A SZOMATIKUS FEJLŐDÉS, A TESTÖSSZETÉTEL ÉS A MOTORIKUS TELJESÍTMÉNY VÁLTOZÁSA ALSÓ TAGOZATOS FIÚKNÁL

SEMMELWEIS EGYETEM DOKTORI ISKOLA

A SZOMATIKUS FEJLŐDÉS, A TESTÖSSZETÉTEL ÉS A MOTORIKUS TELJESÍTMÉNY VÁLTOZÁSA ALSÓ TAGOZATOS FIÚKNÁL Készítette: MÉSZÁROS ZSÓFIA Témavezető: Dr. MÉSZÁROS JÁNOS egyetemi tanár

Hivatalos bírálók:

Dr. Bánhidi Miklós Ph.D., főiskolai tanár Dr. Tóth László Ph.D., egyetemi docens

A Szigorlati Bizottság: Dr. Sipos Kornél CSc., egyetemi tanár, elnök Dr. Pucsok József DSc., egyetemi tanár, tag Dr. Barabás Anikó CSc., egyetemi docens, tag Dr. Szabó Tamás CSc., intézet igazgató

BUDAPEST, 2010

Tartalomjegyzék 1. fejezet. A SZOMATIKUS FEJLŐDÉS TÉNYEZŐI

5

1.1 Biológiai tényezők

5

1.2 A negatív példa és kockázatai

6

1.3 A probléma jelentősége

7

1.4 Célkitűzés és kérdések

9

1.5 Hipotézisek

9

1.6 Korlátozó tényezők

11

2. fejezet. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

12

Bevezetés

12

2.1 A hazai kinantropometriai növekedésvizsgálatok kivonatos eredményei

13

2.2 A növekedés és a szervfejlődés genetikai meghatározottsága

14

2.3 A fizikai aktivitás korfüggése, a fizikai aktivitás és a növekedés

19

2.3.1 A spontán aktivitásra ható biológiai tényezők

19

2.3.2 A fizikai aktivitás és a növekedés

21

Testmagasság

21

Testtömeg és testösszetétel

22

Morfológiai alkat

22

Csont- és izomszövet

23

2.3.3 A gyermeksport hatásai

24

2.4 A tápláltsági állapot, a malnutritio hatásai

25

2.5 Az irodalmi adatok alapján megfogalmazott általánosítások

27

3. fejezet. ANYAG ÉS MÓDSZEREK

30

3.1 Vizsgált személyek

30

3.2 Alkalmazott módszerek

32

3.2.1 Antropometriai eljárások

32

A testi felépítés jellemzése

32

A tápláltsági állapot jellemzése

34

A morfológiai életkor becslése

34

3.2.2 A fizikai teljesítmény jellemzése

36

3.2.3 A matematikai statisztikai analízis módszerei

37

2

4. fejezet. EREDMÉNYEK

38

Bevezetés

38

4.1 Az antropometriai jellemzők változása

38

4.1.1 A testmagasság és a testtömeg

38

4.1.2 A tápláltsági állapot változása

41

4.1.3 A növekedési típus változása

45

4.2 A motorikus teljesítmények változása

49

4.3 A motorikus és szomatikus fejlődés jellemzése integrált paraméterekkel

55

5. fejezet. MEGBESZÉLÉS

59

Bevezetés

59

5.1 Az antropometriai jellemzők mintánkénti különbségeinek értelmezése

60

5.1.1 A testmagasság és a testtömeg

60

5.1.2 A tápláltsági állapot

61

5.1.3 A morfológiai alkat

64

5.2 A motorikus teljesítmények különbségeinek elemzése

66

5.3 A szomatikus és a motorikus fejlődés jellemzése összevont mérőszámokkal

69

6. fejezet. KÖVETKEZTETÉSEK

73

Összefoglaló

78

Abstract

79

Köszönetnyilvánítás

80

Mészáros Zsófia könyvtári adatlapon szereplő tudományos közleményei

81

A disszertáció témájában megjelent közlemények

81

A disszertáció témájához kapcsolódó közlemények

81

Egyéb közlemények

82

Mészáros Zsófia könyvtári adatlapon nem szereplő közleményei

82

Felhasznált irodalom

86

3

A disszertációban szereplő táblázatok jegyzéke 1. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: testmagasság

39

2. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: testtömeg 40 3. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: testtömegindex

42

4. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: relatív testzsírtartalom

44

5. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: metrikus index

46

6. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: plasztikus index

48

7. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: 30m futás 50 8. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: helyből távolugrás

52

9. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: kislabdahajítás

53

10. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: 400m futás

54

11. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: Cooper-teszt

55

12. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: a teljesítményt együttesen minősítő pontszám

56

13. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: morfológiai életkor

57

4

1. fejezet. A SZOMATIKUS FEJLŐDÉS TÉNYEZŐI 1.1 Biológiai tényezők Napjainkban már szinte tankönyv ízű evidencia az, hogy az egyedfejlődés folyamatában, azaz a kialakuló mennyiségi és minőségi változások jól szabályozott és egymásra épülő sorozatában, alapvetően az egyed genetikai tulajdonságai a meghatározók. Ez a szigorú biológiai determináció egészséges fejlődésmenet esetén kiterjed többek között: - a test méreteinek és arányainak korfüggő változásaira, - a testösszetétel életkoronkénti különbségeire, - a méret- és testarány-változások tempójára, - a motorikus teljesítmények egyénre jellemző szintjének spontán (tehát edzéshatások nélküli) kifejlődésére, - valamint a változásokat stimuláló, vagy éppen kisebb-nagyobb mértékben fékező, és alapvetően külső környezetből származó hatások iránti (gyakran jelentős) egyéni érzékenység-különbségre is (Kemper, 1995; Goldspink és Yang, 2001; Rankinen et al., 2002). Az ontogenezis folyamatában kialakuló tulajdonságok megnyilvánulása azonban függ attól is, hogy az adott jellemző vagy jelleg öröklődése milyen típusú. A poligénes öröklésmenetű tulajdonságok érvényre jutásában a külső környezet hatásai lényegesen erősebbek lehetnek, mint például monogénes meghatározottság esetén (Malina, 2000). A külső környezet hatótényezői viszont nagyon sokrétűek, és Magyarországon még napjainkban is általánosnak tekinthetjük azt, hogy e hatások különböző mértékben korlátozzák, vagy éppen kifejezetten fékezik a kódolt információk maradéktalan manifesztációját. Ez a hatás jól nyomon követhető Mészáros és munkatársai (2001), valamint Tóth és Eiben (2004) közleménye alapján. Az egymást követő gyermeknemzedékek bizonyítottan magasabb termete ugyanis nem magyarázható a hazánkban élő népesség

5

génkészletének hirtelen megváltozásával. A különbségek okai tehát a környezetben keresendők, vagyis az adatok ismeretében azt feltételezhetjük, hogy valamilyen mértékben csökkentek a retardáló hatások. Ez bizonyos mértékben „megnyugvást” is eredményezhet, hiszen az életkörülmények (ha lassan is), közelednek a biológiai optimumhoz. Más a megítélés abban az esetben, ha a termet több szerző által leírt folyamatos és pozitív szekuláris trendjét a gazdaságilag fejlett országokban tapasztalttal hasonlítjuk össze. Ogden és munkatársai (2004) hangsúlyozzák, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a generációk közötti testmagasság különbség sem a felnőtt, sem pedig a gyermeknépesség mintáinál már közel 20 éve nem bizonyítható. A két látszólag ellentmondó adat elsősorban tehát arra utal, hogy Magyarországon még mindig jelentős a környezet retardáló hatása, és a mért adatok alapján nem is becsülhető a stagnálás időpontja. 1.2 A negatív példa és kockázatai A minta, a minta közvetítés és követés hosszú ideig a pedagógia és pszichológia illetékességi körébe tartozó fogalmak voltak, de szem előtt kell tartanunk, hogy ezek a hatások jól jellemezhetők a gyermekek humánbiológiai jellemzői alapján is. A gyermek, ha nem is tudatosan, de mintakövető. Milyen példát kínál tehát követésre a magyar felnőtt társadalom? A felnőtt népesség egészségi állapotát, egészségtudatos magatartását már évtizedek óta csak negatív jelzőkkel minősíthetik az elemzők (Gál, 2008). Az ország lakosainak a száma (a populáció vitális státusának az egyik jellemzője) már több mint 30 éve folyamatosan fogy, a morbiditási ráta nő, a születéskor várható élettartam messze (6-8 évvel) elmarad a nyugat-európai országokban jellemzőtől (Kopp és Kovács, 2006). Az elemzések tanúsága szerint az egészségi állapot értékelhetően romlik az életkorral és a családok kedvezőtlenebb gazdasági helyzetével. Lehet vitatni az ilyen vizsgálatokhoz általánosan használt, önkitöltős kérdőívek megbízhatóságát és reprodukálhatóságát (Vuori, 2010), lehet, hogy a kritikák nem is megalapozatlanok, de a soksok egybehangzó eredmény (Falussy, 2004; Gáldi 2004; Kopp és Réthelyi, 2004; Kopp és Kovács, 2006; Szántó és Susánszky, 2006; Gál 2008) bizonyító ereje nem vonható kétségbe. A modern társadalmakban egyre több vizsgálat központi kérdése az életmód, mint környezeti hatás. Ez valószínűen nem véletlen, hiszen a civilizációs és az urbanizációs betegségek hátterében leggyakrabban az életmód anomáliái bizonyíthatók. A ma-

6

gyar lakosság életmódjához csak az egészségtelen jelző illeszthető fenntartás nélkül. Ennek okai: a biológiai igényeket tartósan meghaladó energiabevitel, a hipoaktivitás, a rendszeres alkoholfogyasztás, a folyamatos stressz, a nem megfelelő stresszkezelés, a dohányzás, stb. (Szántó és Susánszky, 2006). A felnőttek egy része tisztában van azzal, hogy az egészség védelme és karbantartása érdekében a legtöbbet az egyén tehet, de az életmód jellemzői arra utalnak, hogy az evidencia verbálásával az egyén lehetőségeit maximálisan kimerítette. A gyermekek elé állított minta (példa) tehát nem pozitív és főleg nem követendő. Ez a negatív minősítés annak ellenére tartható, hogy egy viszonylag széles spektrumú vizsgálatban a megkérdezettek 23%-a kitűnőnek vagy nagyon jónak, 35%-a pedig jónak minősítette egészségi állapotát (Gál, 2008). Lehet, hogy mégis van némi igazság alapja Vuori (2010) kritikájának? Nem kedvezőbb a kép abban az esetben sem, ha a fiatal felnőttek (akik a közeli jövőben már mintaközvetítők lesznek) mért jellemzői alapján fogalmazunk meg következtetéseket az egészségtudatos életmódról. Kiss és munkacsoportja (2008; 2009) egyetemisták testzsírtartalmát és kardio-respiratorikus állóképességét elemezve megállapította: A medikák és a medikusok testtömeg-relatív depózsír tartalma egyik évfolyamban sem kevesebb, mint a műszaki egyetemistáké, továbbá aerob teljesítményük nagyon mérsékelt, és szintén nem különbözik a nem egészségprofilú képzésben résztvevőkétől. Ez a statisztikai értelmezés szerint nagy elemszámú csoportok összehasonlítása után kapott eredmény többek között azért is riasztó, mert munkacsoportunk tapasztalatai szerint (Szakály et al, 2007) a felsőfokú tanulmányok befejezését követő 5 év során a fiatal felnőttek fizikai aktivitása és aerob teljesítménye szignifikánsan csökken, testzsírtartalma pedig drámaian nő, közérzete romlik. Következtetésünk nem lehet más: A mért eredmények (F%, futási idő, VO2, morbiditási ráta) szoros összhangban vannak egymással, de biológiai tartalmuk (ezen keresztül talán súlyuk is) értékelhetően eltérő az önbevallás eredményeitől. A humánbiológiai megítélés tehát mindkét alapon negatív, mintaként nem állítható. 1.3 A probléma jelentősége A fejezet előző oldalain jelzett hatásokkal sem a genetikai, sem pedig a környezeti tényezők kizárólagosságát nem kívánjuk sugallni, rövid bemutatásukkal inkább a valós helyzet, és főleg az együtthatás jelentőségére akartuk felhívni a figyelmet. Hibás

7

egyszerűsítés lenne azonban, ha a külső környezet minden hatótényezőjét azonos súlyúnak ítélnénk. Ugyanis nem szűk réteget képvisel Magyarországon azon családok öszszessége, melyben az egy főre jutó jövedelem alapján a valódi szegénység már joggal feltételezhető. A jövedelem-viszonyokra és a munkanélküliség gazdasági évenkénti relatív gyakoriságára vonatkozóan rendelkezésre áll a tudományos elemzéshez háttéranyagul szolgálható közlemény (KSH, 2005; 2006, 2007). A valódi szegénységre vonatkozó becslések többsége azonban megbízhatatlan, vagy a tudományos elemzésben azért nem használható, mert a módszer és a forrás pontos megjelölés nélkül készült szóbeli közlés. Az elektronikus médiában szinte heti gyakorisággal hallható „adat”, amely szerint a szegénység következményei Magyarországon az iskoláskorúak 15-30%-át érintik. Az adatok, még ha megalapozottak is, nem függetlenek a becslés (de főleg a közlés) céljától. Például: a Magyar Köztársaság Országgyűlésének plenáris ülésén (melyet egy országos TV-csatorna egyenesben közvetített), 2006 tavaszán, néhány perc időkülönbséggel elhangzottak tanúsága szerint: - „250 ezer iskolás gyermek éhezik” (kormánypárti becslés), - „350 ezer iskolás gyermek éhezik” (ellenzéki becslés). A 100 ezer fő differencia azonban olyan nagy különbség, hogy egyszerre a két becslés eredménye nem is lehet igaz. Amennyiben a valós gyakoriság jobb esetben a kettő között van, a társadalom bizonyítványa akkor is egyértelműen elégtelen, hiszen ez azt jelenti, hogy minden 5-6. magyar általános iskolás gyermek érintett valamennyire e súlyos kérdésben. Nem csoda, hogy e riasztó arányt nyomtatásban nem adják közre az adatközlők. A mély szegénység következményeiként is értelmezhető növekedési és fejlődési hatások alapján a gyermekorvosok viszont „kemény adatokat” szolgáltattak. Bizonyított (Gács, 1984; de Onis és Blossner, 1997) az, hogy a tartós malnutritio következtében mérhetően változik: a/ a testméretek és a testarányok korfüggő növekedési mintázata, sebessége és tempója, b/ a csontfejlődés menete, és c/ a biológiai érettség kialakulásának időpontja. A humánbiológusok a fentieket kiegészítették azzal, hogy a tartós malnutritio következtében lassul a motorikus fejlődés, és jelentősen csökken a habituális fizikai ak-

8

tivitás is (Spurr, 1990; Popkin et al., 1996; Malina et al., 1998). Több megfigyelés utal arra is, hogy a gyermekkori malnutritio fokozott kockázatot jelent a fiatal felnőttkori obesitas kialakulására is. 1.4 Célkitűzés és kérdések A hosszmetszeti elemzés célja összehasonlítani a rendszeres fizikai aktivitás és a tartós malnutritio azon hatásait, amelyek a gyermekek szomatikus fejlődésének jellemzőivel, a testösszetételt leíró becslésekkel és a motorikus próbák eredményeivel megbízhatóan számszerűsíthetők. Célkitűzésünket a következő kérdések megválaszolásával kívánjuk megvalósítani: 1. Van-e humánbiológiai különbség a vizsgált három minta (normál osztályban tanuló, testnevelési osztályos és szociálisan támogatott) testméretei, testösszetétel és motorikus jellemzői között vizsgálatonként? 2. Van-e humánbiológiai vagy statisztikai különbség a három minta kinantropometriai jellemzőinek korfüggő fejlődésmenetében? 3. Milyen mértékben változik a differenciák mintázata, ha a szomatikus és a motorikus fejlődésmenetet egy-egy összevont mérőszámmal jellemezzük? 1.5 Hipotézisek Elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy a kérdésekre vonatkozó hipotézisek megfogalmazásakor megítélésünk szerint nem célszerű minden kérdésre vonatkozóan null-, vagy kutatási hipotézis felállítása. Továbbá szükségszerűnek ítéljük azt is, hogy a három hipotézis megfogalmazása előtt felállítsunk egy általános hipotézist is. A minták kijelölése előtt feltételeztük, hogy a testnevelési osztályba való beiskolázást megelőző előzetes szelekciónak (amennyiben volt ilyen) nem lesz értékelhető hatása a testméretek és a morfológiai alkatot leíró indexek kiindulási értékeire. Munkacsoportunk tapasztalatai alapján (Mohácsi et al., 2002; Faludi et al., 2005; Mészáros et al., 2009) feltételezzük azt is, hogy a szelekció hatásaként a testnevelési osztályba sorolt gyermekek relatív testzsírtartalma kisebb, motorikus teljesítménye jobb lesz, mint a nem testnevelési osztályos gyermekeké. Ez a differencia megítélésünk szerint vizsgáltjainknál már nem lesz olyan markáns, mint a 70-es évek közepén volt, hiszen a testne-

9

velési osztályok és az utánpótlás-nevelés kapcsolata napjainkban már gyakorlatilag nem meghatározó. I. Az első kérdésre vonatkozóan egyetlen hipotézis nem is adható. • A testnevelési osztályos-normál összehasonlításban az emelt szintű testnevelés pozitív hatásait a testméretek és a morfológiai alkati jellemzők különbségében nem feltételezzük, de a testösszetétel jellemzőkben igen. • A normál-támogatott összehasonlításban a méretdifferenciák az idő függvényében várhatóan kialakulnak. A fizikai teljesítményjellemzők mintánkénti különbségére szakmai megfontolások alapján csak kutatási hipotézis állítható fel. • Amennyiben az emelt szintű testnevelésnek éveken keresztül nincs a spontán fejlődést meghaladó hatása, a program nem volt jó. II. A morfológiai és funkcionális jellemzők korfüggő változása szintén nagyon összetett biológiai kérdés. • A hosszúsági növekedés sebességét, valamint a morfológiai alkat korfüggését a rendszeres fizikai aktivitás az általánosan elfogadott vélemény szerint nem befolyásolja, viszont a normál csoporténál kisebb regressziós konstansok várhatók a szociálisan támogatottak mintájában. • A testtömeg és a zsírtömeg növekedési sebességét a rendszeres fizikai aktivitás közismerten csökkenti, viszont a táplálkozási anomáliák következtében a normál-támogatott összehasonlításban a meredekségek nem lesznek különbözőek. • Feltételezésünk szerint a motorikus teljesítmények változási sebessége a leggyorsabb lesz a testnevelési osztályosok mintájában és a leglassúbb a támogatottak csoportjában, de a normál osztályba sorolt gyermekek regressziós konstansai a két szélsőséget jellemzőtől különbözőek lesznek. III. Az összevont mérőszámok egyik alkalmazási korlátja az indexek számításakor általában bekövetkező információ csökkenés. Előnyük az lehet, hogy csak az adott tulajdonságot meghatározó fő összetevőkre helyezik a hangsúlyt. • Feltételezzük tehát, hogy a testi és motorikus fejlődés sebesség-viszonyait az alkalmazott összevont mérőszámok érzékenyen megvilágítják, egyszerűsítve ezzel az értelmezés alapjait.

10

• A szomatikus és motorikus fejlődés csoportonkénti sebességében nem várunk humánbiológiai különbséget a testnevelési-normál, valamint a normáltámogatott összehasonlításban. Valódi különbség csupán a testnevelési osztályos és a szociálisan támogatott gyermekek fejlődési sebessége között feltételezhető. 1.6 Korlátozó tényezők A kinantropometriai elemzést alapvetően a terjedelmi korlátok miatt csak a fiúk mintáira korlátozzuk, annak ellenére, hogy a szükséges alapadatok a leányok mintájában is rendelkezésre állnak. A bemutatandó minta sem országosan, sem pedig regionálisan nem reprezentatív. A testnevelési osztályosok elemszáma a mintában jelentősen túlreprezentált, valójában az 1980-as években jellemző arányokat képviseli. A szociálisan támogatott mintában a 110 gyermek arányaiban nagyon hasonló a különböző becslések eredményeihez. A régiók, az iskolák és az osztályok kiválasztásakor alapvetően a statisztikai értelmezés szerinti nagy minta előállítása volt a meghatározó szempont. Lényegében ez a magyarázata annak, hogy az összevont minta jellemzőit sem az Eredmények fejezetben, sem pedig a Mellékletben nem ismertetjük.

11

2. fejezet. IRODALMI ÁTTEKINTÉS Bevezetés A növekedésvizsgálatok alapvető célja, hogy meghatározzuk a jellemzésre kiválasztott méretek és jellegek korfüggő standardjait. Ezen referenciák érvényessége időben korlátozott, a leíró statisztikák csak addig érvényesek, amíg a külső környezet változása nem módosítja lényegesen az átlagokat, a variabilitási mérőszámokat vagy a korfüggés mintázatát, esetleg mind a hármat együttesen (Cole, 2003; Contaldo és Pasanisi, 2004). A célból adódóan is nyilvánvaló, hogy a növekedésvizsgálatok adekvát elrendezése a hosszmetszeti adatfelvétel. Nem nehéz belátni azonban, hogy a 8-15 év közötti vizsgálati periódus (amely alatt egy-egy növekedésvizsgálat elvégezhető) olyan hosszú, hogy nem ritkán ezen idő alatt is mérhetők a szekuláris növekedési változások következményei (Brown et al., 2009), vagyis a teljes spektrum nem azonos alapon minősítendő. Időben sokkal gazdaságosabb és nem ritkán célravezetőbb is a keresztmetszeti vizsgálat. Az eredmények értelmezésének egyik korlátja ilyenkor az, hogy például a növekedési sebességek vagy mintázatváltozások nem értelmezhetők. A korcsoportonkénti leíró statisztikai jellemzők azonban érvényesek és megfelelően nagy elemszám esetén nem különbözhetnek (általában nem is különböznek) a hosszmetszeti vizsgálat eredményeitől (Bodzsár, 2006). Az elrendezés harmadik lehetősége a kevert hosszmetszeti vizsgálat, amely időben még gazdaságosabb lehet, de az eredmények feldolgozása speciális statisztikai eljárásokat feltételez. Ebben az esetben alapvetően az alkalmazott statisztikák különbözősége korlátozza az összehasonlítást (Malina et al., 2004). A vizsgálati elrendezés megválasztásakor azonban kizárólagosan a cél kell, hogy meghatározó legyen, a gazdaságossági szempontok (amennyiben vannak) csak másodlagosak. A kialakuló változások gyorsasága miatt a serdülést megelőző életkori tarto-

12

mányban a legtöbb humánbiológus a klasszikus hosszmetszeti elrendezést javasolja (Persons et al., 1999; McLaren, 2007; Ribero et al., 2009). A növekedés, fejlődés és érés, valamint a fizikai teljesítményváltozás együttes elemzésére Baquet és munkatársai (2002), továbbá Nelson és Hannan (2006) csak a rövid időszakonként (maximum 3-6 hónap) ismételt vizsgálatot tartja megfelelőnek. 2.1 A hazai kinantropometriai növekedésvizsgálatok kivonatos eredményei Noha a bekezdés címe jelentősen szűkíti a hazai növekedésvizsgálatok elemzésbe bevonható körét, szükséges megemlítenünk Eiben Ottó és munkacsoportja néhány eredményét is. Ez a munkacsoport sok értékes elemzés mellett három olyan növekedésvizsgálat eredményeit és következtetéseit adta közre (Eiben et al., 1971; 1991; 1992), melyeken a kinantropometria hazai művelőinek generációi nevelkedhettek és nevelkedtek is. A hazai kinantropometriai vizsgálatok meghatározó többsége mindössze három város (Budapest, Győr és Nyíregyháza) 4 szakmailag együttműködő intézményére korlátozódik. A rendszeres vizsgálatok kezdete óta jelentősen változott a munkacsoportok kérdésfeltevése és kisebb-nagyobb mértékben a technikai repertoárja is. Az 1970-es évek elejétől megközelítően 1990-ig az említett munkacsoportok alapvető célkitűzése a versenysport utánpótlás-nevelésének a segítése volt. A szükséges referenciák (Szmodis et al., 1976; Szabó, 1977; Mészáros et al., 1981) meghatározása mellett elemezték a vizsgálók a szerkezet és a funkció kapcsolatát (Szmodis et al., 1984; Frenkl et al., 1987; 1988), kijelölték és értelmezték a legfontosabb teljesítményt módosító tényezőket (Szabó és Mészáros, 1980; Frenkl et al., 1986; Szabó et al., 1994; Tóth és Sipos, 2003). Nem a munkacsoportok hibája az, hogy a humánbiológiai segítség az utánpótlás-nevelésben nem lett általánosan elfogadott vagy igényelt információ. Az 1990-es évek elejétől a sport financiális bázisa, a társadalmi presztízse és a rendszeresen sportoló gyermekek és serdülők száma jelentősen csökkent. Az eredményesen dolgozó testnevelési osztályok többsége is megszűnt, a sportiskolák száma közel harmadára redukálódott. Indoklásként az anyagi források hiányát jelölték meg az iskolafenntartók, de véleményünk szerint a probléma ennél lényegesen összetettebb, de elemzése meghaladja e disszertáció illetékességi körét. Az azonban nem vitatható, hogy a politikai rendszerváltozást követően gyorsan kialakult egy olyan társadalmi réteg,

13

amely a gyermek sportolásának (addig számukra nem is létező) anyagi fedezetét nem tudta biztosítani. E változásokkal párhuzamosan, más megítélés szerint azok következtében, módosult a kinantropometriai vizsgálatok fókusza is. A sportági szelekció segítése helyett a társadalmi-gazdasági változások és a gyermekfejlődés kapcsolata (a szekuláris növekedési változások elemzése) lett hangsúlyosabb. Ezen elemzések eredménye „biológiai tükröt” állított a döntéshozók elé (Mohácsi et al., 1994; Ihász et al., 1999; Király et al., 1999; Mészáros et al., 2002; 2006; Tóth, 2006), bár értelmezésüket eddig nem követték a várt és főleg a szükséges beavatkozások. Az ezredfordulót követően az előző problémakör fennállása mellett egy újabb, durva „inger” jelentkezett. A gyermek és serdülőkori túlsúly és elhízottság már olyan méreteket öltött hazánkban is, hogy társadalmi veszélyességét nem lehetett negligálni. Tudományos vizsgálatok eredményei igazolták, hogy a legolcsóbb és egyben leghatékonyabb megoldás a rendszeres fizikai aktivitás (Zsidegh, 2004; Ihász et al., 2005; Prókai et al., 2007; Uvacsek et al., 2007; Vajda et al., 2007; Pampakas et al., 2010) lenne. Változás, beavatkozás stb. ennek ellenére mégsem történt. Az idézett vizsgálatok eredményei azt is felvetik, hogy a túlsúlyosság és az elhízottság gyakoriságának növekedése több referenciaadat megbízhatóságát korlátozza. Például az egyénnek a referenciánál értékelhetően nagyobb tömegéből és a magasabb termetéből nem következtethetünk a biológiai akcelerációra, noha a kövér gyermekeknél a kóros testösszetételhez ez utóbbi is gyakran társulhat. 2.2 A növekedés és a szervfejlődés genetikai meghatározottsága A genetikai hatások érvényre jutása egy nagyon összetett biológiai folyamat eredője. A pontosabb megértés érdekében a genetikai hatásokat el kell különítenünk: - a sejtek korai differenciálódása szintjén, elsősorban a méhen belüli élet során, - a posztnatális növekedés, fejlődés és érés szintjén, továbbá - a gén és a környezet kölcsönhatása szintjén. A génexpressziók meghatározó többsége az egyedfejlődés minden fázisában nagyon érzékeny a környezeti hatásokra, de talán a legszenzitívebb időszak mégis az intrauterin fejlődés első és második trimesztere (Dunger et al., 1998). Többek között ezzel is magyarázható az a megfigyelés, hogy a terhessége alatt dohányzó és alkoholt fo-

14

gyasztó anyák újszülöttjei között jelentősen nagyobb a fejlődési rendellenességek gyakorisága. Az egészségesen fejlődő gyermekek testmagasságának és testtömegének genetikai regulációját tanulmányozó vizsgálatok eredményeinek általánosításaként megfogalmazhatók a következők (Watanabe et al., 2000; Rankinen et al., 2002): • Azok a gének, amelyek felelősek az újszülött testhosszúságának és tömegének kialakításáért, alapvetően különböznek azoktól a génektől, amelyek meghatározzák a felnőttkorra elérhető testmagasságot és a spontán biológiai fejlődés eredményeként kialakuló testtömeget. • Van tehát egy olyan minor géncsoportunk, amely kizárólagosan a felnőttkori testméretek (magasság, tömeg) kialakításáért felelős. • Van továbbá, egy az előzőektől teljesen független géncsoport, amely a testmagasság és a testtömeg növekedési sebességét állítja be kedvező környezeti hatások esetén. • A testmagasság genetikai meghatározottsága nagyon erős abban az esetben, ha a növekvő gyermekeket nem érték káros vagy éppen már kóros (tartós betegség, nem megfelelő táplálkozás) hatások. • Az Y-kromoszómarendellenességgel élők vizsgálata szerint a testmagasság és a hoszszúsági méretek genetikai kontrolljáért az Y-kromoszóma proximális karja is felelőssé tehető. • A testtömeg genetikai meghatározottsága csupán közepes erősségű, a genetikai szabályozás következményei csak „optimális” külső környezeti hatások esetén jutnak érvényre. Fontos hangsúlyozni, hogy egészséges gyermekeknél a genetikai meghatározottság soha nem eredményez túlsúlyt vagy elhízottságot. A csontok hosszúsági és szélességi növekedését és a méretváltozások korfüggő mintázatát szintén a genetikai információ határozza meg. E méretváltozások genetikai determinációja erősségében lényegében azonos a termetével, de érdekes módon a testszegmensek méretváltozásainak heritabilitása kevésbé erős, mint a szegmens kialakításában résztvevő képleteké (Bouchard et al., 1997). A csontok méret- és arányváltozásainak jól ismert genetikai meghatározottsága ellenére lényegesen kevesebb vizsgálati eredmény áll rendelkezésre a csontok mineralizálódásának és denzitásának korfüggő változása tekintetében. Az értelmezhető adatok többsége a D-vitamin és az ösztrogénreceptorok hatásmechanizmusára vonatkozik (Niu et al., 1999). A csontrendszer növeke-

15

désének és arányváltozásainak szigorú meghatározottsága mellett (vagy éppen annak ellenére) a morfológiai alkat genetikai determináltsága inkább csak mérsékelt, mint közepes erősségű. Amennyiben a konstitúciót a szomatotípus komponensekkel írjuk le, a mezomorfia meghatározottsága 45%, az ektomorfiáé 42% és az endomorfiáé már csak alig 36% (Perusse et al., 1988). A nagyon mérsékelt heritabilitást (a genetikai értelmezés szerint az 50%-nál kevesebb közös variancia csak laza determináltságra utal) a szerzők részben azzal magyarázzák, hogy a szomatotípus csak fiatal felnőttkorra stabilizálódik. Az azonos naptári életkorú fiatalok csoportjaiban az öröklődöttség erősségét és hatásait csökkenthetik a biológiai fejlettség individuális különbözőségei. Az azonos nemű, felnőtt ikrek szomatotípusáról eddig még nem jelent meg értékelhető elemszámot bemutató tudományos közlemény. Nem zárható ki azonban az sem, hogy a szomatotípus komponensek egyének közötti különbözőségében a nem genetikai tényezők szerepe is jelentős. Az endo- és az ektomorfiában például, a tápláltsági állapot vagy a testtömeg különbözősége szinte direkt adatként jelenik meg. Ezeket pedig valóban nem tekinthetjük genetikai hatásoknak. Az izomtömeg mennyisége vagy testtömeghez viszonyított aránya a kinantropometriai vizsgálatokban is és a testösszetétel elemzése során is meghatározó jelentőségű. Az ikervizsgálatok és a családvizsgálatok tanúsága szerint az átlagos fizikai aktivitású felnőttek aktuálisan mérhető testtömegében az izomarány genetikai meghatározottsága 52% (Arden és Spector, 1997). Jelentősen érzékenyebb azonban a genetikai meghatározottságra a sovány testtömeg (LBM). A monozigota ikrek sovány testtömegében a genetikai variancia 83-87%-a magyarázható az öröklődöttség következményeivel (Nguyen et al., 1988). Az izomtömeg mérése az élő szervezetben gyakorlatilag lehetetlen, becslésére azonban több eljárás is rendelkezésre áll. Az izomtömeg genetikai meghatározottságának jellemzésében az egyik legkritikusabb komponens a becslés módszere. Simonneau és Bouchard (1995) arra hívja fel a figyelmet, hogy a metodikai különbségek (vagyis a mintavételi és a technikai differenciák) akár 15% varianciát elvehetnek, vagy éppen hozzáadhatnak a becsülthöz. A szerzők a mérhető izomtömegben 45%-ra becslik a genetikai varianciát és 40%-ra a környezeti varianciát. A technikai hiba lehetősége tehát nagy, de ennek ellenére a heritabilitás sok segítséget ad az izomtömeg fejleszthetőségére vonatkozóan és a várható funkcióváltozásra vonatkozóan is. Simoneau és Bouchard ezt úgy fogalmazta meg, hogy az izomműködés kulcsenzimei (a foszfofruktokináz

16

és a dehidrogenáz) egyének közötti varianciájából legalább 45%-ot a genetikai meghatározottság „rovására” írhatunk. Az emberi elhízás genetikai viszonyai nehezebben detektálhatók, mint sok más antropológiai jellegé. Vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy egyes családok több generációján végighúzódig a kövérség, de nehéz eldönteni, hogy ez direkt, gén közvetítette mechanizmus eredménye, vagy csupán a környezeti tényezők azonosságát jelzi. Az sem kizárt, hogy csupán a zsírakkumulációra való hajlam öröklődéséről van szó, melyet a környezeti faktorok aktivizálhatnak. A tápláltsági állapot öröklődöttségét tanulmányozó elemzések többségében a testtömegindex a minősítő változó. Ennek az egyik magyarázata az, hogy a BMI könnyen kalkulálható mérőszám, továbbá a nem sportolók csoportjaiban a BMI és a mérhető, vagy becsülhető testösszetevők közös varianciája a statisztikai és a humánbiológiai megítélés alapján egyaránt jelentős, annak ellenére, hogy a BMI ismeretében a test zsírtartalma pontosan nem is becsülhető. Bouchard (1992) számításai alapján a BMI és a testtömeg százalékában kifejezett testzsírtartalom közös varianciája 40% a nőknél és 41% a férfiak mintáiban. A determinációs együtthatók a BMI és a zsírmentes tömeg esetében 25 és 37% között variálnak, a BMI és a bőrredő vastagságok korrelációja alapján is csak 67 (nők) és 58% (férfiak) közöttiek. Az öröklődöttséget jellemző heritabilitási koefficiens tekintetében nagyon eltérőek a közölt eredmények. A 0% meghatározottságtól 90%-ig szinte minden arány előfordul még a nemzetközileg szemlézett közleményekben is. Figyelemre méltó azonban Price és Gottesman (1991) közlése, mely szerint az azonos és a különböző családokban nevelkedő monozigota ikrek testtömegindexe általában nagyon hasonló. Ez az eredmény úgy is értelmezendő, hogy a mozygotáknál a BMI aktuális értékében, vagy változásában a családi hatások és az egyéb környezeti hatások interakciója nem jelentős. További értelmezési szempont azonban az is, hogy a korrelációs együtthatók alapján számított heritabilitási koefficiensek ebben a mintában csak 40-70% közötti genetikai meghatározottságra engednek következtetni. A testtömegindex és a test zsírtartalmának öröklődöttsége más ikervizsgálatok eredményei szerint is hasonló erősségű. Munkacsoportunk (Mészáros et al., 2003) ikervizsgálatban elemezte a relatív testzsírtartalom öröklődöttségét. A statisztikai analízis tanúsága szerint a depózsírarány a monozigota ikrek csoportjában a nemtől és az életkortól függetlenül nagyon hasonló (r = 0,97). A statisztikai kapcsolat azonban a dizygoták csoportjában is szignifikáns (r =

17

0,72), de lényegesen lazább, mint a monozygoták mintájában. A heritabilitási koefficiens 50%, az öröklődés hatása tehát bizonyított, de inkább csak közepes, mint erős. A kétpetéjű ikreknél kapott korrelációs együttható felületes értelmezés után talán meglepő. A szoros kapcsolat ellenére ezt nem genetikai, hanem környezeti hatásként értelmezzük. Megítélésünk szerint az azonos családban élő, egészséges dizygoták életmódja, táplálkozási szokásai, stb. általában nagyon hasonlóak, érthető tehát, hogy a mérhető következmények is hasonlóak. De Castro (1993) ikervizsgálatokban bizonyította azt is, hogy a felvett tápanyagok hasznosítása is genetikailag meghatározott, de ezt a hatást az étkezések gyakorisága kismértékben módosíthatja. A normál mennyiségű táplálékfelvétel esetén a szénhidrát-, a fehérje- és a zsírhasznosításban 50-64% közötti a genetikai hatás. A napi étkezések számával korrigált öröklődöttségi együttható viszont már csak 44% (a napi többszöri étkezés az élettanilag kedvezőbb, a háromnál kevesebb szinte káros). A túlzott bevitel és a napi kevesebb, mint 3 étkezés esetén az elhízás valószínűsége már 76%. Az ikervizsgálatokban jellemző nagy testzsírtartalom hasonlóság mellett figyelembe kell vennünk azt is, hogy nem ritkán az elsőfokú rokonok testtömegindexe, vagy relatív testzsírtartalma nagyon különböző lehet. Ezen az alapon a vizsgálók arra következtettek, hogy esetleg egy-egy recesszív, major gén hatása sem elhanyagolható az obesitas kialakulásában. Kérdéses azonban, hogy milyen tényezők eredményezik a receszszív gén által hordozott tulajdonság érvényre jutását. Ennek ellenére a vizsgálók többségének álláspontja az, hogy pillanatnyilag nem ismert egyetlen gén vagy lokusz, amely a súlyos kövérség kialakulásához vezetne. Sokkal valószínűbb a gén-környezet kölcsönhatás, vagyis az, hogy vannak az elhízásra hajlamosító gének, amelyek hatásai normál körülmények között, csak a környezeti hatásokkal szoros kölcsönhatásban juthatnak érvényre. Gén-környezet kölcsönhatásról akkor beszélünk, amikor a fenotípus válaszai (pl. zsírakkumuláció), vagy a válaszok amplitúdója a környezeti változásokra genotípus függőek. Egy sajátos és egyben nehezen vizsgálható, de nagyon fontos terület a testösszetétel genetikai meghatározottságán belül a viscerális zsírmennyiség kérdése. A hasüregben elhelyezkedő zsírtömeg (tehát nem az arány) szorosabban korrelál néhány, az elhízottságban általában kialakuló következménnyel (glukóz intolerancia, inzulin rezisztencia, magas triglicerid szint, alacsony HDL koleszterin szint, stb.), mint a testtömeg, a

18

testtömegindex vagy a relatív testzsírtartalom (Björntorp, 1993). A viscerális zsírfrakció is növekszik az életkorral mindkét nemben, de mennyisége aránytalanul nagyobb elhízásban, mint normál testzsírtartalom esetén. A férfiak viscerális zsírtömege általában nagyobb, mint a nőké, a nőknél a menopauzát követően gyarapodik értékelhetően ez a zsírfrakció. Számos tanulmány egybehangzó eredménye az, hogy a viscerális zsírmenynyiség növekedése, vagy csökkenése nem szükségszerűen arányos a test teljes zsírtartalmának változásával. A vizsgálók véleménye megegyezik abban is, hogy a viscerális zsírtömeg öröklődöttsége kissé erősebb, mint a szubkután frakcióé. A major gén hatása azonban ebben az összefüggésben sem bizonyított, a recesszív öröklésmenetre vonatkozóan több az irodalmi adat. A viscerális zsírtömeg általánosan elfogadott genetikai meghatározottsága 55-65% közötti. 2.3 A fizikai aktivitás korfüggése, a fizikai aktivitás és a növekedés 2.3.1 A spontán aktivitásra ható biológiai tényezők A fizikai aktivitás hatásainak elemzése előtt célszerű röviden összefoglalni az energetikai oldal korfüggő változását is. Ennek jellemzésére több mérőszám is alkalmas lehet. Az utóbbi 10-15 évben az elemzők meghatározó többsége a testtömegre vonatkoztatott napi energiafelhasználás (kcal·kg-1·nap-1) nem és korfüggő különbségeit tekinti viszonyítási alapnak. Ez a mérőszám 5-6 éves kortól kezdődően jelentősen és szinte lineárisan csökken az életkorral mindkét nemben. Az 1-3 éves korban jellemző 80-85 kcal·kg-1·nap-1 átlag a fiatal felnőttkor kezdetén már mindössze 40-50 közötti, a férfiak csoportjaiban nagyobb (Torun et al., 1996; Baxter, 2002). A napi teljes energiafelhasználás csökkenése mellett jellemző a fizikai aktivitás csökkenése is. Az energetikai oldal meredek csökkenéséből ugyanis csak mintegy 50-60% magyarázható az alapanyagcsere korfüggő csökkenésével. A hosszmetszeti elemzések tanúsága szerint az energiafelhasználás csökkenése a leányok csoportjában meredekebb a 11 éves kort követően. Ez a töréspont a fiúknál csak 13-14 éves kor után bizonyítható (Verschuur és Kemper, 1985; Troiano et al., 2000). Mindkét idézett munkacsoport fenntartás nélkül egyetért abban, hogy a fizikai aktivitás csökkenése nem kizárólagosan biológiai tényezőkkel magyarázható. Ez ugyanis emberfajtánként nagyon hasonló, a variábilisabb komponens tehát a környezeti hatások együttese. Kedvező környezeti feltételek esetén a csökkenés meredeksége mérsékel-

19

hető, de még a rendszeres fizikai aktivitás is csak a differenciák 15-18%-át eliminálhatja (Malina, 2001). A spontán fizikai aktivitás mennyiségét a biológiai, a családi, a pszichológiai, a társadalmi és a kulturális tényezők különböző mértékben módosíthatják. Az aktivitás és a napi energiafelhasználás mennyisége az előzőeken kívül kapcsolatban van az adott terület klimatikus jellemzőivel és az időjárás évszakos változásával is. Sallis és munkacsoportja (2000) pozitív és negatív faktorokat különített el. Eredményeik szerint a főfaktor a gyermek és a serdülő szociális környezete, de ez mindig kapcsolatban van más (például: családi, pszichológiai, kulturális) tényezőkkel is. A biológiai tényezők hatásait család- és/vagy ikervizsgálatban elemezhetjük a legpontosabban. A biológiai tényezők közül kiemelendő az energiafelhasználás genetikai meghatározottsága (Bouchard et al., 1997; 2000), amely azonban csak egy részét magyarázhatja az egyének közötti különbségeknek. A tulajdonságot meghatározó géneket pillanatnyilag még nem ismerjük. Az idézett munkacsoport eredményei (a meghatározottság, a heritabilitási koefficiens) is indirekt változókon alapulnak. A genetikai nem, mint biológiai tényező alapján a gyermekek aktivitása és napi energiafelhasználása szintén elkülöníthető. Gyakran hivatkozunk arra, hogy ez lényegében környezeti hatás (a leányokat leányként, a fiúkat fiúként neveljük), de a tények mást bizonyítanak. A leányok napi energiafelhasználása akkor is kisebb az azonos biológiai életkorú fiúkénál, ha a napi fizikai aktivitás mennyisége és minősége csoportonként egyforma (Bouchard, 2002). A tápláltsági állapot szintén a biológiai tényezők közé sorolandó, annak ellenére, hogy az adott állapotban a környezeti tényezők hatásai is jelentősek. Témánk szempontjából kiemelendő, hogy az obesitas és a malnutritio hatásai e tekintetben nagyon hasonlóak. Mindkettő eredményeként csökken a habituális fizikai aktivitás és a testtömegre vonatkoztatott energiafelhasználás (Katzmarzyk et al., 2002). Szükséges hangsúlyozni azt is, hogy van néhány olyan vizsgálat is, amelyben a túltápláltak relatív energiafelhasználása nem kisebb, mint a normál testzsírtartalmú kortársaiké (Pena Reyes et al., 2002; Malina et al., 2004). Az egészségi állapot szintén jelentős hatással van a gyermekek és a serdülőkorúak rendszeres fizikai aktivitására és energiafelhasználására (Riddell et al., 2000; Hebertreit és Bar-Or, 2001). A krónikus betegségekben szenvedő, vagy a fizikai és men-

20

tális képességeiben korlátozott gyermekek általában kevésbe aktívak, mint egészséges társaik. Ezekkel az állapotokkal itt részletesen nem foglalkozunk, mivel mintáinkban csak egészséges gyermekek szerepelnek. A szexuális (hormonális) érés szintén egy olyan biológiai tényező, amelynek kapcsán a serdülőkorba lépők fizikai aktivitása csökken. Van olyan álláspont is, mely szerint ez a hatás alapvetően pszichológiai, de említhető több biológiai tényező is. A leggyakrabban említett okok a test zsírtartalmának növekedése, a testarányok és a biomechanikai rendszerek megváltozása (Ozmun et al., 1994; Tolfrey et al., 1998). Véleményünk szerint a biomechanikai rendszer változása mint ok inkább csak egy „érdekes” indok, de valószínűen nem lehet realitás. Ezt a véleményünket akkor is fenntartjuk, ha az idézett közlemények 12-16 évvel ezelőtt jelentek meg. A testösszetétel és a testarányok változása ugyanis, még a pubertásban sem olyan gyors, hogy a rendszeres fizikai aktivitásra kialakuló hatások ezt a koordinációt megbontó tényezőt ne tudnák kompenzálni. 2.3.2 A fizikai aktivitás és a növekedés Testmagasság Már közel száz éve tartja magát az általános vélemény, hogy a rendszeres fizikai aktivitás egy olyan környezeti tényező, amely szükséges a növekedés és az érés stimulálásához. Rarick már 1960-ban megfogalmazta: „Vitán felül áll, hogy egy minimális mennyiségű fizikai aktivitás szükséges a normál növekedés biztosításához és a szöveti protoplazma integritásának fenntartásához. Hogy intenzitásban és terjedelemben mit jelent a minimális aktivitás, pillanatnyilag még nem tisztázott.” Tudományaink (a testnevelés és sporttudomány, a humánbiológia) ugyan sokat fejlődtek, de ezen a téren sokkal okosabbak sajnos ma sem vagyunk! A longitudinális vizsgálatok eredményei (Mirwald és Bailey, 1986; Saris et al., 1986; Beunen et al., 1992) egybehangzóan bizonyítják, hogy az életkori sajátosságoknak megfelelő, rendszeres fizikai aktivitásnak nincs pozitív hatása a termetre, vagy a testmagasság növekedésének sebességére. Néhány kisebb elemszámú csoportban (Malina et al., 2004) az aktívak termete kissé magasabb, mint a nem aktívaké, de ezekben az elemzésekben még utalás sincs arra vonatkozóan, hogy az összehasonlított minták biológiai életkora legalább a vizsgálat kezdetén azonos lett volna. Más oldalról közelítve a kérdést megállapíthatjuk, hogy az adekvát terjedelmű, intenzitású és gyakoriságú fizikai

21

igénybevétel nem csökkenti a hosszúsági növekedés sebességét, de bizonyítottan nem is stimulálja azt. Testtömeg és testösszetétel A korábbi bekezdésekben már idézett vizsgálatok (Mirwald és Bailey, 1986; Saris et al., 1986; Beunen et al., 1992) tanúsága szerint az aktív és a nem aktív gyermekek és serdülők testtömeg átlagai között a különbség általában kicsi és az esetek meghatározó többségében nem is szignifikáns. E három mintában csupán a kanadai nem aktív gyermekek testtömege volt kissé nagyobb, mint az aktívaké. A testösszetétel (sok szempontból érthetően) sokkal érzékenyebb a fizikai aktivitás hatásaira, mint a termet vagy éppen az abszolút testtömeg. Amennyiben a testtömeget valamely két komponensű becslés eredményeként raktárzsírra és sovány tömegre osztjuk, a különbségek jobban értelmezhetők. Az aktív leányok és fiúk csoportjaiban a zsírtömeg kisebb, a sovány tömeg pedig nagyobb, mint a nem aktívakéban. A hatás azonban csak valóban rendszeres edzések eredményeként alakul ki, a rekreációs testmozgás aktív tömeget növelő hatásai nem bizonyíthatók. A testtömeg-frakcionálás egyik hátránya, hogy ilyen bontásban sem a növekedés és sem pedig az érés hatásai nem különíthetők el. Morris és munkatársai (1997) arra is felhívják a figyelmet, hogy a statisztikailag és/vagy humánbiológiailag jelentős különbségek kialakulásához a 10 hónap rendszeres testmozgás általában nem is elegendő. Morfológiai alkat Az egészséges konstitúció viszonylag nagy biológiai variabilitása és a jellemzés módszerétől is függő stabilitása kissé korlátozza a fizikai aktivitás testalkatban érvényre jutó hatásainak elemzését. Parízková (1977) vizsgálata lényegében az egyetlen, amely az aktív és nem aktív gyermekeknél a szomatotípus korfüggő változását elemezte. A csoportok szomotatípus komponensei és az átlagos szomatotípus közötti kicsiny és főleg következetlen különbségek alapján a szerző arra következtetett, hogy a különböző mennyiségű fizikai aktivitásnak nincs értékelhető hatása a testi felépítésre. A nem várt eredmény feloldására a vizsgáló a morfológiai alkat genetikai meghatározottságát említi többek között. Faludi és munkacsoportja (2005) hosszmetszeti vizsgálatban a testi felépítést főleg csontméretek felhasználásával jellemezte. A fizikailag aktív és a nem aktív minták metrikus indexének középértéke egyforma volt a vizsgálat kezdetén. Négy év elteltével az aktív gyermekek relatív nyúlánksága szignifikánsan kisebb volt, mint a nem

22

aktívaké. Konklúzióként a szerzők nem a csontméretek fizikai aktivitás függését, hanem a légző izmok edzés-indukálta fokozott tónusát jelölik meg. Csont- és izomszövet Már több mint ötven éve tudjuk, hogy az izomműködés eredményeként kialakuló erőhatások jelentik a csontnövekedés és a csontok mineralizálódási folyamatainak egyik nagyon hatékony ingerét. A technikai fejlődés eredményeként a fizikai aktivitás és a csontfejlődés (csontösszetétel) kapcsolatát mért adatok alapján is tudjuk jellemezni. Kannus és munkatársai (1996) bizonyították, hogy a fizikai aktivitás hatása nem általános, kifejezettebb azokban a csontokban, amelyeken a mozgás végrehajtásában meghatározó szerepet játszó izmok tapadnak. A különbség gyakran még a domináns és a nem domináns oldal azonos csontjai között is jelentős. Bailey és munkacsoportja (1999) hosszmetszeti vizsgálatban elemezte a különböző fizikai aktivitású gyermekeknél a végtagcsontok ásványianyag-tartalmának és csontsűrűségének differenciáit. Tapasztalataik szerint a mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás hatása nagyon csekély és egyben nagyon heterogén is. A csontösszetétel változás stimulálásához intenzív munkavégzés szükséges. Az aktív csoportban a „csontépítés” fiziológiás csúcsa egybeesik a magassági növekedési lökéssel. A PHV teljes lecsengése után az aktív és a csak mérsékelten aktív minták mért csontjaiban az ásványianyag-tartalom különbsége 9% volt a leányoknál és 17% a fiúknál. Keresztmetszeti elemzés után a hosszmetszetihez nagyon hasonló eredményeket fogalmazott meg leányoknál az Ilich vezette munkacsoport (1998) is. Mindkét munkacsoport kiemeli, hogy a gyermek- és serdülőkori fokozott csontépítés hatásai még felnőttkorban is kedvezőek. Bizonyítottnak tekintendő az is, hogy a rendszeres fizikai aktivitás kedvező hatásai a csontok hosszúsági növekedésében nem jutnak érvényre. Az izomrendszerben a rendszeres terhelés hatására kialakuló változásokat (hipertrófia, glikogénraktár és enzimaktivitás-növekedés, stb.) zömében a fiatal felnőttek vizsgálata után ismertük meg. Ennek a magyarázata az, hogy még napjainkban is csak a biopsziával vett izomminták elemzése az elfogadható. Gyermekeknél e technika alkalmazásának elsősorban etikai korlátai vannak. Gyermek- és serdülőkorban az edzéshatásokat részben az izmok méretének változásával (a spontán fejlődésből eredő méret változásokat meghaladó tömegnövekedéssel) és a funkció változásával jellemezhetjük (Sale, 1989). Nincs bizonyítékunk arra vonatkozóan sem, hogy a rendszeres fizikai akti-

23

vitás hatásaként kialakulna változás a rosttípusok arányában. A ritka kivételként értelmezendő mért adat Furnier és munkatársai (1982) vizsgálatából származik, amely a rostösszetétel változatlanságát bizonyítja annak ellenére, hogy az enzimaktivitás növekedése jelentős volt. A nagyobb enzimkoncentráció és aktivitás azonban gyorsan csökkent azoknál a vizsgáltaknál, akik abbahagyták az edzést. 2.3.3 A gyermeksport hatásai A rendszeres fizikai aktivitás tradicionális területe a versenysport, az utánpótlásnevelés. A gyermeksport egyik specifikuma az, hogy a részvétel feltételhez kötött. Nem elegendő az elhatározás, a fiatal gyermeknek a sportáganként többé-kevésbé meghatározott követelményrendszernek is meg kell felelnie. További jellemző e folyamatban az, hogy a sportágak többségében a felkészítés nagyon fiatal korban kezdődik, és a terhelés volumene (a gyakoriság, az intenzitás és a terjedelem együttese) jelentősen nagyobb, mint a szabadidősportban. Ez utóbbi két tényező az, amely alapján a gyermeksporttal kapcsolatosan kritikai észrevételeket is megfogalmaztak. A modern versenysport utánpótlás-nevelését tanulmányozó vizsgálatok eredményei azonban a nem szakemberek által megfogalmazott veszélyeket nem támasztották alá. A rendszeresen sportoló gyermekek testmagasságában és tömegében a biológiai variabilitásnál kisebb, sportágankénti különbségek a jellemzők (Vadocz, 1999; Damsgaard et al., 2000). A serdülőkori növekedési lökés időpontja azonos a népességet jellemzővel, viszont időtartama a sportolóknál kissé rövidebb és individuális variabilitása mérsékeltebb. A sportoló gyermekek testösszetétele lehetne etalon is minden gyermek (és főleg szülő) számára. A kis testzsírtartalom és a relatíve nagyobb izomtömeg (Király, 1996; Király et al., 1999; Malina, 2001a; 2003) minden lehetséges megítélés alapján kedvező. Miután a testi felépítés lehet egy szelekciós tényező is, a morfológiai alkat és a gyermeksport kapcsolatát ebben az össze-függésben nem szükséges elemezni. A sportoló gyermekek motorikus teljesítménye és maximális oxigén felvétele lényegében önálló entitás (Geithner et al., 1999; Geithner és Bracko, 2009; Eisemann és Malina, 2003). A kiemelkedően jobb teljesítményben természetesen benne van az edzéshatás is, de nem feledhetjük, hogy ezek a gyermekek motorikus és fiziológiai jellemzőik alapján szelektált mintákat alkotnak. Mivel az élettani teljesítmény-vizsgálatot általában csak évekkel később végzik (ennek anyagi és technikai összetevője egyaránt

24

van), nehezen dönthető el, hogy a jobb aerob teljesítményben milyen hányadot képvisel a gyermek öröklött tulajdonsága (Rowland, 2003). Hollmann és munkatársai (1986) következtetése szerint a sportoló gyermekek szignifikánsan nagyobb aerob teljesítménye alapvetően a nagyobb szívteljesítmény következménye, az izomrendszerben az enzimaktivitás változás csak a pubertást követően hatékony összetevő. Az egyetlen „negatív” eredmény Vadocz és munkatársai (2002) tollából jelent meg. A tornászok és a műkorcsolyázók biológiai érése ugyanis kissé megkésett volt, de a fiziológiás tartományon belül volt, egyénenként nagy különbséggel. Az elemzők a késés magyarázataként nem a fizikai terhelés volumenét jelölik meg, hanem az életkori standardoknál jelentősen kisebb relatív testzsírtartalmat. Ez utóbbi nem kizárólagosan a fizikai terhelés következménye, a speciális diéták hatásai is jelentősek. Az adott népességre jellemző mediánnál korábbi nemi érését sem a csapatsportágakban, sem pedig más egyéni sportágakban nem tapasztaltak a vizsgálók. 2.4 A tápláltsági állapot, a malnutritio hatásai A tápláltsági állapot minősítése széles határok között változhat. A legsúlyosabb állapotnak az általános és tartós éhezést, a legkevésbé súlyosnak egy-egy összetevőnek (nem szükségszerűen energiát szolgáltató anyagnak) a biológiai igénynél kisebb bevitelét tekintjük. A tápláltsági állapot minősítésére leggyakrabban a testtömeg és a magasság valamilyen arányát használjuk. Cole és munkatársai (2007) például a BMI centilisek alapján tettek javaslatot a malnutritio kategorizálására. A WHO (de Onis és Blossner, 1997) ajánlásában három minősítési kategória olvasható. Ezek: - 1. fokozat: „csak” soványságnak minősül, amikor a gyermek testtömege több mint 2 szórás egységgel könnyebb, mint a megadott és a naptári életkornak megfelelő, nemzetközi referencia; - 2. fokozat: a növekedésében gátoltság, „satnyaság”, amikor a vizsgált testmagassága több mint 2 szórással kisebb, mint a megadott és a naptári életkornak megfelelő, nemzetközi referencia; - 3. fokozat: a „sorvadtság”, amikor a testtömeg és a testmagasság is, vagy a testmagasság-relatív testtömeg több mint 2 szórással kisebb, mint a megadott és a naptári életkornak megfelelő, nemzetközi referencia.

25

A krónikus malnutritio az egyedfejlődés minden szakaszában káros, de következményei kifejezetten súlyosak, amennyiben már 5 éves kor előtt is fennáll. A hosszmetszeti vizsgálatok eredményei bizonyítják (Benefice és Malina, 1996; Simondon et al., 1997), hogy a csupán mérsékelt kategóriába sorolható malnutritio következtében is az érintett gyermekek testmagassága és testtömege következetesen kisebb. E két méret serdülőkori növekedési lökése áltagosan egy évvel később jelentkezik, mint a normál tápláltság esetén, továbbá a lökés amplitúdója kisebb, időtartama viszont rövidebb, mint a fiziológiás fejlődésmenetben. A későbbi növekedési lökéssel összhangban a nem megfelelően táplált gyermekeknél a biológiai érés is késik. A leányoknál átlagosan 1 év, a fiúknál 1,5 év az érési medián differenciája. A biológiai érés késésének nemenkénti különbözésére a tápláltsági állapot önmagában nem ad magyarázatot. A testmagasság növekedési sebessége a tápláltsági állapot függvényében 5 és 17 éves kor között nem különbözött, a hiányosan táplált gyermekek és serdülők testtömegének növekedési sebessége értékelhetően lassúbb volt. A szakaszosan fennálló és egy naptári évnél nem hosszabb ideig tartó malnutritio szintén lassítja a hosszúsági és tömegnövekedést, de a termet lassúbb növekedésében elsősorban az alsóvégtag hosszúsága a meghatározó. A proporcionális növekedés gátoltságára érdemi magyarázatot a vizsgálók eddig még nem találtak. A 2. fokozatot jelentő („satnyaság”) malnutritio következményei az előző bekezdésben leírtakhoz viszonyítottan is kifejezettebbek, továbbá megfigyelhető egy újabb „hiány” is, az izomtömeg lassult növekedése. Ez az abszolút adat mellett szemléletesen bizonyítható testtömegre vonatkoztatott izomaránnyal (Frisancho, 1981). Az érintett gyermekek relatív izomtömege érdekes módon nem a tömeg, hanem a magasság becsülhető elmaradásával korrelál, annak arányában kisebb. A táplálkozás anomáliáira visszavezethető kisebb testméretek és a kisebb izomtömeg egyik következményeként nem meglepő, hogy a tartósan nem megfelelően táplált gyermekek fizikai teljesítménye gyengébb és maximális oxigénfelvétele (l·min-1) is mérhetően kisebb. A testtömegre vonatkoztatott aerob teljesítmény azonban általában nem különböző (Spurr et al., 1983). Ez utóbbi alapon a nem megfelelően táplált gyermekeket gyakran minősítik a „kicsi, de hatékony” vagy a „kicsi, de egészséges” jelző párokkal (Martorell, 1989). Ez a minősítés azért is megtévesztő és főleg felületes, mert a jelentősen csökkent növekedést és fizikai teljesítményt eredményező környezeti hatások

26

már önmagukban is egészségtelenek (Zsidegh M. et al., 2007). Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a gyermekkorban éveken keresztül fennálló malnutritio következményei súlyosak. Az idézett vizsgálók többsége egyetért abban is, hogy a malnutritio egy további következményeként a gyermekeknél sokkal gyakoribbak a gasztrointesz-tinális és légúti fertőzések, amelyek kapcsolatba hozhatók a gyengébb motorikus teljesí-tőképességgel is. A méretváltozások sebessége és a gyermekek fizikai teljesítőképessége még éveken keresztül akkor is „nyomott” marad, ha a táplálkozás mennyiségi és minőségi jellemzői megfelelnek a biológiai igényeknek (Post et al., 1992; Haas et al., 1995; Benefice et al., 2001). Malina és munkatársai (2004) a vonatkozó irodalmi adatok meta-analízise után azt a következtetést is megfogalmazták, hogy a krónikus gyermekkori malnutritio a végleges (a fiatal felnőttkori) magasság csökkenése mellett, még a felnőttkori egészégi állapotot is veszélyezteti. Továbbá, a malnutritio következtében alacsony nők gyermekei között a csecsemőhalandóság általában gyakoribb, általában meghaladja a 2 ezreléket is (Martorell et al., 1981). Schroeder és munkacsoportja (1999) arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermekkori malnutritio következményeként felnőtt korban általában fokozott a zsírakkumuláció. Az ilyen felnőtteknél a már kritikusnak minősülő testtömegindex mellett a törzsre lokalizálódó elhízás a legjellemzőbb, amely fokozott kockázatot jelent a kardio-vaszkuláris, az endokrinológiai és a metabolikus megbetegedésekre (Greenland, 2001; Tuomilehto et al., 2001). Hosszú ideig az volt a vélemény, hogy az abszolút vagy relatív malnutritio alapvetően a harmadik világ, azaz a fejlődő országok problémája. Napjainkra ez jelentősen megváltozott, a nem megfelelő táplálkozásban érintettek gyakorisága Európa több országában is már társadalmi probléma. Nem biológiai paradoxon az, hogy ezekben a gazdasági régiókban egyre több a túlsúlyosak és az elhízottak gyakorisága és mégis széles réteget veszélyeztet a malnutritio valamely formája. 2.5 Az irodalmi adatok alapján megfogalmazott általánosítások • A növekedésvizsgálatok eredményei a minták kialakítása alapján két csoportba rendezhetők. A legtöbb esetben a vizsgálók meghatározzák az adott időszakra és területre érvényes nemzeti referenciákat, tehát a környezeti változások torzító hatásaitól nem

27

„tisztítják” meg a mintákat. A másik elrendezés a ritkább, amelyben a csak a fiziológiás határokon belüli biológiai történések sorozataként megjelenő korcsoportonkénti különbségeket emelik ki az elemzők. Jól megfogalmazott célkitűzés esetén mindkét eredménysor lehet viszonyítási alap, sőt referencia is. • A rendszeresen sportoló fiataloknál az országosan reprezentatív vizsgálatok eredményeiből származó referenciák kevésbé informatívak, mint az aktívak mintáiból készítettek. • A vonatkozó vizsgálatok eredményei azt is felvetik, hogy az elhízottság több referenciaadat érvényességét, vagy alkalmazhatóságát korlátozza. Az egyén referenciánál nagyobb testtömegéből és a magasabb termetéből azonban nem következtethetünk a biológiai akcelerációra, noha a kövér gyermekeknél a kóros testösszetételhez ez utóbbi is gyakran társulhat. • Számos tanulmány egybehangzó eredménye az, hogy a viscerális zsírmennyiség növekedése, vagy csökkenése nem szükségszerűen arányos a test teljes zsírtartalmának változásával. A vizsgálók véleménye megegyezik abban is, hogy a viscerális zsírtömeg öröklődöttsége kissé erősebb, mint a szubkután frakcióé. A major gén hatása ebben az összefüggésben sem bizonyított, a recesszív öröklésmenetre vonatkozóan több az irodalmi adat. A viscerális zsírtömeg általánosan elfogadott genetikai meghatározottsága 55-65% közötti. • Az azonos biológiai fejlettségű leányok és fiúk napi energiafelhasználása akkor is különböző, ha habituális fizikai aktivitásuk hasonló. Ez a differencia nem környezeti, hanem biológiai tényezőkkel magyarázható. • A rendszeres fizikai aktivitás nem változtatja meg a hosszúsági méretek növekedési sebességét, de növeli az aktív tömeg, és csökkenti a depózsírtartalom korfüggő változását. • A felnőttkorban megfelelő csontstabilitás csak a pubertás lecsengéséig stimulált csontépítéssel biztosítható. A stimuláció fiziológiás eszköze a rendszeres fizikai aktivitás, amely nemcsak a csontdenzitás növelésével, hanem megfelelő posztpubertáskori aktivitás esetén az ásványianyag-tartalom stabilizálásával is biztosítja a csontrendszer ellenálló képességét. • A gyermeksport növekedési és érési retardációt eredményező hatásai nem bizonyíthatók.

28

• A sportoló fiatalok testösszetétele minden főbb komponensében jelentősen eltér még a fizikailag aktív, de nem sportoló kortársaikétól is. • A tartós malnutritio következtében a hosszúsági növekedés mindkét nemben gátolt, a tömegnövekedés sebessége lassúbb, és a biológiai érés később kezdődik. A nem megfelelően táplált gyermekek fizikai teljesítménye gyengébb, mint a megfelelően tápláltaké. • A gyermekkori krónikus malnutritio és a felnőttkori egészségi állapot között a biológiai kapcsolat bizonyított.

29

3. fejezet. ANYAG ÉS MÓDSZEREK 3.1 Vizsgált személyek Az antropometriai és a motorikus teljesítmény vizsgálatot 2005 és 2008 között végeztük Budapesten (5 osztály), Miskolcon (4 osztály), Nyíregyházán (6 osztály), Szigetszentmiklóson (3 osztály) és Győrben (2 osztály). A települések választásakor alapvetően az iskolaigazgatók és a testnevelő tanárok együttműködése volt a meghatározó, de tekintettel voltunk arra is, hogy a kialakítandó csoportokban biztosítsuk a 100 fő feletti elemszámokat. Az első vizsgálatban 652 tanuló adatait rögzítettük. Ez a létszám vizsgálatonként csak kismértékben változott, de a végleges elemszám a hiányzás, az iskolaváltás, a településről való elköltözés, az antropológiai besorolás stb. következtében jelentősen csökkent. A 8 adatfelvételt magában foglaló, végleges statisztikai feldolgozást összesen 400 tanulónál végezhettük el. A végleges mintában csak az antropológiailag kaukázusi (a korábbi nomenklatúra szerint: europid) eredetű gyermekek szerepelnek. Az érvényes jogszabályok értelmében, a nyilvánvaló etnikai különbségek mellett (pl. a bőrszín) további kontroll nélkül, következetesen elfogadtuk a nyilatkozó szülő (eltartó) minősítését. Például roma származásúnak tehát, csak azt a gyermeket minősítettük, akinek a szülője ezt írásban deklarálta. Mivel Magyarországon a legnagyobb, nem kaukázusi eredetű etnikumhoz (roma) tartozó gyermekek aránya a különböző becslések szerint napjainkban 8-10% (Tatár, 2004; Zsidegh P. et al., 2007) ez a hatás volt a legnagyobb elemszámot csökkentő tényező. A vizsgálat szervezésekor és végrehajtásakor a megjelenése óta részleteiben már többször módosított Helsinki Nyilatkozat vonatkozó előírásait (önkéntesség a vizsgált gyermek részéről, a szülő írásbeli beleegyező nyi-latkozata, az anonimitás, az igény szerinti eredményközlés stb.) tartottuk szem előtt (WMA, 1996). Mivel vizsgálatunk deklaráltan non-invaziv, a területileg illetékes Tudományos Etikai Bizottság nyilatkozatának (hozzájárulásának) beszerzése nem volt szükséges.

30

A vizsgáltak csoportba rendezésekor a gyermekek naptári életkora mellett (az első adatfelvétel alkalmával a DCK < 7,51) a minták teljes függetlensége volt a meghatározó vezérlő elv. A 400 gyermeket három csoportba rendeztük, de egy gyermek csak egy csoportba került besorolásra. 1. A normál (a továbbiakban: G1) csoportba soroltuk azokat a gyermekeket, akik nem jártak testnevelési osztályba és a vizsgálat időtartama alatt a család nem kapott szociális támogatást (n = 175). E mintában a vizsgáltak fizikai aktivitását csak az órarend szerinti testnevelés órák jelentették. Ez oktatási ciklusonként 5·45 perc volt. Az iskolán kívüli, rendszeres fizikai aktivitás gyakorisága a mintában értelmezhetetlenül kicsi volt. Ez a csoport tehát az elnevezés ellenére lényegében hipoaktív. 2. A testnevelési osztályos (G2 vagy tagozatos) csoportba kerültek azok a tanulók, akik a beiskolázást követően minden tanévben testnevelési osztályban folytatták tanulmányaikat (n = 115). A testnevelési osztályba sorolás alapja (szélsőségként: az iskolák által meghatározott felvételi követelményeknek való megfelelési rangsor, vagy előzetes tesztelés nélküli beiskolázás, csupán a jelentkezési sorrend alapján) településenként különböző volt. A testnevelési osztályosok tekinthetők fizikailag aktívabbnak, bár ők sem sportolók. Heti rendszeres fizikai aktivitásuk, a kötelező délutáni foglalkozásokkal együtt: 7 × 45 perc. 3. Szociálisan támogatott csoport (a továbbiakban: támogatott, G3, n = 110). A szociális támogatás 5 alapvető kritériumát a még napjainkban is a 13 évvel ezelőtt elfogadott, de érvényes törvény (1997/31. §) határozza meg. Ezek: - munkanélküli segély, - szociális segély, - gyermekét egyedül nevelő szülő, - háromnál több gyermek a családban, - tartósan sérült vagy beteg gyermek a családban. A csoportba sorolás alapja (mint a szociológiai értelmezés szerinti „kemény adat”) az önkormányzat és az iskolatitkár egybehangzó véleménye volt, mely szerint a gyermek családja a vizsgálati periódus alatt (a korábbiakban felsorolt valamely ok fennállása miatt) folyamatosan jogosult a szociális támogatásra és egyben az ingyenes iskolai étkezésre. Rendszeresen sportoló ebben az almintában sem fordult elő értékelhető gyakorisággal, tehát valójában ez a minta is hipoaktív.

31

3.2 Alkalmazott módszerek 3.2.1 Antropometriai eljárások A testi felépítés jellemzése A kinantropometriai adatfelvételt 2005 és 2008 között nyolc alkalommal végeztük. A gyermekek testi felépítését Conrad (1963) humánbiológiai gondolatmenete és eljárási javaslatai szerint minősítettük. A szerző lényegében két fejlődési irány (tendencia) mentén jellemzi a morfológiai alkatot, vagy ahogy ő, a terminológiai vita elkerülése érdekében nevezte: a növekedési típust. A különböző típusváltozatokat a testméretekből levezetett indexpárokban foglalta össze. Módszerével a konstitúció jellemzése mellett, a vizsgált személy csont-izomrendszeri fejlettségéről is megbízható képet kaphatunk. A különböző alkatvariánsokat, a testarányokat jellemző metrikus indexből és az adott arányokhoz társuló és a mozgatórendszeri fejlettséget bemutató plasztikus index értékeiből kialakított derékszögű koordináta rendszerben a jellemezett egyének vagy csoportok pontokat képeznek. A metrikus index (MIX) Ez a mérőszám a mellkas légzési középállásban mért átmérőinek (szélességének és mélységének) a testmagassággal korrigált lineáris függvénye (kerekdedségi jellemzője), amely mutató a validálási folyamatban azonban az egész test piknikus, vagy leptoszom jellegére érvényesnek bizonyult (Szmodis et al., 1976). Eredetileg az index pozitív értéktartományába tartoznak a Kretschmer (1965) szerinti piknikussal rokon piknomorfok, a negatív értéktartományába a leptoszom-aszténiás típussal rokon leptomorfok. Az átmeneti, úgynevezett metromorf konstitúció az index enyhén negatív értéktartományába esik. A személyeket vagy csoportokat derékszögű koordináta-rendszerben (x tengely = PLX; y = MIX) ábrázolva, a metrikus index adja a növekedési típus nyúlánkságára, tehát a morfológiai alkat linearitására (gracilitására) vonatkozó függőleges dimenzióját. A metrikus index nomogramok (számító ábrák), vagy regressziós egyenletek segítségével határozható meg. A disszertációban a nomografikus meghatározásnál lényegesen pontosabb reprodukálhatósága miatt csak a Szmodis és munkatársai (1976) által kidolgozott regressziós módszert ismertetjük. MIX férfiak = 0,1625·MMG + 0,13·MKS – 0,0418·TTM – 0,4245

R = 0,999

Az egyenletben: MMG = a légzési középállásban mért mellkasmélység, MKS = mellkasszélesség, TTM = testmagasság (mindhárom adat centiméterben), R = több-

32

szörös korrelációs együttható, amely az egyenlet és a nomografikus értékek statisztikai egyezését mutatja. Ábrázolás-technikai és főleg értelmezési okok miatt az eredeti algoritmus szerint számított metrikus indexet pozitív számmá alakítottuk: (MIX)·-1. Ennek megfelelően a továbbiakban, a nagyobb érték jelöli a nyúlánk, a kisebb metrikus index a kerekded (piknomorf) konstitúciót. A plasztikus index (PLX) Az index a csontozatra és az izomzatra jellemző, centiméterben megadott három mérőszám aritmetikai összege. PLX = vállszélesség + alkarkerület + kézkerület A plasztikus index értékei a koordináta-rendszerben a növekedési típus fejlettségi helyzetét jellemző vízszintes skálázást adják. A csont-izomrendszeri fejlettség (a robuszticitás) mérőszáma balról jobb felé haladva nő, tulajdonképpen abszolút (cm) léptékben. A koordináta-rendszer függőleges tengelye körül elhelyezkedők megjelölése normoplasztikus, ettől a tengelytől balra helyezkednek el az ilyen szempontból gyengén fejlettek, a hipoplasztikusok, és ettől a tengelytől jobbra az erősen fejlettek, a hiperplasztikusok. A koordinátarendszer függőleges tengelye viszonyítási alapként csak a felnőttek csont-izomrendszeri fejlettségének megítélésekor alkalmazható. A gyermekek, a serdülők és a posztpubertáskorúak fejlettségi helyzetének megítélésekor mindig az időben érvényes és az adott népességre reprezentatív életkori indexstandardokat kell viszonyítási alapként használnunk. A metrikus és a plasztikus index többszörösen bizonyított depózsírfüggése (Tatár et al., 2005; Szmodis et al., 2007; Mészáros et al., 2008) miatt az indexeket Szmodis és munkatársai gondolatmenetét követve korrigáltuk. A korrekció humánbiológiai alapja az, hogy a szubkután zsírréteg meghatározó mennyisége nem morfológiai alkati sajátosság, hanem egyértelműen környezeti hatás. A változtatás matematikai függvény formában kifejezve: korrigált MIX = MIX + (F%-20·0,01MIX), korrigált PLX = PLX - (F%-20·0,01PLX). Vagyis, a testtömeg 20%-át meghaladó depózsír mennyiség esetén a nyúlánksági mérőszámot növeltük, a robuszticitás jellemzőjét csökkentettük.

33

A tápláltsági állapot jellemzése A gyermekek tápláltsági állapotát a testtömegindexszel (BMI) és a relatív testzsírtartalommal (F%) írtuk le. Ez utóbbi becslésére Parízková (1961) eredeti táblázatából számolt regressziós formulát (Szmodis et al., 1976) alkalmaztuk. testtömegindex = testtömeg (kg)·testmagasság (m)-2 Az index az eredeti humánbiológiai értelmezés szerint inkább a testi fejlettség mint a tápláltsági állapot jellemzője, de napjainkban több munkacsoport használja a túlsúly és az elhízottság jellemzésére is. F% gyermek = 13,059·LN(szumma 10 bőrredő) – 40,462 Az egyenletben: LN = természetes logaritmus, szumma 10 bőrredő = a test mindkét oldalán mért biceps, triceps, lapocka, csípő és mediális lábszárredő összege. A kritikus testösszetétel meghatározásakor Lohman (1992) logikáját tekintettük alapnak. Túlsúlyosnak tekintettük azt a gyermeket, akinél a relatív testzsírtartalom 25 és 29,99% között volt. Az elhízottság alsó határaként a 30% depózsírmennyiséget tekintettük. A relatív zsírtömeg ismeretében kiszámoltuk az abszolút testzsírtartalmat (kg), majd a mért testtömeg (kg) és a becsült zsírtömeg különbségeként a sovány testtömeget (LBM) is. Az antropometriai jellemzéshez szükséges testdimenziók felvétele során a Nemzetközi Biológiai Program (Weiner és Lourie, 1969) eljárási ajánlásait követtük. A vizsgálatokhoz szakirodalmilag elfogadott (Sieber-Hegner gyártmány, Zürich) és előzetesen hitelesített mérőeszközöket használtunk. A morfológiai életkor becslése A morfológiai életkor (MK, biológiai fejlettség) megállapítása a pontosan mérhető testméretek alapján történik. A korbecslés alapjául azok a megfigyelések szolgálnak, amelyek szerint fejlődő gyermekkorban a testméretek egy csoportja és a testméretek valamilyen függvényeként előállított mérőszámok (indexek) szorosan korrelálnak a csontéletkorral (Marshall, 1974; Mészáros és Mohácsi, 1983; Tanner et al., 2001). A kapcsolati mérőszámok erőssége alapján tehát a testdimenziók segítségével csupán a csontéletkor (nem a biológiai életkor) becsülhető. Ez a koradat csak egy, de nem az

34

egyetlen közelítése a biológiai életkornak. A morfológiai kor (a biológiai fejlettség) különböző, de általában csak összetett méretek alapján jellemezhető. A morfológiai életkor számításához használt testméretek, érvényes korosztályonkénti átlagaiból táblázatok szerkeszthetők, amelyek alapján megállapítható, hogy a gyermek elérte-e a naptári korának megfelelő átlagos fejlettséget, vagy melyik kronológiai életkornak megfelelő értéket képvisel. Ilyen szempontból a leggyakrabban alkalmazott testdimenziók a testmagasság és a testtömeg. A fejlődési táblázatok vagy nomogramok alkalmazásának azonban több feltétele is van. Az egyik leglényegesebb az, hogy a táblázatoknak azt a népességet kell reprezentálniuk, amelyikhez a vizsgált személy tartozik. Számítási munkánkban az ezredfordulót követően vizsgált fiúk termetének, testtömegének és plasztikus indexének korfüggését leíró statisztikai jellemzők alapján készített táblázatot használtuk (Mészáros et al., 2006). A vizsgált minta országosan reprezentatív. A morfológiai életkor meghatározásának menete Mészáros és Mohácsi (1983) szerint a következő: a) 0,25 év pontossággal meghatározzuk azt, hogy a vizsgált gyermek termete, testtömege és plasztikus indexe a táblázatban külön-külön hány éves kornak felel meg. Így tehát három korbecslési adatot kapunk a testméretekből. b) Első közelítésben a morfológiai életkort a tízes számrendszerben kifejezett naptári életkor, a testmagasság, a testtömeg és a plasztikus index alapján kijelölt életkorok átlaga becsli. c) Az így kapott és tizedes években kifejezett morfológiai életkort korrigálni kell abban az esetben, ha a gyermek testmagassága a naptári életkornak megfelelő táblaértéktől lényegesen eltér, vagyis amikor a mért testmagasság az egy vagy több évvel idősebbek (vagy fiatalabbak) táblaértékéhez áll közelebb. A korrekció a b) pont szerint kiszámolt életkor 5%-os csökkentését jelenti abban az esetben, ha a gyermek termete meghaladja a nála egy évvel idősebbek testmagasságát, de még nem éri el a két évvel idősebbek standardját. A korrekció ugyanilyen mértékű növelést jelent, amennyiben a gyermek a korábban leírt mértékben alacsonyabb, mint a korosztályos standard. d) Ha a vizsgált személy testmagassága a két évnél többel idősebbek vagy fiatalabbak táblaértékeihez áll közelebb, a korrekció ±8%.

35

A morfológiai életkor számítása tehát a következő összefüggéssel foglalható össze: MK = 0,25·(TTM kor + TTS kor + PLX kor + DCK) ± K (év) Az egyenletben szereplő rövidítések jelentése: MK = morfológiai életkor; TTM kor = annak a táblaértéknek megfelelő életkor, amelyhez a vizsgált személy aktuális testmagassága a legközelebb áll; a TTS kor és PLX kor értelmezése, ugyanúgy történik, mint a testmagasságnál; DCK = naptári életkor; K = a szükség esetén alkalmazandó korrekció. e) A morfológiai kor becslése során helytelen figyelembe venni a testtömegnek megfelelő koradatot, ha bármilyen nyilvánvaló táplálkozási zavar, vagy endokrin megbetegedés áll fenn. Ilyenkor csak a másik három változó korátlagával kell számolnunk. f) A leányoknál gyakrabban, a fiúknál ritkán fordul elő olyan eset, amikor a 12-13 éves korban mért testmagasság, testtömeg vagy plasztikus index a 17-18 éves kori standardokhoz áll közelebb, vagy esetleg azt meg is haladja. Ilyenkor ennek a testméretnek megfelelő életkort 16 évesnek tekintjük, függetlenül attól, hogy a 17 vagy a 18 éves kori táblaértékekhez áll-e közelebb. 3.2.2 A fizikai teljesítmény jellemzése A gyermekek fizikai teljesítőképességét Szabó (1977) gondolatmenetét és eljárási javaslatait követve, reprodukálhatóan mérhető motorikus próbák eredményeivel becsültük. Az alkalmazott motorikus próbák: a/ 30m futás a gyorsaság jellemzésére. Végrehajtás állórajttal, a leolvasás pontossága 0,01s. b/ helyből távolugrás a robbanékonyság és a láb-törzs-kar koordináció jellemzésére. A leolvasás pontossága 1cm. c/ kislabdahajítás a robbanékonyság és a kar-törzs-láb koordináció jellemzésére. A leolvasás pontossága 10cm. d/ 400m futás a középtávú állóképesség jellemzésére. Végrehajtás állórajttal, a leolvasás pontossága 1s. e/ Cooper-teszt (1970) a kardio-respiratorikus állóképesség jellemzésére. A leolvasás pontossága 1m. A próbaeredmények csoportonkénti különbségeit elemeztük próbánként is, és egy összevont mérőszámmal is. Ez utóbbi számításához a Szabó (1977) közleményében

36

megtalálható, korcsoportonként rendezett és szórásegységekben tagolt táblázatokat használtuk. Az a-d próbákban az elérhető pontszám 0 és 15 közötti, vagyis a naptári kor szerinti csoportjában kiválóan teljesítő gyermek összteljesítménye maximálisan 60 ponttal jutalmazható. A szerző évtizedes tapasztalatai szerint a 40 pontot meghaladó összteljesítmény nagyon jó, az utánpótlás-nevelés szempontjából is ígéretes. 3.2.3 A matematikai statisztikai analízis módszerei Az eredmények statisztikai feldolgozásakor „Statistica for Windows” programcsomagot (version 7.1, StatSoft Inc., Tusla, OK, 2006) használtunk. Az adatfeldolgozás első lépéseként meghatároztuk a mért és a számított változók középértékeit és szórásait (SD) vizsgálatonként és csoportonként. Az azonos csoporton belül a vizsgálatonkénti átlagok különbségeit repeated ANOVA-teszt után F-próbával jellemeztük. Szignifikáns F esetén meghatároztuk a kritikus differenciát Scheffé szerint. A korfüggő változások meredekségét lineáris regresszióanalízissel jellemeztük. Szignifikáns korreláció (r) esetén a meredekségek minták közötti különbségeit a standardizált béták összehasonlításával elemeztük. A G1-G2-G3 csoportok vizsgálatonként jellemző középértékei közötti differenciákat egy szempontos variancia-analízis után jellemeztük. A szórások csoportok közötti különbségeinek elemzésére d-próbát, a túlsúlyosak és az elhízottak vizsgálatonkénti, relatív gyakorisági különbségeinek jellemzésére khi2próbát használtunk. A statisztikai analízis során a véletlen hiba maximumát következetesen kevesebb, mint 5%-ban határoztuk meg. A kevesebb mint 5% valószínűségek humánbiológiai tartalmát, a vizsgálat jellegéből adódóan tovább nem elemeztük.

37

4. fejezet. EREDMÉNYEK Bevezetés Eredményeink bemutatásakor követjük a 1. fejezetben a kérdésekkel megfogalmazott logikai sorrendet. Először tárgyaljuk az antropometriai jellemzőket, azon belül is a testméretek korfüggő változását. Ezt követően bemutatjuk a tápláltsági állapotot jellemző mérőszámok mintákon belüli és minták közötti különbségeit. A tisztán humánbiológiai blokkot a morfológiai alkat változásának különbségei zárják. A fejezet második részében ismertetjük a motorikus teljesítmények változását és csoportok közötti különbségeit változónként. A harmadik részben mutatjuk be a szomatikus és motorikus fejlődét jellemző összevont mérőszámok statisztikai analízisének kivonatos eredményeit. Az összehasonlított csoportokon belüli és a csoportok közötti differenciák szemléltetésekor a szemléletesebb grafikus bemutatás mellett döntöttünk, míg a változások sebességkülönbségeinek jellemzésére a táblázatokba rendezett numerikus adatokat alkalmazzuk. Az ábrákon és a táblázatokban az 1. fejezetben bevezetett rövidítéseket következetesen használjuk. 4.1 Az antropometriai jellemzők változása 4.1.1 A testmagasság és a testtömeg A testmagasság vizsgálatunkban jellemző csoportonkénti (G1, G2, G3) és vizsgálatonkénti középértékeit és variabilitási mérőszámait az 1. ábrán foglaltuk össze. Az ábrák vízszintes tengelyén a skálázást következetesen a naptári életkor átlaga adja. Az F-eloszlás tábla értéke a 2 és végtelen szabadságfok esetén = 3,00. Mivel ez a viszonyítási alap minden további összehasonlításunkban érvényes, a határértéket csak egyszer, itt tüntetjük fel. A termet növekedése mind a három csoportban vizsgálatról vizsgálatra szignifikáns (FG1 = 5896; FG2 = 5512; FG3 = 3300). A normál csoportba sorolt és a testnevelési osztályos gyermekek testmagasság átlaga minden vizsgálatban statisztikailag

38

azonos, viszont mind a két csoport termete következetesen magasabb, mint a szociális támogatásra szoruló kortársaiké. Az átlagok körüli szórások mintánként egyformák (d = nem szignifikáns), a mérőszámban középértékfüggő tendencia nem volt. A lineáris regresszióanalízis tanúsága szerint a testmagasság növekedése mindhárom mintában egyenessel közelíthető (1. táblázat). Az illesztés pontosságát (a naptári kor és a termet kapcsolatának szorosságát) bemutató lineáris korrelációs együtthatók erőssége statisztikai és humánbiológiai tartalma egyforma. A termet naptári korfüggő növekedése azonban csak közepes erősségű. A számított közös varianciák: G1 = 60%; G2 = 60% és G3 = 62%.

1. ábra. A testmagasság változása (átlag + 0,5SD) a három mintában. 1. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: testmagasság Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,774 0,773 0,786

a 87,16 87,64 80,07

b 5,57 5,39 5,47

béta 0,762 0,751 0,773

F 1933,52 1186,91 1022,18

Különbség NS

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája, NS = a meredekségek különbsége 5%-os véletlen hiba szinten nem szignifikáns. A három regressziós konstans mintánkénti különbsége nem szignifikáns, vagyis az egyenesek párhuzamosak. A G1= G2 > G3 eredmény és a függőleges tengely számított metszéspontja („a”) alapján megfogalmazzuk: A normál osztályban tanuló és a testnevelési osztályos fiúk termetnövekedését szemléltető egyenesek a valóságban egybeesnek, de a támogatottak trendvonala felett futnak.

39

A testtömeg mintánkénti és vizsgálatonkénti középértékeit és szórásait a 2. ábra tartalmazza. Az ábra elrendezése a jelölések megegyeznek a korábban leírtakkal. Az abszolút testtömeg növekedése is mind a három csoportban vizsgálatról vizsgálatra statisztikailag szignifikáns (FG1 = 900,4; FG2 = 692,5; FG3 = 472,8). A normál csoportba sorolt gyermekek testtömeg átlaga a legnagyobb minden vizsgálatban. A testnevelési osztályos és a szociálisan támogatott fiúk középértékei között a differencia statisztikailag nem valódi.

2. ábra. A testtömeg változása (átlag + 0,5SD) a három mintában. Az átlagok körüli szórások a legkifejezettebbek a normál csoportban (dG1-G2 = 6,23; dG1-G3 = 4,55). A tömeg alapján a leghomogénabb minta a testnevelési osztályosoké. A G3 csoportban az abszolút értékben megadott szórások növekedése valódi, de a relatív szórások ebben a mintában sem növekedtek az abszolút értékek függvényében. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményeit (naptárikor – abszolút testtömeg párosításban) a 2. táblázatban foglaltuk össze. A tömeg korfüggő növekedése mind a három mintában szignifikáns. A korrelációs együtthatók alapján azonban a két változó statisztikai kapcsolata mérsékelt erősségű. 2. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: testtömeg Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,530 0,662 0,561

a -6,29 1,26 -6,05

b 4,56 3,55 4,20

béta 0,513 0,631 0,548

F 499,79 607,79 376,13

Különbség G1 > G2 G1 = G3 G3 > G2

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája.

40

A számított determinációs együtthatók: G1 = 28%; G2 = 44% és G3 = 31%. A testtömeg naptári korfüggése a G1 és a G3 csoportban egyforma erősségű, a testnevelési osztályos gyermekeknél a két változó együttjárása szorosabb. Az egyenesek meredeksége jellemzően különböző. A tömegnövekedés sebessége a leggyorsabb a G1 mintában, és a leglassúbb a G2-ben. A 2. ábrán látható mintázat ellenére a testtömeg korfüggő növekedése csoportonként eltérő. 4.1.2 A tápláltsági állapot változása Vizsgáltjaink tápláltsági állapotát két különböző alapú mérőszámmal jellemeztük. A testtömegindex (BMI) mintánkénti és vizsgálatonkénti különbségeit a 3. ábrán mutatjuk be. A lineáris regresszióanalízis eredményeit a 3. táblázat tartalmazza. A BMI vizsgálatonkénti különbsége (korfüggő növekedése) az összehasonlított csoportokban szignifikáns (FG1 = 255,2; FG2 = 131,7; FG3 = 140,3), de különbségek mintázata a testmagasságnál és a tömegnél bemutatottól kissé eltérő.

3. ábra. A testtömegindex változása (átlag + 0,5SD) a három mintában. A normál csoportba tartozó gyermekek testtömegindexének növekménye csak az egy naptári év időtartamban jelentős. A testnevelési osztályos és a szociálisan támogatott fiúk mintájában a BMI változása az első négy adatfelvétel alkalmával félévenkénti bontásban is szignifikáns, a továbbiakban azonban csak az egy év alatt kialakult többlet bizonyítható statisztikailag. Az egy szempontos variancia analízis tanúsága szerint a G1 és a G3 csoportba tartozó gyermekek testtömegindexe a statisztikai és a humánbiológiai megítélés szerint minden megfigyelési időpontban azonos. A testnevelési osztályos (G2) csoporté viszont mindkettőnél kisebb. A középértékek körüli szórások a G1 és a G3 mintában egyfor-

41

mák, de biológiailag nagyok. A testnevelési osztályosok csoportja a BMI alapján értékelhetően homogénabb (dG2-G1 = 8,87; dG2-G3 = 7,32). A testtömegindex növekedésének naptári korfüggése mind a három mintában bizonyítható. A kapcsolati mérőszámok alapján a két változó együttjárása azonban csak laza, mintánként statisztikailag egyforma. A számított közös varianciák: G1 = 11%; G2 = 14% és G3 = 10%. 3. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: testtömegindex Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,333 0,375 0,322

a 10,01 11,02 9,80

b 0,90 0,60 0,87

béta 0,289 0,340 0,306

F 127,73 120,08 90,64

Különbség G1 > G2 G1 = G3 G3 > G2

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája. A standardizált béták összehasonlítása után megállapítottuk, hogy a normál és a támogatott csoportban a meredekségek egyformák és közelítik az egységet, míg a testnevelési osztályos fiúk testtömegindexének a növekedése az előző kettőénél lassúbb. A G1 és a G3 csoportnál számított egyenesek a 3. ábrán látható numerikus különbségek ellenére egybeesnek. A testnevelési osztályosoké ettől a közös egyenestől meredeksége alapján is és a függőleges tengely metszéspontja alapján is eltérő. A bőrredővastagságok alapján becsült és a testtömeg százalékában kifejezett depózsírmennyiség mintánkénti és vizsgálatonkénti átlagait és variabilitási jellemzőit a 4. ábrán szemléltetjük.

4. ábra. A relatív testzsírtartalom változása (átlag + 0,5SD) a három mintában.

42

A depózsírmennyiség korfüggő növekedése a csoportképzés alapjaitól függetlenül szignifikáns (FG1 = 331,6; FG2 = 128,7; FG3 = 170,1), de a differenciák mintázata csoportonként eltérő. A normál csoportban a fél év alatt akkumulált zsírmennyiség szinte a teljes megfigyelési időtartam alatt jelentős. Ebben a mintában csak a 7. és a 8. átlag különbsége nem szignifikáns. A G2 csoportban csak az egy naptári év alatt kialakult különbség értelmezhető statisztikailag. Ezen az alapon a támogatott csoport a legheterogénabb. Náluk az első három adatfelvételhez tartozó átlag különbsége valódi, ezt követően a zsírakkumuláció sebessége lassul és csak az évenkénti differencia jelentős. Az egymástól független minták variancia-analízise szerint a G1 és a G3 csoport relatív testzsírtartalom átlaga nem különböző, a testnevelési osztályosoké azonban minden megfigyelési időpontban kisebb. A szórások mintázata is hasonló: G1 = G3, G2 < G1 és G3 (dG2-G1 = 5,55; dG2-G3 = 5,86). A kiindulási értékek és a fentiek ismeretében nem meglepő a túlsúlyos és az elhízott gyermekek együttes, relatív gyakoriságának korfüggő változása. Ezeket az eredményeket az 5. ábrán foglaltuk össze.

5. ábra. A túlsúlyos és az elhízott fiúk relatív gyakoriságának változása csoportonként (üres oszlop = G2 csoport). Megállapítottuk, hogy a kritikus testösszetétel gyakorisága mind a három csoportban nő az életkor függvényében. A relatív gyakoriság változása a G1 és a G3 mintában lényegében egyforma, a testnevelési osztályosoknál értékelhetően kisebb. A két hipoaktív mintában az érintettek aránya 10-15%-ról 40-45%-ra nőtt a vizsgálat rövid négy éve alatt! A G2 csoportban az iniciális arány kedvezően alacsony, de az alsó tagozatos tanulmányok végére a túlsúlyos és elhízott fiúk gyakorisága már meghaladja a 15%-ot.

43

A depózsírmennyiség korfüggő növekedését számszerűsítő regressziós konstansokat a 4. táblázat tartalmazza. Az egyenes illesztésének jogosságát minősítő korrelációs együtthatók 0,36 és 0,40 közöttiek. A korreláció szignifikáns ugyan, de a két változó közötti kapcsolat egyértelműen laza. A számított determinációs együtthatók: G1 = 16%; G2 = 13% és G3 = 12,6%, csoportonként lényegében egyformák. 4. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: relatív testzsírtartalom Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,401 0,361 0,356

a 2,42 3,65 2,04

b 2,06 1,47 1,98

béta 0,362 0,344 0,334

F 210,48 123,29 110,06

Különbség NS

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája, NS = a meredekségek különbsége nem szignifikáns. Az egyedi pontokra illeszthető egyenesek meredeksége között nincs valódi különbség, de a három egyenes nem esik egybe. A statisztikai analízis eredményei szerint a G1 és a G3 minta jellemzői alapján közös egyenes is szerkeszthető lenne, de a testnevelési osztályosoké ez alatt párhuzamosan fut. Jellegzetesen változik a 2. ábrán és a 2. táblázatban összefoglalt mintázat abban az esetben, ha a testtömeget a depózsírmennyiséggel korrigáljuk, vagyis kiszámítjuk a sovány testtömeget. A 6. ábrán a szimbólumok sora párhuzamos, vagyis az LBM növekedési sebessége mintánként azonos, de az abszolút tömegnél leírt minták közötti különbségek és a minták közötti szórás arányok lényegében nem módosultak.

6. ábra. A sovány testtömeg változása (átlag + 0,5SD) a három mintában.

44

További különbségek fedezhetők fel abban az esetben, ha a tömeg abszolút értékeiből a depózsír és a testmagasság hatásait egyszerre elimináljuk. Ezeket a statisztikai eredményeket a 7. ábra tartalmazza. A relatív sovány testtömeg a legnagyobb a testnevelési osztályosok mintájában és numerikusan legkisebb a normál csoportban. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a G1-G3 összehasonlítás eredménye egyetlen megfigyelési időpontban sem szignifikáns. A relatív LBM csoporton belüli variabilitása különböző (G1 = G3, dG1-G2 = 9,99; dG3-G2 = 8.51). A nagyobb szórások a hipoaktív csoportokat jellemzik, a testnevelési osztályosok mintája homogénabb. A csoporton belüli variabilitás átlagfüggése ebben a jellegben sem bizonyítható.

7. ábra. A relatív sovány testtömeg változása (átlag + 0,5SD) a három mintában. A relatív sovány testtömeg korfüggő csökkenése szignifikánsan kisebb a G2 csoportban, mint a másik kettőben. A G1 és G3 mintákban a meredekségek egyformák, mivel az átlagok különbsége sem szignifikáns, a két szimbólumsor egyetlen egyenest képvisel. 4.1.3 A növekedési típus változása A könnyebb áttekinthetőség érdekében a növekedési típust leíró metrikus és plasztikus index változását és csoportonkénti különbségeit külön ábrán szemléltetjük. A nyúlánksági komponens leíró és összehasonlító statisztikai jellemzőit a 8. ábrán foglaltuk össze. Az értelmezést segítendő megismételjük, hogy a nagyobb index jelöli a nyúlánkabb, a kisebb a kerekdedebb morfológiai alkatot. A morfológiai alkat nyúlánkságának korfüggő változása a három csoportban statisztikailag szignifikáns (FG1 = 15,02; FG2 = 42,21; FG3 = 8,05), de mintázatában eltérő. A két hipoaktív (G1 és G3) csoportban csak

45

a szélső értékeket képviselő átlagok különbsége valódi. Az első adatfelvétel időpontjában a gyermekek szignifikánsan kerekdedebbek voltak, mint a negyedikben, de a nyolcadik vizsgálat idejére a morfológiai alkat relatív nyúlánksága a kiindulási érték szintjére csökkent. A fizikailag aktívabb csoportban (G2) a metrikus index középértéke vizsgálatról-vizsgálatra szignifikánsan nagyobb, tehát e fiúk testi felépítése folyamatosan és szinte egyenletesen a mérsékelt leptomorfia irányába tolódott.

8. ábra. A metrikus index változása (átlag + 0,5SD) a három mintában. A minták közötti különbségek variancia analízise is következetesen szignifikáns. Kezdettől fogva a legnyúlánkabbak a testnevelési osztályos tanulók, viszont a G1 és G3 csoportban tapasztalt átlagok különbsége egyik vizsgálatban sem szignifikáns. A két hipoaktív minta a testi felépítése alapján kissé heterogénabb, mint a testnevelési osztályosoké (dG1-G2 = 4,13; dG2-G3 = 5,02). A lineáris regresszióanalízis eredményeit az 5. táblázat tartalmazza. A G1 és a G3 csoportban a változás egyenessel nem közelíthető (a lineáris korrelációs koefficiens ugyanis nem szignifikáns). A morfológiai alkat nyúlánkságának növekedését számszerűsítő korrelációs együttható alapján a tulajdonság korfüggése a G2 csoportban is nagyon laza. A naptári életkor és a metrikus index közös varianciája mindössze 7,3%. 5. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: metrikus index Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,271

b béta F a lineáris korreláció nem szignifikáns -0,89 0,047 0,230 51,73 a lineáris korreláció nem szignifikáns a

Különbség

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája.

46

Összefoglalásként megfogalmazzuk: A morfológiai alkat nyúlánkságának változása a G2 csoportban tehát lineáris (az életkor ismeretében azonban a metrikus index becslésére nincs mód), míg a két hipoaktív mintában a trend inkább exponenciális, az elsőfokú komponens nem is szignifikáns. A csont-izomrendszeri fejlettséget bemutató plasztikus index mintánkénti és vizsgálatonkénti átlagait és szórásait a 9. ábrán szemléltetjük. A plasztikus index vizsgálatonkénti különbsége a csoportosítási szempontoktól függetlenül következetesen szignifikáns (FG1 = 6248; FG2 = 1848; FG3 = 1302).

9. ábra. A plasztikus index változása (átlag + 0,5SD) a három mintában. Az egy szempontos variancia-analízis tanúsága szerint a G1 csoport plasztikus indexe a legnagyobb, a testnevelési osztályos és a szociálisan támogatott minták középértékei között a differencia egyetlen megfigyelési időpontban sem valódi. Az átlagok körüli szórások különbsége nem jelentős. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményeit a 6. táblázatba rendeztük. Az abszolút mérőszámok korfüggése mind a három csoportban szignifikáns, de az élet-kor és a plasztikus index együttjárása csak közepes erősségű. A koefficiensek ismereté-ben számított determinációs együtthatók: G1 = 43,3%; G2 = 57,0% és G3 = 43,0%. Mivel a standardizált béták és az „a”-k minták közötti különbsége csekély (statisztikai-lag nem szignifikáns) a három egyenes, a kisebb-nagyobb numerikus különbségek elle-nére a valóságban egybeesik. A morfológiai alkatot és a csont-izomrendszeri robuszticitást jellemző indexek bizonyított testzsírtartalom függése (Szmodis et al., 2007) értelmében egyénenként ki-

47

számítottuk a korrigált metrikus és plasztikus indexet is. A korrekciót követően jellemző metrikus index átlagokat a 10. ábra tartalmazza. 6. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: plasztikus index

Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,658 0,755 0,656

Normál Tagozatos Támogatott

0,657 0,743 0,658

A nem korrigált plasztikus index a b béta 40,85 2,82 0,629 41,69 2,58 0,700 39,66 2,81 0,644 A korrigált plasztikus index 47,09 1,85 0,659 44,55 2,19 0,718 45,36 1,92 0,641

F 913,60 882,22 621,26

Különbség

1083,08 922,99 613,88

G1 < G2 G1 = G3 G2 > G3

NS

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája, NS = a meredekségek különbsége nem szignifikáns. A 8. ábrán bemutatott mintázathoz viszonyítva két differencia emelendő ki. Az első az, hogy a korrekció eredményeként az indexátlagok kismértékben nagyobbak. A második pedig a csoporton belüli variabilitások növekedése. A korfüggő mintázat jelentősen nem módosult, ezért a regressziós konstansok számítását ebben az esetben mellőztük.

10. ábra. A csoportok korrigált metrikus indexének változása (átlag +0,5SD). A zsírarány függvényében korrigált plasztikus index leíró és összehasonlító statisztikáinak eredményeit a 11. ábrán foglaltuk össze. A regresszióanalízis eredményeit a 6. táblázat tartalmazza. A korrekció eredményeként jelentősen változott az összeha-

48

sonlított átlagok különbségének (9. ábra) és az index korfüggő változásának mintázata, de nem módosult a csoporton belüli variabilitás. Ebben az összehasonlításban a szociálisan támogatott gyermekek alkotják az elkülönülő mintát. Vizsgálatonkénti középértékeik jelentősen kisebbek, mint a G1 és a G2 csoportban jellemzők. A variancia-analízis tanúsága szerint ez utóbbi két csoport e jellemző alapján egyforma, holott a nem korrigált indexek összehasonlításakor a G2 és G3 csoport átlagai voltak azonosak. Ebben az elrendezésben pedig éppen a G2 – G3 távolság a legnagyobb.

11. ábra. A csoportok korrigált plasztikus indexének változása (átlag +0,5SD). Az index növekedésének korfüggése jelentősen változott annak ellenére, hogy az illesztés pontosságát jellemző korrelációk nem módosultak. Amellett, hogy a numerikusan kisebb indexek következtében 4-6cm-rel magasabban van az illeszthető egyenes és a függőleges tengely metszéspontja, a normál és a szociálisan támogatott csoportban az évenkénti növekedés sebessége szignifikánsan kisebb, mint a testnevelési osztályosban. A korrigálatlan adatok alapján nagyon hasonló csoportokat a zsírkorrekció aktívabb és hipoaktív mintákra osztja. 4.2 A motorikus teljesítmények változása Vizsgáltjaink motorikus teljesítményét először próbánként jellemezzük. Az öszszevont értékelés eredményeit a 4.3 fejezet tartalmazza. A 30m futásban teljesített időeredmények mintánkénti és vizsgálatonkénti átlagait, valamint a szórásokat a 12. ábrán szemléltetjük. A teljesítmények változásának mintázata a három csoportban nagyon hasonló, de a három csoport statisztikai jellemzői között a különbség valódi. Az ismételt vizsgálatok egy szempontos variancia analízisének F-próbája minden elemzett csoportban szignifikáns (FG1 = 251,5; FG2 = 160,5 FG3 = 152,5). Az egymást követő átlagok kü-

49

lönbsége azonban nem következetes és statisztikailag nem is jelentős. A normál csoportban a teljesítményváltozás a vizsgálati időszak első felében gyorsabb, minden egymást követő átlag különbsége szignifikáns. A 6. és a 7., valamint a 7. és a 8. adatfelvétel alkalmával viszont a gyermekek a statisztikai és a szakmai megítélés alapján is egyformán teljesítettek. A G2 és a G3 csoportban a gyorsaság kissé meredekebb fejlődése csupán az első három vizsgálatban bizonyítható, a továbbiakban csak az egy év alatt kialakult teljesítmény többlet értékelhető.

12. ábra. A 30m futás időeredményeinek változása (átlag + 0,5SD) a három mintában. A normál és a szociálisan támogatott csoportban a teljesítményátlagok következetesen egyformák, a testnevelési osztályosok viszont mind a 8 alkalommal gyorsabban futották a távot. A szórások átlagfüggő trendje egyik csoportban sem jellemző, a variabilitás az aktívabb mintában értékelhetően kisebb. A teljesítményváltozás naptári korfüggése mind a három csoportban szignifikáns (7. táblázat), de az együtt járás megítélésünk szerint csak laza. A koefficiensek alapján számított közös varianciák: G1 = 26%; G2 = 46,5% és G3 = 23%. 7. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: 30m futás Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r -0,508 -0,682 -0,481

a 8,18 8,04 8,43

b -0,20 -0,23 -0,23

béta -0,460 -0,650 -0,460

F 378,87 688,44 229,73

Különbség NS

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja nulla éves korban, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája, NS = a meredekségek különbsége nem szignifikáns.

50

A teljesítményváltozás sebességét számszerűsítő meredekségek (és a standardizált béták) között nincs statisztikai különbség. Ennek alapján megállapítjuk, hogy a G1 és a G3 csoportot képviselő trendvonalak a valóságban egybeesnek, míg a testnevelési osztályosok görbéje (némileg jobb teljesítményszintet képviselve) ezzel a közös trendvonallal párhuzamosan fut. A helyből távolugrás próbában számított leíró statisztikai jellemzőket a 13. ábrán mutatjuk be. A robbanékony erő és a láb-törzs-kar koordináció fejlődése csoportjainkban szignifikáns (FG1 = 365,0; FG2 = 286,3 FG3 = 204,3). A post hoc elemzés tanúsága szerint a normál osztályban tanuló és a testnevelési osztályos gyermekeknél a félévenkénti teljesítmény többlet jelentős. Ezekben a mintákban csupán a 6. és a 7. adatfelvétel eredménye nem volt statisztikailag különböző. A G3 csoportban a relatíve gyors fejlődés csak a vizsgálat első felében volt bizonyítható, a továbbiakban csak az egy naptári év alatt kialakult különbség szignifikáns.

13. ábra. A helyből távolugrás eredményének változása (átlag + 0,5SD) a három mintában. A középértékek mintánkénti különbségének mintázata vizsgálatonként azonos volt. Következetesen a testnevelési osztályosok ugrottak nagyobbat, míg a G1 és a G3 csoport átlagai között a differenciák véletlenszerűen variálnak. Ebben a próbában sem volt értékelhető a csoporton belüli variabilitások különbözősége. A lineáris regresszióanalízis eredményeit a 8. táblázat tartalmazza. A próbaeredmények naptári korfüggése szignifikáns, de a kapcsolati mérőszámok itt is csak nagyon mérsékelt erősségű együttjárásra utalnak. A számított determinációs együtthatók: G1 = 37%; G2 = 44% és G3 = 34%. A korfüggéssel nem magyarázható (és mind-

51

három csoportban tetemes) maradék varianciahányad arra utal, hogy ebben a próbában is sok az olyan módosító tényező, amely nem az életkor növekedéséből ered. Ebben az elemzésben relatív súlyukat nem is minősíthetjük. A szimbólumok korfüggő sora által is kijelölt egyenesek különbözőek. A próbaeredmény változása a legmeredekebb a testnevelési osztályosok mintájában, de nincs különbség a G1 és a G3 csoportban jellemző változási sebességek között. Ez utóbbi két trendvonal statisztikailag egybeesik, és a testnevelési osztályosokat képviselő egyenes alatt fut, tehát a robbanékony erő és a koordináció minősége náluk gyengébb. A standardizált béták szignifikáns különbözősége ismeretében ez utóbbi két változási mintázat azonban nem párhuzamos. 8. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: helyből távolugrás Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,607 0,664 0,583

a 46,79 46,75 32,58

b 10,39 11,87 10,58

béta 0,583 0,646 0,559

F 720,80 657,36 399,19

Különbség G1< G2 G3 < G2 G1 = G3

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája. A kislabdahajításban mért távolságok statisztikai elemzésének kivonatos eredményeit a 14. ábrán foglaltuk össze. Az elért teljesítmény korfüggő növekedése a három csoportban szignifikáns (FG1 = 529,2; FG2 = 370,5 FG3 = 284,9). A változások csoportonkénti mintázata ebben a próbában homogén.

14. ábra. A kislabdahajítás eredményének változása (átlag + 0,5SD) a három mintában.

52

A fél év alatt kialakult teljesítménytöbblet statisztikailag jelentős, csupán a 6. és a 7. felmérés átlagai között nem valódi a differencia. A csoportonkénti összehasonlítás eredményei szerint a G2 mintába sorolt gyermekek kislabdahajításának átlaga már az első vizsgálattól kezdődően nagyobb, mint a másik két csoporté. Ez utóbbi összehasonlítás (G1 és G3) eredményei statisztikailag nem szignifikánsak. A szórások mind a három csoportban nagyok, de középértékfüggő változásuk nem bizonyított. A lineáris regresszióanalízis eredményei (9. táblázat) szerint a próbaeredmények életkorfüggése a három csoportban szignifikáns. Mivel a kapcsolati mérőszámok ebben az esetben is 0,7 alattiak, a korfüggést csak lazának minősíthetjük. A számított közös varianciák (G1 = 39,6%; G2 = 44% és G3 = 38,6%) következetesen 50% alattiak, vagyis ebben az esetben is nagy az eredmények alapján nem magyarázható varianciahányad. 9. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: kislabdahajítás Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,629 0,666 0,622

a -11,09 -12,77 -11,87

b 3,16 3,63 3,20

béta 0,594 0,659 0,592

F 761,36 706,58 472,57

Különbség G1 = G3 G2 > G1 G2 > G3

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája. A standardizált béták csoportok közötti különbözősége jelentős. A G2 mintában a teljesítményváltozás sebessége nagyobb, mint a normál vagy a szociálisan támogatott csoportban. E próba esetében is igaz, hogy a G1 csoportba sorolt és a szociálisan támogatott gyermekek eredményei ilyen alapon összevonhatók lennének, hiszen teljesen azonos minőséget és mintázatot képviselnek. A 400m futás időeredménye és a Cooper-tesztben teljesített távolság a kardiorespiratorikus állóképesség két különböző alapú (időeredmény és távolság) becslése. A rövid távú állóképesség (400m futás) mintánkénti különbségeit elemező statisztikák eredményeit a 15. ábrán foglaltuk össze. A 400m futás időeredményeinek korfüggő javulása az összehasonlított három csoportban szignifikáns (FG1 = 200,1; FG2 = 208,7 FG3 = 108,2), de nem egyenletes. Mindhárom mintában jellemző, hogy az első három adatfelvétel alkalmával az egymást követő átlagok különbsége statisztikailag valódi. Ezt

53

követően azonban csak az egy naptári év különbséghez tartozó jobb futóteljesítmény szignifikáns. Lényegében nincs különbség a G1 és a G3 csoportba tartozó fiúk futóteljesítménye között, de figyelemre méltó, hogy a szociálisan támogatott gyermekek középértékei numerikusan következetesen nagyobbak. A testnevelési osztályosok időeredmény átlaga következetesen és szignifikánsan jobb, mint a két hipoaktív csoporté.

15. ábra. A 400m futás időeredményének változása (átlag + 0,5SD) a három mintában. Ebben a teljesítménymutatóban a szórások csoportok közötti különbözősége is jellemző, statisztikailag bizonyítható. A két hipoaktív mintában az időeredmények mind a nyolc vizsgálatban nagyon heterogénak, míg G2-ben mindkettőnél kisebbek az egyének közötti különbségek (dG2-G1 = 8.97; dG2-G3 = 7.89). A lineáris regresszióanalízis eredményei (10. táblázat) szerint a középtávú állóképesség korfüggése szignifikáns, de mind a három csoportban csak laza. A naptári életkor és az időeredmények közös varianciái nagyon kicsik: G1 = 16,6%; G2 = 33,8% és G3 = 13,8%. 10. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: 400m futás Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,408 0,581 0,372

a 165,99 158,96 170,56

b -5,44 -6,24 -5,51

béta 0,370 -0,560 0,350

F 220,81 427,32 119,77

Különbség G1 > G2 G1 = G3 G3 > G2

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája. A meredekségek („b”-k, béták) különbsége statisztikailag értelmezhető. A korfüggő változás sebessége még numerikusan is szinte egyforma a két hipoaktív mintá-

54

ban, és szignifikánsan nagyobb a testnevelési osztályos fiúk csoportjában. A statisztikai analízis tanúsága szerint a két hipoaktív és az időeredmények alapján egyaránt heterogén minta lényegében egy csoportot képvisel. A két egyenes tehát egyesíthető lenne. A testnevelési osztályosok ezen az alapon minősítve az előző kettőtől lényegében „idegen” mintát képviselnek. A 12-perces járás-futás próba eredményei (16. ábra) alapján csoportjaink nagyon hasonlóak. A mintánkénti és vizsgálatonkénti átlagok között nincs statisztikai különbség, továbbá a futott távolság egyének közötti különbségei alapján a három minta egyformán heterogén.

16. ábra. A Cooper-tesztben futott távolság változása (átlag + 0,5SD) az összehasonlított három mintában. A lineáris regresszióanalízis eredményei (11. táblázat) is hasonlóak. A teljesítmény korfüggése szignifikáns, de nagyon laza. A determinációs együtthatók kicsik, szinte alig értelmezhetők: G1 = 18%; G2 = 27% és G3 = 21%. A hosszú távú állóképesség korfüggő változása a táblázatban bemutatott három egyenlet bármelyikével, vagy egy közös algoritmussal jellemezhető lenne. 11. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: Cooper-teszt Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,430 0,522 0,459

a 699,9 522,2 418,3

b 133,7 137,6 134,3

béta 0,473 0,492 0,481

F 452,66 768,51 954,78

Különbség G1 = G2 G1 = G3 G2 = G3

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája.

55

4.3 A motorikus és szomatikus fejlődés jellemzése integrált paraméterekkel A motorikus teljesítőképesség együttes (pontszámokkal történő) jellemzésekor a Cooper-próbában elért eredményeket (a pontszámok hiánya miatt) nem vettük figyelembe. A teljesítményt minősítő pontszámokat egyénenként, a naptári életkor és a próbákban elért eredmények alapján határoztuk meg Szabó (1977) táblázata szerint. Az egész pontszámok közötti értékeket (vagyis a tizedeseket) lineáris interpolációval határoztuk meg. Az összevont minősítés mintánkénti átlagai és szórásai a 17. ábrán láthatók. A G1 és a G3 csoportban jellemző átlagok sorában korfüggő növekedés nem volt (az Fpróba eredménye ugyanis nem szignifikáns), a testnevelési osztályosokéban viszont igen (F = 39,99). A G2 csoportba sorolt gyermekek együttes teljesítménye viszont már az első vizsgálat időpontjában is szignifikánsan jobb volt. A szórások mintánkénti mérsékelt különbözősége a statisztikai analízis alkalmazhatóságát és eredményeit a valóságban nem érintette. A megfigyelési időszak további 3 évében az aktívabb és a hipoaktív csoportok közötti különbségek (alapvetően a változás sebességét jellemző meredekségek különbözősége értelmében) természetesen csak növekedetek, de minőségi változást lényegében nem eredményeztek. Ezzel pontosan megegyező a lineáris regresszióanalízis minden eredménye (12. táblázat) is. A G1 és a G3 csoportban az életkorfüggő és összesített teljesítmény változás sebessége lényegében változatlan, míg a testnevelési osztályosoknál ez az érték pozitív és statisztikailag szignifikáns. Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a testnevelési osztályosok csoportjában a teljesítménynövekedés sebessége kevesebb mint 1,5 pont évenként.

17. ábra. A teljesítményt együttesen minősítő pontszám (átlag +0,5SD) korfüggő változása.

56

12. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: a teljesítményt együttesen minősítő pontszám Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,312

a b béta a lineáris korreláció nem szignifikáns 14,26 1,45 0,273 a lineáris korreláció nem szignifikáns

F 28,43

Különbség nem értelmezhető

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája. Ez a változási sebesség meglehetősen mérsékelt, de nem vitatható, hogy alapvetően a fokozottabb fizikai aktivitás következménye. A biológiai fejlődés különbségeit ebben az elemzésben a morfológiai életkor naptári életkorfüggő változásának csoportonkénti differenciáival szemléltettük. A statisztikai analízis kivonatos eredményeit a 18. ábra és a 13. táblázat tartalmazza. A mérőszám sajátosságaiból (lehetséges biológiai tartalmából) adódóan az azonos csoporton belül a vizsgálatok közötti különbségek jellemzésének (a repeated ANOVA eredményeinek) nem tulajdoníthatunk szakmai jelentőséget. Ez a minősítési elv azonban nem vonatkozik a szelekciós szempontok alapján eltérő csoportok jellemzőinek összehasonlítására. A mintánkénti összehasonlítás eredménye azonban több szempontból is informatív. Az egy szempontos ANOVA F-próbája szerint a G1 és a G2 csoportban az átlagok különbsége nem szignifikáns, de a szociálisan támogatott gyermekek morfológiai életkorral jellemzett biológiai fejlettsége értékelhetően elmarad a másik kettőétől (18. ábra).

18. ábra. A morfológiai életkor (átlag +0,5SD) korfüggő változása.

57

13. táblázat. A lineáris regresszióanalízis kivonatos eredményei: morfológiai életkor Csoport Normál Tagozatos Támogatott

r 0,941 0,936 0,913

a 0,37 -0,18 0,30

b 0,950 1,021 0,920

béta 0,901 0,932 0,874

F 4699,00 2864,75 1679,35

Különbség G1 = G3 G2 > G1 G2 > G3

A rövidítések: r = lineáris korrelációs együttható, a = a függőleges tengely metszéspontja, b = meredekség, F = a lineáris regresszióanalízis F-próbája. A biológiai fejlettség változása a G1 és a G3 mintában hasonló, de a testnevelési osztályosoknál a változás sebessége, ha kismértékben is, de gyorsabb. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az összehasonlítás eredménye csak a morfológiai korra vonatkozik, mivel a gyermekek naptári kora szinte század évre azonos volt minden megfigyelési időpontban.

58

5. fejezet. MEGBESZÉLÉS Bevezetés Az eredmények értelmezésének vezérfonalát a megfogalmazott kérdések alapvetően meghatározzák. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy bár az összehasonlított minták fizikai aktivitása jelentősen különböző, egyik csoportunk sem minősül sportolónak. A helyzet inkább fordított. Amennyiben a „biológiai igényeket” tekintjük meghatározónak, a normál és a támogatott minták rendszeres fizikai aktivitásuk alapján hipoaktívak, függetlenül attól, hogy aktivitásuk hogyan viszonyul a hazai átlaghoz. Csupán a testnevelési osztályosoknál feltételezhető az, hogy napi testmozgásuk volumene közelebb van a minden egészséges gyermeknél elvárhatóhoz. A 2. fejezetben már utaltunk arra, hogy még napjainkban sincs konszenzus a napi fizikai aktivitás optimuma tekintetében. A terjedelem, a gyakoriság és az intenzitás együttesen „bonyolult” minősítési alap. A percekben megfogalmazott (az ajánlások között 20 és 60 perc között szinte minden előfordul) időtartam pedig sok bizonytalanságot eredményez. Talán egyszerűbb, ha elfogadjuk Saris és munkatársai (2003) gondolatmenetét, mely szerint az egészség megőrzésekor vagy fenntartásakor nem célszerű a terhelés volumenével operálni. Helyesebb, ha a felvett és a nem felhasznált energia különbségét határozzuk meg. Azt becsüljük meg tehát, hogy hány kJ energiát kell felhasználnunk az energiaegyensúly biztosításához, és az egyén döntésétől függ, hogy ezt mennyi idő alatt, milyen módon teljesíti. Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a hétköznapi gyakorlatban az energiafelvétel becslése sem egyszerű feladat. Technikai oldalról segítség lehet, hogy az impedancia-készülékekkel a napi energiafelhasználás döntő hányada (az alapanyagcsere), a nomografikus becsléseknél pontosabban megadható (Lafarque et al., 2002). A bemutatott minta antropologiai jellemzői, az alapsokaság társadalmi, gazdasági és főleg kulturális sajátosságai indokolják, hogy e fejezetben a viszonyítási mintá-

59

kat a magyar gyermekekről közölt cikkek közül válasszuk ki, csökkentve ezzel az „idegen” összehasonlításból eredő, másodlagos torzító hatást. 5.1 Az antropometriai jellemzők mintánkénti különbségeinek értelmezése 5.1.1 A testmagasság és a testtömeg A normál csoportba tartozó és a testnevelési osztályba sorolt gyermekek kezdeti testmagasság-átlagainak statisztikai azonossága összhangban van azzal a korábbi feltételezésünkkel, mely szerint napjainkra változott a testnevelési osztályok alapvető célja. Két-három évtizeddel korábban a (sportági) szelekció hatásai érvényre jutottak a beiskolázott gyermekek termetének különbözőségében is (Mészáros és Mohácsi, 1978; Szabó et al., 1984). Az első vizsgálat időpontjában a G3 csoportba tartozó fiúk szignifikánsan alacsonyabb termete és könnyebb tömege megerősíti azt a prediszpozíciónkat (erre nem gyűjthettünk adatokat), mely szerint e gyermekek életkörülményei már hosszabb ideje indokolják az anyagi támogatást, és kinantropometriai jellemzőik hordozzák e hiány következményeit. Az alapadatok mintánkénti különbözőségén túlmutató lehet a testmagasság és tömeg átlagok értelmezése is. Az ezredfordulót követően vizsgált testnevelési és normál osztályos fiúk termetátlaga magasabb, mint 20 évvel korábban volt (Eiben et al., 1991; 1992). Ez a differencia a szekuláris trend néven összefoglalt jelenség egyik következménye. Megítélése lehet pozitív abban az esetben, ha a generációnkénti különbségeket úgy értelmezzük, hogy csökkent a környezet retardáló hatása (Pápai et al., 2007; Tóth és Buda, 2007). Nem ilyen egyértelmű a testtömeg megítélése. A normál csoportba sorolt gyermekek testtömege jelentősen nagyobb, mint az Eiben és munkacsoportja által keresztmetszeti és/vagy hosszmetszeti vizsgálatban tapasztalt. A relatív tömeg (testtömeg· 0,01testmagasság-1) számítása után nyilvánvaló, hogy a tömeg különbsége értékelhetően meghaladja a magasabb termetre visszavezethető arányt. Mintánkban a testnevelési osztályosok minden megfigyelési időpontban könnyebbek voltak, mint a G1 csoportba tartozó kortársaik. Ennek ellenére testtömegük valójában egyforma volt a 90-es évek elején a normál csoportba sorolhatók (Eiben et al., 1991; 1992) korcsoportonkénti átlagaival, pedig a szerzők minősítése szerint azok a gyermekek sem voltak soványak. A vizsgált testnevelési osztályos fiúk abszolút testtömege jelentősen nagyobb, mint a sportolóké (Tatár et al., 2005). A naptári évre transzformált differencia közel háromnegyed év.

60

A szociális támogatásra szoruló fiúk abszolút testtömege minden vizsgálati időpontban nagyon hasonló volt a testnevelési osztályosokéhoz. Megítélésünk szerint ők mégis túlsúlyosak. Relatív testtömegük ugyanis a szignifikánsan kisebb testmagasság következtében jelentősen nagyobb. Csak a testmagasság és a tömeg alapján a testösszetétel pontos jellemzése nem végezhető el, itt ezért humánbiológiai minősítést nem adunk. A tápláltsági állapot jellemzésekor visszatérünk a tömeg és a relatív tömeg mintánkénti differenciáira. 5.1.2 A tápláltsági állapot A humánbiológusok többsége egyetért abban, hogy a tápláltsági állapot megítélése részben módszerfüggő eredmény (Susanne és Bodzsár, 2004; Zsákai és Bodzsár, 2007; Mészáros et al., 2008). A besorolási differenciák, noha szakmailag nem negligálhatók, általában nem jelentősek a nem szelektált, nagy elemszámú vizsgálatokban. A kisebb, vagy a szelektált mintákban az eltérések markánsabbak lehetnek, de ezekben is főleg a kategóriahatárok környékén elhelyezkedők megítélése a bizonytalan. Munkánkban a gyakoriságokat Lohman (1992) minősítési rendszere szerint (F% kategóriák) határoztuk meg. A BMI-t ilyen célra a gyermekkorban kifejezetten jelentős súlyú korlátozó tényezők miatt (Mészáros et al., 2010) nem alkalmaztuk, de az index korfüggését és minták közötti differenciáit értelmezzük. Az idők folyamán kikristályosodott szakmai megfontolások és főleg Quetelet (1869) eredeti gondolatmenete alapján a testtömegindexet elsősorban a testi fejlettség mérőszámaként és csak részben tápláltsági mutatóként értelmezzük. A 4. fejezetben bemutatott mintánkénti BMI átlagokat a napjainkban jellemző, vagy a 30 évvel korábbi állapotokat tükröző (Mészáros et al., 2008) középértékekhez hasonlítva az állapítható meg, hogy vizsgáltjaink (függetlenül a csoportosítás szempontjaitól) nagyon jól fejlettek. Ez a minősítés természetesen kissé torz. A torzítás meghatározó hányada a BMI és a relatív testzsírtartalom 0,75-0,85 közötti korrelációjából (Kashiwazaki et al., 1996; Mészáros et al., 2010) ered. A 4. és az 5. ábrán bemutatott eredmények arra utalnak, hogy az eredeti minősítésünkből a jelzőt el is hagyhatjuk, mert testtömegindexükben a depózsír mennyisége egy jelentős komponens. Vizsgáltjainknál a BMI és a relatív testzsírtartalom lineáris korrelációja szoros rG1 = 0,89; rG2 = 0,84 és rG3 = 0,91). A determinációs együtthatók (G1 = 79%; G2 = 84%; G3 = 91%) arra hívják fel a figyelmet, hogy a nagyobb index és a nagyobb depózsír mennyiség közös varian-

61

ciájából, kizárólagosan a zsírtömeg, a fizikai aktivitástól függően 79-91%-ot kielégítően és főleg értelmezhetően magyaráz. Ebben az esetben igaz tehát a megállapítás: A szavak gyakran másról szólnak, mint amit céljaink szerint jelentenek. Vizsgáltjaink testi fejlettségét és tápláltságát ezen az alapon nem kívánjuk véglegesen minősíteni, de az állítható, hogy a három csoportba sorolt gyermekek inkább túltápláltak, mint jól fejlettek. A túltápláltság kifejezés ebben az esetben is csak az energiafelvétel és leadás arányára vonatkozik, de a minőségi elvárásoknak való megfelelést nem minősíti. A testtömeg százalékában kifejezett zsírtömeg és a kritikus testösszetétel mintánkénti és korcsoportonkénti gyakorisága alapján már egyértelmű a kép. A két hipoaktív csoport jelentősen túlsúlyos. Relatív testzsírtartalmuk középértéke minden korcsoportban értékelhetően nagyobb, mint az országosan jellemző és napjainkban is érvényes átlag (Mészáros et al., 2008; Prókai, 2008). Az összehasonlított mintákban különböző a túlsúlyos és obez gyakoriság is. Az eredmény részben a csoportosítás következménye, mivel a G1 és a G3 mintában a fizikailag aktívabb gyermekek nem szerepelnek. Az átlagok és a gyakoriságok azonban lényegesen akkor sem kisebbek, ha a három mintát összevonjuk, bár az együttes jellemzés nem volt célunk. E módosító tényezőktől függetlenül a fokozott veszélyeztetettség mindkét csoportban fennáll és egyértelműen környezeti hatás. Kedvező lenne annak feltételezése, hogy a bemutatott statisztikai jellemzők alapvetően csak a mintáinkra érvényesek (ezt a hosszmetszeti vizsgálatok értelmezésének alapelvei is sugallják) és nem a bekezdésben hivatkozott közlemények alapjául szolgáló adatgyűjtés óta kialakult nemzedéki növekedési változásoké. A G3 csoport kezdeti testzsírtartalma és főleg a mintánál jellemző változás sebessége arra is utal, hogy ezeknél a gyermekeknél nem a mennyiségi, hanem a minőségi malnutritio következményeit mutattuk be a 4. fejezetben. A két nem aktív csoportunknál jellemzőhöz nagyon hasonló, de arányaiban kisebb túltápláltságot írt le a Gyenis vezette munkacsoport (2007) a fiatalfelnőtt magyar férfiak nagy mintájánál és az egyetemistáknál (Gyenis és Joubert, 2002) is. Megjegyezzük, hogy a nagyobb relatív testzsírtartalom és a veszélyeztetettek nagyobb gyakorisága más hazai mintáknál (Photiou et al., 2008a; Pampakas et al., 2010) is a tizenéves kor elején jellemző, ezt követően az átlagok és a gyakoriságok kismértékben csökkennek. Az egymástól teljesen független, keresztmetszeti és hosszmetszeti vizsgálatokban leírt mintázatok nagyon hasonlóak a pu-

62

bertáskori zsírvesztés (diposity rebound) jelenségéhez (Malina et al., 2004). A különbségek amplitúdója és az érintett életkori tartomány szélessége alapján nem zárható ki az sem, hogy ezeknél a mintáknál a biológiai hatásokon kívüli tényezők (melyeket mi sem és az idézett szerzők sem elemezték) szerepe is jelentős. A humánbiológiai vizsgálatokban a sovány testtömeg alapvetően a testi fejlettség egyik jellemzője és csak másodlagosan tápláltsági mutató, a kinantropometriában viszont elsősorban tápláltsági mérőszám és csak másodlagosan fejlettségi jellemző. A testtömeg-zsírtömeg különbség szorosan korrelál a testmagassággal is, de lineáris kapcsolata a tömeggel szignifikánsan szorosabb (Lampl et al., 2001; Malina et al., 2004). Az index egyik értelmezési előnye az, hogy míg a nagy testzsírtartalomhoz fenntartás nélkül, a nagy testtömeghez az esetek többségében társíthatunk fokozott betegségkockázatot, az LBM-re ez nem igaz. A nagyobb sovány testtömeg ugyanis kedvezőbb testi fejlettséget és a biológiai igényekhez igazodó tápláltsági állapotot jelent. A mérőszám korfüggő változásának vagy egyének (csoportok) közötti különbségének további értelmezési előnye, hogy szignifikáns biológiai kapcsolatban van a kardio-respiratorikus rendszer teljesítményével (Rowland, 2005; Parízková és Hills, 2006) és teljesítmény változásával is. Mivel a motorikus teljesítőképességet nagyon gyakran különböző mérőszámokkal jellemzik az elemzők, példaként bemutatjuk a vizsgáltjainknál jellemző lineáris korrelációkat (14. táblázat). A táblázatba azokat a funkciót minősítő kapcsolati mérőszámokat rendeztük, melyeket felhasználtunk a motorikus profil pontszámokkal történő minősítéséhez. A testi fejlettség tekintetében az együtthatók erőssége között nincs valódi különbség, de a funkciót minősítő koefficiensek esetében igen. A testnevelési osztályosok a kapcsolati mérőszámok erőssége és mintázata alapján szemléletesen elkülönülnek a hipoaktív kortársaiktól. Ez lényegében abból is ered, hogy a sovány testtömeg növekedését a rendszeres fizikai terhelés stimulálja. Ilyen alapon egyszerűen riasztó, hogy az a minimális fizikai aktivitástöbblet, amely a G2 csoportban jellemző, milyen markáns differenciákat eredményezett a négy év alatt. Helyesebb, ha úgy fogalmazunk, hogy a normál csoportba tartozó és a szociálisan támogatott fiúk nemcsak retardáltak, túlsúlyosak vagy éppen már elhízottak, hanem „mozgáshiánybetegségben” is szenvednek. Eredményeink adalékul szolgálhatnak ahhoz a vitához is, milyen fizikai aktivitásvolument tekinthetünk kedvezőnek vagy kívánatosnak.

63

14. táblázat. Az LBM korrelációja a testmagassággal és a testtömeggel és a motorikus teljesítményekkel Vált TTM TTS 30m HTU KISL 400m

G1 0,84 0,98 NS 0,19 0,29 NS

G2 0,85 0,96 -0,40 0,46 0,51 -0,36

G3 0,86 0,97 NS 0,25 0,20 NS

Diff. NS NS G2 > G3 = G1 G2 > G3 = G1 -

A rövidítések: Vált = változó, G1 = normál csoport, G2 = testnevelési osztályos csoport, G3 = szociálisan támogatott csoport, TTM = testmagasság, TTS = testtömeg, 30m = 30m futás, HTU = helyből távolugrás, KISL = kislabdahajítás, 400m = 400m futás, NS = nem szignifikáns. Azt természetesen nem állítjuk, hogy a testnevelési osztályosok heti 7·45 perc testmozgása eléri az elméletileg megkívánt optimális mennyiséget, de azt igen, hogy már ez a mennyiség is hatásos. A szociális és gazdasági különbségeknek az idézett elemzésekben (Gyenis és Joubert, 2002; Gyenis et al., 2007) sem volt bizonyítható hatása. Az egybehangzó eredmények azonban nem értékelhetők úgy, hogy Magyarországon a malnutritio nem olyan mértékű, hogy hatásai és következményei humánbiológiai eljárásokkal bizonyíthatók lennének. Az összecsengés megítélésünk szerint inkább azt sugallja, hogy hazánkban a gyermek és a fiatal felnőttnépesség táplálkozási szokásai és főleg életmódja a társadalmi rétegződéstől függetlenül egészségtelen. Más jellemzők alapján minősítve tartalmában a fentiekkel megegyező következtetést fogalmazott meg Gál (2008) is. Egyetértünk a neves szociológussal: Mivel a nagy valószínűséggel és gyorsan kialakuló következmények veszélyesek, társadalmi szintű beavatkozás lenne szükséges. 5.1.3 A morfológiai alkat A konstitúció korfüggő vagy csoportok közötti különbségei a 2. fejezet vonatkozó bekezdései alapján látszólag „idegen” jellegegyüttest képviselnek. Elsősorban azért, mert a konstitúció sajátosságaihoz direkt betegség kockázat nem társítható. Állításunk második indoka az, hogy a 4. fejezetben bemutatott fizikai teljesítményminőséget a testalkat különbözősége sem érintheti. A morfológiai alkat és a teljesítmény kapcsolatának elemzésében Tróznai és Pápai (2008) szigorú, teljesítmény-minőségi kritériumokat határozott meg.

64

A növekedési típust ebben a kérdéskörben is informatívnak tarjuk mert az indexek korfüggő változásának mintázata (sebessége és amplitúdója) egészséges gyermekeknél az antropológiai különbségektől függetlenül nagyon hasonló (Szmodis et al., 1976; Szabó et al, 1993; Tatár, 2004; Photiou, 2008; Prókai, 2008), vagyis amennyiben a minták között valódi a különbség, annak hátterében valamilyen környezeti hatást vagy hatás együttest kell keresnünk. Ez az összetett „veszély” vizsgáltjaink esetében fennáll. Egy további, de csak az utóbbi években bizonyított humánbiológiai indokunk az, hogy a növekedési típust leíró indexpár változása (növekedési sebessége) nagyon érzékenyen reagál a környezeti hatásokra (Faludi et al., 2005; Szmodis et al., 2007; 2007a) többek között a szelekció, a tápláltsági állapot vagy a rendszeres fizikai aktivitás ilyen tekintetben indirekt következményeire. Vizsgáltjaink morfológiai alkatának értelmezését szükségszerűen a nyers, az indexszámítás direkt eredményeivel kell kezdeni. A metrikus és plasztikus index mintánkénti és vizsgálatonkénti átlagai alapján két következtetés azonnal adódik. A bemutatott hosszmetszeti vizsgálatban résztvevő gyermekek testi felépítése kismértékben nyúlánkabb, mint az érintett korosztályokban az ezredfordulót követően jellemző (Prókai, 2008; Mészáros et al., 2010a). A vizsgált korosztályokban a gyermekek csont-izomrendszeri fejlettsége nem különbözött a hivatkozott referenciáktól. Ez utóbbi azért is meglepő, mert vizsgáltjaink naptári kora minden egész évhez tartozó időpontban negyed évvel idősebb volt, mint a viszonyítási csoportokban. Egy további elgondolkoztató együtt járás a nyúlánkabb testi felépítés és a korábbiakban már tárgyalt jelentősen nagyobb depózsírtartalom a G1 és a G3 csoportban. Kretschmer (1965) klasszikus munkájában (az 1965-ben megjelent könyv már a 25. kiadás!), valamint Conrad (1963) közleményében egybehangzó a verdikt: A nyúlánk konstitúcióhoz ritkán társul nagyobb depózsírmennyiség. Az 5. ábrán összefoglalt gyakoriságok viszont inkább tekinthetők jellemzőnek, mint ritkának vagy kivételnek! A két index eredeti értelmezése alapján a normál és a szociálisan támogatott csoportba sorolt fiúk növekedési típusa tehát mérsékelten leptomorf-normoplasztikus. A felsorolt és a minősítést módosító tényezőket is figyelembe véve e két csoportban a gyermek konstitúciója leptomorf-hipoplasztikus-túlsúlyos. Nem feledhetjük azonban, hogy Conrad (1963) besorolási rendszere egy időben csak két tulajdonságot vesz figyelembe. A Magyar értelmező kéziszótárban (Juhász et al., 1992) olvasható definíció

65

szerint a kivétel = a megszokottól, a szabályostól való eltérés. Nem biológiai paradoxon, hogy ami 1-2 évtizede még kivétel volt, napjainkban már nem az. Megítélésünk szerint nem is a kategóriák meghatározott tartalma az értelmezendő, hanem a tartalom változásához vezető okok és a változások-indukálta következmények. Az ok esetünkben nem a genetikai háttér változása, hanem a környezet összetett hatása, a következmény pedig egyértelműen veszélyes. Az indexkorrekció viszonylag új technika, ennek értelmében közölt irodalmi adatokat nem tudunk idézni. Az azonban vitán felül áll, hogy a korrigált indexek már valóban az eddig igaznak elfogadott biológiai törvényeknek ellentmondóvá (különössé, szokatlanná, furcsává) teszik a minősítést. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy csak a két hipoaktív mintában. A korrekció eredményeként a morfológiai alkat nyúlánksága ha lehet, még kifejezettebb lett, a csoportok csont-izomrendszeri fejlettsége pedig egyszerűen satnya. Elemzésünkben sajnos kivételként jelenik meg a testnevelési osztályosok csoportja. Igaz, hogy ez a hatásegyüttes ma csak kevesek privilégiuma, de bizonyítja, hogy van megoldás, még a társadalmi szintű anomáliára is van olcsó gyógyszer csak élni kell vele. 5.2 A motorikus teljesítmények különbségeinek elemzése. A fizikai fittség „mérésére” több javaslat is született, de általánosan elfogadott, vagyis alkalmazott ezek közül egyik sem lett. A javaslatok közül talán a legismertebb az EUROFIT (Barabás, 1993), vagy annak valamilyen nemzeti szintű, módosított változata (Ozsváth, 2008). E próbarendszerek minősítése itt természetesen nem lehet feladatunk. Ezzel kapcsolatosan csupán egy alkalmazási korlátként megjelenő sajátosságot emelünk ki. Elfogadjuk azt, hogy a részletes jellemzés sok kérdés megválaszolásakor javasolt, vagy esetleg szükséges is, de a vizsgálatonként több napon keresztül tartó adatszolgáltatás nem az iskolák feladata. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy erre az iskolás gyermekek nem is motiválhatók. Az alkalmazott motorikus próbaeredmények változására vonatkozóan sajnos kevés referenciával rendelkezünk. A vizsgált minta elemszáma, továbbá az életkori tartomány alapján ebben az elemzésben a Szabó (1977) közleményében olvasható eredményeket tarjuk mérvadónak. Ezek alapján az első megfogalmazandó minősítésünk az, hogy még az általunk vizsgált testnevelési osztályosok teljesítménye is jelentősen elma-

66

rad a közölt, és akkor a nem aktívakat jellemző átlagoktól. Ez természetesen nem lehet gyermekfejlődési sajátosság, hanem alapvetően a gyakorlottság hiánya. További következtetésünk az, hogy a 70-es évek közepén még a nem aktív vizsgáltaknál is bizonyított és lineáris időeredmény-javulás mintánkban már nem volt felismerhető. Vizsgálatunkban a teljesítményváltozás meredeksége átlagosan a 4. vizsgálattól kezdődően szignifikánsan csökkent. Ezen az alapon a gyorsabb változással jellemezhető első periódusban kialakult különbséget nem értelmezhetjük az erő vagy a robbanékonyság fejlődéseként. Megítélésünk szerint az első 4 megfigyelési időpontban a láb-törzs koordináció kisebbnagyobb mérvű javulása eredményezte a rövidebb időket. Megítélésünk szerint a futóteljesítmények kezdeti, szignifikáns különbsége egyértelműen a beiskolázást megelőző szelekció következménye még akkor is, ha teljesítmény alapú szelekció nem minden iskolában volt. A robbanékony erőt és a koordinációt minősítő két próba (a helyből távolugrás és a kislabdahajítás) szakmai tartalma nagyon hasonló. Itt is jellemző az, hogy vizsgáltjaink átlagai, minden életkorban és minden csoportban szignifikánsan kisebbek, mint a Szabó (1977) által közölt középértékek. A referenciamintában az átlagok alapján számítható (a szerző a lineáris regressziókat nem adta meg) és az eredményeink szerinti meredekségek markáns különbözőségét úgy értelmezzük, hogy ez a két próba a felkészületlenség miatt nagyon „nehéz” feladat elé állította vizsgáltjainkat. A különbségeket úgy értelmezzük, hogy sem a robbanékony erő, sem pedig a koordináció fejlődése nem volt megfelelő, vagyis az általunk elvárttal megegyező náluk. Eredményeink ismeretében, vagy az alkalmazott szelekció hatásai alapján azonban nem tudunk az egyéni képességek jelentős különbözőségére következtetni. Megítélésünk szerint ebben az összefüggésben is a minimális gyakorlás hiánya az egyetlen magyarázat. Mivel a gyermekek a próbákat a testnevelés órán általában nem gyakorolták, még a tanulási effektus szinte elhanyagolható következményeit is kizártnak tekintjük. A referenciához viszonyított és jelentős sebesség elmaradás minősítése bizonyos szempontból azért is kellemetlen, mert szükségszerűen felveti a kérdést. Mit csináltak a gyermekek például az emelt szintű testnevelési programban, ha négy év alatt sem az ügyességük, sem pedig a fizikai képességeik nem fejlődtek olyan mértékben, mint a korábbi évtizedekben? Ez a kérdés két szempont alapján sem teoretikus vagy esetleg értelmetlen, mert például Győri (1996) vizsgálatában az utolsó éves óvodások (tehát ők még csak 6 éve-

67

sek!) a helyből távolugrás próbában jobban teljesítettek, mint a két nem aktív csoportba sorolt vizsgáltjaink az első adatfelvétel alkalmával (akik akkor már elmúltak 7 évesek). Igaz, Győri vizsgálatában az óvodások a heti 2·45 perc foglalkozás során elemi mozgásformákat tanultak és gyakoroltak, vagyis játékos formában, de folyamatosan mozogtak. Ezen az alapon vizsgáltjaink hipoaktivitása tehát, már az iskoláskort megelőzően is inkább bizonyított, mint csupán feltételezhető. Gyermekeink meghatározó többsége előélete folyamán tehát olyan ingersorozatból maradt ki, amelynek hatásai később már csak nagyon nehezen pótolhatók. Ez a hiány lehet az egyik magyarázata a teljesítmények nagyon lassú spontán fejlődésének is. A második szempont a tanár. Photiou és munkacsoportja (2008b) bizonyította, hogy a gyermekek motorikus teljesítményeinek fejlődése értékelhetően meredekebb és egyenletesebb abban az esetben, ha a testnevelésórákat szaktanár vezeti. Ez a feltétel vizsgáltjaink esetében csak a G2 csoportban teljesült maradéktalanul, a másik két mintában az osztályok meghatározó többségénél a testnevelési órákat is tanító tartotta. Az életkorukból eredően valószínű, hogy a testnevelés műveltségterületen képesítésük nem volt. A kardio-respiratorikus állóképességet becslő próbák eredményei alapján csak nagyon kedvezőtlen kép alakítható ki vizsgáltjainkról. Természetesen felvetődhet a két próba „alkalmassága” is. Ezt a lehetőséget azonban gyorsan el kell vetnünk. Többek között azért is, mert Győri (1996) vizsgálatában sem a gyermekek képességei, sem pedig motivációjuk nem korlátozta az eredményes végrehajtást és a jó teljesítményt. Ismételten hangsúlyozzuk, az óvodásokat valóban felkészítette a testnevelő tanár az állóképességi próba teljesítésére. Ezen az alapon például a Cooper-teszt eredményei vizsgáltjainknál nem a kardio-respiratorikus állóképességet, hanem csupán a tulajdonság hiányát minősítette. Ez pedig egészséges gyermekeknél csak a környezeti hatások eredményeként értelmezhető. A motorikus teljesítmények országhatároktól és gazdasági régióktól független szekuláris trendje (Mohácsi et al., 2002; Tomkinson et al., 2003; Olds et al., 2006; Photiou et al., 2008a) az utóbbi évtizedben sem változott. Ez természetesen nem kizárólagosan a gyermekek hibája. A nagyon gyenge állóképesség természetesen nem független a vizsgáltak testösszetételétől sem. A nagy testzsírtartalom és a gyenge kardio-respiratorikus állóképesség azonban, megítélésünk szerint ugyanazon kérdés két, csupán látszólag különbö-

68

ző nézőpontja. A végeredmény szempontjából ugyanis teljesen mindegy, hogy a nagy testzsírtartalom következtében nem tud a gyermek az életkorának megfelelő szinten teljesíteni, vagy a hipoaktivitás következtében alakult ki a nagy testzsírtartalom. Gutin és Barbeau (2000), továbbá Parízková és Chin (2003) egybehangzóan más szerzők véleményével, a kisgyermekkori túlsúlyhoz vagy elhízottsághoz társuló gyenge kardio-respiratorikus állóképességet a mértani sor szerint kialakuló egészség-következmények miatt, sokkal súlyosabb prediktív indikátornak minősíti, mint a szindrómában elkülönülten ható tényezőkét. 5.3 A szomatikus és a motorikus fejlődés jellemzése összevont mérőszámokkal A motorikus teljesítmények G1 és G3 csoporton belüli változatlansága és a testnevelési osztályosoknál tapasztalt, évenként csak kismértékű növekedése a felületes megítélés alapján azt is jelenthetné, hogy gyermekeink pontosan reprodukálták a több szerző által leírt és a lényegében elvárható biológiai trendet (Malina et al, 2004; Rendes et al, 2007). Csak az irányok értelmezése alapján ezt nem is vitathatjuk. Van azonban egy másik minősítési szempont is. Ez pedig az elért pontszám, amely 16,68 és 18,70 között variál a G1 csoportban és csupán 13,70-15,37 közötti a szociálisan támogatott mintában. Az átlagok variáció terjedelme 22,36-31,24 a G2 csoportban. Az azonban önmagában is riasztó, hogy a négy próba alapján elérhető maximális pontszám (60) felét csupán a testnevelési osztályos fiúk érték el, de a megfigyelési időszak alatt ők is csak egyszer, a 8. vizsgálat időpontjára. Ennek ellenére nem vitatjuk, hogy a testnevelési osztályokban kapott ingersorozat a gyermekek fejlődésére valamilyen szinten (ha nem is az elvárhatón) hatékony volt. A biológiai fejlődés menetének (a 13. táblázatban bemutatott eredmények) sematikus összefoglalása a 19. ábra tartalma. A naptári kor változásához viszonyított (a négyzet alakú ábrán a vékony vonallal húzott átló) különbségek mellett biológiai jelentősége van a csoportonkénti trendvonalak eltéréseinek is. Az ábra alapján megfogalmazzuk, hogy a fizikailag aktívabb csoportban a morfológiai életkor változása kissé gyorsabb, a hipoaktívakéban kissé lassúbb, mint a naptári koré, holott ez a két korjellemző a nagy elemszámú csoportokban általában egybeesik (Rowland et al., 2001). Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez az eredmény, vagyis a 4

69

év alatt kialakult, és az átlagok szintjén megjelenő 0,73 év morfológiai életkor többlet lehet, hogy nincs ellentmondásban Malina és munkatársai (2004) véleményével, mely szerint a rendszeres fizikai aktivitás nem stimulálja a hosszúsági és szélességi növekedést vagy a biológiai érés tempóját.

19. ábra. A regresszióanalízis kivonatos eredményei, a morfológiai életkor naptári korfüggő változása. Figyelmet érdemel azonban Carvalho és munkatársai (2009) véleménye is, mely szerint a 0,7-0,8 év biológiai korkülönbségnek még a sportoló serdülőknél is funkcionális vetülete van, tehát a koreltérés jelentős. Ezt a vitát e disszertáció kapcsán természetesen nem akarjuk eldönteni, ezért eredményeink ismeretében úgy fogalmazunk: Lehet, hogy a rendszeres fizikai aktivitás és a gyorsabb biológiai fejlődés kapcsolata valóban nem jellemző, de a tartósan fennálló hipoaktivitás bizonyítható retardációt eredményez. Még súlyosabb a helyzet, amennyiben a nem elegendő fizikai aktivitáshoz más retardáló hatás is társul. Vizsgálatunkban a két hipoaktív és a testnevelési osztályos csoport kumulált (a megfigyelési időszak alatt kialakult) biológiai fejlettsége közötti különbség átlaga már közel egy év volt. Ez a differencia bizonyosan nem mintafüggő jelenség. A fizikai teljesítmények együttes minősítése akkor sem kedvezőbb, ha a G1 és a G3 csoport pontszám átlagait a biológiai fejlettséghez viszonyítjuk. A G2 csoportban e viszonyítási alap alkalmazása azt eredményezte, hogy még az utolsó adatfelvételkor élért 50% körüli pontszám is kevesebb lett. A vizsgált gyermekek motorikus teljesítménye tehát még a legaktívabb, G2 csoportban is az átlagos alatti. Ilyen alapon a G1 és G3 csoportéhoz viszonyított többlet lényegében csökkent.

70

A fejezet zárásaként szükségesnek ítéljük a következők kiemelését: • Az összehasonlított három mintában a szociálisan támogatott gyermekek képviselik a szomatikus fejlettség és a motorikus teljesítmények alapján a legkritikusabb csoportot. • A G3 mintában kapott átlagok következetesen a minősítési tartomány alsó harmadában helyezkednek el. A csoport szomatikus fejlődésének mintázata még akkor is figyelemre méltó, ha néhány változó esetében a G1-G3 összehasonlítás eredménye mintavételenként statisztikailag nem volt szignifikáns, de a különbségek egymáshoz viszonyított mintázata következetes volt. A hosszmetszeti vizsgálatok egyik előnye, hogy az együttes értelmezés eredményeként (például: korfüggő lineáris regresszió analízis) ezeket a változónkénti kis különbségeket is humánbiológiai tartalommal tölthetjük meg. • E gyermekek szomatikus és motorikus fejlődésének elmaradottsága, hónapokban kifejezhető retardáltsága tehát tény. Az állapotukat az is súlyosbítja, hogy viszonyítási alapként nem a biológiai optimum környékén élőknél jellemző mutatókat vettük figyelembe, hanem olyan kortársaikét, akik a kevesebb „hiánytünet” következtében csak kevésbé retardáltak, mint ők. • A népesség jelentős részét érintő szegénység Magyarországon ma vitathatatlan tény. A családi hovatartozásból eredő hátrányok tehát nem vitathatók. Nem vonható felelősségre a családanya, aki gyermeke éhségérzetét szeretné csökkenteni, és nem is foglalkozik az élelmi anyagok biológiai optimumával, az élelmi anyagok biológiai értékével. Szembe kell néznünk a társadalmunkban élő gyermekek és felnőttek minőségi malnutritiójának következményeivel. Ez a következtetés csupán az eredményeink ismeretében talán lehet erőltetett. Más a megítélés akkor, ha figyelembe vesszük Lichthammer és munkacsoportja (2007) eredményeit is. Tapasztalataik szerint a prepubertáskorú fiúk jelentős részénél a szénhidrát és a zsírbevitel rendszeresen meghaladja az életkornak megfelelő biológiai optimumot (Pintér, 2004), viszont a tápanyagok fehérje tartalma nem éri el az optimum 90%-át sem. Ez a hiány vizsgálatukban mérhető szomatikus retardációt eredményezett. A 21. század első évtizedében ismét itt tartunk! Az alkalomszerű humanitárius segítség, noha vitathatatlanul szükséges, önmagában nem több mint a tűzoltás, vagy a társadalom lelkiismeretének megnyugtatása. A Magyar Köztársaság Alkotmánya „vállalja”

71

(gyakorlatilag azonban csak esélyt sugall) az emberi életfeltételek biológiai minimumának biztosítását. Az eredmények ismeretében azonnal felvetődik a kérdés: Milyen fejlődésbiológiai valószínűségeken belül teszi ezt? További lényeges kérdés, hogy a politikusok (döntéshozók) értékítéletében nem oldódik-e fel a létminimum és az emberi élethez joggal elvárható minimum különbözősége? A hasonlóság feltételezése itt nem vonható kétségbe, de nem is állítható. Mi csupán testméreteket és motorikus teljesítményeket mértünk, hasonlítottunk össze és elemeztünk látszólag „varázslatos” módszerekkel. A humánbiológiai eredmények viszont már ismételten azt bizonyítják, hogy súlyos társadalmi esélyegyenlőtlenség van! Bárki mondhatja, ez mindig is volt. Az állítás lehet igaz is, de miért a gyermekek szenvedjék következményeit?

72

6. fejezet. KÖVETKEZTETÉSEK A bemutatott hosszmetszeti elemzés célja volt összehasonlítani a rendszeres fizikai aktivitás és a tartós malnutritio azon hatásait, amelyek a gyermekek szomatikus fejlődésének jellemzőivel, a testösszetételt leíró becslésekkel és a motorikus próbák eredményeivel megbízhatóan számszerűsíthetők. Célkitűzésünket a következő kérdések megválaszolásával kívántuk megvalósítani: 1. Van-e humánbiológiai különbség a vizsgált három minta (normál osztályban tanuló, testnevelési osztályos és szociálisan támogatott) testméretei, testösszetétel és motorikus jellemzői között vizsgálatonként? 2. Van-e humánbiológiai vagy statisztikai különbség a három minta kinantropometriai jellemzőinek korfüggő fejlődésmenetében? 3. Milyen mértékben változik a differenciák mintázata, ha a szomatikus és a motorikus fejlődésmenetet egy-egy összevont mérőszámmal jellemezzük? Megállapítottuk: ▪ A csoportosítási szempontoknak nem volt hatása a testmagasság mintánkénti növekedési sebességére, de a szociálisan támogatott gyermekek minden megfigyelési időpontban szignifikánsan alacsonyabbak voltak. A statisztikai valószínűségek alapján a termet következetes különbségében a genetikai hatásokat kizártnak tekintjük, a következetes differenciát a környezet retardáló hatásaként értelmezzük. ▪ A vizsgált mintában a legnehezebbek a normál csoportba sorolt tanulók, akiknél a testtömeg növekedési sebessége is a legnagyobb, de a szociálisan támogatott vizsgáltjaink testtömege is gyorsabban nőtt, mint a testnevelési osztályosoké. A tömeg csoportonkénti különbségei és eltérő növekedési sebessége alapján megalapozott következtetést nem vonhatunk le, ez csak a tápláltsági állapot változása ismeretében lehetséges. A testnevelési osztályosok kisebb tömege megítélésünk szerint szelekciós hatás.

73

▪ A testnevelési osztályosok testtömegindexe szignifikánsan és következetesen kisebb, mint a másik két mintáé. A BMI évenkénti növekedése a normál és a szociálisan támogatott csoportban statisztikailag egyforma és korfüggő növekedése értékelhetően meredekebb, mint a testnevelési osztályos mintában. A testtömegindex alapján a tápláltsági állapot csak nagy hibával becsülhető, az index és a naptári életkor függvényében a relatív testzsírtartalom nem számítható. ▪ A relatív testzsírtartalom a normál és a szociálisan támogatott mintában statisztikailag egyforma és jelentősen nagyobb volt, mint a testnevelési osztályban tanulóké. A zsírakkumuláció sebességében viszont nem volt differencia az összehasonlított csoportok között. A G1 és a G3 csoportban a túlsúlyos és elhízott fiúk relatív gyakorisága a humánbiológiai és az egészségalapú megítélés szerint is nagy és kismértékben nagyobb mint más, de időben releváns hazai mintákban. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a testnevelési osztályosok depózsírtartalma is értékelhetően nagyobb, mint 25-30 évvel korábban jellemző. Pozitív eredménynek minősítjük azt, hogy a termet, a testtömeg és a relatív testzsírtartalom együttes megítélése alapján a testnevelési osztályosok sovány testtömege nagyobb és az LBM növekedése bizonyítottan gyorsabb is. A G1 és a G3 csoportba tartozó gyermekek testösszetétele viszont már a vizsgálat kezdetén is kritikusnak minősült. A depózsírmennyiség gyors növekedése alapján ez utóbbi két minta megítélésünk szerint már veszélyeztetett. A gyors zsírakkumuláció a hipoaktív életmódjukkal és az egészségtelen táplálkozásukkal egyaránt kapcsolatban van, vagyis ez a differencia is környezeti hatás eredménye. ▪ Az összehasonlított csoportok növekedési típusa és a morfológiai alkat korfüggő változása a hipoaktív – aktívabb összehasonlításban különböző, annak ellenére, hogy az abszolút értékek közötti differencia csak mérsékelt. Megegyezően a hazánkban még mindig bizonyítható nemzedéki változás ismert következményeivel, vizsgáltjaink kissé nyúlánkabbak, mint az egy generációval korábban vizsgált kortársaik, de csont-izomrendszeri fejlettségük csak látszólag hasonló. A depózsír növekedési típust torzító hatásainak kikapcsolása után viszont a két hipoaktív minta megítélése már egyértelműen leptomorf és hipoplasztikus. A test zsírtartalmával korrigált plasztikus index növekedési sebessége a G2 mintában szignifikánsan nagyobb, mint a hipoaktívakéban. Ez utóbbi két csoportban a növekedési sebességek statisztikailag egyformák. A fizikailag aktívabb mintában a szekuláris trend egyértelműen negatív következményei tehát bizonyíthatóan

74

kisebbek. A korábbi tapasztalatoktól eltérően, a testnevelési osztályba sorolást megelőző (nem morfológiai alapú, hanem motorikus) szelekciónak azonban nem volt hatása a morfológiai alkatra, de a rendszeresebb testnevelésnek igen. A G2 csoportban a testi felépítés metrikus indexszel jellemzett nyúlánkságának a fokozódása ugyanis értékelhetően kisebb, mozgatórendszeri fejlődésük pedig szignifikánsan gyorsabb volt, mint, a másik két mintában. Vizsgáltjaink testi felépítésére, testösszetételére és e jellemzők naptárikor-függő változására vonatkozó hipotéziseink fenntartás nélkül tarthatók. ▪ A 30m futás próbában mért időeredmények átlaga minden alapú megítélés alapján egyforma volt a két hipoaktív mintában. A testnevelési osztályosok teljesítménye mind a nyolc megfigyelési időpontban jobb volt, de az emelt szintű (de lehet, hogy csak nagyobb mennyiségű) testnevelésnek nem volt hatása az időeredmények változási sebességére. A teljesítmények megítélése nem egyértelmű. A G1 és a G3 csoportba sorolt fiúknál a futási idők jelentősen elmaradtak a megjelölt viszonyítási értékektől. Azonban a testnevelési osztályosok eredményei sem átlagon felüliek, ugyanis megegyeznek a 70-években a normál osztályokban tanulókéval. „Edzéshatás” tehát náluk sem feltételezhető, de a koordináció javulása minden szempontból értékelendő különbségeket eredményezett. Sajátos, a korábbiaktól eltérő és egyben a gyakorlatlanságot tükröző eredményünk az, hogy a gyorsaság fejlődése 7-11 éves kor között még a G2 csoportban sem lineáris, hanem inkább exponenciális, azaz a növekvő életkor függvényében a változási sebesség csökken. ▪ A helyből távolugrás és a kislabdahajítás próbában kapott csoportonkénti differencia mintázatok és változási sebességek azonos biológiai tartalmat hordoznak. Ez abból is ered, hogy a jó eredmény mindkét próbában hasonló képességeket feltételez. A testnevelési osztályosok átlagai már a vizsgálat kezdetén is jobbak, a teljesítmény növekedés sebessége náluk nagyobb. A hipoaktív csoportokban e két próba átlagos minősége gyakorlatilag nem is értékelhető. ▪ Hasonló következtetést fogalmazhatunk meg az állóképességet minősítő próbák vizsgálatonkénti középértékei és változási sebességei alapján is. A Cooper-próbában még a testnevelési osztályosok teljesítménye sem volt jobb, mint a hipoaktívaké. ▪ Az összességében nagyon mérsékelt motorikus teljesítőképesség több kérdést is felvet. Az első az, hogy a G1 és a G3 csoport testösszetétel és motorikus teljesítmény-

75

jellemzőin lényegében nem csodálkozhatunk, hiszen azok egymással szoros kapcsolatban vannak és az iskoláskort megelőző hipoaktivitásuk következményei is. Ezt vitathatatlanul bizonyítják a kiindulási átlagok, melyek egy normál aktivitású mintához viszonyítva közel egy éves elmaradásról tanúskodnak. ▪ Nem kedvezőbb a fizikai teljesítőképesség megítélése akkor sem, ha nem a direkt mérőszámokat, hanem az eredményekhez társítható pontszámok összegét tekintjük a minősítés alapjának. Ezek az összehasonlítások arra utalnak, hogy a két hipoaktív csoportban a korábbiakban csupán a spontán fejlődésnek nevezett teljesítmény-különbség sem alakult ki. A fejlődésvizsgálatokban ugyanis még a korfüggő stagnálás is mindig visszafejlődést (lemaradást, retardációt) jelent. A bizonyított és általános (tehát nemcsak egy-egy tulajdonságot érintő) fizikai teljesítmény csökkenés felveti az iskolai testnevelés tartalmi reformjának a halaszthatatlanságát és a testnevelést oktatók képzési törzsanyagának a bővítését is. Amennyiben a tanítóképzés egyik deklarált célja az, hogy a végzettek testnevelést is taníthatnak, az alapvető mozgásformákat és az alkalmazható eszközöket meg kellene ismerniük. A motorikus teljesítmények változására vonatkozó null- és kutatási hipotéziseink tarthatók. ▪ A fizikai aktivitás és a biológiai fejlődés kapcsolatát munkánkban a naptári és a morfológiai életkor különbségeivel, továbbá a két koradat változási sebességével jellemeztük. Ebben az elemzésben alapvetően két viszonyítási alap állt rendelkezésünkre. Amennyiben az idő függvényében kialakult koradat differenciákat a b = 1,00 változási sebességhez (ez a naptári kor növekedésének szükségszerű iránytangense) viszonyítjuk a minták közötti különbségek mérsékeltek, de bizonyíthatók. A biológiai alapú koradat (a morfológiai életkor) változási sebessége azonban mintánként jelentősen különböző. Eredményeinket úgy értelmezzük, hogy a normál fejlődésmenethez szükséges fizikai aktivitás a szomatikus fejlődés menetét valóban nem változtatja meg, de a tartós hipoaktivitás bizonyítható növekedési és fejlődési retardációt eredményez. A négy év alatt kialakult morfológiai és kronológiai életkor különbség a fizikailag aktívabb és hipoaktív összehasonlításban jelentősen nagyobb, mint a G1 – G3 összehasonlítás eredményeként számított. Az első fejezetben megfogalmazott null- és kutatási hipotéziseink csak részben tarthatók.

76

▪ A vizsgálati periódus négy éve alatt szociális támogatásra szoruló családokban nevelkedő gyermekek szomatikus és motorikus fejlődésében nem csupán mérhető, hanem egyszerű statisztikai módszerekkel bizonyítható is volt az elmaradás. A G3 csoportba sorolt gyermekek jellemzőinek középértékei következetesen az elemzett méret vagy jelleg normális eloszlásának azon harmadában voltak, melyet valamilyen megfontolás alapján már figyelmeztetőnek (néhány esetben kritikusnak) kell minősítenünk. Ez a változónként csak mérsékelt vagy esetenként nem is bizonyítható különbség az alkalmazott összevont mérőszámokban lényegében összeadódott. A tapasztalt retardáció okaként eredményeink ismeretében egyetlen környezeti hatás nem jelölhető meg, de véleményünk szerint a minőségi malnutritio hatásai nem vitathatók. A fejezet zárásaként és következtetéseink összefoglalásaként idézünk két gondolatsort: „Tanulság, hogy a tanuló vigyázzon az egészségére, hygienikus életet éljen, kellő mértékben űzzön testgyakorlást s akkor az elméleti tudást is könnyebben elsajátítja.” „A magyar nép rossz egészségi viszonyainak – a kedvezőtlen megélhetés mellett – egyik főoka az, hogy a nagy közönség nem tudja, hogyan kell hygienikusan élni. Ennek azonban nem a nép az oka, hanem a vezetőség. A közönséget oktatni kell. Eddig ebben az irányban vajmi kevés történt.” A disszertációban összefoglaltak és az idézet tartalmi azonossága nem vitatható. Elgondolkoztató az, hogy az idézett mondatokat Király tanár úr 1925-ben (!) írta le antropo-fiziológiai vizsgálata következtetéseként.

77

Összefoglaló A hosszmetszeti elemzés célja összehasonlítani a rendszeres fizikai aktivitás és a tartós malnutritio azon hatásait, amelyek a gyermekek szomatikus fejlődésének jellemzőivel, a testösszetételt leíró becslésekkel és a motorikus próbák eredményeivel megbízhatóan számszerűsíthetők. A kinantropometriai adatfelvételt 400 alsó tagozatos fiúnál végezték el 2005 és 2008 között nyolc alkalommal. A gyermekeket három csoportba rendezték: normál (G1; n = 175), testnevelési osztályos (G2; n = 115) és szociálisan támogatott (G3; n = 110) Az antropometriai és motorikus jellemzéshez szakirodalmilag elfogadott eljárásokat alkalmaztak. Megállapították: A testnevelési osztályba sorolást megelőző szelekciónak nem volt hatása a testmagasságra és a méret növekedési sebességére. A G2 csoportba tartozó gyermekek relatív testzsírtartalma kisebb, sovány testtömege szignifikánsan nagyobb, mint a két hipoaktív csoportba sorolt fiúké. A G1 és a G3 mintában a depózsír mennyiség kritikusan nagy, ilyen alapon e két minta már veszélyeztetett. A fizikailag aktívabb és a hipoaktív gyermekek testi felépítése közötti kezdeti különbség a szelekció következménye, de a konstitúció relatív nyúlánkságának lassúbb korfüggő növekedése az emelt szintű testnevelés hatásaként értelmezendő. A vizsgált gyermekek motorikus teljesítménye jelentősen elmarad a korábbi évtizedekben jellemző átlagoktól. Ilyen tekintetben a testnevelési osztályosok sem képviselnek kivételt. A legnagyobb az elmaradás a Cooper-teszttel jellemzett hosszú távú állóképességben. A G1 és a G3 mintában e differencia naptári években kifejezve, már a vizsgálat kezdetén is nagyobb volt mint egy év. Egybehangzóan az irodalmi adatokkal, a nagy testzsírtartalom és a nagyon mérsékelt kardio-respiratorikus állóképesség mértani hatvány szerint növelik a túlsúlyhoz és az elhízottsághoz társuló betegségek kockázatát. Mindkét állapot egyértelműen a környezeti hatások következménye. A fizikailag aktívabb mintában szomatikus és a motorikus fejlődés menete kiegyensúlyozottabb és gyorsabb, mint a másik kettőben. A tartósan fennálló hipoaktivitás fejlődési retardációra vezet. A hipoaktivitás és a relatív malnutritio együttes hatásai eredményeként a G3 csoportba sorolt gyermekek a G1 és a G2 csoportba tartozó kortársaiktól egyaránt elkülönülnek.

78

Abstract The aim of the longitudinal study was to compare the effects of regular physical activity and long-lasting relative malnutrition by using those variables which describe the children’s somatic development, estimate the body composition and reliably and numerically qualify the motor abilities and performance. The kinanthropometric data collections were carried out eight times in 400 lower elementary schoolboys between the years of 2005 and 2008. The total sample was divided into three subgroups. Namely: subgroup 1 (G1), normal sample (n = 175); those children who took part in a special physical education curriculum program were classified into subgroup 2 (G2; n = 115); subgroup 3 (G3) contains those boys whose family had a share in regular governmental social support. The used kinanthropometric techniques are accepted by the international literature. They have found: Preliminary selection before the organisation the schooling into the PE classes had not effect on the height and its slope of increase. Relative body fat content of G2 boys was lower, and their lean body mass was higher than those of their hypoactive peers. The mean depot fat in G1 and G3 was critically high, these boys in this respect can be evaluated as being near to health risk. The initial differences between the physique characteristics of hypoactive and more active samples are the consequences of preliminary selection, however, the lower speed of increase of relative body linearity in the PE pupils can be related to the effects of their higher habitual physical activity. The mean motor performance of the studied boys represents a significantly lower quality if they compare them to the characteristic values some decades ago. The physical performance of PE children did not mean exception in this respect. The lag is the greatest in the distance endurance estimated by the distance in Cooper test. Expressing the delay in decimal years of G1 and G2 boys it was more than 1 year. Corresponding with the respective literature the high body fat and low cardiorespiratory endurance indicate an increased health risk. Both of the mentioned conditions are environmental effects. Somatic and motor development of PE children were more balanced and first above all faster than in the hypoactive samples. The long lasting hypo-activity results in somatic retardation. Hypo-activity and relative malnutrition separated the G3 boys from their peers in this comparison.

79

Köszönetnyilvánítás A disszertáció elkészítéséhez nélkülözhetetlen adatgyűjtéshez a résztvevő iskolák biztosították az alapot. Együttműködő segítségükért köszönetet mondok az iskolák igazgatóinak, az iskolatitkároknak és a tanári kar minden érintett tagjának. Külön köszönöm a gyermekek aktív együttműködését és a szülők beleegyező támogatását. Őszinte köszönettel tartozom az Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszéken dolgozó humánbiológiai munkacsoport azon tagjainak, akik szükség esetén részt vettek az adatfelvételben. Ki kell emelnem dr. Szmodis Márta docens asszony önzetlen szakmai segítségét, tanácsait és hasznos, következetesen jobbító szánkékú kritikai észrevételeit. Hálás köszönetet mondok Tóth Andrea tanátnőnek, aki szigorú nyelvi és stilisztikai lektorom volt. Végül, de nem utolsó sorban szívből köszönöm szüleim támogatását, segítségét és kitartását. Édesanyámnak, hogy minden technikai manőverben a segítségemre volt, valamint, hogy lelki támaszt nyújtott a nehézségek kezelésében és nyugodt otthoni környezetet biztosított a szellemi munkához. Édesapámnak − egyben témavezetőmnek tartozom a lehető legnagyobb hálával és köszönettel, hogy tudásával, élet- és szakmai tapasztalatával, valamint apai szigorával a lehető legjobbat hozta ki munkámból. Köszönöm neki, hogy megtanított a szakma és a tudás tiszteletére, továbbá a jól végzett munka örömére. A Tőle kapott kincs felbecsülhetetlen értékű, ami egy életre szól.

80

Mészáros Zsófia könyvtári adatlapon szereplő tudományos közleményei A disszertáció témájában megjelent első szerzős közlemények: Mészáros Zsófia, Mészáros János, Uvacsek Martina, Polidoros Pampakas, Osváth Péter, Völgyi Eszter, Frenkl Róbert (2007): A szomatikus és motorikus fejlődés különbségei 7-11 éves fiúknál – a szocio-ökonomiai status hatásai. Sportorovosi Szemle, 48: 3. 114-119. Zsófia Mészáros, János Mészáros, B. Márta Szmodis, Polydoros Pampakas, Péter Osváth, Eszter Völgyi (2008): Primary school child development – issues of socio-economic status. Kinesiology, 40: 153-161. Mészáros, Zs., Kiss, K., Szmodis, M.B., Zsidegh, M., Mavroudes, M., Mészáros, J. (2009): Effects of attending elevated level school physical education in 7-to-11year-old boys. Acta Physiologica Hungarica, 96: 349-357. IF: 0,750 A disszertáció témájában megjelent nem első szerzős közlemények: Pampakas P., Mészáros Zs., Vajda I., Vajda T., Zsidegh M., Mészáros J. (2010): Prepubertáskorú fiúk testzsírtartalmának és futóteljesítményének változása. Ciprusi-magyar összehasonlítás. Magyar Sporttudományi Szemle, 11: 17-22. Prókai A., Kiss K., Mavroudes M., Pampakas P., Zsidegh M., Mészáros Zs., (2008): Depózsírfüggetlen teljesítmény-különbségek nem sportoló fiúknál. Magyar Sporttudományi Szemle, 9: 3. 20-22. Zsidegh Petra, Mészáros Zsófia, Faludi Judit, Pampakas Polydoros, Völgyi Eszter, Zsidegh Miklós (2007): Prepubertárs korú fiúk testi és fizikai teljesítmény-fejlődésének megítélése egy integrált paraméter alapján. Magyar Sporttudományi Szemle, 8: 4 17-24.

A disszertáció témájához kapcsolódó közlemények: Vajda Ildikó, Mészáros Zsófia, Mészáros János, Photiou Andreas, Nyakas É. Dóra, Prókai András, Sziva Ágnes, Szakály Zsolt, Shuzo Kumagai (2007): Activity-Related Changes of Body Fat and Motor Performance in Obese Seven-Year-Old Boys. Journal of Physiological Anthropology, 26: 333-337. Vajda, I., Mészáros, J., Mészáros, Zs., Prókai, A., Sziva, Á., Photiou, A., Zsidegh, P. (2007): Effects of 3 hours a week of physical activity on body fat and cardiorespiratory parameters in obese boys. Acta Physiologica Hungarica, 94: 191-198. IF: 0,453

81

Prókai, A., Mészáros, J., Mészáros, Zs., Photiou, A., Vajda, I. Sziva, Á., (2007): Overweight and obesity in 7 to 10-year-old Hungarian boys. Acta Physiologica Hungarica, 94: 267-270. IF: 0,453 Photiou, A., Anning, J.H., Mészáros, J., Vajda, I., Mészáros, Z., Sziva, Á., Prókai, A., Ng., N. (2008): Lifestyle, Body Composition, and Physical Fitness Changes in Hungarian School Boys (1975-2005). Res., Quart., for Exer., and Sport, 79: 166-173. IF: 1,106 Mészáros, Zs., Mészáros, J., Völgyi, E., Sziva, Á., Pampakas, P., Prókai, A., Szmodis, M. (2008): Body mass and body fat in Hungarian schoolboys: differences between 1980-2005. Journal of Physiological Anthropology, 27: 241-245. Pampakas, P., Mészáros, Zs., Király, T., B. Szmodis, M., Szakály, Zs., Zsidegh, M., Mészáros, J. (2008): Longitudinal differences and trends in body fat and running endurance in Hungarian Primary schoolboys. Anthropologischer Anzeiger, 66: 317-326. Mészáros Zsófia, Zsidegh Miklós, Kiss Kálmán, Mike Mavroudes, Faludi Judit, Mészáros János (2009): A relatív testzsírtartalom és az állóképesség változása általános iskolás leányoknál. Magyar Sporttudományi Szemle, 10: 11-15. Sziva, Á., Mészáros, Zs., Kiss, K., Mavroudes, M., Ng, N., Mészáros, J. (2009): Longitudinal differences, in running endurance and body mass index – a 25-year comparison. Acta Physiologica Hungarica, 96: 359-368. IF: 0,750 Osváth, P., Mészáros, Zs., Tóth, Sz., Kiss, K., Mavroudes, M., Ng, N., Mészáros, J. (2009): Physical and physiological performances in 10-year-old obese boys. Acta Physiologica Hungarica, 96: 475-482. IF: 0,750 Mészáros János, Mészáros Zsófia, Zsidegh Miklós, Prókai András, Tatár András, Osváth Péter (2009): Roma fiúk testi fejlettsége, testzsírtartalma és fizikai teljesítménye. Magyar Sporttudományi Szemle, 10: 3-4. 17-21. Egyéb közlemények: Kiss, K., Mészáros, Zs., Mavroudes, M., B. Szmodis, M., Zsidegh, M., Ng, N., Mészáros, J. (2009): Fitness and nutritional status of female medical university students. Acta Physiologica Hungarica, 96: 4. 469-474.

82

IF: 0,750 Mészáros Zsófia könyvtári adatlapon nem szereplő közleményei: Farkas Anna, Zsidegh Miklós, Tatár András, Prókai András, Mészáros Zsófia, Uvacsek Martina, Mészáros János (2003): Physique and body composition parameters of pre-adolescents. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 36-40. Tatár András, Zsidegh Miklós, Mészáros Zsófia, Ihász Ferenc, Prókai András, Vajda Ildikó, Mészáros János (2003): Physique body composition and motor performance in Hungarian and Roma boys. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 122-124. Mészáros János, Zsidegh Miklós, Ihász Ferenc, Mészáros Zsófia, Tatár András, Prókai András, Vajda Ildikó, Mohácsi János (2003): Physique body fat content and motor performance in twins. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 124-127. Zsidegh Miklós, Mészáros János, Mohácsi János, Uvacsek Martina, Tatár András, Mészáros Zsófia, Prókai András, Vajda Ildikó (2003): Growth type and motor performance in obese children. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 139141. Mészáros, J., Mészáros, Zs., Zsidegh, M., Vajda, I., Prókai, A., Mohácsi, J., Frenkl, R. (2004): International comparison of running performances in non-athletic boys aged between 10 and 13. Anthropologiai Közlemények, 45: 143-149. Frenkl, R., Zsidegh, M., Mészáros, Zs., Prókai, A., Vajda, I., Mohácsi, J., Mészáros, J. (2004): Secular trend in somatotype of Hungarian schoolboys. Anthropologiai Közlemények, 45: 59-64. Tatár A., Zsidegh M., Völgyi E., Prókai A., Vajda I., Mészáros Zs., Mészáros J. (2005): Sportoló és nem sportoló fiúk testi felépítése és fizikai teljesítménye. In Mónus A. (szerk.): IV. Országos Sporttudományi Kongresszus I. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 233-238. Mészáros J., Zsidegh M., Mészáros Zs., Tatár A., Völgyi E., Prókai A., Mohácsi J. (2005): Testzsírtartalom és szomatikus fejlődés. In Mónus A. (szerk.): IV. Országos Sporttudományi Kongresszus II. Magyar Sporttudományi Társaság, Bp., 46-51. Prókai A., Völgyi E., Mészáros Zs., Tatár A., Zsidegh M., Uvacsek M., Vajda I., Mészáros J. (2005): Relatív testzsírtartalom és motorikus teljesítmény. In Mónus A. (szerk.): IV. Országos Sporttudományi Kongresszus II. MSTT, Bp., 238-243.

83

Mészáros, Zs., Mészáros, J., Csende Zs., Zsidegh, M., Prókai, A., Vajda, I. (2005): Running performance in non-athletic school-children between 10 and 13 years. Acta Facultatis Pedagogicae Nitriensis, Universitatis Konstantini Philosophi, Physical Education and Sport, 2: 109-119. Mészáros J., Mészáros Zs., Zsidegh M., Prókai A., Vajda I., Photiou A., Mohácsi J. (2006): Nemzedékenkénti növekedési különbségek és utánpótlás-nevelés. Magyar Sporttudományi Szemle, 7: 3-6. Szakály, Zs., Mészáros, Zs., Mészáros, J., Photiou, A., Prókai, A., Vajda, I., Ng, N., Shuzo, K. (2007): Changes over four years in body composition and oxygen uptake of young adult males after university graduation. Journal of Physiological Anthropology, 26: 437-441. P. Zsidegh, A. Photiou, Zs. Mészáros, A. Prókai, I. Vajda, Á. Sziva, J. Mészáros (2007): Body mass index, relative body fat and physical performance in Hungarian Roma boys. Kinesiology, 39: 15-20. Uvacsek, M., Mészáros, J., Mészáros, Zs., Kalabiska, I., Sziva, Á., Vajda, I. (2007): Generation differences in BMI and cardio-respiratory endurance in boys. Humanbiologia Budapestinensis, 31: 139-147. Mohácsi J., Frenkl R., Prókai A., Vajda I., Mészáros Zs., Photiou A., Zsidegh M., Tatár A., Mészáros J. (2007): A testösszetétel és a kardio-respiratorikus állóképesség generációnkénti különbségei. In Mónus A. (szerk.): V. Országos Sporttudományi Kongresszus. Válogatott tanulmányok. MSTT, Bp., 55-59. Photiou A., Mészáros J., Mészáros Zs., Zsidegh M., Tatár A., Prókai A., Frenkl R. (2007): Azonos testzsírtartalmú ciprusi és magyar fiúk motorikus teljesítménye. In Mónus A. (szerk.): V. Országos Sporttudományi Kongresszus. Válogatott tanulmányok. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 72-75. Vajda I., Mészáros Zs., Photiou A., Prókai A., (2007): Testméret, testarány és teljesítmény-különbségek gyermekkorban. In Mónus A. (szerk.): V. Országos Sporttudományi Kongresszus. Válogatott tanulmányok. MSTT, Budapest, 95-99. Völgyi E., Kyprianu P., Mészáros Zs., Sipos K. (2007): Ciprusi fiúk antropometriai tulajdonságainak és ACSI-28 teszteredményeinek összehasonlítása. In Mónus A. (szerk.): V. Országos Sporttudományi Kongresszus. Válogatott tanulmányok. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 100-106.

84

Zsidegh M., Mészáros Zs., Photiou A., Vajda I., Zsidegh P., Mészáros J., (2007): Méretkülönbségek vagy eltérő fejlődési sebességek. In Mónus A. (szerk.): V. Országos Sporttudományi Kongresszus. Válogatott tanulmányok. MSTT, Bp., 107-111. Zsidegh P., Zsidegh M., Szmodis M., Szmodis I., Mészáros Zs., Mészáros J. (2007): Kísérlet prepubertáskorú leányok komplex fejlődésének megközelítésére. Anthropologiai Közlemények, 48: 91-404. Szmodis I., Szmodis M., Mészáros Zs., (2007): Testforma és humánbiológia I. – Töprengések 7-18 éves fiúk növekedési típusa kapcsán. Anthropologiai Közlemények, 48: 91-404. Mészáros Zsófia, Mészáros János, Uvacsek Martina, Polidoros Pampakas, Osváth Péter, Völgyi Eszter, Frenkl Róbert (2007): A szomatikus és motorikus fejlődés különbségei 7-11 éves fiúknál – a szocio-ökonomiai status hatásai. Sportorovosi Szemle, 48: 114-119. Vajda I., Kiss K., Mavroudes M., Prókai A., Zsidegh M., Mészáros Zs. (2008): Az állóképesség fejlődése alsó tagozatos leányoknál. Magyar Sporttudományi Szemle, 9: 34-37. Kiss K., Fodor Á., Mavroudes M., Osváth P., Mészáros Zs., Zsidegh M. (2008): Egyetemisták tápláltsági állapota és futóteljesítménye. Magyar Sporttudományi Szemle, 9: 45-47. Pampakas Polydoros, Mészáros Zsófia, Photiou Andreas, Sziva Ágnes, Zsidegh Petra, Mészáros János (2008): Az emelt szintű testnevelés hatása 7-11 éves fiúk szomatikus és motorikus jellemzőire. Magyar Sporttudományi Szemle, 9: 3-8. Mészáros Zsófia, Zsidegh Miklós, Kiss Kálmán, Mike Mavroudes, Faludi Judit, Mészáros János (2009: A relatív testzsírtartalom és az állóképesség változása általános iskolás leányoknál. Magyar Sporttudományi Szemle, 10: 11-15. Mészáros János, Mészáros Zsófia, Zsidegh Miklós, Prókai András, Tatár András, Osváth Péter (2009): Roma fiúk testi fejlettsége, testzsírtartalma és fizikai teljesítménye. Magyar Sporttudományi Szemle, 10: 17-21. Kummulatív impakt faktor: 5,012

85

Felhasznált irodalom Arden, N.K., Spector, T.D. (1997): Genetic influence on muscle strength, lean body mass, and bone mineral density: a twin study. Journal of Bone and Mineral Research, 12: 2076-2081. Bailey, D.A., McKay, H.A., Mirwald, R.L., Crocker, P.R.E., Faulkner, R.A. (1999): A six year longitudinal study of the relationship of physical activity to bone mineral accural in growing children: The University of Saskatchewan Bone Mineral Accural Study. Journal of Bone Mineral Research, 14: 1672-1679. Baquet, G., Berthoin, S., Dupont, G., Blondel, N., Fabre, C., van Praagh, E. (2002): Effects of high intensity intermittent training on peak VO2 in prepubertal children. International Journal of Sports Medicine, 23: 439-444. Barabás A. (1993): EUROFIT a fizikai fittség mérésének európai tesztje. Magyar Testnevelési Egyetem és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kiadványa, Bp. Baxter, S.D. (2002): Nutrition for healthy children and adolescents ages 2 to 18 years. In Berdanier, C.D. (ed.): Handbook of nutrition and food. CRC Press, Boca Raton, Florida, 241-297. Benefice, E., Malina, R.M. (1996): Body size, body composition and motor performance of mild-to-moderately undernourished Senegalese. Annals of Human Biology, 23: 307-321. Benefice, E., Garnier, D., Ndiaye, G. (2001): High level of habitual physical activity in West African adolescent girls and relationship to maturation, growth and nutritional status. American Journal of Human Biology, 13: 808-820. Beunen, G.P., Malina, R.M., Renson, R., Simons, J., Ostyn, M., Lefevre, J. (1992): Physical activity and growth, maturation and performance: A longitudinal study. Medicine and Science in Sports and Exercise, 24: 576-585. Björntorp, P. (1993): Visceral obesity: A “civilisation syndrome”. Obesity Research, 1: 206-222. Bodzsár, É.B. (2006): Secular change in the growth and sexual maturation of Hungarian children. International Journal of Anthropology, 21: 25-32. Bouchard, C. (1992): Human obesities: Chaos or determinism. In Ailhauld, G., GuyGrand, B., Lafontan, M., Ricquier, D. (eds.): Obesity in Europe 91. proceedings of the 3rd European Congress on Obesity. John Libbey, London, 7-14.

86

Bouchard, C., Malina, R.M., Perusse, L. (1997): Genetics of fitness and physical performance. Human Kinetics, Champaign, Illinois. Bouchard, C., Wolfarth, B., Rivera, M.A., Gagnon, J., Simoneau, J.A. (2000): Genetic determinants of endurance performance. In Shephard, R.J., Astrand, P-O. (eds.): Endurance in sport. Blackwell Science, London, 223-242. Bouchard, C. (2002): Genetic influence on body weight. In Fairburn. C.G., Brownell, K. D. (eds.): Eating disorders and obesity: a comprehensive handbook. 2nd edition. Guilford Press, New York, 16-21. Brown, T., Avenell, A., Edmunds, L.D., Moore, H., Whittaker, V., Avery, L., Summerbell, C. (2009): Systematic review of long-term lifestyle interventions to prevent weight gain and morbidity in adults. Obesity Reviews, 10: 627-638. Carvalho, H.M., Figueredo, A.F., Fonte, A., Santos, R.S., Malina, R.M., Philippaerts, R., Coelho e Silva, M.J. (2009): Skeletal maturation and body size of 14-15 years old Portuguese male basketball players. Children and Exercise XXV. Université Lille Nord de France, 114. Cole, T.J. (2003): The secular trend in human physical growth: a biological review. Economy and human biology, 1: 161-168. Cole, T.J., Flegal, K.M., Nicols, D., Jackson, A.A. (2007): Body mass index cut offs to define thinness in children and adolescents: international survey. British Medical Journal, 327: 1-8. Conrad, K. (1963): Der Konstitutionstypus. Springer, Berlin. Contaldo, F., Pasanisi, F. (2004): Obesity epidemics: secular trend or globalization consequence? Beyond the interaction between genetic and environmental factors. Clinical Nutrition, 23: 289-291. Cooper, K.H. (1970): The new aerobics. M. Evans and Co., Inc. New York. Damsgaard, R., Bencke, J., Mathiesen, G., Petersen, J.H., Muller, J. (2000): Is prepubertal growth adversely affected by sport? Medicine and Science in Sports and Exercise, 32: 1698-1703. De Castro, J.M. (1993): Genetic influence on daily intake and meal patterns of humans. Physiology and Behaviour, 53: 777-782. de Onis, M., Blossner, M. (1997): WHO global database on child growth and maturation. WHO, Geneva.

87

Dunger, D.B., Ong, K.K.L., Huxtable, S.J., Sherriff, A., Woods, K.A., Ahmed, M.L., Golding, J., Pembrey, M.E., Ring, S., the ALSPAC Study Team, Bennett, S.T., Todd, J.A. (1998): Association of the INS VNTR with size at birth. Nature Genetics, 19: 98-100. Eiben O., Hegedűs Gy., Bánhegyi M., Kiss K., Monda M., Tasnádi I. (1971): Budapesti óvodások és iskolások testi fejlettsége (1968-1969). Budapest Fővárosi KÖJÁL. Eiben, O.G., Barabás, A., Pantó, E. (1991): The Hungarian National Growth Study. I. Reference data on the biological developmental status and physical fitness of 3-18 year-old Hungarian youth in the 1980s. Humanbiologia Budapestinensis, 21: 1123. Eiben, O.G., Farkas, M., Körmendy, I., Paksy, A., Varga Teghze-Gerber, Zs., Vargha, P. (1992): The Budapest Longitudinal Growth Study 1970-1988. Humanbiologia Budapestinensis, 23: 13-196. Eisemann, J.C., Malina, R.M. (2003): Age- and sex-associated variation in neuromuscular capacities of adolescent distance runners. J of Sport Science, 21: 551-557. Faludi J., Zsidegh M., Farkas A., Petrekanits M., Mészáros J. (2005): A fizikai aktivitás hatásának longitudinális vizsgálata gyermekek testi felépítésére és állóképességi teljesítményére. In Mónus A. (szerk.): IV. Országos Sporttudományi Kongresszus I. MSTT, Budapest, 293-299. Falussy B. (2004): Az időfelhasználás metszetei. Új Mandátum, Budapest. Frenkl, R., Szőts, G., Mészáros, J., Szabó, T. (1986): Pharmacogenetic and pharmacokinetic factors in the drug metabolism of adolescent and child athletes. In Rutenfranz, J., Mocellin, R., Klimt, F. (eds.): Children and Exercise XII. Human Kinetics Publishers Inc., Champaign, Illinois, 43-50. Frenkl, R., Mészáros ,J., Mohácsi, J., Szmodis, I., Szabó, T., Főnyedi, G. (1987): The anthropometric characteristics of non-athletic and regularly training pupils in Hungary. In Macek, M., Kucera, M. (eds.): Sports in health and disease. Avicenum, Czehoslovak Medical Press, Prague, 30-35. Frenkl, R., Mészáros, J., Mohácsi, J., Bukta, M. (1988): Biological maturation and motor performance in 12 to 14-year-old girls. In Malina, R.M. (ed.): Young athletes; biological, physiological, and educational perspectives. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 93-97.

88

Frisancho, A.R. (1981): New norms of upper limb fat and muscle areas for assessment of nutritional status. American Journal of Clinical Nutrition, 34: 2540-2545. Furnier, M., Ricci, J., Taylor, A.W., Ferguson, R.J., Montpetit, R.R., Chairman, B.R. (1982): Skeletal muscle adaptation in adolescent boys: Sprint and endurance training and detraining. Medicine and Science in Sports and Exercise, 14: 453-456. Gács G. (1984): Növekedés és serdülés. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Gál A. (2008): A magyar lakosság egészségtudatossága és szabadidő-sportolási szokásai. In Földesiné Szabó Gy., Gál A., Dóczi T.: Társadalmi riport a sportról. Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság és MSTT, Budapest, 9-40. Gáldi G. (2004): Szabadidő struktúra és fizikai rekreáció Magyarországon 1963-2000 között, életmód-időmérleg vizsgálatok tükrében. Ph.D. értekezés, Semmelweis Egyetem Doktori Iskola, Budapest. Geithner, C.A., O’Brien, R.O., Gabriel, J.L., Malina, R.M. (1999): Sex differences in motor performances of elite young divers. Medicine and Science in Sports and Exercise, 31: S170. Geithner, C.A., Bracko, M.R. (2009): Is there a relative age phenomeneon in elite hockey: Children and Exercise XXV. Université Lille Nord de France, 78. Goldspink, G., Yang, S.Y. (2001): Effects of activity on growth factor expression. International Journal of Nutrition and Metabolism, 11: 521-527. Greenland, P. (2001): Beating high blood pressure with low sodium DASH. New England Journal of Medicine, 344: 53-55. Gutin, B., Barbeau, P. (2000): Physical activity and body composition in children and adolescents. In Bouchard, C. (ed.): Physical activity and obesity. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 213-246. Gyenis, Gy., Joubert, K. (2002): Secular trends of body height, body weight and BMI of Hungarian university students and conscripts. Humanbiologia Budapestinensis, 27: 95-105. Gyenis, Gy., Joubert, K., Radnóti, L. (2007): Physique, socio-economic factors, nutritional habits and intelligence. Humanbiologia Budapestinensis, 31: 67-74. Győri P. (1996): A sportmozgások tanulásának motorikus előfeltételei és lehetőségei 46 éves gyermekeknél. In Győri P. (szerk.): A gyermekek fizikai állapotának kritikus mutatói. VEAB, Veszprém, 35-46.

89

Haas, J.D., Martinez, E.J., Murdoch, S., Conslik, E., Rivera, J.A., Martorell, R. (1995): Nutritional supplementation during the preschool years and physical work capacity in adolescent and young adult Guatemalans. Journal of Nutrition, 125: S1078-S1089. Hebertreit, H., Bar-Or, O. (2001): Exercise and the child born prematurely. Sports Medicine, 31: 5991-599. Hollman, W., Rost, R., Gerhardus, G., Liesen, H. (1986): Longitudinal study of aerobic capacity and the heart size in children during a 1-year high performance training. In Demirjian, A. (ed.): Human growth: A multidisciplinary review. Taylor and Francis, London, 235-242. Ihász F., Király T., Mészáros J. (1999): A testnevelés órák szívfrekvencia értékei az 1-6. osztályban. Sporttudomány, 4: 13-14. Ihász, F., T. Király, J. Mészáros, (2005): Relationship between relative body fat and the physical performance by obese and non-obese prepubertal boys. Acta Facultatis Pedagogicae Nitriensis, Universitatis Konstantini Philosophi, Physical Education and Sport, 2: 82-92. Ilich, J.Z., Skugor, M., Hangartner, T., Baoshe, A., Matkovic, V. (1998): Relation of nutrition, body composition and physical activity to skeletal development: A cross-sectional study in preadolescent females. Journal of the American College of Nutrition, 17: 136-147. Juhász J., Szőke, I., O. Nagy G., Kovalovszky, M. (szerk.)(1992): Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kannus, P., Sievanen, H., Vuori, I. (1996): Physical loading, exercise, and bone. Bone, 18: 15-35. Kashiwazaki, H., Dejima, Y., Orias-Rivera, J., Coward, W.A. (1996): Prediction of total body water and fatness from anthropometry. American Journal of Human Biology, 8: 331-340. Katzmarzyk, P.T., Craig, C.I., Bouchard, C. (2002): Adiposity, adipose tissue distribution and mortality rates in the Canada Fitness Survey follow-up study. International Journal of Obesity, 26: 1054-1059. Kemper, H.C.G. (ed.)(1995): The Amsterdam Growth Study: a longitudinal analysis of health, fitness, and lifestyle. Human Kinetics, Publishers, Inc., Champaign, Ill.

90

Király D. (1925): Testfejlődési viszonyok a kispesti Deák Ferenc Áll. Reálgimnázium tanulóinál. Anthropo-fiziologiai tanulmány. Springer Gusztáv Könyvnyomdája, Budapest, 3-31. Király T. (1996): Alsó tagozatos tanulók testi fejlettségének és motorikus teljesítményének hosszmetszeti vizsgálata. Egyetemi doktori értekezés. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest. Király T., Mészáros J., Szabó Zs. (1999): A kronológiai és a biológiai életkor összefüggése 6-10 éves tanulók közepes elemszámú mintáinál. In Kovátsné Németh M. (szerk.): Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, Évkönyv. Győr, 281-294. Kiss K., Fodor Á., Mavroudes M., Osváth P., Mészáros Zs., Zsidegh M. (2008): Egyetemisták tápláltsági állapota és futóteljesítménye. Magyar Sporttudományi Szemle, 9: 45-47. Kiss, K., Mészáros, Zs., Mavroudes, M., B. Szmodis, M., Zsidegh, M., Ng, N., Mészáros, J. (2009): Fitness and nutritional status of female medical university students. Acta Physiologica Hungarica, 96: 469-474. Kopp, M., Réthelyi, J. (2004): Where psychology meets physiology: chronic stress and premature mortality – the Central European health paradox. Brain Research Bulletin, 62: 351-367. Kopp M., Kovács, M.E. (szerk.)(2006): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (2005): Statisztikai tájékoztató. Heves megye. KSH Miskolci Igazgatósága, Eger. Központi Statisztikai Hivatal (2006): Statisztikai tájékoztató. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. KSH Nyíregyházi Igazgatósága, Nyíregyháza. Központi Statisztikai Hivatal (2007): Statisztikai tájékoztató. Pest megye. KSH Budapesti Igazgatósága, Budapest. Kretschmer, E. (1965): Körperbau und Charakter. 25. Auflage. Springer-Verlag, Berlin. Lafarque, A.L:, Cabrales, L.B., Larramendi, R.M. (2002): Bioelectrical parameters of the whole human body obtained through bioelectrical impedance analysis. Bioelectromagnetics, 23: 450-454. Lampl, M:, Birch, L., Picciano, M.F., Johnson, M.L., Frongilo, E.A. (2001): Child factor in measurement dependability. American J of Human Biology, 13: 548-557.

91

Lichthammer, A., Zsákai, A., Pápai, J., Bodzsár, É.B. (2007): A study of nutrient and energy intake in relation to body development in Hungarian children and adolescents. Humanbiologia Budapestinensis, 31: 47-52. Lohman, T.G. (1992): Advances in body composition assessment. Current Issues in Exercise Science Series, Human Kinetics Publishers, Champaign, Illinois. Malina, R.M. (2000): Growth and maturation: Do regular physical activity and training for sport have a significant influence? In Armstrong, N., van Mechelen, W. (eds.): Pediatric exercise science and medicine. Oxford Univ., Press, Oxford, 95-106. Malina, R.M. (2001): Tracking of physical activity across the lifespan. President’s Council on Physical Fitness and Sports Research Digest, Series 3, No 14. Malina, R.M. (2001a): Growth and maturity status of young artistic gymnasts: Status, progress, and issues. In Lenoir, M., Philippaerts, R. (eds.): Science in artistic gymnastics. Publicatiefonds Voor Lichameliijke Opvoeding, Gent, 21-38. Malina, R.M. (2003): Growth and maturity status of young soccer (football) players. In Reilly, T., Williams, M. (eds.): Science and soccer. Routledge, Lon-don, 287-306. Malina, R.M., Katzmarzyk, P.T., Siegel, S.R. (1998): Overnutrition, undernutrition and the body mass index: Implications for strength and motor fitness. In Parízková, J., Hills, A.P. (eds.): Physical fitness and nutrition during growth. Karger, Basel, 13-26.

Malina, R.M., Bouchard, C., Bar-Or, O. (2004): Growth, maturation, and physical activity. Second edition. Human Kinetics, Champaign, Illinois. Marshall, W.A. (1974): Interrelationship of skeletal maturation, sexual development and somatic growth in man. Annals of Human Biology, 1: 29-40. Martorell, R. (1989): Body size, adaptation and function. Hum., Organizat., 48: 15-20. Martorell, R., Delgado, H.L., Valverde, V., Klein, R.E. (1981): Maternal stature, fertility and infant mortality. Human Biology, 53: 303-312. McLaren, L. (2007): Socioeconomic status and obesity. Epidemiol., Review, 29: 29-48. Mészáros J., Mohácsi J. (1978): Testnevelési és nem testnevelési általános iskolai tanulók alkattani és fizikai teljesítmény vizsgálata. Tanulmányok a Testnevelés- és Sporttudományok Köréből, Magyar Testnevelési Főiskola, Budapest, 129-149. Mészáros J., Szmodis I., Mohácsi J., Frenkl R. (1981): A nemzedéki változás és a gyermekkori fejlődés kérdései az 1970-es években végzett keresztmetszeti vizsgálat alapján. Biológia, 29: 165-200.

92

Mészáros J., Mohácsi J. (1983): A biológiai fejlettség meghatározása és a felnőttkori termet előrejelzése a városi fiatalok fejlődésmenete alapján. Kandidátusi értekezés, MTA, Budapest. Mészáros, J., Othman, M., Szabó, T. (2001): Anthropometry and motor performance scores in Hungarian schoolboys. A 25 years comparison. In Hank, J. (ed.): The exchange and development of sport culture in east and west. NTNU-AIESEP, Taipei, 102-103. Mészáros J., Szabó T., Mohácsi J., Lee C.P., Tatár A. (2002): A motorikus szekuláris trend. Prepubertás- és pubertáskorú fiúk fizikai teljesítménye. Magyar Sporttudományi Szemle, 1: 4-7. Mészáros, J., Zsidegh, M., Ihász, F., Mészáros, Zs., Tatár, A., Prókai, A., Vajda, I., Mohácsi, J. (2003): Physique body fat content and motor performance in twins. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 124-127. Mészáros J., Mészáros Zs., Zsidegh M., Prókai A., Vajda I., Photiou A., Mohácsi J. (2006): Nemzedékenkénti növekedési különbségek és utánpótlás-nevelés. Magyar Sporttudományi Szemle, 7: 3-6. Mészáros J., Tóth Sz., Bartusné Szmodis M., Mavroudes M., Zsidegh M. (2010): A tápláltsági állapot becslése – kritikai észrevételek a BMI megbízhatóságával kapcsolatban. Magyar Sporttudományi Szemle, 11: 23-28. Mészáros, J., Zsidegh, M., Mészáros Zs. (2010a): Életkor – testi felépítés – testösszetétel. SE Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest (közlésre elfogadva). Mészáros, Zs., Mészáros, J., Völgyi, E., Sziva, Á., Pampakas, P., Prókai, A., Szmodis, M. (2008): Body mass and body fat in Hungarian schoolboys: differences between 1980-2005. Journal of Physiological Anthropology, 27: 241-245. Mészáros, Zs., Kiss, K., Szmodis, M.B., Zsidegh, M., Mavroudes, M., Mészáros, J. (2009): Effects of attending elevated level school physical education in 7-to-11year-old boys. Acta Physiologica Hungarica, 96: 349-357. Mirwald, R.L., Bailey, D.A. (1986): Maximal aerobic power. Sport Dynamics, London, Ontario. Mohácsi, J., Mészáros, J., Farkas, A. (1994): Secular growth trend in height, body weight and growth type indices of boys aged between 14 and 18. In O.G. Eiben,

93

(ed.): Auxology ’94 Children and Youth at the end of the 20th Century. Humanbiologia Budapestinesis, 25: 369-372. Mohácsi J. Mészáros J., Szabó T. (2002): A motorikus szekuláris trend (prepubertás- és pubesrtáskorú fiúk fizikai teljesítménye). Kalokagathia, 40: 64-73. Morris, F.L., Naughton, G.A., Gibbs, J.L., Carlson, J.S., Wark, J.D. (1997): Prospective ten-month exercise intervention in premenarcheal girls: Positive effects on bone and lean mass. Journal of Bone and Mineral Research, 12: 1453-1462. Nelson, M. C., Hannan, P.J. (2006): Longitudinal and secular trends in physical activity and sedentary behavior during adolescence. Pediatrics, 118: 1627-1634. Nguyen, T.V., Howard, G.M., Kelly, P.J., Eisman, J.A., (1998): Bone mass. Lean mass, and fat mass: same genes or same environments? American Journal of Epidemiology, 147: 3-16. Niu, T., Chen, C., Cordell, H., Yang, J., Wang, B., Wang, Z., Fang, Z., Schork, N.J., Rosen, C.J., XU, X. (1999): A genom-wide scan for loci linked to forearm bone mineral density. Human Genetics, 104: 226-233. Ogden, C.L., Fryar, C.D., Caroll, M.D., Flegal, K.M. (2004): Mean body weight, height, and body mass index, United States 1960-2002. Advance Data from Vital and Health Statistics, 347: 1-20. Olds, T., Tomkminson, G., Léger, L., Gazorla, G. (2006): Worldwide variation in the performance of children and adolescents: An analysis of 109 studies of the 20-m shuttle run test in 37 countries. Journal of Sports Science, 24: 1025-1038. Ozmun, J.C., Mikesky, A.E., Surburg, P.R. (1994): Neuromuscular adaptations following prepubescent strength training. Medicine and Science in Sports and Exercise, 26: 510-514. Ozsváth K. (2008): Motoros tesztrendszerek összesített értékelése. In Bendiner, N., Bognár, J. (szerk.): VI. Országos Sporttudományi Kongresszus. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 55-58. Pampakas P., Mészáros Zs., Vajda I., Vajda T., Zsidegh M., Mészáros J. (2010): Prepubertáskorú fiúk testzsírtartalmának és futóteljesítményének változása. Ciprusi-magyar összehasonlítás. Magyar Sporttudományi Szemle, 11: 17-22. Pápai, J., Szabó, T., Tróznai, Zs., Szabó, A. (2007): Secular trend in maturation, body composition and physical performance. Humanbiol., Budapest. 31: 123-132.

94

Parízková, J. (1961): Total body fat and skinfold thickness in children. Metabolism, 10: 794–807. Parízková, J. (1977): Body fat and physical fitness. Martinus Nijhoff, The Hague. Parízková, J., Chin, M-K. (2003): Obesity prevention and health promotion during early period of growth and development. Journal of Exercise Science and Fitness, 1: 17-24. Parízková, J., Hills, A. (2006): Childhood obesity. Prevention and treatment. CRC Press, Boca Raton, London, New York, Washington, D.C., 151-174. Pena Reyes, M.E., Cardenas Barahona, E.E., Cahuich, M.B., Barragan, A., Malina, R. M. (2002): Growth status of children 6-12 years from two different geographic regions of Mexico. Annals of Human Biology, 28: 11-25. Persons, T.J., Power, C., Logan, S., Summerbell, C.D. (1999): Childhood predictors of adult obesity: a systematic review. International Journal of Obesity Related Metabolic Disorders, 23: Supplement 8. 1-107. Perusse, L., Leblanc, C., Bouchard, C. (1988): Inter-generation transmission of physical fitness in the Canadian population. Canadian Journal of Sports Science, 13: 8-14. Photiou, A. (2008): Somatic development and body composition of 6 to 18-year-old boys – The first Cypriot growth study. Unpublished Ph.D. thesis, Semmelweis University Doctoral School, Budapest. Photiou, A., Anning, J.H., Mészáros, J., Vajda, I., Mészáros, Z., Sziva, Á., Prókai, A., Ng., N. (2008a): Lifestyle, Body Composition, and Physical Fitness Changes in Hungarian School Boys (1975-2005). Research Quarterly for Exercise and Sport, 79: 166-173. Photiou A., Osváth P., Kiss K., Mavroudes M., Sziva Á., Ihász, F. (2008b): A motorikus teljesítmény változása általános iskolás fiúknál: tanító-szaktanár összehasonlítás. Magyar Sporttudományi Szemle, 9: 2. 26-29. Pintér A. (ed.) (2004): Módszertani levél. Útmutató és táblázatok a gyermekkori tápláltság megítéléséhez. MAVE, Budapest. Popkin, B.M., Richards, M.K., Monteiro, C.A. (1996): Stunting is associated with overweight in children of four nations that are undergoing the nutrition transition. Journal of Nutrition, 126: 3009-3016.

95

Post, G.B., Kemper, H.C.G., Lujan, C., Arze, R.M., Parent, G., Spielvogel, H., Coudert, J. (1992): Dietary intake and physical activity of Bolivian schoolboys at high altitude. In Coudert, J., Van Praagh, E. (eds.): Children and Exercise XVI. Masson, Paris, 217-220. Price, R.A., Gottesman, I.I. (1991): Body fat in identical twins reared apart: Roles for genes and environment. Behavioural Genetics, 21: 1-7. Prókai A. (2008): A testi felépítés és a testösszetétel nemzedéki különbségei 7-18 éves fiúknál, hatásuk a morfológiai életkor becslésére és a felnőtt testmagasság előrejelzésére. Ph.D. értekezés, Semmelweis Egyetem Doktori Iskola, Budapest. Prókai, A., Mészáros, J., Mészáros, Zs., Photiou, A., Vajda, I. Sziva, Á., (2007): Overweight and obesity in 7 to 10-year-old Hungarian boys. Acta Physiologica Hungarica, 94: 267-270. Quetelet, L.A. (1869): Physique sociale 2. Mugardt, Bruxelles. Rankinen, T., Pérusse, L., Rauramaa, R., Rivera, M.A., Wolfarth, O., Bouchard, C. (2002): The human gene map for performance and health-related fitness phenotype. The 2001 update. Medicine and Science in Sports and Exercise, 34: 1219-1233. Rarik, G.L. (1960): Exercise and growth. In Johnson, W.R. (ed.): Science and Medicine of Exercise and Sports. Harper and Brothers, New York, 440-465. Rendes, K.T., Zsákai, A., Bodzsár, É.B.(2007): Relationship between body development and bone maturation in Hungarian girls aged from 11 to 15 years. Humanbiologia Budapestinensis, 31: 111-117. Ribero, R.R., Guerra-Junior, G., de Azevedo Barros-Filho, A. (2009): Bone mass in schoolchildren in Brazil: the effect of racial miscegenation, pubertal stage, and socioeconomic differences. Journal of Bone Mineral Metabolism, 27: 497-504. Riddell, M.C., Bar-Or, O., Gerstein, H.C., Heigenhauser, G.J.F. (2000): Perceived exertion with glucose ingestion in adolescent males with IDDM. Medicine and Science in Sports and Exercise, 32: 167-173. Rowland, T.W. (2003): Cardiac characteristics of elite child endurance athlete. In Malina, R.M., Clark, M.A. (eds.): Youth sports: perspectives for a new century. Coaches Choice, Monterey, 53-68. Rowland, T.W. (2005): Children’s exercise physiology. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 22-330.

96

Rowland, T., Mannie, E., Gawle, L. (2001): Dynamics of left ventricular diastolic filling during exercise: A Doppler echocardiographic study of 10-14-year-old boys. Chest, 120: 145-150. Sale, D. (1989): Strength and power training during youth. In Gisolfi, C.V., Lamb, D.R. (eds.): Perspectives in exercise science and sports medicine. Volume II. Youth, exercise, and sport. Benchmark Press, Indianapolis, IN. Sallis, J.F., Prochaska, J.J., Taylor, W.C. (2000): A review of correlates of physical activity of children and adolescents. Medicine and Science in Sports and Exercise, 32: 963-975. Saris, W,H.M., Elvers, J.W.H., van’t Hof M.A., Binkhorst, R.A. (1986): Changes in physical activity of children aged 6 to 12 years. In Rutenfranz, J., Mocellin, R., Klimt, F. (eds.): Children and exercise XII. Human Kinetics, Champ., Ill., 121- 130. Saris, W.H.M., Blair, S.N., van Back, M.A., Eaton, E.A., Davies, P.S.W., Di Pietro, L., Fogelholm, M., Rissanen, A., Schoeller, D., Swinburn, B., Tremblay, A., Westerpert, K.R., Wyatt, H. (2003): How much physical activity is enough to prevent unhealthy weight gain? Outcome of the IASO 1st Stock Conference and consensus statement. Obesity Reviews, 4: 101-114. Schroeder, D.G., Martrorell, R., Flores, R. (1999): Infant and child growth and fatness and fat distribution in Guatemalan adults. Amer., J., Epidemiology, 149: 177-185. Simondon, K.B., Simon, I., Simondon, F. (1997): Nutritional status and age at menarche of Senegalese adolescents. Annals of Human Biology, 24: 521-532. Simoneau, J.E., Bouchard, C. (1995): Genetic determinism of fiber type proportion in human skeletal muscle. Journal of the Federation of American Societies for Experimental Biology, 11: 1091-1095. Spurr, G.B. (1990): Physical activity and energy expenditure in undernutrition. Progress in Food and Nutrition Science, 14: 139-192. Spurr, G.B., Reina, J.C., Dahners, H.W., Barac-Nieto, M. (1983): Marginal malnutrition in school-aged Colombian boys: Functional consequences in maximal exercise. American Journal of Clinical Nutrition, 37: 834-847. Susanne, C., Bodzsár, É.B. (2004): On the physique and body composition. In Bodzsár, É.B., Susanne, C. (eds.): Physique and body composition. Variability and sources of variation. EAA Biennal Book 3. Eötvös University Press, Budapest, 9-40.

97

Szabó, A., Péronnet, F., Frenkl, R., Farkas, A., Petrekanits, M., Mészáros, J., Szabó, T. (1994): Blood Pressure and Heart Rate Reactiviry to Mental Strain in Adolescent Judo Athletes. Physiology and Behaviour, 56: 219-224. Szabó, T. (1977): A Központi Sportiskola kiválasztási rendszere I. Az általános motorikus próbák tapasztalatai. Utánpótlás-nevelés, No 1, KSI, Budapest, 3-54. Szabó, T., Mészáros, J. (1980): Relationship of bone age, physical development and athletic performance at the age of 11 to 12 years. Anthropologiai Közlemények, 24: 263-267. Szabó, T., Szmodis, I., Mészáros, J., Pintér, Á. (1984): Somatotype, growth type, and motor performance in 10-year-old-girls taking part in elevated level physical education at school. In Ilmarinen, J., Valimaki, I. (eds.): Children and sport. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, New York, Tokyo, 37-42. Szabó Zs., Király T., Mészáros J. (1993): Győr városi lakótelepi általános iskola 6-10 éves tanulói néhány antropometriai adata egy hosszmetszeti vizsgálat keretében. A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának Értesítője. Veszprémi Akadémiai Bizottság, Veszprém, 109-110. Szakály, Zs., Mészáros, Zs., Mészáros, J., Photiou, A., Prókai, A., Vajda, I., Ng, N., Shuzo, K. (2007): Changes over four years in body composition and oxygen uptake of young adult males after university graduation. Journal of Physiological Anthropology, 26: 437-441. Szántó Zs., Susánszky É. (2006): Az életminőség laikus megítélést befolyásoló betegség-magyarázati struktúrák. In Kopp M., Kovács, M.E. (szerk.): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 48-61. Szmodis I., Mészáros J., Szabó T. (1976): Alkati és működési mutatók kapcsolata gyermek-, serdülő- és ifjúkorban. Testnevelés- és Sportegészségügyi Szemle, 17: 255272. Szmodis, I., Szabó, T., Rendi, M., Temesi, Zs., Mészáros, J. (1984): Performance in plate tapping and simple serial reaction time of children. In Ilmarinen, J., Valimaki, I. (eds.): Children and sport. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, New York, Tokyo, 42-46. Szmodis I., Szmodis M., Mészáros Zs., (2007): Testforma és humánbiológia I. – Töprengések 7-18 éves fiúk növekedési típusa kapcsán. Anthrop., Közl., 48: 91-404.

98

Szmodis, M., Zsákai, A., Jakab, I., Szmodis, I., Bodzsár, É.B. (2007a): Why do the usual dispersion measures mislead in analysing somatotypes. Humanbiologia Budapestinensis, 31: 75-84. Tanner, J.M., Healy, M.J.R., Goldstein, H., Cameron, N. (2001): Assessment of skelatal maturity and prediction of adult height (TW3 method). 3rd ed. Saunders, London. Tatár A. (2004): Különböző életkörülmények között élő 9-14 éves fiúk testi felépítése, testösszetétele és motorikus teljesítménye. Ph.D. értekezés, Semmelweis Egyetem Doktori Iskola, Budapest. Tatár A., Zsidegh M., Völgyi E., Prókai A., Vajda I., Mészáros Zs., Mészáros J. (2005): Sportoló és nem sportoló fiúk testi felépítése és fizikai teljesítménye. In Mónus A. (szerk.): IV. Országos Sporttudományi Kongresszus I. MSTT, Budapest, 233-238. Tolfrey, K., Campbell, I., Batterham, A. (1998): Aerobic trainability of prepubertal boys and girls. Pediatric Exercise Science, 10: 248-263. Tomkinson, G.R., Olds, T.S., Gulbin, J. (2003): Secular trends in physical performance of Australian children. The Journal of Sports Med., Physical Fitness, 43: 90-98. Torun, D., Davies, P.S.W., Livingstone, M.B.E., Paolisso, M., Sackett, R., Spurr, G.B. (1996): Energy requirements and daily energy recommendations for children and adolescents 1 to18 years old. European Journal of Clinical Nutrition, 50: S37S81. Tóth, G.A., Eiben, O.G. (2004): Secular changes of body measurements in Hungary. Humanbiologia Budapestinensis, 28: 7-72. Tóth, G.A., Buda, L. (2007): Secular changes in body surface in Hungarian children based on the Körmend Growth Study. Humanbiologia Budapestinensis, 31: 133-138. Tóth, L., Sipos, K. (2003): Generalized Self-Efficacy, and Self-Efficacy Towards Physical Exercise Results on 10-15-year-old school children. Kalokagathia, 41: 104110. Tóth L. (2006): A motoros képességek fejlődése serdülőkorban. Kalokagathia, 44: 223235. Troiano, R.P., Briefel, R.R., Carrol, M.D., Bialostosky, K. (2000): Energy and fat intakes of children and adolescents in the United States: Data from the National Health and Nutrition Examination Surveys. American Journal of Clinical Nutrition, 72: S1343-S1353.

99

Tróznai Zs., Pápai J. (2008): Sportoló fiatalok testi felépítésének különbségei az eredményesség függvényében. In Bendiner, N., Bognár, J. (szerk.): VI. Országos Sporttudományi Kongresszus. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 226-232. Tuomilehto, J., Lindstrom, J., Eriksson, G.J., Valle, T., Hamalainen, H., Ilanne-Parikka, P., Keinanen-Kiukaanniemi, S., Laakso, M., Louheranta, A., Rastas, M., Salminen, V., Uusitpua, M. (The Finnish Diabetes Prevention Study Group) (2001): Prevention of type 2 diabetes mellitus by changes in lifestyle among subjects with impaired glucose tolerance. New England Journal of Medicine, 344: 1343-1350. Uvacsek, M., Mészáros, J., Mészáros, Zs., Kalabiska, I., Sziva, Á., Vajda, I. (2007): Generation differences in BMI and cardio-respiratory endurance in boys. Humanbiologia Budapestinensis, 31: 139-147. Vadocz, E.A. (1999): A psychobiological profile of adolescent figure skaters: Unpublished university doctoral dissertation, Michigan State University, East Lansing. Vadocz, E.A., Siegel, S.R., Malina, R.M. (2002): Age at menarche in competitive figure skaters: Variation by level and discipline. Journal of Sports Science, 20: 93-100. Vajda, I., Mészáros, J., Mészáros, Zs., Prókai, A., Sziva, Á., Photiou, A., Zsidegh, P. (2007): Effects of 3 hours a week of physical activity on body fat and cardiorespiratory parameters in obese boys. Acta Physiologica Hungarica, 94: 191-198. Vale, S., Santos, R., Miranda, L., Silva, P., Mota, J. (2009): Effect of socioeconomic status on preschool daily life. Children and Exercise XXV. Université Lille Nord de France, 101. Verschuur, R., Kemper, H.C.G. (1985): Habitual physical activity in Dutch teenagers measured by heart rate. In Binkhorst, R.A., Kemper, H.C.G., Saris, W.H.M. (eds.): Children and exercise XI. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 194-202. Vuori, I. (2010): Physical activity and cardiovascular disease prevention in Europe; an update. Kinesiology, 42: 5-15. Watanabe, T., Mutoh, Y., Yamamoto, Y. (2000): Similar age-related changes in running performance and growth in adolescent monozygotic twins. American Journal of Human Biology, 12: 623-632. Weiner, J.E.S., Lourie, J.A. (eds.) (1969): Human Biology. A Guide to Field Methods. IBP Handbook, No. 9. Oxford, Blackwell.

100

World Medical Association (1996): Ethical principles for medical research involving human subjects. WMA General Assembly, Somerset West, RSA. Zsákai, A., Bodzsár, É.B. (2007): The method dependent prevalences of overweight and obesity. Humanbiologia Budapestinensis, 31: 11-18. Zsidegh M. (2004): Kövér és elhízott fiúk antropometriai és motorikus teljesitmény-jellemői. Nemzetközi összehasonlítás. Ph.D. értekezés. Semmelweis Egyetem Doktori Iskola, Budapest. Zsidegh M., Mészáros Zs., Photiou A., Vajda I., Zsidegh P., Mészáros J., (2007): Méretkülönbségek vagy eltérő fejlődési sebességek. In Mónus A. (szerk.): V. Országos Sporttudományi Kongresszus. Válogatott tanulmányok. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 107-111. Zsidegh, P., Photiou, A., Mészáros, Zs., Prókai, A., Vajda, I., Sziva, Á., Mészáros, J. (2007): Body mass index, relative body fat and physical performance in Hungarian Roma boys. Kinesiology, 39: 15-20.

101