Balogh F. András
A többnyelvűség kétnyelvű kétkedője: Franz Hodjak
N
Német – magyar irodalmi együttélések a Kárpát-medencében címmel érdekes könyvet jelentetett meg Balogh F. András a budapesti Argumentum kiadónál. A munka azoknak a Kárpát-medencei német íróknak-költőknek az életművét elemzi, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek a magyar kultúrával, és ez az élmény, avagy sorsszerű esemény, döntő módon befolyásolta írásművészetüket. A könyv érdeme, hogy a német nemzetiségi írók munkásságában egy egész sor olyan motívumot, gondolatot, helyzetet talált és elemez, amelyek a Kárpát-medencei kultúrák összefonódását dokumentálja. A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, régi német irodalmat, magyarországi és délkelet-európai német irodalmat kutat és tanít. Ebből a kötetből válogattunk.
Kevés olyan kortárs német írót kelle" dolgoznia. Ez a kis hátrány ismer a szakirodalom, akinek feazonban eltörpült a romániai nélesége magyar. Franz Hodjak ezek metség által elszenvede"ekhez, a közé tartozik. Az ő életútja, valadeportálások és a kitelepítésekhez mint az életéből fakadó költői-írói képest, így Hodjak hamar túlte"e teljesítménye a magyar kultúra magát a megpróbáltatásokon és szempontjából azért különösen segédmunkás-élményeit később érdekes, mert egész életében kapverssé nemesíte"e. A megfelelően csolódo" a magyar nyelvhez és gondoskodó hivatalok csak 1965kultúrához, ez a napi kapcsolat ben engedélyezték Hodjaknak a azonban csak részlegesen csapódo! felsőfokú tanulmányok elkezdését, le az irodalmi termésében. Hodjak így Kolozsváro" beiratkozhato" magyar nőt ve" feleségül, lánya is német és román szakra. Egyetemi viszonylag jól ismeri ezt a nyelvet, évei ala" Peter Motzannal, a későbazon kívül húsz évig kiadói lekbi irodalomtudóssal és e generáció torként dolgozva megismerhe"e legjelentősebb német irodalomkriaz erdélyi magyar irodalmat. A tikusával kötö" életre szóló barátháromnyelvű kolozsvári kiadó, ságot, valamint kapcsolatba került a Dacia egyetlen helyiségében, az Echinox körrel, a kolozsvári az egymás mellet álló íróasztalromán diákok nyugatos, a szociFranz Hodjak ok kényszerűsége következtében alizmust bíráló, haladó irodalmi nap mint nap találkozo" magyar írókkal – termé- körével, és rendszeresen publikált a kör által kiado" szetesen románokkal is –, így elvileg nagyon jó is- háromnyelvű irodalmi-kulturális lap német nyelvű meretekkel rendelkezhet az erdélyi magyarságról. oldalain. Magyar hölgyet, zenetanárnőt választo" Különösen érdekessé teszi az esetet, hogy Hodjak feleségnek, egy – ám többnyelvű – gyermekük van. egy identitású ember még akkor is, ha önmaga iden- Így Hodjak újrateremte"e maga körül a legendás ertitását ugyancsak sokszor kifigurázta, parodizálta délyi többnyelvűséget és multikulturalizmust. és látszólag tagadta. Esetében kereszt-, ke"ős, avagy A fiatal író bizonyos szempontból szerencsés csiltöbbes identitásról nem beszélhetünk, identitásvál- lagzat ala" születe": az egyetemi évei ugyanis egytásról sem, így a magyar nyelvvel való kapcsolata beestek a romániai szocializmus reformszakaszával, konstans és egyenletes volt, ezt nem zavarta meg ami azt jelente"e, hogy a szellemi élet nyito"abbá lelki kataklizma. vált, nyugat-európai könyveket lehete" fordításban Franz Hodjak 1944. szeptember 27-én születe" vagy eredetiben vásárolni, könyvtárból kikölcsöNagyszebenben (Sibiu/Hermannstadt). Az író a törté- nözni, folyóiratok érkeztek az országba és a kultúra nelmi hangulatot árasztó város jellegtelen gyártele- is bővebb állami támogatást kapo". Irodalmi körök pi részén, a Lupeni utcában nő" fel, az iskolapadot létezhe"ek, a hangulat szabadabb volt, sőt még a viszont az erdélyi szászok legnevesebb gimnáziu- könyvkiadás állami dotációját is megemelte a pártmában, a Brukenthalschule-ben kopta"a, így ifikora vezetés. Ez a helyzet azt a szerencsét hozta Hodjak első szakaszát a történelem súlya és a kispolgári szo- számára, hogy egyetemi évei után 1970-től lektornak cialista felszínesség alakíto"a. Közvetlenül az ére"- alkalmazta őt a kolozsvári Dacia könyvkiadó. A háségi után már meg is kapta az első pofont az éle"ől, romnyelvű kiadó német könyveinek gondozása le" ugyanis a tehetséges, nagyreményű fiatalt nem ve"ék a feladata és ezt a munkát 1992-ig, az NSZK-ba törfel az egyetemre, így építőtelepi segédmunkásként tént kivándorlásáig folyta"a. Ebben a munkakörben
6515
nagy megbecsülést vívo" ki magának, ugyanis sorra lá"ak napvilágot a jobbnál-jobb kötetek: Hodjak támoga"a azt a fiatal vonalat, amely a megmerevede" szocialista realizmust kívánta az irodalmon belül átértékelni – vagyis csodás, dicsérő jelentéseket írt az ilyen velleitású kötetekről, hogy azok a cenzúrán átmehessenek. A fiatal lektor kiállt a formabontók és a lázadók melle" is. A század és egyben az évezred végére ez a magatartás szinte közhellyé vált, de a hetvenes-nyolcvanas években ehhez bátorság kelle", és okos taktikázást követelt szerkesztőtől, lektortól, kiadóigazgatótól. Hodjak kerülte a konfliktust, nem le" belőle nyílt ellenálló, mint jó néhány kolozsvári értelmiségiből: mint német származású ember ezt talán nem is tehe"e volna meg, a titkosszolgálat azon nyomban fasisztaként kezelte volna annak minden következményével együ". Ceauşescu diktatúrájának súlyosbodásával Hodjak élete is nehezebbé vált. A nyolcvanas évek derekától egyre erőteljesebben érezhe"e a hátán a célkeresztet: a lehallgatások, a besúgói jelentések meglétét érezni lehete", és ennek tudatában kelle" a mindennapi életet élni, alakítani. A cenzúra egyre szigorúbbá vált, ezért Hodjak írói és lektori mivoltában is állandó jelleggel, nap mint nap kompromisszumok megkötésére kényszerült, amit mérhetetlen dohányzással és alkoholfogyasztással semlegesíte". A szocializmus letargiája már-már Hodjak végét hozta, ám a politikai fordulat megadta számára is az új élet esélyét, amit az író/költő teljes mértékben kihasznált. A politika színfalainak cseréje a váltások egész sorát hozta Hodjak életében. Először is elhagyta Romániát. Ezt a döntést viszonylag későn, 1992-ben hozta meg, miután a romániai német lakosság az NSZK-ba költözö", és ő ezáltal olvasók nélkül maradt. Németországban sikeresen illeszkede" be az irodalmi életbe, azóta is egy-két évente jelennek meg kötetei. Mivel könyvbemutatókra, konferenciákra és felolvasóestekre jár, feladta a már említe" rossz szokásait is. A legmélyebb váltás azonban a műfaji repertoárjában következe" be: a szocializmusban Hodjak főleg verseket, valamint gyermekkönyveket, meséket publikált az elrejthető szimbolikus tartalmak mia". A legfontosabb kifejezőeszköze a vers volt, ez kínálta ekkor a gondolati szabadság esélyét, i" lehete" az időtlenséget elérni és megragadni. Az epikus tartalmak oly mértékben ütköztek a cenzúra által kijelölt határokkal, a pártvezetés irodalmi felfogása oly sok kompromisszumot követelt az íróktól, hogy azt Hodjak már nem vállalta fel. A szabadságot megízlelvén azonban kikívánkoztak belőle az elfojto" tartalmak, így a kilencvenes években egyhuzamban több regényt is megírt. Most, az ezredforduló utáni évtizedben mintha megint visszatérne a lírához. Hodjak kitelepedése után Majna-Frankfurt melle", Usingen kisvárosában talált o"honra, ahol szabadúszó íróként él. Műveit, művészetét sokféle díjjal jutalmazták: megkapta a KISZ irodalmi díját, majd 1976-ban a Román Szocialista Köztársaság Írószövetségének a
6516
díját is átvehe"e. 1982-ben elnyerte a „Mannheim város írnoka” címet, ám a díj átadására és az ezzel járó ösztöndíjas év kitöltésére nem engedték kiutazni. A fordulat után azonban átvehe"e a nagyon rangosnak számító Ingeborg Bachmann-díjat (1990), a Nikolaus Lenau-díjat (1996), valamint a Németországi Schiller Alapítvány díszoklevelét (2005). Az 1993-as esztendőben Hodjak a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetem meghívására poétikai előadást tarto", ez szintén megtiszteltetésnek számít a német szellemi életben. Köteteit több nyelvre is lefordíto"ák, az idegen nyelvű megjelenések közt természetesen a román és a magyar vezet. Franz Hodjak élete első irodalmi szakaszában döntően lírát közölt: irodalmi munkássága ekkor az irónia értelmetlenségének fájdalmából táplálkozik. Verseiben az egyén kiútját keresi a totalitárius állam megsemmisítő hatalmából, az egyén önállóságát célozza meg, ám ez az útkeresés újra meg újra meghiúsul, a szerző elbukik, mert kiutat csak az iróniában talál. Ebben a vonatkozásban hasonlíthatjuk őt az erdélyi irodalom második forrás nemzedékéhez, akikkel Hodjak párhuzamosan indult. Olyan nevek fémjelezték ekkor ezt a generációt – akkor mind Kolozsváron élő írók – mint Bodor Ádám, Vári A"ila, Molnár Gusztáv, Szilágyi N. Sándor és Tamás Gáspár Miklós avagy Szőcs Géza. Azt meg Hodjak jól tudja, hogy a gúny, a kifigurázás, a szélsőségek felé hajló példaképekre történő hivatkozás nem jelent igaz megoldást, ez csupán vigasz lehet. Útkeresésének dilemmái közt elgondolkodik Kaspar Hauser, Caligula, Herkules, Villon, Ezra Pound és Odüsszeusz alakján, a román irodalomból is hív segítő útkeresőket Alexandru Ivasiuc és Anatol E. Baconsky személyében, de az iránytűt Bertolt Brecht, Georg Trakl és valamennyire Lessing jelenti Hodjak számára. Ezeket a költőket és elképzelt személyeket versben szólítja meg, avagy újraönti alakjukat szövegekben és strófákban: mindegyikük kivétel nélkül az egyén és a megmagyarázhatatlan külső hatalom konfliktusainak az áldozatai. Ám Hodjak igyekszik felülemelkedni korán, az élet apró dolgaira figyel, hogy benne az általánost megláthassa:
nachricht aus dem garten zu viel unkraut wuchert im scha!en des baums da wird höchste zeit die baumkrone zu lichten1 A fordíto" cselekvés általános emberi gyengesége ellen protestál Hodjak, aki nem nagy céltáblákra lődöz, megelégedik a részjelenségekkel. Elsiratja a kimúlt Kokó papagájt, de a vers végén a kalitkák kinyitására kéri fel az embereket; „penészes kenyér a kedély”, írja a Kékhagyó kedd2 című versében, ám a sorok végén az abszolút igazság fele nyit: „billeg a nyelv bomol / az élet mint mindig megzsarol” (Kék-
hagyó kedd, eredeti cím: Blauer Dienstag). A fiatal költő az élet teljességének varázsát az apró dolgok öszszefonódásaiban élte meg, életigenlő töretlen hi"el fedezte fel maga és olvasói számára világunk képeit, míg az idősödő lírikus a kiteljesedéstől való félelmét fogalmazza majd meg szóban, rímben, ritmusban és elhalkuló mondatokban. A magyar kultúra képviselői közül Hodjak csak Ritoók Jánost szólíto"a meg versben:
Triptichon 1 (halo!ak napja / in memoriam Ritoók János) ez a sok gyertya, amit a halo"akért gyújtunk, gyújtana bár végre fényt a mi fejünkben 2 (szellemi menüe!) ki hóhér ki áldozat ki isten? nem kérdés mindenki csak a munkáját végzi ez számít 3 (megvilágosodás) felkerekedtem és felkerestem az ördögöt a pokolban, hogy elmondjam neki, ez azért már több a soknál. de ő rám borult, és csak zokogo" keservesen.3 A megszólíto" szerző az erdélyi magyar és német irodalmak közö" játszo" közvetítő szerepet, németből fordíto", a Korunk szerkesztője volt. A Ritoók nevet anyja után ve"e fel írói névként, polgári nevét – Johann Günther Miess – brassói német apjától örökölte. Ritoók folyamatos kapcsolatban állt az erdélyi szász értelmiséggel és ke"ős identitású emberként a két kultúra régi sérelmeit igyekeze" a pozitív emlékek felerősítésével feledtetni.4 Hodjakkal több szálon is kapcsolatban volt, egyrészt mint lapszerkesztő, másrészt mint fordító (leginkább Hodjak generációját fordíto"a), valamint felesége a Dacia könyvkiadóban dolgozo" Hodjakkal egy irodában. Ritoók korai halála ihle"e ugyan a verset, amely inkább szól a világ egzisztencialista megéléséről, mint a kultúra közvetítőjéről. Hodjak egy-egy képre alapozza verseit, azt az egy bizonyos képet járja körül, és abba sűríti bele allegorikus mondanivalóját. A lét az ördög dimenzióit is túlszárnyalja gonoszságban, ezzel Hodjak a nyugati kultúrkör elpusztulását vizionálja. Versében alluzív eljárással Dante pokoljárása éppúgy benne van, mint Oswald Spengler nyugatjának alkonya.5 De leginkább az az irónia
ütközik ki a versből, ami a késői szocialista kor, valamint a posztszocialista idők egyik fontos lírai életérzésévé vált, és mint ilyen nyelvfüggetlenül volt jelen a kelet-európai irodalmi térben. Hodjakot ilyen szempontból Petri Györggyel hasonlíthatjuk, akinek ironikus kifejezésmódját hasonló módon magyarázza a szakirodalom.6 Petri is az árnyékvilág példájával él, tipologikus egyezést fedezhetünk fel: De mondjuk azt, hogy – kedvezőbb hasonlat – szövők vagyunk, és újraszőjük a világ gubancos sző" jét. Persze az árnyékvilágét, ám – ki tudhatja – talán viselhető ruhává testesül.7 Hodjak számára az irónia az egyetlen védekezési mód a világ ellen, talán ez a transtemporális identitásának8 a pillére, amely a szocialista és számára elfogadhatatlan, de kényszerű jelent összeköti valami olyan állapo"al, túlsó oldallal, amelyről az író maga sincsen meggyőződve, hogy létezik. A kétkedés egyetemes dimenzióvá növi ki magát, talán az irodalom, a kultúra nyújt biztos fogódzót, legalábbis Hodjak ez folyamatosan keresi. Ritoók János is egy láncszem a sok közül, akik az életet elviselhetővé teszik társaik számára. A hodjaki opuszban azonban csak egy ilyen magyar irodalmi képviselő van, a német költő a fogódzóit a világirodalomban, a német és a román irodalomban találja meg. De talál boldogságot Hodjak, megleli a beteljesülést? Minden ellenkező jel dacára a bezárt világ Hodjakja rálel a végtelenre, rálel a boldogságra, éspedig irodalom-földrajzi felfedező útjai vezetik el az ígéret földjére. Az irodalom világa tájjá minősül, a költői táj viszont gondola"á, a szabadság gondolatává. Transsylvaniát,9 Kelet-Európát és Németországot kapcsolja össze ez a líra, mely időbeliségében az ókorig nyúl vissza, képiségében európai dimenziókat ölt, ritmusában meg régiónk nyelvfele"i zenétlenségét közvetíti:
Vama Veche magasság, semmiköldök halo" írógép teljes béke. déli harangszó, a rádióban Boulez. kintről akácillat tódul, árad szép emlékei még egy lapostetves nyárnak. dűnék, magányok. egy hely, hét mérfölddel az isten háta mögö". fehér i" minden, mint a kecsketej, a lomb, a szavak, a vasárnapok, a halál, a macskák, a sirályok körei mind. nincs i" bizonyosság, kétség sincs, fogyó árnyékára mered az öreg. a falu bolondja főállásban sekrestyés, pénzt kapnak a lányok és hosszú leveleket.
6517
az újságok magukról mindenkit felvilágosítanak nap a nap nap mint nap a parti őrség parti őrség, a meglepetések is ugyanazok. és ami nem történt meg, szakadatlanul nincs10 Vama Veche a Fekete-tenger partján fekszik, a fiatalok kedvelt üdülőhelye volt a 70-es, 80-as években, mivel nem épült ki a szocialista turizmus elképzelései szerint. Hodjak ugyanazt a szomorúságot látja e faluban, mint az erdélyi szász településekben. Ezek az utak természetesen fikcionálisak a reális földrajzi megnevezések ellenére is. Hodjak a poézis keretein belül kiszabadítja magát abból az évszázados fájdalomból, amit a szülőföld fokozatos elvesztése mia" érze" az erdélyi német irodalom. A nemzethalál víziója nem csak a magyar irodalomban van meg, az erdélyi német irodalomnak ez egy évszázadig a valósága volt. De hogyan lehet élni a halál állapotában, abban az állapotban, amikor az olvasók, az újságok és a színházak eltűnnek, a rokonok, a családtagok kivándorolnak, a szűk, de azért mégiscsak létező kis irodalom keretei teljesen szétfoszlanak és az új közegben, Németországban az olvasóközönségnek fogalma sincsen az erdélyi helyzetről, a felolvasóestek résztvevői nem tudják megkülönböztetni a román és a német irodalmat, elő"ük egybemosódik a ke"ő. Hodjak kiszabadítja magát ebből a béklyóból, és amint elveszte"e a Szászföldet, úgy megnyerte Kelet-Európát. Verseiben bebarangolja a Duna-deltát, a hegyi román falvakat, Bukarestet, Kolozsvárt, a Székelyföldet, majd eljut a németek klasszikus, régivágású üdülőtelepéig is az Északitenger partjára:
Klappholttal. Sylt Reggelente minden olyan nyugodt, messze ellátni, a Tengerig, a Semmiig, messze. És aztán? Ha szerencséd van, hallod a vízbefúltak kórusát, mi sugallat, s mi homályos, mint a nap bűvölete, ami nincs. Talán áruházakban énekelnek, mikkel tele vidék, táj, s még azon is túl […]11 A tengereken és a távoli vidékeken Hodjak az embereket keresi, és leginkább a költőket találja meg. A Fekete-tenger partján a száműzö" költő, Ovidius nyomaira lel: „Ovidius, testvér / zárt kapukat döngetek / látod, mint / hajdanán te / mögö"ük / kiabálnak / szólnak / kihez is” (Tomisz, Konstanca12). Hodjak rácsodálkozik az emberekre és mindenhol keresi azokat a művészeket, írókat, költőket, akik a kort, az embereket, a szabadságot és a gondolkodást képviselik. Ez Hodjak boldogsága.
6518
Hodjak nyelve pontos és precíz: kiérezni belőle a nyugatnémet nyelvhasználatot, amivel a szocializmus nyelvi kritikáját valósíto"a meg, de benne van ebben a precizitásban a nyelvféltés is, a nemzetiséghez tartozó költő félelme a nyelvvesztéstől. A pontosságot a nyolcvanas években egyre erőteljesebben válto"a fel a maró irónia, a rejte" gúny és az elkeseredés hangja, valamint a kulturális bizonyosságokat kereső ember kétkedése a jövőt illetően:
Felhő kicsiben hirtelen s halkan kételkedni kezd magában, legalábbis addig a néhány pillanatig, amíg a kis, sötét felhő a napot eltakarja.13 Még mielő" a teljes irodalmi és személyes talajvesztés bekövetkeze" volna Hodjak életében, megváltozo" a politikai világrend és ezzel megnyílt a lehetőség az epikus Hodjak elő" is. De nem az íróasztalfiókból kerültek elő a regények, hanem ezeket sorra kiírta magából, éspedig az épp aktuális témákat ragadva meg. A Grenzsteine (Határkövek)14 című regényt a nyugat-európai országok bukaresti konzulátusai elő" kígyózó sorok ihle"ék: Hodjak egy gagre alapozta művét és azt színezte ki. A vízumért sorbanálló Harald Frank államot alapít, hogy ily módon hatékonyabban tárgyalhasson a beutazási kérelmeket jobbára elutasító hivatalnokokkal, ám ebből a cselekedetéből nagy galiba származik, felfordulás, forradalom, a hadsereg támadása és további abszurd események egész sora, amelynek részleteit és előképeit a román politikai életből jól ismeri a figyelmes újságolvasó. Harald Frank végül eljut álmai földjére, nota bene: vízum nélkül, mert eltéveszti a vonatot és a hazaút helye" Magyarországon köt ki, ahonnan továbbmehet nyugati irányba. Magyarország egy kicsit a szabadságot szimbolizálja ebben az opuszban. Hodjak már nem az értelmet keresi, hanem a paródiává züllö" közéletnek tart görbe tükröt. A főszereplő érzéketlen, tanulatlan embert akar játszani a „polgártársai” elő", ám mindig kiütközik belőle az értelmiségi, aki végső soron az irodalom szemüvegén keresztül nézi a világot. A főhős Harald Frank Goethe sírját akarja látni, ezért Carl August weimari hercegtől kér befogadó levelet, Brech"el kíván találkozni, stb. Az irodalom intertextuális jelenlétének ellenére mégis elolvad a műben az irodalom, mint ahogy el is olvadt a jelentősége a posztszocialista évtizedben. Az abszurd világ további fokozódását olvashatjuk Hodjak következő regényében, az Ein Koffer voll Sand-ban (Homokkal teli bőrönd).15 A főhős Németország irányába utazik gépkocsival, de soha nem érkezik meg, mert az újabb és újabb félreértések mia" mindig valahol máshol köt ki, mindig Európa másmás szegletében landol. Hodjak e műben tulajdonképp saját útkeresését írta meg, a német nyelvterület
elérése, meghódítása a célja, de megérkezni igazából nem akar, valami láthatatlan erő mindig visszahúzza Kelet-Európába. Célpontjai Európa nyugati felében vannak, Magyarország csak tranzitországként jelenik meg ebben a műben is, akárcsak a többiekben. Ám nem a haza vonzza vissza Hodjak hőseit, nem valami „hon”-fogalom él bennük, csupán nem találják az utat, ténylegesen talajtveszte"é vált ennek a regénynek is a főhőse. A szocializmus értelmetlensége ebben a műben lelt igazi, parodisztikus, jókedvű, de mégis mélyen megrázó megfogalmazásra. Ezt a regényt több más prózai munka köve"e, amelyek hasonló témakörben értelmet keresnek az értelmetlennek tételeze" világban. A szerző mindig megtalálja azt az élethelyzetet, amelyben az irónia és a nyelvi komikum egyaránt elhelyezhető. De kicsoda igazából Franz Hodjak? Önmagát versben így lá"atja: „romániai német török vagyok,
/ balkáni fojtóangyal tehát” (Gyilkos ballada, németül Moritat).16 Keletiesen csengő neve alapján határozza meg magát töröknek, amivel ironikus módon megerősíti olvasóit-hallgatóit a nyelvérzékükre alapozo" tévhitükben. A romániai német definíció végső soron szükséges, mert a realitások nem kerülhetőek meg teljesen, ám finom utalással a kulturális dimenziót sem hagyja ki: a magyar nyelvben ismeretlen és ezért lefordíthatatlan fojtóangyal, gyilkos angyal, a Würgengel a XVII. század erdélyi német irodalomnak a főműve volt és a török uralom ala" bekövetkeze" országromlást írta le.17 Hodjak egyszerre teremt önmagát is, olvasóját is ironizáló lírai képet, valamint metaforát önmagáról. A rossz értelemben ve" Balkán, Kelet-Európa, az értelemkeresés és az elbukás egyszerre van benne Hodjak művében, önazonosságában, amelyben tulajdonképp csak a kétkedés örök.
Jegyzetek: 1. In: offene briefe. Bukarest: Kriterion 1976, 74. lap. Magyarul megjelent: Franz Hodjak: Kékhagyó kedd. Ford. Halmosi Sándor. Budapest: Noran 2009. 2. Blauer Dienstag. In: Hodjak, Franz: Links von Eden. Aschersleben: Verlag UnArtIg 2004, 23. old. Magyar fordítása: Kékhagyó kedd. Ford. Halmosi Sándor. Budapest: Noran 2009. 124. old. 3. Triptychon. In: Augenlicht. Gedichte. Bukarest: Kriterion 1986, 30. old. Magyar fordításban: Triptichon, In: Kékhagyó kedd. Ford. Halmosi Sándor. Budapest: Noran 2009. 47. old. 4. Legfontosabb műve: Ritoók János: Ke"ős tükör a magyar-szász együ"élés múltjából és a két világháború közö"i irodalmi kapcsolatok történetéből. Bukarest: Kriterion 1980. 5. Oswald Spengler: A nyugat alkonya. Ford.: Juhász Anikó; Csejtei Dezső; Simon Ferenc. Budapest: Európa, 1995. 6. Schein Gábor: Petri György lírája a kilencvenes években. In: Súlyok és hangsúlyok. Írások az utóbbi két évtized magyar irodalmáról (1989-2009). Szerk. Szondi György és Vincze Ferenc. Budapest: Napkút kiadó 2009. (= Kútfő bibliotéka, 2. köt.) 53. laptól. 7. Petri György: Metaforák helyzetünkre. In: Magyarázatok M. számára. Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1971. 8. A transtemporális identitás fogalmát Martine Nida-Rümelin veze"e be. Lásd: Martine Nida-Rümelin: Der Blick von innen. Zur transtemporalen Identität bewusstseinsfähiger Wesen. Frankfurt am Main: Suhrkamp 2006. 15. old. 9. Az Erdélyben honos nemzeti irodalmak önmeghatározásában az Erdély szó nagyon sok jelenéssel és igen erős érzelmi tölte"el bír. A magyar érzelmi vonatkozások megkerülése céljából időnként hasznos a szinonimák alkalmazása. 10. Hodjak, Franz: Vama Veche. In: Flieder in Ohr. Bukarest: Kriterion 1983. 17. old. Magyar fordításban: Vama Veche. In: Kékhagyó kedd. Ford. Halmosi Sándor. Budapest: Noran 2009. 30. old. 11. Hodjak, Franz: Klapphol"al. Sylt. In: Die Faszination eines Tages, den es nicht gibt. Weilerswist: Verlag Ralf Liebe, 2008. 47. old. Magyar fordításban: Klapphol"al. Sylt. In: Kékhagyó kedd. Ford. Halmosi Sándor. Budapest: Noran 2009. 156. old. 12. Hodjak, Franz: Tomis, Konstanza. In: Augenlicht. Gedichte. Bukarest: Kriterion 1986. 25. old. Magyar fordításban: Tomisz, Konstanca. In: Kékhagyó kedd. Ford. Halmosi Sándor. Budapest: Noran 2009. 46. old. 13. Kleine Wolke. In: Hodjak, Franz: Die Faszination eines Tages, den es nicht gibt. Weilerswist: Verlag Ralf Liebe 2008. Magyar fordításban: Felhő kicsiben. In: Kékhagyó kedd. Ford. Halmosi Sándor. Budapest: Noran 2009. 140. old. 14. Hodjak, Franz: Grenzsteine. Frankfurt am Main: Suhrkamp 1995. 15. Hodjak, Franz: Ein Koffer voll Sand. Frankfurt am Main: Suhrkamp 2003. 16. Hodjak, Franz: Moritat. In: Hodjak, Franz: Links von Eden. Aschersleben: Verlag UnArtIg 2004. 37. old. Magyar fordításban: Gyilkos ballada. In: Kékhagyó kedd. Ford. Halmosi Sándor. Budapest: Noran 2009. 137. old. 17. Miles, Mathias: Siebenbürgischer Würg-Engel oder Chronicalischer Anhang des 15 Seculi nach Christi Geburth aller theils Ungern und sonst Siebengürgen angräntzenden Ländern fürgelauffener Geschichten... (Unveränderter Nachdruck der Ausgabe Hermannstadt 1670) Köln, Wien: Böhlau Verlag 1984. (= Schri+en zur Landeskunde Siebenbürgens. Bd. 8.)
6519
