A Szentpéterszeg-Hencidai gyepek (HUHN20007) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa”

A Szentpéterszeg-Hencidai gyepek (HUHN20007) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve Előrehaladási jelentés

Debrecen 2013

Ügyfél Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Együttműködő partnerek BioAqua Pro Környezetvédelmi Szolgáltató és Tanácsadó Kft. Nimfea Természetvédelmi Egyesület Vezető szakmai koordinátor Dr. Magura Tibor Szakmai koordinátor Dr. Juhász Péter Lesku Balázs Olajos Péter Vezető természettudományi szakértő Dr. Müller Zoltán Vezető agrárgazdálkodási szakértő Tóth Sándor Közreműködő szakértők Bocz Renáta Forgács Zoltán Molnár Géza Mizsei Edvárd Dr. Gulyás Gergely Hődör István Dr Sramkó Gábor Dr. Sum Szabolcs Dr. Váczi Olivér Sallai R. Benedek

Ez a dokumentáció a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében szerzői jogvédelem alatt áll. A dokumentáció nyilvános, a megfelelő hivatkozások mellett szabadon felhasználható és terjeszthető!

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ................................................................................................................................................ 1 1. A terület azonosító adatai................................................................................................................................ 4 1.1. Név ....................................................................................................................................................4 1.2. Azonosító kód ....................................................................................................................................4 1.3. Kiterjedés ..........................................................................................................................................4 1.4. A kijelölés alapjául szolgáló fajok és/vagy élőhelyek .......................................................................4 1.4.1. Jelölő élőhelyek ................................................................................................................... 4 1.4.2. Jelölő fajok .......................................................................................................................... 4 1.5. Érintett települések ............................................................................................................................4 1.6. Egyéb védettségi kategóriák ..............................................................................................................5 1.7. Tervezési és egyéb előírások .............................................................................................................5 1.7.1. Természetvédelmi kezelési terv ........................................................................................... 5 1.7.2. Településrendezési eszközök ............................................................................................... 5 1.7.3. Körzeti erdőtervek és üzemtervek ....................................................................................... 5 1.7.4. Körzeti vadgazdálkodási tervek és üzemtervek .................................................................. 5 1.7.5. Halgazdálkodási tervek ....................................................................................................... 5 1.7.6. Vízgyűjtő-gazdálkodási terv................................................................................................ 5 1.7.7. Egyéb tervek........................................................................................................................ 5 1.7.8. Jogerős engedélyek ............................................................................................................. 6 2. Veszélyeztető tényezők ................................................................................................................................... 7 3. Kezelési feladatok meghatározása ................................................................................................................ 20 3.1. Természetvédelmi célkitűzés, a terület rendeltetése ........................................................................20 3.2. Kezelési javaslatok ..........................................................................................................................20 3.2.1. Élőhelyek kezelése ............................................................................................................ 21 3.2.2. Élőhelyrekonstrukció és élőhelyfejlesztés......................................................................... 25 3.2.3. Fajvédelmi intézkedések ................................................................................................... 25 3.2.4. Kutatás, monitorozás ......................................................................................................... 46 3.2.5. Mellékletek ........................................................................................................................ 54 3.3. A kezelési javaslatok megvalósításának lehetséges eszközei a jogi háttér és a tulajdonviszonyok függvényében .........................................................................................................................................54 3.3.1. Agrártámogatások.............................................................................................................. 54 3.3.2. Pályázatok ......................................................................................................................... 54 3.3.3. Egyéb................................................................................................................................. 54 3.4. A terv egyeztetési folyamatának dokumentációja ...........................................................................54 3.4.1. Felhasznált kommunikációs eszközök .............................................................................. 54 3.4.2. A kommunikáció címzettjei ............................................................................................... 54 3.4.3. Egyeztetés hatósági és területi kezelő szervekkel ............................................................. 54 1. A tervezési terület alapállapot jellemzése .................................................................................................... 56 1.1. Környezeti adottságok .....................................................................................................................56 1.1.1. Éghajlati adottságok .......................................................................................................... 56 1.1.2. Vízrajzi adottságok ............................................................................................................ 56 1.1.3. Talajtani adottságok .......................................................................................................... 56 1.2. Természeti adottságok .....................................................................................................................56 1.2.1. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű élőhelyek .................................... 61 1.2.2. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű növényfajok ................................ 65 1.2.3. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű állatfajok ..................................... 66 1.2.4. A tervezési területen előforduló egyéb jelentős fajok ....................................................... 77 1.3. Területhasználat ...............................................................................................................................78

1

1.3.1. Művelési ág szerinti megoszlás ......................................................................................... 78 1.3.2. Tulajdoni viszonyok .......................................................................................................... 78 1.3.3. Területhasználat és kezelés ................................................................................................ 78 2. Felhasznált irodalom .................................................................................................................................... 79 3. Térképek ....................................................................................................................................................... 85

2

I. Natura 2000 fenntartási terv

3

1. A terület azonosító adatai 1.1. Név Szentpéterszeg-Hencidai gyepek kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület

Tervezési terület neve:

1.2. Azonosító kód Tervezési terület azonosítója: HUHN20007

1.3. Kiterjedés Tervezési terület kiterjedése: 1018,82 ha

1.4. A kijelölés alapjául szolgáló fajok és/vagy élőhelyek 1.4.1. Jelölő élőhelyek  

1530* - Pannon szikes sztyeppék és mocsarak 6250* - Síksági pannon löszgyepek

1.4.2. Jelölő fajok     

kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata) nagy tűzlepke (Lycaena dispar) vöröshasú unka (Bombina bombina) ürge (Spermophilus citellus)

1.5. Érintett települések Berettyóújfalu, Gáborján, Hencida, Konyár, Szentpéterszeg A tervezési terület által érintett helyrajzi számok listáját az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendeletet tartalmazza.

1.6. Egyéb védettségi kategóriák Típus

Kód

„ Ex lege” HNS046 szikes tó

Név

Kiterjedés

Hosszú-rét

75,35 ha

A tervezési terület a Nemzeti Ökológiai Hálózat (NÖH) magterületének része.

1.7. Tervezési és egyéb előírások 1.7.1. Természetvédelmi kezelési terv A területre kezelési terv vonatkozik. 4

Védetté nyilvánító jogszabály száma 1996. LIII. tv. a természet védelméről

1.7.2. Településrendezési eszközök - 2003. évi XXVI. Törvény az Országos Területrendezési Tervről - Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat közgyűlésének 13/2010.(IX.17.) önkormányzati rendelete Hajdú-Bihar megye területrendezési tervéről - Konyár településszerkezeti terv - 31/2006. (VII.28.) határozat - Berettyóújfalu településszerkezeti terv - 158/2012. (VI.28.) határozat - Berettyóújfalu helyi építési szabályzat és szabályozási terv – 34/2012. (VI.29.) rendelet - Gáborján szabályozási terv és helyi építési szabályzat – 10/2004. (VIII.12.) rendelet - Gáborján településszerkezeti terv - 32/2004. (VIII.12.) határozat - Hencida településszerkezeti terv - 76/2004. (X.12.) határozat - Hencida szabályozási terv és helyi építési szabályzat – 10/2004. (X.12.) rendelet - Szentpéterszeg településszerkezeti terv – 12/2011. (IX.8.) határozat - Szentpéterszeg településszerkezeti-, szabályozási terv és HÉSZ módosítás – 12/2011. (IX. 8.) rendelet 1.7.3. Körzeti erdőtervek és üzemtervek - Körzeti erdőterv: Hajdúhát-Bihari körzet (érvényes: 2012.01.01 - 2021.12.31) Következő tervezés éve a Hajdúhát-Bihari körzetben: 2020 1.7.4. Körzeti vadgazdálkodási tervek és üzemtervek I/3. Hajdú-bihari apróvadas körzet vadgazdálkodási terve. Érvényes: 2014-ig. (Készítését az Országos Vadgazdálkodási Adattár koordinálta.) Konyári Darvas Vadász SE (vadgazdálkodási egység kódszáma: 09-904410-1-4-1) vadgazdálkodási üzemterve. Érvényes: 2017-ig. Kelt: 2006. december 15. Jóváhagyta: Hajdú-Bihar Megyei MGSzH, Földművelésügyi Igazgatóság, Vadászati és Halászati Osztály. 1.7.5. Halgazdálkodási tervek Halgazdálkodási terv a területre vonatkozóan nem áll rendelkezésre. 1.7.6. Vízgyűjtő-gazdálkodási terv Berettyó alegység vízgyűjtő-gazdálkodási terve 1.7.7. Egyéb tervek 

Nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata) fajmegőrzési terve. KvVM Természetvédelmi Hivatal, 2004.

5

2. Veszélyeztető tényezők Kód

Veszélyeztető ténye- Jelentőző neve sége

Érintett terület nagysága (%)

Érintett terület nagysága (%)

Milyen jelölő élőhelyre vagy fajra és milyen módon gyakorol hatást?

A02.03

gyepterület átalakítása M szántóvá

25

25

1530*-as élőhely (elsősorban a F1a-típusú Á-NÉR-kódú élőhely-típus) térvesztése, ami károsítólag hat rá.

A03

gyepterület sa/vágása

15

15

1530*, 6250*: Nem megfelelő időszakban (pl. télen, vagy csapadékos időszakban) végzett kaszálás, illetőleg legeltetés a gyepek feltörését, a homogén gyepszerkezet felszakadozását eredményezik

A03.01

Intenzív, vagy inten- M zívebb kaszálás

5

0,09

Lycaena dispar: A helytelen időpontban, illetve túlzott gyakorisággal történő, valamint a gyepek egészén egyszerre végrehajtott kaszálás: a) az imágók kikelését megelőző stádiumban lévő állatok (peték, lárvák, illetve bábok) elpusztítását eredményezheti; b) meggátolja a lepkék magas füvű rétekhez kötődő élőhelyi igényeinek biztosítását; c) csökkenti a nőstény egyedek petézési hajlandóságát, illetve szűkíti vagy súlyosabb esetben megszünteti azok petézési lehetőségeit; d) hátrányosan befolyásolja a lepkék számára optimális mikroklímát, és egyes élőhelyek gyorsabb száradását idézi elő; e) veszélyezteti a nektárforrást jelentő virágos növények kellő mennyiségben és minőségben való rendelkezésre állását. Megjegyzendő, hogy a faj állományainak fennmaradása szempontjából az a gyakorlat is káros, amikor a csatornák mindkét partját azonos időben, és teljes mértékben lekaszálják, illetve a rézsűk belső oldalait azok teljes terjedelmében „tisztítják”, mivel ezek a beavatkozások ugyancsak a fent felsorolt negatív hatásokkal járhatnak: időlegesen lecsökkentik a L. dispar tápnövényeinek mennyiségét, valamint megszüntetik a lepkefaj alapvető élőhelyi igényeinek és viselkedési szokásainak megfelelő növényzeti struktúra fenntartását.

0,01

Gortyna borelii: Mivel a nőstény lepkék fűfélék szárhüvelyébe petéznek, ezért az élőhely egészének lekaszálása, és a széna összegyűjtése a tavaszi/kora nyári időszakban a lárvák, míg késő őszi stádiumban a peték elpusztítását eredményezheti. Az április közepe és július eleje között végzett kaszálás azért jelent különösen nagy veszélyt az állományra nézve, mert míg az esetek túlnyomó részében gépi módszerrel végzett kaszálás egyébként is az állatok tömeges elhullását idézi elő, addig az életben maradt lárváknak sem marad sok esélyük a túlélésre, hiszen a beavatkozás következtében nem jut számukra elegendő táplálék az élőhelyen. A szeptember közepét követően végrehajtott kaszálás pedig jó eséllyel akkor is a peték megsemmisülését eredményezi, ha esetleg a széna meghatározott része nem kerül bálázásra, mivel a téli és tavaszi vízállások hamar elpusztítják a talajszintre került petéket. A nőstény egyedek leginkább 25-45 cm magasságú – ennél fogva kellően erős, és megfelelő átmérőjű – szárhüvelyeket választanak a peterakáshoz, ezért a július közepe és augusztus vége között végrehajtott kaszálás sem feltétlenül támogatható olyan esetekben, ha a növényzet az élőhely sajátosságai miatt a lepkék rajzási időszakáig (szeptember végéig, október elejéig) nem éri el a kívánt fejlettséget. A kaszálás közvetett módon árthat a tápnövény gyökerének is, hiszen a levelek, illetve a szár levágása miatt egy időre elma-

6

kaszálá- L

rad a fotoszintézis, emiatt pedig csökkenhet a gyökérzet tápanyag-tartalma, valamint ellenállóképessége, továbbá negatív hatással lehet a faj lárvája, és bábja számára optimális mikroklímára is (növénytakaró hiányában intenzívebb a kipárolgás, a közvetlen napfénynek kitett talaj gyorsabban szárad, és ez kedvezőtlen a hernyók táplálkozása, valamint a bábok nedvesen tartása szempontjából). A04.01.01 intenzív szarvasmar- H ha-legeltetés

26

50

1530*-as élőhely (elsősorban a F1b-típusú Á-NÉR-kódú élőhely-típus, emellett az értékes F3-as élőhely-típus) degradálódása.

2

Bombina bombina: A vizes élőhelyeken történő legeltetés veszélyeztetheti az állományt, a vegetáció átalakulása és a taposás miatt.

E01.03

Diszperz (tanyasias) L emberi jelenlét

0,5

0,5

Lycaena dispar: A vizsgált Natura 2000 területen belül a faj élőhelyei egy részének közvetlen közelében település, illetve gazdaságok, tanyák találhatók, melyek a folyamatos emberi jelenlét káros hatásaival terhelik a környező biotópokat (például: gépjárműforgalom, szemét termelődése és illegális lerakása, esetenként magas füst és szálló por koncentráció, nem engedélyezett utak létesítése, stb.). Az élőhelyek közvetlen közelében lévő, e fajra, és annak biotópjaira potenciális veszélyt jelentő tanyák, gazdaságok lehetnek például a következők: Dudás-tanya; Damjanich-Tsz.

E03.04

egyéb hulladék

L

10

10

1530*-as élőhely és részben a 6250*-es élőhely károsodása illegális szemétlerakók (Á-NÉR: U4, részben) üzemelése miatt. Ezek a védett élőhelyek kiterjedését csökkentik.

E03.01

háztartási hulladék

L

10

10

Bombina bombina: A területen több ponton illegálisan lerakott háztartási hulladék található. Ezeken a helyeken megfigyelhető a nitrofrekvens növényfajok megjelenése, ami átalakít egyes élőhelyfoltokat.

E03.03

Inert hulladék

L

0,2

0,002

Lycaena dispar: 2013. évi felmérésem során a faj egyes élőhelyein vagy azok szegélyeiben húzódó utak mentén, valamint gazdaságok, tanyák környékén néhol kisebb mennyiségű sitt, törmelék, és/vagy egyéb hulladék volt látható (pl.: Midó-tag; Madaras-hát).

I01

idegenhonos inváziós M fajok jelenléte

18,5

50

A mezőgazdasági területekhez kapcsolódva mindenütt gyakori az allergén Ambrosia elatior.

I01

Idegenhonos inváziós L fajok jelenléte

2,75

5

Lycaena dispar: A faj élőhelyein néhol – főleg a rendszeresen bolygatott, illetve káros hatásoknak nagyobb mértékben kitett gyepeken - jellemző az invazív növények, özönfajok, gyomok megjelenése és terjedése. Az ilyen folyamatok azért károsak, mert az inváziós fajok fokozatosan kiszorítják a tápnövények, valamint a nektárforrásul szolgáló virágos növények állományait, és emiatt szűkítik a lepkék életterét, valamint a populációk szaporodási képességét.

0,5

Gortyna borelii: Az eredeti növényzeti struktúra romlását, valamint a talaj károsodását előidéző folyamatok következtében a sziki kocsordos gyepek helyenként degradálódnak, és a faj egyes élőhelyein invazív növényfajok, illetve gyomok terjedése tapasztalható. Az özönnövények elszaporodása azért jelent veszélyt a G. borelii állományaira nézve, mert szűkíti a lepkefaj egyedeinek életterét, a fűfélék kiszorításával csökkenti a nőstény egyedek petézési lehetőségeit, valamint káros hatással van a tápnövény mennyiségére is.

3,5

Lycaena dispar: A nedves rétek intenzívebb kaszálása és legeltetése, a természetvédelmi célú kezelések elmaradása, valamint a lepkefaj élőhelyeinek környezetében lévő parcellákon végzett mezőgazdasági

K02.01

7

fajösszetétel változás, M szukcesszió

1,775

tevékenységek hatásai azt eredményezik, hogy ezen biotópok növényzete egyre több helyen degradálódik, fajkészlete idővel sok helyütt leromlik. Mindez egyebek mellett a nektárforrásul szolgáló virágos növények számának csökkenésében, és/vagy a gyomok, özönfajok arányának emelkedésében mutatkozik meg leginkább, ami a L. dispar populációk számára (is) igen kedvezőtlen helyzetet teremt, hiszen a biotópok minőségének leromlása veszélyezteti a lepkefajok életfeltételeinek biztosítását. A mezőgazdasági fenyegetettség mellett jelentős a cserjésedés negatív hatása, valamint ennek eredményeként a gyepek természeti állapotában tapasztalható nagymértékű romlás. A bokrok, fák – és sok helyütt egyéb özönnövények – fokozott ütemű terjedése jelentősen csökkenti a gyepek lágyszárú fajkészletének diverzitását, így ennek következményeként a L. dispar élőhelyei lassanként feldarabolódnak, majd becserjésednek, és szélsőséges esetben végül megszűnnek.

J02.01.03

8

Csatornák, gátak, L medencék, mocsarak, vagy gödrök, feltöltése

4

0,05

Gortyna borelii: A sziki kocsordos gyepekben bekövetkező szukcessziós folyamatokat számos tényező előidézheti. Ide sorolhatók például az alábbi esetek: a) A helytelenül végrehajtott kaszálások hatása egyebek mellett abban is megmutatkozhat, hogy az érintett gyepen számottevően csökken a lepkefaj számára megfelelő petézési lehetőséget nyújtó fűfélék aránya, mennyisége, valamint abban is, hogy a Peucedanum officinale tőszáma, borítási aránya a gyepen már egy olyannyira magas szintet ér el, amely nem csak az ilyen típusú növénytársulásokra jellemző egyéb fajok, hanem a G. borelii számára is kedvezőtlenné teszi az élőhelyet. b) Az intenzív legeltetés hatására sok helyütt eltűnnek az eredeti, változatos fajkészletű gyeptársulások, és azokat egysíkú, jellegtelen asszociációk (például cickóros puszták) váltják fel. c) A sziki kocsordosokat sok helyen fenyegeti a cserjék intenzív terjedése, aminek következtében lassanként eltűnik az eredeti növénytársulás. d) Az intenzíven bolygatott sziki kocsordos élőhelyek fajkészlete idővel beszűkül és átalakul, különösen olyan helyeken, ahol erőteljesebben érvényesülnek a mezőgazdasági tevékenységek káros hatásai.

4

Lycaena dispar: A mélyebb fekvésű területek, lápok, vizenyős élőhelyek, holtmedrek feltöltődését, és/vagy kiszáradását egyaránt előidézhetik természetes folyamatok, valamint – legtöbbször csak közvetett formában érvényesülő - emberi tevékenységek. Utóbbi esetkörbe tartozik az a sok helyütt tapasztalható gyakorlat, melynek eredményeként a gazdálkodók – elsősorban anyagi megfontolások miatt – kifejezetten arra törekednek, hogy az érintett terület egészét vagy lehető legnagyobb részét művelés – kaszálás vagy legeltetés – alá vonják. A minél teljesebb hatásfokra törekvő kaszálási gyakorlat természetvédelmi szempontból káros hatásai egyebek mellett abban is megnyilvánulnak, hogy a lápréti fajok élőhelyéül szolgáló mocsaras, vizes gyepeknek már csak azokat a belső, mélyebb részeit nem kaszálják le, ahová – egyelőre – még géppel sem tudnak bejutni. A kaszálásnak ez a teljességre törekvő módja – amellett, hogy a lehető legszűkebb korlátok közé szorítja az ilyen biotópokban élő fajok életterét – azzal is együtt jár, hogy a gazdálkodók évről-évre egyre többet tudnak kezelés alá vonni a korábban még többé-kevésbé érintetlenül hagyott gyepek szegélyeiből. Ezek a részek aztán viszonylag hamar száradnak, és járulékos hatásként a csapadékvíz hordaléka, valamint a területen hagyott növényi maradványok lassanként ezeket a szegélyeket is töltik, majd a folyamat a következő évi kaszálásokkal kezdődik elölről, ekkor már viszont egyre kisebb kiterjedésű nedves, lápos, zsombékos gyepfoltok széléből vonva el újabb élőhely-sávokat. Hasonló folyamatokat idéz elő az intenzív legeltetés is, azzal a kitétellel, hogy az állatok által okozott taposási károk miatt a nedves gyepek, láprétek, mocsárrétek, és hasonló – egykor még kiváló fajkészletű, jó természetességű – vizes élőhelyek leromlásának, majd pusztulásának

üteme az ilyen esetekben még gyorsabb. A mélyebb fekvésű élőhelyek feltöltődés következtében való megszűnése, mint veszélyforrás, különösen jelentős az olyan holtmedrek esetében, melyeket több oldalról is mezőgazdasági céllal hasznosított területek vesznek körül (a vizsgált Natura 2000 területen számos ilyen biotóp található). Megjegyzendő, hogy a vizenyős, nedves területek feltöltődése nem csak az olyan gyepekre jelent veszélyt, ahol kutatásaink során L. dispar populációkat találtunk, hanem számos olyan biotóp vonatkozásában is, melyek a faj potenciális élőhelyei. Itt említem meg végül, hogy található a lepkefajnak olyan élőhelye a térségben, amelynek jelentősebb része már feltöltésre került törmelékekkel, illetve korábban kitermelt földdel (pl.: Midó-tag). J02.05.02

J02.05.03

9

Belvízviszonyok megváltoztatása

L

Állóvizek vízháztartá- L sának megváltoztatása

0,0515

0,095

9,8

Lycaena dispar: E tényező az alábbi okok miatt jelenthet veszélyt a faj állományaira: a) Mivel a nagy tűzlepke vizenyős, lápos, mocsaras biotópokban fordul elő (a vizsgált térségben számos olyan láprét, mocsárrét, illetve jó vízellátású üde gyep található, melyek a faj tényleges vagy potenciális élőhelyei), és ezek közvetlen környezetében sokhelyütt intenzív mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, ezért fennáll a reális veszélye annak, hogy e biotópok különböző káros hatások miatt (például azért, mert a környező területek talajának mozgatása, feltörése, illetőleg a gyepgazdálkodás jellege miatt a vizes élőhelyek környezetében felerősödik a talajvíz diffúziója) többet vagy gyorsabban veszítenek vízbázisukból, mint amennyit egyébként a természetes folyamatok indokolnának (pl.: Horgas-ér, Gáp-ér, Aprólaposok). E veszélyforrásra természetvédelmi szempontból fontos figyelmet fordítani, mert az élőhelyek kiszáradása a L. dispar állományainak fogyatkozását, illetve szélsőséges esetben kipusztulását is eredményezheti. A vízbázis csökkenése a faj élőhelyei közül különösen káros hatású a holtmedrek esetében. b) A L. dispar populációira hasonlóan jelentős veszélyt jelenthet ugyanakkor, ha a belvízviszonyok megváltoztatása meliorációs tevékenységek, lecsapolások, vízelvezető árkok létrehozása miatt a vízbázis olyan mértékű csökkenését eredményezi, amely ugyancsak az élőhelyek kiszáradásával fenyeget. c) Az itt tárgyalt veszélyforrás a fentebb jelzettekhez hasonlóan súlyos károkat idézhet elő a nagy tűzlepke állományaiban akkor, ha a belvízviszonyok megváltoztatása a felszíni vízfolyások mesterséges duzzasztásával következik be, melynek során az érintett élőhelyek időszakos vagy tartós vízborítás alá kerülnek. Noha a L. dispar hernyója olyan szövedéket készít, amely védelmet biztosít számára a víz ellen, tehát jól alkalmazkodott élőhelye természeti sajátosságaihoz, ám ez a védelem sem korlátlan, mert tartós vízborítás alatt idővel a hernyók, a peték, illetve a bábok túlnyomó része elpusztulhat.

0,5

Gortyna borelii: A belvízviszonyok megváltoztatása akkor jelent veszélyt a faj állományaira, ha mindez a sziki kocsordos gyepek vízzel való tartósabb elöntését eredményezi, mert ennek következtében elpusztulhatnak a G. borelii hernyói, illetve bábjai.

9,5

Lycaena dispar: A belvízviszonyok megváltoztatásával összefüggésben ismertetett veszélyfaktorok (mindenekelőtt az élőhelyek száradását előidéző vagy azt erősítő vízelvonás) nagyrészt e tényező kapcsán is érvényesek. Itt elsősorban az állóvizek (ide értve például az állandó vízű mocsarakat, jelenleg is felszíni vízkészlettel rendelkező egykori tómedreket, holtmedreket, illetve lefűződött csatornaszakaszokat) vízbázisának csökkentését szükséges kiemelni (például melioráció, vízelvezető árkok, illetve csatornák létrehozásának eredményeként, stb.), azzal a megjegyzéssel, hogy az állóvizek vízháztartására sokszor jelentősen negatív hatással vannak az ilyen élőhelyek közvetlen környezetében végzett, inten-

zív mezőgazdasági tevékenységek is. K01.03

Kiszáradás

M

0,045

4,5

Lycaena dispar: Az utóbbi legalább egy évtized során hazánk éghajlata némiképpen megváltozott: lassú, ám tendenciaszerű felmelegedés tapasztalható, ami helyenként – még egyes, rendkívül csapadékos évek átlagával együtt is - a vizes élőhelyek kiterjedésének mérsékelt ütemű, de jól érzékelhető csökkenését idézte elő. Ezt a folyamatot sajnos emberi tevékenységek hatásai is erősítik, hiszen például a gyepek teljes mértékű lekaszálása következtében jelentősen megnő a kipárolgás, a növényzet hiánya miatt pedig erősebben, illetve gyorsabban szárad a talaj, így a gazdálkodók idővel egyre nagyobb részeket tudnak rendszeresen lekaszálni az egykor még kellően nedves talajú, nehezen járható gyepekből. Ez a folyamat a nedves rétekhez kötődő lepkefajok élőhelyeinek fokozatos zsugorodását idézheti elő (különösen a nappali lepkék esetén).

M01.02

Aszály és csapadék- M mennyiség csökkenés

0,045

4,5

Lycaena dispar: Az utóbbi legalább 10-15 év során hazánk éghajlata némiképpen megváltozott: lassú, ám tendenciaszerű felmelegedés tapasztalható, melynek során a nyári csapadékmennyiség rendre jelentősen elmarad az optimális értékektől. Mindez helyenként – még egyes, csapadékosabb évek átlagával együtt is - a vizes élőhelyek kiterjedésének mérsékelt ütemű, de jól érzékelhető csökkenését idézte elő. Az aszály, illetve a csapadékmennyiség csökkenése sokhelyütt az élőhelyek kiszáradását eredményezi, ami rendkívül káros hatású a lepkefaj állományinak fennmaradása szempontjából, mert e folyamat: a) A L. dispar tápnövényeit jelentő sóskafélék (Rumex spp.) számának csökkenéséhez, továbbá ezen növények fejletlenségéhez vezethet, ami kedvezőtlenül befolyásolja a nőstény egyedek petézési lehetőségeit, illetőleg petézési hajlandóságát. b) Az imágók nektárforrásául szolgáló virágos növények arányának csökkenését eredményezheti, ezáltal romlanak az egyedek táplálkozási lehetőségei. c) Megszünteti a lepkék számára élettani szempontból fontos üde mikroklímát.

K01.05

Szikesedés

0,3

0,3

Gortyna borelii: Noha e veszélyfaktor hatásai a Natura 2000 terület határain belül egyelőre még nem számottevők, meg kell említeni, hogy a faj élőhelyéül szolgáló gyepeken néhol gyenge mértékű szikesedés tapasztalható (pl.: Hosszú-rét északi része, illetve az Angyalos-mellékcsatorna menti egyes területek). A közvélekedéssel (és a növény elnevezésével) szemben a sziki kocsord nem bírja jól a talaj sótartalmának növekedését (érzékeny például a klorid ionok koncentrációjának emelkedésére), ezért elszikesedő gyepekből a talaj sótartalmának függvényében lassanként visszaszorul vagy eltűnik, és ez természetesen a G. borelii populációk egyedszámának csökkenésével, illetve hosszabb távon a faj kipusztulásával is együtt járhat.

Kód

A területre kívülről Jelentő- Érintett ható veszélyeztető sége terület tényező neve nagysága (%)

Érintett terület nagysága (%)

Milyen jelölő élőhelyre vagy fajra és milyen módon gyakorol hatást?

Kód

Potenciális veszé- Jelentő- Érintett lyeztető tényező neve sége terület nagysága (%)

Érintett terület nagysága (%)

Milyen jelölő élőhelyre vagy fajra és milyen módon gyakorol hatást?

10

L

A07

biocid termékek, M hormonok, kemikáliák használata

75

75

1530*-as élőhely és különösen a 6250*-es élőhely, elsősorban rovar-közösségének károsodása. A Cirsium arvense ellen használt biocid anyagok a C. brachycephalum védett fajt is veszélyeztethetik. Mindazonáltal ilyen károsodást a felméréskor nem észleltünk.

K04.02

"Növényi élősködés L (parazitizmus)"

0,1

0,1

Gortyna borelii: Fontos megemlíteni, hogy a faj tápnövényének (Peucedanum officinale) is vannak élősködői. A gombák közül a Puccinia (rozsdagomba) fajokat kell kiemelni, melyek közül hazánkban a Puccinia phragmitis, és a Puccinia magnusiana fordulnak elő. A Puccinia phragmitis köztes-gazdái leginkább a Rumex fajok, a Puccinia magnusiana gombafajé pedig főként a Ranunculus nemzetséghez tartoznak. Ezek az élősködők az epidermisz felszakításával csökkentik annak asszimiláló felületét, és súlyos kárt tehetnek a növényben a légzés intenzitásának növelése, továbbá a tápanyagok elvonása révén. A Peucedanum officinale élősködői ezen kívül bizonyos Cuscuta (Aranka) -félék is. A Cuscuta ingaszerű mozgást (nutációt) végezve talál rá a gazdanövényre, majd növekedése során fokozatosan rácsavarodik, és szívókat fejleszt, melyeken keresztül elvonja a táplálékot a támadott növénytől, folyamatosan gyengítve, esetleg el is pusztítva azt. A vizsgált területen helyenként (igaz, nem nagy arányban) mindkét növényi parazita előfordul (pl.: Hosszú-rét; Angyalos-mellékcsatorna partja).

D01.01

ösvények, burkolatlan L utak, bicikliutak

2,83

5

1530*, 6250*: Esős időben a területen keresztül vezető burkolatlan utak sérülésekor a nehézgépek esetleg a környező védett területeken kerülik el a járhatatlan útszakaszt. Minden védett élőhelyet érint.

D01.01

Ösvények, burkolat- L lan utak, bicikliutak

1,75

3

Lycaena dispar: a) Gépi kaszálás során a mezőgazdasági járművek (bálaszállítók és traktorok) kerekei felsérthetik a lepkepopulációk élőhelyéül szolgáló gyepeket (különösen esős időszakokban jellemző a gépek által okozott mélyebb nyomvályúk, nyílt talajfelszínek kialakulása), ami sok helyütt elősegíti a tájidegen növényfajok, gyomok megtelepedését, ez pedig hosszabb távon a lepkék számára alkalmas növényzetű biotópok kierjedésének csökkenéséhez vezethet. b) A nehéz gépjárművek által a talajra kifejtett jelentős mértékű terhelés ugyanakkor erősen veszélyezteti a lepkék lárváinak, és/vagy bábjainak esetlegesen menedéket nyújtó hangyafészkek épségét is. c) Fentiek mellett a burkolatlan utakon közlekedő gépjárművek kerekei elpusztíthatják azokat a lárvákat, melyek a tápnövény felkutatása céljából a gyep egyes pontjai között éppen az adott útszakaszon haladnak keresztül.

0,5

Gortyna borelii: a) A kaszálás végrehajtása érdekében vagy egyéb céllal a sziki kocsordos biotópokra nehéz gépekkel történő behajtás a G. borelii állományaira azért jelent veszélyt, mert a járművek kerekei – különösen esős időszakokban – számottevő terhelést gyakorolnak az élőhelyek talajára, és ennek következtében károsítják a növényzet eredeti struktúráját (elősegítve ezzel a gyep felnyílását, és a tájidegen növényfajok, gyomok megtelepedését). b) A gépjárművek kerekei által a talajra kifejtett nyomás eltömítheti azokat a járatokat, melyeken keresztül a kikelő lepkék a szabadba jutnak (pl. Hosszú-rét). c) Fentiek mellett a burkolatlan utakon közlekedő gépjárművek kerekei elpusztíthatják azokat a lárvákat, melyek a tápnövény felkutatása céljából a gyep egyes pontjai között éppen az adott útszakaszon haladnak keresztül.

1

Gortyna borelii: Egyes sziki kocsordos gyepeket mezőgazdasági parcellák határolnak, melyeken időnként leégetik a tarlót. Amennyiben a tűz ezekről a területekről átterjed a lepkefaj élőhelyeire, úgy az égés a gyökérben lévő lárvák/bábok, illetőleg a növények között pihenő lepkék pusztulását okozhatja. A 2013. évi felmérés során ilyen tűzkárok nyomai néhol a kocsordos gyepekben is láthatók voltak (pl.

J01.01

11

Leégés

L

1

Hosszú-rét). A07

H01.05

12

Biocid termékek, L hormonok, kemikáliák használata

Diffúz felszíni víz- L szennyezés mezőgazdasági, vagy erdészeti tevékenység miatt

1

2,6

1

Lycaena dispar: E faj tényleges vagy potenciális élőhelyeinek nagy része mezőgazdasági területek közelében vagy azok mentén helyezkedik el. A szél a tápnövények leveleire juttathatja az intenzíven művelt parcellákon kiszórt növényvédő szereket, gyomirtókat, műtrágyákat, mindamellett ezek a vegyi anyagok vízben való oldódásuk esetén a gyökérzeten keresztül is bekerülhetnek a növények szervezetébe. E hatások akár külön-külön, akár együttesen a peték, a lárvák, illetőleg a bábok károsodását vagy pusztulását idézhetik elő. E veszélyforrás kapcsán fontos az alábbi szempontok figyelembe vétele: a) A L. dispar hernyói igen érzékenyek a tápnövényre rakódó porra és vegyszerekre, ezért az ilyen hatásoknak kitett leveleket már a szennyező anyagok viszonylag alacsonyabb koncentrációja esetén sem fogyasztják el. b) A vegyi anyagoknak a talajba, illetve a talajvízbe szivárgása károsodást, pusztulást idézhet elő a területen lévő hangyafészkekben, különös tekintettel a hangyák egyedeire, valamint az esetlegesen ott fejlődő hernyókra, és bábokra. Mindez részben a L. dispart is negatívan érintheti, mivel esetenként a nagy tűzlepke hernyói ugyancsak szimbiózisban élnek különböző hangyafélékkel (pl.: Myrmica rubra, Lasius niger). Megjegyzem ugyanakkor, hogy e veszélyforrás jelentősége a L. dispar esetében korlátozottabb, hiszen jelenlegi ismereteink szerint a faj kifejlődéséhez nem elengedhetetlen kritérium a lárva hangyagazdák által történő adoptálása (szemben például a Macuilinea fajokkal)."

1

Gortyna borelii: E faj tényleges vagy potenciális élőhelyeinek egy része a vizsgált Natura 2000 terület határain belül szintén mezőgazdasági területek közelében helyezkedik el. A szél a tápnövények leveleire juttathatja az intenzíven művelt parcellákon kiszórt növényvédő szereket, gyomirtókat, műtrágyákat, mindamellett ezek a vegyi anyagok vízben való oldódásuk esetén a gyökérzeten keresztül is bekerülhetnek a növények szervezetébe. E hatások akár külön-külön, akár együttesen a peték, a lárvák, illetőleg a bábok károsodását vagy pusztulását idézhetik elő. E veszélyforrás kapcsán fontos az alábbi szempontok figyelembe vétele: a) A G. borelii esetében ugyancsak megjegyzendő, hogy e faj hernyói is igen érzékenyek a tápnövényre rakódó porra és vegyszerekre, ezért az ilyen hatásoknak kitett leveleket, illetve hajtásokat már a szenynyező anyagok viszonylag alacsonyabb koncentrációja esetén sem fogyasztják el. b) A tápnövény gyökérzetén keresztül felszívódó szennyezett víz káros hatással lehet a G. borelii lárváira, illetve bábjaira, hiszen a gyökérben tartózkodó állatok közvetlenül érintkeznek az ott felhalmozódó nedvességgel, sőt, annak egy része a szervezetükbe is bekerülhet. Különösen jelentős veszélyforrás lehet ez akkor, ha a sziki kocsordos gyepeket gyomirtó szerekkel kezelik.

5

Lycaena dispar: A vizsgált Natura 2000 területen a nagy tűzlepke lápos, mocsaras, jó vízellátású, üde biotópokban fordul elő, mely területeken, illetve azok közvetlen közelében nyílt vizek (elsősorban csatornák, vagy helyenként felszíni vízállások, holtmedrek) hálózata húzódik. Mivel ezen élőhelyek sokhelyütt mezőgazdasági területek mellett vagy azok között találhatók, és valamilyen mértékben a felszíni vízbázisok is érintik az ilyen parcellákat, ezért a felszíni vizek szennyeződése veszélyforrást jelenthet a lepkefaj élőhelyeire, tápnövényeire, valamint az egyedek épségére nézve egyaránt (akár közvetlenül a mezőgazdasági járművekből kifolyt olajszármazékok, akár a gépek által szétszórt növényvédő szerek, gyomirtók, műtrágyák, illetve egyéb vegyszerek következtében). E veszélyforrás által érintett területek

lehetnek például a következők: a Korhány-ér menti gyepek; a Midó-tag; a Horgas-ér, az Apró-laposok, a Gáp-ér, a Vékony-éri-csatornát szegélyező gyepek; az Angyalos-mellékcsatorna menti élőhelyek, stb.

J02.04.01

13

Árvíz

L

2,35

0,2

Gortyna borelii: A vizsgált térségben a G. borelii egyik élőhelyét ugyancsak határolja felszíni vízfolyás (Angyalos-mellékcsatorna). Amennyiben a csatorna vízbázisába szennyeződés kerül, úgy magasabb vízállás, illetve esetleges elöntés során a káros anyagok beszivároghatnak a sziki kocsordos gyepek talajába, továbbá azon keresztül a növényekbe is. A tápnövény gyökérzetén keresztül felszívódó szenynyezett víz káros hatással lehet a G. borelii lárváira, és bábjaira, hiszen a gyökérben tartózkodó állatok közvetlenül érintkeznek az ott felhalmozódó nedvességgel, sőt, annak egy része a szervezetükbe is bekerülhet.

4

Lycaena dispar: Az érintett lepkepopulációk szempontjából e körbe sorolandók mindazon esetek, amikor - akár természetes, akár mesterséges eredetű okok miatt - az élőhelyek árvízzel vagy belvízzel kerülnek elárasztására. Mindez természetesen a Natura 2000 terület azon részein jelenthet komolyabb veszélyt, ahol állandó vagy időszakos vízfolyások húzódnak. A L. dispar hernyója jól alkalmazkodott tipikus élőhelyeinek természeti sajátosságaihoz: nyugalmi időszakát megelőzően olyan szövedéket készít, amelyben tartósabb vízállásokat is túlél. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a faj számára ez a megoldás sem nyújt korlátlan védelmet, hiszen a lárvák (de a peték vagy a bábok is) maximum 10-14 nap után elpusztulnak a vízben. A faj állományaira ilyen szempontból potenciális veszélyforrást főként a Korhány-ér jelenthet."

0,7

Gortyna borelii: Az élőhelyet érő vízelöntés nagy veszélyt jelent a fajra nézve, hiszen a lárvák tavasszal a tápnövény alacsonyabban elhelyezkedő levelein, később pedig a tápnövény gyökerében tartózkodnak. Átmeneti vízállást még képesek túlélni, ám a tartós (több hétig tartó) vízborítás már tömeges pusztulásukat okozza. A faj állományaira ilyen szempontból potenciális veszélyforrást főként az Angyalosicsatorna mellékága, valamint a Konyár-Esztár-Pocsaji-határcsatorna oldalága jelent (Hosszú-rét).

3. Kezelési feladatok meghatározása 3.1. Természetvédelmi célkitűzés, a terület rendeltetése Jelen terület elsősorban két közösségi jelentőségű élőhely, a közösségi szinten csupán nálunk és Románia keleti országrészében jelentős szikes élőhelyek (Pannon szikes gyepek), valamint a szintén kontinentális elterjedésű, ezért csak a Közösség keleti országaiban jelen lévő löszgyepek védelme céljából lett kijelölve. Szintén fontos a szerepe a Pannon bennszülött, sziki kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) természetközeli állapotban maradása (azaz genetikai diverzitásának és összefüggő áreájának fennmaradása) szempontjából. Ennek megfelelően az alább célkitűzések fogalmazhatók meg: a) a Pannon szikes gyepek aránya nem csökkenhet alkalmi beszántások miatt; b) a Pannon szikes gyepek magasabb térszínen lévő élőhely-típusaiban (Á-NÉR: F1a és F3) a megfelelő állat-létszámmal végzett legeltetést alakítunk ki; c) a Pannon szikes gyepek mélyebben fekvő élőhely-típusában (Á-NÉR: F2) a rendszeres kaszálást segítjük elő, azt a gyep fennmaradásához igazodva; d) a Pannon szikes gyepek cickórós élőhely-típusában (Á-NÉR: F1b) a további leromlást és jellegtelen gyeppé alakulást elkerüljük; e) a Síksági pannon löszgyepek élőhely további térvesztését elkerüljük; f) a területen tapasztalt környezetszennyezést (lásd H01.03 veszélyeztető tényező) megszüntetjük; g) a közösségi jelentőségű kisfészkű aszat jelentős (kb. 15 000 töves) állományát fenntartjuk.

3.2. Kezelési javaslatok A természetvédelmi szempontból javasolt kezelések egységesebb átláthatósága érdekében ún. kezelési egységeket (KE) állapítottunk meg, melyeket hasonló jellegű élőhelyfoltok alkotnak. A kezelési egységek lehatárolása nem követi az ingatlannyilvántartási határokat, mivel a valós és a tényleges területhasználat ettől jelentősen eltérhet. A kezelési egységek lefedik a teljes tervezési területet, tartalmaznak jelölő és nem jelölő élőhelytípusokat egyaránt. A kezelési egységeknél meghatározzuk azon intézkedéseket, melyek a jelölő élőhely és/vagy a faj megőrzése érdekében javaslunk, illetve az élőhelyfejlesztési, kutatás – monitorozási feladatokra, lehetőségekre is kitérünk. 3.2.1. Élőhelyek kezelése KE1 – Pannon szikes gyepek (1530*) alacsonyabb térszínen fekvő élőhely-típusai (Á-NÉR: F2, F4, F5) és azok származékai (Á-NÉR: F2×(F1a)m, F2×B2, F2×OA, F2×B6, F1a×F5m, F2×B2, F2×BA, F1a×F5m) Javasolt a megfelelő időben végzett, rendszeres kaszálás és a széna lehordása. Javasolt az alkalmatlan időben (pl. felázott talajon történő) taposás kerülése. KE2 – Pannon szikes gyepek (1530*) alacsonyabb térszínen fekvő élőhely-típusai (Á-NÉR: F1a, F1b, F3) és azok származékai (Á-NÉR: F1b×(F1a)m, F1a×OCm, F1a×F5×OCm, F1a×F5m×F3, F1a×F5m, F3×(F1a)m Javasolt a megfelelő állománynagyságú szarvasmarhával történő legeltetés.

14

KE3 – Alföldi viszonylatban természetközeli és gyomosodó löszgyepek, kökényes cserjés foltok (Á-NÉR: H5a, OC×H5am, H5a×OC) Javasolt a megfelelő állománynagyságú szarvasmarhával történő legeltetés. A Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen található Lycaena dispar állományok fenntartására, valamint az egyes élőhelyek kezelésére vonatkozó javaslataim a következők: 1.) A Korhány-ér mentén található biotópok esetében a következőkre hívom fel a figyelmet: a) Főként nyár derekán (július közepe és augusztus közepe között) sok helyütt (különösen például a 847781-215449 és a 846875-214790 pontok közötti szakaszon) tarra kaszálják a csatorna minkét oldalát, holott a viszonylag jó vízhozamú folyás partjai kiválóan alkalmasak lennének a faj fenntartására. Amennyiben nem egyszerre kaszálnák le mindkét part növényzetét, vagy meg lehetne oldani, hogy évente csak az egyik partot kaszálják, illetve ha ez a beavatkozás mozaikosan történne, úgy a faj egyedszáma jelentősen növelhetővé válna ezeken az élőhelyeken. Az említett szakaszokon javasolom ezért az ér partjainak váltakozó, 2 éves ciklusokban történő kaszálását, valamint mindkét oldalon legalább 5-5 méter kiterjedésű gyepsáv megtartását. Hasonló elvek érvényesítését javasolom a meder belső rézsűinek kezelése során is. b) A csatorna mentén található magas füves rétek nagy részét (különösen azokat, ahová a gépek feltehetően könnyebben bejutnak) ugyancsak tarra kaszálják, az érintetlenül maradt sávok aránya pedig sok esetben nem tesz eleget a legalább 10%-os meghagyási előírásnak sem (ezek a gyepfoltok gyakran mindössze 1-2 méter szélesek). A L. dispar populációk fenntartása szempontjából fontos lenne nagyobb kiterjedésű sávok megtartása, ezért javasolom, hogy a kaszálás során meghagyandó gyepfoltok szélessége a csatorna irányában mindenütt érje el legalább a 15 métert, különösen a legjobb vízellátású, nedves, mélyebben fekvő térrészeken, és ezek közül is prioritásként kezelve a nektárforrást jelentő virágokban bővelkedő helyeket. Jelenleg a csatorna menti területek legalább 70%a rendszeresen kaszált, ennek arányát indokolt csökkenteni. 2.) Noha a Horgas-ér (844420-216874) a Natura 2000 terület legnagyobb L. dispar élőhelye, talán éppen e terület veszélyeztetettsége a legmagasabb, mivel csaknem minden oldalról intenzíven művelt parcellák határolják, a mezőgazdasági tevékenységek minden lehetséges negatív hatásaival együtt (például: gépjármű-forgalom, kaszálás, taposás, a talaj- és a vízbázis szennyeződésének veszélye, a gyep fizikai károsítása, stb.). A felmérés idején a holtmeder északi szélén volt tapasztalható a legjelentősebb károsítás, itt a nehéz gépek közlekedése miatt a magas-sásos gyep széléből egy kb. 5x50 méteres sáv tönkrement (pl.: 844550-217287). 3.) A Horgas-ér kapcsán felsorolt veszélyeztető tényezők érvényesülnek a Gáp-ér esetében is, azzal a kiegészítéssel, hogy annak délnyugati része felől a legeltetés ugyancsak potenciális veszélyfaktor lehet a L. dispar populációira nézve. Fontos ezért, hogy a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai mindkét területen meghatározott időközönként, célzott terepbejárások során ellenőrizzék a veszélyeztető tényezők érvényesülését, továbbá az élőhelyek természeti állapotának, vízbázisának és a gyepek integritásának fenntartását. Javasolom mindkét holtmeder peremén a kaszálás jelenlegi intenzitásának mérséklését mozaikos, vagy pedig 2 éves ciklusú kaszálások előírásával, továbbá a Gáp-ér környékén a legeltetés mérséklését is minden olyan területen, ahol ez a biotóp növényzetének jelentősebb mértékű károsodását idézi elő (akár a vegetáció lerágása, akár a talaj taposása következményeként). Fentieken kívül a kezelési módszerek tervezése során javasolom továbbá a faj-

15

védelmi intézkedések körében ismertetett mindazon eljárások figyelembe vételét, melyek bármilyen módon is hozzájárulhatnak az érintett élőhely természeti állapotának javításához. 4.) A Madaras-hát északkeleti végében lévő élőhelyfolton (844810-218772) a növényzet degradációjának jeleit tapasztaltam. A mélyebb fekvésű magas sásos részen kívül a gyepet a L. dispar rajzási időszakáig mindenütt tarra kaszálták, továbbá a területet mezőgazdasági területek veszik körül, így ennek következtében az élőhely veszélyeztetettsége is nagyobb, a mintavétel idején a biotóp déli részén például kb. 30 méter hosszan a gyepre vezető út mentén felszántották a talajt. Javasolom ezen az élőhelyen a kaszálás intenzitásának mérséklését, a lekaszált részek méretének csökkentését, a gyep állapotának javítását, továbbá a zsombékos rész déli és keleti szélein a jelenlegihez képest további 5-10 méternyi vegetációs sáv meghagyását, melyet elegendő mozaikosan, vagy pedig kétévente kaszálni. Fentieken kívül a kezelési módszerek tervezése során javasolom továbbá a fajvédelmi intézkedések körében ismertetett mindazon eljárások figyelembe vételét, melyek bármilyen módon is hozzájárulhatnak az érintett élőhely természeti állapotának javításához. 5.) A Midó-tag déli részén lévő élőhelyet (843984-216129) több káros hatás is éri: északról és nyugat felől mezőgazdasági művelés, míg a terület keleti és déli oldalán a gyep egészét érintő, teljes mértékű kaszálás jellemző. A mintavétel idején a meghagyott magas sásos gyepbe is belekaszáltak géppel, két sávban, kb. 5-5 méter szélességben. Az élőhely déli szegélyében némi ipari törmelék, valamint degradálódó növényzet volt tapasztalható. A törmelék jelenléte összefüggésben állhat azzal is, hogy nem messze innen munkagépek dolgoztak (feltehetően tájrehabilitációs – talán egy korábbi sittlerakó megszüntetésére irányuló – céllal). Mindezek miatt az itteni vegetáció erősen zavart, veszélyeztetettsége jelentős mértékű. Javasolom az élőhely környékén a jelenlegi szegélyekhez képest legalább további 5-10 méter széles gyep érintetlenül hagyását, és a biotóp mozaikos, vagy pedig kétévente történő kaszálásának engedélyezését, a fajvédelmi intézkedések körében részletezett elvek, és módszerek foganatosítása mellett. Az üde rétek kiterjedésének bővítése, valamint a javasolt kezelési módszerek nem csak a lepkék számára nyújtana nagyobb életteret, de valamennyire a fent felsorolt káros tevékenységek hatásait is mérsékelhetné. A kezelési módszerek tervezése során javasolom a fajvédelmi intézkedések körében ismertetett mindazon eljárások figyelembe vételét, melyek bármilyen módon is hozzájárulhatnak az érintett élőhely természeti állapotának javításához. 6.) A L. dispar rajzási időszakában az Apró-laposokon lévő élőhelyet (843984-217353) északi, keleti, és déli oldalról egyaránt tarra kaszált területek szegélyezték, illetve a gyepre vezető út mentén kb. 20 méter hosszan a talaj is nagymértékben sérült. Noha a művelés alól mentesült magas sásos részek még így is alkalmasnak bizonyultak a lepkefaj fenntartására, ám ez a biotóp véleményem szerint erősebb populációt is képes lenne eltartani, amennyiben a kaszálás alá vont területek mértékét csökkentenék. Ezen kívül a biotóp környezetében égésnyomok voltak láthatók, amire különös figyelmet kell fordítani, mert szárazabb időszakban a növényzet leégése (például nyár végén vagy ősszel) a lepkepopuláció (peték, lárvák, illetve bábok) egy részének megsemmisülését eredményezheti. Ügyelni kell továbbá arra is, hogy a szomszédos gazdaságok tevékenysége során ne kerülhessenek káros anyagok a talajvízbe. Javasolom az élőhely környékén a jelenlegi szegélyekhez képest legalább további 5-10 méter széles gyep érintetlenül hagyását, és a biotóp mozaikos, vagy pedig kétévente történő kaszálásának engedélyezését, a fajvédelmi intézkedések körében részletezett elvek, és módszerek foganatosítása mellett. A Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen található Gortyna borelii állományok fenntartására, valamint az egyes élőhelyek kezelésére vonatkozó javaslataim a következők: 16

1.) A Hosszú-rét északi részén égésnyomokat észleltem a sziki kocsordos élőhelyen (850075219441). Gondot kell fordítani arra, hogy sem ezeken a gyepeken, sem azok környékén ne lehessen tüzet gyújtani (például tarlóégetés céljából), vagy pedig a tűzgyújtást csak megfelelően ellenőrzött körülmények között szabad engedélyezni, mert a tűz elpusztíthatja a hernyókat, illetve a bábokat. 2.) A területen vizsgált sziki kocsordos gyepeket helyenként kaszálják (pl.: 850134-219117). Noha ennek mértéke egyelőre nem számottevő, ám a kaszálás tervezése és végrehajtása során figyelemmel kell lenni a fajvédelmi intézkedések körében hangsúlyozott elvekre, és módszerekre. 3.) Javasolom annak biztosítását, hogy a Hosszú-rét déli részén a legeltetés kiterjedése északi irányban ne lépje túl a 850379-217913 koordinátákkal meghatározott pontot, mert az ettől északabbra történő legeltetés a növényzet lerágása, illetve a taposás következtében már veszélyeztetné az itt található sziki kocsord és Gortyna borelii állományokat (valamint a területen ugyancsak előforduló Lycaena dispar élőhelyét is). 4.) A Hosszú-rét hozzávetőlegesen százezres nagyságrendű Peucedanum officinale állományát keleti és déli irányból szegélyező erdőfoltok kezelése során gondot kell fordítani arra, hogy az erdészeti tevékenységek ne károsítsák a környező gyepeket (például a gépjárművek közlekedése, illetve a vágástéri hulladék szétszórása vagy helyben történő elégetése eredményeként). 3.2.2. Élőhelyrekonstrukció és élőhelyfejlesztés 3.2.3. Fajvédelmi intézkedések A kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) védelme érdekében megfogalmazott fajvédelmi intézkedések: mivel a fajnak megfelelő állománya van jelen, a jelenlegi kezelés megfelelő, így külön intézkedésekre nincs szükség; a jelenlegi kezelési mód fenntartása megfelelő a faj szempontjából. A) LYCAENA DISPAR I. A faj védelmét célzó természetvédelmi beavatkozások megtervezése során a következő ökológiai információkat szükséges figyelembe venni: A Lycaena dispar-nak hazánkban évente jellemzően két nemzedéke fejlődik ki (egy késő tavaszi/kora nyári, valamint egy nyári), de melegebb, és jó vízellátottságú területeken kora őszi generáció is létrejöhet. A lepkék csak napfényben aktívak, borús időben fűszálakon, összecsukott szárnyakkal üldögélnek, egyébként főleg a déli órákban táplálkoznak. A hímek területtartók, magas fűszálak végén ülve figyelik környezetüket, és elűzik a területükre behatoló rovarokat (viselkedésük különösen fajtársaikkal szemben erőszakos). A hímek röpte gyors, míg a nőstények lomhább mozgásúak, és a hímeknél általában alacsonyabban repülnek. A párzást rövid, de intenzív nászrepülés előzi meg, melynek végén a hím remegő szárnyakkal táncolja körül nőstényét. Az imágók peterakáshoz olyan növényeket keresnek, melyek a víz általi elöntések vagy más zavaró hatások után hamar megújulnak. A nőstény egyesével rakja le petéit, ám sokszor visszatér ugyanarra a levélre, ezért gyakran két-három pete is található egymás mellett. Hazánkban a faj fő tápnövényei különféle nedvességkedvelő lórom fajok (Rumex spp.), elsősorban a fodros lórom (R. crispus), a réti lórom (R. obstusifolius), és a tavi lórom (R. hydrolapathum). A petéből kikelő hernyó a tűzlepkefélékre (Lycaenidae) jellemző módon a levelek fonákjának felületén járatokat rág. Első vagy második vedlését követően összesodorja a levelet, és a annak belső felületén vízhatlan 17

szövedékkel borított kis gubót sző. Ebben telelnek a második (vagy esetenként a harmadik) nemzedék példányai, valamint ebben vészelik át a téli, és a tavaszi áradásokat is. A lárvák tavasszal a friss levelek fonákján táplálkoznak, és igen jellegzetes rágásnyomot hagynak, aminek eredményeként a levél lyukacsos állagúvá válik. A kifejlett hernyó testének különböző részeit váladékképző pórusok borítják, ezért a hernyókat sokszor hangyák őrzik, és összegyűjtik a lárvák mirigyei által kiválasztott, magas cukortartalmú cseppeket. A bábozódás a talajszinten vagy ahhoz közel, elpusztult növényi törmelékek között történik, a bábot finom szálacska rögzíti a száraz növényhez. Noha a Lycaena dispar populációi érzékenyen reagálnak a káros környezeti hatásokra, a lepkék nem igényelnek különleges élőhelyi körülményeket, viszonylak tág tűrésűek, ennek megfelelően tehát az állományok hosszú távú megőrzésére irányuló törekvések már a faj fenntartásához szükséges legalapvetőbb kritériumok biztosítása mellett is sikeresek lehetnek. II. A Lycaena dispar élőhelyeinek természeti állapotát, valamint populációinak épségét és fennmaradását fenyegető veszélyforrások a következők:             

A faj tényleges vagy potenciális élőhelyeinek nem megfelelő időpontokban, illetve helytelen módon/hatókörrel történő kaszálása, különös tekintettel a tenyészidőszakokra (ide értve a virágokban bővelkedő, legüdébb gyepeket érő kaszálást is); A gyepek degradációja, invazív növényfajok, gyomok terjedése a faj élőhelyén; A csatornák és egyéb vízfolyások növényzetének helytelen kezelése; Az élőhelyek tartós elöntése árvíz vagy belvíz által; Szukcessziós folyamatok következtében a nektárforrásul szolgáló virágos növények menynyiségének erőteljes csökkenése a faj élőhelyein; Az élőhelyek kiszáradása természetes tényezők (pl.: aszály) vagy mesterséges okok következtében (pl.: a talaj vízbázisának csökkentése lecsapolással, vízelvezető árkok, valamint víztározók létesítésével, illetve fenntartásával, stb.); A rétek talajának fizikai terhelése (pl.: nehéz gépek által) vagy a talaj, illetve a gyep felnyílását, valamint a vegetáció károsítását eredményező egyéb tevékenységek; A mélyebb fekvésű nedves élőhelyek (láprétek, holtmedrek, egykori tómedrek, vizenyős gyepek) feltöltődése természetes folyamatok vagy emberi tevékenységek következtében; A faj tényleges vagy potenciális élőhelyein a gyepek méretének csökkenése, illetve a biotópok záródása nád, cserjék, továbbá egyéb fás szárú vegetáció terjeszkedése következtében; A mezőgazdasági tevékenységekkel együtt járó káros hatások (pl.: vegyszerek szóródása a faj biotópjaira és tápnövényeire, a nedves rétek talajvizébe szivárgó káros anyagok, stb.); A faj élőhelyét érintő felszíni vízbázisok szennyeződése; Az élőhelyek intenzív - túlzott mértékű és/vagy időtartamú - legeltetése, valamint ezzel öszszefüggésben az állatok által a gyep szerkezetében és vegetációjában okozott taposási károk; Az egyedek elpusztulása közúti gépjárműforgalom következtében.

III. A faj fenntartása érdekében megvalósuló természetvédelmi célú intézkedések végrehajtása során javasolom a következő élőhely-kezelési szempontok érvényre juttatását: 1.) A faj fenntartása szempontjából igen jelentős tényező egyrészt a kaszálás ésszerű idejének, intenzitásának, és hatókörének helyes megválasztása. Egyes vélemények szerint a Lycaena dispar állományainak fennmaradását kifejezetten a kaszálás segíti elő (például az élőhely teljes lekaszálása 18

évente legalább 2-3 alkalommal). Véleményem szerint azonban ez szakmai szempontból megalapozatlan, hibás álláspont, és valószínűleg abból az erősen általánosító jellegű – ezáltal félrevezető feltevésből ered, miszerint a rétek fás szárú vegetációjának (elsősorban cserjéinek) a kívánatosnál nagyobb mértékű terjedése ezzel a módszerrel küszöbölhető ki a leghatékonyabban, és „ha a rét megmarad, akkor az a lepkének is jó”. Természetesen fontos lehet a tisztító kezelések elvégzése, de csak azokban a biotópokban, ahol ennek ténylegesen van értelme. A faj élőhelyeit érintő, és populációinak egyedszámát negatívan befolyásoló hatások köre közel sem szűkíthető le egyetlen tényezőre, miként a számos különböző veszélyforrás kiküszöbölése is komplex megközelítést igényel. Figyelembe kell venni egyrészt, hogy a Lycaena dispar alföldi élőhelyeinek nagy részén a gyepek záródása nem valós vagy pedig nem elsődleges probléma, másrészt pedig az ésszerűtlenül végrehajtott kaszálás súlyos károkat tud okozni a populációkban, sőt, az intenzív kaszálás egy állomány teljes megsemmisülését eredményezheti. Ezeken az alföldi gyepeken évente jellemzően egyszer vagy kétszer (néhol többször) végeznek kaszálást, mégpedig időjárási körülményekhez képest május közepén/második felében vagy június elején, valamint július közepén - augusztus elején (továbbá helyenként ősszel is). A május végétől június közepéig tartó intervallum éppen az első nemzedék nőstényeinek petézési időszaka. Ha a területet ekkor éri kaszálás, úgy a lepkék petézési lehetőségei erősen beszűkülnek, hiszen a biotóp növényzetének időleges elvonása miatt csak nagyon nehezen, vagy szélsőséges esetben egyáltalán nem találnak tápnövényt, a faj számára optimális, közvetlen napfénynek legalább részben kitett, fejlett levelű növényeket pedig bizonyosan nem, vagy pedig csak igen korlátozott menynyiségben (kutatások igazolják egyébként, hogy a nőstény egyedek petézési hajlandósága, és a lerakott peték száma szoros arányban áll a tápnövény fejlettségével, leveleinek méretével, illetőleg hosszával). A május végétől június közepéig tartó időszakban végrehajtott kaszálás tehát vagy a nőstények petézését gátolja meg, vagy pedig a már lerakott petéket (esetleg frissen kelt lárvákat) pusztíthatja el (valamint a bálázás révén elvonhatja azokat az élőhelyről). Fenti okok miatt hasonlóképpen problémásnak tartom az augusztus közepe és szeptember eleje között végrehajtott kaszálást, különösen akkor, ha az a rétek teljes területét érinti. Fontos továbbá, hogy a kaszálás káros hatásait nem lehet csupán a tápnövények mennyiségének lecsökkenésére, valamint az állatok esetleges elpusztítására leszűkíteni, hiszen ennek a beavatkozásnak legalább annyira jelentős etológiai aspektusai is vannak, melyek a lepkék alapvető élőhelyi szükségleteihez kapcsolódnak. Az imágók ugyanis a magasabb füvekkel borított réteken szeretnek mozogni, ahol a növények közé - leginkább a magasabb fűszálak végére – ülnek. E viselkedésük egyrészt szoros összefüggésben áll az ilyen gyepek üdébb mikroklímájával, melyre – mint optimális környezeti feltételre - a lepkéknek alapvető szükségük van, másrészt nagyon lényeges az állatok területőrző viselkedése miatt, mivel így tudják megfelelő magasságból figyelni területüket, és annak védelme érdekében üldözőbe venni fajtársaikat (egyes szakirodalmi utalásokkal ellentétben ez a genetikailag rögzült minta a második nemzedék imágóinál is jól megfigyelhető!). A kaszálás viszont – különösen, ha azt a fent ismertetett időszakokban hajtják végre - megfosztja a lepkéket ezektől a biológiai feltételektől, az eredeti élőhely töredékére szorítva vissza az egyedeket, miközben a beavatkozás sok helyütt a nektárforrást jelentő virágok mennyiségének jelentős visszaesésével is együtt jár. A növényzet hiánya ezen kívül számottevően megnöveli a kipárolgást, ami a talaj erőteljesebb száradását eredményezi, és hosszabb távon a vizes élőhely méretének csökkenéséhez vezethet. Összegezve tehát, a rossz ütemben, illetve túlzott intenzitással végzett kaszálás a következő negatív hatásokkal jár a Lycaena dispar populációira nézve: 19



jelentősen csökkenti a tápnövények (Rumex fajok) mennyiségét, és ezáltal a nőstény lepkék petézési lehetőségeit;  megszünteti az imágók genetikailag rögzült területőrző viselkedése szempontjából nagyon fontos magas füvű élőhelyi struktúrát;  a virágos növények levágása erősen korlátozza az egyedek táplálkozási igényeinek kielégítését;  elpusztítja a lárvák vagy a peték egy részét;  hátrányosan befolyásolja a lepkék számára optimális mikroklímát, és egyes élőhelyek száradását idézi elő. A felsorolt hatások még erőteljesebben jelentkeznek akkor, ha a kaszálást géppel végzik. Fentiekre tekintettel a Lycaena dispar élőhelyeit érintő kaszálások tervezése, illetve megvalósítása során javasolom az alábbi elvek és szempontok betartását: a) Amennyiben van rá mód, úgy a megfelelő természetességű, nyílt gyepeket az élőhely természeti állapotától, illetőleg a gazdálkodási keretektől függően elegendő évente vagy kétévente egyszer lekaszálni, azzal a kitétellel, hogy a terület legalább 15-25%-a maradjon érintetlenül. A meghagyni kívánt részek kijelölése során javasolt a legjobb természetességű, legüdébb, Rumex fajokban, és virágos növényekben leggazdagabb gyepfoltok előnyben részesítése. A kaszálás végrehajtásának legoptimálisabb időszakai:  április1. - május 1.  június 25. - július 10.  szeptember 15. - október 15. b) Minden szempontból megfelelő megoldást jelent, ha az erre alkalmas kiterjedésű rétek területe 23 részre kerül felosztásra, és azokat ennek megfelelő ütemben, mozaikosan vagy sávosan, 2-3 éves forgóban kaszálják. Ebben az esetben mindegyik kijelölt gyep „pihen” 2-3 évet. A munka elvégzésének lehetséges időpontjaira a fenti javaslatok megfelelően irányadók. c) A sávos vagy mozaikos kaszálás akkor is elfogadható eljárást jelent, ha a teljes terület lekaszálására egy éven belül kerül sor. Ez esetben a kaszálásokat két vagy három ütemben, a javasolt időszakok betartása mellett javasolt végrehajtani. d) A gyep záródása esetén (pl.: cserjésedés) egyelő ritkítást szükséges végrehajtani a fásszárú vegetációban, lehetőleg kézi módszerrel. Ilyen esetekben fontos, hogy a gyepen ne maradjon semmilyen vágástéri hulladék, tehát a képződött faanyagot, gallyakat, háncstörmeléket teljes egészében el kell szállítani a területről. e) Intenzív, illetve többszöri kaszálás azokon a területrészeken támogatható (sőt, esetenként kifejezetten javasolt), ahol a gyep diverzitását özönnövények, gyomok veszélyeztetik. f) A kaszálást lehetőleg kézi módszerrel kell végrehajtani. g) Gépi területkezelés során különösen javasolt a magasabb vágólapú (optimális esetben legalább 810 cm vágási magasságot elérő) kaszálás előírása, amely a következő előnyökkel jár:  nem közvetlenül a tőnél nyírja el a növényeket, így azok gyorsabban regenerálódnak;  hamarabb helyreáll az imágók számára optimális, magas füvű élőhelyi struktúra;  jóval kisebb pusztítást okoz a lepkepopulációban, hiszen a földfelszínre potyogó lárvákat, illetve a peték egy részét biztosan nem darálja le, továbbá így jó esély van arra is, hogy az állatok a levágott fű bálázása során nem kerülnek elszállításra az élőhelyről. Ez a módszer javasolt akkor is, ha a kaszálásra a vegetációs időszak végén kerül sor, mivel a Lycaena dispar hernyó alakban vonul telelni, mégpedig jellemzően a növények tövéhez vagy ala20

csonyabb leveleihez rögzített szövedékben, így a magas vágólapú gépi kaszálás jó eséllyel nem idézi elő a faj egyedeinek tömeges pusztulását. h) A kaszálást lehetőség szerint tiltani kell a peterakás időszakában, azaz május közepétől/végétől június közepéig, továbbá augusztus közepétől szeptember elejéig. 2.) A Lycaena dispar állományaira nézve fokozott veszélyt jelenthet a legeltetés. A legeltetés természetvédelmi szempontból helyes és kívánatos végrehajtásával összefüggő javaslataim a következők: a) Amennyiben van rá mód – például állami tulajdonú, az illetékes nemzeti park igazgatóság kezelésében lévő területek esetében -, úgy biztosítani kell azt, hogy a L. dispar élőhelyein egyáltalán ne folyjék legeltetés, valamint az élőhely-kezelési módszerek körében a kaszálás, illetőleg a fásszárú vegetáció eltávolítására alkalmazott egyelő tisztítási módszerek ne legyenek legeltetéssel helyettesítve. b) A lepkefaj élőhelyén a petézési időszakokban (május közepétől/végétől június közepéig, valamint augusztus közepétől szeptember elejéig) akkor is mellőzni kell az állatok legeltetését (végső megoldásként a legjobb természetességű gyepek legalább 10-20%-án), ha egyébként a terület legeltetése más időintervallumban nem tiltható meg. c) Ha az élőhely legeltetésének megtiltása, illetve számottevő mértékű korlátozása a helyi gazdálkodás szerkezete miatt vagy egyéb okból nem jelent alternatívát, úgy ilyen esetekben az érintett gyepeket leginkább kímélő módszerek bevezetése nyújthat megoldást (ld. lentebb), azzal a kitétellel, hogy a fent említett petézési időszakokban a lehető legalacsonyabbra kell szorítani a legeltetés intenzitását. Gyakorlati tapasztalatok alapján a gyepek természeti minőségének megőrzését is figyelembe vevő legeltetés esetén a 0,2 - 0,3 számosállat/HA arány tekinthető optimálisnak. d) A L. dispar élőhelyeit nagy körültekintés mellett, mérsékelten, rövid ideig, és lehetőleg kisszámú állománnyal szabad legeltetni. Az optimális természeti állapotok fenntartása, illetve a növényzet teljes felélésének megakadályozása érdekében - a biotóp aktuális természeti minőségéhez, és a helyi viszonyokhoz igazodó ütemezéssel - az állatokat csak korlátozott időintervallumban szabad ugyanazon a területen hagyni, különben a túlzott mértékű rágás, valamint taposás tönkreteszi az élőhelyet, rontja a talaj minőségét, a gyep struktúráját, és diverzitását, továbbá csökkenti a tápnövény mennyiségét. e) A lepkefaj élőhelyein elsősorban a mérsékelt szarvasmarha-legeltetést tartom támogathatónak, különösen, mivel ezek az állatok:  kevésbé szaporák (ezáltal viszonylag kisebb taposási károkat okoznak);  az elfogyasztani kívánt növények között bizonyos mértékig szelektálnak;  közlekedési útvonalaik szűkebbek, tehát kevésbé rontják a talaj minőségét, állapotát. Ezzel szemben javasolom a birkalegeltetés lehetőség szerinti tiltását vagy minél nagyobb arányú korlátozását, mert a birkák:   

nem szelektálnak, „fűnyíró-elv” szerűen gyakorlatilag a teljes vegetációt tarra rágják; táplálkozásuk üteme igen gyors; meglehetősen szaporák, illetve szorosan egymás mellett, nyájban haladnak, ennél fogva nagyobb területen terhelik egyszerre a talajt, tehát az általuk kifejtett, talajrombolásban és taposásban megnyilvánuló természeti károk is súlyosabbak.

f) A lepkefaj élőhelyéül szolgáló gyepeket kímélő legeltetési módszerek körében javasolom az alábbiak alkalmazását:

21



Pányvás legeltetés: gyakorlatilag bármely haszonállat esetében, kisebb állományra alkalmazható módszer, melynek lényege, hogy az állatokat egy-egy karóhoz erősített láncokra kötik. E megoldás előnye, hogy jól szabályozhatóvá teszi a legelés hatókörét, valamint a karók megfelelő időközönként történő áthelyezésével a vegetáció lerágásának intenzitása is kontroll alatt tartható.



Láb alóli legeltetés: nagyobb állományok esetében az egyik legjobb módszernek tartom, mert ennek során a pásztorok folyamatosan hajtják a csordát a még nem legelt területek felé, így az is pontosan meghatározható, hogy az állatok mennyi ideig tartózkodhatnak a gyep egy adott részén, ennél fogva pedig elkerülhetővé válik a vegetáció teljes mértékű lerágása, valamint korlátozottabb a talajfelszín taposásával okozott károk mértéke is. Láb alóli legeltetés alkalmazása esetén azt tartom optimális megoldásnak, ha a lepkefaj fentebb meghatározott, érzékeny fejlődési stádiumaiban az élőhelyen hektáronként legfeljebb 10 szarvasmarha maximum 5-8 alkalommal történő áthajtása valósul meg.



Szakaszos legeltetés: ilyen esetben a legelő méretéhez igazodó számú szakaszok kerülnek előzetesen kijelölésre. A módszer előnye, hogy a szakaszokon belüli adagolás villanykarámmal történik, így jól tervezhető, valamint az igénybe vett területrészek pontosan lehatárolhatók.



Sávos legeltetés: e módszer alkalmazása nagyobb fűtermés, jelentősebb vegetáció rendelkezésre állásakor javasolható, mert ilyen esetekben a szakaszos legeltetés jelentősebb mértékű taposási károkat idézne elő.



Szakaszváltós legeltetés: az eljárás lényege, hogy a rendelkezésre álló területet villanykarámmal két gyepre osztják, és az egyik részen legeltetést, míg a másik részen kaszálást végeznek. E módszer alkalmazása azért lehet különösen előnyös az érintett lepkepopulációk szempontjából, mert egyaránt lehatárolhatóvá teszi azokat az értékesebb biotópokat, ahol a fajvédelmi javaslatok körében ismertetett elvek szerint végrehajtandó kaszálással végezhető a területkezelés, valamint a lepkék fejlődése szempontjából azokat a kevésbé értékes gyepfoltokat is, ahol a legeltetés nem eredményez számottevő kártételt.

g) Az élőhelyek teljes területén hosszabb ideig (például több hétig/hónapig) tartó legeltetése kerülendő. Ha a legeltetés azonos időszakban a biotóp egészét érintené, úgy a gyep kiterjedésének legalább 10-20%-át érintetlenül kell tartani. A meghagyni kívánt részek kijelölése során javasolt a legjobb természetességű, legnagyobb tőszámú tápnövény-állományok előnyben részesítése. A kiválasztott gyepek védelme villanykarámokkal történő elkerítés útján megfelelően biztosítható. h) Intenzív, illetve tartós legeltetés engedélyezését azokon területrészeken javasolom, ahol a gyep diverzitását özönnövények, gyomok, valamint a fásszárú vegetáció (cserjék) terjedése veszélyezteti. i) Amennyiben a gyep talaja vizes – például tartósan csapadékos időszakokban, továbbá közvetlenül árvíz vagy belvíz levonulását követően –, úgy a lepkefaj élőhelyein indokolt a legeltetés minél jelentősebb mértékű korlátozása vagy lehetőség szerinti megtiltása. j) Nagyon fontos továbbá az előírt korlátozások, és területhasználati módszerek folyamatos ellenőrzése, betartatása. 3.) Amennyiben lehetséges, úgy a Lycaena dispar élőhelyeit óvni kell a tartós belvíztől, illetve az árvízi elöntéstől, mert az hosszabb idő (2-3 hét) alatt az állatok pusztulását okozhatja. Éppen ezért, ha van olyan csatorna a térségben, amely ezeket a vizeket el tudja vezeti, akkor azt igénybe kell venni a talajfelszín mielőbbi mentesítése céljából. 22

4.) Hasonlóképpen kerülni kell a talajvíz jelentősebb mértékű elvezetését is, mert a talaj kiszáradása az érintett gyepek méretének csökkenéséhez vagy akár a biotópok teljes megszűnéséhez is vezethet. Erre tekintettel a lepkefaj élőhelyein, és azok környezetében melioráció végrehajtását, vízelvezető árkok létesítését, illetve bármilyen egyéb, vízelvonással járó műveletet csak gondos körültekintés mellett, korlátozottan szabad végrehajtani. A kiszáradással fenyegetett területek (például egykori láprétek, holtmedrek, mélyebb fekvésű medencék, stb.) vízbázisának növelése helyes, és támogatható, de ügyelni kell arra, hogy a rajzást megelőzően, valamint azt követően ne maradhasson az élőhely talaján jelentős kiterjedésű, tartós vízborítás. 5.) Fokozottan ügyelni kell arra, hogy a faj élőhelyeit semmilyen körülmények között ne lehessen felszántani, mert az a lepkepopuláció teljes, és végleges megsemmisülését okozza. 6.) A Lycaena dispar élőhelyein tilos bármilyen vegyszer (például gyomirtó) használata. Ezen kívül a faj élőhelyeinek közvetlen környezetében ugyancsak indokolt korlátozni a vegyszerek alkalmazását. A terület vízbázisával bármilyen kapcsolatban lévő felszíni vizek szennyeződése esetén minden lehetséges módon (például zsilipek lezárásával, torlaszok emelésével) meg kell akadályozni, hogy a szennyezés elérje a lepkék biotópjait. Ez a szempont irányadó árvizek esetén is. 7.) A lepkefaj élőhelyére gépjárművel történő behajtást, illetve közlekedést a lehető legminimálisabbra szükséges csökkenteni, vagy lehetőség esetén meg kell tiltani. B) GORTYNA BORELII I. A faj védelmét célzó természetvédelmi beavatkozások megtervezése során a következő ökológiai információkat szükséges figyelembe venni: A Gortyna borelii kizárólagos tápnövénye Magyarországon a sziki kocsord (Peucedanum officinale), és mivel ez a növény viszonylag sokféle biotópban megél, ezért a nagy szikibagolylepke hazai élőhelyei is igen változatosak: megtalálható szikes gyepekben és legelőkön, pusztai erdők tisztásain (elsősorban tölgyesekben, de időnként nyarasokban vagy néhol akác-újulatokban is), töltéseken, valamint sziklagyepekben egyaránt. Natura 2000 jelölő-élőhelyeinek besorolása: pannon szikes sztyeppék és mocsarak (1530). Itt esetleg szóba jöhetnek még a meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) (6210), illetve az Euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (91I0). ÁNÉR szerinti besorolása: kocsordos-őszirózsás sziki magaskórósok, rétsztyepek (F3), illetve kivételként a nyílt, gyepekkel mozaikos sziki tölgyesek (M3), a félszáraz irtásrétek, száraz magaskórósok és erdőssztyeprétek (H4), valamint a cickórós puszták (F1b). A faj egynemzedékes, fő rajzási ideje szeptember utolsó/október első hetére tehető, de melegebb években hamarabb is megjelenhet (ismertek július végi, augusztus eleji adatok), míg hűvös nyarakat követően akár még november elején is látható. Az imágók szürkülettől egészen hajnalig aktívak, a mesterséges fényre érzékenyek, azonban 10 Co fok alatt (amikor a nedvesség már erősebben kicsapódik a szárnyukon) alig mozognak. A nőstény jellemzően nem a tápnövényre, hanem annak környékén fűfélék szárába petézik 25-45 cm magasságban. Ehhez jórészt elszáradt növényi részeket választ, mely stratégia jobban szolgálja az állatok túlélési esélyeit az élősködőkkel, a tél viszontagságaival, valamint a tavasszal gyakran magas vízállással szemben. A szárhüvelyeket potroha végén lévő erős, karomszerű tojócsövével nyitja szét, s petéit - melyek száma jellemzően 50-300 db, bár egyes adatok szerint akár az ezret is elérheti - rövid időn belül megszilárduló rózsaszín anyaggal vonja be. A lárvák április közepe és május eleje között kelnek ki, testük kezdetben sötét-lilás vagy szürkés, 23

fejük rozsdabarna, színük később minden vedlés után egyre világosabbá válik. Először a tápnövény hajtásainak levélkezdeményeit fogyasztják, majd harmadik vedlésük után a gyökérzet irányába fúrják magukat. Járatukból kikotorják a megrágott növényi részeket és ürüléküket, mely a tápnövény szárának alján idővel fehér/sárgásfehér színű, jól felismerhető, morzsalékos állagú kúpot alkot. Táplálék hiányában vagy a gyökér elhalása esetén a földfelszínre másznak, hogy új tápnövényt keressenek. Az ötödik vedlés után még hozzávetőlegesen két hónap telik el a bábozódásig, ami rendszerint augusztus közepe és vége között történik, de esetenként akár szeptember közepéig is elhúzódhat. A bábok elhelyezkedése változó: néha a földfelszín közelében, a hernyó járatának legfelső részén, máskor a gyökér belsejében nagyjából 25-30 cm mélyen, vagy esetleg annak külső részében találhatók. Egy gyökérzetben több hernyó is kifejlődhet. Érdemes végül néhány szót szólni a Gortyna borelii alfaji helyzetéről, mert ezzel kapcsolatban a „szakértők” nagy része mind a mai napig téves álláspontot képvisel. Azért fontos ebben a kérdésben tisztán látni, mert ezek az „információk” időnként a természetvédelmi szervekhez, hatóságokhoz is eljutnak, és könnyen tévutakra vezetnek. Nem egyszer hallottam már például bizonyos élőhelyek kezelése vagy védetté nyilvánítása kapcsán felhozott érvként, indokként, hogy az ssp. lunata igazi „magyar” alfaj, amely csak hazánkban él... A fajt eredetileg M. B. Borkhausen írta le 1792-ben (noha illusztrációt nem közölt, ám a szöveget olvasva – különösen a csapfoltra vonatkozó megjegyzések alapján - a faj egyértelműen beazonosítható) Noctua leucographa néven, mely utóbb törlésre került, mivel ez a fajnév az 1775ben leírt Noctua (ma Cerastis) leucographát illette. A G. borelii leírójának ezért A. Pierret-t tekintjük, aki erről szóló dolgozatát „Egy Gortyna nembe tartozó új faj leírása – Gortyna borelii” címmel írta meg 1837-ben. C. F. Freyer egy évvel később, 1838-ban Noctua lunata néven maga is leírta a fajt G. F. Treitschke gyűjteményének példányai alapján, akihez valószínűleg ifjabb Kindermann Alberttől kerültek ezek a lepkék (a G. boreliit 1834-ben Kindermann mutatta ki elsőként a Kárpát-medencében - Herkulesfürdő környékéről -, sőt, a faj hernyóját is ő fedezte fel). Noha idővel egyértelművé vált, hogy a Gortyna borelii, és a Noctua lunata nevek egyazon fajt takarják, a szakirodalomban ez utóbbi elnevezés mégis megmaradt „Gortyna borelii lunata (Freyer,1838)”-ként, azzal a máig is széles körben elterjedt, ám tudományos (taxonómiai) szempontból mégis erősen aggályos vélekedéssel, hogy a Gortyna borelii borelii, mint törzsalak, kizárólag a Párizsi-medencében él, míg az összes többi európai és ázsiai élőhelyen – így Magyarországon is – a Gortyna borelii lunata honos. Az alfaji elkülönítés indokoltságát legtöbben azzal magyarázzák, hogy a Párizsi-medence populációi erősen elszigeteltek, ám figyelembe kell venni, hogy ez egyrészt messze nem a faj legnyugatibb előfordulása (sőt, Franciaország egyéb részein is élnek hasonlóan zárt állományok), másrészt küllemében az egyik legváltozékonyabb európai bagolylepke-faj. A helytálló revízióhoz olyan komplex vizsgálatok kellenének, melyeket – különösen európai léptékben - még nem végeztek el. Mivel tehát egyelőre még semmilyen konkrét tudományos bizonyíték nem szól amellett, hogy az ssp. lunata alfaji besorolás megalapozott lenne, ezért álláspontom szerint a faj helyes megnevezése minden kétséget kizáróan: Gortyna borelii (Pierret,1837). II. A Gortyna borelii élőhelyeinek természeti állapotát, valamint populációinak épségét és fennmaradását fenyegető veszélyforrások a következők:   

Tarlóégetés esetén tűz átterjedése a faj élőhelyére a környező mezőgazdasági területekről; Helytelen kaszálási módszerek alkalmazása, a kaszálás intenzitásának és hatókörének túlzott mértéke (különösen ide értve az élőhely egészét azonos időben érintő kaszálást); Gépjárművek közlekedése által az élőhelyek talaján okozott károk (különösen ide értve a hernyójáratok eltömítését, valamint a gyepek növényzetének károsítását); 24

  

       

A talaj, illetve a gyep felnyílását, valamint a vegetáció károsodását eredményező egyéb tevékenységek a faj élőhelyein; A sziki kocsordos gyepek intenzív - túlzott mértékű és/vagy időtartamú - legeltetése, valamint ezzel összefüggésben az állatok által a gyep szerkezetében és vegetációjában taposással okozott károk; A Peucedanum officinale termőhelyén természetvédelmi szempontból helytelenül végrehajtott, a növények sérülését vagy a kocsordos gyepek tönkretételét eredményező erdészeti beavatkozások, illetőleg vágástéri hulladék, ágak, gallyak, háncs, és forgács maradványok szétszórása a talajfelszínen; Az élőhelyek tartós elöntése árvíz vagy belvíz által; A Peucedanum officinale élősködői (Puccinia, Cuscuta spp.) által a növényállományokban okozott károk; A sziki kocsordos gyepek talajának elszikesedése; A Peucedanum officinale termőhelyek méretének csökkenése, illetve a biotópok záródása nád, cserjék, továbbá egyéb fás szárú vegetáció terjeszkedése következtében; A mezőgazdasági tevékenységekkel együtt járó káros hatások (pl.: vegyszerek szóródása a faj biotópjaira és tápnövényeire, a talaj vízbázisának szennyeződése, stb.); Az eredeti növényzeti struktúra romlását, illetve a talaj károsodását előidéző folyamatok következtében a sziki kocsordos gyepek degradációja, invazív növényfajok, gyomok terjedése a faj élőhelyén; A Gortyna borelii élőhelyének felszántása; Egyes biotópok esetében a gyep szakszerűtlen kezelése (elsősorban a helytelenül végzett kaszálások) következtében a fűfélék fajkészletének erőteljes csökkenése, és ezzel párhuzamosan a sziki kocsord tőszámának, illetve borítási arányának jelentős (legalább 70%-os mértéket meghaladó) emelkedése.

III. A faj fenntartása érdekében megvalósuló természetvédelmi célú intézkedések végrehajtása során javasolom a következő élőhely-kezelési szempontok érvényre juttatását: 1.) A sziki kocsordos gyepeket nem kell mindenáron kezelés alá vonni. Számos olyan, viszonylag eredeti állapotot őrző Peucedanum officinale állomány ismert, melyek természeti képe külön kezelés nélkül is állandó marad. Ha tehát a lepkefaj élőhelyének állapota stabil, akkor a természetvédelmi célú beavatkozásokat is a lehető legminimálisabbra szükséges korlátozni. 2.) Ha az élőhely önmagában nem képes fenntartani a kívánt természeti állapotot, akkor az egyensúly megőrzése érdekében indokolt lehet a természetvédelmi célú beavatkozás. Ennek egyik lehetséges módja a kaszálás. A kaszálás tervezése és kivitelezése során be kell tartani a következőket: a) A sziki kocsordos gyepen kaszálásra csak különösen indokolt esetben kerüljön sor. b) Tilos a teljes élőhely egyszerre történő lekaszálása. c) Kerülni kell a nehéz gépekkel, illetve a gépi szártépővel való kaszálást. d) Tekintettel arra, hogy a nőstény lepkék füvek hüvelyébe petéznek, ezért a gyep egészének tavaszi/kora nyári kaszálása, és a széna összegyűjtése a fiatal hernyók pusztulását, míg az élőhely késő őszi kaszálása a peték megsemmisítését eredményezheti. Mivel továbbá a nőstény példányok leginkább 25-45 cm magasságú – azaz kellően vastag, és erős szárú - füveket választanak a peterakáshoz, ezért a nyár derekán/végén végrehajtott kaszálás sem támogatható akkor, ha a 25

növényzet legalább a rajzási időszak kezdetéig (időjárási körülményektől függően szeptember végéig/október elejéig) nem nő meg ilyen magasságúra. e) Fontos a mértékletesség betartása, mert a kaszálás egyrészt negatív hatással lehet a tápnövény gyökerének állapotára, hiszen a levelek, illetve a szár levágása miatt egy időre elmarad a fotoszintézis, emiatt pedig csökkenhet a gyökérzet tápanyag-tartalma, valamint ellenálló-képessége, másrészt pedig közvetett módon a faj lárvája és bábja számára optimális mikroklímát is megváltoztathatja (növénytakaró hiányában intenzívebb a kipárolgás, a közvetlen napfénynek kitett talaj gyorsabban szárad, és ez kedvezőtlen a hernyók táplálkozása, valamint a bábok nedvesen tartása szempontjából). f) Ha a kaszálás természetvédelmi okok miatt szükséges, vagy a gazdálkodási viszonyok miatt egyébként nem mellőzhető, úgy hatékony és célravezető eljárást jelenthet a mozaikos, illetve a sávos kaszálás alkalmazása. Többéves ciklusú tervezés lehetősége esetén az a megoldás tekinthető optimálisnak, ha a kaszálás minden évben legfeljebb a terület 1/3-át érinti, 3 éves rotáció mellett (vagy az élőhely természeti állapotához képest esetleg 1/4-ét, 4 éves periódusokban), mert így minden területrész "pihen" néhány évet, mindamellett ez elegendő lehet a cserjék esetleges terjedésének megakadályozására is. Amennyiben pedig nincs mód többéves ciklusú kezelés bevezetésére, úgy a mozaikos, illetőleg a sávos kaszálás egy éven belül is végrehajtható. Ekkor az élőhely kiterjedésétől, és vegetációjának struktúrájától függően a terület 2-4 részre osztását javasolom akként, hogy az egyes kijelölt részek kaszálása hozzávetőlegesen egyenletes időközönként történjen. g) Amennyiben a kaszálás nem végezhető el kézi erővel, úgy gépi területkezelés esetén célszerű a magasabb vágólapú (optimálisan legalább 5 cm vágási magasságot elérő) kaszálás alkalmazása, mert a gyep így gyorsabban regenerálódik. h) Intenzív, illetve többszöri kaszálás azokon a területrészeken támogatható, ahol a gyep diverzitását özönnövények, gyomok veszélyeztetik. i) Sávos kaszálás esetén javasolom, hogy az érintetlenül hagyott növényzet kiterjedése érje el a legalább 5 méteres szélességet. j) A sziki kocsordos gyepek fenntartásával – többnyire kaszálásával - összefüggő nehézségek gyökere legtöbbször abban keresendő, hogy súlyos ellentmondás feszül a természetvédelmi célú kezelési szempontok, illetve a területalapú támogatási rendszer működtetésének jelenlegi gyakorlata között, mely ellentmondás a Peucedanum officinale termőhelyek, valamint a Gortyna borelii élőhelyek optimális körülmények között való megőrzése érekében mielőbbi, és megnyugtató rendezést igényel. A gazdálkodók ugyanis sokszor érzik úgy, hogy lehetetlen feladatot várnak el tőlük: ha a Gortyna borelii élőhelyét teljes mértékben lekaszálják, azt az illetékes nemzeti park igazgatóság szakemberei kérik számon, ha pedig csak részben kaszálják le, akkor attól tartanak, hogy nem vagy nem egészében kapják meg a nekik járó anyagi támogatást. Az MVH ellenőrei sajnos sok esetben nem érvényesítenek természetvédelmi szempontokat, és azt tartják ideális eljárásnak, ha a gazdálkodók a gyepek teljes területét lekaszálják. Ismertek olyan esetek, amikor az MVH ellenőrei még a parcellánkénti 5-10%-os kaszálatlan sávok meghagyását is kifogásolták, annak ellenére, hogy mindez betartandó előírás. Ezért aztán a gazdálkodók igyekeznek biztosra menni, és végül anyagi érdekeiket előtérbe helyezve, a természetvédelmi szempontokat pedig figyelmen kívül hagyva inkább a gyepek egészét lekaszálják. Az élőhely-kezelési javaslatok kidolgozásának és végrehajtásának meggyőződésem szerint a fenti ellentmondások feloldása is szerves részét kell, hogy képezze. k) Felméréseim során általános gyakorlatként tapasztaltam, hogy a gazdálkodók az általuk kezelt 26

területek kaszálatlanul hagyásának mértékére vonatkozó 10%-os előírást jellemzően a leggyengébb minőségű gyepek javára teljesítik, például tipikusan a degradált növényzetű szegélytéri sávokat hagyják érintetlenül, melyek természeti (és anyagi) értéke egyébként is csekélyebb. Erre tekintettel javasolom annak előírását, hogy a kötelező hagyás-sávokat jó természeti állapotú részekből kelljen kialakítani. l) A sziki kocsordos biotópok kaszálását – különösen a Gortyna borelii élőhelyein - évente kizárólag a következő időszakban javasolom engedélyezni: július 1. - augusztus 20. 3.) Ha a sziki kocsordos élőhely nád, cserjék vagy egyes fafajták terjeszkedése következtében záródik, illetve a gyep mérete ilyen okból csökken, akkor a területet meg kell tisztítani a fásszárú vegetációtól. Az egyelő ritkításokat, továbbá a nád eltávolítását lehetőleg kézi erővel, és szelektív módon szükséges végrehajtani. Hasonlóképpen kell eljárni akkor, ha a biotóp növényzetének eredeti struktúráját és fajkészletét özönnövények vagy gyomok terjedése veszélyezteti. 4.) Lehetőleg minimálisra kell csökkenteni a sziki kocsordos élőhelyekre gépjárművel történő behajtást, mert ez nem csak a gyepek épségét veszélyezteti, de a kerekek által kifejtett jelentős mértékű fizikai terhelés egyrészt elpusztíthatja a talaj felszínén vagy a tápnövényen tartózkodó lárvákat (megjegyzem, bár ez a veszély elsősorban április eleje és július közepe között fokozott mértékű, de egészen szeptember elejéig/közepéig fennáll), másrészt pedig eltömítheti azokat a járatokat, melyeken keresztül a kikelő lepkék a szabadba jutnak. 5.) Tiltani kell a sziki kocsordosok talajának felnyílását, illetve a gyepek struktúrájának sérülését eredményező bármely tevékenységet, különösen az élőhely felszántását. 6.) A sziki kocsord és a nagy szikibagoly-lepke élőhelyén, valamint annak legalább 50-80 méteres körzetében meg kell tiltani a tűzgyújtást (különösen a tarlóégetést). 7.) Lehetőség szerint meg kell akadályozni a sziki kocsordos gyepeket érintő építkezéseket (pl. erdészeti létesítmények, épületek, kerítések, műutak, feltáró utak, autóutak/autópályák, stb.). 8.) Tiltani szükséges minden olyan beavatkozást, amely a faj élőhelyének szélsőséges kiszárításával (pl.: csatornázás, lecsapolás), vagy vízzel való nagymértékű elárasztásával (pl.: halastó, itató, dagonyázó, víztározó, stb.) jár. 9.) Meg kell akadályozni a sziki kocsord termőhelyek bármilyen célú vegyszerezését (különösen a műtrágyák, gyomirtó szerek, rovarölő anyagok alkalmazását). 10.) A Gortyna borelii állományaira nézve fokozott veszélyt jelenthet a legeltetés. A legeltetés természetvédelmi szempontból helyes és kívánatos végrehajtásával összefüggő javaslataim a következők: a) A lepkefaj populációinak fenntartása szempontjából azt tartom a legoptimálisabb megoldásnak, ha a sziki kocsordos gyepek egyáltalán nincsenek legeltetve. Ha tehát van rá mód – például állami tulajdonú, az illetékes nemzeti park igazgatóság kezelésében lévő területek esetében -, úgy biztosítani kell, hogy a Gortyna borelii élőhelyein ne folyjék legeltetés, valamint az élőhely-kezelési módszerek körében a kaszálás, illetőleg a fásszárú vegetáció eltávolítására alkalmazott egyelő tisztítási módszerek ne legyenek legeltetéssel helyettesítve. b) A lepkefaj élőhelyén a szeptember 20. - július 1. közötti időintervallumban akkor is mellőzni kell az állatok legeltetését (végső megoldásként a sziki kocsordos gyep legalább 20%-án), ha egyébként a terület legeltetése más időszakokban nem tiltható meg. c) Ha az élőhely legeltetésének megtiltása, illetve számottevő mértékű korlátozása a helyi gazdálkodás szerkezete miatt vagy egyéb okból nem jelent alternatívát, úgy ilyen esetekben az 27

érintett gyepeket leginkább kímélő módszerek bevezetése nyújthat megoldást (ld. lentebb), azzal a kitétellel, hogy szeptember 20-a és a következő év július 1-je között a lehető legalacsonyabbra kell szorítani a legeltetés intenzitását. A sziki kocsordos gyepek természeti minőségének megőrzését is figyelembe vevő legeltetés esetén a 0,1 számosállat/HA arányt tartom elfogadhatónak. d) A Gortyna borelii élőhelyeit csak nagy körültekintés mellett, mérsékelten, rövid ideig, és lehetőleg kisszámú állománnyal szabad legeltetni. Az optimális természeti állapotok fenntartása, illetve a növényzet teljes felélésének megakadályozása érdekében - a biotóp aktuális természeti minőségéhez, és a helyi viszonyokhoz igazodó ütemezéssel - az állatokat csak korlátozott időintervallumban szabad ugyanazon a területen hagyni, különben a túlzott mértékű rágás, valamint taposás tönkreteszi az élőhelyet, azaz rontja a talaj minőségét, a gyep struktúráját és diverzitását, valamint kritikus szintűre csökkentheti a lepkefaj petézése szempontjából fontos fűfélék arányát. e) A Gortyna borelii élőhelyein kizárólag a mérsékelt szarvasmarha-legeltetést tartom elfogadhatónak, különösen, mivel ezek az állatok:  kevésbé szaporák (ezáltal viszonylag kisebb taposási károkat okoznak);  az elfogyasztani kívánt növények között bizonyos mértékig szelektálnak;  közlekedési útvonalaik szűkebbek, tehát kevésbé rontják a talaj minőségét, állapotát. Ezzel szemben javasolom más haszonállatok (például: ló, juh, sertés, bivaly), és különösen a birkák legeltetésének lehetőség szerinti tiltását vagy minél nagyobb arányú korlátozását, mert a birkák:   

nem szelektálnak, „fűnyíró-elv” szerűen gyakorlatilag a teljes vegetációt tarra rágják; táplálkozásuk üteme igen gyors; meglehetősen szaporák, illetve szorosan egymás mellett, nyájban haladnak, ennél fogva nagyobb területen terhelik egyszerre a talajt, tehát az általuk kifejtett, talajrombolásban és taposásban megnyilvánuló természeti károk is súlyosabbak.

f) Ha a sziki kocsordos parcellák legeltetése nem kerülhető el, úgy a lepkefaj élőhelyéül szolgáló gyepeket kímélő legeltetési módszerek körében javasolom az alábbiak alkalmazását: 

Pányvás legeltetés: gyakorlatilag bármely haszonállat esetében, kisebb állományra alkalmazható módszer, melynek lényege, hogy az állatokat egy-egy karóhoz erősített láncokra kötik. E megoldás előnye, hogy jól szabályozhatóvá teszi a legelés hatókörét, valamint a karók megfelelő időközönként történő áthelyezésével a vegetáció lerágásának intenzitása is kontroll alatt tartható.



Láb alóli legeltetés: nagyobb állományok esetében az egyik legjobb módszernek tartom, mert ennek során a pásztorok folyamatosan hajtják a csordát a még nem legelt területek felé, így az is pontosan meghatározható, hogy az állatok mennyi ideig tartózkodhatnak a gyep egy adott részén, ennél fogva pedig elkerülhetővé válik a vegetáció teljes mértékű lerágása, valamint korlátozottabb a talajfelszín taposásával okozott károk mértéke is. Láb alóli legeltetés alkalmazása esetén azt tartom optimális megoldásnak, ha a lepkefaj fentebb meghatározott, érzékeny fejlődési stádiumaiban az élőhelyen hektáronként legfeljebb 8-10 szarvasmarha maximum 5-6 alkalommal történő áthajtása valósul meg.



Szakaszos legeltetés: ilyen esetben a legelő méretéhez igazodó számú szakaszok kerülnek előzetesen kijelölésre. A módszer előnye, hogy a szakaszokon belüli adagolás villanykarámmal történik, így jól tervezhető, valamint az igénybe vett területrészek pontosan lehatárolhatók.



Sávos legeltetés: e módszer alkalmazása nagyobb fűtermés, jelentősebb vegetáció rendelkezésre állásakor javasolható, mert ilyen esetekben a szakaszos legeltetés jelentősebb 28

mértékű taposási károkat idézne elő. 

Szakaszváltós legeltetés: az eljárás lényege, hogy a rendelkezésre álló területet villanykarámmal két gyepre osztják, és az egyik részen legeltetést, míg a másik részen kaszálást végeznek. E módszer alkalmazása azért lehet különösen előnyös az érintett lepkepopulációk szempontjából, mert egyaránt lehatárolhatóvá teszi azokat az értékesebb biotópokat, ahol a fajvédelmi javaslatok körében ismertetett elvek szerint végrehajtandó kaszálással végezhető a területkezelés, valamint a lepkék fejlődése szempontjából azokat a kevésbé értékes gyepfoltokat is, ahol a legeltetés nem eredményez számottevő kártételt.

g) Az élőhelyek teljes területén hosszabb ideig (például több hétig/hónapig) tartó legeltetése kerülendő. Ha a legeltetés azonos időszakban a biotóp egészét érintené, úgy a gyep kiterjedésének legalább 15-30%-át érintetlenül kell tartani. A meghagyni kívánt részek kijelölése során a legjobb természetességű gyepek közül javasolom azoknak a preferálását, melyekben a Peucedanum officinale állomány vegetációs borításának aránya a többi növényfajhoz viszonyítva eléri a 20%-ot, de nem haladja meg az 50%-ot. A kiválasztott gyepek védelme villanykarámokkal történő elkerítés útján megfelelően biztosítható. h) Intenzív, illetve tartós legeltetés engedélyezését azokon területrészeken javasolom, ahol a gyep diverzitását özönnövények, gyomok, valamint a fásszárú vegetáció (cserjék) terjedése veszélyezteti. i) Amennyiben a gyep talaja vizes – például tartósan csapadékos időszakokban, továbbá közvetlenül árvíz vagy belvíz levonulását követően –, úgy a lepkefaj élőhelyein indokolt a legeltetés minél jelentősebb mértékű korlátozása vagy lehetőség szerinti megtiltása. j) Nagyon fontos továbbá az előírt korlátozások, és területhasználati módszerek folyamatos ellenőrzése, betartatása. 11.) A Gortyna borelii erdős területeken lévő biotópjaiban kerülni kell a sziki kocsordos gyepek épségét veszélyeztető erdészeti beavatkozásokat, így különösen: a) a tarvágást, illetve a talaj megbontásával járó kezelési módszereket (ilyenek például a tuskózással, teljes talaj-előkészítéssel járó műveletek); b) A vágástéri hulladék szétszórását vagy elégetését a Peucedanum officinale termőhelyein, illetve azok közvetlen környezetében; c) A takarmány szórásával végzett vadetetést; d) Az erdőssztyepp-foltok eredeti vegetációs jellegét és természeti minőségét lerontó tájidegen fafajok telepítését; e) A sziki kocsordos gyepek monokultúrákkal való felváltását. 12.) A helytelen kaszálási módszerek alkalmazása számottevő romlást, csökkenést idézhet elő a gyepek fajkészletében. Ennek eredményeként a Peucedanum officinale néhol abszolút domináns növényfajjá is válhat, ahol a tövek borítási aránya az érintett biotópban eléri vagy meghaladja a 8090%-ot. A Gortyna borelii esetében viszont a tápnövény túlzott mértékű elszaporodása egy bizonyos szinten túl már nem segíti elő a populáció erősödését, sőt – például a fűfélék visszaszorulása miatt – egyenesen káros hatású a lepkefaj egyedszáma szempontjából. A természetvédelmi célú kezelések végrehajtása során fontos ezért az ilyen jellemzőkkel rendelkező sziki kocsordos területek eredeti diverzitásának, változatosságának, mozaikos jellegének visszaállítása. Terület-rehabilitációs célból, pusztán kiegészítő jelleggel megfontolható egy vagy több olyan sziki kocsord állomány kijelölése, melyekből a képződő magtermés évenként meghatározott részének 29

rendszeres összegyűjtésével, és másutt történő terítésével elő lehetne segíteni az egyelőre még rossz minőségű, gyepesítés alatt álló parcellákon a növény újbóli megtelepedését, a megfogyatkozott állományok pótlását, s így a nagy szikibagoly-lepke potenciális élőhelyei területének, illetve ezek számának növelését. 13.) Tájékoztató programok segítségével jobban meg kell ismertetni a gazdálkodókkal a nagy szikibagoly-lepkét, valamint a sziki kocsordot, és ennek során szükséges felhívni arra a figyelmet, hogy nem csak a lepkefaj, de annak tápnövénye is védett, melynek károsítása vagy elpusztítása a terület státuszától függetlenül jogellenes. Az ürge (Spermophilus citellus) védelme érdekében megfogalmazott fajvédelmi intézkedések: A területen ürge előfordulást nem sikerült igazolni, nagy valószínűséggel a nem megfelelő kezelés hatására eltűnt innen a faj. Az alacsonyabb fekvésű, időszakosan víz hatás alatt álló területeken feltehetően csak nagyon száraz periódusokban, vagy egyáltalán nem jelenhetett meg az ürge, így ezeken a térrészeken nem érdemes a megtelepedését erőltetni. Elsődleges feladat az élőhely helyreállítása, mely a jelenleginél lényegesen intenzívebb legeltetést jelent (lehetőség szerint birkával is), elsősorban a magasabb térszínekre koncentrálva. A jelenlegi kaszálási gyakorlat ürge számára nem megfelelő élőhelyet teremt, mivel a növényzet magassága a kaszálás idejére túl hosszú az ürgék számára. Az élőhely ürge számára alkalmassá tétele után érdemes megvizsgálni a néhány km-re lévő Derecske-Konyári gyepek tépei részterülete ürgeállományából való spontán visszatelepülés elősegítésének lehetőségét. A spontán áttelepüléshez ökológiai folyosó kialakítása szükséges. Másik lehetőség a körültekintően megtervezett áttelepítés, mely a spontán visszatelepülés szükségszerű kiváltója lehet. 3.2.4. Kutatás, monitorozás A kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) tekintetében tudásunk naprakész, a vonatkozó szakirodalom leírásai jól használhatók a területünkön. A jelölő növényfaj esetében szinte semmit nem tudunk a faj biológiájáról, autökológiai viszonyairól, genetikai rokonságáról. Fontos lenne tudnunk, mennyire érzékeny a mezőgazdaságban használt gyomirtószerekre, hiszen rokona, a Cirsium arvense sokfelé fontos mezőgazdasági gyom, amit biocidekkel is próbálnak visszaszorítani. Ezek pedig fontos potenciális veszélyforrást jelentenek a jelölő fajra. További probléma, hogy nem ismerjük, vajon fenyegeti-e a közelében előforduló rokonok (C. arvense, C. vulgare) felől introgresszió (hibridizáción keresztüli genetikai beolvadás) veszélye. Így a természetben esetleg képződő hibridek vizsgálatára is szükség lenne. A) LYCAENA DISPAR A faj kutatottsága a Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen eddig teljesen marginális volt, a faj előfordulását illetően korábban nem került sor célzott kutatásra, mindössze 1-2 szórványadat volt ismert, melyeket a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai rögzítettek. Indokolt ezért a faj ismertté vált állományainak további vizsgálata, mind a populációk egyedszámát, mind azok területi eloszlását illetően, valamint a többi olyan, potenciális élőhely felmérése, melyeken még nem észleltük a fajt (például: 850522-218696, 849986-216938). Javasolom, hogy a monitorozás minimálisan 3, optimálisan pedig 5 éves időintervallumot öleljen fel, különös tekintettel arra, hogy a populációk igen érzékenyen reagálnak az egyes évek időjárására, ezért pontosabb értékekhez és elemzésekhez több év tendenciáit együttesen szükséges ismerni. A kutatásokat mind az első, mind pedig a második nemzedéken javasolt elvégezni.

30

Itt jegyzem meg, hogy a hazai természetvédelem szakemberei, döntéshozói a Lycaena dispar kutatása során újabban számos alkalommal érvényesítik azt a nézetet, miszerint a faj második nemzedéke nem alkalmas monitorozásra, illetőleg populációbecslésre. Mindezt a második nemzedék imágóinak eleve kódolt – tehát külső körülményektől független - kóborlási viselkedésével magyarázzák. Úgy vélem azonban, e vélekedés – amellett, hogy semmilyen megalapozott vizsgálat nem támasztja alá – elhibázott, és minden tekintetben téves. Szakmai meggyőződésem és eddigi kutatási tapasztalatim szerint ugyanis a lepkékben nincs ilyen genetikailag rögzült tulajdonság. Mindez már csak a józan logikának is ellentmondana, és számos problémát felvet:  A természet miért „kényszerítené” arra az egyedeket, hogy hagyják el élőhelyüket, ha ott egyébként az ökológiai igényeik kielégítéséhez szükséges valamennyi feltétel biztosított?  Ha a kóborlás genetikai alapú, és ennél fogva a faj valamennyi egyedét orientálja, akkor az első nemzedék példányaiból vajon miért, és hogyan hiányozhat ez a viselkedési minta?  Rögzült viselkedés esetén a második nemzedék valamennyi példányának el kellene hagynia azt az élőhelyet, ahol kikelt, hiszen a genetikai kód erre „utasítaná” a lepkéket. De akkor a következő év májusában hogyan jön létre ugyanabban a biotópban újabb állomány, ráadásul ugyanolyan egyedszámú populáció, mint amilyen az előző évben volt?  Kizárólag a második (vagy harmadik) nemzedék példányaira érvényes, és az élőhely elhagyását előidéző genetikai minta egyetlen más boglárkalepke fajnál sem ismert, miközben a Lycaena dispar a legkevésbé sem minősíthető specifikus lepkefajnak, sem élőhelyi, sem pedig ökológiai igényei szempontjából. Álláspontom szerint a két nemzedék eltérő viselkedése, illetőleg a második generáció példányainak esetleges kóborlása egyértelműen külső tényezők függvénye. Nem szabad figyelmen kívül hagyni például azt a tényt, hogy míg a májusi populációk életmenetét nem befolyásolják jelentősen a faj élőhelyeinek legalább 90%-át egyébként valamilyen mértékben érintő kaszálások (mivel az év ezen szakaszában a kaszálások intenzitása jellemzően még nem számottevő mértékű), addig a második nemzedék rajzásának időszakában (jellemzően július második felében, illetve augusztus elején) a lepkék legtöbb élőhelye részben vagy egészben már le van kaszálva, így a frissen kelt lepkéket olyan körülmények fogadják, melyek a legalapvetőbb igényeiknek sem felelnek meg: hiányoznak a magas füves gyepek, ahol megülhetnek, nincsenek virágok, melyeken táplálkozhatnak, valamint nem állnak rendelkezésre azok a tápnövények sem, melyekre petézhetnek. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyedek ilyen viszonyok között saját túlélésük érdekében elhagyják az eredeti biotópot, és megfelelő természeti állapotú élőhelyeket próbálnak keresni maguknak, de nem genetikai viselkedésminta alapján, hanem sajnos az ember gazdálkodó tevékenysége által előidézett kényszer hatására. A populációbecslés – időjárástól, rendelkezésre álló időtől és erőforrásoktól függően – történhet: 1.) Az ún. „triple catch” módszerrel, melynek az a lényege, hogy a vizsgált területen a felmérés minden napján háromszor – délelőtt, délben, illetve délután – be kell járni egy előre meghatározott mintavételi utat, és a megfigyelt imágók száma mindhárom alkalommal rögzítésre kerül. A populáció mérete, valamint átlagos egyedszáma ezekből az adatokból, egy e célra kifejlesztett matematikai képlettel számolható ki. 2.) Transzekt menti számlálással, akár a teljes terület bejárása alapján (véleményem szerint ez a legcélravezetőbb, és egyben legpontosabb megoldás), vagy pedig az adott élőhely méretétől függően legalább 50 - 150 méter hosszú, a faj számára legoptimálisabb növényzetű gyepeket célzó útvonalon. A transzekt menti számlálás esetén indokolt rögzíteni a lepkék előfordulási adatainak GPSkoordinátáit (néhány esetet kivéve, például tömeges rajzás esetén, amikor az összes imágó pontos helyzetének meghatározása nyilvánvalóan lehetetlen), továbbá a transzekt kezdő-, és végpontjának (vagy akár a megtett út összes pontjának) koordinátáit is. 31

3.) Standard jelölés-visszafogás módszerével (alkalmas élőhely, továbbá jó időjárási körülmények esetén ez a módszer eredményezi a legpontosabb adatokat, különösen akkor, ha erre valamennyi mintavételi ponton, és a rajzási idő minden napján sor kerül). 4.) Hernyók számlálásával az élőhelyen előre kijelölt mintavételi kvadrátokban. Mivel továbbá a Lycaena dispar mirmikofil életmódot folytat, ezért érdemes vizsgálatokat végezni a faj hangyagazdájának elterjedésére, és a hangyafészkek számára vonatkozóan is. B) GORTYNA BORELII A térség Peucedanum officinale állományai ismertek, saját eddigi kutatásaim, valamint a gyepeket kiválóan ismerő szakemberek információi alapján viszonylag nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a Natura 2000 terület határain belül újabb sziki kocsord előfordulások felfedezése már valószínűtlen. Tekintettel arra, hogy a térségben igen jelentős sziki kocsord termőhely található (Hoszszú-rét), fontosnak tartom az ismertté vált Gortyna borelii állományok további vizsgálatát, mind a populációk egyedszáma, mind azok területi eloszlása tekintetében. A lepkék monitorozásához minimálisan 3, optimálisan pedig 5 éves időintervallumot tartok megfelelőnek, különös tekintettel arra, hogy a populációk érzékenyen reagálhatnak az egyes évek időjárására, valamint egyéb külső hatásokra, ezért pontosabb értékekhez és elemzésekhez több év tendenciáit együttesen szükséges ismerni. A populációbecslés – időjárástól, rendelkezésre álló időtől és erőforrásoktól függően – történhet: 1.) Valamennyi eddig ismertté vált sziki kocsordosban a hernyórágások évenkénti számlálásával, mégpedig az 50 tő alatti termőhelyeken valamennyi tőre kiterjedően, az 5000 tő alatti élőhelyeken 50-100 töves, míg az 5000 tő feletti biotópokban 100-200 töves minták vizsgálata alapján. Javasolom, hogy a lepkefaj monitorozását megelőzően kerüljön sor a kutatással érintett élőhelyek precíz térbeli lehatárolására, majd pedig a Peucedanum officinale állomány tőszámának – például előre kijelölt kvadrátok alapján történő – minél pontosabb meghatározására, mert ezek az adatok alapvetően befolyásolják a populációbecslés pontosságát. Javasolom továbbá, hogy ha a felméréshez megfelelő mennyiségű idő, és elegendő kutató áll rendelkezésre, úgy az összes sziki kocsord tő kerüljön megvizsgálásra, hiszen a legpontosabb adatokra így lehet szert tenni. Fontos, hogy a terepi munkát gyakorlattal rendelkező szakemberek végezzék, mert a nagy szikibagoly-lepke hernyójának rágásnyomaihoz hasonló, morzsalékos állagú növényi maradványok más állatfajok táplálkozása során is keletkezhetnek. A lárvák rágásnyomainak vizsgálatát célzó kutatások javasolt időszaka: július 1. december 1. 2.) A sziki kocsordok levelein táplálkozó hernyók számlálásával, előre kijelölt mintavételi kvadrátokban. A kutatások javasolt időszaka: április 15. - július 1. 3.) Rajzási időszakban az imágók számlálása útján, amely a következő módszerekkel történhet: 

személyes lámpázás;



élve fogó UV-fénycsapák alkalmazása;



a növényzet éjszakai átvizsgálása elemlámpával.

A kutatások javasolt időszaka: szeptember 15. - november1.

32

4.) Előre kijelölt élőhelyeken a lepkék jelölés-visszafogás módszerével történő felmérése alapján, lehetőség szerint a teljes rajzási időszakban. Az eljárás lényege, hogy a lepkék szárnyára filctollal sorszámot kell írni, és a számot, valamint az imágó ivarát fel kell jegyezni. A munka elvégezhető: 

személyes lámpázás során a fényre érkező egyedek jelölésével;



az élve fogó UV-fénycsapákból kivett lepkék jelölésével, és szabadon engedésével;

a növényzet éjszakai átvizsgálása során talált példányok jelölésével. C) EGYÉB JAVASLATOK Szakmai véleményem, illetve lepkészeti tapasztalataim alapján az alábbi táblázatban felsorolt védett lepkefajok nagy bizonyossággal ugyancsak előfordulhatnak a Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen, így indokoltnak tartom ezek lehetőség szerinti kutatását (a térségben észlelt védett/fokozottan védett, illetőleg természetvédelmi szempontból jelentős egyéb fajok felsorolását az 1.2.4 pont tartalmazza). Magyar név

Tudományos név

Védettség (V, FV)

Jelentőség

tavaszi gyapjasszövő

Eriogaster lanestris

V

Magyarországon sokfelé előfordul, ám viszonylag lokális elterjedésű, jelentős természeti értéket képviselő faj

sávos pohók

Lemonia dumi

V

Magyarországon sokfelé előfordul, ám viszonylag lokális elterjedésű, jelentős természeti értéket képviselő faj

galajszender

Hyles galii

V

Magyarországon sokfelé előfordul, ám mint nedvesebb biotópokhoz kötődő faj, viszonylag lokális elterjedésű, jelentős természeti értéket képviselő faj

kis pávaszem

Saturnia pavonia

V

Magyarországon sokfelé előfordul, ám viszonylag lokális elterjedésű, jelentős természeti értéket képviselő faj

nagy pávaszem

Saturnia pyri

V

Magyarországon sokfelé előforduló, ám jelentős természeti értéket képviselő faj

székfű-csuklyásbagoly

Cucullia chamomillae

V

Magyarországon lokálisan előforduló, általában alacsony egyedszámú, jelentős természeti értéket képviselő faj

vonalkás csuklyásbagoly

Cucullia tanaceti

V

Magyarországon lokálisan előforduló, általában alacsony egyedszámú, jelentős természeti értéket képviselő faj

sziki ürömbagoly

Saragossa porosa

V

Magyarország szikes pusztáin lokálisan előforduló, általában alacsony egyedszámú, különösen jelentős

33

természeti értéket képviselő faj farkasalmalepke

Zerynthia polyxena

V

A faj lokális elterjedésű, említését elsősorban védettsége indokolja

citromlepke

Gonepteryx rhamni

V

A faj említését elsősorban védettsége indokolja

nyírfa-csücsköslepke

Thecla betulae

V

A faj országszerte előfordul, de lokális elterjedésű, alacsony egyedszámú, említését védettsége is indokolja

szilvafa-csücsköslepke

Satyrium pruni

V

A faj országszerte előfordul, de lokális elterjedésű, alacsony egyedszámú, említését védettsége is indokolja

tölgyfa-csücsköslepke

Satyrium ilicis

V

A faj országszerte előfordul, de lokális elterjedésű, alacsony egyedszámú, említését védettsége is indokolja

palakék boglárka

Cupido alcetas

V

Magyarország nedvesebb élőhelyein igen lokálisan előforduló, alacsony egyedszámú, különösen jelentős természeti értéket képviselő faj

zöldes gyöngyházlepke

Argynnis pandora

V

A faj hazánkban sokfelé elterjedt, említését elsősorban védettsége indokolja

nagy rókalepke

Nymphalis polychloros

V

A faj hazánkban sokfelé elterjedt, de általában lokális és alacsony egyedszámú, említését védettsége is indokolja

nádi szövő

Laelia coenosa

-

Magyarország nedvesebb élőhelyein (elsősorban nádasokban, lápréteken) lokálisan előforduló, jelentős természeti értéket képviselő faj, melynek jelenléte az élőhely jó természeti állapotát jelzi

sötétbarna nádibagoly

Celaena leucostigma

-

Magyarország nedvesebb élőhelyein (elsősorban nádasokban, lápréteken) lokálisan előforduló, jelentős természeti értéket képviselő faj, melynek jelenléte az élőhely jó természeti állapotát jelzi

apró nádibagoly

Archanara neurica

-

Magyarország nedvesebb élőhelyein (elsősorban nádasokban, lápréteken) nagyon lokálisan előforduló, igen alacsony egyedszámú faj, melynek jelenléte az élőhely jó természeti állapotát jelzi, és különösen jelentős természeti értéket képvisel

kis nádibagoly

Archanara dissoluta

-

Magyarország nedvesebb élőhelyein (elsősorban nádasokban, lápréteken) nagyon lokálisan előforduló, igen alacsony egyedszámú faj, melynek jelenléte az élőhely jó természeti

34

állapotát jelzi, és jelentős természeti értéket képvisel sziki szegfűbagoly

Hadula dianthi hungarica

-

Hazánk száraz gyepein sokfelé előforduló, de lokális faj, amely – mint magyar alfaj - különösen jelentős természeti értéket képvisel

A területen előfordul a síkvidéki és a Nyírségre jellemző fajok zöme (pl. Pelobates fuscus, Bombina bombina, Hyla arborea, Lissotrion vulgaris stb.). A területen a vöröshasú unka (Bombina bombina) monitorozása nem indokolt, állománya stabil. A területen jelölő továbbá a mocsári teknős (Emys orbicularis) mely a jelen dokumentum elkészítéséhez elvégzett terepi vizsgálatok során nem került elő, valamint korábbi adata sem ismert. Jelenlétének vagy hiányának igazolása további terepi vizsgálatokat igényel. Amennyiben a faj előkerül, az állomány monitorozása és potenciális tojásrakó helyeinek felderítése javasolt. Az ürge (Spermophilus citellus) monitorozást majd a visszatelepült, vagy telepített állományon évente egyszeri területbejárással és standard NBmR módszer szerinti (lyukszámoláson lapuló) relatív sűrűségbecsléssel lesz indokolt megvalósítani. 3.2.5. Mellékletek

3.3. A kezelési javaslatok megvalósításának lehetséges eszközei a jogi háttér és a tulajdonviszonyok függvényében 3.3.1. Agrártámogatások

3.3.2. Pályázatok

3.3.3. Egyéb

3.4. A terv egyeztetési folyamatának dokumentációja 3.4.1. Felhasznált kommunikációs eszközök

3.4.2. A kommunikáció címzettjei

3.4.3. Egyeztetés hatósági és területi kezelő szervekkel

35

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa”

II. A Natura 2000 fenntartási terv készítését megalapozó dokumentáció

1. A tervezési terület alapállapot jellemzése 1.1. Környezeti adottságok 1.1.1. Éghajlati adottságok Éghajlatát tekintve mérsékelten meleg, száraz éghajlatú a kistáj. Az évi napfénytartam 2000 óra körül alakul; a nyári napsütéses órák száma kevéssel 800 óra fölötti, a téli napfénytartam 175-180 óra között várható. Az évi középhőmérséklet 10-10,2 C fok, a vegetációs időszak átlaghőmérséklete pedig 17- 17,3 C fok. A napi középhőmérséklet ápr.3-5 után emelkedik 10 C fok fölé, majd 195 nap múlva, okt. 20 után csökken ismét 10 C fok alá. Az utolsó tavaszi fagy ápr.10-12 között az első őszi fagy okt. 20-22-én várható, így a fagymentes időszak kb. 190-193 nap. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok átlaga 34,1- 34,5 C fok, míg a téli abszolút minimumok átlaga -17 C fok körül van. A csapadék évi összege 540 és 570 mm között alakul; ebből 320-330 mm hullik a vegetációs időszakban. Az ariditási index 1,25-1,30 között alakul. Az uralkodó szélirány az ÉK-i mellett a D-i: az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s. 1.1.2. Vízrajzi adottságok A Közép-Tisza K-i vízgyűjtőjén a kistájat a Kálló-főcsatorna és Konyári-forrásága, valamint a Berettyó mintegy 50 km-es szakasza fogja közre. Gyér lefolyású, száraz, vízhiányos terület. A belvízlevezető csatornák hálózata a Berettyó és a Kálló között sűrű. A talajvíz mélysége általában 24 m között mozog. A rétegvíz mennyisége csekély. A nagyszámú artézi kút átlagos mélysége meghaladja a 200 m-t, de a vízhozamok mérsékeltek. 1.1.3. Talajtani adottságok A táj valamennyi talaja vízhatás alatt képződött. A nem közvetlen vízhatás alatt álló réti csernozjom talajok a terület 16%-án találhatók. Löszös üledéken képződtek, akárcsak a mélyben sós változataik, 90%-ban szántóként hasznosítják. A közvetlen vízhatás alatt képződött talajok közül a szikesek kiterjedtek, az összterület 36%-át borítják, míg a réti szolonyecek 24%-ot borítanak. A kevésbé szikes, mélyebb átlagos talajvízszintű sztyepesedő réti szolonyecek a terület 10%-ra terjednek ki. A felső talajrétegben nem szikes szolonyeces réti talajok fordulnak elő (2%). A nem szikes réti talajok a terület 24%-át borítják. A kistáj déli részén a lecsapolt és telkesített síkláp talajok 7%-ban jelentkeznek a területen. 1.2. Természeti adottságok A területen 2012-ben élőhely-térképezésre került sor (lásd térképmelléklet), az Általános Élőhelyosztályozási Rendszer (Á-NÉR) kritériumrendszerét követve. Az élőhely-térképezés során pontos adatokhoz jutottunk az élőhely-foltok méretéről, kiterjedéséről, természetességéről, mely tervezési alapot is biztosított a kezelési egységek (KE) meghatározásához, az azokon javasolt természetvédelmi kezelési javaslatok megfogalmazásához. Az alábbi táblázat összegzi a területen megtalálható egyes élőhely-típusok kiterjedését. A hibrid kategóriák esetén az azt alkotó élőhelyek kiterjedésére nagyságrendi becslést adunk úgy, hogy a hibrid élőhely-kategóriát képző élőhelyek számával elosztjuk az adott folt területét.

Élőhely neve Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások Harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet Nem zsombékoló magassásrétek Zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak Csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok Ürmöspuszták Cickórós puszták Szikes rétek Kocsordos-őszirózsás sziki magaskórósok, rétsztyepek Üde mézpázsitos szikfokok Padkás szikesek és szikes tavak iszap- és vakszik növényzete Kötött talajú sztyeprétek (lösz, agyag, nem köves lejtőhordalék, tufák) Jellegtelen fátlan vizes élőhelyek Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok Taposott gyomnövényzet és ruderális iszapnövényzet Üde cserjések Galagonyás-kökényes-borókás cserjések Őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok Keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők Ültetett akácosok Nemes nyárasok Erdei- és feketefenyvesek Nem őshonos fajú facsoportok, erdősávok és fasorok

Á-NÉR kód

Kiterjedés (ha)

Arány (%)

Natura 2000 élőhely

B1a

41,89

4,11

–

B2

73,15

7,19

–

B5

1,04

0,1

–

B6

25,36

2,49

–

BA

0,38

0,04

–

F1a F1b F2

206,43 14,92 104,66

20,28 1,47 10,28

1530 1530 1530

F3

27,76

2,73

1530

F4

12,54

1,23

1530

F5

35,95

3,53

1530

H5a

20,39

2

6250

OA

8,96

0,88

–

OB

30,59

3

–

OC

261,16

25,65

–

OG

3,31

0,33

–

P2a

0,44

0,04

–

P2b

0,31

0,03

–

RA

0,05

0,01>

–

RC

3,3

0,32

–

S1 S2 S4

5,44 9,15 2,81

0,53 0,9 0,28

– – –

S7

1,97

0,19

–

Agrár élőhelyek Egyéb, urbán területek

T (T1, T2, T10) U (U4, U10, U11)

99,67

9,79

–

29,72

2,92

–

Összesen* 1021,35 100,31 * A számszaki eltérés a kerekítésekből összeadódó különbségekből adódik. A tervezési terület alapállapot jellemzése Szentpéterszeg, Gáborján és Hencida községektől északra elhelyezkedő, nagy kiterjedésű agrárterület szorításában elhelyezkedő terület, mely a szántók közötti mélyedésekben megmaradt szikes mocsári növényzetet általában egykori folyóvízi medrekhez köthető foltjait, illetve az egykori legelő állattartáshoz kapcsolódó megmaradt legelők és kaszálók foltjait kapcsolja össze. Mivel területéhez képest felülete roppant nagy (azaz a védett terület nagyon szabálytalan alakú, sokszor keskeny sávokból áll), ezért a környező agrárterületek nagyon erősen befolyásolják az itt található élővilágot. Ennek megfelelően nagyobb arányban a különféle zavaró hatásnak jobban ellenálló szikes élőhely-típusokat figyelhetünk meg, míg a degradációra jóval érzékenyebb löszös sztyeprét (Á-NÉR: H5a) és rétsztyepi (Á-NÉR: F3) élőhelyek alaposan visszaszorultabbak. Utóbbit persze az is befolyásolja, hogy a természetközeli löszös sztyeprétek helyét mára általában szántók vették át. Ennél nagyobb természetvédelmi jelentősége van a még megmaradt ilyen élőhelyfoltoknak. Fontos következtetések vonhatók le abból, ha kiterjedésük alapján sorba rendezzük a területen talált élőhely-típusokat. Ezek közül uralkodnak (gyakorlatilag a terület negyedét borítják) a jellegtelen száraz gyepek (Á-NÉR: OC), melyek javarészt a magasabb térszíneken jellemző cickórós puszták, jóval kisebb részben pedig a rétsztyepek (Á-NÉR: F3) és löszös sztyeprétek (H5a) helyén, valószínűleg ezekből alakultak át. Ezt jól mutatja, hogy míg a hasonló térszíneken kialakuló, de a zavarást jobban tűrő ürmöspuszták a második legelterjedtebb (részesedése kb. 20%) élőhelyet képviselik, addig az ugyanezen térszínen jellemző cickórós puszták csak a teljes terület kb. 1,5%-át borítják! Mindazonáltal a terület harmadik legnagyobb kiterjedésű élőhelyét a teljes egészében jelölő élőhelynek tekinthető szikes rétek (Á-NÉR: F2) teszik ki. Ezek általában mélyebb térszíneken, általában nem szikes mocsarakkal és nádasokkal, ritkán magassásosokkal érintkezve fordulnak elő. Az a tény, hogy a területen kifejezett szikes mocsarat (Á-NÉR: B6) kis kiterjedésben (kb. 2,5%) találunk felhívja a figyelmet a terület nagy részben másodlagos szikes voltára. Ez magyarázza azt is, hogy miért ritkák vagy hiányoznak a területről a szikesek jellemző bennszülött és specialista fajai (pl. Aster triploium, Lepidium crassifolium, Plantago schwarzenbergiana, Salicornia prostrata, Schoenoplectus tabernaemontani). A következő legnagyobb arányban (9,8%) lévő élőhelyet agrárélőhelyek, elsősorban szántók jelentik. Ez csak aláhúzza a terület szántók közé ékelődését, amint már fentebb említettünk. A következő két élőhelytípus, kiterjedés alapján, a vízparti és mocsári növényzet két, egymással szorosan összefüggő élőhely-típusát (Á-NÉR: B2 és B1a) foglalja magában, melyek relatív térfoglalása 7,2 és 4,1%, ebben a sorrendben. Ez a jelentős kiterjedés abból adódik, hogy a természetközeli állapotú terület javarészt a szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas, mély térszínen fekvő egykori vízfolyások medréhez kötődő területek közelében maradt fenn. Továbbá számottevő kiterjedéssel bírnak (3,5%) a területen a padkás szikesek és vakszik növényzet (Á-NÉR: F5), melyek javarészt a szikes területeken belül, egyéb szikes élőhelyekkel mozaikolva fordulnak elő.

További kiemelendő élőhely a szikes magaskórósok és rétsztyepek (Á-NÉR: F3), melyek kiterjedése alacsony ugyan (2,7%), de mivel ezek eredeti termőhelyein ma elsősorban szántókat találunk, nem csodálkozhatunk alacsony területfoglalásukon. A megmaradt foltok viszont annál jelentősebb természetvédelmi értéket képviselnek. A jellemzett területen elsősorban kevésbé fajgazdag, kissé elszegényedett változataival találkozunk, melyek karakterisztikus fajkombinációja csak külön-külön foltokon fordul elő. Szintén szót érdemel még a löszös sztyeprétek (Á-NÉR: H5a) élőhely-típus, mely alacsony kiterjedésű ugyan (2%), de egy nagyon fontos jelölő élőhelyet (6250*) reprezentál. Ennek kis kiterjedése szintén összefügg termőhelyeinek átalakításával. Jellemző a területre, hogy az ember tájátalakító tevékenységét jelző számos élőhely (pl. faültetvények, zavart cserjések és emberi létesítmények gyomnövényzete) csupán 1% alatti relatív részesedéssel jellemző a területen. Ez nem annyira a terület érintetlenségét, hanem a "gondozatlan", azaz az agrárművelés alatt nem álló területek kis részarányára mutat rá. Florisztikai szempontból a terület a Nagyalföld flóravidékének (Eupannonicum) Tiszántúl flórajárásába (Crisicum) esik. A Zólyomi-féle potenciális vegetációtérkép alapján a terület nagyobb része (Szentpéterszeg és Gáborján településektől É-ra) sziki tatárjuhatos lösztölgyesek zónájába, míg kisebb része (Hencidától É-ra) a szolonyec sziki növényzet zónájába tartozik. Kisebb darabok (a védett terület É-i nyúlványai) ártéri ligeterdők és mocsarak zónájába sorolhatók. Ennek megfelelően növényzetét az Alföldi művelt területek között szigetszerűen megmaradt természetközeli növényzetre jellemző fajok és élőhelyek jellemzik. Vegetációs szempontból a Bihari-sík vegetációs kistájba tartozik, míg a földrajzi szempontú kistáj-lehatárolás a Berettyó– Kálló-köze kistájba sorolja. A terület kiemelendő florisztikai értékei a fragmentális löszös sztyeprétek és rétsztyepek foltjaiban előforduló Artemisia pontica, Aster sedifolius, Chrysopogon gryllus, Iris spuria, Peucedanum alsaticum, P. officinale, Seseli varium, Thalictrum minus. A mocsarak jellemző növénye a jelölő Cirsium brachycephalum, kiemelendő a Potentilla supina és a Beckmannia eruciformis, mely utóbbi gyakran fordul elő a szikes réteken. Florisztikai szempontból megemlítendő még a terület középső részén az Elymus elongatus gyakori előfordulása, mely valószínűleg művelésből szökött ki (szubspontán). 1.2.1. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű élőhelyek Élőhelytípus kódja 1530* 6250*

Élőhelytípus megnevezése Pannon szikes sztyeppék és mocsarak Síksági pannon löszgyepek

Reprezentativitás (A-D) A C

Pannon szikes sztyeppék és mocsarak Élőhely kódja:

1530*

Élőhely előfordulásai a területen:

A teljes területen megtalálható, általában a mélyebb fekvésű területek és a szántók között fordul elő.

Élőhely területi aránya:

39,52% (a 2012. évi élőhely-térképezés alapján)

Élőhely kiterjedése a területen:

402,26 ha (a 2012. évi élőhely-térképezés alapján)

Élőhely jellemzése: Ezt a jelölő élőhelyet különböző vízgazdálkodású szikes gyepek jellemzik, melyek közös jellemzője a pannon szikes fajok jelenléte. A leginkább vízközeli élőhelyeken – általában kifejezetten nem szikes mocsarakkal, azaz az egykori vízfolyásokban ma található víz által befolyásolt extrazonális élőhelyekkel érintkezve – szikes réteket (Á-NÉR: F2) találunk, melynek kiterjedése 104,66 ha (10,28%). Ezeknél magasabb térszíneken nagyobb részben a zavarást jobban tűrő, illetve másodlagos is megjelenő ürmös szikeseket (Á-NÉR: F1a) találjuk, melyek messze nagyobb kiterjedésben vannak jelen (206,4 ha, 20,3%), mint a hasonló élőhelyeken megtalálható cickórós puszták (Á-NÉR: F1b), melyek jóval kisebb kiterjedésben fordulnak elő (14,9 ha, 1,5%). Ennek oka részben az, hogy utóbbiak zavarásra könnyen átalakulnak jellegtelen száraz gyepekké (Á-NÉR: OC), mely egyébként a terület uralkodó élőhely-típusa (261,2 ha, 25,6%), illetve az, hogy utóbbiaktól elválasztásuk roppan nehéz. A pannon szikes sztyeppéket és mocsarakat reprezentáló következő élőhely-típus (Á-NÉR: F5) leggyakrabban az ürmös szikesekkel mozaikolva fordul elő, de kiterjedése (35 ha, 3.5%) jócskán elmarad ezekétől. Egy kivétel a terület ÉK-i sarkában lévő szikes tavacska, ahol ez az élőhely foglalta el a felmérés évében a teljes mederfeneket. A terület talán legértékesebb élőhelyét képviselik a kocsordosőszirózsás magaskórósok és rétsztyeppek (Á-NÉR: F3), melyek kisebb foltokban fordulnak elő a területen, és az egykor a szántók helyén előforduló élőhelyet képviselik, igaz, roppant kis kiterjedésben (27,7ha, 2,7%). Ennek ellenére ez az élőhely a terület egyik természetvédelmi szempontból legfontosabb élőhelye. A jelölő élőhelybe sorolható legkisebb kiterjedésű élőhely-típust az üde mézpázsitos szikfok (Á-NÉR: F4) alkotja, amely csupán egyetlen foltban, Gáborjántól É-ra, egy nagy kiterjedésű szikes legelő mélyen fekvő pontján fordul elő. Élőhely természetességi - degradáltsági értékelése:

A terület szikes gyepjei változó természetességi állapotúak, főképp 4es és 3-as természetességi mutatóval jellemezhetők, de a 5-ös foltok is előfordulnak – a több Á-NÉR kategóriát magába foglaló jelölő élőhelyet összefoglalóan leginkább 4-es kategóriába sorolhatjuk. Általánosságban elmondható, hogy a terület nagy részén a szikes gyepek 3-as és 4-es természetességűek, egyes foltokban (pl. Orbán-halom közele, Hencidától É-ra) viszont nagyon jó állapotúak. A leginkább természetesebbek azok a Hencidától É-ra lévő foltok, melyekben a rétsztyepi élőhely keveredik ürmös szikesekkel – ezek természetességi értéke az 5-ös értéket is eléri. Ezekben sok a magaskórós faj (Peucedanum officinale, Seseli varium, Thalictrum minus, Aster sedifolius) és löszös rétsztyepek fajai (Botriochloa ischaemum, Scabiosa ochroleuca, Betonica officinalis) is megtalálhatóak. Összességében azonban a 4-es természetességű, általában másodlagos de dominanciaviszonyaikban és fajkészletükben jól regenerálódott állományok jellemzik ezt az élőhelyet a területen. Helyenként kifejezetten zavart, gyomos (pl. Bromus hordeaceus, Hordeum hystrix, Poa bulbosa) állományok is előfordulnak, ezek 3-as természetességűek. A szikes rétek csoportjába tartozó állományok általában 4-es természetességűek, helyenként – főként emberi behatásra – 3-asak is előfordulnak. 2-es természetességű állományok jelenléte nem jellemző.

Élőhely veszélyeztetettsége:

Az élőhely hosszú távú megőrzésére jó esélyek vannak, hiszen ha nem szántják be, nagy valószínűséggel fennmaradnak azok a körülmények, amelyek jelenlétét lehetővé teszik. Másrészt a beszántott ürmöspusztai állományok jó regenerációs potenciállal jellemezhetőek, így valószínűleg ezek területe sem fog csökkenni. A klímaváltozás kapcsán prediktált szárazabb, melegebb klíma valószínűleg nem fogja kifejezetten hátrányosan érinteni ezt a kontinentális klímához adaptálódott élőhelyet. Elképzelhető, hogy az

ürmöspuszták kiterjedése a szikes rétek, illetve utóbbiaké a mocsarak rovására növekedni fog. Veszélyeztető tényezők:

Legfontosabb a beszántás. Ebben a roppant erősen mezőgazdasági művelés alatt álló tájban már most is megfigyelhetjük, hogy helyenként a gazdák "liberálisan" értelmezik a helyrajzi-számok határait, és itt-ott kissé beleszántanak a földjükkel határos védett területbe. Noha ez szó szerint csak marginálisan érinti a védett gyepeket, mindenképp zavarásnak teszi ki őket. Ugyanakkor az ürmöspuszták jól regenerálódnak a beszántás után is. Nem igaz ez a rétsztyeppekre, melyek nagyon érzékenyek a beszántásra, és csak a védett státuszuk jelent menedéket számukra. Másodsorban említhető a túllegeltetés. Egyes területeken nagyon intenzíven legeltetnek szarvasmarhával, ami elsősorban a cickórós puszták leromlásához vezet. Helyenként olyan mértékű a legelő állatok taposása, hogy az foltokban egyértelműek az élőhelyek eltűnéséhez vezetetett. Kisebb foltokban jellemző az illegális szemét- és szennyvíz-lerakás, ami azonban csak kisebb területeken jellemző. sajnos egyes helyeken a felmérés során is találkoztunk hulladékot illegálisan elhelyező tevékenységgel.

Síksági pannon löszgyepek Élőhely kódja:

6250*

Élőhely előfordulásai a területen:

Kisebb foltok Gáborjántól ÉNy-ra és Hencidától É-ra. Összesen négy területen számos kisebb foltban, jellemzően a legmagasabb térszíneken találjuk meg.

Élőhely területi aránya:

2% (a 2012. évi élőhely-térképezés alapján)

Élőhely kiterjedése a területen:

20,39 ha (a 2012. évi élőhely-térképezés alapján)

Élőhely jellemzése: Kis foltokban, a terület legmagasabb térszínein megmaradt élőhely, melynek termőhelyeit a környező tájban szántók foglalták el. Tekintettel arra, hogy csupán egy élőhely-típus (Á-NÉR: H5a) reprezentálja ezt a jelölő élőhelyet, és annak kiterjedése viszonylag csekély (20,4 ha, 2%), sokkal egységesebb is. Jellemző fajai a területen: Artemisia pontica, Botriochloa ischaemum, Carduus nutans, Salvia nemorosa, Scabiosa ochroleuca,Thalictrum minus, Verbascum phoeniceum. Az egyik legkarakterisztikusabb faja – a sokszor uralkodó Festuca rupicola (s.l.) mellett – a területen a Seseli varium, mely majdnem minden állományában jelen van. Noha legtöbb állománya csupán egyszintes, kisebb foltokban a fészkesek és ernyősök legfelső szintje is megjelenik benne. Kifejezetten kétszikűekben gazdag, illetve számos fűfaj által dominált, magas természetességű állományok nem jellemzők; inkább kissé leromlott, de karakterisztikus löszgyepekre utaló állományokkal találkozunk. Az Alföld nagy jelentőségű, általában löszhöz kötött sztyeppreliktumai hiányoznak. Leginkább az Á-NÉR 2011-es kötetben jellemzett 5. típusú alegységgel (p. 178) azonosíthatók itteni állományai. Mindezek alapján tipikus kifejlődésű, löszlegelők, illetve a tájba illeszkedő löszgyepfoltokról beszélhetünk a területen.

Élőhely természetességi - degradáltsági értékelése:

A megmaradt állományok meglehetősen egységesek, ezért degradáltsági állapotukra is általában egységesen jellemző a 3-as degradáltsági fok ("Festuca rupicola az állományalkotó, a gyep kevésbé struktúrált, kissé-közepesen gyomos, de löszgyep-sztyeprétfajok még jelen vannak"). A Hencida közelében lévő állománya – jelentős legeltetés miatt – 2-es természetességű.

Élőhely veszélyeztetettsége:

Az élőhely hosszú távú megőrzésére jelentős esély van, mert állományai a közvetlen emberi hatásra (túllegeltetés, beszántás) érzékenyek leginkább. Ezek kizárásával hosszú távú biotikus folyamatok (pl. becserjésedés) veszélyeztetik, de állományaiban jelentős mértékű cserjésedést nem tapasztaltunk, és a tapasztalt enyhe legeltetés meg is akadályozza ezt. A prediktált klímaváltozás kapcsán – lévén kontinentális klímához alkalmazkodott élőhely – hosszú távú fennmaradása nem veszélyeztetett.

Veszélyeztető tényezők:

Mindenek előtt a beszántás, hiszen termőhelyei a szántóföldi művelésre leginkább alkalmas helyeken fekszenek. Egyes állomány-foltok jelenleg is túl vannak legeltetve, emiatt világos, hogy a túlzott legelés ill. az azzal járó erős taposás veszélyezteti állományait. Egyik állományát az állattartó telephez kapcsolódó szénatárolás, ill. emiatt kialakult gyomosodás érinti.

1.2.2. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű növényfajok Irányelv melléklete

II., IV.

Population (A-D)

Faj név

kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum)

C

kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) Irányelv melléklete:

II., IV.

Faj előfordulásai a területen:

A teljes területen előfordul.

Állománynagyság (jelöléskor):

P

Állománynagyság (tervkészítéskor):

C – mintegy 165 foltban kb. 15 000 egyed. (A 2012-es felmérés során a teljes területen és jelentős egyedszámban került elő. Az eltérés lehetséges oka, hogy az SDF elkészítésekor nem volt biztos állománynagyság ismert.)

Állomány változásának tendenciái és okai:

A Natura 2000-es terület kijelölésekor nem történt felmérés, így nem állapíthatók meg tendenciák.

Faj veszélyeztetettsége:

A Pannon-medence enyhén szikesedő élőhelyeinek bennszülött faja, mely nagyon jól alkalmazkodott a szikes rétek és mocsarak élőhelyekhez. Ezért az ökológiai tényezők természetes ingadozását jól viseli, mind a generatív mind pedig a vegetatív reprodukciós képessége erős. Introgresszív beolvadás veszélye, mivel hazai Cirsium fajokkal hibridje nem ismert, nem fenyegeti. A területen állományának megőrzésére nagy esély van.

Veszélyeztető tényezők:

Állományait a beszántás, illetve az élőhelyek elvesztése veszélyezteti. A kaszálást jól tűri, rendszeresen virágzik és terem sarjúból. A legelő jószág kíméli, így állományait a legelés és a kaszálás nem veszélyezteti. Mivel gyógyászati és egyéb gazdasági jelentősége sem ismert, így "kigyűjtése" sem reális veszélyeztető tényező. Egyedül a Cirsium arvense ellen használt biocid anyagok jelenthetnek potenciális veszélyt, de ilyen anyagok használatát (ill. a növények ilyen károsodását) a felméréskor nem észleltünk.

1.2.3. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű állatfajok Irányelv melléklete

Population (A-D)

Faj név

II., IV.

nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata)

B

II., IV.

nagy tűzlepke (Lycaena dispar)

C

II., IV.

vöröshasú unka (Bombina bombina)

C

II., IV.

mocsári teknős (Emys orbicularis)

D

II., IV.

ürge (Spermophilus citellus)

C

nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata) Irányelv melléklete:

II., IV.

Faj előfordulásai a területen:

A Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési terület határain belül a G. borelii jelenleg két térségben, összesen öt jól lehatárolható biotópban fordul elő (Szeles-dűlő; Hosszú-rét). Az egyik állomány marginális egyedszámú, kis kiterjedésű és izolált (Szeles-dűlő), a másik (Hosszú-rét) viszont mind egyedszámát, mind kiterjedését tekintve országos viszonylatban is a jelentősebbek közé tartozik.

Állománynagyság (jelöléskor):

B

Állománynagyság (tervkészítéskor):

9 000 - 11 000 C (0-2%)

A megalapozó vizsgálatok során előzetes terepi tájékozódás, a természetvédelmi őrszolgálat munkatársainak véleménye, a Natura 2000 adatlap, valamint a légi felvételek áttekintése alapján kerültek kijelölésre, majd bejárásra a faj potenciális élőhelyei, mely terepbejárás a térség valamennyi releváns tereppontjára kiterjedt. Ennek eredményeként a felmérés alkalmával 5 biotópban 300 tő Peucedanum officinale átvizsgálása alapján összesen 38 G. borelii egyed került regisztrálásra. Az így felkutatott élőhelyek együttes kiterjedése 27,17 HA, amely a Natura 2000 site teljes területének 2,66%-át képezi. A megfigyelt imágók száma az élőhelyek mérete szerinti sorrendben a következőképpen alakult: 1. 12,24 HA (8 példány); 2. 11,81 HA (16 példány); 3. 1,8 HA (3 példány); 4. 0,83 HA (5 példány); 5. 0,49 HA (6 példány). A Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen élő G. borelii populáció teljes egyedszámát a megvizsgált Peucedanum officinale tövek, és a regisztrált egyedek mennyisége alapján, a térségben található sziki kocsord állomány összes becsült tőszámára vetített extrapolálással határoztam meg. Ennek alapján a SzentpéterszegHencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen a Gortyna borelii hektáronkénti átlagos egyedszáma: 10 példány/HA. Egyedszám-becslés során – az egyes élőhelyek természeti állapotához, a vizsgálat során szerzett terepi tapasztalatokhoz, illetve a biotópot érintő egyéb, természetes eredetű vagy emberi tevékenységek eredményeként bekövetkező hatásokhoz, folyamatokhoz igazodó mértékben - korrigáló tényezőként az alábbi szempontok is figyelembe veendők: a) Egyazon Peucedanum officinale gyökerében több G. borelii példány is kifejlődhet. b) A lárvák eloszlása egy élőhelyen belül az adott tereppontokon jellemző talajtani adottságokhoz, és a lágyszárú növényzet eloszlásához, struktúrájához képest sok esetben egyenlőtlen. c) Bizonyos sziki kocsord állományokban az élőhely növényzeti struktúrája miatt akkor is viszonylag alacsony szinten marad a G. borelii populáció egyedszáma, ha tápnövényének mennyisége egyébként jelentős. Állomány változásának tendenciái és okai:

Számszerűen nem értelmezhető, mivel a táblázatban jelöléskori állománynagyság nem volt feltüntetve. A „B” besorolás ugyanakkor egyértelműen túlbecsült, mert bár kétségtelen, hogy a Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen élő Gortyna borelii populáció egyedszáma, valamint az itt található Peucedanum officinale termőhelyek kiterjedése, illetőleg a tápnövény tőszáma is igen jelentős, ám ez országos léptékben nézve a teljes hazai állománynak még így is csak töredékét – legfeljebb 0,05%-át - képezi.

Faj veszélyeztetettsége:

A faj veszélyeztetettsége a Natura 2000 területhatáron belül vizsgált állományok egyedszáma és kiterjedése, valamint a faj felmért élőhelyeinek természeti állapota alapján általában véve alacsony, míg egyes biotópokban közepes mértékű. A lepkepopulációkban

negatív változásokat főként a környező mezőgazdasági tevékenységek hatásai, vagy hosszú távon esetleg a szikesedés mértékének növekedése idézhet elő. Amennyiben sikerül fenntartani a Hosszúrét Peucedanum officinale állományainak integritását, a gyep jelenlegi struktúráját, diverzitását, és megfelelő természeti állapotát, továbbá az élőhelyet sem számottevő mértékű kaszálás, sem pedig felszántás nem éri, úgy a Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen élő Gortyna borelii populáció hosszú távon is megőrizhető marad. Ügyelni kell azonban arra, hogy ezeket az élőhelyeket a legeltetés se veszélyeztethesse (a Hosszú-rét biotópjai esetében főként déli irányból), továbbá a sziki kocsordos gyepek ne kerüljenek tartósabb vízborítás (pl.: belvíz) alá. Veszélyeztető tényezők:

1.) Tarlóégetések esetén tűz átterjedése a faj élőhelyére a környező mezőgazdasági területekről. 2.) Helytelen kaszálási módszerek alkalmazása, a kaszálás intenzitásának és hatókörének túlzott mértéke (különösen ide értve az élőhely egészét azonos időben érintő kaszálást). 3.) Gépjárművek közlekedése által az élőhelyek talaján okozott károk (különösen ide értve a hernyójáratok eltömítését, valamint a gyepek növényzetének károsítását). 4.) A talaj, illetve a gyep felnyílását, valamint a vegetáció károsodását eredményező egyéb tevékenységek a faj élőhelyein. 5.) A sziki kocsordos gyepek intenzív - túlzott mértékű és/vagy időtartamú - legeltetése, valamint ezzel összefüggésben az állatok által a gyep szerkezetében és vegetációjában taposással okozott károk. 6.) A Peucedanum officinale termőhelyén természetvédelmi szempontból helytelenül végrehajtott, a növények sérülését vagy a kocsordos gyepek tönkretételét eredményező erdészeti beavatkozások, illetőleg vágástéri hulladék, ágak, gallyak, háncs, és forgács maradványok szétszórása a talajfelszínen. 7.) A lepkefaj élőhelyének tartós elöntése árvíz vagy belvíz által. 8.) A Peucedanum officinale élősködői (Puccinia, Cuscuta spp.) által a növényállományokban okozott károk. 9.) A sziki kocsordos gyepek talajának elszikesedése. 10.) A Peucedanum officinale termőhelyek méretének csökkenése, illetve a biotópok záródása nád, cserjék, továbbá egyéb fás szárú vegetáció terjeszkedése következtében. 11.) A mezőgazdasági tevékenységekkel együtt járó káros hatások (pl.: vegyszerek szóródása a faj biotópjaira és tápnövényeire, a talaj vízbázisának szennyeződése, stb.). 12.) Az eredeti növényzeti struktúra romlását, illetve a talaj károsodását előidéző folyamatok következtében a sziki kocsordos gyepek degradációja, invazív növényfajok, gyomok terjedése a faj élőhelyén. 13.) A Gortyna borelii élőhelyének felszántása. 14.) Egyes biotópok esetében a gyep szakszerűtlen kezelése (elsősorban a helytelenül végzett kaszálások) következtében a fűfélék fajkészletének erőteljes csökkenése, és ezzel párhuzamosan a sziki kocsord tőszámának, illetve borítási arányának jelentős (legalább 70%-os mértéket meghaladó) emelkedése.

nagy tűzlepke (Lycaena dispar) Irányelv melléklete:

II., IV.

Faj előfordulásai a területen:

A faj állományainak előfordulását 2013. évi kutatásaim során a Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen belül összesen 11 élőhelyen regisztráltam. Ezek közül 2 élőhely-együttes mérete meghaladja a 40 HA-t, míg 4 terület 1-5 HA közötti, további 5 biotóp pedig 1 HA alatti kiterjedésű. Megjegyzem, hogy 2013-ban az időjárási körülmények miatt a L. dispar populációinak egyedszáma az átlagoshoz (azaz más években jellemző értékekhez) képest az egész országban jóval alacsonyabb volt.

Állománynagyság (jelöléskor):

C

Állománynagyság (tervkészítéskor):

2000 - 2200 C (0-2%) A megalapozó vizsgálatok során előzetes terepi tájékozódás, valamint a Natura 2000 adatlap és a légi felvételek áttekintése alapján kerültek kijelölésre, majd bejárásra a faj potenciális élőhelyei, mely terepbejárás a térség releváns tereppontjainak túlnyomó részére kiterjedt. Ennek eredményeként a felmérés összesen 11 biotópban a faj 48 példánya került regisztrálásra (az átlagosnál egyébként kisebb egyedszámban). Az így felkutatott élőhelyek együttes kiterjedése 104,1 HA, ez a Natura 2000 site teljes területének 10,22%-át képezi. A megfigyelt egyedszámok az élőhelyek kiterjedése szerinti sorrendben a következőképpen alakultak: 1. 48,95 HA (6 példány); 2. 46,98 HA (9 példány); 3. 2,52 HA (7 példány); 4. 1,33 HA (4 példány); 5. 1,1 HA (5 példány); 6. 1,1 HA (3 példány); 7. 0,7 HA (3 példány); 8. 0,67 HA (5 példány); 9. 0,57 HA (4 példány); 10. 0,29 HA (1 példány); 11. 0,18 HA (1 példány). Természeti adottságoktól, a biotóp növényzeti struktúrájától, valamint területétől függően 2 esetben 4x200 m, 2 esetben 2x100 m, 6 esetben 1x100 m, valamint további 1 esetben 1x50 m hosszúságú transzekt menti egyedszámlálást végeztem. A terepi munka során átvizsgált gyepek nagysága a gyalogosan megtett út hossza (transzekt), valamint a gyakorlatban általánosan alkalmazott, mindkét oldalon, illetőleg felfelé 5-5-5 méteres észlelési limitek szorzataként került meghatározásra. A bejárt területeken észlelt imágók számát minden esetben arányba állítottam az adott biotóp - poligonnal lehatárolt – teljes kiterjedésével, majd a felmért élőhelyek összegzett méretéhez képest extrapolálással számítottam ki a Natura 2000 site-on élő populáció becsült egyedszámát. Ennek alapján a Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen a Lycaena dispar hektáronkénti átlagos egyedszáma: 2 példány/HA. A becslés során korrigáló tényezőként figyelembe vettem a következőket: a) A kutatás során szerzett terepi ismeretek, valamint szakmai tapasztalatok alapján a Natura 2000 site határain belül létezik néhány

olyan, jól lehatárolható élőhely, melyeken bár minden valószínűség szerint élnek további L. dispar populációk, de ezek egyedeit a 2013. évi mintavételek során valamilyen oknál fogva nem észleltük. b) A mintavételek alkalmával észlelt imágókon felül az egyedek bizonyos hányada az adatfelvétel időpontjában a vizsgált élőhelyeken inaktív (időjárási vagy más – például fiziológiai – okok miatt nem repül, vagy pedig még nem kelt ki). Állomány változásának tendenciái és okai:

Számszerűen nem értelmezhető, mivel a táblázatban jelöléskori állománynagyság nem volt feltüntetve. A „C” érték megadása ugyanakkor kutatásaim és számításaim alapján helytállónak bizonyul, hiszen a Szentpéterszeg-Hencidai gyepek HUHN20007 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen élő L. dispar populáció országos viszonylatban a teljes hazai állománynak mindössze töredékét (legfeljebb 0,01%-át) képezi.

Faj veszélyeztetettsége:

A faj veszélyeztetettsége a területen általában véve közepes, míg egyes biotópokban jelentős mértékű. A L. dispar hosszabb távú fennmaradása leginkább azokon az élőhelyeken lehet kérdéses, melyek kis kiterjedésűek, és több oldalról is ki vannak téve az emberi - elsősorban mezőgazdasági - tevékenységek káros hatásainak. Ezzel együtt ugyanakkor megjegyzendő, hogy a kaszálások intenzitásának, illetve hatókörének csökkentésével, valamint a kezelési javaslatokban és a fajvédelmi intézkedések körében megfogalmazott szempontok és elvek érvényre juttatásával a jelenlegi állományok hosszabb távon is megőrizhetők.

Veszélyeztető tényezők:

1.) A faj tényleges vagy potenciális élőhelyeinek nem megfelelő időpontokban, illetve helytelen módon/hatókörrel történő kaszálása, különös tekintettel a tenyészidőszakokra (ide értve a virágokban bővelkedő, legüdébb gyepeket érő kaszálást is). 2.) A gyepek degradációja, invazív növényfajok, gyomok terjedése a faj élőhelyén. 3.) A csatornák és egyéb vízfolyások növényzetének helytelen kezelése. 4.) Az élőhelyek tartós elöntése árvíz vagy belvíz által. 5.) Szukcessziós folyamatok következtében a nektárforrásul szolgáló virágos növények mennyiségének erőteljes csökkenése a faj élőhelyein. 6.) Az élőhelyek kiszáradása természetes tényezők (pl.: aszály) vagy mesterséges okok következtében (pl.: a talaj vízbázisának csökkentése lecsapolással, vízelvezető árkok, valamint víztározók létesítésével, illetve fenntartásával, stb.). 7.) A rétek talajának fizikai terhelése (pl.: nehéz gépek által) vagy a talaj, illetve a gyep felnyílását, valamint a vegetáció károsítását eredményező egyéb tevékenységek. 8.) A mélyebb fekvésű nedves élőhelyek (láprétek, holtmedrek, egykori tómedrek, vizenyős gyepek) feltöltődése természetes folyamatok vagy emberi tevékenységek következtében. 9.) A faj tényleges vagy potenciális élőhelyein a gyepek méretének

csökkenése, illetve a biotópok záródása nád, cserjék, továbbá egyéb fás szárú vegetáció terjeszkedése következtében. 10.) A mezőgazdasági tevékenységekkel együtt járó káros hatások (pl.: vegyszerek szóródása a faj biotópjaira és tápnövényeire, a nedves rétek talajvizébe szivárgó káros anyagok, stb.). 11.) A faj élőhelyét érintő felszíni vízbázisok szennyeződése. 12.) Az élőhelyek intenzív - túlzott mértékű és/vagy időtartamú legeltetése, valamint ezzel összefüggésben az állatok által a gyep szerkezetében és vegetációjában okozott taposási károk. 13.) Az egyedek elpusztulása közúti gépjárműforgalom következtében.

vöröshasú unka (Bombina bombina) Irányelv melléklete:

II., IV.

Faj előfordulásai a területen:

A vöröshasú unka a területen a legtöbb vizes élőhelyen megtalálható.

Állománynagyság (jelöléskor):

P

Állománynagyság (tervkészítéskor):

C 0 – 2%-a a hazai állománynak) A megalapozó vizsgálat során az állománynagyság becslése DISTANCE módszerrel, vonal transzektek menti távolságméréssel történt (Buckland és mtsai, 2004). Az állománynagyságot a tervezési területen található potenciális vöröshasú unka szaporodó- és élőhelyek területére számítottuk ki (181.5 ha), ahol tíz mintavételi egységben, összesen 1110 m vonal transzekt mentén történt terepi mintavétel, melyek hossza transzektenként 92.5±21.2 m (átlag±S.E.) volt, a transzektek hossza a mintavételi pont tulajdonságaitól függően 50-300 m között változott, a terepi felmérések 2013. április 10-én történtek. A DISTANCE módszerrel számított denzitás 25.58±12.84 egyed/ha, az egész területre számított maximum egyedszám 4645.0±2330.9 egyed. Az észlelési valószínűség nem volt minden mintavételi egység esetében maximális, ezért a becslés a potenciális egyedszám minimumának kell tekinteni. A becslés alapján a területen az állománynagyság 5000-8000 egyed.

Állomány változásának tendenciái és okai:

Tendenciaváltozásra alkalmas monitorozó kiindulási adatokkal nem rendelkezünk.

Faj veszélyeztetettsége:

A vöröshasú unka a területen közepesen veszélyeztetett.

Veszélyeztető tényezők:

A terület egyes területein intenzív legeltetés zajlik, bele értve a vizes élőhelyeket is. A taposás és legelés nagy mértékben alakítja ezeket az élőhelyeket, mivel csökkenti a növényzeti borítást és a trágyázás megváltoztatja

a vízminőséget. További potenciális veszélyeztető tényező a területen megfigyelhető illegális hulladék lerakás. mocsári teknős (Emys orbicularis) Irányelv melléklete:

II., IV.

Faj előfordulásai a területen:

A felmérések során a fajt nem sikerült kimutatni. Alkalmas élőhelyek csekély számban, de megtalálhatók a területen. A mocsári teknős jelenlétét nem zárhatjuk ki.

Állománynagyság (jelöléskor):

P

Állománynagyság (tervkészítéskor):

Not present A megalapozó vizsgálat során a fajt a területen nem figyeltük meg.

Állomány változásának tendenciái és okai:

Tendenciaváltozásra alkalmas monitorozó kiindulási adatokkal nem rendelkezünk.

Faj veszélyeztetettsége:

Ismeretlen.

Veszélyeztető tényezők:

Ismeretlen.

ürge (Spermophilus citellus) Irányelv melléklete:

II., IV.

Faj előfordulásai a területen:

Jelenléte nem igazolt, nagy valószínűséggel kipusztult.

Állománynagyság (jelöléskor):

100-500

Állománynagyság (tervkészítéskor):

Not present

Állomány változásának tendenciái és okai:

Nagy valószínűséggel kipusztult. Feltehetően a nem megfelelő kezelés, a legeltetés időszakos, vagy tartós felhagyása, intenzitásának csökkenése.

Faj veszélyeztetettsége:

Nagyon jelentős. Nagy valószínűséggel kipusztult.

Veszélyeztető tényezők:

Nem megfelelő területkezelés (legeltetés hiánya, ill. intenzitásának

alacsony mértéke, kaszálási gyakorlat ürge számára nem megfelelő volta), ehhez hozzájárulhattak extrém időjárási körülmények (extrém mennyiségű csapadék, talajvízszint megemelkedése).

1.2.4. A tervezési területen előforduló egyéb jelentős fajok Magyar név

Tudományos név

Védettség (V, FV)

Jelentőség (1-2 mondatban leírni miért fontos a területen)

réti őszirózsa (pettyegetett őszirózsa)

Aster sedifolius (incl. Aster sedifolius subsp. canus, Aster sedifolius subsp. sedifolius)

V

Védett faj, a magaskórós szikes rétek (1530*) védett faja.

sziki kocsord

Peucedanum officinale

V

Védett faj, a magaskórós szikes rétek (1530*) védett faja; a jelölő nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata) tápnövénye.

fátyolos nőszirom (korcs nőszirom)

Iris spuria

V

Védett faj, a magaskórós szikes rétek (1530*) védett faja.

őszirózsacsuklyásbagoly

Cucullia asteris

V

Magyarországon lokálisan előforduló, általában alacsonyabb egyedszámú, jelentős természeti értéket képviselő faj

kardoslepke

Iphiclides podalirius

V

A faj említését elsősorban védettsége indokolja

fecskefarkú lepke

Papilio machaon

V

A faj említését elsősorban védettsége indokolja

kis tűzlepke

Lycaena thersamon

V

A faj országszerte előfordul, de igen lokális elterjedésű, említését védettsége is indokolja

nappali pávaszem

Nymphalis io

V

A faj hazánkban sokfelé elterjedt, említését elsősorban védettsége indokolja

c-betűs lepke

Nymphalis c-album

V

A faj hazánkban sokfelé elterjedt, említését elsősorban védettsége indokolja

atalantalepke

Vanessa atalanta

V

A faj hazánkban sokfelé elterjedt, említését elsősorban védettsége indokolja

1.3. Területhasználat 1.3.1. Művelési ág szerinti megoszlás

1.3.2. Tulajdoni viszonyok

1.3.3. Területhasználat és kezelés

1.3.3.1. Mezőgazdaság 1.3.3.2. Erdészet Az erdőállomány jellemzése: A terület erdőállománya 6 alrészletben 21,62 hektáron helyezkedik el és mindegyik erdőrészlet magántulajdonban van. Az alábbi táblázat bemutatja az érintett erdőrészletek területi kiterjedését és rendeltetését, illetve a faállomány jelenlegi és a célállomány szerinti összetételét. Erdőrészlet Szentpéterszeg 8A Szentpéterszeg 22A Hencida 26A Hencida 27A Hencida 15A Konyár 86A Össz.

Kiterjedés (ha)

Faállomány Egyéb lomb elegyes – erdei 3,55 fenyves

0,61 Akácos 9,3 Nemes nyaras 2,74 Akácos Egyéb lomb ele2,8 gyes - akácos Kocsányos töl2,62 gyes

Célállomány

Felújítás jellege Rendeltetés

Védettség

Erdeifenyves Kőrises - kocsányos tölgyes Nemes nyaras

-

Faanyagtermelő

Nem védett

Tarvágás Tarvágás Törzskiválasztó gyérítés

Faanyagtermelő Faanyagtermelő

Nem védett Nem védett

Faanyagtermelő

Nem védett

Tarvágás

Faanyagtermelő

Nem védett

-

Faanyagtermelő

Nem védett

Akácos Kocsányos tölgyes Egyéb lomb elegyes - kocsányos tölgyes

1.3.3.3. Vadgazdálkodás, halászat, horgászat A terület az I/3. Hajdú-bihari apróvadas körzetben helyezkedik el. A körzet meghatározó jellegét az apróvadnak kedvező mezei élőhelyek adják, ugyanakkor az erdősültebb észak-keleti tájegységben a vaddisznó és a telepített dámállományok jelentős szerepet játszanak. A határmenti Bihari térségben, a Tisza mentén és a Hortobágyi tájegységben a gímszarvas szórványos előfordulása, valamint a vaddisznó állandó jelenléte a jellemző. A nyírségi tájegységben a dám és vaddisznó mellett megtalálható a gímszarvas kisebb populációja is. Az őzállomány minősége a körzetben kiemelkedő, de jellemző az állományok alulhasznosítása. A fácán és mezei nyúl állomány a vadgazdálkodási körzetben kiváló, északról délre haladva a két faj állománysűrűsége növekszik. A fogoly és a mezei nyúl populáció a körzet dél-nyugati részén, mint géncentrum jelentős. A Tisza-menti és a Hortobágyi vizes élőhelyek kiemelkedő jelentőségűek a fészkelő és vonuló vízi vad fajok számára egyaránt. Érvényben lévő vadgazdálkodási tervek: I/3. Hajdú-bihari apróvadas körzet vadgazdálkodási terve. Érvényesség: 2014-ig. (Készítését az Országos Vadgazdálkodási Adattár koordinálta.) Konyári Darvas Vadász SE (vadgazdálkodási egység kódszáma: 09-904410-1-4-1) vadgazdálkodási üzemterve. Érvényes: 2017-ig. Kelt: 2006. december 15. Jóváhagyta: Hajdú-Bihar Megyei MGSzH, Földművelésügyi Igazgatóság, Vadászati és Halászati Osztály.

1.3.3.4. Vízgazdálkodás Berettyó alegység vízgyűjtő-gazdálkodási terve. 1.3.3.5. Turizmus A területen az intenzív turizmus nem jellemző, alkalmi látogatók azonban előfordulhatnak. 1.3.3.6. Ipar Ipari fejlesztés nem tervezett, intenzív területhasználat nem fenyegeti. 1.3.3.7. Infrastruktúra A területet jelentősebb infrastrukturális elem nem érinti. 1.3.3.8. Egyéb A Natura 2000 terület Berettyóújfalu, Gáborján, Hencida, Konyár és Szentpéterszeg települések közigazgatási területét érinti 1018,82 ha-on. A területen területfelhasználási változtatási szándék, terv jelenleg nem ismert.

2. Felhasznált irodalom Bąkowski M., Filipiak A. & Fric Z. (2010): Foreging behaviour and nectar use in adult Large Copper Butterflies, Lycaena dispar (Lepidoptera: Lycaenidae). Entomologica Fennica 21(1): 49–57.

BÁNÓ, L. (1943): Hydroecia leucographa Bkh. Budán. Folia entomologica hungarica 8: 102. BARANYI, T., KOROMPAI, T., JÓZSA Á. CS., KOZMA P. (2006): Gortyna borelii lunata (Freyer,1838). In: Varga, Z. (ed.): Natura 2000 fajok kutatása I. – Natura 2000 species studies I. [Dél-Nyírség-Bihari Tájvédelmi és Kulturális Értékőrző Egyesület, Debrecen. pp. 3-69.] BORKHAUSEN, M. B. (1972): Naturgeschichte der Euroäischen Schmetterlinge nach systermatischer Ordnung. 4. Teil: Der Phalaenen zweite Horde: Eulen [Varrentrap C Wenner, Frankfurt. 809 pp.] BOURSIN, C. (1961): Zum Artikel von Herrn Friedrich König über Hydroecia leucographa Bkh. [Entomologische Zeitschrift 71.] Buckland, S. T., Anderson, D. R., Burnham, K. P., Laake, J. L., Borchers, D. L. és Thomas, L. (2004): Advanced Distance Sampling. Oxford University Press, Oxford, UK.

BUSCHMANN, F. (1998): Újra megtaláltam a „Jászsági borelli-t”! [Folia Historico-Naturalia Musei Matrensis 23: 255-257.] CARBONELL, J., CERVELLO, A. (1991): Nova traballa de Gortyna borelii Pierret a Catalunya i altres heterócers recollist a Salo (Bages) el novembre de 1991. [Butlletí de la Societat Catalana de Lepidopterología, Barcelona 68: 27-28.] CHALMERS-HUNT, J. M. (1972): Notes on the Discovery of the Larva and Pupa in Britain of Gortyna borelii Pierret: Fisher’s Estuarine Moth. [Entomologist's Record and Journal of Variation 84: 52-53.] DUFFEY E. (1968): Ecological studies on the large copper butterfly Lycaena dispar Haw. Batavus Obth. At Woodwalton Fen National Nature Reserve, Huntingdonshire 69 - 77 DUMONT C, 1925-1926. Observations biologiques sur les Hydroecia Franҫaises. [Encycl. Ent. 1: 53-72.] DUMONT, C. (1909): Note sur Gortyna borelii Pierret (Lep. Noctuidae). [Bulletin de la Société Entomologique de France. 286-287.] ERNST, M. (2005): Verbreitung der Haarstrangwurzeleule (Gortyna borelii Pierret 1837) in Hessen. [Naturschutz und Landschaftsplanung 37 (12): 376-383.] FISHER, J. B. (1971): Gortyna borelli Pierret (ssp. lunata Freyer?): a new British moth. [Entomologist’s Record an Joumal of Variation 83: 51-52.] Gedeon, Cs. I., Boross, G., Németh, A. & Vilmos Altbäcker, V. (2011): Release site manipulation to favour European ground squirrel Spermophilus citellus translocations: translocation and habitat manipulation. Wildl. Biol. 17: 97-104.

GIBSON, C. (2000): The conservation of Gortyna borelii lunata Freyer (Lep: Nocuidae). [Entomologist’s Record and Journal of Variation 112: 1-5.] GOATER, B. (1973): A note on rearing Gortyna borelii Pierret (Lep., Noctuidae). [Entomologist’s Gazette 24: 12–14.] GYULAI, P. (1987): Notes on the distribution of Gortyna boreli lunata Freyer in the Carpathian Basin. [Nota lepidopterologica 10 (1): 54-60.] HART, C. (1998-99): An estimate of the range and population levels of Fisher’s estuarine moth (Gortyna borelli lunata Freyer), (Lep.: Noctuidae) in Essex, July and October 1996. [British Journal of Entomology and Natural History 11: 129-138.]

54

HILL, J., RINGWOOD, Z. &ROUSE, T. (2002): Distribution and status of Gortya borelii Pierret ssp. lunata Freyer (Lep.: Noctuidae) in southeast England. [Entomologist’s Record and Journal of Variation 114: 49-53.] IPPOLITO, R., PARENZAN, P. (1978): Contributo alla conoscenza delle Gortyna Ochs. Europee (Lepidoptera, Noctuidae). [Entomologica, Bari 14: 159-202.] JOYCE D & PULLIN A, 2002. Gortyna borelii pilot study. [December 2002. Unpublished report for English Nature.] Katona, K., Váczi, O & Altbäcker, V. (2002): Topographic distribution and daily activity of a European ground squirrel population in Bugacpuszta, Hungary. Acta Theriologica 47(1): 45-54. Kis, J., Váczi, O., Katona, K. & Altbäcker, V. (1998): A növényzet magasságának hatása a cinegési ürgék élőhelyválasztására. Természetvédelmi Közlemények, 7: 117-123.

KOKOT, A. (2001-2002): Gortyna borelii Pierret, 1837 (Lepidoptera: Noctuidae) gatunek nowy dla fauny Polski. Gortyna borelii Pierret, 1837 (Lepidoptera: Noctuidae) new to the Polish fauna. [Acta entomologica silesiana 9-10: 87.] KÖNIG, F. (1941): A Hydroecia leucographa Bkh. új lelőhelyei a Bánságban. [Folia Entomologica Hungarica 6: 48-63.] KÖNIG, F. (1959): Beitrage zur Kenntnis der Lebensweise von Hydroecia leucographa Bkh. [Folia Entomologica Hungarica (Series Nova) 12: 481-493.] KÖNIG, F. (1960b): Erforgleiche Eizuchten von Hydroecia leucographa Bkh. [Entomologische Zeitschrift 70 (5-7): 69-75.] KOROMPAI, T., KOZMA, P. (2005): A Gortyna borelii lunata (Freyer, 1843) elterjedésének vizsgálata a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén (Lepidoptera: Noctuidae). [Folia Historico-naturalia Musei Matrensis 29: 209-212.o.] KOVÁCS, L. (1955): The occurence in Hungary of Hydroecia leucographa Bkh., with new data on it’s life history. [Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae 1. 323-329.o.] Kühne L., Haase E., Wachlin V., Gelbrecht J. & Dommain R. (2001): Die FFH-Art Lycaena dispar – Ökologie, Verbreitung, Gefährdung und Schutz im norddeutschen Tiefland (Lepidoptera, Lycaenidae). Märkische Entomolische Nachrichten 3: 1–32 Lafranchis T., Heaulme V. & Lafranchis J. (2001): Biologie, écologie et répartition du Cuivre des marais (Lycaena dispar Haworth, 1803) en Quercy (sud-ouest de la France) (Lepidoptera: Lycaenidae). Linneana Belgica 18: 27–36. Lai B.-C. G. & Pullin A. S. (2004): Phylogeography, genetic diversity and conservation of the Large Copper Butterfly Lycaena dispar in Europe. Journal of Insect Conservation 8(1): 27–36.

LE CERF, F. (1911): Sur Hydroecia leucographa Bkh. var. borelii Pierret (Lep.). [Bulletin de la Societe Entomologique de France. 217.] LE CERF, F. (1925-26): Caractéres sexuels de quatre Hydroecia françaises. [Encyclopédie Entomologique, Série B, B/3 1: 73-87.] Martin L. A. & Pullin A. S. (2004): Host-plant specialisation and habitat restriction of an endangered insect, Lycaena dispar batavus (Lepidoptera: Lycaenidae). European Journal of Entomology 101: 51-56 (part I: Larval feeding and oviposition preferences), 57-62 (part II: Larval survival on alternative host plants in the field).

NAGY, L. (1942): A Hydroecia leucographa Bkh. újabb lelőhelye Vácon. [Folia entomologica hungarica 7: 96-97.] Nicholls C. N. & Pullin A. S. (2000): A comparison of larval survivorship in wild and introduced populations of the Large Copper Butterfly (Lycaena dispar batavus). Biological Conservation 93: 349–358. Nicholls C. N. & Pullin A. S. (2003): The effects of flooding on survivorship in overwintering larvae of the

55

Large Copper Butterfly Lycaena dispar batavus, and its possible implications for restoration management. European Journal of Entomology 100: 65–72.

OROZCO I SANCHIS, A., OROZCO I SANCHIS, R. (1985): Gortyna borelii (Pierret, 1837) nou per a la Faun Iberica, i confimacio de la presencia a Catalunya d'Episema glaucina (Esper, 1789) (Lepidoptera, Noctuidae). [Treballs de la Sociétat Catalana de Lepidopterologia, Barcelona 7: 4950.] PEKARSKY, P. (1961): Ein fund von Hydroecia leucographa Bkh. [Entomologische Zeitschrift 71 (4): 44-45.] PIERRET, M. (1837): Description d’une nouvelle espéce du genre Gortyna (Treits). [Annales de la Société Entomologique de Frabce VI: 449-451.] PLATTS, J. (1981): Observations on the egg-laying habits of Gortyna borelii lunata Freyer in the wild. [Entomologist's Record and Journal of Variation 93: 44.] Pullin A. S. (1997): Habitat requirements of Lycaena dispar batavus and implications for re-establishment in England. Journal of Insect Conservation 1(3): 177–185. Pullin A. S., Bálint Zs., Balletto E., Buszko J., Coutsis J. G., Goffart P., Kulfan M., Lhonoré J. E., Settele J. & van der Made J. G. (1998): The status, ecology and conservation of Lycaena dispar (Lycaenidae: Lycaenini) in Europe. Nota Lepidopterologica 21(2): 94–100.

RADOVANOVIC, E. (1972): Pojave rijetke Noctuidae Gortyna borelii Pierr. u Jugoslaviji. [Acta entomologica Jugoslavica 7 (2): 71-72.] RAUCH, H. (1976): Die Zucht von Gortyna borelii (Lep., Noctuidae). [Entomologische Zeitschrift 86: 214-216.] RINGWOOD Z K, 2004a. The Ecology and Conservation of Gortyna borelii lunata (Lepidoptera: Noctuidae) in Britain. [PhD thesis, University of Essex.] RINGWOOD Z, 2004b. Fisher‟s Estuarine Moth: an Essex speciality. In: Goodey B, (ed.) The Moths of Essex. [Wimbish: Lopinga Books, pp. 6-16.] RINGWOOD Z, 2006. The conservation of Gortyna borelii lunata (Fisher‟s Estuarine Moth) on a landscape-scale through agri-environment schemes. [Essex Naturalist 23:89-96.] RINGWOOD, Z. (2011): Possible Special Area of Conservation Gortyna borelii lunata (Fisher’s Estuarine Moth) [Hamford Water, Essex - Selection Assessment Document] RINGWOOD, Z., GARDINER, T., STEINER, A., HILL, J. (2002b): Comparison of factors influencing the habitat characteristics of Gortyna boreli and it’s larval foodplant Peucedanum officinale in the United Kingdom and Germany. [Nota lepidopterologica 25 (1): 23-38.] RINGWOOD, Z., HILL, J., GIBSON, C. (2000): A study of Gortyna borelii lunata Freyer (Lep.: Nocutidae): Results from the first season of behavioural observation sessions. [Entomologist’s Record and Journal of Variation 112: 93-99.] RINGWOOD, Z., HILL, J., GIBSON, C. (2002a): Observations on the ovipositing stategy of Gortyna borelii Pierret, 1837 (Lepidoptera, Noctuidae) in a British population. [Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae 48 (2). 89-99.] RINGWOOD, Z., HILL, J., GIBSON, C. (2004): Conservation management of Gortyna borelii lunata (Lepidoptera: Noctuidae) in the United Kingdom. [Journal of Insect Conservation 8: 173183.] RONKAY, L. (2001): Gortyna borelii lunata (Freyer, 1839) országos értékelése. [(Kézirat – unpunlished paper) MTM Állattára, Budapest, 3 pp.] STEINER, A. (1985): Bemerkungen über Gortyna borelii in Südwestdeutschland (Lepidoptera: Noctuidae). [Entomologische Zeitschrift 95 (12): 161-173.] STEINER, A. (1998): Gortyna berlii. In: Ebert G. (ed): Die Schmetterlinge Baden –Württembergs, Band 7. Nachtfalter V. – Spezieller Teil: Noctuidae. [Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart. – p. 79-86.] Strausz M. (2010): Habitat and host plant use of the Large Copper Butterfly Lycaena dispar rutilus

56

(Lepidoptera: Lycaenidae) in Vienna (Austria) [Diplomarbeit, Universität Wien) Strausz M., Fiedler K., Franzén M. & Wiemers M. (2012): Habitat and host plant use of the Large Copper Butterfly Lycaena dispar in an urban environment. Journal of Insect Conservation 16(5): 709–721.

SUM, SZ. (2001): Beszámoló a védett nagy szikibagoly-lepke populációinak állapotát érintő vizsgálatokról Hajdú-Bihar megyében [jelentés a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság részére (kézirat)] SUM, SZ. (2008): A nagy szikibagoly-lepkéről [Gortyna borelii (Pierret,1837)], valamint előfordulásáról a Körös-Maros Nemzeti Park működési területén [a faj tárgyalása és kutatási jelentés a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság részére (kézirat), 359 o.]

SZABÓ, S. (1993): Nagy sziki bagolylepke (Gortyna borelii lunata) a debreceni Nagyerdőn. [Calandrella, Debrecen 7 (1-2): 148.] TARPEY T, 1999. Sea Hog‟s Fennel (Peucedanum officinale) and Fisher’s Estuarine Moth (Gortyna borelii lunata) in Hamford Water. [Unpublished report for English Nature.] Váczi, O. (2005): Abiotikus környezeti tényezők hatása ürgék tér- és időbeli aktivitásmintázatára. Doktori értekezés, ELTE, Budapest, pp. 131. Váczi, O., Katona, K. & Altbäcker, V. (1996): A bugacpusztai ürgepopuláció tér- és időbeli mintázata. Vadbiológia 5: 141-148.

VARGA, Z., BARANYI, T., (2003): A nagy szikibagoly-lepke (Gortyna borelli lunata (Freyer, 1838)) természetvédelmi akcióterve. [Debrecen. 34 pp.] WARNECKE, G. (1959): Über die Verbreitung von Hydraecia leucographa Borkh. sowie Beschreibung einer neue Form (Lep. Noct.). [Entomologisches Nachrichtenblatt Österreich und Schweizer Entomologen 11 (1): 4-6.] Webb M. R. & Pullin A. S. (1996): Larval survival in populations of the Large Copper Butterfly Lycaena dispar batavus. Ecography 19: 276–286. Webb M. R. & Pullin A. S. (2000): Egg distribution in the Large Copper butterfly Lycaena dispar batavus (Lepidoptera: Lycaenidae): Host plant versus habitat mediated effects. European Journal of Entomology 97: 363–367. YLLA, J., MACIA, R., BLAZQUEZ, A., HERNANDEZ, J. (2001): Gortyna borelii (Pierret, 1837) nueva especie para la fauna aragonesa (Lepidoptera, Noctuidae). [Boletín de la Sociedad Entomológica Aragonesa 28: 119.]

57

3. Térképek

58