A tanári szakma A tanári szakma helyzetbe hozása helyzetbe hozása és és az iskolavezetés az iskolavezetés modernizálása modernizálása
A munkaadó szemszögéből
2003. július
Országos Közoktatási Intézet – EU dokumentumtár http://www.oki.hu/linktar.php?lib=eu
ELŐSZÓ
Magas színvonalú oktatáshoz nagyon jól képzett tanárokra van szükség. Ugyanakkor a tanári szakma presztízse sok országban alacsony. Ez veszélyezteti az oktatás minőségét és összeegyeztethetetlen azzal a céllal, hogy az európai gazdaság a legversenyképesebb és leginnovatívabb tudásalapú gazdaság legyen a világon (Liszszaboni deklaráció, Európai Unió, 2000). Ebben a kiadványban helyzetelemzést adunk és reformokat javasolunk annak érdekében, hogy a tanári szakma dinamikusabb és vonzóbb legyen. A hivatás megújítása és az iskolák megszervezése fontos előfeltétel, ami az iskolavezetés modernizálását igényli. Az alapelemek a következők: nagyobb autonómiát kell adni az iskoláknak, több teret kell hagyni a kreativitásnak a módszerekben és a szervezésben, több differenciálásra és vegyes munkakörök létrehozására van szükség, hatékonyabban kell alkalmazni az új technológiákat. Amikor megfogalmaztuk az iskolák nagyobb autonómiához juttatásának feltételeit, például standardok megállapítása és az értékelés fontossága, az „In Search of Qaulity in Schools” (Minőséget keresve az iskolákban) címmel megjelent korábbi tanulmányra támaszkodtunk, melyet ugyancsak az Európai munkaadók szervezetei adtak ki 2000ben. Felkérjük a kormányokat, hogy szervezzenek vitát a tanítás jövőjéről valamennyi érdekérvényesítő csoport bevonásával. A munkaadók szívesen vesznek részt egy ilyen vitában és ezt a tanulmányt az első hozzászólásnak szánjuk. A tanári szakma és az iskolavezetés sürgős megreformálására van szükség. Az aláírók: P. Mitterbauer IV (Ausztria), Jorgen Vorsholt DA (Dánia), Dr. Dieter Hundt BDA (Németország), Antonio D’Amato Confindustria (Olaszország), J. H. Schraven VNO-NCW (Hollandia), Jorge Rocha de Matos AIP (Portugália), Jose Maria Cuevas Salvador CEOE (Spanyolország), Sören Gyll SN (Svédország)
1
TARTALOM
A LEGFONTOSABB ÜZENETEK A. MEGÁLLAPÍTÁSOK A MAI HELYZETRŐL 1. A munkaadó aggálya 2. Vészjelzések 3. A tudás társadalmában megváltozik a tanítás 4. Nyomás alatt az iskolák 5. A munkaadók bevonása a vitába B. A HOLNAP ISKOLÁJA 6. A reform két pillére C. JAVASLATOK 7. 8. 9. 10. D. FÜGGELÉK I. II. III.
2
A tanári szakmának Az iskolavezetésnek A munkaadó szerepe A kormány szerepe
A tanárral szemben támasztott igények tanárprofil Az iskolavezetővel szemben támasztott igények iskolavezetői profil A tanári szakma az európai országokban
A LEGFONTOSABB ÜZENETEK 1. A XXI. század elején a munkaadók teljesen más környezetben találják magukat, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A technológiai fejlődés következtében azzal kell szembenéznünk, hogy gyors változások történnek egyes szervezetekben és szakmákban, globalizálódik a kereskedelem, és a munkaerőpiacok nyitottak és rugalmasak. A szervezeti reformokat követően kevésbé hierarchikus és rugalmasabb tanuló szervezetek jöttek létre. E megváltozott környezet következményeképp az iskoláknak is meg kell újulniuk. Továbbra is jó színvonalú alapkészség-fejlesztést és biztos tudásalapokat kell nyújtaniuk. De a társadalmi és személyes készségekre is nagy súlyt kell helyezniük, a közvetíteniük kell az állampolgárság értékeit és az egész életen át tartó tanulás képességét, melyekre szükség van a XXI. századi munkához, mobilitáshoz és életminőséghez. Az iskolák missziójának megújítása együtt kell, hogy járjon új módszerek alkalmazásával, beleértve az információs-kommunikációs technológiát (IKT) is. 2. Egy paradoxon tanúi vagyunk: az oktatás egyre fontosabbá válik a mai életben és munkában, ugyanakkor a tanári szakma státusza csökken, aminek következtében a legtöbb európai országban gondot jelent a tanárutánpótlás. Ez olyan fejlemény, ami a gazdasági fejlődést és egészében véve a társadalmat is fenyegeti. Ezt a helyzetet sürgősen elemezni kell, és a megfelelő intézkedéseket meg kell tenni, illetve meg kell erősíteni. 3. Az, hogy sok országban tanárhiány van – vészjelzés. Bár részmegoldások enyhíthetik a problémát, a tanári szakmát helyzetbe kell hozni, vonzóbbá kell tenni az újak számára és a tapasztaltabb generációt jobban meg kell tartani. Ilyen megközelítésre nemcsak azért van szükség, hogy megküzdjünk a tanárhiánnyal, hanem azért is, hogy a lehető legjobb tanárokat sikerüljön megnyerni és a szakmában tartani. 4. A másik paradoxon az, hogy az iskolák nem mindig tanuló szervezetek: nagyon gyakran ugyanolyan szervezetek, mint amilyenek évtizedekkel ezelőtt voltak. Ahhoz, hogy az iskolák rugalmasabbak és dinamikusabbak legyenek, s érdekes és motiváló karrierlehetőségeket ajánlhassanak az oktatási szektoron belül, az iskolaszervezetet modernizálni kell. Nagyobb rugalmasságra és differenciálásra van szükség a munkakörök meghatározásában, s a tanári és nem-tanári tevékenységek újfajta ötvözésére van szükség ahhoz, hogy azok megfeleljenek a tanárok igényeinek és kompetenciáinak pályájuk különböző időszakában (kezdő tanár, tapasztalt tanár, idős tanár), szükség van professzionális humán-erőforrás kezelésre, beleértve azt is, hogy közösen létrehoznak egy iskolai fejlesztési tervet, az egyének szintjén pedig megállapodásokat, személyes fejlesztési terveket dolgoznak ki. 5. Sokféle módon teljesítheti misszióját az iskola, és az oktatásban – más szektorokhoz hasonlóan – egyre változatosabbak az igények és a preferenciák. Ha a tanároknak megadjuk azt a szabadságot, hogy rugalmas és dinamikus keretekben feleljenek meg ezeknek az igényeknek és preferenciáknak, és nem kényszerítjük őket arra, hogy továbbra is statikus, uniformizált és gyakran túlszabályozott környezetben dolgozzanak, ez kihívásokat jelentene számukra és motiválná őket. Egy ilyen megújuláshoz az iskoláknak nagyobb autonómiát kell adni önmaguk irányításában, és az iskoláknak fogékonyabbnak kell lenniük a változatos igényekre. Ugyanakkor, az iskoláknak azt is fel kell ismerniük, hogy felelősek az eredményekért. 3
6. A tanárprofilban új követelményeket kell megfogalmazni a szaktárgyi tudásra és a pedagógiai készségekre vonatkozóan és azokat meghaladóan, beleértve az új technológia alkalmazásának képességét, a nyitottságot a külvilág – ezen belül az üzleti élet - iránt, az elkötelezettséget az elszámoltathatóság és a minőségfejlesztés, valamint a továbbképzés mellett. A tanároknak ismerniük kell a tanulási készségeket, és tudniuk kell együttműködni a kollégákkal és a külső érdekérvényesítőkkel. 7. A tanárokat az iskolának kell kiválasztani és kinevezni. Figyelembe véve azokat a komoly követelményeket, melyeket a tanárokkal szemben támasztunk, egyetemi szintű képzésre van szükség és egy gyakornoki időszak bevezetésére is. Az iskolák kapjanak szabadságot új pedagógiai megközelítések kifejlesztésére, és nem kellene őket ebben túlságosan merev, országos szakmai szabályozásokkal akadályozni. 8. Minden iskolában egy minőségfejlesztő irányítási rendszerrel kell dolgozni. Ennek a kulcsa egy belső értékelési, visszajelzési és fejlesztési ciklus. Az eredményeiket javító iskolákat meg kell jutalmazni. Az iskolai költségvetés egy hányadát olyan munkacsoportoknak és tanároknak az ösztönzésére/jutalmazására kell fordítani, amelyek, illetve akik jelentősen hozzájárulnak a minőség javításához. 9. Az iskolairányítás – és vezetés nagyon felelősségteljes szakmává vált. Az igazgatónak pedagógiai vezetőnek és egyben az adminisztratív irányítás és a humán erőforrás-fejlesztés szakértőjének kell lennie. Az iskolavezetésnek közös értékeken és a tanárokkal és szülőkkel az iskola feladatáról és arculatáról folytatott kommunikáción kell alapulnia. Fogékony és dinamikus vezetés kifejlesztéséhez fontos az iskolavezetés és az irányító testület közötti távolság minimalizálása. Az iskolavezetőknek speciális képzettségre van szükségük, ami felkészíti őket fontos feladatuk elvégzésére. Gondosan kell kiválasztani az alkalmas személyeket, és munkájukat rendszeresen értékelni kell. 10. A reformokat abba az irányba kell terelni, hogy az iskolák képesek legyenek erősíteni a párbeszédet és a partneri viszonyt az érdekérvényesítőkkel, professzionális módon tudják kezelni a közösség igényeit és szükségleteit, és dinamikus és inspiráló színterei lehessenek a diákok tanulásának és a tanárok munkájának. 2001-ben Attilio Oliva felkérte a munkaadók föderációit az Európai Unió országaiból, hogy hozzanak létre egy nem hivatalos munkacsoportot arra, hogy a tanári szakma helyzetbe hozásának és az iskolavezetés modernizálásának módjait keressék saját országaikban. A munkacsoport tagjai: Elnök: Tagok:
4
Attilio Oliva (Confindustria) Donate Kluyen-Pyta (BDA), Shiel Renique (VNO-NCW), Ulla Ericson (SE), Gerhard Riemer (IV), Lise Skanting (DA), Juan Menéndez-Valdés (CEOE)
A. MEGÁLLAPÍTÁSOK A MAI HELYZETRŐL 1. A munkaadó aggálya: A XXI. század elején a munkaadók teljesen más környezetben találják magukat, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A technológiai fejlődés következtében azzal kell szembenéznünk, hogy gyors változások történnek egyes szervezetekben és szakmákban, globalizálódik a kereskedelem, és a munkaerőpiacok nyitottak és rugalmasak. A szervezeti reformokat követően kevésbé hierarchikus és rugalmasabb tanuló szervezetek jöttek létre. A vállalatoknak egyre inkább szükségük van olyan tudással rendelkezőkre (tudás-munkásokra), akik vállalkozó munkavállalóként hozzá tudnak járulni egy dinamikus környezetben a problémamegoldáshoz és innovációhoz. Ebben a világban az egyének készségei és képességei és együttműködési képességük rendkívül fontosak. • Alapvető készségek: írás-olvasás és számoláskészség, modern és releváns ismeretek és megértés • Gyakorlati készségek, például a problémamegoldás képessége, az IKT használata, munkaetika megléte • Társadalmi készségek: például kommunikáció, másokkal együtt dolgozás sokfajta környezetben és kultúrában, idegen nyelveken • Személyes készségek és értékek, beleértve az autonómia- és felelősségérzetet, az érzelmi intelligenciát, a vállalkozói hozzáállást, a tanulni vágyást, a tanulási képességet, azt a tudást, hogy hogyan kell alkalmazni a tanulást, azt a képességet, hogy a változást előnyünkre tudjuk fordítani,és azt a képességet, hogy tudjuk értékelni és kezelni saját erősségeinket és gyengeségeinket. (idézet: „In Search of Qaulity of Schools”, 2000) E megváltozott környezet következményeképp az iskoláknak is meg kell újulniuk. Továbbra is jó színvonalú alapkészség-fejlesztést és biztos tudásalapokat kell nyújtaniuk. De a társadalmi és személyes készségekre is nagy súlyt kell helyezniük, s közvetíteniük kell az állampolgárság értékeit és az egész életen át tartó tanulás képességét, melyekre nagy szükség van a XXI. századi munkához, mobilitáshoz és életminőséghez. Ehhez az kell, hogy a hagyományos tanulási módszereket ötvözzék új tanulási módszerekkel, gyakrabban történjék tevékenykedésen keresztül történő tanulás, gyakorlati esetek tanulmányozása, projektmunka és az IKT eszközök és az Internet használata. Azonban egy paradoxon tanúi vagyunk: az oktatásnak a társadalom számára növekvő jelentősége nem tükröződik abban, hogy nőne a tanári szakma iránti motiváció. Azzal mindenki egyetért, hogy az alapoktatás egyre fontosabbá válik a mai életben és munkában, ugyanakkor a tanári szakma státusza csökken, aminek következtében a legtöbb európai országban gondot jelent a tanárutánpótlás. Sürgős intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a tanári pálya vonzóbbá váljék az új tanárok számára, és hogy a tapasztaltabb tanárokat a pályán lehessen tartani azáltal, hogy újabb kihívásokat állítunk eléjük és támogatjuk szakmai fejlődésüket. 5
Egy másik paradoxon az, hogy az iskola nem tanuló szervezet. Sok iskolában a szervezet alapvetően ugyanolyan, mint évtizedekkel ezelőtt volt. Még mindig nincs differenciálás a munkában, a tanárok előtt nincs más karrierlehetőség azon kívül, hogy elhagyják a tanítást és igazgatókká váljanak, és csak nagyon lassú haladás tapasztalható az új technológiák alkalmazásában. Ezek a tényezők ellentétesek azzal, ami a fiatalokat a gazdaság más szektoraiban vonzza. Ma a munkavállalók olyan munkákat keresnek, melyekben van kihívás és megvan a személyes fejlődés lehetősége. Elengedhetetlenül szükség van az iskolaszervezet megreformálására ahhoz, hogy a tanári pálya vonzóbb legyen. A munkaadó aggálya az, hogy a tanári pálya motiváltságában tapasztalható válság és az iskola mint szervezet fejlődésének stagnálása veszélyezteti az iskola hivatásának olyannyira szükséges megújítását. Az oktatással szemben támasztott új követelmények magas színvonalú iskolákat igényelnek, és ezek az iskolák nem létezhetnek magas színvonalú tanárok és vezetés nélkül. Az iskolák csak akkor tudnak megfelelni az új igényeknek, és csak akkor tudnak megfelelően motiváló tanuló környezetet nyújtani, ha a tanárok kialakítják új szerepeiket, és ha az irányítás és vezetés teljes támogatást ad a tanároknak.
2 Vészjelzések Mielőtt megfogalmaztuk volna elképzeléseinket és ajánlásainkat a tanári szakma támogatására, vonzerejének és a tanárokat megtartó képességének növelésére, munkaadói szervezetünk először adatokat gyűjtött a tanári szakma helyzetéről. A tapasztalatok egyértelmű vészjelzéseket mutattak: a tanári szakma nyomás alatt áll, és meg kell erősíteni: (1)
(2) (3) (4) (5) (6)
(7)
sok európai országban képzett tanár hiány van (Svájc, Németország, Franciaország, Hollandia, Norvégia, Írország, Finnország, Dánia és Svédország), a tanárok átlagéletkora magas, ami komoly generációs szakadékhoz vezet, és hiányoznak a fiatal, frissen képzett tanárok, a tanári szakma elveszti vonzerejét a férfiak szemében, egész Európában a tanári szakmának csak szerény presztízse van, nincs vagy nagyon kicsi a szakmán belüli mobilitás más szektorokhoz képest, bár csak néhány országra vonatkozóan vannak adatok a betegségi arányt illetően az oktatásban, ezek a számok magasabbak, mint a teljes munkaerő esetében, számos országban a tanárok jelentős hányadának nincs szabályszerű tanári végzettsége.
Tehát, miközben több képzett tanárra van szükségünk ahhoz, hogy széleskörű jártasságokat sajátíthassunk el az alapoktatásban, ezek a jelek azt mutatják, hogy sajnálatos módon az oktatást nem tartják számukra megfelelő helynek az ambiciózus szakemberek. 6
3. A tudás társadalmában megváltozik a tanítás Példaként arra, hogy miért változik meg a tanítás, bár ezzel természetesen nem akarjuk azt sugallni, hogy „csak erről van szó”, vegyük az IKT eszközként való alkalmazását a tanításban és tanulásban. Az IKT különösen jól illusztrálja, hogy a tudás társadalma több, mint az információs társadalom. Az új, fontos kompetenciák: az önálló tanulás, tudás megszerzése tapasztalatokból és hálózatok segítségével, kezdeményezés a hiányzó tudásdarabkák megkeresésére vagy új megoldások létrehozására. Az oktatás ebben a perspektívában sokkal több, mint ismeretátadás; olyan folyamat, melynek során arra tanítjuk az embereket, hogy jól felvértezett aktív tanulók és csapatjátékosok legyenek tudás-hálózatokban. Ehhez arra van szükség, hogy elmozdulás történjék a tanítástól a tanulás, a kínálattól a kereslet irányában. Az új tanárszerep több tréneri és facilitátori elemet fog tartalmazni, és a diákok több személyes és folyamat-orientált kompetenciát fognak megszerezni projektmunka során. Ellentétben azzal, amitől néhány tanár fél, az IKT eszközként való alkalmazása nem vezet ahhoz, hogy kevesebb lesz a személyes kapcsolat a diákokkal; hanem lehetővé fogja tenni, hogy a tanárok értékes idejüket sokkal inkább a képzésre és a tanulási folyamat irányítására fordítsák, s a puszta drillezést és gyakoroltatást a szoftverre hagyják. Ezek a fejlemények új perspektíváit jelentik a tanári képzettségnek, a tanárképzésnek és a továbbképzésnek és az iskolaszervezetnek egyaránt. Ugyanakkor világos, hogy a tanároknak szakmai szabadságot kell adni abban, hogy optimalizálják az IKT alkalmazását az oktatásban.
4. Nyomás alatt az iskolák Nagyon fontos kérdés, hogy hogyan lehet megtartani a helyes egyensúlyt az iskolával szemben támasztott különböző elvárások között. Egyrészt a kormány a minőségellenőrzés szempontjából támaszt igényeket. Továbbá, az oktatási rendszer nemcsak a gazdasági növekedéshez járul hozzá, hanem a társadalmi kohézióhoz és a kulturális identitáshoz is az adott országban, s ez olyan tényező, amely szükségessé teszi, hogy közös oktatási rendszer legyen az egész országban. Másrészt vannak a helyi érdekérvényesítőknek is elvárásaik. Először a szülőknek: a jelenlegi szülőgeneráció, mely gyakran maga is haszonélvezője volt a jó alap- és felsőoktatásnak, felismeri a magas színvonalú oktatás hatalmas jelentőségét a gyerekeik jövője szempontjából. Fontos érdekérvényesítő még az üzleti és helyi közösség. Különböző gazdasági, etnikai és társadalmi jellemzők egy adott régióban különböző igényeket jelenthetnek az iskolákkal szemben. Ezzel kapcsolatos az a jelenség, hogy a politikusok (országos és helyi szinten) hajlamosak az iskolára hárítani a társadalom valamennyi problémájának megoldását, a normális oktatási feladatokon felül. Néhány iskola szándékosan szélesebb körű szolgáltatást ajánl, például iskola-előtti foglalkozásokat a kisgyerekek számára, vagy reggeliztetési, ebédeltetési szolgáltatásokat, mások viszont ezt nem teszik. Néhány iskola szorosan együttműködik a szociális munkásokkal mindenféle családi probléma felkutatásában és megoldásában, míg mások nem szeretnek beavatkozni más szakmai csoportok munkájába. Ezen a területen is erőteljesen javasolnánk annak megfontolását, hogy mi várható el ésszerűen minden iskolától. Minél inkább kívülről határozzák meg az iskola misszióját, és minél kisebb a szakemberek befolyása az iskolai profil kialakítására, az iskola környezetéből érkező igények kielégítésére, annál nagyobb lesz az a stressz, amit ez a helyzet okoz. 7
5. A munkaadó bevonása a vitába: A szakképzésben és a felsőfokú oktatásban nagy hagyománya van a munkaadó sokféle módon történő bevonásának. Ezek közé tartozik a tanterv megvitatása, illetve a gyakorlati részvétel is, például a diákoknak állások ajánlásában valamint vendégtanárokról való gondoskodásban. Ugyanakkor az alapoktatásban, ami a jelenlegi tanulmány témája, a munkaadó szerepe eddig nagyon szerény volt vagy egyáltalán nem létezett. Később vissza fogunk térni arra a kérdésre, hogy a munkaadók mit tehetnek az ebben a tanulmányban ismertetett javaslatoknak az oktatásban történő alkalmazása vagy erősítése érdekében, de már most világosan le akarjuk szögezni, hogy ezt a helyzetet meg kell vitatni, és hangsúlyozni akarjuk, hogy a munkaadók az egyik olyan érdekérvényesítő csoportot jelentik, amely érdemben hozzájárulhat ehhez a vitához. Ebben a vitában el kell ismernünk, hogy lehet, hogy mi munkaadók nem küldtünk világosan megfogalmazott üzeneteket a kormánynak és az oktatásnak, jelezve, hogy az oktatásról vallott nézeteink és az oktatással szembeni elvárásaink változtak az élethosszig tartó tanulás koncepciójának bevezetése óta. Ez a koncepció ma széles körben elfogadott, és a munkavállalók felelősséget vállalnak arra, hogy saját foglalkoztathatóságukba beruházzanak. Nem tartható a továbbiakban az a nézet, hogy egy szakma megszerzése teljes egészében „késztermék” lenne. Természetesen az oktatásnak lehetővé kell tenni, hogy az emberek elinduljanak a munkaerőpiacon, de fel kell ismerni, hogy ugyanakkor szilárd alapot kell biztosítania az élethosszig tartó tanulásra. Az élethosszig tartó tanulás perspektívája lehet az iskolák és vállalatok között zajló vita fő irányvonala, hogy mennyire tudják az iskolák kielégíteni a fent említett, szélesebb körű jártasságok és kompetenciák iránti igényeket. Az iskola természetesen elkezdheti a személyes és társadalmi készségek, jártasságok kialakítását, de mivel ezeknek a kifejlesztése leginkább szakmai helyzetekben valósulhat meg, e készségek tanulásának a fókusza a vállalatokkal való együttműködés legyen a szakoktatásban. Amellett, hogy világos jelzéseket adunk azokról a különböző elvárásokról, melyeket a munkaadók támasztanak ma az iskolákkal szemben, fel kívánjuk ajánlani támogatásunkat a tanároknak és az iskolavezetőknek, hogy segítsük őket abban, hogy nagyobb autonómiát kapjanak az oktatás megszervezésében és a lehető legváltozatosabb tanítási és tanulási módszerek alkalmazásában. Úgy gondoljuk, kell, hogy legyen bennünk annyi bizalom, hogy ezt a szakemberekre hagyjuk, mivel ők azok, akik jó tanárképzésben vettek részt, és gondos kiválasztás következtében kerültek a helyükre, és így megtalálják a megfelelő válaszokat az új kihívásokra.
B. A HOLNAP ISKOLÁJA 6. A reform két pillére: A tanárhiány megszüntetésére irányuló néhány újabb oktatáspolitikai elképzelés, például az idősebb tanárok megtartása vagy a jó szaktárgyi tudással vagy szakismerettel rendelkező emberek iskolába irányítása csak részmegoldásokat hozhat. Míg két8
ségkívül segíthetnek abban, hogy a más szektorokból toborzottak új értékeket vihetnek be az iskolába gazdag élettapasztalatukkal, beleértve a munkahelyi tapasztalatot is, az alapvető megoldás az lehet, hogy magát a szakmát tesszük vonzóbbá. Ez nemcsak szerkezeti segítséget jelent a hiány leküzdésében, hanem szükséges előfeltétele is annak, hogy a szakma a lehető legjobb tanárokat vonzza és tartsa meg. Egyik lehetséges kiindulási pont a probléma diagnosztizálásában és megoldásában egyaránt annak elismerése, hogy az iskolai tanterv országos kereteit és a minőségbiztosítás országos megközelítéseit, melyeket a munkaadói oldal teljes mértékben támogat és előrelépésként üdvözöl, nem szabad összekeverni azzal az elképzeléssel, hogy van a tanításnak vagy az iskolaszervezetnek egy ideális modellje. Egész Európában az iskolai populációk egyre heterogénebbek, és a helyi szituációk jelentős mértékben különböznek egymástól. Ugyanakkor, a standardok megállapítása mellett gyakran az adminisztratív szabályozások is előírnak mindenféle input kritériumot, például az egyes tantárgyak tanítására fordítandó időt, stb. Ez merevséget okoz az oktatásban, ami megöli a szakmai kreativitást és azokat a kezdeményezéseket, amelyek az egyes tanulók és a helyi közösség igényeinek a lehető legjobb módon történő kielégítésére irányulnak. Véleményünk szerint ez a jelenlegi holtpont legfőbb oka: miközben az iskolai környezet nagyon dinamikus, az iskoláknak alig van mozgásterük, és nem tudnak rugalmasan reagálni az új fejleményekre és új igényekre. Ebben a tanulmányban megkíséreljük feloldani ezt az ellentmondást. Megkérjük a tanári szakszervezeteket, hogy velünk együtt gondolkodjanak el azon, hogyan lehet helyzetbe hozni a tanári szakmát és hogyan lehet modernizálni az iskolavezetést. A modern iskolának azt kell célul maga elé tűznie, hogy előre lássa diákjai szükségleteit és a szülők, az üzleti élet és más érdekérvényesítő csoport igényeit. A tanároknak meg kell szerezniük a szakmai szabadságot a legalkalmasabb megközelítés kidolgozására. Az iskolavezetőknek oktatási vezetőként inspirálni kell a munkacsoportjaikat, és meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Az iskolai autonómia és a szakmai szabadság egyértelmű standardokat igényel a tanulás eredményére vonatkozóan, és az iskolának és a tanároknak elszámoltathatóknak kell lenniük. Ez bizonyos fokú egészséges versenyhez vezet majd, de ugyanakkor innovációhoz és az iskolák közötti, hálózati együttműködéshez is.
Két pilléren nyugvó reformprogramot javaslunk: • Az első pillér a tanári szakma helyzetbe hozása. Ezalatt azt értjük, hogy a tanároknak nagyobb teret kell adni a diákjaik számára lehető legjobb oktatási környezet kialakításában. Bár az elsődleges cél az iskolai teljesítmény optimalizálása, a tanárok nagyon alapvető változást fognak tapasztalni, és ez az alkalmazott megközelítések változatosságának növekedésében fog megnyilvánulni. A tanári és a tanári munkát segítő tevékenységek újfajta kombinációi, új szerepek és a szakmai fejlődés új lehetőségei keletkeznek. Ez a megnövekedett szakmai szabadság az országos standardok keretén alapuló eredmények minőségének országos értékelésétől függ majd. A tanárok ezt olyan lehetőségként látják majd, melynek segítségével megmutathatják, hogy az általuk előállított hozzáadott érték hogyan manifesztálódik az iskola teljesítményében. 9
• A második pillér az iskolavezetés modernizálása. Az iskolavezetés felelőssége azoknak a feltételeknek a megteremtése, melyek segítségével az iskola olyan dinamikus szervezetté változik, amely kihívásokat és fejlődési lehetőségeket tud nyújtani a tanítás szakembereinek. Az iskolavezetés másik feladata, hogy mérlegelje a mai iskolával szemben támasztott komplexebb igényeket, és hogy a tanárokkal, az iskolaszékkel, a szülőkkel és a diákokkal együtt meghatározza az iskola stratégiáját és profilját. Az országos szabályozás kereteinek lehetővé kell tenni egy ilyen folyamatot. Azt javasoljuk, hogy a kormányok gondosan mérlegeljék, az oktatásra vonatkozó szabályozások közül melyekre van valóban szükség minőségi és kohéziós okokból, és melyek azok a területek, ahol az iskoláknak lehetőséget lehet adni saját profiljuk kialakítására, reagálva nemcsak az általános igényekre, hanem a helyi környezet sajátosabb igényeire is. Sok országban ez azt fogja jelenteni, hogy felül kell vizsgálni a kormányzat és az iskolák közötti irányítási viszonyt. Néhány országban vannak magániskolák a közpénzekből finanszírozott szektoron belül, melyeknek fejlettebb autonómiájuk van, mint az állami irányítású iskoláknak. Ezeknek az országoknak azt kell megfontolni, hogy növeljék az autonómiát az állami iskolákban. Minden esetben legyen az iskolavezetésnek világos elképzelése az iskola missziójáról és profiljáról.
***
C. JAVASLATOK Ebben a fejezetben olyan javaslatokat adunk a megújulásra, amelyeket elsősorban a jó gyakorlat: a néhány országban alkalmazott intézkedések és az innovatív iskolák érdekes kezdeményezései inspiráltak. Néhány ország már lehet, hogy félúton van a javasolt agenda felé, míg másoknak még most kell megkezdeni a szükséges intézkedésekről folytatandó vitát. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a tanárok pályára vonzását és ott tartását elősegítő akciók azokban az országokban is hasznosak lehetnek, ahol (még) nincs tanárhiány. Lehetővé teszik az iskolák számára, hogy a lehető legjobb szakembereket alkalmazhassák tanárként. Akármilyen szinten van is ez a fejlődés, a következő koherens javaslatcsomag hozzájárulhat a vitához és további kezdeményezésekhez.
7. A tanári szakmának: 7.1 Tanári végzettség szerzése Jól képzett tanárokra van szükség, az iskoláknak autonómiát kell kapniuk a tanárok kiválasztásában, és a munkafeltételekről szóló megállapodásokban teret kell hagyni az iskolai szintű rugalmas elrendezésekre. 10
A tanároknak egyetemi szintű képzésben kell részt venniük, ami magas szintű végzettséget nyújt, a képzésnek legyen része egy gyakornoki időszak és egy minősítő vizsga is. A legtöbb európai országban ezek a kritériumok már teljesülnek. A képzési idő átlagosan 4-6 év, beleértve a gyakorlati képzést is. A szakmai végzettség standardjait országos szinten kell megállapítani az érdekérvényesítő csoportokkal való konzultálás után. (Az I. függelékben megtalálható egy leírás az új igényeknek megfelelő tanárprofilról.) Az iskoláknak autonómiát kell kapniuk arra, hogy a képzett és a szakmai standardoknak megfelelő jelöltek közül kiválaszthassák azt, akit kineveznek tanárnak. A legtöbb európai országban, köztük Finnországban, Görögországban, Írországban, Norvégiában, Svájcban és Svédországban az iskolák felelőssége a tanárok kinevezése. A legtöbb esetben az új kollégák kinevezése az igazgató felelőssége, az iskolaszék felhatalmazásával. Másrészt Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban a tanárokat az állam rendeli az iskolákhoz. Dániában a helyi közösség az iskolákra bízhatja a tanárok kinevezését. Ami a tanárokkal kötött munkaszerződéseket illeti, a tagállamokban az a közös gyakorlat, hogy kollektív szerződéseket kötnek. Nagyon ajánlatos, hogy ezek a megállapodások olyan keretet nyújtsanak, mely megengedi, hogy a tanárok és az iskolák további megállapodásokat kössenek iskolai szinten az oktatás megközelítésére és a munkaszervezésre vonatkozóan. Ezekben a megállapodásokban írhatják le a tanárok képességeit és preferenciáit, valamint az iskola fókuszát és profilját. A jelenlegi keretek az esetek többségében túlságosan merevek. A szükséges megállapodásokat ott a legkönnyebb létrehozni, ahol a szerződés az egyes iskola vagy a helyi hatóság és a tanár között köttetik, ahogyan ez Dániában, Finnországban, Hollandiában, Írországban, Norvégiában, Svájcban és Svédországban történik. 7.2 Karrierlehetőségek Több karrierlehetőséget kell teremti a tanároknak nagyobb munkaköri differenciálással, a mobilitás ösztönzésével és a kiváló munka jutalmazásával: Több karrierlehetőséget kell teremteni a tanároknak. Néhány országban, például Angliában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban azzal kísérleteznek, hogy nagyobb a munkaköri differenciálás a tanárok és más dolgozók és különböző feladataik között. Az iskolában nem kell mindent a tanárnak csinálnia: a tanárok támogatást kaphatnak más végzettségű munkatársaktól. A tanári szakma viszont a hagyományos osztálytermi tanítás mellett és azon túl változatosabb tevékenységeket is magában foglalhat, ilyen lehet a gyakornok tanárok és diákok munkájának segítése, tanulási anyagok fejlesztése és IKT alkalmazások fejlesztése. Nagyobb differenciálásra van szükség magán a tanári szakmán belül (kezdő tanárok, vezető tanárok, trénerek) és a tanári munkát segítő testületen belül is (tutorok, együtt tanítók, IKT szakértők, szociális munkások). Az idősebb tanárok pályán tartása nagy kihívás. Az iskolán belüli nagyobb differenciálás a munkakörök kombinálásában megfelelhet az idősebb tanároknak. A szakmai tehetség elherdálásának vagyunk tanúi, amikor látjuk, hogy sok, ötvenes éveiben járó tanár 11
elhagyja a tanítást, miközben a hivatalos nyugdíjkorhatár 65 év. Rugalmasabb iskolaszervezésre és differenciáltabb, vegyes munkakörökre van szükség, hogy az idősebb tanárok másfajta munkaköröket választhassanak, mint a fiatalabbak, csökkentve a tanítási kötelezettségeket és növelve különböző iskolasegítői szerepeket (tantervfejlesztés, projektszervezés, külső kapcsolatok, stb.) Az iskolai tanárpatronáló és -felügyelő tevékenység is számot tarthat a tapasztalt tanárok érdeklődésére. Sok tanár elhagyja a pályát egy vagy két év elteltével, aminek az egyik fő oka az, hogy nem foglalkoznak megfelelően a fiatal tanárokkal! A karrierlehetőségeket azzal is lehet gazdagítani, hogy ösztönözzük a mobilitást a különböző oktatási szektorok között (például az általános iskolai oktatás és a középfokú oktatás között), az oktatási és az oktatást segítő szolgáltatások között (például kutatás, IKT szolgáltatások, tantervfejlesztés, tanárképzés) és az oktatás és a munkaerőpiac más szektorai között. (Ez a szakképzésben természetesen megvalósítható, de a tárgytól függően az általános oktatásban is lehetséges.) Az iskolai költségvetés egy hányadát, például 10%-át el kell különíteni a munkacsoportok és/vagy egyéni tanárok kiemelkedő teljesítményének jutalmazására. Természetesen, a teljesítményt tisztességes és egyértelmű kritériumok alapján kell értékelni, és ezeket a kritériumokat iskolai szinten kell megvitatni és elfogadni. Ez az iskolavezetés egyik fontos feladata.
7.3 Intenzívebb továbbképzés A tanárok legyenek elkötelezettek kompetenciáiknak az iskola teamfejlesztési tervével és saját karrierépítésükkel összhangban történő fejlesztése iránt: A továbbképzés a tanárok rendszeres feladata. Egyértelmű elkötelezettséget kell mutatniuk arra, hogy részt vesznek továbbképzésekben. A munkahelyen vagy azon kívül történő továbbképzés az európai országokban általában önkéntes. Azt javasoljuk, hogy minden iskola dolgozzon ki egy csapatfejlesztési tervet. Ez a terv tartalmazza a csapat kompetenciái fejlesztésének céljait és eredményeit. Minden tanártól el kell várni, hogy részt vegyen a terv megvalósításában. A csapatfejlesztési terv keretein belül a továbbképzés adott típusában meg kell egyezni egyénileg az egyes tanárokkal, és ezt egy egyéni fejlesztési tervben kell rögzíteni, ami illeszkedik a tanár jelenlegi munkájához és lehetséges jövőbeli karrierlehetőségeihez. A továbbképzés fontos eleme a csapatépítés. A tanárokat gyakran úgy emlegetik, hogy ők „császárok a saját osztályukban”. Az iskolák csak akkor tudnak jól reagálni környezetük igényeire, ha van egy világos elképzelés az oktatás megközelítéséről és az iskola-szervezetről, és ha a csapat valamennyi tagja együttműködik ennek megvalósításában. Továbbá, az új módszerek, például a projektmunka és a gyerekek önállóbb munkavégzésre tanítása tanuló csoportokban, ugyancsak jobb együttműködést kíván a tanároktól. 12
8. Az iskolavezetésnek:
8.1 Az iskolaigazgató profilja és fő elkötelezettségei: Az iskolák két vonatkozásban igényelnek magas színvonalú vezetést, mert a fiatalok nevelése különbözik a keksz- vagy autógyártástól. Az iskolaigazgató ideális esetben két fő kritériumnak feleljen meg: ez az oktatásvezetői képesség és gyakorlat az adminisztratív vezetésben és a humán erőforrás kezelésben. Az oktatásban a munkaszervezés nem pusztán technikai ügy; ebbe beletartoznak a szakmai hitek és a közösen vallott értékek. Az iskola profiljára és fejlesztési stratégiájára alapozva az iskolaigazgatóknak egyértelmű igényeket és elvárásokat kell megfogalmazniuk, melyeket az iskola csapatának ki kell elégíteni, ugyanakkor támogatnia, inspirálnia kell az egyes tanárokat, tanárcsoportokat és az egész iskolai csapatot, és kihívásokat kell eléjük állítani, hogy mindenki eljátszhassa szerepét az iskola fejlesztésében. Biztosítaniuk kell, hogy a tanároknak elegendő szakmai autonómiájuk legyen ahhoz, hogy az igényeknek és elvárásoknak meg tudjanak felelni. Az iskolaigazgatóknak meg kell teremteni a feltételeket a tanárok szakmai fejlődésének elősegítésére. Ehhez szükséges a humán erőforrás fejlesztés és az iskolai lehetőségek, például az IKT felszerelés, a tananyagszerkesztésre szolgáló szoftver és a munkahelyek menedzselésének kombinálása. Ez minden bizonnyal azt fogja jelenteni, hogy fontos kérdésekben választani kell, a vezetésnek konzultálni kell a tanárokkal és a szülőkkel a lehetséges stratégiákról, e stratégiák mellett és ellen szóló érvekről. Általános szabály, de különösen ott, ahol hiányoznak a képzett tanárok, hogy az iskolavezetésnek fel kell ismernie, hogy az iskolában a tantestületre vonatkozó igény kapcsolódik a munkaszervezéshez. Az iskolában nem minden tevékenységet kell képzett tanárnak végezni. Fontos figyelembe venni a költségvetés, az osztálylétszámok, a tanulási anyagok minősége és az IKT eszközök valamint a képzett tantestület kölcsönviszonyát is.
8.2 Az iskola minőségének értékelése és javítása: Azt javasoljuk, hogy minden egyes iskola dolgozzon ki egy minőségjavítási önértékelési rendszert. A tanárokat be kell vonni ennek a minőségi folyamatnak a meghatározásába és alkalmazásába. Az önértékelést minden iskolában rendszeres külső értékelésnek kell kiegészíteni. A külső értékelésből az iskolák megtudják, hogy állnak más iskolákhoz és az országos átlageredményekhez viszonyítva. Természetesen ezeket az eredményeket az iskola kontextusában kell értelmezni (különösen az iskolai populáció és a környezeti társadalmi-gazdasági feltételek összefüggéseiben). A diákteljesítmény kétségkívül csak egyik fontos eleme a minőség meghatározásának; más tényezők között ott szerepel például az oktatás megközelítése és az iskolai klíma is. 13
Az iskola és a diákteljesítmény valóban hatékony és rendszeres értékelése úgy tűnik, nem terjedt el széles körűen az európai országokban, még akkor sem, ha mindegyik ország dolgozik ezen a problémán. Csak Angliának, Dániának, Finnországnak és Hollandiának van szisztematikus és konzekvens értékelési rendszere. Rendszeresen tartott országos központi mérések megmutathatják, hogy a minőségi standardokat elérték-e, s az eredmények jelezhetnek valamit az iskolai tanítás minőségéről. Minden iskola eredményét nyilvánossá kell tenni. A testülettel folytatott rendszeres beszélgetések, párosulva egy alkalmazottmenedzselési rendszerrel valamint tanácsadással és támogatással, könnyebbé teszik a mindennapi munkát, és motiváló hatásuk van. A célokra vonatkozó megállapodások jól bevált módszerként működnek konkrét javulások elérésére a munkában egyéni, világosan körülhatárolt lépéseken keresztül, megteremtve a cselekvési biztonságot; ezeket az iskolákban a tanárokra is lehet alkalmazni.
8.3 Az iskolaigazgatók kiválasztása és elszámoltathatósága: Az iskolaigazgatókat az iskola irányító testületeinek vagy a körzet helyi hatóságainak kell kiválasztani. Legyenek elszámoltathatók az irányító testület előtt az iskolájuk teljesítményéről. Az iskolaigazgatókat rendszeresen értékelni kell. Az iskolaigazgatónak erős mandátumot kell kapnia az irányító testülettől, de e nagyfokú felelősségnek jó iskolai teljesítményt kell eredményeznie. Ebben a vonatkozásban az irányító testület ítélete legyen mindig fair, ugyanakkor szigorú is ott, ahol nem születtek eredmények. Ilyen, az iskolavezetés és az iskola irányító testülete közötti direkt elszámoltathatóság lehetővé tétele és a kettő közötti távolság csökkentése érdekében szükség van az iskolairányítás decentralizálására a központi országos szintről a regionális/helyi szintekre (például a helyi hatóságokra, önkormányzatokra, iskolaszékekre vagy számos iskolát működtető alapítványokra). Szükség van arra, hogy megfogalmazzuk az iskolaigazgatók végzettségének kritériumait. Az iskolaszéknek meg kell határozni bizonyos végzettségi kritériumokat, melyeknek a pályázóknak meg kell felelniük, amikor az iskolaigazgatói posztra jelentkeznek. (A II. függelékben megtalálható az igazgatókkal szemben támasztott igények leírása, az új igényeknek megfelelő igazgatóprofil.) A bizonyos kompetenciáikat erősíteni szándékozó, megfelelő jelölteknek speciális kurzusokat kell elvégezniük.
9. A munkaadó szerepe: 9.1 Mint érdekérvényesítő: A munkaadók az oktatás egyik érdekérvényesítő csoportját képezik. Az alapoktatás minősége rendkívül fontos a szakképzésre és a szakmai életre való felkészülés szempontjából. Sok vállalat komoly problémákkal néz szembe azért, mert alkalmazottaik nem részesültek jó oktatásban, és komoly összegeket kell beruházniuk a képzésükbe, néha az alapvető írás- olvasás- és számolni tudás elérése érdekében. 14
9.2 Tanácsok és támogatás a tanároknak: A tanárokat ás az iskolákat nem szabad magukra hagyni. A környezet sok mindent igényel az iskolától; viszonzásul az érdekérvényesítőknek, például a munkaadóknak és a szülőknek támogatni kell a tanárokat és az igazgatókat ebben az új missziójukban. A vállalatok sokat segíthetnek abban, hogy az iskolák nyitottak és fogékonyak legyenek a környezetre. Például azzal, hogy együttműködnek az iskolákkal olyan projektekben, melyek üzleti orientációt is tartalmaznak és ösztönzik a vállalkozókészséget, arra bátorítva az alkalmazottakat, hogy vendégtanárként szerepeljenek vagy segítsék az iskola IKT infrastruktúrájának fejlesztését és karbantartását, vagy azzal, hogy bátorítják az alkalmazottakat, hogy szülői szerepükben aktívan vegyenek részt iskolai tevékenységekben. Vállalatlátogatásokat vagy továbbképzést ajánlanak a tanároknak, hogy megismerkedhessenek a munkaerőpiac legújabb fejleményeivel és igényeivel, felajánlanak oktatási szoftvereket és más, az iskolai tanterv szempontjából releváns tanulási anyagokat stb. A pályaválasztás irányításának területén a vállalatok különböző tevékenységeket szervezhetnek, vagy összeállíthatnak fiataloknak szánt információs anyagokat az adott szektorról. Azért, hogy a kisebb cégeknek is legyen szerepük, vállalathálózatok vagy ágazati szervezetek megoszthatják a felelősséget az ilyen tevékenységek szervezésében.
9.3 Tanácsok és támogatás az iskolavezetésnek: Miközben elismerjük, hogy egy iskola vezetése különbözik egy üzlet vezetésétől, a munkaadók ugyanúgy szervezhetnek tapasztalatcseréket közös érdeklődére számot tartó kérdésekben, például a humán erőforrás kezelés ügyében (beleértve a munkakörök differenciálását, az értékelési módszereket, az egyéni fejlesztési terveket), a minőség-ellenőrzés, az IKT infrastruktúra és IKT alkalmazások, stb. kérdéseiben. A tapasztalatcsere olyan formát is ölthet, hogy közelről követik és figyelik meg valakinek a munkáját, vagy hogy az igazgatók munkatapasztalatokat szereznek vállalatoknál. A munkaadók az iskolavezetést azzal is támogathatják, hogy elfogadnak egy helyet az iskola irányító testületében és saját üzleti tapasztalataikra alapozva részt vesznek annak munkájában, illetve üzleti hálózatokat nyitnak meg az iskola előtt.
9.4 Gyakorlati utak: Számos európai országban a középfokú oktatásban megvan a gyakorlat-orientáltabb oktatás választásának a lehetősége. 16 éves korig ezek szerint a programok szerint nem teljes körű szakmai képzés történik, hanem a diákokat csak előkészítik a szakképzés fő szektoraira. Az ilyen mederben zajló középfokú oktatás nagyon fontos az olyan gyerekek számára, akik jobban tudnak úgy tanulni, hogy csinálják is azt, amiről szó van. Ez kihívást jelent az iskoláknak és a vállalatoknak, felhívás arra, hogy működjenek együtt és teremtsenek olyan vegyes tanulási környezeteket, részben az iskolán belül, részben a vállalatoknál, amelyek tanulási lehetőségeket nyújtanak, és képessé teszik a diákokat arra, hogy a mai világban szükséges készségek széles körét megsze15
rezzék: itt alapkészségek, gyakorlati, társadalmi és személyes készségek elsajátításáról van szó. A vállalatok például felajánlhatnak gyakorló műhelyeket, részt vehetnek a diákok képzésében, szakértőket küldhetnek vendégtanárként az iskolába, és segíthetnek munkára ösztönző projekteket tervezni az iskolákban. 10. A kormány szerepe: A kormányoknak át kell vizsgálniuk az iskolák szabályozási kereteit. Ahhoz, hogy alkalmazni lehessen az új megközelítést, el kell dönteni, hogy mit kell szabályozni országos szinten, és mit lehet az iskolákra és/vagy a helyi oktatási hatóságokra hagyni. Az egyes országokra jellemző helyzettől függően a kormányok további elemeket vehetnek fel saját agendájukra a reformagendából, például: • a tanárok számára képzettségi kritériumokat kell kifejleszteni, ha ilyenek még nincsenek, • ahol még nincs, ott az iskolai teljesítmény szisztematikus külső értékelésére van szükség, • az iskola finanszírozási rendszerének tartalmaznia kell egy elemet a kiváló teljesítmény jutalmazására, • a rossz eredményeket felmutató iskolákra speciális figyelmet kell fordítani, célirányos tanácsadást és támogatást kell nyújtani ahhoz, hogy javítani tudjanak a teljesítményükön, • az olyan iskolákra, ahol sok a tanulási nehézséggel küszködő gyerek, speciális figyelmet kell fordítani és speciális támogatást – pénzügyit is – kell nyújtani, hogy biztosítani lehessen, amennyire csak lehetséges, hogy ezek a gyerekek is megfelelhessenek a közös standardoknak. Hisszük, hogy a korábban említett, az iskolákkal szemben támasztott országos és helyi igények közötti feszültséget nem problémának, hanem lehetőségnek kell tekinteni. A kormányok ki tudnak fejleszteni egy olyan szabályozási keretet, mely megengedi, hogy az iskolák láthatóbbak és relevánsabbak legyenek a közösség számára, ugyanakkor még mindig beleilleszkedjenek a minőségi standardok országos keretébe. Ez együtt haladhat a tanári szakma helyzetbe hozásának első pillérével. Kihívást jelent majd, és motiválni fogja a tanárokat, akiknek meglesz a szabadságuk arra, hogy az oktatást az érdekérvényesítők igényeihez igazítsák.
*** D. FÜGGELÉK I. A tanárokkal szemben támasztott igények – tanárprofil A leírt forgatókönyvre alapozva a tanárprofil így írható le: • legyen jó akadémikus tudása és jó gyakorlati képzettsége, • mutasson elkötelezettséget szakmai fejlődése iránt azzal, hogy folytatja képződését, és részt vesz szakmai kurzusokon, 16
• legyen nagyon motivált arra, hogy minden gyerekből ki tudja hozni a lehető legjobb eredményeket, • a diákok értékelésében legyen szakszerű és objektív, • alapvető hozzáállása az legyen, hogy komoly elvárásokat támaszt minden diákkal szemben, • legyen pozitív a hozzáállása a folyamatos minőségfejlesztéshez és az elszámoltathatósághoz, • legyen kész elfogadni az önértékelés közösen kialakított módszerét és a külső értékelés elvét, • a tanulás céljaira összpontosítson inkább (alapvető készségek), mint a tanítandó fogalmak mennyiségére, • legyen képes csapatban dolgozni, legyen hajlandó átadni a legjobb gyakorlatokat kollégáinak, legyen szervező készsége, • legyen hajlandó rendszeres megbeszéléseket folytatni diákokkal és családokkal, • legyen nyitott a külvilágra, ismerje az üzletet és a munkaerőpiacot, legyen kész partneri viszony kialakítására más érdekérvényesítőkkel az iskolai környezetben • legyen képes kreatívan dolgozni az új oktatási technológiákkal.
II. Az iskolavezetővel szemben támasztott igények – iskolavezetői profil Az iskola modernizálásához a következő iskolavezetői profilt ajánljuk: • legyen valóban tehetséges és motivált oktatási vezető, kiváló didaktikai és szervezési tapasztalattal, • legyen képes inspiráló pedagógiai vezetést negvalósítani, legyen képes megteremteni a megfelelő feltételeket az országos szabályozási kereteken belül a diákok fejlődésére, legyen képes támogatni, inspirálni a tantestületet és kihívásokat állítani eléjük, és legyen képes támogatni a tanárokat szakmai fejlődésükben, • legyen elkötelezett amellett, hogy biztosítsa, hogy az iskola a lehető legjobban és az oktatási törvények céljainak és kereteinek megfelelően hajtja végre a feladatait, • legyen képes a fiatal tanárok, a szülők és a gyerekek számára vonzó iskolaprofilt kialakítani, ami megtartja a tanárokat azzal, hogy lehetőségeket ajánl számukra a szakmai sokszínűség és fejlődés elérésére, • legyen jártas a humán erőforrás kezelésben és a testülettel együtt végzett munkában, melynek során fontos döntéseket hoznak (osztálylétszám, IKT támogatás, iskolai munkaköri leírások elkészítése, az oktatás és a tanulás segítésének kombinációja), • legyen képes az iskolai célokkal és az iskolai profillal összhangban új tanárokat kiválasztani, legyen képes gazdagítani az iskola profilját és nyitottá tenni a közösség számára oly módon, hogy az hozzájáruljon a közösség fejlődéséhez.
17
BUNDESVEREINIGUNG
der Deutschen ArbeitgeberverbŠnde
IV
DA
BDA
CONFINDUSTRIA
Schwarzenbergplatz 4
Vester voldgade 113
Breite Strasse 29
Viale Dell' Astronomia, 30
1031 Vienna
1790 Copenhagen
10178 Berlin
00144 Rome
Austria
Denmark
Germany
Italy
Tel.00 43. 17 11 35 23 65
Tel.00 45.33 38 93 88
Tel.00 49.302 03 30
Tel.00 39.065 90 31
Fax.0 0 43. 17 11 35 23 65
Fax.0 0 45.33 93 08 42
Fax.0 0 49.30 20 33 10 55
Fax.0 0 43.065 90 38 51
VNO- NCW
AIP
CEOE
SN
Postbus 93002
Praça das Indústrias
C/Diego de León, 50
Storgatan 19
28006 Madrid
11482 Stockholm
2509 AA The Hague
1300-307 Lisboa Codex
Netherlands
Portugal
Spain
Sweden
Tel.00 31.7 03 59 02 21
Tel.00 35.12 13 60 10 11
Tel.00 34.915 66 34 00
Tel.00 46.855 34 30 00
Fax. 00 31.7 03 59 02 35
Fax. 00 35.12 13 63 90 47
Fax.00 34.915 62 80 23
Fax.0 0 46.855 34 30 99
