A szépség. tartalomból. A tartalomból. A szépség volt az álmom, szépség a mágnesem. Tán ott is megtaláltam, ahol más senki sem

A szépség A szépség volt az álmom, szépség a mágnesem. Tán ott is megtaláltam, ahol más senki sem. Volt úgy, hogy életemben tombolt a bú, a gond, mégis nyomára leltem: tüskék közt rózsa volt. Rejtőzve is közel jött, bármerre vitt az út, hol egy mosolyba fészkelt, hol egy kis dalba bújt. Hol illanó madárka volt, hol hímes lepkeszárny, hol múló, ritka mámor, hol hamvas, tiszta lány. Hol halkuló harangszó, hol zsoltár ritmusa, gyerekhang, messze hangzó, vagy hangtalan ima, de mindenütt elértem, de szüntelen elért. A szépség volt az élet, az élet volt a szép. Füle Lajos

A tartalomból tartalomból Az első imaóra..................................................... 4 Győzelem.............................................................. 6 Amit Isten tett értünk....................................... 8 Meghívó................................................................ 9 A missziós lelkületű Isten (4.).................... 10 Bibliai személyek: Tamás............................. 11 Bizonyságtétel: Inez levele.......................... 12 Kegyelem és igazság...................................... 14 A madárkalitka................................................. 15 A széles és a keskeny út (5.)........................ 18 A megdicsőülés hegyén................................ 20 Szerelem, házasság, család............................22 A kereszt ereje................................................. 25 Hogyan kapjuk meg a Sz. Szellemet?... ... 26 Jézus az Olajfák hegyén................................ 28 Útjelző................................................................ 30 Könyvajánló...................................................... 31

Vetés és Aratás

2011/1 (49. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőségi postacím: H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel: +36-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.





Vetés és Aratás

Kedves Olvasó! Olvasó! Kedves A természet megújulását minden tavas­szal csodálattal szemléljük. A fák és a bokrok kipattanó rügyei, a földből kibújó zöld haj­tások, a madarak hajnali kórusa hirdeti mindenkinek a megújulás, valamint egy új élet kez­detét. Az élet győzelmét a halál felett. A keresztyén ember számára ezt hir­deti a húsvét ünnepe is: az élet győzelmét a ha­lál felett (Róm 6,8-11). Az Úr Jézus Krisztus golgo­tai áldozata „megtörte a halál erejét” (2Tim 1,10), és eltörölte a bűneinket. Majd győzelmes feltámadása egy új életet hozott számunkra, az örök életet. Ahogy a tavaszi rügyek levelekké, vi­rá­gokká majd gyümölcsökké fejlődnek, ahogy a madarak éneke fészekrakást és fió­kákat jelent a jövőben, az új élet jeleinek a mi éle­tünkben is láthatókká kell válniuk, gyümölcsöt kell teremniük (Ef 4,23-24; 5,8-9). Ez folyto­nos lelki-szellemi növeke­dést, megújulást jelent a mindennapi élet­ben: „…felöltöztétek az új embert, aki Te­remtőjének képmására álla­dóan megújul, hogy egyre jobban megis­merje Őt” (Kol 3,10). Ennek a győzelmes életnek a hirdetése folytonos felelősséget jelent a hívő ember számára: „Jézus halálát mindenkor testünk­ben hordoz­zuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen tes­tünkben” (2Kor 4,10). Ha úgy véljük, vagy azt tapasztaljuk, hogy ez a harc sokszor nehéz, drága re­mény­ségünk van Istenünk ígéretében: „… aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít… Mert minden értetek van, hogy a kegyelem soka­sodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüg­gedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis meg­újul napról napra” (2Kor 4,14-16).

Mennyei garancia kell az élethez és a halálhoz: Boldog, ki élő hitre lel Jézusban, és hálával áldoz. (Füle Lajos: Garancia)

„Minden évben?” Indulunk újra Golgota felé. Utunkra már a kereszt vet árnyat, de rajta túl húsvét öröme vár. S kis Balázs csodálkozva kérdi: „Minden évben meghal? Minden évben feltámad?” Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk, egyszer támadt fel győzelmesen! De hosszan tépelődöm, gyermeki kérdéseden. „Minden évben?” Csaknem kétezer éve minden évben kísérjük Őt a fájdalmak tövises útján, s ujjongunk üres sírja előtt. „Minden évben?” Milyen év volna, hol várna békesség és menedék, ha szenvedését, szent halálát, feltámadását elfelejtenénk?! Ha nem zengne többé Bach Passiója, ha nem őrizné az emlékezet azt a golgotai keresztet, amelyen Jézus értünk vérezett! „Minden évben?” Tűnhetnek századévek, és száguldhatunk kétezer fele, a kereszt ma is egyetlen reménység, a kereszt ma is győzelem jele. Minden évben elindulunk feléje. Nem temetik el tűnő századok. S akkor találunk erőt, békességet, ha a keresztfa titka felragyog! Túrmezei Erzsébet

2011. évi 1. szám



Az első imaóra Gyakorlati tanítások (Csel 4,23-31) Az első imaóra, amelyről a gyülekezet meg­ alakulá­sa utáni időkből (Csel 2) a Biblia tudósít, világosan mutatja, hogy az első keresztyének hogyan tartották be az Úrnak a Máté 18,19-20ban mondott Igéjét. Nekünk is ugyanezekre az ígéretekre kell támaszkodnunk. Ezért olyan értékes az alábbi­ példa, mint utánzásra érdemes előkép. Eltekintve az akkori hívők különleges hely­zetéről, mindezek a dolgok számunkra is érvénye­sek, ezért gon­doljuk át néhány jellemzőjét.

„...elmentek az övéikhez...”

(Az imaóra meghitt jellege) Az Úr Jézus szavai szerint: „Ha közületek ketten...” (Mt 18,19) Az imaóra – akár rendszeres, akár valamilyen különle­ges alkalomból tartják azt – nem tartozik azon összejövetelek közé, ahová korlátlanul minden­kit meghívhatunk. Az imaóra kiváltképpen a helyi gyülekezet ügye, amelyen a gyülekezet közös ügyeit, bajait és örömeit kitár­ hatják az Úr előtt. Ha idegenek is jelen vannak, az gátlásokat okozhat, amelyek negatív befolyást gyakorolnak az imaórára.

„Egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez…” (Teljes egység az imaórán)

Az egységet három szempontból nézhetjük. 1. Egység a szándékukban: az imaóra tárgya, miután tudomást szereztek az apostolok kihall­ gatásáról, mindnyájuk előtt világos volt. Ezért szükséges, hogy az imaóra résztvevői még az imádkozás előtt tudomást szerezzenek az ima témájáról. 2. Egység a megnyilatkozásban: „…felemelték hangjukat…” (egyes számban) Isten­hez. Ha egyál­ talán van olyan szöveg, amely jogosulttá teszi a „gyülekezet szája” (hangja) olykor olvasható kifejezést, mint amely jellemzi a gyülekezeti testvé­ rek Isten elé vitt dicséretét vagy kérését, akkor ez kétségkívül ezek közé tartozik. Milyen jó, ha úgy könyöröghetünk hangos szóval, hogy tudjuk, az egybegyűltek közül vala­mennyien egyetértenek ve­lünk, és ezt hangosan mondott közös „ámen”nel is megerősítik.



3. Egység a közös megértésben: az előbb em­ lítetteknek ez az alapja és egyúttal a kihatása is. Er­ről az egy­hangú megnyilatkozásról beszélt az Úr Jézus, amikor azt mondta: „…ha közületek ketten egyetértenek a Földön…” (Mt 18,19).

„…így szóltak: Urunk, Te teremtetted az eget és a Földet...”

(Isten megszólítása az imaórán) A Szentírás világosan mutatja, hogy az imádság az illető isteni Személy megszólításával kezdődik. (A Szent Szellemet közvetlenül soha nem szólítjuk meg!) Ké­résünket mindig az ab­ ban „illetékes” isteni Személy elé terjesszük! Az idézett helyen a Terem­tőt szólítják meg, akinek hatalma felülmúlja az em­berekét. Általában illő, hogy a kéréseket az Atya Isten elé vigyük (lásd Pál apostolnak a le­veleiből ismert könyörgéseit). Amikor a szolgálatról van szó, maga az Úr Jézus tanít minket arra, hogy Őt mint Urunkat szólítsuk meg (Mt 9,38). De a Szentírás soha nem utal arra, hogy az imádság alatt váltsuk a megszólított Sze­ mélyt! Ezek mellett az utalások mellett nincs szó arról, hogy mások hibáit felfedjük, hanem arról, hogy értelmes imádságra vezessen minket.

„… Te mondtad…” (Isten Igéje az imaóra alapja)

Az értelmes imádkozásnak az alapja Isten Igé­ je. Egy bizonyos kívánságot egy bizonyos bibliai ige­hely alapján mondunk el. A Cse­lekedetek 1,15ben (még ha ott nincs is szó a „gyülekezetként” való összejövetelről, mert akkor még nem volt gyüleke­zet) Péter először két igehelyet idéz, és csak azután imádkoznak. A Cselekedetek 4-ben is egy rövidebb bibliaverssel vezetik be a közös imádságot. Az alapelv ugyanaz, és különbözőkép­ pen lehet meg­valósítani a Szent Szellem vezeté­ sével. Így általá­ban jó, ha az imaóra kezdetén egy rövid, konkré­tabb bibliai verset felolvasnak (ez azonban nem kötelező). Az is jó, ha az imádságokban tekintetbe veszik az Ige üzenetét. Hogy az imádságok nem ab­ból állnak, hogy bibliai igéket olvasnak „Isten fejé­ re”, az nyilvánvaló. Istennek nincs szüksége arra, hogy „tanítsuk”.

Vetés és Aratás

A hűség ára „…add meg szolgáidnak…” (Az imaóra közös célja)

Ebben az összefüggésben hadd említsünk min­ dössze három célt az imaórával kapcsolatban. 1. Rövid kérések legyenek, mert a terjengősség fárasztó, ezért „józanul imádkozzunk” (1Pt 4,7). 2. Legyenek konkrét kérések: az aktuális hely­ zetre és a fő célra vonatkozzanak. 3. Legyenek szellemi természetűek: mivel főként Isten és az Úr Jézus dicsőítéséről van szó, nem saját jóllétünkről. Ezek a példák ösztönözzenek bennünket, hogy az első keresztyénekhez hasonlóan tartsunk imaórákat.

(Zsoltárok 89,9) Isten: Hűség és Irgalom. Őriz, megtart, ezt jól tudom. Hűtlen voltam, Ő hű maradt, kegyelmétől el nem szakaszt. Hűségének nagy az ÁRA, Fiát küldte GOLGOTÁRA. Hulló vére a pecsétje, mindnyájunknak üdvössége! Vargáné Bárány Ágota

„…megrendült az a hely…” (Az imaóra eredménye)

A jeruzsálemi testvérek átélték az Úr ígéretének beteljesedését: „...mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Mt 18,19). Ké­résük meghallgatásra talált, és „bátran hirdették az Isten Igéjét” (Csel 4,31), úgy, ahogyan kérték. Nekünk is ilyen feltételeink és ígéreteink vannak, ha a beteljesülés nem is következik be olyan gyorsan. Azonban még valami történt: a hely megmozdult. Ezt is megtapasztalhatjuk, de nem külső események formájában, mint akkor, hanem a jelenlevők szívére és közösségére vonatkoztatva. Avagy nem történt-e már meg, hogy testileg-lelkileg fáradtan mentünk az ima­órára, és felfrissülve, megerősödve mentünk haza? Kövessük az első keresztyének példáját: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztus­nak” (1Kor 11,1)! M. R.

Emmausi Levelező Bibliaiskola Az Emmausi Levelező Bibliaiskola újra fela­jánlja az érdeklődőknek az alábbi (régebbi és új) tanfolyamokat: 1. Amit a Biblia tanít 2. Élők között a legnagyobb 3. Találkozás a Mesterrel 4. Útmutató a keresztyén növekedéshez 5. A keresztyén élet gyakorlata 6. A mennybe vezető út 7. Lukács evangéliuma 8. Jakab levele 9. Péter első levele 10. Péter második levele és Júdás levele Előkészületben: Messiási zsoltárok

A bőkezű száj

A tanfolyamok ingyenesek. Bélyeget, borítékot szívesen elfogadunk.

D. L. Moody imaóráján sok gazdag ember vett részt. Egyikük elkezdett nagy hangon imádkozni a további munkához szükséges anyagi javakért. Moody azonban félbeszakította az imádkozót: „Ezzel a kéréssel nem kell Istent fárasztanunk, ezt az imát mi is meghallgathatjuk...”

Címünk: Emmausi Bibliaiskola Alapítvány 9013 Győr Pf. 826 Romániában az alábbi címről lehet könyveket igényelni: Babos Márton Str. Corneliu Coposu nr. 6 400235 Cluj-Napoca

(Kis ablakok – Evangéliumi Kiadó)

2011. évi 1. szám



Győzelem Ha erőtlen vagyok, akkor vagyok erős

A

mikor győzelemről beszélünk, akkor rend­ szerint emberi erőkifejtésre gondolunk. De Isten gyermekeinél a győzelem más sí­kon történik, mint a világban. Nálunk az élő Istené a győzelem, aki legyőz bennünket, hogy azután erős karjaival megtartson. Győ­zelmünk azután abból áll, hogy felhagyunk az ellen­állással, és ra­ gaszkodunk Istenhez. Így írja le ezt a győzelmet a zsoltáros: „De én mindig veled leszek, mert Te fo­god jobb kezemet. Ta­ná­csoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a Földön sem gyönyörködöm másban. Ha ele­nyészik is testem és szívem, szí­vemnek kőszik­lája és örökségem Te maradsz, Is­tenem, örökké!” (Zsolt 73, 23-26) Amikor Jób küzdött Istennel, hogy adjon ma­ gyarázatot szenvedéseire, csak akkor győ­zött, ami­ kor megtört az ellenállása, és többé nem igazolta magát. Amikor elismerte Isten mindenható­ságát, csak azután tudta megval­lani: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” (Jób 42,5). Jákób küzd Istennel, és győztesen kerül ki a harcból. Hogyan lehetséges ez? Jákób életének ebben az eseményében reménységet láthatunk önmagunkra nézve is, hogy győzte­sek leszünk a hit harcában. Nyilván mi is szeret­nénk elnyerni a „győztes”, vagy „Isten harcosa” nevet. De hajlan­ dók vagyunk-e úgy küzdeni, aho­gyan Jákób? Miután Pál apostol nagyon buzgón könyör­gött Istenhez, hogy vegye el testi nyomorúsá­gát, és Is­ ten azt felelte neki, hogy érje be az Ő kegyel­mével, amely hatalmas dolgokat visz véghez a gyöngék­ ben is, akkor ezt válaszolta: „Legszíve­sebben tehát az erőtlenségeimmel di­csekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék ben­nem” (2Kor 12,9). Johannes Gossner ezt a győzelmet a kö­vet­ kezőképpen fejezte ki: Ha elfelejtenek vagy elhanyagolnak, ha tu­datosan mellőznek, és te mindezt alázattal vál­ lalod, és Uradnak hálát adsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor – az győzelem.



Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz, má­ sok kigúnyolják; ha vágyaid meghiúsulnak; ha a többiek éppen azt teszik, ami neked nem tet­ szik; ha tanácsodat semmibe veszik, nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, ak­kor – az győzelem. Ha minden ételért há­lás vagy; ha minden ruházattal és életkörül­ménnyel, a ma­gányossággal is, mindennel, ahogy Urad vezet, megelégedett vagy, akkor – az győzelem. Ha mások rosszkedvét, ingerültségét, pa­ naszkodását, minden rendszertelenségét, pon­ tatlanságát, amelyekről te nem tehetsz, mérge­ lődés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor – az győzelem. Ha a körülötted levők különcségét, lelki ér­zéketlenségét, saját hibáik iránti vakságát el­ hordozod, ha másoktól mindenféle üldöztetést el­szenvedsz úgy, amint az Úr Jézus Krisztus el­ szenvedte, akkor – az győzelem. Ha sohasem célod beszélgetésben saját személyedet vagy munkádat, sikereidet ki­emelni; ha nem vársz mások ajánlására, di­cséretére; ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban elrejtett életed legyen, akkor – az győzelem.

Másvalaki küzdött értünk Az élet nem kímél meg bennünket a har­cok­tól, de a döntő győzelmet nem nekünk kell magunknak kihar­colnunk. Isten azért küldte el saját Fiát a vi­ lágba, hogy helyettünk küzdjön és győzzön. És Ő meg is tette ezt. Megküzdött az ördöggel, és lerontotta annak munkáit (1Jn 3,8). Harcolt egy elveszett világért, és örök váltságot szerzett neki (Zsid 9,12). Legyőzte a halált, és meg­semmisítette a halál hatalmát (2Tim 1,10). A Gecsemánéban harcolt Istennel, és győ­zött, mert teljesen megadta magát Isten akara­tának (Mt 26,39). És most így szól hozzánk Isten hívása: „Jöj­ jetek, szálljunk vitába! … Ha vétkeitek skarlátpi­ rosak is, hófehérekké válhattok, ha vö­rösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Ha Vetés és Aratás

Megbocsátok készségesen hallgattok rám, él­hettek az ország javaival” (Ézs 1,18-19). Győzelmet akkor aratunk, ha megadjuk ma­gunkat. Ha igent mondunk arra, hogy énünk el­erőtlenedjék, és a keresztre feszíttessék. Ek­kor lesz az Úr Jézus győzelme a mi győzel­münk. És mint akiket Krisztussal együtt meg­feszítettek, és mint akik Krisztussal együtt fel­támadtak, Isten elhív bennünket, hogy ezentúl új életben járjunk (Róm 6,4). Isten országában azok a győztesek, akik szilárdan ragaszkodnak az Úr Jézus győzel­ méhez és megváltásához, akik Őt soha többé nem engedik el. Mint Jézus Krisztus követői, mi is arra va­ gyunk elhíva, hogy az Ő győzelmének része­sei legyünk. De csak a mennyei Győztes ereje által lehetünk győztesek. Hiszünk abban, hogy Ő, aki bennünk van, erősebb, mint az, aki a vi­lágban van (1Jn 4,4). Hálával ragadjuk meg az értünk elvég­zett megváltást: „…tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, ha­nem drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Bá­ ránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pt 1,18-19). „Hála az Istennek, aki a diadalt adja ne­künk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,57) Erich Kugler

De sok bánat szűnne meg és de sok átok, ha azt a szót hallanám, hogy megbocsátok. Megállna a síró szemek könnye, patakja, ha mindenki tiszta szívből megbocsátana. Ez a világ nagyon beteg, sírva kiált, pedig tudós, nagy emberek gyógyítgatják… De hiába, nem szűnnek a sóhajtások, mert nem hallom ezt a szót, hogy megbocsátok. Nemzetek zúgnak, itt-ott ki is törnek, vért adnak inni ezen szomjas földnek. Mért vannak a szántóföldön szétszórt sírok? Ott sem hallom ezt a szót, hogy megbocsátok. Nagy emberek bíznak szebb és jobb jövőben, szebb gondolat él az emberek szívében. Most lássuk csak, mit hoztak az új századok? Most sem hallom ezt a szót, hogy megbocsá­tok. Vészmadarak röpködnek a levegőben, tüzet szórnak zöld mezőre, legelőre… Íme rommá zúzattak a nagy városok, ott sem hallom ezt a szót, hogy megbocsátok. Úgy vágyom e szó után, de mindhiába, ellenség lett apa, fiú, anya, s lánya. Mért megannyi házassági elválások, ott sem hallom ezt a szót, hogy megbocsátok. Így kesergek, s feljutok a Golgotára, rátekintek a középső keresztfára. Ki rajta függ, azt üzeni tihozzátok, jöjjetek mind énhozzám, én megbocsátok. Örömömben átölelem a keresztfát, megismerem rajta az Isten Szent Fiát. Én Jézusom, ezen szóért hálát adok, most már én is mindenkinek megbocsátok! Ismeretlen szerző, Szerbia

2011. évi 1. szám



Amit Isten tett értünk „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8,32) Mivel ez így igaz, testvéreim, bízzunk jobban Istenben. Törekedjünk arra, hogy egyre többet fogadjunk el Őtőle. Nem lehet soha túl nagy az elvárásunk attól, aki a saját Fiát nem kí­mélte értünk, és az Ő ajándékának nagysága alázatos­ ságban fog tartani bennünket. Minél alázato­ sabbak va­gyunk, an­nál inkább meg tudjuk látni és érezni, milyen volt hozzánk Isten, és milyen ma is: hogy Krisztus értünk ontotta a vérét, és meghalt, amikor mi még az Ő ellenségei voltunk; és hogy az Atya a tulajdon Fiát adta, amikor mi még istentelenek voltunk. Ez a hit áldott látása. Hogyha Krisztus a mienk, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Isten megszám­ lálhatatlan áldást ajándékozott az embernek. De elsősorban a legnagyobbat, a mennyei ajándékot adta oda nekünk. Ezután meg fog-e ta­gadni bármit is tőlünk, ami a javunkat szolgálja? Minthogy Krisztus a mienk, minden a mienk: „Ti ... a Krisztuséi vagytok, Krisz­tus pedig Istené” (1Kor 3,23). Krisztus Jézussal együtt Isten nekünk ad mindent. Lehet, hogy a ne­hézségek továbbra is ott lesznek az életünkben. Lehet, hogy a Sátán to­vábbra is azon fog fá­ra­dozni, hogy nyugtalanít­son és zavarjon ben­nünket. De mi bizonyosak lehetünk abban, hogy amikor Isten nekünk adta az Ő Fiát, akkor mindent nekünk adott, és kész segíteni. Ő vér­tezett fel bennünket az útra. Mi biztosan célba fogunk érkezni, mert Isten, aki eddig vezetett bennünket, továbbra is velünk van. És ki fog bennünket elszakítani az Ő szere­ tetétől? „Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezíte­len­ség, vagy veszedelem, vagy fegyver?” (Róm 8, 35). Vajon elaltathatják-e lelkünket a hamis világ megté­vesztő élvezetei, vagy a Sátán csábító csalét­kei? Nem, mert „mindezekkel szemben diadalmaskodunk az



által, aki sze­ret minket” (Róm 8,37). Lehet ugyan sötét és tövises az utunk, lehet nehéz és vesze­ delmes, vezethet kí­sértések, gondok között is, de ugyanaz az Isten van velünk, és tudjuk, hogy Krisztus mi­előttünk már átment mindezeken. Krisztus szenvedett, kísértések érték, szidal­ mazták; könyörgésekkel, esedezésekkel, könnyek között érte el azt, hogy mi most Istent Atyánknak nevezhetjük, és a menny a mi ott­honunk. Miért kellene akkor félnünk? Testvéreim, akiket szeret az Úr, ha azt lát­ juk, hogy a mi Istenünk ilyen nagy dolgokat tett értünk, akkor tudnunk kell,hogy Jézus szeretete által Isten mellettünk van. Ő előttünk járt min­den nyomorúságban, hogy semmi el ne szakít­son bennünket az Ő szeretetétől. Ha elhagynak a barátaink, gondoljunk arra, hogy Jézus Krisztus „olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 18,24). A világ elhagyhat ugyan, de az nem barát, hanem ellenség, „mert a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel” (Jak 4,4). Ti pedig már nem vagytok a test adósai, hogy test szerint éljetek (Róm 8,12), hanem a Szent Szel­lem által éltek, és Őbenne kell járnotok, ugyanazon lelkülettel, amely Jézusban is volt. Bármely kísértés is érjen titeket, éljen bennetek a meggyőződés Pál apostollal együtt, hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem feje­delmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8, 38-39). Az ördög el akarja pusztítani az Isten iránti bizal­munkat; de az Úr Jézus megmutatta nekünk, hogy Őbenne kell bíznunk. S amikor a hívő ember nem látja ezt, akkor inkább az ördögre és az ő kísértéseire néz, mint Krisztus szeretetére és hatalmára, aki legyőzte minden ellenségét. Ha azonban elfordulunk mindezektől, és csak Krisztusra figyelünk, akkor, és csakis ak­kor, békét nyerhetünk. „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére... Gondoljatok rá, ...hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek” (Zsid 12,2-3). J.N.D.

Vetés és Aratás

Tanmese Meghívó! Szeretett Gyermekem! Lehet, hogy te nem ismersz engem, de én mindent tudok rólad (Zsolt 139,1). Minden utadat jól ismerem (Zsolt 139,3). Képmásomra teremtettelek (1Móz 1,27). Kiválasztottalak magamnak a teremtés kez­detén (Ef 1,11-12). Nem véletlenül születtél, életed minden napja megíratott az én könyvemben (Zsolt 139,16). Annyiszor gondolok rád, ahány homokszem van a tengerparton (Zsolt 139,17-18). Nem zárkóztam el tőled, nem vagyok haragtartó, teljes szeretettel tekintek rád (1Jn 4,16). Minden jó ajándék számodra, amelyet elfogadsz, az én kezemből ered (Jak 1,17). Gondoskodom rólad, és megadok mindent, amire szükséged van (Mt 1,31-33). Még a hajszálaidat is mind számon tartom (Mt 10,29-31). Teljes szívemmel és minden akaratommal vágyom arra, hogy örök életet adjak neked (Jer 32,41). Mindent megteszek érted, sokkal bősé­ge­sebben, mint ahogy azt el tudnád képzelni (Ef 3,20). Atyád vagyok, aki megvigasztal minden nyomorú­ságod­ban (2Kor 1,3-4). Ha a szíved öszszetört, akkor közel vagyok hozzád (Zsolt 34,19). Egy nap minden könnyet letörlök a sze­medről (Jel 21,4). Ahogy a pásztor karjára veszi a bá­rányát, akképpen hordozlak a szívemen (Ézs 40,11). Egyszülött Fiam, Jézus azért halt meg a ke­resz­ ten, hogy megbékélj velem (2Kor 5,18-20). Ha befogadod Fiamat, Jézust, úgy engem fogadsz be (1Jn 2,23). Soha semmi nem választhat el téged az én szeretetemtől (Róm 8,38-39). Jöjj hozzám, várok rád! (Lk 15,7.11-32) Szeretettel:

mennyei Atyád, a mindenható Isten

Volt valaha négy ember, úgy hívták őket: Mindenki, Valaki, Bárki, Senki. Akadt egy fontos elintéznivalójuk. Mindenki azt hitte, hogy Valaki elintézi. Bárki elintézhette volna, de Senki nem tette meg. Valaki ezért méregbe jött, hiszen Mindenki kötelessége lett volna. Mindenki viszont biztos volt abban, hogy ezt Valaki elintézi. Közben Senki nem vette tudomásul, hogy ezt Bárki elintézhette volna. A mese úgy végződött, hogy: Mindenki hibáztatott Valakit azért, amit Bárki megtehetett volna, de Senki nem tette meg.

„Bírák” Ki mit tud? 1. Az ÓSZ-i bírák elsősorban törvényeket hoztak? 2. Hány bírája volt Izráelnek? 3. Ki volt a) az első és b) az utolsó két bíró? 4. Melyik bíró mondott meggondolatlan esküje által leánya fölött halálos ítéletet? 5. Melyik bíró aratott győzelmet seregének kicsiny töredékével? 6. Melyik bírónak volt harminc fia, akik harminc városon uralkodtak, és harminc szamárcsikón lovagoltak? 7. Melyik bíró vert agyon 600 filiszteust egy ökörhajtó ösztökével? 8. Melyik bíró ölte meg tőrrel Moáb kövér királyát? 9. Melyik bíró volt nyilvánvalóan a nők bálványa? 10. Ki volt az egyetlen női bírája Izráelnek? Megfejtések a 31. oldalon

2011. évi 1. szám



A missziós lelkületű Isten – minden kultúra iránt érdeklődik (4.) „A pogányok világosságává teszlek, hogy el­ jusson szabadításom a föld határáig” (Ézs 49,6b). A fenti messiási igerész világossá teszi szá­ munkra, hogy Istent minden embert szeret, bár­ milyen kultúrában él is. Érdekelnek ők minket is? Osz­tozunk mi Isten érdeklődésében a népek felé?

Érdeklődés az idegen kultúrák iránt Keresztyén emberként őszinte szívvel érdek­ lődnöm kell más kultúrákban élő népek iránt. A megbecsülésemet ki kell mutatnom feléjük is, hiszen az ott élő emberek hozzánk hasonlóan Isten képére teremtettek, és Isten az Ő Fiát, Jézus Krisztust értük is hagyta keresztre feszíteni. Milyenek ezek az emberek, ho­gyan élnek, akiket Isten olyan sajátságosan egyedinek teremtett meg? A megbe­csülésemet azután érdek­lődés kövesse! Sok misszionárius mutatott és mutat érdek­ lődést, és a hitüket teljes odaadással él­ték és élik meg. Teljesen önzetlenül elköltöznek egy ide­gen országba, hogy az evangélium meg­men­tő üze­ne­tét oda elvigyék; gyakran éle­tük­et is feláldozva e szolgálatban. Ugyan­akkor a jólétben élő eu­rópaiak azt a benyo­mást keltik, hogy ők más kul­túrákból csak az ás­ványi nyersanyagokat, a mun­kaerőt és a tu­risztikai kínálatot kívánták és kí­vánják. Ez mindig együtt járt az adott kultú­rákkal szem­beni tisz­tességtelen kereskedelemmel. A ke­reszt és a ki­zsákmányolás összekötése gyak­ran zárt be ajtókat a misszió számára. A bizalom meg­rendült.

A bizalom újraépítése A nyugati országok büszkék a fejlődő orszá­ goknak nyújtott segítségre, valamint adósságaik elengedésére. Gyakran megesett, hogy a szegény országok által gazdagodtunk meg anélkül, hogy ők ebből profitálhattak volna. Nos, ezek ma koldusként állnak az iparosodott nemzetek előtt. Ez sérti becsületérzésüket, megkeserednek, és ez sokszor vallási radikalizmusban jelentkezik. Mi­lyen egyszerű is lenne a világ összes terrorját a nyugatiak gyarmati elnyomásának számlájára írni! Minden egyes ember Isten előtt önmagáért felelős, nemcsak a radikális terroristák, hanem a jóléti államok népei is. Mit tehetünk mi? Vissza kell adnunk a né­pek önbecsülését. Ez elsősorban nem a fejlődő segítségnyújtásról szól, hanem a másik értéké­nek határozott és gyakorlati megbecsüléséről.

Ez az én kapcsolataimban a szom­szé­domban élő külföldivel kezdődik el. Megvetem a fejfedőt viselő asszonyokat? Idege­sít keleties zenéjük? Vagy találkozom idegen polgár­tár­saimmal, meg­becsülve őket, és az idegen kultúra figye­lembevételével, tisztelettel közelítek feléjük? – Melegen üdvözlöm őket. – Segítőkészséggel állok rendelkezésükre. – Meghívom őket az otthonomba. – Végül beszélek nekik a Jézus Krisztusba vetett hitemről. Az őszinte tisztelet vezet csak bizalomhoz. A bizalom nyit kaput Jézus Krisztus evangé­li­umá­hoz, aki a romákért és más kisebbségekért egya­ránt meghalt a kereszten.

Kapcsolatot létesíteni az idegen kultúrákkal

„Isten szereti a jövevényt” (5Móz 10,17-19). Jézus Krisztus azt mondja, kövessük Isten pél­dáját. „Ti azért legyetek tökéle­tesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). Az idegen emberek felé kinyilvánított sze­retet leleményessé tesz. Elcsodálkozom Pál apostol miszszionáriusi fantáziáján. A pogány Athénben egy bálvány-istentiszteleten létesít kapcsolatot: „… amikor bejártam … szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: az ismeretlen istennek. Akit tehát ti ismeretlenül tisztel­tek, én azt hirdetem nektek” (Csel 17,23). Később Pál görög íróktól idéz (Csel 17,27-28). Mire hívja fel ez a figyelmet? Pál információkat szerzett az idegen kultú­ráról, hiszen az evangéliumot kívánta vinni kö­zéjük. Foglalkozott vallásukkal és elméle­teikkel – és így talált kapcsolódási pontot Jézus Krisztus üzenetéhez. A szeretet találékonnyá tesz. Mi lehet a mi kapcsolódási pontunk? Kimu­ tathatjuk érdeklődésünket például az ételeik iránt. Sokan voltunk már külföldi szomszé­daink szülő­földjén: pozitív élményeink elmesé­ lése szintén kapcsolódási le­hetőség. Az európaiak gyakran meglepődnek, hogy milyen szívesen beszélnek más nem­ zetbeliek a vallásukról, a hitükről. Fontos, hogy ér­deklődésünk ne csak eszköz legyen a cél érdekében. A valódi érdek­lődés aj­ tókat nyit. Nem szabad az embe­rekre missziós céljainkat ráerőltetni – ezt gyorsan felismerik –, hanem személyük felé mutassunk valódi érdeklődést. Ők Isten sze­retett teremt­ményei. (Folytatjuk.) Dieter Karstädter

10

A misszió hála a Golgotáért!

Vetés és Aratás

Bibliai személyek

Tamás (János 20,24-29) Tamás a tizenkét apostol egyike, nevének jelentése: iker. (A hagyomány szerint a pártu­ sok földjén, Perzsiában és Indiában hirdette az evangéliumot.) Az evangéliumokban kevés utalás történik rá, de János evangéliumában ta­lálunk bizonyos betekintést ennek a férfinak a jellemébe. Az a néhány hely, ahol Tamásról olvasunk, inkább a ne­hézségeit mutatja be. Lassú a meg­értésben: „Tamás erre így szólt hozzá: ’Uram, nem tudjuk, hova mégy; honnan tud­nánk akkor az utat?’” (Jn 14,5). Kételkedik elhinni bi­zo­nyos tényeket: „A többi tanítvány így szólt hoz­zá: ’Láttuk az Urat!’ Ő azonban ezt mondta nekik: ’Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjaimmal a szegek helyét, és nem teszem kezemet az oldalára, nem hiszem.’” (Jn 20,25). Amikor az Úr Jézus először jelent meg fel­ támadása után a tanítványainak, Tamás nem volt köztük. Nincs megadva távolmaradásának oka, és nincs szemrehányás sem miatta. Azonban Tamáshoz hasonlóan, a mai tanítványok, akik elmulasztják, hogy összegyűljenek az Úr népé­vel, elmulasztják azt is, ami az Úr jelenlétével együtt jár. Tamás nem fo­ga­dta el, hogy tanítványtársai látták az Urat, kijelentve, hogy neki bizonyítékra van szüksége. Amikor az Úr megjelent a következő hét első napján, Tamás is jelen volt. Középen állt a feltámadott Üdvözítő, a keresztre feszítés jeleit viselve a testén. Most itt volt a látható és megérinthető bizonyítéka annak, amelyről a kételkedő tanít­vány beszélt, vagyis, ami a hitéhez szükséges volt. Nem válaszolt az Úr hívására, amikor ezt mondta neki: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet … és ne légy hitetlen, hanem hívő!” (Jn 20,27). Tamásnak a vele szemben álló kétség­bevonhatatlan bizo­nyíték elegendő volt 2011. évi 1. szám

arra, hogy elmondja nagy vallomását: „Én Uram, és én Istenem!” (28. v.). Elismerte Krisztus Úr voltát, és ez itt további bizonyíték az Üdvözítő Isten voltáról, amely tökéletes összhangban van a negyedik evan­gélium ki­jelentett céljával: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében” (Jn 20,31). Fontos megfigyelni, hogy a feltámadott Jé­ zus elfogadta mind az „Úr”, mind az „Is­ten” megszólítást, és kijelentette, hogy áldottak azok, akik Tamással ellentétben nem láttak, és mégis hisznek. Tamás hite nem olyan, amely leginkább tet­szik az Úrnak, mivel látáson alapszik. Az Úr sza­vai megfeddték Tamást, de bátorítást jelentet­tek és jelentenek sok embernek minden időben: „… boldogok, akik nem látnak és hisznek” (29. v.). Napról napra együtt bibliai személyekkel c. könyvből (Evangéliumi Kiadó)

Tamás Ha ujjaim be nem mélyesztem megannyi sebébe, hol szögek nyomán kiserkent a vére, ha tetteit nem látom valósulni életemben, ha meg nem szólít élő szava engem, ha nem lakol szörnyű csapással mind, ki Néki ártott, ha menten nem formál jobb új világot, ha népe már e földön nem jár fénylő diadallal: Csak látomás volt, álombeli angyal! Feltámadott? Én semmiképp addig nem hiszek Benne! (…ábrándotok, jaj, bárcsak igaz lenne…!) – Jöjj hát, Tamás! Érints, de tudd meg mély titkát a hitnek: – Boldogok, akik nem látnak és hisznek! Siklós József

11

Inez levele testvéreihez (részletek)

„Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat” ( Zsolt 102,18). Kedves Testvérek! Hat hónapos volt a kis­lányom, Inezke, amikor megtudtam, hogy rosszindulatú daganat van a bal mellemben. Hirtelen jött ez, nem értettem: miért én, miért most? Hiszen békes­ségben éltem az Úrral és embertársaimmal is – gondoltam ma­gamban. Ekkor kaptam ezt az Igét: „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk meg­romlik is, a belső embe­rünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mér­téket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4,16-18). Ebből ér­tettem meg, hogy a testünk romlandó. De nem ez a fontos, hanem az, hogy bármilyen hely­zetben vagyunk, megmaradjunk az Úr je­len­ létében és a tőle kapott békességben. Már ekkor tudtam, hogy a gyó­gyulás is nyereség, de a halál is nyereség lehet számomra (2Kor 2,1-2). Elkezdődött a harc a rákos sejtek ellen, de már lélekben az Úrba kapaszkodtam. Jöt­tek a kemoterápiás kezelések és az ezzel járó mel­ lékhatások…. A csontomig ható fájdalmak, amelyek éjszakákon át ébren tartottak, és csak imában elmélyedve tudtam elaludni. Mindez háromhetente ismétlődött és senki semmi biz­ tatót nem mondott. Csak a kis családom és az Úr volt mellettem, ez adott reménységet; a járni tanuló kislányom, aki mindig mosolygott, még ha nagyokat esett is. A férjem kék szeme, ami simogatóan nézett rám akkor is, amikor már kopasz voltam. Sze­retetük sok erőt adott a betegség elleni harcban. Közben az Úrral való kapcsolatom egyre szorosabb lett, és mertem tőle egy fáj­dalmas éjszakán biztatást kérni, hogy mi lesz tovább? A sötétben a mobilom fényénél olvastam el a következő Igét: „Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zú­zódásaidat – így szól az Úr” (Jer 30,17a). A könnyeim folytak, a testem beleremegett, amikor olvastam az Úr ígéretét.

12

Az Ige or­vosság volt számomra a mindennapi teendőim mellett. Mindig kíván­csian kutattam és ku­tatom, mit akar ma az Úr tőlem. Ekkortól fájdalmaim könnyebbek lettek, mert Jézus volt az, aki segített hordozni őket, és minden egyes nap végén cso­dálkoz­tam, mi mindent meg tudtam tenni, ami egész­ségesen is talán sok lett volna régen. Már nem én vittem a terhem, hanem az Úr Jézus, akit az­óta is mindennap erre kérek. Ezután jöttek a nehéz téli napok, amikor már hajnalban sugárkezelésre kellett indulnom. A szüleim vigyáztak a gyermekemre, a fér­jem­nek dol­goznia kellett. Így Jézussal együtt hajnali ötkor el­indultam a nagy hóban a dombon lefele, ahol még senki sem tört utat előttem. Másfél óra utazás után értem a kórházba, ahol megkaptam a rövid kezelést, és indultam haza. Így telt el talán egy hét, ami­kor az Úr rábízott egy nagyon kedves nőtest­vér­re, aki észrevette rajtam a fá­radtságot, a teljes testi kimerültséget. Szeretet­tel jött értem, vitt és hozott négy héten át, még ha a csa­lád­ tagjai nem is értették, miért teszi. De én tudom, hogy Jézust látta meg bennem, a szenvedőben, ahogy az Igéből meg­értette. Mire ezeknek a kezeléseknek a végére értünk, átélhettük az első csodát, hogy a 6 cm-es daganatból 3 mm-es lett. Amikor elolvastuk, hogy el­halt rákos sejtek vannak benne, azt mondtuk: halleluja!, és lassan a fájdalmat is elfe­lejtettem. De sok minden történt még ezután! Amikor a második kemoterápiás kezelésre jártam, a hajam újból kihullott. Ezután gyógy­ szeres ke­moterápiát kaptam, amitől a vénáim szétpat­tantak, és közben a daganat is újra nőni kezdett. Lassan eltelt egy év, ismét ke­mo­te­rápiára jártam, aminek következté­ben kis családom már harmadszor láthatta meg­alázó kopaszságomat. Igaz, még most is az va­gyok, de nem szégyellem, mert megtanultam így is elfogadni magam, hiszen Isten képmására vagyok teremtve. Már nagyon fogytán volt az erőm, és talán először zúgolódva, keservesen sírva mondtam az Úrnak, hogy már nem bírom tovább, feladom. Ezt válaszolta az Úr

Vetés és Aratás

nekem: „Amikor az Isten Ábrahám­nak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, és így szólt: Bizony gazdagon meg­áldalak, és nagyon meg­sokasítalak. És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret” (Zsid 6,13-15). Ebbe az Igébe kapaszkodva testem-lelkem új erőre kapott. Közben a daganat sajnos nagyobb lett, és a bőr is piros-vörös volt felette, ráadásul folyamatosan lüktető fájdalmat éreztem. A kezelő orvos ezt és a vérvételektől állandóan elpattanó vénáimat látva, pszi­chiátriára küldött, hogy fogadjam el ezt a be­ tegséget, a vele járó fájdalmakat és végül a halált. Nem fogadtam el! Nem a haláltól féltem, mert tudtam, van élet a halál után, ha­nem ott volt Isten ígérete, ami nem erről szólt, hanem az áldásáról. Istenünk irányította az eseményeket ezután is. Az Ő kegyelméből ke­rültem egy Kecskeméten élő hívő orvos test­vér­hez, aki vállalta a kezelésem. Jöttek a vizs­gálatok sorban, és egyik a másik után azt mu­tatta, hogy műthető a daganat. Az Úr Igéjén felbátorodva férjemmel és sze­retett nőtestvéremmel utaztam le Kecs­ke­métre, a mű­tétre. Nem volt félelem a szí­vem­ben, mert tudtam az aznapi Igét, ami így szólt: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsolt 34,8). És tudtam még, hogy nagyon sokan imádkoz­tak, böjtöltek az orvosért és értem. Nagyon köszönöm, nagyon hálás vagyok ezért a kegyelemért. A műtét utáni félálomban is tudtam és éreztem, hogy a férjem és szeretett nőtestvérem ott vannak mel­lettem. Az igazi szeretet, ami az Úrtól jön, sok mindent kibír, és sok mindent újjátesz. A műtét után két nappal tudtam meg, hogy a daganat kétgócú volt, kemény védőburok vette körül, de a közepe már bomlásnak indult. Ez okozta a gyulladást és a fájdalmakat. Isten féltve vigyázott rám, mert ha kirepedt volna, akkor vérmérgezésben halok meg. Így éltük át a csodát, csodákat. Igaz, most hiányzik az egyik mellem, és a combomból kivett bőrrel pótolták a helyét, de az már a műtét utáni ötö­dik napon 95 %-ban megtapadt. Amióta itthon vagyok minden egyes mosolyom hálaadás az Úr iránt. Talán míg élek, az lesz, mert minden nap ajándék szá­momra. Azt mondta az Úr mostanában nekem: „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam csele­kedeteidet teljesnek az én Istenem előtt” (Jel 3,2). Tudtomra adta ezzel, hogy mi a dolgom. Hiszen olyan sokan vannak, 2011. évi 1. szám

akik még szel­lemileg halottak, nem ismerik Jézus Krisztust. És sokan vannak azok is, akik is­merik, de valamiért lelkileg ha­lottak az Úr számára. Sokszor el kell hagynia ennek az Igének az én ajkamat: „Ébredj fel, aki al­szol, támadj fel a halálból, és felragyog ne­ked a Krisztus” (Ef 5,14). Végül, azt kérdem, szeretnétek az Úr által telje­sebb életet élni? Akkor merjetek neki mindent elmondani, és tőle mindent kérni! Mond­játok el velem együtt Jabéc imádságát az 1Krónika 4,10-ből, aki segítségül hívta Izráel Istenét: „ Bár­ csak nagyon megáldanál engem, és kiszé­lesítenéd ha­táro­mat, velem lennél, és megol­talmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” Ámen. Testvéri szeretettel: Inez

Nem kell semmi más Nem kell semmi, csak hogy láss: Ő az Úr, és senki más. Úgy szeretne szeretni! Indulj el hát, keresni! Od’adta az életét, rabláncod így tépte szét. Minden jó csak Benne van, veled csak jó terve van. Szeret téged; megáldott, hogy te is élj, megváltott. Elfogadott – ne tagadd! Szent kezére bízd magad! Nem kell semmi, csak hogy láss: Ő az Úr, és senki más. Pálfy Gabriella

13

Kegyelem igazság és

2+ 2

=4

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazság­gal” (Jn 1,14). Egy nagyapa kiváltságához tartozik uno­káinak a bosszantása is, nem igaz? Nos, amikor az egyik kis unokám először kezdte tanulni a matematikát, megtréfáltam az újonnan elsajá­tított tudományával. – Értesz már a matemati­kához? – kér­deztem. – Persze, papa, tudom a matekot. – Hát akkor, mennyi kettő meg kettő? A gyermek büszkén válaszolta: – Négy! – Ó, ez az, amiben tévedsz. Kettő meg kettő, az 22. Az egyik kettes mellé leírod a másikat, és az 22. Sőt, egy meg egy, az 11. Három meg három, az 33. Ezt te nem tudtad? Ki tanítja neked a mate­kot? De az unokám csodálkozó szemmel nézett rám, és azt mondta: – Ó, papa, tévedsz, 2 meg 2, az négy! – Biztos vagy benne? – kérdeztem. – Igen, biztos vagyok! – válaszolta határo­ zottan. Hála legyen érte, az unokáim jól kezelik a tényeket, és tudják, hogy az igazsággal nem le­het játszani. Annak ellenére, hogy idősebb, te­kintéllyel rendelkező személy vagyok, akit az unokái szeretnek, készek arra, hogy tiltakozza­nak, ha a tényeket nem egyenes irányba tere­lem. Az igazság megmarad, és „logikus” gondolkodásom hibáját gyorsan felismerik. Krisztus követőiként, a tényeket nekünk is jól kell kezelnünk. Ne tréfáljunk az igazsággal! Amikor János apostol beszél az Úr Jézusról, arról biztosít bennünket, hogy Jézus a teljes kegyelem és igazság (Jn 1,14). Az embereknek a kegyelem ténye nem okoz gondot. Természetesen, Isten kegyelme csodá­ latos, határtalan, adakozó, és ténylegesen bizo­nyított Jézus Krisztus kereszthalálában.

Meg­bocsátja bűneinket, helyreállítja életünket, és kitölti határtalan áldását, amelyet nem érdem­lünk meg, és nem is remélhetnénk. Kegyelme minden vitán felül álló. De amikor az „igazság” tényéhez érkezünk, a világ tiltakozik. Sokak számára az igazság irá­ nyíthatóan hasznos dolog, oly rugalmas, hogy rendelkezhetsz a „magad igazságával”, én ren­ delkezhetem a „sajátommal”, még akkor is, ha a kettő teljesen ellentétes. A világ szemében minden kijelentés azonos értékű lehet, még ha lo­gikátlan is. Valóban, gyakran türelmetlennek te­kintenek, és elutasítanak bennünket, ha rámu­tatunk egy helytelen világnézet hamis gondol­kodására, amely nem ért egyet Isten Igéjével. János apostol arra emlékeztet, hogy az Úr Jézus nem csak azért jött, hogy Isten határtalan kegyelmét bemutassa, hanem a tökéletes igazsá­gát is. Kijelentette, hogy Ő az út, az igazság (valóság), és az élet – az egyedüli út az Atyá­hoz. A temp­ lomban összegyűlt embereknek elmondta, hogy Ő és az Atya egy. Igaz kije­len­tései elutasít­hatók, vagy elfogadhatók lehetnek örökké tartó következményekkel, de nem mó­dosíthatók, és nem ferdíthetők el egy szá­munk­ra kedvezőbb lehetőségért. Tehát, számodra és számomra felmerül a kérdés: „Játszunk az igazsággal?” Nem len­nénk az elsők között, akik az Úr Jézus szavait elferdítik, hogy azok megfeleljenek saját ál­mainknak és helytelen óhajainknak? Képesek vagyunk-e észrevenni a hamis igazság kijelentéseit, és a téves gon­dolkodást oly gyorsan, mint ahogyan unokáim észre­vet­ték hibás matematikai állításaimat? És hason­lóképpen, hajlandók vagyunk-e bátran beszélni az igazságról jóindulatúan, de azért hatá­ro­zot­tan, hogy rávilágítsunk a hibára, és megne­vez­zük azt? Krisztus kegyelmének köz­vetítői le­hetünk, és azoknak kell lennünk. De emlé­kez­zünk az igeversre, és legyünk Krisztus igaz­ságának közvetítői is! Valóban nagyszerű volna, ha 2+2 huszon­kettő lehetne, ha a csekkfüzetem kiegyenlítésé­ről volna szó, de az összeg négy, és soha nem lesz más. Az igazság sem fog változni soha­sem. Adjunk hálát Istennek a Tőle kapott igaz­ságért, hogy rendbe tarthassuk életünk csekk­füzetének egyensúlyát.

14

Joe Stowell

Vetés és Aratás

G

A madárkalitka

eorge Thomas lelkipásztor húsvét reg­gelén, amikor a zsúfolt templomban felment a szószékre, egy régi, rozsdás, rozoga madár­ka­litkát vitt magával, és letette a szószék pár­kányára. Persze mindenki meg­lepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A pré­dikáció így kezdődött: „Amikor tegnap végigmentem az utcán, szembe jött velem egy gyermek, és a kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. A kalitka alján há­rom kis veréb lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megál­ lítottam a fiút és meg­kérdeztem: – Na, mit viszel magaddal? – Csak ezt a három szerencsétlen madarat – felelte. – Aztán mit kezdesz velük? – kérde­ zős­ködtem. – Hazaviszem őket, és szórakozom velük – felelte. – Kihúzom a tollaikat, hadd verdes­senek kétségbeesetten, vagyis halálra rémítem őket. Élvezni fogom. – De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? – Ó, van otthon két macskánk – mond­ ta a fiú –, azok szeretik a madárhúst. Meg­ etetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét meg­ szólaltam: – Fiam, mennyit kérsz a madarakért? – Nem kellenek magának ezek a vacak, szürke, mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek. – Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha meg­ bolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, és oda­ adtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt.

2011. évi 1. szám

Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyi­tottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.” Miután Thomas prédikátor elmondta a ka­ litka történetét, mindjárt egy másik tör­ténetbe kezdett: „Egy nap Jézus és a Sátán között párbeszéd folyt. A Sátán büszkén dicsekedett: – Az egész emberiséget a kezem közé kapa­ rintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalé­ tekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek! – Mi a terved velük? – kérdezte Jézus. – Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket arra, hogy gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábí­tózzanak; hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel, és öljék meg egymást. Nagyon fogom élvezni – mondta a Sátán. – Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból! – Megölöm őket! – felelte a Sátán. – Mennyit kérsz ezekért a tönkretett emberekért? – érdeklődött to­vább Jézus. – Nem kellenek neked ezek az emberek! Nem jók semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megkínoznak és meg­ ölnek. Nem kellenek ők neked! – Mennyit kérsz értük? – kérdezte újból Jé­ zus. A Sátán végignézett Jézuson, és megvető gúnnyal mondta: – A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet kérem értük! Jézus így szólt: – Megegyeztünk! Azután kifizette az árat...” Ezzel George Thomas fogta a madárka­litkát, és a döbbent csendben lement a szószékről.

15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

                         



 



















            

    

 







    



    











































  















     



     

   







      

     

    





    

    







     







       



      

  

  





     

  

    







      



  













  

Részlet „Az emmausi tanítványok” c. zenés elbeszélésből (Lukács evangéliuma alapján)

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai 2011. március 27 – 2011. október 29-ig naponta

délelõttönként: 10.30-11.00 óra között a 31 méteres rövidhullámon (9430 kHz); este: 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Tel: (06) 1 327-0440 Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

16

Vetés és Aratás

(folytatjuk) 2011. évi 1. szám

17

A széles és a keskeny út

5. Félek a szenvedéstől, Urat vállalni?

vagy kész vagyok az

A hamis kegyesség ismertetőjele: a széles úton járó ember fél a szenvedéstől. Nem kész áldozatot hozni az Úr Jézusért. Ha az Ő követése sokba kerül, akkor inkább elfordul tőle. Bunyan János könyvében (A Zarándok útja) mindig vannak emberek, akik egy ideig kísérik Keresztyént, de amikor nehézségek (pl. a csüggedés mocsara) és szenvedés jön, elfordulnak tőle. Jézus igazi tanítványa az Efezusi levél 6. fejezete szerint Isten fegyverzetét viseli, és megőrzi őt az Úr, ha bízik benne. Az ÚR Jézus ezt mondja erről: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10,28.32).

A harmadik ismertetőjel: A széles út az örök kárhozatba visz. A keskeny út az örök életre vezető út. Nemrég láttam egy gyülekezetben a „hit hőmérőjét”. A következő szöveg állt rajta: „A hit hőmérője szeretne segíteni neked szívbeli állapotod felismerésében, és megmutatja, hogyan állsz Isten előtt.” Ez a lelki hőmérő be volt osztva fokokra a nulla fok alatt és fölött. A legalján ez állt: „örök kárhozat”, és a legtetején: „hervadhatatlan koszorú”. A nulla foknál (középen) pedig egy megrendítő fogalmat olvastam: „közöny”.

Ahogy a hitélet hanyatlik A szerző felvázolta a szűk kapun át nem jutott, látszólag kegyes ember életében lejátszódó folyama-

18

tokat – méghozzá a lappangó langyosságtól a hittől való nyílt elszakadásig: 1. Az imádság és a bibliaolvasás elhanyagolásával a Sátán gyorsan el tud tántorítani bennünket ettől a lelki alaptól, pl. ha nem tűzünk ki magunknak ezekre meghatározott időt. 2. Az istentiszteletek rendszertelen látogatása a hit hanyatlásának tekinthető. A vasárnapi istentiszteleteken kívül szükséges a biblia- és imaórák látogatása is. 3. A szív megkeményedik a Szent Szellem figyelmeztetésével szemben, ha nem hallgatunk a hangjára, amely a lelkiismeretünk, Isten Igéje vagy egy testvérünk által szól hozzánk. 4. A könnyelmű beszéddel a szívből fecsegés, pletykálkodás, balgaság és léhaság jön elő. 5. Magunk felmagasztalása és mások szeretetlen megítélése. 6. A világ és szórakozásainak szeretete. 7. Isten nevével való visszaélés. 8. Kicsapongó, erkölcstelen életvitel. 9. A hittől való eltávolodás, a hívők kigúnyolása, üldözése. 10. Félelemben, kétségbeesésben megélt keserű vég, öngyilkossági gondolatok és pokoli kín.

Ahogy a hitélet fejlődik A mennybe vezető utat elsősorban a következő tulajdonságok jellemzik: 1. Az evangélium hallgatásának komoly hatásai: az Ige megszólít és felráz. Felismerjük bűnösségünket, és bűnbánatra jutunk. 2. Az Isten Igéje utáni vágyakozás: abban a kiváltságban lehet részünk, hogy olvashatjuk Isten Igéjét. Sok, börtönben fogva tartott és diktatúra alatt élő keresztyén ezt nem teheti meg. Micsoda kincset veszítünk el, ha nem olvassuk a Bibliát! Ha az ember megtér és újjászületik, felébred, majd egyre nő benne az Isten Igéje utáni éhség. 3. A bűn beismerése: A Szent Szellem a bűn felismerésére vezet el. A bűneink nagyok és nehezek lesznek, felismerjük sötétségüket és romboló erejüket, mert Isten Igéje tükröt tart elénk. 4. Az eddigi életünk felett érzett bánat. 5. Alázatosság. 6. Imádság. 7. Engedelmesség. 8. Öröm és békesség hit által, Szent Szellemben, és nem a világi szórakozásokban. 9. A hívőkkel való közösség utáni vágy. 10. Örömteli részvétel az istentiszteleteken. 11. Egyre több világosság, ismeret, hit általi erő.

Vetés és Aratás

12. Az Úr követése mindenféle kísértésekben és támadásokban. Ez a hit magasabb fokán még inkább jellemző, mivel az Urat követve, következetesen megyünk tovább a keskeny úton. A keresztyén is elbukhat és vétkezhet. Az 1János 1,8-ra utalok: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” A 10. versben pedig ez áll: „Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük Őt (Istent), és nincs meg bennünk az Ő Igéje.” De még ha el is buktunk, akkor sem kell fekve maradnunk, és helyet adnunk az ördögnek, hanem azonnal fel kell állnunk, megbocsátást kell kérnünk, és a Szellem fegyverzetében (Ef 6,10-18) továbbra is az Úr Jézust kell szolgálnunk. 13. Az elveszettek iránt érzett szeretet. Vágyat és kedvet kapunk a misszióhoz. 14. Az ellenség szeretete. Ez a keresztyén élet nagyon magas foka. Ahhoz, hogy ezt a keresztyén gyakorolni tudja, nagyon érettnek kell lennie, és ez csak a Szent Szellem ereje által lehetséges. 15. A biztonság érzése szenvedésben, betegségben és a halálban. 16. Az örök mennyei dicsőségben való öröm. Ez az öröm legyen a fő örömünk. A pátriárkák, az apostolok mind készek voltak meghalni (elhagyni a világot) és az Úrnál lenni.

Óvás az önteltségtől A mennybe vezető útra való rátérést egy radikális visszafordulásnak kell megelőznie – hátat kell fordítanunk magunknak, és Jézus Krisztus felé kell fordulnunk. De ne legyen jellemző ránk kegyes önteltség vagy vallásos önelégültség, mint Jézus idejében a farizeusokra és az írástudókra. Jézusnak a farizeusokról és a vámszedőkről szóló példázatában (Lk 18,9-14) így „imádkozik” a farizeus: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.” Ezután felsorolja a jócselekedeteit, de ilyen gondolkodásmóddal nem jutunk be Isten országába. A vámszedő ezzel szemben tudatában van saját bűnösségének, és teljesen máshogy viselkedik, mint a farizeus: „A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.” Holger Klaever, a széles és a keskeny út egyik ábrázolója írta a következőket: „Az életnek az úgynevezett árnyoldalán vagy? Ott, ahol az alkoholista fekszik, a bűnöző rohan a pénzeszsákkal? Szélsőséges környezetben élsz?

2011. évi 1. szám

Vagy álmodozva ülsz az utcai kávézó teraszán, vagy üvöltve a focistadionban, vagy esetleg érdeklődéssel állsz egy mecset előtt? Vagy éppen újdonsült szerelmesen, mindent rózsaszínben látva tartasz a széles kapu felé? Vagy mint sikeres menedzsert lehet téged látni mindig öltönyben és nyakkendőben a pénzintézetek vezetői ülésein? Lehet, hogy éppen az egyházi esküvődre készülsz, vagy mint tisztességes ember, jótevő, toleráns és ökumenikus gondolkodásmóddal kegyesen és derekasan éled az életed. Ó, igen. Az ember még a humanizmusnak is elkötelezheti az életét, kiállhat az igazságosság, az emberi méltóság mellett és a világ békéjéért, de mindezek ellenére elveszhet – ugyanúgy, mint az embereket megvető gyilkos. Miért? Azért, mert mindketten a széles úton járnak! Mert úgy döntöttek, hogy a tágas kaput választják. A kegyes templomba járónak sincs semmilyen előnye, és az igyekvő, szorgalmas kisvárosi polgárnak sem jobb a helyzete Isten előtt, mint a templomból távolmaradónak vagy az életművésznek. Jézus soha nem bánt jobban a kegyes farizeusokkal, mint a vámszedőkkel és a bűnösökkel. Épp ellenkezőleg! Ha te talán most azt gondolod, hogy sok jó pontot gyűjtöttél Istennél a gonosz szomszédoddal szemben, sajnos, ki kell ábrándítanom téged. Sem az állandó mosolygás, sem pénz vagy más dologi adomány, sem az egyházi adó fizetése vagy a gyermekkori keresztség nem juttat el a mennybe, csak egyedül a szoros kapun való átmenetel. Az is helytelen, ha egy egyház üdvösség-hordozónak vagy üdvközvetítőnek tartja magát. Egy lelkész nem tud többet tenni érted, mint felhívni a figyelmedet Jézus keresztjére. Ott van a szabadítás, nem az egyház intézményében! Megmenteni és megváltani csak Jézus Krisztus tud az Ő kegyelméből. Ő mondja a János 10,9-ben: »Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik.« Ezzel egyértelmű, hogy mit értünk a szoros kapun való áthaladáson: Isten Fiát elfogadni, befogadni Őt az életünkbe, és az Ő kereszthalálát, mint a saját vétkeinkért és bűneinkért tett helyettes áldozatot elfogadni. Nem számít, hogy sok vagy kevés a bűn; a bűn, az bűn! Isten szent, és egyetlen bűnt sem tűrhet meg (Hab 1,13). A megoldás az ember bűnproblémájára a szoros kapu. Ott kell kopogni, a bűnöket beismerni, és komolyan megbánni azokat. Azután leesnek a terhek, és a megbocsátás öröme szabaddá tesz a rossz lelkiismeret nyomásától.” Így juthatsz a mennybe! (Vége a sorozatnak!) Lothar Gassmann

19

A

megdicsőülés hegyén

Olvassuk el a következő igerészeket: Máté 17,1-8; Márk 9,2-8; Lukács 9,28-36. Ebben az egyedülálló jelenetben az Úr Jézus három tan ít ványával, Péterrel, Jakabbal és Jánossal az Ő dicsőségét, hatalmát és eljövetelét tudatta (2Pt 1,16). Szemük előtt beszél Mózessel és Illéssel, beszélgetésük tartalmáról pedig Lukács tudósít bennünket. Ők dicsőségben megjelenve, „élete végéről szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie”. Bárcsak megajándékozna bennünket az Úr azzal, hogy beletekinthetnénk az Ő gondolataiba ebben az egyedülálló pillanatban! Az Ő halála és dicsősége a középpontja ennek a csodálatos jelenetnek. Jézus a tanítványai szemei előtt változik át, – előttük történik a megdicsőülése. Megváltozik külső megjelenése; fénylett, mint a Nap. A Nap a legnagyobb tekintély szimbóluma, Krisztus ennek tökéletes kifejeződése. Ő „az igazság Napja”, amely felragyog majd azoknak, akik az Úr nevét félik, és sugarai gyógyulást hoznak (Mal 3,20). Krisztus akkor, mint az igazság Napja, békességet fog hozni a Földre. Milyen csodálatos pillanat lesz az! De a közbenső időben úgy várjuk Krisztust, mint aki a ragyogó hajnalcsillag, aki már felkelt a szívünkben (2Pt 1,19; Jel 22,16). Ruhája olyan fehér lesz, mint a világosság, ragyogó és máshoz nem hasonlítható, fehér és fényes lesz, mint egy villám. E villám jelentését később Lukács evangéliumában találjuk meg: „Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az Ő napján” (Lk 17,24). Így lesz összekötve Krisztus dicsőséges megjelenése az ítélet gondolatával, amelyet az Emberfia fog végrehajtani, mielőtt el fogja kezdeni az Ő uralmát, „amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött…” (Csel 17,31). Mert „az Atya … az ítéletet egészen a Fiúnak adta át. ... sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert Ő az Emberfia” (Jn 5,22.27). A három tanítvány, akik felett eddig úrrá lett az álom, most felébrednek, hogy lássák Krisztus dicsőségét Mózes és Illés jelenlétében. Péter enged a maga természetes jellemvonásának, és azt java-

20

solja, hogy emeljenek három sátrat, ami az Úrnak Mózessel és Illéssel egy szintre emelését jelentené. Jézus Krisztus azonban magasan minden teremtménye felett áll, legyenek mennyei vagy földi természettől valók is. Ezért Mózes és Illés még abban a pillanatban eltűnik, felhő árnyékolja be az egész jelenetet, és az Atya hangja világosan kijelenti, mit jelent Jézus az Ő szíve számára: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Mt 17,5). Amikor János keresztelt (bemerített) a Jordánban, már megnyílt az ég Jézus felett, hogy hírül adja a világnak, ki az, aki ott állt: akit az Atya szeretett. Itt a hegyen megint felhangzik az Atya hangja az égből, hogy az Ő Fiáról beszéljen. János keresztsége bevezette az Úr szolgálatát, életének teljességét, amelynek az Ószövetségben az ételáldozat volt az előképe. Az Úr megdicsőülésének jelenete pedig az Ő halálát vezette be, életének odaadását a kereszten, mint égőáldozatot „az Istennek kedves illatként” (Ef 5,2). Az Atya kijelentése arra vonatkozóan, hogy az Ő Fiában gyönyörködik, tulajdonképpen múlt időben kerül kifejezésre – „aki gyönyörűségemre szolgált”. S valójában Krisztus „az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van” (Jn 1,18), aki az Atya szeretetének tárgya, öröktől fogva: „mert szerettél engem már a világ kezdete előtt” (Jn 17,24). Örök bölcsességként élt Ő abban az időben, amikor „gyönyörűsége volt minden nap”, „színe előtt játszadozva mindenkor” (Péld 8,30). Jézus Krisztus egész élete itt e Földön jó illat volt az Atya szíve számára. „… mindig azt teszem, ami neki kedves” (Jn 8,29). „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem” (Jn 10,17). Ez az, amiért Ő a „Szeretett”. Ő az a szeretett fiú, akit a szőlő gazdája a munkásokhoz küldött (Mk 12,6). Ami bennünket, megváltottakat illet, megajándékozott kegyelmével (Ef 1,6). Bárcsak nekünk adatna a kegyelem, hogy ezt a felbecsülhetetlen kiváltságot jobban érezzük! Ez a menny előíze. Láttuk, hogy egy felhő szállt le, hogy eltakarja a jelenetet. Egy „világos felhőről” van szó, a dicsőség felhőjéről, amit azzal a felhővel azonosíthatunk, ami leszállt a pusztában Mózes szent sátora fölé. „Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot” (2Móz 40,34). A felhő Isten személyes jelenlétét ábrázolta ki az Ő földi népe körében (vö. 4Móz 9,15-23).

Vetés és Aratás

Később Salamon templomát borította be a felhő az ő beiktatásának napján: „A papok nem tudtak bemenni az Úr házába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát” (2Krón 7,2). A nép hűtlensége miatt, ami ezt követte, az Úr dicsőségének el kellett hagynia a templomot, mintha gyászolna. Az Úr háza keleti kapujának bejáratánál megáll, mielőtt végleg felemelkedik a város közepéből, és megáll a hegyen, amely a város keleti részén van, az Olajfák hegyén (Ez 9,3; 10,18.19; 11,23). A könyv végén azután olvashatjuk az Úr dicsőségének visszatérését, amikor is pontosan az út fordítottját követve halad, hogy örökre ott maradjon az Ezeréves Birodalom templomában (Ez 43,1-6). A három tanítvány emberi gyengesége ebben a csodálatos jelenetben mély alvásukban mutatkozott meg. Most, amikor belekerülnek a felhőbe, „nagy félelem fogja el őket”. Ez a felhő többet ábrázol a számukra, mint az Isten Országa dicsőségét. Ez magának az Atyának a lakóhelye. Akkor eltűnik Mózes és Illés, Jézus pedig egyedül marad ott három tanítványával. Az Úr marad az Ő gyülekezete szívének és szeretetének egyetlen tárgya! Bizonyára érdemes Krisztus dicsőségének a különböző formáit megfigyelnünk, ahogyan az a Szentírásban megjelenik, anélkül, hogy valaha is el akarnának választani azokat egymástól. 1. Az erkölcsi dicsőség: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3,18). Ha hittel nézzük ezt a dicsőséget, képessé leszünk arra, hogy visszatükrözzük egyes sugarait, ahogyan Mózes is tette. Anélkül, hogy észrevette volna, „arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt” (2Móz 34,29). 2. Az Ő személyes dicsősége, mint aki az Atya örökkévaló Fia: „…és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett. … Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, … lássák az én dicsőségemet …” (Jn 17,5.24). Mi ebben nem fogunk osztozni csak az örökkévalóságban. 3. Az Ő dicsősége, mint aki az Emberfia. Jézus Krisztus az által szerezte meg ezt a dicsőséget, hogy amikor eljött ebbe a világba, elvégezte az engesztelés művét. Az Úr erről a görögöknek beszél, akik a páska ünnepére Jeruzsálembe jöttek: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia” (Jn 12,23). Ez a dicsőség csak az Ezeréves Birodalom alatt fog kibontakozni. De felragyog már a kereszten, a 2011. évi 1. szám

gúnyolódás közepette, amit Ő elviselt, aki „meg is feszíttetett erőtlenségből” (2Kor 13,4). „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg Őbenne; ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd Őt önmagában …” (Jn 13,31.32). Ez az elnyert dicsőség egyedül az Úr Jézusé. Az Atya által adatott neki, de Ő meg akarja osztani azt az övéivel. „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk” (Jn 17,22). 4. Végül pedig az Ő dicsősége, mint aki Izráelnek a Királya és Dávidnak a Fia. Ez rövid időre adatott meg neki, amikor bevonult Jeruzsálembe, Zakariás próféta jövendölésével egybehangzóan (Zak 9,9; Jn 12,13). Az Ezeréves Birodalomban fog teljességgel beteljesedni. Az Úr megdicsőülésének jelenete az Atya lakóhelyének, a mennyei dicsőségnek ezzel a látásával fejeződik be. De ez a kitekintés elválaszthatatlanul össze van kötve az Úrnak e Földre való eljövetelével, az Ő kereszthalálával – a Mózessel és Illéssel folytatott beszélgetésével. Tartson meg minket az Úr e nagyszerű dolgokkal való foglalkozásban; hogy minden egyéb eltűnjön szívünk szeme elől, hogy ne lássunk semmi mást, csak Krisztust, aki velünk van. Jean Müller

Tegnap, ma és mindörökké Tegnap a földön jártál Betlehem s Golgota közt; – letepert, kifosztott földünk csodákba öltözött. Ma is csodákra ámul, ki Veled találkozik. Megnyílt ég sugarában csodák közt jár a hit. Oly gyorsan váltják egymást pillanatnyi divatok! – Örök sziklára áll rá, ki Veled találkozott. Siklós József

21

Egy ifjú hitre jut tedet. Éreztesd velük, hogy most Kai egy a sok fiamár az Úr Jézus tal hívő közül, akikél benned. Tiszteld őket akkor nek a szülei nem értenek egyet HA SZÜLEID is, ha olyan dolgokat tesznek, azzal, hogy gyermekük hirtelen amikről te már felismerted, ELLENZIK „buzgó hívő” lett. Semmi kifohogy bűn. Ebben is az Úr Jégásuk nincs az ellen, ha valaki A HITEDET zus a legjobb példa. Bár soha„szenteste” elmegy a templomba, sem nézte el a bűnt, mindig kede hogy a gyermekük minden vasárnap gyelemmel ment utána a bűnösnek. Nem tartott összejövetelre (gyülekezetbe) járjon, ráadásul még nekik erkölcsi prédikációt, hanem kihozta őket a hét közben is – ez már sok a jóból. Kai tele van nyomorúságból. Aki szeretetteljesen viszonyul a váddal a szülei ellen. szüleihez, az megkönnyíti számukra, hogy higyMit mondjunk nem hívő szüleinknek? gyenek Isten szeretetében és jóságában. „…A szeHasonló helyzetben vagy, mint Kai? Talán retet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, csalódtál édesapádban vagy édesanyádban. Ha a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem jó a kapcsolatod a szüleiddel, akkor mindig is a viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, legszebbet és a legjobbat kívántad nekik. Most nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem pedig, amikor megtapasztaltad a létező legszebb örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. dolgot: az üdvösséget, az Istennel való békességet, Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, a megváltás boldogságát, tulajdonképpen nekik is mindent eltűr” (1Kor 13, 4-7). veled együtt kellene örülniük. De nem, éppen az Ima a szülőkért ellenkezője a helyzet. A szülők dühösek, sőt, szörNe próbáld mindenáron megtéríteni a szülenyülködnek. Te pedig mélyen meg vagy bántva, azt gondolod, édesapádnak meg édesanyádnak idet. Beszélj többet Istennel a szüleidről, mint a semmi érzékük sincs az igazán nagy dolgok iránt. szüleidnek Istenről. Imádkozz az édesanyádért, édesapádért és a testvére(i)dért. Próbálj meg hidat Tanuld meg megérteni a szüleidet! építeni, ami hozzájuk vezet, és óvakodj a hamis Próbáld megérteni a szüleidet! Ha egész életü- buzgóságtól, ami lerombolja ezt a hidat. Vidám, ket valódi, élő hit nélkül töltötték, akkor mindez boldog keresztény legyél, ne pedig vallásos fanagyon idegenül fog hangzani számukra. Őrizd natikus. Az is fontos, hogy ne támassz túl nagy meg az érzéseik iránti érzékenységedet! Ameny- elvárásokat nem hívő szüleiddel szemben. Akinyiben nem mutatnak rögtön nyitottságot a hi- nek ugyanis túl magasak az elvárásai, az csalódni ted iránt (de nem is teljesen közömbösek), akkor fog. Sokkal inkább azt várd és kérd Istentől, hogy dühösen vagy ironikusan fognak reagálni. Ez tel- munkálkodjon a szüleid szívében. Milyen sokjesen normális. Az a vád sem igaz, hogy hosszú szor mentett meg Isten nemcsak egyes embereéveken keresztül elhallgatták előled a legszebb és ket, hanem egy egész „háznépet”! Az Úr nagyon legjobb dolgot a világon. Ők nem tudták, amit te szeretné, ha eszköze lennél ebben az ügyben. most tudsz, így nem is ismertethették meg veled. A jó hírnek jó hirdetésre van szüksége Szavak helyett szeretet Néhányszor átéltem már, hogy amikor kereszMi a teendő? Kegyes szavakkal dobálózni több- tyénné lett valaki, elkezdte az evangéliumot könyire nem érdemes, mert nem értik meg őket. nyörtelenül az emberek fejéhez vágni, így az érinEbben a helyzetben jobb, ha tetteinkkel mutatjuk tettek szóhoz se jutottak. A hirdetés ilyen módja ki a szeretetünket. Legyetek engedelmesek, hogy által aligha jut valaki hitre. Inkább az ellenkezője magatartásotok változása szavak nélkül is meg- történik. Az Isten kegyelméről szóló evangélium nyerje őket (1Pt 3,1). Édesanyádnak például se- Jézus szeretetéből fakad. Szívünkbe áradt az Isten gíthetnél azzal, hogy rendszeresen kiviszed a sze- szeretete (Róm 5,5) – ez a szeretet legyen bizonymetet, vagy megteríted az asztalt. Ez sokkal job- ságtételünk forrása. Ha valaki bosszúságtól, hamis ban mutatja, hogy valami megváltozott benned, buzgóságtól indíttatva hirdeti az evangéliumot, mintha mindig csak határozottan állítanád ezt. vagy hogy mindenáron a saját igazát bizonygassa, Mutasd ki a szüleidnek az irántuk érzett szerete- arra nem vonatkoznak Isten ígéretei. Ilyen módon

22

Vetés és Aratás

az örömhír fenyegető üzenetté alakul át. A másik fél úgy érzi, sarokba szorították, és még az is előfordulhat, hogy félelmében elutasítóan reagál. Az evangéliummal nem bánhatunk úgy, ahogyan akarunk, hiszen ez Isten ereje és Igéje. Nem biztos, hogy ami betű szerint helyes, az a Szent Szellem szerint is az. Biztosan igaz viszont, hogy csak a szeretet nyelvén lehet elérni a szíveket. Az Úr Jézusban Isten „jósága és emberszeretete” jelent meg (Tit 3,4). Aki az Úr Jézus emberhalásza szeretne lenni, annak „a saját szívét kell a horogra tennie”, különben semmit sem tud fogni. Íme egy példa: Nagyon szeretem a tejszínes tortát. De ha valaki egy ilyet a fejemhez vágna, minden étvágyam elmenne tőle. Ha viszont szépen és kedvesen tálalják, akkor szívesen veszek belőle. „Tálald” a szüleidnek az evangéliumot úgy, hogy megjöjjön az étvágyuk hozzá. Bánj velük szeretettel! Isten Igéjének igazságai feltétlenül szeretethez kapcsolódjanak. Az igazságnak pedig mindig a szeretetet kell szolgálnia. Inkább Istennek, mint az embereknek engedelmeskedj! Az is előfordul, hogy a hívővé lett gyermekek szülei megtiltják gyermeküknek, hogy gyülekezeti alkalmakra járjanak. A keresztyének számára azonban fontos, hogy rendszeresen hallják Isten Igéjét, és hogy közösségben legyenek más hívőkkel (2Tim 2,22). Ha a szülők ezt megtiltják, akkor szeretetteljesen, ám határozottan tiltakozhatsz ez ellen. Ennek ellenére elvárható lehet tőled, hogy tekintettel legyél az otthoni helyzetre, és néhanéha tényleg maradj otthon. De mérlegelni kell a következő kijelentést is: Inkább Istenre kell hallgatnunk, mint az emberekre (vö. Csel 4,19; 5,29). Ezzel a kijelentéssel azonban nagyon óvatosan kell bánnunk! Nem lehet olyan könnyen és gyakran alkalmazni, mint gondolnánk. Megtörténhet ugyanis, hogy Isten nem hívőkön keresztül szólít fel bennünket engedelmességre. Az Efezus 6,1 parancsa akkor is érvényes, ha a szülők nem hívők. Sőt, ha a szülőknek jogos kifogásaik vannak veled szemben, akkor nincs az a parancsolat, amely alapján figyelmen kívül hagyhatnád a kívánságaikat és elvárásaikat. Ne adj nekik alkalmat arra, hogy szidják a hitedet, például amiatt, hogy az újonnan beiktatott keresztyén elfoglaltságaid miatt elhanyagolod a tanulást, és így egyre rosszabbak lesznek az osztályzataid.

2011. évi 1. szám

Öröm és békesség – feszültségek ellenére Hitük miatt különösen nagy feszültségeknek vannak kitéve azok, akiknek a szülei ugyan névleges keresztyének és valamilyen felekezethez tartoznak, de sem az Úr Jézus nem az övék, sem személyes újjászületést nem éltek át, és ebből kifolyólag üdvbizonyosságuk sincs. Az ilyen „keresztény” szülők ugyanis gyakran rögtön azzal a gyanúval illetik a határozott, élő hitet, hogy az valami „szektás dolog”. Miért reagálnak éppen a „vallásos” szülők olyan allergiásan, ha gyermekeik élő hitre jutnak? A válasz kézenfekvő. A gyermekek hite által saját vallásosságuk kerül válságba. A Jézus Krisztusban való személyes hit folyamatos vádat jelent a személytelen vallásosság ellen. Az élő hit Jézus Krisztusban felriasztja és óriási feladat elé állítja a következetlen vallásosságot. Ehhez még az is hozzájön, hogy a szülők nem szeretnék, ha szakadás támadna a családban, és veszélybe kerülne az összetartás. Ezért egyre inkább arra törekednek, hogy visszatereljenek téged a(z általuk elgondolt) helyes útra. Ilyenkor fiatal hívőként átélhetsz valamit abból a fájdalomból, amit az Úr Jézus a Máté 10,34-39-ben előre jelzett. Nagyon kemény dolog, ha hirtelen ellenségesen viszonyulnak egymáshoz azok, akik egy fedél alatt élnek. Ezen azonban ne lepődjünk meg. Az Úr Jézus már annak idején, a tanítványaihoz intézett beszédében előre látta ezt a helyzetet. De még ugyanebben a fejezetben biztosított minket arról, hogy közel van hozzánk, értékesnek tart és megőriz bennünket (Mt 10,2832). Téged pedig továbbra is arra szólít fel, hogy tiszteld a szüleidet, és – mint minden felebarátodat – szeresd őket (Mt 22,37-40). Amennyiben kapcsolatban vagy más (fiatal) keresztyénekkel, akkor biztosan beszámolsz nekik a helyzetedről. Így tudnak érted imádkozni, és talán valamilyen módon segíteni is. Ha Isten ilyen feszültségeknek tesz ki friss hívőként, fogadd el ezt az Ő kezéből. A hitedet teszi próbára, de nem azért, hogy elbizonytalanítson, hanem hogy megáldjon téged és a családodat. Így szellemileg érett személyiséggé fogsz felnőni. Minden dolog a javadra válik. Félelem nélkül járj ezen az úton. Lehet, hogy átélsz még néhány vihart, de nyugodt lehetsz: aki még a viharnak is parancsol, Ő a te URAD! Steffen Gräb

23

Ne félj, csak higgy! (Részlet)

Ő lehajol mindig hozzád, nyújtja a kezét, és te nem vagy képes, hogy imával dicsérd? Inkább elbújsz, azt várva, Ő szólítson megint, de hát ki vagy te, ember? Egy porszem, melyet elfúj a szél, pedig csak annyi kellene, hogy dicsőítsd az Ő Nevét!

A ZUHANÁS FÉLELME „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak” (5Móz 33, 27). Álmodtad-e már azt, hogy leestél az ágyból, vagy valamilyen nagyobb magasságból lezuhansz, és emiatt remegve ébredtél fel? Kisgyermekként gyakran felriadtam álmomból hasonló rettenetes érzések miatt. Hallottam valakiről, akit ez az érzés olyan mélyen érintett, hogy félt az újbóli elalvástól. Ez később odavezetett, hogy rettegni kezdett a haláltól is, mert azt képzelte, hogy egy feneketlen gödörbe zuhan. Egyik alkalommal, amikor a temetőben járt, meglátott egy bevésett feliratot az egyik sírkövön: „Odalent örökkévaló karok tartanak.” Ezek a szavak újra eszébe juttatták, hogy amikor a hívő emberek meghalnak, az Úr biztonságban veszi őket magához. Felidézte a zsoltáríró kijelentését: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy” (Zsolt 23,4). Ekkor értette meg, hogy az életben és a halálban, de még az alvásban is, szerető Urunk örökkévaló karjai ott vannak, hogy megragadjanak és megtartsanak. Azon az éjszakán végre félelem nélkül alhatott el, és el tudta énekelni azt az éneket, amelyet gyermekkorában tanult: „Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok! Ím e szó utamra csillagként ragyog. Felhők közt mint napfény, úgy tör át szavad: Nem hagy el Megváltód, soha nem leszel magad.” Sötétben és fényben egyaránt bízhatsz Istenben. M. De Haan

24

Bátran, őszintén kulcsold imára a kezed! Hiszen tudod, hogy szeret és megbocsát neked. Isten egyetlen Fiát adta érted, Jézust, aki a legnagyobb kincs. De te mit tudsz adni, halljam hát? Most is inkább hallgatsz, még érved sincs! Maradj a békítő csendben, fordulj Őfelé, újból hív, és irgalmas kegyelmébe fogad. Hadd hallja imádkozó, alázatos szavad. Érzed már szeretetét? Hallod onnan fentről feleletét, Amely kristálytisztán hangzik? „Ne félj, csak higgy!” Sípos Márta

Keresztyén nyelvtan Egy öreg keresztyén, egyszer tanítást tartott a „keresztyén grammatika” témaköréből, ahogyan ő nevezte, amelynek során oktatását a következő szavakkal kezdte: „Az iskolában valamennyien tanultátok, hogy az első személy az ’én’, a második a ’te’, a harmadik pedig az ’ő’. A keresztyén grammatikában ez alapvetően hibás. Ott minden fordítva van. Az első személy az 'Ő', vagyis Isten, a második személy a 'te', vagyis a felebarátunk, – és az 'én' pedig egészen a végére kerül, mint aki harmadik a sorban. Ezt a nyelvtant mi még távolról sem tanultuk meg.”

Vetés és Aratás

János evangéliumában az Úr Jézus a következőket mondja: „… ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt” (12,24-25). Azután az Úr Jézus megmagyarázza ezeket a szavakat: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket” (32. v.).

szél. De ez nem jelenti azt, hogy kezünk, lábunk, szemünk elpusztul. A lelki élet halála nem jelenti annak eltörlését. Ha „a bűnnek teste” el is pusztul, odaszánjuk tagjainkat az igazság fegyveréül Istennek (Róm 6,13). Ha tehát a természetes életet (az óembert) halálba adjuk, a Szent Szellem lelkünket megújítja, megeleveníti és vezeti. Nincs arról szó, hogy azután érzéketlenek leszünk, mint a kő, és a lélek lehetőségeit fel sem használjuk. A testnek minden része és a lélek minden működése továbbra is megmarad. De ez most már a Szent Szellem uralma alatt történik. Meg van írva, hogy az Úr Jézus szeretett, örült, szomorú volt és sírt is. Tehát lelkének működése nem volt eltörölve, de lelkét a Szent Szellem kormányozta. Az lényeges kérdés, hogy lelkünk a természetes életünk vagy pedig a Szent Szellem természetfeletti életének uralma alatt áll-e. Isten természetfeletti élete nélkül nem létezik feltámadás a halálból. Az Úr Jézus átmehetett a halálon és feltámadhatott, mert örökkévaló életének birtokában volt, ezt nem lehetett elpusztítani. Szellemét, amelyben Isten élete volt, önként visszaadta Isten kezébe. Halála megszabadította lelki életétől, és Isten a szellemi életét kibontakoztatta. Nem könnyű megértenünk, hogy Isten nekünk adja az életét, azonban azt kívánja, hogy megtapasztaljuk a vele együtt történő megfeszíttetést, hogy élete bennünk feltámadásra juthasson. Ez Isten élet-törvénye. És ha miénk Isten élete, akkor az erőt is megkapjuk, hogy mindig újra átmenjünk a halálon, és újra feltámadjunk. Amennyiben mindig jobban a halálba tudjuk adni a lelkünket, annál teljesebben és dicsőségesebben lehet részünk Isten feltámadási életében. Isten a mi lelki életünket a maga életével együtt a halálba akarja adni. Ha azután az Ő élete bennünk feltámad az Ő naponkénti követésében, akkor a mi lelki életünket újra megeleveníti, hogy gyümölcsöt teremjen az örökkévalóság számára. Ez egyike a szellemi élet legmélyebbre ható tanításának, és csak a Szent Szellem értetheti meg velünk a halál és a feltámadás jelentőségét. Mutassa meg nekünk a kinyilatkoztatás Szelleme, hogy mennyire fog szenvedni szellemi életünk, ha természetes életünket nem adjuk halálba. Csak akkor teremhetünk szellemi gyümölcsöt és tudjuk azt megőrizni az örökkévaló élet számára, ha a mi lelkünk Istennek bennünk levő életével együtt átment a halálon és a feltámadáson. Watchman Nee

A KERESZT EREJE Ebben a fejezetben Jézus életének legmagasztosabb része van leírva. Lázárt feltámasztotta a halálból, és sok zsidó hitt Őbenne. Diadalmenetben kísérték Jeruzsálembe. A pogányok is odasereglettek, hogy láthassák. Emberileg most a kereszt felesleges volt. Nem vonhatta Ő magához az embereket kereszt nélkül is? De Jézus jobban tudta… Bár látszólag sikere teljes volt, halála nélkül mégsem adhatott életet az embereknek. A Golgota volt a megváltás egyetlen útja. Búzamaghoz hasonlítja magát, amely, ha nem esik a földbe és nem hal meg, egyedül marad. De ha meghal, sok embernek adhat életet. A feltétel a halál. Ahol nincs halál, nincs gyümölcs. Amikor Jézus magát a gabonamaghoz hasonlítja, nyilvánvalóvá válik, hogy ebben is minden tanítványának követnie kell Őt. A gabonamaghoz hasonlóan szellemi gyümölcs is csak akkor teremhet, ha a mi természetes életünket a halál összetöri. Bár a lelki életnek nagy az ereje, de gyümölcsöt nem teremhet. Ha Jézusnak meg kellett halnia, hogy gyümölcsöt teremjen, akkor a tanítványok számára sem létezik más út. Az Úr Jézusnak végzett szolgálatunk legnagyobb veszélye abban áll, hogy lelkünk erejére támaszkodunk: adományainkra, képességeinkre, vonzerőnkre és okosságunkra. De mindazt, ami természetes életünkhöz tartozik, halálba kell adnunk, hogy egyedül Istenben bízva, anélkül, hogy látnánk vagy megértenénk, halál által feltámadásra és új életre vezettessünk. Lelkünk ezáltal nem semmisül meg, hanem a halál által Istennek lehetőséget nyújt, hogy az Ő életét adhassa nekünk. Ne értsük félre! Nem lesz értelmünk és minden képességünk teljesen passzív ebben a szolgálatban. Jézus egészen világosan mondja: elvesztés által a lelki életet örök életre őrizzük meg (Róm 6), vagyis a bűn testének a megsemmisüléséről be-

2011. évi 1. szám

25

„… erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent Szellem, és tanúim lesztek … a Föld végső határáig” (Cselekedetek 1,8). A Szent Szellem pünkösdig A Szent Szellem – mint az Istenség egyik személye – természetesen örök (Zsid 9,14), és ebből kifolyólag mindig létező. Működött emberekben pünkösd előtt is, például Dávidban (2Sám 23,2), de nem lakott tartósan a hívőkben vagy Isten népében, Izráelben. A János 7,39ben az áll, hogy a Szent Szellem még nem volt jelen, mert az Úr Jézus még nem dicsőült meg, tehát még nem jött el a Földre. Ehhez az Úr Jézusnak el kellett végeznie a megváltás művét, és visszatérnie a mennybe (Jn 15,26). A Szent Szellem pünkösd után az Isten Gyülekezetében Ama híres pünkösd alkalmával, amiről a Cselekedetek 2,1-4-ben olvasunk, eljött a Szent Szellem a Földre, és lakozott az Isten gyülekezetében („betöltötte az egész házat”) és az akkor jelenlevő hívőkben („lángnyelvek … leszálltak mindegyikükre”). Most Isten Szelleme az Ő világszerte levő Gyülekezetében lakik, amely az egyes keresztyénekből áll, akiket Krisztus szellemi teste tagjainak is neveznek (1Kor 3,16). Isten Gyülekezetének eme születési órája megismételhetetlen. A Szent Szellem valóban „egyszerűen itt van”, de nincs automatikusan minden egyes emberben; ahhoz Isten munkájának be kell következnie minden gyermekében. A Szent Szellem pünkösd után az egyes emberekben Péter apostol felszólítja a zsidókat belső fordulatra (térjenek meg) és hitetlen honfitársaiktól való külső elhatárolódásra (pl. a keresztség által). Ezek után kapták meg a Szent Szellem ajándékát (Csel 2,38). Ez egy történelmileg egyedi helyzet volt: csak az „elfajult nemzedéktől” való külsőleges elhatárolódás után nyerték el a Szent Szellemet.

26

A Cselekedetek 10. fejezetében az Úr Jézusról szóló evangéliumot egy római, nem zsidó tisztnek, Kornéliusznak és háznépének prédikálják. Péter kijelenti, „hogy aki hisz Őbenne, az Ő neve által bűnbocsánatot nyer” (43. v.). Rögtön akkor „leszállt a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatták az Igét” (44. v.), és csak azután keresztelték meg őket (47. v.). Ez ma a normális sorrend: a megváltás evangéliumában hinni, és azután/akkor megkapni a Szent Szellemet (vö. Ef 1,13). Mikor, hogyan lehet megkapni a Szent Szellemet? Az Úr Jézus felszólít bennünket, hogy higgyünk Őbenne, hogy Ő a mi szívünkben lakhasson. Hogyan történik ez? Úgy, hogy emberek Isten vagy az Úr Jézus előtt beismerik, hogy bűnösök, és így képtelenek Isten előtt megállni. A Biblia ezt a „megtérni” kifejezéssel írja le, ami a változás elhatározását jelenti (Csel 20,21). Ugyanakkor elfogadják Krisztust mint helyettest, aki értük a kereszten meghalt. Aki így hisz Őbenne, és átadja neki az életét, Isten gyermekévé lesz, és soha nem veszhet el (Jn 1,12; 3,16; 10,28-30). Dicső üzenet, nagyszerű biztonság! Aki így tért meg Krisztushoz, aki most tudja, hogy a bűnei meg vannak bocsátva, az megmentett (Ef 1,13). Honnan van a megmentettség bizonyossága? Érzelmek által, bűnmentes élet vagy rajongás által? Pál azt írja az efezusi keresztyéneknek, akik ugyancsak átélték a bűn mélységeit: „hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által” (Ef 2,8). Hit, bizalom, határozott igenlés Isten kijelentésére: Krisztus az én bűneimért halt meg; Isten soha nem gondol többé ezekre a bűnökre; én örökre Isten gyermeke vagyok. Ez a bizonyosság nem az érzelmeimen nyugszik, hanem azon, amit Krisztus értem tett a Golgotán, és erre sziklaszilárdan támaszkodhatom. Ezután, természetesen hála és vágy tölt el, hogy Istennek szentül éljek. De éppen ez van ingadozásnak alávetve. Ezért szólít fel a Biblia, hogy Krisztusban bízzunk, és ne magunkban. Vetés és Aratás

Az Úr Jézus az örök megmentés alapja (Zsid 5,9), és ez a hívőknek tökéletes biztosíték. Aki így hisz Krisztusban és az Ő művében, megkapja a Szent Szellemet, mégpedig tartósan (Jn 14,16). Ez a legtöbb esetben egészen feltűnés nélkül történik, anélkül, hogy észrevehető lenne. De itt is érvényes újra: hihetünk Isten megbízható kijelentésében, amit a Szent Szellem elnyeréséről mond – és átéljük azután az örömöt is. A Szent Szellem ott lakik a megmentett emberben, akár tudja, akár nem: „… egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk” (1Kor 12,13). „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szent Szellem temploma?” (1Kor 6,19) A Szent Szellem „keresését” tehát bátran abbahagyhatja a hívő ember. Nem kell „szellem-keresztségre, megtérés-élményre” várnia. Hogyan érezzük meg Isten Szellemét magunkban vagy másokban? Az apostolok idejében Isten megadta az indítást az Ő fiatal gyülekezete növekedéséhez, hogy a jelek és csodák által sok ember, főleg a zsidók közül, megtérésre jusson. (A zsidók kérték a jeleket: 1Kor 1,22.). Azonban már az Újszövetség írói múlt időben számolnak be erről (Zsid 2,4: „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal”), és Pál azt írja, hogy a nyelveken szólás például meg fog szűnni, míg az Isten beszédének hirdetése csak akkor fejeződik be a gyülekezet számára, amikor Jézus visszajön (1Kor 13,8). Ezért ma már ezeket a jeleket és csodákat ebben a konkrét formában nem várhatjuk el, mint az Isten Szelleme kitöltetésének igazolását – sőt veszélyes is, mert a hamis Szellemek használják ezeket a módszereket (2Kor 11,14). Azok az emberek, akik megtértek Krisztushoz, megmentettek lettek, és birtokában vannak a Szent Szellemnek. Éppen a Szent Szellem ereje által élhetnek bűntől való szabadságban és Isten előtti szentségben (Róm 8,1.13). Ez láthatóvá válik mindennapi életükben azáltal, hogy örömüket lelik Isten beszédében, közösségben vannak keresztyénekkel. Isten ma belső, gyakran láthatatlan örömmel ajándékozza meg a keresztyéneket, amely azonban kifelé 2011. évi 1. szám

megmutatkozik, feltűnés nélkül, mégis élő bizonyítékként: szeretet, öröm, békesség és még sok egyéb által (a Gal 5,22-ben a Szent Szellemnek kilencfajta gyümölcse van felsorolva). Lehet, hogy kívülállókra ez néha unalmasan hat. De a Szent Szellem éppen azáltal képes a legnagyszerűbb dolgokra ma is, hogy Ő maga betölti gyermekeit örömmel, mély békességgel, szolgálathoz való erővel, nehéz élethelyzetekben való kitartással. És azáltal, hogy Ő segít az összejöveteli alkalmakon Istent imádni (Fil 3,3), imádkozni (1Kor 12,3), és Isten Szavát megérteni (Jn 16,13). Isten élő, szent, szerető Szelleme hatást gyakorol – talán másképp, mint képzelnénk, de nagyszerűen, szíveket és életeket betöltve, teljessé téve. Igen, ebben az értelemben – kegyelemből – bizony sokat átéltem már én is Istennel. Végül, de nem utolsó sorban van Isten Szellemének egy fő kívánsága, mivel most a keresztyénekben és a gyülekezetben ott lakik: szeretné Krisztust, Isten Fiát, a mi Urunkat és Megváltónkat dicsőíteni, magasztalni (Jn 16,14). Ha Krisztus számomra nagyobbá válik, ha az Ő személye és megváltási munkája a gyülekezeti alkalmakon az Ige, illetve a Szent Szellem által középpontban áll, akkor rendben vannak a dolgok velem és a gyülekezettel. Hogyan lehet az igazit a hamistól megkülönböztetni ebben a témában? A sok kérdéshez még egy vezérelv útravalóul: Isten Szent Szelleme soha nem szól, és nem cselekszik másképp, mint Isten Igéje. A Szent Szellem igazság (1Jn 5,6), és Isten Igéje igazság (2Tim 2,15). Ha valami a személyes életemben, vagy a gyülekezeti életben ellentmondásban áll Isten Igéjének kijelentéseivel, akkor az soha nem a Szent Szellemtől való, akkor sem, ha annak nevezik. Ezzel a védőkorláttal elkerülhető lenne a szellemi élet sok elágazása, tévútja és balesete… Kívánságom és imádságom, hogy Isten Szelleme vezethessen bennünket az Úr Jézus imádatára, és ezáltal Isten örömére! Martin Schaefer

27

JÉZUS AZ OLAJFÁK HEGYÉN „Ezután mindenki hazament. Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére” (János 7,53; 8,1). Miután az Úr Jézus elhagyta az atyai ház fényét, lejött erre a Földre, hogy elhozza az életet a halál színterére, és kijelentse az Atya szeretetét azoknak, akik a Golgotán bűnbocsánatot nyertek. János evangéliumának 7. fejezetében a legkülönbözőbb vélekedéseket találjuk az Úr Jézusról. A nép vezetői vitatkoznak az Ő személyéről. Lehetőséget keresnek arra, hogy megszabaduljanak tőle, mert az Ő élete elítélte az övékét, és anélkül, hogy valamiféle döntésre is jutottak volna, „mindenki elment a maga házába”. Mi mindent foglal magába ez a rövid mondat! Van egy házuk, és ott „otthon” érzik magukat Üdvözítőjük nélkül. Ugyanakkor ürügyet találnak arra, hogy az Úrral ünnepeljék a lombsátor ünnepet. Micsoda képmutatása ez a világnak, amely a sötétség fejedelmét ismeri el urának! Eközben az Úrnak, mint elvetett Üdvözítőnek nem volt helye e Földön, ahol a fejét lehajthatta volna. Elmegy az Olajfák hegyére néhány tanítványával, akik éppen olyan elvetettek, mint Ő. Így tehát mindenki megtalálja a maga helyét, a világ, az Úr és Add tudnom azok, akik hittek benne!

Az Olajfák hegye volt az a hely:

úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te ” (Mt 26,39); – ahová Júdás, az áruló jött, hogy átadja Őt; – és ahol Ő, a szent áldozat, mint a vágóhídra vezetett juh engedelmeskedett anélkül, hogy kinyitotta volna a száját; – ahonnan az Úr, miután beteljesítette művét a mi üdvösségünkre, felment a mennybe, hogy elfoglalja helyét Isten jobbján. Ott van Ő most, mint a megdicsőült Emberfia, előfutára mindazoknak, akik hit által a dicsőségben szemlélik Őt, és visszajövetelének pillanatát várják. „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt” (Jn 17,24). Így fogunk egyszer mi is kivétetni e világból, amelyhez már nem tartozunk, hogy azután örökre Őnála legyünk.

Add tudnom, amit értem tettél, add értenem, mit elvégeztél, nyisd meg szemem fénylő csodádra, a Golgotára!

De az Olajfák hegye lesz az a hely:

– ahol oly gyakran – ahová vissza fog gyűlt össze tanítványaj ö n n i a z Úr J é zu s Véredben szívem megmosódjon, ival, amelyet olyan jól Krisztus, hogy végleg elcsöndesüljön égi szódon, éltem legyen megváltott élet, ismertek, még Júdás is legyőzze ellenségeit, szolgáljon Néked! (Jn 18,2); és dicsőségben jelenjen – ahol a Gecsemánémeg, a megdicsőültek Füle Lajos kert is volt, amely tanúja kíséretéb en. Épp en volt annak, amikor az Úr ezen a helyen, ahol Ő elvette az Atya kezéből a szenvedett, és ahonnan harag poharát. „Azt a kelyhet, amit az Atya adott ne- a mennybe ment, az Olajfák hegyén fogja lába újra kem, azt ne igyam ki?” (Mt 26,42) Ez a legnagyobb érinteni a Földet. nyomorúság pillanata, ahol verítéke vércseppekként Bárcsak azok közé tartoznánk, akik az Ő gyaláhullt a földre; zatát többre becsülik, mint mindent, amit a világ – ahol elhangzott az az imádság, amelyet az tud kínálni; bárcsak olyanok lennénk, akik örömmel Atya nem hallgathatott meg. Az Ő egyszülött Fia várják az Ő megjelenését! pedig teljes engedelmességgel elfogadta ezt: „... ne A. G

28

Vetés és Aratás

Ne kívánjuk a hiú dicsőséget! A tengerben vannak olyan sziklák, amelyek kilátszanak a vízből, és vannak láthatatlanok, kevéssel a felszín alatt. Ezek ellen a hajósok úgy tudnak védekezni, ha függőónnal állandóan mérik a mélységet. Mint a hajók a sziklán, úgy szenved hajótörést sok keresztyén a dicsőségvágy zátonyán. János evangéliumában ezt olvassuk: „A főemberek közül is sokan hittek Jézusban, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. Mert jobban szerették az emberektől nyert dicsőséget, mint az Istentől nyert dicsőséget” (12,42). Az emberek egész seregét, különösen az előkelőbbeket, a saját dicsőségük féltése tartja vissza az Úr Jézus követésétől. De a hívők között is félelmes következményei vannak a dicsőségvágynak. Egy lelkész barátom álma (nem fantázia szülte, hanem megtörtént) mély hatást gyakorolt rám. „Álmomban az életemet az örökkévalóság szempontjából értékelték. Szomorú szívvel kellett meglátnom, hogy tanításom ugyan helyes volt, de prédikálásommal a magam dicsőségét kerestem, és nem az Istenét…” Szeretteim! Könyörögjünk Istenhez, hogy szívünk rejtett dicsőségvágya ne az örökkévalóságban lepleződjék le! Egyik éjszakán véletlenül meghallottam egy rövid, szívbeli fohászt, de az imádkozó nem tudta, hogy én is hallom: „Uram, inkább vigyél el, haljak meg, ha ez ügyedre nézve jobb. Csak a Te országod építése menjen tovább.” Ez az ember viszonylag korán meghalt. Az édesapám volt. A. Christlieb

BÁNAT Hasad a rés a lelkemen, kilátszik szomorúságom. Életem megkopott lepelén csak a lyukakat látom. Nincs súlyos okom bánatra, a bajok jönnek-mennek. Hálára hangolom szívem, békét Isten teremthet.

Kissné Héczei Erzsébet 2011. évi 1. szám

" KICSIT HIBÁS " „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak” (Kol 3,13). A legtöbb áruházban található olyan részleg, ahol a termékeken ez olvasható: „kicsit hibás”, „lejárt szavatosságú”, „hiányos” áru. Talán egy folt van rajtuk, vagy hiányzik róluk néhány gomb, vagy bizonytalanul áll az egyik lábuk. Igen ám, de legtöbbször nem írják oda, hogy hol van a hiba, a vásárlónak kell megtalálnia. És ha egyszer megvettük, akkor már nincs visszaút, már nem válthatjuk vissza, nem reklamálhatunk, hiszen láttuk a figyelmeztetést. Álljunk csak meg egy pillanatra! Nem egy ilyen „áruházban” éljük az életünket? Gondoljunk csak azokra, akikkel naponta találkozunk, akiket ismerünk és szeretünk. Nem illik rájuk is ez a megjelölés, hogy „kicsit hibás”? Egy hiba itt, egy kis mulasztás ott, egy ingerlékeny természet itt, egy közönyös vagy éppen veszekedős magatartás ott. Ha mind ez idáig csak a tökéleteseket kerestük, azt rosszul tettük! Egyedüli módja annak, hogy valakivel jó kapcsolatba kerüljünk, az, hogy elfogadjuk őt úgy, ahogy van, „kicsit hibásan”. Sokan arra a téves nézetre építenek, hogyha vég nélkül próbálják megjavítani a másikat, ha folyton utasítgatják, akkor tökéletes lesz. Pedig a szeretet elfogadó, nem kívánja, hogy embertársaink a mi elképzeléseink szerint viselkedjenek. Ha ezt várjuk el, akkor T. Merton szerint „csupán saját magunk visszatükröződését szeretjük másokban”. Érettségünk egyik próbája az, hogyha tudomásul vesszük, hogy senki sem tökéletes, és szeretjük az embereket hiányosságaik ellenére. Pál apostol ezért mondja, hogy „viseljétek el egymást”, és amikor meglátjuk mások hibáit – mert meg fogjuk látni! –, ne érjen bennünket kiábrándulás. Meg kell tanulnunk a legfontosabb leckét is, amit valószínűleg nem szívesen teszünk. Ebben az „áruházban” mi is a „kicsit hibás” árukhoz tartozunk (Fil 3,12 – Károli ford.). De a hívő ember drága reménysége, hogy az Úr Jézus golgotai áldozata tökéletessé teszi a benne bízókat! B. Gass nyomán

29

Útjelző újonnan megtért keresztyéneknek 12 pontban 1. A megigazulást, a bűnbocsánatot és az eljövendő dicsőséget érintő kérdésekben csak a Biblia szava legyen számodra mérvadó! (Róm 5,1; Jn 2,12; Kol 1,27) 2. Gondoskodj arról, hogy az imádság és Isten Igéje mindennapos társaid legyenek, és ezek határozzák meg a szokásaidat. Imádkozz és olvass Igét rendszeresen, minden este és reggel! (2Tim 3,15-17; 1Tesz 5,17) 3. Minden adandó alkalommal és bármilyen körülmények között tégy vallást Uradról szóval, viselkedéssel, vagy hallgatással! (Lk 12,8-9; 1Pt 3,4) 4. Nyilvánosság előtt ne azokról az eseményekről szólj, amelyek kapcsán elmeséled, hogy milyen jó vagy, milyen szentül élsz! Inkább arra ügyelj, hogy a viselkedésed tanúskodjon erről! (2Móz 34,29; Zsolt 66,16; Fil 3,13-17) 5. Ne menj olyan helyre, és ne vegyél részt olyan mulatságban, ahol kellemetlen lenne számodra, ha az Úr ott találna! (Zsolt 17,4-5; 1Kor 10,31; 2Tim 2,11-14) 6. Az Úr iránt érzett szeretetből hagyj fel egyszer s mindenkorra minden olyan szokással és viselkedésmóddal, amelyek nem az Ő dicsőségét szolgálják! (1Pt 2,11; Ef 5,13-18; 4,22; 5,1-4) 7. Ne válassz olyan barátokat, akik nem állnak határozottan az Úr mellett! (Zsolt 1; Csel 4,23; 15,38-40) 8. Soha ne nevess ki senkit hibája vagy gyengesége miatt, különösen akkor ne, ha ő keresztyén! (Róm 14; Ef 4,2; 1Kor 12,21-26)

30

9. Találkozz gyakran a barátaiddal, hogy együtt tudjatok imádkozni, és Istent érintő dolgokról beszélgetni! (Júd 20; Mal 3,16; Zsid 10,24-25) 10. Légy éber és imádkozz! Élj egészen az Úrnak! Várd Őt, aki visszajön a mennyből! (Mt 26,41; 2Kor 5,15; Fil 1,20-21; 3,7-15) 11. Rendszeresen látogass keresztyén összejöveteleket, ahol az Úr Jézus halálát hirdetik, az Ő Igéjét hallgatják, és imádkoznak! Ügyelj arra, hogy ezeket az alkalmakat alapos ok nélkül ne szalaszd el! (Zsid 10,25; Csel 2,42) 12. Hagyd, hogy az Úr úgy használjon, ahogyan szeretne. Örömmel szolgáld és kövesd Őt! (1Kor 15,58; Jn 21,22; Zsolt 100,2) Ezt a 12 pontot alaposan gondold át, hogy azután feledésbe ne merüljön. Szánj időt arra, hogy az Úr előtt elmélkedj minden egyes pont fölött, és olvasd el a hozzá tartozó igehelyeket! Ezek egész biztosan hitéleted hasznára válnak. Ernst-August Bremicker

Testté lett Ige A Testté lett Ige nem elszakadásra hív, hanem egyesülésre, újjászületésre, hogy a kereszt vonzereje által, szíved örvénylő mélységeiben feltündököljön ragyogásának tűzfészke: a Kegyelem – és emberarcod visszatükrözze lényének tisztaságát, szeretetének létforrását: a megváltást.

Leleszi Balázs Károly

Vetés és Aratás

Jakob Kroeker

Ámosz és Hóseás

Az igazság és a szeretet hirdetői Ez a könyv az első a száműzetés előtti próféciákról megjelent kötetek közül. Bemutatja Ámosz és Hóseás prófétává válását, küzdelmeit és vágyait.

176 oldal (Méret A5)

Marc Tapernoux

Bevezetés a bibliai prófécia tanulmáA könyv tartalma: Izráelre, a nemzetekre és Krisztus nyozásába Gyülekezetére vonatkozó próféciák vissza- és előretekintve, a megtörtént és még meg nem történt próféciák áttekintése csoportosítva, pl. az elragadtatás, az Antikrisztus, az Ezeréves Birodalom, a nagy fehér trón, új ég és új Föld, stb.

224 oldal (Méret A5)

Heinrich Langenberg

Ez a könyv az alapos bibliatanulmányozáshoz nyújt segítséget. Nemcsak a négy evangélium kommentárszerű Jézus tanítványi magyarázatáról szól, hanem a tanítványok elhívásáról iskolájában és felkészítéséről is az Úr Jézus szolgálatára. A második részben az író a Szentírás isteni ihleAz élő, maradandó Ige tettségével kapcsolatos bibliai kijelentéseket tárja elénk. 168 oldal (Méret A5)

Ungár Aladár összegyűjtött levelei és körlevelei (1957-1970) Ezekben a levelekben mindenütt elővillan az író határtalan szeretete és bizalma mennyei Atyja és Megváltója iránt. Gondolatai és tapasztalatai ma is közelebb vihetik az olvasót az Úrhoz.

Ungár Aladár

Lehet láb nélkül... 144 oldal (Méret A5)

Megfejtések

Ki mit tud? 1. Nem. Elsősorban katonai és politikai vezetők voltak. 2. Tizenöt. 3. a)Otniél; b) Éli és Sámuel. 4. Jefte (Bír 11). 5. Gedeon (Bír 7,22). 6. Jáír( Bír 10,3-4). 7. Samgár (Bír 3,31). 8. Ehud (Bír 3,15-30). 9. Sámson (Bír 14-16). 10. Debóra (Bír 4-5).

31