A szerkesztő bevezetője

IV. ÉVFOLYAM 1.SZÁM A KULTURÁLIS EGYESÜLET KIADVÁNYA

A szerkesztő bevezetője Tisztelt Olvasóink! Tavaszi kiadványunkban is a bőség zavarával küszködtünk. Természetesen az Egyesület elnökének beszámolójával nyitjuk az évet, majd az Ő megemlékezése következik a Magyar Kultúra Napjáról. Hagyományos rovatainkat részben szokásosan, - részben megújítva folytatjuk: orgoványi legendát idézünk, külföldi kapcsolatainkról adunk tájékoztatót, tehetséges diákok írásaiból válogatunk. Igyekszünk vidám perceket is szerezni olvasóinknak, valamint községünk kulturális életének eseményeiről számolunk be – a kultúrát szokásainknak megfelelően a lehető legszélesebben értelmezzük. Sajnos, lapunkban most sem tudtunk mindenre kitérni, így kimaradhattak, esetleg általunk is fontosnak tartott dolgok, események. Kérjük a kedves olvasót, hogy írja meg, mit vagy miket hiányol a kiadványunkból, és küldje az általános iskola címére (postán, e-mailben:[email protected] vagy faxon:76/376-235), ígérjük, reagálni fogunk rá.

Beszámoló a Kulturális Egyesület munkájáról Egyesületünk 2006. novemberében adott első alkalommal tájékoztatót a Községi Önkormányzatnak végzett munkájáról. Az azóta eltelt időszak eredményei a következőkben összegezhetők: Az Egyesület munkája szervezettebbé, „olajozottabbá” vált. Megteremtettük a működés járulékos feltételeit (bélyegző, egyesületi logó stb.) A működésünkkel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségünknek hiánytalanul eleget tettünk. A Kulturális Egyesület a község közművelődésének elengedhetetlenül fontos részévé vált. Színházi bemutatóink, irodalmi rendezvényeink mindig sok érdeklődőt vonzottak, s rendszerint sikert arattak. A megyei napilap és a kecskeméti televízió rendszeresen beszámolt azokról, növelve ezzel településünk jó hírét. Vendégszereplést is több alkalommal vállaltunk, engedve a szíves meghívásnak, noha ezek növelték tagjaink amúgy sem kicsi megterhelését.

2010. április

• Rendszeresen részt vettünk az önkormányzat által rendezett községi rendezvényeken, sőt alkalmanként azok megszervezését is vállaltuk. • Egyesületünk tagjain keresztül és rendezvényeinkkel segítette elő az ifjúság körében végzett nevelési – oktatási és kulturális tevékenységet. Tehetséges fiataloknak biztosítottunk rendezvényeinken szereplési lehetőségeket (pl. Az ólomöntés című színpadi játékban), vagy írói – költői próbálkozásaik számára teremtettünk lehetőséget kiadványainkban. • Évente egy-két alkalommal jelentettük meg lapunkat, a Kulturális Híradót, melyben az Egyesület életén, munkáján túl a községben folyó más egyesületek kulturális munkájáról és a sporttevékenységről is hírt adtunk. • Az említett kiadvány adott lehetőséget a helyi kulturális hagyományok ápolására is. Örökség című állandó rovatunkat sokan szívesen olvasgatták. • Célkitűzéseink közé tartozott és tartozik az ezen a területen működő más szervekkel, intézményekkel való együttmunkálkodás. Az idén együttműködési szerződés megkötésével hivatalossá tettük a Községi Önkormányzattal eddig is jól gyümölcsöző kapcsolatainkat. Igen szoros kapcsolatunk az ÁMKval, és a Gold Dance Tánciskolával: továbbléptünk a Nyugdíjasklubbal és a Jasmin Hercegnők Tánccsoporttal, a lovas klubbal való együttműködés területén is. • Az egyesület létrehozásakor alapvető szempont volt, hogy gazdája legyen pilstingi baráti kapcsolatok ápolásának. Majdnem két éve, hogy egyesületünk tagjai ellátogattak Németországba, ahol pilstingi barátaink nagy szeretettel fogadtak bennünket. Ősszel viszontlátogatásra várjuk őket, remélve, hogy az egyesület élén történt személyi változások nem érintik elhatározásunkat. • Egyesületünk tagsága az elmúlt időszakban optimális mértékben gyarapodott. Jelenlegi taglétszámunk: 43 fő • Egyesületünk anyagi helyzete a sikeres rendezvények bevételeinek és az önkormányzati támogatásnak köszönhetően megszilárdult. Ésszerű és takarékos gazdálkodásra törekszünk. Köszönjük az Önkormányzat anyagi és erkölcsi támogatását. Virágh József elnök

2.oldal

KULTURÁLIS HÍRMONDÓ

2010. április

A Magyar Kultúra Napja

Összefogott a falu apraja-nagyja

Ünneplésre hívtuk Orgovány lakosságát, a Magyar Kultúra Napjáról való tiszteletteljes megemlékezésre. Talán akadt közöttünk olyan is, aki e nem túl régi keletű ünnep eredetét nem ismeri, de feltételezem, hogy egyre többen tudják már: 1823.01.22-én történt, hogy csekei magányában, az előtte lévő fehér lapra ezeket a sorokat rótta Kölcsey Ferenc:

2010.április 10-én az Orgoványi Vadásztársaság kezdeményezésére összefogott a falu apraja-nagyja. Polgárőrök, önkormányzat dolgozói; iskola tanulói, pedagógusai; off-roadosok; nemzeti park munkatársai elindultak traktorral, markolóval, autókkal, utánfutókkal, lovas kocsikkal, hogy megtisztítsák a település környezetét a szeméttől és az illegálisan lerakott hulladéktól. Jómagam egy lelkes kis csapattal végigsétáltuk a határ utat a majsai útig, szemeteszsákba gyűjtöttük a hulladékot. Úgy gondolom, ez a nap többet ért a velem dolgozó kisinasok számára, mintha egy hónapig környezetvédelmet tanultunk volna könyvből. A gyönyörű orgoványi tájban csúfoskodó építési hulladék, permetszeres dobozok, üvegek és különböző háztartási hulladék elképzelhetetlen mennyisége tárult szemünk elé. Nagyon jól megszervezve sikerült több pótkocsi szemetet összegyűjteni, bízva abban, hogy a „bűnösök” egyszer csak elszégyellik magukat és megtanulják, hogy a legnagyobb kincsünk az ahol élünk. A leglelkesebb osztály (1.b - Vinczéné Kelemen Erika vezetésével) az április 22-én megrendezésre került Föld Napja vetélkedőn a legtöbb pluszpontot kapta környezetvédelmi tevékenységéért. Nagyon jó ötletnek tartom ezt a kezdeményezést és bízom abban, hogy minden évben megismételhetjük ezt az összefogást.

„Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújtsd feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel!”

Ekkor született meg a magyar nép nemzeti imádsága: a Himnusz. A nagyobb, ismertebb nemzeti ünnepek árnyékában, szerényen megbúvó jeles nap ez, de jelentősége nem lebecsülhető, sőt a mindinkább globalizálódó világban egyre inkább növekszik. Egy-egy nemzet életét mindennapjaiban ugyan az országokat számtalan szállal egybefűző gazdaság és politika határozza meg, de megmaradásának legfontosabb záloga a továbbörökíthető erkölcs és kultúra. A Magyar Kultúra Napja ezért lehet nemzeti büszkeségünk napja is, mert mérhetetlenül gazdag az az örökség, amit az elkövetkezendő nemzedékekre hagyományozhatunk. Illyés Gyula így vall erről: „Egy nemzet szellemi atmoszférája kihat az egyének viselkedésére. Még azokig a számoszlopokig is, amelyek a halálozások és a születések, válások és kivándorlások higanyfonálszerű le-föl szállását mutatják. Hatással van a közérzetre, befolyásolja a közlekedési balesetek számát is. A diákok előmenetelét. A színházak látogatottságát, a szerzők alkotóképességét is. Borús ég egy nemzet fölött tartósan nagyobb csapás lehet, mint amit a meteorológia mér. Nem kétséges, ez az egyik legelemibb erő fölöttünk, majdnem annyira sorsszerű, mintha a végzet irányítaná. Nem az irányítja. Hogy ez az erő miképp működik, abba nekünk is van beleszólásunk. Hogy egy népnek milyen a lelkivilága, lelki képe, annak a kialakításához nagymértékben hozzájárul, hogy milyen tükröt tartanak elébe. Ez a tükörtartás világszerte a szellem embereire – különösen a tollnak, s az eszmecsere egyéb eszközeinek forgatóira hárul.”

Mi ilyen célú műsort hoztunk létre, és szereplőivel együtt is erre a nemes feladatra vállalkoztunk. A gazdag kulturális örökségből két XX. századi alkotó műveinek a bemutatásával szeretnénk gondolatokat ébreszteni, élményeket nyújtani, tükröt tartani minden érdeklődő elé. A két megidézett: József Attila és Wass Albert – kortársak voltak, de egymástól nagyon is eltérő utakon jártak. Ami miatt egymás mellé kerülhettek műsorunkban, azzal indokolható, ha eltérő színvonalon és minőségben is, de mindkettő művészete fontos értéket közvetít ma is. Virágh József

Gyarmatiné Márton Olga

Külföldi kapcsolataink Hírek Pilstingből 2010. február 26-án vezetőségválasztás volt a Pilstingi Kultúrkörben. Hans Schütz, az egyesület elnöke 20 év után vett búcsút a Kultúrkörtől, amelyet „Ő” alapított, s két évtizeden át vezetett. A napokban (április 21-én) ünnepli 70. születésnapját, s ez a szép életkor szólt lemondása indoklásaként. Mi e lap hasábjairól is kívánunk neki még nagyon sok boldog évet, jó egészségben. Utódja Helmut Lau, a mindannyiunk által jól ismert pilstingi barátunk. Telefonos gratulációm alkalmával elmondta, hogy nagyon készülnek a következő orgoványi falunapra. Kb. 45 fővel érkeznek, köztük 15 lelkes focistával. Nagy Imréné Hírek Erdélyből Erdélyi barátainkkal is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. 2009.06.13-án a mezőmadarasi Pataky Ágotha Általános Iskola tantestülete szeretettel várt bennünket a felújított iskolaépület avatóünnepségére. 2009.őszén kisebb delegáció érkezett a szüreti mulatságra. Hazaindulás előtt a képviselőtestület búcsúzott el tőlük. Néhány alkalommal baráti találkozásra került sor Mezőmadarason és Orgoványon egyaránt. Terveink között szerepel, hogy gyermekcsoportok táboroztatását megszervezzük. Gyarmatiné Márton Olga

3.oldal

KULTURÁLIS HÍRMONDÓ

2010. április

„Szomszédolás” Az Orgoványi Kulturális Egyesület szereplése Jakabszálláson a néző szemével Február 26-án este ismét megtelt a jakabszállási Művelődési Ház nevetésre vágyó, a szépre éhes emberekkel. Mi, orgoványiak is büszkén foglaltuk el helyeinket, és képviseltettük magunkat szép számban. Ott voltunk, hogy szurkoljunk és újra átéljük a közel egy évvel korábbi „hazai” élményeinket. Sikerült! Sőt mi több, talán ez az előadás még fergetegesebb lett. Átütő erővel jelent meg a színpadon az a mérhetetlen nagy munka és odaadás, amit beletettek a társulat tagjai és a háttérmunkálatokban résztvevők Nehéz papírra vetni azokat az érzéseket, érzelmeket, melyeket ez a komplex egész kiváltott belőlünk a közel két óra alatt… Nevettünk és sírtunk, majd a nevetéstől sírtunk… Elmondhatom, hogy nemcsak mi, akik személy szerint ismerjük a szereplőket, hanem a jakabszállási közönség apraja, nagyja egyaránt.

Legyünk büszkék erre, és értékeljük azt, amink van. Tóth Klára Végh Barbara ( 14 éves ): Boldog vagyok újra Előttem a kínlódás, a bánat, s bonyolult kérdésekből köthetnék már sálat. Úgy érzem el vagyok veszve, S ennek sose lesz vége. De aztán, megtalálom a jót, a szépet, s újra gyönyörű az élet. Boldog vagyok újra, megint önmagam vagyok, vidámság tüze lobog az ajkamon. Furcsa ez az élet, néha nem is értem. Miért kell nekünk szomorúnak lenni, hisz a boldog élethez CSAK vidámnak kell lenni. Tavaszi mosoly

Virágh József és Gellért Imréné Etelka úgy gyúrták össze a Nadrágot és a Hűtlen asszonyt, hogy korhatár nélkül volt képes szórakoztatni mindenkit. Személyes élményem: a 9 éves kislányom, aki a próbákat és az előadásokat is hasonló izgalommal ülte végig. Sokadszorra is fennhangon tudott nevetni a sorra elhangzó poénokon, vicces történéseken. Jónéhány éves kötődésem van Jakabszálláshoz. Korábban óvónőként, jelenleg vállalkozóként veszek részt a SZOMSZÉD település életében. Nagyon szimpatikus és kedves emberek tömegét sikerült meghódítani és hívogatni erre az alkalomra. Már az invitálás is jó érzéssel töltött el, nem beszélve az előadást követő napokról, hetekről. Nagyon szerencsés embernek mondhatom magam és ezúttal szeretném megosztani minden orgoványi lakossal mindazt a töménytelen mennyiségű elismerő szót, amivel a társulatot és az alkotókat illette a jakabszállási közönség.

Mosolygok a napvilágnak Hírt hoztam a nagyvilágnak. Tündérszárnyon reppenek, engem néz a kikelet. Átrepülök a pázsiton káprázatos virágokon. Süt a nap, kék az ég. S enyém az egész rét. Méhecskékkel versenyt szállok, Pillangókkal fogócskázom. Gyönyörű a táj, mindenütt csillogás Az egész táj tiszta tarka, lassan nyílik már a barka . Napnyugta a legeslegszebb a dombon ezt megfigyeltem.

4.oldal

KULTURÁLIS HÍRMONDÓ

ÖRÖKSÉG Két orgoványi legenda: Virágh József gyűjteményéből Herkál, a Csíra sárkánya Valamikor sok-sok éve Orgovány és Ágasegyháza határában nagy kiterjedésű mocsár terült el. Hatalmas, szittyós nádrengeteg, kedvelt tanyája mindenféle vízi szárnyasnak, s halakban bővelkedő mélyebb részein a pákászok is mindig gazdag zsákmányra tehettek szert. A nagy tudományú urak őslápnak nevezték. Az biztos, hogy nagyon régóta létezett, mert már akkor megvolt, amikor tűzokádó sárkányok keserítették a régiek életét. Hogy igaz-e? Az bizony; hisz akkora csontokra lehetett itt ráakadni, hogy azok csak valami szörnyűséges ragadozó maradványai lehettek. A nagy tudományúak ugyan a nádasba tévedt ökrök, bivalyok csontjainak mondják ezeket, de a rege jobban tudja! Halljuk hát az igazságot! Ősapáink idejében dolgos, igyekvő pásztornép élt a nagy mocsár partján. Legeltették marháikat, juhaikat; volt elegendő selymes fű, és víz is a jószágok itatására. Gyarapodtak is szépen, amíg egyszer nagy rémületükre egy szörnyűséges hétfejű sárkány, tanyát nem vert a nádrengetegben. Herkálnak hívták; és ha megmérgesedett lángot fújt mind a hét száján. Már pedig mindig megmérgesedett, ha éhes volt. Ilyenkor a környékbeliek egy hízott disznóval tudták csak megbékíteni. Csakhogy teltek-múltak a napok, fogytak a disznók, lassan éhezni kezdtek a pásztorok. - Jaj nekünk! Kiesz mindenünkből ez a fenevad! – mondogatták egyre többen. - Nem maradhatunk itt tovább! Foghatjuk a vándorbotot! – sopánkodtak mások. Már készülődtek volna a keserves elköltözésre, amikor egy fiatal bojtár így kiáltott fel: - Maradjunk még egy kis ideig, én majd rendbe hozom a dolgot! A többiek hitték is, nem is, de végül beleegyeztek. A furfangos legény gyorsan munkához látott. Hullott szilvából egy hordó pálinkát főzött, és azt egy kizsigerelt tinó bőrébe töltötte. Aztán megtöltött állatbőrt a nádas szélére vitte, és egy bokorban elrejtőzve, kezében jól kiélesített fokosával várakozott. Nem kellett sokáig várakoznia. Jött a dühös szörnyeteg, és hipp-hopp eltüntette feneketlen gyomrában az eleséget. Az ám, de a jó erősre főzött pálinka pillanatok alatt meggyulladt a gyomrában! Tehetetlenül hánytavetette magát kínjában. Ekkor a legény odalopakodott, és fokosával mind a hét fejét levágta. Az egész falu hálálkodott neki, a legszebb lányok közül választhatott magának feleséget.

2010. április

Sajnos az ősmocsár évtizedekkel ezelőtt kiszáradt, de a furfangos pásztorfiú utódai talán ma is itt élne közöttünk. Aki nem hiszi, járjon utána. Kargala A Kargala Orgovány déli határában elterülő lápos rét. Nevében – a szájhagyomány szerint – egy a török ellen vívott csata emlékét őrzi. Bizony a törökök! Istenük, Allah nevében 150 évig sanyargatták, fosztogatták, hurcolták rabigába a szegény magyar népet. Vitéz elődeinknek köszönhető, hogy a félhold uralma sosem lett teljessé országunkban. De emlékezünk-e arra a sok-sok névtelenre, akik a maguk helyén és idejében helytálltak. Vérüket hullatták azért a földért, amely táplálta és nevelte őket? Erre ad módot a Kargaláról szóló nemzedékről nemzedékre tovább adott monda. A mocsár szélén élő kicsiny falucska lakói egyre nagyobb aggodalommal kémlelték a láthatárt. Azon törték a fejüket: mit is lehetne tenni ebben a veszélyes helyzetben? A falu bölcs bírója, András bátyó összehívta az embereket. - Mit tegyünk? Meneküljünk, vagy reménykedjünk abban, hátha elkerüljük a veszedelmet? Volt aki a maradás, volt aki a menekülés mellett emelt szót. Nagyobb részt a helyben maradást pártolták, mondván: az úton még nagyobb veszélyek leselkedhetnek ránk, s jószágaink is elpusztulnának a hosszú úton. - Akkor maradunk- döntötte el a vitát a bíró. – Legalább apáink földjén halunk meg! – tette hozzá sóhajtva. Ekkor egy hadakat megjárt idősebb ember kért szót: - Nekem lenne egy tervem, ami sikerrel járhat. De végrehajtásához erős karokra, bátorságra és sok-sok furfangra van szükség. A nagy bajban lévő ember az utolsó szalmaszálba is kapaszkodik: mindent ráhagytak. Jól tették. A falu népét, értékeiket és állataikat a láp egy szigetére mentették. A faluban csak a fegyverforgató férfiak maradtak. Várták az ellenséget. Nem kellett sokáig várakozniuk. A kontyosok csapatának érkezését a szomszéd település felöl gomolygó füst jelezte. A mi falunkban is dúltak, gyújtogattak. A biztos győzelem reményében rontottak rá a maroknyi falubelire, akik rövid küzdelem után menekülőre fogták a dolgot és a mocsárba csalták az ellenséget. A nádas sűrűjében aztán gyorsan eltűntek üldözőik szeme elől. A törökök ekkor vették észre, hogy csapdába kerültek, a telhetetlen ingovány elnyeli őket. Rémületükben segítségért istenükhöz fohászkodtak: „Isten segíts!” – kiáltoztak, ami nyelvükön így hangzott: Karg Allah! Karg Allah! Innen származik tehát a láp neve, állítják a régiek, akik ezt a lelkesítő történetet máig megőrizték számunkra.

5.oldal

KULTURÁLIS HÍRMONDÓ

A Költészet Napjára emlékeztünk 2010. április 15-én a költészet napja alkalmából két részből álló verses esttel várta az orgoványi művelődési ház az érdeklődőket. Az előadás egyik felében József Attila, második felében pedig Radnóti Miklós életművének, illetve életének töredékeivel foglalkoztunk. A műsor főleg a dráma, illetve a színjátszó csoport tagjaiból, illetve helybeli tanárokból, tanítókból álló csoport megfeszített és elhivatott munkájának volt köszönhető. Nagy örömmel töltött el, hogy együtt dolgozhattam olyan fiatalokkal, akik még csak most próbálgatják szárnyaikat, a prózai művekben azonban hozzá kell tennem, hogy rendkívül jó előadóknak bizonyultak. Érdekes és értékes információkkal lettünk gazdagabbak az egyes szereplők megformálása kapcsán, melyet a rendező Gellért Imréné (édesanyám) dolgozott ki, s előzetesen hosszas kutatómunkát végzett a hitelesség érdekében. Más egy megélt szerepből tekinteni akár egy költő életébe, hiszen itt sokkal inkább a magáénak érzi az alkotó a hátteret, ( tehát az élet és egyéb körülményeket ), s utat nyit egy mélyebb megismerés felé. A versek a szerző életéből kiragadott fontosabb - illetve olykor kevésbé ismert, de rendkívül fontos - események láncolatára vannak fűzve, ügyelve az időrendre. József Attila: 1905-1937. Sorsa a nélkülözés, üldöztetés, meg nem értés. Az eltűnt apa és korán meghalt mosónő anya árvája. Tehetségével azonban származásánál jóval fölé emelkedett az alkotó szellem egyre magasabb rétegeibe. Életcélja talán az ember által vállalt szerep maradéktalan betöltése: „Légy a fűszálon egy pici él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél.” Radnóti Miklós 1909-1944 költő, műfordító. A modern magyar líra kiemelkedő képviselője. Amikor holttestét exhumálták az abdai tömegsírban, viharkabátja zsebében megtalálták frissen készült keresztlevelének másolatát:- miért vitte magával, - mire gondolhatott? Ezzel együtt a „Bori notesz”-t is. Ez indította el azt a vezérfonalat, melyre az előadás egyes elemeit felfűztük. Reméljük értékközvetítésünk kapcsán sok diákhoz és felnőtthöz eljut az üzenet és egy teljesen más látószögből egészen más dolgok világosodnak meg a néző számára. Lejegyezte: Gellért Emőke

Tehetséggondozás az iskolában Pedagógiai programunkban kiemelkedő helyen szerepel a tehetséggondozás. Óratervünket, szabadidős tevékenységeket, iskolai munkatervünket minden évben úgy állítjuk össze, hogy a tanulóink minél több lehetőséget kapjanak tehetségük kibontakozásához.

2010. április

Kulturális műsorokon helyi, kistérségi, megyei, regionális és országos versenyeken is megmutathatják tudásukat. A pedagógusok szakszerű munkájának köszönhetően az orgoványiak neve mindig a jók, vagy akár a legjobbak között hangzik el, legyen ez sport, tanulmányi vagy művészeti verseny. Ebben az évben eddig a legkiemelkedőbb eredményt a következők érték el: kistérségi matematika versenyen Ágasegyházán a felsős csapat I. helyezést ért el. Tagjai: Járvás Dániel, Farkas Vanda aki az egyéni első helyezést is megszerezte, Flóra Milán, Gudmon György (felkészítő tanár: Vígh Norbertné, Végh Sándor). A megyei népdaléneklési versenyen II. helyezett kisegyüttesünk tagjai: Szelei Eszter, Ritter Andrea, Átrok Anita (felkészítő tanár: Szabóné Kovács Andrea). Az Országos Furulyaversenyről a regionális válogatón egy-egy ponttal maradtak csak le iskolánk kiemelkedő zenészei: Czere Nóra és Erdei Euridiké Dzsenna (felkészítő tanár: Vereb Katalin és Földi János.) Az ágasegyházi mezei futóversenyen az orgoványi gyermekek csapatban második helyezést értek el. Egyéni első helyezett lett Misándi Dávid, Deák Tibor, Ritter Andrea. Remélem, hogy többször tudok még ilyen szép eredményekről tudósítani ebben az újságban, ha nem felejtik a következő idézetet: „A művészet semmit sem ér tehetség nélkül, de a tehetség semmit sem ér munka nélkül.” (Emile Zola).

Minden résztvevőnek és felkészítőnek gratulálok! Gyarmatiné Márton Olga AMK igazgató

Hétszínvirág alapítvány műsora Áprilisi hónap az óvodában az alapítványi műsorra való készülődés jegyében telik el. A gyerekek nagy izgalommal készülnek a műsorra, hogy tudásukat megmutathassák, hogy szereplési vágyukat kiélhessék. Sok segítséget kaptunk a Gellért Imréné által vezetett dráma csoporttól, Járvásné Vantal Margit hastánccsoportjától, Horváth Zsolt tánccsoportjától, Földi Jánostól, aki felkészítette az óvodás furulya csoportot, hogy műsorunk színesebb legyen. A meglepetések, a gyermekek és a fellépő vendégek műsora minden kedves vendég számára emlékezetessé tette ezt a napot. A sikerért köszönettel tartozunk az óvodás gyerekeknek és az óvónőknek a remek műsorért és mindenkinek, aki hozzájárult, hogy kellemes, jó hangulatban telhetett el az április 24-i délután. Az alapítvány célja, hogy a gyermekek óvodai életét még kellemesebbé tegye, tárgyi eszközellátottságát bővítse, az óvodában működő csoportokat (néptánc, torna) támogassa, az óvodai élet ünnepeit (Mikulás, gyereknap, húsvét) anyagi lehetőségeihez mérten megszervezze. Somogyiné Horváth Henrietta óvodavezető

6.oldal

KULTURÁLIS HÍRMONDÓ

Vidám percek Egy túlélő töprengései A napokban olvastam, hogy akik a 70-es évek előtt születtek, azok valódi Hősök, afféle igazi hollywoodi, mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondoljunk csak bele akik, 1970 előtt születtek (azaz MI), kész csoda, hogy életben maradtunk! Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük, kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még vezetékes telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és a közeli kiserdőben játszottunk. Ha elestünk, megsérültünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonald’s- on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), és mégis itt vagyunk. Szobi szörpöt ittunk, a limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a vécé pereme alatt pedig baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a domestos előtti korban. Szó sem volt nintendóról, X-boxról, videó játékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, internetről, fitness-clubkártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk, és beengedtek. Nem kellett megkérni a szülőket. Sem a mieinket, sem az övéiket. Nem vittek és nem hoztak a szülők…Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

2010. április

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot, vagy odébbállhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ezek voltunk mi. Hősök? Hősei lettünk egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok talán értetlenül mosolyognak. B.J.Z.

Takács Ildikó alkotása

Aforizmák, idézetek „Aki túlságosan régóta tétlenül hagyta az agyát, nehezen tudja újra munkára fogni.” (Marx György) „A tapasztalat azt mutatja, hogy a nehéz gyermekkor semmivel sem kórokozóbb, mint az elkényeztetett gyermekkor. Bizonyára törekedni kell arra, hogy a gyerek jót és szépet lásson maga körül, hogy nevelése a tisztesség és szeretet jegyében történjék – de aki azt hiszi, hogy ezzel erejét veheti akár a züllésnek, akár a betegségnek, az téved. És aki azt hiszi, hogy a szülők rossz példamutatása feltétlenül tönkreteszi a gyerek lelkét, az is téved. Az élet sokkal bonyolultabb ennél. Egészséges gyermek kiheveri a szüleit bármilyenek legyenek is.” (Benedek István) „Aki kis dolgokban nem törődik az igazsággal, arra lényeges ügyeket nem lehet bízni.” (Albert Einstein)

7.oldal

KULTURÁLIS HÍRMONDÓ

2010. április

Közművelődési hírek

Kiállítások a Művelődési Házban Már hagyomány szerint, immár ötödik alkalommal, advent első vasárnapján került megrendezésre az „Adventi gyertyagyújtás” című kiállítás. 2009-ben Subiczné Irma ünnepi virág és dekorációs alkotásai mellett Fekete Györgyné Klárika festményei, és Csizmadiáné Szász Ildikó gyöngyékszerei tették látványosabbá a rendezvényt. A megnyitón a zeneiskolások szolgáltak műsorral, Takaró Lajosné és Lukácsné Kerekes Ilona énekelt.

2010. március 19-én, pénteken 16.00 órai kezdettel nyílt meg a Művelődési Ház nagytermében a Hírös Hét Vándorkiállítás. A kistérség 18 településének, minden év augusztusában hagyományosan megrendezett mezőgazdasági termény, és kézműves kiállításának részlete vándorol településről településre. A megnyitón felléptek az Orgoványi Kulturális Egyesület drámacsoportja élő panoptikummal, a Gold Dance tánccsoport Manócskái, Orgovány Gyöngyszemei, az általános iskola néptáncosai, valamint a nyugdíjas klub tagjai. A vándorkiállítás kibővült helyi sajátosságokkal: Subicz Józsefné Irma tavaszi virágkompozícióival, Farkas Lászlóné szalmaszakajtóival, Kerekes Sándorné szőtteseivel, Gál Sándor karikás ostoraival.

2009. december 10-12 között, a karácsonyi vásár keretén belül betlehem-kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők. A kézműves alkotásokból másodszorra rendeztünk kiállítást.

Húsvétra készülve hódmezővásárhelyi alkotók, Jószai Sándorné Katika hímes festett tojásmunkái, és Rózsa Albert Imréné Katika vásárhelyi hímzései kerültek kiállításra.

2009. december 19-én, a nyugdíjasoknak szervezett karácsonyi előadás - melyen az Orgoványi Kulturális Egyesület általános iskolás diákokkal kibővített drámacsoportja mutatta be az ólomöntés hagyományát mellett Skultéti Árpád tűzzománcainak kiállítását tekinthették meg az érdeklődők.

Gál Szilvia

8.oldal

KULTURÁLIS HÍRMONDÓ

2010. április

Táncos hírek Gold Dance Tánciskola programjairól Jelmezes mulatság a hastáncért Idén februárban már második alkalommal került megrendezésre farsangi bál Orgoványon. Az első fergeteges buli után elmondhatjuk, hogy ez is nagyon jól sikerült. Mindenki lehetőséget kapott, hogy belebújhasson valakinek a bőrébe, ezért aztán találkozhattunk Hercegnőkkel, Zorróval, Shrekkel és Fionával, boszorkányok és tündérek képviselőivel, valamint számos ”csodabogárral”. Bár műsorvezetőnk Pölös János a rossz útviszonyok miatt késve érkezett meg, mégis színesítette az amúgy is változatos estét. Műsorral az Orgovány Gyöngyszemei Hastánccsoport tagjai készültek, ahol bemutatkoztak a legkisebbektől a legnagyobbakig. Az est folyamán a zsűri legjobb és legkreatívabb jelmez díját Shreknek és Fiónának ítélte meg, Palotás István és Bús Klára személyében. Gratulálunk a sok munkához!

Szeretnénk megköszönni mindenkinek a segítségét, akik részt vettek a készülődésben, és akik támogatták rendezvényünket, valamint akik részt vettek a bálon vendégként, mert a befolyt összeget az orgoványi hastáncosok javára fordítjuk. Számunkra ez nagy segítség, hiszen a színvonalas színpadi képhez ez nélkülözhetetlen. A kezdő csoportokkal március 13-án mutatkoztunk be először Budapesten, egy országos versenyen. Jasmin Hercegnők pedig januárban nyerték el az első helyezést Budapesten IV. Nemzetközi Hastáncversenyen. Büszkék vagyunk kis hastáncosainkra! Járvásné Vantal Margit

Ebben az évben is rengeteg rendezvényre kapott meghívást a tánccsoport, ahol megmutathatta mi tud. Februárban meghívást kaptak a Katolikus Főplébánia, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Piarista Diákszövetség a keresztény összefogás jegyében 2010. február 13-án a Keresztény Polgári Bálra, melyet Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére rendeztek. Az operairodalom legszebb dalai szólaltak meg az est folyamán, a mi tánciskolánk mozgáskultúrájával színesítette a programot. Márciusban Helvécián lépett fel a tánccsoport, ahol a helyi általános iskola által szervezett alapítványi bál programjában szerepelt.

Március 31-én, Kecskeméten a Katona József Gimnáziumban Lola és SP koncertet szerveztek, ahol 15 perces show műsorral alapozták meg a hangulatot a táncosok. Áprilisban is részt vett az együttes az évente megrendezésre kerülő – a Grapevine Tánciskola által szervezett – show-táncversenyen, ahol a fiúk kategóriájukon belül második helyezést értek el, a pro-csoport hip-hop kategóriában első helyezést ért el. A tánciskola növendékei show-tánc kategóriában szintén második helyezettek lettek. A közeljövőben is folytatódik a sűrű program: a nyári fellépések közül ki kell emelni a júniusban Kecskeméten megrendezésre kerülő Michael Jackson emlékkoncertet, ahol a rá jellemző mozdulatokat, koreográfiákat láthatják az érdeklődők. Ősszel pedig hagyományosan készülünk az Orgoványi Szüreti Napokra, amelyen már több éve sikeresen szerepelünk. Gajdácsi Anikó

KULTURÁLIS HIRMONDÓ – Az Orgoványi Kulturális Egyesület időszakos kiadványa Kiadja: Orgoványi Kulturális Egyesület – Orgovány – Felelős szerkesztő: Balla János Zoltán Felelős kiadó: Virágh József egyesületi elnök – Technikai munkatárs: Seregély Emília