppen a község közepének, a Dél-Baranyai-dombság keleti kiszögellésének ütközött neki, ahol nagyvíz idején jelentős eróziót fejtett ki (FORINTOS V. – WILHELM Z. 1998, WILHELM Z. 2001). A Duna és a Sárvíz rendezésének lépéseit és a településre gyakorolt hatását, valamint a település történelmének további bemutatását a település alaprajzának és a Duna-meder változásának elemzéséhez kapcsolódóan, az eredmények fejezetben taglalom.
2.5. Köszönetnyilvánítás Köszönetet
mondok
témavezetőmnek,
Dr.
Fábián
Szabolcs
Ákosnak
a
szakdolgozatírás során nyújtott útmutatásaiért és tudományos segítségéért. Dr. Bugya Titusznak a GRASS-szal végrehajtott feladatokhoz adott tanácsaiért. Továbbá köszönettel tartozom a PTE TTK Természetföldrajz és Geoinformatika Tanszék oktatóinak a térképekért és a felmerülő problémák megoldásában való segítségnyújtásukért. Végül szeretném megköszönni Báta község önkormányzatának és B. Tóth Józsefné településfejlesztési előadónak a rendelkezésemre bocsátott szöveges és térképi forrásokat.
25 26
TML Nemes közgyűlés iratai 1:1775/26 TML Nemes közgyűlés iratai 3:1783/62
15
3. Kutatástörténeti áttekintés A szakdolgozat tágabban értelmezett kiinduló gondolatát TÓTH J. (1981, 1998) és TÓTH Z. (1997), a környezet és település kölcsönhatásáról tett megállapításai vetették fel. Hazánkban természetesen nem tőlük indul ennek a kapcsolatrendszernek a feltárására való törekvés, a 19. század földrajzi útkeresései ehhez a témakörhöz kapcsolódnak. A következő század elején TELEKI P. (1917) által megalkotott tájelmélet követői a tájat a természeti és emberi jelenségek szintézisének eredményeként kezdték vizsgálni. Több munka készült a konkrét települések, területek életét befolyásoló természeti tényezők elemzéséről (FODOR F. 1930), valamint a természeti tényezők komplex hatásainak, általános szerepkörének bemutatásáról is (TELEKI P. 1936). A kérdéskörrel foglalkozó hazai kutatókat hosszan lehetne sorolni, valamint nagy számú külföldi példát is találhatnánk a hasonló témájú fejtegetésekre27. A pécsi geográfus doktoriskola tagjai is számos esetben elemezték a természeti környezet településfejlődést befolyásoló hatásait. A kiadványok sorából – a teljesség igénye nélkül – a következőket emelném ki: ELEKES T. 2000; GYENIZSE P. 1997, 1998, 2000, 2001a, 2001b; GYENIZSE P. – KOVÁCS B. 1999; GYENIZSE P. – LOVÁSZ GY. 1997; GYENIZSE P. – VASS P. 1998; NAGYVÁRADI L. 1998, 1999; WILHELM Z. 1997a, 1997b, 1998, 2001. A fekvésből származó előnyök és hátrányok elemzése is jelentős irodalmi háttérrel rendelkezik, mely a témából eredően kapcsolatot mutat az említett természet és települések kölcsönhatása problémakörrel. A világföldrajz nagy alakjai közül elsőként RATZEL, F. (1887) munkájában jelenik meg a kétféle – topográfiai és forgalmi – fekvés gondolata. A 20. század során több hazai földrajztudós érintette kutatásaiban a helyi és helyzeti energiák kérdését, közülük CHOLNOKY J. (1915, 1928), FODOR F. (1924, 1930), TELEKI P. (1936) és MENDÖL T. (1963) munkásságát hangsúlyoznám. Az ő eredményeik egyfajta összegzéséből írt jegyzetet TÓTH Z. (1997) és KOVÁCS Z. (2002). A topográfiai és forgalmi fekvésből származó előnyök és hátrányok vizsgálatakor – az utóbbi két szerző művén kívül – MENDÖL T. 1963-as munkáját vettem alapul. A helyi és helyzeti energiák elemzésének menetéhez kitűnő támpontot adott GYENIZSE P. 2005-ös cikke, melyben a Dráva-alföld és a Fekete-víz síkjának településeire vonatkozóan foglalkozik a kérdéskörrel.
Ezek részletes áttanulmányozását nem tartottam a szakdolgozat követelményeinek teljesítéséhez feltétlenül szükségesnek, ezért itt sem sorolnám fel a témába vágó műveket, azonban fontosnak tartottam megemlíteni, hogy ez a kutatási terület jelentős hazai és nemzetközi szakirodalommal rendelkezik. 27
16
A természeti viszonyok településfejlődésre gyakorolt hatásának GIS alapú vizsgálatához nyújtott adalékot Pécs példáján GYENIZSE P. 2009-es kötete, GYENIZSE P. et al. 2008-as, BALASSA B. et al. 2009-es cikke, valamint SZILASSI P. – KISS R. 2001-es, illetve SZILASSI P. 2003-as, a Káli-medence természeti-társadalmi viszonyait vizsgáló írásai. A domborzat és település közötti kölcsönhatás aspektusainak feltárásához MAROSI S. – SZILÁRD J. 1974-es cikke szolgált segítségül. A vizsgálati terület természeti viszonyairól alapvetően kétféle forrásból találtam információkat: egyrészt a Duna-völgy, másrészt a Tolnai-Sárköz vizsgálatával foglalkozó kiadványok említik a környéket. Az 1950-es években több kutató is vizsgálta a Sárköz vidékét. 1954-ben PATAKI J. átfogó kötetet készített a Sárköz természetföldrajzi viszonyairól, érintőlegesen tárgyalta Báta környékének földtani, éghajlati, vízrajzi jellemzőit is. Szintén a Sárköz természeti földrajzáról ad információkat LÁNG S. (1957) tanulmánya. LEÉL-ŐSSY S. 1953-as munkájában Baja és Bátaszék között végzett geomorfológiai megfigyeléseket, melynek során nem csak az ártéri területek tulajdonságait mutatja be, hanem a Dél-Baranyai-dombsághoz tartozó térszínről is beszámol. A terület főbb természetföldrajzi jellemzőiről tájékoztat FÁBIÁN SZ. Á. et al. (2005) Tolna megye természeti erő- és veszélyforrásairól szóló írásában. A Duna-völgy vizsgálata során a település a közelében húzódó magaspart-szakasz kapcsán kerül szóba. A szerzők bemutatják a környező terület földtani és geomorfológiai viszonyait, a sajátságok felszínfejlődésre gyakorolt hatását, az azokból eredő veszélyforrásokat (JASKÓ S. 1990, FÁBIÁN SZ. Á. 2000). A Báta területén található triász mészkő előfordulás részletesebb elemzése SZEDERKÉNYI T. (1964, 2005), SZENTHE I. (2003) és HÁGEN A. (2010) nevéhez köthető. A település fejlődését a falu 900 éves fennállásának alkalmából kiadott helytörténeti kötet lapjairól ismerhetjük meg (KÁPOLNÁS M. [szerk.] 1993). A szerzők az összegyűjtött levéltári és egyéb források mellett megjegyzések formájában közölték a levonható következtetéseket, egyes történelmi események Bátára gyakorolt hatását. További falutörténeti leírásokat keresve a Duna, az árvizek és a folyószabályozás témaköréhez kapcsolható munkákat találtam. A Duna menti ártéri gazdálkodásról szóló köteteiben ANDRÁSFALVY B. (1975, 2007) a különböző témakörök (pl. vízgazdálkodás, erdők haszonvétele, földművelés alá vett területek) kapcsán említi a bátai állapotokat, valamint egy rövidebb összefoglalóban leírja a természeti viszonyokat, áttekinti a település fejlődésének szakaszait, illetve kifejti a falu és a folyó kapcsolatának alakulását az 17
évszázadok alatt. A vizsgálati területen az ármentesítő munkálatok pontos menetéről, a szabályozások hatásairól a következő tanulmányok, kötetek szolgáltatnak információt: V. KÁPOLNÁS M.
2004a,
2004b,
V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006.
2008;
Érdekességekkel szolgálnak BALOGH Í. (2008) és SZILÁGYI M. (2007) művei a bátai népművészetről és halászatról. A település és a természeti viszonyok közötti kapcsolat feltárásával WILHELM Z. foglalkozott először átfogóan ezen a területen, az Alsó-Duna vidéken végzett kutatásaihoz kapcsolódóan.
A
rövidebb
lélegzetű
leírások
(WILHELM Z. 1997b;
KOVÁCS B. –
WILHELM Z. 2000) mellett külön tanulmányok formájában is elemezte szerzőtársával a témát
(WILHELM Z. 1998, 2001,
FORINTOS V. – WILHELM Z. 1998).
A
településről
elérhető történeti és természetföldrajzi adatok alapján vizsgálták – a TÓTH J. (1981) által a tetraéder
modellben
(infrastrukturális)
egyesített
szférák
–
természeti,
egymáshoz
való
társadalmi,
viszonyát
gazdasági,
Bátán.
műszaki
Kutatásaik
során
megállapították, hogy a település esetében nem áll fenn az optimális állapot, melynek feltételezett oka a társadalmi szférának a gazdasági szférán át a természeti szférára gyakorolt hatása. A vizsgálatok során hangsúlyt fektettek a terület domborzati viszonyainak bemutatására és a területhasználat változásának elemzésére is térképek és írásos források segítségével. A vizsgált kérdéskör és a felhasznált anyagok, módszerek hasonlósága alapján kimondható, hogy szakdolgozatom egyértelmű kutatási előzményéül szolgálnak a fentebb említett tanulmányok.
18
4. Kutatási módszerek A kitűzött célok megvalósítása során elsősorban a korabeli és jelenlegi területhasználatot
bemutató
térképekről
másodlagos
adatgyűjtéssel
létrehozott
adatbázisokat használtam fel. A domborzatnak a település életére gyakorolt hatását digitális domborzatmodell és az abból származtatható derivátum térképek segítségével elemeztem. Az eltérő felmérési időszakokból
származó
térképek
interpretálásával
területhasználati
adatbázisokat
készítettem, melyeket nem csak statikusan, egy-egy időpontra fókuszálva, hanem idősorba rendezve is vizsgáltam, így a területegységek használatának változásáról átfogó képet kaphattam a 18. és 21. század között. A különböző időkeresztmetszetek összevetése során többféle változástérképet hoztam létre. Ezek értékelésével részletesen tudtam elemezni a település és táj alakulását a természeti (ármentesítés, folyószabályozás), ill. társadalmigazdasági (zsákfaluvá válás, népesség elöregedése, rendszerváltozás) változások tükrében. A település és környezetének fejlődéséről, az alaprajz és területhasználat változásáról nyert ismereteket helytörténeti leírások, levéltári anyagok, statisztikai adatgyűjtemények információival pontosítottam, egészítettem ki. Az adatbázisok előállításához a következő feladatokat kellett elvégezni: - vizsgálati terület lehatárolása, - a térképek előkészítése (szelvények illesztése, terület kivágása, georeferálás), - a vizsgálati terület digitális domborzatmodelljének elkészítése, - a területhasználatot ábrázoló vektoros térképek, adatbázisok elkészítése. Az adatbázisok létrehozásához az alábbi térképeket használtam fel: - I. Katonai Felmérés térképei, 1783–84. - III. Katonai Felmérés térképei, 1880–81. - 1:10 000-es topográfiai térképek, 1996. - Google Maps felvételei, 2006. Felhasznált szoftverek: - GIMP 2.6.11 - CartaLinx - ArcMap 9.3 - GRASS GIS 6.4 - Inkscape 0.48.2 - OpenOffice.org 3.2
19
4.1. A vizsgálati terület lehatárolása A vizsgálati terület lehatárolásához az 1:10 000 méretarányú, Egységes Országos Vetületi rendszerben készült topográfiai térképeket vettem alapul. Báta közigazgatási területét a 15-113, 15-114, 15-131, 15-132 számú 1996-ban felújított szelvények mutatják be. A község belterülete is több térképlapon helyezkedik el. Báta korábban mezőváros volt, ezért a település jelentős külterületekkel28 rendelkezik; teljes területe 66,17 km2, amelyet a vizsgálathoz túl nagynak tartottam. A négy szelvény összeillesztése után tehát egy olyan területet próbáltam lehatárolni, amely reprezentatív eredményeket ad a település körüli domborzati viszonyokról
és
területhasználatról, azonban a feldolgozás ideje összhangban van a képzési időtartammal és célokkal. A topográfiai térkép km hálózatához igazodva egy 4*7 km-es területet jelöltem ki, amely kiterjed a környező ártéri-síkvidéki és dombsági térszín egy-egy szeletére, de rajta van a terület vízrajzát meghatározó Duna is. A vizsgálati terület határainak EOV koordinátái: 89000 (É), 85000 (D), 626000 (Ny), 633000 (K).
3. ábra. A vizsgálati terület topográfia térképe
28
http://www.takarnet.hu/, http://foldhivatalok.geod.hu/telepules.php?page=11712 Rendelkezésemre állt Báta község környezetvédelmi programja, azonban abban hibásan 60,51 km2nek írták a közigazgatási területet, ezért a fenti két forrás használatával ezt az értéket pontosítottam.
20
4.2. A digitális domborzatmodell előállítása A domborzatra vonatkozó adatok feldolgozására, a felszínelemzésre a digitális domborzatmodellezés
módszerét
alkalmaztam.
A
digitális
domborzatmodellek
előállításának alapvető célja a domborzatnak mint felületetnek digitális reprodukálása (KERTÉSZ Á. 1997). Egyik jelentősége kutatásaim során, hogy ebből a digitális felületből közvetlenül számíthatók a vizsgálati terület domborzati viszonyainak bemutatásához szükséges elsődleges domborzati jellemzők, például: kitettség és lejtőszög (WILSON, J.P. – GALLANT, J.C. 2000). A vizsgálati terület digitális domborzatmodelljének előállításához az 1:10 000 méretarányú topográfiai térképről CartaLinx szoftver használatával digitalizáltam a szintvonalakat. A dombsági területeken 2,5 m-es, illetve – ahol követhetőek voltak a felező szintvonalak – 1,25 m-es szintközönként vittem be a vonalakat. Az adatbevitel során problémát okozott a 30°-nál meredekebb lejtésű területeken hiányzó szintvonalak és az azokat megszakító egyezményes jelek (mesterséges terasz, horhos, mélyút) értelmezése (FÁBIÁN SZ. Á. – PIRKHOFFER E. 2007). A 90 m-es tengerszint feletti magasság alatt – vagyis az ártéri, síkvidéki területeken – 1 és 0,5 m-es szintközönként hajtottam végre a digitalizálást29. A vizsgálati terület szintvonalrajzát az 1. melléklet mutatja be. A szintvonalakat tartalmazó shape fájlt GRASS GIS programba importáltam. A DDM létrehozásához a program által raszter felszínek interpolálására felajánlott „Regularized spline tension” modult alkalmaztam. Ezt az interpolációs eljárást úgy képzelhetjük el, mintha egy gumilepedőt feszítenénk a pontokra, amely így kialakítja a digitális felületet. Ezzel az eljárással előállított felszín – más raszterizációs módszerrel készített eredménytérképekhez viszonyítva – jobban egyezik a valós topográfiával, szebb a megjeleníthetősége (BOWMAN, H. – NETELER, M.30). Ezen kívül a módszer pontossága és flexibilitása – a tenziós paraméter változtatásának lehetősége miatt – nagyobb, mint más eljárásoké (MITÁŠOVÁ, H. – MITÁŠ, L. 1988, 1993). Az interpolálásra tett első kísérleteim során vonalas vektor állományt adtam meg bemeneti fájlként, azonban a derivátum térképeken rendszeresen hibák tűntek fel. Véleményem szerint a problémát az okozhatta, hogy a szintvonalak a meredek területeken A CartaLinx adatexportálási beállításai miatt a szintvonalakhoz tartozó magassági értékeket természetes számként, cm-ben adtam meg. A DDM-en azonban már racionális számként, méterben kezeltem az adatokat, hiszen a térképeket tartalmazó „location” vetületi rendszere EOV és a benne használt mértékegységek méterben vannak meghatározva. Az adatok átszámításához a GRASS „Map Calculator” opcióját használtam. 30 A GRASS-Wiki RST Raster Surfaces szócikkét 2008 májusában hozta létre a két szerző, 2010 novemberében frissítették utoljára. 29
21
rendkívül sűrűn helyezkednek el egymás mellett, 1 raszter cellára több szintvonal is juthatott. Amennyiben megadtam, hogy az interpolálás során a „Minimum distance between points” értéke egyezzen a felbontással (5 m) a program a szomszédos vonalakból is kitörölt pontokat, ami hiányos adatokat, az elkészült modellen pedig hibákat eredményezett. Ezen kívül, ha kisebb minimális távolságot adtam meg, a program hibaüzenet küldött, hogy túl sokáig tart beolvasni az adatokat. A probléma kiküszöböléséhez a szintvonalak mentén magassági értékkel rendelkező pontok előállítására volt szükség. A „Generate points along lines” opciót használva a vektoros szintvonalak mentén 10 m-enként generáltattam pontokat a programmal, így az eredménytérképen megfelelő számú pont állt rendelkezésre. Az interpoláláshoz többféle paraméter adható meg: a „tension parameter” változtatásával szabályozhatjuk a raszter felszín ráfeszítését a pontokra, a „smoothing parameter” a felszín tulajdonságaitól erősen eltérő adatok elsimításában segít. A megfelelő tenziós- és simítási paramétert néhány próbálkozás után sikerült beállítani; az értékek meghatározásához MITÁŠOVÁ, H., MITÁŠ, L. és HARMON, R. S. 2005-ös kutatásában leírtakat használtam fel. Az interpolálás során a magassági értékekben bekövetkező „túllövések” („overshoots”) elkerülése érdekében a „tension parameter”-t viszonylag nagy értékre (400) állítottam, így a felszín a magassági pontokat jól követi; az éles formák elsimítására, pedig egy alacsony (0.1) „smoothing parameter”-t alkalmaztam. A vizsgált szegmensek esetében a „Maximum number of points in a segment” értékét 30-ra állítottam, a közelítést a program minden részegységre elvégezte. Az eljárás a túl sűrűn elhelyezkedő pontokat figyelmen kívül hagyja, azonban – a már említett kis távolságon belül hirtelen változó magassági értékű területek miatt – fontos volt, hogy az interpoláláshoz minél több pontot vegyen figyelembe a program. A pontok eltávolításának elkerülése érdekében a „Minimum distance between points” értékét 0.5-re csökkentettem. A modellalkotó eljárás helyességét terepi ismereteim alapján próbáltam megbecsülni. A DDM-en a vízrajz fontosabb elemeit adott vízmagassággal kitöltött sík felszínként ábrázoltam31. Ehhez szükség volt CartaLinx-ben a Duna, bátai Holt-Duna és a Bátai-holtág poligonjainak létrehozására. A kitöltés mértéke Bátánál a Dunán lévő vízmérce nullpontjától (82,37 m) számítva, az itt mért legkisebb vízállás értékével (200 cm) növelt
A kisebb vízfolyások, csatornák (pl.: Lajvér-patak, Szekszárd-Bátai-főcsatorna) és tavak helyét a szintvonalak futása rajzolja ki. 31
22
vízmagasság, vagyis 8437 cm32. A poligonokat tartalmazó shape fájlt importáltam GRASS-ba, majd raszterré konvertáltam és újraosztályoztam. A vízrajz elemei a 8437 cm magassági értéket kapták, míg a környező elemek értéke „No Data” lett. A vízrajz és az interpolált domborzati térkép egymásba illesztéséhez a „Patch maps” opciót használtam. Ennek során a vízrajz poligonjait tartalmazó térkép „No Data” értékeit töltötte fel a program az interpolált DDM adataival. A DDM elkészítésének utolsó lépéseként a „Neighborhood analysis” menüpont „Moving window” lehetőségét választva a raszteres domborzati modell celláinak szomszédságában elhelyezkedő 3*3 cella értékeit átlagoltam (SHAPIRO, M. 2008). Ez az eljárás tovább finomította a modellt. Az eredeti domborzatból kivonva az átlagolt domborzatot, és az eredményt hisztogramon megjelenítve megállapítható, hogy az eljárás néhány cella esetében -4,95 m körüli, szintén kevés cella esetében pedig +5,91 m körüli változást eredményezett. A legtöbb cella értéke nem, vagy csak minimális mértékben változott.
4. ábra. A DDM NVIZ-ben kétszeres túlmagasítással megjelenítve
4.3. Területhasználat digitalizálása 4.3.1. Az első katonai felmérés térképei Az első katonai felmérés Magyarországon 1764–1785 között zajlott le, a szelvények 1:28 800 (1 bécsi hüvelyk = 400 bécsi öl) méretarányban készültek el. A térképkészítés során még nem használtak geodéziai vetületet és földrajzi hálózatot, a magasságmeghatározások alapjául szolgáló szintezési hálózat sem állt rendelkezésre. A domborzatot 32
http://www.ovisz.hu/index.php?module=map&voa=164961ED-97AB-11D4-BB6200508BA24287&szervezet=4&order=vizfolyasnev&idosor=0
23
pillacsíkozással,
alaprajzban
ábrázolták,
magassági
adatokat
nem
tüntettek
fel
(KLINGHAMMER I. – GYÖRFFY J. 2002). A
felszínborítást
és
a
területhasználatot
különböző
jelek
és
színezések
kombinálásával érzékeltették, azonban a térképező katonák nem használtak egységes jelkulcsot. A magyarországi szelvényekhez az előforduló jelek alapján utólag szerkesztették meg a jelkulcsot (BORBÉLY A. – NAGY J. 1932). A vizsgálati területet ábrázoló szelvények: Coll: XII.
Section: XXXI.
Felmérés ideje: 1784.
Coll: XII.
Section: XXXII.
Felmérés ideje: 1783.
Coll: XIII.
Section: XXXII.
Felmérés ideje: 1784.
Coll: XIII.
Section: XXXIII.
Felmérés ideje: 1783.
A település lakott területe a XIII-33-as térképlapon helyezkedik el, a többi szelvényre a külterületek miatt volt szükség. Első lépésként a négy térképlapot kellett összeillesztenem, a szelvények szélének egymás mellé helyezésekor nem jelentkezett jelentős eltérés a lapok között. A létrehozott térképből kivágtam a vizsgálati területet. A kivágott térképet ezután ArcMap-ben georeferáltam az 1:10 000 méretarányú topográfiai térképhez. Az említett topográfiai térképről illesztőpontokat vettem át, amellyel EOV rendszerbe lehetett transzformálni a vetület nélküli I. katonai felmérési térképet. Az illesztőpontok ma is meglévő útkereszteződések voltak. Sajnos nem rendelkeztem túl sok egyértelműen azonosítható ponttal, mert a település az utóbbi századokban többször leégett és a katonai térképen is pontatlanságok vannak. Problémát okozott, hogy nagy valószínűséggel a térkép készítői nem mérték fel kellő pontossággal a főutca futását. A vizsgálati terület azonban csak 28 km2, ezért a kevesebb illesztőponttal is elfogadhatóan végre lehetett hajtani a georeferálást. A térkép elemzésekor figyelembe vettem a felmerült hibát. Az előkészített térképeken már el tudtam végezni CartaLinx-ben a területhasználati poligonok digitalizálását. Az „on-screen” digitalizálás során közvetlen módon történt a földhasználati és egyéb térképi információk interpretálása. A térképezés folyamán azt tapasztaltam, hogy a szomszédos szelvényeken a térképi jelölések a vizenyős területeken megváltoznak. A korábban készült térképlapon még a „mocsár, náddal” jelölés látható, míg a később felvett térképen már „mocsár, nád nélkül” kategóriába sorolva jelenik meg a terület folytatása. Alapvetően a területhasználati kategóriák elkülönítése nem okozott problémát, jól látható volt a területek határa. A felmérés készítése során valószínűleg 24
generalizálták a kisebb területhasználati foltokat, a vektoros térképen mindössze 40 poligonnal fedtem le a területet. 4.3.2. A harmadik katonai felmérés térképei A területhasználat vizsgálatakor a második katonai felmérés térképeit kihagytam, mivel a második (1819–1866) és harmadik katonai felmérés (1872–1884) készítése között csupán néhány évtized telt el. Úgy véltem a viszonylag rövid idő alatt a településen és környezetében nem történt jelentős mértékű változás a területhasználatban. A harmadik katonai felmérés Magyarországon 1872–1884 között folyt. A térképeket poliéder-vetületben, 1:25 000 méretarányban készítették el. A szögek és területek kis mértékben torzultak. A korábban használt pillacsíkos domborzatábrázolás helyett a Lehmann-féle csíkozást alkalmazták (KLINGHAMMER I. – GYÖRFFY J. 2002). A térképek készítésekor már egységes jelkulcsot alkalmaztak. A vizsgálati területet ábrázoló szelvények: Szelvény szám: 5561/2
Felmérés ideje: 1880.
Szelvény szám: 5561/4
Felmérés ideje: 1880.
Szelvény szám: 5562/1
Felmérés ideje: 1881.
Szelvény szám: 5562/3
Felmérés ideje: 1881.
A III. katonai felmérés esetében a település lakott területe több szelvényen található. Az Arcanum Adatbázis Kft. által DVD-n kiadott „A harmadik katonai felmérés” c. térképtárból a vizsgálati terület térképét egyben lehetett exportálni, így nem kellett a szelvényeket utólag összeilleszteni. ArcMap-et használva a térképet illesztőpontok (útkereszteződések,
templom)
segítségével
az
1:10 000-es
topográfiai
térképhez
georeferálva transzformáltam EOV vetületi rendszerbe. A georeferált térképről CartaLinx segítségével átfedés- és hézagmentes poligon rendszert kialakítva digitalizáltam a területhasználati kategóriákat. A fekete-fehér nyomatokon kissé összemosódnak a felszínborítás jelei, ez megnehezítette a kategóriák lehatárolását. A legnagyobb problémát a szőlők határainak meghúzása okozta, szöveges források
és
a
második
katonai
felmérés
térképeinek
felhasználásával
kellett
megállapítanom a kiterjedésüket. A térképen a kisebb eltérő területhasználatú foltokat a felmérés elvégzői valószínűleg beolvasztották a körülötte lévő kategóriába. 128 poligonnal tudtam lefedni az egész vizsgálati területet.
25
4.3.3. Az 1:10 000-es topográfiai térkép és a Google Maps felvétel A vizsgálati területet ábrázoló topográfiai térképet használtam fel a katonai felmérések térképeinek és a Google Maps felvételnek a georeferálásához is, ehhez azonban szükség volt arra, hogy a (tér)képet ArcMap-ben vetülettel és koordinátákkal rendelkező raszteres állománnyá alakítsam. Ehhez első lépésben a térkép sarokpontjainak koordinátáit egy dbf fájlba írva mentettem, majd megnyitottam ArcMap-ben és pontokat tartalmazó, EOV vetületű shape fájlt készítettem. Ezekhez a pontokhoz tudtam georeferálni a vizsgálati terület topográfiai térképét33. A Google Maps-ből a beágyazott térkép méretének változtatásával nagy felbontásban tudtam kijelölni a vizsgálati területet a műholdképen. A HTML-kódot beillesztettem egy szövegszerkesztő programba, majd html fájlként mentettem. Ezt az állományt a Mozilla Firefox böngészőben megnyitottam, és annak Screengrab plugin-jét használva mentettem a műholdképet. A felvételből pontosan kivágtam a vizsgálati területet. A felújított topográfiai térkép és a 2006-os Google Maps felvétel között nincsenek jelentős különbségek, így a templomokat és az útkereszteződéseket is fel tudtam használni a georeferálás során. A műveletet ebben az esetben is ArcMap használatával végeztem, és a műhold felvételt EOV-be transzformáltam.34 A területhasználat digitalizálása itt jelentette a legösszetettebb feladatot. A topográfiai térképen több kategória volt ábrázolva, és lényegesen kisebb területeket is megjelenítettek önálló foltokként. Az összefüggő szőlő és erdőterületek felaprózódtak, de a kis méretű foltokat is berajzoltam, mivel ez a két területhasználati típus a történelem során mindvégig nagy jelentőséggel bírt a vizsgálati területen. Továbbá a térkép nagy felbontása lehetőséget adott rá, hogy minden területhasználati egységet önálló poligonként digitalizáljak. Összesen 358 poligonnal tudtam lefedni a területet. A Google Maps műholdfelvételhez az EOV topográfiai térképen digitalizált poligonokat használtam fel, úgy, hogy a vektoros poligontérkép hátterét megváltoztattam. Lerövidítette az adatbeviteli folyamatot, mert így csak azokat a poligonokat kellett módosítani, ahol változás történt a területhasználatban. A felvételről nehezen megállapítható kategóriákat terepi információgyűjtéssel határoztam meg. A topográfiai
33
http://www.library.yale.edu/MapColl/files/docs/Georeferencing%20of%20Scanned%20Maps.pdf
A műholdfelvétel georeferálása az illesztőpontok környezetében jól illeszkedő térképet eredményezett, míg a településtől távolabbi, ártéri területeken nagyobb pontatlanságok is előfordulhatnak. 34
26
térképről átvett poligonok közül néhány más kategóriába került, beolvadt nagyobb egységekbe, ezért a térképezés során 305 poligon keletkezett. 4.3.4. A kategóriarendszer A területhasználat digitalizálásához kidolgozott kategóriarendszert a vizsgált térképeken értelmezhető jelölések határozták meg. A történeti térképek jelkulcsát és az M=1:10 000 EOTR szelvényekhez tartozó jelkulcsot figyelembe véve olyan kategóriákat állapítottam meg, amelyek minden vizsgált térképen azonosíthatóak, elkülöníthetőek. A területhasználati kategóriák leírását az 1. táblázat tartalmazza. Kategória
Leírás Vízfelszín Természetes és mesterséges állóvizek és vízfolyások területe. Mocsaras, vizenyős terület Járható és járhatatlan vizenyős területek, időszakosan vízzel borított területek, náddal, sással borított területek. Erdő Zárt erdők, fiatal erdők, erdőültetvények, sűrű fasorok, facsoportok területe. Bokros, bozótos terület Cserjenövényzettel, sűrű bozóttal borított területek. A III. katonai felmérés térképén és a topográfiai térképen nem volt egyértelműen elkülöníthető kategória. Füves terület Rét és legelő területek, száraz és nedves gyepek, szórványosan előfordulhat benne bokros, sűrű bozótos terület, kisebb facsoport. Beépített, lakott terület kertekkel Családi házak és ezekhez kapcsolódó gazdasági és melléképületek, a település belterületén lévő utak, utcák, terek, közök, a házakhoz csatlakozó veteményes kertek. Ide tartoznak a mezőgazdasági telephelyek is. Szőlő A szőlőtermesztés területei. Szántó Szántóföldi művelés területei, függetlenül a termesztett növénytől. Gyümölcsös Gyümölcsfa ültetvények, bokros gyümölcsösök területei. Temető A temetők területei. Egyéb, nem besorolható A katonai felmérési térképeken utak, folyók melletti keskeny jelölés nélküli szakaszok. A topográfiai térképen és a műholdfelvételen a szeméttelepek területe, töltések. 1. táblázat. Az alkalmazott területhasználati kategóriák leírása
Az első katonai felmérési térképen 10 kategóriát tudtam megkülönböztetni. Ezzel szemben a harmadik katonai felmérés térképén csak 9 kategóriát sikerült elkülöníteni, mivel a cserjés-bokros területek jelölése hasonló az erdők, facsoportok jelöléséhez. A topográfiai térképen és a műholdképen a táblázatban felsorolt mind a 11 kategória előfordult, illetve ezeken a térképeken poligonként jelöltem a bátai Holt-Dunán tervezett vasúti hídhoz épített hídlábakat és töltést. Ennek területét az egyéb kategóriához adtam hozzá.
27
Az úthálózat elemeit és a töltéseket vonalas elemként digitalizáltam. A topográfiai térkép és a Google Maps felvétel esetében a műutakat, illetve a talaj utakat, mezei és erdei utakat két eltérő kategóriába soroltam. A túl keskeny belvízelvezető csatornákat, vízfolyásokat nem ábrázoltam.
4.4. A domborzati és területhasználati térképek értékelése, összevetése A DDM-ből a domborzati viszonyok vizsgálatára többféle derivátum térképet állítottam elő: lejtőkitettség- és lejtőkategória-térképek, reliefenergia-térkép, tetszőleges irányban keresztmetszetek. A lejtők jellemzőinek meghatározására a GRASS „Terrain analysis” raszteres almenüjében elérhető „Slope and aspect” (meredekség és kitettség) menüpontját használtam. A bemeneti térkép egyértelmű, a már korábban előállított DDM. A meredekség térkép eredményeit százalékban készíttettem el a programmal. A kimeneti állományok mindkét derivátumnál lebegőpontos számformátumúak. A kitettség térképen a 3,5%-nál meredekebb lejtők esetében számoltattam ki az értékeket. LOVÁSZ GY. (1985) szerint az expozíció vizsgálatát legalább 5%-os hajlású lejtőn érdemes elvégezni, azonban a vizsgált terület ártéri térszínei miatt már a 3,5%-os, azaz 2°-os lejtőket is figyelembe vettem. Ezután újraosztályozással („Reclassify interactively”) az elemzés céljának megfelelő kategóriákat hoztam létre a térképeken (BUGYA T. 2008). A kitettség térképen É, ÉK, K, DK, D, DNy, Ny, ÉNy és sík terület kategóriákat határoztam meg, illetve a fentiek összevonásával északias, keleties, délies, nyugatias irányok szerinti, illetve sík terület kategóriákat alakítottam ki.35. A meredekség adatokból kétféle lejtőkategória térképet hoztam létre36. Első esetben a Magyarországon a mezőgazdaságban használt lejtőértékelési kategóriákba soroltam át a rasztereket, a kategóriahatárok 5%, 12%, 17%, 25% voltak. Emellett a mérnökgeomorfológiában alkalmazott felosztás szerint, építészeti alkalmasság alapján is csoportosítottam az értékeket a következő kategóriahatárokkal: 5,5%, 11%, 33%, 77%. (STEFANOVICS P. et al. 1999, PÉCSI M. 1985, WILSON, J.P. – GALLANT, J.C. 2000) Az 1 ha területen mérhető relatív magasságkülönbségek vizsgálatához reliefenergiatérképet készítettem. Első lépésben a régió-beállításoknál 100*100 m-re kellett változtatnom a felbontást. Ezután a GRASS „Resample using aggregate statistics” menüpontját használva elkészítettem a minimum és maximum értékeket tartalmazó 35 36
A kategóriák részletes leírását a 2. melléklet tartalmazza. A kategóriák részletes leírását a 3. és 4. melléklet tartalmazza.
28
térképeket („minimum.elevation”, „maximum.elevation”). 20*20 cellát vizsgálva a minimum függvény az éppen vizsgált rasztercellák értékei közül a legkisebbet, míg a maximum függvény a legnagyobbat írta be az új térkép rasztereinek magassági adatául (CLEMENTS, C. 2011). A reliefenergia-térkép elkészítéséhez a „Map Calculator” használatával a „maximum.elevation” térképből kivontam a „minimum.elevation” térképet. Az alacsony és magas ártéri szinteket, valamint az I. terasz szintjét a DDM újraosztályozásával tudtam leválogatni. A Duna 0 pontjához (82,37 m) viszonyítva 4–6 mes magasság között alacsony ártér, 6–9 m között magas ártér. Az óholocén terasz a 0 ponttól számított 9-11 m közötti magasságban húzódik. Az ártéri szinteken és az I. teraszon kívül a 86,37 m alatti és a 93,37 m feletti területeket is besoroltam egy-egy kategóriába. (LEÉL-ŐSSY S. 1953, PÉCSI M. 1959) A CartaLinx-ben előállított területhasználati poligontérképeket importáltam GRASSba, majd raszteressé konvertáltam. A vektoros elemek raszteres adatmodellre történő leképezése – a raszterek méretétől függően – adatvesztéssel jár (FÁBIÁN SZ. Á. – PIRKHOFFER E. 2007). A vektortérkép raszter-térképbe történő átvitelekor előfordulhat információvesztés, ha valamely területhasználati poligon mérete kisebb, mint egy cella (KERTÉSZ Á. 1997), azonban a térképek 5*5 m-es felbontása miatt ez a probléma nem lépett fel. A raszteres térképi állományok esetében a különböző kategóriákba tartozó cellák összterületét hektárban, a „Sum area by raster map and category” menüpont használatával kérdeztem le. A térinformatikai programok lehetőséget biztosítanak arra, hogy az azonos területre vonatkozó, de különböző információkat hordozó térképi állományokat egymással összevessük, az adattábláikból ún. kereszttáblákat készítsünk. Az „Overlay maps”-ben található „Cross product” opcióval több bemeneti raszteres térképet vethetünk össze, a program elkészít egy új raszteres térképet, amely reprezentálja a bemeneti térképek kategóriáinak lehetséges kombinációit (SHAPIRO, M. 2003). Ezt az lehetőséget használva készítettem el a különböző időszakokból származó területhasználati állományok változástérképeit, valamint a területhasználat és a domborzati viszonyok sajátosságait bemutató térképek összevetését. A különböző kategóriákba tartozó cellák összterületét hektárban, a „General statistics” használatával kérdeztem le. Ehhez bemeneti fájlként az összes összevetni kívánt térképet meg kell adni, és a program a kategóriák kombinációinak megfelelően kiírja a területi értékeket (SHAPIRO, M. 2006b). 29
A település régebben és újabban beépített területének domborzati viszonyaira szolgáltatnak adatokat a domborzati modellen lejtésirányban elkészített keresztmetszetek. Ezek létrehozásához a „Create profile of raster map” opciót használtam. A megjelenítő ablakban a település EOV topográfiai térképét nyitottam meg, a keresztmetszet szerkesztésénél a digitális domborzatmodellt adtam meg alapul. Ez azért volt előnyös, mert így pontosan láthattam, hogy a település mely részein keresztül akarom meghatározni a felszín domborzatát.
30
5. Eredmények 5.1. A domborzati viszonyok bemutatása A digitális domborzatmodell értékelése Az elsimított domborzaton a legalacsonyabb magassági érték a vízfelszínek 84,37 mes magassága lett. Az 1:10 000-es topográfiai térkép szintvonalai alapján a legalacsonyabb területek 84,5 m magasságúak. A 84,5–85 m magasságú terület végigkíséri a Duna, bátai Holt-Duna, Bátai-holtág medrét, valamint kirajzolja a Lajvér-patak és a Szekszárd-Bátaifőcsatorna vonalát is. Ezt a két belvízelvezető csatornát az egykori Sárvíz és Pösze medréből alakították ki (V. KÁPOLNÁS M. 2008), a harmadik katonai felmérés térképén még a szintvonalak által kirajzolt állapotukban vannak ábrázolva. A DDM-en mérhető maximális érték 173,73 m, ami azonban elmarad a vizsgálati terület legmagasabb pontjától (Csóka-hegy 175,6 m).
5. ábra. A vizsgálati területről készített digitális domborzatmodell
A Sárközben az árteret több szintre lehet felosztani, ezeknek a szinteknek a magasságát a különböző források eltérő értékekben határozzák meg (PÉCSI M. 1959). Az újraosztályozott térképen a vizsgálati terület a 86,37–88,37 közötti magasságú térszínei jelentik az alacsony árteret, 88,37–91,37 között húzódik a magas ártér. Ezen kívül megtalálható egy „geomorfológiai hungarikumnak” tekinthető nem valódi terasz is, az óholocén I. terasz (GÁBRIS GY. 2007), amely 91,37–93,37 m közötti magasságú (LEÉLŐSSY 1953, PÉCSI M. 1959).
31
6. ábra. Az ártéri szintek és az I. terasz az újraosztályozott DDM-en
Az I. terasz csak egy keskeny sávban húzódik végig a területen, a Dél-Baranyaidombság lábánál. A 88,37–91,37 m közötti magasságú térszín a terasz előtt követhető összefüggően, nagyobb szélességben, valamint az alacsony ártéri szintben jelenik meg kisebb foltokban. Ezek a magasabb, szárazabb kiemelkedések a göröndök (LEÉLŐSSY S. 1953), melyeket csak a nagyobb árvizek idején öntött el a Duna. A dombság peremét követve, főként e két szinten helyezkedik el a település. A Tolnai-Sárközhöz sorolt területek legnagyobb része az alacsony ártéri szinthez tartozik. A Tolnai-Sárköz és a Dél-Baranyai-dombság határa tehát kb. a 93,37 m magasságú területek mentén húzható meg, ez a vonal nagyjából követi a falu főutcájának futását. A Magyarország kistájainak katasztere első (MAROSI S. –SOMOGYI S. [szerk.] 1990) és második (DÖVÉNYI Z. [szerk.] 2010) kiadásában a két tájegység választóvonalát nem jól határozták meg. A területek határának hibás meghúzásából következhet, hogy a TolnaiSárközt 88,1 és 162 m közötti magasságú, ártéri szintű síkságként írják le. A 162 m magassági pont Bátán a Dél-Baranyai-dombság keleti elvégződésénél található, semmiképp sem sorolható az árterületbe. További pontatlanság, hogy a Tolnai-Sárköz térképén úgy látszik mintha a Csóka-hegyet (175,6 m) is még a síksághoz jelölték volna.37
A 2010-es kistáj kataszterben továbbá a Tolnai-Sárköz térképén a Dél-Baranyai-dombság helyén (4.4.34) a Mohácsi teraszos sík jelölése (1.1.26) szerepel. 37
32
A reliefenergia-térkép A reliefenergia-térkép arról szolgáltat adatokat, hogy Báta környékén 1 ha területen mekkora relatív magasságkülönbség van. A szakirodalomban jellemzően km2-re vonatkozóan határozzák meg ezt az értéket (MAROSI S. – SZILÁRD J. 1974), azonban a vizsgálati terület kiterjedése szükségessé, a vizsgálat módszere pedig lehetségessé tette, hogy ennél kisebb területi egységekre vonatkozóan adjam meg a relatív reliefet.
7. ábra. A vizsgálati terület reliefenergia-térképe
A kapott eredményekből kitűnik, hogy e területen a legnagyobb relatív magasságkülönbség 62 m, a legkisebb érték pedig 0 m. LÁNG S. (1957) megállapításai szerint a Tolnai-Sárköz e szakaszán csak az egykori Duna és Sárvíz medrek, gyűrök és göröndök jelentenek relief-energiát. Ezt támasztják alá az általam előállított adatok is: az ártéri területeken valóban igen alacsony a relatív relief értéke, csak az egykori Sárvíz és Pösze medrénél, valamint a holtágak és a Duna partján jelentkezik magasságkülönbség. Az I. terasz, illetve a magas és alacsony ártéri szintek határánál is nagyobb a relatív relief értéke. A 20 m-nél nagyobb magasságkülönbségek jellemzően a Dél-Baranyai-dombság és a Tolnai-Sárköz határán jelentkeznek. Az 1 ha-on mérhető nagy relatív relief alátámasztja, hogy a legtöbb helyen éles peremmel végződik el a dombság. Csak a 20–62 m közötti értékeket megjelenítve a térképen kirajzolódnak a völgyek és a meredek dombság-perem is.
33
Lejtőkategória-térképek A DDM-en előforduló hibák a „slope” térképen jelentek meg feltűnően, a folyók partján néhány helyen a vártnál nagyobb lejtőszög értékek jelentkeztek. A hibák oka valószínűleg, hogy a partokon több esetben megszakadtak a szintvonalak. A százalékos lejtőszög térképen a 30%-nál nagyobb értékek kirajzolják a dombság peremét és a völgyeket. A legmeredekebb löszfalak esetében 100%-nál nagyobb meredekség is előfordult. GYENIZSE P. és NAGYVÁRADI L. (2005) kutatásai szerint is Bátán mérhető a legnagyobb meredekség Tolna megyében. Az ártéri térszínek közel síknak tekinthetők, 5–7%-os lejtők jelennek meg a vízrajzi elemek partjainál, valamint a már említett göröndök és gyűrök környékén. Ezen kívül a dombság teteje is viszonylag lapos, kiegyenlített felszínű. A lejtőszög értékeinek elemzéséhez kétféle újraosztályozott térképet hoztam létre: a mezőgazdasági művelhetőség (9. ábra) és a beépíthetőség (10. ábra) szempontjából.
8. ábra. A művelhetőség (balra) és a beépíthetőség szerinti lejtőkategóriák (jobbra) megoszlása kördiagramon ábrázolva
A vizsgálati terület kb. ¾ része a szántóföldi művelésre leginkább alkalmas kategóriába tartozik, ezeken a közel sík térszíneken nem jellemző a talajerózió kialakulása sem. Viszonylag nagy területet tesznek ki az enyhén lejtős, talajerózió által kis mértékben veszélyeztetett részek is. Az ilyen viszonylag kis lejtésű, a nagyüzemi művelésre is alkalmas felszíneket találunk a dombság tetején és lábánál, valamint a völgyekben és szintén ide sorolható az egész ártéri terület is. A terület közel 5%-án olyan lejtők vannak, ahol a legnagyobb a talajpusztulás veszélye, ezért nem alkalmasak mezőgazdasági művelésre. A dombság peremén húzódó meredek lejtőkön sokszor felszínre kerül a lösz.
34
9. ábra. A vizsgálati terület lejtőkategória-térképe, a mezőgazdaságban általánosan elfogadott, a művelhetőség szempontjából meghatározott százalékok szerint újraosztályozva
10. ábra. A vizsgálati terület lejtőkategória-térképe, a beépíthetőség szempontjából meghatározott százalékok szerint újraosztályozva
35
Az építészeti alkalmasság szerint kedvezően beépíthető, de mindenképpen építésre alkalmas a vizsgálati terület több mint 85%-a, további kb. 10%-ot lehet beépíteni tereprendezéssel. Ezeknek a kedvező tulajdonságú lejtőknek az elterjedése egyezik a mezőgazdaságilag jól művelhető területek elhelyezkedésével. Az adatok azt mutatják, hogy vannak a vizsgálati területen jelentős tereprendezéssel beépíthető részek, azonban azokat is besorolhatjuk a beépítésre alkalmatlan területek közé. Ez azzal indokolható, hogy a területen lösz az alapkőzet, valamint az egyébként is csökkenő lakosságú faluban nem áll fenn a helyszűke miatti kényszer arra, hogy nagyobb költség ráfordítással a meredekebb területeket is beépítsék. A meredek löszfalakba ezen kívül pincéket is mélyítettek, amivel tovább gyengítették annak állékonyságát. Csak a lejtőviszonyokat vizsgálva azt mondhatnánk, hogy a térség mind mezőgazdasági, mind építészeti alkalmassági szempontból igen kedvező tulajdonságokkal rendelkezik. Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy a terület nagy része árvíz- vagy belvízveszélyes,
egy-egy
kedvezőtlenebb
időszakban
tönkremehet
a
termés,
megrongálódhatnak, romba dőlhetnek az épületek. Kitettség-térképek A vizsgálati terület esetében a kitettség elemzését már 3,5%-nál meredekebb lejtőknél indokoltnak láttam, az ártér nagy kiterjedése miatt. Az alacsonyabb küszöbértékkel számolva is a környék 71,13 %-a sík kategóriába tartozik. Az alap „aspect” térkép újraosztályozásával kétféle eredménytérképet hoztam létre. Első esetben 45 °-onként, 8 égtájnak megfelelően készítettem egy kategorizálást (11. ábra), majd ezen kategóriák összevonásával 4 égtáj szerint hoztam létre térképet a kitettségről (12. ábra). A térképekről meghatározható területi értékeket és a kitettségek százalékos megoszlását a 2. és 3. táblázat foglalja össze. A sárközi területen a kitettség-térkép megmutatja az említett ártéri felszínformák peremének, valamint a vízrajzi elemek partjának lejtési irányát. Az expozíció térbeli elterjedésének értelmezése a dombsági térszínen, valamint az I. terasz és a magas ártér szintjén bír nagyobb jelentőséggel, és a domborzat által kialakított helyi, illetve mikroklímák vizsgálatához nyújt információt. Az expozíció, mint elsődleges domborzati jellemző befolyásolja a területre érkező napsugarak beesési szögét, az evapotranspiráció mértékét, a különböző lejtők lég- és talajhőmérsékleti viszonyait, tehát befolyásolja a lejtőkön kialakult vegetáció jellegét és sűrűségét. Az expozícióból származó felszínközeli lég- és talaj-hőmérsékleti különbségek télen és az átmeneti évszakokban jelentősebbek, a 36
hóolvadás intenzitását például nagy mértékben befolyásolhatja a kitettség. Azonban fontos kiemelni, hogy ezek a hatások függnek a lejtő hajlásától is, LOVÁSZ GY. (1985) szerint 17%-nál meredekebb lejtőn már számottevő a helyi klimatikus módosulás. Báta esetében találunk ennél nagyobb meredekségű területeket, azonban sok esetben a túl nagy lejtőszög miatt nem értelmezhető megfelelően a kitettség szerepe. A vizsgálati területen a keleties és nyugatias lejtők aránya a legnagyobb, azonban ezek területi elhelyezkedése korrelál a 25%-nál meredekebb lejtők fekvésével. A művelhetőség szempontjából még elfogadható meredekségű lejtők jellemzően északias expozíciójúak, feltételezhető, hogy a helyi klíma itt mérsékelten hűvös. A kitettség vizsgálatára agroökológiai szempontból is hangsúlyt kell fektetni, hiszen a mikroklímák elterjedése befolyásolhatja az optimális vetésszerkezet kialakítását. (LOVÁSZ GY. 1985) Irány É
Terület (ha)
%
77,69238
2,77%
ÉK
153,70216
5,49%
K
137,85616
4,92%
DK
110,46194
3,95%
D
48,60555
1,74%
DNy
98,44118
3,52%
104,10654
3,72%
79,77001
2,85%
1991,54012
71,13%
Ny ÉNy sík
2. táblázat. A különböző kitettségű területek aránya 8 égtáj szerint kategorizálva Irány
Terület (ha)
%
északias
183,23651
6,54%
keleties
294,14348
10,51%
délies
119,03248
4,25%
nyugatias
214,22346
7,65%
1991,54012
71,13%
sík
3. táblázat. A különböző kitettségű területek aránya 4 égtáj szerint kategorizálva
A légáramlási viszonyok és az expozíció ismeretében meghatározható a széllel szembeni (luv) és szélárnyékos (lee) lejtők területi elhelyezkedése is (LOVÁSZ GY. 1985). A Tolnai-Sárköz területén ÉNy-i, D-i, a Dél-Baranyai-dombság területén ÉNy-i, az őszi időszakban növekvő arányú DK-i szélirányok a jellemzők (DÖVÉNYI Z. [szerk.] 2010). Ezek alapján az ÉNy-i szélirányt uralkodónak tekintve az É, ÉNy, Ny felé néző lejtőket széllel szembeni, a többi lejtőt szélárnyékosnak mondhatjuk.
37
11. ábra. A vizsgálati terület kitettség-térképe, 8 égtáj szerint újraosztályozva
12. ábra. A vizsgálati terület kitettség-térképe, 4 égtáj szerint összevonva
38
5.2. A település alaprajzának és a Duna medrének változása az 1780-as évektől napjainkig Báta esetében a település alaprajza és a Duna mederváltozásai között szoros összefüggés figyelhető meg. FÉNYES E. 1851-ben írta Bátáról, hogy „a Duna és egy meredek hegy közé szoritva” helyezkedik el38. Tehát a domborzat és vízrajz sajátosságai determinálták a település alaprajzát: minden vizsgált időszak esetében az látszik, hogy a lakosság jellemzően a dombság lábánál elhúzódva hozta létre lakhelyeit. A település alaprajzának és a Duna medrének változásait a 13. ábra mutatja be. A vízfelszín és a lakott terület kiterjedésének számszerű alakulásáról az 5. melléklet tájékoztat. Az első katonai felmérés térképén 2 Duna-ág is húzódik a vidéken, ekkor a 2800 ha vizsgált területből kb. 472 ha vízfelszín volt. Ebben az időszakban a folyó állandóan változtatta medrét, az egész Duna-völgy árterületté alakult. A terület vízrajzi viszonyait jelentősen befolyásolta az is, hogy ez idő tájt a Sárvíz még Bátánál torkollott a Dunába. SZENTHE I. (2003) szerint a Duna az 1850-es évek végén történt szabályozásokig egyenesen a bátai mészkőkibukkanásnak ütközött. Amint azt a település történetének bemutatása során leírtam 1783-ban a bátaiak kérték a Duna Gyűrűs-háj melletti kanyarulatának
átmetszését,
mert
az
veszélyeztette
a
települést
(V. KÁPOLNÁS M. 2004a, 2008). Ez a tény is azt támasztja alá, hogy Báta esetében a település kiterjedését, alaprajzát mennyire nagy mértékben befolyásolták a természeti tényezők. A kb. 40 ha beépített, lakott terület a Dél-Baranyai-dombság előterében, nagyobb részt a Duna mentén húzódott. WILHELM Z. (2001) megállapítása szerint a település ebben az időben sarló alakú volt, követte a dombság peremét. A térképen jelölt úthálózat leginkább az ún. Angerdorf, vagy orsós utcájú falu alaprajzára hasonlít. Az ilyen településeken a belső terek közterületnek, gyülekező térnek számítottak, gyakran itt helyezték el a templomot. Az első katonai felmérés térképén a közös tér határoló utcáinak belső oldalára házjeleket helyezett el a térképkészítő, MENDÖL T. (1963) szerint némely esetben előfordult, hogy ezt a közös területet is felparcellázták. A későbbi térképeken a tér külső felét alkotó utca már nem látszik, ami a Duna erodáló tevékenységére szolgál bizonyítékul. 1806-ban a bátaszéki uradalom és a megye küldöttei megállapították, hogy a területen a folyó sebessége és eróziója (szaggatása) miatt 25 házat el kellett hagyjon a lakosság, valamint rövid időn belül további 34 ház dőlhet a Dunába. A folyón Báta felett 38
FÉNYES E. 1851. Magyarország geographiai szótára. – I. kötet. Budapest, p. 99.
39
egy nagy kanyarulat volt, majd a Duna egyenesen a településnek rohant, ez a helyzet veszélyt jelentett a hajósoknak is. További problémát okozott, hogy a Duna visszaduzzasztotta
a
Sárvizet,
akadályozta
a
szabályozások
befejezését
(V. KÁPOLNÁS M. 2004a). A 19. század elején nem történt előrelépés az átvágás ügyében, 1813-ban ezért újabb jelentős árvíz miatt panaszkodott a lakosság39. Leírják, hogy a Duna egy egész utcát elöntött, a településen átvezető országút, az iskola épülete víz alatt állt, veszélyben volt a templom is. 1821-re sikerült kivitelezni a településtől 3 km-re, a Gyűrűs-háj melletti és a bátai Szigeten történő átmetszést. A folyam 33,4 km-rel rövidült le a Baja és Mohács között végzett 4 átmetszés következtében. 1822–1825 között azonban ismét árvizek pusztítottak, mivel a mezővárost továbbra sem védték gátak a folyótól. Az elkövetkező években Rezéttől a Holt-Duna irányába építettek töltést. Az 1830-as évek közepéig többször be kellett tömni a kialakult új fokokat, szélesíteni az elkészült csatornákat, megerősíteni a partokat, sarkantyúkat kialakítani. A szigeti átvágás közlekedési szerepe megerősödött, országos hajózási útvonal lett (V. KÁPOLNÁS M. 2004a, 2004b). A település alakjáról az 1829-es Egyed-féle összeírás szolgál információkkal: a város fekvése nagyon hosszú, felső része a Sárvíz, alsó része a Duna „szakadékony” partjain található, teljes hosszában „hegy” alatt húzódik40. 1844-ben ismét árvíz pusztított nagy félelmet keltve a lakosságban, azonban a járási vezetők megállapították, hogy a folyó város alatti szakasza holtággá alakult, a mederrész vízhozama drasztikusan lecsökkent (V. KÁPOLNÁS M. 2004a, 2004b, WILHELM Z. 2001). Egy 1849-ből származó forrás ismét arról tudósít, hogy a mezővárost teljesen felégették, csupán néhány ház maradt meg, a lakosság nagy része a Szigetbe, a tanyáikra vagy a dombvidéki területre menekült41. A lakosság visszatelepülésének körülményeiről nem állnak rendelkezésre írásos anyagok. Az 1850-es években ismét előtérbe kerültek a vízszabályozási munkák, a hangsúly a Sárvíz mentének árvíz-mentesítésére került. Az évtized közepére a Sárvizet egy 4 km-es csatornán keresztül a Taplósi Dunába vezették, 1855-től a folyó így elkerülte a Sárközt (V. KÁPOLNÁS M. 2004a).
TML Közgyűlés iratai 4:1813/7 Báta évszázadai (1993) 160. szócikk: Cserna A. – Kaczián J. 1986. Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről. Tolna Megyei Levéltár. Szekszárd, pp. 46–49. 41 Báta évszázadai (1993) 172. szócikk: TML. Sztankovánszky Imre főispán iratai (1849. július 23.) 39 40
40
41
13. ábra. A település alaprajzának és a vizsgálati terület vízrajzának változása 1783-2006 között
A kiegyezést követően újra fellendültek az ármentesítési munkálatok. A töltések építése során a kalocsai érsekség nem járult hozzá, hogy a nyomvonal a tulajdonukba tartozó területen vezessen át, így a birtok határán építették meg azokat. Ennek köszönhető a gemenci hullámtér, az ártéri erdő megmaradása (V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006). A településnek 1871-ben ismét jelentős problémát okozott a természet: a tartós téli és tavaszi esőzések következtében a löszfal átázott és megcsúszott, ennek következtében 208 gazdasági épület és lakóház dőlt romba42. 1872 nyarára elkészült a Sárvíz-csatorna – Báta közötti töltésszakasz és a zsilip, azonban a karbantartásáról nem gondoskodtak. A hanyagság súlyos következményekhez vezetett, 1873 májusában a zsilip egy közepes nyári víz hatására összedőlt, kb. 1725 ha terület került víz alá. A katasztrófa okai közül fontos kiemelni, hogy a zsilipet nem megfelelő, homokos alapra építették és a víz átszivárgott. Az elsüllyedt zsilip helyén alakult ki a Mélygödör nevű tó. A szakadást körtöltéssel helyreállították, azonban ez nem nyújtott megfelelő védelmet. 1876. februári áradás idején a körtöltés átszakadt, Bátán 67 ház összedőlt, az egész Sárköz a szabályozások előtti mocsaras állapotba került vissza (V. KÁPOLNÁS M. 1993, 2004a, V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006). A belvízrendezés érdekében új zsilipet építettek fel 1879-re, a korábbitól 500 m-re. A Csóka-hegy lábánál, a Sárvíz holt medrében sziklaalapot találtak, ez valószínűleg a már említett anizusi mészkő lehetett. A töltések rendszeres magasításával és erősítésével az elkövetkező évtizedekben sikerült megvédeni a települést az árvizek pusztításaitól (V. KÁPOLNÁS M. 2004a, V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006). A harmadik katonai felmérés térképe a 19. század végi állapotokat mutatja be. A beépített kategóriába tartozó terület az előző felvétel óta közel háromszorosára nőtt, a település a dombság-perem mentén hosszan elnyúló „S” alakot vett fel. A főutca közel 4 km hosszú, kb. 6 m széles lehetett43. Ebben az időszakban már a dombságot tagoló völgyekben is elkezdett megtelepedni a lakosság, de a sík vidék felé ekkor még nem terjeszkedtek. Az átvágások kapcsán már említett Sziget területén a térkép készítője több lakott területet, kertet jelölt. Egy 1898-ból származó forrás információi szerint a területen a teknővájó cigányok bírtak teleppel44. A terület vízrajza már előrevetíti a mai állapotokat: a Duna, a Bátai-holtág és a HoltDuna futása nagy vonalaiban egyezik a jelenlegivel. Ebben az időszakban a vízhálózat TML Alispáni iratok 514/1871 Báta évszázadai (1993) 200. szócikk: Hist. Parochiae. Báta, pp. 134–136. 44 Báta évszázadai (1993) 197. szócikk: Hist. Parochiae. Báta, pp. 84–85. 42 43
42
elemei még összeköttetésben álltak egymással. A bátai révek műszaki leírásából pontos információkkal rendelkezünk a folyó 1892-es szélességi viszonyairól: a „kis Dunán” 60 mt, a „nagy Dunán” 580–640 m-t kellett a kompnak megtennie45. A belvízrendezési munkálatok a területhasználati módok változására voltak nagy hatással. Az árvíz elleni küzdelem végigkísérte a település további történetét is. Az átvágások miatt időközben megváltozott a Duna medre, ezért szükséges volt a töltések állandó ellenőrzése, erősítése és magasítása A település történetében a következő katasztrofális árvíz 1897 nyarán következett be – a zsiliptől lefelé települt házak alsó része, az udvarok és istállók víz alá kerültek, valamint a Duna elöntötte a Szigetet és a Bödét is. Az alszögi házak közel 40%-a, 46 db épület dőlt össze egyetlen éjszaka alatt (V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006, V. KÁPOLNÁS M. 2008). Az I. világháború előtt a Holt-Duna ágon híd építésébe kezdtek46. 1914-ben a munkások bevonulása miatt megakadtak az ár- és belvízmentesítő munkálatok (V. KÁPOLNÁS M. 2008). A településtől sok hősi halottat követeltek a harcok. 1918 decemberében a szerb csapatok elfoglalták a települést és 1921-ig uralmuk alatt tartották47. A következő árvízveszélyes periódus 1926 júniusában következett be, majd ezt követően egy hosszabb aszályos időszak sújtotta egész Európát. A holtágak turisztikai szerepe már ebben az időben kezdett formálódni, az 1930-as években fürdőzésre, csónakázásra is használták a vizeket. 1940 márciusában azonban az addig tapasztalt legnagyobb árhullám vonult le a Dunán, és újra problémát okozott a belvíz is (V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006). A 20. század második felében ismét megpróbáltatások elé állította a települést a Duna. Az 1956-os jeges árvíz töltésszakadást okozott a Sárközben, Báta mélyebben fekvő 396 lakóépületéből kitelepítették a lakókat (LÁNG S. 1956). Az árvíz miatt 162 ház teljesen összedőlt, 114 erősen megrongálódott, kb. 1700 ha földterület – nagyrészt szántó – víz alá került
(V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006).
A
következő
évtizedben
újabb
rekordmagasságú árhullám vonult le a Dunán. Az 1965-ös nyári árvizet a legmagasabb és leghosszabb ideig tartó jégmentes árvízként tartják nyilván. A hosszantartó vízterhelés teljesen átáztatta a töltéseket, Bátától kb. 2,5 km-re északra a Duna-töltés mentén veszélyt
TML Alispáni iratok 920/1890 TML Báta községi iratok 165. d. 47 http://www.bata.hu/batatortenete.html 45 46
43
jelentő
buzgár
alakult
ki
(LÁNG S. – PROBÁLD F. 1965,
V. KÁPOLNÁS M. –
HORVÁTH E. 2006). Az 1919-es évtől kezdődően rendelkezünk adatokkal a település lakásállományának alakulásáról48, ez idő tájt 264 ház volt Bátán. Fontos megemlíteni, hogy – napjainkra a község egyfajta szimbólumává váló – Szent Vér templomot 1939-ben építették meg49. Az 1956-os árvíz idején már 555 lakott épület állt a településen. Az árvíz károsultjainak állami segítséggel építettek új házakat, de az árterületen történő építkezést már nem engedélyezték. Ebben az időszakban új utcák keletkeztek a településen, például az Árvíz utca. A 20. század második felében fokozatosan csökkent az építkezések száma. Az 1:10 000 méretarányú térképek frissítésének időszakára a település elnyerte jelenlegi formáját és méretét. Az ár- és belvízrendezési munkák következtében a vízfelszínek kiterjedése tovább csökkent. A Duna szélessége a vizsgálati területen a topográfiai térképről leolvasható értékek szerint 500 és 630 m között alakult. A bátai HoltDuna szélességét az elkészített területhasználati térképen mértem le GRASS-ban: a híd felőli oldalon kb. 80 m, az Öreg-Duna torkolata közelében kb. 150 m-re szélesedik. A 21. század során ismét jelentősebb árvizek fenyegették a települést. A 2002 augusztusában és 2006 áprilisában levonuló dunai árhullámok tetőző vízállása megközelítette az 1965-ös árvíz értékeit, a település mély fekvésű területei mindkét alkalommal jelentős károkat szenvedtek (V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006). A Duna medre az eltelt egy évtizedben nem sokat változott, csak néhány új zátony figyelhető meg a Google Maps műholdfelvételén. A bátai Holt-Duna medre fokozatosan feltöltődött, legnagyobb szélességét a híd felőli oldalon éri el, azonban ott is csak 25 m átmérőjű. A település kiterjedése és alaprajza szintén változatlan maradt. Ezt támasztja alá, hogy a 2001-es KSH adatok és a 2010-es környezetvédelmi program50 adatai szerint is 822 lakóépület állt Bátán. A főutca mentén túlnyomórészt nagyméretű, a völgyekbe felfutó utcák két oldalán kisméretű telkek sorakoznak. A községen nagy számú ún. foghíjtelek található; a település új építési szándékok esetén törekszik arra, hogy ezeket a területeket építsék be. A falu további terjeszkedését a sík területen a jó szántók és a belvízveszély korlátozzák, míg a völgyekbe felfutó utcák esetében a dombság-peremet kísérő omlásveszélyes területek jelentenek problémát.
48
http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/06/17/data/tabhun/4/load04_3_0.html http://www.bata.hu/batatortenete.html 50 Báta Község Környezetvédelmi programja. 2010. 49
44
5.2.1. A digitális domborzatmodellről készített keresztmetszetek
14. ábra. A keresztmetszetek készítésének vonalai (felső), a település régóta lakott területein át készített keresztmetszet (A), a település újabban beépített utcái mentén rajzolt keresztmetszet (B)
45
A lakott területek domborzati viszonyainak bemutatásához nyújt adalékot a domborzatról készített keresztmetszet. A magasságkülönbségre vonatkozó adatok túlmagasítással jelennek meg. Az elkészült keresztmetszeteket a 14. ábra mutatja be. Az A esetben az első katonai felmérésen ábrázolt lakott terület középső, nagyobb szélességben húzódó részén keresztül készítettem el a keresztmetszetet. A metszetkészítés kiinduló pontja a Dél-Baranyai-dombság keleti elvégződésénél jelölt 162 m-es magassági pont volt. A metszet 550 m hosszú, a Szigetbe vezető útig húzódik el. A mai domborzat éppen ezen a területen mutat nagyobb eltéréseket az 1780-as évekbeli viszonyokhoz képest, hiszen itt jelentős eróziós tevékenységet fejtett ki a Duna. Ettől eltekintve azonban a domborzatról készített metszeten jól látszik, hogy a lakott terület a dombság-perem egy rendkívül meredek része alatt húzódik. A beépített térszín az óholocén I. terasz és a magas ártér szintjén helyezkedik el. A metszeten ezen kívül jól kivehető a bátai Holt-Duna medre, valamint a kb. 85 m magasságú területen megjelenő egykori folyópart is. A B keresztmetszet a dombtetőről indulva végigköveti a jelenlegi József Attila utca és Rákóczi utca futását, majd a település közelében, a síkvidéki területen végződik. Egy 1700 m-es szakaszon mutatja be a domborzati viszonyokat. A löszplató sík felszínét követően a József Attila utca fokozatos magasságcsökkenés mellett ereszkedik le a völgyben. A Rákóczi utca már a magas ártér szintjén kezdődik és az alacsony ártéri szinten ér véget. A metszeten ki lehet venni az egykori Sárvíz medrét, ebben napjainkban a Lajvérpatak fut.
5.3. A területhasználati térképek értékelése A területhasználati térképekről megállapítható területértékeket, valamint a különböző kategóriák százalékos megoszlását a 19. ábra és az 5. táblázat mutatja be összefoglalóan. 5.3.1. Az első katonai felmérés (1783-1784) Az első katonai felmérés területhasználati térképén nagy, összefüggő kategóriákat találunk. Ebben az időszakban jelentős területeket foglaltak el a vízfelszínek. A két Duna ág között nagy kiterjedésű erdő és füves terület húzódott. Báta a 18. században a legnagyobb erdőterülettel bíró települések közé tartozott a Sárköz vidékén. Ármentes erdeinek nagy része cseres-bozótos volt (ANDRÁSFALVY B. 2007).
46
15. ábra. A vizsgált környék területhasználati viszonyai az első katonai felmérés alapján
A Sárvíz egész árterülete a mocsaras, vizenyős kategóriába tartozott. Ezekről a területekről a lakosság jelentős mennyiségű nádat, sást, gyékényt tudott beszerezni. Az ún. nádlás a jobbágyok jogai közé tartozott, azonban ez után is tizedet fizettek (ANDRÁSFALVY B. 2007). A vizsgálati terület kb. 23%-át szántóként hasznosították, főként a dombvidéki területeken. A domboldalakon jelentős területű szőlőket is kialakítottak. Szöveges források arról tanúskodnak, hogy az időszakban gyümölcsösökkel is rendelkezett a mezőváros, azonban ezeket a térképen nem jelölték. A Sárvíz és a Duna közti területen húzódott a gyümölcsösök egy nagyobb tömbje, valamint a Böde területén is szilvások voltak a vizsgált időszakban (ANDRÁSFALVY B. 2007). 5.3.2. A harmadik katonai felmérés (1880-1881) A területhasználati térképen több kisebb folt is megjelenik már, a korábban nagy területen összefüggő kategóriák feldarabolódtak. Ez főként az erdők esetében látszik. Az ár- és belvízrendezési munkálatok következtében a vízfelszínek és a vizenyős, mocsaras területek aránya lecsökkent, utóbbi kategória az előző időszaki kiterjedés kevesebb mint 50%-ára zsugorodott. A Sárvíz 1855-től kezdve elkerülte a Sárközt
47
(V. KÁPOLNÁS M. 2004a), ezért az egykori árterület mocsarai helyén rétek, legelők alakultak ki. A füves területek kiterjedése a korábbi 2,5-szeresére nőtt.
16. ábra. Báta és környéke területhasználati térképe a harmadik katonai felmérés alapján
A dombság lejtőin húzódó szőlőterületek kiterjedése nagy valószínűséggel valamivel kisebb volt az ábrázoltnál, valamint nem ennyire összefüggő. A 19. század végén pusztított hazánkban a filoxéra, azonban egy 1896-os forrás51 arról számol be, hogy ha nem okoz hatalmas károkat egy vihar és jégverés, akkor szép termést hoztak volna a bátai szőlők. Az említett vihar során a csapadékvíz lineáris eróziója a „hegyi” utakat tovább mélyítette. A szántók aránya nem változott jelentősen az első katonai felmérés idejéhez képest, továbbra is a dombság tetején folyt a növénytermesztés. A vizsgált időszakban egyre több szántót irtottak a szőlők feletti dombságból (ANDRÁSFALVY B. 2007). A 19. század végén a település földművelésből élő, gazdagabb lakossága és a törpebirtokosok vagy nincstelenek a településen belül is elkülönültek. Az eredeti település helyén, az ún. Alszögben élők még ebben az időszakban is jórészt az ártérből éltek meg, a fölszögiek pedig földjeikből kezdtek meggazdagodni (ANDRÁSFALVY B. 2007). Az ártéri legelőkön lehetőség volt nagy számú állatállomány tartására.
51
Báta évszázadai (1993) 193. szócikk: Hist. Parochiae. Báta, pp. 35–36.
48
5.3.3. Az 1:10 000-es topográfiai térkép A 20. század során folytatták a belvízrendezést, egyre nagyobb területeket csapoltak le és szárítottak ki. Az árterületen a szántóföldek aránya 1931-re elérte a 80%-ot, a rétek, legelők, erdők és nádasok rovására. A dombvidékről érkező iszapos vizek segítségével talajjavítást is végeztek. A „sankolás” során a vadvízárkokból érkező vizet a rétek legmélyebb
területeire
vezették,
feltöltötték,
ezt
követően
szántóvá
alakították
(V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006). Művelési ágak szerinti megoszlás 1869-ben volt az árterületen
1931-ben volt az árterületen
Szántóföld
1,5%
80%
Rét
27%
12%
Legelő
25%
5%
Erdő
11,5%
0,25%
Nádas
11%
1,5%
Terméketlen terület
24%
1,25%
4. táblázat. A területhasználat változása az ártéren 1869-1931 között (V. KÁPOLNÁS M. – HORVÁTH E. 2006)
17. ábra. A területhasználati viszonyokat bemutató térkép az 1:10 000-es topográfiai térkép alapján
49
A folyószabályozások következtében megszűnt az árvizektől mentes és az árvízjárta területek
kettéosztottsága,
a
visszahúzódó
víz
helyébe
a
földművelés
lépett
(SOMOGYI S. 1967). 1996-ra a legnagyobb kiterjedésű területhasználati kategória a szántó lett. Az egykor árvíz által veszélyeztetett Böde és Sziget területén is földművelésre alkalmas területeket alakítottak ki. A dombvidéken a szőlők rovására terjeszkedett a szántóföldi növénytermesztés. A legszembetűnőbb változás a Sárvíz egykori árterületén létrehozott szántók esetében látszik. A vizsgálati területen a harmadik katonai felmérés időszakához képest növekedett az erdővel borított területek aránya. Ez összefüggésben állhat a gemenci területek természeti értékeinek fokozódó védelmével, a megmaradt füves területek beerdősülésével. A vizsgált térképek közül csak ezen a térképen jelenik meg nagyobb kiterjedésű gyümölcsös. A topográfiai térkép felirata szerint egy barackos húzódott a bekötőúttól balra a domboldalon. A szőlőterületek felaprózódtak, az 56. sz. főút mellett található csak egy nagyobb összefüggő folt. 5.3.4. A Google Maps felvétel
18. ábra. A Google Maps műholdfelvétele alapján készített területhasználati térkép
Az EOV topográfiai térképek frissítése óta eltelt 10 évben nem történt nagy területeket érintő változás a területhasználati kategóriák kiterjedésében. A vízfelszínek 50
kiterjedése kis mértékben csökkent, mivel a bátai Holt-Duna medre fokozatosan feltöltődött, valamint a Dunában újabb zátonyok alakultak ki. A mocsaras, vizenyős kategóriába sorolható terület a Holt-Duna mentén megnövekedett. További változás a bekötőút melletti barackos kiirtása, így szinte nem maradt a gyümölcsös kategóriába tartozó terület. Kis mértékben csökkent a szőlőterületek aránya is. A területhasználati térképek közül csak itt jelenik meg nagyobb százalékban a bokros, bozótos kategória. Ennek az az oka, hogy a korábbi térképeken a jelölések nem tették lehetővé ezeknek a területeknek a pontos lehatárolását, a műholdfelvételen bozótosnak tűnő területeket viszont terepi megfigyeléssel egyértelműen azonosítani tudtam. A község környezetvédelmi programjából (2010) származó információk szerint a termőföldek művelési áganként való megoszlásánál a megyei átlaghoz képest Bátán kisebb a szántó művelési ágú területek aránya. Ez meglepő, mivel a 2800 ha vizsgálati területből 2006-ban 1405,53 ha ebbe a kategóriába tartozott. A gyep, gyümölcsös, kert, nádas és szőlő aránya magasabb a megye többi területéhez képest.
51
52
5. táblázat. A területhasználati kategóriák terület értékei, az adatok hektárban értendők (a területhasználati térképek adataiból saját szerkesztés)
19. ábra. A területhasználati kategóriák százalékos megoszlása, sávdiagramon ábrázolva
6. Diszkusszió A létrehozott eredménytérképek további komplex vizsgálatok alapjául szolgálhatnak. A területhasználati térképek összevetésével olyan változástérképek hozhatók létre, amelyekről megállapíthatók a jellemző változási tendenciák. Ehhez történelmi forrásokat társítva feltárhatók a területhasználatban nagyobb fordulópontot hozó események. A változástérképekről továbbá az is pontosan leolvasható, hogy a különböző területhasználati módok milyen más kategóriába kerültek át. Jelen szakdolgozat keretein belül én csupán a tartósan változatlan kategóriák alakulásának vizsgálatával tárom fel a változások tendenciáit. Ezen kívül a domborzatmodellről elkészített derivátum-térképek segítségével értékelem a területhasználati kategóriák térbeli elterjedését. A GRASS „Cross-product” opciójával készítettem a raszteres területhasználati térképekből változástérképeket. Az első és a harmadik katonai felmérés térképéről készített területhasználat összevetése során megállapítottam, hogy a vizsgálati területen 1071 ha esetében nem történt kategória-változás. A különböző kategóriák esetében a változatlanul maradt területek értékét az első katonai felmérés térképén mérhető területekkel összehasonlítva meghatározható, hogy mely esetekben volt kisebb arányú a változás. Az elkészült térképen a változatlan területhasználatú részek térbeli elhelyezkedését is meg lehet figyelni. Az 1783-1881 között eltelt kb. 100 évben megállapítható, hogy a legkisebb mértékben a szántóterületek nagysága és elterjedése változott, valamint kis mértékűnek tekinthető a változás a dombvidéki részeken fekvő szőlők esetében is. A vízrajzi viszonyok jelentős változása azonban nagy hatással volt a területhasználati kategóriák elhelyezkedésére. Az első katonai felmérés és a harmadik katonai felmérés térképein a vízhálózatnak csupán ¼-e esik egybe. A folyószabályozás – a Sárvíz és a Duna esetében is – a mocsaras területek kiterjedésének csökkenését eredményezte. Ez a kategória a továbbiakban a Sárvíz egykori medrétől nyugatra jelent csak meg nagyobb kiterjedésben. A Duna-meder átalakításának következtében a füves terület aránya is csökkent, azonban térbeli elhelyezkedése nem változott olyan nagy mértékben; a mai Sziget területén alkot összefüggő kategóriát. A korábbi fejezetben már említettem, hogy a folyó erodáló tevékenysége miatt a település lakott területeinek egy része eltűnt, ez a változás a térképen és az adatokban is megjelenik. Az első és a harmadik katonai felmérés között eltelt időben a legnagyobb arányban az erdőterületek kiterjedése és elhelyezkedése változott meg, csupán 50 ha erdő maradt a korábbi helyén.
53
A harmadik katonai felmérési térkép és az EOV topográfiai térkép készítése között eltelt újabb közel 100 évben a vízrajz elemeinek futása már kevésbé változott, ezért a többi kategóriát is kisebb mértékben befolyásolta. A lakott terület és az erdő kategória kiterjedése és elhelyezkedése is kevésbé módosult a vizsgált időszakban. A szőlőterületek feldarabolódtak, ezért a kategória terület értékeiben nagy eltérések tapasztalhatók. Továbbra is kiterjedt szántók maradtak a dombvidéki térszíneken, a térkép azonban nem mutatja az ártéren a 20. század során kialakított szántóföldeket. A legnagyobb mértékben a füves területek elhelyezkedése változott. Az 1:10 000 méretarányú topográfiai térkép és a 2006-os Google Maps felvétel területhasználati térképei között nem tapasztalható nagy különbség. A változástérkép is azt mutatja, hogy a település alaprajza és a Duna medre nem változott érzékelhetően. A szántóterületek kiterjedése és elhelyezkedése sem módosult említésre méltóan. A szőlőterületek aránya tovább csökkent, az EOV térképen látható kisebb foltok közül több eltűnt, azonban az 56. sz. főút mentén húzódó összefüggő terület megmaradt. A füves és az erdőterületek aránya és elterjedése szintén megváltozott, ezek módosulása összefügg: az erdő kategória területeiben található füves foltok a kivágott facsoportok helyei. A vizsgált közel 220 év alatt a vízfelszínek aránya felére csökkent, a mocsaras, vizenyős területek szinte eltűntek. A legeltetés szerepének visszaesése miatt nagyon lecsökkent a füves kategóriába tartozó térszínek aránya is. A szőlőterületek fokozatosan felaprózódtak és összterületük kb. 1/5 részére csökkent, annak ellenére, hogy még napjainkban is jelentős a szőlőtermesztés és borkészítés a faluban. A szántóterületek 2szeresére növekedtek, a rendszerváltozás óta egyértelműen ez a legnagyobb kiterjedésű területhasználati kategória. A műholdfelvételről készített területhasználati térkép esetében a lakott területek, erdő, szántó, szőlő kategóriákba tartozó területek domborzati viszonyait is megvizsgáltam. Az expozíció a szántó és szőlő területekre van nagyobb hatással, ezért azokat a kategóriákat vizsgáltam a metszet-térképen. A szőlőterületek közel ½-e kitettség nélküli területen van, mivel a 3,5%-nál kisebb lejtésű dombtetői részre telepítették. Azon szőlők esetében, ahol már értelmezhető a kitettség azt állapíthatjuk meg, hogy a nyugatias kitettségű lejtőkön van a legtöbb, majd közel azonos arányban vannak a délies és keleties kitettségű lejtőkön, és legkisebb kiterjedésben az északias lejtőkön szőlőterületek. Az expozíció által okozott felszínközeli lég- és talajhőmérsékleti változásnak a szántók esetében is jelentősebb szerepe lehet. A szántók 71%-a sík területen van. További 10%
54
keleties lejtőkön fekszik, majd a nyugatias, északias és délies lejtőkön egyre csökkenő arányban találunk növénytermesztésre használt felszíneket. Az építészeti alkalmasság szempontjából újraosztályozott lejtőkategória térképet a jelenlegi lakott területekkel vetettem össze. A település 63%-a kedvezően beépíthető, 11,25%-a építésre alkalmas területre épült. A falu 25,43%-át tereprendezéssel beépíthető területekre építették. Meglepő, hogy a község 6,75%-a beépítésre alkalmatlan területre települt, ezek a részek a dombság-perem közelében húzódnak. A mezőgazdasági hasznosíthatóság szempontjából újraosztályozott lejtőkategória térképet a szántó és erdőterületekkel vetettem össze, mivel PÉCSI M. (1985) a lejtőszögnek ezen két területhasználati módhoz való viszonyát írta le. Az ártéri térszínen és a dombság tetején elhelyezkedő szántók a szántóföldi művelésre leginkább alkalmas kategóriába tartoznak. A vizsgálati területen 25% feletti lejtőkön is végeznek növénytermesztést. Ezeken a dombság-peremi területeken ez problémát jelent, mert ennek hatására nagy lehet a talajpusztulás mértéke. A szántóterületek 8,5%-a közepesen és erősen lejtős területeken fekszik. Az erdőterületek jelentős része is az ártéren helyezkedik el. A 17% feletti lejtőkön az erdőterületek kb. 9%-a húzódik, így ezekben az esetekben a szakirodalom szerint is előnyös a területhasználat.
55
7. Az eredmények összefoglalása, kitekintés Dolgozatom záró gondolatai között szeretnék kitérni WILHELM Z. 2001-es tanulmányában bemutatott eredményeire, összevetni azokat saját következtetéseimmel. WILHELM Z. eredményei között első helyen említi az állandó települések létrejöttében kiemelkedő szerepet játszó természetföldrajzi viszonyokat, azon belül az eltérő természeti adottságokkal rendelkező tájak találkozási helyének szerepét az AlsóDuna-vidéken. A település fejlődésének vizsgálata során én is megállapítottam a topográfiai fekvés előnyös tulajdonságát. A történelmi források elemzésével nyilvánvalóvá vált, hogy a kedvező forgalmi fekvés szintén nagy szerepet játszott az állandó település kialakulásában, későbbi mezővárossá fejlődésében és középkori virágzásában. A 2001-es tanulmány hívta fel a figyelmemet arra a tényre, hogy ugyancsak a település stratégiai szempontból jelentős közlekedési szerepköre játszott szerepet abban, hogy a vidék többi településéhez hasonlóan, Báta is olyan sokszor áldozatául esett a hadi cselekményeknek. A domborzati viszonyok értékelése során, a derivátum-térképek elemzésével bemutattam a település számára gondot okozó tömegmozgások okait. A település lakott területének 4 idősíkban való vizsgálata során bizonyítást nyert, hogy az alaprajzot a vidék morfológiai és hidrológiai viszonyai determinálják, valamint alátámasztottam az árvizeknek a településmorfológia változására gyakorolt hatását is. Az ártér és a lakosság kapcsolatának vizsgálata során magam is bizonyítottam a különböző gazdasági előnyök létét. Ezzel összefüggésben a területhasználat vizsgálata során bemutattam a természet használatának a folyószabályozás előtti és utáni lehetőségeit. Az elért eredményeket felhasználva rávilágítottam a területhasználat változásának a vizsgálati területen jellemző tendenciáira, valamint a domborzatnak a területhasználati viszonyok alakulásában betöltött szerepére. A geoinformatikai módszerek alkalmazásával ezeket az eredményeket változatos térképi adatbázisokkal tudtam alátámasztani. A kisebb vizsgálati terület és a kutatás geoinformatikai háttere lehetővé tette, hogy pontosabban, részletesebben elemezzem a gyűjthető információkat, többféle aspektusból is megvizsgáljak egy-egy kérdéskört, mint ahogy azt FORINTOS V. és WILHELM Z. a területet érintő kutatásaik során tették. Ezen kívül a geoinformatika az eredmények látványos bemutatásához is sokféle lehetőséget kínált, erre ad példát a 7. melléklet térképe.
56
Mivel dolgozatom alapvető célja a település és a domborzat kapcsolatának bemutatása volt, ezért a település 19. század végi, 20. századi történetére nem fordítottam kellő hangsúlyt, ezt a hiányt szeretném most pótolni. Az ebben az időszakban a település forgalmi helyzetében bekövetkező változások nagy hatással voltak a jelenlegi állapotokra. A 19. század végén a bátaiak számára még úgy tűnt a vasút feltörekvő szerepe ellenére is megőrzi jelentőségét a falu közelében lévő folyami átkelőhely. Ezt támasztja alá, hogy 1881-ben a révjog megvétele után segítséget kértek a megyétől az oda vezető út kikövezéséhez52. 1909-től kezdődően azonban üzembe lépett a Baja-Bátaszék vasútvonal és az addigi jelentős kereskedelem megszűnt, a bajai híd miatt a rév funkcióját vesztette. A forgalmi helyzetben beállt negatív változást a település a mai napig nem tudta kiheverni. Az ásványkincsek hiánya és a rossz megközelíthetőség miatt a szocialista időszak iparfejlesztései elkerülték, a település lakosságának jelenleg is a mezőgazdaságból kellene megélnie. Báta nem tud a fiatalok számára munkahelyet kínálni, így ők elhagyják a települést, elöregszik a lakosság. Úgy gondolom, hogy jelenlegi szorult helyzetéből természeti viszonyai segíthetnék ki a falut. Báta külterületi részén húzódik a Gemenci-erdő egy része, ami vonzó célpont lehet a természet-kedvelők számára. Az erdőség faunája adja az alapját a vadászati lehetőségeknek. Ezen kívül a környék tavait és a holtágakat a vízi turizmus tudná hasznosítani. Sárközi faluként széles körű kulturális értékekkel is rendelkezik, ezért a település törekszik a falusi turizmus fellendítésére is.
20. ábra. A bátai Holt-Duna látképe a hídról fényképezve 2008-ban (balra) és 2011-ben (jobbra); saját fotók
2011-ben a GEF projekt keretében kikotorták a település mellett húzódó bátai HoltDuna medrét. Ennek a munkának elsősorban környezetvédelmi okai voltak, azonban
52
TML Alispáni iratok 1598/1881.
57
mintegy a projekt „melléktermékeként” a holtág vízi életének fellendülését is eredményezheti. A 20. ábra képén látszik, hogy korábban mennyire fel volt töltődve a meder, ebben az állapotában nem lehetett horgászati célokra sem használni. A jövő nagy kérdései közé tartozik, hogy a turisztikai vonzerő kiaknázása érdekében a település ismét ki tudja-e alakítani a korábbi ideális kapcsolatot a környezetével, és a fenntarthatóságot, valamint a természetvédelem érdekeit szem előtt tartva, szükségleteinek megfelelően megtanulja-e újra használni a tájat.
58
Irodalomjegyzék ANDRÁSFALVY B. 1975. A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. – In: K. BALOGH J. (szerk.): Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. Tolna Megyei Levéltár. Szekszárd, pp. 126–133. ANDRÁSFALVY B. 2007. A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. – Ekvilibrium Kiadó. Budapest, pp. 7–9., pp. 125–133., p. 213., p. 223., p. 243. BÁCSKAI V. 1964. Magyar mezővárosok a XV. században. – Értekezések a Történeti Tudományok Köréből. Új sorozat 37. Budapest, p. 14. BALOGH Í. 2008. Fölhérctől a szávonyáig – Báta népművészete a paraszti kultúra tárgyi emlékei alapján. – Bátai Általános Művelődési Központ. Tájház. Báta, pp. 1–5. BOGDÁN I. 1987. Régi magyar mértékek. – Gondolat Kiadó. Budapest, pp. 63–83. BORBÉLY A. – NAGY J. 1932. Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. – Térképészeti Közlöny. 2. (1–2) pp. 5–64. BUGYA T. 2008. Bevezetés a GRASS térinformatikai programcsomag használatába. – In: GYENIZSE P. – NAGYVÁRADI L. (szerk.): Térinformatika és alkalmazása II. Bornus Kiadó. Pécs, pp. 203–223. CHOLNOKY J. 1915. Budapest földrajzi helyzete. – Földrajzi Közlemények 43. (5) pp. 193–225. CHOLNOKY J. 1928. Brassó földrajzi helyzete. – Földrajzi Közlemények 56. (9–10) pp. 199–212. DÖVÉNYI Z. (szerk.) 2010. Magyarország kistájainak katasztere. – MTA FKI. Budapest, pp. 47–51., pp. 517–522. ELEKES T. 2000. A természeti környezet szerepe Szováta kialakulásában és fejlődésében. – In: Múzeumi Füzetek 9. Erdélyi Múzeum Egyesület. Kolozsvár, pp. 161–168. FÁBIÁN SZ. Á. – KOVÁCS J. – SCHWEITZER F. – VARGA G. 2005. Természeti erő- és veszélyforrások. – In: PAP N. (szerk.): Terület- és településfejlesztés Tolna megyében. Babits Kiadó. Szekszárd, pp. 9–45. FÁBIÁN SZ. Á. – KOVÁCS J. – LÓCZY D. – SCHWEITZER F. – VARGA G. – BABÁK K. – LAMPÉRT K. – NAGY A. 2006. Geomorphological hazards in the Carpathian Foreland, Tolna County (Hungary). – Studia Geomorphologica Carpatho-Balcanica 40. pp. 107–118. FÁBIÁN SZ. Á. – PIRKHOFFER E. 2007. Térinformatika és digitális térképészet. – In: NAGYVÁRADI L. – VARGA G. (szerk.): Térinformatika és Alkalmazása. PTE TTK Földrajzi Intézet. Pécs, p. 19., p. 28. FODOR F. 1924. Magyarország gazdasági földrajza. – Franklin-társulat. Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda. Budapest, pp. 218–222. FODOR F. 1930. A Szörénység tájrajza. – Atheneaum Kiadó. Budapest, pp. 7–14., pp. 96–100. FORINTOS V. – WILHELM Z. 1998. Történeti és természetföldrajzi adatok Báta fejlődésének elemzéséhez. – Földrajzi Értesítő 47. (2) pp. 157–172.
59
GÁBRIS GY. 2007. Kapcsolat a negyedidőszaki felszínalakító folyamatok időrendje és az oxigénizotóp-rétegtan között –– magyarországi lösz–paleotalaj-sorozatok és folyóvízi teraszok példáján. – Földtani Közlöny 137. (4) pp. 515–540. GYENIZSE P. 1997. Természetföldrajzi tényezők szerepe Pécsvárad fejlődésében. – In: TÉSITS R. – TÓTH J. (szerk.): Tanulmányok a pécsi doktoriskolából I. JPTE. Pécs, pp. 217–242. GYENIZSE P. 1998. A természeti környezet szerepe a Villányi-hegység déli előterében fekvő néhány település fejlődésében. – In: BOTTLIK ZS. – FARKAS GY. – TELBISZ T. (szerk.): Geográfus Doktoranduszok II. Országos Konferenciája konferenciakötet. ELTE Földrajzi Tanszékcsoport. Budapest, (nincs oldalszámozva) GYENIZSE P. 2000. A természeti adottságok szerepe néhány Dél-baranyai település kialakulásában és fejlődésében. – In: LOVÁSZ GY. – SZABÓ G. (szerk.): Területfejlesztés–regionális kutatások – Tiszteletkötet Tóth József professzor úr 60. születésnapjára. PTE Földrajzi Intézet. Pécs, pp. 93–101. GYENIZSE P. 2001b. Természeti környezet szerepe a Völgység településeinek kialakulásában és fejlődésében. – In: SZITA L. – SZŐTS Z. (szerk.): A Völgység huszadik százada, struktúrák és konfliktusok. Bonyhád, pp. 209–216. GYENIZSE P. 2005. Helyi és helyzeti energiák hatása síksági települések fejlődésére (a Dráva-alföld és a Fekete-víz síkja példáján) – In: BUGYA T. – WILHELM Z. (szerk.): Tanulmányok Tóth Józsefnek. PTE TTK Földrajzi Intézet. Pécs, pp. 259–272. GYENIZSE P. 2009. Geoinformatikai vizsgálatok Pécsett – Pécs településfejlődésére ható természeti és társadalmi hatások vizsgálata geoinformatikai módszerekkel. – IDResearch Kft. Publikon. (Geographia Pannonica Nova 7) Pécs, 110 p. GYENIZSE P. – KOVÁCS B. 1999. A települések és a természeti környezet kapcsolata a Völgységben. – In: FÜLEKY GY. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében. Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Gödöllő, pp. 331–344. GYENIZSE P. – NAGYVÁRADI L. –PIRKHOFFER E. 2005. A településhálózat komplex értékelése. – In: PAP N. (szerk.): Terület- és településfejlesztés Tolna megyében. Babits Kiadó. Szekszárd, p. 248. GYENIZSE P. – LOVÁSZ GY. 1996. A természeti környezet hatása a településalaprajzokra Baranya megye déli részén. – Földrajzi Értesítő 45. (3–4) pp. 205–219. GYENIZSE P. – VASS P. 1998. A természeti környezet szerepe a Nyugat-Mecsek településeinek kialakulásában és fejlődésében. – Földrajzi Értesítő 46. (2) pp. 131–148. JÁMBOR L. 1971. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény 1870–1970: Földterület III. Községsoros adatok. – Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, p. 272. JASKÓ S. 1990. A Duna-völgy neotektonikájának építésföldtani és környezetvédelmi vonatkozásai. – Földtani Kutatás 33. (4) pp. 45–49. KÁPOLNÁS M. 1993. Báta az újratelepüléstől az első világháború végéig (1686–1921) – In: KÁPOLNÁS M. (szerk.): Báta évszázadai – Emlékkönyv a bátai apátság alapításának 900 éves évfordulójára. Hírlapkiadó Közlönyigazgatóság. Báta, pp. 127–269. V. KÁPOLNÁS M. 2004a. Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században. – In: Wosinsky Mór Megyei Múzeum Évkönyve XXVI. Szekszárd, pp. 325–349.
60
V. KÁPOLNÁS M. 2004b. Áradások és vízszabályozások Bátán a 18–19. században – In: CSIHÁK GY. (szerk.): Délközép Kárpát-medence műveltsége, különös tekintettel a sárközi települések és népi műveltségük fejlődésére. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Nyolcadik (Sárközi-Decsi) Övezeti Történésztalálkozó előadásai és iratai. Decs, pp. 88-96. V. KÁPOLNÁS M – HORVÁTH E. 2006. A Duna megregulázása – A bátai szivattyútelep. – Múltunk cserepei. Bátai helytörténeti füzetek 2. Bátáért Egyesület. Báta, 41 p. V. KÁPOLNÁS M. 2008. Ármentesítés után. A belvízrendezés elvei és gyakorlata a Sárközben az első világháború előtt. – Wosinksy Mór Megyei Múzeum Évkönyve XXX. Szekszárd, pp. 359–398. KERTÉSZ Á. 1997. A térinformatika és alkalmazásai. – Holnap Kiadó. Budapest, pp. 93–102., pp. 110–111., p. 117. KLINGHAMMER I. – GYÖRFFY J. 2002. A katonai térképezés. – In: KARÁTSON D. (szerk.): Magyarország földje. Magyar Könyvklub Rt 3 kiadó. Budapest, pp. 31–34. KOVÁCS B. – WILHELM Z. 2000. Környezeti konfliktusok és krízishelyzetek a történelem során az Alsó-Duna vidéken, és ezek mai hatásai. – In: FODOR I. – KOVÁCS B. – TÉSITS R. (szerk.): Társadalom és környezet: Tanulmányok a Tudomány Világkonferenciájára. Dialóg Campus Kiadó. Pécs, pp. 70–72. KOVÁCS Z. 2002. Népesség- és településföldrajz. Egyetemi jegyzet. – ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, pp. 118–126. LAKATOS P. 1993. Fontosabb bátai emlékek az ókorból. – In: KÁPOLNÁS M. (szerk.): Báta évszázadai – Emlékkönyv a bátai apátság alapításának 900 éves évfordulójára. Hírlapkiadó Közlönyigazgatóság. Báta, pp. 7–10. LÁNG S. 1956. A Duna árvize 1956 tavaszán. – Földrajzi Közlemények 80. (1–4) pp. 251–262. LÁNG S. 1957. Természeti földrajzi tanulmányok a Sárköz környékén. – Földrajzi Értesítő 6. (2) pp. 137–154. LÁNG S. – PROBÁLD F. 1967. Az 1965. évi dunai nyári árvíz. – Földrajzi Közlemények 91. (1–4) pp. 45-54. LÁSZLÓ M. – PAP N. (szerk.) 2007. Bevezetés a terület- és településfejlesztésbe. – Lomart Kiadó. Pécs, p. 11., pp. 56–57. LEÉL-ŐSSY S. 1953. Geomorfológiai megfigyelések Baja és Bátaszék vidékén. – Földrajzi közlemények 77. (1–2) pp. 101–114. LOVÁSZ GY. 1985. A lejtőkitettség térképezése – Földrajzi Értesítő 34. (3) pp. 179–194. MAROSI S. – SOMOGYI S. 1990. Magyarország kistájainak katasztere. – MTA FKI Budapest, pp. 53–57., pp. 578–584. MAROSI S. – SZILÁRD J. 1974. Domborzati hatások a gazdálkodásra és településekre. – Földrajzi Közlemények 98. (3) pp. 185–197. MENDÖL T. 1963. Általános településföldrajz. – Akadémiai Kiadó. Budapest, pp. 238–265., pp. 439–476.
61
NAGYVÁRADI L. 1998. A természeti környezet hatása Kozármisleny fejlődésére. – Földrajzi Értesítő 47. (2) pp. 189–196. NAGYVÁRADI L. 1999. A természeti környezet szerepe Veszprém fejlődésében. – Közlemények a JPTE Földrajzi Intézetének Természetföldrajz Tanszékéről 10. Pécs, 14 p. PAIS D. 1931. Báta nevének eredetéről. – Magyar Nyelv V–VI. Budapest, pp. 214–215. PATAKI J. 1954. A Sárköz természeti földrajza. – Tolna megye Tanácsa V.B. XIII. Népművelési Osztálya. Szekszárd, 96 p. PÉCSI M. 1959. A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. – Földrajzi monográfiák 3. Akadémiai Kiadó. Budapest, 344 p. PÉCSI M. 1985. Domborzatminősítő térképek. – In: ÁDÁM L. – PÉCSI M. (szerk.): Mérnögeomorfológiai térképezés. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. Budapest, pp. 7–14. PÉCZELY GY. 2002. Éghajlattan. – Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, pp. 282–284. RATZEL, F. 1887. A Föld és az ember. Anthropo-geographia. – MTA. Budapest, 623 p. RÚZSÁS L. 1966. Városi fejlődés a Dunántúlon a XVI–XVII. században Szigetvári Emlékkönyv 1566–1966, MTA RKK DTI. Pécs, pp. 205–210. SOMOGYI S. 1967. Az ármentesítések és folyószabályozások (vázlatos) földrajzi hatásai hazánkban. – Földrajzi közlemények 91. (2) pp. 145–158. STEFANOVICS P. – FILEP GY. – FÜLEKY GY. 1999. Talajtan. – Mezőgazda Kiadó. Budapest, pp. 323–324. SÜMEGI J. 1993. Báta a középkori és törökkori forrásokban (895–1686) – In: KÁPOLNÁS M. (szerk.): Báta évszázadai – Emlékkönyv a bátai apátság alapításának 900 éves évfordulójára. Hírlapkiadó Közlönyigazgatóság. Báta, pp. 11–126. SZEDERKÉNYI T. 1964. A baranyai dunamenti mezozóos szigetrögök földtani viszonyai. – Földtani Közlöny 94. (1) pp. 27–32. SZEDERKÉNYI T. 2005. Ma már nem látható, jelentős kőzetkibúvások Tolnában és Baranyában a Duna mentén. – In: BUGYA T. – WILHELM Z.: Tanulmányok Tóth Józsefnek. Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskola. Pécs, pp. 209–215. SZILÁGYI M. 2007. Bátai halászat. Múltunk cserepei – Bátai helytörténeti füzetek 3. – Bátáért Egyesület. Báta, 41 p. SZILASSI P. 2003. A területhasználat változásának okai és következményei a Káli-medence példáján. – Földrajzi Értesítő 52. (3–4) pp. 189–214. TELEKI P. 1917. A földrajzi gondolat története. – Szerző kiadása. Budapest, 211 p. TELEKI P. 1936. A gazdasági élet földrajzi alapjai. – Centrum Kiadóvállalat. Budapest, pp. 289–301. TÓTH J. 1981. A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése. – Földrajzi Értesítő 30. (2–3) pp. 267–291.
62
TÓTH J. – VUICS T. (szerk.) 1998. Általános társadalomföldrajz I., Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, pp. 389–393. TÓTH Z. 1997. A települések világa. – Ponte Press Kiadó. Pécs, pp. 163–166. WILHELM Z. 1997a. Szekszárd fejlődésében kiemelkedő szerepet játszó természeti tényezők vizsgálata. – In: TÓTH J. – TÉSITS R. (szerk.): Földrajzi Tanulmányok a pécsi doktoriskolából I. JPTE TTK Földrajzi Tanszékek. Pécs, pp. 193–216. WILHELM Z. 1997b. A környezetállapot hatása a településfejlődésre az Alsó-Duna-vidék néhány községében. – In: KOVÁCS T. (szerk.): A fenntartható mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig: IV. Falukonferencia. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs, pp. 244–249. WILHELM Z. 1998. Báta fejlődésének elemzése történeti források alapján, természetföldrajzi adottságainak tükrében. – In: BOTTLIK ZS. – FARKAS GY. – TELBISZ T. (szerk.): A Geográfus Doktoranduszok II. Országos Konferenciáján elhangzott előadások kötete. ELTE TTK Földrajzi Tanszékcsoport. Budapest, pp. 1–12. WILHELM Z. 2001. Az Alsó-Duna-vidék településeinek fejlődésében szerepet játszó természeti tényezők vizsgálata. In: TÓTH J. – WILHELM Z. (szerk.): Konzerváció, modernizáció, regionalitás a Dél-Dunántúlon I. kötet. PTE TTK Földrajzi Intézet. Pécs, pp. 12–16., pp. 56–65., pp. 105–107. WILSON, J. P. – GALLANT, J. C. (eds.) 2000. Terrain Analysis: Principles and Applications. – John Wiley & Sons, Inc. New York, pp. 5–7., pp. 53–56. WOSINSKY M. 1896. Tolna vármegye története az őskortól a honfoglalásig I–II. – Budapest, pp. 233–234., pp. 533–534., pp. 573–574., pp. 758–759. Elektronikus források Az első katonai felmérés: Magyar Királyság. 2004. – Arcanum Adatbázis Kft. Budapest, elektronikus dokumentum A harmadik katonai felmérés, 1869–1887: Österreichisch-Ungarischen Monarchie. 2007. – Arcanum Adatbázis Kft. Budapest, elektronikus dokumentum A település területe, URL: http://www.takarnet.hu/, http://foldhivatalok.geod.hu/telepules.php?page=11712 (2012. január 26.) A település története, URL: http://www.bata.hu/batatortenete.html (2012. április 5.) BALASSA B. – BUGYA T. – CZIGÁNY SZ. – GYENIZSE P. – NAGYVÁRADI L. – PIRKHOFFER E. 2009. Domborzati modellek használata a Pécs környéki geoinformatikai vizsgálatokban. – In: HunDEM 2009, GeoInfo 2009. Miskolc, pp. 1–18., URL: http://www.unimiskolc.hu/~fkt/Hundem_es_Geoinfo_2009/Cikkek/BalassaB_et_al.pdf (2012. április 15.) Báta Község Környezetvédelmi programja. 2010. – elektronikus dokumentum BOWMAN, H. – NETELER, M. 2008-2010. RST Spline Surfaces. URL: http://grass.osgeo.org/wiki/RST_Spline_Surfaces (2012. március 17.) CLEMENTS, C. 2011. r.resamp.stats, URL: http://grass.fbk.eu/gdp/html_grass64/r.resamp.stats.html (2012. március 17.)
63
FÁBIÁN SZ. Á. 2000. A Duna-völgy Dunaföldvár és az országhatár közötti szakaszának geomorfológiai és antropogén veszélyforrásai. – In: DORMÁNY G. (szerk.): A táj és az ember geográfus szemmel: Geográfus doktoranduszok IV. országos konferenciája. Szeged, CD kötet FÉNYES E. 1851. Magyarország geographiai szótára. – I. kötet. Budapest, p. 99., URL: http://books.google.hu/books?id=C0pIAAAAYAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&s ource=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false (2012. április 18.) GEF
projekt, URL: http://gef.ddkovizig.hu/hirek/javul_a_duna_vizminosege, http://gef.ddkovizig.hu/tartalom/sajtoszoba/238 (2012. március 25.)
Georeferencing of Scanned Maps & Spatial Adjustment of Vector Data, URL: http://www.library.yale.edu/MapColl/files/docs/Georeferencing%20of%20Scanned %20Maps.pdf (2012. április 16.) GYENIZSE P. 2001a. Természeti környezet szerepe a zselici települések kialakulásában és fejlődésében. – In: A táj és az ember – geográfus szemmel. Geográfus Doktoranduszok IV. Országos Konferenciájának CD kötete GYENIZSE P., ELEKES T., NAGYVÁRADI L., PIRKHOFFER E. 2008. Pécs alaprajzi fejlődését befolyásoló természetföldrajzi adottságok térinformatikai vizsgálata. – Területfejlesztés és Innováció 2. (1.) pp. 21–34. URL: http://epa.oszk.hu/01900/01951/00003/pdf/teruletfejlesztes_es_innovacio_EPA0195 1_2008_01_21-34.pdf (2012. március 25.) HÁGEN A. 2010. Egy védelemre érdemes mészkő előfordulás a Duna mentén, Báta községben – Modern Geográfia 3., 9 p., URL: http://www.moderngeografia.hu/tanulmanyok/ foldtan/hagen_andras_2010_3.pdf (2011. április 20.) Jelentős Vízgazdálkodási Kérdések az „1-15 Alsó-Duna jobb part” vízgyűjtő-tervezési alegység területén. 2007. – DDKÖVÍZIG. Pécs, 16 p., URL: http://www.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0026.pdf (2011. április 20.) KOVÁCS J. 2003. Vörösagyagok geomorfológiai helyzete és kora a Kárpát-medencében. – Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének Természetföldrajz Tanszékéről 24. pp. 1–18., URL: http://foldrajz.ttk.pte.hu/tgt/web_kozlemenyek/kozl24/pte_termeszetfoldrajzi_kozle menyek24.pdf (2012. március 22.) KOVÁCS J., FÁBIÁN SZ. Á, VARGA G., ÚJVÁRI G., VARGA GY., DEZSŐ J. 2011. Plio-Pleistocene red clay deposits in the Pannonian basin: A review. – Quternary International 240. (1–2) pp. 35–43., URL: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1040618210004817 (2012. március 22.) KSH
településenkénti adatok. A lakások és lakott üdülők építési éve. 2001., URL: http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/06/17/data/tabhun/4/load04_3_0.html (2012. április 22.)
MITÁŠOVÁ, H. – MITÁŠ, L. 1988. General variational approach to the approximation problem – Computers and Mathematics with Applications 16., pp. 983–992. URL: http://skagit.meas.ncsu.edu/~helena/gmslab/papers/CMA1988.pdf
(2012. április 16.)
64
MITÁŠOVÁ, H. – MITÁŠ, L. 1993. Interpolation by Regularized Spline with Tension: I. Theory and Implementation. – Mathematical Geology 25., pp. 641–655., URL: http://skagit.meas.ncsu.edu/~helena/gmslab/papers/MG-I-93.pdf (2012. április16.) MITÁŠOVÁ, H. – MITÁŠ, L. – HARMON, R. S. 2005. Simultaneous spline approximation and topographic analysis for lidar elevation data in open source GIS, IEEE Geoscience and remote sensing letters 2. (4.), pp. 375–379., URL: http://skagit.meas.ncsu.edu/~helena/gmslab/papers/IEEEGRSL2005.pdf (2012. április 16) Vízállás adatok, URL: http://www.ovisz.hu/index.php?module=map&voa=164961ED-97AB11D4-BB62-00508BA24287&szervezet=4&order=vizfolyasnev&idosor=0 (2012. január 26.) SHAPIRO, M. 2003. r.cross. URL: http://grass.fbk.eu/grass62/manuals/html62_user/r.cross.html (2012. április 16.) SHAPIRO, M. 2006a. r.patch. URL: http://grass.fbk.eu/gdp/html_grass63/r.patch.html (2012. április 16.) SHAPIRO, M. 2006b. r.stats. URL: http://grass.fbk.eu/grass62/manuals/html62_user/r.stats.html (2012. április 16.) SHAPIRO, M. 2008. r.neighbors URL: http://grass.fbk.eu/gdp/html_grass64/r.neighbors.html (2012. március 17.) SZENTHE I. 2003. Adalékok a Mohácsi-sziget földtani felépítéséhez. Kézirat, URL: http://www.kbfi-triasz.hu/Mohacsi-sizeg/23/ (2012. április 17.) SZILASSI P. – KISS R. 2001. Tájszerkezeti változások térinformatikai módszerekkel történő értékelése egy balaton-felvidéki mintaterület (Káli-medence) példáján. – In: Földrajzi kutatások Magyar Földrajzi Konferencia. Szeged, CD kötet Tolna Megye Területrendezési Terv Módosítása. 2011. – elektronikus dokumentum Tolna Megye Területrendezési Terv. Térképi melléklet Rendszeresen belvízjárta területek, URL: http://www.tolnamegye.hu/dld/megyei_rendezesi_terv_2012/rendeletek/3_16_Belvi zjarta_100e.pdf (2012. április 17.) Tolna
Megye Területrendezési Terv. Térképi melléklet – Nagyvízi meder, URL: http://www.tolnamegye.hu/dld/megyei_rendezesi_terv_2012/rendeletek/3_12_Nagy vizi_meder_100e.pdf (2012. április 17.)
65
1. melléklet. A vizsgálati terület szintvonalrajza
Mellékletek
66
Kategória határai fokban Kategória neve Kategória értéke 0–45°és 315–360° Északias 1 45–135° Keleties 2 135–225° Délies 3 225–315° Nyugatias 4 Nincs kitettség Sík 5 2. melléklet. A 4 égtáj szerint összevont kitettség-térkép kategóriái Kategória határai %-ban
Kategória jelentése Kategória értéke Sík vagy hullámos terület, a felszíni vízmozgás 0–5% kicsi, talajerózió nem jellemző; szántóföldi 1 művelésre alkalmas Enyhén lejtős terület, a felületi víz már jelentősen elmozdul, gyakoribb a felületi 5–12% 2 rétegerózió; szántóföldi művelésre alkalmas, de a talajerózió veszélye fennáll Közepes lejtésű területek a felületi erózió mellett barázdás erózió is megjelenik, 12–17% 3 vízmosások képződése lehetséges; nagyüzemi szántóföldi növénytermesztés felső határa Erősen lejtős terület, talajeróziónak fokozottan kitett, felületi rétegerózió mellett barázdás 17–25% erózió, vízmosásos erózió gyakrabban alakulhat 4 ki; főleg kisüzemi szántóföldi művelésre alkalmas Meredek lejtők, legnagyobb a talajpusztulás veszélye, a talajképző kőzet felszínre kerülhet; 25 % felett 5 teraszos művelésre és erdősítésre alkalmas; *40% felett csak erdőgazdálkodásra alkalmas 3. melléklet. A mezőgazdasági szempont szerinti lejtőkategóriák (STEFANOVICS P. et al. 1999, PÉCSI M. 1985)
Kategória határai %-ban 0–5,5% 5,5–11% 11–33%
Kategória jelentése Kategória értéke Kedvezően beépíthető 1 Építésre alkalmas 2 Tereprendezéssel építhető be 3 Kedvezőtlen, csak jelentős tereprendezéssel 33–77% 4 építhető be 77% felett Beépítésre alkalmatlan 5 4. melléklet. Az építészeti alkalmassági szempont szerinti lejtőkategóriák (PÉCSI M. 1985)
Vízfelszín (ha)
Kategória Beépített, lakott terület kertekkel (ha)
I. katonai felmérés
471,96
41,06
III. katonai felmérés
354,61
118,17
EOV topográfiai térkép
225,78
157,48
Google Maps felvétel
191,98
160,31
Térkép
5. melléklet. A vízfelszín és a lakott terület kiterjedésének alakulása a vizsgált időszakban
67
Kert, Időszak Szántó Szőlő gyümölcsös
Rét, Mezőgazdasági legelő terület
Erdő
Művelés alól Nádas Összesen kivett terület
1895
1880,62
37,41
373,48 2118,29
4409,79
653,15
311,33
757,89
6132,16
1913
3062,05
42,58
184,15 1231,50
4520,28
657,18
21,87
681,35
5880,68
1935
3048,24
55,82
170,91 1133,09
4408,07
788,39
73,08
577,77
5847,31
1962
3081,04
63,30
138,11
704,95
3987,40
1599,22
88,05
959,30
6633,97
1966
3124,20
138,69
147,32
556,48
3966,69
1668,28
67,33
931,68
6633,97
1979
3040,24
72,53
295,40
283,42
3691,59
2002,65
51,86
870,73
6616,84
119,00 291,00 311,00 3694,00 1999,00 52,00 872,00 6617,00 2010 2973,00 6. melléklet. Báta község teljes területén a területhasználati kategóriák alakulása 1895–2011 között, az adatok hektárban értendők53
7. melléklet. A 2006-os területhasználati viszonyok NVIZ-ben megjelenítve, a kétszeres túlmagasítású digitális domborzatmodellre ráfeszítve
Az 1895-1970 közötti adatok forrása: JÁMBOR L. 1971. Az 1979-es adatok forrása: http://www.takarnet.hu/. A 2010-es adatok forrása: Báta Község Környezetvédelmi programja. 2010. – elektronikus dokumentum 53
68