A TARTALOMBÓL: A gyakorló önzés, maga Ha ebbõl a számból mást nem is, de ezt feltétlen olvassa el!!! Automobilo necesse est?

A TARTALOMBÓL: A gyakorló önzés, maga . . . . . . . . . . . . . . 3 Ha ebbõl a számból mást nem is, de ezt feltétlen olvassa el!!! Automobilo necesse est? . . . . . . . . . . . . . 6 A néma nemzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Ha ebbõl a számból mást nem is, de ezt feltétlen olvassa el!!! Amíg nem késõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Hamis MSZP-szlogenek . . . . . . . . . . . . . 13 Nyílt levél Tony Blairnek . . . . . . . . . . . 14 Egyre nagyobb félelemben élünk . . . . . . 15 Megmaradni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Viszonyunk a Fideszhez . . . . . . . . . . . . . 17 A golyóstollak forradalma . . . . . . . . . . . 19 Itt a Fidesz titkos kampányterve . . . . . . 20 Tények és ferdítések a Fidesz plakátjain 21 100% valóság – Megcsináltuk! . . . . . . . 24 Puska, Kóka, sültkrumpli. . . . . . . . . . . . 27 A kettõs állampolgárság igazi arca. . . . . 28 Politikai aktualitás . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Feketén, Fehéren . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Sólyom, Putyin, Gyurcsány – Örvendjetek! 32

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout

– leseperték a magyar karok megalakításának kérését – Az etnikai alapon történõ különválás itt és most nem demokratikus és nem európai, ezért szépen leseperjük az asztalról a magyar karok kérését – ez a summája a BBTE mai szenátusi ülésének. A karok létrehozását többek között 149 magyar oktató, 83 európai akadémikus (köztük 11 Nobel-díjas), az összes erdélyi magyar püspök és több magyar polgármester, valamint 400.000 aláíró erdélyi magyar támogatja. EUROPÉERRÉ VEDLETT ROMÁNOK Borítékolható volt a magyar oktatók 83 százaléka igényének román részrõl való elutasítása, hiszen a magyar karokért vívott harc nem most kezdõdött, és eleget láttunk már. Inkább az volt a félõ, hogy nem mondanak egyenes nemet az erdélyi magyarság ezen igényére, hanem az eddig alkalmazott halogató taktikával elnapolják a kérdés megvitatását, vagy – ahogy erre is volt már példa – azt hangoztatják, hogy nem tartozik az egyetem hatáskörébe a karok létrehozása. Végül mindkettõ bekövetkezett: bár nem szavazott a szenátus a kérésrõl – ennyi súlya sincs a magyar nemzetiségû oktatók elsöprõ többségének -, elfogadtak egy határozatot, amely kimondja, hogy az etnikai alapon való elkülönülés nem európai és nem demokratikus, ezért inkább a BBTE multikulturalitásának elmélyítésén kívánnak továbbra is fáradozni – mint tették azt oly nagy sikerrel az elmúlt tizenöt évben, amint ezt a határozat leszögezi. „Az Egyetem tetteit a modern demokráciák mély igazsága hatja át, melynek értelmében folyamatosan elválasztani embereket egymástól etnikai alapon ugyanolyan hiba, mint folyamatosan beolvasztani õket“ – fogalmaznak a határozat írói. Hivatkozási alapnak szerepel egy olyan mondat is a dokumentumban, melyben az áll, hogy az egyetem korszerûsítése érdekében bármennyit lehet vitázni a továbbiakban is. ELÕRE ISMERT FORGATÓKÖNYV A határozat elfogadása is igazi demokrata szellemiségre valló módon történt, olyannyira, hogy az Erdély Ma hírportálon már vasárnap olvasható volt annak egész forgatókönyve. Megtudhattuk, hogy pénteken ülésezett az egyetem rektorátusa (melynek tagjai Salat Levente és Nagy László rektor-helyettesek is). A rektorátus határozata alapján az intézmény szenátusa már „elfogadta“ a másnap elõterjesztendõ határozattervezetet. A 20-i keltezéssel közzétett egyetemi közlöny 84. oldalán kezdõdõ határozatban a szenátus elõre eldöntött tényként kezeli a határozattervezet sorsát – erre hivatkozva pedig elutasítottnak tekinti a magyar oktatóknak a karok létrehozására vonatkozó kérését. A Százak Tanácsának utolsó nyilvános ülésén Duray Miklós és Pozsgay Imre tartott elõadást a nemzeti egység a megmaradásért címmel. Pozsgay a rendszerváltást és a nemzeti ügyeket bagatellizáló liberális vonalról beszélt, míg Duray a nemzetpolitika elmúlt másfél évtizedét ismertette a hallgatóság elõtt. Most már jó, rosszabb nem lehet – így jellemezte Pozsgay Imre elõadásában Magyarország helyzetét. Mint fogalmazott, a magyar Mohács óta az a nemzet, amelyik még a gyõzelmekbõl is képes vesztesen távozni. A politikus szerint a rendszerváltás erkölcsiségét mára elvesztettük, ugyanakkor elismerte már a kezdetben eldõlt, hogy rossz úton indulunk el. Emlékeztetett arra, 2

A közlönybõl az is kiderül, hogy a kérést nem a két magyar rektor-helyettes egyike „terjesztette elõ“, hanem az egyetem rektora, Nicolae Bocsan. „Tehát a hétfõi döntés minden részlete alaposan elõ lett készítve, mi több, elõre meghozva is, már három nappal korábban (!)“ – állapítja meg Erdély vezetõ hírportáljának szerzõje. SZAVAZÓGÉP-ROMÁNOK, MEGFÉLEMLÍTETT ÉS SEMMIBE VETT MAGYAROK Minekutána a fiatalok megmozdulása a sajtó figyelmét a szenátusi ülésre irányította, az egyetem vezetése szerette volna minél botránymentesebben leseperni a karok kérelmét az asztalról. Ennek érdekében a karok létrehozását szorgalmazó Bolyai Kezdeményezõ Bizottsághoz közel álló szenátusi tagok nem is kaptak meghívót az ülésre. Akik mégis elmentek, azoknak hosszas kirohanásokat kellett végighallgatniuk a szeparatizmus rendkívül veszedelmes és elítélendõ voltáról, majd ismételten felhívták a figyelmüket az elfogadandó határozat ama passzusára, mely szerint mindenki azon az egyetemen taníthat, amelyiken akar, a vezetõség elõ fogja segíteni ezen vágyának teljesülését. Aki ezek után sem értett a szóból, azzal a rektor maga bánt el: az egyik magyar tanárnõ sírva hagyta el az épületet még az ülés vége elõtt. Ezek után a szenátus 86 igen és 10 tartózkodó szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadta a multikulturalitást, demokráciát és európaiságot elmélyítõ határozatot. „MEGMENTETTÜK A MULTIKULTURALITÁST!“ Ha a karok létrehozását elfogadtuk volna, az a multikulturalitás feladását jelentette volna. Ez a határozat pedig tovább mélyíti az egyetem multikulturalitását, ugyanakkor az egyik pontjának értelmében bármeddig, hangsúlyozom, bármeddig kiterjeszthetõek a korszerûsítésrõl folytatott viták, ami azt jelenti, hogy tovább vitázhatunk a kérdésrõl. Végül is magyar jelenléttel történt a szavazás" – magyarázta Ovidiu Pecican, az egyetem szóvivõje a szavazás után. Salat Levente magyar anyanyelvû rektorhelyettes azt mondta: „A BKB-sok a magyar tanárok frusztrációját kihasználva - olyan okokból, melyeket nem kívánok megnevezni - adták be ezt a kérést, és kérték a megvitatását, illetve a róla való szavazást. Tisztában voltak vele, hogy amennyiben lesz szavazás, az elutasító lesz, és erre akarták a további lépéseiket alapozni.“ Újságírói kérdésre, támogatja-e a karok létrejöttét, visszautasította a választ. Köztudott viszont, hogy nem írta alá az erre vonatkozó kérést.

hogy a rendszerváltás valódi alternatívája az 1987-es lakiteleki találkozó volt, ám ezt a nemzeti vonalat a jóval erõsebb liberális hamar elnyomta. Kiemelte, ennek a liberális vonalnak a gyökerei még a Kádár-korszak közepére nyúl vissza, irányítói azok voltak, akik meghitelezték az adósságcsapdában fulladozó Magyarországot. A liberális vonal nemzetrombolása 1989-ban nem volt forradalmi a helyzet, ami ugyancsak erõsítette a liberális vonal helyzetét és esélyeit – hangoztatta Pozsgay Imre, aki szerint ennek az irányzatnak a számlájára írható többek között az is, hogy a korszak társadalmi kiábrándultságát még a rendszerváltás elõtt

Bagoly Zsolt – kuruc.info

lecsillapították. Ez a vonal – figyelmeztetett Pozsgay – a nemzeti ügyeket azóta is állandó jelleggel bagatellizálja. Mint közölte, a szovjetek kivonulása után a piac szállta meg az országot. Hozzátette azt is, hogy az elmúlt másfél évtizedben a nemzet felügyelete alól fokozatosan kikerült az állami vagyon nagy hányada. A munkahelyek számáról is szólt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a rendszerváltás pillanatában 5,5 millió munkavállaló volt Magyarországon, addig jelenleg 3,7 van, amihez ha hozzáadjuk azt a 700 ezer dolgozni akarót, akkor is közel egy millió a deficit. A politikai elit egy része valójában azon dolgozott, hogy megfossza az államot funk(folytatás a 14. oldalon) jó ha figyelünk

– avagy A társadalom legkisebb, legújabb alapegysége: az individuum – Az emberiségre az egyik legtöbb szenvedést, pusztítást, halált és rombolást hozó gigantomán zsarnok néhány röpke pillanat erejéig reinkarnálódik a másik népelnyomó diktatúrából született utódpárt választási kampányában, az egoista mûminiszterelnök újfent – akaratlanul is – beletapos a lelkivilágunkba. Persze az is lehet, hogy az ámerikai PR-team feledkezett meg arról, hogy hol vannak éppen, és kinek is dolgoznak.

Természetesen azonnal kitört a skandallum. Nem, nem arra gondolok, hogy a nem csekély áthallással náci húrokat pengetõ kampányolás ellen szót emelt az ellenzék, hanem arra, ahogyan a mindig elfogulatlan és semlegesen is jóindulatú Pallagi Fefénél, az Angol utcai megmondó-emberek szektájának egyik oszlopos tagjánál, aki még az élõ fába is beleköt, kiverte a biztosítékot a németes nevû ellenzéki képviselõ, amikor ez ügyben vele beszélgetett a közszolgálati tévé reggeli beszélgetõs mûsorában. Pallagi Fefe jó szokásához híven magyarázta a magyarázhatatlant, próbálta enyhíteni a jó ha figyelünk

rettenetet, láthatóan kevés sikerrel. Na, mondok, még a végén ennek a Tomi gyereknek kell majd magyarázkodnia! Aztán persze a Kereszttûzben Hiller (micsoda névhasonlóság!) pártelnök úr helyére tette a dolgokat, mondván OV bizonyos kijelentései kapcsán õ érdekes módon soha nem asszociál a nácikat odaadóan kiszolgáló Vichy-kormányra, így ebben az esetben is erõltetett a dolog. Az öt perc alatt félreállított pártelnökbõl hirtelen megszólalt a történész. Mi más is szólalhatott volna meg, hiszen pártbéli funkcióinak ellátására tök alkalmatlan, gondolom ezért is lépett át rajta pillanatok alatt hanyag eleganciával Francisco, magyar hon senki által legitimen meg nem választott táncos lábú mûminiszterelnöke. De – ahogyan azt a költõ mondaná – „újult erõvel lépjünk a tettek más mezejére”. Érdekes analógia figyelhetõ meg az én saját, külön bejáratú országomért kampányoló szélsõséges törpeminoritás és a múlt terebélyesen sötét és baljós árnyalatú fellegeit nyomasztóan ránk borító, mára magát szociáldemokrataként aposztrofáló szoci áldemokrata tömegpárttá konszolidálódott szegfûmintás utódpárt kampánystratégiája között. Ez a közös pont pedig a végtelen önzés.

Talán a másság és a tolerancia jelzésértékû zászlóvivõinél ez a momentum egy fokkal jobban elõtérbe kerül a politikai hatalomért folytatott gátlástalanul tobzódó audiovizuális ingerorgiában, mint a másik gyökértelen kaszt, az internacionalisták esetében (bár újabban már nem éneklik az Internacionálét!), egy dolgot azonban bizton állíthatunk, a jelenlegi kormányzó pártok kampánya a megtestesült önzés, maga. ÉN, ÉN, ÉN! ÉS MEGINT CSAK ÉN! ÉS MINDIG CSAK ÉN! Mintha a Mátrix címû film végtelen számban önmagát klónozó Smith ügynöke köszönne vissza a moziból. A különbség mindössze annyi, hogy itt nem a kitûnõ ausztrál színész Hugo Weaving szórakoztat minket, hanem egy hórihorgas ripacs, aki úgy tûnik még az okirat-hamisítástól sem riad vissza, valamint elmaradhatatlan oldalnehezéke, akinek gépen fölébe szállva minden bizonnyal csak térkép e táj, a piros helikopterén a magos levegõégben száguldozó Kóka Johnny, kisállattartó, a Pannon Puma hazai nemesítõje. Majd ÉN! Megmondom, hogy mit csinálunk! (Már megint ez a csinálni. Szörnyû!) Majd ÉN! Megmondom a tuttit! Majd eljön az ÉN! Országom. (Naná, hogy az enyém! Majd a tiétek? Még mit nem!) 3

Tudom, hogy már számos alkalommal idecitáltam a világ egyik, ha nem a legbriliánsabb szociálpszichológusát, Elliot Aronsont, és az õ csodálatos sárga fedeles könyvét, „A társas lény”-t, de most mégis újból erre a mûre kell hivatkoznom. Az ember ugyanis hiába egyedülálló individuum, egyszeri és megismételhetetlen egyéniség, közösségben, társadalomban érzi jól magát. Vagyis társas lény. Nem véletlen, hogy a társadalom legkisebb alapegysége nem az individuum, az egyén, hanem a család. De ha nekem és Elliot Aronsonnak nem is hisznek, higgyenek a régi több ezer éves indiai bölcsességeknek: A déli országban volt egy város, melyet úgy hívtak: Szüzek öröme. Élt benne egy király, kinek neve Halhatatlan Hatalom volt. Jól ismerte mindazon könyveket, amelyek az élet bölcsességeivel foglalkoztak. A lábát sugárzó fénybe vonta az elõtte térdeplõ hatalmas királyok fejékének gyémántjaiból áradó ragyogás. Mindent tudott az ember életét édesebbé tevõ mûvészetekrõl. Ennek a királynak volt három fia. Úgy hívták õket, hogy Gazdag Hatalom, Harcias Hatalom, Végtelen Hatalom, és mindhárman szörnyen ostobák voltak. (Pancsatantra – Öt könyv)

Az atomizált, szétesett nép, nemzet, társadalom létrehozása és manipulálása az egyén önzésén alapul. Az önzést – Jöjjön el az ÉN országom! – Magyarország legszélsõségesebb, legantidemokratikusabb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivõ parlamenti pártja, az SZDSZ fejlesztette immáron tökélyre. Azt még – egyelõre – nem teszik hozzá, hogy legyen meg az ÉN akaratom!, de ki tudja, mit hoz a holnap? Igaz, Fleto már kezd bepróbálkozni e téren is. 1 ország, 1 ember, 1 program. Mi van ha jövõ héten még hozzábiggyesztik az ámerikai tanácsadók, hogy 1 akarat? Akkor bizony szem- és fültanúi leszünk, amint az állampárti szocializmus fõnixmadárként újjáéledve magánszocializmus képében immáron teljesen reinkarnálódik. A különbség csak annyi lesz, hogy a „Párttal, a néppel 1 az utunk!” helyett, most a mozgalmi szlogen valahogy így hangzik majd: „A bankkal, a vagyonnal 1 az utunk!” Innen pedig már csak 1 ugrás, hogy a népnek szóló üzenetek sorában újból bevezetésre kerüljön „A munka szabaddá tesz!” szlogen, amelyrõl mindannyian tudjuk, melyik kapura volt kifüggesztve. Mivel Hiller pártelnök úr a média nagy nyilvánossága elõtt közölte, hogy semmiféle náci áthallás nincs, a magam részérõl el tudom képzelni, hogy az ámerikai PR-team tanácsára ezt is simán bevezetnék. Ott se lenne semmilyen áthallás. Egy apró megjegyzés a fentiekhez. A zseniális Hofi Géza egyik száma jut eszembe, amiben arról beszél, hogy a vállalati bulin a kubai vendégmunkások összeverekedtek a rendõrökkel és jól helyben hagyták õket. A korabeli pártmédia természetesen nem számolhatott be errõl, hiszen baráti, elvtársi országok állampolgárai nem szoktak összeverekedni egymással (Egyik marxista lövi a másik marxistát. Gyerekek! Annyira azé’ nem olcsó a lõszer!), pláne nem a rendõrökkel, arról meg aztán végképp nem lehetett beszélni, hogy ütik a magyar rendõrt, így a rádióban elhangzó tudósításban illetékes elvtárs – nem Koltay, hanem az akkori! – azt nyilatkozta, hogy (idézem): „Semmiféle verekedés nem volt!” Mire Gejzánk felháborodottan aszongya: „Az újság meg azt írta, hogy volt!” Hát szóval ilyen ez a „most akkor van náci áthallás, vagy nincs náci áthallás” dolog is. És akkor egy kis színes így a végére, mintegy lezárandó a témakört. Tényleg nem azért, mintha nekem bármi bajom lenne Hiller pártelnök úrral, de ha a hagyomány állításának hinni szabad, a Hitler családban a családfõ egy idõben eljátszadozott a gondolattal, hogy Hillerre módosítsa (majdnem azt írtam magyarosítsa) a nevét. Még szerencse, hogy nem tette meg, mert akkor a pártelnök úr ilyen névvel egész biztosan nem lenne pártelnök úr, de lehet, hogy még a szocialista párt közelébe se engednék, mondván a médiában nem elõnyös a szerepeltetése. Megyünk tovább. 4

Visszatérve még néhány röpke gondolat erejéig a szegfûmintás utódpárt amolyan Sancho Panza-féle oldalnehezékéül szegõdött erõszakosan aljas törpeminoritásának ügyes-bajos dolgaihoz, a Kovács Pistike sorsáért feltétlenül és odaadóan aggódó toleránsok „Jöjjön el az ÉN országom!” feliratú plakátjait a dús képzeletû nép több helyen is szellemes kiegészítéssel látta el. Leleményes honfitársaink még arra is ügyeltek, hogy a forrás is azonos legyen. A nép hangja Isten hangja! – tartja a mondás. És valóban. De talán még pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy a nép keze Isten keze. Legalábbis az embernek könnyen támad olyan érzése, hogy a neoluxos festékszóró sprayt, maga az Úr keze vezérelte, amikor a hozzá szóló csodálatos imádság félre sikerült parafrázisa alá ezt a szellemes szellemi riposztot kanyarították oda, hogy aszonyga: „de SZabaDíts meg a gonoSZtól!” Ja kérem, csak tiszta forrásból! Apropó! Kovács Pistike véletlenül nem az uniós biztos Kovács „Smith ügynök Casanova” László bácsi unokája? Vagy az is lehet, hogy szerelemgyerek? Mit lehet tudni? Egykori külügyérünkrõl is csak így most, õszülõ halántékú szépkorában derült ki, mennyire nagy természete van, már ami a hölgyek becserkészését és levadászását illeti. Forró Tamás, Szabó István és Paskai bíboros után mi minden elõ nem kerülhet még a furmányosan érdekes és pártatlanul elfogult honi médiában?! Megyünk tovább. A piac (és Mammon) mindenhatóságát feltétlenül, megkérdõjelezhetetlenül és fennen hirdetõ bagázst önmaga jólétén kívül láthatóan semmi más nem érdekli. Jelzésértékû az, ahogyan e témakörben Varga Mihály, a polgári kormány egykori pénzügyminisztere nyilatkozik: „Ennek a kormánynak a gazdaságfilozófiáját még Csillag István fogalmazta meg a ciklus elején: »Angliában sincsen Cronwell Terv, Ausztriában sincs Mária Terézia Terv, nekünk sincs szükségünk Széchenyi Tervre.« Ez egyrészt nem volt igaz, nagyon sokféle módon segítenek minden országban a hazai vállalkozóknak. Ami viszont rosszabb: Csillag István lényegében azt mondta ki, hogy a magyar vállalkozó nem számíthat a magyar kormányra. Ott a piac, majd az mindent megold.” Ismételten és nagy tisztelettel feltenném újfent a már oly sokszor elhangzott kérdést: Tulajdonképpen mi a rossebbér is fizetünk mi adót akkor az államnak? Mindeközben Miska Kancsó, alias Dörmögõ Dömötör, vagy ahogyan újabban elnevezé õt a pest flaszter dús képzeletû népe, „Brumi, aki kiebrudalta Medgyessyt”, szóval a száz kiló marhahús az önteltség kevély magabiztosságával és pökhendiségével nyilatkozik ölebmédiájuk alákérdezõinek, miközben a Kovács Pistike projekten dolgozó szélsõséges törpeminoritás renoméján éppen újabb folt esik. Az egykoron szélsõségesen antikommunista színekben tündöklõ, mára azonban posztkommunista szekértolóvá konszolidálódott sajátos parlamenti érdektömörülés kampány gépezetének eleddig jó ha figyelünk

Új meghatározás, az ún. „alsóközépkategóriás autó elnevezést felváltó, egyszersmind szemléletesebb Családi gépkocsi elnevezés olajozottan mûködõ fogaskerekei közé újabb apró homokszem került 1, azaz egy darab pedofíliával megvádolt képviselõjelölt személyében. Valljuk meg õszintén, ez az apró momentum a katolikus egyház szürke eminenciásait a pedofília és a homoszexualitás célkeresztjébe tévõ politikai erõre nézve, meglehetõsen kínos. A párt, mely olyannyira érzékeny a szabad(os)ságra, mint az US. Armyban a gyors reagálású haderõk az „Átvágjuk a gordiuszi csomót!” fedõnevû hadmûvelet keretében, rövidre zárta a dolgot, úgy kirúgta a számára kínossá vált jelöltet, hogy a lába se érte a földet. Megszabadultak a nehezéktõl, irány az 5%-os parlamenti küszöb. Arccal a parlamenti büfé felé! Több nem is kell, ennyi éppen elég az újabb négy esztendeig tartó kormányzati zsaroláshoz. Dõl a lé, nekünk jó legyen, a többi nem számít. És eljön az õ országuk. „Csak egészség legyen, a többit majd megvesszük!” – tartja a zsidó mondás. Csakhogy most már az egészséget is meg akarják venni! Nekik van rá pénzük. Az a fontos, hogy nekik jó legyen. Hogy velünk mi lesz? A kutyát nem érdekli. Legfeljebb ezeket, a jobboldali kutyákat, ahogy jó múltkorában szeretve tisztelt mûminiszterelnökünk kifakadt. Pedig a jelek szerint ezek a kutyaütõ jobboldaliak tudhatnak valamit. Magyar Vizsla ide, jobbos kóbor kutyák oda, ha valaki leül a Hír TV képernyõje elé és megnéz egy Nemzeti konzultációs vagy Országépítõ rendezvényt, az egy másfajta, az elõbb ismertetettõl gyökeresen eltérõ szemléletmóddal találja szemben magát. Úgy tûnik, a már nem annyira fiatal demokraták megértették az idõk és az emberek szavát. Igaz, ehhez ki kellett mozdulniuk Butapestrõl, nyakukba kellett venniük az országot, és talán április 9-e után, ha Isten is megsegít minket, elmondhatjuk majd, hogy megérte. Megérte, mert a Lendvai „Sipánka” Ildikó, egykori kultúrcenzor, ma önkéntes mérvadó által csak ígéretlicitnek nevezett retorikai versengés új megvilágításba kerül, ahogy mondani szokták, így azért mindjárt „más a leányzó fekvése”. A Fidesz kezd tisztába lenni azzal, hogy a politikum önzésébõl, a magukat mindenek felettinek képzelõ, a nép feje fölött döntõ önjáró politikusokból elege van már az embereknek. Ha demagógia, ha nem, ha populizmus, ha nem, az emberek most már szeretnének végre jól élni, nem mindig csak azt hallgatni – most már rendszerektõl függetlenül –, hogy majd a gyerekeidnek meg az unokáidnak jobb lesz. Nekünk legyen jobb végre, mert ha így folytatjuk tovább, nem lesznek gyerekeink meg unokáink! A narancsszínûek rájöttek arra – egy posztkommunista utódpárttól szokatlan módon, de – a lényeget mégiscsak az MSZP fogalmazta meg és mondta ki egyik 2002-es választási szlogenjében (amit persze késõbb eszük ágában sem volt betartani, sõt, hagyományaikhoz híven annak éppen az ellenkezõjére került sor), nevezetesen, hogy „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!” A magyar vállalkozókat – NEM KAMATMENTES HITELEKKEL, HANEM VISSZA NEM TÉRÍTENDÕ ÁLLAMI TÁMOGATÁSOKKAL! – fel kell tõkésíteni, hogy a piaci versenyjó ha figyelünk

ben valódi szereplõkként vehessenek részt. Több pénzt kell hagyni a magyar lakosságnál is, hogy megtakarításokat tudjanak eszközölni, és hogy megnövekedett fogyasztásukkal is elõsegítsék a magyar gazdaság élénkülését. Hiába állít elõ javakat a magyar gazdaság, ha azt a lakosság, szegénysége révén nem tudja megvásárolni, elfogyasztani. A jelenlegi kormánykoalíció egyfajta önzõ állambácsi szerepkörében tetszelegve elképesztõ mennyiségû jogcímen elképesztõ mennyiségû lóvét szed be tõlünk, amit aztán elképesztõ hatékonysággal szór szét Frutti helyett, miközben az életszínvonal helyett csak az adósságunk növekszik. Van erre logikus magyarázat? Ebben a rendszerben példának okáért az önkormányzatok nem tartoznak a csókosok közé, ennek lassan már katasztrofális következményeire egyre több polgármester hívja fel a figyelmet, immáron párthovatartozás nélkül. A különbözõ politikai pártok szemléletmódjaiban fellelhetõ különbözõségeket legközérthetõbben talán Cséfalvay Zoltán, a nemzeti konzultációs rendezvénysorozat fõ hallja kendje fogalmazta meg: „A konzervatívok a munkában hisznek, a neoliberálisok a pénzben, a szocialisták meg abban, hogy mások pénze egy elképzelt igazságosság szerint osztogatható.” De jól példázzák a szemléletmódbeli különbséget a nemzeti konzultáció után megrendezésre kerülõ országépítõ találkozókon elhangzó javaslatok is. A Széchenyi Terv újbóli bevezetésére most ne is vesztegessük a drága idõt, ez alap, gondolom ezzel mindenki tisztában volt. Álljon itt egy másik példa az önzés és az önzetlenség közötti különbség érzékeltetésére, mely talán elsõ ránézésre csökkenti az állam bevételeit, de összhatásában valószínûleg mégis csak kedvezõ eredményre vezet majd. Ez a javaslat nekem különösen megragadta a figyelmemet, részletekbe menõ alapossága és a hozzá kapcsolt más egyéb intézkedés miatt is. Ez a javaslat Szombathelyen hangzott el, ahol egy szintén sokakat, gyakorlatilag mindenkit érintõ téma, a közlekedés volt napirenden. Nagyon érdekes és jelzésértékû az, ahogyan a legnagyobb ellenzéki párt gazdasági stratégiája hozzááll a problémakezeléshez és megoldáshoz. A javaslat tárgya a ma még széles néprétegek körében a státuszszimbólum állapotában leledzõ személygépkocsi, rusztikusabban: autó. A javaslat szerint éppen itt lenne az ideje végre, hogy az autó kis hazánkban is átalakuljon azzá, aminek lennie kéne, hasonlóan minden normálisan mûködõ ország normálisan prosperáló gazdaságához, azaz egy mindenki által könnyen elérhetõ és megvásárolható tartós fogyasztási cikké. Miért fontos ez? Azért, mert a mobilitás korunkban nagyon fontos érték. A mai tömegközlekedési árak (és a hazai tömegközlekedés által nyújtott színvonal, valamint utazási komfort) mellett családi viszonylatban – 2 felnõtt, 2 gyerek – már korántsem biztos, hogy a tömegközlekedés az olcsóbb. Nagyobb távolságokra is kimozdulhatunk otthonról. A vidékiek munkába járásához is nagy segítség lehet az autó, hiszen nem vagyunk helyhez és idõhöz kötve. És még valamit! Mielõtt a reális és kevésbé reális zöldek a környezetvédõkkel karöltve kiakadnának, mint az Epeda sezlonyrugó, az õ megnyugtatásukra mondjuk el, hogy az új, modern személygépkocsiknak már szigorú EU-s emissziós (kibocsátási) értékeknek kell megfelelniük, tehát az sem elhanyagolható szempont, hogy mennyi idõ alatt tudjuk lecserélni az elöregedett, mûszakilag (és környezetvédelmileg is) elavult autóparkunkat. Ennek a cserének az idõtartama pedig nagymértékben függ attól, mennyiért tudjuk beszerezni az új, modern technológiával készült kevésbé környezetszennyezõ személygépkocsikat. No, mármost a Fidesz azt javasolta, hogy az 1600 cm³ vagy annál kisebb hengerûrtartalmú motorokkal hajtott személygépkocsik vásárlásakor ne kelljen megfizetni a regisztrációs adót. Ráadásul, hogy rátegyenek még egy lapáttal, azok, akik ilyen autók tulajdonosai, fél áron vehetnék meg az autópálya matricát is. 5

Bevallom õszintén, nekem ebben a javaslatban nem a regisztrációs adó eltörlése tetszett a legjobban, hanem a részletekbe menõ alaposság. Mirõl is van szó? Az ún. családi autóknál – érdekes új kategória, már az elnevezés is rendkívül találó, jól kifejezi a lényeget, sokkal jobban, mint a ma használatos „alsó középkategóriás” szóösszetétel –, szóval a kis lökettérfogatú autók esetében szocialista csökevény az 1500 cm³-es határ. Súlyadónál, kötelezõ felelõsség biztosítás megkötésekor is itt ugrik egyet az ár kategória. Az államszocializmus idején az 1500-as Lada jelentette a pórnép számára a csúcsot. Pártitkárok, tanácselnökök és más privilegizált elvtársak természetesen Volgával jártak, de mint tudjuk, a kivétel erõsíti a szabályt. Talán ezért van az, hogy egy másik kategóriahatárt meg éppen a 2500 cm³-nél húztak meg, a Volga motorja ugyanis éppen 2498 cm³ volt, tehát még éppen beleestek az olcsóbb sávba. A javaslat szem elõtt tartja a mai kor aktualitásait is, ami rendkívül fontos dolog, hiszen ez teszi életszerûvé, a mindennapokban hatékonyan és jól alkalmazható javaslattá. Ma az autógyártók vagy 1400, vagy 1600 cm³-es motorral készítik az ún. „alsó középkategória” mindennapos használatra tervezett modelljeit. Az 1,4-es motor még nem az igazi, az 1,6-os viszont a jelenlegi szabályozás szerint már a magasabb kategóriába esik, drágább a fenntartása. Akkor legalább a vásárlásnál nyújtsunk némi kedvezményt! Nem igaz? Arról nem is beszélve, hogy mennyire okos és elõrelátó hozzákapcsolni ehhez a javaslathoz az autópálya-matrica fél áron történõ árusítását, hiszen ezzel ösztönözni lehet az autósokat, hogy a kátyúkkal tarkított közutak helyett válasszák inkább a jóval biztonságosabb és korszerûbb, no és persze jóval gyorsabb közlekedési módot, az autópályát. Az effektív nagyobb motorteljesítményt nyújtó 1,6-os motorral bíró autók pedig igazán az autópályán érzik otthon magukat, a nagyobb, egyenletesebb és biztonságosabb utazási tempó lerövidíti az utazást, ezzel például kevesebb káros-anyag, jut a levegõbe. Úgy tûnik tehát, mindenki jól járna. Valószínûleg még az állam is, hiszen ellentétben a 2005-ös esztendõvel, amikor soha nem látott mennyiségben foglalt le a bank újonnan vásárolt autókat, mert nem tudták fizetni utánuk a havi törlesztõ részletet, az új autók eladása pedig a 2002-es esztendõ szintjére esett vissza, talán több

gépkocsit tudnának venni a magyar emberek, s azokat ki is tudják majd fizetni. Erre próbálja azt mondani az MSZP, hogy a Fidesz megint a gazdagokat támogatja! Persze az is elõfordulhat, hogy egyszer csak, hipp-hopp, immáron nem tudom én, hányadszor elõugrik a semmibõl Sipánka, és elkezd recsegni a médiában, hogy aszongya: „A Fidesz megint a kõgazdag középosztály malmára hajtja a vizet, tudniillik ez a támogatás valójában az 1000 cm³ vagy annál kisebb hengerûrtartalmú gyufás-skatulya tulajdonosoknak járna, mer’ hogy õk azok, akik szociálisan igazán rászorulók.” Mivel kis hazánkban minden és annak ellenkezõje is elképzelhetõ, ha ez a szituésön megképzõdne, én, a szocialista nagyváros öntudatos polgára felhatalmazom valamennyi olvasómat, hogy a tévé elõtt ülve egy hangos „Anyád!” felkiáltással reagáljon az elhangzottakra. Azokat pedig, akiket ez a heves érzelmi megnyilvánulás döbbenettel tölt el, s ennek következtében rosszallásukat fejeznék ki, nyugodtan küldjék el melegebb éghajlatra. (A népi frazeológia ezen helyzetek lereagálására szokta alkalmazni a „Szíjjá’ gázt!” szófordulatot. Az urbánus frazeológia – Béla bátyám kedvéért, városi szóhasználat – egy lépéssel továbbmegy ennél, ott a „Lecsapja, mint Foxi a taxiórát” kifejezés dívik az efféle médiabeli eltévelyedések retorikai honorálására.) Nos, ez után az apró szemantikai kitérõ után fordítsuk komolyra a szót. Ha sok minden nem is, de a lényeg talán mégiscsak rajtunk múlik. Mi döntünk arról, hogy április 9-én az önzés újabb, négy esztendeig tartó, a szakadékot nyílegyenesen célba vevõ lejtmenetes száguldozását választjuk-e (vasúti változatban 160 km per órás sebességgel!), vagy arra adjuk a voksunkat, hogy az emberek ismét rátaláljanak a hitükre, az önmagukba és képességeikbe vetett hitükre, melynek segítségével végre négy sarkánál fogva felemelhetjük ezt az országot és visszahelyezhetjük a fejlõdés helyes vágányára. Orbán Viktornak pedig azt üzenem: Idén már vagyunk úgy öltözve. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

– avagy Kell-e nekünk autózni, kell-e nekünk autópálya? – Tisztelt Olvasók! Egyik házi szerzõnk, Csöröge, aki olykor Röcsöge, nemrégiben írt egy érdekes cikket , ami néhány helyen kiverte a biztosítékot. Most azonban váratlan fordulatot vett az események láncolata, ugyanis ezúttal a Fidesz nemzeti gépkocsi programja kapcsán leírt gondolataim (A társadalom legkisebb és legújabb alapegysége: az individuum – avagy a gyakorló önzés, maga címû írásom) olvastán õ került a kiakadt Epeda-sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba és egy hangulatos delejlevél formájában rögtön tudtomra is adta, hogy õ bizony nem ért velem egyet. Mivel Voltaire szellem itt lebeg felettünk, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának szellemében azonnal helyt is adunk magvas gondolatai kifejtéséül szolgáló villanyposta üzenete közlésének, egyszersmind arra buzdítjuk tisztelt Olvasóinkat, szóljanak hozzá a témához, kapcsolódjanak be és mondják el véleményüket, elvégre a közlekedés nagyon fontos dolog, mindannyiunkat érint. A késõbbiekben aztán ez az eszme- és gondolatcsere egészen szép távlatokat ért el. Kedves Fõszerkesztõ úr! Ez az elsõ eset, hogy kibékíthetetlenül ellentétes véleményen vagyok veled. Én tízvalahány éven keresztül jártam 1300-as Opel Astrával. Annál jobb nem kell Magyarországon. (Elõtte 1200-as Suzukival. Azzal is teljesen elégedett voltam.) Minden nagyobb kocsit büntetõ adóval sújtanék. (EU szabványokra ne hivatkozz. Az EU minden döntését a finánctõke diktálja! Az EU a Rotschildok pudlikutyája.) 6

Magyarország olyan kis ország, hogy semmi szüksége nincs autópályákra. A magyar autópályákra az EU-nak van szüksége, hogy úthasználati díj nélkül (ui. lemondtunk róla) szállíthassák az árúikat keletre. A benzint 100%-os egészségkárosítási adóval sújtanám, mert nem a dohányzás okozza a tüdõrákot, asztmát, a fokozott allergiaérzékenységet, hanem az autó. A Fidesz egyszer azért hisztériázott, hogy az Andrássy útra olyan kõrisfákat ültettek, amelynek – kapaszkodj meg – virágpora van. Az emberiség 4 mil-

lió éves történetében mikor volt probléma a virágpor? Mióta autó van! Az összes „szigorú EU szabványnak“ egyetlen célja van, hogy leszerelje a gépkocsizással szembeni ellenállást. Amerikában minden árú legalább 6000 km-t utazik, mielõtt a rendeltetési helyére kerül. Normális ez? Régen az emberek gyalog mentek a munkahelyükre. Ma tömegek autóznak naponta több száz km-t is. Normális ez? Normális az, hogy Kínából hoznak ide alsógatyát és Japánból hangszórót? Ezt az teszi lehetõvé, hogy nagyon olcsó a kõolaj, és jó ha figyelünk

a használatából származó károkat a köznépre terítik. A 60 dolláros olajár idején, az iráni háború elõtt, az autózást követõ korra kellene felkészülnünk. Magyarországon nem több pénzre van szükség, hanem munkahelyre, kiszámíthatóságra, magyar pénzre, magyar bankokra és minél nagyobb önellátásra. Vége van már a „szociális piacgazdaságnak“, amelynek – akár tetszik, akár nem – a szovjet kommunizmus volt az egyetlen oka. Most olvastam kéziratban Bozsik Valéria egy könyvét, amelyben a következõ mondatot találtam: „A kapitalizmus nem emberhez méltó rendszer.“ Szerintem még rosszabb a helyzet: A kapitalizmus embergyilkos rendszer. Eddig a vélemény. És akkor a halálra ítéltet megilletõ utolsó szó jogán adjuk meg a reagálás lehetõségét az egyszemélyes szerkesztõbizottságnak is. Tisztelt Csöröge, olykor Röcsöge! Elõször is köszönöm építõ jellegû kritikádat. Érveid megfontolandóak. Ez az elsõ eset, hogy kibékíthetetlenül ellentétes véleményen vagyok Veled. Valószínûleg ez abból fakad, hogy én már az urbánus civilizáció menthetetlenül elkényelmesedett fogyasztói csökevénye vagyok. Engedelmeddel, nekem viszont elegem volt abból (urbánus frazeológia: a tököm tele van vele), hogy miután este 19.30 körül elment az utolsó vonat, csak másnap reggel jutok haza székes fõvárosunkból a szocialista nagyvárosba, mert nincs vonat, az éjszakát pedig kénytelen kelletlen Butapest lumpenproli elemeivel kell, hogy eltöltsem az utcán, lévén a pályaudvarokat éjszakára bezárják. Németországban amikor kint jártam, megmondom az õszintét, a magyar határtól Németországig ugyanannyi, vagy talán még rövidebb idõ alatt jutottunk el, mint Pécstõl a magyar államhatárig. Mondjuk ez jelzi útjaink állapotát. Valószínûleg velem van a baj, túlzottan elkényelmesedtem, pedig itt Mediterrán Moszkvában Vitéz László Merdzsó csuklósain aszalódohatom a tömegnyomorban, valóban átérezve a fél világot kicsiny dobozba összeaszalva átutazó olajos szardíniák minden gyötrelmét. De hát ez a szép az emberiségben, a sokszínûség, nem igaz? S akkor még néhány adalék a személygépkocsi témaköréhez. Két éve Németországban jártunk egy, ahogyan azt az urbánus frazeológiában (Béla bátyám kedvéért: városi szóhasználat) mondani szokták, egy drága magyar forintokon megkeresett 1500 cm³-es középszarral. A motorizáltság szintjén ez manapság egy tök átlagos autónak számít. 1,5 literes 90 LE-s benzinmotor, valahol a 120-130 Nm forgatónyomaték tájékán, átlagos német autópálya jó ha figyelünk

tempót számolva (mintegy 170 km/h, ezen a sebességen mondjuk már normálisan utazni is lehet , nem töltöd az egész napodat az autóban), mintegy 8 literes fogyasztást produkál. (Apró kis színes, hogy a Deutsche Bundesbahn – Német Államvasutak – menetrend szerint közlekedõ járata állva hagyott minket ennél a sebességtartománynál. Ez meg a vasútjaink színvonalát jelzi.) Egyébiránt a 170 km/h tempótól csak itt ájulunk el Magyarországon, ahol mindent alulméreteznek és alulterveznek, ott ez teljesen átlagosnak számít, számos alkalommal még ránk is villogtak, hogy méltóztatnánk végre kitakarodni a külsõ sávba, mert mások, velünk ellentétben haladni is óhajtanának, mi pedig feltartjuk a forgalmat. Akkor most váltsunk dízelre. Idén egy dízel autóval utazunk majd, amiben egy 2200 cm³-es lökettérfogatú gázolajos motor dohog. Ez 700 cm³ többlet a benzineshez képest, mégis a fogyasztás ugyanilyen nagyságrendû. Ez a motor már 177 LE teljesítményt ad le, a 400 Nm-nyi forgatónyomatékról már nem is beszélve. Ez már jelentõs különbség a 120-130 Nm-hez képest. Ráadásul, a népautó kategóriájába tartozó benzinest pörgetni kellett, mint állat – mondjuk ez jellemzõ a japán benzinmotorokra – különben nem ment. Ezt a dízelt meg jó, ha a sofõr havonta egyszer háromezer fölé pörgeti. És akkor tegyünk rá még egy lapáttal! A benzines „csak” 5-sebességes volt. A dízel már 6-sebességes. A 6-at nevezik autópálya fokozatnak. Az új, modern, nyomatékos motorok már rendelkeznek elegendõ nyomatékkal és teljesítménnyel a relatíve kis fordulatszámon végrehajtott nagy sebességû közlekedéshez. Kíméli a motort, növeli az élettartamát, a kisebb fordulatszám miatt pedig kevesebb károsanyagot bocsát ki. Nem tudom mennyire objektív a benzinés a dízelmotor károsanyag-kibocsátását összehasonlítani, de az új dízeleket például pont ezzel a szûrõrendszerrel reklámozzák. Ilyen például a Toyota esetében a D-CAT, a Peugeot esetében az új befecskendezõs HDI motor. Nem véletlen, hogy elterjedõben van a 6-sebességes váltó, már a benzines modellekbe is beszerelik, lásd az új Honda Civic. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy egy nagyobb lökettérfogatú motorral rendelkezõ autó arányosan annyival több káros anyagot bocsát ki, mint egy kisebb lökettérfogatú. A régebbi évjáratú – vagyis korszerûtlenebb – gépkocsikról nem is beszélve. Arról se feledkezzünk meg, mi van akkor, ha az ún. „alsóközép kategóriás” népautó tucatmodellbe a tömegtermelés hatékonyabbá tételének érdekében végzett költségcsökkentésbõl kifolyólag nem, vagy csak jóval késõbb építenek be bizonyos – például a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevõ – mûszaki újításokat? A népau-

tó kategóriát mindig többen fogják vásárolni – már csak az ára miatt is –, mint a drágább, több mûszaki tartalmat hordozó exkluzívabb modelleket. Néhány gondolat az utak állapotáról. „Magyarország olyan kis ország, hogy semmi szüksége nincs autópályákra” – írod. Tehát, ha jól értem, úgy gondolod, hogy továbbra is zötykölõdjek három-négy órán keresztül a szûk 6-os úton, attól függõen, hogy éppen mekkora a teherautó forgalom, és az oszlop elején éppen nem egy IFA vánszorog 40-nel, ráadásul mindezt balesetveszélyes forgalmi szituációkkal megtûzdelve, lévén Mediterrán Moszkvából nem vezet autópálya székes fõvárosunk, Butapest irányába. (A benzinkuton az eladó meg néz rád, mint a hülye gyerekre, amikor autópálya matricát kérsz tõle, aszongya: minek az magának? Erre nincs is autópálya! Ne tessék röhögni, a nemzeti olajtársaság üzemanyag elárusítóhelyén ez a 2005-ös esztendõben megképzõdött. Ez kérem a magyar realitás maga.) Szóval kösz szépen, de én inkább az autópályát választom. Csak egy érv a teljesség igénye nélkül. Jóval biztonságosabb. Példának okáért azért, mert nem kell figyelned a szembejövõ forgalomra. Lévén, hogy nincs szembejövõ forgalom. (Most attól az extrém esettõl tekintsünk el, amikor bemondja a rádió, hogy egy õrült a forgalommal szemben száguldozik az autópályán, mire a pasas felháborodottan kiállt fel: Egy?! De hiszen mind szembejön!) Nem tudom feltünt-e, de nem azzal kezdtem, hogy az autópálya sokkal gyorsabb, egyenletesebb közlekedést tesz lehetõvé? (Természetesen átlagos körülményeket feltételezve, az országot megbénító francia gazdatüntetések egy speciális eset.) Ha például utolérsz egy lassúbb jármûvet, egyszerûen sávot váltasz, a szembejövõ forgalom hiánya miatt sokkal könnyebb, egyszerû, balesetveszélytelenebb az elõzés. Az egyeneletesebb tempó miatt csökken a fogyasztás, lásd 6. sebesség (autópálya fokozat), ezáltal a károsanyag-kibocsátás is. Gondoljunk például a 6-os fõközlekedési útra, ahol egy jármûoszlopot utolérve (elõl 40-nel cammog a még az átkosban lepukkant IFA), hol gyorsítunk, hol lassítunk, hol anyázunk. Fél napunkat a kocsiban töltjük, mire kikászálódunk a pléhkaszniból hullafáradtak vagyunk, és még az utazást se élveztük. Már hallom is! Ott a vonat! Ja. Tényleg ott van. Amíg el nem megy, mer’ utána csak másnap reggel indul a legközelebbi. A tömegközlekedési eszközök – szemben a személygépkocsival (és itt most természetesen a kifogástalan mûszaki állapotú autóról beszélünk, amely közlekedésre hatóságilag is alkalmas!) – nem kínálják a mobilitás teljes szabadságát, hiszen helyhez és idõhöz kötnek minket. Végezetül. Nem mondom azt, hogy a motorizált világ és a hajdani görögök Navigare 7

necesse est!, azaz Hajózni kell! Bölcsessége között feltétlen párhuzam vonható, mármint, hogy autózni feltétlenül muszáj lenne, de e tekintetben OV álláspontját osztom, a gépkocsi – és itt külön hangsúlyozni szeretném, hogy nem mint státuszszimbólum, hanem mint normál, egyszerû használati tárgy, ha tetszik tartós fogyasztási cikk – igenis hozzátartozik a mindennapi élethez. Ilyen világban élünk. Ha ez így jobban hangzik, szükséges rossz. Ilyen alapon a repülõgépeket is be kellene tiltani, mert azok még több szennyezõ anyagot bocsátanak ki, ráadásul még baromi hangosak is. Az a törekvés pedig a legnagyobb ellenzéki párttól – kövezzenek meg érte, de nekem akkor is – szimpatikus, hogy a személygépkocsit a társadalom képzeletbeli fogyasztási polcrendszerében vissza akarják rakni a megfelelõ helyére, azaz, drágán fenntartható, szinte elérhetetlen vágyálomból egyszerû tartós fogyasztási cikké akarják ledegradálni. Tudom, hogy OV is mondta, hogy a kínaiak a jelenlegi 20 milliós autóparkjukról fel fognak ugrani 500 millióra, valószínûleg emiatt is záros határidõn belül kiapadnak majd az olajmezõk, de én ennek ellenére is – ha tetszik önzõ módon – aszondom, hajrá Magyarország, Hajrá magyarok! Ide nekem egy megfizethetõ áru, modern autót! És igenis autópályán AKAROK utazni! A 200 km-t pedig a posztkommunista darázsfészek és liberálbolsevik irányítású Butapest között nem négy meg öt órák alatt akarom megtenni kamionokat kerülgetve, hanem hamarabb! Addig pedig, amíg olaj van a földön, és abból jól jövedelmezõ üzletet lehet csinálni, nem fognak elterjedni az alternatív hajtású autók, mert azok rontanák a profitot. Gondolom ezért, tûnnek el – általában rejtélyes körülmények között – azok az emberek, akik feltalálják, például a vízzel hajtott autót. A magam részérõl egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek azt sem – az elõbb említett profitéhség miatt –, hogy akkor, amikor majd elõször megállunk tankolni a sorozatban gyártott vízmeghajtású autónkkal, az üzemanyagtöltõ-állomáson egy hatalmas Shell kagylóembléma fog éktelenkedni. Mert arra azért majd kínosan ügyelnek, hogy akármilyen közönséges vízzel azért már mégse üzemeljen az az autó. De akkorra már valószínûleg nem füstadót fogunk fizetni, hanem a lélegzetvételért vonják majd tõlünk a sarcot. A tömegmédia pedig hûséges öleb módjára megmagyarázza majd ezt is, mondván, ez a mi érdekünk. Mostanra ennyit. Te jössz! És jött is! Kedves Fõszerkesztõ! Aranyos vagy – már ami a leveledet illeti. Nem szeretném, ha félreértenél. Ez nem olyan terület, ahol egyéni döntésekkel meg lehet változtatni a „trendet“. „Széllel szemben nem lehet ... 8

szilvát aszalni” – ahogy egy hajdani évfolyamtársam szokta volt mondogatni. Vegyél autót. Nagyon örülök, hogy meg tudod tenni. Bár jobban örülnék, ha inkább három gyereket nevelnél, mert a nemes fajtát kell szaporítani. (Ez volt az egyik szövegem azok felé, akik megkérdezték, hogy azért van-e hat gyerekem, mert nem volt TV-nk.) Két fiam vállakozó. A világ olyan, hogy autó nélkül nem tudnak megélni, mert autó nélkül nem versenyképesek az autós vállalkozókkal. Muszáj autózniuk! A gépkocsizás világtársadalmi gazdasági kérdés. (Ez sem rossz szó, igaz?) Az is kényszer, ha nincs megfelelõ tömegközlekedés. De ne felejtsd el: ahol fejlett az autóközlekedés, ott nincs tömegközlekedés. Egyszer, még az átkos vége felé, hosszan együtt dolgoztam egy nagyon intelligens és gazdag ausztrál mérnökkel. Valamelyik nagy, Duna-parti szállodában lakott, és amikor a családja meglátogatta, kijött hozzám Szentendrére villamossal, HÉV-vel, busszal. El volt ájulva a magyar közlekedés fejlettségétõl: a pontosságtól, a gyorsaságtól és – kapaszkodj meg – a jármûvek tisztaságától. (Ez utóbbin már röhögöm kellett, bár a HÉV akkor is tiszta volt. Tisztább, mint most.) Azt mondta, hogy fantasztikus, hogy nekünk milyen kiváló közlekedési mérnökeink és szervezõink lehetnek. Ehhez mit szólsz? Nem bók volt: komolyan gondolta. Túl sokat dolgoztunk együtt ahhoz, hogy ebben biztos legyek. A regisztrációs adó csökkentése, vagy eltörlése sem baj, mert adózási szempontból olyan abszurd adónem, mint a füstadó. Egy a baj, ha lelkesedünk a gépkocsiért, a gépkocsizásért. Ha örülünk annak, hogy valaki segíti a gépkocsiforgalom növekedését, a gépkocsi általánossá válását. A mi helyi MIÉPünk készített egy programot, amelyben minden családnak megigért egy gépkocsit. Ez hátborzongató. A programmal kapcsolatban egy Miépes barátomnak tettem néhány barátilag bíráló megjegyzést – tényleg ilyet, mert nagyrabecsült, kedves barátomról van szó – amit õ házon belül tovább adott. A reakció az volt, hogy én semmire sem használható szellemi önkielégítéssel foglalkozom, és nem szabad törõdni azzal, amit mondok. Ezt meg is írták nekem. Dokumentumom van róla. Amit az írásodban kifogásoltam, az csak a lelkesedés, semmi más. A regisztrációs adó egy jogtalan teher – most figyelj – az „autózásra kényszerített társadalom vállán”. Amikor az Ipari MInisztériumban dolgoztam (kapaszkodj meg: egy miniszterhelyettes szakértõje voltam az „átkosban”) olvastam a Közl. Min. tanulmányait, amelyekben mindig megállapították, hogy az autózás kifizetõdõ az államnak, a vasút nem. Az „államnak”! Érted? Miért? Mert az autózás sok költségét és kárait externalizálják, azaz láthatatlan módon fizettetik meg a társadalommal. Ugyanakkor azt is hirdették, hogy épületet nem szabad felújítani, mert gazdaságosabb a lebontásuk és új építése. És így tovább. Ezek a társadalmi önpusztítás jellegzetes példái.

Köszönöm, hogy javasoltad, hogy írjak errõl. Fogok, de nem most, a választási idõszakban. Most én is „kampányolok”. Remélem, holnap már küldhetek Neked egy újabb „kampánycikket”. A közelmúltban írtam egy hosszú, 22 oldalas dolgozatot az adórendszerrõl. Abban érintõlegesen a gépkocsival is foglalkozom. Tehát még egyszer: a regisztrációs adó eltörlésének szabad örülni, mondhatod, hogy ez tisztességes dolog, levesznek rólunk egy becstelen, igazságtalan terhet, de nem szabad úgy örülni, hogy a gépkocsizás fejlesztése, segítése iránti lelkesedének tûnjék. Sokszor muszáj gépkocsiznunk, de legyünk tisztában azzal, hogy az atomerõmûvek nem veszélyeztetik annyira az emberiség jövõjét, mint a gépkocsizás, ezért takarékoskodjunk vele, és ne lelkesedjünk érte. Legalább is én így gondolom. A gondot egyébként meg fogja oldani Bushnak Irán elleni – kapaszkodj meg – „a civil lakosságot nem veszélyeztetõ stratégiai mini atomfegyverekkel” tervezett támadása. Ezt hirdetik most! A „mini atomfegyver” 1/3-tól 6-szorosig terjedõ robbanóerejû hiroshimai atombombát jelent. Ha ez megtörténik, lehet, hogy már csak nézegetni fogod a szép, új autódat. Nem kívánom magunknak. Nekem ugyan nincs autóm, de a dolognak nem csak az autósokra kiható következményei lesznek. Akkor a gyaloglás is drága lesz, mert a gyalogos „üzemanyagának” is föl fog menni az ára. Néhány évvel ezelõtt nagyon ínséges idõk voltak ÉszakKoreában. Tudod miért? Mert az olcsó, szovjet kõolajra állított mezõgazdaság üzemanyag ellátása megszûnt a szovjet rendszerváltáskor, és emiatt nem tudták megmûvelni a földeket. Hasonló volt a helyzet Kubában, ahogy azt a „Jóléti Gazdaság a Szent Korona Országában” (Síklaky és társai) c. füzetben olvashatod, csak ott volt egy kis átmeneti idejük. Kínából kerékpárokat importáltak milliós tételben és újra nekiálltak igásállatokat tenyészteni. Sikerrel átvészelték az USA ma is tartó embargóját és élnek. (Annyira, hogy tavaly Bush kénytelen volt bejelenteni, hogy oda is muszáj személyesen elvinnie a demokráciát, mert embargó ide, embargó oda, magától, bombák nélkül, nem megy el.) Most az könnyít rajtuk, hogy Venezuela ad neki olajat is. Saját gyógyszeripart fejlesztettek ki, és ma már a 13 alapvetõ védõoltásból önellátóak (a mi gyógyszeriparunk meg megszûnt az MDF zseniális rendszerváltása miatt), sõt amerikai magáncégek már Kubával folytatnak közös, rák ellenes gyógyszerkutatási programokat. Castro „hülyeségérõl” csak annyit, hogy míg az USA-ban 450 lakosra jut egy orvos, Kubában 225-re. Jelenleg kubai orvosok dolgoznak Venezuelában az egészségügyi ellátás általánossá tétele érdekében, míg a jövõ venezuelai orvosai Kubában tanulnak. Hál’ Istennek, a világ nem olyan, amilyennek az egyetlen négypártunk nekünk mutatja. Bár Orbánnak volna annyi esze, mint Castronak. (A pápa temetésén nagy gond volt, hogy a leprás Castrot és a hasoló vadakat hojó ha figyelünk

gyan különítsék el a nemes nyugati politikusoktól. Nem érdekes, hogy a Hruscsov óta a szovjet politikusokkal a nyugatnak nem volt ilyen problémája? Kádárral sem. Ez azt jelzi, hogy Castro más és több mint õk voltak. Castroval az USA sosem folytatott „békés egymás mellett élési” politikát. Baráti szeretettel, Csöröge, olykor Röcsöge

És még egy ráadás Csöröge barátomtól, aki olykor Röcsöge, amire még én nem tudok mit lépni, de azt hiszem nem is nagyon érdemes vitatkozni vele és az egész anyagból szerintem az alábbi sorok a legmegszívlelendõbbek: Kedves Fõszerkesztõ! Látom, „kivertem nálad a biztosítékot“. Írod, hogy most én jövök. Nem megyek. Egyrészt olyasmiket adsz a számba, amit én nem is érintettem és semmi köze ahhoz, amit én írtam, másrészt minden autó kutyafüle a repülõ szõnyeghez képest. Az embernek a kényelem utáni vágyát a végletekig lehet fokozni. A vitánkat egy-két éven belül eldönti az élet, de a világóceán szintje már 35 cm-rel emelkedett. Lehet, hogy egy-két év múlva már késõ lesz? Itt be akartam fejezni, de még elmondok egy történetet. Vagy 10 évvel ezelõtt a keresztlányom egy német egyetemen dolgozott. Rendeztek ott akkor egy „Észak-Dél konferenciát“. A TV-ben látott egy beszélgetést egy iráni újságírónõvel. A német riporter az ilyenkor szokásos módon szövegelt, mikor a csaj visszakérdezett: „Mondja, mennyi vasat, kõolajat, stb. fogyaszt egy német állampolgár évente?“ Természetesen nem tudta. Az iráni csaj megmondta neki, majd folytatta: „Mi is szeretnénk olyan jól élni, mint maguk, ezért most szorozza be ezt az emberiség létszámával és mondja meg, hogy van-e ennyi a földön.“ NINCS! Vége a nyugati típusú jóléti társadalomnak. Az a világ kizsákmányolásán alapult. A jelenlegi európai gépkocsizás ára, hogy kétmilliárd ember kevesebb, mint két dollárból él naponta. Valami minõségileg új kell, amit nem az autó és az õrült rohangászás jellemez. Amerika most „meg akarja atomozni“ Iránt, hogy legalább Amerikában egy réteg számára fenntarthassa a megszokott állapotot. Nem fog menni. Hogy mi lesz ennek a következménye, azt nem tudom, csak imádkozom, hogy Isten óvja az emberiséget. Téged meg Isten áldjon, Csöröge, olykor Röcsöge

Az egyszemélyes szerkesztõbizottság legutóbbi delejleveledhez mindösszesen csak annyit tud hozzátenni, ismét bebizonyosodott, hogy a szeleburdi fiatalság ifjonti heve és némileg éretlen vitakultúrája jobb, ha meghajol az idõsebb korral járó nagyobb élettapasztalat bölcsessége elõtt. jó ha figyelünk

Az iráni csaj betalált. Úgy is mondhatnám telitalálat, igazi K.O. volt. Asszem korrepetálás céljából nyugodtan visszaülhetek az iskolapadba. De nem csüggedek, önkritikát gyakorlok, mert a jó pap is holtig tanul. És akkor – ha olvasóinknak is ez a véleménye – a téma lezárásaként Csöröge néhány gondolatamég idekívánkozik: Nem tudom pontosan, mi a regisztrációs adó, de a nevébõl következik, hogy illeték jellegû. Akkor minden kocsira azonosnak kell lennie, azaz fedeznie kell a „regisztráció“ költségeit. Ez pl. egy illetékbélyeggel megoldható. Üsse part, legyen akár tízezer Ft. is. Elfogadható? Ha autót veszel, akkor egyszer adózol, amikor az ÁFÁ-t kifizeted. Minden további adó jogtalan. A tekintetben, hogy mi a jó és mi a rossz, semmit sem számít, hogy milyen gyakorlat van külföldön. Átvenni nem más országok gyakorlatát kell, hanem más országoknak a miénknél jobb gyakorlatát. Hogy kinek a gyakorlata jó, azt a következmények elemzésével tudjuk megállapítani, ha elõzõleg megfogalmaztuk magunknak, hogy mit tartunk jónak. Ha nincsenek tisztán megfogalmazott erkölcsi elveim, akkor akármire, meg az ellenkezõjére is rámondhatom, hogy „jó“. Tudomásom szerint a súlyadó az önkormányzati utak rongálási díja, tehát jogos. (Hogy a nagysága is jogos-e, abba nem megyek bele, mert fölkészületlen vagyok.) De csak akkor jogos, ha az egészet útkarbantartásra költik. Ha nem, akkor lopásról és sikkasztásról van szó. Nálunk 15 éve idén végeztek elõször valami útkarbantartást, tehát 15 éven keresztül ellopták a súlyadót. (Ha nagyon jóindulatú vagyok, feltételezhetném, hogy „gyûjtötték“, de nem hiszem, mert sosem számolnak el vele.) Itt föladok neked egy rejtvényt, amin törheted a fejed: jogos-e súlyadóból járdát építeni? A „rossz“ adóra az jellemzõ, hogy valakiket mások javára meglop. Mondok még egy példát. A gépkocsi nagyon rongálja az utakat. Jogos tehát, hogy a gépkocsizók hozzájáruljanak az útfenntartásoz. A nagyobb gépkocsi jobban rongál, mint a kisebb. A nagyobb gépkocsi több üzemanyagot fogyaszt, mint a kisebb. Ésszerûnek tûnik, hogy a közutak fenntartása érdekében az üzemanyag fogyasztást megadóztassák. (A mértékérõl megint ne essék szó, mert ahhoz költségadatokra van szükség, amivel nem rendelkezünk.) De: hol fogyasztja a gépkocsi a legtöbb üzemanyagot kilométerenként? A városokban. De ebbõl a pénzbõl az önkormányzatok elvileg nem kapnak. Mondhatnád, hogy ott kevésbé rongálnak, mert lassabban mennek. De ez nem igaz, mert a keresztezõdésekben sokkal többet fékeznek, és fölhullámosítják az aszfaltburkolatot. Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy tökéletes megoldás nincs. A feladatunk nem a tökéle-

tes megoldások létrehozása, hanem azok becsületes közelítése. Valamennyi igazságtalanságot le kell nyelnünk, mert nem kiküszöbölhetõ. Tökéletes megoldást a marxisták ígértek, meg a globalisták: a történelem vége, a tökéletes társadalmi-gazdasági rend. A „sötét“ középkor embere tudta, hogy ez hülyeség, ezért nevezte a földet a „siralom völgyének“. Minden rossz adó lopás: valakiket meglopnak mások javára. A gyalogosok pénzébõl fedezheti az autósoknak az autópálya építést, vagy az autósok sarcolásával építhetnek belvíz elvezetõ csatornát. Ez erkölcstelen. Ez lopás, amit finoman „átcsoportosításnak“, vagy „újraelosztásnak“ mondanak. (Ha tüdõszanatóriumot építenének asztmások számára, már nem merném ezt így kimondani, mert az asztmát manapság túlnyomórészt, az autók okozzák.) Most persze fölvetheted a kérdést, hogy akkor a progresszív jövedelemadó miért nem lopás, mikor az is „átcsoportosítás“? Az én véleményem az, hogy nem lopás, mert nyíltan történik, de igazságtalan. Akkor miért védelmezem? Azért, mert adott esetben a szolidaritás követelményét fontosabbnak tartom az igazságosságnál. Ez van lerögzítve az adó dolgozat (a szerzõ nem kevésbé érdekes és részletekbemenõ tanulmánya az adózásról, egyelõre még munkaközi állapotban – A szerk.) elején lévõ alapelvekben. Jogod van azt mondani, hogy nem értesz azokkal egyet. De az nem jelenti, hogy igazad van. Az csak azt jelenti, hogy különbözik az erkölcsi felfogásunk. (Félreértés nem essék: én sem tudom bebizonyítani, hogy igazam van, de meg vagyok gyõzõdve arról, hogyha a világunkat az ott leírt elvek alapján szerveznénk meg, kevesebb boldogtalanság volna a földön. Ennyi az egész.) De ideje befejezni a filozofálást. Nem folytatom. Mindketten tanulunk és reméljük, hogy egyre jobban megértjük a világunkat és talán mi és az emberek is egymást. A becsületes sajtónak ez kéne, hogy legyen az egyetlen célja. Nem a hírekre van szükség, hanem megértésre. A hírekre csak a megértés elõsegítése érdekében van szükség. Bár eljutnánk idáig. Baráti üdvözlettel, Csöröge

És érkezett még egy delejlevél Csörögétõl Kedves Fõszerkesztõ! Nem kell visszaülnöd az iskolapadba. Mindnyájan ott ülünk. És még valamit: Te már sokkal többet láttál a világból, mint én láttam, amikor Veled egykorú voltam, emellett az élet sokkal több oldalát ismered, mint amit én, a magam alkalmazotti léte során egyáltalán megismerhetem. Ez igaz a vállalkozó, meg a – sajnos, ilyen is van – tartós munkanélküli fiaim esetében is. Ti, a fiatalabbak, nagyon sokat tudtok, amit mi, öregebbek nem tudunk, sosem fogunk már megtudni, csak érezzük, sejtjük, hogy milyen lehet. Az öregedésnek sok hátránya van, de elõnyei is vannak. Fiatal korom9

ban halálra röhögtem volna magamat, ha valaki, mondjuk egy tenyérjós, azt mondta volna nekem, hogy én egyszer az adóról fogok értekezni. Most megtörtént, és már kaptam érte dicséretet: egy barátom, a rendszerváltás után tért haza, egyébként osztrák jogász, mondta, hogy sosem gondolta, hogy az adó ennyire érdekes dolog. Pedig az. Rossz adórendszerrel, rossz nyugdíjrendszerrel, rossz pénzrendszerrel ki lehet irtani, ki lehet zsákmányolni, tönkre lehet tenni egy népet, egy országot. Európát ezzel irtják napjainkban. Most, hogy így tudtunk lezárni a vitánkat, már számítok a véleményedre: nem mint szakértõére, hanem mint józan, becsületesen gondolkodó állampolgáréra. Akkor is érdekel a véleményed, ha úgy látom, hogy nincs igazad. Mert az azt jelenti, hogy én fogalmaztam rosszul a mondanivalómat. Mindenképp próbálj meg idõt szakítani a bírálatra. Te sem fogod megbánni, mert egy ilyen téma sok minden végiggondolására kényszeríti az embert. Fõleg azt, hogy mi a „jó“, és mi a „rossz“. (A szerzõ a nemrégiben elhunyt neves közgazdásszal Síklaky Istvánnal közösen készített egy tanulmányt az igazságos közteherviselésrõl, mely a késõbbiekben fog megjelenni. – A szerk.) Még egy utolsó gondolat: tanulj meg angolul. Nem divatból, hanem azért, mert rengeteg ismeret válik számodra hozzáférhetõvé. Az interneten óriási ismeret mennyiséget lehet találni nagyon olcsón. Rosszat is, jót is, hazugot is, igazat is. Nem szabad kihagyni. Annak idején Kölcsey nem akart németül tanulni, de késõbb belátta, hogy az ellenség nyelvét ismerni kell. (Tudod, most korrepetálok egy egyetemistát. Nem sok nyelvérzéke van – viszont kiválóan sakkozik –, de olyan jó látni, ahogy igyekszik, erõlködik, akar. Határozottan örömmel csinálom, pedig sosem volt türelmem a tanításhoz.) Egyszer egy fiatal munkatársnõm – tudod, kereskedelmi végzettség angol nyelvtudással, adminisztratív munkakör külföldi cégnél – mondta: „milyen jó az angoloknak, mert bárhová mennek, mindenütt megértik õket”. Azt válaszoltam, hogy borzasztó nekik, mert mindenütt kihallgathatják õket, míg a mi „titkos” nyelvünket senki sem érti meg. Nos, nekünk „ki kell tudnunk hallgatni õket”, ha meg akarunk szabadulni tõlük. Ezzel kapcsolatban ide másolok egy idézetet egy régi (2001-es) írásomból. (Egy elõadáshoz volt kedvcsináló, amelyet a 26 nyelven beszélõ Vekerdi József tartott, aki akkor kapta meg az indiai kormány legmagasabb irodalmi kitüntetését, a Modi Kalá díjat, amelyet ötévenként egyetlen külföldi kap meg. Az Orbán kormány tudomást sem vett róla! Ez is jellemzõ volt a „fiúkra”. Nekik is csak Kertész Péter számít, noha irodalmi Nobel díjat minden évben adnak.) 10

„Középiskolás koromban olvastam az ezeregy éjszaka meséinek eredeti, nem gyermekek számára átírt változatát. Nagyon megdöbbentett, hogy a mesékbõl teljesen hiányzott a jónak és a rossznak a magyar népmesékben oly megszokott harca. A szereplõk nem a tetteik alapján voltak jóknak vagy gonoszaknak minõsítve, hanem kizárólag a fõhõshöz való viszonyuk alapján. De valahol ugyanezt olvastam a cigány mesékrõl is: a környezetükben honos meséket mondják rendkívül fantáziadúsan kiszínezve, de az erkölcsi mondanivalót kiirtják belõle. Talán nem értik meg? Nem tudom. De az amerikai mozit látva nekem ez a két párhuzam jutott az eszembe. Ez volna hát a fejlõdés? Ha valaki azt gondolná, hogy elfogultan rossz véleményt alkotok Amerikáról, annak számára hadd idézzek kedvenc amerikai szerzõmnek (mert ott sem mindenki egyforma!), David C. Kortennek „Tõkés társaságok világuralma” c. könyvébõl. (A kiemelések tõlem származnak.) „1991 júniusában részt vettem az American Forum for Global Education (Világszintû Oktatás Amerikai Fóruma) … éves konferenciáján. Ed Pratt, a Pfizer, Inc. elnevezésû – gyógyszerek és gyógyászati eszközök gyártásával foglalkozó, a világon évente 7 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító – vállalat elnök-vezérigazgatója volt az egyik, nyitó beszédet mondó elõadó. Elõször átvett egy díjat a világszintû oktatás terén végzett munkájáért, azután nekilátott, hogy megossza tapasztalatait a jelenlévõkkel arról, hogy mire van szükség az oktatásban. Több száz amerikai nevelõ elõtt arról beszélt, hogy az ifjú amerikai nemzedék oktatásának központi feladata a fiatalok lehetõ legnagyobb mértékû versenyelõnyhöz juttatása kell, legyen, az új globális gazdaságban. Nézetei szerint nem szabad az idõt olyan hiábavalóságokra fordítani, mint a nyelvtanulás. Kijelentette, hogy a Pfizer-üzemeket végiglátogató világkörüli útjai során bárkivel kellett szóba állnia, az illetõ már beszélt angolul. Így azt javasolta, hogy azt az idõt, amit más országok gyerekei az iskolában angol tanulásra fordítanak, Amerikában azzal töltsék, hogy a diákoknak természettudományokat és közgazdaságtant tanítsanak.” – Mert ebbõl lesz a versenyelõny. Ez a szegény, szubtanyasi intelligenciájú lény (vagy aki a hallgatóságát nézte annak), Amerika egyik supermanja, a sikeres minta-amerikai, nem tudta azt, amit a saját esete is ékesen bizonyít, hogy a nyelvtanulás eredménye nem csak egy nyelv megismerése, hanem az intelligencia, a megértõ, kombináló és absztraháló képességek növekedése is. Ami egyáltalán nem haszontalan a „versenyben”. De honnan tudná ezt szegény, ha csak angolul tudott és számára a tudomány csúcsa a Business Administration (üzletvitel) volt. Ezért nem támadt soha kisebbségi érzése amiatt, hogy a sárgák, feketék és nem angol (alsóbbrendû) fehérek megértették õt, de õ semmit sem értett a

sárgák, feketék és nem angol (alsóbbrendû) fehérek szavaiból. Talán azt sem jutott el a tudatáig, hogy lehetnek saját szavaik, vagy nem angol gondolataik. Nekünk, akik korábban – fõleg az akkori Népszabadság reformkommunista (ma liberálisnak mondják) újságíróinak a cikkei alapján – sajnos azt hittük, hogy csak a szocializmusban mûködött a kontraszelekció, ellentétben az „ésszerûen” mûködõ magángazdasággal, fájdalommal felül kell vizsgálnunk akkori hiedelmeinket. Õszintén meg kell mondanom, hogy ilyen neonáci ostobaságot a 60-as évek kötelezõ szemináriumain sem hallottam. Tapasztalataim szerint sok amerikaira, különösen a politikusokra jellemzõ a náci gondolkodásmód, ami ellen természetesen élénken tiltakoznak. Ha olvasom a hasonló megnyilatkozásokat, többnyire álszent demokrácia és emberjogi körítéssel felszolgálva, mindig Gyõri Klára „Kiszáradt az én örömöm zöld fája” c., néprajzilag rendkívül értékes önéletrajzának egyik részlete jut az eszembe. Erdély visszacsatolása után sok pesti látogató ment le székelyföldre és meglátván a piacon az egyik, kissé fogyatékos fiatal nõnek a szokásostól eltérõ hajviseletét, megkérdezték, hogy asszony-e vagy még lány. Mire a kérdezett, aki az s betûre selypített, azt felelte: „Azs bizs én, azs vagyok. Igazs, sületett egy kicsi leányom, de azsér sûzs vagyok”. Az amerikaiaknak is efféle a viszonya az egymást kizáró dolgokhoz. Ezért cseppet sem csodálkozom azon, hogy az ebben a szellemben iskolázott amerikaiak tömege elhiszi, hogy felderítõ és nyomozó szerveik a New York-i katasztrófa után fél óra alatt ki tudták deríteni, hogy a 20000 km-re, a Hindu Kus hegység egy barlangjában rejtõzõ bin Laden a tettes, és nem zavarja õket, hogy ugyanezek a szervezetek még máig sem tudták megállapítani, hogy kik lõtték le a nyilvánosság elõtt 100 méterrõl a két Kennedyt, egy elnököt és egy biztos befutó elnökjelöltet." Baráti szeretettel, Csöröge, aki olykor Röcsöge

A nemzeti gépkocsi programtól ugyan meglehetõsen messze jutottunk, zárszóként azért még az egyszemélyes szerkesztõbizottság is idebiggyesztene egy idézetet, mely azt bizonyítja, hogy a szabad gondolkodás és véleménynyilvánítás a mai divatos trendek és önkizsákmányoló életvitel ellenére is igenis létjogosultsággal bír. Az idézet egyszer már olvasható volt a JHF 10. számában. Provokáló ünnepi beszéd friss diplomásoknak Lawrence Ellison, az Oracle cég vezetõje mondta el a következõ beszédet a Yale Egyetem végzõseinek. Nem tudta befejezni, mert lerángatták a színpadról: „Ha elõre tekintek, nem látok fényes jövõt, nem látok ezernyi kiemelkedõ ipari vezetõt. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. Mégjó ha figyelünk

Az életnek furcsa játéka, A fának éjjel nincs árnyéka...

nincsen kiút, a mámornak álom ágyán.

Hallgat a nép... már nyelvét vesztette. Pép reményét torkának szegezte, s lám csuklik tõle, mint hideg kõre hempergõ põre bolond a vihogástól.

Csengõszó süvít az éjbe. Megáll a gyár büszke gépe, a kápó felugrik, csattog az álla, lépte ostorként a hátakat járja. Munkás keze alatt remeg a szalag, a sor végén egy férfi sírva fakad...

Úgy nehezül ránk az örök sötétség, mint üres szobánk falán csorgó kétség halovány fénye. Anyja ölébe dugja éhségét a gyermek, s kondulnak edényvermek, csontos ujjpercek hazudnak, szeretnek, csak az idõt keverik. Hallgat a nép... A lépcsõház furcsa palota. Koldust ûz, ráz, annak gondnoka, nyomornak az utca az otthona! Szemközt a kocsma most is nyitva, benn a sok bolond bérét issza. Apák, s fiúk élõ holtak egymás hátán,

A mama hallgat. Könnye édes, a gyermek szívnek oly beszédes: „Ne sírj, kérlek, ne sírj kicsi életem, Hogy önzõ voltam, bocsásd ezt meg nekem!" S emlõit a csöppség hûs szájába nyomja, savanyú örökség némaságba fojtja... Hallgat a nép...

Hallgat a nép... Fiatal kabát fut át a téren. Kõ van kezében S a kirakatát Töri az éjnek. Cseng a csend, különös ének. A távoli vén kórház ablaka fényt köhög. Hátára fordul a láz; s halálért könyörög. A folyosón csend és sötétség táncol, kerülik a sóhajok szagát, Nõvér torka álmában hangot ráncol, S meglebbenti kettejük haját. Szakad a rend! Fenn az emeleten vért üvölt egy újszülött, átkozza az anyját, amiért világra jött!

Még a disznó is felvisít, ha vágóhídra viszik, hát milyen nép a magyar, mely gazdájának hízik ?! Pusztuljon el mindaz, aki gyáva, mi nem leszünk a némák országa! Hõs szívünkben egy a szó és egy a tett, a nyomor fala egykor ettõl repedt! Ki meri hát újra kimondani? Ki lesz az elsõ, kinek ajkán életre kélnek atyáink szavai: „E szent földön soha, de soha nem lesz szolga egy igazi hazafi!" Testvéreim! Ha majd újból felkél a nap, én már csak annyit kérhetek, ne a szomszéd árnyékába, hanem szemébe nézzetek. Úgy nyerhettek áldást, ha nem ég bennetek harag, Szeressétek egymást, Mert az élet tovább szalad.

GYURCSÁNY, ORBÁN ÉS A HONGKONGI AKCIÓFILM A magyar választási kampány eddig fõleg a burleszk mûfajban játszódott, ami már tényleg kezdett kicsit unalmassá válni, úgyhogy legfõbb ideje volt a mûfajváltásnak. Az új film elején adva van a két fõhõs, akik fiatalon tisztelik egymást, majd távol sodródnak egymástól, a legnagyobb ellenfelek lesznek, a feszültség egyre nõ, a csúcspont az évtizedekkel késõbb megejtett heroikus összecsapás. Hát persze hogy egy közepes költségvetésû hongkongi akciófilm szofisztikált forgatókönyve kezd itt kibontakozni Sztankóczy András – Magyar Hírlap is, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemrõl ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsû egyeteme végzõsei elõtt? Megmondom. Mert én, Lawrence Ellison, a bolygó 2. leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemrõl, és maguk nem. Mert Bill Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemrõl és maguk nem. Mert Paul Allen, a harmadik leggazdagabb ember, kibukott az egyetemrõl, és maguk nem. És azért mert Michael Dell, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, is kibukott. És erõsen tör felfelé. jó ha figyelünk

Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam önöket azzal, hogy nem hiába szerezték meg keserves munkával a diplomájukat. Nem hiába töltöttek el 5 évet itt azzal, hogy jó munka morált tanuljanak, kapcsolatokat fejlesszenek ki, és egy életre megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. Kell is majd a jó munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, kell is majd a terápia. Mert maguk nem buktak ki, és sosem lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. És bele kell törõdniük egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba,

ahol is a fizetési csekkjüket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott. Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszorbáltak. Már beépített sisakot viselnek. Most azokhoz szólok, akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne jöjjenek vissza! Valósítsák meg álmaikat! Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági õrök engem.....” Forrás: Hunnianet

11

Az USA globális háborúja manipulált génekkel a bûnös népek ellen A génmaniuplált élelmiszerek terjesztése éppúgy emberiség elleni bûntett, mint amilyenekrõl a nürnbergi perekben ítélkeztek, és a nemzetközi jog alapján ugyanazzal a határozottsággal kellene fellépni a mai tettesekkel szemben is – mondta a Demokratának a Mut zur Ethik (Az etika bátorsága) XIII. konferenciáján, az osztrák Feldkirchenben elmondott elõadása után a Texasban született és Németországban élõ jogász-közgazdász, William Engdahl, aki „A háború évszázada” címû, a kõolajnak a világpolitikában játszott szerepérõl írt munkája után nem rég fejezte be második könyvét „A pusztítás vetõmagja: a géngenocídiumok világpolitikája” címmel. – Milyen termést hozott Irakban a „demokrácia vetõmagja”? – Irak gazdasági és politikai életének ellenõrzését a Pentagon ragadta magához. A 2003 májusában az amerikai kormány által hivatalba ültetett Paul Bremer a Szövetséges Erõk Ideiglenes Hatóságának vezetõjeként kiadott kereken száz törvényt, amelyek 2004 áprilisában léptek érvénybe és megváltoztatásukhoz a majdani iraki kormánynak sem lesz elég hatalma. Szó szerinti parancsokról van szó, amelyeknek Irak gazdaságát az Usa által elrendelt „szabadpiaci modell” képére kell átalakítaniuk. A Világbank volt vezetõ közgazdásza, a Nobel-díjas Joseph Stiglitz szerint ez a sokkterápiának még annál is kíméletlenebb formája, mint amit a volt Szovjetunióban alkalmaztak. – Mondana rá példát? – Az USA Irak elleni második háborújának éve, 2003 már a harmadik aszályos esztendõ volt… Az élelmiszerek szállítását azonban az USA kivette az ENSZ kezébõl. Mezopotámia, a Tigris és az Eufrátesz közötti termékeny völgy az emberi kultúra bölcsõje, legalább tízezer éves földmûveléssel. Az évezredek során kifinoumlt eljárásokkal kinemesített nagy ellenálló-képességû gabonák vetõmagjait Abu Gharib városában õrizték egy állami fenntartású vetõmagbankban, ahová a parasztok szükség esetén fordulhattak vetõmagért. A bombatámadások után és az amerikai megszállás után az emberiségnek ez a felbecsülhetetlen értékû és pótolhatatlan kincse nyomtalanul eltûnt: Irakban senki sem tud a hollétérõl, leszámítva esetleg néhány amerikait, akik talán mégis… Washington legfontosabb mezõgazdasági képviselõje Irakban ekkor Daniel Amstutz, az amerikai mezõgazdasági minisztérium korábbi tisztviselõje és a Cargill Corporation gabonaóriás egykori alelnöke volt. A 81. számú 12

parancs különleges részleteit a Monsanto Corporation dolgozta ki az USA számára; a Monsanto a világ vezetõ GM-vetõmag és –gabonaszállítója. A 81. számú parancs Irakot a „világpiacra termelõ agrárbiznisz” irányába állította és élelmiszereinek jövõjét globális multinacionális magáncégeknek játszotta át, amivel az USA a legelemibb jogok egyikét, az élelmezés függetlenségéhez való jogot tapossa lábbal. Mellesleg az országot olyan vegyipari óriáscégek, mint a Du Pont és a DOW ellenõrzése alatt az úgynevezett élelmiszerfejlesztés hatalmas kísérleti helyszínévé alakították. – Talán fel szeretnék hizlalni a sokat szenvedett iraki népet? – Aligha. Az, hogy az „agrárbiznisz” beindításával az éhezõ irakiak élelmiszerszükségletét génmanipulált gabonával is fedezni lehet, a tervnek csupán mellékterméke. A bevitt, mindössze hatféle vetõmag közül három ugyanis olyan búzafajtáké, amiknek lisztje kifõzni való tészták készítésére alkalmas, ezek pedig Irakban ismeretlen ételek. Kérdés, vajon a világ mely részén élõ gyanútlan fogyasztóknak szánja az USA az olcsó iraki munkaerõvel megtermelt génmanipulált gabonák lisztjábõl készített tésztaféléket? – Miként az argentin szóját? – Valahogy úgy. Argentína az 1970-es években a világ egyik legmagasabb életszínvonalú országa volt, fõként családi gazdaságokon alapuló, sokszínû mezõgazdasággal. Az 1980-as évek adósságválságával kezdetét vette a hanyatlás. 1989-tõl 1999-ig tartó elnöksége alatt Carlos Menem azzal az érveléssel, hogy a külföldi adósságok törlesztéséhez nagy tömegû szója exportálására van szükség, a virágzó mezõgazdaságot iparszerûen mûködõ monokultúrává torzíttatta. 1991-ben a legnagyobb titokban létrehozta a Biotechnológiai Felügyelõ Bizottságot az akkor még alig ismert génmanipulált növények – búza, kukorica, napraforgó, gyapot, szója – tömegtermelésének kikísérletezésére. A bizottság tagjait nagy multinacionális cégek, a Monsanto, a Syngenta, a Dow AgroSciences állították ki. A kísérletek eredményeibõl soha semmit nyilvánosságra nem hoztak. A velejéig korrupt Menem a közvélemény, sõt a parlament tudta nélkül 1996-ban kizárólagos jogot adott a világon piacvezetõ Monsantonak az állati takarmányként elterjedt szójabab vetõmagjainak behozatalára. A szójatermesztés elterjesztését követõen az elõzõ évek pusztító gazdasági válságában óriási területeket kaparintottak meg jóformán centekért a dollármilliókkal bûvészkedõ külföldi „befektetõk”, mint a Cargill, a Seaboard Corporation és

egyéb spekulánsok, akik a földjeiket eladni nem akaró parasztokat a legdurvább erõszakkal ûzték el százezer számra, a makacskodókat pedig egyszerûen megölették. 2001-ben Argentínában a legnagyobb földbirtoka Adeco Agropecuaria nevû cégével az amerikai útlevéllel New Yorkban élõ milliárdos spekulánsnak, George Sorosnak volt. – George Soros, mint nagygazda… – Argentínát a világ legnagyobb GM-szóját termelõ területévé tették: a Monsanto megjelenése után nyolc évvel, 2004-ben már 14 millió hektáron folyt szójatermelés, és ez mind génmanipulált szója! A területek egy része az õserdõk kíméletlen kiirtásával keletkezett. – A monokultúra nem árt a földeknek? – De igen. Walter Pengue neves mezõgazdasági környezetvédõ, a GM-szóják szakértõje szerint, ha ez így megy tovább, 50 éven belül a föld az égvilágon semmit sem lesz képes megteremni, amihez csak annyit fûzök hozzá, még ennél is hamarabb kell számolnunk a legsúlyosabb éghajlati eredetû természeti csapásokkal. – Félelmetes távlatok… – Argentínában 2004-ben a termõterületek 48százalékán foylt szójatermelés, ennek 97 százaléka a Monsanto GM-szójája volt. A legelõk mûvelés alá vonásával a tejtermelõk száma 1988 és 2003 között a felére csökkent, így Argentína történelmében elõször tejbehozatalra szorult, a hazainál jóval magasabb áron. Rohamosan terjed a szegénység és az alultápláltság. 1970-ben a lakosság csupán 5 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, 1988-ban már 30 százaléka, 2002-ben pedig már 51 százalék! Argentína 2002-ben a korábbinál is súlyosabb gazdasági válságba zuhant, és mivel a szója megfojtotta az élelmiszer-termelést, szó szerint éhínség tört ki. – Lehet, hogy az éhezõ argentin parasztoknak is szükségük lesz spermaölõ GM-kukoricára, hogy ne szülessenek éhhalálra ítélt csecsemõk… Ez horror vagy valóság? – Valóság. Az Ecipycite Pharmaceutical nevû kis biotechnológiai magáncég vezetõje, Mitch Hein 2001 szeptemberében San Diegóban sajtótájékoztatón bejelentette, génmanipulációval sikeresen kifejlesztettek egy fogamzásgátló kukoricát. Ehhez ritka, úgynevezett immunterméketlenségben szenvedõ nõkbõl nyertek ki antitesteket, majd az antitestekbõl elkülönített géneket vitték be hétköznapi kukoricanövényekbe, amiket így spermaölõvé tettek. 2002 októberében a CBS-News arról adott hírt, hogy az USA mezõgazdasági minisztériuma országszerte pénzel szántóföldi kísérleteket gyógyszeripari jó ha figyelünk

alapanyagul szolgáló növények termesztésére. Köztük volt az Epicyte spermaölõ kukoricájának támogatása is. Az Epicyte úgy mutatta be génmanipulált, spermaölõ kukoricáját, mint hozzájárulást a világ túlnépesedési gondjának megoldásához. A kereskedelmi hasznosítás 2006-ra vagy 2007-re várható… – 2006-ot írunk… – Az USA nagyhatalmú „elit” körei elsõrangú fontosságú stratégiai célnak tekintik a GM-vetõmagok bevitelét az emberi táplálékláncba. Ezekbe a körökbe tartozik a Rockefeller, a Ford és egyéb, a leggazdagabb családok vagyonával összefonódott alapítványok mellett az USA több minisztériuma, a Nemzetbiztonsági Tanács és az USA más hatóságainak vezetõ politikai körei, beleértve az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezetét (FAO) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is. A népesség számának csökkentése és a GM-növények elterjesztése ugyanannak az átfogó stratégiának a részei. Néhány bátor ember az USA-ban és külföldön, elsõsorban a katolikus egyház és kisebbségi szervezetek tagjai ki merték mondani: ez genocídium. – Magyarul, népirtás. – Tulajdonképpen a Rockefeller alapítványnak az 1930-as években megkezdett politikájának folytatásáról van szó. Akkor a nácik „fajnemesítését” pénzelték. A kíméletlen rasszista Churchill 1925-ben írt a biológiai hadviselés lehetõségérõl, „módszeresen kiváltott és célzatosan bevetett járványokról emberek és állatok ellen (…) lisztharmatról növények tönkretételére, anthraxról lovak

és más állatok megölésére”. Ted Turner, a CNN megalapítója alapítványa egymilliárd dollárt adott az ENSZ-nek a „népességellenõrzés” céljára, s õ 1996-ban azt magyarázta, az lenne az ideális, ha a világ népessége nem lenne több 225 milliónál. – Túl sokan vagyunk… szûk az élettér… ismerõs logika. – A Sunshine Projekt egy, a biológiai fegyverek gyártásának és a géntechnikai manipulációk felderítésével foglalkozó kutatási szervezet arról tájékoztatott, hogy „kutatók” az USA-ban, Nagy-Britanniában, Oroszországban és Németországban géntechnikailag manipulált biológiai fegyver-hatóanyagokkal rendelkeznek és új halálos hatásmódokat fejlesztettek ki (…) A génmanipulációt fel lehet használni a klasszikus biológiai fegyvertár bõvítésére (…)”. Az 1980-as években, amikor a Rockefeller Alapítvány belefogott a génforradalom elsõ lépését jelentõ nagy tervébe a génmanipulált rizs kifejlesztésére, észrevétlenül a Pentagon is elkezdte a biotechnológia hadi alkalmazását. – Hátborzongató… – Ez semmi. A British Medical Association, a Brit orvosi Társaság egy 2004-es tanulmánya – utalással a haladásra a „genetikai fegyvertechnológia” terén – arra a megállapításra jutott, a világ már csak néhány évre van „olyan szörnyû biológiai fegyverektõl, amik képesek arra, hogy csak azokat az embereket ölik meg, akik egy adott népcsoporthoz tartoznak”. – Géntechnológiával irtják majd ki a „bûnös népeket”?

Az MSZP kampány fõ szlogenje: igazságosság, bátorság, biztonság. Február 22-én Karcagon volt lehetõségünk ezt megtapasztalni. A Jobbik Magyarországért Mozgalom két alapszervezete úgy döntött, megnézi a miniszterelnök bevonulását a Déryné Mûvelõdési Házba. Az esemény elõtt 72 órával engedélyt kértünk, de ezt elutasította a rendõrség, és nem indokolta meg. Mivel azonban a kampány meghirdetésétõl kezdve bármely párt elõzetes bejelentés nélkül is megjelenhet bárhol, alkotmányos jogainkkal felvértezve megérkeztünk a helyszínre. Elõvettük a magyar zászlókat és elindultunk, hogy találkozzunk kedves barátainkkal. Alig tettünk meg 200 métert, amikor egy marcona úriember odasétált hozzánk és megkérdezte, mit is akarunk itt. Mondtuk, hogy tulajdonképpen csak megnéznék Gyurcsány urat. A biztonsági fõnök következõ kérdése aztán tényleg meglepett, mit akarnak azokkal a zászlókkal? Mondtuk, hogy Magyarországon vagyunk, ez pedig egy magyar zászló, illetve egy Árpád-sávos, ami õsi jelképünk. Az illetõ úr nem túl udvariasan ránk rivallt, hogy tegyük el. Majd közölte, hogy felírják az adatainkat. Ez azért érdekes. Az MSZP által követendõ példaként állított USA-ban például még senkit sem akartak bûnözõként kezelni, amiért nemzeti zászló volt nála (összetekerve). Felvették az adatainkat, majd ismét ordenáré módon közölte velünk a biztonságért felelõs férfi, hogy ”megmondja nekünk a frankót”: konkrétan, hogy Magyarországon demokrácia van, és szólásszabadság, mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani, de mi a 1989:III. tv. szerint a gyülekezést nem jelentettük be 72 órával hamarabb, és nem tehetünk eleget alkotmájó ha figyelünk

– Mindenkinek csak ajánlhatom, vegye kezébe az ENSZ-nek „A népirtás bûntettének megelõzése és megbüntetése” tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményét. A II. cikkben meghatározásként olvasható: „A jelen egyezmény népirtás alatt a következõ cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti: a) a csoport tagjainak megölése; b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása; c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerõszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának elõidézése; d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása”. – Helyben vagyunk. – A IV. cikk így szól: „A népirtást vagy a III. cikkben felsorolt más cselekmények bármelyikét elkövetõ személyek büntetés alá esnek függetlenül attól, hogy államvezetõk, hivatalos vagy magánszemélyek”. Ha a nürnbergi pereket vagy a hivatkozott egyezményt vesszük alapul, a géntechnikailag megváltoztatott gabona vagy GM-élelmiszerek terjesztését emberiség elleni bûntettnek tekinthetjük. Pereket kell indítanunk azon kormányok, tudósok és magánvállalatok ellen, akik részt vesznek abban, hogy ránk erõltessék a génmanipulált mezõgazdaságot. Követelnünk kell a nemzetközi jog érvényesítését a népirtás megakadályozására, amíg nem késõ… Forrás: Kádár István – Demokrata

nyos jogainknak. Konkrétan nem bonthatjuk, nem lengethetjük meg a zászlóinkat, (a zászló lengetéshez ugyanis szerinte esemény kell, itt pedig nem volt). Tájékoztatott, hogy menjünk át szépen a másik oldalra, de ha meglátja, hogy a zászlóinkat lobogtatjuk, vagy egy rossz szót is szólunk, bevitet minket, emellé még felvételt is készít rólunk videokamerájával, és 2 évig szükség szerint ezt meg fogja õrizni… És, hogy nagyon szeretné, ha már többet nem kellene velünk foglalkoznia. Az igazi meghökkenést azonban az keltette mindannyiunkban, amikor egy ételhordóval sétáló hölgyet megállítottak a biztonsági emberek, és a holtra rémült gyalogostól megkérdezték, hogy mi van az ételhordójában. Ezek után, hogy az MSZP kormányzása alatt súlyosan megsértették alapjogainkat, nehezen tudom tolerálni a miniszterelnök elé kiírt igazságosság szót. A bátorságról már nem is beszélve, hiszen az átlag állampolgár hogyan érezhetné magát biztonságban, amikor az ország vezetõje fél egy ebédjét hazafelé szállító hölgytõl. Vagy egy magyar ember a saját hazájában attól a félelemtõl, hogy bezárják 12-72 órára, nem meri a nemzeti jelképet jelentõ zászlót nyugodtan lengetni. A biztonság úgy látszik, csak azoknak jár, akik hajlandóak tapsolni és elhinni, hogy ezek a szlogenek igazak. Mi, akik az alkotmányos jogainkat nem érvényesíthetjük azért, mert a nemzeti értékrendet követjük, vajon mikor érezhetjük úgy, hogy a rendszer igazságos, biztonságot nyújtó, és különösebb bátorság nélkül lehetõséget ad a véleményünk közlésére? Imre Edina, a tiszafüredi Jobbik elnökségi tagja

13

(folytatás a 2. oldalról) cióitól – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: nem veszett el azonban minden. Még a december 5-i népszavazással sem – vélekedett. Ezzel kapcsolatban kifejtette, még ebben a rossz helyzetben is volt másfél millió magyar állampolgár, aki helyesen szavazott. Olyan 40 év után, mikor Trianon sem fájhatott, nem is meglepõ ez a választási végeredmény – fûzte hozzá, kiemelve: idõvel az emberek belátják, mikor tévednek, hiszen ma nem találni egyet sem, aki nemmel szavazott volna december 5-én. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy nem volt egyetlen olyan intézmény sem Magyarországon, amelyik elébe ment volna a problémának, és kezelte volna a helyzetet. A nemzet megosztottsága nem a magyarság karakterébõl fakad – hangsúlyozta Pozsgay, aki szerint ez is annak a bizonyos liberális vonal számlájára írható. Mint fogalmazott, politikai erõre van szükség, hogy az államot visszakényszerítsék régi szerepébe és talán – vélekedett -, még az alkotmányon is változtathatunk. Véleménye szerint meg kell értetni a szavazópolgárokkal, hogy a kormányzó pártok nem képesek valós válaszokat adni a társadalom problémáira. Csak a nem-

zeti oldal képes erre. Pozsgay a választások utáni feladatok közé sorolta az említetteken kívül a nemzeti szolidaritás helyreállítását, és az állam tulajdonhoz való juttatását. Máskülönben sosem fogja tudni állampolgárait megvédeni – érvelt. Végül az unióról szólt. Leszögezte, a csatlakozás egyik nagy haszna lehetne, ha a Kárpát-medence magyarsága egy közös vállalkozássá válna. A határokon kívül rosszabbul látják A nemzet egységének hiányát az anyaországon belül illetve kívül másképp ítélik meg – hívta fel a figyelmet elõadásában Duray Miklós, hozzátéve: a határokon kívül úgy látszik, ezt az egységet sosem lehet helyreállítani. A rendszerváltozásig például eszébe sem jutott senkinek az egyesítés – érvelt a felvidéki politikus -, hiszen még a magyar zászlót is csak elvétve lehetett látni Magyarországon. 1990-tõl szabadulhatott fel a gondolkodás, de valóban hasznos cselekedetek nem követték. Duray elhibázott lehetõségnek tartotta, hogy az anyaország határain kívül nem alapítottak magyar tõkéjû bankokat. Mint fogalmazott, át kellett volna lépni a magyar tõkének az államhatárokat, amivel „gatyába tud-

Õexcellenciájának, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság miniszterelnökének, Tony Blair úrnak Nagy-Britannia, London, Downing Street 10 Tisztelt Excellenciás Úr! Megköszönve – személyes látogatásával – igazolt, hazánk iránti megkülönböztetett(!) figyelmét, engedje meg, hogy csatlakozzam az Önhöz címzett internetes észrevételezõk sokaságához, az általam hézagosnak tetszõ (tûnõ) – helyi ismeretei kiegészítése céljából. Véleményem szerint, nem volt kifejezetten szerencsés és idõszerû a magyarországi vizitjének idõpontja, mivel egyes „rosszindulatú“ személyekben azt a benyomást keltette egy „kitüntetett“ párt rendezvényén való részvételével, mintha Ön a választások kimenetelét kívánná befolyásolni, sõt akadtak olyanok is, akik belügyeinkbe való beavatkozásként „értékelték“ ezt a „tettét“. A magam részérõl fel sem tételezem ez irányú szándékát, inkább a „rámenõs“ meghívói iránti „gentlemansága“ megnyilvánulásának tulajdonítom a meglepõen alapos felkészülést igazoló – korteskedését. Ami viszont az Ön által „hangsúlyozott“ európai baloldali értékekre vonatkozó megjegyzését illeti, tisztelettel, de sajnálattal kell figyelmeztetnem Önt arra, hogy (feltehetõen a szórakozott, felkészületlen vagy tapintatlan tanácsadói sugallatára) nem a legjobb helyen „pendítette“ meg ezt a kérdést. Nem cáfolva az európai baloldali értékek (egyes nyugati államokban kimutatható) jelentõségét, nekünk – magyaroknak – ebbõl jóformán semmi sem jutott, viszont ömlesztve kaptuk a proletárdiktatúra „áldásait“: Kun és Szamuely Lenin-legényeinek vandalizmusát, a kisemmizést, Rákosi kulákverõit és padlás-sepregetõit, Kádár hazaárulását, sortüzeit, a megtorlás számtalan (kegyetlen és kifinomult) változatait, idegen ünnepeket és címereket, eladósodást, valamint sok más olyan „baloldali értékeket“, amelyekbõl Önöknek még morzsácskák sem jutottak! 14

ták volna rázni“ a határontúli magyarságot. A politikus fontosnak nevezte a nemzeti szolidaritást, ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy intézményi keretek nélkül mindez nem sokat ér. A rendszerváltozásra utalva elmondta azt is, hogy az új nemzetpolitika kezdete Antall József azon kijelentésével kezdõdött, melyben lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. Emlékeztetett arra is, hogy számos támadás érte azonnal a kormányfõt, de a határontúli magyar politikusokat is. A megindult párbeszéd és közös gondolkodás – folytatta – 1994-ben megszakadt ugyan, de 1996-ban mégis összehívták a MÁÉRT-et, ami fordulópontnak volt nevezhetõ, hiszen az ott megfogalmazott tézisekre épült az 1998-as kormányprogram is. Mint mondta, a nemzetpolitika 2002 után ismét vakvágányra került, és bár sokat beszéltek róla, semmi sem történt egészen 2005-ig, mikor ismét összeült az Állandó Magyar Értekezlet, és megszületett a Szülõföld Alapról szól törvény, ami jelenleg ugyan kevés tartalommal bír, ám kiváló alapokat szolgál egy hatásos program eléréséhez. Forrás: Bencze Áron – gondola

Önt talán nem tájékoztatták arról sem, hogy az a párt, amelyre (mosolyogva) magyarul is „IGENT“ mondott, az elõdpártjától átvett több ezermilliárdos érték birtokában építette újjá a hatalmát, és annyi köze van a szociáldemokrata, vagy a nyugati értelemben vett baloldali értékekhez, mint Sztalinnak volt az emberi jogokhoz, vagy ördögnek a Bibliához. Az MSZP jelenlegi vezetõi, holdudvaruk és tagságuk többsége, közvetve vagy közvetlenül, a legbensõségesebb kapcsolatban volt azzal a párttal (MDP, MSZMP) amely Önöket évtizedeken át az egyik legnagyobb és leggonoszabb ellenségei közt tartotta számon. Gátlástalanul kiszolgálták Sztalintól Gorbacsovig a Kreml minden urát, a fehér hollónál is ritkább közöttük olyan, aki bocsánatot kért volna a magyar nép vagy (akár) a nyugati államok ellen, tettekkel vagy/és szavakkal elkövetett bûneikért. Excellenciás Uram! Ön azt a pártot támogatta, amely „rugalmasan“ alkalmazkodva a körülményekhez,- változgatta a nevét, a vezetõit és az elveit. Ön azokkal parolázott, akik haszonélvezõi ennek az illuzórikus politikai bohóckodásnak. Szent meggyõzõdésem, hogy az Önök egykori miniszterelnökét, Winston Churchillt, a világtörténelem egyik legkiválóbb politikusát és államférfiját sohasem lehetett volna ilyen vagy hasonló „fellépésre“ rábírni. Biztos vagyok abban, hogy áprilisban Ön is igazat ad nekem és belátja, hogy „rossz (vörös) lóra tett“ Budapesten. Jóindulattal ajánlom Önnek, hogy ha betéved egy londoni fogadóirodába, akkor ne nagy téttel játsszon, az itt favorizált négybetûs párt gyõzelmi esélyére... Megkülönböztetett tisztelettel: (Prof. Dr. Bokor Imre), nyugállományú mérnök ezredes, a Magyar Tudományos Akadémia hadtudományi doktora, egyetemi tanár

jó ha figyelünk

Február 24-én, pénteken reggel a Népszabadság indította útjára a hírt: megfenyegették a miniszterelnök feleségét, akit ezért különleges védelemben részesít a magyar állam, közpénzen. Nagyon helyes. Ugyanis mégse járja, hogy a magyar szuverenitást a miniszterelnök személyes érzéseit felhasználva próbálja meg valaki, netán próbálják meg valakik csorbítani. Erre való a közjogi méltóságok személyes védelme, ami terjedjen ki a családjukra is. Azonban kénytelenek vagyunk szóvá tenni nehány apróságot. A napilap rendkívül alaposan volt tájékozott arról, hogy kik, hol, mikor, miképpen folytak bele ebbe a dologba. Ki mikor kinek mit mondott, mutatott, kik mit terveztek a szomszéd asztalnál s a többi. Ha így állunk – s miért éppen a Népszabadságnak ne hinnénk, elvégre kormányzati források pontosan informálják nap mint nap –, akkor nyugodtak lehetünk, a Gyurcsányné asszonyra fenekedõk körül óráról órára szorul a hurok, s bármelyik percben bejelentik: kattant a bilincs a gazfickók csuklóján. Igen ám, de mi lesz, ha nem így lesz? Ha már Dobrev Klárát sem képes megvédeni a magyar állam? Tudjuk, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos, de eddig nem volt szó róla, hogy a belügyi szerveket is privatizálni kellene. Hogy alkalmatlan a feladatára a rendõrség, a nemzetbiztonsági hivatal, a kormányõrség. Most aztán kétségbe lehetünk esve: ha a kormányfõ felesége ellen merényletet, támadást vagy mit kieszelõk is szabadon grasszálhatnak köztünk, akkor mit tehetünk mi, egyszerû halandók? Kétszer is gondolja meg eztán, aki utcára merészkedik... Mert arra gondolni sem merek, hogy ez az egész nem több, mint egy kormányzati kommunikációs projekt. Mert hogy sok sebbõl méltóztatik vérezni a miniszterelnök elvt... izé úr. Vegyük csak sorra. Elõször is közelített a kommunizmus áldozatainak emléknapja. (Mármint 24-én, az emléknap ugyanis 25-e.) Másodszor meg Gyurcsány médiamoguljai belefutottak egy hatalmas pofonba. Sikerült egy csöppet führeresre venni a Fõnök imázsát. Kínos. Éppen a legjobbkor jött egy kis fenyegetés holmi terroristagyanús személyektõl vagy szervezetektõl. És ki más ellen, mint ama Dobrev Klára ellen, akit a gonosz ellenzék rendre kapcsolatba hoz a saját nagyapjával. Ami ugye szörnyû fideszista gazság. (Elvégre nagyszülõk nincsenek, csupán kollégiumi szobatársak.) Az aljas merénylet híre egy csapásra háttérbe szorítja a „Gyurcsány Ferenc kissé hitleresre vette a figurát“ malõrt, egyszersmind sajnálatot lehet kelteni Apró Antal unokája iránt – lám a kedves, szimpatikus jó ha figyelünk

first ladyt gonosz emberek bántani akarják (és vajon kiknek a megbízásából...)? Kitûnõ alapanyag a sajtónak. Fõztek õk már kevesebbõl is... Ebbõl a Hitler-párhuzamból meg gyorsan ki kell jönni. Az aljas Magyar Nemzet óriási gyomrost vitt be a miniszterelnöknek azzal, hogy éppen Gerõ Andrással mondatta ki: a Gyurcsány-plakát bizony a Hitler-plakátra hajaz. Ez mégse járja. Elvégre ezt a Gerõt a tenyerünkön hordjuk, kapott egy zsák pénzt, saját tudományos intézetet, mifenét, erre most itt hitlerez? Azonnal szóljanak ennek a Gerõnek! Hogy történt, hogy nem, Gerõ András sebbel-lobbal közzétett egy „helyreigazító“ levelet – nem a Nemzetben, ugyan! (oda csak nyilatkozott), helyreigazítani a Népszabadsághoz fordult. „...azt gondolom, hogy a miniszterelnök galaktikus távolságra van a náci gondolkodástól és beszédmódtól, ezért a kampánystáb szerencsétlen ötlete semmilyen értelemben nem tekinthetõ tudatos náci beszédmódnak s különösképpen nem a miniszterelnök saját beszédmódjának.“ Így Gerõ András. A Népszabadság tájékozatlan olvasói bizonyára meglepõdtek a szabadkozáson, amelynek nem ismerték az elõzményét – de hát ez már csak így megy a mi elszédült-megszédített országunkban. Reméljük, Gerõ András és intézete számára nincs veszélyben az idei támogatás, úgyhogy talán megoszthatjuk a nyilvánossággal pár észrevételünket. Röviden: mi nem gondoljuk, hogy a miniszterelnök galaktikus távolságra van a náci gondolkodástól és beszédmódtól.

Kezdjük ez utóbbival. Aki némafilm üzemmódban tekinti meg a szónokló Gyurcsány Ferencet, és látott már filmet a Führerrõl hasonló helyzetben, az bizony nem értékelheti a két beszédmód közti távolságot „galaktikusnak“. Mindketten érzelmi-indulati alapon túlfûtve, túlzott manuális gesztusokkal kísérve, ugyancsak eltúlzott szünetekkel operálva szónokoltak (-nak). Az már személyes ízlés kérdése, hogy kire miként hat ez a stílus, abban megegyezhetünk, hogy mindkettõnek vannak hódolói. Aki pedig hallotta is a két szónoki életmûvet, az tudja: mindkettõben feltûnõen sok az „énrólam“ szóló mondat. Én ezt ígérem, én azt fogom tenni, én igenis megvalósítom, nem adom fel addig, amíg – és így tovább. Két jól fejlett ego fröccsen elõ lépten-nyomon a szónoklatokból. Térjünk a gondolkodásra: sajnos ezen a síkon is kínálkozik néhány párhuzam. Vegyük például a sajtót: Gyurcsány a sajtóval ugyanúgy bánik, mint anno Hitler. Egyik részét a tenyerébõl eteti, a másikról hallani sem akar. Igyekszik kiszorítani az információs források közelébõl, rendre megpróbál a törvény erejével föllépni ellene, rosszul tûri a kritikát. Bár kétségtelen, Gyurcsány még nem veretett szét szerkesztõséget. A baráti sajtót Gyurcsány is a legfõbb szövetségesének tekinti, elég csak megnézni, milyen horribilis összegû közpénzt juttat kormánya a szövetséges médiának. Azt se hagyjuk szó nélkül, hogy a baráti lapok a véletlenszerûnél sokkal összehangoltabbnak tûnõ módon támogatják Gyurcsányt. Szomorú, de megállapíthatjuk, hogy mindkét személy mûveltsége hasonlóan hézagos. Most elég talán utalnunk Gyurcsány Ferencnek a zsinagógában elõadott, meghatónak szánt képére, miszerint a zsidók otthonaikban imádkoztak a Megváltóhoz... Mindketten könyvben vázolták, miként kellene egy új korszakba elvezetni hazájukat. Mindketten szükségét érezték ifjúsági mozgalom szervezésének. Hitler egyenest önmagáról nevezte el az övét. Gyurcsány itt nem tart (bár nem az MSZP ifjúsági szervezetét támogatja), de figyelemreméltó, hogy az õ személye körül forog az Amoba (vagy amõba), és a reklámon õ maga virít a szervezet „reklámarca“ gyanánt. A kampányhirdetésben meg éppen azzal lepte meg híveit Gyurcsány, hogy „akarom“. És bizony Gyurcsány eddig nem mondta, hogy pardon. Nyilván fenntartja, hogy „akarja“. Ennyi talán elég is lesz, ki-ki eldöntheti, mekkora távolság a „galaktikus“. Addig is óvatosan kéretik az utcán járni, mert a gyilkosok és a merénylõk köztünk vannak. Forrás: Nyiri János – gondola

15

Zsákban futás. Ezzel a szóval írható le legpontosabban a magyar élet. Legyünk azonban tárgyilagosak: egész Európa is zsákban futásra van ítélve. A különbség talán csak annyi, hogy egyes országok, korábban szerzett elõnyeik, gazdagságuk, összeköttetéseik révén bõvebb zsákot szereztek maguknak. Néha még egy egész lépést is meg tudnak tenni benne. A magyar zsák viszont nagyon szûk, a fenekét Trianonban még össze is varrták jó szomszédaink, és felelõtlen, nemzetidegen álelitünk évtizedeken át nem is törõdött azzal, hogy olyan zsákunk legyen, amelyben leg-alább egy fél lépést, vagy egy kiadósabb ugrást is meg tudunk tenni. Ötven évvel ezelõtt szétszaggattuk a zsákunkat, de kelet- nyugati egyetértéssel újra beleerõszakoltak bennünket. A zsákban futás négyévenként nagy, hajcihõs versennyé alakul, a zsákgazdák, zsákosztók és zsákszabók kijelölnek két bajnokot, akik kapnak egy-egy zsákot, és hogy a jónép ne vegye észre, sõt felejtse el a nagy zsákot, amiben él, a versenyzõk elkezdenek versenyezni. A két zsák ugyanakkora. Alul-felül pontosan megegyezõ méretû, de az egyik versenyzõé piros-fehér-zöld, a másiké kék-fehér, Internacionálé-színû – volt egészen szombatig, amikor, valószínûleg a versenyzõ javaslatára, a zsákban futóvá avató kongresszuson nem énekelték el az Internacionálét. Az MSZP kongresszusa – mint a hírügynökségek jelentették – ezúttal nem az Internacionálé eléneklésével ért véget, mert valószínûleg úgy ítélték meg, hogy ez a dallam és ez a szöveg rontja a versenyzõ esélyeit. Jövõre, ha megélik, alighanem a Székely Himnusszal fognak próbálkozni. Nincs kizárva, hogy a régi, egykor tiltott és irredentának minõsített Erdélyi Induló is szóba jöhet, és mind Lendvai Ildikó, mind pedig az addigra az MSZP-be átigazoló Eörsi Mátyás, valamint Bársony elvtárs és Horn Gábor úr teli torokból fújják: „gyõz a szittya fergeteg, a rohanó sereg“. Mert a zsákban futás négyévenkénti döntõjében minden meg van engedve. Beszéljünk világosan. A zsák maga a rendszer, amelyben élünk. A pénz világrendje, amelyben a pénz árát mindenkinek meg kell fizetnie, mert kamatmentes pénz nincs. Magyarország végtelenül el van adósodva, minden jövedelmét lényegében a kamatfizetés emészti fel, sõt fogyatkozó népessége és a termelõ nemzedékeinek szûkülése következtében, meg az egyenlõtlen jövedelemelosztás és a külföldre kiáramoltatott rengeteg pénz miatt kénytelen a kamattörlesztésekre és a tõketörlesztésekre is újabb hiteleket felvenni. A kamat kamatos kamattá válik. A zsákban futó választási verseny lényege, hogy a két kijelölt versenyzõ mindenrõl beszélhet, hazudhat, ígérhet, szidhatja és 16

ócsárolhatja a másikat, a másik zsákjának a színét, énekelhet akármit, ölelgethet leleplezett Oscar-díjast, szipoghat menhelyen nyugdíjas nénikkel, tölthet kolbászt, hurkát – zsákot-zsebet -, de a rendszerbõl nem beszélhet ki, a kamatos kamat világrendjét, és ennek való tragikus alávetettségünket nem érintheti. Abban a pillanatban diszkvalifikálják ugyanis. Orbán versenyzõ ugyan meg-megemlíti néha, hogy Gyurcsány versenyzõ túlságosan eladósította az országot, de azt már nem hozza szóba, hogy Gyurcsány és korábban Medgyessy versenyzõt éppen ezért jelölték ki a zsákgazdák, hogy ezt az eladósítást végrehajtsák, és jómaga lényegében semmit nem tett ennek a két, csalással versenybe állított versenyzõnek, és ezáltal az eladósításnak a megakadályozására, illetve ezen kék-fehérben futó elvtársaknak a kiküszöbölésére. Orbán cinkos abban, hogy mostanra ez a helyzet kialakulhatott. Orbán versenyzõ éppen úgy a rendszeren belül versenyez, mint Gyurcsány versenyzõ, s egyetlen szót sem szól arról, hogy a kamatos kamattal nem lehet országot építeni. Kamatos kamattal csak eladni lehet, felélni az életerõt, az embert, a családot és a tõke szabad áramlásának rendszerében külföldi kézre juttatni a magyar földet. Lassabban vagy gyorsabban, picsi-pacsival vagy anélkül, ankéttal vagy ankét nélkül, Széchenyi-tervvel vagy Leisztinger-módszerrel, édes mindegy. A választási zsákban futásnak az az értelme, hogy a versenyzõk nem mondják meg a társadalomnak, hogy õk most – és mindig – zsákban vannak és nem szabad kibeszélniük belõle. Csak azért lehetnek versenyzõk, mert elfogadják a zsákrendszert, sõt segítenek fenntartani ezt. Úgy tesznek, mintha

szabad atléták volnának. Ez a legfontosabb, ettõl vakulnak a milliók. Van két nagyszerû atlétánk – mondják, versengenek, versengjünk mi is: köpjük szemen egymást. Óriási terveket kovácsolnak, új országot ígérnek felépíteni, új Széchenyi-tervet, négy-ötszázezer munkahelyet, adócsökkentést, járulékcsökkentést helyeznek kilátásba, az egyik versenyzõ iparosít, a másik földet mûveltet, kisipart támogat, foglalkoztat, óriási összegeket lebegtetnek a nép orra elõtt, mert ezzel vannak megbízva. Ez az ígérgetés üzeni azt a közönségnek, hogy zsák nincs, nemcsak az atléták szabadok, hanem mindenki szabad. A rendszeren belül okos és okosabb politikával meg lehet élni, fel lehet virágoztatni a zsákéletet, sõt el lehet felejteni, hogy be vagyunk varrva. Félreértés ne essék: az ígérgetés nem azért történik, hogy a versenyzõ megnyerje a versenyt, hanem elsõsorban azért, hogy feledtesse a rendszert. A versenyzõk az ígérgetésre fel vannak kérve, meg vannak vele bízva. Az uralom technikájához ugyanis hozzátartozik, hogy a népnek lehetõleg nem szabad észrevennie a zsákot, a rendszert, amelyben kimúlik. Az eladósítás nem azért történik, mert a kormányok nem találnak más megoldást a társadalmi-gazdasági kérdések megoldására, hanem azért, mert a pénznek kamatot kell szülnie, a kamatnak meg kamatos kamatot. A hitel a hitelezõ elemi érdeke. Az Izrael-Amerika központú, zsidó bankár globalizmusban minden ember rá van kényszerítve a hitelre és a kamatfizetésre, a kamatos kamatra. De hogy ne tûnjék elõ ez a goromba tény, néha megszigorítják a hitelfeltételeket. A Világbank, az IMF és az EU bizottság néha megdádázza az adósokat. Így járt Gyurcsány is, illetve Ma-gyarország. Az intés Orbánnak is szólt, sõt Mari néninek is, csak õ nem hall már szegény. A társadalmak és az egyes emberek is idõvel – mint a drogra – rászoknak a kamatos kamat rendszerére, és ha nem kapnak hitelt és nem fizethetnek kamatot, elvonási tüneteik alakulnak ki. A közgazdászok és a politikusok most legtöbbet az államháztartás reformjáról, a szükséges megszorító intézkedésekrõl beszélnek. Úgy javasolják áthidalni a kamatterhek okozta, valamint a beengedett külföldi cégek miatti állandó külkereskedelmi deficit okozta hiányokat, hogy szûkebb, olcsóbb államot, sokkal kisebb költséggel dolgozó egészségügyet, iskolarendszert és közigazgatást javasolnak. Tudományra, kutatásra, oktatásra, nevelésre, fejlesztésre és általában közjóra, a beteg nép egészségére nem költeni semmit, de büszkén fizetni a kamatokat, és minden fillért a népen spórolni meg, ez a zsákban futás rothadt közgazdaságtanának legaljasabb ajánlata. Mert természetesen lehet és kell is jó ha figyelünk

csökkenteni a felesleges államháztartási, közigazgatási költségeket, de elsõsorban a korrupció megszüntetésével és az elõnyösebb helyzetben lévõ külföldi zsákban futók kedvezményezésének megszüntetésével. Errõl azonban egy szót sem szól egyik futó sem. Egyedül Bogár László az a közgazda, aki ki meri mondani, fel meri mutatni a helyzet lényegét. A többiek mind befelé utalgatnak a zsák belseje felé, mindegyik a magunkon, életünkön, a magyar életen akarja megkeresni a kamatokat. Ez a versenyzõk testi épségének megóvása érdekében történik így. Ha a versenyzõket és általában a pártokat és a politikusokat olyan szakértõi légkör, olyan lényeglátó közgazdasági szemlélet, olyan uralkodó eszme venné körül, amelyik rámutat a kamatra, mint fõ okra, akkor kiderülne, hogy a versenyzõk egyszerû kis árulók. A zsákgazdák megbízottai, hiszen ha a tudomány megmondja az igazat, ha a néppel közlik a fronthelyzetet, a sztalingrádi vereséget, hogy be vagyunk varrva a rossz rendszerbe, s azt is, hogy a rendszer csak számunkra rossz, vékony haszonélvezõ elitünk számára jó, sõt gazdagságának, uralmának forrása, akkor nem lehetne lefutni a rendszer fenntartására szolgáló versenyt. Mert a nép fellázadna. A verseny ugyanis nem azért van, hogy az egyik gyõzzön – persze így lesz majd -, hanem azért, hogy ne derüljön ki miben élünk, és magyarként halálra vagyunk ítélve. A választási zsákban futó verseny a rendszer fenntartása érdekében van kiírva és négyévenként megtartva. Akár lesz az eredményhirdetés után, a közel döntetlenes eredmény után nagykoalíció, akár egy nagymértékû piros-fehér-zöld csíkozású zsák-hõs gyõz, a helyzet négy év múlva lényegében ugyanilyen lesz – ugyanilyen rossz, nyomorúságos -, mint ma. Hacsak nem kerülünk csõdbe. Tessék itt most mély lélegzetet venni. A teljes államcsõd, a teljes fizetésképtelenség bármikor bekövetkezhet. De nem csak itt, Magyarországon, az egész világrendszer bármikor összeomolhat. Nekünk, magyaroknak az volna a legjobb, ha a mienk mielõbb bekövetkeznék, mert ugyan egy ilyen csõdrengeteg azonnali szenvedést okozna – egy rövid ideig -, de közben megszabadulnánk

terheinktõl, és a nyomor eltakarítaná az útból a haszonélvezõket, a rendszert, és a kamatfizetésbõl élõ hereréteget. Én magam ezt a helyzetet nem kívánom, nem teszek bekövetkezéséért semmit, de látom, és mivel látom, köteles vagyok jelenteni, hogy ez a lehetõség benne van a zsák-életünkben. Felborulhatunk zsákostul. A magyarság különben hajlamos erre. Most van ötvenedik évfordulója a forradalomnak. A forradalom is egy ilyen felborulás volt, amely rengeteg szenvedést okozott nekünk, de megváltoztatta az egész világot. Utána az egész világ tisztábban látta a bennünket elnyomó, leverõ szovjet rendszer igazi arcát, véres kegyetlenségét, és a világ megmenekült a kommunizmustól. Mi is, de sajnos utána nem kaptunk egy jobb rendszert, mert a Kádár-rendszer ugyanolyan rothadt volt, mint a Rákosi-rendszer, csak másképp. Most azonban más a helyzet. Ha most felborul a rendszer, nincs mit visszaállítani, az egész emberiség kénytelen lesz takarékosan, a fenntartható növekedés szabályai szerint, a természettel együtt élni, és minden kamatterheléses hiábavalóságról lemondani. De a helyzet még ennél is dupla fenekûbb. Mert az sincs kizárva, hogy ezt a magyar csõdöt valakik szervezik. Soros György és társulata, a világot a hatalmában tartó nemzetközi bankrendszer. Lehet az a tervük, hogy ez a magyar csõd még a világ-csõd elõtt következzék be, és Soros György és társulata, valamint a Rotschildok és más bankárok mindenestül vegyék, vehessék meg a csõdbe került magyar életet. Adóssággal, földdel és a lakásokkal (Hild életjáradék-program...) együtt, cakli-pakli. Annak fejében, hogy befogadunk ide néhány százezer, esetleg egy-két millió új honfoglalót, és számukra kedvezõen átalakítjuk államformánkat. Ez már nem lesz cionista állam, mint Izrael, de magyar se lesz. Ennek az államnak a kivitelezésére az Európai Unión belül csak itt van lehetõség. Ezzel számolni kell, mert a szándékos lerohasztás és a genocídium erre mutat. Az Országház elõtt, a Kossuth Lajos téren már áll egy menóra. A választási zsákban futások is ezt a célt látszanak szolgálni. Ezért tehát nem drukkolok én a mielõbbi csõdnek, mert tudom, hogy spontán csõd sincs már eb-

A választási kampány eldurvulása és a választások közeledése szükségessé teszi tisztázni ezt a viszonyt. Ez a tisztázás most elsõsorban az önállóságát megõrzõ MIÉP-re vonatkozik. A MIÉP-Jobbik-Kisgazdák a Harmadik Út választási szövetség ebben a viszonylatban nyilvánvalóan hasonlóképpen gondolkodik, de szükségképpen nem lehet teljesen azonos a véleménye. Múltja ugyanis csak a Fidesz-MIÉP viszonynak van. A mai konfliktusok elsõsorban ebbõl a múltból fakadnak. Ezt azonban könynyen át lehetne hidalni, ha volna rá jó szándék. De nincs, most már egyik félben sincs. A MIÉP-esek most már nem tudják szeretni a Fideszt. Emlékeznek a Pannon Rádió Fidesz vejó ha figyelünk

ben a világban. Megrendezett, évek, évtizedek óta elõkészített csõdbõl pedig nem kérek. A való helyzet önmagában véve is képtelen. Szinte mesebelien az. Most az ország nagy részét már belvíz borítja. Ha gyors olvadás jön, árvizek következnek. Mi hat-hét évvel ezelõtt, még bent az Országgyûlésben, a nagy árvizek közben már figyelmeztettük az akkori kormányt, hogy sokkal nagyobb és célszerûbb árvízvédelemre, annak új rendszerére van szükség, és ugyanez vonatkozik a belvízre is, mert ezeket a vizeket, majd a következõ évben fellépõ aszályokat csak óriási védmûvekkel, rendszerekkel lehet kivédeni. Semmi nem történt. Lényegében egyik kormány alatt sem, és most jön a belvíz, aztán esetleg az árvíz, a községek, az önkormányzatok tehetetlenek lesznek, mert semmi nem történt. Egyik kormány sem törõdött a veszéllyel, mert nem volt rá pénze. Mind-egyiknek kamatot kellett fizetnie. Hiába, hogy egyik képviselõjelöltünk, Barati Attila kétszer is éhségsztrájkolt, hogy történjék már valami, nem történt semmi. A versenyzõk azonban ígérgetnek. Oda kell állítani õket az egyik elöntésbe, zsákostól, ott szavaljanak iparosítást, Széchenyi-tervet, ötszázezer munkahelyet, ott, a hideg vízben. Avagy miért nem történt gátépítés, csatornázás, vízelvezetõ, ármentesítõ mûvek építése? Mert nem volt rá pénz? Mert az magyar érdeket szolgált volna, munkahelyeket teremtett volna, és a csõd elkerülése ellen szolgált volna? Igen, pontosan ezekért. Mert plázákat és bevásárlócsarnokokat építettünk, mert arra valakiknek volt pénze. Az, vajh, nem a mi innen kivitt pénzünk volt? Úgy szélhámosság ez, ahogy van, és az egyszerû nép érzi ezt. Pontosan tudja, hogy helyzete, már ha megéri, négy év múlva pontosan ugyanilyen lesz. Kicsit jobb, vagy kicsit rosszabb, attól függ, honnan nézzük, melyik oldalról, és hogyan ma-gyarázzák az okosok. Melyikre szavazzon? A zsák hasának a felvágására, erõs, férfias, radikális mozdulatokkal való zsákfeltépésre kellene szavaznia. Csurka István Forrás: Fuggetlenség.hu

zette ORTT általi elhallgattatására, majd Pokorni nyilvános örömére a választások éjszakáján, hogy kiestünk. A Fidesz már a 2002-es kampányban is az ellene is alkalmazott „ragadd el“ módszerhez folyamodott, elsõsorban a MIÉP-szavazók magához bolondításával. Gátlástalanul használták a MIÉP radikális nemzeti jelszavait, megbízott újságíróik radikálisabbak és keményebbek voltak mindenkinél, és a Fidesz hagyta, hogy ezt a hangot a sajátjaként értékeljék a választók. Közben eszébe sem jutott ezeket a radikális gondolatokat megvalósítani. Ez ma is így van. De ma már a kétpártrendszer éles küzdelmeiben, elvakultságában erkölcs(folytatás a 26. oldalon) 17

Talán még szobrot is emeltek volna Ferenczi Krisztinának, a Népszava újságírójának könyvbemutatóján, ha hagyja. Nem tette, ám a nõi Don Quijotének aposztrofált írónõ Szüret, az Orbán-vagyonok nyomában címû mûvét így is hatvan percben méltatta Bolgár György. Természetesen minden elfogultság nélkül. „Na, ez nem az Orbán bora” – csettintett elégedetten valaki a könyvbemutató elõtt, melyen nagy buzgalommal osztogatták a Tokaji aszút a korai idõpont – még délelõtt 11 óra sem volt – ellenére. Az eseményre meglepõen kevesen gyûltek össze, sehol egy eltévedt szocialista képviselõ, sehol egy tévéstáb. Azért néhány fotós mégiscsak összegyûlt kezdésre a kéttucat érdeklõdõ mellé, így már mikrofon is került Bolgár György kezébe, aki egyórás méltatásában nem fukarkodott a dicsõítõ jelzõkkel és olykor-olykor a csúsztatásokkal sem. „Minden könyvet úgy olvasok, hogy elsõként az utolsó mondatokat lesem meg” – osztotta meg hallgatóságával titkát Bolgár, aki szerint e könyv néhány sora mindent elmond abból a zûrzavarból, ami az Orbán-ügyek mögött húzódik. Mint fogalmazott, Ferenczi egészen kivételes újságíró ebben az országban alig él egy-két ilyen mentalitású szakember, aki képes éveken át szorgalommal és kitartással utánamenni annak, ami érdekli. „Mintha egy személyes indulat és gyûlölet vezetné Orbán Viktor felé” – figyelmeztetett Bolgár, aki azonnal cáfolt: de mégsem, semmi ilyenre utaló jel nem található a könyvben. Letaglózó, grandiózus Orbán-tervek Bolgár szerint a könyvbõl kirajzolódó kép letaglózó. Komoly összefüggések és hatalmas spekulációk rajzolódnak ki egy közhatalommal bíró politikusról, aki saját magát és családját különbözõ anyagi elõnyökhöz juttatta. A gánti bánya, az autópálya-építések, a sárazsadányi és felcsúti földvásárlások, a Sváb-hegyi villa megvásárlása egy grandiózus terv része, és ha Orbán Viktor hatalmon maradt volna, akkor még ennél is nagyobb leleplezések válhattak volna valóra – figyelmeztetett az újságíró, rámutatva: azért így is elég szép ez a vagyon. Véleménye szerint a cím így is helytálló: Szüret van. Bolgár György kiemelte azt is, hogy Orbánnal szemben száz és száz gyanú merült fel, és az a döbbenetes – vélekedett -, hogy a Fidesz elnökét sokan még ezek után is erkölcsös és hiteles embernek tartják. 18

Az ölebmédia legújabban pornószerzõi babérokra is törõ prominense: Bolgár György

És íme a mû, mely a második Kende-könyv után némileg már aktualitását veszítve próbálja megképezni a rókabõr effektust, újabb bõrt lehúzva az Orbán szõlõügyeirõl. Hajaj! Hol vannak már a békebeli kõbányák? dekek mióta szolgálják a közjót, sõt arra sem tért ki, hogy a szeretett miniszterelnök miképp teremtett közjót azzal, hogy milliárdos vagyonra tett szert, többek között az állam megkárosításával. Végül a könyvre visszatérve leszögezte: míg a jobboldal publicisztikáiban, mûsoraiban komoly indulatokkal találkozhatunk szeretett miniszterelnökünk felé, addig a Szüret – az Orbán vagyonok nyomában semmi ilyenre utaló jel nem található. Tárgyszerû, szikár könyv ez – zárta pártatlan jellemzését Bolgár György.

Gréczy Zsolt nõi kiadásban. A szerzõ, aki férfi kollégájához hasonlóan még az élõ fába is beleköt, a Népszava illusztris tollnoka, a mindig elegáns Ferenczi Krisztina Gyurcsány Ferenc meggazdagodása is szóba került. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: az az alapvetõ különbség, hogy Gyurcsány üzletemberként tette mindezt, az üzletemberi etikával megegyezõen, míg Orbán politikusként. Az üzletemberekre másfajta szabályrendszer vonatkozik – állította Bolgár György, aki szerint Gyurcsány, akit szeretett miniszterelnökünknek nevezett, a közjót teremtette elõ, és a hatékonyabb gazdaságot. Hozzátette azt is, hogy az üzletembernél az önzõ érdekek dominálnak, azonban azt az ellentmondást nem feszegette, hogy az önzõ ér-

Orbán után hajlakkok Ferenczi Kriszta könyve megjelenések idõpontjáról szólva kifejtette, hét és fél év munkája van benne és az Orbán-bizottság munkájának befejezését is meg kellett várnia, hogy leülepedjen benne az anyag. Elmondta azt is, hogy sosem érte támadás könyve miatt, mint fogalmazott, a jobb oldal tiszteletben tartja munkáját. Ellenfele vagyok Orbán Viktornak, nem az ellensége – definiálta önmagát a színésznõbõl újságíróvá avanzsált írónõ, hozzátéve: a közélet barátja is vagyok egyben. A Népszava munkatársát állítása szerint elfárasztotta a nagy oknyomozás. Arra a kérdésre, hogy legközelebb mirõl szeretne írni, úgy válaszolt: körömlakkokról, divatról, szerelemrõl. A nemrégiben napvilágra került Nomentana ügyrõl pedig megjegyezte: érdekesnek tûnik, de sajnos még nem volt ideje beleásnia magát a témába. Forrás: Bencze Áron – gondola

jó ha figyelünk

(Egy öreg „ötvenhatos” vágyálma) Lehetséges persze, hogy magam állandóan rossz társaságban forgok, de egyszerûen nem ismerek olyan embert, aki elégedett lenne azzal, ami a magyarnak nevezett parlamentben az utóbbi 15 év alatt történt s ma is történik. És ez független a „pártpreferenciáktól“. Minden ismerõsöm, legyen bármely párt híve is, értetlenül és – vérmérsékletétõl függõen – fejcsóválva vagy dühöngve szemléli a bábszínházzá alacsonyított Országház elõadásait, amelyek nyilvánvalóan agyalágyult szerzõk által nyilvánvalóan még hülyébbnek tartott gyerekek számára írt színdarabok benyomását keltik. A többség pedig, amely nem híve semmiféle pártnak, vagy röhög, vagy sír, esetleg csak elhúzza a száját s talán köp is, ha politikáról, választásokról, parlamentrõl esik szó... És természetesen nem megy el választani. Pedig hát – személyes tapasztalataim szerint – az emberek 80%-ának nem mindegy, hogy mi történik az országban. Ami azt jelenti, hogy 80% szavazna, ha látná valami értelmét annak. De hát nem látja, és igaza van: nincs is addig, amíg a magyar politikai arénában csaknem kizárólag megélhetési politikusok tülekednek, akik csak abban különböznek a megélhetési bûnözõktõl, hogy mérhetetlenül nagyobb károkat okoznak és nem lehet felelõsségre vonni õket. No persze: van az a 20%, melyet semmi nem érdekel, még az is lehet, hogy õk az okosabbak, ami azonban ugyan mindegy,

lényeg az, hogy velük nem számolhatunk. Ugyancsak egyéni mgfigyelések alapján biztosra veszem, hogy legfeljebb 20%-ra tehetõ azoknak a választópolgároknak száma, akik a megélhetési politikusok kasztjának holdudvarát képezik s egyéni érdekek, személyi kapcsolatok alapján, vagy egyszerûen csak ostobaságból mindenképpen valamely pártra szavaznak. A maradék 60%-nak (100-20-20=60) több mint fele otthon marad, vagy szép idõ esetén elmegy kirándulni a szavazás napján, a maradék pedig csak azért szavaz, mert szeretné a véleménye szerint legkisebb rosszat kormányhatalomhoz segíteni. És ennek a 60%-nak a kezében lehetne forradalmi fegyver a golyóstoll, vagy bármely más, megbízható írószerszám. Mert ez a kétségtelen többség nagyon sok mindenben nem ért egyet, de egyben biztosan, t. i. abban, hogy ez az egész, parlamentáris demokráciának nevezett bábcirkusz úgy rossz, ahogy van, és semmi köze a demokráciához; csak az a baj, hogy nem tudja, hogyan juttathatná kifejezésre e véleményét. Pedig milyen egyszerû a dolog! Magam évtizedek óta gyakorlom, amennyiben minden választásra elmegyek s a magammal vitt, vastag, fekete filzirónnal összefirkálom s így tüntetõen érvénytelenné teszem a szavazólapot, amibõl mindenki világosan megértheti, hogy nem az egyik vagy másik pár-

tot utasítom el, hanem az egész választási rendszert. Kérem szépen: a szavazati joggal rendelkezõ állampolgárok 60%-a mélységesen elégedetlen mindazzal, ami a politikai arénában folyik, az adott rendszerben viszont nem áll módjában hangot adni ennek. Mit lehet tenni? Szét kell zúzni a rendszert! Ez az, amit forradalomnak szokás nevezni. S amihez most nem kellene semmiféle gyilkos szerszám, csak golyóstoll vagy filzirón... Mert tessék elképzelni: ha az elégedetlen 60% mind urnához járulna és szavazólapjait tüntetõen érvénytelenítve adná le, 80%-os részvétel mellett a leadott szavazatok 75%-a lenne érvénytelen! És a maradék 25%-on osztozkodó többi párt közül egyetlen egy sem érné el az ominózus 5%-os küszöböt. A FIDESZ és az MSZP sem! Ami a rendszer teljes összeomlását jelentené, hiszen üresen maradna bábcirkusszá züllesztett, gyönyörû országházunk, és senki által nem tisztelt és szeretett köztársasági elnökünk senkit nem tudna megbízni kormányalakítással... Ehhez persze az kellene, hogy felidézzük a régi Kossúth-nótát: „mindnyájunknak el kell menni“. És mindnyájunknak meg kell ragadnunk a fegyvert, a golyóstollat. De ne azt, amit kezünk ügyébe raknak a szavazófülkében, mert könnyen lehet, hogy az ellenségtõl kapott fegyver nem sül el... S hogy mi lenne akkor? Anarchia, fogják mondani legtöbben, s lehet, hogy igazuk van, hiszen ez minden forradalom kockázata, amelyet azonban vállalnunk kell(ene), mert ez az egyetlen lehetõség arra, hogy kezünkbe vehessük Hazánk sorsának irányítását, valahogy úgy, ahogy tettük azt 1956 októberében... S ehhez még annyit a legújabb fejlemények fényében: mi – az elégedetlen 60% – vagyunk azok a kóbor kutyák, akiket „miniszterelnökünk“ véleménye szerint össze kell szedni és közelebbrõl meg nem határozott telepekre kell szállítani. Ne is kérdezzük, mi célból, hisz’ ez a kijelentés „magáért beszél“. Amibõl persze az következik, hogy talán nagyon ideje lenne összefognunk, mielõtt Gyurcsány úr sintérei fogdosnak össze bennünket, és megmutatnunk azt, hogy a kóbor kutyák harapni is tudnak. Tunyogi Csapó Gábor

jó ha figyelünk

19

Titkos budapesti központban készül a Fidesz minden idõk legnagyobb választási mozgósítására A Vasárnap Reggel úgy tudja, egy hónapja hazánkban tartózkodnak azok az amerikai tanácsadók, akik George Bush amerikai elnök korábbi kampányát is vezették. Kubatov a mozgósítás élén A több tízezer ember mozgósítását irányító csapat feje Kubatov Gábor, a Fidesz soroksári választókerületi elnöke. Ez a kampánycsapat teljesen függetlenül mûködik a Rogán Antal kampányfõnök által irányított stábtól. Sõt a választásokon a jelenleg titokban tartott csapatnak lesz nagyobb szerepe. Errõl tanúskodnak azok a tervek, amelyek a Vasárnap Reggel birtokába jutottak. Eszerint összesen 35 ezer ember munkáját koordinálja Kubatov vezette szerv. Ebbõl 20.000 személy azok közül került ki, akik önkéntesen vállalták a Fidesz kérdõíve alapján a munkát. 6700 ember telefonos kampányt végez majd. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy õk „melegítk be a terepet“ azoknak a kis csoportoknak, akik a választások elõtt személyesen is felkeresik a választópolgárokat. Sejtekbõl áll össze a had A kis „sejteket“ 3500 csoportvezetõ irányítja. Az õ munkájukat segíti az a 300 középvezetõ, akiket külön is kiképeznek a Polgárok Házában. A 11-16 fõs csoportokat komoly infrastruktúra támogatja majd. Minden „sejt“ legalább 1 személyautót és egy mikrobuszt kap. A Vasárnap reggel úgy tudja, máris le vannak foglalva azon a szálláshelyeknek nagy része, ahol megpihen a kampánycsapat. A munkáért pénz nem jár, a Fidesz legfeljebb napi 4000 forintos költségtérítést lehet igényelni. Április elsõ hetében pezseg majd a narancssárga világ A legnagyobb mozgósítás az április 9-i választások elõtt egy héttel várható. Ebben az idõszakban a kerületi honatya jelölteket teljesen kivonják a kampányból. Ekkor indul be a 35 ezer embert mozgató gépezet is. Elsõ körben telefonosok jelentkeznek be és arra kérik az embereket, hogy menjenek el szavazni. Ezt követõen a házaknál jelennek meg azok az aktivisták, akik Orbán Viktor Fidesz elnöktõl visznek személyre szóló levelet. A kampányban dolgozók kettesével járják majd a lakóházakat, egy lány egy fiú felállással. „Ez így sokkal szimpatikusabb és meggyõzõbb“ – indokolta az egyik pszichológus az egy héttel ezelõtt titokban tartott kampánytréningen a Polgárok Házában. Egyébként ezen az eligazításon mintegy 220 személy vett részt. A személyes megkeresés fontosságát a tavalyi választási kampány tanulságaiból 20

vonta le a Fidesz. Orbán Viktor nemrég annak tulajdonította a vereséget, hogy 2002-ben a Fidesz nem tudott eléggé mozgósítani. A mostani stratégia kidolgozásában ezért is támaszkodtak az amerikai szakemberekre, mivel ott már régi hagyománya van az ilyen mozgósításnak. Fõpróba még ebben a hónapban A hetilap úgy tudja, a kampánymódszereket a választások elõtt próbára teszi a Fidesz. Március 19-én Mosonmagyaróváron és Szentendrén, az idõközi választásokon élõben is letesztelik a kidolgozott módszereket. Forrás: Stop.hu

*** Viselkedni tanítja Gyurcsány az MSZP-t Elõször azt gondoltam, hogy vidéki bunkónak néznek bennünket a pestiek – mondta lapunknak egy vidéki szocialista vezetõ annak kapcsán, hogy Gyurcsány Ferenc kampányrendezvényei elõtt a fõvárosból érkezõ szakértõk protokoll-képzést tartanak a helyieknek. Egyébként a „pestiek“ tanácsai meglepõen érthetõek: például, hogy a városi és települési MSZP-s káderek normálisan öltözködjenek, s különösen feleségeik egy-egy nagyestélyivel még véletlenül se „öltözzék túl“ a rendezvényt. A feleségek minden esetben mosolyogjanak a férjeik mellett, bármilyen meglepõ esemény történik, akkor se „merevedjenek“ le, hanem igyekezzenek kötetlenek és közvetlenek maradni. Külön felhívják a figyelmet arra, hogy „Feri nem szokványos lakossági fórumot kíván tartani, hanem lehetnek a rendezvény alatt meglepõ történések, odamehet emberekhez beszélgetni, ezért semmi ilyenen ne lepõdjenek meg. Látványban is számíthatnak meglepõ húzásokra“. Nem bízzák a helyiekre A szervezés is a korábbi – Horn, Kovács- és Medgyessy-féle – lakossági fórumoktól eltérõ; a spontán vagy annak látszó eseményekkel tarkított politikai-show minden eleme kiszámított, elõre megtervezett. „Megkérdezték, mennyi fiatalt tudunk kiállítani, még névsort is kértek róluk, mert ha nem, akkor máshonnét hoztak volna. Szerencsére volt elég ifjú titánunk“ – mesélte lapunknak a már említett vidéki kampányfönök. A fiatalokat igyekeznek a nyugdíjas korosztállyal egyenlõ arányban „elkeverni“, ez alól kivétel a pódium mö-

götti kakasülõ, ahol azért kívánatosabb a fiatalok túlsúlya. A high-tech fény- és hangtechnika a fõvárosból érkezik, mivel gyakorlati tapasztalatokból okulva nem bízzák ezt sem a helyi erõkre. A rendezvénycsarnokot települések szerinti szektorokra bontják, mindegyik szektor rendelkezik „hangulatfelelõssel“. A vörösben izzo „MSZP, Igen“ tábla a bejáratnál vehetõ át, amit aztán többen hazavisznek szuvenírnek. „A helyi képviselõ-jelölteknek felhívják a figyelmüket arra, hogy amikor beszélhetnek a közönség elõtt, akkor felejtsék el a nyakatekert és unalmas politikusi kifejezésmódot, igyekezzenek röviden, célratörõen és közérthetõen fogalmazni“ – fogalmazott lapunknak több vidéki szervezõ is. Mondhatni boldogok A hatás mindenkit megdöbbent. „Fletó nem egyszerû lakossági fórumot prezentál, hanem olyan politikai show-t ad le, ami után az emberek három napig jókedvûek, mondhatni boldogok. Közvetlen, mindenkivel jattól, lelket önt a baloldalba. Tiszta antidepresszáns“ – beszélt az összhatásról egy vidéki szoci vezetõ. „Látom szerepléseimen is, hogy néha milyen szenvedélyes vagyok. Tudom, hogy csalóka tud lenni a képernyõ, de nem tudom és akarom tagadni, nagyon hiszek abban, hogy amit csinálunk és amit szeretnénk csinálni, arra szüksége van az országnak“ – így fogalmaz saját közszerepléseirõl Gyurcsány Ferenc a blogján. A kormányfõ azt írja, feladatának érzi, hogy lelket öntsön a baloldal szavazóinak a szívébe, érzelmeket adjon át. Szenvedélyes esték Görög Ibolya protokoll-szakértõ lapunknak elmondta: a mai Magyarországon egy protokoll-elõadás sohasem árthat, így nagyon helyesen teszi az MSZP, ha a rendezvényei elõtt segít tisztázni egy-két fontos kérdést a résztvevõkkel. A szakértõ abban azonban nem biztos, hogy ezt a vidék-fõváros közötti kulturális különbség tenné szükségessé. Szerinte ugyanis vidéken még orzik a jó értelemben vett tradicionális öltözködési kultúrát, tehát egy Shakespeare-darabot nem farmerben néznek meg, hanem az „eseményt“ megtisztelik úgymond öltönnyel, illetve elegánsabb ruhával. Budapest e tekintetben „eldurvult“; itt „képesek“ az emberek mindenhová farmert húzni, az öltözködésükkel nem igyekeznek egyfajta ünnepélyességet szimbolizálni. jó ha figyelünk

Száz százalék valóság az Indextõl Száz százalék valóságot ígér a Fidesz a részleteiben utcai plakátokon már korábban megjelent, a héten tízoldalas füzetbe foglalt „rosszabbul élünk mint négy éve“ kampányában. Az alaptételt – rosszabbul élünk – az Index a nyáron már cáfolta, most az vizsgáltuk, mennyire megalapozottak a romlónak mondott helyezet illusztrálására példaként kiragadott számok. Az biztos, hogy nem száz százalékig. A Fidesz szerint jelenleg 700 ezer embernek nincs állandó keresete, a 400 ezer munkanélküli mellett ugyanis 300 ezer embernek nincs biztos állása. Ez így akkor sem igaz, ha önmagában tény, hogy 2001-hez képest a regisztrált munkanélküliek száma 19,5 százalékkal emelkedett. Akkor éves átlagban 343 ezren, tavaly 410 ezren voltak. A Fidesz a 700 ezres következtetés alapjául szolgáló adatok forrásaként a Foglalkoztatási Hivatalt tûntetik fel, de ez csúsztatás: az FH-nál ugyanis kizárólag a regisztrált munkanélküliekrõl van – a KSH-nak is továbbított – saját adat. Ez volt tavaly év végén 399 ezer, éves átlagban 410 ezer.

A politikai kommunikációról szólva Görög Ibolya megjegyezte, hogy egy miniszterelnök-látogatás megszervezése nyilvánvalóan gondos elõkészítést igényel. Egy rendezvény üzenete 55 százalékban a vizuális kommunikáció „nyelvezetébõl“ áll össze, míg 38 százalékos a vokális (hangsúlyozás), és „mindössze“ 7 százalékos a verbális dimenzió, tehát a beszéd tartalmának a szerepe. Érhetõ ezért, hogyha a szervezõk hatásos rendezvényt kívánnak tartani, akkor a színektõl, a dekorációktól kezdve az öltözetig és a háttérzenéig igyekeznek megtervezni az elõadás minden részletkérdését. Ehhez hozzátartozik, hogy ne legyenek túl- vagy alulöltözöttek a részvevõk, a rendezvény egyes mûsorszámainál, a váltásoknál ne legyen merev, vagy fagyos a hangulat – fogalmazott a protokoll szakértõ, aki évekig a Miniszterelnöki Hivatal protokollfõnökeként dolgozott. Forrás: Hírszerzõ

jó ha figyelünk

Nem plusz, csak másképp 300 ezer A 300 ezres adat forrása alighanem a KSH: a statisztikai hivatal ugyanis az uniós szabványoknak megfelelõen reprezentatív felmérésben állapítja meg a munkanélküliek számát. Ez 2005 végén 310 ezer volt, ami 7,3 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. Ez egyébiránt ugyancsak folyamatosan emelkedett az elmúlt években, de még alacsonyabb, mint az EU-átlag. Az idénymunkák szezonális jellege miatt egyes idõszakokban – hasonlóan a regisztrált körhöz – sokan kiesnek a felmérés alapján a munkanélküliek táborából, de 2004 utolsó negyedévéhez mérten 2005 végére az emelkedés 47 ezer fõ, ami jelenetõsnek mondható. A regisztrált munkanélküliek száma és a KSH által publikált, a statisztikusok felmérésén alapuló munkanélküli-létszám semmiképpen sem adható össze. A szakértõk egyetértenek abban, hogy a halmazok közös

része jelentõs, bár nem fedik egymást teljesen, és pontos adatok sincsenek a metszetük nagyságáról. A különbség részben az eltérõ adatforrásban, részben az eltérõ definíciókban keresendõ. Egy regisztrált munkanélküli ugyanis nem biztos, hogy a KSH szerint is az, és ez fordítva is így van: az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) statisztikusok által használt meghatározása szerint munkanélküli, „aki az adott héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelytõl csak átmenetileg volt távol, a kikérdezést megelõzõ négy hét folyamán aktívan keresett munkát, a kikérdezés idõpontjában rendelkezésre állt, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha megfelelõ állás kínálkozna számára, illetve már talált munkát, ahol 90 napon belül dolgozni kezd“. Azaz, ha valaki például regisztrált munkanélküli, de emellett valamilyen idõszakos munkát végez, az a KSH adataiban nem szerepel, ha viszont valaki nem regisztrált, de egyébként megfelel a definíciónak, igen. Pályakezdõk A pályakezdõ munkanélküliek számában jelentõs a növekedés a ciklus négy éve alatt, de a plakát adatai itt sem stimmelnek: a regisztrált pályakezdõk számának alakulása is ciklikusságot mutat éven belül, a nyár végi-õszi idõszakban például (az iskolák befejezése és a „még megszokott“ szünet után) rendre megugrik. A Fidesz-plakátokon kiragadott hónapok, illetve egyes évek adatait hasonlítják össze, igazi összehasonlítást az éves adatok jelenthetnének. Ezek szerint 2001-ben 26 763, 2002-ben 28 542, tavaly 40 861 pályakezdõt regisztráltak. A növekedés 2001-hez képest 53, 2002-höz képest 43 százalék, azaz jelentõs, de nem 72 százalékos. Gázár: nem 67%, és nem 3 millió család A plakát 67 százalékos gázáremelést helyez a középpontba, de a szöveges részbõl kiderül, hogy a grafikonon a 2003-2006 idõsávon is ábrázolt mérték a háromezer köbméter feletti fogyasztókra vonatkozik. Számukat a plakát 3 millió családra teszi. Az adatok egyedüli forrásaként a Magyar Energiahivatal van feltüntetve, de ez kizárt. Itt nincs – és az Index körképe szerint egyelõre másutt sincs – olyan adat, amely pontosan tükrözné, hány háztartás tartozik a különbözõ támogatást élvezõ három (0-1500 köbméter, 1500-3000 köbméter, 3000 köbméter/év feletti) fogyasztói kategóriába. Az új gázár-támogatási rendszerrõl folyó egyeztetések során azonban a szakértõi becslések a fogyasztók mintegy 10 százalékára tették ezt a kört. 21

Nekik egyébként az alsóbb kategóriákban élõk dotációja a meghatározott szintekig ugyanúgy jár, vagyis ténylegesen senkinek sem 67 százalék a 67 százalék az egész fogyasztást tekintve. Sõt január 18-a óta kisebb mértékû, de a korábbi nulla forint helyett 4,80 fillér támogatás épül az árba. Más okokból is sántít a 67 százalékos emelés: egyrészt nem 2003, hanem 2001 óta ment végbe ekkora emelkedés, bár igaz, 2001-2003 között nem volt változás az árban. Másrészt a 67 százalékos változás az adók és támogatás nélkül számolt, a 3000 köbméter feletti éves fogyasztásra vonatkozó hatósági árnál érvényes . Azóta volt áfacsökkenés, és beépült támogatás is, így a 67 százalékos emelés csak a fogyasztó által nem érzékelt hatósági árra lehet igaz. Gyógyszerárak: 100 helyett csak 24% A plakátról a figyelmes olvasó is megállapíthatja, hogy az egyetlen, meg nem nevezett gyógyszer árának változásáról szól. Az összehasonlítás azonban mégis az összes (szív) gyógyszer árának változásáról szólhat. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 344, úgynevezett cardiovascularis gyógyszer árának alakulását vizsgálta, közölték az OEP-nél az Index érdeklõdésére. Igaz, nem a végsõ fogyasztói árat, hanem az egyébként évrõl évre változó támogatási rendszer alapjául szolgáló árakat hasonlították össze. Eszerint 1998- 2002 között a szívgyógyszerek ára 23%-kal, 2002–2005 között átlagosan 14%-kal növekedett. Érdekesebb összehasonlításul szolgálhat, ha a ténylegesen a fogyasztói árakon alapuló KSH-adatokat hasonlítjuk össze: a gyógyszerek ára 2002 óta – elõször a rendszerváltás óta – minden évben „csak“ tíz százalék alatti mértékben növekedett. 2002-2005 között összesen 24,3 százalékkal lettek drágábbak az orvosságok. 1998 és 2002 között az emelkedés összesen 100 százalékos volt, azaz duplájukra emelkedtek az árak. A legmagasabb emelkedés a ciklus közepén, 1999-ben és 2000-ben volt, 32,9 illetve 26 százalék. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a reálkeresetek és a nyugdíjak nagyobb ütemben nõnek 2002 óta, mint a megelõzõ idõszakban, a drágulás relatív hatásai is enyhébbek most. Közlekedés: lényegesen nagyobb emelés, mint 98-2002 között Az állítások: 98 százalékos drágulás a diákés nyugdíjas BKV-bérletnél, ma egy kétgyerekes család 19 ezer forintot költ havonta BKV-bérletre. Minden igaz. Ma két felnõtt(6900 forintos) és két tanuló- (2600 forintos) bérlet összesen 19 000 forintba kerül január elseje óta. A Fidesz-plakáton szereplõ 2003-as árakon ugyanez a csomag 11 790 forintba került. Ez 61 százalékos növekedés. Ha csak felnõttbérletet vesszük, az emelés 22

ennél kisebb mértékû, a diákbérletnél viszont nagyobb, de még mindig csak 80 százalékos. 2002-höz képest viszont stimmel a 98 százalék: a családi csomag 2002-ben 10–730 forint volt. Az össznövekedés így „csak“ 77 százalékos, de a 2002-es diákbérlet 1315 forintos árához képest a jelenlegi, 2600 forintos ár 97,7, azaz 98 százalékos emelést jelent. Bár a Fidesz az MSZP ígéretével állítja szembe a számokat, és a BKV-tarifákról az elõzõ, 1998-2002-es ciklusban is az MSZPSZDSZ vezette fõvárosi közgyûlés döntött, talán nem érdektelen megnézni a korábbi áremelkedés mértékét: az 1998-as évet

2800 forintos felnõtt- és 910 forintos diákbérletárral kezdték a budapestiek, a ciklus végén, 2002-ben pedig 4050 illetve 1315 forintot kellett a pénztárnál hagyni. Ez 44,6 százalékos emelést jelent a felnõtt, és szinte pontosan ugyanaekkora, 44,5 százalékos emelést a diákbérleteknél. Vidéki helyzet A számok: 542 helyen szûnt meg a postahivatal, 170 körzetben hiányzik az orvos, és 245 helyen szûnt meg az általános iskolai oktatás. Valóban 542 településen szûnt meg a postahivatal, ezek olyan hatszáz fõ alatti lélekjó ha figyelünk

a 2004-2005-ös tanévrõl van, akkor 3293 iskola volt, ez 128 iskolányi csökkenés. Nem árt azonban azt is tudni, hogy nemcsak iskolából, gyerekbõl is kevesebb lett az elmúlt nyolc-tíz évben. 1998-99-ben 976 ezer, tavaly 890 ezer általános iskolás volt, ez kilencszázalékos csökkenés.

számú települések, ahol mobilposta-szolgáltatást vezettek be. Ugyanakkor a Posta tájékoztatása szerint ez a szolgáltatás létezik további 404 olyan, ugyancsak hatszáz lakosnál kisebb településen, ahol korábban semmilyen postai szolgáltatás nem volt. A betöltetlen háziorvosi körzetek száma az OEP-nek az Index megkeresésére közölt adatai szerint 2006 februárjában 161. A szám folyamatosan nõ 2000 óta: akkor 90 volt az üres körzetek száma, 2002-ben 106, 2003-ban 105, majd 132, 149, 161 – minden évben a februári adatokat vizsgálva. Az iskoláknál valamivel komplikáltabb a helyzet: a „245 helyen szûnt meg az jó ha figyelünk

általános iskolai oktatás“ állítás ugyanis önmagában sem egyértelmû, nem világos egyebek között, hogy ez iskolabezárásokat, összevonásokat, esetleg mindkettõt együtt takarja-e. De az mindenesetre érdekes lehet, hogy az 1997-98-as tanévben 3750, az 1998-99-esben 3732 általános iskola mûködött, 1999- 2000-ben már csak 3428. Azaz egyetlen év alatt 304 iskolával lett kevesebb (ebben a számsorban a két vagy több település által közösen igazgatott iskolák minden ellátott településnél szerepelnek). A 2002-2003-as tanévben 3421 általános iskola van a statisztikában, az utolsó adat

Államadósság Az állítások: az államadósság 13 ezer milliárd forint, a grafikon szerint 2002-ben még alig valamivel 8000 milliárd fölött volt. A Fidesz szerint „az elmúlt négy évben több államadósság halmozódott fel, mint a szocializmus évtizedei alatt“. Az államadósság az idén januárban már 13 ezer milliárd fölött jár, 13 100 milliárd körül van. A növekedés a ciklus elsõ évéhez, 2002-höz viszonyítva közel 4000 milliárd forint, akkor 9200 milliárdra rúgott a tartozás. A nominális növekedés eszerint több mint negyvenszázalékos, így számolni azonban – egyebek között az infláció és az árfolyammozgásra érzékeny devizaadósság miatt – egyszerûen nem lehet: éppen ezért nem állja meg a helyét az az állítás sem, hogy a ciklusban több államadósság halmozódott fel, mint a szocializmusban, hiszen pusztán a „darab forintokat“ nézve nem számolunk az azóta több ezer százalékos inflációval. A fentiek miatt is az államadósságot jellemzõen a GDP arányában szokás, akár országon belüli idõviszonylatban, akár országok között összehasonlítani. A központi költségvetést terhelõ államadósságot a GDP-hez hasonlítva viszont kifejezetten negatív a ciklus eredménye. Az utóbbi években a legkedvezõbb 2001-ben volt a helyzet, ekkor az államadóság a GDP 51,5 százalékára rúgott, de 2002-ben már visszaugrott a korábbi, 54,5 százalékos mértékre, majd két éven át 56,8 százalék volt az Államadósság-kezelõ Központ adatai szerint. A központ decemberi számításai szerint a 2005-ös érték 58,4 százalék lehet. (Ezek a számok kizárólag az ÁKK által kezelt adósságra vonatkoznak, a teljes államháztartás adósságát még terhelik tételek, ráadásul az eurócsatlakozáshoz elõírt 60 százalékos határt utóbbiakkal együtt számolva sem szabad átlépni. Lakáshitel: a deviza is tarolt, nemcsak a szigorítás A DEM adatai alapján közzétett számok igazak, de pusztán ezt figyelembe venni, a bankoktól 2000 februárja óta adatokat gyûjtõ és havi elemzéseket közlõ cég vezetõje szerint sem elég a tisztánlátáshoz. Varga Dénes, a DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda vezetõje szerint amikor a támogatott hitelek számának csökkenésérõl van szó, figyelembe kell venni egy alapvetõ körülményt: A 2002-2003-as felfutás alap23

vetõen annak volt köszönhetõ, hogy egyfelõl korábban nem volt ilyen lehetõség, másfelõl az újdonság egybeesett a nagy – és döntõen a 100 napos programhoz kapcsolódó – fizetésemelések idõszakával. Ebbõl adódóan a rendszerbe kódolva volt egyfajta visszaesés. Ezenkívül a piaci szereplõk, a bankok és takarékszövetkezetek 85 százalékától rendszeresen adatokat kapó iroda vezetõje arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a 2004-es szigorítások is nehezítették a hitelek elérését, megjelentek a piacon azok a devizahitelek, amelyek – a használt lakások esetében egyértelmûen – már kedvezõbb lehetõséget jelentenek, mint a támogatott hitelek. 2005-ben például a támogatott hitelek mintegy 42 ezres köre mellett további 65 ezer lakáscélú hitelt vettek fel Magyarországon, ezek jelentõs része devizaalapú volt. A hitelállomány növekedése és átalakulása nyomon követhetõ az MNB statisztikájában is, eszerint ma a teljes lakáscélú hitelállomány már 2200 milliárd forint felett van, miközben 2003 elején még nem érte el a 820 milliárdot. Forrás: Index

Tények és ferdítések az MSZP plakátjain Van 13. havi nyugdíj és 20 százalékos az áfa. Ez a két maradéktalanul igaz állítás az MSZP Megcsináltuk kampányából. A sztrádák hosszát nem duplázták meg, a családi pótlékot más támogatások megszüntetésével (is) emelték. A párhuzamosan futó negatív kampány Ne forduljunk vissza feliratú plakátjain még rosszabbak az arányok. A Fidesz kampányának („Rosszabbul élünk mint négy éve“) állításait elemzõ cikkünk után a szocialista plakátokat vesszük sorra, és megállapítjuk, hogy a két nagy párt körübelül 1-1-re áll a csúszatási versenyben. Az MSZP azzal is megörvendeztetet minket, hogy a kormányt fényezõ Megcsináltuk kampány kiegészült a Nem fordulunk vissza címû, a Fidesz 1998-2002 közötti munkáját kritizáló plakátsorozattal, így ennek állításait is megvizsgáltuk. SZTRÁDAVERSENY „Megduplázzuk az autópályák hosszát.“ Az állítás még úgy sem igaz, hogy már eleve szerényebb vállalást jelent, mint az eredeti autópálya-építési ígéretek. A 800 kilométert építünk jelmondat nemcsak az elõzõ kampányban, hanem a Medgyessy-kormány elsõ idõszakában is makacsul tartotta magát, majd szépen fogyni kezdett. De nézzük pusztán a plakát állítását, a duplázást. Az Index korábban már bemutatta ciklusokra bontva, melyik kormány mennyi autópályát épített. A rendszerváltáskor örökölt 279 kilométerhez az elsõ ciklusban 23, a másodikban 156, 1998–2002 között 93 kilo24

jó ha figyelünk

méternyi sztráda épült (az egyes szakaszok átadása és elõkészítése átnyúlt a kormányzati ciklusokon, a Fidesz alatt épült fel például a ‘98 õszén, azaz kormányváltás után átadott 64 kilométers M3-as szakasz). Tehát ha így számolunk, a jelenlegi koalíció 551 kilométeres sztrádahálózattal kezdett. És mennyit épített? 2004-ben 37, tavaly 95 kilométert adtak át. Az idén a választásokig további 110 kilométert terveztek átadni, de kevesebb lesz: az M3 Nyíregyházát elkerülõ 24 kilométeres szakasza csak a nyárra készül el. Ha viszont – ahogy a Fidesznek adtuk a zömmel még az 1998–2002-es ciklusban épített, de 2002 második felében átadott szakaszokat – a jelenlegi koalíciónak adjuk nemcsak ezt a 24 kilométert, hanem a második félévben elkészülõ, már építés alatt álló 119 kilométert, akkor a MSZP–SZDSZ-kormány mérlege összesen 361 kilométer autópálya. Ez azt jelenti, hogy ugyan a jelenlegi kormány alatt több autópálya épült, mint a korábbi három ciklusban összesen, de a 800, sõt a 400 kilométeres ígéret sem teljesült, de még csak duplázásról sem beszélhetünk. És természetesen hazugság, hogy a a Fidesz mindössze hét kilométernyi sztrádát épített. CSALÁDI PÓTLÉK – FORMÁLIS IGAZSÁGOK Megdupláztuk a családi pótlékot – az állítás formálisan igaz, de számítások szerint az új, 2006 januárban életbe lépett rendszerben csak tíz százalékkal nõttek a családtámogatásra fordított állami kiadások. A családi pótlékba ugyanis beépítették a megszüntetett családi adókedvezmény korábbi összegét és a rendszeres gyermekvédelmi támogatást is. Így az összes támogatás korántsem nõtt a duplájára, sõt, az adókedvezményt korábban egészében igénybe venni képes családok közül a háromgyermekesek ténylegesen rosszabbul járnak az új rendszerben. Ha a 2002-es számokból indulunk ki, és a családi pótlék 2005-ig tartó emelésének mértékét nézzük, akkor a duplázás megint nem igaz: a kormány az Fidesz által preferált adókedvezmény helyett a szegényebbeket jobban segítõ családi pótlékot emelte ugyan, de csak 33 százalékkal. Hasonló a helyzet a negatív kampány vonatkozó plakátjával is, amely szerint „A Fidesz 0 forinttal emelte a családi pótlékot“: formálisan igaz, de érdemben nem. Az ugyan igaz, hogy a családi pótlék összege nem nõtt 1998-2002 között, de 1999 január 1-tõl bevezették a családi adókedvezményt. Az elsõ évben egy gyerek illetve két gyerek után egyaránt 1700, három gyerekek után 2300 forintot lehetet havonta és gyerekenként elszámolni. Az összeghatárok 2000-ben és 2001-ben 2200, 2200, 3000 ezer forintra emelkedtek, míg 2002-tõl az idei évig 3000, 4000, 10 000 forint volt hasonlóan, havonta és gyermekenként elszámolható. NYUGDÍJ – EGY PONTOS TALÁLAT „Bevezettük a 13. havi nyugdíjat.“ Igaz. Bár nem egyszerre, hanem négy lépcsõben, de a 13. havi nyugdíj végül beépült az ellátásba, idén elõször kapják meg a teljes összeget a nyugdíjasok (2003-ban elõször egyheti, 2004-ben kétheti, tavaly háromheti pluszt kaptak). És igaz az is, hogy ezzel a mostani koalíció már biztosan veri nyugdíjemelésben az elõdjét, amelyet a kapcsolódó negatívkampány-plakáton az MSZP azzal vádol, hogy 19 000 forintot vett el a nyugdíjasoktól. Ezt az összeget egyszeri juttatásként 2002 õszén egyébként „vissza is fizette“ a jelenlegi kormány. Mi is történt? Az 1998-ban hatályban levõ nyugdíjtörvény úgy szólt, hogy 1999 január 1-vel az elõzõ évi nettó bérkiáramlásnak megfelelõ mértékben kell növelni a nyugdíjakat. Ez azt jelentette volna, hogy minden nyugdíjas 18,4 százalék emelésben részesült volna. Ezzel szemben a Fidesz-kormány három nappal a hatálybalépés elõtt, 1998 december 27-én a költségvetési törvény módosításával úgy változtatott, hogy a 30 000 forint feletti úgynevezett nagy nyugdíjakat csak 11 százalékkal emeli, míg a 30 000 forint alatti nyugdíjakat 25 százalékkal. A probléma ott volt, hogy bár ekkor az jó ha figyelünk

átlag öregségi nyugdíj 26 990 forint volt, mégis több nyugdíjas volt, akinek (ha nem is sokkal) 30 000 forint felett volt a nyugdíja, mint akinek alatta. A szocialisták számításai szerint emiatt 54 milliárd forinttal kevesebb nyugdíjat fizetett ki az állam, mint amennyit az általános 18,4 százalékos emelés jelentett volna. Aki egyébként az átlagnyugdíjakat nézi (nem számolva a 2002-es egyszeri, 19 ezer forintos juttatással és a 13. havi nyugdíjjal), nehezen tudná eldönteni, melyik kormány juttatott többet az idõseknek. (Lásd a táblázatot!)

25

2006-os hivatalos adat még nem lehet az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóságon, hiszen az átlagszámításhoz tudni kellene, mennyi a nyugdíjasok pontos száma, és év közben több tízezres mozgás van halálozások illetve az új belépõk miatt. Ráadásul az új belépõk és a régiek között pedig jelentõs különbség van, az idõsek jellemzõen kisebb, a friss nyugdíjasok magasabb nyugdíjat kapnak utolsó aktív éveik munkabére alapján. Ezzel együtt úgy számoltunk, hogy az idei, 4,3 százalékos nyugdíjemeléssel szoroztuk a 2005-ös, még elõzetes, de hivatalos adatot. Eszerint az idén 65 679 forint lesz az átlagnyugdíj, ami az 1998-as 26 926 forintos átlagnak a 244 százaléka. 2002-ben az átlagnyugdíj 46 595 forint volt, ami az 1998-as összeghez képest 73 százalékos emelést jelent. Azaz: 1998 óta az átlagnyugdíj 144 százalékkal emelkedett, ebbõl 73 százalék az 1998-2002, 71 százalék a 2002-2006 ciklusban realizálódott. ADÓK – CSÖKKENTÉSEK, EMELÉSEK 20 százalékra csökkent az áfa – természetesen igaz. Kötözködõk azonban megjegyezhetik, hogy miközben a kormányzati árkommandó ötlete egy piacgazdaságban legalábbis furcsa volt, a kormányzati aggodalom nem volt alaptalan. A januári inflációs adat magasabb lett a vártnál, és ezt elemzõk azzal magyarázták, hogy az áfacsökkentés hatása nem érvényesült az árakban, azaz a kereskedõk „lenyúlták az áfacsökkentést“. Nem igaz viszont a negatív kampány kapcsolódó eleme, „A Fidesz 20 %-al növelte az átlagbér adóterheit“ üzenet. Az állítás nem értelmezhetõ könnyen, hiszen nem világos, hogy vajon kifejezetten az állampolgárt érintõ munkavállalói terhekre, vagy munkáltatói terhekre, illetve hogy csak az adókra, vagy az adókra és járulékokra együttesen vonatkozik a mondat. Abból a feltételezésbõl indultunk ki, hogy plakát a választók többségét kitevõ „bérbõl és fizetésbõl élõ“ rétegnek szól, és mint ilyen, a munkavállalók adóterheirõl szól. E feltételezésünket aztán – hangsúlyozva, hogy a pontos adatok éppen nincsenek nála – egy, a költségvetési bizottságban ülõ szocialista képviselõ is megerõsítette. 1998 õszén a Fidesz radikálisan átalakította az addigi hatkulcsos szja-rendszert, és a kormányzati ciklusa egésze alatt érvényben maradt 20-30-40 százalékos táblát vezette be. Az adókedvezmények bonyolult és állandóan változó rendszere miatt a képlet nem lehet annyira egyszerû, mint ahogy mi számoltunk, de a plakát állításainak cáfolatához elegendõ lehet: az 1998-as átlag bruttó bért elõbb a még 98-ban érvényes hatkulcsos, majd a 99-tõl hatályos háromkulcsos tábla szerint is „bevallottuk“. A KSH adatai szerint 1998-ban 813 168 forint volt az éves bruttó átlagbér. A ‘98-as adó(folytatás a 17. oldlról) telenebb és gátlástalanabb lépésekre is elszánják magukat egyes Fidesz- képviselõk, vagy a MIÉP-bõl átpártolt renegátok. A cél világos: megszerezni a MIÉP szavazóit és kiütni a MIÉP-et, most már a Harmadik Utat. A Fidesz retteg attól, hogy a MIÉP-Jobbik-Kisgazdák, a Harmadik Út bekerül a parlamentbe, és az esetleges kormányalakításkor ennek a pártnak a hozzájárulására, szavazatára szorul. Mit szól ehhez a nemzetközi szabadkõmûves tábor, a testvérpárt izraeli Likud és a többi hangadó, akikhez a Fidesz, bármennyi nemzeti jelszót kever is kampányába, szorosan igazodik. Most megint mindenki jó egy nyilatkozatra, aki egyszer már rúgott egyet a MIÉP-be, aki elhagyott bennünket és ezután akar elhagyni. Ígérgetnek, csábítgatnak, fenyegetnek, és a kampányoló csapataiknak kiadják, hogy össze kell szedni az ajánlószelvényt a MIÉP elõl, rábeszélik az embereket, hogy a kommunisták legyõzése a legfõbb cél, és ez csak akkor valósulhat meg, ha mindenki a Fideszre szavaz. Elvész a szavazat, amit a MIÉP-re és a kis pártokra adnak le. Ennél ravaszabb hazugság kevés van. Ha a MIÉP-Jobbik-Kisgazdák bekerül az Országgyûlésbe, akkor legkevesebb 12-14, de esetleg húsz-huszonöt képviselõ halálos biz26

tábla szerint 0-250 ezer forint között 20, 250-300 ezer között 22, 300-500 ezer között 31, 500-700 ezer között 35, 700 ezer és 1,1 millió között 39, e fölött 42 százalék volt az adó. A Fidesz kormány bevezette háromkulcsos rendszerben, ‘99-tõl 400 ezer forintig húsz, egy millióig harminc, e fölött negyven százalék az adó. Az átlagkeresõ ‘98-as bére után 237 135 forint adót fizetett, ha fizetése egy fillért sem emelkedett, egy évvel késõbb már „csak“ 203 950 forintot kellett volna befizetni. Az átlagkeresõ tehát nem hogy rosszabbul, de jobban járt a ‘98-as adóreformmal. Megnéztünk egy másik összehasonítást is, ami – bár a húsz százalékos tehernövekedést messze nem igazolja – már nem ilyen kedvezõ a Fidesz számára. Ha azt nézzük, hogy a KSH által publikált bruttó átlagbéreknek hány százaléka volt a nettó átlagbér, 1998-2001 között folyamatos csökkenést látunk. 1998-ban a bruttó bér 66,64 százaléka volt hazavihetõ, 2001-re ez 62,68 százalékra csökkent, majd azóta folyamatosan emelkedik, tavaly már 69,44 százalék volt. Tehát a munkavállalói terhek legalább annyival növekedtek az MSZP-kormány alatt, mint a Fidesz idején. Forrás: Index

tonsággal nem szavazza meg a kormányprogramot, ha azt a Leisztinger-Gyurcsány-kormány, a balliberális oldal terjeszti be. 2002-ben éppen az a 10 képviselõ hiányzott Orbán miniszterelnökségéhez, akiket a MIÉP vihetett volna be. Számszerûen gyõzött a Fidesz, de nem tudott kormányt alakítani. Minden rá adott szavazat is elveszett. Senki biztosabb antikommunista nincs a politikai térképen a MIÉP-nél. Ezt egész léte, minden szava bizonyítja. És a Fidesz mégis ellene kampányol, mégis akadályozza ezt a garantáltan antikommunista erõt. Mi tehát keményen bíráljuk a Fideszt, de soha nem élünk vele szemben sem tisztességtelen eszközökkel, és ezt a fentebbi izraeli kiszolgáltatottságot sem hoznánk elõ, ha nem maga Orbán Viktor dicsekedett volna el azzal, hogy a Likud a testvérpártja. Mindezekrõl is szólni fogunk március 15-én a Hõsök terén. Reméljük, minden akadály ellenére bejutunk az Országgyûlésbe, és 2010-re felépíthetjük azt a magyar hatalmat - demokratikus úton átvéve azt –, amely megmenti a magyaroknak Magyarországot. Csak a MIÉP-Jobbik a Harmadik Útra leadott szavazat nem vész el. Csurka István, a MIÉP elnöke

jó ha figyelünk

A szélsõséges SZDSZ ultraliberális szellemét ki kell irtani a politikából! – mondtam nemrégiben zajos tetszésnyilvánítás mellett, egy debreceni nagygyûlésen. Ezzel a mondattal sajátos módon leteszteltem az SZDSZ tûrõképességét. Kíváncsi voltam, mennyire fontos a sajtó- és szólásszabadság annak a pártnak, amelyik lelkesen helyeseli a vallásgyalázó Mohamed-karikatúrák nyilvános közzétételét, amely naponta beletörli lábát a keresztény emberek hitébe, és amelynek neokónjai azonnal atomcsapást mérnének a lázongó Iránra. A kemény kijelentést követõen azonban elmaradt az ilyenkor szokásos botrány. (Nem akarnak ingyenes reklámot biztosítani a kampányoló Jobbiknak!) TGM humorosan visszamosolygott, mindössze a pornográfus Bolgár György volt az, akinek felrémlett egy közeli SZDSZ-holokauszt rémképe. Õ egybõl a párt tagjainak fizikai kiirtásáról és megsemmisítésérõl vizionált. Nem tetszett neki ez a lemeztelenített politikai üzenet. Lement inkább a funkcionális analfabéták szintjére. Az eset kapcsán be kellett látnom, hogy a Szadesz tényleg kedveli a szólás mindenek feletti szabadságát. Nem fortyog és háborog, nem dühöng látványosan, hanem egyszerûen csupán elhallgatja a számára kínos és kellemetlen dolgokat. Legfeljebb beemeli majd ezt is az Antiszemita Közbeszéd Magyarországon elnevezésû monumentális kötetbe. Pedig a fenti mondatot komolyan gondoltam. Szerintem kifejezetten jót tenne a szélsõséges, magyarellenes liberálisoknak, ha kiszorulnának a törvényhozásból, és nyilvánosságon túlra kényszerülnének. Földalatti illegalitásban talán értelmesebb, humánusabb, építõbb jellegû dolgokkal is foglalkozhatnának, mint most. Jelenleg ugyanis „csak“ három romboló tendenciát képviselnek. Üzeneteik kizárólag a dekadencia, a destrukció és a deviancia tárgykörében mozognak. Ebben merül ki minden emberi jogokba becsomagolt közéleti cselekedetük. Ahogyan Horthy Miklós nem kedvelte és a törvény teljes szigorával üldözte a szélsõséges kommunistákat és nyilasokat, úgy kellene most elbánni a neoliberális diktatúra szószólóival. Alkotmányos eszközökkel, kérlelhetetlen törvényességgel és szigorral, rendvédelmi módszerekkel kellene fellépni a Nyál és Becstelenség törpepártjával szemben. Hiába dühöng az ÁVH-t felmentõ, Pongrátzot elhurcoló Kuncze. Hiába riogat gázpisztolyos merénylõkkel Petõ. Még nincs nyílt SZDSZ elleni gyûlölet, de a tömeges és felheccelt igény sajnos már érlelõdik rá! Látensen és lappangva. jó ha figyelünk

Sokan azért akarnak látványos jómadárvészt, mert elegük van az értelmiségi árulásból. Abból, ahogyan kommunista utódpártbérencek lettek az egykori szépreményû ellenállók. Persze ez ma már nem bûn, hiszen kivétel nélkül mindenki végigmenetelt ezen az önmagába visszaforduló, kanyargós damaszkuszi ösvényen. Na és?! Az SZDSZ is sikeresen végrehajtotta azt a rábízott feladatot, hogy az identitáskeresõ „cucialistákat“ belülrõl szétbomlassza, elfoglalja és átformálja a maga anyagias, önzõ és egoista képére. Kitakarított a baloldalról minden nemzeti küldetést. A gyarmatosító szövetkezésének az egyik legsúlyosabb kártevése mégis az lett, hogy a Szadesz nyíltan szembefordult a többségi társadalom tradicionális értékrendjével. A visszametszett, magyarellenes rasszizmus naponta betámadja és megalázza családi közösségeinket, nemzeti szimbólumainkat, vallásos hitünket, keresztény egyházainkat, morális és erkölcsi tartásunkat, oktatási és kulturális értékeinket. A törpe terrorpárt rendre szétrohaszt minden nemzetállami alapot. Erõtlen, béna, kicsinyke államról szónokol. Anarchiát és káoszt teremt, ahol még tovább tud büntetlenül lubickolni a zavarosban. Végletekig leépíteni, materializálni és atomizálni akar. Mindenkit elhülyíteni azért, hogy anyaföld, anyanyelv és identitás nélküli, bamba multikulturális fogyasztók legyünk. Önálló akarat nélküli, gyarmati véglények. A szellemi szadizmus pártja kíméletlen erõszakossággal képviseli velünk szemben a másságot. A saját torz másságát! Az általános és középiskolák szétverését, a felsõoktatás le-

butítását követõen most már az óvodai nevelés teljes felszámolása a végsõ cél. Az elkapart liberális abortuszrendszert túlélõ gyerekeknek szinte már semmi esélyük elkerülni a drasztikus agymosást. Az idegen érdekeltségû kereskedelmi médiumok, a bevásárlóközpontok és bankok közös erõvel klónozzák a posztmodern tömegember génkezelt prototípusát. A pedofilok, buzik és cukrosbácsik szabados pártja pedig meleg büszkeséggel hirdetheti a még több SZDSZ-t! A még több gyalázatot! A legnagyobb bûntényrõl azonban senki sem beszél. Az igazi szégyenrõl. Arról, ami elsõsorban nem ok, sokkal inkább okozat. Arról, hogy szinte mindenhol egyre terjed, egyre fokozódik a penetráns és fékevesztett zsidózás. Buszon, vonaton, éttermekben, kiskocsmákban, elegáns és kevésbé kimûvelt társaságokban egyre durvább hangon jelenik meg a zsidókkal kapcsolatos tömeges ellenszenv, ami egyenes következménye az SZDSZ nyílt közösség-, nemzet-, és vallásellenes politikájának. Az SZDSZ tizenhat év alatt lassú, szívós kitartással elérte azt, hogy a többség számára közellenséggé és közutálat tárgyává változott az általa hirdetett erõszakos másság kultusza. Az SZDSZ elképesztõ károkozást okozott azzal, hogy kimondatlanul ugyan, de önmagát jelölte meg, a magyar zsidóság egyedüli politikai érdekérvényesítõjeként. Erre a pártra sokan még a kutyájukat sem bíznák rá, nemhogy egy érzékeny kisebbség közéleti megjelenítését. A rasszista SZDSZ, amikor gyûlöletet szít, uszít, és tudatosan hergeli a többségi társadalmat, óriási bûnt követ el a hazai zsidósággal szemben. Ez a felfokozott, mesterséges ellenségkép mozgósíthat és felépíthet ugyan zárt agyi gettókat és szekértáborokat, de végleg lerombolja a kölcsönös bizalmat, nyitottságot és párbeszédet. Lerombolja a nemzet egységesítésére irányuló közös erõfeszítéseket. Lerombolja a szeretetet! A jelenlegi kórosan beteg közéletnek és közbeszédnek egyetlen rákfenéje van. A magyar-, és végsõ soron zsidóellenes SZDSZ! Ez a szélsõséges szervezet mozgatja a permanens megszállást, szembenállást és harcot ellenünk. Miattuk nincs nagy, közös, nemzeti sikerélményünk és jövõképünk. Miattuk nem lehetnek nagyszerû, erkölcsös, követhetõ példaképeink. Nekünk csak elhazudott rendszerváltozások, mutyizós maffiózók, ügyeletes besúgók, drogosok, buzik és cukrosbácsik maradnak! Nézünk, akár a moziban. Fejünkben puska, Kóka és sültkrumpli. Ránk tör a nyomasztó magyar Hollywood. Elég volt a gonosz szellemekbõl! Forrás: Molnár Tamás

27

Végre egy jó hír. A 2006. február 16. megszavazott törvény szerint minden olyan külföldön született személynek, akinek legalább egyik nagyszülõje az anyaország állampolgára volt, jogosult az anyaország állampolgárságára – Portugáliában. Repouso bem-vindo! Isten hozott benneteket haza! Portugália területe, és lakosságának száma is majdnem teljesen megegyezik Magyarország területének nagyságával és lakosainak számával. A becslések szerint a portugál kettõs állampolgársági törvény csaknem hat millió, Brazíliában, Argentinban, és Venezuelában élõ portugált érint. A portugál kormány, azonban nem ijesztgette a portugálokat száznyolcvan millió brazil, negyven millió argentin, és huszonöt millió venezuelai beözönlésérõl Portugáliába. A portugál kormány azért nem ijesztett kétszáz ötven millió, (értsd 250 millió) „idegen beözönlésével és a családonként évente huszonnyolc ezer escudo ráfizetéssel, mert a portugál szavazópolgárok szemében, akinek legalább az egyik nagyszülõje portugál állampolgár volt, és az illetõ személy igényt tart a portugál állampolgárságra az ugyanolyan portugál, mint a „portugál portugál.” A portugál értelmiség tagjai pedig, a mellébeszélés és hazugságok helyett tárgyilagosan ismertették a választópolgárokat a kettõs állampolgárság természetérõl és annak jelentõségérõl: Maria da Conceiçao Pereira Ramos, a Porto-i egyetem tanára, a portugál parlamenti döntést megelõzõen tényszerûen megállapította, hogy a szülõföldjüktõl távol élõ polgároknak, a szülõföldjükhöz való vonzalma létezõ és elfogadható, a kettõs állampolgárság tartalma, pedig elsõsorban kulturális és jelképes erejû. Ramos professzor kihangsúlyozta azt is, hogy a kettõs állampolgárság a mai Európában, az esetleges gazdasági, politikai, és biztonsági kérdések ellenére, az egyén társadalmi és kulturális kötõdéseinek a megerõsítését szolgálja, és az európai társadalom sokrétûségének természetes következménye. 2005. július 6. és 7. az Európai Unio, „Dual Citizenship, Governance and Education: A Challenge to the European Nation State“ ) (Kettõs Állampolgárság, Megvalósítás és Ismeretterjesztés, kihívás a nemzeti állam számára) címen két napos internetes konferenciát rendezett a kettõs állampolgárságról. A találkozón csak a meghívott országok képviselõ vehettek részt. (Egyesült Angol Királyság, Finnország, Portugália, Görögország, Izrael, Észtország, Németország) A magyarokat erre a találkozóra meg sem hívták. Talán azért, mert a Harmadik Magyar Köztársaság 2004. december 5.-én a maga sajátos mód28

ján már megoldotta ennek a négyfelé szakított országnak a kettõs állampolgárságra vonatkozó minden gondját. A fenti találkozón kikristályosodott nézetek alapján, a kettõs állampolgárság az egyéni önmeghatározás, és a mozgás szabadság egyik megnyilvánulási formája, s ennek alapján az egyetemes emberi jogok egyik természetes velejárója. Vagyis, a mai európai felfogása szerint a kettõs állampolgárság a két, vagy több ország kultúrájához, kulturális hagyományaihoz és demokratikus intézményeihez való viszonyának törvény által rendezett és megerõsített formája. A görög delegátus, Miltos Pavlou, az Antigone Információs és Dokumentációs Központ vezetõje szerint, a mai különbözõ rétegû európai országokban a kettõs, vagy többszörös kötõdés szabályként értelmezhetõ. A kettõs állampolgárság európai értelmezése alapján a polgároknak, a két vagy több nemzethez való vonzódása minden további nélkül összeegyeztethetõ a társadalomban való békés és tevékeny együttélés elveivel, és annak semmi köze a nacionalizmushoz. Egyszerûen, a valós állapotok, a meglevõ jogok gyakorlásának igényének szankcionálásáról, és nem új jogoknak a mások kárára való megteremtésérõl, van szó. Vagyis, pont az ellenkezõjérõl, annak, amit Magyarország miniszterelnöke, a magyarországi baloldali média, és a balliberális értelmiség a kettõs állampolgárság természetérõl és elõrevetített következményeirõl állított. A portugál példa, a portugálok befogadó és magától értetõdõ igenlõ döntése, valamint az Európai Uniónak, a kettõs állampolgárságot mindinkább pártfogoló magatartása ma még élesebb fényben tünteti fel a 2004. december 5. megelõzõ magyarországi ellenkampány nemzetellenes és anti humánus voltát. A határon túli magyarok kettõs állampol-

gársági kérelmének elutasítása olyan elemi rendellenesség volt, amely ellenkezik a közösségi lét legalapvetõbb reflexeivel. Ma már hivatalosan is elfogadott, hogy a kettõs állampolgárság az önként vállalt önazonosságot és a jelképes hazatérést jelenti. Gyurcsány Ferenc, a népszavazás után ujjongva kijelentette: „Gyõztünk!“ Kit gyõztünk le, önmagunkat? Az ország miniszterelnöke megnyerte a csatát, a nemzet pedig elveszíti a háborút, mert ma már mindinkább nyilvánvaló, hogy a kettõs állampolgárság elutasítása hosszú távon az egész nemzet vesztessége. A közelgõ magyarországi országgyûlési választások felfokozott hangulata ismét felidézi a december 5. népszavazással kapcsolatos ellenkampány hazugságait és annak nemzetellenes indítékait. Emlékezzünk: Tamás Gáspár Miklós, aki legtöbbször filozófusként írja alá cikkeit, „Tartózkodunk a szavazástól“ c. írásában (Népszabadság 2004. november 13.) az általános választójog használata ellen agitál. A 2004. december 5. eltelt idõ távlatából, és a kettõs állampolgárságra vonatkozó új európai alapelvek ismeretében vizsgáljuk meg közelebbrõl a fenti balliberális álláspontot. Mint ismeretes, a 2004. december 5.-én a magyarországi választópolgárok hatvan százaléka el sem ment szavazni. A Századvég Politikai Elemzések központja számítógépes becslése szerint, Magyarországon 2004. december 5. óta legalább tizenöt százalékkal növekedett azoknak a száma, akik az elkövetkezõ országgyûlési választásokon sem szándékoznak szavazni. A politikusok és politikai pártok felelõtlen ígéreteinek sorozata, a megszerzett jogok kiforgatása, a nagynehezen kicsikart juttatások közön kézen való „ellebodázása“, valamint a félelemkeltõ propaganda felelõtlen alkalmazása Magyarországon is mindinkább növeli a nem szavazók táborát. jó ha figyelünk

Kinek kedvez a nem szavazók ilyen magas számaránya? A nem szavazók magas számaránya rövid távon roppant elõnyt jelent annak a politikai entitásnak a számára, amely elõtte is hosszú ideig hatalmon volt és egy meghatározott arányú, megszervezett és a hatalmi rendszerbe beépült szavazótáborral rendelkezik. A nem szavazók nem harcolnak semmiért, semmit sem képviselnek, és nincsenek értékeken alapuló elkötelezettségeik, vagy politikai formában megfogalmazott követeléseik sem. A nem szavazóknak bármit meg lehet ígérni, és nem kell semmivel elszámolni. A nem szavazók hatalmas táborának ez az állandósult formája az Amerikai Egyesült Államokra jellemzõ állapotokat idézi, ahol a szavazópolgárok fele több nemzedéken át biztosra vehetõen nem szavaz. A nem szavazók állandósult és magas számaránya hosszú távon a hatalom összpontosításához, és a tényleges választás lehetõségének a teljes hiányához vezet. Ennek következtében, Amerikában ma van kétszáz fajta macska koszt, és nyolcvan ízû rágógumi, és van két pojó ha figyelünk

litikai párt, amely közül egyik sem azt állítja, hogy mást akar, csak azt, hogy jobban tudja. Az Amerikai Egyesült Államokban a hatalom ma ötven család kezében összpontosul, és a választások kimenetele ténylegesen nem befolyásolja, a tényleges hatalom birtokosainak célkitûzéseit. A államot azok irányítják, akik azt birtokolják, a demokrácia csak dekórum. A kettõs állampolgárság elleni kampány képviselõi Magyarországon is a nem szavazók táborának további növelését szorgalmazzák. A nem szavazók hatalmas számaránya hosszú távon, azonban roppant veszélyt rejteget magában, mert tényleges, vagy mesterségesen szított válság helyzetben az elkötelezetlen és politikailag felkészületlen tömegeket a kellõ módszerekkel igen könnyû egy veszélyes, vagy igazságtalan ügy érdekében mozgósítani. Az Amerikai Egyesült Államokban sokat emlegetett „kulturális harc“ magyar viszonylatban az ellenpártoknal, az „elfogadhatatlan“ szélsõségek peremére való kiszorítására vonatkozik, és a választópolgároknak a társa-

dalom formálásának a folyamatából való mind nagyobb arányú kiiktatását jelenti. A határon túli magyarok többsége számára , azonban magyarságuk még jelent valamit. A kettõs állampolgárság elleni kampány szószólói tudták, hogy a kettõs állampolgárság esetleges megszavazásával a késõbbiekben olyan szavazópolgárokkal kell számolniuk, akik nyolcvan öt éven át a legmostohább körülmények között is megõrizték identitásukat, és hûek maradtak kultúrájukhoz. A kultúra az értékekre utal, az értékek megõrzése, pedig tevékeny hozzáállást, az értékek védelmezését feltételezi, ehhez pedig el kell menni szavazni, és számon kell kérni az ígéretek betartását is. A magyar kisebbségi sors külön tragédiája, hogy az anyaországban olyan politikai erõk vannak hatalmon, ahol hátránynak számít, ha valaki a demokratikus jogokat és kötelességeket komolyan értelmezi. A 2004. december 5. népszavazás ellenkampány szószólói nyíltan hirdették, hogy a magyarországi baloldal azért nem hajlandó megadni a határon túli magyar nemzeti közösség tagjainak a kettõ állampolgárságot, mert azok elmennek majd szavazni, tehát gyakorolják demokratikus jogaikat és kötelezettségeiket. A magyarországi baloldal és a balliberális értelmiség, tehát az újonnan kialakulóban lévõ európai jellegû, jogokra és kötelességekre épülõ állampolgársági felfogás ellen lépett fel és az amerikai típusú tétlen és politikailag mellõzhetõ állampolgárok hatalmas táborának a növelése érdekében kampányolt. A választópolgároknak a politikai élettõl való elidegenítése Magyarországon, a mai napig tart. Illyés Gyula: „Petõfi Sándor“ c. könyvében azt ajánlja, hogy nem csak a felemelõ és vitézi tettekre kell emlékezni, hanem okulásul az olyan szégyenletes eseményekre is emlékezni kell mint például Petõfi Sándor egykori követté választásának kudarca. Reméljük, hogy a Magyarország hamarosan a kezébe veszi a saját sorsát és lesz erkölcsi ereje szembenézni a közelmúlt eseményeivel. Ha ez megvalósul, akkor Illyés Gyula ajánlatának szellemében, a 2004. december 5. népszavazás elleni kampánynak külön szégyen oszlopot kell állítani. Gyurcsány Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Eörsi István, Kis János, és Bauer Tamás neve, pedig kiemelkedõ helyen szerepeljen ezen az oszlopon. Addig, pedig tisztelje mindenki a portugálokat, és mindazokat az országokat, amelyek számára a kettõs állampolgárság megszavazása a magabiztosság, az elõrelátás, a nyitottság és befogadó készség, és a demokrácia tiszteletének tanújele nem, pedig a pillanatnyi elõnyök, a félelem és az ösztönös elutasítás függvénye. Forrás: Kaslik Péter

29

– avagy A multimilliárdos vadkapitalista ártatlan gyermeki rácsodálkozása az Olcsó Áruk 1 Ft-os Boltjára – A kommunizmus áldozatainak emléknapján Árpi bácsi azt találta mondani, hogy õtet bizony húzzák le a listáról, mer’ hogy õ már ’56-ban is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a rendszer elleni tevékenység mivel jár. És még asztat is mondta az annak idején a kaptárban sajátos becenévvel bíró ’56-os, hogy egyáltalán nem gáz részt vennie egy MSZP-s rendezvényen, mivel nomentán a kommunizmus ma már nem politikai aktualitás. Akkor minden bizonnyal Horn Gyula sem politikai aktualitás, ahogyan Megyó sem, meg az egykori véreskezû veszprémi párthóhér lótifutijaként sertepertélõ, mára vagyonos pártkáderré avanzsált Szekeres Imre, no és persze az elmaradhatatlan és elhallgathatatlan Lendvai „Sipánka” Ildikó, néhai kultúrfõcenzor elvtársnõ sem az? Ne felejtsük el, õk mind a múlt rendszer privilegizált helyzetben lévõ emberei, akik ma is itt vannak! Mit itt vannak, hatalomban vannak! Érdekesek ezek az ’56-osok. Az egykori halálraítélt Mécs Imre, mint azóta kétségbevonhatatlanul kiderült róla, megélhetési ’56-os, szemrebbenés nélkül átül a forradalmat szovjet tankokkal kíméletlenül vérbefojtó állampárt jogutódjának padsoraiba, nyilván õ is úgy gondolja, hogy a kommunizmus politikailag ma már nem aktuális kis hazánkban. Mindeközben Árpi bácsi, a köztársasági elnökségig jutó másik dísz ’56-os szintén a múlt ledegradálásán dolgozik fáradhatatlan buzgalommal, mintha az államszocializmus hosszú évtizedei meg sem történtek volna, ugyan kérem, kit érdekel ez, hiszen a kommunizmus politikailag ma már nem aktualitás. Ez ám az igazi feudalizmus, ahol kiskirályok, zöldbárók, vagyonos vadkapitalistákká átvedlett egykori elvtársak uralkodnak továbbra is a dolgozó nép feje felett here módjára, s teszik mindezt technokrata körítésbe csomagolva, hogy a modernitás látszatát keltve eladhatókká váljanak a fogyasztó társadalom önfenntartásba merült véglényei számára. Ma – annak ellenére, hogy az eszmét, a múlt eszméjét képviselõ, és személyükben a maguk fizikai valójában megtestesítõ egykori elnyomó elvtársak ma is itt élnek kö-

zöttünk, mint a hatalom régi-új birtokosai – a kommunizmus nem számít politikai aktualitásnak. De ha a kommunizmus nem számít politikai aktualitásnak ma, akkor vajon mi számít annak? Hogy mi? Nem fogják kitalálni! Hát az, ahogyan a félhomályos dolgozószobájában esetlenül mozogva táncra perdülõ mûminiszterelnök szülõvárosában Pápán a kínai turkáló (Hong Kong Üzletház) mellett gyermeki ártatlansággal rácsodálkozik az Olcsó Áruk 1 Ft-os Boltjára. Ez már azért valami! Nem igaz? Azé’ vannak még kontrasztok kis hazánkban! A vadkapitalista multimilliárdos az Olcsó Áruk 1 Ft-os Boltja elõtt. Bemenni azért még nem megy be, de ki tudja, talán majd április 9-e után, vagy ha végre elkezdõdnek a bírósági tárgyalások… Hát tessék, tisztelt nagyérdemû! Itt van nektek õ, az a bizonyos 1 ember! Aki mindig megmondja a tuttit. Ahogyan most is. A kínai turkáló (Hong Kong Üzletház) és az Olcsó Áruk 1 Ft-os Boltja elõtt rögtönzött lakossági fórumon – ahol arra azért gondosan ügyeltek a kormányõrök, hogy kérdezni még véletlenül se lehessen – megtudhattuk Fletótól, hogy hát Orbán úr néha bizony nem mond igazat. Ezért elfogadhatatlan, hogy a miniszterelnök-jelöltek vitája a kampánycsend elõtti utolsó pillanatban legyen. (Ahogyan az történt például legutóbb, a négy évvel ezelõtti választásokon.) Gondolom a Szabad Nép jogutódjának szerkesztõségében, már fenik a pennájukat, akarom mondani, élesítik a klaviatúrákat a „majd mi megmagyarázzuk a dolgozó népnek, hogy mit is hallott valójában a vitában” címû eszmefuttatásra. (Csak így halkan, zárójelesen, ahogy szoktam, egy aprócska kiegészítést idepattintanék. A lapot – a Népszabadságot, tessék megnézni a lap fejlécében az évfolyamot jelzõ számot és rögtön kiderül, hogy miért nevetem a Szabad Nép jogutódjának –, szóval a Népszabit egy alapítványán keresztül az MSZP tulajdonolja, még pedig 26%-ban.) Ha a lapnál igazán komolyan veszik a jelöltek vitáját, a feladattal minden bizonnyal Gréczy Zsoltot, azt a baloldali újságírót bíz-

zák meg, aki még az élõ fába is beleköt. (Ugyanezt, a „vitatkozzunk a vitatkozás kedvéért” színvonalat nõi kiadásban a mindig elegáns Ferenczy Krisztina képviseli.) De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a legnagyobb ellenzéki párt elnökének néha nem igazmondásához. Ez a nyurga pápai gyerek nehezményezte, hogy a 2002-es nyugdíjemelést OV a Fidesz érdemének tulajdonította, holott azt már Megyó fizette ki. Lehet, hogy én tudom rosszul, de ha a hagyomány állításának hinni szabad, akkor a 2002-es nyugdíjemelésrõl szóló határozatot még a polgári kormány hozta meg, a Kárpátok ékes szavú bülbülmadarára már csupán a pénztáros feladata maradt. Volt is mibõl fizetnie, hiszen volt lóvé a kasszában. Most akkor ki az, aki nem mond néha igazat? De az igazi botrány nem emiatt tört ki. Utóbb kiderült, a polgári kormány hozott egy másik, a nyugdíjemeléssel kapcsolatos kormányrendeletet is. Ez a rendelet a 13. havi nyugdíj bevezetésérõl rendelkezett. De nem ám úgy, ahogyan azt a szocialisták bevezették, tehát négy év alatt részletekben, hanem azonnal és egy összegben. Természetesen az újonnan felálló szociál-liberális kormánynak az egyik elsõ dolga volt, hogy ezt a rendeletet eltörölte, megváltoztatta. Ez azt jelenti, hogy az MSZP négy év alatt átlagosan minden nyugdíjas zsebébõl mintegy 85 ezer forintot vett ki. Most akkor ki az, aki nem mond néha igazat? A dolog az én értelmezésemben úgy néz ki, hogy a politikai korrektség kedvéért a posztkommunisták által elõszeretettel hangoztatott „A Fidesz 19.000 Ft-ot vett el a nyugdíjasoktól” szlogen mellé illendõ lenne most már odatenni „Az MSZP meg 85.000 Ft-tal rövidítette meg a magyar nyugdíjas társadalmat” emlékeztetõ szöveget is. Asszem épp itt lenne az ideje annak, hogy a Fidesz is elkezdje ragasztgatni a plakátokat. Ha talán a kommunizmus nem is, de ez mindenképpen aktuális politikailag! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

GYURCSÁNY ÉS A CSERESZABATOS ALATTVALÓK Akkor indultunk útnak, amikor a miniszterelnök ámokfutó országjárásának egyik állomásán kijelentette: egész Magyarország a baloldal választási gyõzelméért szurkol. Mivel pedig korábban – igen elõrelátóan – már falragaszokon deklarálta, hogy egy ember, egy ország, egy program; nyilvánvaló, hogy az egész Magyarországnak személy szerint õbenne van minden bizodalma. A nagy ember nélkülözhetetlenségét új típusú plakátok nyomatékosították az út mentén. A kompozíció bal felsõ sarkából õ – Gyurcsány Ferenc – ugyanabban a beállításban néz a jobb alsó sarokból rajongó tekintettel rajta csüggõ, csereszabatos alattvalókra. Fiatal nõnek távmunkát ígér (asszonynak otthon a helye), idõs néninek fél órán belül orvosi ellátást (infarktus esetén ez sok lesz), középkorú úrnak hasonló intervallumon belüli autópálya-elérést. Csontos János – MNO

30

jó ha figyelünk

A pénz beszél, a kutya ugat. Ha hangosan ugat, akkor könnyen kóbor kutyaként találja magát, és sintértelepre kerülhet. A pénz beszél, sõt harsog, ha költõje a leggazdagabb magyarok listájának 87. helyén tanyázik.

Van annak valami diszkrét bája, ha egy klasszikus értelemben vett értelmiségi, a szociológia tudományát mûvelõ férfiú a milliárdos elit tagjaként kutatja a nyomorban tengõdõk életét, és állami megrendelésre – értsd: az adófizetõk pénzén – gyártja tanulmányait. Mivel intézete maga is egy haszonérdekelt gazdasági társaság, igyekszik is megfelelni aktuális megbízója elvárásainak. Az a mélyszegénységben élõ szobafestõ mázoló vesse rá az elsõ követ, aki nem mázolja be hupikékre a megrendelõ házát, ha annak jobban tetszik a hupikék, mint a patyolatfehér. A korábban jobboldali elhajlással gyanúsított Kolosi Tamás vezette Tárki most a választási kampány kellõs közepén kampányeseménnyé silányítva mutatta be legújabb kutatási eredményét. A propagandaanyagnak is beillõ tanulmány a Feketén, Fehéren címet viseli, és bemutatóján beszédet intézett az egybegyûltekhez maga a megbízó kormányfõ is. Kolosi nem kevesebbet állít a Tárki kutatásai alapján, mint hogy az elmúlt években nem történt jelentõs változás a munkaerõpiacon, vagyis nem veszítette el több ember a munkáját, mint aki kenyérkereseti lehetõséghez jutott, bár „valamelyest” emelkedett a munkanélküliség. A neves szociológus azt állítja: 2001–2005 között az egy fõre jutó jövedelem reálértéken 30 százalékkal emelkedett, azaz a rendszerváltás óta példa nélküli életszínvonal-emelkedés történt ebben az idõszakban. Vagyis Gyurcsány Ferenc nem tudom immár hány tyúklépéses programjával megvalósította a világra szóló magyar csodát. Ha igaz az, amit Kolosi is több alkalommal hangoztatott – legutóbb 2005 szeptemberében –, hogy Magyarországon „a lakosságnak mintegy 3-5 százaléka nyomorog, a tágabb értelemben vett szegények aránya a definíciótól függõen 10-20 százalék körül mozog”, akkor ez nem kevesebbet jelent, mint hogy cirka félmillió ember nyomorog, jó ha figyelünk

egy-két millió ember pedig egyik hónapról a másikra él. Sõt a kikezdhetetlen szakmai hitelû Ferge Zsuzsának lehet igaza, aki azt állította 2004 õszén, hogy „ha a szegénység felsõ határát ott húzzuk meg, hogy ki az, akinél elég egy háromnapos betegség, hogy felbillenjen az egész háztartás, akkor ez hárommillió embert érinthet”. Ebben az esetben viszont elég nehéz felfogni józan paraszti ésszel a „példa nélküli életszínvonal-emelkedés” beköszöntét, az egy fõre jutó harmincszázalékos reálbér-növekedést. Ha csak nem az történt, hogy a gazdasági javakat birtokló legfelsõ szûk elithez tartozók és az újgazdagok olyan mérhetetlen vagyongyarapodása állt elõ a szocialista hatalomnak köszönhetõen, amely kiadja a matematikai 30 százalékos átlagot. Nyilván ez is lehet az oka a Tárki mostani eredményének, ami azt mutatja, hogy amíg a népesség jelentõs része saját társadalmi vagy az ország helyzetét pesszimistábban ítéli meg, mint amit az adatok mutatnak, az elmúlt két évben határozott elégedettségnövekedés mutatható ki. Ám miközben örvendezünk a milliárdos szociológus kutatási eredményén, nem árt, ha tudjuk, szerinte: „A szegénységet

nem lehet felszámolni, csak kezelni. És ehhez tisztázni kellene, hogy kit tekintünk szegénynek. Afrika sok országában a szegénység egyenlõ az éhezéssel, míg például nálunk viszonylag kevesen éheznek.” Vagyis ama félmillió nyomorban tengõdõ, ilyen formán igen gyakran éhséggel küzdõ ember létszáma nem haladja meg Kolosi Tamásnak, „a késõ-kádári elit tipikus alakjának” (copyright by Seres László) az ingerküszöbét. Ha igaz ama megállapítás, amit Gazsó Ferenc mellett Kolosi Tamás is állít, hogy tudniillik „a bizonytalan szavazók többsége a jövedelmi helyzetet, iskolázottságot tekintve átlag alatti státusú”, akkor vélhetõen nem okoz nagy megrökönyödést a baloldali liberális szociológus társadalomban, hogy én meg fehéren-feketén azt állítom a Feketén, Fehéren kiadványról, hogy az ócska propagandaanyag. A célja pedig az, hogy a hárommillió szegénységben élõ potenciális „bizonytalan szavazó” vegye már észre: mennyire dübörög körülöttük a gazdaság, s hogy mennyire nagy a jólét. Nem számít, hogy mit éreznek, higgyék el, a virtuális átlag ma sokkal jobban él, 30 százalékos reálbér-növekedést könyvelhet el. Ha pedig ezt sulykolja a szocialista sajtó, talán még el is hiszik az iskolázatlan bizonytalan szavazók, hogy gazdasági helyzetük változatlanságát vagy romlását nem a hatalmon lévõ MSZP– SZDSZ-kormánynak köszönhetik, hanem mondjuk a rossz sorsuknak. És ha a professzionális propaganda sikeresen elvégzi a dolgát, a hatalmas reálbér-emelkedésbõl kimaradt emberek elkeseredettségükben inkább leisszák magukat a sárga földig ama sorsdöntõ áprilisi napon, mint hogy kormányváltó hangulatba jöjjenek. És akkor valóban bekövetkezik a kiváló, pontosabban a független szakmaiságot képviselõ szociológus karból kiváló Kolosi Tamás kívánsága, amit egy riporteri kérdésre fogalmazott meg. Milyen elitet látna szívesen az ország élén? – hangzott a kérdés. Mire a Kolosi-válasz: „Professzionális politikusokat, akik hallgatnak a gazdasági erõcsoportokra. Olyanokat, akik közvetíteni tudják ezeket az érdekeket a politika, a kormányzati döntéshozók számára.” No, szerintem ama hárommillió szegény, aki Kolosinak talán csak rétegzõdés, avagy decilis, vagy mi a csuda, nem ilyen politikusra vágyik, nem is olyanra, aki nem akarja kirángatni õt a szegénységbõl, csupán „kezelni” akarja a gondot, mert elhiszi Kolosinak, hogy mást úgysem lehet tenni a szegénységgel. Most kezdem csak érteni igazán, mit is értenek egyesek fehéren-feketén „az értelmiség árulásán”. Talán éppen az ilyen kiadványok megszületését, mint a Feketén, Fehéren. Forrás: Torkos Matild – MNO

31

A Sólyom, Putyin, Gyurcsány nyilatkozatok margójára 1/ Sólyom László biztosította Vlagyimir Putyint, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megünneplése alkalmából semmilyen oroszellenes megmozdulásra nem kerül sor. – Honnan tudja Sólyom László, hogy nem lesznek-e olyan „megátalkodottak“, akik bátorkodnak szóvátenni, hogy mit mûveltek itt ‘56-ban Hruscsov, Zsukov és Konyev „dicsõ“ csapatai, hogyan csapták be Nagy Imrét, Maléter Pált és a magyar népet? 2/ Sólyom László méltatta azt az orosz gesztust, hogy Moszkva visszaadta a Sárospataki Református Kollégium Könyvtárából a Szovjetunióba vitt 136 kötetet. – Miért számít orosz gesztusnak az, ha visszavásároljuk az elrabolt mûkincseinket, miközben hallgatnak arról, hogy mi lesz a többi elhurcolt nemzeti értékeink sorsa? 3/ Vlagyimir Putyin a Szövetséges Biztonsági Szolgálat fõfeladatának tekintette a terroristák elleni harcot, és kijelentette, hogy „ki kell irtani a terroristákat, mint a patkányokat“. – Épeszûnek számít az, aki elhiszi, hogy a cári Oroszország, a Szovjetunió és az Orosz Föderáció ellen harcoló csecsenek terroristák? 4/ Gyurcsány Ferenc nyilatkozta, hogy: „A kóbor kutyákat össze fogjuk szedni, és zárt helyre visszük õket.“. – Vajon Gyurcsány „felcsapott“ sintérnek, vagy üldözési mániája van, mint Ungár Klárának a turulmadártól???????? (Prof. Dr. Bokor Imre)

*** ÖRVENDJETEK! ÖRVENDJETEK! Ma délután megérkezett hozzánk a moszkvai Nagycirkusz, élén a föbohoccal. Ötszáznál is többen vannak és mesterségük kellékeit is magukkal hozták. Utoljára T34-es harckocsikban jöttek, most csak egy páncélozott autót hoztak magukkal. Hát igen, így illik baráti látogatásra menni. Az ittlétükkel kapcsolatos biztonsági intéz-

Magyarország, szép ország! Magyarország „szép“ ország! De ennek a ténynek most idézõjelben a helye, másra gondolok! Olyan egyenlõtlenségek, igazságtalanságok alakultak ki a társadalmi viszonyokban, mely Dél-Amerikát idézõ, példátlan. Tudom, hazánkban is mindig volt különbség ember és ember anyagi helyzete között, de egyre elviselhetetlenebb a sznobi képmutatás. Mielõtt bárki megvádolna, leszögezem: Nem sírom vissza az átkost, hiszen tudom a gyilkos vörös párt kiválasztottjai felsõbbrendûek voltak, törvény felett állók! Õk mindent megtehettek, megkaphattak, büntetlenül ellophattak. A magyar mindig a nehezebb utat járta, de mostanában túl sokat tûr! Lezajlott az Operabál, elõkerült a 30-40 milliós autók tömkelege, miközben legjobban a 288 és 144 ezres belépõ fogyott. Az „elit“ - természetesen ez is idézõjelben - , nyelte a kaviárt, a szarvasgombás pacsirtanyelvet, és 800 ezer forintos pezsgõt szür32

kedések méretei a kádári idõk ökörködéseire emlékeztetnek. Félnünk szerencsére egyelõre nem kell, maximum a magasabb gázáraktól fogunk néha dideregni. Lendvai Ildikó majd segít, hogy ne úgy legyen. Hálásak voltunk, vagyunk és leszünk nekik azért, hogy 1945-ben felszabadítottak minket egy rettenetes rendszertõl és egy még brutálisabb rettenetesebb embertelen rendszert zúdítottak a nyakunkba. És mielõtt még hazai talpnyalóik kígyót, békát visítozva õrjöngeni kezdenének, ezt azok az emberek mondták és mondják, akik meggyõzõdéses kommunistaként mindkét szocialista világ börtöneit és koncentrációs táborait megtapasztalták. Ezt évtizedeken keresztül minden évben meg is ünnepeltették velünk. Korábbi (tömeggyilkos) fõbohócuk a „Nagy Sztálin“ legjobb „magyar tanítványa“ „Borzas“ minibohoc és gyilkos Rákosi Mátyás, kóros kissebbrendûségi komplexusától fûtve, minden baromságban igyekezett felülmúlni mentorát. (Koncepciós perek, Tito a láncoskutya, stb.) Ez a szervilizmus végül bumerángként ütött vissza rá, a „Gazda“ utódai is megsokallták és amikor már nem volt szükségük szolgálataira, minden teketória nélkül elzavarták. A mostani orosz jószándék bizonyítékaként azt, amit a szovjet/orosz idõkben mint 1956-ban tankjaik segítségével próbáltak elérni, ma pénzük és bankjaik bevetésével teszik. A Csecseneknek egyelõre erre az új módira még várni kell. És, hogy minden kételyt eloszlassanak bennünk jelenlegi õszinte jószándékaikkal kapcsolatban, visszaadták nekünk a hatvan évvel ezelõtt elhurcolt sárospataki könyvtár köteteit, csekély összeget felszámolva azért, hogy ennyi év után majdnem hiánytalanul juttatták õket vissza. A magyar Helytartótanács jelenlegi vezetõi udvariasságból meg sem említették, hogy 45 évi ideiglenes itt tartózkodásuk alatt mi mindent vittek még el a „Felszabadítók“ a háború után Gulágokra hurcolt többszázezer emberrõl nem is beszélve.

csölgetett. Eközben a bejárat elõtt - a TV2 és az RTL Klub népbutítói szerint „anarchisták“ tüntettek, és zsíros kenyeret osztogattak. Nem tiltakoztam a helyszínen, de engem is felháborít az „orrnehéz“ általánosítás, minõsítés: „Anarchista“. Saját hazámban nem véleményezhetem, ha tehetségtelen, nagyképû, tolvaj senkiházikat látok dorbézolni? Ha felháborodom azért, mert nem tudom elfogadni a bûnt, a tolvajlást, a spontán privatizációt, a szabadrablást? Ma még anarchista vagyok, de lehet, hogy holnap már terrorista leszek? A tízezreket érõ pezsgõcseppek a földre folytak az Operában, eközben - a TV2 és RTL Klub kameráinak látószögén kívül nyugdíjasok csendben haldoklanak azért, mert nem tudják kiváltani életmentõ orvosságukat. Magyarország, szép ország! De vissza kellene foglalni végre! A napokban felhívtak telefonon, és azt kérték, többet foglalkozzunk politikusok helyett a romákkal, hiszen

Lévay Atilla Zsámbék, 2072, Dózsa György u.6. Tel.-23-342198

nyomorúságunk okozói õk, élõsködõ magatartásukat le kell lepleznünk. Nem, kedves telefonáló! Még ha igaza is van, önvédelmünket a hazaáruló politikusokra kell kihegyezni, hiszen a cigányok csak azt teszik, amit a nagypolitika megenged számukra. Ha rend és igazságosság lenne ebben az országban, bizony nem lenne cigánykérdés, de ilyen Operabál sem. Ha rend lenne, a bûnözõk nem garázdálkodhatnának, és munkatáborokban dolgozhatnának országunkért. Ha rend lenne, sok operabálos tanulná meg útépítés közben a lovári nyelvet, és a mai hazaáruló politikai elit is lapátolna az ellátásért. Magyarország, szép ország! De jobb is lehetne. Ehhez nekünk, „anarchistáknak“ együtt kell mozdulnunk. Ne hagyjuk, hogy nehezebb legyen életünk, figyeljünk egymásra! Munkát, kenyeret mindenkinek! Kovács Géza

jó ha figyelünk