A tejelő fajták hatása a magyar merinó gyapjútermelésére

Nagy Zsuzsanna1 – Toldi Gyula2 – Holló István3

A tejelő fajták hatása a magyar merinó gyapjútermelésére Effect of dairy sheep breeds ont he wool production of the hungarian merino [email protected] Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, egyetemi tanársegéd 2Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, ny. tudományos főmunkatárs 3Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, egyetemi tanár 1Kaposvári

1. Bevezetés Bár a juhászat ősi mesterségünk, jelenleg egyre kisebb jelentőséggel bír Magyarországon. A világháborúk, a Trianoni békeszerződés, a gyapjú elértéktelenedése, az ágazat „egytermékűvé” válása, az elektronikus krotáliának kötelező használata, a magas takarmányárak csak néhány ok a hazai juhállomány drasztikus csökkenésére. Ennek ellenére még vannak akiknek a fülükbe csengnek „nagyjaink” szavai – STAUT Jó’sef (1834): „A’ juh kétség kívül a’ leghasznosabb állatok közül való.”; KOVÁCSY Béla (1923): „A nagy magyar Alföld a természetétől is juhtartásra van predesztinálva, mert a meleg, száraz égalj alatt a juhtartás csekélyebb kockázattal jár, mint egyéb állat tartása, másrészt gyapjával, tejével, húsával és bőrével többféle hasznot is nyújt.”; SCHANDL József (1928): „Csak a finomajkú és mozgékony juh tudja jól kihasználni az aprófüvű, dombos, sülevényes, szikes, köves legelőket és az útszélek, kavicsbányák, majorudvarok esetleges fűtermését.” – és továbbra is kitartanak e hányattatott sorsú szakma mellet. A jelenlegi termelésünket figyelembe véve a hústermelés, a vágóbárány előállítás és élő értékesítése a meghatározó az ágazaton belül. Csak másodrangú jelentősége van a tejnek, mivel az 1970-es évben megtermelt mennyiséghez (22,9 millió liter) képest, napjainkban felvásárolt és feldolgozott juhtej elenyésző (600.000 liter). A gyapjú elértéktelenedését legjobban az árbevételben betöltött részaránya fejezi ki. Míg 1960-ban a juhászatok árbevételének megközelítőleg 60%-a a gyapjúból származott, addig ma ez az érték 3-5% körüli. A gyapjú visszaszorulása és a juhhús előtérbe kerülése ellenére a hazai árutermelő állomány fajtaösszetételében lényegi változás nem történt, 87%-a merinó fajtacsoportba tartozik. Ezzel szemben a nukleusz állományokban az elmúlt időszakban a specializált fajták (hús- és tejhasznosítású) létszámában növekedés figyelhető meg a merinó rovására. A magyar merinó fajtánk mind szaporaságban, mind súlygyarapodásban elmarad a gazdaságosság szempontjából kívánatos szinttől és tejtermelése sem éri el az egy fejési időszakban minimálisan elvárt 100 litert. Ennek ellenére a hazai juhászok kitartanak e fajta mellett, igénytelenség és a megszokás okán. A magyar juhászok által nehezen elfogadott és elterjedt merinó juh, napjainkban csak kis mértékben csökken és adja át helyét az egyhasznú fajtáknak, illetve a keresztezett állományoknak.

2. Szakirodalmi áttekintés Hazánkban egy, a gyapjútermelésre kitenyésztett, és a hosszú évek során e termék minőségi és mennyiségi tulajdonságainak javítása céljából végzett nemesítő munka eredményeként egy, a merinó fajtacsoportban tartozó

281

fajtát hoztak létre „magyar merinó” elnevezéssel. A fajta kialakítása során bekövetkezett fejlődést kiválóan szemlélteti az 1. táblázat. A lacaune anyák gyapjútermelése, mennyiségében lényegesen elmarad a magyar merinóétól, nyírósúlya 1,8-2,3 kg, 2-2,5 kg-ot közöltek (GULYÁS – PÁNCZÉL, 2004; KUKOVICS–JÁVOR, 2006). A többször ellett anyák megközelítőleg 0,5 kg-mal termelnek kevesebb zsírban nyírt gyapjút egy évben, mint az első ellésűek (3 kg vs. 3,4 kg, GERGÁTZ-GULYÁS, 1999ab). A gyapjúmennyiséghez hasonlóan eltérő értékeket olvashatunk a gyapjú minőségében is (GERGÁTZ-GULYÁS, 1999b → 24-28 µ; KUKOVICS–JÁVOR, 2006 → 28-31 µ), de az oldalon vizsgált szálfinomságban az egyszer, illetve többször ellett anyák között nincs jelentős különbség (GERGÁTZ-GYULYÁS, 1999a). A brit tejelőjuh gyapjúval való fedettsége nagymértékben felülmúlja a lacaune-ét, annál jóval durvább, 36-38 µ finomságú és hosszabb, 10,7-10,9 cm fürthosszúságú (KUKOVICS ET AL., 1993).

1. táblázat. A hazánkban tenyésztett merinó egyes értékmérő tulajdonságaiban jelentkező változások Megnevezés

Egység

Évek 1840

1900

1926

1940

1959

2013

Élősúly

kg

20,5

30,0

35,0

40,0

46,0

59,3

Rendement

%

18

21

28

31

35

-

Fürthosszúság

cm

2-4

3-5

4-6

5-8

7-10

9,3

Gyapjúfinomság

µ

15

16

18

21

25

22,8

Zsírosgyapjú a testsúly %-ában

%

4,5

6,5

8,3

10,2

10,8

8,2

Tisztagyapjú a testsúly %-ában

%

0,8

1,5

2,3

3,9

5,2

-

Forrás: VERESS, 1969; I1

3. Anyag és módszer A vizsgálataink során a magyar merinó tejtermelésének javítása érdekében keresztezéseket végzetünk a hazánkban tenyésztett tejelő fajtákkal, lacaune-nal és brit tejelővel. A keresztezésnek azonban nem csak a tejtermelésre volt számottevő hatása, hanem a gyapjútermelésre is, amit jelen tanulmányunkban kívánunk értékelni. A vizsgálatokat egy Bács-Kiskun megyei magán juhászatban végeztük, ahol a magyar merinó állomány szaporaságának és tejtermelő-képességének javítására érdekében az anyákat lacaune kosokkal fedeztették. A magyar merinó x lacaune keresztezésből származó nőivarú egyedeket brit tejelő kosokkal termékenyítették, így az alábbi genotípusok gyapjának vizsgálatára volt lehetőségünk:

282

-

magyar merinó /árutermelő állomány, de 1990-től csak törzskönyvezett magyar merinó kosokkal termékenyítették az állományt/

-

lacaune /törzsállomány/

-

brit tejelőjuh /törzsállomány/

-

magyar merinó ♀ x lacaune ♂

-

lacaune F1 ♀ x brit tejelőjuh ♂

A gazdaságban a juhok nyírása minden évben március 15.-re van ütemezve, így nem volt szükséges a gyapjú mennyiségét 1 éves termelési időszakra korrigálni. A vizsgálatba vont anyák gyapját egyedileg, papírzsákba helyeztük, továbbá a nyírás során a lapockáról és a farról külön mintát vettünk. Az így összegyűjtött gyapjút egy héten belül a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Gyapjúminősítő Laboratóriumába szállítottuk, ahol a szabványnak megfelelően (Juh Teljesítényvizsgáló Kódex 2008. 2.1.3.3.7. pontja szerint) lett vizsgálva és értékelve. Az összegyűjtött adatok rögzítését és rendszerezését a Microsoft Excel (2003) programmal végeztük, elemzésükhöz pedig a SAS 9.1 programcsomagot használtuk.

4. Eredmények

4.1 Nyírósúly Mérési eredményeink alapján azt tapasztaltuk, hogy a gyapjúval gyéren fedett lacaune-nak szignifikánsan kisebb a nyírósúlya, mint a fajta felhasználásával kialakított keresztezett állományoknak (2. táblázat). A lacaune F1-es anyák nyírósúlya a magyar merinóhoz képest több, mint 1 kg-mal csökkent. A fajtatiszta brit tejelőjuh gyapjútermelése megközelítőleg 4 kg, kismértékű nyírósúly növekedés figyelhető meg a fajtával végzett keresztezés hatásaként, bár ez statisztikailag nem igazolható. A magyar merinó nemcsak termelésével, hanem homogenitását tekintve is kitűnik a csoportból (szórás 0,5 kg körüli). A vizsgált gazdaságban a fajtatiszta állomány termelése megegyezik a fajtákkal kapcsolatban leírt értékekkel.

2. táblázat. A lenyírt gyapjú mennyisége genotípusonként (kg). Genotípus

Szignifikáns eltérések

Átlag

Szórás CV%

(P≤0,05) lacaune

C

1,66

0,84

50,38

AB

3,93

0,94

24,01

magyar merinó

A

4,48

0,54

12,05


B

3,21

0,82

25,51


AB

4,09

0,82

20,17

brit tejelőjuh

4.2 Szálfinomság A faron mért gyapjú finomsága miden esetben, a lapockán mérthez képest, genotípustól függetlenül durvábbnak bizonyult, amely különbségnek mértéke 0,62-2,97 µ között változott. Nem volt azonban jelentős hatással a lacaune kosokkal végzett keresztezésnek a született F1-es állomány gyapjújának szálfinomságára (3. táblázat). Kismértékű gyapjúszál durvulás figyelhető meg a fent említett keresztezés hatásaként, azonban ez egyik testtájon sem volt statisztikailag igazolható, mértéke a lapockán 1,81, a faron pedig 2,22 µ. Ezzel ellentétben a brit

283 283

tejelőjuhval végzett keresztezésnek már volt hatása. Mind a brit tejelőjuh, mind a lacaune F1 ♀ x brit tejelőjuh ♂ párosításból származó anyák statisztikailag is igazolhatóan durvább gyapjút termelnek, mint a magyar merinó. Ennek okán a vizsgált gazdaságban a gyapjúfelvásárló kérésére a fajtatiszta brit tejelőjuh anyák gyapját külön kellett gyűjteni, nem a többi genotípuséval együtt. A lacaune és a magyar merinó szálfinomsága közti eltérés 4,245,51 µ, ami 3-4 szortimentumot, szálfinomsági osztályt jelent.

3. táblázat. A lapockán és a faron mért szálfinomság genotípusonként (µ). Genotípus


Átlag

Szórás CV%

(P≤0,05) B

28,16

2,09

7,43

brit tejelőjuh

A

34,47

2,39

6,93

magyar merinó

C

23,92

2,26

9,45


C

25,73

2,28

8,88


B

30,41

3,12

10,27

lacaune

B

30,79

2,87

9,31

brit tejelőjuh

A

36,26

2,93

8,09

magyar merinó

C

25,28

2,61

10,31


C

27,49

2,42

8,80


B

32,64

3,60

11,02

(µ)

lacaune

(µ)

faron mért szálfinomság

lapockán mért szálfinomság

Vizsgált tulajdonság

4.3 Fürthosszúság A fürthosszúság meghatározására a lapockán, az oldalon és a faron került sor (4. táblázat). Minden genotípust figyelembe véve a leghosszabb fürt a lapockán, a legrövidebb pedig a faron tapasztalható. Az eredmények alapján elmondható továbbá, hogy mindhárom testtájat figyelembe véve a brit tejelőjuh, illetve a fajta génjeit 50 %-ban hordozó keresztezett állomány fürthosszúsága statisztikailag igazolhatóan hosszabb, mint a többi vizsgált genotípusé. Azonban a juhok oldalán mért fürthosszúság tulajdonságban a fent említett két genotípus anyái közti különbség is szignifikáns. A magyar merinó, a lacaune, illetve a két fajta keresztezett állománya között egyik testtájon sem tapasztaltunk számottevő különbséget. A lacaune és a magyar merinó fürthosszúsága között tapasztalt különbség 0,51-0,77 cm (a farnál a legnagyobb, a lapockánál a legkisebb), az F1-es állománynál még jelentéktelenebb. A magyar merinó illetve a lacaune F1-es anyák közti különbség (0,01-0,04 cm), elhanyagolható, ugyanabba a fürthossz kategóriába (fésűs) tartoznak.

4.4 Rendement A tisztagyapjú-tartalom tulajdonságban a nyírósúllyal ellentétben a magyar merinó és a lacaune közötti különbség statisztikailag nem igazolható (5. táblázat). A vizsgálat eredményei alapján a legkedvezőbb tisztagyapjú-kihozatallal

284

a leghosszabb fürtű, egyben a legdurvább gyapjút termelő brit tejelőjuhok bundáját lehetett jellemezni, amely fajta hatása a két keresztezett állomány között jelentkező számottevő különbséggel is alátámasztható. Azonban a magyar merinó rendement-jára statisztikailag igazolhatóan nincs hatása keresztezéseknek, mivel sem a 50, sem a 25 %-ban a fajta génjeivel rendelkező állománytól nem tér el szignifikánsan.

4. táblázat. A lapockán, az oldalon és a faron mért fürthosszúság genotípusonként (cm).

faron mért fürthosszúság (cm)

oldalon mért fürthosszúság (cm)

lapockán mért fürthosszúság (cm)

Vizsgált tulajdonság


Genotípus

Átlag

Szórás CV%

(P≤0,05) lacaune

B

6,15

1,54

25,04

brit tejelőjuh

A

10,95

0,72

6,62

magyar merinó

B

6,70

0,88

13,13


B

6,66

0,94

14,17


A

9,90

2,27

22,94

lacaune

C

5,75

1,53

26,54

brit tejelőjuh

A

10,95

0,76

6,96

magyar merinó

C

6,35

0,76

12,01


C

6,34

1,21

19,14


B

9,55

1,85

19,35

lacaune

B

5,33

1,69

31,70

brit tejelőjuh

A

10,50

1,91

18,24

magyar merinó

B

6,10

1,07

17,56


B

6,13

1,34

21,89


A

9,40

1,52

16,21

5. táblázat. A genotípusonként mért tiszta-gyapjúhozam (%). Genotípus

Szignifikáns eltérések (P≤0,05)

Átlag

Szórás

CV%

lacaune

C

44,34

5,61

12,66

brit tejelőjuh

A

62,12

4,69

7,55

magyar merinó

BC

45,33

4,66

10,28


C

42,27

5,36

12,68

285 285


B

54,71

5,93

10,84

5. Következtetések Árbevétel szempontjából bár alacsony prioritással rendelkezik a gyapjú, azonban a tejtermelés növelése céljából elvégzett keresztezésnek számottevő hatása van annak mind minőségi, mind mennyiségi tulajdonságaira. Összességében elmondható, hogy a kiindulási anyaállományhoz, magyar merinóhoz viszonyítva a lacaune-nak és a brit tejelőjuh fajtának is negatív hatása van a nyírósúlyra. A francia fajtával való keresztezés eredményeként kismértékű, míg a brit tejelő hatására egy fokozottabb durvulást figyelhetünk meg a szálfinomság tulajdonságában. A fürthosszússágra és a rendement-ra a lacaune-nal való keresztezésnek nem volt számottevő hatása, ellenben a brit tejelővel. Az utóbbi fajtának mind a tiszta-gyapjúhozamra, mind a fürthosszúságra pozitív hatása volt. 6. Felhasznált szakirodalom 1. GERGÁTZ, E. – GULYÁS, L. (1999A): A lacaune fajtáról. Kistermelők Lapja. 6. szám, 15. p. 2. GERGÁTZ, E. – GULYÁS, L. (1999B): A lacaune. Magyar Állattenyésztők Lapja. IV. 7. 10-11. p. 3. GULYÁS, L. – PÁNCZÉL, Gy. (2004): Különböző lacaune genotípusok tejtermelő képességének vizsgálata. XXX. Óvári Tudományos Napok: Agrártermelés – harmóniában a természettel. Mosonmagyaróvár. Előadások és poszterek összefoglaló anyaga. Állattenyésztési szekció. 40-45 p. 4. I1: http://mjksz.hu/sites/default/files/pdf/idk01man10364.pdf 5. KOVÁCSY, B. (1923): Juhtenyésztés és gyapjúisme. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Kiadása. Budapest. 160 p. 6. KUKOVICS, S. – JÁVOR, A. (2006): Jelentősebb magyarországi juhfajták és genotípusok. In: Jávor, A. – Kukovics, S. – Molnár, Gy.: Juhtenyésztés A-tól Z-ig. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 376 oldal; ISBN 963 286 275 9; 138-167. pp. 7. KUKOVICS, S. – MOLNÁR, A. – MÉRŐ, Gy. – ÁBRAHÁM, M. (1993): British Milksheep in Hungary. In: szerk.: KUKOVICS, S.: Állattenyésztés és Takarmányozás (Hungarian Journal of Animal Production). Proceedings of the 5th International Symposium on Machine Milking of Small Ruminants. Budapest. Vol.: 42. Iss.: 1S. pp. 326-330. 8. SAS Institute Inc. (2004): SAS/STAT®9.1 User’s Guide. Cary, NC, USA. 9. SCHANDL, J. (1928): Állattenyésztéstan. III. kötet: A juh és a kecske tenyésztése. „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai R.-T., Budapest. 186 p. 10. STAUT J. (1834): Juhtartásra és gyapjuösmerésre vezérlő utmutatás. Kassa, 232 p. 11. VERESS, L. (1969): Kvantitatív genetikai vizsgálatok fésüs merinó állományokban. Kandidátusi értekezés. Kaposvár. 176 p.

286

287 287

288

289 289

290

291 291

292

293 293

294

295 295

296

297 297

A tejelő fajták hatása a magyar merinó gyapjútermelésére

Recommend Documents