AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA
Brüsszel, 2008. március 3. (06.03) (OR. en)
7169/08
SOC 143 ECOFIN 95 EDUC 67 FELJEGYZÉS Küldi: Címzett: Elızı dok. sz.: Biz. jav. sz.: Tárgy:
a Tanács (Foglalkoztatás, Szociálpolitika, Egészségügy és Fogyasztói ügyek) az Európai Tanács 5984/08 SOC 63 ECOFIN 40 EDUC 35 + COR 1 16714/07 ECOFIN 519 COMPET 442 SOC 543 ENV 721 EDUC 224 RECH 433 ENER 326 ADD 2 Közös foglalkoztatási jelentés 2007/2008
A delegációk mellékelten kézhez kapják a Tanács (EPSCO) 2008. február 29-i ülésén elfogadott, az Európai Tanács részére annak 2007. március 13–14-én tartandó ülésére tekintettel benyújtandó 2007–2008-as közös foglalkoztatási jelentést.
________________
7169/08
tk/TK/nkf DG G II
1
HU
MELLÉKLET
Közös foglalkoztatási jelentés 2007/2008
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
2
HU
TARTALOMJEGYZÉK Közös foglalkoztatási jelentés 2007/2008............................................................................................ 2 1.
Összefoglalás: A reform elsı eredményei és a továbbra is fennálló nehézségek....................... 4
2.
Az Európai Foglalkoztatási Stratégia célkitőzéseinek megvalósításában elért elırehaladás ................................................................................................................................ 5
2.1. Teljes foglalkoztatottság............................................................................................................. 5 2.2. A munkahelyi minıség és termelékenység ................................................................................ 6 2.3. Társadalmi és területi kohézió.................................................................................................... 8 3.
A cselekvési prioritások végrehajtása......................................................................................... 8
3.1. Több ember ösztönzése a munkavállalásra és a munkaerıpiacon maradásra, a munkaerı-kínálat növelése és a szociális védelmi rendszerek korszerősítése ........................... 8 3.2. A munkavállalók és vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása................................. 11 3.3. A humán tıkébe való beruházás növelése a jobb oktatás és képzés révén............................... 13 4.
A több és jobb munkahely létrehozását célzó intézkedések elıtérbe helyezése ...................... 15
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
3
HU
1.
Összefoglalás: A reform elsı eredményei és a továbbra is fennálló nehézségek A kedvezı gazdasági környezet pozitív módon befolyásolta az európai munkaerıpiacokat. 2006-ban majdnem egy évtized óta elıször volt tapasztalható foglalkoztatás-intenzív növekedés. Az elmúlt évben közel 4 millió új munkahelyet teremtettek, a munkanélküliség pedig elérte az évek óta mért legalacsonyabb szintet. Ez részben a ciklikus váltakozásnak köszönhetı, ugyanakkor jó okunk van feltételezni, hogy az Európai Foglalkoztatási Stratégia és az integrált lisszaboni stratégia érezteti már hatását, valamint a strukturális reformok is kezdenek beérni. Ennek egyik legkézenfekvıbb jele a strukturális munkanélküliség közelmúltban tapasztalt visszaesése. A viszonylag kedvezı munkaerı-piaci kilátások ellenére továbbra is számos komoly nehézséggel kell számolni. Ezek közül a legsürgetıbb, hogy több tagállamban még mindig komoly problémát jelent a fiatalok munkanélkülisége, valamint hogy a fiatalkorúak nem részesültek arányos módon a gazdasági fellendülés elınyeibıl; 2006-ban körükben még mindig kétszer akkora volt a munkanélküliség mértéke, mint a teljes munkaképes népesség körében. Az EU-ban hat fiatalból egy – mintegy 7 millió fiatal – idı elıtt hagyja el az oktatási rendszert, és gyakorlatilag nem tapasztalható javulás az iskolázottsági szintek tekintetében sem. További erıfeszítésekre van szükség az európai foglalkoztatási célkitőzések eléréséhez. Ezen túlmenıen az európai munkaerıpiac továbbra sem képes megfelelı módon reagálni a globalizáció és az elöregedés kihívásaira. A strukturális munkanélküliség továbbra is túlságosan magas, így a foglalkoztatás elıtt álló akadályok leküzdése céljából az átfogó rugalmas biztonsági megközelítések keretében további intézkedéseket kell hozni az európai munkaerıpiacok javítása és az átállás megkönnyítése terén. Bíztató, hogy a tagállamok mintegy fele kialakította vagy épp kialakítja az átfogó rugalmas biztonsági megközelítéseket, ugyanakkor a megközelítések különbözı összetevıiben megfigyelhetı teljesítmények nem annyira pozitívak. A munkaerıpiac szegmentálódása számos tagállamban komoly problémát jelent, a válaszlépések pedig a meglévı általános munkaügyi szabályozások reformja helyett továbbra is az új belépıkre vonatkozó munkaerıpiaci szabályozások könnyítésére és a munkaszerzıdési formák sokféleségének elısegítésére összpontosítanak. A szociális biztonsági rendszerek reformja a nyugdíjreformra korlátozódott. A aktív munkaerı-piaci politikák személyre szabottabbakká váltak ugyan, de a kiadások ezen a téren 2000 óta csökkenı tendenciát mutatnak, mind a GDP-hez viszonyított arány, mind az egy munkavállalóra esı kiadás tekintetében. Végül az egész életen át tartó tanulásban való részvétel az EU szintjén alig emelkedett 2005 és 2006 során, a tagállamok felében pedig még csökkent is, a felnıttképzések eloszlása szintén egyenlıtlen. Ezek az adatok kiábrándítóak és figyelmeztetıek a jövıre nézve. A humán tıkébe történı beruházásnak a munkaerıpiac igényeit kielégítı, jelentıs növelésére van szükség ahhoz, hogy megszőnjön az EU és kulcsfontosságú globális vetélytársai között megfigyelhetı termelékenységi szakadék. Európának a több és jobb munkahely érdekében folytatnia kell a munkaerı-piaci reformokat. A munkanélküliekre és a bizonytalan foglalkoztatási helyzetben lévıkre különleges figyelmet kell fordítani. Az elöregedı Európának az intenzív versenyen alapuló világban több, nagyobb termelékenységet biztosító munkavállalóra van szüksége.
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
4
HU
2.
Az Európai Foglalkoztatási Stratégia célkitőzéseinek megvalósításában elért elırehaladás
2.1
Teljes foglalkoztatottság Foglalkoztatási célok A foglalkoztatás növekedése az erıs gazdasági fellendülésnek köszönhetıen 2006-ban felgyorsult és a kilencvenes évek óta a legerıteljesebb emelkedést produkálta, amelynek következtében az adott évben közel 4 millió új munkahely jött létre, a foglalkoztatás mértéke pedig 64,3%-ra nıtt. A foglalkoztatás emelkedése a termelékenység növekedésének egy évtizede nem tapasztalt felgyorsulása mellett zajlott le. A növekedés széleskörő volt, de csak néhány tagállamban tapasztalható jelentıs elırehaladás. A munkaerıpiac teljesítménye várhatóan a jövı évben is javul majd, és ez újabb elırelépést jelent majd a foglalkoztatási célok elérése felé. A 2006-os pozitív teljesítmény ellenére Európa még távol van a 2010-re kitőzött foglalkoztatási céloktól. A foglalkoztatás jelenlegi mértéke alapján a célok eléréséhez 2010-ig még további 20 millió munkahelyet kell teremteni. Az elırejelzések szerint 2008-ban 5,5 millió új munkahely jöhet létre1. Tartós erıfeszítések mellett a 2010-re kitőzött, 70%-os foglalkoztatást magában foglaló átfogó célkitőzés így elérhetı közelségbe került. Az idısebb munkavállalók továbbra is a foglalkoztatás-növelés egyik legnagyobb célcsoportját képezik. A 2006 végén mért 43,5%-os foglalkoztatási rátájuk mellett (amely 6,5%-kal marad el a 2010-re kitőzött céltól) még mindig jelentıs kihasználatlan kapacitások rejlenek az idısebb munkavállalók csoportjában, számuk pedig folyamatosan nıni fog a következı évtizedekben. A nemeket illetıen a nık foglalkoztatottsága majdnem minden tagállamban nıtt, így 2006-ra elérte az 57,2%-ot, ami már viszonylag közel van a 2010-re kijelölt 60%-os célkitőzéshez. 50%-os foglalkoztatási rátájukkal a további munkaerı-kínálat szempontjából továbbra is a fogyatékkal élı emberek körében található a legnagyobb kihasználatlan erıforrás. A munkanélküliség jelentısen csökkent, így a 2005-ben mért 8,9%-ról 8,2%-ra esett vissza 2006-ban, és ehhez a tendenciához majdnem az összes tagállam hozzájárult. A munkanélküliség visszaszorulása a nıket és a férfiakat egyaránt érintette, mivel a munkanélküliség mértéke esetükben 9%-ra, valamint 7,6%-ra csökkent. A munkaerı-piac jelenlegi stabil teljesítményét kiválóan jelzi, hogy a hosszú távú munkanélküliség mértéke két egymást követı évben 4%-ról 3,6%-ra csökkent. A fiatalok munkanélkülisége több tagállamban komoly problémát jelent. A fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség teljes mértéke csökkent az elmúlt évben, de ez elsısorban a tagállamok egy kis csoportjában megfigyelhetı jelentıs csökkenésnek köszönhetı. Ezzel szemben a fiatalok munkanélkülisége több más tagállamban nıtt 2004 óta. A fiatalok mindeddig nem részesültek kellı mértékben a kedvezı gazdasági körülmények elınyeibıl; körükben kétszer olyan magas a munkanélküliség mértéke, mint a teljes munkaképes népesség körében. Végül számos tagállam még mindig nem felel meg az új aktiválási célkitőzéseknek. Figyelembe véve, hogy ez a kérdés 2006 óta a lisszaboni prioritások között szerepel, valamint hogy a fiatal generációk milyen fontos szerepet töltenek be a jövı demográfiai kihívásainak leküzdésében, ezek a tendenciák továbbra is kiábrándítóak.
1
Európai Bizottság, Gazdasági elırejelzés, 2007 tavasza
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
5
HU
Strukturális reformok Több jel is arra enged következtetni, hogy az elmúlt évek során végrehajtott, munkaerıpiaccal kapcsolatos reformok éreztetik hatásukat2. A legmeggyızıbb bizonyíték ugyanakkor a strukturális munkanélküliség jelentıs visszaszorulása egész Európában3. Míg az 1997–2003as idıszakot viszonylag stabil és magas strukturális munkanélküliség jellemezte, ez 2004 óta egyharmadával csökkent és az elırejelzések szerint 2007-ben további visszaesés várható. Ez a szint ugyanakkor még mindig jóval magasabb, mint amely az EU fı vetélytársai esetében tapasztalható. Mindez rávilágít a foglalkoztatás elıtt álló jelentıs akadályokra. Az európai munkaerıpiacok még nem készültek fel kellıképpen a globalizáció és az elöregedés kihívásaira. További intézkedésekre van szükség mőködésük javítása és a munkaerı-piaci átmenetek megkönnyítése érdekében. 2.2
A munkahelyi minıség és termelékenység Termelékenység A globalizáció egyik fı kihívása, hogy a foglalkoztatás fenntartható növekedésének biztosítása érdekében még inkább szükség van a termelékenységbıl származó haszonra. Az EU munkatermelékenységének átlagos növekedése a nyolcvanas évektıl fogva csökkent, így az 1990-es évek második felében mért mintegy 2%-os szintrıl 2001–2003-ra körülbelül 1%ra csökkent. Az Egyesült Államok ugyanezen idıszakban fenn tudta tartani a termelékenység növekedésének átlagosan 2%-os mértékét. Ugyanakkor bizonyított, hogy a termelékenység növekedése terén Európában tapasztalt visszaesés trendje 2003 óta megfordult.
1. ábra: A GDP, a foglalkoztatottság és a munka termelékenységének növekedése (éves átlagok)
1. GDP 2. Foglalkoztatás 3. A munka termelékenysége (dolgozónként) 4. A munka óránkénti termelékenysége
1997-2000 EU27 USA 3.1 4.2 1.1 2.1 2.2 2.1 2.1
2001-2003 EU27 USA 1.5 1.6 0.3 0.0 1.1 2.0 1.6
2.7
2004-2006 EU27 USA 2.4 3.2 1.1 1.6 1.5 2.1 1.4
2.3
A munkatermelékenység fokozásának egyik fontos eszköze a humán tıkébe való beruházás, különösen az egész életen át tartó tanulás átfogó stratégiáinak kidolgozása révén. E tekintetben Európa lemaradásban van.
2
3
Ezek egyike a bérszínvonalak emelkedése. A jelenlegi gazdasági fellendülés keretében semmi sem gyakorolt komoly nyomást azokra a bérekre, amelyek jellegzetesen ciklikus módon nıttek. Európai Bizottság, AMECO adatbázis, ECFIN Fıigazgatóság
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
6
HU
2. ábra: A foglalkoztatás mértéke és az egész életen át tartó tanulásban való részvétel 2006-ban A foglalkoztatás mértéke százalékban
80 DK
75
NL SE UK
70
AT
CY EE IE DE LV
PT CZ
65
LT
FRLU
EL
60
BG RO
FI SI
ES EU27
BE SK IT HU
55
PLMT
50 0 Forrás: Eurostat SE: 2005
5
10
15
20
25
30
35
Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel százalékban
Az ábra azt mutatja, hogy van egy bizonyos összefüggés a foglalkoztatás mértéke és az egész életen át tartó tanulásban való részvétel között. Az ábráról az is leolvasható, hogy a foglalkoztatás nagyon magas szintjének eléréséhez az szükséges, hogy az egész életen át tartó tanulásban való részvétel mértéke meghaladjon egy bizonyos szintet. Az elmúlt években egyértelmő javulás volt tapasztalható a korai iskolaelhagyás csökkentése terén, ugyanakkor 2006-ban majdnem 7 millió fiatal hagyta el idı elıtt az oktatási rendszert. A fiatalok iskolázottsági szintjének emelése kapcsán megtett elırehaladás túlságosan lassú, az adatok 2000 óta csekély javulást mutatnak. A felnıttek részvételének mértéke 27 tagállamból 20-ban nem változott vagy csökkent 2004 óta. A részvétel aránya különösen a dél-európai országokban és a legtöbb új tagállamban alacsony. Egész Európában az idısebb munkavállalók részvételi aránya a legalacsonyabb. Alapvetı fontosságú, hogy Európa növelje a humán tıkébe való beruházást4. Megfelelı ösztönzıket és költségmegosztási mechanizmusokat kell ezért kidolgozni a vállalkozások, a hatóságok és a magánszemélyek részére.
4
Az USA és Japán például jelenleg kétszer annyit költ a felsıoktatásra, mint az EU.
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
7
HU
A munkahelyi minıség A munkahelyi minıség növelése iránti célkitőzésben elért elırelépés vegyes képet mutat5, a cél érdekében végrehajtott politikák pedig korlátozott mértékben valósultak meg. A munkahellyel rendelkezık szegénysége az EU munkavállalóinak 8%-át sújtja. Bár 2006-ban javulás volt megfigyelhetı a fiatalok képzettségi szintjét illetıen, a munkahelyi minıség egyéb elemei kapcsán, így különösen a bizonytalan állások és a biztos állások közötti átmenet, valamint a számos tagállamban jelenleg is erısödı tendenciát mutató munkaerı-piaci szegmentálódás csökkentése terén csak korlátozott mértékő elırehaladás történt. A felnıtteknek az egész életen át tartó tanulásban való részvétele, ami a munkahelyi minıség egyik kulcsfontosságú fokmérıje, továbbra is stagnál vagy csökken. 2.3
Társadalmi és területi kohézió A társadalmi kohézió elengedhetetlen a foglalkoztatás fenntartható növekedéséhez. 2007 során a tagállamok a szociális védelemre és a társadalmi integrációra alkalmazott nyitott koordinációs módszer keretében továbbra is a gyermekszegénység leküzdésére és megelızésére, valamint a munkaerıpiacról leginkább kiszorultak aktív integrációjára összpontosították politikáikat, egy olyan megközelítés segítségével, amely a jövedelemtámogatást az aktiválási politikákkal ösztönzi. A kedvezı gazdasági környezet ellenére a legtöbb országban nem csökkent a relatív szegénység, a foglalkoztatás mértéke a kiszolgáltatott helyzetben lévı csoportok esetében pedig korlátozottabb mértékben növekedett, mint a teljes munkaerıre vetítve. Az EU-ban a munkanélküli háztartásban élı felnıttek és gyermekek aránya 2000 óta változatlan, közel 10%. A szociális védelmi reformoknak szükség esetén javítaniuk kell a munkavállaláshoz kötött szociális juttatásokon. Ez a jól mőködı rugalmas biztonsági megközelítés egyik feltétele. A kedvezı gazdasági környezet nagymértékben hatott a régiók közötti egyenlıtlenségek mértékére, ami 2006 során tovább csökkent, különösen a munkanélküliség tekintetében. A régiók közötti egyenlıtlenségek a munkanélküliségre nézve még mindig jellemzıen nagyobbak, mint a foglalkoztatottság tekintetében, de 2001 óta így is egyharmadával csökkentek. Bár a tagállamok többségében a fenti tendencia az uralkodó, néhány tagállamban negatív folyamatok figyelhetık meg régiók közötti egyenlıtlenségek szempontjából.
3.
A cselekvési prioritások végrehajtása
3.1
Több ember ösztönzése a munkavállalásra és a munkaerıpiacon maradásra, a munkaerı-kínálat növelése és a szociális védelmi rendszerek korszerősítése A munka életciklus alapú megközelítésének elısegítése Továbbra is nagyon kevés tagállam rendelkezik a munka átfogó, életciklus alapú megközelítésével.
5
A munkahelyi minıség 10 dimenziójának részleteiért lásd: A munkahelyi minıség javítása: a legutóbbi eredmények vizsgálata, COM (2003) 728., 2003.11.26.
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
8
HU
Az aktív idıskort célzó stratégiák ösztönzése terén a közelmúltban sikerült haladást elérni, különösen a jogosultsági feltételek szigorítása és ezzel egyidejőleg a különösen nagy igénybevételt jelentı vagy veszélyes foglalkozások esetében a kompenzálás révén, az alkalmazottak továbbdolgozásának fokozott ösztönzése (BG, AT, FR, ES, DK, PT), valamint az idısebb és különösen a fogyatékkal élı munkavállalók munkalehetıségeinek növelése, továbbá a munkakörülmények javítása és a továbbképzési és szinten tartási lehetıségek biztosítása által. A munkaerı-piacról való kilépési átlagéletkor jelenlegi szintje (60,9 év) továbbra is jóval a 2010-es célszám alatt van. A nemek esélyegyenlısége terén elért eredmények vegyesek. A nık foglalkoztatási aránya erıteljesen nıtt, de négy tagállamban (EL, IT, MT és PL) még mindig 50% alatt marad. A foglalkoztatásra vonatkozó jelentéskészítéskor csak néhány ország használ szisztematikus módon nemenkénti bontású statisztikákat (AT, CY, DK, FR, EL, IE, LV, MT, PL, SE, SI). A nemek között a díjazás tekintetében fennálló különbségekben az elmúlt néhány évben nem mutatkozott csökkenés; azok mértéke az EU-ban átlagosan továbbra is 15 %. Ezen a téren eddig kevés ország tett konkrét lépéseket (AT, BE, DK, FI, FR, LU, NL, SE, SK, UK), és nem állapítottak meg új célszámokat a nemek között a díjazás tekintetében fennálló különbségekrıl szóló bizottsági közleménnyel összhangban. 1. kiegészítés: A fiatalok munkaerı-piaci integrációjának elmozdítása továbbra is az egyik legfıbb kihívás A fiatalok munkanélküliségi rátájának javulása 2000 és 2006 között csak a tagállamoknak körülbelül a felében volt megfigyelhetı. A fiatal férfiak 17,5 %-a és a fiatal nık 13,2 %-a még mindig legfeljebb alsó középfokú képzettséggel kerül ki az iskolákból. A legfeljebb 10 %-os célértéket eddig csak hat tagállam érte el. A viszonylag szerény eredmények ellenére számos ország fokozott erıfeszítésekrıl ad számot a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem terén. A szakpolitikai intézkedések 4 fı irányvonal mentén haladnak: Egyrészt a szakoktatási és szakképzési irányok javítása révén (AT, BE, LU, EE), a veszélyeztetett iskolaelhagyókat segítı egyedi iránymutatások által (BE, FR, DE, LU, SI), valamint a képzési komponenst is tartalmazó egyedi munkaszerzıdési programokkal (LU). Másrészt fokozott, személyre szabott útmutatás és álláskeresési támogatás (PT), valamint foglalkozási irányvonalak kialakítása (MT) révén. Harmadrészt: a munkáltatók szociális biztonsági hozzájárulásainak csökkentése (BE, ES, HU, SE), a gyakornoki helyek adózási kedvezményben való részesítése (AT, FR), valamint a hosszú ideje munkanélküli személyek felvétele esetére bértámogatás fizetése (DE) révén. Negyedrészt: a szociális vagy munkanélküli ellátások feltételrendszerének megerısítése (CZ) és a diákállások csökkentett adóztatása (FR) által.
A 2006. tavaszi Európai Tanács alkalmával a tagállamok megállapodtak, hogy a fiatal munkanélküliek számára 2007-re 6 hónapon belül, 2010-re pedig 4 hónapon belül kell tudniuk biztosítani egy „új kezdet” lehetıségét. A legfrissebb uniós adatok szerint mindössze 15 ország képes a kellı idıben biztosítani a fiatal munkanélküliek kétharmada számára az újrakezdést. Az e téren élen járó országok egy kis csoportjában az újrakezdés lehetısége szinte minden fiatal munkanélküli számára már munkanélkülisége elsı hónapjában biztosított (AT, FI, SE). Hét országban sikerült 80-90 %-os lefedettséget elérni (BE, FR, DE, IE, LT, NL, ES), míg négy ország csak 70-80 %-os lefedettséget tud biztosítani (HU, LV, LU, PT). A többi országra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre uniós adatok.
A munkahelyi és a magánélet összeegyeztetésének kérdése – legnagyobbrészt a gyermekgondozási ellátás javítása iránti elkötelezettség révén – bizonyos lendületre kezd szert tenni a tagállamokban (AT, DE, EL, LU, NL, PT, UK). Számos tagállam azonban még távol áll a gyermekgondozási célkitőzések elérésétıl, és a legtöbbjük meg sem említi azokat nemzeti stratégiájában.
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
9
HU
A befogadó jellegő munkaerıpiacok biztosítása, a munkavégzés vonzerejének növelése és a munkavégzés kifizetıdıvé tétele a munkakeresık, köztük a hátrányos helyzetőek és inaktívak számára Fokozott erıfeszítésekre került sor a munkaerıpiac peremén elhelyezkedık integrálása, valamint az „aktív bevonás” megközelítése keretében. Az alacsony képzettségő munkakeresık esetében a foglalkoztatási szolgálatok egyedi aktiváló intézkedéseket vagy elhelyezkedési támogatásokat alkalmaznak (MT, UK), míg az ıket alkalmazó (BG, DE) és a számukra képzést biztosító (BG, NL) munkaadók számára pénzügyi ösztönzıket hoznak létre. Egyes intézkedések konkrét képzési lehetıségek nyújtására irányulnak, amelyek megszervezésére vagy az állami foglalkoztatási szolgálatok révén, vagy a munka keretében kerül sor (AT, LT, BG, EE, BE). Néhány tagállam lépéseket tett a felnıttek alapvetı írniolvasni és számolni tanítására irányuló programok kialakítása és fejlesztése terén (FR, DK). A bevándorlók számára egyedi képzési programokat és nyelvtanfolyamokat biztosítanak (DE, SE, CY, DK, ES, AT, BE, PT), és kifejezetten erre a csoportra irányulnak a foglalkoztatási szolgálatok által nyújtott támogatással párosuló aktiválási intézkedések is (DK, ES, DE, AT, EE, PT, UK). SE és DK bértámogatási programokat vezetett be a bevándorlók és leszármazottaik foglalkoztatására vonatkozóan. Egyes tagállamok a bevándorlók gyermekeinek az oktatási rendszerbe való jobb integrálására irányuló lépéseket tesznek (LU, NL, PT), míg más, nagy bevándorlói aránnyal rendelkezı országok egyedi programokat indítanak azokra a földrajzi térségekre vonatkozóan, ahol nagy arányban élnek bevándorlók (FR, UK). Néhány országban a bevándorlást fontos tényezınek tekintik a munkaerı-piaci igényeknek való megfelelés szempontjából (ES, DK, IE), néhány tagállam pedig terveket készül összeállítani az ország magasan képzett bevándorlók számára való vonzóvá tétele céljából, valamint a munkavállalási és tartózkodási engedély megszerzésére irányuló eljárásoknak a munkaerıhiánnyal küzdı ágazatokban való egyszerősítése érdekében (SE, IE, AT, FI, EE, MT, BE, CY, DK, ES, LU, SI). Néhány tagállam növelte aktív munkaerı-piaci politikája kiadásait és hatékonyságát (AT) különösen a munkanélküli ellátásra való jogosultság feltételeinek szorosabbra főzése (PT, EL), a munkakeresési segítségnyújtás hatékonyságának növelése (BE, SK), a munkanélküliek célirányos képzése (AT) és a munkához kapcsolódó juttatások bevezetése (SE) révén. Egyes tagállamok az önfoglalkoztatásra is támogatást nyújtanak (DE, LT, EL, SK, LV, PT). Egyre nagyobb hangsúly helyezıdik a munkakeresık egyéni felelısségére (BE, MT, NL, SI, LU, UK, SE, DK, HU, PT), amelynek keretében fokozottabban feltételekhez kötöttek a munkanélküli ellátások, valamint nagyobb mértékben ellenırzik az álláskeresési tevékenységet és egyes esetekben az álláskeresı és a foglalkoztatási szolgálat között létrejött, jogokat és kölcsönös kötelezettségeket meghatározó szerzıdéseket is. Gyakran hangsúlyt kap az aktiválás helyi vagy regionális dimenziója, és számos tagország a munkakeresıket kiszolgáló különbözı ügynökségek közötti belsı együttmőködés javítására törekszik (NL, MT, HU, IE, SK, PT). A tagállamok ugyanakkor ritkán számolnak be a munkanélküliek „újrakezdésére” vonatkozó célszámokról vagy a hosszú távon munkanélküliként élık aktiválási célértékeirıl. Egyes országok alacsonyabbra állították az adóéket a munkaerı-piacon való részvételi arányok javítása és a munkahelyteremtés érdekében; helyenként ezt az alacsony jövedelmő társadalmi csoportok adóékének szőkítésére összpontosuló általános adócsökkentések révén (AT, FR, HU, IE, CZ, IT, MT, LT, SE), helyenként pedig az alacsony jövedelmeket terhelı adók közvetlen csökkentése révén (DK, FI, EL,NL, SI) hajtották végre. A legutóbbi években továbbá általános tendenciaként megfigyelhetı volt mind a munkaadók, mind a munkavállalók szociális biztonsági hozzájárulásainak csökkentése is (BG, BE, SE, MT).
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
10
HU
A fogyatékkal élık munkavállalási hajlandóságának javítása érdekében pénzügyi ösztönzıket alakítanak ki (IE, EE, SK), a munkaadóknak pedig támogatást nyújtanak a fogyatékkal élık alkalmazása és a munkahelyek szükségleteikhez való hozzáigazítása céljára (ES, MT, NL, SE, PL, IE, SI, AT, BG, LV, PT). A garantált álláshelyek és a támogatott foglalkoztatási lehetıségek kialakítása és fejlesztése céljából szintén folyamatban vannak bizonyos intézkedések (CZ, DK, ES, SE, SI, DE, LT, SK). A munkaerı-piaci igényeknek való megfelelés javítása A gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás valamennyi tagállam számára elismerten lényeges prioritás, bár azt az állami foglalkoztatási szolgálatok szintjén eltérı eszközökkel kezelik. Különbözı területeken került sor egyedi beruházásokra: szakképzés és szakoktatási minısítések (EE, IE, SI); képességfejlesztések (DK, PT, CY, IE) és a munkaadók bevonása (EL, IT, UK); a hátrányos társadalmi csoportokra irányuló adózási intézkedések (FR, FI); korcsoport, oktatási/végzettségi szint és a munkaerı-piacról való kiszorulás kockázatának való fokozottabb kitettség szerinti célirányos szolgáltatások (PT); a fogyatékkal élıkkel foglalkozó szolgálatok kibıvítése személyes segítségnyújtási rendszerré, valamint e szolgálatok megerısítése (SK); a munka és a magánélet kiegyensúlyozása (CY); a nıi és az idıskorú munkavállalókra (LT) vagy a fiatalokra (PL, SE) irányuló intézkedések; az állami és a magánszféra közötti partnerségek (BE, IT6). Ugyanakkor igen kevés kivétellel (lásd különösen: BE, IT) a tagállamokban nem sikerült lényeges haladást elérni a transznacionális mobilitás terén. A képzési igények elırejelzése terén ezzel szemben több tagállamban is (AT, DK, IE, EL, LT, LV, MT, PT) folyamatban van a munkaerı-piaci igények és a képzettségbeli hiányok elırejelzésére szolgáló infrastruktúrák kiépítése. 3.2
A munkavállalók és vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása A foglalkoztatás biztonságával összekapcsolódó rugalmasság elımozdítása és a munkaerıpiaci szegmentálódás csökkentése, kellı figyelemmel a szociális partnerek szerepére Bár a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének elımozdítása a 2005-ben elindított új ciklus elsı évében kevés figyelemben részesült, a körültekintı vizsgálat kimutatja, hogy a prioritások Európai Tanács általi megállapítása, valamint az azóta a rugalmas biztonságról folytatott széleskörő vita fontos fordulatot eredményezett, és növelte a rugalmas biztonsági politikai intézkedésekben rejlı elınyökkel kapcsolatos tudatosságot. Ma már Unió-szerte elismert, hogy a rugalmas biztonság egyike azoknak a központi jelentıségő megközelítéseknek, amelyek lehetıvé teszik a munkaerıpiac globalizációból adódó változásokra való reagálási képességének javítását és a munkaerıpiac szegmentáltságának csökkentését.
6
Az olasz nemzeti reformprogramban külön szakasz foglalkozik az állami foglalkoztatási szolgálatokkal, valamint azoknak az elmúlt hét évben lezajlott reformfolyamatával.
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
11
HU
2. kiegészítés A rugalmas biztonság növekvı szerepe A tagállamoknak mintegy fele mára kialakította átfogó rugalmas biztonsági megközelítését vagy dolgozik annak kialakításán, és ötvözi egymással a szerzıdésmódozatokkal, az egész életen át tartó tanulással, az aktív munkaerı-piaci szakpolitikákkal és a szociális biztonsági rendszerekkel kapcsolatos különbözı erıfeszítéseit. Ahhoz képest, hogy ez 2006-ban csak néhány tagállamról volt elmondható, jelentıs haladásnak tekinthetı. Több tagállam is beszámolt ezzel kapcsolatos terveirıl, többek között nemzeti
rugalmas biztonsági irányvonalak kialakítására vonatkozó kezdeményezésekrıl, valamint a szociális partnereikkel való együttmőködés keresésérıl vagy azok hozzájárulásának kérésérıl (pl: AT, FI, IE, IT, SI, FR). Az olasz kormány 2007. július 23-án megállapodást írt alá a szociális partnerekkel a szociális védelemrıl, foglalkoztatásról, versenyképességrıl és fenntartható növekedésrıl. A megállapodás magában foglalja a nyugdíjak, a szociális ellátások, a szerzıdésmódozatok, a munkahelyi ösztönzık, a munkaerı költsége és a képzés területét. A megállapodás a szociális védelem általánosabb, a munkaszerzıdések egyedi rendelkezéseitıl független lefedettségének biztosítására irányuló lépéseket is tartalmaz. Elıirányozza az ismétlıdı határozott idejő szerzıdések korlátozását, a hosszú távra szóló részmunkaidıs szerzıdések megkötésének ösztönzését és az egyszeri megbízási szerzıdéssel dolgozó munkavállalók védettségének javítását.
A rugalmas biztonsági intézkedések végrehajtása két irányvonal mentén zajlik. Egyrészt – mind belsı, mind külsı rugalmassági eszközök segítségével – intézkedések történnek a rugalmasság megerısítésére, annak érdekében, hogy a munkaerı-piacok dinamikusabbá váljanak és jobban tudjanak reagálni a változásokra. SI, EL, BG és RO például jelentésében beszámol arról, hogy hogyan kívánja ösztönözni a részmunkaidıs foglalkoztatást. SK, PL, LU és RO bevezette a távmunkát, mint nagyobb rugalmasságot kínáló munkavégzési formát. Egyes országokban az állandó munkaszerzıdések szabályozása mára már nagyobb teret enged a rugalmasságnak. Az egyszeri megbízási szerzıdéssel dolgozó munkavállalók munkaügyi védelmére vonatkozó jogszabályok változása viszonylag ritka. LV, BG, NL és RO esetében kísérletek történnek e jogszabályok egyszerősítésére, bár a politikai eredmények néha bizonytalanok. Több országban folyamatban vannak bizonyos, a szociális biztonság kibıvítésére vonatkozó kezdeményezések. Meglehetısen gyakori a munkaügyi törvénykönyvek felülvizsgálata (AT, BG, CY, CZ, EE, FI, FR, HU, IT, LT, LU, NL, PL, PT, RO, SK, SI, SE), de annak jellege fokozatosan változni látszik. Az új szerzıdéstípusok bevezetése révén történı rugalmasságnövelés helyett egy kiegyensúlyozottabb, az ideiglenes szerzıdéssel dolgozók számára nagyobb biztonságot jelentı megközelítés felé való elmozdulás tendenciája figyelhetı meg. MT, SK, HU, NL, CY, IE és IT továbbfejleszti a részmunkaidıben vagy határozott idejő szerzıdéssel dolgozó munkavállalók szociális védelmét biztosító rendelkezéseket. Az ideiglenes ügynökségi munka szabályozása FI, AT és BG esetében a szakpolitika egyik központi kérdése. Egyes országok a határozott idejő szerzıdések sorozatosan ismétlıdı alkalmazásának korlátozására törekszenek (CZ, FI, IT, NL). Lassan kezd formát ölteni a passzívtól az aktív munkaerı-piaci politikák irányába való elmozdulás (pl. a munkakeresési támogatás növelése, az ellátások feltételhez kötöttségének fokozása vagy az adózási és ellátási rendszerek megreformálása annak érdekében, hogy a „munka kifizetıdıvé váljon”.) A nyitott végő szerzıdéssel dolgozók átmeneti biztonsága nem igazán elismert, mint megoldandó kérdés. A foglalkoztatásbiztonság tágabb koncepciója helyett inkább a munkahely biztonságára koncentráló hagyományos hozzáállás még mindig igen élénken jelen van, bár a szakpolitika erıfeszítései a nagyobb vállalati átszervezések kivitelezésére korlátozódnak. 7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
12
HU
A szegmentáltságra való összpontosítás szintén kifejezett célként jelenik meg egyes országokban; ES például ösztönzıket dolgoz ki a munkaadók számára, hogy állandóvá alakítsák a korlátozott idejő szerzıdéseket. Összességében ugyanakkor a munkaerı-piacok szegmentáltsága továbbra is kezelendı probléma, különösen a nıi munkavállalók esetében, akik még mindig alacsony minıségő álláshelyekkel, valamint gyengébb alkalmazási feltételekkel és szociális biztonsággal szembesülnek. A 27 tagú EU-ban 2000 és 2006 között 12,2 %-ról 14,1 %-ra emelkedett az ideiglenes szerzıdéssel rendelkezı munkavállalók részaránya, míg a részmunkaidıs szerzıdéssel dolgozók aránya 16,8 %-ról 18,1 %-ra nıtt. A szegmentálódás egy másik vonatkozása a be nem jelentett munka magas aránya (IT, EL, SK, HU, LV, LT, SI, RO, BG). A magas arányú be nem jelentett munkavégzés által érintett országok többsége figyel erre a problémára, és a munkaügyi felügyelıségek megerısítésére, vagy a munkaviszonyok legalizálása érdekében egyéb ellenırzési vagy felügyeleti intézkedésekre és ösztönzıkre koncentrál (EL, HU). A munkaügyi szervezetek modernizálására törekvı szakpolitikák meglehetısen csekély figyelemben részesülnek a tagállamokban. Igen elterjedtek a munkaidı kezelésével kapcsolatos újítások (DE, LU). Csak igen kevés ország dolgozik átfogó megközelítés kialakításán az olyan magas színvonalú munkahelyek kialakítása érdekében, ahol a munkavállalókkal szembeni komolyabb követelmények és a rájuk háruló nagyobb felelısség nagyobb munkahelyi önállósággal ötvözıdik (FI, SE). A munkaerıköltség fejlesztésének és a bérszabályozás mechanizmusának foglalkoztatásbarát biztosítása A foglalkoztatásbarát szakpolitikának a magas foglalkoztatottság elérése és az infláció kordában tartása érdekében támogatnia kell a bérek termelékenységgel összhangban történı szabályozását. A tagállamok ezt az egyensúlyt nagyrészt sikeresen biztosítják. A bérek rugalmasságával nem foglalkoznak széles körben, bár egyes országok – szociális partnereikkel együttmőködésben – olyan bérmegállapítást szorgalmaznak, amely vállalati szinten tükrözi a termelékenységbeli eltéréseket. Széles körben történnek erıfeszítések a nem bérjellegő munkaerı-költségek csökkentésére, és ezek különösen a fiatalokra és a fogyatékkal élı munkavállalókra összpontosulnak. 3.3
A humán tıkébe való beruházás növelése a jobb oktatás és képzés révén A humán tıkébe történı beruházás kiterjesztése és javítása A legtöbb tagállamban továbbra is kihívást jelent a hatékony és méltányos eredmények elérése érdekében a humán tıkébe való beruházás. Az oktatásra fordított állami kiadások teljes összege az EU-ban 2000 és 2003 között a GDP arányában 4,7 %-ról 5,2 %-ra nıtt, azt követıen azonban 2004ben ismét 5,1 %-ra csökkent. Az oktatási intézményekre fordított magánberuházások üteme a GDP arányában véve hasonlóképpen lassult 2004-ben. Az Európai Szociális Alap (ESZA) a jelenlegi programozási idıszakban körülbelül 34,3 milliárd eurót fog beruházni a humán tıke fejlesztésébe és az egész életen át tartó tanulási rendszerekbe. A legtöbb ország haladást ért el az egész életen át tartó tanulás átfogó, az oktatás és képzés minden rendszerére és szintjére kiterjedı stratégiáinak meghatározásában. Alapvetı fontosságú, hogy azokban az országokban, ahol még nem fogadtak el ilyen, egész életen át tartó tanulási stratégiát, ott sürgısen sor kerüljön erre. Minden országban rendelkezésre állnak az azon területekre vonatkozó intézkedések, amelyekre uniós referenciaértékeket határoztak meg: korai iskolaelhagyók számának csökkentése, valamint a középiskolai tanulmányok befejezéséhez kapcsolódó eredmények javítása és a felnıttek egész életen át tartó tanulásban való részvételének növelése. Bár a legtöbb ország meghatározott bizonyos nemzeti szintő mennyiségi célértékeket (BE, DK, CY, EE, EL, ES, FI, FR, HU, IE, LT, LV, MT, PL, PT, RO, SI, SK), a 2000 óta tapasztalható szerény elırelépés nem elegendı a 2010-re meghatározott uniós célértékek eléréséhez.
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
13
HU
A huszonhét tagú EU-ban minden hatodik 18 és 24 év közötti korú fiatal (15,3 %) továbbra is legfeljebb alsó középfokú végzettség birtokában hagyja el az iskolát (férfiak: 17,5 %, nık: 13,2 %), és ezt követıen semmilyen oktatásban vagy képzésben nem vesz részt. Az eddigi haladás nem elegendı az EU 10 %-os referenciaértékének 2010-ig történı eléréséhez. E célértékhez képest 2006-ban több országot is (ES, IT, MT, PT) még mindig igen magas szint jellemzett (20 %), sıt, egyes országokban (ES, LU, SE, SK) 2000 óta ténylegesen romlott a teljesítmény. A középfokú végzettségi szint javításában szintén történt bizonyos elırelépés, amely azonban nem elegendı azon célkitőzés eléréséhez, hogy 2010-re a huszonkét éveseknek legalább 85 %-a sikeresen elvégezze középiskolai tanulmányait. A felnıtteknek az egész életen át tartó tanulásban való részvétele sem követi már a 12,5 %-os uniós referenciaérték 2010-ig történı eléréséhez vezetı utat. 2006-ban a 25 és 64 év közötti európaiaknak átlagosan 9,6 %-a vett részt oktatási és képzési tevékenységben (férfiak: 8,8 %, nık: 10,4 %), ami valamivel kevesebb a 2005-ös átlagnál. Az inaktív és munkanélküli személyek, az idısek és az alacsony végzettségőek részvételi aránya továbbra is alacsonyabb. Az idısebb munkavállalók részvétele továbbra is csak a teljes részarány felét teszi ki, és a magas végzettségő felnıttek esetében továbbra is több mint hatszor olyan valószínő, hogy részt vesznek az egész életen át tartó tanulásban, mint az alacsony képzettségőekében. A szakpolitika nagyrészt arra összpontosít, hogy megtalálja azokat az eszközöket, amelyekkel elérhetı, hogy a munkaadók beruházzanak a képzésbe és alkalmazottaikat az abban való részvételre motiválják. Több tagállam is úgy látja, hogy a munkaerı kevésbé képzett és középkorú rétegének az új készségek megszerzésére való motiválása különösen nagy kihívás. Számos intézkedés adócsökkentés vagy a képzésbe beruházó munkaadók számára támogatás nyújtása formájában pénzügyi ösztönzıket tartalmaz (MT, ES, EE, BG, DE, NL, IE, DK, BE, LV), egyes országok azonban az oktatásból való kilépés feltételeinek egyszerősítésére vonatkozó kezdeményezéseket is tettek (AT, LU). Néhány tagállamban kiemelik és hangsúlyozzák a szociális partnerek között az egész életen át tartó tanulási stratégiák végrehajtásáról létrejött megállapodások szerepét (DK, FR, PL, NL). Az oktatási és képzési rendszereknek az új szaktudásbeli követelményekre figyelemmel történı kiigazítása Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a korai oktatás számos tagállamban növekvı figyelemben részesül különösen az egész életen át tartó tanulás alapjainak kialakításakor, valamint az olyan állampolgárok oktatáshoz való hozzájutásának megkönnyítésében, akik kevésbé kedvezı társadalmi háttérrel rendelkeznek vagy bevándorlók. A tagállamok közül némelyik a tananyagon (DE, DK), a minıségértékeléseken (ES, LT), az iskolaelıkészítı oktatók kapacitásának építésén (CZ) és létszámuk növelésén (DK, HU, MT, NL, SE, SK, UK) dolgozik. Mások a kötelezı oktatást az iskolaelıkészítı szint egyes részeire is kiterjesztik (CY, DK, EL, PL). Az iskolaelıkészítı oktatás megerısítése kulcsfontosságú intézkedés az oktatási és képzési rendszerek hatékonyságának és méltányosságának javítása szempontjából. A nemzetközi mobilitás, valamint az oktatás és képzés különbözı ágazatai közötti átjárhatóság megkönnyítése érdekében az országok többségében folyamatban van az európai képesítési keretrendszerrel összhangban lévı nemzeti képesítési keretrendszerek bevezetése vagy kidolgozása. Ezek fontos eszközei a rugalmas tanulmányi pályák biztosításának, amit számos országban elısegít a nem formális és az informális tanulás validálására szolgáló rendszerek folyamatban lévı létrehozása (AT, BG, CY, CZ, EE, ES, IT, LT, LV, LU, PL, RO, SE, SK, UK), míg más országokban ezek a rendszerek már rendelkezésre állnak (BE, DK, FI, FR, IE, NL, PT, SI). E téren a kihívást az e rendszerek kísérleti alkalmazásától a nemzeti képesítési rendszerekben – és ezen belül például a felsıoktatásban való részvétel lehetısége tekintetében – való teljes körő alkalmazásukig való eljutás jelenti.
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
14
HU
Ezen eredmények mellett nagyobb figyelmet fordítanak a képzési programokban szerzett tanulási eredményekre és azon képesítésekre, amelyek segítenek abban, hogy mind a szakoktatás és szakképzés, mind a felsıoktatás jobban megfeleljen a munkaerıpiac igényeinek. A szakmai gyakorlat és a munkahelyi tanulás ismételt középpontba helyezése ellenére további erıfeszítéseket kell tenni a szakoktatás és szakképzés minıségének javítására és vonzóvá tételére. Kevés javulás tapasztalható a jövıbeli készség- és képesítésigények elırejelzése terén, bár néhány ország igyekezett javítani infrastruktúráján (AT, EL, LT, LV, MT, PT). A tagállamoknak több nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a nemzetközi mobilitás megkönnyítésére is. A mobilitás még mindig sokkal elterjedtebb a felsıoktatásban, mint a szakoktatás és szakképzés esetében. Mivel a tanárképzés minısége lényegileg befolyásolja a tanulók teljesítményét, szintén több figyelmet kell fordítani a tanárképzésre és, különös tekintettel a tanárok folyamatos továbbképzésére és szakmai fejlesztésére. Végül több ország (DE, EE, EL, FI, UK) is dolgozik felsıoktatási kiválósági központok létrehozásán, ugyanakkor az ilyen kezdeményezések keretében a kutatás és a tudástranszfer mellett nagyobb figyelmet kell fordítani az oktatásra, valamint javítani kell az egyetemek és az üzleti vállalkozások közötti együttmőködést. 4.
A több és jobb munkahely létrehozását célzó intézkedések elıtérbe helyezése Az emberekbe való beruházás és a munkaerıpiacok modernizálásának kiemelt területeit alapul véve, az intézkedéseknek területekre kell összpontosítaniuk. •
A tagállamoknak az elfogadott közös elvekkel összhangban ki kell fejleszteniük és végre kell hajtaniuk a „rugalmas biztonságot” célzó hatékony megközelítéseket. A rugalmas biztonsággal kapcsolatos missziónak hozzá kell járulnia ehhez. Fontos az egymástól való tanulási programok megerısítése, mert ezáltal a tagállamok a maguk javára fordíthatják egymás tapasztalatait. A szemléltetı példák hasznos referenciaként szolgálnak e folyamatban.
•
Az EU munkaerıpiacának reagálnia kell a változó globális tendenciákra. A humántıkébe történı beruházás a munka életciklus alapú megközelítésével együtt döntı fontosságú a kreativitás és az innováció teljes kiaknázásához. Nagyobb erıfeszítésekre van szükség, hogy a készségek iránt a jövıben támasztott igények elırejelzése révén biztosítható legyen a munkaerı olyan termelékenyebb munkahelyekre történı újraelosztása, ahol az európai gazdaság viszonylagos elınnyel bír. E szempontból fontos az új munkahelyekhez szükséges új készségeket célzó megközelítés végrehajtása. Figyelembe kell venni az EU éghajlat-változási politikájának a foglalkoztatásra és a „zöld munkahelyek” teremtésére gyakorolt hatását.
•
Az inaktív és a munkaerıpiac peremére szorult embereknek különös odafigyelésre van szükségük a szegmentálódás leküzdése, a befogadó munkaerıpiacok elısegítése és a leszakadás elkerülése érdekében. A szegénység leküzdéséhez a munkaerı-piaci politikákat aktív integrációs stratégiával kell ötvözni. Megfelelı ösztönzık révén vonzóbbá kell tenni munkát a segélyeknél. A kiegyensúlyozott megközelítést jellemezhetik egyénre szabott intézkedések, megfelelı minimálbérek vagy a bérek adóhányadának célzott csökkentése. Nagyobb erıfeszítéseket kell tenni az alacsonyan képzettek lehetıségeinek bıvítése és a foglalkoztatási státus felfelé irányuló változásának támogatása terén.
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
15
HU
•
Az idısebb munkavállalók, a fiatalok, a külföldön születettek és a fogyatékkal élık foglalkoztatási rátájának növekedése nagyon fontos ahhoz, hogy Európa sikeresen integrálja a munkaerıpiacon kívül rekedt személyeket és ellensúlyozza az idısödı népesség hatásait. A nemek közti egyenlıség dimenzióját hatékonyabban kell figyelembe venni a tagállamok foglalkoztatási politikájában. A fiatalok foglalkoztatása sürgetı kérdés. A fiatalok helyzetének változása azt mutatja, hogy az egymástól való tanulás lehetısége a fiatalok foglalkoztatását elısegítı politikák alapja és ösztönzıje. A korai iskolaelhagyás csökkentése, valamint az oktatás és a foglalkoztatás közötti átmenet javítása továbbra is rendkívül fontos. A munkaerıpiacra való belépés megkönnyítéséhez szükség van a kereslet és a kínálat egymáshoz való közelítésére.
•
Az Európai Uniónak továbbra is támogatnia kell a földrajzi és foglalkoztatási mobilitást. A jövıben a szociális jogok hordozhatóságát is figyelembe kell venni.
•
A gazdasági migráció szerepet játszhat a munkaerıpiac szükségleteinek kezelésében, és hozzájárulhat a készségek hiányának csökkentéséhez. A harmadik országokból való bevándorlás társadalmi és a foglalkoztatásra gyakorolt hatását ezért a Bizottság közös bevándorlási politikáról szóló javaslatai értelmében kell kezelni.
•
A megújított szociális menetrendre vonatkozó, 2008 közepéig benyújtandó bizottsági javaslatnak fel kell vázolnia azokat az elképzeléseket és konkrét intézkedéseket, melyek lehetıvé teszik, hogy a közösségi szinten elérhetı valamennyi eszközt felhasználva kezelhetık legyenek az EU-t érintı munkaerı-piaci és társadalmi kihívások. A szociális menetrend kiemelt szerepet játszik a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia szociális dimenziójának erısítésében, és abban, hogy az egységes piacon a szabad mozgás elve jobban összhangban legyen a társadalmi normákkal és a munkavállalók jogaival.
•
A siker kulcsa a szerepvállalás. A szociális partnereknek és más érintett feleknek a reformprogram folytatásába történı aktív bevonásához további erıfeszítésekre van szükség.
_________________
7169/08 MELLÉKLET
tk/TK/nkf DG G II
16
HU
