A TARTALOMBÓL: AZ ÉN KULTÚRÁM, A TE KULTÚRÁD, AZ Ő KULTÚRÁJUK (1. oldal) AKIKRE BÜSZKÉK LEHE. (2 4. oldal) KÖZSÉGEK KÖZÖSSÉGEK: MADOCSA (5 9

tmamk hírlevél

IIVV.. ÉÉVVFFO ww ww w..ttm OLLYYAAM maam MBBEERR M 99.. SSZZÁÁM mkk..hhuu 22001100.. SSZZEEPPTTEEM M w

A TARTALOMBÓL: AZ ÉN KULTÚRÁM, A TE KULTÚRÁD, AZ Ő KULTÚRÁJUK… (1. oldal) AKIKRE BÜSZKÉK LEHE‐ TÜNK… (2‐4. oldal) KÖZSÉGEK‐KÖZÖSSÉGEK: MADOCSA (5‐9. oldal) A NÉPMŰVÉSZETEK JE‐ GYÉBEN (10‐11. oldal) VÁNDORGYŰLÉS (12‐14. oldal) BEHARANGOZÓ (15‐16. oldal) A borító címlapján:

Stekly Zsuzsa Nyári délután (tűzzo‐ mánc)

∗ AZ ÉN KULTÚRÁM, A TE KULTÚRÁD, AZ Ő KULTÚRÁJUK… ∗

Fogyatékkal élő embertársaink örömszerzése a kultúra segítségével Tolna megyében a 2010‐es nyárvégen

Gáti Mariann szépet láttató Meseháza vak és gyengénlátó fiatalokat fogadott

Egy napra „színházzá tették a világukat” a tengelici kulturális seregszemlén…

A forma és a szín, a különféle alapanyagok lát‐ ható jellegzetességei és a látóteret felosztó térbe‐ liség – a látó ember számára mind‐mind magától értetődő adottságai világunknak, így a kultúra és a művészetek világának is. Ám mennyivel más szerepet játszanak mind‐ ezek a vakok és a gyengénlátók életében! Gáti Mariann faddi művész immár országos hí‐ rű Meseházába látogattak – a Tolna Megyei Ön‐ kormányzat támogatásával, a Tolna Megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületének szervezésében – a nyáron Fadd‐Domboriban üdülő vak és gyengén‐ látó fiatalok. A kis házi múzeum háziasszonya se‐ gítségével tapinthatóvá vált számukra a formák vi‐ lága, kísérő meséiből megcsodálhatóvá a színeké, megszólaltatott hangjaik révén hallhatóvá az alko‐ tások alapanyagaié. És közben észrevétlenül – a szemük helyett a lelkükkel – körbejárhatták, bir‐ tokba vehették a Meseház szemmértékkel szá‐ mukra felmérhetetlen kis birodalmát.

Tolna megyében immár hosszú évekre visszatekin‐ tő hagyománya van annak, hogy az integrált szociális intézményhálózat saját kulturális seregszemléjére gyűlik össze valamelyik intézménye székhelyén. Külön tiszteletet érdemlő jellegzetessége ennek a hagyo‐ mánynak, hogy a fogyatékkal élők, rehabilitációra szo‐ rulók otthonainak lakói is színre lépjenek, és bemu‐ tathassák kulturális produkcióikat. Az idén erre Tengelicen került sor, ahol többek kö‐ zött Belecskáról, Bonyhádról, Pálfáról és Regölyből ér‐ kező „sorstársak” is részt vállaltak a bemutatókkal va‐ ló közös örömszerzésben. A fellépők adottságainak megfelelően a produkci‐ ók egyik legnépszerűbb formája és eszköze a tánc. Több intézmény lakói is ezt választották. Ennek révén például szirtaki és angol keringő, valamint esernyő‐ táncoltatás is a hálás nézőközönség elé kerülhetett. De a tizennyolc műsorszám folyamán az előadó‐ művészeti ágak szinte mindegyike kapott valamilyen mértékben szerepet.

TMÁMK HÍRLEVÉL 2010. SZEPTEMBER

1

∗ AKIKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK… ∗ AKIKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK… ∗

Átadták Szekszárd város és Tolna megye kitüntető díjait

Szekszárd megyei jogú város Közjóért díját kapta KIS PÁL ISTVÁN népművelő, irodalmár

A szekszárdi Babits Mihály Mű‐ velődési Ház igazgatójának ke‐ rült Csepelről Szekszárdra több, mint két és fél évtizede. Népművelői pályafutása foko‐ zatosan vált egyre sokrétűbbé, meghatározó személyiségként kóstolt bele a városi televízió‐ zásba, hetilap‐szerkesztésbe. Egyidejűleg fontos szereplője lett városa közéletének is. Igazi elhivatottsága azonban az irodalmári és tanári pályán bontakozott ki. Gimnáziumi di‐ ákjaival színvonalas műsorokat, darabokat visz színre. Egyre többen ismerik szép szavú verseit, írásait, amelyek ihletője a leggyakrabban a szekszárdi bor. Számos irodalmi esten lép fel veretes sorait zenei kísérettel adva elő, természetesen mindig borral köszöntve rá. Maradandó kötetein túl ezek a kultúrát gazdagító alkalmak teszik elismert egyéniséggé.

A Tolna Megyei Önkormányzat Babits Mihály‐díját kapta STEKLY ZSUZSA zománcműves képzőművész

Szekszárd megyei jogú város Pro Urbe díját kapta FÖLDESI LAJOS hegedűművész, karmester

Így vall magáról: „A tűzzománc óriási lehetősé‐ geket rejt magában: a téma dönti el, hogy a határozott re‐ keszes technikával vagy a lá‐ gyabb, festő módszerrel valósí‐ tom‐e meg elképzeléseimet. Olyan képeket szeretnék készí‐ teni, melyek nem szorulnak magyarázatra, s belőlük béke és harmónia sugárzik. Nem elégít ki az, ha egy kép látvá‐ nyos, fontos, hogy legyen mondanivalója. Ezért nem vagyok tájképfestő, inkább az emberábrázolás ér‐ dekel. Van‐e szebb látvány egy szép női aktnál, pláne ha a mo‐ dell a saját kislányom? Egy szép nővel mindent ki lehet fejezni: a tavasztól az elmúlásig, a bol‐ dog anyaságtól a fiát sirató Madonnáig.” A bonyhádi művésznő tűzzo‐ mánc alkotásai sokaknak sze‐ reztek már sok örömöt me‐ gyénk közművelődési életében.

Az ország zenei életében nyil‐ ván elsősorban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem taná‐ ra, aki hegedű tanszakon diák‐ jai tucatjait készíti fel a zene‐ művészeti pályára. Törekvése, hogy ne csak az akadémiai körülmények közt ismerkedhessenek a növendé‐ kei a hegedüléssel. Kezdetektől beépíti őket az általa szervezett és vezetett zenekarba, hogy megismerhessék a koncertek igazi hangulatát már a kezde‐ teknél. Egyszerre tanár és mű‐ vész ebben a formában. A Szekszárdi Kamarazenekar élén Tolna megye szerte soka‐ kat avatott már be a klasszikus zene titkaiba sokszor egészen apró településeken is.. Tette és teszi ezt nagy művészi elhiva‐ tottsággal, közben pedig kö‐ zönsége iránti hallatlan tiszte‐ lettel, ezeken a koncertjeiken is tanári alázattal. Méltán fontos szereplő a megye kultúrájában.

2



Szekszárd megyei jogú város Pro Urbe díját kapta PÉK JÁNOSNÉ MARIKA népművelő, igazgatóhelyettes

A Tolna Megyei Önkormányzat Bezerédj István‐díját kapta BOGNÁR JENŐ polgármester, kórustag

Eredetileg magyar‐rajz szakos tanár, de pályája egészét a közművelődésben töltötte. Rövid ideig volt a szövetkezeti művelődés munkatársa, de előtte és utána mindmáig hosz‐ szú időn át a Babits Mihály Mű‐ velődési Ház népművelője Szekszárdon. Pályája utolsó hét évében az intézmény igazgató‐ helyettese. A város lakói elsősorban szín‐ házszervezőként, művészeti ki‐ állítások megálmodójaként, az amatőr művészetek segítője‐ ként és nem utolsósorban mű‐ velődési nagyrendezvények gazdájaként ismerik. A megyeszékhelyen kívül azon‐ ban az egész megye is ismeri, hiszen az általa gondozott te‐ vékenységek és rendezvények sokszor voltak megyei hatókö‐ rűek. Az amatőr képzőművé‐ szek közös nagy megyei kiállítá‐ saiban, országos bemutatkozá‐ sában oroszlánszerepet vállalt. Neki hálásak megyei gyermek‐ rajz‐pályázatok részvevői is.

A hozzá nem értők és szemé‐ lyét nem ismerők most bizo‐ nyára felkapják a fejüket: mit keres az itt méltatottak sorá‐ ban egy polgármester?! Erre szerintünk talán magában már az is feljogosítaná, hogy Bátaszék első embereként sok‐ sok éven át mennyit tett kisvá‐ rosa kulturális életének fellen‐ dítéséért. Sőt ha elfogadjuk, hogy a vá‐ rosépítészet egyféleképpen maga is művészet, akkor ennek irányításáért is idekerülhetne. A méltatottak sorába ezen a helyen azonban énekművészeti múltja emeli főleg. Számos bátaszéki, Tolna me‐ gyei, sőt szekszárdi kórus mondhatja el magáról, hogy hosszabb‐rövidebb ideig sorai‐ ban énekelt vagy énekel ma is. A vájtfülűek még emlékeznek rá mint kvartettben spirituálé‐ kat éneklőre. Sok‐sok hívő egy‐ házi kórusok tagjaként tud róla. A Passió helyi előadásakor év‐ ről‐évre Júdás szerepét viszi.

Szekszárd megyei jogú város Közjóért díját kapta RÜHL GIZELLA művészeti menedzser

Civil szakmája szerint szoftver‐ fejlesztésben „utazik”, és sokan ismerik internetes szolgáltatás indítójaként is. A közművelődés háláját azon‐ ban elsősorban mint művészeti menedzser érdemelte ki. Köztéri alkotások, művészeti események nem jöttek volna létre, ha közismert kitartásával, „rámenősségével” nem ő áll a háttérben. A legtöbbet a szép‐ művészetek köszönhetnek ne‐ ki. Nevéhez fűződik a TolnaArt, amely nem egyszerűen egy tér‐ ségi művészeti portál. Miköz‐ ben ennek révén eredetileg va‐ lóban a közismertséget biztosí‐ totta sok megyei képző‐, ipar‐ és népművésznek, mellettük irodalmárokat és zenészeket is a körbe fogadva, észrevétlenül egy erős művészközösség lét‐ rehozója és éltetője lett. Eközben maga is míves fotók készítője, amit elegáns album és kiállítás is bizonyított már a szekszárdiaknak.


3


A Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének Tolna Megyei Németségért nívódíját kapta HEPP ÁDÁM fesztiválszervező

A Tolna Megyei Önkormányzat közszolgáknak alapított díját, a Tolna Megye Kiváló Közalkalmazottja díjat kapta DR. BALIPAP FERENCNÉ könyvtárigazgató

A Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének Tolna Megyei Németségért nívódíját kapta FÓBER FERENC nemzetiségi hagyományőrző

A magyarországi németség kisebbségi kultúrájának egyik gócpontja Szekszárd. Nemcsak a Deutsche Bühne Ungarn itteni kőszínháza és előadásai teszik azzá, hanem színvonalas művészeti csoportok munkái, illetve rangos nagyrendezvé‐ nyek is. A közösségi működés színhelye leggyakrabban az újvárosi Szent István Közösségi Ház, de van, amikor a helyi németség kultúrája igénybe veszi Szek‐ szárd legrangosabb tereit is. Ilyen alkalom a Pünkösdi Fesztivál, amely vetekszik a Szent László‐napok, valamint a Szüreti Fesztivál eseményeivel is. Ennek az egész városhoz szóló nagy nemzetiségi ese‐ ménynek a főszervezője immár hosszú évek óta Hepp Ádám. A nagyrendezvény hagyomá‐ nyosan magas színvonala arról tanúskodik, hogy hozzáértése a szakemberekét meghazudtoló.

A szakmai pálya eredendően Dombóvárhoz köti. A művelő‐ dési központ és a könyvtár egy épületegyüttesben kialakult közös léte révén nemcsak saját szakmája ismeri el. Tizennyolc éven át volt az idei esztendőig a Városi Könyvtár igazgatója. Vezetése alatt az in‐ tézmény működése többol‐ dalúvá vált, korszerűsödött. Élen járt az országos stratégia helyi adaptálásában, a hálóza‐ tosság fejlesztése, azon belül a kistelepülések szolgáltatással való ellátása is a nevéhez fűző‐ dik a város kistérségében. Többfelé eMagyarország pon‐ tok, kiterjedt internet‐szol‐ gáltatás dicsérik vezetői kon‐ cepcióját. Ezeket a szakmai si‐ kereket számos pályázat sikere támasztotta alá, amelyek meg‐ fogalmazásában vezető szerepe volt. Sok‐sok rendezvény és ol‐ vasói kisközösségek létrejötte is neki köszönhető.

Tolna megyében közel három tucat német kisebbségi önkor‐ mányzat működött 2006 óta. Ezek közül jelentős szerepet vállal a megyei németség ha‐ gyományainak őrzésében, ápo‐ lásában és továbbadásában a németkéri. A „kier”‐i németek önkormány‐ zatának közismert elnöke Fó‐ ber Ferenc, aki oldalán a feleségével rengeteget tett és tesz a saját szellemi örökség megóvásáért. Nemzetiségi kórus és nemze‐ tiségi tánccsoport, svábbálok és honismereti kiadványok a ré‐ szei ennek az önfeláldozó te‐ vékenységnek. A Fóber Ferenc irányította munka nélkül bizony nagyon szegényes lenne a település közművelődési statisztikája. Nem merészség azt állítani, hogy Németkéren ha szín‐ vonalas kulturális esemény, ak‐ kor az a „kier”‐i sváboké…

4


∗ KÖZSÉGEK‐KÖZÖSSÉGEK SZEREPE A MEGYE KÖZMŰVELŐDÉSÉBEN ∗

EGY FALU HAGYOMÁNYŐRZÉSE A MEGYE HAGYOMÁNYŐRZÉSÉÉRT: MADOCSA ÉVEK ÓTA MEGYEI SZEREPET VÁLLAL Ebben a rovatunkban Tolna megye azon köz‐ ségeit mutatjuk be a szakmának, amelyek közös‐ ségi közművelődési tevékenységükkel kiemel‐ kednek a többiek közül, amelyek valamilyen mó‐ don az egész megye kultúráját tudatosan szol‐ gálják, és amelyek egy‐egy tevékenysége, ren‐ dezvénye külön is példaként szolgálhat mások számára. A Duna mentén van egy községünk, amely méltán megérdemli, hogy első legyen a be‐ mutatottak sorában, lévén, hogy a folklórjáról, népművészeti hagyományairól kiemelten ismert Tolna megyében évek óta a hagyományőrző nép‐ táncosok megyei találkozójának, szakmai napjá‐ nak megrendezését vállalja magára, és teszi ezt immár többedszer a szűkebb régió legrangosabb fesztiválja, a Duna Menti Folklórfesztivál kereté‐ ben: M A D O C S A Ha a népművelő szakmáról a legókonzervatí‐ vabb módon gondolkodó kollégákra bíznánk az értékítéletet, elszörnyülködve állapítanák meg, hogy ebben az 1800 lelkes faluban rendre nincs főállású, legtöbbször még tiszteletdíjas kollégájuk sem. Mi viszont jó szívvel propagáljuk, hogy van egy „népművelőtlen” község, ahol egy nagyon lelkes csapat Gelencsérné Tolnai Klára polgár‐ mester asszonnyal az élén szakmailag példás közművelődési tevékenységet serkent és minő‐ ségi helyi kultúrát fejleszt. Csapatában a Polgármesteri Hivatal dolgozóit mozgatta mögé Tubáné Benák Ibolya, illetve az egész falu tettre kész önkéntes civiljeit a „dok‐ tornő”, Dr. Skrenyó Margit (hogy a polgármeste‐ ré mellé most csak ezt a két nevet emeljük ki, az egyébként arra nagyon is méltó többtucatnyiból). A házigazda csapat törzsét az a helyi hagyo‐ mányőrző néptánc egyesület adja, amely megyén belül az egyik legnagyobb múltra visszatekintő közösség. Elnöke Dr. Volmanné Reich Márta. A kicsik és nagyok csoportjait mozgató fő szakmai irányító pedig már nagyon régóta Wünsch László. TMÁMK HÍRLEVÉL 2010. SZEPTEMBER

Madocsát a hagyományőrzés egyik „bástyájá‐ vá” Földesi János építette ki, aki néptanítóként kutatta faluja múltját, tárta fel annak szellemi örökségét, és gondoskodott a továbbadásról is. Már 1933 szeptemberében szüreti bált szerve‐ zett, hogy intézményesítse a hagyományőrzést. Ettől kezdve jó egy évtizeden keresztül augusz‐ tus‐szeptemberben évente annyi szüreti bál zaj‐ lott, ahány kocsmája a falunak volt (egy időben négy is). Az 1950‐es évektől a feladatot értelemszerű‐ en a művelődési ház vette át, és a rendszerváltás idején elszaporodó egyesület‐alapítások nyomán szállt a teendő a hagyományőrzők saját közössé‐ gére. A Madocsai Népi Együttes 64 évvel ezelőtt, 1946‐ban alakult. Célkitűzése az volt, hogy a szü‐ reti bálok keretében még felbukkanó, a helyi idő‐ sek által még jól ismert madocsai táncokat, dalo‐ kat, szokásokat fenntartsa a jövő nemzedékei számára. Az egész magyar mozgalomban szíve‐ sen táncolt motívummá emelték a madocsai ver‐ bunkot, a "szögény csárdást", a "selyöm csár‐ dást". Ezek feltámasztása mind‐mind Földesi Já‐ nos nevéhez fűződik. A madocsai táncokról tévé‐ felvételek készültek, az archivált filmek sokat használt értékes dokumentumai a magyar folklór tudománynak. Mint minden közösség életében, a madocsai néptáncosok hosszú történetében is következtek be kritikus időszakok. Az együttes szerencséjére az ország számos településén nagy civil erőket felszabadító 90‐es évek hatása Madocsát sem ke‐ rülte el. Azóta nem egyszer került sor olyan szü‐ retre, ahol az apróktól az öregekig minden táncos korosztály együtt kapott szerepet, ami által a rendezvény valóban a falu ünnepévé vált. Ennek ismeretében és jegyében választotta a hagyományőrzők Muharay Szövetségének me‐ gyei csapata saját megyei seregszemléje fő hely‐ színévé Madocsát. A falu a szervezési színvonallal érdemelte ki, hogy végül a Földesi János nevét vi‐ selő találkozó nemzetközi fesztivál része legyen. 5


2008 óta kerül sor évente a Duna Menti Folk‐ lórfesztiválra. Az elmúlt három év madocsai fesz‐ tiválnapjai, egyben Földesi találkozói olyan élmé‐ nyeket szereztek, olyan tapasztalatokkal gaz‐ dagítottak mindenkit, hogy a róluk szóló beszá‐ moló külön‐külön megtölthetné a Hírlevél egy‐ egy számát. Ha több megfontolás miatt sem ismétlődött idén a tavalyi Duna‐koszorúzás, annak európai híre lett, és a túlfélen továbbfejlesztve immár a fesztivál ígéretes mozzanatává vált. Ennek a 2009‐es madocsai kezdeményezésnek a sikeréről és továbbfejleszthetőségéről, szakmai tanulsá‐ gairól, az ott résztvevők véleményéről hosszú elemző írást lehetne készíteni. Ám önmagukban a 2010‐es helyi történések is sok‐sok tapasztalat‐ tal, ismerettel gazdagították a szakmát. Helyben, Madocsán pedig az ottani közösségi erőnek olyan megmozgatói és továbberősítői lettek, amiből megyénk sok‐sok települése tanulhatna.

Míg korábban a Tolna megyei fesztiválnyitó feladata jutott Madocsának (s az is kellően méltó volt Földesi János emlékéhez), 2010‐ben már az egész kétmegyés nagy nemzetközi fesztivál utol‐ só záró eseményének lett helyszíne és rendezője a falu. Mielőtt az események taglalásába és elem‐ zésébe kezdenénk, ehhez még annyi kívánkozik, hogy a községnek ez alatt a három év alatt még sohasem jutott a hét valamelyik rangos napja (szombat vagy vasárnap, végszükségben esetleg péntek) arra, hogy rendezési képességeit, közös‐ ségi rátermettségét bizonyítsa. Mindig a hetek valamelyik közbülső napjára esett a madocsai fesztiválprogram és ezzel a Földesi János Néptánc Találkozó is. Ráadásul egy ízben az ég is csúnyán leszakadt rendezvény közben, és 2010‐ben is ijesztgetett néhány csöppel és dördüléssel. A falu mégis minden alkalommal jelesre vizsgázott, azaz mit sem zavarta a hétköznap adottsága.

6



Visszatérő hagyomány immár az is, hogy a rendezvény mindig a helyi temetőben veszi kez‐ detét. A megye és a falu vezetői, a madocsai együttes, sok helyi polgár, valamennyi részvevő csoportból egy‐egy népviseletes pár és az együt‐ tesek vezetői a család képviselőinek társaságá‐ ban Földesi János síremlékét keresik fel. Rövid méltató emlékbeszédet követően (amelyet 2010‐ ben Dr. Pálos Miklós, a Megyei Közgyűlés alelnö‐ ke mondott) népzenészek szomorú hegedűszavá‐ ra kerülnek a márványlapon egymás mellé a megemlékezés koszorúi. Litván és román, olasz és bolgár, lengyel és baszk táncos fiatalok számá‐ ra ez egyaránt szokatlan. Megrendülten figyelik, hogy ebben az országban a helyi folklór nagyjai emlékét ilyen méltósággal őrizzük. Eközben kint Madocsa Paks felől bevezető fő‐ utcáján (az Iskola és a Sportcsarnok közötti tér‐ ségben egész föl a temetőkapuig) már felgyüle‐ keztek a Tolna megyei és a külföldi együttesek,

hogy felvonulásukkal is emlékezetessé tegyék a napot. Azonban nem a hagyományos értelemben vett egyszerű utcai menettánc következik. Olyan értelemben sem, hogy nem városban lévén, itt nem tolonganak tömegek az út mentén. Csopor‐ tokban, kupacokban kíváncsiskodnak a helyiek és erre az alkalomra jött vendégeik. Ami viszont ez‐ után következik, az az igazán különlegesen madocsai! A menet két perc múltán a „Nyitott Porták” útjára érkezik. Itt‐ott ténylegesen szélesre tárva egy‐egy ud‐ var a saját nagycsaládjával és segítőivel. Jó fala‐ tok, sütemények, kortyolnivaló a táncosok közé lépő népviseletbe öltözött helyi fiatalok kezében, tálcáin, kosarában. És a zenét, éneket, táncot, vonulást nemcsak egy‐egy kis koreográfia és az érte járó taps szakítja meg, hanem ez a magyaros kínálgatás is. A külföldiek megint ámulnak. Elő‐ ször óvatosan nyúlnak a számukra újszerű ízek felé, azután egyre bátrabb kóstolókká válnak.


7


Hasonló részletességgel lelkendezhetne a krónikás az egész rendezvény minden apró rész‐ letéről. A Paksi Atomerőmű jóvoltából is maga‐ sodó hatalmas fesztiválsátor minden tekintetben európai színvonalat képvisel, a szomszédságában hosszan nyúló „Madocsai Ízek és Mesterek” sá‐ torutcája avatja mégis igazán magyarrá. A rendezvény tereit amúgy mindenhol a he‐ lyiek figyelmessége öleli körbe. Többszázan kap‐ ják meg a kis filcvirág‐kitűzőt, így ismerszik helyi‐ ek közt a vendég, illetve ez egyféle közönség‐ számláló is lehet (2009‐ben könyvjelző is járt mellé). Mindenhol a legudvariasabb útbaigazítók, jut kísérő mindenkire, ha kell. A hatalmas sátor többszáz ülőhelyével az ide‐ genben első látványra akár kétségeket is éb‐ reszthet: megtelik ez műsorkezdésre közönség‐ gel? És íme, az esti kezdéskor már állnak is kör‐ ben. A falu őszintén magának érzi ezt a rendkívüli ünnepet még hétköznapján is.

Mind a nyolc együttes műsorát töretlen ér‐ deklődés kíséri, pedig a program végül is jóval hosszabb a tervezettnél. Hát persze! A visszatap‐ solások, ráadások jócskán megnyújtják. És ami a legtermészetesebb, a helyi fellépők többszörösen is kitesznek magukért. A műsor végén minden csoport képviselőit a színpadra várják, miután a polgármester asszony és a megyei alelnök ünnepélyes szavaival bezárul a fesztiválfolyam. Oklevél, ajándék jár mindenki‐ nek. Itt nem hirdetnek győzteseket, ennek a napnak minden résztvevő a nyertese. Az egész rendezvényt a Faluházban záró álló‐ fogadás méltó slusszpoén. A házigazdák – akár‐ csak az előző években – most is nagyon kitesznek magukért. Pompás tálak, mindennel, mi szem‐ szájnak ingere, és százaknak szóló elegancia. És megint külföldi hüledezés. Nem hiszik, hogy egy mindössze 1800 lelkes magyarországi faluban juthatnak ezekhez az élményekhez.

8



És akkor még nem esett szó a különféle kísérő eseményekről. Van év, amikor a folklór szakma gyűlik össze a háttérben tanácskozásra, van, ami‐ kor a hagyományokra való emlékezést filmvetítés is kíséri. Rangos népművészeti kiállítások is ér‐ keztek már ebből az alkalomból. Vagy kézműve‐ sek bemutatóira került sor. Összesen és egészé‐ ben a madocsai Földesi találkozó, egyben Duna menti fesztiválnap nem egy erre a névre keresz‐ telt egyszerű falunap. Méltán nevezhető megyei kulturális ünnepnapnak. Olcsó és könnyű megoldás lenne ezekben a sorokban azzal hivalkodni, hogy lám‐lám a Tolna Megyei Általános Művelődési Központ mire ké‐ pes. Intézményünk mint fesztiváligazgatóság természetesen sokat tesz azért, hogy színvonalas nemzetközi tartalommal is megteljen ez az ese‐ mény. Ám a helyiek lelkesedése, áldozatos mun‐ kája és töretlen elkötelezettsége nélkül ez a nap sohasem lenne az, ami lett. És itt újra ki kell emelni, hogy történik mindez „népművelőtlenül”. Nincs az a túlképzett, nincs az a nagy tapasztalatú szakember kollégánk, aki bármekkora tudásával, bármekkora gyakorlatával mindezt így megtervezné és levezényelné. Ehhez kell a helyi közösség lelke, kell az akarata. Sajátos adottság, hogy a falu polgármester asszonya és több hivatali segítője a madocsai ha‐ gyományőrzők közül nőtt ki, nevelődött ki maga is. Sajátos adottság, hogy minden szabad kapaci‐ tását feláldozni kész a falujáért egy a népzene és népművészetek iránt családi öröksége alapján el‐ köteleződő gyermekorvos asszony és családja, aki értelemszerűen fogadnak el fontos hangadó‐ ként. Sajátos adottság, hogy a falu „nyakas re‐ formátussága” közösségmozgató energia is egy‐ ben. A felsoroltak önmagukban azonban nem lennének elegendőek. Kell hozzá, hogy a helyi közösségeknek tekin‐ télye, egyenrangúsága legyen a falu vezetői előtt – és persze fordítva is. Vezetők és közösségek kölcsönös megbecsülése húzódik a háttérben. Az eredményeket senki sem akarja magának neve‐ sítve kisajátítani. Sem szakmai, sem hatalmi ala‐ pon. Ezt tekinthetjük az egyik olyan összetevő‐ nek, amitől a madocsai példa példaértékűvé vál‐ hatott.

Másik összetevő a helyiek egy tekintélyes csoportjának az önkéntessége. Önmagában ezért sem szerencsétlen, ha a teendőket levezénylők és irányítók sem a rendezvény sikeréért kapják fi‐ zetésüket. Ahol a vezetőknek is önként vállalt többlete a kultúra mozgatása, ott jut a háttérbe is bőven önkéntes. És évek alatt – mint Mado‐ csán is – már helyi értékké válhat, hogy ki lehet tagja a bonyolítók csapatának. Ez a második összetevő azonban még mindig kevés lenne egy lényeges harmadik nélkül. Ahogy a madocsai rendező csapat rákészül a feladatára, az egy állandó tanulási folyamat. Nem szerveznek manapság a városi cégek, szervezetek körében oly divatos tréningeket vagy meetingeket, nem hívnak nagy pénzekért celeb szakembereket ma‐ gukat okítandó. Már önmagában mindennapi együttléteik során újra és újra tudatosítják a leg‐ fontosabbakat, készülnek a feladatra, észrevétle‐ nül „kikérdezik”, „próbavizsgáztatják” egymást. A rendezvény lezárultával pedig kiértékelnek, hiz‐ lalják a már meglévő tapasztalatokat. És bűn lenne nem észrevenni egy negyedik összetevőt, amely az önkénteseket a leginkább megköti a csapatban. Bárki felléphet merész öt‐ letekkel, mérlegelés után a közösség azokat ne‐ megyszer magáévá teszi, beemeli a rendezésbe. És bárki felléphet adott esetben kemény kritiká‐ val is, nemcsak bölcsen hozzátenni, bölcsen el‐ venni is mindig lehet. Tolna megyében – hál’ Istennek – nem egy fa‐ lu van, amelyről hasonló bemutató szólhatott volna ebben a számunkban. Amiért mégis Mado‐ csára esett a választás, az egy ötödik lényeges összetevő: a tartalom! Manapság a falunapokat, községi ünnepi kul‐ turális eseményeket megrendelő, elváró és fi‐ nanszírozó helyi vezetők és – ne szépítsük! – he‐ lyi nagyközönség is a kereskedelmi média bűvö‐ letében lesz rabjává az éppen aktuális divattartalmaknak. Kezd általánossá válni, hogy az igazán „menő” a nagyvárosi módi helybehozá‐ sa bármi áron. Madocsán a tartalmat nemzeti, megyei és he‐ lyi népi hagyományok tisztelete diktálja. Alázat a szellemi örökség iránt. A kulturális gyökerekben a helyi jövő garanciájának megérzése.


9

∗ A NÉPMŰVÉSZETEK JEGYÉBEN ∗ A NÉPMŰVÉSZETEK JEGYÉBEN ∗

AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSRA PÁLYÁZÓK DÉL‐DUNÁNTÚLI RAGIONÁLIS ELŐZSŰRIZÉSE ÉS VÁLOGATOTT ANYAGÁNAK TÉRSÉGI KIÁLLÍTÁSA A Tolna Megyei Önkormányzat Általános Mű‐ velődési Központja vállalta a Hagyományok Háza által meghirdetett Országos Népművészeti Kiállí‐ tás Dél‐Dunántúli Regionális Kiállításának meg‐ szervezését és megrendezését. A régiós pályázati felhívást, az aktuális infor‐ mációkat és a kiállításról készült képeket a Bara‐ nya, Somogy és Tolna megyében élő népművé‐ szekhez levél, intézményi honlap és Hírlevél kere‐ tében juttattuk el. A felhívásunkra előzetesen több mint kétszázan jelezték a részvételi szándé‐ kukat. A pályázati anyag bírálatára a zsűritagokat a Hagyományok Háza által megjelölt szakemberek közül választottuk ki, felkérésükkor a pályázatra beküldött tárgyak jellegét vettük figyelembe. En‐ nek megfelelően a meghívott zsűritagok voltak: Csupor István etnográfus, Katona Edit etnográfus (a Néprajzi Múzeum megbízásából), Marx Mária etnográfus, Mónus S. Béla fafaragó, a Népi Ipar‐ művészeti Osztály zsűritagja, Gombosi Beatrix etnográfus és Lőrincz Etel textiltervező iparmű‐ vész. Ténylegesen végül is 192‐en adták be pályáza‐ ti anyagukat, közülük egyéni pályázó 102 fő volt, a szakkörön keresztül pályázó pedig 90 fő. A szakkörök száma 9 volt, ebből 7 hímző‐ és 2 szö‐ vőszakkör nyújtotta be tagjainak alkotásait. A há‐ rom megyéből összesen 18 szakágban érkeztek be pályamunkák (hímzés, viselet, csipke, baba, szőttes, kékfestő, fazekasság, faművesség, csont‐ és szarufaragás, ékszer, nemez, játék, mézeska‐ lács, hímes tojás, fonható szálas anyagok, bőr‐ művesség, fémművesség). A Baranya, Somogy és Tolna megye alkotta Dél‐Dunántúli Régióból összességében 919 pá‐ lyamunka érkezett be, ebből országos versenyre – a szigorú válogatást követően – továbbjutott 219 alkotás, továbbá a zsűri a régiós kiállításra ezeken túl még 114 tárgyat választott ki. Így tér‐ ségi szinten 333 tárgyat állíthattunk ki.

A kiállítás helyszíne az előzetes tervekkel el‐ lentétben a Dunaföldvári Vár Fafaragó Galériája lett. A változás oka az volt, hogy a szekszárdi Ba‐ bits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza az AGÓRA pályázaton nyert átépítés kezdetének bizonytalansága miatt nem vállalta a kiállítás fo‐ gadását. A Dunaföldvári Galéria volt a közelben az egyetlen alkalmas kiállítóhely Tolna megyé‐ ben, amely méretben és külső adottságaiban is méltó helyszíne lehetett a régiós kiállításnak. A helyszín megválasztása több szempontból is sikeresnek bizonyult. A Dél‐Dunántúli Régiónak a főváros és az Alföld felől is kapuját jelentő kisvá‐ ros történelmi műemlékének környezete méltó hangulatot kölcsönzött. A kiállítás nyitva tartása idején több jelentős és népes rendezvény is zaj‐ lott a Vár udvarán, többek között a Duna Menti Nemzetközi Folklórfesztivál is. Ennek alapján szépszámú külföldi érdeklődő is gyönyörködhe‐ tett a mai magyar népművészet térségünkben születő alkotásaiban. Intézményünk nem rendelkezik önálló több teremből álló épülettel, ezért a begyűjtés idősza‐ kában raktárhelységet kellett bérelni Szekszár‐ don, majd ezt követően Dunaföldváron. Az ennek következtében bonyolított többszörös anyag‐ mozgatás kissé megnehezítette például a kizsűri‐ zett anyagok gyors visszajuttatását, de bízunk benne, hogy elért sikereik kárpótolták az alkotó‐ kat. Somogy megyében a Somogy Megyei Nép‐ művészeti Egyesület és a Somogy Megyei Múze‐ umok Igazgatósága, Baranya Megyében a Bara‐ nya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ volt segítségünkre a pályamunkák begyűjtésénél. A kiállítás 2010. június 19‐től augusztus 13‐ig volt megtekinthető a Dunaföldvári Vár Fafaragó Galériájában. A kiállítást a Dunaföldvári Vár többi kiállításának is köszönhetően több ezren tekin‐ tették meg az ország minden részéből, de a már említett külföldi fesztiválvendégeken túl számos további idegen országbeli látogató is.

10


∗ A NÉPMŰVÉSZETEK JEGYÉBEN ∗ A NÉPMŰVÉSZETEK JEGYÉBEN ∗

XXIV. MESTERSÉGEK ÜNNEPE FÓKUSZBAN A JELES NAPOK KISMESTERSÉGEI 2010. AUGUSZTUS 19‐22. A Mesterségek Ünnepe, a tárgyalkotó élő nép‐ művészet fóruma 2010‐ben huszonnegyedik al‐ kalommal került megrendezésre. A Budai Vár történelmi környezetében négy napon keresz‐ tül, a Szent István‐naphoz, nemzeti ünnepünk‐ höz kötődően kézműves mesterek működő mű‐ helyekben mutathatták be a tradicionális népi mesterségek fortélyait, a közönséget is bevonva az alkotás folyamatába. A magyar népművészet hagyományos nagy ün‐ nepén Tolna megyét 22 kézműves képviselte, 14 településéről érkező alkotóink 11 kézműves szakmának a legszebb darabjait vonultatták fel, és mutatták be egyszersmind azok készítésének módját a négynapos rendezvényen.

A Mesterségek Ünnepén minden évben egy‐egy mesterség a rendezvény középpontjába kerül. A Magyar Nemzeti Galériában egy reprezentatív ki‐ állítás keretében a kiválasztott szakma Magyar‐ ország legjelesebb magyarországi mestereinek és külföldi alkotóinak munkái kapnak bemutatkozási lehetőséget. Idén a jeles napok kismesterségei‐ ként a mézeskalács‐készítés, a gyertyaöntés és a tojásfestés kerültek középpontba. A kiállítás főhelyén láthattuk a szekszárdi Petrics család mézeskalács‐készítő eszközeit és munkáit. Látha‐ tók voltak továbbá keramikusainknak, Csúcs End‐ rének és Kozák Évának a 2010‐es jeles napi kis‐ mesterségek munkavégzését segítő kiegészítő al‐ kotásai, valamint Molnár Éva tojásfestő művei is.


11

∗ MAGYAR NÉPMŰVELŐK EGYESÜLETE XXVII. VÁNDORGYŰLÉSE ∗

„SALVETE ARTIS CULTORES IN SAVARIAM!” Colonia Claudia Savariensium (CCS), a 2000 éves város köszönti a látogatót! Nagy örömünkre szolgál, hogy a Magyar Népművelők Egyesülete XXVII. Vándorgyűlése Vas megyében, a megye‐ székhelyen, Szombathely városában kerül meg‐ rendezésre. Bátor elhatározással vállaltuk az idei évben a házigazdai szerepet, mert hisszük, hogy a kultúra szervezőinek rendszeres és ismétlődő találkozási alkalmai kiváló lehetőséget adnak ar‐ ra, hogy a szféra szakemberi ismeretük bővítése mellett felejthetetlen élményekben részesülje‐ nek. A Vándorgyűlés programjának összeállítása‐ kor az a cél vezérelt bennünket, hogy legyen le‐ hetőség a hivatalos kultúrpolitika prominens képviselőivel való találkozásra, az elkövetkező évek közművelődést érintő kérdéseinek megis‐ merésére. Jusson idő a személyes találkozókra, a baráti beszélgetésekre, a felhőtlen szórakozásra és pihenésre is. A szakmai kirándulások – melyek ebben az évben a jelentkezők számára ingyenesek – lehe‐ tőséget adnak Vas megye és a megyeszékhely megismerésére, de a kíváncsi utazók eljuthatnak a szomszédos országok magyarok lakta területei‐ re, Burgenlandba és Muravidékre is. Az idei vándorgyűlés fő helyszíne a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) Ady téri épülete, de a programban fontos szerepet kap a Claudius Szálló is, amely szálláshely kapacitásá‐ val lehetőséget ad arra, hogy minél nagyobb számban együtt legyenek a szakmai találkozó résztvevői. A Vas megyében dolgozó kollégák nevében kívánom, hogy érezzék jól magukat nálunk, le‐ gyenek vendégei a tradíciókban és kulturális ér‐ tékekben bővelkedő ezer éves Vas megyének, az ókori Róma hangulatát idéző városnak, és nem utolsó sorban a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központnak.

A művelődési házak az ország leglátogatot‐ tabb kulturális terei. Ezt mutatják a számok, s ezt mutatja a napi gyakorlat is. Az ország minden pontján megtalálhatók. Kö‐ zösségek otthonai, az amatőr alkotóművészet műhelyei, a kortárs művészetek közvetítői, a tár‐ sasági élet színterei, a felnőttoktatás erősödő bá‐ zisai, az információk központja, a szórakozás és kikapcsolódás, a helyi ünnepek és fesztiválok helyszínei. A népművelők, művelődésszervezők pedig ezek szervezői. Nagy a felelősségük, hisz felada‐ tuk közszolgálat a szó legnemesebb értelmében. Közösségfejlesztés, értékteremtés és értékközve‐ títés. A Magyar Népművelők Egyesülete ezért tartja fontosnak, hogy minden évben megrendezze vándorgyűlését. Találkozni, módszereket, ötleteket adni egy‐ másnak, melyet aztán hazatérve hasznosítha‐ tunk. Találkozni a közművelődés fejlesztési irányait meghatározó országos szervezetek döntéshozói‐ val, képviselőivel és együttműködő partnereink‐ kel. Megtalálni és meghatározni közösen, együtt‐ működve azt az utat, amely a közösségek és egyének kulturális esélyeit és fejlődését szolgál‐ ja. Köszönjük Szombathelynek a házigazda sze‐ rep felvállalását. És köszöntjük a 30 éves intézményt, mely az elmúlt évtizedekben oly sok jó példát mutatott szakmánknak. Most, a választások után, bizonyára rengeteg kérdés foglalkoztatja a munkatársakat. Bízom benne, hogy a kérdésekre eredménye‐ sen keressük majd a válaszokat!

Sajó Attila Joós Tamás elnök igazgató Magyar Népművelők Egyesülete Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (Információ: vandorgyules.kulturista.hu)

12



A VÁNDORGYŰLÉS PROGRAMJA 2010. október 12. kedd 11.00 ‐18.00 REGISZTRÁCIÓ (MMIK) 12.30‐14.30 Ebéd (Hotel Claudius Szálló) (1500Ft/fő) 15.00‐18.00 PLENÁRIS ÜLÉS (MMIK színházterem) Köszöntök: • Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke • Dr. Ipkovich György, Szombathely MJV polgármestere • Sajó Attila, a Magyar Népművelők Egye‐ sülete elnöke • Joós Tamás, a Megyei Művelődési és If‐ júsági Központ igazgatója Ünnepi köszöntő és előadás: Szőcs Géza kulturális államtitkár NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUM 16.30 szünet: KÖZÖS FOTÓZÁS (MMIK dísztér) 17.00 – 18. 00 KITÜNTETÉSEK ÁTADÁSA (MMIK színházterem) 18.00 ‐19.00 Lágler Péter: Közösségi művészet, közösségi művelődés ( 102‐es terem) A közönség és a közösség bevonása kor‐ társ képzőművészeti alkotások megvaló‐ sításába; a „public art” egyes magyaror‐ szági eseményeinek bemutatása – film‐ vetítés és beszélgetés az MMIKL Kutatási Főosztálya projektjéről. 18.00 – 20. 00 Szabadprogram 20.00‐02.00 FOGADÁS ÉS KULTURÁLIS PROG‐ RAMOK (MMIK) (3500 Ft/fő) • Fogadás – pohárköszöntő (aula), majd svédasztalos vacsora (Médium Galéria) • A közművelődési szféra bálja (Frédi és zenekara) ‐ aula • "Ballada éjjel irodalmi est" (Jordán Ta‐ más – Joós Tamás) ‐ kamaraterem • „Keleti Pályaudvar” ‐ Cseh Tamás est (Romhányi András – Tóth Csaba) ‐ kis ba‐ lett‐terem

•

•

•

Folk kocsma – magyar és moldvai tánc‐ ház (Moldva Express Együttes – Zsivány Zenekar) ‐ 17‐es terem KultúrBár – (Meggie és Peltzer Géza , sanzon est: kuplék, sanzonok, táncdalok) ‐ 125‐ös terem "Éjszakai Denevér Bár – (nemcsak) Já‐ tékterem" – az MMIK LOGO Ifjúsági Szol‐ gálat interaktív, játékos bemutatkozása

2010. október 13. szerda 10.00‐12.30 SZAKMAI BESZÉLGETÉSEK ÉS KON‐ ZULTÁCIÓ (MMIK színházterem) Meghívott előadók: • L. Simon László elnök: A közművelődés finanszírozási szerkezetének átalakítása (A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS KULTURÁLIS ÉS SAJTÓ BIZOTTSÁGA) • Dr. Kálnoki‐Gyöngyössy Márton helyettes államtitkár: A közművelődés kitörési pontjai és fejlesztési lehetőségei (NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUMA) • Jankovics Marcell elnök: A Nemzeti Kul‐ turális Alap stratégiája (NEMZETI KULTURÁLIS ALAP) Házigazda: Majthényi László alelnök (VAS MEGYEI KÖZGYŰLÉS) 12.30‐14.00 Ebéd (Hotel Claudius Szálló) (1500Ft/fő) 14.00‐21. 00 SZAKMAI KIRÁNDULÁSOK (Indulás a Szálló elől) 21.00‐02.00 Búcsúest (Hotel Claudius Szálló) Dj: Neczpál György 2010. október 14. csütörtök 09.30‐12.00 • KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS A PART‐ NERSZERVEZETEK RÉSZVÉTELÉVEL • MNE KÖZGYŰLÉS • VÁNDORGYŰLÉS ZÁRÁSA 12.00‐14.00 Ebéd (Hotel Claudius Szálló) (1500Ft/fő)


13


A VÁNDORGYŰLÉS SZAKMAI KIRÁNDULÁSAI I. VASFÜGGÖNY TÚRA A PINKA‐SZURDOKBA Történelmi gyalogtúra az egykoron elzárt Pinka‐ szurdokban A gyalogtúra útvonala: Felsőcsatár‐ Felsőcsatár, Vasfüggöny Múzeum ‐ Pinka‐szurdok ‐ Bozsok Felsőcsatár az ország nyugati határán, Vas me‐ gyében lévő, Szombathelytől 18 km‐re elhelyez‐ kedő kisközség. A Vas‐hegy északkeleti lábánál romantikus katlanszerű elhelyezkedését kiemeli az Ausztriából jövő 2 km‐es Pinka‐szurdokvölgy. Látnivalók: • Pinka‐szurdok • Szűz Mária‐kápolna • vaskori halomsírok • Vasfüggöny Múzeum A kirándulást követően a megfáradt vándorok a bozsoki Aranypatak Vendéglőben ízlelhetik meg a táj jellegzetes ételeit és finom italait. II. A SASOK BIRODALMA – városnéző túra az ókori Savaria városában A 2000 éve lakott település római kori emlékek‐ kel bővelkedik. A városi sétán a Savaria Törté‐ nelmi Karnevál szervezésének megismerésén túl ezekkel ismerkedhetnek meg a kirándulók. A XV. Apollinaris Legio II. Cohorsának táborában pedig igazi római hangulatban próbálhatják ki a részt‐ vevők a harci eszközöket, ismerkedhetnek meg a római legionáriusok nehéz életével és kedvenc időtöltésükkel a gyakorlatozásokkal. A nap vé‐ gén a fáradt időutazók római legionáriusokkal la‐ komán vesznek részt. • Romkert • Isis Szentély • Savaria Múzeum kőtára • Történelmi Emlékpark – a római legio tá‐ bora III. HÉTRÉTORSZÁG – kirándulás az Őrségbe „Hétrétország” – Sülyi Péter az Őrségi Alapítvány elnöke illette az Őrséget ilyen szép mesebeli név‐ vel. A gazdag kulturális programokkal rendelkező térség csodálatos környezete és az ott élő embe‐ rek vendégszeretete vonz évente sok‐sok látoga‐ tót az egykori határvidékre. A kiránduláson részt‐

vevők megismerkedhetnek a programok szerve‐ zőivel, a szerek és porták világával és természetesen megízlelhetik a helyi étel‐ és ital‐ specialitásokat is. • Őrségi Alapítvány „Hétrétország” • Szalafő, Pityerszer, • Velemér, • Magyarföld • Szentgyörgyvölgy IV. BURGENLANDI KIRÁNDULÁS Útiokmányok: útlevél vagy érvényes személyi igazolvány szükséges, hivatalos pénznem: Euro Az egykor Magyarországhoz tartozó vidéken ugyan kevés magyar él, de a határ menti kapcso‐ latok révén több közös program is volt már a burgenlandi magyarok és Vas megye szervezésé‐ ben. A kirándulók megismerkedhetnek az Őrvi‐ dék településivel, hagyományaival, megtekintik az alsóőri tájházat és találkoznak a kulturális egyesülettel valamint az őriszigeti magyar nép‐ táncegyüttessel. A program este közös vacsorá‐ val zárul, ahol a közös tánc sem elképzelhetetlen • Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, Felsőőr • Burgenlandi Református templom, Őrisziget • Alsóőri Tájház V. SZLOVÉNIAI KIRÁNDULÁS Útiokmányok: útlevél vagy érvényes személyi igazolvány szükséges, hivatalos pénznem: Euro A hármas határtól délre fekvő Szlovéniában lévő Lendva és Vas megye kapcsolata példaértékű és hagyományokon alapul. A szakmai programon részt vevők megismerkedhetnek a lendvai szín‐ házzal és a Bánffy Központban működő Szlovénia Magyar Szövetséggel, valamint a Muravidéki Rá‐ dióval és munkatársaival. A nap végén a lendvai hegy levét és finom ételeket megkóstolva búcsú‐ zunk szlovéniai magyar barátainktól. • A lendvai Színház megtekintése • A Bánffy Központ megtekintése • Muravidéki Rádió • Lendvai vár

14


∗ BEHARANGOZÓ ∗ BEHARANGOZÓ ∗ BEHARANGOZÓ ∗ BEHARANGOZÓ ∗

TOLNA MEGYEI FILHARMÓNIA IFJÚSÁGI HANGVERSENYSOROZAT A Tolna Megyei Általános Művelődési Központ több mint egy évtizede szervezi a megyében az ifjúsági hangversenyeket általános és középisko‐ lás diákok részére. Évente összesen 36 koncertet rendezünk, melyeken a több mint háromezer résztvevő diák a komolyzene, a jazz, a népzene rendkívül széles tárházából kap ízelítőt. Megfor‐ dulnak a koncertjeiken nagynevű szólisták, zene‐ karok, a magyar zenei élet nagy egyéniségei, de a világ más részein is elismert karmesterek, zené‐ szek is. A Filharmónia Dél‐Dunántúli Kht‐val közösen szervezett bérlet három hangversenyt tartalmaz, melyek mindegyike hangszerbemutatóval, ismer‐ tetővel gazdagított, ezáltal a közönség megis‐ merkedhet a művek keletkezésének körülménye‐ ivel, az alkotók életével. A koncertek a megye következő településein hallhatók: Hőgyész, Gyönk, Tamási, Dombóvár, Bonyhád, Simontornya, Dunaföldvár, Paks, Báta‐ szék, Szekszárd, Tolna. A három előadást magában foglaló bérlet ára csupán 950.‐Ft. Az előadásokkal kapcsolatban bővebb felvilágosí‐ tást, tájékoztatást Czink Judit nyújt a 20/851‐ 4334‐es telefonszámon.

2010. november 22 ‐ 26. Közreműködnek: Kuncz László, Károly Edit, Szigetvári Dávid és a Savaria Barokk Együttes Művészeti vezető és moderátor: Németh Pál Műsor: Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló ‐ vígopera 2011. január 31 ‐ február4. Közreműködik: Daniel Speer Rézfúvós Quintett (a képen) Műsor: "Az opera másként" Verdi: Aida – Bevonulási induló Weber: A bűvös vadász ‐ Vadász kórus Wagner: Tannhäuser ‐ Zarándok kórus Mozart: Varázsfuvola ‐ Sarastro áriája Bizet: Carmen – részletek 2011. március 23 ‐ 29. Közreműködik: Pécsi Szimfonietta Vezényel: Cser Miklós/Ménesi Gergely Moderátor: Kircsi László Mesélő: Sólyom Katalin Műsor: Prokofjev: Péter és a farkas


15

∗ BEHARANGOZÓ ∗ BEHARANGOZÓ ∗

Pannon Mediterrán Ősz 2010 2010. szeptember 4 - október 24.

TOLNA MEGYEI ÁLTALÁNOS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT

KÖZMŰVELŐDÉSI SZOLGÁLTATÓ INTÉZET 7100 SZEKSZÁRD, Szent István tér 11‐13. II. emelet 211‐es szoba Telefon/fax: 74/505‐649 E‐mail: [email protected] KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKATÁRSAK: DR. SAY ISTVÁN igazgató Telefon: 74/505‐651 E‐mail: [email protected] BAJSZNÉ KISS MAGDOLNA igazgatóhelyettes Telefon: 74/505‐649 E‐mail: [email protected] CZINK JUDIT közművelődési főtanácsos Telefon: 74/505‐649 E‐mail: [email protected] KOMJÁTHI TAMÁSNÉ HORVÁTH ÁGNES közművelődési főtanácsos Telefon: 74/505‐649 E‐mail: [email protected]

A Pannon Mediterrán Ősz sorozat célja a Dél‐ Dunántúl kulturális értékeinek bemutatása. A nemzeti, nemzetiségi és etnikai kisebbségi kulturális hagyományainak megismertetése, a kulturális turizmus kínálatának bővítése, ösztönzése. A fesztiválsorozat egy csokorba gyűjti az őszi mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódó népszokásokat, hagyományokat. Ebben az időszakban érnek be az őszi gyü‐ mölcsök, a szőlő, kezdődik a szüret. A majd két hónapig zajló fesztiválsorozat jó példája Baranya, Somogy, Tolna megyék települései‐ nek, kistérségeinek, a megyék és az ország‐ határokon átnyúló összefogásra.

DIÁKSPORT IRODA 7100 SZEKSZÁRD, Szent István tér 11‐13. II. emelet 210‐es szoba DIÁKSPORT MUNKATÁRS: FÖLDESI GYULA diáksport főtanácsos (megyei titkár) Telefon/fax: 74/505‐661 Mobil: 20/463‐1401 E‐mail: [email protected] TANULÁSI KÉPESSÉGET VIZSGÁLÓ SZAKÉRTŐI ÉS REHABILITÁCIÓS BIZOTTSÁG 7100 SZEKSZÁRD, Garay tér 9. (Katolikus Általános Iskola épületében) VEZETŐ: PONGRÁCZ ZSÓFIA igazgatóhelyettes (bizottságvezető) Telefon: 74/510‐645 Fax: 74/510‐646 E‐mail: [email protected]‐online.hu

TMÁMK HÍRLEVÉL – Kiadja: A Tolna Megyei Általános Művelődési Központ. Szerkesztik: a TMÁMK közműve‐ lődési munkatársai (Bajszné Kiss Magdolna, Czink Judit, Komjáthi Tamásné Horváth Ágnes). A Hírlevél felelős szerkesztője és kiadója: Dr. Say István igazgató. Köszönjük a Tolna Megyei Elnöki Kabinet (Ótós Réka és Wessely Judit) fotókkal, hírekkel való hozzájárulását. TÁMOGATÓK: Tolna Megye Önkormányzata – Nemzeti Kulturális Alap

16


A TARTALOMBÓL: AZ ÉN KULTÚRÁM, A TE KULTÚRÁD, AZ Ő KULTÚRÁJUK (1. oldal) AKIKRE BÜSZKÉK LEHE. (2 4. oldal) KÖZSÉGEK KÖZÖSSÉGEK: MADOCSA (5 9

Recommend Documents