A TARTALOMBÓL: Az értelmiség elpusztítása... 2 Magyarországon. Csömör és szkepszis az... 8 EU újabb bõvítése elõtt

A TARTALOMBÓL: Az értelmiség elpusztítása . . . . . . . . . . . . 2 Magyarországon Csömör és szkepszis az . . . . . . . . . . . . . . . 8 EU újabb bõvítése elõtt „Világ félrevezetettjei egyesüljetek!” . . . . 9 Mi tiszteljük a Szent Tehenet . . . . . . . . 10 Miért nem pusztulnak Amerikában. . . . 12 a madarak? Nobelesdi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14–23 Mehmet és Benedek. . . . . . . . . . . . . . . . 23 Trianon 86 éve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Szakrális Kárpát-medence . . . . . . . . . . . 26 A HAARP Project . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A II. Világháború alatt a szovjet propaganda megszórta Magyarországot – és ez szó szerint értendõ – azokkal a szovjet fércmunkákkal, amelyek részben idézetek voltak Sztálin és Lenin elvtársaktól, de leginkább az újonnan berendezkedõ, háború utáni helyzet magyarországi körvonalairól. Senki nem vette komolyan a repülõgépekrõl ledobott A5-ös formátumú sárga füzetecskéket, amelyek teljes körben felrajzolták azt a társadalmi pusztítás sorozatot, amelyre a Vörös Hadsereg által megszállt országokban sor kerül. I. BEVEZETÕ A II. Világháború alatt a szovjet propaganda megszórta Magyarországot – és ez szó szerint értendõ – azokkal a szovjet fércmunkákkal, amelyek részben idézetek voltak Sztálin és Lenin elvtársaktól, de leginkább az újonnan berendezkedõ, háború utáni helyzet magyarországi körvonalairól. Senki nem vette komolyan a repülõgépekrõl ledobott A5-ös formátumú sárga füzetecskéket, amelyek teljes körben felrajzolták azt a társadalmi pusztítás sorozatot, amelyre a Vörös Hadsereg által megszállt országokban sor kerül. A füzetek tartalma azzal kezdõdik, hogy legelõször Lenin elvtárs szerint „szét kell verni a régi, rothadt, idejét múlt és elavult kapitalista rendszer társadalmi osztályait, ebbõl elsõ helyre téve az un. értelmiséget” (de az orosz fordító nem ismeri a magyar nyelvet, így értelmiségieket ír mindenhol az értelmiség szó helyett). Ez azonnal meg is kezdõdik, még pedig úgy, hogy különbözõ un. „B-listákat” gyártottak, amelyet az ország valamennyi hirdetõ oszlopára kihelyeztek és az kizárólag tanárokkal, orvosokkal, ügyvédekkel, általában diplomás emberekkel volt tele, akiket azonnali hatállyal az állásaikból elüldöztek, még szerencsés volt az, akit azonnal nem állítottak az un. igazoló bizottságok elé, akik rögtönítélõ eljárás keretében, általában kivégezték, vagy igen hosszú Gulág számûzetésre ítélték az érintetteket. Az a féktelen gyûlölet, amit a Szovjetunióból visszatelepített kommunista elvtársak repatriáltak magukkal együtt, a mai napig tetten érhetõ, mint rendezõ elv. A visszatérõ elvtársak úgy döntöttek, hogy végrehajtják azt a sztálini utasítást, hogy Magyarországon egy teljesen új, értelmiségnek nevezett réteget kell elõször kinevezni, majd kinevelni, akiknek minden lélegzetvételét a kommunista pártdiktatúra határozza meg. Elkövették azt a hibát, hogy a kis sárga füzetek ezekrõl is említést tesznek. A dolog úgy kezdõdött, hogy azonnal meghirdették az un. „szovjet embertípus kialakítását”, amely végeredményben azonos volt a náci ideológusok által kreált Übermensch, azaz legfelsõbb ember zûrzavaros fogalomkörével, de ez senkit nem érdekelt. A pártelvtársak körbejárták az országot és kizárólag munkakerülõ, alkoholizáló, lumpen elemekbõl gyûjtötték össze a leendõ szocialista értelmiség emberkéit, akiknek soha semmilyen alapképzettségük nem volt, hiszen emberi magatartásuk és természetük, gyûlölködõ tanulás és tudásellenességbõl állt, de egy gonosz vágy fûtötte valamennyit, hogy beüljenek a még akkor még teljesen ép és mûködõképes tudós-pedagógus, doktor (orvos és jogász), mûvész, stb. helyekre. Ezeket az embereket ugyanis, akármilyen képtelenül is hangzik a kommunisták 1944. december 22-vel kezdõdõen több hullámban, több lépcsõben B-listákra tették, azaz kirugdosták valamennyit az egyetemi katedrákról, a klinikák, kórházak neves doktorait, a jogászokkal együtt, a mûszaki értelmiséget egyszerûen elzavarták, példa rá az Ózdi Kohászati Üzemek, ahol a frissen megalakult három elemisekbõl álló kommunista pártalapszervezet, Dr. Temesszentandrási Guidó mûszaki fõigazgatót azonnal utcaseprõvé nevezte ki, így több mint egy fél éven át söpörtették vele Velenceváros – ez volt Ózd tisztviselõ telepe – utcáit, és késõbb a Szovjet Vörös Hadsereg követelésére voltak hajlandóak beengedni 2

az elvtársak az akkori idõk legfontosabb ágyúgyárának az Ágyúcsõgyárnak a területére, mert az illetõ mérnök úr olyan nemzetközi szaktekintély volt, aki nélkül sem az európai hadiipar, sem a tengerentúli hadiiparok nem léteztek. A dolgot tovább bonyolította az, hogy Magyarországon a három elemis pártmunkások számára un. szakérettségit találtak ki, amelynek alapján egy, azaz egy naptári év alatt a négy év gimnáziumi anyagát leadták nekik, majd levizsgáztatták belõle, és érettségi bizonyítványt kaptak. Ezek lettek azok az elvtársak, akiket ilyen súlyos szellemi igénybevétel után azonnal az államigazgatás, az egyetemi oktatás és általában a közoktatás legfontosabb posztjaira azonnal kineveltek, és melléjük szovjet tanácsadókat neveztek ki szakértõkként, így el lehet képzelni azt, hogy a süketek párbeszédén kívül milyen komoly elméleti munka és oktatás kerekedett elõ. Ez a boldog állapot a mai napig tart, aminek az eredményeként az un. kiemelt káderekbõl gyártott tudományos álelit semmilyen kihívásnak nem tud megfelelni és így megszûntek azok az oktatási és képzési rendszerek, amelyek Magyarországot, amióta a világ világ, a tudomány élvonalában az elsõk között tartotta nyilván. Az elmúlt 62 esztendõben senki ebbõl a kitenyésztett, mesterséges, mûvi úton létrehozott és ugyanakkor kontraszelektált tudományos álelitbõl soha semmilyen tudományos fokozatot nem volt képes elérni. Elképesztõ az a hazugságáradat, amely a magyarországi oktatási rendszert a mai napig uralja. A különbözõ tévtanok elkötelezett agytorna mutatványai egyetlen célt szolgálnak, hogy a retardált és ugyanakkor kontraszelektált, állandó kisebbségi érzéssel a tudatalattijában küzdõ személyiség ne legyen képes önálló gondolatra és folyamatosan igényelje és várja – mint a vak ember a vakvezetõ kutyát – az instruktoroknak nevezett félmûveltek hozzá nem értõ „segítségét”. A kommunizmus évtizedei alatt létrehozott különbözõ tudományos álnevekkel felruházott szervezetek (legszebb példája a TMB, azaz a tudományos minõsítõ bizottság, amely egyetlen egy célt szolgált, hogy a Magyarországon jelen lévõ szellemileg retardált és az európai kultúrkör eleminek az ismeretét még hírbõl sem ismerõk számára – hiszen ezek mind óriási technikai múlttal rendelkezõ országok fiai, mint például Vietnam, vagy Szváziföld, stb. – különbözõ áltudományos fokozatokat ítéljenek és adományozzanak oda a mai napig). Legszebb példája a mûveletlenségnek az, hogy kitaláltak a szakérettségi után egy soha, sehol nem létezõ tudós státusz fogalmat, a kandidátust, ami csupán jelöltet jelent és nem tudományos fokozatot, ugyanis a szó eredeti latin formája ezt jelenti és nyilvánvaló az, hogy a jelölt az még nem tudományos fokozat, ennek ellenére 60 év óta használják. A dolgot tovább bonyolítja az, hogy a jelenlegi és jelenkori tudományos álelit Magyarországon önmaga képtelen helyzetének a felismerésére és felmérésére is képtelen, így tõlük elvárni önmaguk megtisztulását és regenerálódását hiú ábránd. Ezzel párhuzamosan hihetetlen erejû gyûlölet fordul az országból elüldözöttek és külföldön élõ magyar származású tudósok ellen, akik valódi, saját eszükkel megszerzett tudásanyaggal rendelkezve és felszerelkezve váltak a jelenkori emberiség igazi tudósaivá. Végeredményben a jelenkori tudományos álelit kisajátítván a tudomány fellegvárait, így a Magyar Királyi Tudományos Akadémiát, az egyetemi katedrákat, továbbra is teljes erõvel igyekszik eltitkolni alkalmatlanságát, megújulásra való képtelenségét, az új ismeretek befogadására és pláne tanítására való alkalmatlanságát, így mindezek pótlásaként féktelen és elfogult vak gyûlölettel fordul mindenki ellen, aki a legkisebb árnyékot is vetíti rájuk. Ez az állapot tovább tarthatatlan. Errõl a helyrõl is fel kell hívni minden – önmagát értelmiséginek tartó ember figyelmét Magyarországon, hogy a konzervált kommunista hatalomgyakorlás végsõ óráiban ezt a pótterhet az ország népének a nyakáról le kell választani. A párt elvtársak által a mai napig követett jó ha figyelünk

külföldre is

gyakorlat, amelyet hol tudománypolitikának, hol neveléstudománynak, hol pedig éppen aktuális politikai címszavakból kiollózott fogalomtársításnak titulálnak, az Európai Unióba bekerült Magyarország számára tovább nem folytatható. Az elmúlt 62 év kommunista rémuralma a pusztításon és a közvetlen kártevésen túl semmilyen más eredményt nem tud felmutatni, hiába mesélnek bal oldali értékekrõl, minden józan ember számár nyilvánvaló és világos az, hogy az értékek, a valódi értékek, azok sem nem bal, sem nem jobboldaliak. A dolgot megtetézi az a különös tény, hogy a kontraszelektált és retardált tudományos álelit még arra is képtelen, hogy a párbeszédnek legalább a látszatát, mint például, ahogy megrendezték a Nemzeti Kerekasztalnak nevezett mûsort 1989-ben, sem hajlandó felvállalni. A dolgot tovább tetézi az, hogy a tudományos kutatásokra, amit õk szívesen a tudományos álelit szóhasználatával élvén, holmi alapkutatásoknak és egyebeknek álcáznak, az európai kultúrkörben sehol nem tapasztalható módon, csupán jelképes összegekkel etetnek meg, ez a szánalmas összeg a hivatalos KSH adatok szerint nem éri el a nemzeti jövedelemnek nevezett álságos tétel 0,8%-át sem a leghosszabb békeidejû Európában. Ezzel párhuzamosan intézetek tucatjait állították fel teljesen koncepciótlan és értelmezhetetlen ügyek tanulmányozására és a tudományos álelit áltudóskodásának a tenyészhelyeként pl. a Szervezés Tudományi Intézet évtizeden át kutatgatta az indiai munkadal fogalmát, kialakulását, megjelenítési körülményeit és különbözõ ilyen-olyan-amolyan hatásait. Ez a kis „kalandocska” a tudomány világában több százmillió dollárjába került évtizedek alatt a Magyar Államnak a 60-as évek közepén. Mára egyértelmûen megállapítható az, hogy a jelenlegi tudományirányítást és kutatás-fejlesztést alkalmatlan személyek töltik be, akik nem csak személyi alkalmatlanságuk folytán, hanem személyes általános összeférhetetlenségi tulajdonságaik okán is csupán a bebetonozott íróasztalaik, mint státusz szimbólumok ereklyéit õrzik. Felvetõdik és kézenfekvõ a kérdés, hogy meddig kell tovább tûrni az áltudományos kommunista pártelit csinálmányait és teremtményeit, a tudomány oltárai mellett, hogy tovább babrálgassák – legjobb esetben – kísérletezgessék, koncepciómentes, értelmetlen tudománypolitikai céljaikat. 2. HOGYAN TOVÁBB TUDOMÁNYOS ÁLELIT? Ma már napnál világosabb az, hogy ellentétben a fehér ember kultúrkörében meghonosodott gyakorlattal, amely minden egyes tudományba befektetett dollár csak és kizárólag pozitív hozadékú eredménnyel zárul, a magyarországi tudományos álelit bármekkora mennyiségû pénzzel rendelkezne, csupán és kizárólag csõdtömeg elõállítására alkalmas. Minden befektetett forint a magyarországi kutatásokba beforgatva csak és kizárólag csõdtömeg eredménnyel zárulhat. Ennek elsõszámú fõ oka az, hogy a kommunisták által kreált tudományos álelit önmagát is abban a hamis tévhitben tartja, hogy õk mindenbõl kizárólag csak hasznot állítanak elõ, amibõl természetesen egyetlen egy szó nem igaz és ezen még az sem segít, hogy a hamis, hazug könyvelési rendszerek és áltudományos könyvelési irodák ennek a fikciónak a lefedezésére könyvviteli adatokkal is szolgálnak bármikor. Végeredményben azonnal meg kell szüntetni a Magyar Tudományos Akadémiának nevezett, a kommunista pártelit által megszállt védõbástyáit, és figyelembe véve a világba szétvert magyarság külhonban alapított akadémiáit, pl. az Árpád Akadémia Amerikában, ennek a munkálkodását azonnal be kell vonni, és az ottani tapasztalatokkal és tudósokkal megerõsödve sürgõsen és azonnal meg kell kezdeni a Magyarországon élõsködõ és eredménytelen kommunista álelit felszámolását. Az a lehetetlen közjogi állapot, hogy a jelenkori hatalom birtokosai azt képzelik önmagukról, hogy egyes-egyedül õk a tudomány letéteményesei. Ez a tévtan tovább nem tartható. Ezzel párhuzamosan föl kell állítani a Magyarhoni Tudós Társaságot, amelybe azonnal be kell vonni a külföldre szétvert és szétzavart magyar tudósokat, és az eredeti Gróf Széchenyi Ferenc által megfogalmazott irányelvekhez visszatérve, az egész akadémiai rendszert felülvizsgálva, minden jó ha figyelünk

külföldre is

egyes tagját és pontját újra kell szervezni az Árpád Akadémia, mintegy vizsgáló bizottság bevonásával és a külföldre szétzavart valódi magyar tudósok azonnali részvételével. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni azt, hogy a tudomány semmilyen pártérdeket nem szolgálhat, így egyetlen párt sem sajátíthatja ki önmaga bárgyúságának, alkalmatlanságának, pillanatnyi helyzetének a megerõsítése céljából. A tudomány, tessék tudomásul venni, valamint a tudás, az pártsemleges és mint ilyen, soha többé nem tartozhat semmilyen párt vagy pártocska irányítása alá. Magyarországról a kommunisták által elüldözött és kényszerûségbõl külföldi állampolgárrá lett magyar tudós társadalmat, mert van ilyen, azonnal föl kell keresni, és magyarságtudatukra hivatkozva vissza kell õket téríteni a magyar érdekek oldalára. Mint ide tartozót tudomásul kell vennünk azt is, hogy a kommunisták által okozott eszmei és szellemi rombolás és pusztítás nagyságrendekkel nagyobb kárt okozott a magyarságnak és ezen keresztül az emberiségnek, mert a mélytudati pusztítás az semmivel sem pótolható. Tessék végre tudomásul venni azt, hogy a magyarság nélkül nincs a tudományban fejlõdés és haladás, hiszen az elmúlt évtizedek folyamatosan beigazolták azt, hogy mi vagyunk a világ esze. Ezen fel lehet háborodni, lehet visítani, ordítozni, lehet nyugodtan rasszistázni, antiszemitázni, stb. ez akkor is tény. Tudomásul kell venni azt is, hogy a jelenlegi változó világban a földlakók sorskérdéseit és az egész földgolyó ökölógiai és szerteágazó ökonómiai problémáit – beleértve az iparosítás, az energia gazdálkodás, a Föld élhetõ állapotban tartása, valamint az emberi élet minõségi fenntarthatósága – a magyarok nélkül elképzelhetetlen. Az a többezer éven át tartó irtóhadjárat, amelyet a földre késõbb érkezõ népcsoportok tagjai buzgón folytatnak a mai napig, teljesen értelmetlen, hiszen már maga a folyamatosan fenntartható fejlõdés címû eszme, egy alapvetõ hazugságra épül fel, amely tagadja, hogy a mi Földünk, ahol élünk, az csupán adott tömegû energiával, életerõvel, és életidõvel rendelkezik. 3. MEGOLDÁSI JAVASLAT Sajnálatos módon a maradék magyarság gondolatait megpróbálják beterelni a különbözõ ideológiák zsákutcájába, amely kizárólag a holmi pártcsatározások színhelye és nem egyéb, így teljesen értelmetlen dolog a bennünket sújtó kommunista balsorsot, holmi ideológiai küzdelemmel felcserélni, de nem ajánlatos ezt még kiegészíteni valamilyen gazdasági, uralmi rendezõelv használatával. Az a soklépcsõs csõdtömeg, amit a bukott bolsevizmus maga után hagyott, a jelenben semmilyen további figyelmet nem érdemel azon túl, hogy tudunk róla. A magyarországi tudományos álelit különbözõ elméletgyártói a mai napig tagadják folyamatosan azt, hogy a kommunista rémuralom sem meg nem reformálható, tovább nem fejleszthetõ, belõle új életminõség nem keletkeztethetõ, így önmaga a kommunista hatalom átmentés is egyenesági következménye ennek a felhalmozott csõdtömegnek, amely az átnevezés mágikus hatására felgyorsulva tovább terjeszkedik. Végeredményben egy, az idõben szétfolyó és mindent uralni látszó óriáspolip jelenik meg a csõdtömeg képe helyett, amely a kommunista hagyományoknak megfelelõen uralni igyekszik minden létezõ vagy általa elképzelt elemét a világnak, így önmaga pusztulásának az okozója azzal, hogy bármekkora rendõrterrort is produkál a jelenlétében, a tudati szint – különösen a mélytudati szint – a maradék emberiség eszében és agyában visszakódolást nyert, csupán életvédelmi reflexekre. A csupán életvédelmi reflexek pedig a gondolkodó számára a „legésszerûbbnek” azt sugallják önmaguknak, hogy minél elõbb, minél gyorsabban, minél távolabb attól a helytõl, ahol a kommunista téves eszme bármilyen átnevezése kapcsán jelen van. Ez több mint menekülési reflex, ez egyszerûen a maradék túlélési erõk összpontosítása, amely gyakorlatilag már teljes sebességgel zajlik Magyarországon. Ezt hiába próbálják a kommunisták még az ország elhagyására történõ bíztatással is megtetézni, a dolog már túllépett a csupán önveszélyes állapotán, így tömegméretet váltva, kezdetben csoportérdekként, majd késõbb társadalmi közérdekként a jelen állapotában 3

nemzeti érdekként jelenik meg. A kérdés leegyszerûsödött, vagy harcolsz, vagy elmenekülsz az országból. Csermanek Jano alatt a Kádárizmus évtizedeiben volt egy viccnek álcázott találós kérdés, amely így hangzott: Miért él Magyarországon értelmiségi ember? Válasz: Mert szereti a kalandokat. Ezen a párttitkárok annyit röhögtek, hogy már õk is elszégyellték, de elfeledkeztek arról, hogy ezt a kérdést is a magyar nép találta ki, nem Mátyás király. Mint ide tartozót gyorsan megállapították azt, hogy Magyarországon a helyzet reménytelen, és nem kilátástalan. Végeredményben a bolsevizmus által elherdált évtizedeket, amelyeket a magyar tudomány – miután meg sem születhetett, hiszen már a méhen belül abortuszra kényszerítették és a legfényesebb elmék vállalván az üldöztetést elmenekültek az országból. Nézzük meg a jelenlegi tudományellenes helyzetbõl a kivezetõ utat. Felszólítok és felkérek minden magyar embert, hogy a legsúlyosabb életbenmaradási gondjait minden egyes nap öt percre félretéve gondolkodjon azon, hogy mi lenne az, amit a tudománytól joggal elvár itt mint földlakó, hiszen magyar származása miatt a jelenlegi hatalmat bitorló tudományos álelit még a reményét is elvette tõle annak, hogy valaha véleményt nyilváníthasson, vagy kérdést tehessen fel az elvárásait illetõen. Megítélésem szerint teljesen mindegy, hogy a magyar embernek milyen képzettsége, iskolázottsága, gyakorlata, ismerte vagy közismerete van, miután mi vagyunk a Föld gondolkodói, igenis mi tudjuk megfogalmazni azokat az univerzális elvárásokat, amelyre minket, az oly gúnyosan használt ragozó nyelvünk a földlakók közül egyedül alkalmassá tesz. A gúnyból kapott agglutináló szó, az egyúttal célszerû, pontos és céltudatos gondolkodásra neveli az anyanyelvût, nem teszi lehetõvé a hajlítgatónak nevezett nyelvcsaládok folyamatosan el-elkalandozó, a célt állandóan csupán keresõ, de a legritkább esetben megtaláló gondolkodásmódját. A magyar származású személy olyan agybéli mûködésbeli többlettel rendelkezik, amely lehetõvé teszi azt a számára, hogy a legfurcsább, a legszokatlanabb, a legnehezebben megmagyarázható fogalmak õserdejében is biztonsággal eligazodjék, így õt soha nem lehet becsapni, még ha a tudományos álelit éjjel-nappal bömböli is a maga kórusát, a tisztánlátás, az nemcsak a suszterinas adománya a „Király új ruhája” c. mesében, hanem a magyar emberé is. Ebbõl kifolyólag tudnia kell minden magyar születésûnek azt, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, minden ellenkezõ híresztelés dacára már a puszta létezésünkkel is többet adtunk az emberiségnek mi egymagunk, mint a világ összes többi népe együttvéve. Nyilvánvalóan, ez az elsõ indítóok a magyarság kiirtására vonatkozóan, amelyhez a kommunista rémuralom csupán egy bárdolatlan kísérlet a jelenkori résztvevõivel együtt. Még azt is tudnunk kell, hogy mint minden kísérlet, általában nem a kísérletezgetõ kénye-kedve szerint alakul, hanem a probléma megoldó készség megléte által meghatározott folyamat vagy folyamatok eredményeként lesz sikeres. Ez az a pont, ahol a sokezer esztendõs „magyarirtás tudománya” megbukott, és a helyébe nem került elõ semmi, de minden magyar túlélõnek tudnia kell azt, hogy a világ legnagyobb birodalmait itt a Földön mi alapítottuk és építettük, mi voltunk a sumírok, a pártusok, az egyiptomi kultúrák, az Andokbeli kultúrák, a maja indiánok kultúrája és mindazok a dolgok, amelyek fontosak voltak, vannak és lesznek az emberiség történetében, azokra a választ a helyes és jó választ mindig mi adtuk meg, ha tetszik ez, ha nem tetszik a félrevezetetteknek, az önmagukat is gyûlölõknek, a hatalmi tébolyban szenvedõknek, a gyilkos indulatok által vezérelt félõrülteknek, azoknak, akik születésük pillanata elõtt már arra vágytak, hogy elvegyék tõlünk, azt ami a miénk, mindezek számára örök rejtély marad az, hogy amirõl álmodoznak és amiért hosszú évezredeken át gyilkos hadjáratokat folytatnak, az soha nem lehet az övék, mert arra õk még nem képesek, mert a világot, tudniuk kell mindenkinek, nem a haszonelvûség, nem a kamatgazdaság, nem a verõávósok tömege, vagy a Gulágok nagy száma irányítja, ezek egyike sem történelmi kategória és soha nem is lesz az. 4

Minden magyar embernek tudnia kell azt, hogy a világon csak és kizárólag egyes-egyedül a magyar király az Apostoli Király cím birtokosa is, azaz ezt a címet rajta kívül senki nem kapta meg, és senki nem használhatja. Még azt is tudnunk kell, hogy az Apostoli Király cím mellett három olyan földi emberi lény is szorosan hozzánk tartozik, akik innen a Földrõl minden ateista nagy bosszúságára és gyûlöletére egyenesen az égbe mentek, a sorból az elsõ Gilgames király, aki az õse a hun Atilla királynak, aki a leszármazottak közül a 22. helyen van, valamint a második, aki Istenemberként született meg, a Jézus Krisztus nevû Nazír, akinek az édesanyja pártus királylány, és így szorosan beletartozik az Árpád-házi szent királyaink vérvonalába, akit szintén keresztre feszítettek és aki holta után feltámadva másodikként fölment a mennybe, a harmadik pedig Mani, aki 300 évvel Krisztus után élve, elõször kereszthalált szenvedett, majd megnyúzták és a bõrét szénával kitömve különbözõ városokban mutogatták, aki végül is szintén felment a mennybe. Õ a manicheus vallás, azaz a szentháromság tan megalapítója. Természetesen az Árpád-házi királyaink Gilgames családjába tartoznak és Gilgames király leszármazottai közül Álmos vezér a 42. a sorban és Árpád nagyfejedelem a 43. Gilgames leszármazott. Ezek olyan fontos titkok, amiért ellenségeinket már a gondolattól is a hideg rázza, és képtelenek felfogni sokezer éve már, hogy a magyarokat a Szeretet vallás hozta ide a Földre. Nekünk még szavunk sincs a colonizációra, így soha sehol a Földön nem voltak gyarmataink. Az a folyamatos gyûlölet, amely a magyarsággal szemben megvalósult és él a mai napig, képtelen feldolgozni azt a tényt, amit ismét meg kell említenünk, hogy a magyarság egymagában véve többet adott a világ összes földlakójához képest, mint amennyien õk vannak, technikai fejlõdésben, mûszaki fejlettségben, ruházkodásban, házépítésben, kultúrában, irodalomban, számítástechnikában, gyógyászatban, olyan technológiákban, amelyekrõl ma már a közelbutulás okából emlékképeink maradtak csak, de ide tartozik a szervezés tudomány, a hírközlés tudománya, a repülés, a vízen való közlekedés és a víz alatti hajózás is. Nálunk születtek meg a nagy matematikai elméletek, amelyek lehetõvé tették végül is még a Föld elhagyását is, azaz az ûrhajózást. Fegyvereink erejétõl és haditudományunktól retteg a mai világ, úgy ahogy sok ezer évvel ezelõtt, a Földre érkezésünk után a különbözõ átmeneti emberi lények rettegve imádkoztak Istenhez, hogy ne találkozzanak velünk fegyveres harcban vagy nyílt ütközetben. Mindezek ellenére a Földre utánunk érkezõ jövevénynépek, akiket még maga a Szentírás is jövevénynek nevez, azt képzelik magukról a mai napig, hogy egyes-egyedül az ész csak és kizárólag a sajátjuk, de a velük született békétlenségük okából a legcsekélyebb méretû együttmûködésre is képtelenek. Mint ide tartozót, meg kell említeni, hogy jelenkori rabtartóink – pontosabban a kommunista rémuralom folyamatos továbbéltetõi abban a tévhitben vannak, hogy a magyarság azért nem hányta õket kardélre, mert gyáva kutya, és azért nem tömte tele az általuk épített és a magyarságnak szánt börtöneiket, mert a magyarok félnek, arról elfelejtkeztek, hogy a magyar ember lovagias, ebbõl kifolyólag kegyelmezõ nép. Bátor, egyenes és igazmondó. A moszkvai elvtársak vigyorogva mesélgették egymásnak, a Matyi gyerek és társai, hogy Magyarország léte csupán vagonkérdés, és ha az ekét piros-fehér-zöldre fested, akkor a magyarok hátán szántani lehet vele. Mindezekre fényesen rácáfolt az a tény, hogy 1956-ban a legdicsõségesebb világháború gyõztes Vörös Hadsereget 10 évvel a világháborús gyõzelem után Magyarországon katasztrofális méretû katonai vereséget szenvedett és nagyszakállú hadtörténészeik a mai napig képtelenek rájönni arra, hogy az általuk megszervezett un. felkelés, amely csupán egyetlen célt szolgált volna, az 1955-ben lejárt Osztrák Államszerzõdés értelmében a Vörös Hadseregnek ki kellett volna takarodni Európa közepérõl, ezért a kommunista elvtársak õk maguk szerveztek egy általuk fasisztának beállított forradalmat, amelynek az ürügyén továbbra is Európa kellõs közepén állomásozhat a dicsõséges Vörös Hadsereg. A dolog jó ha figyelünk

külföldre is

számukra balul sült el, mint mondottam volt, katasztrofális katonai vereséget mértünk a világháború gyõztesére, és csak azért nem tudtuk visszaállítani a magyar szabadságot és függetlenséget, mert a rabtartóink által körénk felépített különbözõ utódállamokból álló fegyveres gyûrû – miután a nyugat jó szokása szerint magunkra hagyott bennünket, így nem volt már tovább értelme a harcnak. Ez a puszta tény. Hogy a pártelvtársak milyen meséket és regényeket költenek hazugságaikkal ehhez a tényhez, az az igazságon semmit nem változtat. Az alábbiakban pontokba szedve ismertetem azokat a sok tízezer éves elvárásokat, amelyeket a tudományszervezésünk az elmúlt évezredekben igazolt: 1. Nem kell és nem szabad tudomásul vennünk a Gróf Széchenyi Ferenc által alapított Magyar Királyi Tudományos Akadémia jelenlegi alkalmatlanságát és bitorlóinak a hasznavehetetlenségét. Úgy kell tekintenünk, mint egy modernkori síremléket, hiszen a bitorló tudományos álelit se nem magyar, se nem tudós, és semmi köze az elit szóhoz. A jelenkori hazug, hamis „eredmények” az elmúlt 62 év alatt beigazolták a jelenkori tudományos álelit alkalmatlanságát. Több szót nem is kell rá vesztegetni. 2. Minden magyar embernek jogában áll és kötelessége, hogy az általa fontosnak vélt elvárásait a tudomány és a gyakorlat világából nyilvánosságra hozza, így ezeket szervezett formában gondosan be kell gyûjteni, megfelelõ tudományágak iránt osztályozni, csoportosítani, és a feldolgozásukat egységes formába öntve meg kell kezdeni. 3. Miután a tudományos álelit teljeskörû passzivitással szemlélte a magyar közoktatás teljeskörû szétverését, az Európát egységessé tevõ erkölcsi eszmerendszer szétzúzását és megsemmisítését, és mivel ebben önmaga személyesen is részt vett, így eljátszotta azt a jogát, hogy a jövõben bármilyen jogcímen beavatkozzon a magyar közoktatás ügyeibe. Ez a tudományos álelit igazolt és legszebb példája az ellenséggel történõ kollaborálásnak, azaz nemzetellenes tevékenységû. Ebbõl is kifolyólag a közoktatást kizárólag nemzeti érzelmû, magyar származású és nemzeti elkötelezettségû tanítók, tanárok, nevelõk láthatják el. A kivételezettek létszáma olyan csekély, hogy nem érdemes most ezzel foglalkozni (Nemzetiségi iskolák, nyelvtanárok ügye, általában speciális szakképzések.). 4. A magyar egyetemi oktatást vissza kell állítani a Szent királyaink által meghatározott alapító okiratok szövegének megfelelõen. Ez azt jelenti, hogy az egyetem vagy fõiskola köteles tudomásul venni azt, hogy õ teljesen független, azaz autonóm szervezet. Tehát a jelenkori rendõrállamnak sem joga, sem lehetõsége nincs az egyetem területére belépni, ott intézkedéseket foganatosítani, a hallgatókat fenyegetni, a tantestületeket bármiben korlátozni, az állami közhatalmat kisajátítók kívánságait rendõri túlhatalommal végrehajtatni. Természetesen a tanári kar tagjai nem vehetnek részt a jelenlegi kommunista irányítású Alsóház irányításában és munkájában, így nem lehetnek a kommunista rendõrállamtól függõ megélhetési politikusok. A tantestületek tagjai kötelesek felkutatni és felderíteni az alapítási okiratokhoz letétbe helyezett óriási vagyonok (földterületek, várak, kastélyok, utak, hidak, vasutak, nagy mennyiségû nemesfém, arany, platina, stb.) hollétét és meglétét. Természetesen az egyetemi autonómia velejárója az, hogy az intézmény a Szent királyok alapítási adományai mellett a kötelezett fõurak óriási összegû adományaival megerõsödve létesültek, ezek a vagyontárgyak az idõben nem romló, tehát értékálló eszközök, így mindezeket, mint a Koronabirtok részeit kötelessége az egyetemnek visszavenni és az õt megilletõ javadalmazást továbbra is élvezni, függetlenül a 62 évi kommunista rémuralomtól. Nincsen új alapítású egyetem, mert az autonómia jó ha figyelünk

külföldre is

MTA Székház, Budapest, V. kerület, Roosevelt tér 9. jogkötelmei minden intézetre egyformán vonatkoznak. Tulajdonképpen az a buzgó igyekezet, amivel a magyar felsõoktatást a háború utáni évtizedekben igyekeztek felszámolni, a mai napig tart, a változás csupán annyi, hogy az oktatást még tovább felaprózták, és a kutatóbázisokat, amely nélkül nincs felsõoktatás, sorra rendre felszámolták, megszüntették arra való hivatkozással, hogy nem gazdaságos. A valódi ok, pedig az a tehetetlen, tudatlan, képzetlen tudományos álelit, amely létrehozatala óta soha semmilyen tudományos eredményt nem volt képes produkálni és csak fogyasztott és emésztett, de hiszen ez volt a fõ feladata a mai napig. Tehát, ha a magyarság a tényleges és versenyképes magyar felsõoktatást meg kívánja valósítani, akkor újra kell indítania mindent, az eredeti rendezõelvek kinyilvánításával, újra fel kell vennie a szándékosan halálra ítélt kapcsolatokat a világ összes egyetemével és fõiskolájával, a tudományos életet valóságos alapokra helyezve újra kell indítani. Az oktatásból azonnal számûzni kell a haszonelvûséget, valamint a kamatgazdaságot és ezzel egyúttal tudomásul kell venni azt, hogy minden egyetem a teljes területével, valamennyi épületével, könyvtáraival, kutató és demonstráló laboratóriumaival, az oktatáshoz szükséges valamennyi felszerelésével együtt teljeskörû része a Koronabirtoknak, és mint ilyen nem elidegeníthetõ, nem zálogtárgy, nem hitel jogalap, nem pénzügyi manipulatív eljárás fedezetrésze, nem hitelalap, és rá semmilyen pénzügyi igény, követelmény, letét, betét, stb. rá nem telepíthetõ. Tudomásul kell venni azt is, hogy valamennyi oktatási intézmény egyúttal Koronabirtok is, és mint ilyen a Szent Istváni ország-felajánlás óta részévé vált az isteni tulajdonnak, és így lehetetlen az Isten tulajdonát zálogba venni, zálogba adni, rá pénzügyi manipulációt telepíteni vagy eladni idegeneknek. Tudni kell minden magyarnak azt, hogy a Koronabirtok egyedüli tulajdonosa maga a Jóisten, és így az Isten tulajdonára semmiféle jelzálogot, zálogjogot, hitelt, stb. telepíteni nem lehet, és mint az Isten tulajdonát, így elidegeníteni, azaz eladni sem lehet. Tudomásul kell venni azt a magyaroknak, hogy hiába adták el, vagy tették zálogba a Koronabirtokok testrészeit, azok sem el nem adhatók, sem zálogjog rájuk nem vethetõ, hiszen mindegyik a Szent Korona tulajdonlásán keresztül magáé az Istené. Az összes, kommunista tévtanokra épített szerzõdés, vagy annak álcázott adás-vétel semmis, és mint ilyen senkinek nem mehet át a tulajdonába az ami az Istené. A jelenlegi manipulatív úton 5

5.

6.

6

megtévesztett tulajdonosokkal mindezt közölni kell, és tudatosítani azt, hogy az Isten tulajdonát semmilyen idegen fajtájú népelem soha el nem adhatja, soha el nem zálogosíthatja, hiszen az Isten vagyonára és tulajdonára ezek a földi jogok nem terjedhetnek ki. Mi valamennyien itt a Földön – ezen belül a Kárpát-medencében – csupán használói vagyunk a Szent Korona birtoktesteinek, hiszen arra soha tulajdonjogot az Istentõl nem kaptunk. Az összes jogilag megtévesztett, szerzõdésnek álcázott helyzet pusztán manipuláció, és mint ilyen, a törvény nemtudása nem menti fel az elkövetõket. Ide értelemszerûen nem vonatkoznak, és nem is vonatkozhatnak a kommunista rémuralom szerzõdéses bûnelkövetõinek jogalapot szolgáltató, un. törvényei, hiszen azokat soha semmilyen Isten által felkent uralkodó nem szentesítette, így ezek az un. jogkezdemények soha nem emelkedtek, és nem emelkedhetnek a törvény erejére, így valamennyi csupán a bolsevista hatalom erõtlen próbálkozása, hogy valamilyen szintû jogi paravánt, hangsúlyozni kell, nem jogalapot, hanem csupán áljogi köntöst kölcsönözzenek az Isten tulajdonának az ellopásához. Ez a színtiszta valóság, ezen még a legdicsõségesebb Vörös Hadsereg sem tudott változtatni, sem a derék verõ ÁVÓ, sem a pufajkások kegyetlensége, sem a Gulágokon elpusztított közel 100 millió ember kínhalála sem teremtett jogalapot ennek a csalássorozatnak az elvégzésére. Természetesen és értelemszerûen valamennyi egyetem és fõiskola és csak õ jogosult intézkedni és eljárni a saját vagyonával kapcsolatos vagyonkezelési ügyekben, hiszen a Szent Korona törvényei alapján ez a kezelési jog az egyetemi és fõiskolai mûködés szerves része, hiszen a felsõoktatási és egyéb intézmények alapítói, többek között szent királyaink, részletesen intézkedtek az intézetek folyamatos mûködtetésérõl és fenntartásáról, így természetszerûleg a mindezekhez szükséges költségek fedezetérõl is örök áron gondoskodtak. Hiába tagadták le a kommunista bûnelkövetõk, a magyar királyok által nemcsak a Kárpát-medencében történt egyetemi alapítás, hanem szerte Európában, így a mûködéshez szükséges pénzrõl, a tudós tanári kar jövedelmeirõl szent királyaink részletesen intézkedtek, és a mûködtetéshez szükséges pénzügyi alapokat, mint vagyontárgyakat is megteremtették, és rendelkezésre bocsátották. Ezeket a vagyontárgyakat, természetesen a Trianoni csonkolás után ellenségeink igyekeztek eltüntetni, vagy ha másként nem, hát megsemmisíteni, de az Isteni gondviselés kegyelme folytán minden igyekezetük dacára és ellenére, az egyetemeink állnak, és állni is fognak, míg egy magyar ember is él a világon, ezen még az a fékevesztett herdálás és katasztrofális méretû lopássorozat évtizedei sem tudtak lényeges változást létrehozni. Az a tudásanyag, ami ezeken az intézményeken belül többszáz éven keresztül felhalmozódott, az nem csupán teória, hanem létezõ, valóságos és folyamatosan hatni tudó szellemi tõke, amit mára már senki ember fia nem tudna megfizetni. Ez a tõkenagyság egyensúlyba van a világ jelenkori technikai és technológiai civilizációjával itt a Földön, és mint ilyen, sem el nem lopható, sem el nem tulajdonítható, sem el nem vehetõ, és más célokra fel nem használható. A Trianon utáni csonkolás következtében létrehozott utódállamocskák sorra mind Isten különös csodájaként vagy megszûntek létezni, vagy nem képesek államként mûködni, vagy nem lehet õket államként szerepeltetni már a mai napon sem. Tudomásul kell venni azt, hogy azt a tudásanyagot, amit a magyarság birtokol, azt nem lehet önös pártérdektõl vezérelve továbbra is elzárni az emberiség elõl, ennek a szörnyû helyzetnek az egyik kiindulópontja az, hogy a megfélemlítési propaganda eredményeképpen a Kárpát-medencei közép-

•

•

•

• •

•

•

pont sugárzása nem érvényesül abban a mértékrendszerben, ami õt megilleti. Mint ide kapcsolódó feladatok az alábbiak: Azonnal helyre kell állítani azokat a magyar történelemben már évszázadokkal ezelõtt megvalósult tudományos társaságokat, amelyek meghatározói voltak a magyar gazdasági és politikai életnek, így például azonnal vissza kell állítani a Magyar Külügyi Társaságot, hogy a kommunista pártmonopólium az elszakított részeken élõ magyarok tovább butítására azonnal megszûnjön. Azonnal helyre kell állítani a Gróf Teleki Pál által alapított Magyar Közgazdaságtudományi Társaságot, hogy ellenõrzés alá lehessen vonni a jelenkori cicanadrágosok teljeskörû dilettantizmusát és határok közé lehessen szorítani azt a költekezési mániát, amelyet semmilyen ésszerûség nem indokol és nem igazol. Azonnal helyre kell állítani a Magyarhoni Földrajzi és Földtani Társaságot, azt, amit id. Lóczy Lajos alapított, hogy a kommunisták által folyamatossá tett természetgyilkolás tetten érhetõ és igazolható legyen, hogy az általuk okozott károk megtérítésének számszerû adatai nyilvánosságra kerüljenek a szükséges bírósági (külhoni) intézkedések megtételére. Azonnal helyre kell állítani a Magyar Királyi Posta által alapított UPU Szövetség tagsági jogait, hogy a Magyar Posta visszanyerhesse valamennyi jogát az élethez. A kommunisták és az idegenszívûek által annyira gyûlölt magyar lovagrendeket vissza kell állítani alanyi jogon, eredeti jogállásukba, így a Magyar Vitézi Rendet, a Turul Szövetséget, az Erdélyi Magyarok Kulturális Egyesületét (EMKE), a Magyar Cserkész Szövetséget, valamennyi katonai rendet (nem hagyományõrzõ néven és címen, hanem az eredeti jogállásnak megfelelõen), azonnal vissza kell állítani a Csendõrséget élén a Csendõrnyomozó Hivatallal, hogy a kommunista rendõrállam rendõri túlhatalmát ellenõrizhetõ módon korlátozni lehessen, azonnal vissza kell állítani a kommunista titkosszolgálatok ellenpólusaként szolgáló VKF-2 fedõnevû katonai szervezetet, hogy a magyar nemzeti érdekek és a magyarság érdekei megvalósíthatóak legyenek és a tényleges védelmet megkapják. Azonnal vissza kell állítani a Máltai Lovagrendet az eredeti hatáskörében meghatározva, valamint a különbözõ egyházi szervezõdéseket, így a KALOT és társai azonnali hadrendbe állítását és rehabilitációját meg kell kezdeni. Valamennyi közhivatalnoki egyesületet, egyletet, szövetséget újra kell indítani, így ismételten fel kell állítani a Magyar Cúriai Bíróságot, valamint a Magyar Közigazgatási Bíróságot, valamint értelemszerûen azonnal fel kell állítani a jelenlegi kommunista irányítású országgyûlésnek nevezett képzõdmény ellenõrzõ testületét a Magyar Királyi Kamara mellett a Magyar Felsõházat is. Valamennyi egylet, egyesület, szövetség jogi feltételrendszereit azonnal újra kell gondolni, a szükséges jogi változtatásokkal kiegészítve új törvényeket kell hozni a megalapításukra és a mûködésükre vonatkozóan. A kommunista rémuralom alatt megszüntetett és rendeleti úton elsorvasztott valamennyi szervezetet, egyesületet, társaságot, ismételten újra eredeti jogállásába kell visszahelyezni egy jogi közlés útján, úgy ahogy azokat a kommunista rémuralom a gyakorlatban eltörölte. Azonnali hatállyal vissza kell vonni a Magyar Nemzeti Bank Elsõ Cúriája alá tartozó pénzintézetek felszámolására és megszüntetésére vonatkozó kommunista rendelkezést, amely nemcsak magyarellenes, hanem teljes mértékben ellentmond az Európai Unió alaptörvényeinek, valamint a NATO Szövetségben felvállalt nemzetközi kötelezettségeinknek is. Azonnal fel kell állítani egy gyorsreagálású hadtestet, kizárólag a Trianoni csonkolás által létrehozott utódállamocskák esetleges, de szükség szerinti eseti megfékezésére, de ez értelemszerûen nem lehet a kommunisták által oly kedvelt zsoldos hadsereg. Azonnal vissza kell állítani a világon elsõ helyen lévõ Magyar Hadiipari Potenciált, ide értve a különbözõ helyi fedõneveken szereplõ és más profilúnak álcázott üzemeket is. jó ha figyelünk

külföldre is

• Azonnali hatállyal tárgyalásokat kell kezdeni a legnagyobb

•

•

•

• •

•

•

•

•

nemzetközi szabadalmi irodákkal, hogy az elmúlt 62 esztendõ elmaradt szabadalmi jogdíjait az 542 államtól utólagosan is beszedhessük, hiszen még a füstnélküli lõpor szabadalmi díját sem fizették meg nekünk, igaz hogy Rákosi elvtárs 19 embert akasztatott fel az un. Nitrokémia per kapcsán. Azonnali hatállyal a Magyar Államvasutakat vissza kell állítani eredeti jogállásukba, így a különbözõ helyekre kisíbolt magyar vasúti gördülõanyag állomány, valamint a mozgatásukhoz szükséges erõgépek különbözõ kommunista elvtársi álvállalkozások kezébe lett átjátszva, pl. a vasúti gördülõanyag egy Szolnokon bejegyzett színlelt magyar tulajdonú, de orosz és szerb irányítású kft-be, stb. Azonnali hatállyal vissza kell államosítani az összes magyar repülõjogi engedélyt, valamint a különleges légtér használati engedélyeket, a repülõtér használatokkal együtt, hiszen ezek is szerves részei és meghatározó elemei a Koronabirtokoknak, a szükséges bírósági felelõsségre vonások megkezdésével egyidõben. Azonnali hatállyal felül kell vizsgálni a különbözõ helyeken álcázott vízjogi szerzõdéseket és engedélyeket, hiszen az ország szovjet-orosz katonai megszállása alatt csupán egyetlen vízforrást nem szennyeztek el. Azonnali hatállyal nemzeti kézbe kell venni az un. fajtafenntartó nemesítések ügyét, az európai kultúrnépeket elpusztítani szándékozó génmanipulációk megelõzése céljából. Azonnali hatállyal felül kell vizsgálni a közegészségügyért és a népegészségügyért felelõs hivatali szervezetek, hivatalok és minõsítõ állomások teljeskörû személyi állományát, a megfelelõ népegészségügy biztosítása érdekében. Azonnali hatállyal tárgyalásokat kell kezdeményezni a Svájcban elhelyezett MABI, majd késõbb OTI letéti tõkék és biztosítási betétek sorsáról, és az elmúlt 62 év hozadéki elszámoltatását meg kell kezdeni, tekintettel arra, hogy ezek mind magánalapítványok, így a jelenkori kommunista államapparátusnak nincs jogalapja ilyen ügyekben intézkedni. Azonnal hatályba kell helyezni az 1938-as Kartell Törvényt. Ez csupán egy közlés a parlament részérõl, hogy meg lehessen akadályozni a további szovjet-orosz tõkebehatolásokat, elsõsorban a nemzetbiztonsági területekre, pl. a titánium törvénytelen kiszállításával több ezer százalékos haszontól esünk el a bauxit exportálása esetén, lásd MOTIM ügy és a cicanadrágosok. Azonnali hatállyal fel kell állítani valamennyi vármegye területén a jelenlegi Trianoni csonkoláson túl is azt az árnyékkormány szervezetet, amelyik képes folyamatosan figyelni – elsõsorban – a magyar nemzetellenes folyamatok fejlõdését, az ide kapcsolódó titkos finanszírozók és az idegenszívûek összefonódása és érdekelemzése okából. Azonnali hatállyal készítsen minden magyar ember a 62 éven át tartó kommunista rémuralom károkozásairól egy jegyzéket, amelyben önmaga és a családja által elszenvedett életvesztés, vagyonvesztés, gazdasági kifosztás, megnyomoríttatás, elzárás a továbbtanulás lehetõsége elõl, folyamatos, de titkos hátrányos megkülönböztetés csupán a magyar származása miatt. A magyar identitástudatát folyamatosan romboló titkos idegen behatolók károkozásairól és kártevésérõl. Természetesen ez a jegyzék egyúttal jogalapot teremt a kommunista rémuralom és a magyar holocaust részeként elszenvedett erkölcsi és anyagi károkért járó törvényes és pénzbeli kárpótlásra. Tehát minden magyar származású és magyar identitástudatú személyt megillet a kommunista rémuralom túlélõjeként az a kárpótlás, amelynek a jogi alapját a nácizmus leveretése után lefolytatott Nürnbergi perek, majd késõbb a Prága Környéki Béke részletesen megfogalmazott, és amelyet az Eichmannt foglyul ejtõ, majd késõbb halálra ítélõ Izraeli Bíróság megállapított és megfogalmazott. Mindezek alapján fel kell szólítani minden magyar állampolgárt, a jelenlegi határokon belül és kívül, hogy a kommunista rémuralom alatt milyen anyagi, erköl-

jó ha figyelünk

külföldre is

csi, és szellemi károk érték és milyen elnyomatásban létezett. Természetesen ez a kártalanítási összeg azzal a különbséggel egyenértékû, amelyet az 1938-as évben teljesített magyar nemzeti jövedelem, azaz 12 840 USD/fõ/év valamint a 2005-ös esztendõ 4620 USD/fõ/év értékkülönbözete határoz meg. Ez az összeg 8220 USD/fõ/év összeget eredményez, amelyet a 62 évi kommunista rémuralommal megszorzunk, 509 640 USD/fõ összesen. Ha figyelembe vesszük a jelenkori választási „hivatalos” eredményeket, akkor ezt az összeget csak és kizárólag a kommunistákkal szemben szavazók, azaz a magyar ellenzék érdemli meg, amelynek a létszáma 2 300 000 fõ. Ezzel a számmal kell megszoroznunk ezt az összeget, amely csupán csak pénz, és soha nem adja vissza az elpusztítottakat, így a teljes összeg: 1 172 172 000 000 USD, azaz 1172 milliárd 172 millió USD amellyel a kommunista rémuralom végrehajtói, azaz a gyilkosaink tartoznak a magyar népnek. Természetesen ez az összeg minden egyes magyar embert megillet, aki a kommunisták szándéka és akarata ellenére túlélte a 62 éves rémuralmat. Ez az összeg nem fikció, ez az összeg valódi számításokról szól, és arról egyetlen egy meggyilkolt magyar sem tehet, hogy a kommunista rémuralom vezetõi, kiagyalói és végrehajtói kizárólag a magyar nemzettesttõl idegen származásúak, arról meg végképp nem tehet senki, hogy a fõparancsnokaik szinte kivétel nélkül zsidó származásúak. Talán jobban meg kellett volna gondolni a nagy kísérlet kiagyalóinak azt, ha a bukásuk egyszer bekövetkezik, akkor a nácizmus leveretése utáni próbaperek azonnal joghatályba lépnek, és természetesen azonos jog alapján ugyanúgy végrehajtásra kerülnek. • Hiába reménykednek abban a bukott kommunista rezsim örökösei, hogy ennek az óriási összegnek a behajtatására az õ életükben nem kerül sor. Nagy tévedés ez elvtársak, ugyanolyan, mint amikor azt hirdették az összes létezõ hírhálózaton keresztül, hogy az 1960-as évre utolérjük, sõt megelõzzük az Egyesült Államokat. Ez a dolog még legszebb részeg álmukban sem következett be. Tudni kellene azt is az Istentagadóknak, akik még mindig büszkén verik a mellüket, hogy õk marxisták, meg ateisták, meg minden, fõleg ez a meg minden az elgondolkoztató, hiszen a teljes önismeretnélküliség tébolyában élõ személy, az mindenki elõtt köztudott, hogy az elmegyógyintézetek lakója. Nyilván ez az oka annak, hogy önteltségükben és gõgjükben a kommunista gyilkosaink azt képzelik, hogy még elmeháborodottakat is be lehet ültetni Szent István királyunk trónusára. Ez a kollektív tudatvesztés a bizonyítéka annak, hogy az Úristen levette a kezét a gyilkosainkról és átadta õket jól megérdemelt munkájuk jutalmaként az ördögnek. Ezen már semmilyen zsidó számmisztika, sem fekete mágia, sem kaballista csûrés-csavarás már nem segíthet. A kommunista rendõrállam minden megszállt országban, így Magyarországon is látványosan megbukott, a megvalósítás haszonélvezõi elmenekültek, a maradék hátrahagyott elkeseredett utóvédharcokat folytat a józan ész ellen, de hiába hiszik azt, hogy a magyar nemzet azért nem húzta õket karóba, mert fél tõlük és gyáva, de még bíróság elé sem merte õket lökni, de nem azért mert fél tõlük, hanem csupán azért, mert arra sem méltóak, hogy karóba húzzuk õket, hiszen ez a halálnem számukra megcsúfolná a Bocskai-féle hajdúlázadás több tízezres karóba húzottjának a hõsiességét és emlékét. Rövid emlékeztetõül, hogy az elvtársak soha ne felejtsék el azt, hogy amikor õk elfogták, a pufajkásaik a Mansfeld Pétert 16 évesen, aki részt vett az 1956-os világhírû gyõztes magyar Forradalomban, megvárták, amíg 18 éves nem lesz, és a 18. születésnapjának a hajnalán akasztották fel õt is és hagyták, hogy 13 percen át iszonyú kínok között folytassa le a haláltusáját, hóhérai nagy örömére, a Gyorskocsi utcai ávós fellegvárban, természetesen mindezt „a szocccialista humanizmus nevében”. Ilyen bestialitások után ki meri megkérdezni, vagy megkérdõjelezni a magyar származású túlélõk kárpótlási jogosultságát. Székesfehérvár, 2006. május 24.

7

A lélek irányít, a szellem közvetít, a test végrehajt! » HVG.HU 2006. MÁJUS 15. Az Európai Unió brüsszeli központjában és tagállamaiban nyoma sincs ma már annak a lelkesedésnek, amely még 5-6 évvel ezelõtt is körüllengte a szervezet keleti bõvítését, új – korábban kommunista irányítású – országok befogadását. Ennek a hangulatváltozásnak számos oka van, érdemes õket egyenként górcsõ alá venni. Annak idején, az ezredforduló táján számos elemzõ csoport készített alternatív forgatókönyveket az EU bõvítésérõl. Ezek túlnyomó többsége a regatta elv alapján történõ növekedést tartotta célszerûnek, vagyis azt, hogy a kelet-európai tagjelölteket 2-3 fõs csoportokban, szakaszonként fogadja be Brüsszel, a megszabott csatlakozási kritériumok teljesítésének függvényében. A Deutsche Bank 2000 szeptemberi ajánlása értelmében például 2003-ben csak Magyarország és Szlovénia léphetett volna be az unióba. Õket követhette volna egy évvel késõbb Csehország és Észtország. 2005-ben került volna sorra Szlovákia és Lengyelország, majd újabb 12 hónap múlva vált volna EU-taggá Lettország és Litvánia. Ez a kizárólag ésszerû gazdasági megfontolásokon alapuló forgatókönyv azonban nem kapott esélyt – elsõsorban Berlin magatartása miatt. Az akkori német kormány – a Willy Brandt-féle keleti politika kései folytatásaként – úgy érezte: nem „tolhat ki“ Varsóval azáltal, hogy a bõvítés elsõ körére a lengyelek nélkül kerül sor. Gerhard Schröder kancellár és külügyminisztere, Joschka Fischer több ízben értésre adta: nem tudják elképzelni az EU-bõvítés elsõ körét Lengyelország belépése nélkül. Ez viszont azt jelentette, hogy a regatta elv helyett a „nagy robbanás“ (big bang) forgatókönyv valósult meg: 2004. május 1-jén egyszerre 8 kelet-európai, valamint két földközi-tengeri állam csatlakozott az unióhoz – annak minden következményével együtt. FÉLELMEK ÉS MÁSODOSZTÁLYÚ TAGOK A korábban soha nem tapasztalt méretnövekedéssel egyszerre 15-rõl 25 tagúra bõvült az európai integráció szervezete, ami látens félelmeket ébresztett a régi tagországokban. Ennek jele volt az új „jövevényekkel“ lenyeletett jó néhány béka. Például az, hogy az õ agrártermelõik hosszú éveken át csupán a negyedét kaphatják a francia, spanyol, olasz, német parasztok által húzott brüsszeli szubvencióknak. A másik csattanós pofon a munkaerõ-áramlás szabadságának egyirányú korlátozása: Nagy-Britannia és Írország kivételével az összes régi EU-tag korlátokat szabott az új tagállamokból érkezõ munkavállalók legális elhelyezkedésének. Ez nem éppen gyengítette a Lajtától keletre kialakult érzést, amely szerint az új tagországok polgárai csak „másodosztályú“ lakók a közös európai házban . Az EU-tagok hirtelen felduzzasztott száma okozta azt a kairói bazárra emlékeztetõ alkudozást is, amely a 2005 decemberi kormányfõi csúcstalálkozón zajlott az unió új költségvetése körül. Mivel a 10 új tagállam mindegyike nettó fölvevõ (azaz kevesebb pénzt fizetnek be a brüsszeli kasszába, mint amennyit onnan visszakapnak), evidens volt, hogy az õ igényeik kielégítése érdekében a régieknek a korábbinál mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk. Történt ez éppen olyan idõszakban, amikor számos nyugat-európai országban rekord méretûre nõtt a munkanélküliség (EU-szinten elérte a 11 milliót), ami – a szociális ellátórendszerek szükségleteivel párosulva – minden korábbinál nagyobb megterhelést rótt a nemzeti költségvetésekre. Így azután egyik kormányfõ sem volt igazán „adakozó kedvében“ a brüsszeli csúcson. A helyzetet végül Angela 8

Merkel német kancellár mentette meg: javaslata nyomán 5,3 milliárd euróval nõtt a büdzsé keretösszege, s rábírta Londont a rabatt nagyobb mértékû csökkentésére, Párizst pedig az agrárszubvenciók felülvizsgálatára. GLOBALIZÁCIÓ ÉS ALKOTMÁNY A nagy léptékû bõvítés által kiváltott ijedelem okozta – legalábbis részben – az európai alkotmány elvérzését is két nyugat-európai népszavazáson. A globalizációt korábban inkább csak távoli mennydörgésként érzékelõ franciák 2004 májusa után egy csapásra szembesültek a lengyel vízvezeték-szerelõk és egyéb iparosok áradatával (dacára a hivatalos korlátozásnak!). A pár tízezer „svarcoló“ lengyel persze nem volt képes alapjaiban megrendíteni a francia munkaerõpiacot – arra viszont igen, hogy fokozza az egyesülõ (azaz a keleti régiót is magába foglaló) Európával szembeni szkepszist. Ez jutott kifejezésre a 2005. május 30-i népszavazáson, amelyen a franciák többsége nemet mondott az európai alkotmányra, noha elõzõleg Jacques Chirac\pard lang1038 elnökkel az élen az egész párizsi kormány teljes gõzzel kampányolt annak elfogadása mellett. Az alkotmány hollandiai elutasítása két héttel késõbb már csak hab volt a fanyar ízû tortán. A két pofon nyomán Brüsszel „gondolkodási idõt“ rendelt el az alkotmányos szerzõdés megfontolása és esetleges módosítások kidolgozása céljából. A brit kormány visszakozott a referendum gondolatától, mások – így a finn és a német – a közvélemény nyomásával dacolva kitartottak eredeti felfogásuk mellett: az EU-alkotmányt nem népszavazásra, hanem parlamenti szavazásra fogják bocsátani. A honatyák voksai ugyan várhatóan minden uniós tagállamban biztos többséget jelentenek majd az alkotmány elfogadásához, ám az is szinte bizonyosra vehetõ, hogy az õ szavazataik nem fognak egybevágni a választópolgárok véleményével. Utóbbiak körében gyaníthatóan több a szkeptikus, az integráció mélyítését megkérdõjelezõ nézet, mint a parlamenti képviselõk között. LELKESEDÉS HELYETT SZKEPSZIS Még mélyebb szakadék tátong a politikai pártok és a közvélemény között az újabb EU-tagok felvételét illetõen. Az Eurobarometer április végén készült fölmérése szerint a németeknek csaknem 60 százaléka ellenzi az unió újabb bõvítését – beleértve Bulgária és Románia már eldöntött csatlakozását is! Ez drámai kontraszt az öt évvel ezelõtti képhez képest, amikor Németország lakossága körében 90-70 százalékos támogatottságot élvezett Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia felvétele az unióba. A nyugat-európai népesség körében tapasztalható averziókra rájátszva (vagy azokat gerjesztve?) egyes politikusok többé-kevésbé nyíltan szítják a hangulatot a bõvítés ellen. Fõ érvük, hogy ennek nyomán megint csak olyan szegény országok lépnének be az EU-ba, amelyekben jelentõs az agráriumból élõ népesség aránya (Románia 38%, Bulgária 25%). Így értelemszerûen jelentõs szeleteket igényelnének a brüsszeli szubvenciós tortából. Különösen erõs az ellenszenv Francia- és Németországban: e két államban amúgy is mélyen beivódott az emberek lelkébe a globalizációtól érzett félelem. Az élezõdõ – ezúttal Európán belüli – versenytõl való rettegés pedig tovább szítja az unió bõvítését ellenzõ hangulatot. „A politikában a választópolgárnak mindig igaza van – nyugtázta a hazájában végzett felmérések eredményét áprilisban Philippe Douste-Blazy francia külügyminiszter. – Nem szabad hanyatt-homlok belevetnünk magunkat az (unió) bõvítésébe.“ Az jó ha figyelünk

külföldre is

– Gyurcsány Blair nyomdokaiban – » HALÁSZ JÓZSEF Érdekes dolog a bal és a jobboldal feladatának átalakulása a talmudista diktatúra taktikájában. Sokan értetlenül álltak az elõtt, hogy az MSZP a nagytõkések érdekeinek képviselõjévé vált, ugyanakkor a FIDESZ átvette (vezérelvet is cserélve, liberálisból kereszténydemokratává válva) a hagyományosan baloldali érdekek képviseletét. Az Európai Helytartóság választókra ható megtévesztésének jellemzõje: megtartani a bal- és jobboldal hagyományos elvek alapján kialakított, egymással szembenálló táborát, viszont a képviselt politikai (látszat)érdekek felcserélõdtek, így gyökerét vesztette mind a bal, mind pedig a jobboldal. Sajátos helyzet állt elõ az Egyesült Királyságban. Jó vaskos gumicsontokkal készítették elõ a figyelemelterelést a Munkáspárt politikájának egészét bíráló választók valódi

okáról: arról, hogy a UK gátlástalan katonai kiszolgálójává vált a Washington – Tel Aviv tengelynek. Ennek fejében megtarthatja a Tetcher asszony által meghatározott ellentételt: az EU által folyósított, évi 4,7 milliárd eurónyi „költségvetés kiegészítést“ aminek egy részét mi fizetjük. Ez a politika valószínûleg marad (Blair feláldozásával), akár egy nagykoalíció megalakítása árán is. Franciaországban fordított a helyzet, azzal, hogy a NATO-t csak politikailag támogatja, ezzel az Európai Helytartóság másik neuralgikus pontjának, a gazdaságnak az ide vonatkozó gumicsontokkal történõ stabilitása a feladata. A Tavaszi Forradalmat kiváltó gumicsontot hamar lerágták és a tüntetõk ránéztek azokra, akiktõl kapták. Rájöttek arra, hogy nem a következményt kell megszûntetni, hanem az okot, tehát globalizmus- ellenessé vált az országos megmozdulás. A hatalom rögtön visszavonta a gumicsontot, hogy elejét vegye a 2005. május 29-én elindult fo-

Európai Bizottság által végzett közvélemény-kutatás adatai szerint a franciák 72 százaléka tart attól, hogy az EU bõvítése nyomán súlyosbodni fognak a munkaerõpiac problémái. (Németországban ez az arány 80, míg a 25 EU-tag szintjén 63 százalék.) A miniszteri figyelmeztetés után két héttel Párizs nyíltan pálcát tört a bõvítés eddigi gyakorlata fölött. A 24 többi tagállam kormányának május 5-én megküldött nyilatkozatban a francia vezetés bejelentette: a júniusi EU-csúcson olyan határozati javaslatot fog beterjeszteni, amelynek értelmében a tagjelölt államoknak maradéktalanul eleget kell tenniük a felvételi kritériumoknak. A párizsi terv nem tartalmaz új tagsági feltételeket, viszont ragaszkodik a meglévõ kritériumok szigorú értelmezéséhez. „Meg kell mutatnunk, hogy igenis van pilóta a bõvítés repülõgépének orrában“ – indokolta a tervezett lépést egy francia EU-diplomata. BOLGÁR, ROMÁN HIÁNYOSSÁGOK A francia elõrelátás nem indokolatlan. Korábban egyetlen tagjelölt (még a kelet-európai államok) esetében sem mutatkoztak oly jelentõs különbségek a brüsszeli elvárások és a felvételre várók „bizonyítványa“ között, mint Bulgária és Románia esetében. Bõ fél évvel a remélt csatlakozás elõtt Romániának négy, Bulgáriának pedig hat témakörben van még tekintélyes lemaradása az uniós kívánalmak mögött. Ráadásul nem csip-csup ügyekrõl, hanem fajsúlyos kérdések soráról van szó. A két balkáni ország közös rákfenéje a korrupció, amely nemcsak az üzleti, de a politikai élet nagy részét is befonja. Az ismétlõdõ brüsszeli intelmek hatására mindkét országban sor került látványos lépésekre, „nagy halak“ lebukására (lebuktatására?), mintegy demonstrálandó, hogy a korrupció elleni harc igenis hoz eredményeket. Romániában Adrian Nastase egykori miniszterelnök és Serban Mihailescu szenátor, korábbi kormányfõtitkár ellen emelt vádat az ügyészség. Bulgáriában 40 rendõrtisztet bocsátottak el idén korrupció miatt. A lépést május 9-én bejelentõ Rumen Petkov belügyminiszter egyúttal drákói szigort sejtetõ intézkedéseket közölt a nyilvánossággal a rend õreinek megfegyelmezése érdekében. Eszerint a tárca jó ha figyelünk

külföldre is

lyamat továbbvitelének, ami az EU felbomlását indította el. Itt is várható, hogy a vezetõk – mit sem törõdve az egymás ellen uszított párthívekkel – nagykoalícióra lépnek, ahogyan Németországban, hasonló okok miatt. Olaszországban is nagykoalíció-kényszer közeli helyzet állt elõ (arról, hogy a választások ott is „kimódoltak“, senkinek ne legyenek kétségei), de most még – ideiglenesen, ott valóban belsõ gondok miatt – nem következett be. Magyarországon a 2006-os országgyûlési képviselõválasztás elõkészítõ idõszakában szintén felmerült a nagykoalíció lehetõsége, a két nagy párt politikai tanácsadói egyetértésében, amit egyelõre nem vállaltak fel a gazdák parancsa szerint. Magyarország az 1990 óta végzett kormányzati munka következtében gazdaságilag csõdközeli helyzetbe került. Ezt kell most radikálisan beteljesíteni, ahhoz, hogy gazdaságilag és – az >>

GPS-készüléket szereltet be minden rendõrautóba, hogy percre készen nyomon követhesse a járõrök mozgását. A határõrség soraiban pedig bevezették a rotációt – megelõzendõ, hogy a túlságosan összeszokott szolgálati egységek „korrupt klikké“ álljanak össze – fogalmazott Petkov, nyilván az ember- és árucsempészekkel való összefonódásra utalva. A miniszteri szavak sok mindent elárulnak a bulgáriai korrupcióról, amely áthatja a társadalom szinte minden szegmensét, a politikától a bûnüldözõ szervekig, a vámõrségtõl az üzleti szféráig, sõt még a sportig is. Emlékezetes a bolgár olimpiai bizottság elnökének esete. Ivan Szlavkov pár éve „lépre ment“ a BBC álruhás riportereinek, akik néhány ezer dollárt ajánlottak fel neki, ha a NOB közgyûlésén hajlandó volna támogatni szavazatával London pályázatát a 2012. évi nyári játékok megrendezésére. A rejtett mikrofonnal fölvett egyezkedést a BBC világgá kürtölte – Szlavkov belebukott. Az elbocsátott rendõrtisztek példája sem fényesíti ki igazán a borús helyzetet: a szófiai demokráciakutató központ adatai szerint a korrupció mértéke tavaly ismét elérte a csúcsnak számító évek (1999-2000) mutatóit. A balkáni ország polgárainak többsége az egyik fõ problémát a korrupt politikusokban látja. Erre rímelt – és jókora árnyékot vetett a majdani EU-tagság kilátására –, amikor május 10-én felfüggesztették állásából az állami mezõgazdasági pénzalap igazgatóhelyettesét. Kraszimir Nedelcsevet azzal gyanúsítják, hogy mintegy 240 ezer dollár kenõpénzt elfogadva segített bolgár cégeknek hozzáférni az unió SAPARD programjával járó pénzforrásokhoz. VÉRSZOMJAS ALVILÁG, MEGKÉSETT REFORMOK Bulgáriának mégsem ez a legfõbb problémája, hanem a szervezett bûnözés és az ellene fellépõ igazságügyi szervek alacsony hatékonyságú munkája. Az országban az utóbbi öt évben 123 bérgyilkosság, illetve gyilkossági kísérlet történt, ám mind a mai napig egyetlen gyanúsítottat sem állítottak még bíróság elé! Jellemzõ példa az ügyészek és bírák szerencsétlenkedésére, hogy el kellett halasztani három bérgyilkossági kísérlet õrizetbe vett gyanúsítottjainak május 5-re kitûzött perét – eljárási hibák miatt. 9

alábbi hír egyértelmûvé teszi ezt – katonailag teljesen kiszolgáltatottá váljunk. Tom Lantos januári missziója nyilvánvalóan ennek elõkészítése volt. A cél tehát most az, hogy minél hamarabb kerüljön Magyarország abba a helyzetbe, hogy kényszeríteni lehessen a felhalmozódott külsõ államadósság következtében jelzáloggal engedni megterhelni minden termõföldjét. Az, hogy eddig felhalmozott nemzeti vagyonunkat az Antall, a Boross, a Horn, az Orbán, a Medgyessy és a Gyurcsány kormány idegen kézre játszotta, csak feltétele volt annak, hogy az ez után keletkezõ vagyonunk már elõállításakor idegen tulajdon legyen. Erre a nyíltan nemzetáruló feladatra kijelölt ember Gyurcsány Ferenc, a kijelölt politikai erõ a baloldal. Gyurcsány követi Balir-t a talmudista diktatúra gátlástalan kiszolgálásában. A mellett, hogy az eddig ránk kényszerített

helyzet önmagában véve elég ahhoz, hogy gazdaságilag a Nemzet a nyomorküszöböt átlépje, katonailag is abba a helyzetbe kell hozni, hogy indokolt legyen a terrorizmus ellen önvédelmi harcot folytató „terroristák“ várható megtorlása miatt NATO segítséget kérni. Ennek fejében viszont nem a tetcheri „költségvetési támogatást“ kapjuk, hanem azt a lehetõséget, hogy jövõnk eladásának költségeit is velünk fizettetik meg. Akkor, amikor a költségvetés hiánya minden többlet-megszorítás nélkül is eléri az EU elvonás összegét, a minimum 1446 milliárd forintot, akkor az a néhány milliárd forint azt a cseppet jelentheti, ami az adósságállomány szanálásának kötelezettségét fogja kiváltani. (Érdemes, legalább zárójelben megjegyezni, hogy az SZDSZ és az MSZP programjai közötti látszat-különbséget jelentõ kérdések a mostani programegyeztetõ tár-

gyalások során az SZDSZ elképzelései szerint „egyenesednek ki“, mutatva, hogy ki viseli a diktátorok fõhelytartójának járó kalapot.) A talmudista diktátorok és helytartóik fejével gondolkodva egyértelmû, hogy egységbe kell hozni a bal- és jobboldalra terelt választókat, fel kell váltani a lövészárkot a biztonsági kerítéssel, ami egy idõ után lebontható lesz, mint a Berlini fal. Jó okot szolgáltat a belpolitikai helyzet elmúlt nyolc éves alakulása annak kimondására, hogy a FIDESZ-nek azért volt az a gazdáktól kapott parancsa a választások elveszítésére, hogy a – talán négy éven belül megalakuló – nagykoalíció miniszterelnöke Orbán Viktor legyen. Az új jelmondat van tehát érvényben: „Világ félrevezetettjei, egyesüljetek!“ Kelt Szegeden, 2006. május 10-én. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József

kell négy forintért az egyforintos és tizenhat forintért az egy EU-forintos » HALÁSZ JÓZSEF A magyar sajtóban az hír, hogy négy forintba került az egyforintos és az is, hogy ennek ellenére gyártják a legkisebb címletet. A magyar sajtóban az nem hír, hogy tizenhat forintba kerül egy EU-forint és az sem, hogy ennek ellenére miért ragaszkodnak a parlamenti pártok vezetõi ehhez a rossz üzlethez. Mi már csak ilyen következetesek vagyunk: ha egyszer valamit elhatároztattak velünk – bármennyire is becsapás az elhatározás alapja – kitartunk mellette, ha a gatyánk megy is rá. Az alábbi mondatot a szakbarbárképzõ-ipar által beléjük vert kozmopolitisztikus és ekonómiai ismereteinket fitogtató szerzõk és interjúalanyok idézeteibõl állítottam össze: A makrómutatók alakulása, a volumen és a kapacitás mérlege szerint, a nemzetközi trendek alapján, a GDP viszonyszámai miatt evidencia egy olyan projektet készíteni, ami stratégiailag stabilizál a taktikaként alkalmazott reformmal. Aki ezt érti, annak fizetek egy korsó sört. Ezt a zsurnalisztikai (nem újságírói) stílust a félretájékoztatás és a megismerhetetlenség jogának biztosítására használják jobbról balra, balról jobbra, amíg el nem szédülünk, vagy nem hagyjuk az egészet a fenébe, és egy jó hideg sör mellett nem ülünk le a Gyõzike-showt nézni. Ha a következõt írják – nem szétszélesztve a hírfoszlányokat, hanem egy csokorba szedve (kévét a Turul szobor körüli gyalázatos események miatt nem mondok) – akkor ez így hangzik: Kiraboltak bennünket a saját költségünkön. Azt, hogy a jövõnket is elvehessék, nekünk kell megfizetni. Ezért meg kell szorítani a nadrágszíjat, ameddig levegõt tudunk venni. Vagy – saját hülyeségünkre – büszkévé téve bennünket, ahogyan a választási kampányokban hallottuk: Emberek (Barátaim, Polgárok, Magyarok, Honfitársak, Hazafiak stb.)! Az elmúlt tizenhat évben az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy csaknem minden vagyonunktól megszabadítottak az ország vezetõi. Nincs gondunk arra, hogy hogyan élünk, mert vállalta a (most éppen nyugati) Nagy Testvér, hogy gondolkozik helyettünk, nekünk 10

csak dolgozni kell, felváltva, hol az egyikünknek, hol a másikunknak, de csak azért felváltva, hogy pihenni is tudjunk – erre szolgál a világ legemberségesebb intézménye, a munkanélküliség. Becsüljük meg azt az eredményt, amit eddig elértünk! Tegyünk meg mindent azért, hogy ne csak múltunk, hanem jelenünk, jövõnk sem legyen! Fizessünk azért, hogy ezt a hatalmas lehetõséget megkaptuk! Aki magyar, velünk tart! Ki az, aki a teljes gondtalanságért nem hajlandó lemondani állásáról? Ki az, aki kisiskolás gyermekét nem hajlandó alig száz kilométerre küldeni iskolába? Ki az, aki nem akarja elfogadni az alig 10 %-os áremelést és az ugyanennyivel csökkentett fizetést? Ki az a sehonnai, aki nyavalyogni mer, mert havonta ötezer forintot kell fizetnie az egészségügyi ellátásért? Ki az a temetõ-elõszobázó nyugdíjas, aki még enni is akar? Ki az a selejtes nyomorék, aki nem szégyelli tartani a markát állami alamizsnáért, amit most megvonunk? Ki az a kulák-ivadék gazda, aki támogatást kér? Nem kap! Ki az a vállalkozó, aki ki meri nyitni a száját, mert a Nagy Testvér vezette multik tönkreteszik? Az ilyenekre ennek a Magyarországnak nincs szüksége! jó ha figyelünk

külföldre is

Mars innen! Ki velük! Ki velük! (Ezt lehet skandálni, esetleg a „Viktor!“ „Viktor!“-ral, a „Feri!“, „Feri!“-vel, de leginkább a „Gábor!“, „Gábor!“-ral felváltva.) Mi igaz magyarok, igaz demokraták nem hátrálunk meg a feladattól! Még a gatyánkat is odaadjuk – nem is kell, hogy kérjék! Emberek (Barátaim, Polgárok, Magyarok, Honfitársak, Hazafiak stb.)! Nem kicsi a feladat, de mi elvégezzük! Ez a magyar virtus! Megígérjük, megtesszük! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! ________________ Gyurcsány Ferenc tegnapi országgyûlési beszédében megnyugtatott bennünket azzal, hogy „mindenkit érint majd a költségvetési kiigazítás“. Még abból az idõbõl tudjuk, hogy a „mindenkit érint“ mit jelent magyarul: amikor még MSZMP volt az MSZP, az „árrendezés“ az jelentette, hogy a hûtõszekrény olcsóbb lett száz forinttal, az kenyér pedig drágább két forinttal. A száz több mint a kettõ, tehát jól jártunk! A „mindenkit érint“ pedig azt jelenti: .... nem tudom mit jelent, mert mindenkit egységesen „csak“ az áremelés érint, akkor miért nem ezt mondta a miniszterelnök? Ugyanis a jelek arra mutatnak, hogy az SZDSZ Bokros Lajos által pontosított programja lesz kormányprogram. Az államigazgatás átszervezésével (ezt Gyurcsány beszédében közvetlenül megjelölte), néhány tízezerrel növekszik a munkanélküliség. Aki állás nélkül marad, azt a Gyurcsány program érinti. A szociális ellátás átszervezése a juttatások csökkentését jelenti a második Bokros csomag szerint (Gyurcsány parlamenti beszédében alapkérdésként jelölte meg.) Ez a családokat, a gyermekeket, az elesetteket érinti. Emelni tervezik a társasági adót, ez a vállalkozókat érinti. Az év végéig 15-20 %-kal emelkedik a gáz ára, ez mindenkit érint, nemcsak azokat, akik gázt használnak, mert elkerülhetetlenné teszi az általános áremelést – különösen a 15 %-ról 20 %-ra emelni tervezett áfával „megspékelve“. Ez nem elég, a gömböcként mindent felzabáló, Európai Unió nevû Szent Tehénnek, még arra is kényszerít bennünket, hogy a kevés megmaradt vagyonunkat is odaadjuk érdekeink képviseletére választott felügyelõink közremûködésével. Lépéskényszerben van a kormány, hiszen – ahogyan azt Demján Sándor igen találóan megfogalmazta. Ebben a helyzetben van képük ál-civil szervezetek vezetõinek „Megállapodást a jövõnkért!“ címmel rablánc-fényesítõ, nyelvcsattogtató kiáltvány megfogalmazni. A gyarmati sorral ránk kényszerített függõség a Szent Tehén! Etetjük, magunktól megvonva a falatot, takarítjuk a szemetét, jobb híján saját életünkbe söpörve azt, istenítjük a felügyelõket, eltûrjük, hogy saját szentségeinkre tapossanak. Normálisak vagyunk? Tesszük ezt az öngyalázást, öngyilkolást úgy, hogy nem akarjuk tudomásul venni: az istálló kezd összeomlani. Ezt úgy mondják zsurnalisztásan: „Csömör és szkepszis az EU újabb bõvítése elõtt“. Megint port hintenek a szemünkbe: megideologizálják a gazemberséget. Azt mondják, hogy azért düledezik, mert mi nem végezzük el a karbantartást. Meg is fenyegetnek bennünket: nem élvezhetjük kirablásunk gyönyörét tovább, ha azonnal nem fizettünk! (Elfogyott a piac türelme?) Erre mi mit teszünk? Összefogunk és hazahajtjuk a Szent Tehénnel együtt a nyakunkra ültetett felügyelõket? Nem! Mi szeretjük a Szent Tehenet, utolsó csepp vérünkig! Ezért egymásnak esünk a választási kampány fõ „érdeme“ szerint, agyatlan ember módján becumizva a gyûlöletkeltés mérgét. jó ha figyelünk

külföldre is

Ebben a nagy egymás-gyûlöletben nem vesszük észre, hogy megint átvágtak bennünket: úgy mutatják, mintha az istállónak valódi falai lennének, amit dollárból raktak. Most derül ki, hogy a számítógépekben lévõ dollár legfeljebb lézerképpel tud falat emelni. Abban a pillanatban, hogy a Golemet darabjaiból ismét felépíteni akaró Putyinnak az olajár rubel-meghatározására vonatkozó szándéka nyilvánosságra kerül, általános pánik tör ki, és máris megkezdõdik a dollár-vagyon átmentése maradandó értékekbe, aranyba, mûkincsekbe. (Meddig tarthat az arany árfolyamának emelkedése?) Természetesen, hûséges kengyeltartói vagyunk a Nagy Testvérnek. Nem akarjuk észrevenni, hogy már nem az ósdi „olajért – demokráciát“ jelszó van érvényben, hanem „aranyért – demokráciát“. Természetesen az aranyból szerzett hasznot – éppúgy, mint az olajét – nem a mi nadrágszíjunk megengedésére fordítják, hanem az istállótartó gazda gazdagságának növelésére. (Irán nem kér az EU cukorkájából) ________________ Nem vesszük észre, mert ismét nem akarjuk észrevenni, hogy Bush nem a „demokrácia apostola“, hanem a világterrorizmus feje. Már megint elõvette egyszer már becsõdölt módszerét és eljátssza a világgal a nyuszi és a két farkaskölyök történetét. Az elsõ esetben azért verték meg a nyuszit a farkaskölykök, mert sapka volt a fején, a második esetben azért, mert füstszûrös cigarettával kínálta õket. Amikor harmadszor találkoztak, a nyuszin nem volt sapka és megkérdezte tõlük: „füstszûrõs cigarettát kértek, vagy a nélkülit?“ Erre az egyik farkaskölyök mondja a másiknak: „Nézd a gazembert, nincs sapka a fején.“ Bush most Irakot nevezte ki nyuszinak. Érdekes módon, ez a nyuszi nem egy beijedõs fajta. Nemcsak cukorkát nem kér az európai istálló-felügyelõktõl, de van bátorsága visszafenyegetni: „ne kényszerítsenek országokat olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyenek felmondani az atomsorompó-szerzõdést.“ Ja, kérem, ha egy nyúlnak nemcsak urándúsítója, hanem aranya is van, akkor joggal érezheti magát oroszlánnak! Nekünk vizünk van, amely rövidesen többet fog érni az aranynál. Méghozzá nemcsak édesvizünk, hanem gyógyvizünk is, aminek birtoklása lesz a minket érintõ sapka-kérdés tényleges oka. (Az édesvíz, mint a jövõ jelentõs konfliktusforrása). Az elõkészítés már megtörtént. Idejöttek, és a New York-i farkaskölyök mondta a Tel Aviv-inak: „Nézd csak, ezeknek van pofájuk sajátjuknak mondani a földjüket!“ – mire jól megvertek bennünket – nem egyszerre, hanem felváltva a bal és a jobboldalunkat: 1990 és 1994, majd 1998 és 2002 között a baloldalunkat, 1994 és 1998, majd 2002-tõl jelenleg a jobboldalunkat. Közben 2004-ig többször megjelentek és mondták egymásnak: „Nézd a mocskos holokauszt-tagadó fasisztákat, nem ajnározzák az EU nevû tehenünket!“ – és addig vertek bennünket, míg be nem léptünk. Miután elvették földünket az EU-elvonással állandósított költségvetési hiány következtében megnövekedett államadósság kiegyenlítéseként, jönni fognak az utolsó látogatással: „Nézd a mocskos hazátlanokat! A mi földünkön mernek élni!“ – és nemcsak vernek, hanem saját hazánkból fognak elzavarni minket. Ezért volt a mostani választás tétje, hogy csak rendszerváltásért fogunk össze mindannyian, vagy a megosztás megerõsítéseként a semmit nem változtató . Törvényszerûen buktunk. Nem a kormányváltás, hanem a rendszerváltás elmaradásával. Meddig akarjuk dédelgetni, hizlalni a Szent Tehenet? Kelt Szegeden, 2006. május 17-én. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József

11

» DR. RALF KUTZA (Átvéve a kanadai Hazánkért internetes oldalról, „Madárinfluenza és biológiai-etnikai hadviselés / intenzív kutatások, amelyek arra irányulnak, hogyan lehet génszelektív technikával egész népeket kiirtani” Cikk a német SaarEcho c. internetes lapból, 2006 03.19. http://www.saar-echo.de/ RALPH KUTZA* cikkét Brassói László fordította Washington / Jeruzsálem – 2006. február 21-én 08.35 órakor az Österreichische Rundfunk (osztrák állami rádióadó) egy feltûnést keltõ Internet-jelentést tett közzé: „Szíria: A madárinfluenza nem más, mint Izraelnek egy etnikai bombája. A szíriai kormánypárt lapja (El Thawra = forradalom) azzal gyanúsította meg Izraelt, hogy a madárinfluenza vírust Izrael fejlesztette ki, azzal a céllal, hogy a szomszédos arab országok lakóinak génjeit károsítsa – így az ORF híradása, majd tovább: “Hogy az egész világot megtévesszék, a kórokozót elõször Kelet-Ázsiában vetették be, — írta a szír újság, hivatkozván az izraeli „Ynet“ internet-szolgáltatóra." Az Ynet-re való utalás helyénvaló. Ott csakugyan megjelent egy írás Roee Nahmias tollából , – igaz jóval korábban, mégpedig február 9.-én este – A következõ címszó alatt: „ Szíria: Izrael áll a madárinfluenza mögött“. Ausztriában, a Bécsben megjelenõ Kurier karolta fel a témát „Madárinfluenza, mint etnikai bomba?“ címmel, Németországban a hamburgi Stern magazin közölt egy rövid cikket „Szíria azzal gyanúsítja Izraelt, hogy õ áll a madárinfluenza hátterében“. Tehát valami kis sajtóvisszhang volt. Vagy inkább azt kellene kimondanunk, hogy „csupán ennyi“, és feltenni a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a dolognak ilyen kicsi a médiavisszhangja, amikor szerte a világban mást sem hoznak a hírügynökségek, mint elsõ oldalon a madárinfluenza-híreket?Tény, hogy e kevés nyugati híradás kivételével feltûnõ a hallgatás az egyéb médiák részérõl, valószínûleg azzal takarózva, hogy itt csakis antiszemita provokációról, illetve Szíria részérõl egy ismert Izrael-ellenes kirohanásról lehet szó. Tehát induljunk ki abból, hogy az El Thawra a cikket csakugyan így közölte. Szíria, mint ismeretes, az USA kormány szemszögébõl a „gonoszok tengelyének“ magvas

tagja, és már hosszabb ideje politikai nyomás alatt áll a Nyugat részérõl, többek között azért is, mert azzal gyanúsítják, hogy Szíria áll – legalábbis közvetve – a libanoni elnök, Hariri ellen 2005. február 15-én elkövetett merénylet mögött. Így hát most minden adott lenne, Szíria ellen a nyugati médiák és politikusok részérõl „kirohanni“, utalva arra, hogy mindez csak anti-izraeli felbujtás, és hogy Szíria mennyire veszélyes. De amikor angol nyelven az (Internet) keresõkbe beadtuk (egyszerû keresõ fogalmakkal) e témát, kizárólag izraeli internetes médiumokat találtunk, amelyek foglalkoztak azzal, hogy Szíria szerint a madárinfluenza mögött egy, az arabok ellen irányuló biológiai hadviselés állhat. Ugyanakkor a legfontosabb és ismert brit és amerikai sajtómédiumoknál az (Internet) keresõk semmit nem „találtak“. Ez annál inkább figyelemreméltó, mert pl. a Reuters hírügynökség egy hasonló témát 2006. január 21-én 13.28 órakor még felkarolt, az alábbi címmel: „Siria accuses Israel of assasinating Arafat“ (Szíria Arafat meggyilkolásával gyanúsítja Izraelt"). Felmerül tehát a kérdés, miért nem foglalkoztak szinte semmit sem a brit illetve amerikai médiák ezzel, a legtöbb „nyugati“ ember szemében igen furcsának, propagandának tûnõ (újabb) szír támadással? Nem lett volna ez pontosan most, az átláthatatlan politikai kiélezõdések idõszakában, – amikor a Nyugat hónapok óta ostorozza, masszív szemrehányásokkal illeti Iránt és Szíriát, hogy ezek azok az államok, amelyek állítólag a szomszédos Irakban a terrorizmust, és az ellenállást szítják, Libanonban a Hisbollah terroristákat támogatják, tömegpusztító fegyverek megszerzésére készülnek, Izraelt szeretnék a térképrõl is kiradírozni, és tagadják a Holocaustot – egy szinte égbõl pottyant lehetõség egy újabb média-hadjáratra Szíria ellen? Vagy mégis összefügg valahogy a nyugati médiák visszafogottsága a konkrét tartalommal? A vírus megöli az arabokat, de nem tesz zsidókban kárt Nézzük meg még egyszer a bevezetõben már említett 2006. február 21-i ORF rádióadást közelebbrõl. Ott azt is olvashatjuk: „Támadás az arab gének ellen.“ Az El Thawra utal egy, a „Sunday Times“-ban

1998-ban megjelent cikkre, melyben az olvasható, hogy Izrael egy „etnikai bomba“ kifejlesztésén dolgozik, mely képes arabokat elpusztítani, de nem tesz zsidóban kárt. A Times szerint izraeli tudósok kísérleteznek avval, hogy beazonosítsák az arabokra jellemzõ géneket, hogy ezek ellen aztán egy megfelelõ vírust tenyésszenek ki. A program a Tel Aviv közelében található Nes Ziona biológiai kutatóintézetben folyik. „Ellenõrizhetetlen pandémia “ (Ellentétben a járvánnyal, a pandémia nem behatárolható helyileg. Tehát azt jelenti, hogy a betegség az egész világra kiterjedõ.) A kérdés ma az, hogy cionisták által az etnikai bombához kiválasztott vírus azonos-e a madárinfluenzával – írja az El Thawra. Izrael a nyugat-jordániai országrészen (Westjordanland) 85.000 fertõzött madarat ásott el. Ez okozhatta egy Jeruzsálembõl származó palesztinnak a megfertõzését a madárinfluenzával. „Még ha a vírus úgy is lenne “modifikálva", hogy specifikusan csak az arabok génjét támadná meg, el fog terjedni az arab világon kívül is, és egy ellenõrizhetetlen világ-epidémiává válhat" – figyelmeztet a lap. Ebben lenne tehát annak az oka, hogy a vezetõ nyugati államok, erre a valljuk be, propagandaszagú szír szemrehányásra szinte egyáltalán nem reagáltak? Hogy valamelyest tisztázhassuk ezt a kérdést, mi sem könnyebb, mint a Sunday Times egykori cikkét újra átolvasni. 1998. november 15-én a brit lap Közel-Kelet rubrikájában az alábbi cikket hozta: „Israel planning “ethnic „ bomb as Saddam caves in“ (Izrael kifejleszt egy „etnikai bombát, Szaddam megbuktatására). A cikk szerzõi: Uzi Mahnaimi és Marie Colvin. A cikk legjellemzõbb részei fordításban: Izraeli katonai – és nyugati titkosszolgálati források szerint Izrael egy biológiai fegyver kifejlesztésén dolgozik, mely araboknak ártana, de nem zsidóknak. Ez a fegyver, – mely etnikai származás szerint lesz hatékony, – lesz a válasz az Irakból jövõ vegyi és biológiai fenyegetésre. Az „etno-bomba“ kifejlesztésével izraeli tudósok megkísérlik az egészségügyi kutatások terén elért eredményeiket olyan formán hasznosítani, hogy megpróbálják egyes, az arabok által hordozott jellemzõ gének be-

* Dr. Ralf Kutza (40) , doktorált diplomás pszichológus, tanulmányai befejezése után 1944-tõl a Müncheni Terápiakutatási Intézet munkatársa volt a szenvedély-és szenvedély-megelõzés terén. 1998-tól egy egész Bajorországban jelen levõ közhasznú társaságnál dolgozott légaszténiás fiatalkorúak terapizálásánál. 2001 óta egy nagy – tõzsdén is jegyzett – cégnél dolgozik az „ötletmanager“ és humanressort osztálynál. Évek óta kritikusan és nagy figyelemmel kíséri a bel-és külpolitikában jelenlevõ eldurvulási és erõszak-alkalmazási tendenciákat, valamint az ezekrõl szóló tudósítások manipulálását a médián belül.

12

jó ha figyelünk

külföldre is

azonosítását, hogy egy genetikailag modifikált baktériumot, vagy vírust elõállítsanak. A cél az, hogy vírusok és bizonyos baktériumok tulajdonságait kihasználva, hordozójuk DNS-ét megváltoztassák. A kísérletek arra irányulnak, hogy halálos mikroorganizmusokat tenyésztenek, melyek csak azokat támadják meg, akik a jellemzõ génekkel rendelkeznek. A kutatás Izrael legfontosabb, titkos biológiai és vegyi fegyverek kifejlesztésére szakosodott Nes Ziona nevû kutatóintézetében folyik. Egy, a programban résztvevõ tudós nyilatkozata szerint a feladat igen komplikált és bonyolult, mert a zsidók és arabok is szemita származásúak. Majd így folytatta: „Sikerült nekik bizonyos arab közösségek mint fõképp az iraki lakosság – genetikai profiljában egy bizonyos karakterisztikát pontosan meghatározniuk.“ A betegséget organizmusok levegõben történõ szétpermetezésével, vagy azok vízvételi helyre juttatásával lehet terjeszteni. VISSZAEMLÉKEZÉS DR. JOSEF MENGELÉRE A kutatások biológiai tanulmányokat tükröztek, melyeket dél-afrikai tudósok az apartheid idõszak alatt végeztek el, és ezek az igazságkiderítõ és kibékítõ bizottságok elõtt bebizonyosodtak. Az ötlet, hogy egy zsidó állam ilyenfajta kutatásokat végez, akaratlanul is párhuzamba állítja ezt Dr. Josef Mengele, Auschwitzban mûködõ náci tudós genetikai tanulmányaival, – mindez már több helyen felháborodást és megbotránkozást keltett. Dedi Zucker, az Izraeli Parlament, a Knesszet tagja, tegnap elítélte az effajta kutatást. „Történelmünket figyelembe véve, erkölcsi szempontból egy ilyen fegyver szörnyûséges és elfogadhatatlan – jelentette ki. Szakértõk szerint egy ilyen “etnikai" fegyver elméletileg létrehozható, de gyakorlati szempontból az elõállítás óriási nehézségeket jelentene minden szempontból. Dr. Daan Goosen, egy dél-afrikai biológiai és vegyi fegyver elõállító gyár vezetõje arról tudósít, hogy a 80-as években nekik parancsba adták egy olyan fegyver kifejlesztését, mely kizárólag fekete bõrûeknek ártott volna. A kifejlesztõ-csoport tagjai igen komolyan tárgyalták egy betegség (vírus) továbbterjesztési lehetõségét, ezek között szerepeltek pl. sör, kukorica, sõt oltóanyagok is, de azután mégsem sikerült a kifejlesztés. Az elmúlt évben egy bizalmas Pentagon dokumentum arra figyelmeztetett, hogy „biológiai ágenseket“ – genetikailag megváltoztathatnak, és így egy halálos fegyvert fejleszthetnek ki (ford: biológiai „ágensek = laboratóriumi veszélyeztetettség szempontjából neveznek így vírusokat, de természetes organizmusokat is, mint pl. baktériumok, gombák, paraziták, valamint génjó ha figyelünk

külföldre is

kezelt organizmusok). William Cohen, amerikai hadügyminiszter beismerte, hogy tudomása van olyan országokról, ahol “etno-specifikus vírusok" kifejlesztésén dolgoznak. Az elmúlt héten pedig egy nyugati hírszerzõszolgálat nyilatkozata szerint Cohen kijelentése alatt Izraelt is értette. Az „ethno-bombák“ elméletét még hihetõbbé tették a Foreign Report – kutatásai. Itt tették közzé – dél-afrikai forrásokra hivatkozva, és az informátor nevének elhallgatása mellett – hogy izraeli tudósok részben dél-afrikai kollégáik eredményeit használták fel kutatásaik során, amikor az arabok elleni „etnikai muníció“ kifejlesztésén dolgoztak. A dél-afrikai hírforrás arról is beszámol, hogy az izraeliek bizonyos szempontokat fedeztek fel arab származású zsidóknál, különösen irakiaknál az arabok genetikai kódja feltárása során. A „British Medical Association“ közben kifejezett aggodalmát fejezte ki a genetikai bázisú biológiai fegyverek halálos fenyegetettsége miatt, és vizsgálatot indított ebben az ügyben, melynek eredményét közzé fogják tenni. Dr. Vivienne Nathanson, aki kezdeményezte a vizsgálatot, így nyilatkozik: Egy ilyen fegyverrel egy népességen belüli népcsoportot, etnikai kisebbséget is „célba lehet venni“, utalván arra, hogy számtalan háborús konfliktusnál játszik az etnikai hovatartozás egy szerepet. Porton Down, a brit biológiai támadás elleni intézettõl így nyilatkozott az elmúlt héten: „Elméletileg lehetséges ilyen fegyverek kifejlesztése. Úgy ítélem meg, hogy mára elértünk egy pontot, ahol biológiai fegyverek ellen nemzetközi konvenciót kell kidolgozni.“ Miért hallgatnak a nyugati médiák? Az lett talán a benyomásuk a szír újságcikk elolvasása után, hogy az talán mégsem olyan absztrakt, mint ahogyan elsõ pillantásra tûnik? A kérdést még egyszer feltéve: Ezzel magyarázható-e a nyugati politikusok és médiák teljes hallgatásba burkolózása az igen határozottan megfogalmazott szír gyanúsítás ügyében? Vagy vannak egyéb bizonyítékok és indítóokok? Csakugyan vannak. Idézek Viktor Ostrovski egykori (közben valószínûleg Kanadában álnéven élõ) Mossad tiszt „Geheimakte Mossad“ (A Mossad titkos aktája) c. könyvébõl:"Itt katonai rendõrként kellett dolgoznom. A rabokat Nes Ziyyona-ába, (kisváros Tel Avivtól délre) egy táborba kellett vinnem. Én mindig úgy tudtam, hogy ott a Shabacknak egy kihallgatási központja mûködik. Bár tudtuk, hogy az odavitt rabok soha többé nem tértek vissza, de a fiatal korunkban kapott agymosás elhitette velünk, hogy vagy az õ életük, vagy a mienk. Közte nincsen semmi. Uri felvilágosított a Nes Ziyyona táborról. Az õ szavaival, az egy laboratórium volt, ahol az ABV (atom-biológiai-vegyi) hadvi-

selést „kísérletezték“. Az epidemiológia legtehetségesebb tudósai fejlesztettek ott ki halálos fegyvereket. Miután mi olyan sebezhetõk vagyunk, és egy totális háborúban, melyben ilyen fegyvereket vetnek be, nem szabad semmit sem a véletlenre bíznunk – ez volt a magyarázat. A palesztin behatolók igen jól jöttek ennek a laboratóriumnak. A kutatók ezáltal megbizonyosodhattak róla, hogy a kikísérletezett anyagok mennyire hatékonyak, milyen gyorsan hatnak, hogy esetleg nem kell-e még tovább javítani rajtuk. Amikor ezekre a dolgokra visszagondolok, nem annyira az rémít meg, ami akkor ott történt, hanem az a tény, ahogyan én annakidején mindezt nyugodtan és megértéssel elfogadtam. Évek múlva ismét találkoztam Urival. Õ akkor az AI részlegben „régi harcos“ volt, én egy újonc. Épp egy bevetésrõl jött vissza Dél-Afrikából. Én akkortájt összekötõként dolgoztam a Dardasim osztály egy részlegében, és segítettem neki egy nagyobb mennyiségû gyógyszer behajózásában, melynek úti célja Dél-Afrika volt. A szállítmányt több izraeli orvos is elkísérte, akiknek Soweto-ban, Johannesburg feketék által lakott elõvárosában humanitárius segítséget kellett volna majd nyújtaniuk. Állítólag majd egy klinikán, – néhány utcával Desdemond Tutus fekete püspök, és Winni Mandela házától, – mely a Soweto-i Baragwanath Hospitalhoz tartozott, kellett volna nekik segítséget nyújtaniuk a betegek kezelésében. A kórházat és a klinikát is támogatta egy másik kórház Baltimore/Maryland/USA-ból, mely a Mossad irányítása alatt állt. Megkérdeztem tõle, miféle humanitárius segítséget nyújt a Moszad a feketéknek Soweto-ban. Számomra nem volt logikus a dolog. Nem tudtam a dologban semmiféle rövidtávú politikai elõnyt – amelyre a Mossad mindig súlyt fektetett – vagy egyéb gazdasági elõnyt felfedezni. „Ugye emlékszel még Nes Ziyyona-ra?“ Kérdésére hideg futott végig a hátamon. Igen, bólintottam. „Ez itt körülbelül ugyanaz. Mi kikísérletezünk, majd tesztelünk izraeli gyógyszergyárak számára új, fertõzõ betegségeket, valamint gyógyszereket is, melyeket Izraelben nem lehet embereken kipróbálni. Ez fogja számukra a világpiacon az elsõséget biztosítani, és így gyorsan megtudják, hogy a helyes úton haladnak-e, így ez az eljárás aztán kutatási összegek millióit takarítja meg.“ Visszataszító, halálos biológiai fegyverek Ugye milyen félelmetes? – Tény, hogy a világ fegyverkifejlesztésében vezetõ államok évek óta „barkácsolgatnak“ ezeknek a szörnyû fegyvereknek a kifejlesztésében. Az is tény, hogy izraeli médiák határozottan reagáltak a szíriai újság gyanúsítására, hogy Izrael veszélyes baktériumokat készül az arabok ellen bevetni, de sem amerikai, sem brit, sem német visszhangja nem volt az 13

esetnek. Ebbõl (be kell vallani, spekulatív módon) azt a következtetést lehetne levonni, hogy – amennyiben a szír aggályoknak mégis egy bizonyos reális alapja van – mind a valódi „tettesek“, mind a „célcsoport“ mások lehetnek. De térjünk vissza a jelenleg aktuális virulens címszóhoz, a madárinfluenzához. A Sunday Times 1998-ban idézte Dr. Daan Goosen, vezetõ tudóst a biológiai fegyverek nagy szakértõjét, miszerint már az elmúlt évszázad 80-as éveiben voltak komoly törekvések, genetikailag modifikált halálos kórokozókat tabletta/gyógyszer formában embereknek beadni. Ha most arra gondolunk, hogy Ulla Schmidt német egészségügyi miniszter már régóta arról gondolkozik, hogy Németország lakossága számára 2 x 80 millió oltási egységet rendel meg, ugyanígy az angol kormány 2 × 60 milliót, mely adagokkal aztán gyaníthatólag az egész lakosságot „kényszer-oltanák“, érthetõ módon görcsbe rándul az ember gyomra. Különösen, hogy rohamosan emelkedik az oltást ellenzõk, illetve kritizálók száma. 2006. március 14-én az orosz Interfax hírügyökség aztán robbantotta a médiabombát: („Russian Communist leader sees U.S. behind bird flu outbreak“) Gyennadij Szjuganov, az Orosz Kommunista Párt elnöke meggyanúsította Amerikát, hogy az USA áll a több európai országban, de Oroszországban is már megjelent madárinfluenza vírus mögött. A hadviselés formái változnak. Módfelett furcsa, hogy eddig Amerikában egyetlen kacsa sem hullott el madárinfluenzában, ezzel szemben ezek rendszeresen hullnak Európában és Oroszországban. Mindez gondolkodóba ejti az embert, és egy igen komoly miért?-et fogalmaz meg, – jelentette ki Szjuganov kedden egy Interfax sajtótájékoztatón. Hozzátette: – harci gázokkal igen jól kiismeri magát,

még katonai szolgálati idejébõl. Arra a kérdésre, hogy a madárinfluenza kitörésével kapcsolatban egy tudatos amerikai támadásra gondol-e, igenlõ választ adott. „Nem csak vélem ezt, hanem nagyon is jól tudom, hogyan kell egy ilyet “megrendezni". Semmi sem ismeretlen ma már." Idõközben komoly találgatások röppentek fel, az USA kormánya hamarosan ideális megtámadási ürügyként tudná a H5N1-et felhozni Irán ellen. Ahogyan Jorge Hirsch 2006. március 15-én az ANTIWAR.COM-ban megjelenõ („Iran and Bird Flu: The Perfect Casus Belli“) c. cikkében kifejtette, az amerikai külügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a CIA és John Bolton már régóta gyanúsítja Iránt, hogy egy titkos biológia fegyver programon dolgozik. Ha egy mutáció következtében a vírus emberrõl emberre terjedne, George W. Bush ezt nyilván Irán számlájára írná, és ez ok lenne Irán megtámadására. Nos, USA-kutatók március 17-i jelentése szerint a madárinfluenza-vírusok jobban hasonlítanak az emberi vírusokra, mind eddig feltételezték. Felületük csekély módosulásával már emberre veszélyesé tehetõk. Egy háború ürügyének menetrendje Oltási kampányok? Spanyolnátha? Hogyan is mondta nemrégen a Bundestag ülésén Seehofer miniszter úr a H5N1-el kapcsolatban (és kapott hatalmas tapsot)? Seehofer: A „szakemberekre“ kell hallgatni! Ezzel egészen biztosan nem olyan valakikre gondolt, mint Eleonora I. McBean, Ph. D. N. D., aki a „Swine Fluu Expose c. online is olvasható könyvének 2. fejezetének azt a címet adta, hogy “A spanyolnátha járványt is oltások okozták". De térjünk vissza egy lehetséges háborús menetrendhez. Egy egyre valószínûbb háború – amelynek stratégiai megtervezése már régen folyamatban van – kísérõzenéjeként kell érté-

Tóth Károly Antal 2002-ben, a svédországi Új Kévében Imre Kertesz Nobel-díjának kapcsán megjelent zseniális kritikája Svédországtól a magyarországi judeo-kommunista lapokig mindenütt kiverte a biztosítékot. Mi lehet az oka, hogy eme kis példányszámú folyóiratban közzétett elemzés ekkora vihart kavart a holokauszt-megélhetést biztosító médiában? A kérdés költõi. TKA írása pedig magáért beszél. A kifogástalan alapossággal és metszõ kíméletlenséggel megírt remekmûvet a Kuruc.info sorozatban közli újra. Íme az elsõ két fejezet. » TÓTH KÁROLY ANTAL 1. GYÁSZMUNKA Stern doktornak hívták azt a családunkban legendássá lett gyermekorvost (a keresztnevét nem tudom, és ma már nincs kitõl megkérdeznem), aki a világháború alatt rövid ideig a húgom egészségének, valamint az enyémnek õrizõje volt. Személyesen róla persze semmi emlé14

kelnünk azt a tényt, hogy Irán bejelentette, hogy – valószínûleg 2006 II. negyedévétõl kezdõdõen – megnyitja az elsõ, euro-bázisú olajbörzéjét, ami az US dollár hegemóniáját nagyban veszélyeztetné. Az a tény is szerepet játszik itt, hogy az Amerikai Nemzeti Bank (FED) 2005. november 10-én, váratlanul bejelentette, hogy 2006. március 26-tól nem fog további adatokat közölni a forgalomban lévõ M3 pénzmennyiség alakulásáról. Nem utolsósorban meg kell említenünk azt is, hogy januárban az amerikai Halliburton óriáscég leányvállalata, a KBR egy 385 millió dolláros megbízást kapott a Department of Homeland Security-tõl (további) internálótáborok építésére. Még nem lett bejelentve, kiket is vinnének oda. Említsünk meg még egy kevésbé ismert érdekességet: 1980. március 22-én Elbert County-ban (USA, Georgia állam) avatták fel a Georgia Guidestones emlékmûvet. Itt geometrikus-asztronómiai módon elrendezett, függõlegesen felállított, felülrõl fedõlappal ellátott gránitlapokról van szó. (ford.: Interneten megnézhetõ http:// home.sprynet.com/~eastwood01/geoguide. htm). Az emlékmû kb. 120 tonna súlyú, csaknem 6 m magas. Felállítói õsi babiloni ékírással, szanszkrit nyelven, egyiptomi hieroglifákkal, és ókori görög nyelven fogalmaznak meg egy felhívást, majd egy helyen olvasható egy feltehetõen idevonatkozó angol fordítás is: „Let These Be Guidestones to an Age of Reason“, ami magyarul kb. így hangzik: „Legyenek ezek irányadó kövek a józanész korában “. (Megjegyzés.: a fordítás magyarra nem egyszerû, nem egészen világos, mi az a józanész kora, talán az Új Világrend?). A gránitlapokon, nyolc nyelven tíz követelés vagy parancsolat van belevésve, melyek így kezdõdnek: „Tartsátok a világ lakosságát 500 millió alatt.“ Sokak fülében ez úgy fog csengeni, mint felhívás egy titkos genocídiumra.

kem nem maradt, hiszen még két esztendõs sem voltam, amikor utoljára megvizsgált engem. De szüleimet számtalanszor hallottam beszélni róla, és hosszú idõbe telt, amíg – talán már a gyermekkorból is kinõve – el tudtam képzelni jobb orvost nála. Többször elmondták a történetet, hogyan alakították át gettóvá, és zárták le Szatmárnémeti egyik lakónegyedét, hogyan Kertész Imre hozták be szekerekkel a környékbeli falvak zsidó lakosságát, hogy odatereljék õket is a már ott zsúfolódó városiak közé. Hogyan zavarták el Apámat és Anyámat, amikor a gettó kapujánál a gyermekorvosnak szánt csomaggal jelentkeztek, majd a címzett nevét viselõ csomagot – egy-két másik alkalommal is – a szerencsére és bennlevõk szolidaritására bízva, egy õrizetlen részen átdobták a magasra épített, átláthatatlan kerítésen. jó ha figyelünk

külföldre is

Stern doktor, a felesége és két gyermeke sohasem jött vissza. Tudtommal még csak hír sem érkezett róluk. A sorsukról szóló történet újra és újra elmesélésével, meghallgatásával tulajdonképpen gyászoltuk õket. Szóba kerültek persze más zsidó ismerõsök is, de ez a család volt a legközelebb hozzánk. Ma is – a korommal rohamosan gyarapodó számú – számon tartott személyes elhunytjaim közé tartoznak. Minderrõl azért lett aktuális beszélni, mert nem értem, mit vár tõlem a frissen Nobel-díjas Kertész Imre író, akinek egy ez évi októberi nyilatkozata szerint „Magyarország még nem nézett szembe (…) a holokauszt kérdésével”, „a magyar társadalom eddig elutasította az erre való reflexiót”, így a „magyar kultúrában még nem vert gyökeret a holokauszt tudata”. Bár életem nagyobbik részét Erdélyben töltöttem, az utóbbi idõben pedig Svédországban élek, mindig is a magyar kultúrkörön belül léteztem, távolról is a magyar nemzet része voltam és maradtam, és ezen már nem is lehet változtatni. A megszólítás tehát nekem is szól. A németek által létrehozott haláltáborokról a családban, gyermekként hallottam elõször, majd gimnazistaként láttam az Anna Frank naplóját, amely a jelentõsebb színházi emlékeim közé tartozik. A borzalmak részleteirõl egyetemi éveim alatt (1960–65) a Magyarországon kiadott Akcióban az SS címû könyvbõl olvastam a kolozsvári egyetemi könyvtárban. Akkoriban jelent meg (újra) dr. Nyiszli Miklós Orvos voltam Auschwitzban címû visszaemlékezése, amelybõl meglehetõsen teljes képet kaphattunk az akkor már régen szimbólummá vált koncentrációs táborról. Gondolom, furcsa lenne, ha itt fel akarnám sorolni minden ilyen tárgyú olvasmányomat, színházi- vagy filmélményemet. Cseppet sem érzelemmentes ismereteimet megosztottam aztán a nagyváradi diákjaimmal is, akik között körbejárt a Nyiszli Miklós kötetem (amíg valaki el nem felejtette visszaadni). Mit akar hát most tõlem a Nobel-díjassá lett Kertész Imre? Nincs is olyan ismerõsöm, aki ne ismerné, és ne érezné át a hajdani jó ha figyelünk

külföldre is

események tragikumát. Miféle „gyászmunkát” vár tõlem, tõlünk, amirõl az egyik interjújában beszélt (gyászmunka – micsoda embertelen megnevezése annak, amire vonatkozik, bár vitathatatlan, hogy a „gyermektermelés” szakterminusa túltesz rajta); mintha módja (és joga) lenne belevájkálni a lelkünkbe, hogy vajon megfelel-e az õ igényeinek az az együttérzés és felháborodás, amellyel a koncentrációs táborok áldozataira gondolunk. Persze nincs olyan társadalom, amelyben az embertelen viszonyulás, a gonoszság valamilyen formában ne lenne jelen. Anyám egy ízben egy ismerõsével találkozott (akit én gyermekkoromban hisztérikus vénkisasszonynak tartottam, és úgy véltem, nincs ki minden kereke), amikor a falvakból a gettóba tartó szekérsor elvonult elõttük az utcán. Bizony akadtak olyanok, akik kárörömmel szemlélték a látványt. Az említett hölgy hangosan mocskolta a szekereken ülõket. Anyám megdöbbenve rászólt, és megkérdezte: Mit vétettek neked még a gyerekek is? – Hagyd csak – mondta a nõ -, a kis zsidóból lesz a nagy zsidó. Ennek a pandanjával is találkoztam. Már nagyfiú voltam, gimnazista, és Anyám megtiltotta, hogy valaha is betegyem a lábamat az iskolaorvoshoz. Egy alkalommal két haveremmel az orvosi szoba elõtt mentünk el, és a fiúk valamiért be akartak menni. Velük tartottam. Se azelõtt, se azután nem láttam Anyám arcán olyan felháborodást engedetlenségem miatt, mint akkor, amikor megemlítettem ezt a látogatást. Ezután mondta el, mi a tiltás oka. Apám könyvkereskedõnek tanult, és a háború elején sikerült állami kölcsönnel üzletet nyitnia. A háborúban katona volt, majd fogságba esett, és ezalatt Anyám vezette a boltot. Már béke volt, amikor egy napon bement hozzá a könyvkereskedés épületének társtulajdonosa, egy gyermekorvos, aki valamelyik haláltáborból szabadult. Grósznak hívták. Kijelentette, hogy mindazért, ami történt, minden keresztény és minden magyar felelõs. És vegye Anyám tudomásul, hogy amennyiben a testvére gyermekei nem jönnek vissza (neki nem volt gyermeke), akkor õ gyilkolni fog, és majd összetépheti az orvosi diplomáját. Tanúja nem volt ennek a beszélgetésnek. Nem sokkal késõbb a szatmárnémeti városi kórházban tizennégy csecsemõ halt meg egy napon. Tea helyett tévedésbõl valami egyebet itattak velük. Grósz volt a szolgálatos orvos. A szándékosság nem volt bizonyítható, de gondatlanság címén három évre ítélték. Az orvosi diplomáját azonban nem veszítette el, és õ volt az az iskolaorvos, akihez nekem nem volt szabad betennem a lábamat. Azt hiszem, a holokauszt áldozataiért folytatott gyászmunka errõl a tizennégy csecsemõrõl sem feledkezhet meg. 2. A MÛVEK Kertész Imre könyvei számtalan nyelven megjelentek, svédül is, így a Nobel-díj bizottság számára könnyen hozzáférhetõk voltak. Állítólag a díjat mindenekelõtt a Sorstalanság címû könyvével érdemelte ki, amelyik a forgalomban levõ mûvei közül elsõként született, és a szerzõ deportálását, valamint a koncentrációs táborokban vele történt események, szerzett ismeretek párlatát tartalmazza. Ezt a könyvét tizenhárom évig (1960 és 1973 között) írta egy igen érzelemmentes száraz stílusban, amit késõbbi írásaiban (A gondolatnyi csend; Gályanapló) több ízben is tudatos törekvés eredményének mond, és azzal indokolja, hogy a „regényíró kénytelen elhagyni a borzalmakat, a legvégletesebb élményeket, mert azok nem töltenek be mûvészi szerepet a könyvében”. Szerinte „a stilizálás mögül minduntalan álnokul kikandikáló” dráma „ebben a szituációban egyszerûen nem igaz”; a mû „nyelvi és filozófiai világa” dönti el, hogy az író mit hasznosít élményeibõl, és végül is így készül az „objektív regény”. A szerzõ életrajzában mindenütt az áll, hogy Auschwitzba deportálták. Ez így is van, egy kis finomítással: nem a tulajdonképpeni Auschwitzba, hanem a szomszédságában levõ, Auschwitz II-nek is nevezett Birkenau karanténtáborba vitték, ahonnan két-három nap után Buchenwaldba, majd az ahhoz közeli Zeitz helységbe került, ahol egy gyárban dolgoztatták. A fent említett szerkesztési elvek ér15

telmében azt várnánk, hogy a megfogalmazás és az elhagyások módozata révén jobban érzékelhetõ lesz az a szörnyûség, amit deportálásnak és koncentrációs tábornak nevezünk, és például az õrszemélyzetet alkotó német katonákat is a szerepüknek megfelelõ légkör jellemzi majd. Ezzel szemben ilyeneket olvashatunk: a deportáltakat szállító vonaton a „csendõrök is ott voltak, puskásan, mogorván, állig gombolkozottan – valahogy, mint akik kívánatos árucikkre felügyelnek, de hozzá már nemigen nyúlhatnak, s gondoltam, bizonyára egy õnáluk is magasabb hatóság: a németek miatt.” A fõhõs, Köves György, miután a németek megóvják a magyar csendõröktõl, Auschwitzba érkezik, és az ott látott SS-ekrõl így vall: „Kijelenthetem, cseppet sem találtam õket veszedelmeseknek: kényelmesen föl s alá jártak, cirkáltak az oszlopok egész hosszában, kérdésekre válaszoltak, bólogattak, némelyõnket szívélyesen háton vagy vállon is veregettek.” Az érkezetteket munkára, illetve gázkamrába válogató orvoshoz is mindjárt bizalmat érzett, mivel annak igen jó megjelenése és jóságos tekintetû szeme volt. A tartalom és a stílus ferde viszonyáról, valamint a fõhõs finoman szólva különös erkölcsi lényérõl tanúskodik a következõ mondata: „Közben – hallom – végig igen szívesek hozzájuk, gondoskodás, szeretet veszi õket körül, a gyermekek labdáznak meg énekelnek, s az a hely, ahol megfullasztják õket, igen szép, gyep, liget meg ágyások közt fekszik: ezért is keltette mindez végül némiképp bizonyos tréfák, valahogy affajta diákcsíny érzését bennem.” Erre nemigen tudunk mást mondani, mint hogy ez nem egy normális érzésû ember megfogalmazása. 1945 tavaszán Buchenwald felszabadul, s a fõszereplõ hazamegy Budapestre. Nem jut eszébe megköszönni Istennek a szabadulást, a betegséget sem, ami miatt hónapokig nem kell dolgoznia, a kórházban fekszik, ahol olyan emberekre (rabokra) talál, akik segítségére vannak a szinte csoda számba menõ életben maradásban, inkább gyûlöletet érez mindenki iránt, és igazságtalanul vádaskodik azokkal a zsidó ismerõseivel, akiket nem hurcoltak lágerbe. Végigolvasva minden könyvét, még ha tagadná is az egyezéseket, biztosak lehetünk abban, hogy Kertész Imre önarcképe ez. Tulajdonképpen minden írását a szeretetlenség hatja át, mintha a szeretet érzése ismeretlen lenne számára. Szemében az emberek olyanok, mint a tárgyak, legtöbbször terhesek számára, legjobb esetben valamilyen szempontból hasznosaknak tartja õket. Egész életmûvében egyetlen szereplõ van, akit némi melegséggel ábrázol: az elsõ felesége (Az angol lobogó), akirõl egy interjúban kiderül, hogy képzeletbeli személy. A kudarc címû könyvébe beiktatta a Magvetõ Kiadónak a Sorstalanság megjelentetését visszautasító levelét. (Remélhetõleg hiteles a szöveg; tartalma ezt nagymértékben valószínûsíti.) Érdemes idézni: „Kéziratát kiadónk lektorai elolvasták, egybehangzó véleményük alapján regénye kiadására nem vállalkozhatunk. Úgy véljük, élményanyagának mûvészi megfogalmazása nem sikerült, pedig a téma iszonyatos és megrázó. Hogy mégsem válik az olvasó számára megrendítõ élménnyé a regény, elsõsorban fõhõse enyhén szólva furcsa reakcióin múlik. Azt még érthetõnek találjuk, hogy kamasz hõse nem fogja fel azonnal, mi is történik körülötte (a munkaszolgálatosok behívása, a sárga csillag kötelezõ viselete stb.), de azt már nem tudjuk megmagyarázni, hogy a koncentrációstáborba érve miért látja »gyanúsnak«, a kopaszra nyírt foglyokat. A rosszízû mondatok tovább folytatódnak: »az arcuk sem volt épp igen bizalomgerjesztõ: szétálló fülek, elõre meredõ orrok, beesett, apró, ravasz fényû szemek. Csakugyan zsidóknak látszottak minden tekintetben.« Elhihetetlen az is, hogy a krematóriumok látványa »bizonyos tréfák«, »egyfajta diákcsíny érzését« keltik benne, hiszen tudja, hogy megsemmisítõ táborban van, pusztán zsidó volta elég ahhoz, hogy meggyilkolják. Magatartása, visszás megjegyzései taszítják és sértik az olvasót, s bosszankodva olvassa a regény befejezését is, hiszen a regény fõhõsének eddigi magatartása, részvétlensége nem ad alapot arra, hogy erkölcsileg ítélkezzen, felelõsségre vonjon (pl. a 16

házukban lakó zsidó családnak tett szemrehányásai). Szólnunk kell még a stílusról is. Mondatainak nagy része ügyetlen, körülményesen fogalmazott, sajnos gyakoriak az ilyenfajta fordulatok: »…nagyjában-egészében valóban…«; »igen természetesen, s kissé emellett…« Kéziratát ezért visszajuttatjuk Önnek. Üdvözlettel.” A levél tartalma teljes mértékben helytálló, és ma is érvényes. Ebbõl a regénybõl hiányzik a holokauszthoz való érzelmi viszonyulás, de a vele kapcsolatos erkölcsi állásfoglalás is. Ettõl persze még kiadhatták volna, hiszen hány silány stílusú lélektelen könyv van manapság a világirodalom sikerlistáin. De hogy a Sorstalanság mitõl lett ennyire felkapott, ez a kérdés még megválaszolásra vár. Egyébként a könyv címe félremagyarázáson alapul, és valószínûleg csak a meghökkentés vágya hozta létre. Néhány nyelv értelmezõ szótárában megnéztem a sors szó jelentését. Egyöntetûen kétféle értelmet tulajdonítanak neki: vagy valaki életének szükségszerû, tehát gyakorlatilag nem befolyásolható, legtöbbször kedvezõtlen alakulása, vagy pedig az a hatalom, amely életünket irányítja. Következésképp teljesen téves Kertész felfogása, amely szerint a sors a döntési „szabadságunkból következõ szükségszerûség”, a sorstalanság pedig az, amikor „a ránk kirótt determinációkat éljük végig valóságként” (Gályanapló). Ha a sors szóhoz ragaszkodik, akkor a balsors címet vagy ennek valamely változatát kellett volna könyvének adnia. A késõbb írt mûvei több vonatkozásban különböznek a Sorstalanságtól. Így az addig igen merev stílus lazábbá, változóbbá, egyenetlenebbé válik. A legszembetûnõbb újdonság, hogy a szerzõ érzelmileg is a középpontba helyezi magát. Ez kapcsolatban lehet azzal, amit A kudarcban magáról mond: „a regényem befejezése után valamiféle változás zajlott le bennem; (…) sorsomat már-már egy író sorsaként kezdtem mérlegelni.” A többi embert továbbra is jelzésszerûen, érzelemmentesen, szinte tárgyként ábrázolja. Talán ennek igazolására született az a különös elmélete, hogy „a regénynek el kell tekintenie a jellemektõl”, valamint az, amely szerint az irodalom régebben a többi emberrel foglalkozott, „ma már azonban az író kizárólag csak önmagáról beszélhet: hogy õ hogyan él (próbál élni), hogy õ hogyan tanácstalan és menthetetlen” (mindkét idézet a Gályanaplóból). A saját életét viszont (mint aki a Sorstalanság írása közben már rászokott) folyamatosan nyomasztó kiszolgáltatottságként jeleníti meg, de immár nem távolságtartással, hanem az önmagával való, némileg visszafogni igyekezett, de õszinte együttérzéssel. Néha eléggé fárasztó olvasni Kertész írásait. Helyenként elõszeretettel és ismételten pontosít lényegtelen vonatkozásokat (pl.: „Egy ilyen õszi reggelen, nem, inkább már délelõttön…” – Az angol lobogó), mintha azt gondolná róluk, hogy ezek így tetszetõs stílusdíszítmények. Másutt valamely dolgot többszörösen és kissé üresben körbejáró, az intellektuális élménynyújtás látszatával szolgáló kacskaringós eszmefuttatásokkal teszi próbára az olvasó idegeit (például A kudarc elsõ részében). Írásai gondolattartalmát egyrészt olvasmányaiból, neves szerzõktõl vett idézetekkel gazdagítja (különösen a Gályanaplóban), másrészt maga is igyekszik hozzáadni a magáét. Az olvasónak nem egyszer az elõbbiekkel sincs miért egyetértenie, a Kertész saját termése viszont nagyon gyakran megkérdõjelezhetõ, legtöbbször hamis vagy félig se átgondolt gondolatok töredékeibõl áll, gyakran csak álbölcsesség, közhely, esetleg olcsó szójáték vagy élcszerû próbálkozás. Csak néhány példa a röviden idézhetõkbõl: szójáték: „…életünk tarthatatlansága vezet felismeréseinkhez, melyek fényében felismerjük, hogy életünk tarthatatlan…” (Kaddis…); erõltetett élc: „Ha meghalt az Isten, ki nevet majd a végén?” (Gályanapló); tartalmat nélkülözõ mondat: „Tudom már, mi a szabadság: a szabadság az, ami nincs.” (Gályanapló); istengyûlölõ nagyképû szellemeskedés: „Az ember Isten rossz lelkiismerete.” (Gályanapló); torz erkölcsiségre utaló képtelen képzettársítás: „A túldíszített templomban van valami ízléstelen ámítás, ami egyenesen megbocsáthatatlan. Olyan, akár a felpántlikázott hóhérbárd.” (Valaki más) jó ha figyelünk

külföldre is

A leginkább azokkal a gondolataival lehet egyetérteni, amelyek vitatják, hogy a mai európai világ valóban a legjobb lehetséges lenne; amelyek megállapítják, hogy „a legalitását a tömeggel igazolni kívánó hatalom abba a helyzetbe került, hogy elpusztíthat minden magasabb rendû létformát.” Sajnos csak az alapdiagnózist mondja ki, a mélyebb vizsgálódás hiányzik nála, és nem von le semmilyen következtetést. A Sorstalanság (1975) után íródott könyvekrõl is ejtsünk néhány szót a megjelenés sorrendjében. A nyomkeresõ két furcsa, detektívregény-szerû történetet tartalmaz. A kudarc (1988) alapgondolata abból az élménybõl fakadt, hogy a Magvetõ 1973-ban visszautasította a Sorstalanság kéziratát (közben két év múlva kiadta a Szépirodalmi Könyvkiadó). Egy hosszú, az „öreg” író hétköznapjait és gondolatait tartalmazó bevezetõ rész után kafkai ihletettségû valódi regény következik, amelyben van egy adag Déri Tibor G. A. úr X-ben címû könyvének légkörébõl is. Mint Kafka könyvei, ez is a meghatározhatatlan forrású kiszolgáltatottság regénye. A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) nem az, mint aminek a címe sugallja. A kaddis elhunytért mondott arám nyelvû imát jelent, de itt a gyermek csak a sok kemény Nem! formájában van jelen, amit a gyermekvállalás gondolatának felvetésére mond a fõhõs. Az egész írás ez utóbbiról szól, és a befejezés, amelyik az egyedüli imának tekinthetõ rész, ugyancsak reá vonatkozik, ahol önsajnálattal telve mondja: „Utolsó, nagy összeszedettségemben felmutattam még esendõ, makacs életemet – felmutattam, hogy azután

3. AZ ÉRVÉNYESÜLÉS ÚTJAI Továbbképzõ tanfolyamot tartottak Bukarestben a pionír egységparancsnokoknak 1970 tavaszán. Egy ilyen parancsnok az egész iskola pionírtevékenységét irányította (a pionír magyarországi megfelelõje: úttörõ), feladata volt segíteni, összehangolni az osztályfõnökök (osztagparancsnokok) által a gyermekekkel szervezett órán kívüli tevékenységet. „Parancsnoki” minõségemben nekem is a román fõvárosba kellett utaznom. A Bihar megyébõl küldöttek jegyei egymás mellé szóltak, így már a vonaton összejött a bihari csapat. Igen jó hangulat alakult ki köztünk, a továbbiakban együtt jártunk a bukaresti pionírház elõadásaira, gyakorlataira, sõt gyakran magáncélú városnézõ kiruccanásokra is. Heten voltunk („mint a gonoszok”): három magyar és négy román. A magyarok között volt egy Neumann Ottó nevû fiatalember is. Tulajdonképpen fel se figyeltem a családnevére, mert számomra – és tapasztalatom szerint Erdélyben általában – az úgynevezett zsidókérdés nem létezett. Akkor talán még meg se fogalmaztam magamnak, de az én világomban a magyart nem a vér tette, hanem a kultúra, s ha valaki még valami más is volt, annak elõttem nem volt semmi jelentõsége. Amikor Nagyváradon elõször látogattam meg N. O.-t, és megismertem a családját, érdekes élményt jelentett számomra az édesapjával való találkozás, aki olyan volt, akár egy ószövetségi pátriárka. Neumann Ottóval jó barátok lettünk, a barátság néhány éven át tartott, és pontojó ha figyelünk

külföldre is

magasra emelt két kezemben ennek az életnek a batyujával elinduljak és, akár sötét folyam sodró fekete vizében,/ elmerüljek, /Uramisten! /hadd merüljek el/ mindörökké, / Ámen.” Az angol lobogó (1991) egy 56-os pillanatkép hosszú lére eresztett bekeretezése által létrejött írás. A Gályanapló (1992) harminc esztendõ (1961-1991) feljegyzéseibõl készült. Mind címe, mind tartalma azt sugallja, hogy szerzõje ebben a periódusban gályarabként élte az életét Magyarországon. A Jegyzõkönyvben (1993; egy kötetben jelent meg Esterházy Péter Élet és irodalom címû mûvével) azt a kudarcos élményét mondja el, amikor 1991-ben a magyar vámosok visszaküldték Budapestre az osztrák határról, mivel nagyobb összegû valutát találtak nála, aminek a kivitelére elõzõleg elmulasztott engedélyt kérni, és amit kérdésre letagadott. A Valaki más: a változás krónikája (1997) Kertész életmódja, nézetei módosulásának, a magyarokkal szembeni növekvõ indulatainak a vázlatos képe. Pedig nem lett valóban más ember, mint ahogy azt a könyv címe sugallja. A gondolatnyi csend, amíg a kivégzõosztag újratölt (1998) cím kissé hatásvadászó és némi (megjátszott?) üldözési mániáról tanúskodik. Ebben a kötetben, valamint A számûzött nyelv /2001) címûben is fõleg külföldön elmondott beszédei, cikkei, valamint a vele készült interjúk vannak; nagy részük át van itatva leplezetlen magyarellenességgel. (Megjelent: Új Kéve. X. évfolyam, 4. szám, Stockholm, 2002. december; Havi Magyar Fórum. Budapest, 2003/3.)

san nem is tudnám megmondani, miért hûlt ki lassan. Talán magánéletünk megváltozása is közrejátszott benne. Akkoriban mindketten elhelyeztünk néha egy-egy cikket a nagyváradi Fáklya napilapban. Egy alkalommal megdöbbenve láttam az õ nevét egy Axente Sever nevû román nemzeti hõst méltató írás alatt, aki az 1848-as forradalom idején a román ellenforradalmi csapatok egyik véreskezû vezére volt, és többek között nyolcszáz nagyenyedi magyar civil lakos lemészárlásáért felelõs. (Persze az újságban errõl szó sem volt.) Amikor N. O.-val ezt követõen találkoztunk, azzal védekezett, hogy hiszen a szerkesztõség felkérte, és valaki úgyis megírta volna a cikket. A kérdésre, hogy „de miért éppen te?”, kissé elrestellte magát. Nagyon hosszú ideig nem tudtam semmit róla. Néhány éve a kezembe került egy Magyar Hírlap-beli cikke, amelyben Tõkés László püspököt támadta meg gonoszul. Nyilván az történt, hogy Neumann áttelepedett Budapestre, és ez az írás lehetett talán a „vizsgadolgozata” a baloldali, lényegében SZDSZ szellemiségû újságnál. Azóta rovata van a Magyar Hírlapnál, és az egyházi kérdések (fõleg a történelmi egyházakkal szemben ellenséges) szakértõje. De hát meg kell élni, ugye. Vajon mindegy-e milyen áron? Csak most, utólag tudom igazán felmérni, az eseményeket visszapergetve felismerni, hogy Ara-Kovács Attila, akivel hajdan együtt készítettük Nagyváradon az Ellenpontok címû szamizdat lapot, milyen alaposan kidolgozott stratégiával készült magyar-

országi pozíciófoglalására. Csak nemrég értettem meg, mire utalt a nyolcvanas évek közepén Budapesten, ahol akkor mindketten éltünk, amikor – látva milyen lelki mélyponton vagyok – valami olyasmit ajánlott, hogy politikai tevékenységbe kellene fogjak, ki kellene dolgoznom a magam politikai szerepét, és akkor minden sokkal könnyebb lesz. Nem egészen értettem, hogy javaslata mire vonatkozik, de úgy véltem, követendõ mintaként talán az Erdélyi Magyar Hírügynökségre gondol, amit õ alapított Magyarországra történt áttelepedése után, és amit Hámos Lászlóék (a HHRF) erkölcsileg és anyagilag támogattak. Csak a kommunizmus összeomlása táján kezdtem észrevenni, hogy nem errõl volt szó. A magyarországi úgynevezett demokratikus ellenzék, amely számomra csak tiszteletreméltóan bátor kommunizmusellenes társaságot jelentett, az õ szemében kezdettõl fogva politikai szövetséges volt eljövendõ pályafutása és megélhetése szempontjából. Már önmagában az a tény is, hogy szamizdatot alapított, elõnyt biztosított számára, és segítette a társaságba való befogadását. Mint tudjuk, ma az SZDSZ tagjaként (noha az utóbbi tizenöt évben megjelent írásai hozzáértésérõl nem, csak tendenciózus politikai irányultságáról tanúskodnak) helyettes államtitkár a mostanra szelíd szocialistává lett Kovács László minisztériumában, akinek „egész bandájáról”, vagyis az MSZMP funkcionáriusairól ezelõtt tizenöt-húsz évvel csak gyûlölettel tudott beszélni. Bizony nem mindegy, hogy az ember kikkel cseresznyézik. Miután Csoóri Sándor 17

Nappali hold címû esszéjét egyesek (elég sokan vannak) antiszemita írásnak kiáltották ki, Mészöly Miklós is azok között volt, akik nyilvánosan elhatárolódtak a szerzõtõl. Ezt követõen talán maga is meglepõdve vette észre, mennyire megnõtt külföldön a mûvei iránti érdeklõdés. Addig is fordítottak néha tõle, de a termés csak most lett gazdagsággal terhes. Azelõtt félig-meddig még csak holmi pusztai írók közé tartozott. Kertész Imrét a németek támogatták a Svéd Akadémiánál. És mily véletlen: éppen akkor négy svédre fordított könyvének példányai álltak készenlétben a Norstedt Kiadó raktáraiban! Kétség nem fér hozzá, hogy a díj odaítélése politikai döntés volt, hiszen a szerzõ írásainak mûvészi értéke elenyészõ. Esterházy Péter egy társaságba tartozik Kertész Imrével. Közös könyvük is jelent meg, voltak együtt író-olvasó találkozókon, legalább is Ausztriában. Évekkel ezelõtt a göteborgi helyi újságban egy egész oldalas interjú jelent meg Esterházyval, aki éppen itt járt egy könyvkiállításon. Az interjúnak az egyik válaszából kiemelt, az õ hova(nem)tartozását látványosan hirdetõ, ugyanakkor fennhéjázóan gõgös címe volt: Az én hazám a könyvtár. Valójában õ lett volna illetékesebb a Nobel-díj elnyerésére. Mert ha a jelleme nem is, de a tehetsége legalább nemesfémbõl való, nem pedig holmi olcsó ötvözetbõl. De úgy látszik, nem volt elegendõ „politikai súlya” hozzá. 4. VISSZA AUSCHWITZHOZ A szindróma A haláltábor-élményt mindenki súlyos lelki teherként cipeli, általában egész életén át. Nem lehet tudni, a sárgacsillag kötelezõ viseletének társadalmi légköre, a deportálás, a Birkenauban, de fõleg a Buchenwaldban és Zeitzban átéltek mennyire befolyásolták Kertész Imre további közérzetét, személyiségét, egész életét. A lelki traumáknak túlélõ szindróma néven számon tartott következményeit (l. Várnai György: A holocaust késõi pszichoszomatikus és pszichoszociális hatásai, In: Thalassa, 1994, 1-2; 147-159. o.) gazdagon megtaláljuk Kertész írásaiban. Ne tévesszük szem elõl, hogy könyveiben mindig csak róla van szó, másról, mint magáról lényegében nem is tud beszélni. Ezt elméleti szintre is emeli: „…én arra a belátásra jutottam, hogy csupán egyetlen valóság létezik: önmagam, s hogy ebbõl az egyedüli valóságból kell megteremtenem egyedüli világomat.” (A gondolatnyi csend…) Mert „szinte minden tudás hiábavaló, ami nem közvetlenül önmagunkról való tudás”. (Gályanapló) Félelem, rettegés, a biztonság elvesztése. „…Érzem, hogy mindenfelé csapdák nyílnak meg a lábam alatt, hibát hibára halmozok; minden észleletem, minden, ami körülvesz, arra szolgál csupán, hogy ellenem támadjon, kétségbe vonjon, aláaknázza valószínûsége18

met. (…) Azt gondolom, sosem hittem igazán a létezésemben.” (A kudarc); 1980., ösztöndíjjal Kelet-Berlinben: „Az Alexanderplatzon a »Bowling«. Teke a szuterénban. A dörgõ visszhangok, a falakon csattogó, fülsüketítõ üvöltözés. Olykor azon kapom magam, hogy félek.” (Gályanapló); „A hirtelen beállt sötétség egy forró estén, az erdõk alján, a Zugligeti úton. A rám szakadó magány és szorongás. A kerítések mögött baljóslatúan felüvöltõ kutyák; valahonnan elsütött légpuskák apró, gonosz csettintései. Gyakorlatoznak. Kik? Miért? Miféle ellenségek vesznek körül?” (Valaki más) A személyiség elsivárosodása, az érzelmi élet leépülése: „… mintha valaki mindig visszalökdösné a tollamat, amikor az bizonyos szavakat készül leírni, úgyhogy végül a kezem más szavakat ír le helyettük, amely szavakból egyszerûen sosem kerekedik ki a szeretetteljes ábrázolás, egyszerûen talán mert félõ, hogy bennem nincs szeretet, de – uram isten! – ugyan kit is szerethetnék én, és ugyan miért. (…) már rég nem törekszem arra, hogy úgymond, összhangban éljek az emberekkel, a természettel, vagy akár csak önmagammal is, mi több, ebben egyenesen valami erkölcsi nyomort látnék, valami undorító perverzitást, mint egy ödipális viszonyban vagy két rút testvér közti vérfertõzésben.” (Kaddis…) A közösséghez fûzõdõ kapcsolat lehetetlensége. „A gyötrelmes külvilág. Napokig hurcolok egy levelet az aktatáskámban, csak hogy ne kelljen bemennem a postára, emberek közé, sorban állni. Életem az élet kerülése, nem egyéb menekülésnél, bujkálásnál, illegalitásnál és tiltakozásnál. Mit fejez ki? Az ittlét elképesztõ erõszaktételét, ezt a valamely abszurd merénylet létrehozta felfoghatatlan és mindenekfölött természetellenes állapotot.”; „A csöndes elégedettség, hogy teljesen idegen vagyok hazámban, idegen az emberek közt, idegen a világban. Feladatomat egy másik világ küldötteként teljesítem – miközben e másik világról sem tudok semmi pontosabbat: legföljebb annyit, hogy nem létezik.” (Gályanapló) Szadisztikus fantáziaképek. A villamoson utazva egy katonát pillant meg, aki rendkívül ellenszenves számára. Rögtön meglódul a fantáziája: „Lerítt róla a szadista. Altiszti rangjelzés. Arany pecsétgyûrûjével állami felháborodásában bele fog vágni egy arcba, egy szájba, amelybõl hirtelen bõven, megállíthatatlanul patakzani kezd majd a vér.” (Gályanapló) Ezek a tünetek sokszor keverednek egymással, és az olvasó számára igencsak megdöbbentõ, hogy az ilyen élmények leírását nem követi semmilyen racionalizálás, a távolságtartó tudat megnyilvánulása, amelyik (be)látja, hogy itt csak az idegek játékáról van szó. Az értelem hallgat, esetleg az ész kap szót ideológiák építésére, amelyek nem

magyarázattal szolgálnak a tünetekre, hanem igazolják, „törvényesítik” azokat. Az említett kelet-berlini tartózkodásáról jegyzi le Kertész a Gályanaplóban: „Az emberek anyagszerûen, mint valami pépszerû, fullasztó massza betöltik a kövek közötti réseket (…). Ennek az embermasszának az erkölcse, nekem legalább úgy tûnik, már csak az illem, kordában csupán lehetõségeinek jól ismert határa tartja. Érthetetlen, hogy minden éjszaka nincs tömegmészárlás, gyújtogatás, vérfürdõ és rablás: reggel aztán ki-ki bemenne a munkahelyére.” Indoklás nélkül, ránézésre megállapítani az utcán látott embertömeg tagjainak erkölcsét kissé különös vállalkozás. Közben mintha az itt leírt, bár be nem teljesült szörnyû lehetõség az életnek természetes tartozéka lenne, hiszen „lényegében minden történés tényleg rémtörténés…” (Az angol lobogó) A tünetekhez tartozik a depresszió is, amire gyakran, sõt elõszeretettel utal. Magához való viszonyulása néha az önsajnálat és -sajnáltatás formáját ölti, mint egy szigligeti (gyakran idõzött ott az írószövetség alkotóházában) esti séta rövid leírásában, amikor néhány természeti kép megjelenítése után váratlanul megjegyzi: „És egész lényem hangtalan, láthatatlan, csillapíthatatlan zokogása.” (Gályanapló) Ez akár színpadias formát is ölthet: „A karosszékben ülve s Hesse Demianját olvasva, hirtelen kinyúló kezem az alábbiakat firkantja gyorsan egy apró számlacédulára: «Ijesztõ, mennyire nem érdekel a lény, aki vagyok».” (Valaki más) Valóban levezethetõk-e vajon az illusztrációkban rejlõ tünetek az átélt élmények maradandó utóhatásaiból? Hiszen végül is bõ kilenc hónapi fogolyéletének nagyobb részét kórházban töltötte, ahol elviselhetõbb körülmények uralkodtak, mint a munkatáborban. Elõbb láttuk már, hogy a Sorstalanság fõhõse hogyan viszonyult például az auschwitzi gázkamrákhoz, majd nem hiszünk a szemünknek, amikor új táborba költöztetésével kapcsolatban késõbb ezt olvassuk: „Buchenwaldot én is hamar megszerettem”. (Sorstalanság) Úgy tûnik tehát, hogy a lelki sérelem nem lehetett igazán mély. Persze – legalább elméletben – ez a benyomás is lehet a túlélõ szindróma egyik tünetének: a traumák szavakban történõ megfogalmazása képtelenségének a következménye. Lehet, hogy Kertész e könyv írásának tizenhárom esztendeje alatt mindenekelõtt ezzel viaskodott. Az eredmény (a kirívó érzelemmentesség, a több ízben is elõforduló, a helyzethez nem illõ megfogalmazás) mindenesetre azt tanúsítja, hogy ez a küzdelem (ha volt) eredménytelen maradt. Folytatjuk... (Megjelent: Új Kéve. X. évfolyam, 4. szám, Stockholm, 2002. december; Havi Magyar Fórum. Budapest, 2003/3.)

jó ha figyelünk

külföldre is

Kertész Imre és Eszterházy Péter Korábbi gyökerek Kertész Imre több helyen is vissza-visszatér a gyermekkorára, aminek rendkívül nyomasztó emlékeit hordozza magában. Önmagában az is megviselte, hogy szülei elváltak, de egyikükkel sem alakult ki jó kapcsolata. Konkrétumokat nem tudunk meg tõle, csak a helyzet általános leírását nyújtja. „…mit sem tudok arról, hogy szerettem-e” – írja apjáról – „tény viszont, hogy sokszor õszintén, szívembõl sajnáltam: de ha ezzel, hogy olykor nevetségessé tettem, és ezért megsajnáltam, ha tehát ezzel – titokban, mindig csak a legnagyobb titokban – megdöntöttem az apai uralmat, a tekintélyt, az istent, akkor nemcsak õ – apám – vesztette el a hatalmát fölöttem, de én is vacogtatóan magányossá váltam (…). Zsarnokra volt szükségem, hogy világrendem ismét helyreálljon (…). Igen, akkor, a gyerekkorral, a neveltetéssel kezdõdött megbocsáthatatlan megtöretésem. (…) Auschwitz (…) nekem az apa képében jelenik meg, igen, az apa és az Auschwitz szavak bennem egyforma visszhangot vernek…” (Kaddis…) Szörnyû szavak ezek. Az államot, az iskolát, a hittanórát, a szüleit hibáztatja általa sorstalannak tekintett sorsáért: „Mindenfelõl bekerítettek, birtokba vették tudatomat: neveltek. Hol szeretõ szóval, hol szigorú intelmekkel lassacskán megérleltek rá, hogy kiirtsanak. Sosem tiltakoztam, iparkodtam megtenni, ami tõlem telt: bágyadt jóakarattal ájultam bele jólneveltségi neurózisomba. Egy szerényen igyekvõ, nem mindig kifojó ha figyelünk

külföldre is

gástalan elõmenetelû tagja voltam az életem ellen szõtt hallgatag összeesküvésnek.” (A kudarc) „A környezetem értékeit elfogadni, a magaméit ocsmányságoknak látni. Ebbõl következett minden csõd. Hogy feladataimnak nem tudtam (vajon akartam-e?) eleget tenni. Állandó álmosság, tompaság, figyelmetlenség, külsõ-belsõ meggyõzõdéshiány, szakadatlan hazugság, menekülés, nem is: bujdosás. Totális alkalmatlanságérzet. Mindez soká, igen soká, mígnem, úgy 26-27 évesen elkezdõdött bennem »az érctáblák szétzúzása«.” (Gályanapló) Felnõttkori életérzését akár ezekbõl az élményekbõl, berögzöttségekbõl is eredeztethetjük, és a gyermekhez való viszonyulását is megvilágítják. „Sohasem tudnék egy másik ember apja lenni.” (Gályanapló) „»Nem!« – sosem történhet meg egy másik gyerekkel, ami velem megtörtént, a gyerekkor…” – kiált fel. „Családok, gyûlöllek benneteket!” – olvassa gyermekkori idézetgyûjteményének egyik céduláján. (Kaddis…) Teljesen hiányzik belõle a vágy a gyermek iránt, a szeretet is: a mindenfelé „üvöltözõ” gyerekek miatt azt mondja az angyalföldi lakóteleprõl: „akár egy keltetõtelep”. Szerinte az újszülöttnek „az anya testébõl, a nemi szervén keresztül” történõ világrajövetele „botrányos és cseppet sem természetes” esemény. (Gályanapló) A belsõ meggyõzõdés elõbbiekben említett gyermekkori hiánya ma is kíséri. A Valaki más címû könyvében az önmagának

feltett kérdések egyike: „az élet erkölcsi minõsége – a törekvés, hogy jobbak legyünk – kategória-e még egyáltalán, amelyben érdemes még gondolkodni”? Így folytatja: „errõl sincs véleményem, ezt a kérdést is csak megtestesíteni, a választ pedig csak élni, csak gyakorolni tudnám, anélkül, hogy én magam valaha is megtalálnám…” Ez kitérés az állásfoglalás elõl. Emberi kapcsolatainak zavara is korán jelentkezett. „Behatóbb analízis kimutathatná, hogy gyerekkori verekedési hajlamomban alapjában véve a kapcsolatteremtés problémáját kell látni. A legegyszerûbbnek valami könnyed brutalitás mutatkozott. Erósz mûködött-e már? Vagy csak a korai felismerés, hogy nekem mindenki probléma – az, amit Sartre így mond: a pokol a többiek? Figyelemre méltó, amit egy gyermekkori élményérõl, az „idegenségérzésrõl” mond. Ez az érzés „lényegében állandó kísérõm az életben, de akkoriban szinte veszedelmes módon kísértett, (…) egyszerre voltam tõle pattanásig feszült és a tehetetlenségig ernyedt. Jól megalapozott idegbántalom ez, nem holmi képzelõdés…” Ilyenkor „teljes bizalmatlanság fog el (…) a magam és a környezetem valóságos létezése iránt…” Ez az „»idegenségérzés«, a teljes idegenbevetettség állapota (…) színtiszta otthontalanság, amely azonban semmiféle elhagyott vagy rám várakozó otthonról nem tud és nem tudat…” Amikor a felnõttkori idegenségérzésérõl beszél, megfeledkezik a gyermekkorából ismert hajlamairól, és a magyar társadalmat okolja érte. Szakember legyen a talpán, aki ki tudja bogozni, hogy Kertész egész magatartásában mennyi a gyermekkor és mennyi a lágerélet traumáinak a jelentõsége, továbbá mi az, ami feltehetõen alaptermészetébõl származik. Aki részleteiben meg tudja fejteni, mire utal a Nobel-díjas író a következõ feljegyzésében: „Írni, hogy ne látsszam annak, aki vagyok: meghatározottságok végterméke, véletlenek hajótöröttje, egy biológiai elektronika kiszolgáltatottja, jellemem kelletlen meglepettje…” (Gályanapló) Az írói döntésig Magyarországra 1945-ben visszatérve befejezi a középiskolát, és újságíró lesz. A budapesti díszpolgári cím átvételekor elmondta, hogy a háború után „a legnagyobb reménységek három éve“ a boldogságot jelentette számára. (Ez kissé ellentétes azzal, hogy máshol „a változatlan s mind változatlanabb, mintegy a zegzugokból elõbújó s aztán mindenre rátelepedõ félelemmel teli” akkori szerkesztõségérõl beszélt. – lásd Az angol lobogó) Nézetei ebben a korban természetesen baloldaliak. Egy „okos és jól megírt” könyvbõl megtudja, hogy „az egész világ egyetlen rugóra jár, s ezt 19

úgy hívják, hogy az osztályok harca. Boldog megnyugvás, lelkes biztonságérzés” fogta el. (A gondolatnyi csend…) Õszintén bevallja, hogy az akkor folyó kirakatperekkel kapcsolatban semmiféle erkölcsi felháborodás nem fogta el: „Nem emlékszem, hogy éreztem, és ezt nem is tartom valószínûnek, egyszerûen azért nem, mert semmiféle erkölcsöt nem éreztem – sem magamban, sem magam körül -, aminek a nevében felháborodhattam volna.” (Az angol lobogó) Egy idõ után kiderül, hogy az újságíráshoz nincs tehetsége, ezért elbocsátják. (Kertész szerint azért, mert ekkor nyílt ki a szeme. Ezt persze nem ilyen egyszerûen, hanem magas szintû eszmefuttatással, áttételesen hozza az olvasó tudomására.) Fizikai munkás lesz, majd elviszik katonának. 1953-ban szerel le, és ettõl az idõtõl kezdve szabadúszó. Mindmáig. Eleinte nyomorog, hiszen nem ír, a felesége tartja el vendéglõi fizetésébõl, de a barátai is segítik. A fáma szerint voltak barátai, de ezek a könyveiben nem szerepelnek, egyedül egy M. betûvel jelölt egyént említ néha a késõbbi idõkbõl, aki a kocsijával szokta hordozni õt. Mint ahogy egyes írásaiból, például a svéd akadémián elmondott székfoglaló beszédébõl megtudjuk, valamikor ’55 táján egy elhagyott folyosón hallucinációja támad, mintha százezrek masíroznának mögötte-mellette. Ekkor átélte a tömegbe olvadás önfeladó mámorát, ami olyan tiltakozást váltott ki belõle, hogy „egzisztenciális föleszmélésre” késztette, és megvilágosodott elõtte az elmúlt tíz zavaros benyomású esztendõ, ami nagyrészt „a sztálini terror szörnyû igézetében” telt el. (Úgy látszik, a negyvenes évek végi említett tudatosodása végül mégiscsak nyomtalanul múlt el fölötte.) A Haza, otthon, ország címû elõadásában (München, 1996, lásd A gondolatnyi csend c. kötetben) elmondja: „Hatvan évig éltem egy országban, ahol – eltekintve az 1956-os felkelés két ragyogó hetétõl – mindig a deklarált ellenség pártján álltam. Amíg saját országom a náci Németország oldalán harcolt, minden reményemet a szövetséges hatalmak fegyvereibe vetettem, késõbb, az úgynevezett szocializmus idõszakában az úgynevezett kapitalisták gyõzelmét kívántam, vagyis a demokrácia gyõzelmét az egypárt fölött.” Ez volt a helyzet tehát hatvan álló esztendeig, vagyis 1989-ig. De vajon hogyan állt a demokrácia pártján, ha 45 után kommunista volt, és csak ‘55-ben ismerte fel addigi helytelen köldöknézõ magatartását? A két változat közül az egyik nem felel meg a valóságnak. Tippeljünk, melyik lehet az igaz? Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot többször is megdicséri (egyszerre legtöbb két mondatban). Ez az õ számára is kockázattal terhes periódus volt. Ugyanis majdnem belekeveredett a rádió ostromába, mert a Bródy Sándor utca egyik közeli épületében az 20

Olasz Intézet nyelvkurzusára érkezett éppen akkor, és a nagy felfordulásban alig tudott ép bõrrel meglépni. Az utcán zajló események egyébként nem nagyon zavarták, mert éppen akkor annyira belemélyedt egy Goethe- és Tolsztoj-tanulmány világába, hogy másra nemigen tudott figyelni. Viszont, mint vallja: „az utcán zajló események igazolták a Goethe- és Tolsztoj-tanulmányra fordított fokozott figyelmemet, az ezekben a napokban az utcán zajló események ezúttal valóságos és cáfolhatatlan értelmet adtak a Goethe- és Tolsztoj-tanulmányra fordított fokozott figyelmemnek.” (A kiemelések K. I.-tõl) Be kell vallanom, hogy e mondat mélyen szántó gondolati tartalma fölött még sokat kell töprengenem, amíg egészen felfogom. Egyébként õ huszonhét éves volt akkor. ‘56-nak mégis revelációs hatása volt rá: leverése „felelevenítette és szinte érzékletesen jelenvalóvá varázsolta” benne „azt a múltat, amit az emberi természet kegyelmébõl és a lét józan parancsszavára már-már” elfelejtett. Vagyis eszébe juttatta a német haláltáborokat, és 1960-ra, tehát négy esztendõ alatt megérett az átélt élmények megregényesítésének gondolata. E kérdésrõl õ azt írja, hogy noha nagyon vágyott disszidálni, mégsem tette, s ennek okáról így vall: „kétféle totalitarizmus élettapasztalataival eltelve, piros tintájú reklám golyóstollamból, akárcsak egy vénámba lökött kanül lenne, patakzani kezdett a papirosra a pirosba mártott szöveg. Írni kezdtem, és éreztem, hogy ezt a tevékenységet nem is akarom abbahagyni. Márpedig ha elmegyek innen, ahol az emberek az én nyelvemen beszélnek, jól tudtam, soha többé nem fogok írni.” (A gondolatnyi csend…) Teljesen homályos, miféle szöveg patakzott már ‘56-ban a tollából, hiszen a Sorstalanság címû regényének csak 1960-ban fogott neki, és még azután se nagyon beszélhetünk kifejezetten patakzásról, hiszen a könyvet tizenhárom éven át írta. Beszél õ ugyan, kissé szégyenlõsen és restelkedve, valami vidám írásokról, de címüket könyveiben soha nem említi, és ezek minden bizonnyal nem a két totalitarizmus tapasztalatait hasznosították. Magam csak egyikük címét ismerem, a Csacsifogatét, amely hatalmas siker volt, és sokat játszották Magyarországon, de Kertész valami miatt nem számítja írói sikerei közé, és vele kapcsolatban csak az általa szerzett (jelentõs) jövedelemrõl tesz említést. Egy tévéinterjújában állítólag kijelentette, hogy a Sorstalanság címû könyvét ennek köszönhetõen tudta anyagi gondok nélkül megírni. Most ugyan éppen viszály robbant ki a darab körül, mert az ‘56-ban Nyugatra távozott akkori jó barátja, Bán Pál, visszaköveteli a darabot, amit disszidálása miatt akkor nem játszhattak az õ nevén. A dologban majd illetékesek fognak dönteni, de ha va-

laki végigolvassa Kertész könyveit, nehezen tudja elképzelni, hogy valamikor is könnyed és vidám mûvet tudott volna írni. Kertész Imre „belsõ emigrációba” vonul alkotni, bár a Csacsifogattal kapcsolatos reprezentációra biztosan kimozdul hazulról. Például 1962-ben Kelet-Németországban is járt a színtársulattal, de – érdekes módon – a már egy éve vezetett Gályanaplóban errõl elfelejtett említést tenni. Belsõ emigrációját a politikai ellenállás egyik módozataként szemléli, ez passzív szembeszállás a kádári rezsimmel. Ahogy írja: „Olyan forradalmár vagyok, aki gyûlöli a fennállót, s mit sem tesz a megdöntéséért.” (Gályanapló) Munkaideológia Kertész a svéd tévé kettes csatornáján 2002. december 9-én sugárzott interjúban a depressziójának kezelésére vonatkozó kérdésre kedélyesen azt mondta, hogy miért akarják õt meggyógyítani, hiszen a depressziója, pesszimizmusa nélkül nem tudna többé írni. Egy vallomásszerû idézet tõle: „… alattomban létrehozom, valósággal megteremtem az eltaszított anya-fia helyzetét és szerepét, vélhetõen a vele járó igen sajátságos, ha kissé nem restelleném, azt mondanám: élvezetes fájdalom miatt, amelyre a munkám szempontjából, úgy látszik, föltétlenül szükségem van…” (Kaddis…) Viszonyulásának vitán fölül van valami határozott mazochisztikus jellege: „Súlyos depresszió. Jólesik. A pusztítás gyönyöre, ez a sajátos kielégülés, sõt boldogság a maga módján. A boldogtalanság végsõ soron boldogság, természetesen. Amennyiben élvezhetõ, márpedig az. A boldogtalansághoz is libidó tapad.” (Gályanapló) (Már akinél.) Szerinte „A kudarc ma az egyetlen beteljesíthetõ élmény.” (Gályanapló) Egy õszinte pillanatában felteszi magának a kérdést: „… miért nem az élet inspirál, miért keresem az inspirációt a megaláztatásban, a reménytelenségben, a halálban? Vagy nem alapvetõ morális elfajulás ez, van benne valami igazolható?” A következõ mondatban az élet milyenségére hivatkozva keres önigazolást. (Gályanapló) Egy másik ilyen pillanatában a siker titkát nem csak a szenvedésben keresi: „Csak az tart ki, akiben elegendõ gyûlölet és megvetés ég; aki, hogy úgy mondjam, bosszúból tartja fenn magát és váltja be tehetsége ígéretét. Néha érzem magamban égni a gyûlöletet is, a megvetést is; de félek, nem eléggé kitartó érzések ezek bennem, hogy vigyem is általuk valamire.” Jó lenne tudni, hogy kit, kiket gyûlöl és vet meg, hogy többre vihesse ezáltal. Rendkívül különös jelenség, ami Kertészben a siker pillanataiban történik. Három esetet megõrzött a Gályanapló. A Sorstalanság 1975-ös megjelenésére még visszafogotjó ha figyelünk

külföldre is

tan reagál: „Õszintén magamba néztem: szabad vagyok és üres. Semmit sem kívánok, semmit sem érzek. Legfeljebb az eljárás szégyenét valamelyest. – A trombiták elnémultak. „Gyõztünk!” – sóhajtott a hadvezér, és meghalt.” Tizenkét évvel késõbb, amikor értesül, hogy az egyik budapesti kiadó nyomdába adta A kudarcot, egy másik szerzõdést küldött neki a Kaddisra, az ezt megemlítõ bekezdést így folytatja: „Rossz életem tömény mocsárrá rohadt körülöttem, amelyben szakadatlanul cuppogok, taposom, taposom, mintha mennék valahová, fejemet körbeforgatom, majd elõrekémlelek, magasra emelt kezemben aktatáska, benne néhány papírfoszlány, egyik-másik megkezdett vagy már befejezett munkámhoz tartozó, már számomra is érthetetlen írástöredékkel, és cuppogok, cuppogok, míg csak tésztává nem dagasztom e lápot, vagy bele nem ragadok, vagy pedig hirtelen föl nem hígul a lábam alatt, hogy végképpen elsüllyedjek benne.” Három év múlva (1990-ben) megjelent a Kaddis. A tény említése után még néhány közömbös megjegyzést tesz, utal az egyik fordítására is, majd váratlanul ez következik: „Nyomasztó elõérzetek, anarchia, õrület, halál. Salvador Dali véresre facsart mellei, zúzott csontjai, deformált koponyái, torz alakjai. Köröskörül forró borzalom fortyog. Lelkifurdalások, életbûnök stb. Rövid éjszakák. Kételyek, értelmetlen szemû körültekintés. A félelem kering ereimben.” Az ilyen képek ennyire töményen csak a siker pillanataiban keletkeznek. Olyan ez, mintha minden jót, ami az életében történik, szinte perverz módon valami rosszal, valami szörnyûvel kellene ellensúlyoznia. Érdekes lenne tudni, hogy most, a Nobel-díj elnyerése és átvétele körüli idõkben milyen (az elõzményeket tekintve, jó ha figyelünk

külföldre is

feltehetõen borzalmas) hangulatú és tartalmú szövegeket jegyzett be a naplójába. Auschwitz monumentalitása Kertész Imre újra rátalált tehát Auschwitzra, a feledése szélérõl hozta vissza a szocializmusnak és az orosz uralomnak az ‘56-os forradalom és szabadságharc leverésével biztosított magyarországi folyamatossága. Elsõ könyvének megírása, majd megjelenése az egész kérdéskört még fontosabbá tette számára, és így az mintegy a személyes sikere zálogává fejlõdött. Ebbõl következõen a többi könyvében is mindenekelõtt ezzel foglalkozik. Ars poeticáját 1985-ben így fogalmazza meg: „Messzirõl, messzirõl, mindent nagyon-nagyon messzirõl. Lehûteni, ami forrt, elvonatkoztatni, ami élt. Így tekinteni a világot: Auschwitz! Ó, ebben minden együtt van, ami egy jó könyvhöz szükséges!” (Gályanapló) Egy tucat évvel korábban, a Sorstalanság befejezésének évében is már így fogalmazott: „…mostanában ismét rádöbbentem, hogy semmi sem érdekel igazán, csakis az Auschwitz-mítosz. Ha új regényen gondolkodom, megint csak Auschwitzon gondolkodom. Bármin gondolkodom, mindig Auschwitzon gondolkodom. Ha látszólag egészen másról beszélek, akkor is Auschwitzról beszélek. Auschwitz szellemének médiuma vagyok, Auschwitz beszél belõlem. Mindent bárgyúságnak látok ehhez képest.” (Gályanapló) Kertész szerint a holokauszt – amelyet Auschwitz szimbolizál – tulajdonképpen a kétezer éves (vagyis a keresztény) európai kultúra és erkölcs összeomlását jelenti. Ennek tanulsága kiindulópont kell legyen civilizációnk új szellemiségéhez. „A holocaustot túlélt erkölcsiség tragikus világtudása,

ha megõrzõdik, talán megtermékenyíti a válsággal küszködõ európai tudatot.” (Gályanapló) Ezt a holokausztból született kultúra teszi lehetõvé, amely révén „a holocaust mint élmény az európai tudat részévé lett” (A gondolatnyi csend…), és ezáltal lehetõvé válik, hogy „a jóvátehetetlen realitás a szellem útján megszülje a jóvátételt: a katarzist” (Heuréka! – székfoglaló beszéd a svéd akadémián). Hogy ez megtörténjen, minden egyes embernek „pontos elképzelése és tudása kell legyen mindarról, ami Auschwitzban történt.” (A gondolatnyi csend) Örvendetes tény, hogy „az auschwitzi fenomén nemhogy mindinkább feledésbe merült volna, hanem épp ellenkezõleg, egyre nõ kulturális és történelmi fontossága”, „s ahogy távolodunk tõle, körvonalai nemhogy elenyészni nem tudnak, de kísérteties módon egyre tágulni és növekedni látszanak”. (A gondolatnyi csend) Kertész panaszkodik, hogy egyesek a Gulággal próbálják Auschwitzot relativizálni. Szerinte feltehetõen Nicolas Werth is ezek közé tartozik, aki A kommunizmus fekete könyve címû, 1997-ben megjelent mûben a Szovjetunióról szóló fejezetet írta, és kijelentette: „a Gulágok mind idõben, mind nagyságrendben maguk mögé utasítják a lágereket” (Balázs Péter cikke a könyvrõl – világháló). A kötet összeállítójának Stéphane Courtois-nak a véleménye szerint „a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot írhatunk, míg a kommunizmuséra ennek majdnem a négyszeresét, méghozzá a következõ geográfiai elosztásban: Szovjetunió: 20 millió áldozat; Kína: 65 millió…” stb. Ugyancsak õ állapítja meg: „a holocaustot a róla megemlékezõk a világtörténelem egyedi eseményének tekintik, így közvetett módon lehetetlenné teszik, hogy a hasonló (vagy még nagyobb) méreteket öltõ genocídiumról az õt megilletõ módon beszéljünk”. (A Jamestown Foundation szerint a Gulág halálos áldozatainak a száma elérheti az ötvenmilliót.) Kertész Imre a vetélkedés során indoklásokat keres arra, hogy Auschwitz miért fontosabb, bár nem kétli, hogy „az emberi létbõl való számûzetés, a gyötrelem, az éhezés, a rabmunka, a kínhalál Recsken is ugyanolyan, mint Dachauban, és Kolima sem különbözik e tekintetben Mauthausentõl”. Egyik érve az, hogy „a bolsevizmus inkább mellékesen kezelte e jelenséget, hatalma gyakorlásának egyik szükséges eszközeként, (…) anélkül azonban, hogy kulturális jelenségként bizonyítékul használta volna az értékek relativizálására”. Bocsássa meg az olvasó, hogy nem vesztegetek szót erre az ostoba és kissé zavaros állításra. Egy másik esetben abból indul ki, hogy Auschwitzban ártatlan emberek millióit gyilkolták meg 21

bestiálisan (mint a Gulágon is – tehetjük hozzá). Õ ezzel egészíti ki: „Ezt a képet nem zavarja össze semmilyen idegen színárnyalat, például a politikumé…” Nagyon jól tudja, hogy ez nem igaz, hiszen a németek az elsõ koncentrációs tábort Dachauban saját hazai politikai ellenfeleik számára hozták létre 1933-ban. Kertész maga is találkozott Buchenwaldban nem zsidó politikai foglyokkal. Ezért gyorsan finomít, és a politikum szót mesterségesen átértelmezve csak a „mozgalom (…) szempontjából ártatlanul elítélt, de különben hithû” náci vezetõkre vonatkoztatja, mintha ezek lágerbeli hiánya lényeges különbség lenne a két emberpusztító létesítményrendszer között. Végül még egy érve: „Auschwitz tökéletesen feltárt, éppen ezért zárt és immár érinthetetlen struktúra.” Az érinthetetlen szó a szövegösszefüggés szerint nem csak esetleg újonnan elõkerült dokumentumok felhasználásának tilalmára, hanem az összehasonlításéra is vonatkozik. A holokauszt jelentõségére való kizárólagos koncentrálás azonban nem a Gulág viszonylatában a legkérdésesebb, hanem a napjaink problémáiról való figyelemelterelés miatt. Mintha az Auschwitzhoz való helyes viszonyulással az emberiség erkölcsi élete már helyre is billenne, mintha a világban nem is lenne már tömegeket érintõ kegyetlenség és népirtás. Kertész Imre, „az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója” egy sóhajt sem szentel könyvében a szerbek által a kilencvenes években elkövetett tömeggyilkosságok és kegyetlenkedések áldozataiért, de azért a negyvenezer gyermekért sem, akik kegyetlen szenvedések után naponta éhen halnak a világban. Évente tizenötmillió! Nem mintha a Földön nem lenne elegendõ táplálék számukra: politikai okok miatt nem jutnak élelemhez, és kell elpusztulniuk. Dél-Szudánban például százezrek halála annak volt a közvetett következménye, hogy Angliát a függetlenség megadásakor nem érdekelte a létrejövõ ország etnikai összetétele, ezért a délen lakó feketéket és földjüket gyakorlatilag az északi araboknak ajándékozta. A holokauszt áldozatait soha nem szabad elfelejteni, és természetes, hogy mindig kegyelettel gondolunk rájuk. De a velük kapcsolatos agresszív kampány nem tisztességes célokat szolgál. Mindenekelõtt a világ valódi problémáiról akarja elterelni a figyelmet. Minden bizonnyal az érvényesülés igénye volt az, ami Kertész Imrét arra késztette, hogy maga is beszálljon ebbe a kampányba. Lehet, hogy kihasználták, lehet, hogy maga is áldozat, de kétlem, hogy jóhiszemû áldozat lenne. Ki tudja, a következõ sorokban talán lelke jobbik része kapott szót: „Megértem-e valaha az életemet? Megérthetem-e? Minden ellene szól: a bennem gyökerezõ idegen én, az önigazoló moralista, a hazug fabulagyártó.” (Valaki más) 22

5. A MAGYAROK Az Árpád-híd pesti hídfõjénél egy éjjel a forgalmi lámpa pirosa megállítja azt a kocsit, amelyben Kertész Imre többedmagával utazik. Az aluljáróból tûnik fel a kopaszra nyírt fejû „horda”, egyik tagjának a kezében valami fahusáng. Nyolcan-tízen vannak. „Némán, libasorban poroszkáltak a túlvilági, ködös fényben, szomorú, vérszomjas csoport, vöröslõ szemekkel, ki tudja, miféle kipárolgások közepette, emberhúsra vadásztak. Terepszínû nadrágjaikban, akár a foltos hiénák, lomha, de kitartó gyûlölettel keresték, kit vehetnek üldözõbe, s tán nem is éhségükben, inkább csak unalmukban, szokásból, a másik élet iránti természetadta gyûlöletbõl. Bevallom, jeges félelemmel kívántam, hogy zöldre váltson a lámpa, mielõtt e razziázó csürhe bepillantana az autóba s felismerné rajtam a végzetes, az eltüntethetetlen jelet. Ezek az emberi lények a pokol végsõ látomását testesítették meg, a „puszta országot”, ahol már nem beszélnek, csak gyilkolnak, a hullákat kifosztják s az útszélen hagyják.” (Valaki más) Az eddigiekbõl már tudjuk, hogy ennek a szakmai elnevezése szadisztikus fantáziakép. Lehet, hogy ezek a fiúk – ha úgy adódik – valóban megvernek valakit az éjszakában, de hogy vérengzõ ragadozók, hullarabló gyilkosok lennének?! A külföldi olvasó, aki valamely más nyelven olvassa a Nobel-díjas írónak ezt a könyvét, azt mondhatja: Hát igen, vigyázzunk, mert ilyen (jobb esetben: ez is) Magyarország. Biztosan nagy trauma lehetett Kertész számára, amikor a negyvenes évek végén kitették az újság szerkesztõségébõl. Ebbõl még nem kellett volna az következzen, hogy „hol megvert kutyaként, hol éhes hiénaként üvöltõ, mindig szétmarcangolható eleségre éhes hordá”-nak lássa az akkori magyar társadalmat. (Az angol lobogó) Különösen évtizedek múlva nem, amikorra az értelemnek lett volna ideje elvégezni az elszabadult indulatok indokoltságának a mérlegelését. Münchenben tart elõadást 1996-ban. Ezt mondja: „…olyan elõadó áll önök elõtt, akit a saját országa – Magyarország – törvényes hatóságai annak idején államközi keretek közt, lepecsételt áruszállítmány formájában egy idegen nagyhatalomnak, kifejezetten a meggyilkoltatás céljára átadtak, mivel ez utóbbi nagyhatalom – a náci Németország – jóval fejlettebb módszerekkel ûzte a zsidók tömeges kiirtását…” (A gondolatnyi csend…) Maga is említi másutt, hogy Magyarország 1944 márciusi német megszállásakor Kállay Miklós, Magyarország törvényes miniszterelnöke a török követségen keresett menedéket. Hitler Veesenmayert Magyarország teljhatalmú birodalmi biztosává nevezte ekkor ki. A németek Horthyt a helyén hagyják, hogy a törvényesség látszata megmaradjon, de megszabják, hogy Sztójay Döme kell legyen a miniszterelnök. A legfelsõ szinten

így néz ki tehát „Magyarország törvényes hatósága”. Kertész megfogalmazásából kiderül, hogy szerinte a magyarok is tömegesen irtották a zsidókat, de mivel a németek ezt jobban csinálták, a dolgot rájuk bízták. Meggyilkoltatás céljából küldték Németországba a zsidókat, ami azt jelenti, hogy ha nem bíztak volna ottani elpusztításukban, akkor át sem adják a szállítmányokat a németeknek, hanem a maguk primitív gyilkolási módszereihez folyamodnak. Ezt a mocskos rágalmazást már nem lehet semmiféle szindrómával megmagyarázni. Ehhez gyûlölet és tudatos gonoszság kell. Ide kapcsolódik az a hazugság is, miszerint Kertészt azért vitték Auschwitzba, „mert úgymond Weiss Manfréd kizsákmányolta a magyar népet”. Ez is tudatos hazugság, hiszen köztudott, hogy Hitler minden Horthyval való találkozás alkalmával kifogásolta a zsidókkal való bánásmód szelídségét Magyarországon, ahol a szomszédos országok zsidó üldözöttjei, bár a zsidótörvények nehézzé tették az életüket, de legalább menedéket találtak. Német megszállás nélkül nem került volna sor a deportálásra, mint ahogy német támogatás nélkül, demokratikusan, vagyis az emberek szavazataival soha nem került volna Szálasi hatalomra. Mégis minden akkori történés a hazugságok fondorlatos szálain a magyar népre hull vissza. Kertész így morfondírozik: „Milyen különös. Ez az idegen nyelv, az anyanyelvem. Anyanyelvem, melyen megértem gyilkosaimat.” (Valaki más) Az anyanyelve magyar, tehát magyarok a gyilkosai. Eddig úgy tudtuk, hogy német haláltáborokban járt, ott volt az élete veszélyben, és lehetséges gyilkosaival való értekezéskor német nyelvtudását kamatoztatta. Magyar Endlösungról beszél (A gondolatnyi csend), noha nemcsak hogy ilyen törekvés, de ilyen fogalom sem létezett soha a magyar politikában. Gyûlölettel szól Horthyról, akinek hazai dísztemetését a meggyilkolt magyar zsidók „emléke nyilvános meggyalázásaként” élte át. Pedig Horthy nélkül nem valószínû, hogy lett volna olyan magyar zsidó, aki el tudja kerülni a Németországba szállítást. A kormányzó 1944. június végén a deportálást leállította. Szerencsésebb lett volna, ha ezt hamarabb teszi – ha tudja. A Szálasi hatalomhoz jutása után Horthy is több ezer menlevelet bocsátott ki, ismételten életeket mentve meg. (Errõl Ránki György történész írt, aki – mint tudjuk – magyar zsidó volt; lásd Magyarország története 1918-1919; 1919-1945, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984., 1194. o.) Egy ismerõsöm azt mondta a temetés után: azok a zsidók, akik Horthynak köszönhetik az életüket, úgy döntöttek, hogy nem mennek el a Horthy temetésére. Nem alaptalan ez a megjegyzés. Egyébként az apával egyidõben temették újra a kisebbik fiát, ifjabb Horthy jó ha figyelünk

külföldre is

Miklóst is, akit amerikai katonák szabadítottak fel, akárcsak Kertészt, a Buchenwaldtól nem is olyan messze esõ mauthauseni koncentrációs táborban. Kertész Imre magyargyûlölete az utóbbi másfél évtizedben szinte látványosan növekedett; errõl tanúskodnak a frissebb írásai. A legtöbb ezzel kapcsolatban idézett szövegrészt ugyanis azokból válogattam. Tulajdonképpen maga is rész vállalt abban a lassan világméretûvé váló magyarellenes kampányban, amelynek hazugságok, rágalmak és gyanúsítgatások képezik a nyersanyagát. Nem kizárt, hogy ez is szerepet játszott támogatott voltának kiteljesedésében. Kertész mûveinek élvezetét, azok gondolati tartalmával való egyetértést választóvíznek tekinti: akiknek nem tetszenek, azok az antiszemiták közé sorolandók. Kertész szerint „Auschwitz az antiszemitákat tartós zavarba ejtette: Auschwitzra – a puszta helyeslésen kívül – nincs antiszemita válasz.” (Valaki más) De a mostani „nem az antiszemitizmus kora, hanem Auschwitzé. És korunk antiszemitája immár nem a zsidóktól ódzkodik, hanem Auschwitzot akarja.” A gondolatsort lerövidítve: aki nem szereti Kertész írásait, vagy nem ért egyet velük, az szeretné megölni a zsidókat, tehát az emberiség ellensége. Ilyen egyszerû ez. Lõwy Tamás fõrabbi 1999 júniusában a zsidó áldozatokért mondott ima (kaddis) alkalmával azt mondta Egerben: „még ma sincs egyértelmû magyarázat, hogy Magyarország – és benne az egyetemes kultúra olyan fellegvára is, mint Eger – miként vált a gyûlöletek eszközévé, részvétlen szemlélõjévé, a pusztulás elõsegítõjévé.” Tehát az egész ország, minden magyar város, nyilván az ott élõ emberekkel együtt a zsidók elleni gyûlölet eszköze, pusztulásuk részvétlen szemlélõje, elõsegítõje volt. Pedig õ is tudja, hogy a lakosságnak nem volt fogalma arról, hogy mi vár a deportáltakra. Akkor még mind a lágerek, mind a Gulág borzalmainak lehetõsége elképzelhetetlen rémkép volt az emberek számára. Most utólag, a dolgok

pontos ismeretében a szemükre hányni, hogy egy háborús, a németek által megszállt, az önálló döntések lehetõségének látszatával is alig rendelkezõ országban, ahol a Gestapónak szabad keze volt, miért nem tüntettek vagy lázadtak az akkori hírek szerint közmunkára áttelepített zsidóság védelmében – nem becsületes magatartás. Igaza van George Kleinnak, a stockholmi Karolinska Intézet professzorának, aki Kertész Imre nagy támogatója, és hosszabb ideig tagja volt az orvosi Nobel-díj odaítélésérõl döntõ bizottságnak: „mindenekelõtt diskurzusra, szélsõséges hangok nélküli párbeszédre van szükség”. (MTI jelentés, 2002. dec. 8.) Egy egész lakosságot olyasvalamiért vádolni, amirõl nem tehet, bizony kimeríti a „gyûlöletbeszéd” fogalmát, amit magyarul rendesen uszításnak mondunk. Ez az uszítás kettõs: izgatja a zsidó lakosságot a nem zsidók ellen, de fordítva is. Hiszen ki tudja szeretni azokat, akik rágalmazzák õt? Van olyan vélemény, hogy a militáns zsidók azért uszítanak antiszemitizmusra, hogy megakadályozzák kevésbé militáns társaik asszimilációját. A cél méltánylandó is. De ha a vélemény valóban helytálló, ki kell jelentenünk, hogy a módszer és az egész jelenség mélyen tisztességtelen. Kertész Imre nem magyar író. Nem állhat bennünket, ne akarjuk tehát ráerõszakolni magunkat. Egyszer meg is sértõdött, hogy magyar írónak nevezték. (Valaki más) Õ egy magyarul alkotó globalizált író, aki érzelmileg talán valóban nem tudja, hogy hova tartozik. Az érdekeit persze ismeri. Vajon miért hazudozik tulajdonképpen magáról is, rólunk is Kertész Imre? Azért, hogy Auschwitz lángjainál a pecsenyéit sütögethesse, s végül a legínyencebb falatot is: a nóbelpecsenyét? De hiszen ezzel meggyalázza azoknak a millióknak az emlékét, akik pedig megérdemlik, hogy tisztességes írók és más mûvészek emlékmûvet állítsanak nekik. Egy biztos: Kertész nem „az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Olyan ez a

mostani Nobel-díjosztás, mint egy kísérleti aktus a világ orránál fogva vezethetõségének kipróbálásában. 6. KÍVÁNSÁG Mindnyájunk számára eljön az a pillanat, amikor az élõ Isten színe elõtt kell számot adnunk életünkrõl. Isten léte nem függ attól, hogy hiszünk-e benne, és nagy baj származik számunkra abból, ha megtagadjuk Õt. Kertész Imre hitetlen, ennek számtalanszor hangot ad, sõt egyik mûvében (A kudarc) Isten nevét ismételten obszcén káromkodásba foglalja. Istennel kapcsolatos megjegyzései a teremtés csodájának, a világ mûködésének teljes meg nem értésérõl tanúskodnak. Pedig máris más lenne a lelke és egész élete, ha legalább megpróbálná keresni Istent. Az életben megjátszhatjuk magunkat, de Isten elõtt nem lehet igazi valónkat rejtegetni, hazugságainkat szépen kimódolt mondatokba rejteni, gyûlöletünket az igazságosság és méltányosság keresésének látszatával betakarni. Kertész Imre öregember, ezért olyan nagyon messze nem lehet a számadás napja, hiszen õ is halhatatlan lélekkel bír, akármit gondol is errõl. Isten mindent megbocsát, amit az ember magában megítélt, mint helytelent felismert, és valóban megbánt. A magam részérõl kívánom neki, hogy még idejében és eredményesen sikerüljön megvizsgálnia a lelkét, hogy földi élete végén, az igazi élet kezdetének pillanatában minél kevesebb bûn terhe nyomja. Imádkozzunk, hogy Isten adjon ehhez neki kegyelmet. Imádkozzunk mindnyájan magunkért is: tudjunk érdemesek lenni arra, hogy Isten levegye rólunk, magyarokról, számtalan ellenségünk kezét. Megjegyzés: Kertész Imre mûveit a világhálóról szereztem be, ezért az oldalszámok az utalásokban természetszerûleg hiányoznak. (Megjelent: Új Kéve. X. évfolyam, 4. szám, Stockholm, 2002. december; Havi Magyar Fórum. Budapest, 2003/3.) Vége

MEHMET ÉS BENEDEK

Ma egykor mellékesnek titulált eseményekbõl is vezetõ hír válhat a tömeghisztéria és az újságírói aránytévesztés nyomán. Közszolgálati televízió, híradó, 2007. április 8., húsvétvasárnap, este 7 óra. Bámulom a képernyõt, apáink tradicionális értékrendjétõl áthatva, áldásra és ünnepre éhesen, s mi az elsõ hír, mely ér? Na mi? Hát az, hogy Mehmet Karcsika hazaérkezett Törökországból. Elképzelem, ahogy Gedeon Pál bemondja 1968-ban elsõ hírként, megelõzve Kádár Jánost vagy VI. Pál pápát, hogy Mehmet Karcsika hazaérkezett Törökországból. Nem vágyom vissza az átkosba, de húsvétkor azért áldassék a Megváltó neve. Az, hogy a közszolgálati M1-en húsvétvasárnap a legfontosabb hír Mehmet Karcsika hazaérkezése lehet Törökországból, jelzi a komolyságvesztés, a „személytelenségvesztés” mértékét. Sebeõk János – Magyar Nemzet, 2007. április 13.

jó ha figyelünk

külföldre is

23

» EGYED ATILLA Ma van pontosan 86 éve annak a gyalázatos és gyászos békediktátumnak, aminek aláírására kényszerítették Magyarország képviselõit Trianonban. Emlékezzünk együtt meg az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Mindenki úgy tudja, hogy a Trianoni Szerzõdés hamis és hazug adatainak összegyûjtése és a tárgyalóasztalra való helyezése Benesék munkája volt. Persze, hogy jól dolgoztak, de ez csak az utolsó felvonása volt annak az aknamunkának, ami az I. Világháború elõtt már csak nem egy évtizede elindult, a Magyarországon – békében és jólétben – élõ nemzetiségek – horvátok, oláhok, szerbek, szlovénok, tótok és társaik között. Az elsõ összetevõje ennek a Habsburg ház és az osztrák kamarilla magyar gyûlölete volt, mely tudatosan és – a Monarchia létének szempontjából nézve – mondhatni iszonyú korlátoltsággal és bután a saját sírját ásta meg a nemzetiségeknek a magyarok ellen való tudatos és kormányrendeletekkel való lázításával. (Idekívánkozik az a ténymegállapítás, hogy mind ezek után, amikor saját országuk kivetette a Habsburgokat, akkor a soron következõ Habsburg és nemzetsége, Magyarországra települ át, itt várva, reménykedve, a kedvezõ alkalom után, hatalmuk visszaszerzését. Ez a tény, a szemtelenség csimborasszója, ez azt mutatja, hogy a Habsburgok, még a hírhedt Linder Béla, aki talán a legnagyobb balsorsunk okozója volt, még õt is erkölcsi mélységben még alacsonyabb, mert õ (Linder) amikor megtette munkáját, eltûnt a szerb nép tengerében, ahol szobrot állítottak szolgálataiért. A Habsburgok pedig továbbra is áhítoznak, próbálkoznak.) A magyar küldöttség vezetõje, gróf Apponyi Albert szavai a trianoni ú.n. tárgyaláson: „Ne bánjanak úgy a néppel, mint egy nyájjal. Most, amikor el kell dönteni azt, hogy a jog és szabadság hangzatos szavait õszintén értelmezik-e, ezekre a szent elvekre hivatkozva kérem a népszavazás elrendelését. Elfogadjuk ennek eredményét, bármilyen legyen is az. Ha ellenfeleink visszautasítják a népakaraton nyugvó igazságos döntést, megidézem oket az emberiség lelkiismeretének ítéloszéke elé.“ — Ez pusztába kiáltó szó volt csak, mert két világ szélhámosa, a cseh Benes és Maszaryk csalárd és hazug propagandájára építve, a Magyar Nemzetet tönkretevõ határozat (mondhatom úgyis ítélet) már készen volt és a magyar küldöttség érveit meg sem hallgatták. Minden magyarnak tudnia kell azt, hogy ez az ú.n. „békeszerzõdés“ az emberi jogokat súlyosan sértõ körülmények között, hamis 24

adatokkal, csalással, a Monarchia és Németország hatalmas hadseregeinek fegyverletétele elõtti „Wilson féle 14 pontban való megegyezés“ és a fegyverszüneti szerzõdések megszegésével, a gyõztes hatalmak „önkénye“ szerint készült. Azt is tudni kell, hogy a „Trianoni Békeszerzõdéssel“ Magyarországra kényszerített új országhatárok nem végleges minõsítéssel lettek megszabva. A Trianoni Szerzõdés nem végleges voltát és revíziójának lehetõségét a következõ okmány-kivonatok igazolják: 1. Millerand a francia kormány elnöke és külügyminisztere, mint a békeszerzõdéseket készítõ nagykövetek tanácsának az elnöke 1920. május 6-án adta át a – rendõri õrizetben tartott – magyar megbízottaknak a békefeltételek végleges szövegét és a mellékelt kísérõ levélben az alábbiakat írta: „Ha a helyszíni vizsgálat eredménye szükségessé teszi a szerzõdésben megjelölt határok módosítását és amennyiben a határ megállapító bizottságok arra a meggyõzõdésre jutnak, hogy a szerzõdés határozmányai bármi tekintetben igazságtalanok: Magyarország fellebbezhet a Népszövetséghez. (A mai neve ENSZ másik sóhivatal). 2. A Millerandnak Lloyd-George angol miniszterhez írt levelében a következõ kitétel olvasható: „Mi mindhatározottan elismerjük a békeszerzõdések esetleges revíziójának lehetõségét.“ 3. A francia külügyminisztérium 1920. június 24-én hivatalos jegyzéket intézett a Magyar Kormányhoz, melyben: „Millérand kísérõlevelének szellemében megerõsítette a revízióra vonatkozó kijelentéseiket.“ 4. Lloyd-George a londoni Guildhall-ban, 1928, október 17-én tartott beszédében bevallotta, hogy micsoda csaláson alapult a Trianoni Szerzõdés és mi volt az értéke azoknak az „okiratoknak“, amelyek alapján „Trianonban“ Magyarország új határait megállapították, így: „Az összes érvek, amelyeket bizonyos szövetségeink meggyõzésünkre felhoztak hazugok és meghamísítottak voltak.“ 5. A Trianoni „Békeszerzõdés“ igazságtalanságának legfõbb bizonyítéka az, hogy a francia szenátus 1921. július 11-i ülésén megtagadta a Trianoni Szerzõdés jóváhagyását és Franciaország a mai napig sem szentesítette a Trianoni Szerzõdést. 6. Az USA kormánya nem ismerte el Magyarország új határait és 1921. augusztus 29-én külön békét kötött Magyarországgal. Ezeket megelõzõen: 1918. november 3-án, amikor Páduában az „ENTENTE “ megbízottai – Diaz és Badoglio tábornokok – fegyverszünetet kötöttek az Osztrák Magyar Monarchiával, melyet Weber tábornok képviselt, IV. Károly megbízásából.

A fegyverszüneti szerzõdés legfontosabb cikkelye az volt, hogy: „Ausztria és Magyarország területét mentesítette minden ellenséges, katonai megszállástól.“ Így aztán „néhány (cseh) szakértõ céltudatos együttmûködése olyan dolgokat valósított meg a békekötéskor, amire a rosszul értesült államférfiak sohasem lettek volna képesek,“ nyilatkozta Seton Watson. (Pozzi Henri, Századunk bûnösei, 1936, 1996, 266 old.) „Trianonban téves adatok és hamis bizonyítékok alapján határoztak.“ (Pozzi, 266) Ennek bizonyítására Pozzi két példával szolgál. „Benes indítványára a csehek 1919. február 5-én bejelentették igényüket a tiszta magyar lakosságú Kassára, azzal az indokolással, hogy az cseh város. „Lord Balfour, akit magyar barátai idejekorán tájékoztattak a helyzetrõl, szót emelt a magyarok érdekében és meggyõzõ érveivel nagy hatást gyakorolt a meghatalmazottakra, sõt magára Clemenceau-ra is. „Elhatározták, hogy semleges szakértõ bizottságot küldenek Kassára Benes bizonyítékainak felülvizsgálására. Benes ügyes játékoshoz méltón azonnal csatlakozott e határozathoz. Kijelölték a szakértõket. House ezredes újabb cselfogása következtében két amerikait választottak: Kamev Róbertet és Karmezin Eduárdot. A cseh megszállás alatt álló Kassán Sekác megyefõnök fogadta õket. Kíséretüket Hanzalik cseh rendõr látta el. „A két amerikai tulajdonképpen cseh volt. Egyik két évvel korábban, másik nyolc hónappal azelõtt szerezte meg az amerikai állampolgárságát! De természetesen errõl senki sem beszélt Trianonban! Mindkét szakértõ Benes gyerekkori barátja volt! „Kassai küldetésük történetét maga Hanzalik adta elõ a pozsonyi törvényszéken, 1929. októberében a Tuka-féle hazaárulási per tárgyalása alkalmával, amelyen terhelõ tanúként szerepelt.“ „A hallgatóság hangos nevetése közben Hanzalik terjengõsen részletezte, miként indultak tüntetõen a ‘szakértõk’ ellenõrzõ útjukra, hogy a legelsõ korcsmába betérve egy hétig mulassanak ott a konferencia költségére. „A jegyzõkönyvet, amelyben igazolták Benes állításainak helyességét, Hanzalik közremûködésével szerkesztették a Schalk-szálloda egyik szobájában. E jegyzõkönyv alapján – amelyet komoly bizonyítékként õriznek a békekongresszus levéltárában, – több mint százezer magyar sorsa felett döntöttek és minden további vizsgálat mellõzésével Csehszlovákiához csatolták õket. A népszavazás elrendelésétõl pedig elállottak.“ (Pozzi, 266267) Ezt a páduai fegyverszüneti szerzõdést az „ENTENTE“ Versailles-ban ülésezõ legfeljó ha figyelünk

külföldre is

sõbb katonai tanácsa jóváhagyta és az angol miniszterelnök – Lloyd-George – november 6-án az angol parlamentben – Wilson amerikai elnök pedig 1918. december 2-án az USA kongresszusának bejelentette. ... De 1918 októberében kitört az ú.n. ÕSZIRÓZSÁS forradalom a szellemileg erõsen korlátozott gróf Károlyi Mihály vezetésével, (aki egyenes leszármazottja annak a báró Károlyi Sándornak, aki II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek, az 1703 – 1711 -es szabadságharcunk vezérének egyik tábornoka lett, majd a kuruc hadak fõparancsnoka, és aki Rákóczi távollétében, annak hozzájárulása nélkül, 1711. április 30-án békét kötött a Habsburg III. Károly osztrák császár megbízottjával, Pálffy Jánossal, Szatmáron, s ezért az árulásért a császár nagy kiterjedésû birtokkal jutalmazta (a Rákóczi vagyonból) és grófi rangra emelte. 1918. október 25-én – Károlyi vezetésével – megalakult a „Magyar Nemzeti Tanács“ és elsõ intézkedésük volt, hogy az I. Világháború „egyetlen“ ellenzõjét és volt magyar miniszterelnökét – gróf Tisza Istvánt – meggyilkoltatta 1918. október 31-én. Második intézkedésükkel sikerült az ország veszejtés, amit a II. Internacionálé magyarországi – fõleg dél-keleti származású – kiszolgálói végeztek el. Ezeknek kimagasló személyisége a Károlyi kormány hadügyminisztere – Lenin elveinek tanítója – Linder Béla volt, aki a világtörténelemben eddig páratlanul fenn maradt tomondatba foglalt programmal: NEM AKAROK KATONÁT LÁTNI, elrendelte a hatalmas és erõs magyar hadsereg leszerelését. De egy „magyar veszejtõ“ szándékú „magyar“ kormányzat, mely az ország védelmét lehetetlenné tette a hadseregének leszerelésével, szinte napok alatt hozta meg nemcsak a halálos ítéletét a „saját“ országa elpusztítására, hanem végre is hajtotta azt. Lássuk tehát az eseményeket idõrendben: 1918. november 3. megkötjük a páduai fegyverszüneti egyezményt, mely mentesíti Magyarországot az ellenséges megszállástól. 1918. november 4. Károlyi küldöttséget meneszt Belgrádba és „békét“ akar kötni a szövetséges és társult hatalmak balkáni seregének parancsnokával, Franchet d’Espery tábornokkal. (Károlyi sem és nép bízottai sem tudják azt, hogy „békét“ nem lehet kötni egy hadsereg parancsnokkal.) A Károlyi kormány megbízottai, tehát – egy nappal a páduai fegyverszüneti egyezmény aláírása után — „katonai egyezményt“ kötnek a megnevezett francia tábornokkal, amelynek értelmében „a magyar kormány hozzájárulását adja ahhoz, hogy a szövetséges és társult hatalmak csapatai elõnyomulhassanak MAROSSZABADKA-PÉCS vonalig.“ Erre a „belgrájó ha figyelünk

külföldre is

di katonai egyezményre“ való hivatkozással, Rumánia mozgósítja csapatait és a rumán csapatok megindulnak Erdély ellen. A háborúból nem megverten, hanem teljes erõben lévõ hatalmas magyar hadsereg pedig leszerelve, kicsúfoltan már nem létezik, mert egy leninista, marxista „hadügyminiszter“ tönkretette. 1918. december 4 a rumán hadvezetõség Erdélyt megszállja SZATMÁR- NAGYVÁRAD-BESZTERCE vonaláig. A „magyar kormány“ nem védekezik, pedig a páduai szerzõdés értelmében joga van ahhoz, hogy az országot mentesítse minden ellenséges erõktõl. Ezek szerint Erdély elvesztése kizárólagosan a Károlyi kormány bûne! Mert ha a magyar hadsereget nem szerelik le az oláhok nem mozgósíthattak volna mert az egyesült és társult hatalmak fegyverszünetet kötöttek Magyarországgal és ha van fegyverszünet, a háború nem folytatható! Most pedig lássuk a harminc évvel ezelõtti az 50. évforduló alkalmából történt megnyilatkozásokat. Igen érdekes és tanulságos. Eckhardt Tibor (volt rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter) vezér cikkében, a NEMZETÕR 1970. februári számában Trianonnal kapcsolatban így ír: „Ne várjunk csodát! Ne a régmúltat sírjük vissza, hanem készüljünk fel az új országépítésre. Térjünk vissza országalapító (?) elsõ királyunk, Szent István örökérvényû tanításához az idegenekkel való méltányos bánásmódot illetõleg, mert ez vezet el a kölcsönös megbecsüléshez, a szomszédos népekkel való békés együttéléshez. Az atomfegyverek korában a történelmi jogcím már nem hatásos, a „mindent vissza“ jelszót nem lehet emlegetni. A cél: ‘összehozni’ mindent, ami jövendõ boldogulásunkhoz szükséges." — Így szól az egykori „ébredõ“ és volt miniszter, s vezércikkének többi pontja is, szinte bele kívánkozik azokba a nyugati sajtó közlönyökbe és televíziós közvetítésekbe, amelyet az utódállamok kormányai fizetnek meg, s hemzsegnek a „magyar elnyomás“ „leigázott nemzetiségek“, sovinizmus és egyéb kitételektõl: mert Eckhardt Tibor burkoltan ugyanezeket sorolja fel. Eckhardt egyébként 1969-ben Habsburg Ottó felkérésére tervezetet dolgozott ki Közép-Európa újjá építésére – határmódosítás nélkül! – amit Habsburg Ottó, mint „kiváló munkát“ köszönt meg. Ha magyar érdekrõl van szó akkor a történelmi jogcím már nem elegendõ az atomkorszakban. – 50 év után se. De például Izraelnek 2000 év után minden további nélkül jogos, méltányos és igazságos! Ugyanez az újság (Nemzetõr) márciusi számában megállapítja: „Mai helyzetünkbõl

csak a társ emigrációkkal (rumán, tót, szerb. Szerk.) való együttmûködéssel lábolhatunk ki.“ Érthetõ magyar nyelven mind ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy mi magunk mondjunk le mindenrõl! Ez az ENSZ-nek is meg a nyugati politikának is igen jól jönne, mert „eggyel kevesebb“ lenne a sok kínos probléma, amit Trianon magával hozott. Gyûlölködõ és soviniszta szomszédainak pedig különleges „eredmény“, hiszen ezzel bezavarhatják az elszakított közel 5 milliónyi magyart a teljes reménytelenségbe, mert jogosan bizonyíthatják nekik „hát a saját testvéreitek is lemondhat rólatok. . .!“ De még tovább is kell néznünk, mert bizonyos, hogyha már végleg sikerülne nekik az elszakított magyarságot felszámolni, ezzel még nem fejeznék be, hanem utána jönne aztán a teljes gyõzelem: a csonka országot is (!) eltörölni, magyarságát kiirtani, hogy a pán-szláv ideológusok álma végre valóra váljék: az északi és déli szlávok egyesülése, amit Tito egyszer már nyíltan is kimondott: „A legközelebbi jugoszláv-csehszlovák határ Nyíregyházánál lesz...“ Azok az álmagyarok pedig akik a trianoni helyzet elfogadásával akarják anyagi helyzetüket odahaza, vagy az emigrációban megalapozni és biztosítani – szégyelljék magukat, mert a magyarság árulói s mint ilyenek ne csak a júdás-pénzt kamatoztassák, hanem júdás példáját is utánozzák. . . ! 1990-ben szeptemberében Genfben „titkos“ tanácskozást tartottak szovjet és német szakértõk bevonásával „Közép Európa földrajzi politikai problémairól.“ A szakértõk által összeállított és hitelesített dokumentum bennünket érintõ határozatai: 1. A Szovjet-unió nem fogja akadályozni Kárpát-Ukrajna leszakadását az ukrán nacionalisták destabilizáló tevékenysége esetében és azt sem, hogy Kárpát-Ukrajna a magyar köztársasághoz csatlakozzon. 2. Tekintettel arra, hogy ha Magyarország hajlandó megõrizni a politikai és gazdasági stabilitását a dunamenti régióban, a Szovjet-unió és az NSZK nem fogja megakadályozni a trianoni szerzõdésig érvényes eredeti magyar határok visszaállítását. Az NSZK növeli a Magyarországnak nyújtandó gazdasági segítségét, hogy a magyarországi életszínvonalat a szlovákiai fölé emelje, hogy ezzel a Magyarországhoz történõ csatlakozás a szlovákok számára is vonzó legyen. A két érintett európai nagyhatalom tehát, felkészült a várható fejleményekre. Mindkét fél meg volt gyõzõdve arról, hogy Magyarország a változások kínálta lehetõségek alapján benyújtja a számlát, és jogos revíziót követel. Ez a világ legtermészetesebb lépése lett volna! S Magyarország visszanyerte volna Trianon elõtti határait, eredeti népességét, természeti kincseit stb. 25

Ezt, a talán soha vissza nem térõ lehetõséget szabotálta el a belsõ ellenség! Említsünk neveket is: az áldott rossz emlékû Antall József és balkeze Jeszenszky Géza, akiknek kötelességük lett volna az õ idejükben jelentkezõ alkalmat megragadni. De nem tették! A koronát az egészre feltették a Horn Gyula és Kovács László által vezetett anti-magyar bûnszövetkezet a román és (ma úgy kell ismerjük) szlovák alapszerzõdésekkel.

A privatizáció leple alatt újabb ország rablás történt, aminek során az ország szinte teljes vagyona idegen kezekbe került. Ezt kaptuk javunkra elõkészített revízió és jóvátétel helyett. Kiknek állt és áll érdekében a magyarság lezüllesztése, világgá üldözése és önfeladásra, azaz a teljes megsemmisülésre kényszerítése? Egyed Atilla a Magyarok Világszövetsége Calgary Régió Elnöke, Calgary AB

Felhasznált irodalom: Révai Két kötetes Lexikona, Budapest. 1948. Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest. 1967. Õsi Gyökér kulturális szemle, 1983. 2. szám. Magyar Maffia, Dr. Gálfy. Õsi Gyökér kulturális szemle, 1983. 3-4. szám Trianoni kis káté. Kanadai Magyarság, Toronto. 2000. feb. 5. 5 old. Tények és dokumentumok Trianonról. Cuth János. Pozzi Henri: Századunk bûnösei, Budapest, 1936, 1996 2006. június 4.

» SERES MÁRIA Sorsszerû, hogy kihez milyen könyvek kerülnek – mondta nekem Szepes Mária írónõ néhány hete. Hogy ez mennyire igaz! Öt éve vettem egy érdekesnek tûnõ könyvet. Királygyilkosságok. Írta Grandpierre K. Endre. Engem – mûszaki végzettségû lévén, addig nem érintett meg a történelem forgószínpadának szele, de amit ebben a mûben olvastam, az (nem tudok rá jobb szót) ütött! Árpád-házi királyaink halálának történetét ismerteti. Bebizonyítja, hogy I. Istvántól kezdve királyaink többsége nem természetes halállal halt meg, általában orgyilkosok, méregkeverõk végeztek velük... A tényeket, adatokat az író a Képes Krónikából és más történelmi forrásokból meríti – ugyanonnan, ahonnan a történettudomány, a történészek generációi táplálkoztak, táplálkoznak. De akkor ezek a tények miért nem szerepelnek a történelemkönyvekben?! Miért csak egy embernek tûnik fel az, hogy évszázadokon át rejtélyes körülmények között haltak királyaink?! Néhány hete egy nagyszerû fiatalember – Born Gergely történelemtanár elõadására vezetett a sors. Tudom, nem véletlenül. Közel egy órán át mesélt – hol máshol, mint egy Múzeumfalu magtárában a mag-ságról, azaz a magyarságról, a Szent Koronáról, Atilláról, és az õt követõ szent királyokról. Nem voltunk sokan, kint dörgött, villámlott, szakadt az esõ, de mindenkit magával ragadott – amit mondott és ahogy mondta... Az elõadás után megkérdeztük, hogyan jutott mindezen 26

tudás birtokába. Merthogy olyan könyv, amiben „ilyeneket“ olvashat nemigen létezik. Vannak írott források, meg nagytudású tanítók – mondta. És egyre többen, akik ezt hallgatva magukévá teszik, aztán tovább fûzik. (Mindenesetre irigylésre méltóak azok a békéscsabai diákok, akiknek ilyen történelem tanár adatik.) - A Kárpát-medencében szakrális erõk mûködnek. A Kárpát-medence – a világ kicsiben. És a nép, amely itt élt és itt él a mai napig, a magyar – mag – a mag, a teljességet képviseli. A Kárpáti magyar haza koronás haza. Örök királyság. – A Földrõl tudni kell, hogy él. És mint élõ szervezet, rendelkezik energiaközpontokkal. A legfontosabb energiaközpontja a szív-csakrája, melynek helye a Pilis, még pontosabban Dobogókõ. A neve sem véletlen. (megj.: A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet címû munka azt írja, hogy földünk élõlény, amelynek a szívcsakrája a Kárpát-medencében van.)

Van még egy érdekessége a pilis szónak. A régi nyelvekben fejtetõt jelentett. A fejtetõhöz köthetõ a korona-csakra. Ugye tudják, hogy a Pilisben volt Árpád-házi királyaink szent koronázási helye?! - A Föld energia-csomópontjait nevezik szent helyeknek. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek a helyek állandóan változnak. Van két vallási alakulat, mely konokul ragaszkodik a szent helyeihez. Ez a szemellenzõs hozzáállás az egész közel-keleti konfliktus oka. Ez a két vallás a mohamedán hit és a zsidó vallás. – Azt tanították velünk, hogy elsõ királyunk István, aki koronát kapott II. Szilveszter pápától – holott ennek semmiféle bizonyítéka nem lelhetõ fel. A magyar Szent Korona nem Szent Istvántól, hanem Atillától származik. Nagyon fontos Atilla. Hármas koporsójának története talán sokak számára ismert. A 3 a számmisztikában a család száma – na meg a feltámadásé. Harmadnapra halotta-

iból... A koporsó három rétege a következõ: kívül vas – a vas a Mars féme. Középen ezüst – mely a a Hold féme, belül pedig arany: Nap féme. A három égitest: ideje – Szent Benedek napja – március 21. – A monda szerint Atilla újra testet ölt, mégpedig háromszor a történelemben, és egyszer csillagserege élén. Ez lesz Csaba királyfi. Hogy hol tartunk most a történelemben? A három alak már bevégezte földi uralkodását – Szent László király, Mátyás király és II. Rákóczi Ferenc. A negyedik még nem jött el. De közel van, már elindult felénk... – Atillát olyan szinten ki akarták iktatni a magyar nép gondolatvilágából, hogy II. József a Szent Koronáról is levetette az Atillát ábrázoló képet. Most Konstantin van ugyanott. A legmodernebb technikák azonban segítenek a régi rajzolat rekonstruálásában. De Atilla nem csak a koronán adta át a helyét a bizánci uralkodónak. A régi naptárakban május 21-e volt Atilla névnap. Ugye kitalálják, hogy most melyik név kötõdik ehhez a dátumhoz? Igen, Konstantin. Hát ennyire fontos volt a csere. Ilyen szinten hamisították a történelmet. Akinek nincs múltja, annak nincs jövõje sem. Sajnos ez a cél a magyarsággal. – Erõszak, agresszió, testiség – ezt árasztja a modern nyugati kultúra. Két dolog közül lehet választani: vagy mi süllyedünk az õ szintjükre, vagy õket emeljük magunkhoz. De fel kell eszmélni, észre kell venni, hogy tudatos hazugságra épül a nemzetstratégiánk. És ha nem találunk magunkra, végképp elveszünk.

jó ha figyelünk

Zoldujsag.hu

külföldre is

Ha Alaszka déli részén végigautózunk az ún. Tok-Highwayn, a 11-es mérföldkõnél, Gakona település közelében az út mellett több kilométeren át szögesdrótkerítés húzódik. A kerítés mellett tábla figyelmeztet arra, hogy itt katonai terület kezdõdik. Ez az ún. HAARP Project (haarp = hárfa) fellegvára. A HAARP a High Frequency Active Auroral Research Program, azaz aktív magas frekvenciás program az auróra kutatására elnevezést takarja, vagyis hivatalosan az északi fény létrejöttét és tulajdonságait vizsgálja. Közremûködõi az US Navy (haditengerészet), a US Air Force (légierõ), valamit néhány egyetem és beszállító cég. A terület tulajdonosa az USA Védelmi Minisztériuma. Egy kívülálló számára már az is elgondolkodtató lehet, hogy vajon miért érdeklõdik az amerikai hadsereg az északi fény iránt? A projekt hivatalos leírása szerint a HAARP az ionoszféra fizikai folyamatait vizsgálja. Az ionoszféra a Föld légkörének felsõbb rétegei közé tartozik, a felszíntõl számítva 60-1000 km között található. Nevét onnan kapta, hogy különösen gazdag elektromosan töltött részecskékben, ún. ionokban. A Napból és a kozmikus térbõl eredõ természetes sugárzás folyamatosan újabb töltéseket hoz létre és süt ki. Az Északi- és a Déli-sark környékét sûrûn hálózzák be a földi mágneses tér erõvonalai, ennek következtében itt gyakran fordulnak elõ nagy felületre kiterjedõ kisülések. Ezeket a földfelszínrõl is látható jelenségeket hívjuk északi fénynek vagy aurórának. A HAARP kutatásainak alapját a fenti képen is látható antennaerdõ képezi. Az ún. dipólusos antennákból jelenleg 48 van, a végleges kiépítettséghez 180 antenna felállítását tervezik. A kereszt alakú antenna egyik karja a 2,8-7 MHz-es tartományért, a másik a 7-10 MHz-es frekvenciasávért felelõs. Az antennák úgy vannak kapcsolva, hogy az ionoszféra szûk tartományát is képesek pontszerûen magas frekvenciás rádióhullámokkal bombázni. Az ionoszféra megcélzott tartományában ez elektromágneses folyamatokat gerjeszt, ami rádióhullámok kisugárzását eredményezi. Már régóta ismert, hogy az elektromosan pozitív ionoszféra az összességében negatív töltésû földfelszín ellenpólusa, így a két réteg

között folyamatos az elektromos feszültség. Ez a feszültség rendszeresen kisül, amikor valahol a Földön kitör egy vihar. Az ionoszféra fizikai tulajdonságait használja a technika a drótnélküli információátvitelhez. A földi adók által kisugárzott rádióhullámok számára az ionoszféra olyan, mint egy hatalmas homorú tükör. Visszaveri a rádióhullámokat, amelyek így nagy távolságokat is képesek áthidalni. Aki már megpróbálkozott azzal, hogy egy a középhullámú sávon egy távoli adót hallgasson, tapasztalhatta, hogy a vételi viszonyok naplemente után jelentõsen javulnak. Ennek oka, hogy ekkorra megszûnnek azok a zavaró effektusok, amiket a nap sugárzása okoz az ionoszférában. TESLA ÉS SCHUMANN FELFEDEZÉSEI A fentiekben körülírt fizikai tényeket elõször Nikola Tesla horvát fizikus és feltaláló írta le a XX. század elején. Tesla akkoriban Colorado Springsben folytatott kísérleteket a drótnélküli energiaátvitellel. Kísérleti berendezéseivel több százezer volt elektromos feszültséget hozott létre, amellyel képes volt mesterséges villámok elõállítására is. Rájött, hogy a villámlás mellékjelenségeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok kerülnek kisugárzásra, amelyek gyakorlatilag akadálytalanul képesek behatolni a földfelszínbe is. Ezzel a felfedezésével megtalálta azt a frekvenciát, amellyel Föld elektromágnesesen rezonál. Tesla munkáját akkoriban nem támogatta a tudományos közélet, és mivel felfedezéseinek gazdasági hasznát sem látták, munkájához nem talált szponzorokat, így az félbeszakadt. Majdnem egy fél évszázad telt el addig, amíg a müncheni egyetem egyik fizikusa - inkább véletlenszerûen ugyanezt a felfedezést tette: Schumann megállapította, hogy az ionoszfér a és a földfelszín közötti energia kisülések melléktermékeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok sugárzódnak ki, amelyek képesek rezonálni a Földdel. Ezek a rádióhullámok nemcsak behatolnak a Földbe, hanem ezáltal még fel is erõsödnek, emiatt hatalmas állóhullámok képzõdnek, s ezek képesek hosszú idõn át stabilak maradni. A Schumann-frekvencia pontos értéke: 7,8 Hz. A rendkívül alacsony frekvenciájú hullámok (ELF-hullámok) katonai hasznosítása szinte kézenfekvõ. Miután ezek a hullámok majdnem veszteség nélkül képesek behatolni a földfelszínbe és az óceánok vizébe, kitûnõen alkalmazhatók földalatti objektumok lokalizálására, de tengeralattjárók felderítésére és a velük folytatott kommunikációhoz is. AZ EMBERI AGY FREKVENCIÁI Az emberi agy elektromos áramainak EEG-vel történõ mérései megállapították, hogy agyunk 1-20 Hertz közötti elektromágneses hullámokat termel. Az orvostudomány ezt a spektrumot négy fõbb tartományra osztja, amelyek különbözõ tudatállapotokhoz kapcsolódnak: 1. A delta-hullámok (1-3 Hz) az álom nélküli mélyalvásban és a komatózus állapotokban dominálnak. 2. A théta-hullámok (4-7 Hz) azokra az alvási fázisokra jellemzõek, amikor álmodunk. 3. Az alfa-hullámok (8-12 Hz) a nyugalmas ébrenléti állapotokban lépnek fel (pl. meditáció során, röviddel az elalvás elõtt, illetve közvetlenül az ébredés után). 4. A béta-hullámok (13-20 Hz) a normális ébrenléti állapotra jellemzõek. A Schumann-frekvencia (7,8 Hz) tehát az agy alfa és théta-állapotának határán helyezkedik el. Ezenkívül ez az agyfrekvencia jellemzõ a legtöbb emlõsállatra is. Ez az azonosság minden bizonnyal nem véletlen: az evolúció folyamán alkalmazkodtunk az életterünk sajátosságaihoz, hiszen az elõbbiekben láthattuk, hogy ez a frekvencia jellemzõ bolygónk egyes természetes állapotaira.

jó ha figyelünk

külföldre is

27

A HAARP PROJEKT LEHETSÉGES HATÁSAI AZ EMBERI TUDATRA Az eddigi adatokból következik, hogy a HAARP projekt antennái tevékenységük mellékjelenségeként nagy mennyiségben termelnek olyan elektromágneses hullámokat, amelyek frekvenciája 7,8 Hz. A kérdés az, hogy ez a véletlen mûve, vagy szándékosan elõidézett jelenség? Mérések szerint az emberi agy hipnotikus állapotban is dominánsan alfa-hullámokat termel. A vizsgálatok ugyanakkor azt is igazolják, hogy hipnózis alatt az ember huszonötször könnyebben befolyásolható szuggesztiókkal, mint normál éber állapotban. Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy ezen információkat összekombináljuk. Alaszka messze van? Az ionoszféra tükrözési effektusát kihasználva egy kisugárzott jel nagy pontossággal juttatható el Földünk bármelyik pontjára. Amennyiben csak természetes állapotú Schumann-hullámokról van szó, nem feltétlenül kell rosszra gondolni, hiszen ezek a hullámokkal természetszerûen egyébként is napról napra találkozunk. Azonban könnyû visszaélni a Schumann-hullámok természetével: 1. A mesterséges sugárzás intenzitásának növelése befolyásolhatja az ember tudati állapotát, érzékenyebbé teheti a mindennapi normális szuggesztív befolyásolások iránt (pl. reklámok). 2. A rádiótechnikából ismerjük, hogy az adók közismert frekvenciái csak vivõhullámok, amelyekre a tulajdonképpeni információt ráültetik (felmodulálják). Ha például a rádiónkon beállítjuk az FM 104 MHz-es tartományt, nemcsak egy monoton hangot hallunk, hanem egy komplett rádióprogramot, beszédet, zenét. Ezeket a komplikált információkat a 94 Mhz-es vivõhullám segítségével juttatják el az adótól (rádióadól) a vevõig (rádiókészülékig), majd a rádiókészülék ezeket ismét hallhatóvá alakítja. Az adó és a vevõ közötti útszakaszon semmit sem hallunk a mûsorból. Mindennapjainkat ilyen jellegû elektromágneses hullámok sokasága között éljük, szervezetünk mégsem érzékeli õket. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a hagyományos rádiófrekvenciák egy olyan elektromágneses tartományhoz tartoznak, amiket az emberi agy nem képes érzékelni. Mi történik azonban akkor, ha egy alfa-tartományú ELF-hullámra, pl. egy teljesen szokványos Schumann-hullámra ültetünk információt? Feltételezéseink szerint pont ezzel kísérleteznek, többek között a HAARP projekt keretein belül. Könnyen elképzelhetõ, hogy ily módon gyanútlan emberek ezreinek agyába lehet észrevétlenül információkat eljuttatni. A HAARP projekt irányítói azzal nyugtatják a közvéleményt, hogy az alaszkai antennák teljesítménye nagyon alacsony. Azonban az emberi agy reakciója elektromágneses hullámokra még jobbára feltáratlan terület. Érdekes példa: egy hagyományos, kereskedelmi forgalomban is kapható játékmágnes térereje mintegy 1000 gauss, vagyis kerekítve kb. kétezerszer olyan erõs. mint a Föld mágneses mezeje (0,3-0,7 gauss). Ha a testünk vagy fejünk közelébe tesszük az elõbb említett mágnest, semmi jelét nem tapasztaljuk annak, hogy hatással lenne ránk. Ezzel szemben tudjuk, hogy az emberek és állatok a Föld mágneses terének legkisebb ingadozására is rendkívül érzékenyen reagálnak. Ezen alapul pl. az idõjárási érzékenység, hiszen a közeledõ vihar elõtt lokálisan csökken a földmágnesesség. Egész egyszerûen nem tudjuk még, hogy miért reagál az emberi agy gyenge impulzusokra ilyen erõteljesen, ugyanolyan jellegû erõs impulzusokra pedig egyáltalán nem. Forrás: BeregOnline

28

jó ha figyelünk

külföldre is