A Szigetköz elmúlt 15 éve ökológiai változásai és annak hatásai az erdőgazdálkodásra LIMP TIBOR 1. Előzmények 1.1 Kialakulás Szigetköz erdei egy sajátos szigetvilágon jöttek létre, melyet a Duna alakított ki. A helyenként többszáz méter vastag homokos kavics hordalékra, mint ágyazatra építette a folyó a különböző méretű és alakzatú szigeteket. Az ágrendszert és a szigetvilágot állandó változás jellemezte. A folyóvíz építő és romboló munkája folyamatosan jelen volt, szigetek épültek és erodálódtak, zátonyok, majd újabb szigetek jöttek létre. A kavicságyazatra rakott nyers öntéstalajok humuszban szegények, de tápanyagban gazdagon ellátottak. Az elöntések során az újabb és újabb iszaplerakódásoktól folyamatosan vastagodtak. Vízellátásukra a többletvízhatás vált jellemzővé, melynek két megjelenési formája volt. Egyrészt az árvizek során telítődtek vízzel a talajok, másrészt a termőrétegbe a talajvízből kapilláris úton jutott a növényzet gyökeréhez többletvíz. Emellett a csapadék szerepe már nem volt meghatározó. A szigeteken rétek, ligeterdők és zárt erdők alakultak ki. Az árterekre jellemző természetes erdőtársulások /bokorfüzes, fűz ligeterdő, fűz-nyár ligeterdő, hazainyarasok, tölgy-kőris-szil ligeterdők/ mindegyike előfordult, de jellemzőek a puhafás ártéri ligeterdők voltak. Természetesen a szukcessziós folyamat révén az ártéri erdők is folyamatosan változtak. 1.2 Az emberi tevékenység által előidézett változások 1992-ig A halban, fában, termékeny talajban gazdag vidék vonzotta az embereket és települések sokasága jött létre a folyó mentén. Az erdőket tulajdonviszonyoktól függetlenül, sokáig csak a mindennapi szükségletek kielégítésére használták. Tudatos erdőgazdálkodás nem volt, az erdők természetes regenerálódás útján maradtak fenn /önvetényülés, sarjadzás/. Célirányos, minőségi és mennyiségi faanyagnyerést szolgáló erdőművelés az 1920-as években, az akkori grófi birtokokon kezdődött meg. A sokat sarjaztatott, rossz egészségi állapotú füzeseket, hazainyarasokat letermelték, helyükre nemesített nyár fajtákat ültettek. A II. világháború után az erdők zömében állami vagy szövetkezeti tulajdonba kerültek, és ez a folyamat felgyorsulását eredményezte. Sorra tűntek el a természetes puhafás ártéri erdők, egyre nagyobb lett a nemesnyarak és nemesített füzek részaránya. A 80-as évek közepére a szigetközi erdőkből a nemesnyár részaránya 68 %-ot, a nemesített füzek 24 %-ot, a hazainyár részaránya 7 %-ot, kemény lombosoké /tölgy, kőris/ 1 %-ot tett ki. A szemléletváltás kezdeti jelei a 80-as évek közepén jelentek meg. Ekkor kezdtek előtérbe kerülni a természetvédelmi szempontok, változtak a gazdálkodói törekvések. A nemesnyár és fűz térhódítása megállt, az erdőfelújításokban szerepet kezdtek kapni az őshonos fafajok. Az intenzív erdőgazdálkodás szükségessé tette bizonyos szintű feltáróhálózat megteremtését. Mivel az erdők jelentős hányada szigeteken található, szárazföldi, tengelyes megközelítésre csak korlátozott mértékben nyílt lehetőség. Ezért rendkívül komoly szerepet kapott a vízi közlekedés, vízi szállítás. A legtöbb erdőt kezelő Kisalföldi Erdőgazdaság saját uszályparkkal, vontatóhajóval rendelkezett, mellette bérelt hazai és nemzetközi uszályok is
43
részt vettek a kitermelt faanyag elszállításában. Így a szigeteken épített úthálózat gyakorlatilag nem volt. 2. A Bősi erőmű üzembehelyezésének és a Duna elterelésének hatása a Szigetköz, kiemelten a hullámtér erdőgazdálkodására Az erőművi építkezések, majd az annak kapcsán bekövetkező Duna-elterelés alapvetően három területen okozott lényeges változást az erdőgazdálkodásban. Ezek: 1. Az erdővel borított terület változása 2. A termőhelyi viszonyok, ennek következtében az erdők fejlődésének megváltozása 3. Közlekedési viszonyok megváltozása 2.1 Az erdőterületek változása A vizsgált hullámtér magyar oldali területe a dunakiliti „tározó tó” nélkül 3985 ha. Az építkezés kezdetétől napjainkig az erdőterületekben jelentős változások következtek be. Az 1980-as években, mikor még az eredeti államközi szerződés szerint folyt a munka, az építkezés kapcsán közel ezer ha erdő művelési ágú földterület került kisajátításra. Ebből 875 ha korábbi erdőterület, a máig fel nem töltött dunakiliti tározó tó területe. Itt zömében kiváló növekedésű, nagy fatömegű nemesnyár állományok álltak, de kisebb foltokban jelen voltak a keményfa ligeterdők is. Az építkezés felfüggesztését követően a „tározó tó” magára maradt. A kiirtott erdők helyét újra birtokba vette a növényzet. Jelenleg gyökérről felsarjadzó akác, szürkenyár valamint hibridnyár, fűz magoncokból álló, változó záródású és faji összetételű erdők és tisztások borítják. Gazdasági szempontból nincs hasznosítva, természetvédelmi szempontból kétes értékű terület. Turisztikai, közjóléti funkciót nem tölt be, egyedül a vadászati hasznosítása történt meg. A tározó tónak igénybevett terület erdeinek évi fanövedéke 18.000 br m3 volt. /Ennek jelenlegi értéke 150 millió Ft./ A térség rehabilitációja során célszerű beépíteni a programba a „tározó tó” jövőbeni alakítását, hasznosítását. A Duna elterelését követően a korábban vízborítás alatt levő mederben jelentős szárazulatok alakultak ki, a főmederben és a mellékágrendszerben egyaránt. A szárazra került mederrészeken fokozatosan megjelent a fehérfűz és nemesnyár hibridekből álló erdő. A 2004. évi légifelvételek alapján a magyar oldalon, az Öreg-Duna medrében 65 ha, a mellékágrendszerben 95 ha erdő jelent meg. Ezekben az erdőkben emberi beavatkozás nem, vagy csak minimális /az árvízlevezetés érdekében végzett kitermelés/ történt. Művelési águk továbbra is vízfelületként van nyilvántartva, erdészeti üzemterv róluk nem készült. Az így megjelent erdők talaja az árvizek levonulásakor a kiülepedő hordalékból látványosan vastagodik, ezáltal az állományok növekedése, fejlődése biztosított. Szintén rendezendő ezen erdők jövőbeni sorsa, ahol a figyelembe vehető szempontok között a prioritást a vízkormányzásnak és árvízvédelemnek kell megkapnia.
44
2.2 A termőhelyi viszonyok változása Erdő szempontjából adott termőhely minőségét a domborzat, a klíma, a talajjellemzők és a hidrológiai viszonyok határozzák meg. A domborzat és a klimatikus viszonyok tekintetében sem az erőmű építés kapcsán bekövetkező változások, sem az azt megelőző emberi beavatkozások számottevő módosulást nem okoztak. Talajok esetében ugyanez már nem mondható el. A hullámtéri talajok az árvizek során kiülepedő iszaphordalékból folyamatosan épültek, vastagodtak. Természetesen ennek mértéke helyenként más és más volt, és csak hosszabb idő távlatában volt érzékelhető. A Duna elterelése előtt évente több árvíz is levonult a hullámtérben, 1992-től két esetben /2002; 2006./ borította természetes árhullám a teljes területet. Az árvizek elmaradásának negatív hatásai közül az egyik, hogy megszűnt, vagy minimalizálódott a természetes tápanyag utánpótlása. A talajok kapcsán megjegyzendő még, hogy mésztartalmuk viszonylag magas, ami megfelelő vízellátás mellett nem jelent problémát, vízhiány esetén azonban komoly talajhibaként jelentkezhet. A legjelentősebb változások a hidrológiai viszonyokban következtek be. Az ártéri erdők zavartalan fejlődését a tápanyagban gazdag talajok mellett a sajátos hidrológiai viszonyok tették lehetővé. A növényzet számára szinte a teljes vegetációs időszakban biztosítva volt a csapadékon felül az a többletvíz, ami a zavartalan tápanyagfelvételhez szükségeltetett. /Egy ártéri nyár állomány csapadékban mért vízigénye egy vegetációs időszakban 800 mm. A vegetációs időszakban lehulló csapadék átlag 300 mm./ A többletvíz két megjelenési formában állt rendelkezésre. Egyrészt az árvizek során vízzel telítődtek a talajok, másrészt a Duna vízszintjével szinkronban mozgó talajvíz a vegetációs időszak nagyrészében elérte a termőréteget, ezáltal kapilláris úton pótolta a felsőbb rétegek nedvességcsökkenését. Az 1992-ben bekövetkező Duna elterelést követően néhány nap alatt kifutott a fő és mellékágakból a víz, és ezt követően a talajvíz is 2-3 m-t csökkent. Ezzel a talajvíz a kavics ágyazatra süllyedt, a talajok kapilláris úton történő vízellátása megszűnt. Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján látványos talajvízszint emelkedést az árhullámok Öreg-Duna medrében történő levezetése okozott. Szerencsére ezekre egy évben több alkalommal is sor kerülhet, ilyenkor a talajok több-kevesebb vízutánpótlást kaptak. Tapasztalataink szerint a megépült vízpótlórendszer nem produkált általános talajvízszint emelkedést. Kedvező hatása a parti sávban érvényesül, attól távolodva fokozatosan csökken. Az Alsó-Szigetközben a vízpótlás semmilyen formában sem valósult meg. A megépült rendszerben a vízszintek a Felső-Szigetközben alacsonyak, a KözépsőSzigetközben magasak. A 2005-ben végrehajtott mesterséges elárasztás az erdőkre pozitív hatást váltott ki. Azonban megjegyzendő, hogy a pozitív hatás csak részlegesen érvényesült a hullámtérben /ca. 1000 ha-on/, másrészt a leginkább július-augusztus hónapokban jelentkező vízhiány időszakában az elárasztás lehetősége nagyon kicsi. 2.3 A termőhelyi viszonyok változásának hatása az erdőállományokra Az elterelést követően általánosan kialakult termőhelyrontás elsődlegesen a vízhiányban nyilvánult meg. Az általános vízhiány hatásai különböző módon jelentkeztek. - Faegyedek, erdőfoltok pusztulása - Az állományok növekedésének megváltozása - Egészségi állapot romlása
45
1993-tól az erdőállapotok vizsgálata kiemelt szerepet kapott. Az erdőállományok növekedésváltozásának vizsgálatát a szigetközi monitoring keretén belül az Erdészeti Tudományos Intézet Erdőművelési és Fatermelési Osztálya folyamatosan végzi. Mérési adatok 1986-tól állnak rendelkezésre, így megvannak a viszonyítási alapok az elterelés előtti időszakra is. Jelenleg 37 megfigyelő parcellán folyik mérés. Ugyancsak számos felmérést készített a Kisalföldi Erdőgazdaság, amely a változások erdészetet érintő, gazdasági hatásait is elemezte. A fák egészségi állapotának vizsgálatát az ERTI mellett az Erdészeti és Faipari Egyetem /ma Nyugat-Magyarországi Egyetem/ Erdővédelmi Tanszéke végzi. A különböző kutatások egymással párhuzamosan folytak, de mód volt a kapott eredmények összehasonlítására, közös értékelésére. Ezek alapján, a Szigetköz hullámtéri erdeiben az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett változások az alábbiak szerint értékelhetők: 2.3.1 Erdők pusztulása „Látványos” nagy területet érintő erdőpusztulás a kezdeti pesszimista jóslatok ellenére – szerencsére – nem következett be. Ugyanakkor elenyészőnek sem nevezhető a jelenség. A veszélynek leginkább az Öreg-Duna parti sávjában és a Felső-Szigetközben /Dunakiliti/ található erdők voltak kitéve. Legérzékenyebben a füzesek reagálták le a vízhiányt, emellett a sekély termőrétegű /30-60 cm/ talajokon álló erdők mutatták a pusztulás jeleit. Általában az idősebb állományok érzékenyebben reagáltak a vízhiányra. A sekély talajú, idősebb állományokban a mai napig tapasztalható a fák váratlan kiszáradása, pusztulása. Számított, nettó területben kifejezve az elpusztult erdők nagysága ca. 100 ha-t tett ki. 2.3.2 Az állományok növekedésének megváltozása A fák kortól is függő növekedésmenetében bekövetkező változások a környezeti tényezők megváltozására utalnak. Így a fák számára egyik legfontosabb környezeti tényezőnek, a víznek, mennyiségi változását a fák növekedése jól jelzi. Az erdők növekedés változása kellő számú mintaterület rendszeres vizsgálatával mérhető. A fa átmérőjének /kerületének/ és magasságának évenkénti mérésével megállapítható az évi növedék. Az így kapott értékek és az elterelés előtti növedékek összehasonlítása mutatja a növedék változás mértékét. A fakitermelések során felkészített, tételesen felmért faanyag mennyisége is lehetőséget biztosít az állományok növekedésének vizsgálatához. Az ERTI és az Erdőgazdaság elmúlt 14 évi vizsgálatai alapján a következő megállapítások tehetők: - Az erdők növekedésükben különböző módon reagáltak a megváltozott vízviszonyokra. - Az állományok 70 %-ának csökkent az évi növedéke, 25 %-nak nem változott, 5 %nak nőtt. Nem változott, vagy esetleg nőtt a növedék az Alsó-Szigetközben és ott, ahol a korábbi időszakban rendszeres volt a vízborítás, ami már gátolta a fák fejlődését. /Mély, nagyon mély fekvésű területek./ - A növedék változás +10 és –50 % között mozog. - A növedék csökkenés a közép- és idős korú állományokban nagyobb. - A magasabb fekvésű, vékonyabb termőrétegű területeken, valamint a füzesekben a legnagyobb a növedék visszaesés. - Az évi növedék csökkenés a hulláméri erdőállományokban 15-20 % között mozog. /8 - 10.000 m3/év./
46
Az állományok növekedés változását az alábbi grafikon szemlélteti:
1. ábra: Különböző fafajok éves vastagsági növekedése a kerületmérések alapján 2.3.3 Az egészségi állapot romlása A romló életfeltételek kihatnak a fák egészségi állapotára is. A meggyengült egészségi állapot teret nyit az abiotikus és biotikus károsítók fellépésére. Leggyakoribb jelenségek: - A nyár második felében fellépő vízhiány keringési zavarokat okoz, melynek következtében július-augusztus hónapban a fák lombja 10-50 %-ban lehullik. - Egyre elterjedtebb károsító az ártéren korábban alig ismert nagy nyárfacincér. Mint jellemzően másodlagos károsító, a faanyag műszaki felhasználhatóságát nagyban csökkenti. - Az árvizek elmaradása kedvez a rágcsálók elszaporodásának, így a kószapocoknak is, ami az erdősítésekben komoly károkat okoz. 2.4. Közlekedési viszonyok megváltozása Az erdőgazdálkodás folytatásának alapfeltétele, hogy az erdők valamilyen formában megközelíthetőek legyenek, az ott folyó munkákhoz az eszközök és emberek eljussanak, a képződő faanyag elszállítható legyen, az erdők felújítását el lehessen végezni. 1992. előtt a hullámtérben meghatározó volt a vízi közlekedés. Az emberek, eszközök csónakokkal, kompokkal jutottak el a munkahelyekre. A kitermelt faanyag elszállítása jórészt uszályokban történt. Az elterelést követően egyik pillanatról a másikra megszűnt a vízi közlekedés lehetősége. Néhány év vajúdást követően az Erdőgazdaság felszámolta az így feleslegessé vált, ugyanakkor rendkívül költséges vízi szállítóparkját. A vízpótló rendszer kiépítésével párhuzamosan elkezdődött a hullámtéri úthálózat bővítése. A vízkormányzást szolgáló zárások közlekedésre alkalmas koronával készültek el. Ezekhez kapcsolódva a szigeteken mechanikai
47
stabilizációval feltáró gerincutak épültek. Ma a hullámtéri erdők 80 %-a tengelyen megközelíthető. A maradék 20 %-ra azonban rendkívül nehézkes, csak időszakosan vagy sehogy sem lehetséges a bejutás. A hullámtéri utak az erdőgazdálkodás szempontjából elengedhetetlenül szükségesek, azonban meglétük számos negatív jelenséget is indukál. Egyrészt rendkívüli módon megnőtt a terület zavartsága, ami természetvédelmi szempontból kimondottan káros. Gyakorivá váltak az illegális, törvénybeütköző tevékenységek /orvhalászat, orvvadászat/. Kezdi elárasztani az erdőket a korábban teljesen ismeretlen háztartási szemét. Az új helyzet rendezetlen, kaotikus állapotot eredményezett, mely a természetvédelem, a gazdálkodás és a turizmus igényeit szemelőtt tartva kompromisszumokkal valamilyen formában rendezendő. 2.5 Összefoglalás A Duna elterelést követően az erdőket és erdőgazdálkodást ért károk, bekövetkezett változások rövid összegzése: - A szárazulatok megjelenése következtében nőtt az erdővel borított terület nagysága. - Mai napig rendezetlen a Dunakiliti „tározó” terültének sorsa. - Lényegesen megváltoztak a termőhelyi, azon belül az erdők fejlődését alapjaiban meghatározó hidrológiai viszonyok. /Talajvízszint csökkenés, árvizek elmaradása/ - Az erdőkben kisebb mértékű /ca. 100 ha / pusztulás következett be. - Csökkent az erdők növekedési erélye /átlag 15-20 %/. - Romlott az erdők egészségi állapota. - A vízpótló rendszer jelenlegi formájában nem pótolja az erdők vízhiányát. - A mesterséges elárasztás részterületen és korlátozott időszakban biztosít többletvizet az erdőállományoknak. - Átalakult a közlekedés struktúrája. A hullámtér feltártsága csak részben valósult meg, ugyanakkor a kiépült úthálózat számos új problémát hozott felszínre. - Megjelent a „vad turizmus”. 3. A jelenlegi erdőállományok értékelése A vizsgálat tárgyát képező, Dunakilititől Szapig húzódó hullámtér erdőgazdálkodás céljait szolgáló területe 3985 ha. Ebből fával borított 3080 ha, egyéb részlet /nyiladék, tisztás, nádas, víz, egyéb/ 905 ha. A terület 84,6 %-a /3368 ha/ állami tulajdonban, 15 % /600 ha/ magántulajdonban van, 0,4 % /17 ha/ rendezetlen. A területkimutatást táblázatos formában az 1. sz. melléklet tartalmazza. 3.1 Az erdők fafaj szerinti megoszlása Szigetközben az 1920-as évektől a 80-as évek közepéig a nemesnyarasok térhódítása volt a jellemző. A folyamat megtorpanását követően egy ellentétes irányú változás indult meg. Ennek elsődleges oka a természetvédelmi szempontok nagyobb mértékű érvényesülése és az erdőgazdálkodási szemlélet megváltozása volt. Az erdőfelújításokban szinte teljesen megszűnt a nemesített füzek felhasználása, csökkent a nemesnyár aránya, ugyanakkor nőtt a hazainyarak /szürkenyár, feketenyár/ alkalmazása. Egyre nagyobb szerepet kapnak a keménylombos fafajok /kocsányos tölgy, magas kőris/. Ez utóbbiak térnyerésében a megváltozott vízviszonyoknak is szerepe van, mivel számukra az árvizek elmaradása kedvezőbb életfeltételeket biztosít.
48
Az állományalkotó főfafajok szerint ma a hullámtér fafajösszetétele az alábbi: kocsányos tölgy akác magaskőris egyéb kemény lomb nemesnyár hazai nyarak fehér fűz egyéb lágy lomb fenyők üres terület összesen:
45 ha 86 ha 47 ha 6 ha 1.847 ha 337 ha 539 ha 4 ha 4 ha 165 ha 3.080 ha
1,5 % 2,8 % 1,5 % 0,2 % 60,0 % 10,9 % 17,5 % 0,1 % 0,1 % 5,4 % 100,0 %
hazai nyarak fehér fűz egyéb lágy lomb fenyők üres terület kocsányos tölgy akác magaskőris
nemesnyár
egyéb kemény lomb
3.2 Az erdők korosztály szerinti megoszlása Az erdők korszerkezetének úgy ökológiai, mint ökonómiai szempontból rendkívül nagy szerepe van. A biodivenitás alapfeltétele, hogy a fiatal, a középkorú és az idős erdőállományok területarányosan legyenek jelen. Gazdasági szempontból a tartamosság csak egyenletes korszerkezet mellett biztosítható. Ugyanakkor látni kell, hogy a különböző fafajok esetén más és más kor jelenti a fiatal, a közép, vagy idős állapotot. A jövőkép kialakítása során az egyes fafajok szerepét, az átalakítás időbeni ütemezését az arányos korszerkezet megtartásának alárendelve szabad csak megfogalmazni!! 10 éves korcsoportokra bontva ma az állományok korosztályeloszlása a következő: 1 – 10 11 – 20 21 – 30 31 – 40 41 – 50 51 – 60 61 –
év év év év év év év
26 % 30 % 27 % 11 % 4% 1% 1%
49
Az állományok átlagos életkora nem éri el a 20 évet, ami első ránézésre rendkívül alacsony. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a területen a nemesnyár részaránya 60 %-os, a nemesnyár esetében az 1-10 éves kor fiatal, a 11-20 éves középkorú, a 21 év fölötti idős állománynak minősíthető, az arányos korszerkezet követelménye így teljesül. A fafaj és korosztály megoszlást (összefoglaló táblázatot) a 2. sz melléklet tartalmazza. 3.3 Az erdők rendeltetés szerinti megoszlása Az erdők elsődleges rendeltetése a védelmi jelleg és gazdasági rendeltetések között oszlik meg. Egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási-kutatási elsődleges rendeltetésű erdő nincs. A védelmi elsődleges rendeltetésű erdők másodlagos rendeltetése a fatermesztés, esetenként vízvédelem. Az elsődleges rendeltetés területi megoszlása: Védelmi rendeltetésű erdők a) Védő erdők - Partvédelmi erdő b) Védett erdő - Fokozottan védett területen levő erdő - Védett természeti területen levő erdő Összesen: Védelmi rendeltetésű erdő összesen: Gazdasági rendeltetésű erdők a) Faanyagtermelő erdők Erdőterület mindösszesen:
19 ha 699 1 885 2 584 2 603
ha ha ha ha
477 ha 3 080 ha
50
2. számú melléklet Fafaj és korosztály táblázat Hely: Szigetköz, Dunakiliti-Szap hullámtér Terület hektárban Fafaj / kor Tölgy Kőris Akác Egy.kem.lomb Nemesnyár Hazainyár Fűz Egy.lágy lomb Fenyő Üres % Mindösszesen:
1-10 11-20 21-30 31-40 41-50 51-60 36 5 --3 -13 15 1 -4 1 59 13 4 4 4 2 2 4 ----570 558 454 182 66 14 82 99 78 42 23 12 11 179 238 93 13 2 2 -2 -------4 -------26 30 27 11 4 1
611 13 --3 1 3 ---1
összesen 45 47 86 6 1847 337 539 4 4 165 100 3 080
% 1,5 1,5 2,8 0,2 60,0 10,9 17,5 0,1 0,1 5,4 -100
