H E B E N Y ZOLTÁN:
A tankötelezettség helyzete Szabolcs megyében 1868—1900 között A magyarországi kultúrtörténeti szakirodalmak tanulmányozása köz ben több alkalommal találkozunk olyan statisztikai adatokkal, amelyek a lakosság rendszeres, szervezett keretek között történő oktatását, művelt ségi színvonalának emelkedését mutatják be. Ezek a szakirodalmak azon ban tájékoztatnak bennünket arról is, hogy a lakosság bizonyos hányada a kultúrától távol, teljes műveletlenségben élte le életét. Földes Ferenc nevezetes munkája(l) nyomán megtudhatjuk, hogy a tankötelezettség bevezetése után több mint 60 évvel hazánkban, a 6 éven felüli lakosság közel egytizede nem rendelkezett a műveltség megszerzé sének legalapvetőbb feltételével, az írás és az olvasás ismeretével. Meg döbbentő adatok tárulnak elénk megyénk, Szabolcs megye vonatkozásá ban. A közölt statisztika (1. számú melléklet) alapján megállapítható, hogy Szabolcs és Ung megyében átlagosan 20,0 százalék, Szatmár—Ugocsa—Bereg megyékben pedig 17,7 százalék az írástudatlanok aránya. A z említett megyék közül Szabolcs megye állt az első helyen az írástudat lanok listáján 1930-ban. A z írástudatlanok területi eloszlásából kitűnik, hogy a külterületi lakosság körében nagyobb mértékű volt az analfabé tizmus, mint a belterületen élők között. P l . a ligetaljai járásban a k ü l területen élők 34,6 százaléka, a nyírbaktaiban 37,7 százaléka, a fehér gyarmatiban pedig 38,4 százaléka nem tudott írni és olvasni. Ezek a t é nyek késztettek arra, hogy figyelmünket az írás és olvasás elsajátításá nak korabeli szervezeti formájára, az elemi iskolára irányítsuk. Előzetes tájékozódás után arra a feltételezésre jutottunk, hogy a nagyfokú írástudatlanság oka a korabeli iskoláztatás nem kielégítő vol tában keresendő. Figyelmünket ezért a beiskolázás mértékére, a tankö telezettség végrehajtásának akadályaira fordítottuk, majd az elemi is kolák belső életét és a tanítók helyzetét tettük vizsgálatunk tárgyává. A fenti részterületek közül ehelyütt a beiskolázás mértékét, a tankötele zettség helyzetét vizsgáljuk. A tankötelezettség alakulásának rövid története A nép szélesebb tömegeinek iskoláztatása már évszázadok óta fog lalkoztatta a magyar közvéleményt. Az alulról, a nép köreiből kiinduló
kezdeményezések azt eredményezték, hogy a falusi és a városi kisisko lák száma egyre nőtt s valóságos iskolahálózattá terebélyesedett. Az oktatás felülről jövő országos szabályozása először Mária Terézia uralkodása idején érvényesült. A z uralkodó belátta, hogy a Habsburg abszolutizmusnak Magyarországon is szüksége van hasznos munkát vég ző és megbízható parasztokra, a mezőgazdasági termelékenység fokozásá ra, szakképzett hivatalnokokra, az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend kö zép- és felsőfokú intézményeinek egységes irányítására stb., ezért 1777ben kiadta az I. Ratio Educationist. Ez a nevelési rendszer a tanügyet egységesen szabályozta és megvalósította az állami felső vezetést. A pro testánsok iskoláira azonban a Ratio tantervi és szervezeti rendelkezései gyakorlatilag nem terjedtek k i . Bár az alsófokú, ún. anyanyelvi iskolák látogatását még nem tette kötelezővé, de kívánatosnak tartotta, hogy a köznép gyermekeit télen—nyáron iskolába járassák. Amennyiben ez nem lehetséges, ,, . . . a mezei munkák végeztével délelőtt és délután két-két ó r a i . . . " tanításban vegyenek részt a gyermekek. Javasolta, hogy azok 8 éves koruktól kezdve addig járjanak iskolába, míg a mezei munkára eléggé meg nem erősödnek.(2) A z I. Ratio tehát az alsófokú iskoláztatást szorgalmazta, de nem tette kötelező jellegűvé. Mária Terézia halála után fia, II. József az 1770-es évek népoktatá si kezdeményezéseit továbbfejlesztette, hangsúlyozva, hogy ,, . . . minden polgárnak kötelező erővel alkalmassá kell tenni magát az állam szolgála tára, hasznos ismeretek és tudományok által."(3) A z iskolák útján való nyelvi németesítés érdekében egyrészt nagyszabású iskolaépítési akcióba kezdett, másrészt pedig bevezette a kötelező iskolába járást. A meglévő alsófokú iskolák számát jelentősen növelte: pl. 1788/89-ben 464 új iskola épült. Ezen iskolák jelentős részében felekezeti különbségek nélkül ta nultak a gyermekek. A „közös" iskolák létrehozása erőteljes lépés volt az állam által irányított, világi iskoláztatás felé. II. József az iskolafelügye lők számára kiadott utasításában (1789) pontosította és szigorította az is kolába járást. Eszerint minden gyermek 6 éves korától 12. évének betöl téséig köteles volt iskolába járni. Mivel a szülőknek nem kellett tandíjat fizetni, azok szegénysége nem mentesítette gyermekeiket az iskolalátoga tás alól. Abban az esetben, ha a gyermek egy hónapot hiányzott az is kolából, a vagyonos szülőket 20 krajcár bírságpénz megfizetésére, a sze gényeket pedig egynapi közmunka teljesítésére kötelezte.(4) A jozefinizmus bukása után a közös iskolákat csakhamar megszün tették és a különböző felekezetű tanulókat egymástól elkülönítették. Fő ként Sándor Lipót főherceg hatására a katolikus iskolázás fokozatosan visszafejlődött. Ezzel szemben a protestánsok közoktatási törekvései, az 1790. évi X X V I . tc. 5. szakasza alapján, határozott lendületet vettek. Ez
a tény végül arra késztette I. Ferenc királyt, hogy a katolikus iskolák kérdését ismét napirendre tűzze. így került sor 1806-ban a II. Ratio Educationis kiadására, amely lényegileg az I. Ratio és az 1790—91-ben k i küldött országgyűlési tanügyi választmány munkája alapján készült. A z alsófokú iskolák tekintetében lényegében megismételte II. József ren delkezését: azaz a 6—12 éves gyermekek kötelező oktatását (13. pont), azzal a különbséggel, hogy az iskoláztatás elhanyagolása miatt a szülők testi fenyítését is kilátásba helyezte, valamint az iskolai évek befejezése után az ismétlő (vasárnapi) iskolák látogatását is elrendelte. Ez a Ratio, okulva II. József általános érvényűnek szánt tankötelezettségének megvalósíthatatlanságából, reálisabban írta elő az iskoláztatást amikor pl. k ü lön rendelkezett a lányok tanításáról más-más tananyagot írva elő a köz nép, a polgári és nemesi származású, valamint a „magas születésű" lá nyok iskoláinak.(5) I. Ferenc nemzetellenes politikája azonban, valamint a Szent Szövetség reakciója a továbbiakban megakadályozott minden haladó tanügyi kezdeményezést. A népnevelés kérdése ismételten csak a reformkorban kerülhetett előtérbe. A köznemesi ellenzék munkájának eredményeként az 1839—40. évi országgyűlés Bezerédy István liberális politikus elnökletével, a népneve lés tárgyában választmányt küldött k i . Ez a választmány 1843-ban terje delmes törvényjavaslatot nyújtott be, melyben a kötelező népoktatás is szerepelt. A 115. § szerint , , . . . minden szülő vagy gyám . . . köteles min den növendéket hatodik éve betöltése után — a fiút ugyan tizenkét esz tendős, a lánygyermeket pedig 10 esztendős koráig — iskolába küldeni: hacsak a helybeli iskolai felügyelet tudtával otthon nem taníttatja."(6) A tankötelezettség törvénybe iktatásának javaslata az egész dokumentum egyik legjelentősebb tétele. Témánk szempontjából fontos kiemelnünk a tervezet 3. §-át, mely minden társadalmi osztály gyermekeinek oktatását javasolja, meghatározva — a szükségesség és hasznosság követelménye alapján — a tanítandó ismeretek jellegét is.(7) Sajnálatos azonban, hogy ez a haladó vonásokkal teletűzdelt, de bizonyos mértékben a liberális ne messég törekvéseinek korlátai között rekedt törvénytervezet, Bécs ellen állása miatt, nem kerülhetett az országgyűlésen még érdemleges tárgya lásra sem. A reformmozgalommal szemben ellentámadásba átmenő kormányzat 1845-ben megalkotta a „Systema Scholárum . . . " című dokumentumot, melynek népoktatásra vonatkozó része: „Magyarország elemi tanodáinak szabályai" 1846. december 21-én került nyilvánosságra. Ez az iskolai ter vezet a tankötelezettség tekintetében nem tett különbséget fiúk és lányok között. Előírta egységesen a 6 éves kortól a 12 éves korig terjedő kötele ző iskolába járást. Iskolai mulasztás esetén pénzbírság kivetését helyezte
kilátásba, ugyanakkor kimondta, hogy az iskolák „főkormányzó]a" a helytartótanács, amely a királyi tankerületi főigazgatók útján gyakorolja a felügyeletet. Alattuk álltak az esperesek, mint királyi felügyelők. A helyi közvetlen felügyeletet pedig a helybeli lelkészekre ruházta.(8) Ez utóbbi rendelkezést a protestánsok — autonómiájukra hivatkozva — nem fogadták el. A pesti nép és a márciusi ifjúság győzelmével megindult polgári for radalmi átalakulás létrehozta a polgári államot, megszüntette Ausztriától való függésünket s ezzel megteremtette az oktatásügy újjászervezésének legfontosabb politikai feltételeit. A polgári forradalom és a nemzeti sza badságharc idején (1848—49) a kötelező oktatással kapcsolatban két fon tos javaslatot, nevezetesen az első magyar egyetemes tanügyi kongreszszus, valamint Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter törvény javaslatát kell megvizsgálnunk. Az egyetemes tanügyi kongresszus dr. Tavasi (Teichengráber) Lajos, valamint az akkoriban szervezett Magyar Nevelési Társaság elnöke, Ney Ferenc felhívására 1848. július 20—24. között ülésezett Pesten az egye tem nagytermében. Ezen a hazai oktatásügy minden fokozata, felekezeti különbség nélkül, képviseltette magát. A z irányeszmék megvitatása után szakosztályokat és ezen belül albizottságokat alakítottak az egyes oktatá si, nevelési kérdések megvitatására. A népiskolákkal foglalkozó albizott ság munkálatai inkább a szervezési kérdésekre irányultak, de sürgették a tankötelezettség bevezetését, a fiú és lánytanulók elkülönítését. A nőnevelési albizottság tervezete m á r konkrétabban fogalmazott amikor a lá nyok számára 6—12 éves korig terjedő kötelező oktatást követelt. Egy ségesen meghatározták a tanügyigazgatás szervezeteit, és azt elsőfokon a nép által választott iskolatanácsokra, másodfokon a tanítók által válasz tott tankerületi igazgatókra és harmadfokon a minisztertanácsra kívánták bízni, stb.(9) A nagy munkával összeállított javaslatot a Ney Ferenc vezette 25 tagból álló bizottság nyújtotta át Eötvös Józsefnek, az első felelős ma gyar kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének 1848. július 28-án. A javaslat azonban elkésett, mert Eötvös — a kongresszustól függetlenül — már július 24-én benyújtotta az elemi iskoláztatásról szóló törvény javaslatát a képviselőházba. Báró Eötvös József törvényjavaslata alapjában hazai hagyományok ra (pl. a Bezerédy-féle tervezetre) épült, de figyelembe vette a külföldi, főként a svájci és a francia mintákat is. A „Törvényjavaslat az elemi ok tatásról" 4. §-a kimondja: „minden szüle vagy gyám . . . kötelesek gyer mekeiket vagy gyámoltjaikat, ha nevelésökről háznál vagy magánintézet nél nem gondoskodtak, nyilvános iskolába járatni, mégpedig a fiúkat
hatéves koruktól tizenkét éves korukig, a lányokat szintén hatéves ko ruktól a tizedikig."(10) A gyermekek iskolamulasztása esetén a szülőket vagy gyámokat pénzbírságra és a „szükséghez képest" fogházra is büntet hetik, hiszen az „elemi nevelés" minden intézetben ingyenes (5. §). Igen progresszív vonás, hogy a vallásoktatást a javaslat elválasztotta az okta tás többi tárgyától és azt a hitfelekezetek hatáskörébe utalta (12. §), va lamint az iskoláztatás alapjául a felekezeti jelleg nélküli iskolát tette (7. §). Külön iskolát csak abban az esetben nyithattak a felekezetek, ha legalább 50 gyermek kívánt abba az iskolába járni (13. §). Ezen törvény javaslatot az alsóház kisebb módosításokkal elfogadta, azonban a főrendi ház azt időszerűtlennek nyilvánította és a napirendről levette. Ezzel nép oktatási törvényünk életbelépését 20 évvel elodázták. A szabadságharc leverését követő időszakot az osztrák elnyomás és terror jellemezte. A z iskolarendszert az összbirodalom érdekei alá ren delték. A Bécsből irányított államhatalom kevés gondot fordíthatott az iskoláztatásra. Az elemi oktatásunkat az 1849. október 9-én Geringer bá ró által, valamint az 1855. április 25-én Thun Leó által kiadott rendele tek határozták meg. Az előbbi előírta a 6—12 éves korú gyermekek k ö telező iskoláztatását, de főként négyosztályos iskolák felállításáról gon doskodtak, ezért a rendeletben megfogalmazott kötelező oktatás csak elvi jelentőséggel bírt. Az iskolai hiányzást ugyanakkor súlyosan büntették: „ha a szülők nem küldenék gyermekeiket iskolába, a rendőrség és szolgabírák segédkezése is felhasználható a szülők kényszerítésére" — ol vashatjuk a rendeletben.(11) A Thun Leó által kiadott rendelet az alsó fokú iskolák fenntartását szabályozta, amely szerint az új iskolák felál lításának költségeit a községek fedezik. Az osztrák és a magyar uralkodó osztály között 1867-ben megkötött kiegyezés eredményeként a magyar állami élet visszanyerte önállóságát, de a gazdasági és politikai életet a „közös" ügyek révén továbbra is az uralkodó befolyásolta. A z önálló magyar államiság azonban lehetővé tet te, hogy a közoktatás a polgári állam érdekeinek megfelelően szerveződ jék. A magyar kormány közoktatással foglalkozó minisztere ismét Eötvös József lett, aki a megváltozott körülményeket figyelembe véve kidolgoz ta törvényjavaslatát, melyet az országgyűlés — kisebb módosításokkal — el is fogadott. Így született meg hazánk első népoktatási törvénye, az 1868. évi X X X V I I I . te, amely lerakta a polgári közoktatási rendszerünk alapjait.(12) A törvény egyik jelentősége abban áll, hogy kimondta a tan kötelezettséget. Ezek szerint a 6—12 éves gyermekek — nemi különbség nélkül — az elemi iskola mindennapos, a 13—15 évesek pedig az ismét lő tanfolyamot kötelesek voltak látogatni (1. §). A kötelező iskolázást kí vánta elősegíteni a törvény az iskolamulasztó gyermekek szülei, gyám-
jai ellen irányuló rendelkezése is, mely szerint, ha a szülő, gyám a gyer meket az iskolából visszatartja figyelmeztetés után 50 kr, 1 ft, 2 ft majd 4 ft megfizetésére büntetendő. Végső esetben pedig külön gyám kijelölé sét is kilátásba helyezte (4. §). A törvény szabályozta a népoktatási tan intézetek típusait, az iskolák felügyeletét, előírta azok szükséges felszere lését, állást foglalt az anyanyelvi oktatás mellett, stb. Azzal, hogy az is kolák felállításának és fenntartásának jogát kiterjesztette a polgári jo gokkal rendelkező községekre, társulatokra és magánszemélyekre is, megteremtette a világi népoktatás egyik feltételét, s egyben megszün tette az egyházi iskolázás évszázados egyeduralmát. A tankötelezettség helyzete Szabolcs megyében Hazánk első népoktatási törvényének megalkotása terén olyan k u l túrnemzeteket is megelőztünk, mint pl. Anglia, Ausztria, Franciaország és Svájc. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy a valóságos iskoláz tatás terén is előbb jártunk volna az említetteknél. A tankötelezettség elvének gyakorlatban való végrehajtása ugyanis csak nagyon lassan ha ladt előre és teljes mértékben, a tárgyalt időszak alatt, nem is valósult meg. Ebben a tekintetben nagy hiba volt, hogy hosszú ideig sok helyen még nem is foglalkoztak komolyan az iskolába járatás és az iskolamu lasztás kérdésével. Ezzel magyarázható, hogy nem csak az egyes falvak ban, de még városokban is a tankötelesek összeírásában, az iskolai m u lasztások feljegyzésében és a kirótt büntetések tekintetében országszer te nagy volt az aránytalanság. A tankötelezettség végrehajtása érdekében a legfontosabb teendőnek bizonyult az országban élő 6—12 éves és a 13—15 éves gyermekek öszszeírása. a meglévő iskolák, tanítók, stb. számbavétele. Ez a munka Eötvös erőfeszítése ellenére is csak vontatottan haladt előre és részben valósult meg. Ezt állapíthatjuk meg a miniszter 1870-es jelentéséből is. Megyei vonatkozásban pontosnak mondható adatok csak az 1870-es évek közepétől, a Vármegyei Közigazgatási Bizottság (1876) megalakulásától állnak rendelkezésünkre. Ekkor a királyi tanfelügyelő, Kiss József — a vármegyei hatóságokkal egyetértésben — szabályzatot készített a tan kötelesek összeiratása céljából. A gyermekek összeiratását a városokban a polgármesterek, a falvak ban a szolgabírók útján a helyi elöljárókra ruházták, akik a tényleges munkát a tanítókkal végeztették el. A z összeírás pontossága érdekében megkívánták, hogy a gyermekeket házról-házra járva kutassák fel s a következő adatokat írják fel: a ház száma, szülő vagy gyám neve, az is kolaköteles gyermek neve, neme, éve, vallása, nemzetisége. Majd el k e l -
lett végezni az összesítést, azaz az illető településen hány 6—12, illetve 13—-15 éves tanköteles gyermek található, ezek között hány a fiú és a lány. A z összeírási jegyzékeken végül a vallás és a nemzetiségi eloszlást tüntették fel. A z összeírásnál — a pontosságra törekvés miatt — szigo rúan megtiltották az egyházi anyakönyvek használatát, ezek csupán a már elkészült kimutatások ellenőrzésére szolgálhattak. A z összeírások szabályos menetének ellenőrzésére a szolgabírókat, polgármestereket kér ték fel s egyben megkérték az egyházi hatóságokat, hogy anyakönyvei ket az összeírás céljára felhasználni ne engedjék. A tankötelesek ilyen határozott utasítás szerinti összeírása a való ságos helyzet feltárásához vezetett. Országos viszonylatban a tankötele sek (II. számú melléklet) és az iskolába járók számának (III. számú mel léklet) ismeretében a beiskolázási arány megállapítható. Ez az arány 1869—1893 között pl. a következőképpen változott :(13) Év 1869 1872 1880 1881 1882 1884 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891 1892
6—12 évesek %
13—15 évesek %
68,53
6,75
?
?
84,30 85,18 83,25 85,20 85,88 85,81 86,54 86,40 86,51 86,52 86,40 85,66
59,57 60,72 60,35 63,41 64,90 65,90 66,58 65,80 68,94 68,54 69,30 69,50
Összes % 50,43 64,37 77,22 78,14 76,65 79,09 80,12 80,44 82,54 80,71 81,65 81,40 81,72 81,26
A fenti táblázatból megállapítható, hogy az iskolába járt 6—15 éves tankötelesek aránya az 1869. évi 50,43 százalékról fokozatosan emelke dett és 1885-ben meghaladta a 80 százalékot. Ezután a beiskolázási arány alig változott, s 7 év alatt közelítőleg 1 százalékos emelkedés figyelhető meg. A tankötelesek mindennapos és ismétlő tanfolyamok szerinti elosz lása abszolút értékben más-más arányt mutat, de tendenciálisan az el térés alig mutatható k i . A mindennapos iskolába járók aránya az 1869-es 68,53 százalékról m á r 1880-ra 84,30 százalékra emelkedett, de a
következő 12 év alatt 85—86 százalékos értékek között ingadozott. Ez a tény arra enged következtetni, hogy a törvény megjelenését követő év tizedben a beiskolázás minél nagyobb mértékű megvalósítására töreked tek. Az ismétlő tankötelesek beiskolázási aránya 1880-ig rohamos emel kedést mutatott, majd mérsékeltebb növekedés után, 1892-ben 69,50 szá zalékot ért el. Tehát az említett időszakban az országban átlagosan a 6—12 évesek kb. 15 százaléka, a 13—15 évesek 31—36 százaléka maradt távol az iskolától. Az országos beiskolázottság ismeretében tekintsük át a megyei i s koláztatás adatait. A beiskolázottság százalékban kifejezett mértékét, me lyeket a IV. és V . számú mellékletek adatai alapján számítottunk k i , a következő táblázat tartalmazza:(14—29) Év 1872 1876 1877 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1890 1892 1893 1894 1895 1898 1901
6—12 évesek %
1 76,23 75,80 86,40 87,94 93,86 89,53 89,53 91,46 89,02 93,21 88,06 85,36 93,61 85,91 ?
13—15 évesek % ? 32,90 41,30 60,20 62,97 53,39 66,32 82,27 86,72 87,60 92,95 85,34 80,50 82,48 63,38 ?
Összes % 45,26 63,98 65,98 78,48 80,84 81,96 82,28 87,36 87,51 88,52 93,14(!) 87,39 84,14 90,60 80,15 73,30
Az összes tankötelesek iskoláztatását tekintve látható, hogy ben csak 45,26 százalék járt iskolába. Ez az arány fokozatosan és megle hetősen nagymértékben emelkedett 1885-ig, amikor m á r 87,36 százalék mutatható k i . Bár 1892-ig mérsékeltebb az emelkedés, mégis ekkor meg lepően magas arányban, 93,14 százalékban jártak iskolába. Ez a tenden cia azonban már 1895. évtől kezdve nem érvényesült, sőt rohamos viszszaesés következett be és 190l-re az iskolába járó tankötelesek a r á n y a 73,30 százalékra csökkent.
A mindennapos tankötelesek közül az iskolába járók aránya 1876ban 76,23 százalék volt. Ezután ezek aránya folyamatosan növekedett és 1892-ben elérte a 93,21 százalékot. A következő néhány évben arányuk csökkent, de 1895-ben eddig még nem tapasztalt magas értéket, 93,61 százalékot mutathatunk k i . Ezután itt is visszaesés mutatható k i , mely nek okait a tankötelezettség végrehajtásának akadályainál részletezünk. Az ismétlő tankötelesek arányának változása közel azonos tenden ciát mutat. 1876-ban még csupán 32,90 százalékuk járt iskolába, majd fokozatosan emelkedve arányuk 1892-ben meghaladta a 93 százalékot. Tehát 16 év alatt a 13—15 éves tankötelesek beiskolázási aránya köze lítőleg 2,8-szeresére nőtt. Ezen növekedés az ismétlő iskolák számának emelkedésével, valamint egyéb, új iskolák (iparos, felső nép-, női ipar tanműhely, alsófokú kereskedelmi, gimnázium) alakulásával magyaráz ható. 1893 után azonban a beiskolázási arány itt itt csökkent és 1898-as évben 63,38 százalékra esett vissza. A megye beiskolázási helyzetét az országos adatok tükrében vizs gálva a következőket állapíthatjuk meg: az iskolába járó összes tanköte lest figyelembe véve a megyében a beiskolázottak aránya 1881-ig az or szágos átlagtól jelentős mértékben, 5—7 százalékkal elmaradt. 1881— 1892 között azonban nem csak elérte, de időnként, pl. 1885-ben, 1886ban és 1890-ben, 7 százalékkal azt meg is haladta. A z 1892-es évben pe dig 12 százalékkal volt magasabb a megyei beiskolázási arány az orszá gos átlagnál. A mindennapos tankötelesek Összehasonlításában közel azonos ten dencia figyelhető meg, azzal a különbséggel, hogy a megyében már az 1880/81-es tanév alatt a beiskolázási arány 1,22 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Ez a megyei magasabb beiskolázási arány kisebb-na gyobb eltéréssel a század végéig megmaradt. Általában 4 százalékkal volt jobb a megyei átlag az országosnál, egyes esetekben, mint pl. 1886-ban ez a többlet 5,65 százalék, 1892-ben pedig 7,55 százalékban nyilvánult meg. Az ismétlő tankötelesek tekintetében már nem ilyen egyértelmű a változás. A megyei beiskolázási arány az 1876-os 32,90 százalékról v i szonylag lassú ütemben emelkedett és csak 1882-ben haladta meg az or szágos átlagot. Ettől az évtől kezdve azonban a megyében a 13—15 éve sek beiskolázása rohamosan emelkedett. Míg országos viszonylatban pl. 1882 és 1892 között 9,15 százalékos emelkedés tapasztalható, addig a me gyében a növekedés mértéke 29,98 százalékos. Ezt a különbséget jobban érzékelhetjük ha az arányokat egymás mellé állítjuk: 1882-ben a 60,35 százalékos beiskolázási arány mellett Szabolcs megyében 62,97 százalék,
1886-ban 65,90 százalék mellett 86,72 százalék, 1890-ben a 68,54 száza lék mellett 87,60 százalék és 1892-ben a 69,50 százalék mellett 92,95 szá zalék ez az arány. A tankötelezettség megyei vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az iskolába járó 13—15 évesek iskolatípusok szerinti eloszlását. Ezen korosztály iskoláztatásáról tekintsük át az 1882—1893 közötti idő tartamot. A z említett időben a gyermekek számára ismétlő, felső nép-, iparos (fiú), női ipartanműhely, alsófokú kereskedelmi és egy gimnázium állott fenn a megyében. Az ismétlő iskolák számát tekintve az első adatunk 1882-ből szár mazik. Ekkor összesen 167 működött: ebből három évfolyamú volt 101, kettő évfolyamú pedig 66 iskola.(30) Ezen iskolák száma 1893-ra 248-ra emelkedett(31) Ez egyben azt is jelentette, hogy a megye elemi iskolái közül 66 még mindig nem rendelkezett ismétlő tanfolyammal. A felső nép-, illetve polgári iskolák felállítására az 1870-es évek kö zepén történtek kezdeményezések. így pl. 1877. november 13-án tartott közigazgatási bizottsági ülésen Weisz Gábor bizottsági tag indítványozta, hogy a tankerülethez tartozó Nyíregyháza, Püspükladány, Nádudvar, Balmazújváros, Űjfehértó, Szentmihály, Polgár és Nagykálló, azaz az 5000 lakosnál nagyobb településeken hozzanak létre felső n é p - vagy pol gári iskolákat. A bizottság azonban ezt az indítványt még elvetette. A 27 000 lakosú Nyíregyházán a bizottság „ . . . polgári iskola felállításának szükségét nem látja . . ." mivel már működik egy magán jellegű, P a lánszkyné Csapó Ida által fenntartott „felsőbb leánynevelő intézet" és egy evangélikus gimnázium.(32) Nyíregyháza polgármesterének 1881. május 23-i jelentéséből azonban m á r egyértelműen kitűnik, hogy az 1880/81-es tanévben egy községi jellegű „felső leányiskola első osztálya" megkezdte működését,(33) melynek tanítója Tanos Irma lett.(34) Ez a lányok számára létrehozott felső népiskola kettő évfolyammal 1893-ban is működött, azzal a változtatással, hogy 1884 októberétől az iskolán be lül „női ipartanműhelyt" is nyitottak.(35) A lánytanulók számára ezzel az iskolaválasztás lehetősége k i is merült. A megyében élő „iparos tanoncz" gyermekek iskoláztatása szinte tel jesen megoldatlan volt. Bár az 1872. évi VIII. tc. az iparos tanulók beis koláztatását kötelezővé tette, de az ilyen jellegű intézetek csak nagyon lassan alakultak meg. 1874-ben pl. a megyében 440 iparos tanulóról tu dunk, de iparos iskola ekkor még nem működött. A Földművelés-, Ipar és Kereskedelemügyi Magyar kir. Minisztérium 7593/1874. sz. leirata alapján készült jelentésből a tankötelesek pontos száma nem állapítható meg, mert azok között 16—17 éves „tanonczok" is szerepelnek. A rész-
letes kimutatásból (VI. számú melléklet) m i csupán az iskoláztatásukat vizsgáljuk a következő táblázat segítségével.(36)
Járások
száma
Az iparos tanulók iskolába ír—olvas nem jár
Kisvárdai 97 97 61 Nádudvari 79 104 119 Nyírbátori 34 47 25 Dadái 177 177* 155 354 Összesen: 440 378 * = járvány miatt ííyíregyházán i42 tanuló nem jár.
analfabéta 36 15 13 22 86
A megye 440 iparos tanulója közül 1874-ben — az adatfelvétel ide jén — 378 gyermek teljesen iskolázatlan volt. Ezek a hét minden napján a mestereknél dolgoztak, nem ritkán napi 14—16 órát. A z isko lába járó 62 tanuló is gyakorlatilag hasonló körülmények között élt, mert iskoláztatásuk vasárnaponként néhány órában történt. A z iparos tanulók teljesen iskolázatlanok maradtak a kisvárdai és a dadái járásban. A tanoncok műveltségére illetve műveletlenségére jellemző, hogy összesen 354-en tudtak írni és olvasni, 86 gyermek pedig egyáltalán nem rendelkezett az írás és olvasás ismeretével. A z írástudók között megle pően nagy volt azok száma, akik számtani ismeretekkel egyáltalán nem rendelkeztek; pl. a Kisvárdán élő 41 írástudó gyermek közül 24-en nem tudtak számolni. Járásonként és településenként vizsgálva az iparos tanulók helyze tét reálisabb kép tárul elénk. A kisvárdai felső járáshoz tartozó Mándokon 22, az alsó járáshoz tartozó Kisvárdán 75 iparos tanuló közül senki sem járt iskolába. A dadái alsó járáshoz tartozó Tiszalökön 6, Szentmihályon 6, Tiszadobon 3, Polgáron 20 és Nyíregyházán élő 142 tanuló szintén elkerülte az iskolát. (Megjegyzendő, hogy Nyíregyházán m ű k ö dött 2 vasárnapi iskola, ahol a 20 analfabétán kívül iskolába jártak a tanoncok, de a tárgyalt évben az iskoláztatás járvány miatt szünetelt.) A dadái közép- és felső járásban ipari tanulók nem is voltak. A nádudvari középső járásban 26 közül senki sem, az alsó járásban 46 tanuló közül csak 2 tanuló járt iskolába. A felső járáshoz tartozó Balkányban 9 ipa ros tanuló volt, akik közül 7-en analfabéták voltak, de senki sem járt iskolába. Nagykálióban, az akkori megyeszékhelyen viszont mind a 38 iparos tanonc járt iskolába. A tanoncok iskoláztatása terén a nyírbátori járásban volt a legjobb a helyzet. A felső járáshoz tartozó Nyírbaktán
élő 12 tanuló mindegyike járt iskolába, az alsó járáshoz tartozó Nyírbá torban pedig 35-ből 10-en tanultak. Az iparos tanoncok ilyen nagymérvű iskolázatlanságát a vasárnapi iskolák hiánya is elősegítette. A z említett járásokban csupán a n á d u d v a r i , alsó és felső, a nyírbátori alsó és felső, valamint a dadái alsó járáshoz tartozó Szentmihályon és Tiszadobon működött vasárnapi iskola. A va sárnapi iskolák hiányán túlmenően ezen gyermekek iskoláztatását aka dályozták a mesterek is, akik a tanköteles gyermekeket a tanulási idő alatt is foglalkoztatták. Ez a tény arra késztette a közigazgatási bizottsá got, hogy az ilyen mesterekkel szemben erélyesen lépjen fel. 1877-ben egy olyan határozatot hozott, amelyben ,, . . . megtiltotta a megyében la kó iparosoknak 12 éven alóli tanköteles gyermekeknek mesterinasokká leendő felfogadását azon oknál fogva, hogy tanköteles éveiknek betölté se előtt az iskolába járástól vissza ne tartóztathassanak, s ezáltal lehető vé tétessék rajok nézve a törvényszabta időig való rendes oktatásbani r é szesülhetés."(37) Ez az intézkedés azonban nem tudta megoldani az ége tő feladatokat. A z iparos tanoncok teljes beiskolázása nem valósult meg. Ezen a helyzeten csak részben változtattak az 1884. év után megalakult alsófokú iparos tanonc iskolák. A megye alsófokú iparos iskoláinak megalakulását Trefort Ágoston 1882. május 8-án kelt rendelete segítette elő. Ebben iparos tanulók szá mára iskolák felállítását rendelte el minden nagyobb városban, s egy ben anyagi támogatást is kilátásba helyezett: „Hajlandó vagyok minde nütt, hol a szükség kívánja a rendelkezésemre álló pénzösszeg erejéig az ily iskolák segélyezéséhez mérsékelt összegekkel hozzájárulni" — o l vashatjuk a rendeletben.(38) Ennek nyomán a megye első iparos iskolá ja 1883. november 4-én megnyílt Nyíregyházán, melyről a közigazgatási bizottság jelentése a következőket írja: „ . . . a város és az iparhatóságok hozzájárulásával az alsóbb fokú ipariskola 104 tanulóval, hat tanerő vel . . . ünnepélyesen megnyittatott."(39) Ezt az iskolát 1884-ben kettő új intézmény megszervezése követte: az év elején Mándokon 34 tanulóval(40), november 1-én pedig Nagykállóban kettő tanítóval kezdődött e l az oktatás.(41) A z iparos iskolák száma az 1885/86-os tanévben a nyír bátori, a nyírbaktai és a kisvárdai megnyitásával hatra emelkedett.(42) A z 1884. évi X V I I . tc. — amely az iparos és a kereskedelmi tanoncokta tásról rendelkezik — megjelenése után alsófokú kereskedelmi iskola is alakult a megyében, amelyről jelenleg csak annyit tudunk, hogy az 1889/90-es tanévben már működött.(43) Összesen tehát az 1892/93-as tan évben 248 ismétlő, egy felső nép-, hat iparos, egy alsó kereskedelmi, egy női ipartanműhely és egy gimnázium állt fenn a megyében.
A z iskolába j á r ó 1 3 — 1 5 é v e s t a n k ö t e l e s e k iskolatípusok szerinti e l o s z l á s a szemléletesen fejezi k i az iskoláztatás viszonyait, melyet a — V I I . s z á m ú m e l l é k l e t adatai a l a p j á n — s z á z a l é k b a n a következő t á b l á z a t mutat be.(44) ~ Ev
„ ismétlő
felső nép.
1882 94,70 1883 85,58 1884 93,12 1885 94,90 1886 95,09 1890 93,83 1892 85,51 1893 86,75 * = a polgári i s k o l á v a l
0,68 0,75 0,60 0,50 0,85 1,28* 0,61 0,67 együtt!
Iskolatípusok iparos alsó k e r .
— — 2,12 ? ? ?
8,10 8,14
ipartanm.
— •— — — —
— — —
0,70 0,75
0,94
?
? ?
?
gimn. 4,62 3,66 4,15 4,60 4,06 4,90 4,15 3,69
A t á b l á z a t b ó l m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a k o r s z e r ű m ű v e l t s é g e t és a f e l s ő o k t a t á s i i n t é z m é n y e k b e n való t o v á b b t a n u l á s i lehetőséget egyedül b i z tosító k ö z é p i s k o l á b a n , az e v a n g é l i k u s g i m n á z i u m b a n á t l a g o s a n a t a n u l ó k 4,23 s z á z a l é k a tanult. A z igen alacsony fokú s z a k m a i ismereteket n y ú j t ó női i p a r t a n m ű h e l y és alsó kereskedelmi i s k o l á b a n összesen k b . 1,5—1,6 százalék részesült o k t a t á s b a n . A z iparos t a n u l ó k a r á n y a egy évtized alatt közel n é g y s z e r e s é r e nőtt, de 1893-ban a m e g f e l e l ő k o r o s z t á l y n a k c s u p á n a 8,14 s z á z a l é k á t k é p v i s e l t e . A felső n é p i s k o l á b a n , amelynek legkevesebb heti ó r a s z á m a 18 volt, de t o v á b b t a n u l á s r a k e v é s lehetőséget adott, a ta nulók a r á n y a m é g az egy százalékot sem é r t e el. V é g ü l az elemi iskola ismétlő tanfolyama, amelyben n y á r o n heti 2 órát, télen heti 5 órát for dítottak t a n u l á s r a , fogadta be a 1 3 — 1 5 é v e s e k á t l a g o s a n 92.44 s z á z a l é kát. Ezekből az a d a t o k b ó l e g y é r t e l m ű e n m e g á l l a p í t h a t ó , hogy az adott k o r o s z t á l y t ú l n y o m ó részének a magasabb m ű v e l t s é g m e g s z e r z é s e nem volt lehetséges, a m i azt jelentette, hogy m i n t e g y konzerválódott a mű veletlen s egyben olcsó m u n k a e r ő . A fentebb bemutatott megyei iskolázási adatok a l a p j á n azonban m e g g o n d o l a t l a n s á g lenne azt a k ö v e t k e z t e t é s t levonnunk, hogy Szabolcs megye közoktatási helyzete az o r s z á g o s átlaghoz v i s z o n y í t v a j ó n a k m o n d ható. U g y a n i s a hivatalos j e l e n t é s e k bár i s k o l á b a j á r ó tankötelesekről szólnak, de s z á m t a l a n tény igazolja azt, hogy az említett adatok az is k o l á b a beiratkozottak s z á m á t jelentik. R e á l i s a b b k é p e t k a p u n k tehát a megye közoktatási helyzetéről, h a az iskolából év közben kimaradt, csak
részben iskolázottakat, az iskolai hiányzásokat, a tanítási idő megrövi dülését, stb. is megvizsgáljuk. Az 1881/82-es tanév adatainak részletesebb vizsgálatakor pl. kitű nik, hogy a 29 535 tanköteles közül az iskolába csak 23 876 tanuló irat kozott be, azaz iskolába semmit sem járt 5659 gyermek. A beiratkozott gyermekek közül azonban nyáron egyáltalán nem járt 6056 tanuló. Akik az említettek kivételével iskolába jártak összesen 13 804 fél napot, azaz 6902 napot igazolatlanul hiányoztak az iskolából. Ez utóbbi pedig kb. 40 tanuló egész évi iskolában eltöltött idejének felel meg. Nem számítva azon iskolákat, amelyeknél a tanítási idő évi 8 hónapnál kevesebb volt, végeredményben 11 755 (5659+6056+40) tanuló gyakorlatilag nem járt iskolába. Ez a szám a tankötelesek közel 40 százalékának felel meg, szem ben a hivatalos statisztika 19,16 százalékával.(4:5) A tanítási idő nagy mértékű megrövidülése következtében az iskolázatlanság mértéke az em lített 40 százaléknál is nagyobb volt. A tanfelügyelő több alkalommal be szélt erről a közigazgatási bizottság ülésén. A z 1879. évi május 8-án tar tott ülésen pl. elpanaszolta, hogy egyes felekezeti iskoláknál a tanítási idő alig több évi 5—6 hónapnál. Ekkor a K B a következő határozatot hozta: „ . . . m i u t á n faluhelyen többnyire azon törvénytelen rossz szokás van gyakorlatban, hogy a november hónapban megkezdett iskoláztatás már április vagy május havában teljesen beszüntettetik, s eszerint a népiskolai törvény 54. százalékában megszabott szorgalmi idő meg nem tartatik, elodázhatatlan kötelesség oda hatni, hogy ezen rossz szokás és a tanügy hátrányára szolgáló helytelen állapot teljességgel megakadályoztassék."(46) A járási szolgabírókat ugyanakkor e határozat betartattatására utasították. Ennek ellenére a törvény által előírt szorgalmi idő betartása még a századfordulón sem valósult meg. A z 1904/05-ös tan évben pl. még 42 iskolában 8 hónapnál rövidebb ideig tartott a tanítás Szabolcs megyében.(47) A statisztikai adatok irrealitását igazolhatjuk szintén az 1881/82-es tanévről rendelkezésünkre álló felügyelői havi jelentésekkel is. Ezek sze rint 1882 januárjában Kállósemjenben 193 tanköteles közül 80, Pócspetriben 240 közül 15, Máriapócson 230-ból 78, Kislétán 149-ből 29, Nyír bátorban 713-ból 513, Gyulajon 184-ből 57, Napkoron 212-ből 11, Oroson 252-ből 57 tanuló nem járt iskolába.(48) 1882 február havában tett láto gatás során Rakamazon 466 tankötelesből 165, Nagyfaluban 140-ből 27, Tiszaeszláron 246-ból 138, Tiszalökön 483-ból 62, Tardoson 78-ból 8, Csobajon 100-ból 23, Bájon 72-ből 8, Prügyön 134-ből 26. Taktakenézen ö l ből 20 és Tiszaladányban 126-ból 44 tanuló hiányzott az iskolából.(49) 1882 márciusában Űjfehértón 892 tanköteles közül 636, Hugyajon 142-ből 75, Geszteréden 125-ből 45, Balkányban 283-ból 172, Szakolyban 112-ből
39, Gelsén 89-ből 8, Szalmadon 39-ből 8, Mihálydiban 175-ből 106, Nyíradonyban 282-ből 167, Bökönyben 366-ból 210 tanuló nem járt iskolá ba.(50) A z év áprilisában tett látogatás során a tanfelügyelő Kisvárdán az 575 tanköteles közül 69, Pappon 140-ből 42, Jékén 69-ből 12, Fényeslitkén 281-ből 35, Komoron 78-ból 17, Tuzséron 128-ból 35, Bezdéden 162-ből 74, Mándokon 409-ből 267 tanulót nem talált az iskolában.(51) Ezek az adatok 82 iskolából származnak s a hozzájuk tartozó 8416 tan köteles közül 3293 gyermek nem járt iskolába a tanfelügyelő látogatása idején, azaz a tankötelesek 39,13 százaléka maradt távol az iskolától. A z így megállapított arány első közelítésben megegyezik az előző bekezdés ben leírtakkal. Nem alaptalan tehát az a megállapításunk, hogy a sta tisztika által közölt adatok nem a tényleges iskolába járókat, hanem az iskolába beiratkozott tanköteleseket jelentik. Ennek következtében az előzőekben közölt beiskolázási százalékok módosításra szorulnak, mely nek eredményeként kijelenthetjük, hogy a megyei beiskolázási arány az országos átlag alatt volt. A beiskolázási arány megállapítása a századfordulót követő másfél évtizedben már nehézségekbe ütközik. Ugyanis ezen idő alatt a tanfel ügyelői jelentések az óvó- és tankötelesek számát együtt adják meg, va lamint az előbbi intézményekbe járók száma is együtt szerepel. A ren delkezésünkre álló néhány községi kimutatásból azonban arra következ tethetünk, hogy ezen idő alatt a beiskolázási arány lényegesen nem vál tozott. E kimutatások közül itt csupán Balkány község példájára hivat kozunk. Balkány község iskoláztatási viszonyait a VIII. számú melléklet ada tai alapján készült következő egyszerűsített táblázat segítségével tekint hetjük át, amely az 1909/10-es tanévről tanuskodik.(52)
Lakóhely
Belterület Külterület összesen:
Tankötelesek száma m. napi ism. 345 511 856
167 135 302
Iskolába járók száma m. napi ism. 279 145 424
98 5 103
Iskolába nem járók száma m. napi ism. 66 366 432
69 130 199
Míg 1881/82-es tanévben Balkányban összesen 283 tanköteles gyer meket tartottak nyilván, addig ezen gyermekek száma az 1909/10-es tan évre 1158-ra emelkedett. Tehát közel 30 év alatt az iskoláskorú gyerme kek száma négyszeresére nőtt. A beiskolázási arányt vizsgálva azt álla píthatjuk meg, hogy 1882-ben a tankötelesek 40 százaléka járt iskolába,
1910-ben pedig 45,6 százaléka, 30 év alatt a beiskolázási arány csak 5,6 százalékkal nőtt, ami annak volt köszönhető, hogy az utóbbi években az Aba pusztán lévő Nagymogyorós tanyán egy iskolát alapítottak. Különö sen szembetűnő, hogy a külterületen az ismétlő tankötelesek közül csak 5 gyermek járt iskolába. A táblázatból az is megállapítható, hogy a bel területen élők közel három negyede, a külterületen élőknek pedig ke vesebb mint egynegyede járt iskolába. Ezt az aránytalanságot az isko lától való nagy távolságokkal, valamint a tanyai iskolák hiányával ma gyarázhatjuk. összegezve, a fent tárgyalt tények alapján megállapíthatjuk, hogy Szabolcs megye nagymértékű analfabéta lakossága 1868 után csak a r á n y lag kis mértékben csökkent. Ennek legfőbb oka az írástudatlanság „újra termelődése" volt. A korabeli elemi iskolákba ugyanis a 6-—12 éves korosz tálynak csak átlagosan 60—65 százaléka járt és 35—40 százaléka tel jesen iskolázatlan maradt. A tankötelezettség végrehajtását Szabolcs me gyében nagyrészt objektív (pl. iskolák, tanítók, iskolai felszerelések, tan könyvek hiánya, a kiterjedt tanyavilág, a szegénység, stb.), kisebb rész ben szubjektív (pl. a felügyelet lazasága, a tanítók hanyagsága és tudat lansága, stb.) akadályok miatt nem lehetett biztosítani. Ezen akadályok részletesebb feltárása és elemzése egy következő tanulmány feladatát képezhetik.
MELLÉKLETEK I. számú melléklet Az írástudatlanok aránya Magyarország vármegyéiben 1930-ban (részlet) Szabolcs—Ung megye
— •— 20,0%
Szatmár—Ugocsa—Bereg megye — Bács—Bodrog megye Zemplén megye Jász—Nagykun—Szolnok Csongrád megye Heves megye
17,7%
16,1% •—- — — _ _ _ _ _ 13,9% megye — 13,9% 13,6% 13,6%
Csanád—Arad—Torontál megye Bihar megye
—
13,5% 12,3%
Az írástudatlanok aránya Szabolcs és Szatmár megye járásaiban külterületen Fehérgyarmati járás Nyírbaktai járás Ligetaljai járás Mátészalkai járás
—
38,4% 37,7% 34,6% 34,5%
II. számú melléklet Magyarország tanköteleseinek száma 1869—1893 között korosztályonkénti eloszlásban Év
6—12 évesek
1869 1880 1881 1882 1884 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891 1892
1 615 181 1 497 748 1 509 477 1 576 424 1 638 153 1 622 703 1 697 497 1 735 138 1 750 013 1 785 506 1 828 295 1 882 054 1 943 077
13—15 évesek 669 560 599 742 610 199 639 963 638 754 629 349 627 238 642 420 669 932 683 120 694 274 709 322 727 018
összesen 2 284 741 2 097 490 2 119 676 2 215 387 2 276 917 2 292 052 2 324 735 2 337 558 2 416 945 2 468 626 2 524 569 2 591 366 2 670 095
III. számú melléklet Magyarország iskolába járó tanköteleseinek száma 1869—1893 között korosztályonkénti eloszlásban Év
6—12 évesek
13—15 évesek
összesen
1869 1880 1881
1 106 904 1 262 453 1 285 815
45 211 357 239 370 522
1 152 115 1 619 692 1 659 337
Év
6—12 évesek
1882 1884 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891 1892
1 312 378 1 395 689 1 428 039 1 456 744 1 501 666 1 511 994 1 544 637 1 581 974 1 626 069 1 664 507
13—15 évesek 385 606 405 042 408 420 413 339 427 711 438 885 470 975 475 838 491 513 505 185
összesen 1 697 984 1 800 731 1 836 459 1 870 083 1 929 377 1 930 879 2 015 612 2 054 812 2 117 582 2 169 692
IV. számú melléklet Szabolcs megye tanköteleseinek száma korosztályonként 1872—1901 között Év 1872 1876 1877 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1890 1892 1893 1894 1895 1898 1901
6—12 évesek
22 974 23 544 22 191 21 137 20 342 21 118 20 748 21 866 25 794 28 472 32 377 33 595 32 812 33 052 ?
13—15 évesek
összesen
?
46 678 31 800 32 916 31 824 29 535 29 455 30 709 28 820 29 906 34 616 38 330 42 882 44 927 45 001 44 416 49 326
8 826 9 372 9 633 8 398 9 113 9 591 8 072 8 040 8 822 9 858 10 505 11 332 12 189 11 364 ?
V . számú melléklet Szabolcs megye iskolába járó tanköteleseinek száma 1872—1901 között Év
6—12 évesek
13—15 évesek
összesen
1872 1876 1877 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1890 1892 1893 1894 1895 1898 1901
?
17 513 17 845 19 174 18 588 19 092 18 908 18 535 19 999 22 963 26 538 28 511 28 678 30 716 28 396 ?
1 2 832 3 871 5 800 5 288 5 048 6 361 6 641 6 972 7 680 9 163 8 965 9 123 10 053 7 203
21 125 20 345 21 716 24 974 23 876 24 140 25 269 25 176 26 171 30 643 35 701 37 476 37 801 40 769 35 599 36 154
?
V I . számú melléklet Szabolcs megyében élő iparos tanoncok adatai 1874-ben
Járás
I.
Község
Tanu lók száma
f: Mándok a: Kisvárda
22 75
a: ? k: ? f: Nagykálló Balkány
46 26 38 9
Iskolába nem jar jár 22 75 2
44
26 38
9
írni, olvasni nem tud tud 20
2
41
34
46 18 38 2
8
7
Vasár napi iskola nincs nincs van nincs van nincs
Járás
Község
III.
a: Nyírbátor f: Nyírbakta
IV.
a: Tiszalök Szt. Mihály Tiszadob Polgár k : Nyíregyháza f: Összesen:
írni, olvasni nem tud tud
Iskolába nem iár J jár
Tanulók száma 35
10
25
22
13
12
12
—
12
—
6
—
6
6
—
6
—
6
6
—
3
—
3
2
1
20
19
1
142
—• —
142*
122
20
440
62
378
354
86
20
Vasárnapi iskola van van nincs van van nincs nincs
I. = Kisvárdai járás; II. = Nádudvari járás; III. — Nyírbátori járás; IV. = Dadái járás; a: = alsó; k: = középső; f: = felső; * = két vasár napi iskolában a tanítás járvány miatt szünetel.
VII. számú melléklet Az iskolába járó 1 3 — 1 5 éves tankötelesek iskolatípusok szerinti eloszlása Szabolcs megyében
Év
1882 1883
Ismétlő 5008 4825
Iskolatípusok Alsó F. nép. Iparos ker. 36
—,
38
—
1884
6052
39
1885
6302
34
138 9
1886
6630
59
?
1890
7206
98*
?
1892
7835
56
1893
7777
60
742 730
* — a polgári iskolai osztállyal együtt!
Ip. tanm. —
— — — —
Gimn.
összes
244
5288
185
5048
•— — 1
270
6499
305
6641
?
283
6972
1
376
7680
64
86
380
9163
67
?
331
8965
VIII. számú melléklet Balkány község iskoláztatási viszonyai az 1909/10-es tanévben
Lakóhely
Belterület Gaál tanya Dr. Leitner tanya Somossy tanya Sulyok tanya Cibak tanya Kenderes kert Kocogh István tanya Kocogh Ferenc tanya J á r m y kis tanya J á r m y nagy tanya Bay tanya Homok tanya Csiffy tanya Petri tanya Tormás tanya Dessy tanya Nádas tanya Trombitás tanya Nagymogyorós Kismogyorós Finánc tanya Panda tanya Megyery tanya Abai ó-telek Szitás tanya Kecskés tanya Gyep tanya Kisdugó tanya Róth Ferenc tanya Gödény és Papp tanya Hatrongyos Résber tanya
Tankötelesek
Iskolába jár
m.napi
ism.
m. napi
345 10 14 13 4 11 6
167 11 3 5
279 7 2 1 1 2 —
5 16 12 18 6 16 5 11 6 11 13 46 18 8 10 16 2 10 12 2 3 16 16 17 5
1
— 7 1
—2 3 3 5 2 2 1 4 3 6 8 7 2 4 1 2 2 — 1 1 6 1 1
—6 1 11
—1 — 4 1 5 12 40 7 —
ism. 98
— —
— — — — —
—
— —
— —
—
—
— —
—2
—
3 — — — —
1 —
—
—2 —
—
— — — —
— — —
— — —
—
Iskolába nem jár m. napi ism. 66 3 12 12 3 9 6
69 11 3 5 — 7 1
5 10 11 7 6 15 5 7 5 6 1 6 11 8 10 14 2 10 11 2 3 16 16 17 5
1 — 2 3 3 5 2 2 1 4 3 4 5 7 2 4 1 2 2 — 1 1 6 1 1
Lakóhely-
Mosolygó tanya Budalaposi tanya Görényi oldal Lónyai tanya Kövér tanya Újhelyi tanya Katona tanya összesen:
Tankötelesek Iskolába jár m. napi ism. m. napi ism. 14 5 69 10 7 32 16 856
3 1 23 2 3 7 1 302 1158
— 2 28
— — — — — —
— — 7 4 424
103 524
Iskolába nem jár m. napi ism. 14 3 41 10 7 25 12 432
3 1 23 2 3 7 1 199 631
Jegyzetek 1. Földes Ferenc: A munkásság és parasztság kulturális helyzete M a gyarországon. = Földes Ferenc Válogatott Művei. Tk. Bp. 1957. 160—161. oldal. 2. Péterfy Sándor: A magyar elemi iskolai népoktatás. Bp. 1896. I. fü zet. 80—81. oldal. 3. Ravasz János—Felkai László—Bellér Béla—Simon Gyula: A magyar nevelés története a feudalizmus és a kapitalizmus korában. Tk. Bp. 1960. 47. oldal, 2. bekezdés. 4. Utasítás az anyanyelvű iskolák felügyelői számára Magyarországon (1789). = Ravasz János (szerk.): Dokumentumok a magyar nevelés történetéből 1100—1849. Tk. Bp. 1966. 190. oldal. 5. Péterfy: id. mü. I. füzet. 120. oldal. 6. A népnevelés tárgyában kiküldött kerületi választmány javaslata 1843. = Kármán Mór: Közoktatásügyi tanulmányok. Bp. 1906. 143. oldal. 7. Bajkó Mátyás: A Bezerédy-féle országgyűlési választmány népokta tási törvénytervezete. = Köte Sándor (szerk.): Neveléstörténeti ta nulmányok. Bp. 1970. 107. oldal. 8. Dr. Kiss Áron: A magyar népiskolai tanítás története. Bp. 1881. I. füzet. 51—52. oldal.
9. Felkai László (szerk.): Nevelésügyi kongresszusok 1848—1849. Bp. 1971. I. kötet. 28—29. oldal.
Magyarországon
10. Eötvös József: Kultúra és nevelés. Magyar Helikon. Bp. 1976. oldal. 11. Pethes János: Népoktatásunk állapota a forradalom után 1860). Magyar Pedagógia. 1892. 229—240. oldal.
294.
(1848—
12. Eötvös: id. mü. 361—399. oldal. 13. Péterfy: id. mü. 55. oldal. 14. Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár (továbbiakban: SzSzmLt. I V / B — 411. (Alispáni iratok) 1120/1872. 15. Uo. IV/B—404. (Közigazgatási Bizottság iratai). 26. 42/1877. 16. Ua. 27. 245/1878. IV. pont. 17. Ua. 34. 865/1881. 18. Ua. 37/XIV. 35/1883. I. pont. 19. Ua. 40/XIV. 20/1884. és 50/1884. 20. Ua. 41/XIV. 479/1884. 21. Ua. 45/XIV. 18/1886. 22. Ua. 46/XIV. 499/1886. 23. Ua. 50/XIV. 344/1890. 24. Ua. 54/XIV. 621/1892. 25. Ua. 55/XIV. 90/1893. 26. Uo. IV/B—411. 5435/1894. Népnevelés. 2—3. oldal. 27. Ua. 14 526/1895. Népnevelési ügy. 6. oldal. 28. Ua. 12 000/1899. Népoktatási viszonyokról. 48—53. oldal. 29. Uo. IV/B—404. 58/XIV. 118/1902. 30. Ua. 35. 53/1882. 31. Uo. IV/B—411. 5435/1894. 32. Uo. IV/B—404. 26 247/1878. 4. oldal. 3. pont. 33. Ua. 34. 691/1881. 34. Ua. 36. 725/1882. 35. Ua. 42/XIV. 286/1885. 36. Uo. IV/B—411. 2833/1874. 37. Uo. IV/B—404. 26. 42/1877. pont. 38. Ua. 36. 1002/1882. 39. Ua. 39/XIV. 551/1883. 40. Ua. 40/XIV. 64/1884.
41. 42. 43. 44.
Ua. 46/XIV. 464/1886. Ua. 46/XIV. 499/1886. Ua. 50/XIV. 344/1890. A megfelelő évekről szóló tanfelügyelői jelentésekből általunk öszszeállítva. 45. SzSzmLt. IV/B—404. 37/XIV. 35/1883. I. pont. 46. 47. 48. 49.
Ua. 29. 367/1879. Uo. IV/B—411. 8800/1907. 42—43. oldal. Uo. IV/B—404. 35. 176/1882. Ua. 35. 268/1882.
50. Ua. 36. 399/1882. 51. Ua. 36. 514/1882. 52. Ua. 95/111. 1150/1911.
