A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

XXVIII. évfolyam 3. szám 2013. március A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

Tartalom: Demjén, Csefkó Ádám Péter Csefkó Zoltán Dér Bálint Folk Zsófia Kindrat László Rabb László Szemerédi Bernadett A hónap kérdése

Bevezető BCE ELTE TTK SOTE Károly Egyetem BME BME Színiakadémia

I.

A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

2

XXVIII. évfolyam 3. szám

Bevezető Lectori salutem! Greetings Reader! Gruß dem Leser! Üdvözlet az Olvasónak! Kedves Olvasó! Amint azt Ön a címlapról is kiválóan láthatja, egy különszám első részét tartja a kezében. A „Levél a távolból…” cím pedig már sejtetni engedi a lap tartalmát is. Térben és időben egyaránt távolból érkeztek ezek a levelek. Amikor felkértük volt diákjainkat, hogy írjanak pár sort visszaemlékezés jelleggel a kollégiumban eltöltött évekről, kettős cél vezérelt bennünket. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan alakult az életük, másodsorban pedig arra, hogyan emlékeznek a nálunk eltöltött időre. Tudjuk, hogy ennyi év távlatából megszépülhetnek az emlékek, de most már meg is írhatják a véleményüket, hiszen semmiféle kockázata nincs az őszintén kimondott szónak – ahogy a rómaiak mondták: Sine ira et studio (Harag és elfogultság nélkül). Ezek ismeretében ajánlom figyelmükbe az alábbi írásokat. Remélem mindannyiunk megelégedésére, okulására, és nem mellékesen szórakoztatására szolgálnak majd! E két számnak az öszszeállítása, a cikkek megszerzése elsősorban Csefkó kolléga érdeme, aki „öregdiákként” maga is érdekelt a témában. Jó olvasást, jó szórakozást kíván: a Főszerk. A 2012/13-as tanév folyamán több diákunk is visszajött, és beszámolt az egyetemi tanulmányairól, tapasztalatairól. A legtöbben csak pár éve végeztek, többnyire a Fazekasba, vagy a Puskásba jártak. És persze a specre. Ámulattal hallgattam, hogy mindegyikük milyen okos és szorgalmas. Sok meglepőt és újat hallottunk. Voltak emlékezetes párbeszédek is. Nekem a legjobban a Fonyó – Dér beszélgetés tetszett. Bejöttek és megbeszélték egymás között (a jelenlétemben), hogy melyiküknek hogy megy az egyetem: mindkettejük átlaga 5-össel kezdődik. Az egyetlen különbség a tanulásban adódott. Amíg Fonyó Dávid (ELTE matematikus) azt mondta, hogy volt vizsga, amelyikre 2 napot tanult, addig Dér Bálint (SOTE) azt mondta, hogy ő szeptember 1-től június végéig tanul… megállás nélkül! Mindig tudtam, hogy az orvosok rengeteget tanulnak, de ez annál is sokkal több. Egy későbbi beszélgetésen megkérdeztem Dér Bálintot, hogy milyen módszerrel tanul? - Kijegyzeteled? Aláhúzod? Többször elolvasod? - Dehogy, arra nincs idő. Egyszer elolvasom, és tudnom kell! Aztán tetszett, amit Bálint Dani mesélt a zürichi ETH-ról. Meglepett, hogy ha adott szakon megbuksz az egyik svájci egyetemen, akkor a többi egyetemen sem végezheted el ugyanazt a szakot. Ez igen, tanulni kell, mert a társadalom nem finanszírozza a lógást! Innen az ötlet, hogy a régi diákjaink írjanak az egyetemi tapasztalataikról. A bejutásról, a követelményekről, és az ösztöndíjakról. Igyekeztem több egyetem fontosabb szakairól találni valakit, aki beszámol az egyetemisták mindennapjairól. Mivel az idén a tandíj bevezetése és az államilag támogatott férőhelyek miatt jó páran úgy gondolták, hogy külföldön fognak továbbtanulni, ezért megkerestem külföldön tanulókat is. Sokakat megkértem… És mindenki igent mondott. Hamar összegyűlt egy újságra való anyag. Sajnos a felvételi beadásának határideje után fog csak megjelenni az újság, de talán még nem késő. Fogadjátok szeretettel a cikkeket, hátha segít a továbbtanulásban valamelyik.

3



Ádám Péter - BCE (Végzett a Budapesti Osztrák Iskolában, 2007-ben) Kedves Táncsics-lakó! Épp az érettségire tanulsz? Vagy az egyetemi jelentkezés előtt állsz, és nem tudod, mit válassz? Szívesen hallanál kulisszatitkokat a Corvinus Egyetemről? Ha tudni szeretnéd, hogyan lehet Szingapúrban vagy Hollandiában ösztöndíjjal tanulni, és miért lesznek az egyetemi éveid a legszebbek az életedben, akkor tarts velem! Néhány hónapon belül, két külföldön töltött félévvel a hátam mögött, a Budapesti Corvinus Egyetem (továbbiakban BCE vagy Corvinus) Vállalkozásfejlesztés mesterszakán fogok végezni. Ez után a munka világa vár rám. Nah de ne siessünk ennyire előre, hiszen rengeteg dolog történt, amiből most néhányat meg szeretnék osztani Veletek. 14 évesen a fővárosban Nyolcadik osztályos koromban úgy döntöttem, hogy a német nyelvű Budapesti Osztrák Iskolába jelentkezem, úgy, hogy előtte még életemben nem tanultam németül. Az iskola minden tekintetben különös volt, természetesen pozitív értelemben. Osztrák rendszerben, a magyar iskolákhoz képest fordítva osztályoztak: a legjobb jegy az 1-es volt, míg az 5-ös bukást jelentett. A tanterveink nagy része is különbözött a magyar iskolákétól, és azt gondolom, hogy sok tekintetben fejlettebb rendszer volt. A nulladik évfolyammal együtt ötéves képzés alatt a Táncsics speciális részlegének tagja voltam, ahol Bunth és Csefkó tanár urak a matekot, Demjén úr pedig a történelmet próbálta belém verni, több-kevesebb sikerrel… erről nyilatkozzanak ők.  Összességében azt gondolom, hogy nélkülük nem vettem volna ilyen könnyen az akadályokat az egyetem első éveiben (például a nem éppen könnyű matek vizsgákat – de erről a BME-seknek biztosan más a véleménye ). Corvinusos gólya Az érettségit követően szeptemberben a BCE Közgazdaságtudományi Karának (K kar) alkalmazott közgazdaságtan alapszakán kezdtem. Az akkori 144 pontos felvételi rendszerben én 142 pontot szerezve kerültem be erre a szakra, ami az ország valószínűleg legjobb elméleti közgazdaságtani képzése. A K karos alapszakokat minimum 3 év (6 félév) alatt lehet elvégezni, kötelező szakmai gyakorlat nélkül. Ezzel szemben a Gazdálkodástudományi Karon (G kar) minden esetben 7 félévesek az alapszakok, ahol a hetedik félév szakmai gyakorlat. Én K karosként is többször dolgoztam az egyetem alatt tapasztalat- és pénzszerzés céljából. Azt javaslom Nektek is, hogy ha időtök engedi, menjetek el heti 10-20 órában dolgozni, mert ez nagyon jól fog jönni a későbbiekben. Az alapszakon 180 kreditet kell összegyűjteni – ez félévente átlagosan 30 kredit, de ettől bárki eltérhet. Vannak viszont egymásra épülő tárgyak, amelyeket csak akkor tudsz felvenni, ha teljesítetted az előfeltételét. Félévente 5-7 tantárggyal kell megbirkózni, ezek nehézsége szakonként és félévenként változhat, de nincs olyan tantárgy, amit kellő szorgalommal és kitartással ne lehetne teljesíteni. Eleinte meglepő volt számomra a vizsgák anyagának mennyisége. Míg a középiskolában egyegy témazáróra 20-30 oldal kellett megtanulni, addig az egyetemen a vizsgák anyaga tárgyan ként 200-400 oldal. Ez ijesztőnek tűnik az elején, de a valóságban könnyen teljesíthető, és az első vizsgaidőszakotokon túl rutinból fogjátok venni ezeket az akadályokat.


4

XXVIII. évfolyam 3. szám Mit is lehet kezdeni ezzel az alkalmazott közgazdaságtan alapszakkal? Egyrészt tovább lehet tanulni mesterszakon, de erről majd később. Másrészt az ezen a szakon végzett hallgatók többsége elemzőként dolgozik a Magyar Nemzeti Bankban, minisztériumokban, vállalatoknál (ez akkor igaz, ha úgymond a „szakmában” szeretne valaki elhelyezkedni).

No more szilencium! Az első néhány évben mindenképpen javaslom, hogy kollégisták legyetek. A férőhelyeket szociális rászorultság alapján osztják szét. Az elsősöket többnyire a Tarkaréti kollégiumba helyezik el, ami az Örs vezér terétől 15 percre van. Ez relatíve messze található (45-55 perc az egyetemtől), de megvan a maga varázsa. A kissé elszigetelt kollégiumban szinte mindenki ismeri egymást, és egy nagy családként általános a jó hangulat. Én két évig laktam ott, és felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Felsőbb évesként tanulmányi eredmény és szociális helyzet alapján már a Kinizsi vagy a Ráday kollégiumba kerülhettek, amelyek az egyetemtől 5-10 perc gyalogútra vannak. Nemcsak a közelség miatt előnyös itt lakni, hanem mert sok kolis program segíti a beilleszkedést (pl. a keddi kinizsi bulik, szintvacsik), és a havi 10-15 ezer forintos díj is kedvező egy albérlethez képest. Ha a középiskola alatt még nem fejlesztettétek ki a főzőtudásotokat, akkor itt remek lehetőség nyílik rá. A kollégiumokban nincs menza, de ha elfogyna anyu hétvégi főztje, akkor az egyetem körül számos étterem baráti árú menüje közül választhattok (700-1000 Ft). Az egyetemi kollégiumokban már nem kell kimenőt kérnetek, ha a délutánt a városban szeretnétek tölteni a barátaitokkal, vagy este buliba szeretnétek menni. Ez nagy szabadságot ad, de egyben nagy felelősség is. Hiszen nem áll mellettetek senki, aki irányítja az életeteket, így könnyen letérhettek a helyes útról, ami veszélyeket rejt magában. Az irányváltás – Vállalkozásfejlesztés MSc Az alapszak befejezése után úgy gondoltam, hogy a közgazdaságtant az üzleti, úgynevezett „business” oldalról is meg szeretném ismerni, ezért úgy döntöttem, hogy a K kar után áttérek a G karra. Így a vállalkozásfejlesztés mesterszakon folytattam a tanulmányaimat, ami az alapszakomnál sokkal gyakorlatiasabb. Megismertük, hogyan alkotnak stratégiát a vállalati menedzserek, milyen innovációs lehetőségek vannak, de azt is, hogyan kell egy marketingstratégiát vagy üzleti tervet megírni. Jelentős változás volt az alkalmazott közgazdaságtanhoz képest, hogy szinte minden egyes órán legalább egyszer kellett prezentálnunk, valamint rendszeresen csoportokban dolgoztunk a projektben. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert a munkátok során napi szinten kell majd ilyen feladatokat végeznetek, és ez kiváló lehetőséget nyújt a gyakorlásra. A mesterszak elvégzése után a hallgatók nagy része kis-, közép- vagy nagyvállalatnál helyezkedik el, de sokan saját vállalkozást indítanak. Szingapúr és Hollandia – Életre szóló élmények és tapasztalatok Egyetemi éveim két legmeghatározóbb tényeként a FAKT-ot (erről később mesélek majd) és a külföldi tanulmányútjaimat emelném ki. 2010 őszén volt szerencsém Délkelet-Ázsia egyik legfejlettebb országában, Szingapúrban eltölteni fél évet. Óriási kihívást jelentett, hiszen az ázsiai kultúra alapjaiban különbözik az európaitól, azonban az izgatottság leküzdötte a félelmeket, és életem egyik legszebb és legjobb néhány hónapja volt. Egy nagyon modern országot képzeljetek el, ahol a páratartalom állandóan 90 százalék fölötti, a hőmérséklet pedig legalább 30-35 fok. A kezdeti kulturális sokkot átvészelve fantasztikus dolgokat éltem át. Sok ázsiai országba eljutottam, megismertem az ázsiai konyhákat, embereket, kultúrát. Az egyik legjobb magyar barátom kijött meglátogatni, együtt elutaztunk Vietnámba, ahol elképesztően gyönyörű dolgokat láttunk, és rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza.

5


XXVIII. évfolyam 3. szám Második külföldi félévemet a hollandiai Tilburg egyetemén (Universiteit van Tilburg) töltöttem 2012 őszén. Ide az EU Erasmus ösztöndíjával jutottam ki, amelynek segítségével évente több száz corvinusos hallgató tölthet egy-egy félévet Európa valamelyik országában. Mesterszakos hallgatóként már abszolút szakmai célokkal utaztam ki, de a rendszeres bulik sem maradhattak el. Hollandia Európa egyik legfejlettebb gazdasága, és ez az oktatás színvonalán is meglátszott. A lakosság 90 százaléka kiválóan beszél angolul, nagyon fejlett a közlekedés, és mindehhez fantasztikus élményt ad a rengeteg bicikli, hiszen az emberek nagy része ezzel közlekedik. Nagyon magas színvonalú képzésben részesültem, annak köszönhetően, hogy a holland egyetemeken sokat kell tanulni… legalábbis többet, mint itthon.

Útravaló Amennyiben megfogadjátok a tanácsomat, már rögtön az első évben csatlakoztok egy egyetemi szakkollégiumhoz vagy diákszervezethez. Én elsősként tagja lettem a Fiatal Autonóm Közgazdászok Társasága (FAKT) Szakkollégiumnak, amit a csoporttársaim alapítottak, hogy a legambiciózusabb hallgatók többlettudáshoz jussanak, és felkészüljenek a munkaerőpiacra. Ez a tagság jelentősen befolyásolta az egyetemi éveimet. A szakmai fejlődés mellett ugyanolyan fontos a baráti kapcsolatok kialakítására szintén remek lehetőség volt a FAKT. A következő tanácsom az, hogy használjátok ki az egyetem külföldi kapcsolatait, és egyetemi tanulmányaitok alatt legalább egy félévet töltsetek el külföldön. Kiváló lehetőség, hogy fejleszszétek a nyelvtudásotokat, nemzetközi barátokra tegyetek szert, és megtanuljatok egy csapatban dolgozni pl. egy kínai, egy argentin és egy amerikai hallgatóval. Egy-egy ilyen külföldi tanulmány után látjátok majd, hogy mennyivel más és jobb emberek lettetek, ami hatalmas előnyt biztosít az álláskeresés és az életben való boldogulás során. Összességében tehát a legfontosabb, hogy legyetek nagyon aktívak, induljatok el mindenféle versenyen, írjatok TDK-t, járjatok nyitott szemmel, és tudatosan építsétek a kapcsolati hálótokat. Sok sikert kívánok nektek, és bízom benne, hogy találtok olyan információt a beszámolómban, aminek tudatában sikeresebben telhetnek az egyetemi éveitek. (Amennyiben további kérdésetek merülne fel, bátran kérjétek el a „speces” tanároktól az elérhetőségemet, és amiben tudok, segítek.)

A Budapesti Corvinus Egyetem épülete


6


Csefkó Zoltán – ELTE–TTK, matematika-fizika szak (Végzett a József Attila Gimnáziumban, 1988-ban) Már nyolcadikban tudtam, hogy csillagász akarok lenni, és ahhoz az ELTE-re kell menni, valamilyen természettudományi szakra, lehetőleg fizikára. Az általános iskola végén felmerült, hogy hova tanulok tovább. A szüleim tanácstalanok voltak, ám a fizika-kémia tanárnőm a Táncsics Kollégiumot ajánlotta, ami akkoriban a Keleti Károly utca felső végén volt. Akkoriban a kollégiumba kellett felvételizni, majd a felvétel után a kollégium a József Attila Gimnáziumba küldött. A kollégiumban rengeteg órára kellett járni, harmadikban és negyedikben 180 perces matekra, és 180 perces fizikára hetente. Valószínűleg ennek (is) köszönhetem, hogy elsőre bejutottam az egyetemre. 1988ban érettségiztem és felvételiztem az ELTE-TTK matematika-fizika tanárszakára. A 120 pontos rendszerben 105 pontot értem el, és 103nál volt a határ. Akkoriban a fizikus és a matematikus szakokra 118 pontot kellett elérni! Az egyetemen végre azt tanulhattam, ami érdekelt. A heti kb. 30 óra közel fele fizika, a másik majdnem fele matek volt. A félév 14 hét szorgalmi időből, és 6 hét vizsgaidőszakból állt. Szorgalmi időszakban órákra „kellett” járni, és többnyire 2 sikeres ZH után gyakorlati jegyet adtak. Ha ezek megvoltak, akkor jöhettek a vizsgák. Minden félévben kb. 5 vizsga volt. A vizsgák időpontját mi határoztuk meg, a legtöbb tanár alkalmazkodott hozzánk, csak azt kérték, hogy alkalmanként kb. 15 fő legyen. Egy-egy vizsgára nagyjából 300-500 oldalt kellett megtanulni. Általában 12-24 tétel volt, melyből egyet, vagy kettőt kellett húzni. Aztán volt min. 30 perces felkészülés, amikor a vizsgázó kidolgozhatta a tételt, majd az utolsó indexig mindent kikérdeztek. A fontosabb tárgyakat több féléven keresztül tanultuk, az utolsó végén szigorlatot kellett tenni, az addigi teljes anyagból (kb. 3000 oldalból). Ilyenek voltak: a sok féléves kísérleti fizika, és a sok féléves elméleti fizika, a 6 féléves analízis, az 5 féléves algebra és számelmélet; szerencsére a geometria szigorlatot megúsztuk. A szigorlatokon már 3 vizsgáztató volt, általában itt is 2 tételt kellett húzni. Itt is mindent az utolsó vesszőig tudni kellett. A legvégén szakdolgozatot kellett írni, amiben újat nem kellett kitalálni, de nem is lehetett másolni. Minimum 30 oldalt azért mindenki kisajtolt magából, az enyém úgy 100 oldal lett. Ha nyelvvizsgád is volt, akkor mehettél államvizsgára matekból és külön fizikából. Az államvizsgán mindent kellett tudni, de már csak a fontosabb összefüggésekre voltak kíváncsiak. Most is emlékszem az első kísérleti fizika előadásomra. Tasnádi Péter bejött, bemutatkozott, és letörölte a 6 hatalmas táblát. A középső közepén fennhagyta, hogy:  F  ma Aztán 60 perc alatt leadta a kinematikát: volt benne határérték-számítás, deriválás és integrálás is. Nem kímélt minket.  Aztán… Következett Newton II. törvénye… És a táblán épp ott tartott, ahol a képletet nem törölte le.

7


XXVIII. évfolyam 3. szám Emlékszem, az algebra előadást Gyarmati Edit tartotta. A Fazekasban végzettek amúgy is okosnak érezték magukat (és azok is voltak), de ez már sok volt nekik (nő tanít matekot?). Nagyképűen nem is jártak be, csak a szünetekben. Aztán ott volt Sas Elemér, aki akkor tartott a legjobb órákat, amikor csak leült és mesélt. Később elméleti fizikából hieroglifákat írtak sűrű tömött sorokban a táblára. A vége felé már nem is írtak a táblára, hanem csak írásvetítőre tették az anyagot, amit egy motor hajtott . Volt olyan levezetés, ami legalább 3 dupla órán keresztül ment.

Ha valaki megbukott egy tárgyból, akkor abban a félévben még kétszer megpróbálhatta. Ha harmadszor is megbukott, akkor csúszott 1 évet. Azokban az időkben még nem volt kreditrendszer. Azok, akik megbuktak az egyik tárgyból, bizony csúsztak 1 egész évet mindkét szakjukon. Kicsit később egy bukás már csak az egyik szakot késleltette. Így sokan voltak harmadikosok matekból, és másodikosok fizikából. Akiknek elcsúszott a két szakjuk, azok 2 szakdolgozatot írtak, és két darab egyszakos diplomát kaptak. Emlékezetem szerint úgy 150 fővel indult az évfolyamom. Szerintem ebből úgy 120-an végeztek is, bár köztük néhányan pár év késéssel. Az egyetem mellett másodév elejétől a kollégiumban dolgoztam. Eleinte csak éjszakásként, aztán óraadóként is. Az ösztöndíjam (a közel 5-ös átlaggal) kb. havi 10 ezer forint volt, és a kollégiumban is kerestem még ennyit. Ez a kb. 20 ezer nem is volt kevés, hiszen az anyukám kb. 15 ezret, az apukám pedig kb. 25 ezret kereshetett akkoriban. Második év végén gondoltam, hogy jelentkezem csillagászat szakra. A csillagászat csak kiegészítő szak volt, valamely természettudományi szak mellé lehetett felvenni. Csakhogy olyan sokan jelentkeztek, hogy csak azokat vették fel, akik már addig is vettek fel csillagászat speciket. Én nem voltam köztük. Nem is lettem csillagász. De akkoriban vettem számítógépet, és érdekelni kezdett a programozás. Mivel összességében elég jól kerestem, és csillagász sem lehettem, ezért úgy döntöttem, hogy programozást fogok tanulni, a programozó matematikus szakon (szintén ELTE-TTK). Harmadikban, március végén elmentem a tanulmányi osztályra, és átjelentkeztem… Azt mondták, hogy mint a középiskolásoknak, nekem is ki kellett volna töltenem egy jelentkezési lapot, aminek február végén volt a leadási határideje. Próbáljam meg jövőre. Én azonban nem adtam fel. Megnéztem, hogy milyen tárgyakat tanulnak a programozók, és amiket addig nem tanultam, felvettem az indexbe. Persze egyeztettem a tanárokkal, hogy bejárhatok, írhatok ZH-kat, és vizsgázhatok. Egyszerre voltam negyedikes a matek-fizika szakon, és elsős a programozó matematikus szakon. Úgy végeztem el az első évet, hogy hivatalosan nem is voltam prog-matos, azaz suttyomban. A következő évben már nem késtem le a jelentkezési határidőt. De megint elutasítottak azzal, hogy: annyian jelentkeztek át más szakokról prog-matra, hogy nem jutna hely a középiskolásoknak, ezért az egyszerűség kedvéért mindenkit elutasítanak. Megírtam nekik, hogy én másodikba jelentkeztem, mert az elsőt már elvégeztem. Erre felvettek. Rajtam kívül volt még valaki, aki ugyanígy járt el. Akkoriban még lehetett ilyet, de manapság… Kisebb problémám adódott a nyelvvizsgával. Az én évfolyamom volt az első, amelyiknek már középfokú nyelvvizsga kellett a diplomához. Csakhogy olyan sokunknak nem volt nyelvvizsgája, hogy kivételt tettek velünk, és megelégedtek a nyelvi záróvizsgával. Ezen már sikerült átverekednem magam. Először a mat-fiz-es diplomámat, aztán a prog-mat-os diplomámat kaptam meg.


8


Dér Bálint – SOTE (Végzett a Fazekas Mihály Gimnáziumban, 2010-ben) Amikor Csefkó tanár úr megkeresett azzal, hogy írjak egy cikket a Táncsics Tükörbe, nagyon örültem neki, ugyanis ez lesz a második írásom a kollégiumi újságban (a „ballagási emlékiratok” után). Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az írásom nem tudja nélkülözni a szubjektivitást, nem szeretnék csupán tényeket közölni, ezért kérem a kedves olvasót, hogy a véleményemet és érzéseimet kezelje a kellő megértéssel. 1991-ben születtem Szécsény városában, és azóta is ezt tekintem állandó lakóhelyemnek. A szívem mindig is ide fog húzni. Középiskolámnak a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnáziumot tartom, ahol kilencedikes koromban, március 17-én kezdtem tanulni. Év közben váltottam iskolát. Vidéki lévén így kerültem kapcsolatba a Táncsics Kollégiummal és a Speccel, ahol négy évet tölthettem el. Az, hogy ez a két oktatási egység mit adott számomra a felvételi szempontjából (is), elég nehéz lenne összefoglalni. A középiskolámnak köszönhetem az elhivatottságot, a tudományos gondolkodásmódot és a szorgalmas hozzáállást. A kollégium kapcsán pedig könnyebb lenne azt felsorolni, hogy milyen jóban nem részesült az ember. Az őszinteség és intelligens gondolkodás az, amit itt elsősorban megkap az ember. Természetesen itt is megjelenik a természettudományok szeretete (pl.: fizika), és minden más területre való nyitottság. Jó lenne, ha mindezt egyszer meg tudnám hálálni valahogy, vagy legalább másoknak átadni azt, amit a kollégium számomra adott. 2010 nyarán érettségiztem, és felvételt nyertem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karára. Jelenleg is ide járok, harmadéves orvostanhallgató, medikus vagyok. Ideális esetben három év múlva általános orvos leszek, és utána megkezdhetem az általam kiválasztott területre való specializálódást, az ún. szakképzést. A felvételi számomra egy nagyon hosszú, tudatos folyamat volt. Szüleimnek köszönhetően tanulhattam angolt iskolán kívül, így sikerült letennem a felsőfokú nyelvvizsgát, ami felvételi pontokat jelentett. Biológiából középszinten érettségiztem. Dr. Müllner Erzsébet tanárnőnek köszönhetően a tudatos felkészítéshez társuló tanulással sikerült 90% fölötti eredményt elérnem. Emelt szintű érettséginek a kémiát választottam. Ez egy aránylag küzdelmes út volt. Emlékszem, amikor az első emelt szintű próbaérettségimet megírtam tizenkettedikes korom szeptemberében, éppen elérte a 40%-ot. Innen kellett legalább 90%-ra fejlődnöm. Ezért dr. Riedel Miklósné Hobinka Ildikó tanárnőnek tartozok a legnagyobb köszönettel. Egy év alatt azonban az összes valaha megjelent kémia érettségit végigcsináltam, és így sikerült a célértéket elérnem. 462 pontot teljesítettem a maximális 480 pontból, s így „bebocsájtást nyertem az egyetemre” – ez állt az értesítő sms-emben. A felvételi egy orvosi egyetemre a legtöbb embernek nehéz. Aki OKTV-n is kitűnik a többiek közül, feltehetőleg nem lesz gondja az érettségikkel sem. Azonban én azoknak szeretnék tanácsot adni, akiknek nincsenek nagyon jó lehetőségeik a középiskolában az orvosis felvételi tantárgyakból. Ha más lehetőség nem merül fel, próbáljátok meg magatokat képezni. Az autonóm tanulással ezekből a tantárgyakból nagyon szépen fel lehet készülni véleményem szerint, sok csoporttársam tett ehhez hasonlóan. Ekkor az embernek már „csak” a motivációt kell megtalálnia. A motivációt pedig igyekszem a következő bekezdésekben feltárni és átadni.

9


XXVIII. évfolyam 3. szám Az egyetemről írni számomra elég összetett, mert ez képezi az egyik legnagyobb részét az életemnek. A tanáraink és az ide járó diákok egy közösséget alkotnak. Ez a közösség azért létezik, hogy az orvostudomány tanulását, gyakorlását elősegítse a medikusok számára. Mindezt azért, hogy egyszer majd segítsen a betegségnek kiszolgáltatott embereken. Én ezt hivatásnak tartom, mert teljes embert igényel (minden szakma, amit szívből csinálnak hivatássá válhat!). A karunkra járnak magyar hallgatók, és külföldiek, akik angol és német nyelven tanulnak. Megközelítőleg négyszáz magyar hallgató van egy évfolyamon és nagyságrendileg ennyi a külföldi is. Ez a sokszínűség nagyon jó, hiszen így másfajta szemléletmódokat is megismerhetünk. A költségtérítéses képzés félévenként kb. egymillió forintba kerül. Ez az amerikai ár körülbelül tizenötöd része, ami egy átlagos magyar családnak véleményem szerint sok. A német hallgatók pedig elsősorban a szűkös németországi keretszámok miatt jönnek Pestre tanulni. A könyvek beszerzése nagyon fontos az egyetemen, ugyanis az orvosi tankönyvek nagyon igényesen kidolgozottak, és a kinézetük és vastagságuk is motivációt és inspirációt ad. A magyar könyvek a 4.000-20.000 Ft-os tartományban mozognak, ettől drágább atlaszok, és olcsóbb jegyzetek is elérhetőek. A könyvek döntő többsége használtan is beszerezhető markánsan olcsóbb áron. Az angol nyelvű könyvek a 15.000-30.000 Ft-os tartományban vannak, véleményem szerint kidolgozottság (mármint a tankönyv design-ja és strukturáltsága), naprakészség és mennyiség tekintetében megérik a felárat. „A tankönyvek 1.000 oldalnál kezdődnek, alatta kézikönyvről beszélünk.” Az előző kijelentés egy professzoromtól származik és egyszerűsítő jellege ellenére jó meglátás: patológia könyv – 1005 oldal, biokémia könyv – 600 oldal, anatómiaösszesen szerintem biztosan több 1400 oldalnál, angol nyelvű élettan könyv – 1400 oldal (ebből csak négyszáz oldalt tanultam meg), magyar élettan könyv – 600 oldal. A könyvek döntő többségét igyekeztem megtanulni, de ezek csak a főbb tantárgyak tankönyvei, ehhez természetesen hozzáadódik még sok-sok füzet, jegyzet, kiegészítő- és előadásanyag. Egy héten 30 kreditnek megfelelő tantárgyam van, ez 30-szor háromegyed óra oktatást jelent egy héten. A heti eloszlás változó, esetenként reggel nyolctól este hatig, de előfordul tisztán délelőtti oktatás is. Hét közben, amikor nem iskolában vagyok, akkor általában tanulok. A hétvégén is. Az első két évben késő estig tanultam általában (akkor még bírtam a tempót ), manapság már korábban abbahagyom. A szabadidőmet szívesen töltöm sportolással és a családommal. Egy orvostanhallgató az első két évben, az ún. elméleti modulban megtanulja azt, hogy hogyan néz ki és működik egy egészséges ember. Az első két év fő tantárgyai az anatómia (az emberi test morfológiájának, látható megjelenésének tudománya szerv-, szövet- és sejtszinten), a biokémia (a humán szervezet molekuláris felépítése és kölcsönhatásai), illetve az élettan (az emberi szervezetre jellemző összes fenntartó és szabályozó folyamat leírása). Ezekből szigorlatot (vizsga több félév anyagából) is kell tenni, s csak akkor lehet továbblépni a harmadévre. Harmadévben, az ún. preklinikai modulban átmenet képződik a betegségek megismerése felé, mégpedig úgy, hogy az első két évben megszerzett tudásunkat továbbfejlesztjük. Ekkor a fő tantárgyak: a patológia, kórélettan, mikrobiológia és a betegek fizikális vizsgálata. A patológia a betegségek morfológiai leírása. Mai értelmezésben ehhez hozzátevődött a molekuláris szemlélet is. Ezt a tantárgyat leginkább a régészethez tudnám hasonlítani. Egy régész a leletekből következtet a történelmi eseményekre. Egy patológus pedig a halál beállta utáni állapotokból következtet arra, hogy az élő emberekben az események milyen szekvenciában követhetik egymást, illetve az ok-okozati kapcsolatok feltárása is rendkívül fontos. A kórélettan a betegségek


10

XXVIII. évfolyam 3. szám dinamikájának ismertetésével foglalkozik. A mikrobiológia a baktériumok, vírusok és gombák megbetegítő képességeit, és a lehetséges gyógymódokat ismerteti. Véleményem szerint ez a legnagyobb kihívás eddig az egyetemen. A negyed és hatodév közötti modul már a betegségek felismerésének tudományával (a diagnosztikával) és lehetséges gyógyításával foglalkozik (ehhez nyújt alkalmas eszközt többek között a gyógyszertan, továbbá manuális jellegű megoldásokat a sebészet). Az államvizsgáig egészen speciális tantrágyaink is lesznek: traumatológia, belgyógyászat, szemészet etc. A vizsgák száma 3 és 6 között mozog vizsgaidőszakonként. Döntően szóbeliek, de léteznek komplexebbek is. Például egy anatómia vizsga mikroszkópos feleletből (az emberi test részeiből készített metszetek leírása szövettani szinten), bonctermi gyakorlatból (anatómiai képletek demonstrálása formalinnal tartósított preparátumokon) és egy végső írásbeli dolgozatból áll. Ez reggel 8-tól du. 2-ig tart, kisebb megszakításokkal. Ha a dolgozat nem sikerül, érvényteleníteni lehet az előző szakaszokat, vagyis megbukni. Bármely részjegy elégtelensége automatikus bukást von maga után. Egy vizsga maximális kreditértéke 9 pont volt eddig. A tanulási módszerem általános. Ha az idő nem sürget, akkor vonalzóval aláhúzom a lényeget, ezt többször átolvasva valószínűleg a hosszú távú memóriámba kerül. Ha sietnem kell, akkor csak egyszer szoktam elolvasni a dolgokat. Ha valamit nagyon nem tudok megtanulni, azt 6-7szer átolvasom, eddig ebbe a csoportba csak a mikrobiológia tartozik. Függ az aznapi formámtól is a memorizálási sebesség, de legjobb napjaimon 100 A4-es oldalt meg tudtam tanulni. Tanulás és gondolkodásmód tekintetében is törekszem a legjobbra. Ez eddig a vizsgákon jelest jelentett, egy kivételével a mostani téli időszakban. Bizonyos átlag fölött tanulmányi ösztöndíjat is el lehet nyerni, ennek maximuma 33.000 forint volt az előző szemeszterben. Másodéves kora után a medikus elkezdheti a tudományos diákköri munkát, röviden a TDK-t. Ez azt jelenti, hogy diákként részt vehetsz egy intézet kutatási projektjeiben, mint kivitelező és mint elméleti tervező egyaránt. Én a Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetben végzem a TDK tevékenységem. Emellett lehetőség van demonstrátori tevékenység végzésére is, mely során fiatalabb évfolyamoknál szerezhetsz a gyakorlatokon oktatási tapasztalatot, mint a gyakorlatvezető segítője. A demonstrátori tevékenységemet szintén élettanból végzem. Sokaknak az orvosi egyetemről leginkább a boncolások jutnak eszébe: ez egy tradicionális formája az anatómia tanulásának és gyakorlásának. Ez az orvosképzés elején az egyik legbensőségesebb tanulási folyamat a medikusoknak. Olyan embereknek a testén tanulhatnak az orvostanhallgatók, akik azért ajánlották fel a testüket, hogy indirekt úton segítsenek másoknak. Így a jövő orvosai megismerhetik az emberi test makroszkópos, tehát szemmel látható anatómiáját. A boncolásokat a gyakorlatokon végezzük, és általában egy adott régióban (pl.: nyakon, hasüregben, végtagokon etc.) csipesszel és szikével keressük meg a döntően ideg-, izom- és érképleteket. Természetesen a helyzethez méltó és tisztelettudó hozzáállás alapvető követelmény. Aki szeretné ezt megtapasztalni személyesen is, annak ajánlom a Kutatók Éjszakáját, ahol kiváló demonstrációt tartanak oktatóink. Reményeim szerint sikerült egy képet fölvázolnom az egyetemünkről, és arról, hogy milyen kihívásokkal és élményekkel jár orvosi egyetemre járni. Végezetül szeretnék köszönetet mondani az egész kollégiumnak, kifejezetten a SPEC-nek és a SPEC-es tanárinak: Bunth István, Csonka János, Csefkó Zoltán és Demjén József tanár uraknak. Most már megyek is tanulni .

11



Folk Zsófia – Károly Egyetem, Prága (Végzett a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, 2009-ben) Hogy kerültem oda, ahova? Három és fél éve vagyok egyetemista Prágában, és ez elég volt arra, hogy három szakot kipróbáljak: jártam francia-görögre, egy év után otthagytam és átmentem pszichológiára, az idei tanévben pedig felvettem a pszichológia mellé a jogot. Több oka van annak, hogy miért alakult így, de kár lenne szépíteni, leginkább azért, mert érettségi után fogalmam sem volt, mit szeretnék csinálni; annyit tudtam, hogy Prágába akarok menni, és ha egy mód van rá, bölcsész vagy társadalomtudományi szakra. A budapesti évek alatt viszont teljesen elfelejtettem szlovákul (Zsófi a szlovákiai Párkányban született, ott járt szlovák óvodába és magyar alapiskolába – a szerk.), csehül meg sose tudtam. Így mi sem tűnt logikusabbnak, mint elmenni francia-görög szakra a Károly Egyetemre (franciául tudtam valamennyire, a görögöt csak úgy hozzáraktam, hogy mégse legyen annyira unalmas), hogy belerázódjak a cseh nyelvbe meg a kultúrába, és aztán kitaláljam, mit is akarok tulajdonképpen. Kitaláltam. A tanévkezdés után két hónappal a Pszichológia Tanszék faliújsága mellett sétáltam el, ahol kint lógott az órarend, és megakadt a szemem az „ontogenetikus pszichológia“ nevű tantárgyon. Ez nagyon szépen, idegenül és tudományosan hangzott, ezért rögtön úgy éreztem, hogy megtaláltam életem hivatását (ráadásul ide volt a legnehezebb bejutni a Bölcsészkaron belül, és ez elég volt nekem ahhoz, hogy mindenképp erre a szakra akarjak járni). A felvételire nagyoncsomó könyvet el kellett olvasni (erről később írok), és eközben rájöttem, hogy jó dolog volt az intuíciómra hagyatkozni, a pszichológia tényleg nagyon érdekes, sőt fantasztikus. Be is jutottam, és az egyetem gyorsan kiábrándított ebből a tévképzetemből. Elkezdtem hát tovább keresgélni (nem nagyon tudok megelégedni a közepesen jó megoldással), és mialatt komlót szedtem Anglia szép mezein (diákmunka, mondanom sem kell, mennyire érdekfeszítő, viszont az embernek van ideje gondolkozni), felmerült bennem, hogy már egy éve nem felvételiztem sehova, és hogy a nagyanyám kiskoromban mindig azt mondta, hogy belőlem úgyis jogász lesz (neki pedig addig még mindig igaza volt). Gondoltam, hadd legyen a mamának megint igaza, és nekiálltam a felkészülésnek, felvételiztem, felvettek, így hát ide is elkezdtem járni. Tehát a jelenlegi állás: egy év (aktívan inkább csak két hónap) francia-görög szak, amit otthagytam, harmadév pszichológián és első év jogon. A felvételi(k) A csehországi egyetemi szakok nagy részén felvételizni kell. Nincs központi érettségi, közös pontszámítási rendszer, nyelvvizsga-többletpont, minden szak úgy számolja a saját pontjait, ahogy akarja. Így tehát van, ahol elég, ha a jelentkező leérettségizett (mindegy, hogyan): ilyen a ČVUT (a Műegyetem) legtöbb szaka, de a közelmúltig például a Károly Egyetem matematika szaka is ide tartozott. Hozzáteszem, ezeken a helyeken az első pár szemeszter leforgása alatt a diákok nagy részétől igen gyorsan búcsút vesznek: felvételi tehát nincs, de az első-második év rendesen „megszűri“ a társaságot.


12

XXVIII. évfolyam 3. szám A másik módszer a viszonylag nehéz felvételi és utólagos szűrés, ilyen a Károly Egyetem Orvosi Kara vagy a Társadalomtudományi Kar közgazdászképzése, de ez a rendszer hál istennek viszonylag ritka. A társadalomtudományi és bölcsész szakok legnagyobb része – ahogy egy kedves barátom titulálta őket – villamosszak (tudniillik ha az embert nem üti el a villamos az öt év alatt, akkor elvégzi). Aki nehéz felvételi után (általában többszörös a túljelentkezés) bekerült, azt már nagyon nehezen rúgják ki. Francia szakon nem vártam meg, míg kirúgnak, tehát ott nincs különösebb tapasztalatom, pszichológián viszont (és egyelőre úgy néz ki, jogon is) ez az elmélet beigazolódni látszik. Pszichológia szakra a felvételi egy írásbeli és két szóbeli fordulóból állt, fel kellett készülni biológiából, pszichológiai alapismeretekből (ez az ő értelmezésükben egy 600 oldalas könyvet jelent), el kellett olvasni 25-30 pszichológiai témájú könyvet, és nem ártott, ha az embernek volt némi gyakorlata, tapasztalata ezen a területen. Hétszáz jelentkezőből hatvanat vettek fel azon az éven, amikor én is jelentkeztem (hozzáteszem, szerencsém volt: az arány általában 1200-1500 a 60-hoz). A Jogi Kar más módszerrel dolgozik, ők az ún. SCIO-teszteken elért eredményt veszik alapul. Csehországban egyre több egyetemen találkozni ezekkel a tesztekkel, egyfajta központosított felvételiről van szó, ezek viszont nem kötelezőek, egy adott szak eldöntheti, hogy kéri-e őket a felvételizőktől, illetve, hogy milyen mértékben számítja be az eredményeket a végleges pontszámba. Léteznek ilyen tesztek matematikából, biológiából, társadalomtudományi alapokból, nyelvekből stb., illetve – a legelterjedtebb – az „általános tanulmányi előfeltételek“ nevű teszt, amely leginkább a magyarországi középszintű matek és magyar érettségi ötvözetére hasonlít (szövegértés, nyelvhelyesség, egyszerű számolási feladatok). Nem mellesleg megemlítendő, hogy a SCIO magánkézben van, tehát a teszt megírásáért nagyjából 600 koronát (~7200 forint) kell fizetni, viszont az ember annyiszor próbálkozik vele, ahányszor akar, és a legjobb eredményt számítják be (egy évben általában 5-6 lehetőség van). A Jogi Karon a társadalomtudományi alapok és az általános tanulmányi előfeltételek tesztjeit kérik, ezek alapján rangsorolják a jelentkezőket (figyelembe veszik az érettségi és a nyelvvizsga-eredményeket is). Itt általában öt-hatszoros a túljelentkezés. Tehát annyi elmondható a csehországi felvételi rendszerről, hogy egyáltalán nem egységes, talán az egyetlen közös pont, hogy mindenhol előfeltétel az érettségi; ezt leszámítva teljesen az egyetemeken múlik, mi alapján veszik fel a diákokat.

Az egyetemi képzés Csehország is többé-kevésbé csatlakozott a bolognai rendszerhez, a képzési idő nálunk is általában három plusz két év (a jog és az orvosi például kivételek, ott osztatlan a képzés, az építészmérnöki pedig négy plusz másfél év). A tanév rendje kicsit különbözik a magyarországitól: az őszi szemeszter (tehát hivatalosan a tanév is) októberben, a vizsgaidőszak január közepén kezdődik, a tavaszi szemeszter február végétől május végéig tart, vizsgázni pedig lehet egész júniusban és szeptemberben is. A diáknak három vizsgalehetősége van, amit úgy használ fel, ahogy akar, ha háromból egyszer sem sikerül teljesíteni a követelményeket, felveheti másodszor a tárgyat – összesen tehát egy tantárgyból hatszor mehet vizsgázni (kicsit diákbarátabb a rendszer a magyarországinál).

13


XXVIII. évfolyam 3. szám Ami magát az oktatás tartalmát és színvonalát illeti, az első dolog, ami mindhárom szakon feltűnt, hogy csodálatos mennyiségű fölösleges dolgot tudnak megtanítani nekünk – trubadúrok tucatjaitól kezdve, akiktől nem maradt fenn más, csak a nevük, szovjet pszichológusok rég megcáfolt személyiségelméletein át Břetislav fejedelem törvénykönyvéig elképesztő mennyiségű anyagot jegyeztem meg és felejtettem el a három év alatt. Három szakra kellett beiratkoznom ahhoz, hogy rájöjjek, az egyetem első két éve a túlélésről szól: hatalmas adag hülyeség mellett az ember tanul néha valami hasznosat is. Aztán lassan fordul a kocka, jogon kicsit gyorsabban, mint máshol: itt már első évben kilenc tantárgyból ötnek van értelme, négynél pedig látok esélyt arra, hogy egy év múlva is emlékezni fogok belőlük valamire. De valahogy még mindig nem tudtuk levetkőzni a régi jó magolós-elméleti rendszert, ami sokat ugyan nem ér, de legalább egyszerű (a tanárok szempontjából legalábbis). Másrészt rengeteg lehetőség van az önképzésre: diákkörök, szervezetek, szakmai klubok tucatja van mindkét szakomon. Pszichológián nincs sok közük az egyetemhez, jogon ezek a klubok a kar támogatásával működnek. Mindkét szakról elmondható viszont, hogy korántsem elég teljesíteni az előírt tantárgyakat, követelményeket, ettől még akár éhen is lehet halni. Muszáj gyakorlatot keresni, pályázni, versenyezni, eljárni az említett klubokba, ha valaki érévényesülni akar a szakmájában.

Diákélet Prága főváros, s mint ilyen, természetesen tele van programokkal, lehetőségekkel, diákszervezetekkel, mindenki megtalálja azt, ami érdekli, és amivel szívesen tölti a szabadidejét. Ami érdekessé teszi a diákéletet számunkra Prágában, az a rengeteg magyar diák (jobbára Szlovákiából). Vagyunk vagy háromszázan, van egy diákszervezetünk, az Ady Endre Diákkör, egy néptánccsoportunk, a Nyitnikék, és ami a lényeg: baráti társaság vagyunk. Olyannyira szoros itt a magyar közösség, hogy van olyan ismerősöm, akinek négy év prágai élet nem volt elég ahhoz, hogy elfogadható szinten megtanuljon csehül – tudniillik a vizsgákon és a bevásárláson kívül jóformán csak magyarul beszél. Részemről megtaláltam az arany középutat: mindig van kit felhívnom a tananyagért a cseh csoporttársaim közül, de a baráti köröm szinte teljesen magyar. Anyagiak Prágában, ha nagyon ügyes az ember, öt-hatezer koronából (60-72.000 forint) ki lehet jönni egy hónapban (ehhez mondjuk tényleg nagyon ügyesnek kell lennie). Ha nem ragaszkodik hozzá, hogy a belvárosban lakjon, és jó neki a kolesz is, akkor a szállásra elég nagyjából 2500 korona havonta, a menzán az ebéd 40 korona, de egy százasból már étteremben is bőven jól lehet lakni (a sör ára általában a mértékadó: azok az éttermek elfogadhatóak, ahol a korsó Pilsner 33-39 koronába kerül). A tömegközlekedés nagyon jó színvonalú, a diákbérlet egy hónapra 260 korona. Diákmunka-lehetőség van rengeteg, az órabér általában 80-120 korona körül mozog. Emellett lehet kapni tanulmányi (1500-2000 korona körül mozog egy hónapra), szociális, kutatási ösztöndíjat, lakhatási támogatást, tehát aki tanul rendesen, akár munka nélkül is fenntarthatja magát... Egy prágai diák tehát, ha nem ragaszkodik hozzá, hogy naponta étteremben egyen, és a belváros közepén legyen lakása, nagyjából 8000 koronából vígan megél egy hónapban.


14


Kindrat László – BME Mechatronika BSc (Végzett a Fazekas Mihály Gimnáziumban, 2010-ben) A Fazekasban (természettudományi tagozaton) végeztem 2010-ben, mellette a specnek voltam oszlopos tagja. Most a Gépészmérnöki Karon vagyok harmadéves hallgató. Az érettségiben nagy segítségemre voltak a kollégiumi szakkörök, ennek is köszönhető, hogy könnyedén bejutottam az egyetemre (a maximális 480 pontból 474 pontot ért el, 98%-os fizika, és 99%-os emelt matek érettségivel – a szerk.). A fizika szakkörök minden fazekasosnak hasznosak lehetnek, nekem a versenyeken sikerült különösen kamatoztatnom az ott tanultakat, de az órai anyag megértésében is segítettek. Matekból külön szakkörre jártunk a többi fazekasossal, ahol nekünk kellett egy – főleg tananyagon kívüli – érdekesebb témából felkészülnünk, és abból előadást tartanunk. Kiemelném még a lineáris algebra órákat, amit mindenkinek ajánlok, akinek szüksége lesz matekra. Nálunk a szakkör éves anyagát három hét alatt, azaz hatszor 90 percben próbálják meg leadni. Emiatt általában ez legutáltabb téma, ami mindenkinek nehézséget okoz, kivéve annak, aki már előtte is tanulta. A mechatronika átmenet a gépészet, a villamoság és a számítástechnika között. Előnye, hogy az alapképzés során mindhárom területen erős alapvető ismereteket sajátíthat el az ember, és ráér később kiválasztani azt az irányt, amivel foglalkozni szeretne. A 4. félév után lehet szakirányt választani, én az „Integrated Engeneering” szakirányt választottam. Ezt a Villamosmérnöki Kar Automatizálás Tanszéke gesztorálja, tehát jobban koncentrál a villamosmérnöki témákra: motorvezérlések, teljesítményelektronika és mozgásszabályozás a fő területek. Komoly előnye, hogy a szakirányos tárgyakat angolul tanuljuk. Ettől nem kell megijedni, középfokú angol nyelvtudás elegendő, rövid idő alatt bele lehet rázódni annak is, aki még nem perfekt angolból. A németeseknek még jobb lehetőségeik vannak: aki szeretne, az első félévtől német képzésben vehet részt, ahol a tárgyak többségét németül oktatják, majd az ötödik félévben egy félévet a Karlsruhe-i Egyetemen tölthet. A képzés végén ők a két egyetem közös diplomáját vehetik át. Egy félévre átlagosan 30 kreditnyi tantárgyat kell felvenni, és elvégezni. Egy kredit jogszabály szerint 30 munkaórát kellene hogy jelentsen. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy heti 45 perc kontaktóra (előadás, gyakorlat, labor) jelent egy kreditpontot. Ezen kívül, ha a tárgy követelménye valamilyen nagyobb volumenű, vagy sok kisebb házi feladat, esetleg zárthelyik ÉS vizsga is részét képezi a számonkérésnek, egy kredittel többet szokott érni a tárgy. A mi szakunkon a tárgyak 2-6 kredit közöttiek. A többi szakon sincsenek 7-nél nagyobbak, kivéve a szakdolgozatkészítést, ami 15-20 kredit szokott lenni. Mivel nekünk több mérnöki területen is kell hallgatnunk tárgyakat, jóval több tárgyunk van, mint más szakokon. Azért, hogy ne legyen túl sok kreditünk, nekünk kevesebb kreditet érnek azok a tárgyak, melyeket mondjuk a gépészekkel együtt hallgatunk. Persze a számonkérések ugyanazok, hiszen így lehet biztosítani, hogy ugyanazt a tudást sajátítsuk el. Cserébe ennek a szaknak van a legnagyobb híre az egyetemen, a Természettudományi Kar volt dékánja szerint „az egyetemen két valamit érő szak van, a mechatronika és a fizikus”. Ha egy tárgyat nem sikerül a mintatanterv szerinti félévben elvégezni, akkor nem kell a félév minden tárgyát megismételni, hanem elég a következő adandó alkalommal újra felvenni az adott tárgyat. Ha ez a tantárgy előfeltétele egy másik tantárgynak, akkor az is csúszik. Ebből is látszik, hogy a fontosabb tárgyakból nem érdemes ismételni, mert biztosan az előírtnál több

15


XXVIII. évfolyam 3. szám félévig fog tartani a képzés. Az egymásra épülési láncok, és a szakirány választás miatt szinte kizárt, hogy valaki 7 félévnél előbb végezzen. Egyébként a BSc diploma feltétele 1 db középfokú nyelvvizsga, szakdolgozat, és természetesen minden szükséges tárgy eredményes elvégzése. A tanulmányi teljesítményre többféle mérőszám létezik. Kevésbé sokat mondó a teljesített kreditek száma. Az öt befejezett félévem alatt (a kötelező 150 helyett) 184 kreditet teljesítettem, ebből látszik, hogy a kötelezőnél jóval több tárgyat hallgatok. Viszont arról nem ad információt, hogy ezeket milyen eredménnyel teljesítem. A súlyozott tanulmányi átlag (STÁ) kifejezetten azt mutatja meg, hogy a felvett tárgyakat milyen eredménnyel teljesítem (a vizsgált időszakban).  Ki  J i , ahol Ki az i-edik tárgy kreditértéke, Ji az i-edik tárgyból szerzett érdemjegy. Ez STÁ   Ki azonban azt nem veszi figyelembe, ha esetleg több tárgyat teljesítek. Erre való az ún. korrigált K  J teljesített kreditek kreditindex: KKI   i i  . Látszik, hogy ezzel 5.0-nál nagyobb átlagot is 30 felvett kreditek el lehet érni. Az én szakomon többféle ösztöndíjat lehet szerezni egymástól függetlenül. Tanulmányi ösztöndíjban bárki részesülhet, aki államilag támogatott képzésben vesz részt. Karonként és szakonként változnak a kiosztás elvei, nálunk eddig szakok szerint állapítottak meg egy minimum KKI értéket (3,6-3,9 körül volt az elmúlt félévekben), melyhez havi 6.000 Ft tartozott. Efölött lineárisan nőtt az összeg 5.0-ig, amiért 32.000 Ft körüli havi összeg járt, efölött az összeg nem nőtt. Erre az öszöndíjra nem kell pályázni, automatikusan kiosztják. A Kari és Szakmai Öszöndíjra pályázni kell. Főleg olyan tevékenységeket értékelnek, melyek nem képezik kötelező részét a tantervnek: a vizsgált időszakban elért versenyhelyezések, szerzett nyelvvizsgák, demonstrátori, kutatói munka, publikációk. Összege függ a tevékenységektől; egy felsőfokú szakmai nyelvvizsga, egy országos verseny első helyezése, és egy félévi demonstrátori tevékenység 122.000 Ft-ot ért (egy összegben). A Köztársasági Ösztöndíj talán a legnevesebb, a hallgatók 0,8%-a kaphatja, a Gépészkaron ez 25-30 embert jelent. Júniusban kell rá pályázni, az elmúlt tanév teljesítményét díjazzák: legalább 4.0-ás STÁ kell, 54 megszerzett kredit, és van egy elég erős pontrendszer, a Kari ösztöndíjhoz hasonló. Aki megnyeri, havi 34.000 Ft-ot kap, tíz hónapon át, de az önéletrajzban is nagyon jól fest. Létezik még az Egyetemi Ösztöndíj, ezt kifejezetten kutatóknak szánják, publikációk, előadások kellenek hozzá, ezzel egyelőre nincs sok tapasztalatom. A legtöbb ösztöndíj- és egyéb pályázatban figyelembe veszik a különböző tanszéki tevékenységeket, demonstrátori munkát. Ezeket mindenképp érdemes csinálni, az önéletrajzba is be lehet írni. Jelenleg a Geometria Tanszéken vagyok junior óraadó, matek gyakorlatot tartok elsőéves mechatronika és energetika szakos hallgatóknak. 45 percért kb. nettó 2200 Ft-ot fizetnek, de ez komoly munkatapasztalat is egyben. Számos külföldi ösztöndíj is elérhető az egyetemről. Minden évben kijön egy Ösztöndíjkalauz, melyben ezeket összefoglalják. Jelenleg három ilyen pályázaton is dolgozom, és további kettő függőben van. Dél-Koreától az USA-ig több helyre is pályázom. Vannak rövidebb, egy-két hetes csereprogramok is, ezek segítségével eljutottam Finnországba, Belgiumba és Oroszországba is, tehát aki szeret utazni, mindenképp érdemes ilyeneket megpróbálnia.


16


Rabb László – BME VIK (Végzett a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban, 2010-ben) 2009-ben leérettségiztem, majd egy évet maradtam, és megkaptam a Műszaki- és Távközlési Informatikus szakmát. Öt éven keresztül boldogítottam a Táncsics Mihály kollégiumot. Ekkor, 2010-ben jelentkeztem a BME villamosmérnöki karára, ahova akkoriban kb. 370 pont kellett a 480 pontos rendszerben, amit nem lehet soknak mondani, így a szokásos izgalom nélkül, teljes nyugalommal várhattam a felvételi eredményt. A felvételihez informatika, vagy fizika választott tárgy kellett, melyek közül egyértelműen a fizika az ajánlatos, mert hasznos szemlélettel vértez fel. Az egyetem elkezdésekor tisztában voltam vele, hogy komolyan kell venni, hiszen akkorra már évek óta hallgattuk mind az iskolában, mind a kollégiumban, hogy teljesen más lesz a helyzet, ami a hozzáállást és a befektetett energiát illeti, és ez igaznak bizonyult. Azt kell mondjam, nem ártott, hogy ezzel „tömték” a fejünket, azt hiszem nálam elérte célját a hadjárat. Ami engem illet, az első évben az lebegett a szemem előtt, hogy ne bukjak tárgyat, ne csússzak, a megszerzett jegy másodlagos volt, a „csak legyen meg” elvet vallottam. Fel kellett venni az új „stílust”, ami nem egyszerű, tekintettel arra, hogy ekkor még előszeretettel szórják a népet, legtöbben elsőben mennek el (bár ebben semmi meglepő nincs), hiszen vagy rájönnek, hogy a kecsegtető alacsony pontszám után azért jóval keményebb munka vár, és az nem fog menni, vagy a rendszer érvényesíti akaratát. Meg kell jegyeznem, hogy a Táncsics kollégium szakköreinek elég sokat köszönhetek. Az évről évre felépített matek és fizika szakkörök, az analízis és a lineáris algebra mind elősegítette az akadályok könnyebb vételét. Ezt elmondhatom a Puskásról is, hiszen ott ismerkedtünk meg a szakmával, kerültünk közel a műszaki világhoz, szemlélethez. Ezek mind nagy segítséget jelentettek. Jelenleg harmadéves vagyok, villamos energetika szakirányon, a Schönherz Zoltán kollégiumban lakom. Innen visszatekintve néhány dolgot másképp lát az ember. A dolgok melyek a középiskolában nyűgnek tűntek, most már más megvilágításban látszanak. Ami az órákat illeti, a középiskolás órarendhez hasonlítva első ránézésre elképesztőnek tűnt, hiszen az addig megszokott nyolctól kettőig rend itt teljesen felborult. Többnyire reggel nyolctól este hatig, de akár este nyolcig is lehetnek órák, persze esetenként nagy hézagokkal, ami a bejárósokat rosszul érinti, de az egyetemhez közel lakókat, kollégistákat, albérleteseket különösebben nem zavarja, sőt kellemes is. Itt félévekben érdemes gondolkodni, ami egy kb. 14 hetes szorgalmi időszakból, és egy 5-6 hetes vizsgaidőszakból áll. A szorgalmi időszak alatt az órák mellett rendesen el vagyunk látva számonkérésekkel is, közel a 4. héttől kis ZH-k, ZH-k követik egymást, egy-két beadandó, akad teendő bőven. Az órák egy részére nem kötelező a bejárás, tipikusan az előadásokra, így egyéni döntés, hogy ki jár be. Én minden félév elején érzem, hogy milyen tisztességesen bejárok majd, de bizony néha nagyon nehéz kibírni a bent létet, egyről-másról lekopik az ember. Ahogy telnek az évek, ez javul azért, pláne szakirányon, ahol elvileg mindenki azt tanulja, ami hozzá közelebb áll. A vizsgaidőszakban 4-5 vizsgával lehet számolni, amikre nem árt nehézségtől és felkészültségtől (ami nem jellemző) függően akár egy hetet is rászánni. És nem árt arra is gondolni, hogy mi van, ha nem jön össze egy-egy vizsga. Úgy tűnik jó taktikát választottam, mert egyenesben vagyok, nincsenek elmaradt tárgyaim, ez az első két félévben

17


XXVIII. évfolyam 3. szám három egész felett pár tizedes átlagot, azóta pedig négy egész felett pár tizedes átlagot jelent, ami VIK-es viszonylatban egész jónak mondható. Másodév elejére rázódtam bele a dolgokba, ahogy az átlag is mutatja. Ehhez azért nem árt hozzátenni, hogy fontos benne lenni egy kis csapatban, ahol tudtok segíteni egymásnak, legyenek azok a már rég ismert osztálytársak, akikkel együtt mentek tovább, vagy az egyetemen megismert tankörtársak. A tankör pont arra lett kitalálva, hogy benne legyél egy kis segítő közösségben, hiszen sokan vannak, akik nem ismernek senkit tanulmányaik kezdetén. Ami a segédanyagokat, könyveket illeti, itt igazán nincs szükség félévek elején nagy beruházásokba esni, ismerőstől kölcsönkérheted, könyvtárból kiveheted, de általában elég anyag van fenn a tárgyi oldalakon, illetve egy-két diákok által karbantartott oldalon. Esetemben konkrétan az első könyv, amiért pénzt adtam, negyedik félévben volt, azóta is hasonló a tendencia. Egyébként 1-2 ezer forintos árkategóriában mozognak a könyvek, jegyzetek. Mint ahogy már írtam, kollégiumban lakom. Ide első félévben még szociális alapon történik a bejutás, nem túl komoly feltételekkel, de sok papírt kell beszerezni, kicsit macerás. A továbbiakban tanulmányi átlag alapján történik a felvételi (minden félévre jelentkezni kell) és 2 – 3 –as átlag kell a bennmaradáshoz, őszi félévben több, tavasziban kevesebb. A kolidíj 9300 Ft, amiben nincs kaja, ami csak a Táncsicsos kényeztetés után fura, de teljesen korrekt, sőt olcsó, albérlet 20k alatt nincs, és ott is lakótársakkal együtt bérelve kerül ennyibe. Ösztöndíj két féle van, legalábbis ezekhez a „könnyebb” hozzájutni. A tanulmányival semmi dolga nincs az embernek, az átlaga alapján, ha megüti a határt 10 és 30 ezer Ft között kaphat, míg szociális esetén mindenféle papírt össze kell szedni, erre kapsz egy pontszámot, és ha elég pontod van, itt is hasonló nagyságú összeg ütheti a markod. A kollégiumban 4 ágyas szobák vannak, mint a Táncsicsban, csak itt kettő emeletes ágy van. Minden szobához van külön fürdő és wc. Jelenleg gigabites net van, amiért egy félévre 7 ezer Ft hálózatfejlesztési hozzájárulást kell fizetni. Az alagsorban jól felszerelt konditerem található, ami kötődéstől függően (kolis/lány/bme-s nem kolis/külsős) 10/10/15/20 ezer per félév. Mind elég baráti árban van. Mindemellett azért akad szórakozásra is lehetőség, hiszen valahol le kell vezetni a feszültségeket, ki milyen formában szereti, csak ügyesen kell csinálni, meg kell találni az egyensúlyt és nem szabad, hogy elszaladjon a ló ilyen téren, mert annak meglesz a böjtje. Ez persze nem elrettentés akar lenni, csupán jó tanács.

A Budapesti Műszaki Egyetem főépülete


18


Szemerédi Bernadett – „A színészet, mint misszió” (Végzett a Pesti Magyar Színiakadémián, 2012. júniusában) 1988-ban láttam napvilágot Délvidéken. Hódegyházán, ebben a közel 800 lelket számláló, eldugott falucskában cseperedtem kamasszá, hogy a zenei pálya delejes vonzásának engedve középfokú tanulmányaim az anyaországban, Szegeden folytathassam. Mivel családomban generációk óta nagy hagyománya van a muzsikának, számomra sem volt kérdéses, ennek akarom átadni magam. Nyolcesztendősen kezdtem hegedülni, hosszú évekig rendszeres részvevője voltam a különböző regionális, országos és nemzetközi zenei megmérettetéseknek akár szólistaként, akár kamaraegyüttes kategóriában. Az éneklés szeretetét is szinte az anyatejjel szívtam magamba, talán korábban tudtam dalolászni, mint tipegni. Mióta csak az eszemet tudom, zenei pályára készültem. Emellett persze mindig is mondtam verset, prózát, de csak a gimnázium utolsó éveiben kezdett el komolyabban foglalkoztatni a színház világa, amikor is bekapcsolódtam a drámatagozat tevékenységébe. Attól kezdve egyértelmű volt, a színművészetet akarom hivatásomul választani. Összművészeti ág lévén ugyanis magába foglalja mindazt, ami érdekel vagy érdekelni fog. Ebben találtam meg legjobban az önkifejezés esélyét, amellett, hogy sosem voltak vele kapcsolatban illúzióim. A színe mellett tudom, vagyis inkább kezdem megtapasztalni, milyen a fonákja is. 2012. júniusában végeztem a Pesti Magyar Színiakadémián, Végh Péter, Szélyes Imre és Őze Áron osztályában. Embert próbáló évek voltak ezek, de mostani valómmal visszatekintve sem döntenék másként. A többfordulós felvételi izgalma, a reggel nyolctól gyakorta késő éjszakába nyúló elfoglaltságok, a bogáncsként összefonódó osztályközösségünk emlékei a zsigereimbe ivódtak. Arról nem is beszélve, hogy akadémiai óráinkon kívül (ének, tánc, pantomim, kontakt és akrobatika, művészi beszéd, színészmesterség, zenés mesterség, beszédtechnika, színház- és drámatörténet, dramaturgia, esztétika) elsőtől kezdve a színielőadások aktív közreműködőiként palléroztuk testünket, lelkünket. A munkánkkal honoráltuk tanulmányainkat (ebben az intézményben ugyanis nem kellett horribilis összegeket fizetnünk tandíj gyanánt), miközben általunk csodált színészekkel dolgozhattunk együtt, észre sem véve, hogy alkalomról alkalomra rutinosabbá válunk. Először „csak” néma vagy néhány mondatos statisztaszerepekben, később az ének- és tánckarban, majd az idő előrehaladtával egyre nagyobb színészi falatokkal birkózva jelentünk meg a bázisunkat jelentő Magyar Színház világot jelentő deszkáin. Azon a színpadon, amelyen hajdan, még amikor az intézmény a Nemzeti Színház titulusát birtokolta, a magyar színjátszás halhatatlanjai tettek tanúbizonyságot művészetük páratlanságáról, példaértékűségéről. Kimondhatatlan érzés megtapasztalni, hogyan áradt szellemiségük ezekből az ódon, vastag falakból. Itt tanulhattam meg, milyen egy kőszínház struktúrája, milyen hatalmas „ember- és technikai gépezet” mozgatja a háttérből a nézőként gördülékenynek tetsző előadásokat. Egy színházépületben működő színiiskolának ez az óriási előnye. A szakmát nem lehet elméletben megtanulni. Utolsó évben, végzősként talán én játszhattam az osztálytársaim közül a legtöbb szerepet, éppen ezért ért olyan váratlanul, hogy tanulmányaim végeztével Őze Áron (a PMSZ igazgatója) felszólítására mindegyiktől meg kellett válnom. Szerinte ugyanis a diploma megszerzése után el kell vágni a köldökzsinórt. Jelenleg nem tartozom egy társulathoz sem, de próbálok a víz felszínén maradni.

19


XXVIII. évfolyam 3. szám Szabadúszó és pályakezdő színész vagyok tehát. Fejem felett folyton ott lebeg az elkallódás veszélye, a „Miből fogok megélni?” gondolata. Egyik osztályfőnököm az oklevelem átvétele után ennyit súgott útravalóul: „Betti, bármennyire is rossz lesz a helyzet, nem kell mindent elvállalnia!” Hálát adok, mert eddig olyan feladatokat kaptam, amelyekre büszkén tekinthettem vissza, és emellett nem is haltam éhen. Persze, fontos a megélhetés, de engem nem a pénzkeresés motivál elsősorban, hanem hogy színészként is hű tudjak lenni az elveimhez. Művésznek lenni ugyanis hatalmas felelősség. Küldetés. Tükröt állítani a kornak, amelyben élünk, megmutatni, hogyan lehetnénk mások, jobbak, értéket teremteni és közvetíteni egy értékvesztett világban. Hiszek a színház mágikus és gyógyító hatásában. Segít saját magunk megismerésében és megértésében, gyönyörködve tanít, vagy inkább tanítva gyönyörködtet. Lehet, hogy ezek csak egy alkotásvágytól fűtött fiatal csapongásai, de úgy vélem, ennek csak így van értelme. Évtizedek múltán is. Hit nélkül nem lehet színpadra állni. A színészlét egyik különlegessége a kiszámíthatatlanságában rejlik. Nincs két ugyanolyan napom, még akkor sem, ha intenzíven próbálok egy darabot. Könnyen alkalmazkodónak kell lenni ebben a könnyen és folyton változó világban. Ez megannyi izgalommal jár, ugyanakkor tudatosságot is követel, nehogy egymásra torlódjanak vagy ütközzenek a feladatok. Egyébként sem vagyok az a tétlenül ülő típus, mindig találok valamit, amit haladéktalanul meg kell oldanom. Bár alapvetően prózai tagozaton végeztem az Akadémián, a zenés színházi műfajokhoz is erőteljesen kötődöm. Ezen a téren sokat köszönhetek Miklós Tibornak (szövegíró, musical-szerző és rendező) és feleségének, Nagy Anikónak (színésznő), akikkel több mint egy éve tartó munkakapcsolatom barátsággá nőtte ki magát. Játszottam a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjaiban, a Freddie Mercury Emlékkoncertben, a Fame/Rent – A hírnév árában, de megannyi közös produkció körvonalazódik a közeljövőbe tekintve is. Prózai „hadszíntéren” szerepeltem már gyermekelőadásokban (Andersen, avagy a mesék meséje, Rumini), részt vettem beavató színházi, drámapedagógiai projektekben (Rómeó és Júlia), kamaraelőadásokban (Tiramisu, Házasságon innen, házasságon túl, Gellérthegyi álmok, Keselyűfészek). Legfrissebb munkáim: a Békéscsabán, illetve Mezőkovácsházán bemutatott Diótörő és Egérkirály (ebben Marikát, a főszereplő kislányt alakíthatom), illetve Siposhegyi Péter Halottak napjától virágvasárnapig című történelmi darabja, melyben Mária szerepével Délvidéken, Szabadkán debütálhattam. Úgy vélem, egy színész csak a színpadon lehet színész. Minél többet játszom, minél többet tapasztalok, annál inkább ráébredek saját zöldfülűségemre, hogy mi mindent nem tudok még erről a pályáról – mind szakmailag, mind emberileg. Alkotni szeretnék. Alkotni és adni. Tevékenyen bekapcsolódni a magyar színházi vérkeringésbe (határon innen és túl), értéket teremteni és megőrizni, olyan személyekkel találkozni, együtt dolgozni, akikre felnézek, akiktől tanulhatok és hatnak rám, akik rávilágítanak erényeim mellett gyengeségeimre, hibáimra, hogy színészként, magánemberként is tökéletesedjek. Ha szeretettel és nyílt szívvel adok magamból, annak többszörösét kapom majd vissza – legyen szó akár a világot jelentő deszkákról, akár az azon kívüli hétköznapokról. Én ebben is hiszek.

TMTK fizetett reklám: Hallgasd a 100% THM műsorát, minden este 7 és 9 között az aulában! Szeretsz játszani? Csütörtökönként gyere az E-klubba, a Van Ez Így Go-klubba.


20


A hónap kérdése Te hová készülsz? – Kimegyek a műfűre és megmutatom a falábú kollégistáknak, hogy hogyan kell a foci nevű játékot játszani. – Az ELTE BTK HTTK KVSZ tagozat MFT szakának RDB kiegészítő kurzusára. – Úgy döntöttem, hogy orvos leszek vagy semmi.(A „vagy” az biztos. – A szerk.) – Hát lementünk volna a kondiba, de nem lehet. Így csak fegyencedzés lesz. – Fürdeni. Ilyenkor? Hát mikor? Nézze csak meg, más is most megy! – A gépterembe! Meg kell írnom a házi feladatomat informatikából. – Tessék? Hát gondolkoztam, hogy fogyózzak vagy ne. – Hagyj békén, rohannom kell, mert elkések a szilóról! – Hogy-hogy hová készülök? Egyetemre vagy mi? – Mit szeretnél? A Tűzföldre vagy valami ilyesmi. – Fogalmam sincs, biztos jelentkezek valahová. – Hová? Fociztam kint, most öltöztem vissza! – Elhúzok innen, és vissza se nézek többé. – Tanár úr, mit akart kérdezni tőlem? – A csajokhoz a második emeletre. – Ma este orbitális nagy buli lesz. – Megyek kaját venni a Terikébe. – Éppen most készülök elmenni. – A srácokhoz az első emeletre. – Megyek le a kondiba gyúrni. – Ilyen korán még sehová. – Csak ide a Morzsikába. – Én már a másvilágra. Főszerkesztő: – Már a nyári szünetre. Demjén József – Dolgozni. Mehetek? Diákfőszerkesztő: – Bálba! Mert miért? NINCS – Lemegyek alfába. – Mi? Ki? Én? Ki. Fotó: Bunth István – Vacsorázni. Címlap: Jenei Sándor – Csorázni Lektor, korrektor: Csonka János – Rázni. Tördelőszerkesztő: Csefkó Zoltán – Ázni. Fő újsághajtó, Überlektor: Lauer Máté – Ni. – Ö.

A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

Recommend Documents