A Szentlélekbe való bemerítés

Mindenki Temploma

Tanítások 6.

Bereczki Sándor

A Szentlélekbe való bemerítés

Bereczki Sándor A Szentlélekbe való bemerítés

A Szentlélekbe való bemerítés Tanítások sorozat 6. Copyright © 2010 Bereczki Sándor

Borító: Simon András Korrektor: Dr. Gruber Tibor Kiadványszerkesztő: Danziger Dániel Kiadja: Mindenki Temploma, 1105 Bp, Cserkesz utca 7-9. Tel.: (+36 1) 431 9792 www.mindenkitemploma.hu

Bereczki Sándor


Mindenki Temploma • 2010

A Szentlélekbe való bemerítés „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!”– Ezzel az új és megdöbbentő üzenettel szólította meg „Keresztelő” János honfitársait, akik kimentek hozzá a pusztába. A bűnbánatra jutott embereket vízbe merítette be, akik ekkor átélték megtisztulásukat. János még ezenkívül egy nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmüket:

A feltámadott Jézus János szavaira utalva arra kérte tanítványait, hogy maradjanak Jeruzsálemben, mert ott fog bekövetkezni a Szentlélekbe való bemeríttetésük. Három éven át hatalmat kaptak a szolgálatok végzéséhez, de hamarosan eljön a Szentlélekbe való bemerítés ideje is. Jézus mondta: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (János 14,16-17)


„Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” (Máté 3,11)

7

Az Úr világosan feltárta tanítványainak azt, hogy mit jelent számukra a Szentlélekbe való bemeríttetés: „Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: »Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.« (βαπτίζω, baptidzó) »… Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.«” (Apostolok csel. 1,4-5.8)

8

A feltámadott Jézus azt hangsúlyozza, hogy a Szentlélekbe merítettek erőt kapnak. Mennyei erőben (δύναμις, dünamisz) részesülnek hit által. Mit értsünk ezen? Talán azt, hogy a tanítványok a bennük lévő pszichés erő mobilizálására, mozgósítására képesek lesznek, és így a stressz- és konfliktustűrő képességük megnövekszik? Vagy talán azt, hogy mennyei erőt kapnak szabad felhasználással, melyet mint „sztárok” egy kis imával könnyen működésbe tudják hozni? Vagy inkább arról van szó, hogy miután bemeríttettek a Szentlélekbe, imádkozzanak folyamatosan újabb és újabb betöltetésükért, hogy az Úr erővel és hatalommal végezze munkáját bennük és rajtuk keresztül? Tudjuk, hogy: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8,14) A Szentlélekbe és tűzbe való bemeríttetés hatalmas erőmegnyilvánulással, tüzes nyelvek megjelenésével, nyelveken szólással ment végbe Pünkösd napján az ünneplő nép jelenlétében. A megdöbbent tömeget Péter apostol emlékezteti Jóel próféta jövendölésére (Jóel 2,28-32), mely valóra vált. Miután bemeríttetett Péter apostol Szentlélekbe, túláradó életet nyert, prédikálására mintegy háromezer ember tért meg. Pünkösd, a Szentlélekbe való bemeríttetés után Péter újból „megtelve Szentlélekkel” (πλησθεὶς, plésztheisz, Apostolok csel. 4,8) válaszolt vádlóinak, amikor felelősségre vonták a sánta

„Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.” (Apostolok csel. 8,14-16) Pétert meghívta otthonába Kornéliusz római százados, aki nagyon buzgón, böjtölve kereste az Urat. Miközben az apostol


gyógyulásáért. A nagy pünkösdi esemény után miért volt szüksége újra betöltetésre? Egyrészt azért, mert Péter nem birtokosa volt a Szentléleknek, hanem eszköze. Másrészt pedig azért, mert ebben a helyzetben más céllal adatott a betöltetés. Azért töltötte be az Úr, hogy a világos üzenetet teljes méltósággal át tudja adni. Korábban pedig az volt a célja a betöltetésnek, hogy a béna ember talpra álljon! Mindig céllal adatik a betöltetés! Ugyanebben a részben van szó arról, hogy a közösség tagjai is újból betöltettek Szentlélekkel, amikor imádkoztak, „megteltek mindnyájan Szentlélekkel” (ἐπλήσθησαν ἅπαντες, eplészthészan hapantesz, Apostolok csel. 4,31). Mi volt az Úr célja a betöltetéssel ebben az esetben? Az, hogy a tanítványok a fokozott ellenállás és a fenyegetőzések ellenére bátorsággal hirdessék Isten Igéjét. „… megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (Apostolok csel. 4,31) Lukács kiemeli könyvében, hogy István diakónus „… hittel és Szentlélekkel teljes férfi…” (πλήρης, plérész: tele, Apostolok csel. 6,5). A samaritánusok Fülöp prédikálása nyomán hatalmasan átélték a feltámadott Krisztus jelenlétét, a Szentlélek munkálkodott bennük, bűnbánatra jutottak, elfogadták Uruknak és személyes Megváltójuknak Jézus Krisztust, és egy Szentlélekkel teljes férfi, Fülöp által merítkeztek be. Mégis ezt a megdöbbentő dolgot olvassuk, hogy nem szállt le rájuk a Szentlélek:

9

10

prédikált, leszállt a Szentlélek a százados családjára, szolgáira, a Szentlélek jelenlétének ebben az atmoszférájában mindenki hite a Feltámadott Jézusra irányult, és nyelveken szólva dicsőítették az Urat. Megdöbbenve látták ezt az apostol kíséretében lévő zsidók is. Péter az elsőként említett, bibliai kifejezéssel élve „a tekintélyes” apostol nem úgy értelmezte ezt a helyzetet, hogy a gazdag mondanivalójú prédikációját most félbeszakították a rajongók a nyelveken szólásukkal, és az istentiszteletet éktelenül megzavarták, hanem együtt örült velük! Nem adott olyan tanácsot, mint amit napjainkban gyakran osztogatnak az óvatos testvérek: „Nagyon vigyázzatok testvérek, nehogy démoni erők hatoljanak be a nyelveken szólástokba, nehogy nyelveken káromkodjatok, mert hát ti pogányok voltatok, és pogány kultuszokon vettetek részt!” Ezután Pétert felelősségre vonták az apostoltársai, nem a nyelveken szólás miatt, hanem azért, hogy zsidó létére pogány ember otthonába ment be. Az ő válasza azonban ez volt: „Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.” (Apostolok csel. 11,15) Ebből arra következtethetünk, hogy a kezdet nem volt rossz! Jól tesszük, ha imádkozunk azért, hogy az Úr napjainkban is úgy munkálkodjon, mint kezdetben. Miért akarnánk, hogy az Úr másképpen munkálkodjon?! Ha az egyes hívő ember és a közösség betöltetett, akkor nem valami idegen érzelmi élményben részesültek, hanem a Szentlélek irányítása alá került az életük: elküldte (ἐκπέμπω, ekpempó) őket nehéz utakra (Apostolok csel. 13,4), megakadályozta őket (κωλύω, kólűó), hogy azon a helyen szólják az igét, ahová nem küldettek (16,6), nem engedte, hogy (ἐάω, eáó) ötleteik alapján induljanak a szolgálatba. (16,7) A Szentlélek úgy vezette őket, mint a tűzoszlop Mózest és a népet. Az Úr valóságos jelenlétében éltek az üldöztetés idején is: „A tanítványok azonban megteltek (πληρόω, pléroó: betölt) örömmel és Szentlélekkel.” (Apostolok csel. 13,52) Ez nem hangulatváltozást eredményezett náluk, hanem az Úrral való szorosabb közösséget.

„Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. De Elimás, a varázsló – neve ugyanis ezt jelenti –, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve (πίμπλημι, pimplémi: megtölt) Szentlélekkel erősen ránézett, és így szólt: »Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes újait? Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!« Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.” (Apostolok csel. 13,7-12) Amikor Pál tanúságot tett Sergius Paulusnak, Elimás zavaróan viselkedett, hogy megakadályozza a századost a hitre jutásban. Mit tett Pál, amikor szolgálat közben keresztbe tettek neki? Nem a dühnek, hanem a Szentléleknek adott helyt! „Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve (πίμπλημι, pimplémi: megtölt) Szentlélekkel erősen ránézett” (Apostolok csel. 13,9) Mi volt az Úr célja ebben a helyzetben a betöltetés-


A hívő ember az Úr közelségében él, de nincs mindig betöltve Szentlélekkel. A Lélekbe meríttetést kegyelemből, az Úr tervének megfelelően mindig követheti az újabb betöltetés. A betöltetést mindig valamilyen céllal kapjuk. Fel kell ismernünk egy adott helyzetben, hogy mit akar az Úr. A hívőknek szükségük van arra, hogy ugyanaz a Szentlélek, Aki által újjászülettek, újra és újra betöltse őket. A betöltetés kihatással van lelki fejlődésünkre, Istennel és az emberekkel való kapcsolatainkra, erkölcsi életünkre és szolgálatainkra. Ha az Úr tölt be minket, akkor az Úr szerint fogunk élni, ha pedig a világ tölt be, akkor a világhoz szabjuk az életünket. A Szentlélekkel való betöltetéssel az Úr hatalma is működni kezd.

11

sel, miért hangsúlyozza Lukács, hogy Pál ebben az esetben betelt Szentlélekkel? A betöltetés pillanatában az Úr ítéletet hajtott végre Elimáson, aki elvesztette látását. Az ítélő Isten jelentétében jutott hitre Sergius Paulus. Természetesen az Úrnak nemcsak ez az egy „módszere” van arra, hogy hitre ébressze az embereket. Ebből a nehéz helyzetből aztán jó származott: az ige terjedni kezdett. Leghőbb vágyunk, hogy Isten beszéde terjedjen az elveszettek között. Panaszkodunk, hogy kemények, közömbösek az emberek Isten igéje iránt. Ha imaharcba kezdünk, és felhagyunk a panaszkodással, betöltetünk Szentlélekkel. Augustinusnak panaszkodtak a munkatársai, hogy a városban, ahol jártak nagy sötétség uralkodik. Ekkor ezt válaszolta nekik: menjetek vissza oda és világítsatok! Pál kicsinysége tudatában mindig a betöltetést kereste, ezért adhatott olyan sokat. Pál apostol Efézusban találkozott „Keresztelő” János néhány tanítványával, akik a bűnbánatig, a bűnbocsánatig jutottak el a bemerítés során. Csak vízbe voltak bemerítve, de a Szentlélekbe való bemerítésben nem részesültek. Komoly hívő emberek voltak, de hiányzott Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel való közösségük. Ezért kérdezte tőlük az apostol, hogy kaptak-e Szentlelket, miután hitre jutottak. Végül is kézrátétellel nyerték el a Szentlélek ajándékát.

12

„Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. Mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: »Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?« Ők így feleltek: »Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.« Ezután megkérdezte tőlük: »Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?« »A János keresztségével» – válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: «János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.« Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. És amikor Pál rájuk tette a ke-

A betöltetés kifejezést a Biblia negatív értelemben is használja: „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek (ἐπλήσθησαν, eplésztészan) irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.” (Apostolok csel. 13,45) Nemcsak Szentlélekkel lehet betöltetni, hanem irigységgel is, mely áthat, és agres�szív viselkedést vált ki az emberből. Ha nem vagy betöltve Szentlélekkel, fennáll annak a veszélye, hogy az irigység fog hatalmába keríteni, és így zülleszted Isten népét, és alkalmatlanná válsz a missziói munkára. Pál apostol az efézusi hívőknek, akik bemeríttettek a Szentlélekbe, ezt írja: „Teljesedjetek be Szentlélekkel.” (πληρόω, pléroó: betölt, Efézus 5,18) Ennek a fontosságáról még többet is megérthetünk, ha elolvassuk Ezékiel 47,1-12 verseit. Ha az Ezékiel látomásában említett folyót átvitt értelemben a Szentlélek folyójának képzeljük el, akkor látjuk, hogy a próféta először a bokáig érő vízbe lép, majd a térdig érő vízbe jut, onnan továbbmegy, ahol derékig ér a víz, végül eljut ahhoz a ponthoz, ahonnan már csak úszva haladhat tovább. Így van ez az újjászületett emberrel is. Minden újjászületett ember ott van a folyóban, de különböző mélységig jutott el. A lelki egység rovására megy, ha emiatt egymással ellenséges viszonyba kerülnek! Ha valaki a bokáig érő vízben vesztegel, de bátortalan arra, hogy továbblépjen, nem is gondolja, hogy milyen nagy áldásokról marad le. Ha a világ felé húzó szíve azt súgja neki: „Ugyan, elégedj meg azzal, amid van”, akkor csak „vegetáló” hívőként fog élni. Sajnos, sokan ezen a szinten élik le életüket, pedig az „aratásban” nagy szükség volna rájuk! Szó van még az Igében a tócsákról és a pocsolyákról is. Milyen szomorú, hogy némelyek itt jól érzik magukat! Semmire nem jutnak, és senkinek nem használnak. Megtörténhet azonban az is, hogy valaki a „mély” vízből visszatér a „bokáig érő” vízbe, mert úgy érzi, hogy így kisebb lesz a felelőssége, és na-


zét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.” (Apostolok csel. 19,1-6)

13

gyobb szabadsághoz jut. Ez a regresszió, visszacsúszás sok hívőt utolér az el nem rendezett bűnök miatt. A megúszni való vízben, melyben talpunk már nem ér le a folyó medrébe, ahol már egy fűszálba sem kapaszkodhatunk, kétség nélkül teljesen rá kell magunkat bízni a vízre, a Szentlélekre, Aki hatalma alatt tarja és irányítja életünket. A nagyhírű jeruzsálemi gyülekezetben is különböző lelki szinten álltak a testvérek. Voltak köztük kicsinyes és hazug Anániások és Szafírák is, de azért akadt hét Szentlélekkel teljes férfi is, akik az asztal körül szolgáltak. Így emlékezik meg erről az Írás: „... válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába…” (Apostolok csel. 6,3). Eljuthatunk-e mi is a Szentlélekkel teljes életre, mint a bibliai emberek? Ne felejtsük el, hogy ezt a célt, maga az Úr tűzte ki elénk apostolai által: „És így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.” (Efézus 3,19) Ne idegenkedjünk a mély víztől, a Szentlélekbe való bemeríttetéstől! Az ember ugyan sok mindent elronthat, meggyalázhat, sárba taposhat, de ez mit sem változtat Isten akaratán és dicsőségén. Ő akarja, hogy beteljesedjünk Szentlélekkel és tűzzel. Ő jót ad, nem valami ártalmasat, Jézus mondta:

14

„Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lukács 11,11-13)

„Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. Azután ő kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira megnőtt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. Akkor ezt mondta nekem: Láttad-e emberfia? Majd vis�szavezetett engem a patak partján. Visszafelé menve láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. Halászok állnak majd ott és Éngeditől Én-Eglaimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagytengerben. De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak. A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el:


Teljesedjünk be Szentlélekkel úgy, ahogy az Írás elénk adja, és ne szabjunk feltételeket, ne írjuk elő az Urnak, hogy hogyan! És most kövessük lépésről-lépésre a próféta látomását.

15

havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz.” (Ezékiel 47,1-12)

16

Mit ér az életünk, ha nem termünk gyümölcsöket, ha önmagunknak élünk? Foglaljuk össze most, amiről eddig szó volt: Egyértelműen hangsúlyozzuk és valljuk, hogy az Úr Jézus Krisztus áldozati vére tisztít meg minket bűneinkből, az Ige és a Szentlélek munkája által születünk újjá, azonban hozzá kell tennünk, hogy sok újjászületett ember alszik, a világgal kompromisszumot köt, és nem jut el a Szentlélekkel való betöltetésre, mécsesében fogytán van az olaj. A túláradó hívő élethez azonban szükség van a Szentlélekbe való bemerítésre, betöltetésre. Neked, az újjászületett embernek szól ez a határozott parancs: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Efézus 5,18) Mert Ő teszi jelenvalóvá Jézus Krisztust az életedben, és ezért tud a szeretet, öröm, békesség és a mennyei erő kiáradni belőled mások javára, épülésére. Hogyan munkálkodik az Úr azon, hogy betöltessünk Szentlélekkel? A romlott, elveszett, bűnös emberrel is célja van az Úrnak: munkálkodik azon, hogy megtérjen, megváltásban részesüljön, eljusson Jézus Krisztus megismerésére. Isten szeretetből menti meg az elveszett embert, akiért egyszülött Fiát adta. A megrepedt nádszálat sem dobja el, a haszontalan embert is megragadja és átformálja. Ebben a hitben erősít meg minket Ezékiel látomása is a 37. részben. A próféta itt az elszáradt tetemekről szól, akikben elkezdődik az Úr munkájának egy csodálatra méltó folyamata. Először az Úr Igéjét kell meghallaniuk, de ez is a kegyelem műve. A hallásra képtelenek mégis meghallják az Úr szavát, az emberek bizonyságtételét. Ezékiel látomása alapján azt érjük meg, hogy az Ige és a Szentlélek fokozatosan munkálkodik a tetemekben. Inakat, húst rak rájuk, és bőrrel borítja be őket, de ekkor még nincs lélek (,  ruah) bennük. Eljön az a pillanat is, amikor az Úr ezt mondja:

„Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, Uram, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük. Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az Úr: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt. Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Elszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!


„Lelkemet adom belétek, életre keltek…” Az Úr Lelke kelti életre az élettelent. Olvassuk el Ezékiel látomását:

17

Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az Úr." (Ezékiel 37,1-14)

18

Az Úr hatalmas munkát végzett bennünk is, míg eljutottunk a megtérésre és újjászületésre. Szükségünk van a Szentlélekbe való bemerítésre. A világ egyre gonoszabbá válik, csak a Lélek erejével maradhatunk a keskeny úton. Kérdésünk, hogyan terjedhetne a Szentlélek tüze napjainkban? Mit kell tennünk? Egy történettel fejezem be. Egy misszionárius egy vonat fülkéjében ült. Pár perccel azelőtt érkeztek meg egy nagyváros pályaudvarára. Nagyon nehéz szívvel utazott! A munkájára, szolgálatára gondolt, amelyet már évek hosszú sora óta végzett ott Kolumbiában. Hűségesen hirdette az igét – de bizony ennek alig volt valami visszhangja! Hirtelen hangos zaj riasztotta fel elmélkedéséből: több fiú érkezett a peronra. Tenyerükön tálca, megpakolva frissen sült zsemlékkel. Ide-oda futkostak a szerelvény mentén, kínálva portékájukat! Remélték, hogy az utasokat rábeszélhetik, vásároljanak belőle. De alig figyelt fel valaki a kínálatra! Amikor a vonat újra elindult, a fiúk kénytelenek voltak teli tálcáikkal elhúzódni mellőle. Ekkor a misszionárius azt látta, hogy az egyik fiú ügyesen felugrott a már mozgó vonat lépcsőjére – és már benn is volt a kocsiban, az utasok között... Fogta magát, leült, kezébe vett egy zsemlét, kettétörte, és elkezdte enni. A mellette lévő úr feltekintett újságjából, mert a frissen sült zsömle finom illata elérte az orrát! Nem tartott soká, és már vette is elő a pénztárcáját... Hamarosan az egész kocsiban érezni lehetett a zsömlék illatát. Egyik utas a másik után hívta magához a fiút, és vásárolt tőle zsömlét. Amikor a vonat a következő állomáson megállt, a tálca üres volt, a fiú pénztárcája pedig tele! A misszionárius tanult valamit ettől a fiútól! Míg a többiek csak kiabálva kínálták portékájukat, ő egy jobb módszert


talált, hogy rábeszélje az embereket a vásárlásra! Egyszerűen leült melléjük, és hagyta, hogy a zsömle illata elterjedjen körülötte! És az illat étvágygerjesztő volt! Ezután már nem is volt szükség rábeszélésre – jöttek a vásárlók maguktól is! Ezután rájött a misszionárius, hogy mit kell tennie!

19

20

Források Biblia Hebraica. Rud. Kittel, Stuttgart, 1954. The Greek New Testament. United Bible Societies, 1985. Szent Biblia. Károli Gáspár, Magyar Bibliatársulat, Budapest, 2008. Biblia Magyarázó jegyzetekkel. Magyar Bibliatársulat, Budapest, 1996. Az Új Testámentum. Dr. Budai Gergely, Magyarországi Református Egyház Zsinatának Irodája, Budapest, 1967. The Living Bible. Paraphrased, Tyndale House Publishers, 1980.


Dr. Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár. Magyar Bibliatanács, Budapest, 1992.

21

Mindenki Temploma www.mindenkitemploma.hu

A Szentlélekbe való bemerítés

Recommend Documents