A SZLOVÁK GAZDASÁGPOLITIKA 25 ÉVE KUDARCOK ÉS SIKEREK

A SZLOVÁK GAZDASÁGPOLITIKA 25 ÉVE – KUDARCOK ÉS SIKEREK Zsuzsanna TÓTH*

ABSTRAKT The paper is organised around the question as to what path the economy and economic policy of Slovakia has followed for the last twenty-five years. The slovak economy was characterised by many economic and social problems in the analysed period to which different economic reactions were born. The paper lists these economic measures and their respective results and highlights the main economic problems of the Slovak Republic. The analysis covers two main fields: unemployment and developmental differences between regions. The paper includes calculuses of beta and sigma convergence furthermore clusterconfiguration to study these two relevant economic problems.

KULCSSZAVAK Slovak Republic, change of regimes, economic policy, catching up, beta and sigma convergence

*

Tóth Zsuzsanna, Budapesti Gazdasági Egyetem Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg; [email protected]

1

BEVEZETŐ Előadásom két kérdéskörre fókuszál: elsősorban bemutatom azokat a gazdasági és gazdaságpolitikai folyamatokat, melyek a Szlovák Köztársaságban a rendszerváltástól a gazdasági világválságig lezajlódtak. Szlovákiában ez az időszak három markáns intervallumra osztható fel: 1993-től 1998-ig tartó időszakra, amely a szerkezetváltást és a Mečiar-kormány tevékenységét öleli fel, majd az ezt követő változások korára, amely 2005-ig tartott, végül a válságot megelőző és azt követő korszakra. A rendszerváltás óta eltelt 25 év – Magyarországhoz hasonlóan – Szlovákiában sem volt elég arra, hogy bizonyos társadalmi, gazdasági problémákat véglegesen felszámoljon, megszüntessen. A szlovák gazdaságnak két fontos gyenge pontja van: a munkanélküliség és a régiók közötti fejlettségbeli különbség. Előadásom második részében e két problémára térek ki részletesebben. Szlovákia ezen makrogazdasági egyensúlytalanságait két eszköz segítségével vizsgálom. A munkapiaci egyensúlytalanság bemutatásának érdekében azt elemzem, hogy az unió tagállamai között a fejlettebb vagy inkább az elmaradottabb régióhoz sorolható a Szlovák Köztársaság, ebben klaszteranalízis lesz a segítségemre. A szlovák kerületek közötti fejlettségbeli különbségek megvilágítása érdekében pedig a szlovák régiókra vonatkozó béta és szigma számításokat alkalmazok. 1 Rendszerváltás és a Mečiar kormány A szlovák (csehszlovák) rendszerváltás Magyarországgal ellentétben nem egy lassú szerkezetváltó folyamat és a politikai elit zárt ajtók mögötti tárgyalásainak eredménye, hanem az állampolgárok tüntetéssorozatainak következménye. A reformkísérletek – hazánkhoz hasonlóan – már korábban elkezdődtek. 1968-ban a tervgazdálkodás negatív eredményei, a voluntarista gazdaságirányítás és a társadalmi elégedetlenség diáktüntetésekhez, majd a prágai tavaszhoz vezetett. Természetesen a csehszlovák forradalom is arra a sorsa jutott, mint ’56-os magyar társa: a Varsói Szerződés országainak csapatai bevonultak és leverték. Ezt követően Gustáv Husák került a Csehszlovák Kommunista Párt élére, aki Kádár János konszolidációs politikájával ellentétben, szigorú, diktatórikus politikát folytatott az állami szocialista rendszer fenntartása érdekében. E rendszernek 1989-ben a lakosok tüntetéssorozata, a bársonyos forradalom vetett véget. Így Csehszlovákiában a piacgazdálkodásra való átállás egy hirtelen fordulattal következett be, ami sokkolta a társadalmat és a gazdaságot. Az új rendszerhez illeszkedő politikai, jogi és gazdasági feltételeket három év alatt sikerült megteremteni. Végül 1993-ban Szlovákia függetlenedett Csehországtól. A szlovák állam függetlenségének deklarációja után azzal szembesült, hogy gazdaságilag ugyan önállóvá vált, de gazdaságpolitikai intézményrendszere Prágában maradt. Így megfelelő szakértő gárda és tapasztalatok nélkül kellett szembenéznie a gazdasági-társadalmi kihívásokkal. A szerkezetváltás lebonyolítását tovább nehezítette, hogy a Vladimir Mečiar vezette kormány nem minden esetben járt el demokratikusan. A kormány nacionalista, különutas euro-atlanti politikát folytatott a térség országaival szemben. Mečiar a harmadik megválasztása után belátta, hogy e külgazdasági politika nem folytatódhat tovább, így visszatért az 1993-ban megkezdett, majd a későbbiekben megszakított reformfolyamatokhoz, illetve több nyitottságot tanúsított az Európai Unióval szemben [1]. Az 1993-as függetlenné válás egy gyors zuhanást eredményezett a nemzetgazdasági teljesítményben, de szerencsére ez az egyszeri hatás nem tartott sokáig, így a térség országai közül ebben az évben Szlovákia produkálta a legmagasabb növekedést és a legalacsonyabb

A tanulmány a 2016. 06. 01. és 2017. 02. 28. között működő, Budapesti Gazdasági Egyetem Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg intézményben létrehozott „Mikro- és Makrogazdasági folyamatok múltban és jelenben” elnevezésű kutatóműhely keretei között készült. 1

2

inflációt. E növekedést túlnyomórészt az export fűtötte, de ez a tendencia a további években megváltozott, amikor már a fogyasztás és a beruházás vált a növekedést hajtó tényezővé. 1993 és 1996 között az infláció mértéke 20%-ról 6%-ra csökkent. A következetes pénzügypolitika és a strukturális reformok alátámasztották a növekedést és a stabilizációt [2]. A makroszintű mutatók javulása azonban 1996-ban megtorpant. A mutatók romlásának egyik oka a szerkezet- és rendszerváltás legfontosabb elemeként már 1989-ben megindult privatizáció. Csehszlovákiában, majd a független Szlovákiában a „kuponos privatizáció” rendszere működött, melynek lényege, hogy a kormány által kibocsátott kuponok fejében a vállalkozók és menedzserek közvetlenül megkapták a vállalatokat. A kuponos értékesítést később felváltotta a kötvényes privatizáció. A kormánynak ezzel az volt a célja, hogy egy erős tőkés réteget teremtsen az országban, azonban ez az intézkedés társadalmi feszültségekhez vezetett. A rossz közhangulat jelentette a kisebb problémát, károsabb következményekhez vezetett viszont, hogy az új vállalkozói réteg nem rendelkezett megfelelő vállalatirányítási ismeretekkel és elégséges tőkével, így a külföldi hitelfelvétel maradt az egyetlen lehetőségük [3]. A második ok, hogy a szlovák kereslet hullámzása a 90-es évek első felében a külkereskedelmi mérleg többletéhez, majd 1995-től annak deficitjéhez vezetett. A háztartások fogyasztása ekkor évi 7%-kal, az import közel 20%-kal nőtt, emellett az export növekedési üteme lelassult a nyugat-európai gazdaságok ciklikusságból fakadó pangás és a gyenge szlovák versenyképesség miatt. A szigorú fiskális és monetáris intézkedések eredményeként Szlovákiában a költségvetés 1995-ben gyenge szufficitet ért el, majd 1996-ban a gazdaságpolitika expanzív fordulatot vett, így kevesebb, mint két év alatt a GDP arányos hiány 5% lett. A gazdasági mutatók további romlását eredményezte, hogy a reálbérek a termelékenységet meghaladó mértékben nőttek, ami rontotta a nemzetközi versenyképességet. A bérnövekedés mellett pedig magas szinten – 12-13% között – állandósult a munkanélküliségi ráta; a munkanélküliek több mint fele tartós munkanélküli, vagyis több mint egy éve keresett munkát. A kormány az elszegényedést és a magas munkanélküliséget nem akarta és nem is tudta kezelni. A rendszerváltó országokban, – az eltérő gyökerek miatt – sem akkor, sem napjainkban nincsenek e szociális jelenségek kezelésére egyértelműen hatékony gazdaságpolitikai módszerek [4]. 1. táblázat: Szlovákia makrogazdasági mutatói 1994-1998 Megnevezés Reál GDP növekedési üteme (%) Fogyasztói árindex (%) Munkanélküliségi ráta (%) Költségvetés egyenlege a GDP %-ában Államadósság a GDP %-ában Folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP %-ában SKK/ECU árfolyam adott év december 31-én

1994 4,9 13,46 14,60 -1,3 na 4,8 36,20

1995 6,8 9,9 13,70 0,2 22,1* 2,2 37,32

1996 6,9 5,8 12,60 -1,3 31,1* -11,1 40,49

1997 4,45 6,12 11,88 -4,99 33,7 -8,5 41,81

1998 4,36 5,55 12,71 -4,1 34,5 -8,86 38,91

Forrás: IMF, KSH A változás kora, a Dzurinda-kormány 1998-ban Mečiar elvesztette a választásokat, melynek oka az antiliberális és nacionalista rezsimmel szembeni ellenszenv volt. Helyét Mikulaš Dzurinda vette át, aki azonnal költségvetési kiigazításba fogott: adóemelést hajtott végre és folytatta a privatizációt, a Mečiar-éra alatt kiosztott vagyont külföldieknek újraértékesítette. A szigorú fiskális politikának köszönhetően az ország nemzetgazdasági mutatói javultak, majd a 2002-es 3

választási évhez érve a költségvetés hiánya újra megugrott. Miután Dzurinda ismét megnyerte a választásokat, elhárult az akadály a kiigazító intézkedések továbbvitele elől, reformpolitikáját három kulcskategóriára építette: (1) Az adórendszerben bevezették az egykulcsos adót, a társasági adó, a személyi jövedelemadó és az ÁFA kulcs is egységesen 19% lett. Eltörölték a kisebb adótípusokat, de ezzel együtt megszüntették a személyi jövedelemadókedvezményeket is. Ez a rendszer lényegesen jobban illeszkedett az adózási alapelvekhez, az adórendszer egyszerűbb, átláthatóbb lett és az adók behajtása is könnyebbé vált. (2) Az egészségügyi és szociális ellátásban a két állami biztosító mellé négy magánbiztosító is társult, kórházakat zártak be és bevezették a vizitdíjat. A munkanélküli segélyezést több mint 30%-kal csökkentették, 25 éves kor alatt pedig teljesen eltörölték. A magas munkanélküliséggel küzdő országban ez hatalmas társadalmi feszültséget okozott, a fejletlenebb keleti országrészben még a hadsereg bevetése is szükségessé vált. (3) A munkaerőpiacon egyszerűsítették a foglalkoztatási szabályokat és csökkentették a munkaadók adminisztrációs kötelezettségeit, ezzel is elősegítették a foglalkoztatás növekedését. A munkanélküliség fokozatosan csökkent, de ebben szerepet játszott az is, hogy rengeteg munkavállaló külföldön szerzett munkát [5]. 2. táblázat: Szlovákia makrogazdasági mutatói 1999-2005 Megnevezés Reál GDP növekedési üteme (%)

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

0,04

1,37

3,48

4,58

4,78

5,06

6,66

Fogyasztói árindex (%) Munkanélküliségi ráta (%) Költségvetés egyenlege a GDP %ában

10,45 16,35

12,20 18,76

7,16 19,30

3,50 18,50

8,43 17,40

7,47 18,10

2,80 16,15

-12,30

-6,50

-8,20

-2,80

-2,40

-2,80

-3,20

Államadósság a GDP %-ában

52,10

44,50

45,10

40,10

37,70

38,00

36,50

Folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP %-ában

-4,79

-3,45

-8,27

-7,87

-5,93

-7,82

-8,49

SKK/ECU(EUR) árfolyam adott év december 31-én

42,40

43,93

42,78

41,50

41,17

38,75

37,88

Forrás: IMF és Eurostat Dzurinda megjelenése a szlovák külpolitika megítélését is megváltoztatta, elindította az országot az európai integráció útján. Az Európai Unió 1997. évi luxemburgi ülésén – ahol nyilvánosságra hozták az EU bővítés koncepcióját – a csatlakozni vágyó országokat két csoportra bontották. Az első csoporttal megkezdődtek az aktív tárgyalások, míg a második csoport – köztük Szlovákia – csak további pozitív változtatások esetén nyithatott az EU csatlakozás felé [6]. E változások 1998-ban be is következtek, így a következő évben Szlovákia is megkezdhette a konkrét csatlakozási tárgyalásokat. Az európai integrációs próbálkozás során a szlovák országvezetés presztízs kérdésként kezelte, hogy az első besoroláskor csak a második csoportba kerültek, így 1999-től mindent elkövettek annak érdekében, hogy a többi jelölt országhoz mind gazdasági, mind társadalmi szempontból felzárkózzanak. 2004. május 1-jén másik kilenc országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz.

4

A szlovák gazdaság a válság előtt és után Dzurinda intézkedéseinek pozitív hozadéka, hogy a szlovák gazdaság makroszintű mutatói egyre közelebb kerültek a fenntartható állapothoz, de ezzel együtt a társadalmi-jóléti különbségek elmélyültek, így a 2006-os választásokon, a jobboldali reformokból kiábrándult társadalom a baloldali Smer felé fordult. Robert Fico a választásokat megelőző politikai retorikája a költségvetés fellazításáról szólt, a valóságban azonban folytatta elődje pragmatikus politikáját, s csupán az egészségügy területén történtek változások: megszüntette a vizitdíjat és feloldotta az egykulcsos adót a gyógyszerekre vonatkozóan. A Dzurinda által megkezdett privatizációs folyamatot is folytatta. A szlovák gazdaság Fico idején lendületesen növekedett. A külföldi befektetések erősödő dinamikájának köszönhetően az ipari fejlődés felfutott, növelve a foglalkoztatottságot. A munkanélküliség ezzel egyidejűleg természetesen csökkent, de ebben szerepet játszott az is, hogy 170 ezer szlovák állampolgár külföldön vállalt munkát. A foglalkoztatottság és a bérek növekedésével párhuzamosan a háztartások fogyasztása is nőtt, viszont a beruházások és az állami vásárlások növekedési üteme lelassult. A belső kereslet bővülése inflatorikus hatású volt ugyan, de ez csak hosszabb távon jelent meg a szlovák gazdaságban. A GDP kibocsátási oldalát vizsgálva a gazdaság motorja a járműipar és az elektronikai összeszerelés lett, ami a külkereskedelemre is hatással volt. A folyó fizetési mérleg deficitje évről-évre csökkent, az export nagyobb mértékben bővült, mint az import. A szlovák gazdaság, fejlődő iparából fakadóan főleg gépekkel és alkatrészekkel kereskedett. Fico – a két nacionalista kormánypárt ideológiai alapjai és az olykor antidemokratikus nyilatkozatai ellenére – komoly figyelmet fordított az EU-val való kapcsolat megerősítésére és az euró minél korábbi bevezetésére. Így Szlovákia gyakorlatilag a csatlakozás óta megközelítette, majd tartotta a maastricht-i kritériumokat, ezért a 2004-ben csatlakozott tíz ország közül a korábbi lemaradását behozva élenjáró lett a nominális konvergencia tekintetében. Szlovákia a legsúlyosabb visszaesés évében – 2009. január 1-jével – vezette be az eurót. Az ország kezdeti tapasztalatai az euró-zónán belül kimondottan kedvezőek: nem következett be az infláció gyorsulása és a versenyképesség mutatói sem romlottak számottevően. Ennek oka, hogy Szlovákia az euró bevezetésére való felkészülés időszakában ügyes monetáris politikát folytatott a nemzeti valuta felértékelődése érdekében. Ez lassította az árfolyam begyűrűzését, az árak és a bérek emelkedését [7]. A szlovák gazdaságpolitika járműiparra alapozott növekedési stratégiájának buktatói a világgazdasági válság következtében jelentek meg. A magas exportkitettség miatt Szlovákia lehetőségei a nemzetközi recesszió miatt beszűkültek. A szlovák export fő bázisa Németország, így a német gazdaság visszaesése Szlovákiában is éreztette hatását. A gép- és járműgyártás, emellett a műanyagipar is egy év alatt több mint 20%-kal esett vissza. Mindezek következményeként a több évig tartó intézkedések eredményét megsemmisítve a munkanélküliségi ráta elérte a 12%-ot (míg a megelőző évben a ráta 9,5%-ra csökkent). 110 ezer ember vesztette el állását ebben az évben, így a hazai fogyasztás olyan erős mértékben esett vissza, hogy ez egy rövid deflációs időszakot okozott Szlovákiában. A válság – az euró-zónához történt csatalakozástól teljesen függetlenül – ráirányította a figyelmet Szlovákia költségvetésének rendkívüli sebezhetőségére. A gyors gazdasági növekedés elfedte a költségvetés szerkezeti problémáit, amelyek a válság nyomán kerültek felszínre. Az euró bevezetésének évében a GDP közel 8%-ára nőtt az államháztartási deficit, amit lehet a gazdaság visszaesésével magyarázni, csakhogy a hiány a gazdaság élénkülése nyomán sem mérséklődött számottevően. A válság hatásainak mérséklése céljából a Fico kormány 2008 és 2010 között több fiskális programot is elindított. Az expanzív intézkedések célja a belső kereslet növelése és a munkahelyteremtés volt: 5

(1) 2008-ban 332 millió eurós mentőcsomag a munkahelyek megtartását célozta, (2) 2009 márciusában megvalósították a roncsprémiumot 55 millió euróból2, (3) 500 ezer euró értékben támogatást nyújtottak a 2008 előtt nyereséges, de a válság miatt eladósodott vállalatoknak. A foglalkoztatás megtartásának elsődleges célja azonban komoly áldozatot követelt a költségvetéstől: a hiány két év alatt megnégyszereződött. Az mentőcsomagoknak és export lehetőségek újbóli bővülésének köszönhetően a szlovák gazdaság visszaállt a növekedési pályára: 2009-ben a térségben egyedülálló 4% körüli GDP növekedést ért el, bár a munkanélküliségi ráta még mindig a kirívóan magas 14%-on volt [8]. A 2010-es választásokat a jobboldali Iveta Radičová kormánykoalíciója nyerte, amely azonnal hozzálátott a fiskális kiigazításhoz. A kormányzati lépések három témakör köré csoportosultak: (1) a stabilizáció, (2) szerkezeti reformok és a (3) fenntarthatóság. A stabilizációt – az államháztartási egyensúly újbóli megteremtését – 2011 és 2012-ben két lépésben kívánták megvalósítani: a kiadások lefaragásával és a bevételek lehetséges növelésével. A kormány az állami újraelosztás mértékét a 2004-re már elért 34%-os mértéken kívánta tartani. A bevételeket oly módon kívánták növelni, hogy az ne fogja vissza a növekedést és a vállalati szféra számára is elviselhető legyen. A kiadási oldalon pedig a közszféra 10%-os bércsökkentését, majd a bérek befagyasztását tervezték, valamint a költségesebb kormányzati beruházásokat későbbre halasztását. Az elképzelések között szerepelt az ÁFA kulcs 1%-os növelése és a bankadó bevezetése is. A fenntarthatósági célkitűzés elsősorban a hatékony állami szektort; a még meglévő állami cégek revitalizációját, illetve értékesítését foglalta magában [9]. A szlovák kormány 2011-ben a koalíciós pártok közötti ellentétek következtében megbukott. A botrányoktól sem mentes politikai élet az új pártok megerősödését és az egykori ellenzéki párt, a Smer-SD előretörését hozta. A 2012 márciusában megtartott előrehozott választásokon ismét hatalomra került Fico kormány a többi közép-európai országhoz hasonlóan kényszerpályán mozog, a növekedés a külpiacoknak és az általános pénzügyi és gazdasági hangulatnak van alárendelve. Az államháztartás egyensúlyát megteremteni hivatott fiskális politika kedvező irányban halad, ugyanakkor a megszorítások miatt nem csupán a közszférában, hanem más társadalmi csoportokban is történtek tiltakozások. Bár a válságból egy év alatt sikerült kilábalnia, a szlovák növekedés lassult, a munkanélküliség 14% körül stagnált.

A szlovák állam 55 millió eurót fizetett ki, amelyből 44200 személygépkocsi megvásárlását támogatta. a cél a hazai autógyártás fellendítése volt, de a lakosság a támogatás közel 90%-át külföldi gyártású személygépkocsira fordította, így az intézkedés nem hozta meg a várt eredményt. 2

6

3. táblázat: Szlovákia makrogazdasági adatai 2006-2013 Megnevezés Reál GDP növekedési üteme (%) Fogyasztói árindex (%) Munkanélküliségi ráta (%) Költségvetés egyenlege a GDP %-ában Államadósság a GDP %ában Folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP %-ában SKK/EUR árfolyam adott év december 31-én

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

8,35

10,49

5,75

-4,94

4,43

2,98

1,8

0,94

4,26

1,9

3,95

0,93

0,7

4,08

3,74

1,46

13,47

11,23

9,57

12,12

14,49

13,68

13,97

14,17

-2,57

-1,62

-2,01

-8,03

-7,66

-5,07

-4,55

-2,99

30,49

29,38

27,86

35,56

40,97

43,37

52,39

54,87

-7,85

-5,27

-6,63

-2,59

-3,72

-3,77

2,24

2,39

34,44

33,58

30,13

-

-

-

-

-

Forrás: IMF A szlovák gazdaság gyenge pontjai A rendszerváltás óta eltelt időszakban, a megtett gazdaságpolitikai intézkedések mellett, illetve azok ellenére a szlovák gazdaság folyamatosan két releváns területen is elmaradással küzd, melyek gazdasági és társadalmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen, ezek a munkapiaci egyensúlytalanság és a régiók közötti fejlettségbeli eltérések. Vizsgáljuk meg ezeket mélyebben! Munkanélküliség A 2004-ben csatlakozott országok közül Szlovákia vezethette be elsőként az eurót, hiszen a konvergencia-kritériumoknak tökéletesen eleget tett. Az EU tanácsa azonban a szlovák konvergenciaprogram véleményezése során évről-évre megfogalmazza a munkanélküliség magas szintjével kapcsolatosa aggályait. A munkanélküliségi ráta Szlovákiában 2013-ra meghaladta a 14%-ot és ezen belül a tartós munkanélküliség 64,5%. Az iskolázatlan réteget sújtja leginkább az állástalanság, e csoport csak szezonálisan tud munkát vállalni. Az ország munkaerőpiacát strukturális munkanélküliség jellemzi: egyrészt a régiók között hatalmas eltérések mutatkoznak – minden szándék ellenére egyik kormánynak sem sikerült a mobilitást jelentősen előmozdítani –; másrészt a megszerzett képesítések terén a munkaerő kínálata és kereslete nem felel meg egymásnak [10]. Ennek egyik oka az arányt tévesztett felsőfokú képzés. Az országban 21 felsőoktatási intézmény van és a rendszerben két katonai és egy rendőr akadémia, illetve három zenei és művészeti egyetem működik. Érdemes megvizsgálni az unió tagállamainak viszonylatában, nem csupán a munkaerőpiaci adatok alapján, hanem az egy főre jutó GDP értékének figyelembevételével hova tartozik, mely országcsoportnak része Szlovákia. A 2000 és 2013 közötti időszak adatsorainak figyelembevételével az EU 273 tagállama az egy főre jutó GDP alapján, klaszterelemzés segítségével a következő három csoportba sorolható: (1) az első csoportba azok az országok tartoznak, ahol a vizsgált időszakban magas az egy főre jutó GDP értéke: Belgium, Dánia, Németország, Írország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Ausztria, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság; (2) a második csoportba azok az országok sorolhatók, ahol alacsony a hazai termék nagysága: Bulgária, Horvátország, Románia, Észtország, Lettország, Litvánia, Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia; 3

Luxemburg nem képzi részét a vizsgálatnak, extrém adatai torzítják a számításokat.

7

(3) a harmadik csoportot a közepes értékű GDP-vel rendelkező országok képzik: Görögország, Spanyolország, Ciprus, Málta, Portugália és Szlovénia. A csoportosításból látható, hogy a visegrádi négy ország a vizsgált mutató alapján az időszak fejletlenebb tagállamaihoz sorolható, de szembetűnő, hogy egyik 2004-ben csatlakozott ország sem érte utol az EU15 országokat. A munkanélküliség terén képzett csoportok a következők: (1) Az első csoportba az alacsony munkanélküliségi rátával rendelkező országok tartoznak: Belgium, Dánia, Németország, Írország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Románia, Szlovénia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Magyarország és a Cseh Köztársaság. (2) A második csoportba azok az országok sorolhatók, amelyek 2008-ig kirívóan magas munkanélküliségi rátával rendelkeztek, ezt követően munkanélküliségük a másik két csoport viszonylatában közepesre csökkent: a három balti állam, Bulgária, Horvátország, Lengyelország és Szlovákia. (3) A harmadik csoportot azok az országok képzik, amelyek 2008-ig relatív közepes munkanélküliséggel jellemezhetőek, viszont 2008 után ugrásszerűen nőtt e ráta mértéke: Görögország és Spanyolország. A foglalkoztatási ráta esetében a csoportok összetétele eltérő: (1) Az első csoportba a magas foglalkoztatású országok tartoznak: Dánia, Hollandia és Svédország. (2) A második csoportba a közepes foglalkoztatási rátájú országok sorolhatók: Németország, Észtország, Írország, Franciaország, Ciprus, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Finnország, Egyesült Királyság és Csehország. (3) A harmadik csoportot az alacsony foglalkoztatási rátával rendelkező államok képzik: Belgium, Bulgária, Görögország, Spanyolország, Horvátország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Málta, Románia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia. Az elemzés átláthatóvá tétele érdekében, az egy főre jutó GDP és a foglalkoztatottsági adatok4 alapján számított klaszterekből összevont referenciacsoportokat lehet létrehozni, így az eddigi besorolások és a négy ország fejlettségbeli pozíciója is egyértelműen látszik. Az említett két dimenzió mentén történő csoportosítást szemlélteti a következő táblázat: 4. táblázat: EU tagállamok csoportjai reálfejlettségük alapján

Munkaerőpiaci helyzet alapján:

Országok besorolása Alacsonyan fejlett

Közepesen fejlett

Fejlett

Egy főre jutó GDP alapján: Alacsonyan fejlett Közepesen fejlett Fejlett (1) (2) (3) Bulgária, Horvátország, Görögország, Belgium, Olaszország Lettország, Litvánia, Spanyolország, Málta Románia, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia (4) (5) (6) Észtország, Csehország Ciprus, Portugália, Németország, Írország, Szlovénia Franciaország, Ausztria, Finnország, Egyesült Királyság (7) (8) (9) Dánia, Hollandia, Svédország

Forrás: Eurostat alapján saját számítás

4

Az összevonásra mindenképpen csak két jellemző alapján van lehetőség. Választásom azért esett a foglalkoztatottsági rátára, mert a munkanélküliségi ráta alapján kevésbé „élesen elhatárolhatóak” a csoportok.

8

A hosszabb időintervallumon való vizsgálat negatívabb képet fest nem csak Szlovákiáról, hanem a visegrádi négyekről is; a munkapiaci és a jövedelmi adatok alapján Magyarország, Lengyelország és Szlovákia mindkét érték mentén a legkevésbé fejlett országok között foglal helyet ebben az időszakban. Csehország helyzete sem olyan előkelő ebben a megközelítésben: a közepesen és alacsonyan fejlett dimenzióban helyezkedik el. A táblázat kilenc alkategóriája a következő csoportokba vonható össze: (1) A legkevésbé fejlett országcsoportba azok az államok tartoznak, melyek sem a GDP, sem a foglalkoztatás terén nem értek el a közepesen fejlett kategóriánál jobb eredményt: ezt az (1), (2) és a (4) jelzésű országok összessége adja. Ebbe a csoporba tartozik a Szlovák Köztársaság is. (2) A (3), (5) és (6)-as jelzésű országok közé azok az EU tagállamok tartoznak, amelyek legalább egy területen a fejlett kategóriába esnek; a következőkben ezek az országok prezentálják a „közepes fejlettségű” csoportot. (3) Végül a harmadik csoportot azok a „fejlett” országok jelentik, amelyek a foglalkoztatási és a jövedelmi adataik alapján is jól teljesítettek a vizsgált időszakban; ez a (9)-es jelölt országcsoport. Elmaradott régiók Európán belül Szlovákiában tapasztalhatók a legnagyobb fejlettségbeli eltérések a régiók között: 1995-ben az egy főre jutó GDP relatív szórása meghaladta az 50%-ot, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség is 8-13%-os relatív szórást mutat 1995 és 2008 között, 2008 óta csak kismértékben csökkent ez az érték. A szlovák lakosságot a többi között ez is motiválta az EU-hoz való csatlakozásra, hiszen így 2002 óta rendelkezésére állnak a fejlesztési támogatások. A regionális fejlesztési támogatásról szóló 503/2001. Tt. számú törvény a támogatási célokat a következő négy pontban fogalmazza meg: (1) Szlovákia kiegyenlített gazdasági és szociális fejlődésének biztosítása, (2) a régiók közt fennálló gazdasági és szociális fejlettségbeli különbségek mérséklése és megszüntetése, (3) az alacsony gazdasági teljesítményű és életszínvonalat biztosító régiók keletkezésének megakadályozása, (4) a régiók tartósan fenntartható gazdasági és szociális fejlődésének biztosítása, (5) a szlovák kormánynak továbbra is feladata az uniós források felhasználásának hatékonyabbá tétele, ugyanis a fejletlenebb régiók 2004 óta csak kismértékben tudtak felzárkózni, elmaradásuk a többi régióhoz képest még mindig hatalmas [10]. A következőkben vizsgáljuk meg, hogy a 2000-2013 közötti periódusban hogyan alakult a szlovák kerületek közötti területi felzárkózás! Ennek bemutatásához béta és szigma konvergencia számításokat alkalmaztam, így a Szlovákiára jellemző kiegyenlítődés bemutatás előtt teszek egy rövid elméleti kitérőt. Abszolút béta konvergenciáról beszélhetünk, ha a szegényebb országok gyorsabban növekednek,mint a gazdagok. Ha több ország t-edik és T+t-edik időpontjára vonatkozó, egy főre jutó PPS-ben kifejezett keresztmetszeti adatsorát ismerjük, akkor a következő regressziós egyenlet írható fel: (1)  i ,t ,t T     ln( yi ,t )   i ,t  y i , t T   / T az i-edik gazdaság t és t+T időpontja közötti átlagos éves GDP ahol  i ,t ,t T  ln  y   i ,t  növekedési ráta, ln(yi,t) pedig az i-edik gazdaság t időpontjára vonatkozó jövedelem logaritmusa. Ha  < 0, akkor az adatsorban kimutatható a konvergencia [11]. A béta konvergenciának két esetét különböztetjük meg:

9

 Abszolút béta konvergencia: az elmélet abból indul ki, hogy a fejletlenebb gazdaságok tőke/munka aránya alacsonyabb értékű és dinamikusabban növekszik, mint a fejlettebbeké, ezért mindkét gazdaság egy közös egyensúlyi jövedelemhez közelít.  Feltételes béta konvergencia: ebben az esetben a különböző gazdaságok egymáshoz nem feltétlenül közelednek, de konvergálnak saját egyensúlyi pályájukhoz. Vojinović és szerzőtársai munkájukban a béta konvergencia mértékét a konvergencia (felzárkózás) ütemének segítségével fejezték ki, ami egy évre átlagosan mutatja a felzárkózás ütemét, képletben: 1 (2) ˆ   ln(1  T) T [12]. A béta konvergenciából származtatható a szigma konvergencia, melynek lényege, hogy egy gazdaság valamely választott makrogazdasági mutatójának időbeni szórása csökkenő tendenciát mutat, ebben az esetben gazdaságok csoportján belül akkor beszélhetünk szigma konvergenciáról, ha a csoport vásárlóerő paritáson számított, egy főre jutó GDP szintjének szórása időben csökken, vagyis: σt+T<σt (3) Az egyenlőtlenségben σt=ln(yi,t) normális szórása t-edik időpontban. A számítások alapján Szlovákia régiói között vagy csak nagyon kismértékű, vagy negatív irányú a felzárkózás, vagyis a különbségek növekedése jellemző: a vizsgált időszakban megállapítható, hogy az egyes kerületek fejlettsége közötti különbség évről-évre kismértékben nőtt. A 12 év alatti kiegyenlítődés hiányát a következő ábra mutatja.

GDP/fő változásának logaritmusa

0,08 Pozsony

0,07 0,06

y = 0,0107x - 0,0289 R² = 0,3136

0,05 0,04 0,03 0,02 0,01 0 8

8,2

8,4

8,6

8,8

9

9,2

9,4

9,6

2000-es GDP/fő logaritmusa

1. ábra: Béta konvergencia Szlovákiában 2000-2013 között Forrás: Statistical Office of the Slovak Republic alapján saját szerkesztés

A béta értéke a vizsgált 13 évben pozitív, vagyis ebben az időszakban, Szlovákiában összességében növekedtek a kerületek közötti különbségek. A vizsgált időszakot három részre bontva a következő eredményeket kapjuk:

10

5. táblázat: Béta és a determinációs együttható értéke Szlovákiában Megnevezés 2000-2004 2004-2009 2009-2013 -0,0051 -0,1367 0,0731 Konstans értéke 0,0116 0,0217 -0,0039 Béta értéke 0,6612 0,2853 0,1179 Determinációs együttható A becslés eredménye a 2000-2004 2004-2009 2009-2013 főváros adatai nélkül 0,0463 -0,0614 0,1717 Konstans értéke 0,0056 0,132 -0,0147 Béta értéke 0,0844 0,0255 0,3066 Determinációs együttható Forrás: Statistical Office of the Slovak Republic alapján saját számítás

Amennyiben a pozsonyi régiót figyelmen kívül hagyjuk a számítások során, a béta ugyan kedvezőbb értéket mutat (0,0005), de a területekre így is széttartás jellemző a jövedelem terén, kivéve az elmúlt négy évet, amely egy nagyon lassú kiegyenlítődést mutat a kerületek között – Csehországhoz hasonlóan. A szigma konvergencia Szlovákiában a lengyel értékekhez hasonlóan alakul: a vizsgált időszakra a szigma értéke jelentősen romlott, a szórás növekedését néha egy-egy évig kismértékű javulás szakítja meg, de tendenciájában az országra a széttartás jellemző. A divergens tendencia 2010 óta nem érvényesül a pozsonyi régió kihagyásával, ez a főváros és vonzáskörzetének erős befolyását jelzi: 0,5

σ

0,45 0,4 0,35 0,3 0,25 0,2 0,15

fővárossal

főváros nélkül

0,1 0,05 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

2. ábra: A szlovák kerületek esetén az egy főre jutó GDP logaritmusának szórása 2000-2012 Forrás: Statistical Office of the Slovak Republic alapján saját szerkesztés

Az eddig leírtak alapján a régiók között nem mutatható ki béta és szigma konvergencia, ennek oka lehet, hogy bár Szlovákiában relatív (Magyarországhoz, Lengyelországhoz és Csehországhoz képest) kiegyenlítettebbek a kerületek fejlettségi viszonyai, de a fővárosi régió jelentőségét mutatja, hogy e kerület figyelembevétele nélkül a szigma értéke jelentősen alacsonyabb, illetve a GDP-hez való hozzájárulás közel harmada e régiónak köszönhető:

11

100%

Region of Košice

90% Region of Prešov

80% 70%

Region of Banská Bystrica

60% Region of Žilina 50% Region of Nitra

40% 30%

Region of Trenčín

20% Region of Trnava

10%

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

0%

Region of Bratislava

3. ábra: A szlovák kerületek GDP-hez való hozzájárulása 2000-2013 között Forrás: Statistical Office of the Slovak Republic alapján saját szerkesztés

BEFEJEZÉS Összefoglalóan megállapítható, hogy az elmúlt 25 évben Szlovákia nehéz és hosszú utat járt be, amelyen siker és kudarc egyaránt megfigyelhető. Az előadás a problémafelvető jellege miatt a negatívumokra koncentrált, a szlovák gazdaság erősségeire, a már „meggyógyított betegségekre” nem tért ki. Mindenképpen meg kell említeni, hogy Szlovákia jól példázza a költségvetési fegyelem megtartásának fontosságát és pozitívumait. A munkanélküliségi és az egyéb szociális területi különbségek azt sugallják, hogy ezért a társadalom túl nagy árat fizetett. Az előző megállapításhoz kapcsolódik az a felismerés, hogy az állam méretének csökkentése minden hatékonysági szempont alapja kell, hogy legyen. A szlovák gazdaságpolitika szavak helyett konkrét intézkedésekkel szabályozta újra az ún. nagy ellátórendszereket, oktatást, egészségügyet, közigazgatást, társadalombiztosítást. További pozitívum, hogy bár a szlovák gazdaságpolitikában is fellelhetőek bizonyos nemzeti jellegek, illetve az azokhoz való ragaszkodás, ez azonban nem zárta ki az uniós normákhoz való igazodást és a globalizált világgazdaságba való integrációt. Tanulság lehet Magyarország számára az is, hogy az egymást váltó kormányok átvették elődjeik jó eszközeit, intézkedéseit, nem áldozták azt fel az átmeneti népszerűség érdekében. A vizsgálatba beválasztott mutatók nem festenek teljes és tökéletes képet Szlovákia helyzetéről, de a fent leírtak tükrében talán érthetővé válik, hogy az EU fejlettebb államaihoz való felzárkózási-folyamatban a szlovák gazdaság milyen eredményeket ért el, illetve melyek azok az akadályok, melyeket még át kell ugrania.

12

IRODALOMJEGYZÉK [1] L. Bokros, „Az állam alkati torzulásainak eredete az átmeneti társadalmakban. A visegrádi országok esete, különös tekintettel Magyarországra” in Fecseg a felszín és hallgat a mély – Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában, Budapest, Akadémia Kiadó, 2007. [2] OECD, OECD – Economic Survey: The Slovak Republic 1995-1996, Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Co-operation and Development, 1996. [3] Z. Gál, „A privatizáció három útja és tanulságai Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon” Fórum Társadalomtudományi Szemle, 7. évfolyam 2005/1., 2005. [4] IMF, „International Monetary Found Staff Country Report – No 98/60 Slovak Republic” 1998. http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/1998/cr9860.pdf. [Hozzáférés dátuma: 15 május 2013]. [5] I. Gyene, „A tátrai tigris titkai”; Méltányosság Politikaelemző Központ, 2008. http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/ip-atatraitigris-081103.pdf. [Hozzáférés dátuma: 24 november 2011]. [6] The Council of the EU, „Declaration by the Council of the European Union on Iran (Luxembourg, 29 April 1997)” in Christopher Hill – Karen E. Smith (eds.): European Foreign Policy – Key Documents, Oxford, Oxford University Press, 2005. [7] J. Neményi és G. Oblath, „Az euró bevezetéséhez kapcsolódó tapasztalatok három közép-kelet-európai országban” Közgazdasági Szemle, 1. szám, LIX. évfolyam; június 2012. [8] G. Túry és K. Vida, „Monitoring jelentés 2010 – Az Európai Unióhoz 2004-2007-ben csatlakozott Tizek teljesítményéről” 2010. http://vki3.vki.hu/ujd/Monitoring2010.pdf. [Hozzáférés dátuma: 5 április 2013]. [9] G. Túry és K. Vida, „Monitoring jelentés 2011 – Az Európai Unióhoz 2004-2007-ben csatlakozott Tizek teljesítményéről” 2011. http://vki3.vki.hu/ujd/Monitoring2011.pdf. [Hozzáférés dátuma: 5 április 2013]. [10] G. Lelkes, „Területi egyenlőtlenségek Dél−Szlovákiában az uniós tagság tükrében” Fórum Társadalomtudományi Szemle, 4. szám, 2006. [11] X. Sala-i Martin, „The Classical Approach to Convergence Analyses” The Economic Journal-Yale University and Universitat Pompeu Fabra, No. 437, 1995. [12] M. Próchniak, A. Sanjaya és B. Vojinović, „Convergence Analyses among the Ten European Transition Economies”; Hitotsubashi Journal of Economics 50, http://eprints.lib.hokudai.ac.jp/dspace/bitstream/2115/42820/2/sanjaya_HJE50.pdf. [Hozzáférés dátuma: 9 május 2015].

13