A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

XXVII. évfolyam 3. szám 2012. május A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

2

XXVII. évfolyam 3. szám

Ballagási megnyitó Átírta és elmondta: Tóth Sándorné (igazgatónő) Vége van az évnek, Nehéz napok jönnek, Nagy bánata van Az érettségizőnek. Dolgozatot írni, Aztán szóbelizni, De azt a sok tételt Meg kéne tanulni.

Csefi mondja-mondja: Nem ér ő rá arra, Mert a fizikáját A szakkörben tartja.

Dávidnak, Nórának, És Okos Katáknak, Nem ilyen széltoló Aranyos diáknak. Ricsi is, Dani is, Alexandra is, Készül a nagy útra Az összes többi is.

Zömmel Aranyosok Szedik a sátorfát, Katona Péternek Hozván a megnyugvást.

Csak talán azoknak Szomorú az ének, Akik búslakodnak: Tényleg itt a vége!

Szeretnének menni, Tarisznyát felvenni, És a Táncsics kolit Végleg elfeledni.

Keresik, kutatják, Ami szép és jó volt, Feledik a rosszat, Hisz itt ilyen nem volt!

Kapkodnak szegények, Plagizálnak bőszen, A spec tanáriban Gyülekeznek szépen.

Búcsúzik a Táncsics, Sok diák és tanár, Sok sikert, sok sikert! Szívből mind ezt mondják.

Tarisznyaátadás Idézetek előadják: Meleg Vanda, Boroczki Mercédesz, Victor Rebeka Gitáron kísért: Szőke Olivér

3



Kitüntetések Jó Közösségi Munkáért kitüntetésben (a DT ítéli oda) részesül Kincs Bernadett, Takács Richárd, Menich Tibor, Pintér Albert, valamint Temesvári Zoltán, akik rendszeres segítségükkel hozzájárultak a kollégiumi programok sikeres lebonyolításához. Kiváló Kollégista díjban (a tantestület ítéli oda) részesül – Lippai Renátó és Rakonczay Csaba, akiknek a munkája nélkül a 100% THM rádió nem indult volna el, valamint köszönettel tartozunk nekik a rendezvények hangosításáért, melyet éveken keresztül kitűnően végeztek. – Oláh Dániel, aki ugyancsak a 100% THM rádió műsorvezetője, valamint ittléte során fellépéseivel színesítette a kollégium programjait. – Szemerédi Bernadett, aki énekprodukcióival kápráztatta el a diákságot megannyi kollégiumi rendezvényen. – Csókás Tamás a Kollégium Oktatási Nevelési Alapítványának kuratóriumi diáktagja, a DÖK alelnöke. – Horváth Alexandra, Takács Anett és Németh Olivér a kollégiumi rendezvényeken, programokon nyújtott segítségéért részesül Kiváló Kollégista díjban. Ők hárman már elsőéves koruk óta oszlopos tagjai a Diákönkormányzatnak, és segítségükkel évről évre hozzájárultak a kollégiumi programok lebonyolításához. – Galambosi Gábor, aki az elmúlt években részt vett a programok lebonyolításában, valamint az idei évben a diákönkormányzat elnöke lett. Tiszteletbeli kollégista Ezt a díjat csak végzős tanuló kaphatja. A díjat az idén két tanuló nyerte el a kollégium diákönkormányzatának, vezetőségének és tantestületének együttes döntése alapján: – Ferencz Katalin a kollégium újságjának, a Táncsics Tükörnek két évig volt a főszerkesztője. Köszönjük, hogy nem sajnálta idejét tanulmányai és sporttevékenysége mellett a kollégiumért dolgozni. További hasonló eredményes munkát és sikereket kívánunk Katának. – Végezetül pedig egy olyan diák kap Tiszteletbeli Kollégista díjat, aki munkájával éveken át támogatta a diákönkormányzatot, majd elnökként irányította is. Fellépésével színessé tette a rendezvényeinket. Tanulmányi és művészeti versenyeken való részvételével, és számos sikerével is öregbítette intézményünk hírnevét Szabó Richárd.


4


Búcsúztató beszéd Elmondta Galambosi Gábor, a DT elnöke, 11. évfolyamos tanuló Kedves ballagó diákok, kedves csoportvezető tanárok! Az idén is búcsúzunk. Búcsúzunk tőletek, kedves ballagó diáktársaim. Az itt eltöltött négy vagy öt év nagyon hamar elmúlt. Ez az intézmény volt számotokra az a hely, ahol gyerekből felnőtté váltatok. Legjobban talán József Attila szavaival élve tudnám jellemezni átalakulásotok folyamatát. Ezt az idézetet már hosszú évek óta olvashatjátok a galéria falán: „…mi teremtünk szép, okos lányt, és bátor, értelmes fiút, aki őriz belőlünk egy foszlányt…”. Itt ültök az első sorban, immár igazi felnőttként. Mindegyikőtök szemében csillogás van, olyan fajta csillogás, amely célt fejez ki. Célt, amely vezérel benneteket életetek további részében. Azt kijelenthetem, hogy nem vagytok egyformák, de mégis van bennetek valami közös, mégpedig a motiváció. Motiváció, hogy tovább tanuljatok, motiváció, hogy állást szerezzetek, motiváció, hogy megvalósítsátok mindazt, amit kitűztetek célul magatok elé. Emlékszem, még mikor négy éve először találkoztam veletek. Volt olyan, ki velem együtt kezdte meg ittlétét, de volt, aki már egy éve itt volt. De egy dolog biztos, éretlenek voltatok, akik egyengetésre szorultak. Tanáraitok igyekeztek benneteket jóra nevelni, jó felé irányítani. Volt olyan, ki könnyedén fogadta a nevelést, volt ki nehezen. Ha feltenném a kérdést, hogy jól cselekedtek-e nevelőitek, mit válaszolnátok? Mi lenne a válaszotok most, néhány nappal az érettségi vizsgák előtt, itteni pályafutásotok legvégén? Vajon tényleg a javatokra szolgált a sok nyüstölés? Fel lettetek készítve, hogy eljussatok idáig, hogy rátegyétek a pontot az „i”-re? Életetek hosszú útjának első szakasza véget ért. De az utazás csak most kezdődik. Az út, amely előttetek áll, meglehet, hogy göröngyös és még bejáratlan, de úgy érzem, hogy simán fogjátok venni az élet által elétek görgetett akadályokat, hiszen akkor, ha ez nem megy, hiábavaló volt a felkészítésetek a felnőtt életre, hiábavaló volt mindaz a fáradozás, melyet szüleitek, tanáraitok, vagy ti beleöltetek a felkészülésbe. Amint már említést tettem róla, nem egy hiábavaló, gyáva és ingatag társaság ül szemben velem, hanem egy bátor, értékes és céltudatos banda, amely bármelyik pillanatban képes rá, hogy megmutassa, nem azért vesződtek vele évekig, hogy a cél előtt néhány méterrel feladja, hogy meghátráljon. Bár sokszor nehezen viseljük a kihívásokat, és néha úgy érzünk, bele fogunk bukni, nem vagyunk elég jók a feladatra, de ez nem így van. Ti kedves diáktársaim, ne tegyétek ezt. Ha így is éreztek, sosincs késő belehúzni, sose késő megfeszített energiával elérni a kitűzött célt. Vegyétek az akadályokat együtt, ahogy ittlétetek során is tettétek. Az együtt eltöltött évek minden bizonnyal nyomot hagytak bennetek. Együtt voltatok jóban és rosszban. Együtt értetek el sikereket, de volt, hogy együtt kellett elszenvednetek a kudarcot is.

5



Lassan elérkezik a búcsú ideje is. Útjaitok elválnak, néhányatoké lehet, hogy egybefonódik, de nem maradtok meg egy egész csoportnak, mint idáig voltatok. Így, ha visszaemlékeztek egymásra, a jó dolgok jussanak eszetekbe elsőre, vagy ha tíz, húsz, ötven év múlva találkoztok, vidám legyen az a találkozás, legyen miről beszélnetek, legyen, ami kicsit viszszavisz a múltba. Ilyen pillanatokban gondoljatok csak Pisti nénire, gondoljatok kicsit a szilenciumokra is, hiszen ha nem lettek volna, Katona Tanár Úr talán sosem találta volna fel a repülő telefont. Emlékezzetek a közös kirándulásokra, jusson eszetekbe, hogy az évek alatt néhányszor a felmosóvödör is új értelmet nyert, vagy hogy a Morzsika szó hallatán elsődlegesen nem egy kis delikátesz kellemes hangulata idéződött fel bennetek. Őszintén remélem, hogy ez a számotokra otthont nyújtó intézmény beépült a szívetekbe, hogy csupa jó és élményekben gazdag emléket fogtok elrejteni róla a lelketek mélyén, mely emlékek soha nem fognak elveszni, soha nem fogjátok elfelejteni őket. Élvezzétek ezt a mai napot, élvezzétek, hogy ma minden szem rátok szegeződik, hogy példává váltatok a nálatok alsóbb évfolyamosok számára, hogy igenis meg lehet csinálni, igenis el lehet érni célotokat, még ha nehéznek is tűnik. Reménykedem benne, hogy azzá váltatok, akik szerettetek volna lenni. Sok szerencsét kívánok további utatokra és remélem, hogy sikerül pár szép emléket, élményt elraktároznotok tarisznyátokba, valamint sikerül megőriznetek belőlünk néhány foszlányt.

Oláh Dániel, végzős diák előadta az Ismerős Arcok: Nélküled című számát

Szőke Olivér énekelte-gitározta a Hooligans: Félember című dalát

Takács Richárd előadta Szőllősi Dávid: Aranyballagásunk köszöntése című versét


6


Búcsúzó beszéd Elmondta Szabó Richárd, végzős diák Kedves tanáraink, kollégisták, kedves ballagó társaim! A ballagó diákok közül mindig kikerül egy fekete bárány, aki ugyan nem tett semmi rosszat, mégis kihasználják, s kikényszerítik, hogy elbúcsúzzon, és mindenféle gyönyörű közhelyekkel, szinte szipogva adja elő beszédét. Most én lettem a fekete bárány, ha jobban tetszik fekete Ricsi, lényegtelen. Az az egy biztos, hogy nem áll szándékomban önöket, benneteket a szokásos sablonokkal untatni. Mint például: ,,Beléptek a nagy betűs életbe” – ez az egyik kedvencem, amit már az óvodai ballagás óta hajtogatnak nekünk. Egyrészt mit jelent a nagybetűs élet? Amikor kisebb voltam, azt hittem, ez azt jelenti, hogy onnantól kezdve, ahogy elballagtam az oviból, csak nagybetűvel írhatok egész életemben. Ez rosszul érintett, mert nem szerettem a nyomtatott betűket, és nem is sikerült megszerettetniük velem az iskolában. Na szóval: Hova is lépünk, meg mire is, meg minek is? Nem értem. Ja, és a másik: ,,Előttetek áll a híd, amelyen átsétálva meglelitek életetek célját”. Remek... Minek kell ahhoz átsétálnom egy hídon, hogy rájöjjek, mi is akarok lenni? Ezek szerint tehát előre meg kell terveznem, hogy mondjuk szakács leszek, és akkor – de csakis akkor – lehetek mesterszakács, ha átkelek az Árpád-hídon. Szóval ezt sem értem… Persze lehet, hogy félreértelmeztem a dolgokat. Na, de vágjunk is bele. Amikor ide jöttem, jöttünk 2007-ben, nagyon idegen volt ez a környezet, ami várt ránk; iszonyú emlékként maradt meg bennem. Mielőtt beléptem az ajtón, felsóhajtottam: ,,Istenem, nekem ebben az épületben kell eltöltenem 5 évet?” Idegen emberek, azt se tudtam hol vagyok, csak voltam. Aztán később belejöttem én is – mint ahogyan a többiek is – a kerékvágásba. Ehhez nagyban hozzájárult a Terike és a Morzsika tér, ez utóbbit azt hiszem, nem kell megmagyaráznom. Itt Pesten sikerült először emlékezetkiesést átélnem, amit szó szerint hősiesen túléltem, mivel a meséltek és az akkor készült fényképek alapján minden alkalommal Superman pózban álltam. Álltam?… Ezt is el kellett mondjam, hiszen élettapasztalatként könyvelhető el. További – kellemes – pillanatokat okozott számunkra a szilencium állítólagos csöndje, amit a felügyelő tanárok szerettek volna a gyakorlatban is alkalmazni, ám ez még elméletben is csak néha sikerült. Az F/7-es csoport szilenciumi terme a fiú nyolcas terem volt. Ha az a terem mesélni tudna… Ajaj... Nem beszélve arról, hogy a mi időnk alatt a szilenciumi naplójegyzetekkel telt meg, amelyek meglepő részletességgel számolnak be a történtekről: ,,Saska Dávid a tollával bökdösi Pintér Gábort, aki a történelemkönyvét olvassa, miközben a telefonjával játszik.” Vagy „Szabó Ricsi erotikus hangokat ad ki Németh Olivér mellett, zavarja a társait tanulás közben, ezért felküldtem.”

7



Számos ilyen, minden szempontból érdekes bejegyzés található a naplóban. A csoportterápiák is színt vittek sivár hétköznapjainkba. Mindezek mellett jócskán szórakoztunk. A kollégiumi hét, a Mikulás akciók. Apropó, itt meg kell álljak egy pillanatra. A Mikulás bőrébe bújva négy évig jártam a kollégiumot, hohohhót kiabálva. A ballagással egyúttal a Mikuláspályafutásom is véget ér. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy utódot nevezzek ki Temesvári Zoltán személyében. Zozo, kérlek gyere ki, és vedd át a Mikulás-sapkát, viseld büszkén, és emelt fővel, tele vidámsággal osztogasd a szaloncukrot! Visszatérve: számos remek és szórakoztató programon vehettünk részt az 5 év alatt, ezért fogadják, fogadjátok hálánkat. A kollégista sorsa, hogy a menzai kaját eszi. Örök emlék marad számunkra a spenót, a tökfőzelék ínycsiklandozó illata, a pikáns csirke rizs, rizs, rizs körettel. A kedves konyhás nénik szeretetét én – hála a jó istennek – élvezhettem. Ez a merőkanálnak a levesben való mélyebbre hatolását jelenti. Mindannyiunk nevében mondhatom: hiányozni fog a koleszos kaja. Én vissza fogok járni… A csoportunk – rejtélyes okok miatt – az egyik legtöbbször, sőt állandó jelleggel betegeskedő csapat volt. A hiányzási statisztika az eget verte minden tanévben. Voltak köztünk örökös tagok, akiket nagy szeretettel és odaadással fogadott minden alkalommal Keresztesy doktor úr, és a mi Klári nénink. Rá kellett volna kerülniük a tablónkra, hiszen az 5 év alatt mi vittük el a legtöbb igazolást. A mostani felszereltség mellett hiányozni fognak a betegszobák. És hiányozni fog az AJTP. Hogy miért? A rengeteg program, amin részt vettünk, csodálatos emlék marad. A kirándulások, a túrák. A mátrai túra, a Kékes megmászása, és a sajátos gatyaféket alkalmazó völgy-technikám, a küszöbös storyk, a börzsönyi ,,Szedd magad akció”, a sok színházi élmény, mozi. Ezen kívül megszerezhettük a jogosítványt, megtanulhattunk úszni, és még sorolhatnám. Természetesen, hogy ezek a programok a legjobbak legyenek, kellett egy felelős, masszív, erőskezű, határozott, önbizalommal teli, életvidám, fanyar humorú, udvarias, precíz, előkelő, jóképű, ritkított frizurájú, izmos csoportvezető – a mi apukánk: Katona Péter, a kis ügyeletes. (taps) Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az egyik legjobb embert kaptuk meg csoportvezetőnek. Bármilyen problémánk akadt, a lehető leggyorsabban megoldást talált rá. Ha kellett leszidott, mert nem tanultunk, vagy nem takarítottunk, és ha úgy alakult, hogy valamiben sikert értünk el, megdicsért. A dicséret sajátos volt mindig. Egy alkalommal versenyt nyertem, és elújságoltam a hírt. A következő hangzott el: ,,Gratulálok Richárd , jó ez az ezüst, az arany még jobb lett volna, de ez is nagyon szép!” Aztán másik alkalommal aranyat hoztam – akkor: Na? Oh, gratulálok, de ne szállj el magadtól, Richárd!” stb. Sokat köszönhetünk apának, hiszen megtanultunk udvariasak lenni, szépen beszélni, önállóak lenni, meglátni a dolgokban a szépet, és értékelni a legkisebbet is. Imádtuk, amikor rengeteget mesélt egy-egy túra alkalmával a hegyekről, miközben mi nem figyeltünk, és azt sem tudtuk, hol vagyunk. Köszönjük a sok szépet, a jót, és jó egészséget, boldog éveket kívánunk Önnek és a családjának. És ha ezeket a szavakat hallja, akkor ne sírjon, és nyugodtan mondja ki: „Richárd, ne személyeskedjünk!”


8


A lányok Emma nénijének is köszönettel tartozunk. Megformálta a lányokat, és sokkal szebbek, okosabbak, felelősségteljesebbek lettek. A csokis, sütis meglepiket, a vicces takarítási akciókat, a színházi programokat szintén nagyon köszönjük. Köszönettel tartozunk az Igazgatónőnek a koliért, Ringhofer tanár úrnak az AJTP-ért, tanáraink segítőkész, nevelő szándékú munkájáért, a kollégium dolgozóinak a szorgalmukért. Köszönjük gondoskodó kedvességét Osztályfőnökünknek, aki sokat tűrt, amikor mi szilárdan ellenálltunk. Köszönet a kedves szavakért, köszönjük hogy felkarolt, és szárnyai alá vett bennünket mindenkor. És végül hozzátok fordulok barátaim, ballagó társaim. Köszönettel tartozom, hogy az osztálytársatok lehettem. Nagyszerű közös élményekkel lettünk gazdagabbak az öt év alatt. Kialakultak örökké tartó barátságok. Megvédtük egymást, ha kellett, összevesztünk, mert rossz kedvünk volt, sokat nevettünk egymáson és a világon, együtt izgultunk a megpróbáltatások alkalmával. Harmincan indultunk, és most 14-en búcsúzunk. Megfogyva bár, de törve nem – megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Ám egy még vissza van: az érettségi. Sok sikert kívánok hozzá! Kívánom nektek, hogy az életeteket kísérje szeretet és sok boldogság, szerencse, és mindig legyetek büszkék arra, amit elértetek! Maradjanak meg a szép emlékek, és nevetve emlékezzetek vissza a nehéz pillanatokra! Kívánom, hogy majd 10 év múlva egy korsó sör mellett nosztalgiázzunk erről a csodás öt évről. Katona tanár mondatával élve fejezem be: Köszönjük Richárd, most már elég lesz! 

Kürti Dávid

Szemerédy Bernadett

Zongora improvizáció

előadta Fehér József – Siklósi Edit: Menj tovább… című dalát

És végül, az elmaradhatatlan, megismételhetetlen és feledhetetlen:

Demjén József Karakterversek 2012

9



Karaktervers 2012 Írta és előadta: Demjén József Mottók: Ha a karaktervers gyenge, nem a poéta rossz – a jellem nem elég erős. Szólnak a fanfárok, peregnek a dobok, Ha ez nem ballagás, hát én hátast dobok. Nem hozhat annyi bajt ballagási pia, Mint az érettségi paraolimpia. Új borász nemzedék egyetlen hajtása, Hegyalja levének hűséges pajtása. Északkelet felé húz a szíve tája, Hazája a Zemplén, lakóhelye Tállya. Szakmája rejtélyét kitartón kutatja, Tudását versenyen gyakorta mutatja. Gondosan ápolja a szőlősorokat, S teszteli lelkesen mellé a borokat. Aszúja esélyes számtalan ordóra, Nevét majd rávésik több gönci hordóra. A borminőségnek vannak ám fokai, A legfelső nála méltán a tokaji. Ha kétségbe vonnád, gyere ki a hóra, Ott aztán lerendez majd Hausel Dóra. Sok szobában lakott négy esztendő alatt, Akár a tenyerét, ismer minden falat. Csavarhúzó ujjú, megszerelget ezt-azt, Kütyüket javít, és áramkört is forraszt. Mendlivel, Germánnal masinát szereztek, Bérházak ablakán azzal lézereztek. Nagykorúság rajta sokat nem másított, Szülinapi partyn színeset ásított. Extrém ötleteknek nála nincsen híja, Bicikligumiból van a nadrágszíja. Arcára van írva, milyen szembesülni Azzal, hogy veszélyes drótszamárra ülni. Hidd el, a hajzselé tuti sirály kence, Ez tartja a hárét frankón, Király Bence.


10


A Táncsics Tükörnek szellemi vezére, Sok fiú epedve pályázna kezére. Hajszíne változó, volt már egyszer szőke, Nála bővében van a szellemi tőke. Két szenvedély fűti, a biosz s a futás, Mindkettőben biztos az előre jutás. Lelkiismeretes, jól felkészült lévén, Sikerrel szerepelt most az OKTV-n. Edzőjének kövér, szerintünk meg sovány, Közölte cikkét az Élet és Tudomány. Múltjának kútjában van egy sötét titok, Amit előttetek itt most fel nem nyitok. Jó volna, ha Svájcban értenék a nyelvét, S aki érti magyar, nem virtigli helvét. Kitűzött céljától meglátjuk eltér-e? Szerintem kacagva bejut az ELTE-re. Játékszenvedélyét nem is hoznám szóba, Lejárt a klubba is, a Van Ez Így Go-ba. Fusson be karriert, nyerje meg a csatát, Ügyes lány, nem féltjük mi sem Ferenc Katát. Tévutakra sosem vezette a járda, Számára ez a hely nemigen volt zárda. Három grácia közt csak ő Apáczais, Lehetne belőle akár apáca is. Gondolatai közt biztos akadt pajzán, Bár ez nem látszott meg orcájának rajzán. Labdasportok közül kedvence a kézi, Régebben művelte, mostanság csak nézi. Katával Hatvanban ovistársak voltak, Rendet rakni csakis együtt gyakoroltak. Megsúgok egy titkot, nem tudom megállni, Szeret a barátja pólójában hálni. És, hogy tovább tárjuk a titokszelencét, Meg kell említeni egy bizonyos Bencét. Pillangórajongó, jöjjön, ami lepke, Csat, medál, kitűző, egy egész telepke. Mi is hiányzik még, később nézem majd át, Útjára bocsátom most már Kovács Aidát.

11



Vékony, mint az ujjam, el sem hinnéd róla, Akármikor vevő nyolc melegszendóra. Nem esik kétségbe, hogyha nem is kap itt, Magának mindennap készít tejbepapit. Látnokzsálya nélkül a vak is megmondja, Ha nem változik meg, lesz még ezer gondja. Évek hosszú során alig múlott el hét, Hogy ne halljuk nevét, s ne okozzon balhét. Bőven volna esze, ám tanulni lusta, Szertelen és szétszórt, s bővül még e lista: Olyanokat művelt itt, mint lány még soha, Nyomát csak lassacskán növi be a moha. Tiltott zónában járt az éjek éjében, Rálelt az éjszakás egy szekrény mélyében. Csibészségei közt már csak hab a tortán, Fiú kimenővel járkált ki a portán. Kértük szépen, csúnyán, szidtuk is eleget, Teljes joggal kapott hideget-meleget. Tán nem hasztalanul intettük a jóra, Egyszer megtudhatjuk, ugye, Kovács Nóra?

Reggel a lányokat futni csalogatja, Fontosabb dolgait bezzeg halogatja. Sámándobolt, hisz a transzcendeciába’, Üzletel, pénzt keres, nem fárad hiába. Minek tanulni, meg egyetemre járni? Anélkül is lehet kő gazdaggá válni. Egy örök dilemma felvetődik persze, Véghez tudja vinni, lesz-e hozzá mersze? Udvari szállító, ő hordja a Picket, S ha Kata megkéri, ír neki egy cikket. Zongorázik, alszik, rengeteget sportol, Úgy tartja, a fittség nem függhet a kortól. Ennyire nem leng ki egy torziós inga: Egyik nap a kenu, másik nap a bringa. Vasszervezetének nem kell szerotonin, Ezért indult el a szupermaratonin. Békés természetű, nem volt kerti dúvad, Továbbra is maradj ilyen, Kürti Dávid.


12


Karaktervers 2012 Írta, és előadta: Demjén József Mottók: Ha a karaktervers gyenge, nem a poéta rossz – a jellem nem elég erős. Szólnak a fanfárok, peregnek a dobok, Ha ez nem ballagás, hát én hátast dobok. Búcsút intünk most már, szomorú az ének, Hamar elrepültek a Katona-évek.

Az mondják, hogy szelíd, jó humorú, csendes, Általában véve allűröktől mentes. Elalszik, és annyit késik, mint kevesen, Tanárai ezért támadják hevesen. Ismertetőjele bakancs, meg a szakáll, Egy menő rockernek ez alapból dukál. Matekból nem mindig állt jól a szénája, Egyszer már megcsillant írói vénája. Tömörkény-pályázat hozta meg a babért, Arany minősítést kapott egy darabért. Nemsokára bottal üthetjük a nyomát, Hiába keressük, nem leljük itt Csomát. Szerelése hobós, sérója lobogós, Becslési versenyen volt ő már dobogós. Informatikával keresné kenyerét, Felvirágoztatva így Mátraterenyét. Hajdanában tanult, elmúlt az az éra, Teljesen rázizzent most az animéra. Órákon keresztül gépe előtt görnyedt, Bejárt minden pályát, lelőtt minden szörnyet. Egy dolog megmarad róla a fejekben, Vezető szerepe az MP-projektben. Elég volt a játék, vágd sutba a cigit, Bele kéne húzni! Így biztatjuk Sztivit. (Fodor István Péter)

13



A tizennyóckerben gyűjti a makettet, Ezért kap tán egyszer bronz emlékplakettet. Sok-sok mesés modell teljesen megnyerte, Neve már fogalom rég Pestlőrinc-szerte. Életében fontos helyet kap a randi, Kiadta a jelszót: kilók ellen kondi! Matekból a tudást szűk marokkal merte, A környék jólnevelt fiúnak ismerte. Maga sem tagadja, tudja jól mindenki, Ahogyan ő késik, nem késik úgy senki. Most is központban van, róla szól a rege, Ne orrolj meg ezért miránk, Laci Hege.

Szeretett itt lenni, kedvelte a kolit, És azon belül is kiváltképpen Olit. Ő már nulladikban tudta, hogy kell élni, Terelővonalon de jó üldögélni! Szorgosan dolgozott, nem lopta a napot, Ehhez feladatot bőségesen kapott. Nyári melóra a Puskás csak őt várja, Adatrögzítésben alig akad párja. Hullámos volt régen, most vasalt a haja, Tanulmányi téren nem volt komoly baja. Júliusban bátran indulhat a strandra, Végez a vizsgákkal Horváth Alexandra. Haja színe vörös, lakóhelye Rezi, Bár így még nem láttuk, jól leplezi Lizi. Hazafelé az út kanyargósan vezet, Innen elindult, de oda nem érkezett. Tudjuk, a szerelem – elterelte szíve, Műkörömépítés odaadó híve. Nála a biztatás nem igazán hatott, Nem hajtotta magát, csak úgy tanulgatott. Tanárait olykor kijátssza pimaszul, Rángatja a vállát, flegma és grimaszol. Nem lesz a lét könnyű, s a víz napos, nyári, Jöhetnek még felhők Aliz, Kaposvári.


14


Gödöllői legény, mindene a foci, Kigyúrt a bicepsze, lapos volt a poci. Sokat ad magára, ápolja külsejét, S mérsékelt iramban fejleszti belsejét. Harmadikban akkor kezdődtek a bajok, Mikor előtérbe kerültek a csajok. Rossz irányba indult, ám jókor fékezett, Talán megfelelő pályára érkezett. Kis híján kilépett, meggondolatlanul, Azután észre tért, az esetből tanul. Jégbehűtött pezsgőt bonthat majd a pincér, Ha az érettségin túl lesz János Konczér. Jövőjéről színes ábrándokat ácsol, Álma, hogy egyszer majd CNC-forgácsol. Tekintete fényes, a tudata tiszta, Filmvilágban mozog, gyakorló statiszta. Koleszunk színpadán ő a képzelt beteg, Kőkemény lógással teltek hosszú hetek. Levert, fáj a feje, sajog keze lába, Ilyen állapotban nem megy iskolába. Barátnőfüggő, hogy borostás vagy sima, Tanulni kell Manó, nem segít az ima. Ha ez így megy tovább, mi lesz veled, mondd csak? Indulni kell lassan, elengedünk, menj csak, Most jön a záró rész, amit el ne rontsak, Tapsra emelkednek lassanként a mancsok, Gondolj ránk jó szívvel néha, János Mancsek. Nem úgy, ahogy Alíz, mégis kaposvári, Előbbi csak névleg, ellenben ő gyári. Nem döntötte még el, útját merre vegye, Nem sok idő maradt, hogy ezt meg is tegye. Béketűrő alkat, nem tüzeli bosszú, Frizurája rövid, sokáig volt hosszú. Zenei vonalon kitartó és szívós, Műfajon belül meg kimondottan fúvós. Ukrán vendégjáték, s némi tingli-tangli, Védjegye trombita, meg a sodort spangli. Az élet, mit eddig kis kanállal habzsolt, Tartogat még szépet, bízhat benne Nagy Zsolt.

15



Nem zaklatott minket bújával-bajával, Elbánik egyszerre több adag kajával. Nem volt makulátlan, akadt pár bakija, Néha befigyelt a cigi, meg a pia. Mire kész a házi, eltelik húsz óra, Bezzeg a nagy kriglit leküldi húzóra. Amúgy érdeklődő, olvas elég sokat, Múzeumban köpi a jó válaszokat. Elmondhatjuk róla, nem okozott sok kárt, Koli colosaként megkapta az Oscart. Előfordult az is, hogy rezgett a léc itt, Attól még kedveltük mindannyian Bécit. (Németh Gyula) Neki ne dumáljon holmi lúzer tacskó, Kifordul magából, ha zörög a zacskó. Nem őt áhítja a jámborok csarnoka, Temesvári Zoli avatott zsarnoka. Társainak sokat mondanak a szavak, Kovács Miki nyomán ánusz-rózsalovag. Otthon sem rejtély már, tudja azt Háromfa, Három éve Szaszi hajtotta járomba. Okoskodásával jó pár agyat felcsesz, Duzzogó jogvédő, kötözködő Olcsesz. Kicsit népszerűbbé talán a tény tette, Tavaly szeptemberben M.P-t megmentette. Nem bérelünk rendőrt, sem egy német kémet, Ahhoz, hogy felleljük az én Némethkémet. (Németh Olivér) Nem válik belőle nagyhírű focista, Egy dologra hajt csak, megszállott Kocsista. Autórajongó, magabiztos koris, Tiltott neki a sör, és persze a bor is. Évközben is akad lógás, buli, Fanta, Horvátországba jár lazulni nyaranta. Aztán jön a munka, amire már rég vár, Kezdődik a szezon, épül a sok légvár. Zsámbokon, hétvégén előáll a motor, Nyeregbe pattan, és száznegyvennel kotor. Pórul járhat könnyen, kit a vihar kint ér, Tisztán kell, hogy lássa mindezt, Gábor Pintér.


16


Nem nosztalgiázik, bosszantja a retró, Stílusát tekintve mérsékelten metró. Annabergi túrán szívott egy keveset, Eltört a csuklója, amikor elesett. Fanyar a humora, ritka szava velős, Jövőre jön öccse, érte is felelős. Az egyik zsámboki, egész rendes pasi, Megszállott Viki-péd, beceneve Sasi. Egész szépen indult, aztán formát bontott, Matekot kivéve jó pár tárgyból rontott. Kezéből csak olykor fordult ki a flaska, Ritkán lépte át a határokat Saska. Nevében nincsen, csak egyetlen ékezet, Hiszed, vagy nem hiszed, Pázmándról érkezett. Magas, sportos alkat, megbízható dolgos, Tanulmányi téren kimondottan szorgos. Nem is ereszteném a dolgot bő lére, Ötödévre feljött az osztály élére. Akkor fojtogatja torkát csak a sírás, Ha előjön az a fránya helyesírás. Jövőjébe néztem, izgalmasat láték, Kavarognak benne álmok, mesék, Máték. Remélem, a sorsa helyes irányt vett itt, Okos célok felé viszi Takács Nettit.

17



Mikulás forever

2009. Farsang 2008. Ki mit tud

2010. Kolihét

Zokog az intézmény, érthető a gyásza, Búcsúzik a Puskás-programok nagy ásza. Jól parodizál, a humora patika, Tanú rá Laci bá, s Moravcsik Katika. Sok táncsicsosnak is hozzá száll fohásza, Dt-s, szervező a közélet kovásza. Ő és a show biznisz egypetéjű iker, Ahol megjelenik, garantált a siker. Bármikor celebrál idebent egy misét, Esetleg előad néhány pajzán mesét. Alakított papot, delnőt és mikulást, Macskát és egeret, dizőzt meg pikulást. Házának elejét nem érheti rossz szó, Rádiózott, nyüzsgött itt, Riccardó Grosszó. Mielőtt búcsút int, csodáljuk kicsikét, Kövesi tanárnő kedvencét, Ricsikét. (Szabó Richárd)

2010. Kolihét

2011. Honfoglaló

2011. Farsang 2010. Honfoglaló 2012. Ballagás



Mikor összegyűltek a most végzős hadak, Rosszak voltak, lusták, itt-ott kicsit vadak. Amíg ez a gárda beért, s szárba szökkent, Hajszál-állománya tízezerrel csökkent. Fiai hátából joggal hasít szíjat, Szobái elnyerték a Nagy Csótány-díjat. Hogyha véletlen a zuhanyzóba kukkant, Pingvincsúszást játszó diákokra bukkant. Lustaságra nála gyaloglás a kúra, Sokak szerint ez már túra diktatúra. Nála szó szerint is mobil a telefon, Annyira, hogy ki is repül az ablakon. Sízés, foci, paintball, csoportfoglalkozás, Úszás, takarítás, móka és kacagás. Számos édes élmény, sztori, mint a tenger, Összegyűjteni is képtelen az ember. Most, hogy masírozik a kicsike sereg, Nem emészti magát, cseppet sem kesereg. Tervezi a jövőt, buzgón oszt és szoroz, Holnap, jókedvében biztosan beboroz. Csapatát is viszi, mert bíznak egymásban, Lesz ám ihaj-csuhaj a Négy Muskétásban. E perctől számítva, jó pár hónapon át, Körünkben tudhatunk egy öröm Katonát.

Búcsúzik a Katona-csoport (A.J.T.P. 2007-2012.)

18

19



Szobádba belép és nincs rend, Egy világ omlik össze ott bent. Ha ő megjelenik, minden porszem retteg, Így hát a partvis sem marad veszteg. Idővel a tanáriba betérsz, Vigyázz, mert esernyővel a kezében igazi vitéz. Kedvenc szava: apropó… Na, és a hazautazó? Ha azt halljátok „Lányok, lányok”, Akkor pucolás, mert mérges anyátok. 10 után, ha nincs csend, és alvás, Következik a heti kimenőmegvonás. Jajj azoknak, ahol ég a villany, Szeme ilyenkor mérgesre villan. Körülötte minden szép és tiszta, 4-től 7-ig nála nincs szieszta. Női sorsokat szívügyére vette, Filmeket nézhetsz vele minden kedden este. Színház, mozi az ő élete, Ha nem hiszed, pillants csak bele. Elég volt a rosszból, jöjjön egy kis jó is, Minden ünnep alkalmával meglepivel hódít. Hogy mit szeretnénk kapni, mindig kitalálja, Így szobái lakóit folyton ajándék várja. Egy piha-puha ágyikó szép fakeretes, De olajradiátor is volt már, műanyag kerekes. Ha ő az ügyeletes, nem meglepő reggel, Hogy a Klub rádió hangja kelt fel. Szoknya, harisnya, kissarok, Na most mindent megmutatok. Látott ő már egy pár csodát, Ilyen volt a lengyel (segg) mutogatós brigád. Minden ellenére szíve helyén való, Nem boszorkány ő, hanem igazi “tyúkanyó”. Kimenőd kérnéd, de ő elhesseget, Ne menj csavarogni szilencium helyett. Kimenőt kaphatunk-e ezek után majd, ez a nagy dilemma! Ki lehetne más ő, mint Szemenyei Emma.


20


A hónap kérdése Téged mi motivál? A terápia színes kavalkádja, a csopifogi feszült izgalma, és a stúdium meghitt csendje. Az öt Pi! A Pi, a Pi, a Pi, a Pi és a Pi: a Pizza, a Pipa, a Pia, a Ping-pong és a Pitbull. Nem árulhatom el, mert azonnal elveszíteném…… (mármint a motivációmat.) Az élet napos oldalán majdan eltöltendő feledhetetlen percek mesés ígérete. A négy Pi! A Pi, a Pi, a Pi és a Pi, azaz a Pizza, Pipa, a Pia, és a Ping-pong. Csakis és kizárólagosan a főszerkesztő asszony…! De az nagyon! Engem a kaja, meg a lányok. Ezt most miért kérdezte, tanár úr? Hát attól függ például, hogy például tehát a romlott halszag. A három Pi! A Pi, a Pi és a Pi, azaz a Pizza, a Pipa és a Pia. Csakis kizárólagosan a főszerkesztő úr…! Az sem nagyon! Az ABBA után szabadon a Money, Money, Money. Kikérem magamnak! Én nem hozzájuk tartozom. A Főnök esti rikoltozása, és hajnali kukorékolása. Mi motivál? Mire? Talán a jó idő, és mindenre. A Táncsics Tükör rendszeres megjelentetése. A Demjén fergeteges hangulatú szakkörei. A természet iránti olthatatlan rajongásom. A három F! Azaz a Feledékeny Fejű Fiú. Hogy jövőre nem leszek kollégista. Hogy jövőre is kollégista legyek. Miben? A tanulásban? Semmi. A two Pi… (or not two Pi)? Természetesen a motívum. Hogy túléljem Demjént. A Csonka franciája. Mindennek az alja. Főszerkesztő: A Csefi linalgja. Demjén József A Bunth analja. Diákfőszerkesztő: Az a húszezres. Ferenc Kata A baseballütő. Mindegy már. Fotó: Bunth István Bármi más. Címlaprajz: Ferenc Kata Az alvás. Korrektor: Csonka János Minden. Tördelőszerkesztő: Csefkó Zoltán Hááát…. Fő újsághajtó, überlektor: Lauer Máté Csak. Ja.

A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

Recommend Documents