MEMO/11/171 Brüsszel, 2011. március 16.
Kérdések és válaszok a KKTA-val kapcsolatban Mit jelent a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA)? A közös konszolidált társaságiadó-alap olyan egységes szabályrendszer, amelyet az EU-ban működő vállalatok adóköteles nyereségük kiszámítására használhatnak. A KKTA értelmében a vállalatoknak vagy vállalatcsoportoknak a működésük által lefedett tagállamok eltérő adószabályai helyett csupán egy uniós rendszernek kellene megfelelniük. A KKTA rendszerének további előnye, hogy az EU több tagállamában működő vállalatoknak csak egyetlen adóbevallást kellene beadniuk az EU területén folytatott tevékenységük egészére vonatkozóan.
Miként működne a KKTA a gyakorlatban? A KKTA lehetővé tenné a vállalatok vagy vállalatcsoportok részére, hogy konszolidálják az EU tagállamaiban elért eredményüket, elismerve ezáltal a határon átnyúló tevékenységüket. Az egységes adóbevallás alapján kerülne megállapításra az adóalap, amelynek megfelelő része után minden olyan tagállamot megilletné az adóztatás joga, amelyben a vállalat tevékenységet folytat. Az egyes tagállamok részaránya három egyforma súlyú tényezőt (eszközök, munkaerő, árbevétel) tartalmazó képlet alapján kerül kerülne megállapításra. A folyamat egésze a vállalat elsődleges tagállamának adóhatóságain keresztül (azaz egyablakos rendszerben) zajlana. A irányelvjavaslat világos eljárási szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a vállalatok miként választhatják a KKTA-rendszert, hogyan adják be adóbevallásukat, miként kell a megfelelő űrlapokat harmonizálni és az ellenőrzéseket koordinálni. A vállalatok vagy vállalatcsoportok az EU-ban folyatott tevékenységük egésze után az elsődleges tagállamuk adóhatóságán keresztül intéznék az adóbevallásukat, és ugyanezen tagállam adóhatósága felelne a megfelelő ellenőrzések koordinálásáért, valamint a bevallás nyomon követéséért.
Mit jelentenek a KKTA egyes elemei? A KKTA elemeinek magyarázata: Közös: az EU egész területére alkalmazható egységes szabályrendszer. Konszolidált: a konszolidáció a vállalat vagy vállalatcsoport különböző tagállamokban keletkező eredményének (nyereségének/veszteségének) az összevonását jelenti, aminek eredményeként megállapítható az EU területén folytatott tevékenység egészére vonatkozó nettó eredmény. Ez szolgálna a vállalat vagy vállalatcsoport végső adóalapjának meghatározására. Példa: A KKTA-t választó csoport A, B, C és D vállalatokból áll. Az A és a B vállalatnak egyenként 10 millió EUR eredménye van; a C vállalat nyeresége 5 millió EUR-t tesz ki; a D vállalat pedig 8 millió EUR veszteséget termelt. A csoport konszolidált adóalapja: A+B+C-D = 17 millió EUR.
Társasági: gazdasági társaságok adózására vonatkozik. Adóalap: a társaság nyereségének adóköteles része. Az adóalap számítása a következő: a vállalat bevételei csökkentve az adómentességet élvező tételekkel, továbbá olyan leírásokkal, mint a bérköltség vagy az értékcsökkenés. A tagállamok mindegyike saját szabályokkal rendelkezik az adóalap kiszámításához. Az A tagállamban az eszközöket például 10 év alatt lehet leírni, míg a B tagállam ugyanerre csak 5 évet engedélyez. Vagy míg az A tagállam lehetővé teszi a reprezentációs költségeknek a nyereséggel szembeni elszámolását, addig a B tagállam nem engedi ezt meg. Az egységes uniós adóalap azt jelentené, hogy a tagállamoknak egyetlen szabályrendszer szerint kellene elvégezniük a számításokat. Példa: A vállalat bevétele 10 millió EUR (pl. az értékesítés árbevétele) Csökkentve 3 millió EUR költséggel (pl. bérköltség és a vásárolt anyagok költsége) Csökkentve 2 millió EUR leírással (pl. szállítójárművek értékcsökkenése) = Adóalap összege: 5 millió EUR
Miért van szükség a KKTA-ra az EU-ban? A vállalatok vagy vállalatcsoportok adóalapjának kiszámítására alkalmazott szabályrendszer egységesítésével, továbbá az adóbevallás egyablakos ügyintézésével a KKTA olcsóbb és egyszerűbb környezetet teremt a vállalkozások számára. Jelenleg a vállalatoknak 27 különböző szabályrendszer szerint kell megállapítaniuk az adóköteles eredményüket, és minden olyan tagállam adóhatóságánál kell adóbevallást tenniük, ahol üzleti tevékenységet folytatnak. Ez magas megfelelési költségeket, adminisztratív terheket és összetett kiigazításokat eredményez. A csoporton belüli műveletek kezelésre alkalmazott bonyolult transzferárazási rendszer rendkívül költséges és nagy terhet okoz az EU-ban működő vállalatok számára. Ezen felül vitákat generálhat a tagállamok hatóságai között, és esetenként a vállalatok kettős adóztatásához vezet. Az eredmények uniós szintű konszolidációjának lehetővé tételével a KKTA megteremti továbbá annak feltételét, hogy teljes mértékben figyelembe lehessen venni a vállalkozások határon átnyúló tevékenységét, alkalmazásával elkerülhető a túladóztatás.
A KKTA az első lépés lenne az adókulcsok harmonizációja felé? Nem. A KKTA az adókulcsok kérdését nem érinti, és a Bizottság nem törekszik a tagállamok társaságiadó-kulcsainak harmonizálására. A tagállamok továbbra is maguk határozzák majd meg a társaságiadó-kulcsaikat, ez szuverén joguk. Az adókulcsok közötti különbségek – amennyiben nem vezetnek torzulásokhoz – lehetővé teszik bizonyos mértékű adóverseny fenntartását a belső piacon. A KKTA ugyanakkor nagyobb átláthatóságot fog teremteni a tagállamok által kivetett társaságiadó tényleges mértéke tekintetében, ezáltal pedig kiegyensúlyozottabbá válik az adóverseny az EU-ban. A KKTA továbbá sokkal hatékonyabb eszköz az EU globális versenyképességének megerősítéséhez, mint az egységes társaságiadókulccsal kapcsolatos bármilyen egyéb lépés.
2
Milyen számok igazolják a KKTA-tól várt előnyöket? A határon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások számára a KKTA egyértelműen megtakarítást jelent a megfelelési idő és költségek tekintetében. A megfelelés tekintetében jelenleg felmerülő költségek 7%-kal lennének csökkenthetők, ami az egész EU-ra vonatkoztatva 0,7 milliárd EUR megtakarításnak felel meg. Az új rendszer azon vállalatok számára is kézzelfogható előnyöket kínál, amelyek másik tagállamokra is ki szeretnék terjeszteni a tevékenységüket. Jelen körülmények között egy nagyvállalatnak csak az adózással összefüggésben több mint 140 000 EUR költsége merül fel, amikor egy másik tagállamban hoz létre leányvállalatot. A KKTA ezeket a költségeket 87 000 EUR-val, azaz 62%-kal fogja csökkenteni. A közepes méretű vállalkozások még többet nyerhetnek: az EU-ban való terjeszkedéssel összefüggő adózási költségek 127 000 EUR-ról 42 000 EUR-ra (azaz 67%-kal) csökkennének átlagosan. Ez alapján, ha a kkv-knak csak 5%-a is a terjeszkedés mellett dönt, máris 1 milliárd EUR körüli megtakarítást lehet elérni. A valamely tagállamban keletkező veszteségnek az EU másik tagállamában keletkező nyereséggel szembeni elszámolása (azaz a konszolidáció) lehetőségének biztosításával a javaslat további 1,3 milliárd EUR megtakarítást eredményezhet az EU-ban működő vállalatok számára. Összegezve, a KKTA 0,7 milliárd EUR megtakarítást jelent a megfelelési költségek tekintetében, 1 milliárd EUR-val csökkenti a határon átnyúló terjeszkedési költségeit, és további 1,3 milliárd EUR-t takarít meg a vállalkozásoknak a konszolidáción keresztül.
Miért javasolta azt a Bizottság, hogy a KKTA legyen választható a vállalatok számára? A KKTA válaszható lenne: a vállalatok, amelyek úgy ítélik meg, hogy nagyon is előnyükre lenne a harmonizált rendszer, választhatják azt, míg a többi vállalat az alkalmazandó tagállami rendszerben működne tovább. Ez a józan megközelítés, hiszen ez azt jelenti, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyeknek nem áll szándékukban nemzeti határaikon túlra terjeszkedniük, és így mindig csak egy adórendszer szerint fognak működni, nem kell szükségtelenül átállniuk egy új rendszerre. A Bizottság úgy véli továbbá, hogy a KKTA kötelező jellegű bevezetése nem felelne meg a szubszidiaritás elvének, mivel ez azt jelentené, hogy az uniós szintű tevékenységek mellett uniós intézkedéseket alkalmaznának tisztán csak egyegy tagállamot érintő tevékenységre is.
Miért fontos része a rendszernek a konszolidáció? A konszolidáció rendkívül fontos szempont a KKTA rendszerében, mert ezáltal a vállalatoknak az EU-ban folytatott, határon átnyúló tevékenysége teljes mértékben figyelembe vehető lesz.
3
A ma érvényben lévő szabályok alapján a vállalatcsoport nettó eredményének megállapítása érdekében az A tagállamban működő leányvállalata nyereségével szemben el tudja számolni a szintén az A tagállamban működő másik leányvállalatának veszteségét. Ugyanaz a csoport nem tudja viszont figyelembe venni egy másik, B tagállamban keletkező esetleges veszteségét. Ez azt jelenti, hogy még ha a csoport egyik tagállamban keletkező vesztesége nagyobb is volt, mint az EU más tagállamaiban keletkező nyeresége (azaz az összevont nettó eredménye negatív), akkor is kell adót fizetnie a nyeresége után abban a tagállamban, ahol az keletkezett. Nincs határokon átnyúló veszteségleírás. A KKTA rendszerében a vállalatcsoport az EU-ban működő valamennyi leányvállalatának eredményét összevonhatja a nettó eredmény megállapításához. Az adót a csoport által az EU egészében elért nettó eredmény után kellene megfizetni. Ez felel meg az egységes piac fogalmának. A konszolidációval nem lesz továbbá szükség a csoporton belüli, határon átnyúló értékesítések elszámolására jelenleg alkalmazott, meglehetősen bonyolult transzferárazási rendszerre sem. Tekintve, hogy a transzferárazás a társasági adózás egyik legtöbb teherrel járó és legköltségesebb vetülete, a felszámolása számottevő előnyökkel jár majd az EU-ban működő vállalatok és vállalatcsoportok számára.
Miként dolgozta ki a Bizottság a felosztási képletet? A KKTA rendszerében, azt követően, hogy a vállalat adóalapja megállapításra került, az adóalapot a rögzített felosztási képlet alapján (arányosan) fel kell osztani mindazon tagállamok között, amelyekben a vállalat üzleti tevékenységet folytat. A képlet három azonos súlyú tényezőből áll. Eszközök: minden befektetett tárgyi eszköz, ideértve az épületeket, repülőgépeket és gépeket. A KKTA-rendszerhez való csatlakozást megelőző 6 évben K+F-re, marketingre és reklámozásra fordított költségek az immateriális javak közelítő változójaként szintén beépítésére kerülnek 5 évre. - Munkaerő: munkaerő-tényezőként két mutató lesz figyelembe véve: a bérköltségek 50%-os súllyal, és az alkalmazottak száma szintén 50%-os súllyal. - Árbevétel: az árbevétel-tényező kiszámítására az áruk kézbesítési / rendeltetési helye alapján kerül sor. A szolgáltatások esetében ez annak a helynek felel meg, ahol a szolgáltatásnyújtás fizikailag megvalósul.
-
Példa: Az A, B és C vállalat csoportot alkot a KKTA-rendszerben. A konszolidált adóalap 900. Az A vállalat tőkéje 100, bérköltsége 100, 1 000 alkalmazottja van, árbevétele az A tagállamban pedig 10 000. A B vállalat tőkéje 200, bérköltsége 200, 2 000 alkalmazottja van, árbevétele a B tagállamban pedig 20 000. A C vállalat tőkéje 300, bérköltsége 300, 3 000 alkalmazottja van, árbevétele a C tagállamban pedig 30 000. A számítás módja a következő: A 900 egyharmadának a tőke alapján történő felosztása: 100/600 az A, 200/600 a B és 300/600 a C részére. A 900 egyharmadának fele a bérköltség alapján kerül felosztásra: 100/600 az A, 200/600 a B és 300/600 a C részére. A 900 egyharmadának másik fele a munkavállalók alapján kerül felosztásra: 1 000/6 000 az A, 2 000/6 000 a B és 3 000/6 000 a C részére.
4
A 900 egyharmadának az árbevétel alapján történő felosztása: 10 000/60 000 az A, 20 000/6 0000 a B és 30 000/6 0000 a C részére. Az A vállalat adóalapja = 50 + 25 + 25 + 50 = 150 – az A tagállam adókulcsa szerint adózik. A B vállalat adóalapja = 100 + 50 + 50 + 100 = 300 – a B tagállam adókulcsa szerint adózik. A C vállalat adóalapja = 150 + 75 + 75 + 150 = 450 – a C tagállam adókulcsa szerint adózik. A vállalatok eredménye az árbevétel, a munkaerő és az eszközök függvénye, ezért szerepel ez a három tényező a felosztási képletben. E három tényező alkalmazása azt jelenti, hogy a képlet már rendelkezésre álló adatokat használ fel, amelyek manipulálása nehézkes lenne, és megfelelően tükrözi azt, hogy a vállalkozás profitja ténylegesen hol képződik.
Hogyan kapcsolódik az értékcsökkenés az adóalap számításához? Ez is harmonizálva lesz a KKTA rendszerében? Hogyan? Az értékcsökkenés az eszközök idővel csökkenő értékének kifejezése, ami adózási célból leírható költségként figyelembe vehető. Ha példádul 100 000 EUR-ért veszünk egy gépet, amit öt év múlva 20 000 EUR-ért értékesítünk, akkor a gép értékcsökkenése 80 000 EUR volt. Ez azonban nem az ötödik évben történt, hanem minden évben csökkent az értéke egy kicsit. Amikor egy vállalat megvásárol egy eszközt, példádul egy épületet vagy autót, az adóalapja minden évben a kiadásaival csökkentett bevétele lesz, amiből még leírhatja az eszköz értékcsökkenését is. Az eszköz becsült értékcsökkenését felosztják arra az időszakra, amíg az eszközt a vállalat várhatóan használni fogja, és ez alapján az adóalapból minden évben leírás érvényesíthető. Az értékcsökkenési szabályok tagállamonként eltérőek. A tagállamok egy részében a leírás hosszabb távon érvényesíthető (pl. 5%-os leírás 20 éven keresztül), míg más tagállamok rövidebb időtávra koncentrálhatják a leírásokat (pl. 20%-os értékcsökkenés 5 éven keresztül). A cél az, hogy az eszközök költsége megfelelő számú évre legyen felosztva, és az értékcsökkenés nem okozzon torzulást a nyereség tekintetében, pl. ne lehessen az összes költséget leírni az első évben. A KKTA egységes értékcsökkenési szabályokat (25%-os leírás 4 éven keresztül) ír elő a KKTA-t választó vállalatok számára. A KKTA-t nem választó vállalatok továbbra is a nemzeti szabályokat alkalmazzák.
Hogyan segíti a KKTA a kkv-kat? A KKTA megnyitja az utat az EU-ban történő terjeszkedéshez azon kkv-k előtt, amelyek mostanáig úgy ítélték meg, hogy a terjeszkedés túlságosan költséges és bonyolult. A kkv-knál általában nem állnak rendelkezésre ugyanazon erőforrások (adójogászok és –szakértők, tanácsadók), mint a nagyobb vállalatoknál, és az adóalap tagállamonként eltérő szabályok alapján történő megállapítása gyakran leküzdhetetlen akadálynak bizonyul. A KKTA-val a kkv-k a mostani helyzetüknek megfelelően egyetlen rendszer szerint, egyetlen adóigazgatással együttműködve folytathatják tevékenységüket akkor is, ha úgy döntenek, hogy másik tagállamban is terjeszkednének. Becslések szerint az EU-n belül terjeszkedő közepes méretű vállalatok adózással összefüggő költségei 67%-kal csökkennének a KKTA-nak köszönhetően. A Bizottság azon dolgozik, hogy a javaslatban szereplő új szabályok értelmezhetősége és használhatósága ugyanúgy biztosított legyen a kkv-k, mint a nagyvállalatok számára.
5
Hogyan segíti a KKTA a K+F ösztönzését és az innovatív vállalatokat? A K+F kiadásokat a KKTA nagyvonalú és az innovációt ösztönző szabályokkal kezeli: a kutatók bérköltsége például teljes egészében levonható abban az évben, amikor felmerül (függetlenül attól, hogy a kutatás eredménye mikorra áll rendelkezésre), és kutatási célra használt épületek kiadásai is 100%-ban azonnal leírhatók. Ezen felül az általános értékcsökkenési szabály is nagyon gyors technikai előrehaladást feltételez, és az első három évben közel 60%-nyi leírható költséget eredményez. Ez a módszer jobban tükrözi a befektetett eszközök gazdasági és műszaki értékének gyorsan bekövetkező esését. Összességében a KKTA jobb feltételeket teremt a kutatáshoz és az innovációhoz, mint amilyet a legtöbb tagállam jelenlegi társaságiadó-rendszere biztosít.
Vannak feltételei a KKTA-rendszerhez való csatlakozásnak és az onnan való kilépésnek? Igen. A vállalatoknak, ha így döntenek, legalább öt évre kell a KKTA-rendszerét választaniuk (elkerülve így azt, hogy adótervezési megfontolásokból ki-be lépkedjenek a rendszerbe). A javaslat melléklete számos feltételt ír elő, amelyeket a vállalatoknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy jogosultak legyenek a KKTA-rendszer alkalmazására (pl. a vállalatra jelenleg alkalmazandó társaságiadó-szabály, vagy a társasági forma tekintetében...).
A KKTA-t választhatják nem európai uniós, de Európában működő vállalatok is? Igen. Valamely tagállamban fiókteleppel vagy leányvállalattal rendelkező nem európai uniós vállalatok is alkalmazhatják a KKTA-t az EU-n belül folytatott tevékenységük tekintetében, feltéve, hogy eleget tesznek ugyanazon jogosultsági kritériumoknak, amelyek az európai uniós vállalatokra vonatkoznak (ld. fent).
A KKTA segít a külföldi befektetések vonzásában? A KKTA a külföldi befektetők számára sokkal vonzóbb piaccá teheti az EU-t. Például az USA-hoz vagy Kínához hasonló harmadik országokban működő vállalatoknak jelenleg csak egy nemzeti adórendszernek kell megfelelniük. Ezt kell összehasonlítani a 27 különböző szabályrendszerből álló európai struktúrával, ami sokkal bonyolultabb és költségesebb. A társaságiadó-alap számításának egységes szabályrendszerével és az adóbevallások egyablakos ügyintézésével az EU sokkal vonzóbb tereppé válna a beruházni szándékozó külföldi vállalatok szemében. Számos harmadik ország is jelezte már a Bizottság felé, hogy a KKTA vonzóbbá tenné az EU piacát a külföldi beruházások számára.
6
A KKTA rendszerében alkalmazott adókulcs eltér majd a nemzeti rendszerben alkalmazottól? A tagállamok továbbra is maguk határozzák meg saját társaságiadó-kulcsukat, ideérte a KKTA-rendszerben működő vállalatokra alkalmazott adókulcsot is. (A KKTA kizárólag az adóalappal foglalkozik, az adókulccsal nem). Ha a tagállamok nemzeti szabályai alapján kalkulált adóalap jelentős mértékben eltér a KKTA-tól, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a KKTA rendszerében más adókulcsot alkalmaznak az effektív adókulcs megőrzése érdekében. (Az effektív adókulcs a ténylegesen fizetett adó mértékét mutatja meg, az adókulcs, az adóalap és a különböző levonások figyelembevételével.) Abban az esetben például, ahol a KKTA szerinti adóalap szélesebb, mint a nemzeti szabályok alapján kalkulált adóalap, a tagállam dönthet úgy, hogy az effektív adókulcs fenntartása érdekében a KKTA tekintetében alacsonyabb adókulcsot alkalmaz. Másik megoldásként a tagállamok hozzáigazíthatják az adóalap számítására vonatkozó nemzeti szabályaikat a KKTAhoz, így elkerülhető az, hogy két különböző adókulcsot kelljen alkalmazni a kettőre. A tagállamok maguk döntik el, hogy saját nemzeti szempontjaiknak melyik megoldás felel meg a legjobban.
Milyen biztosítékot kapnak a tagállamok arra, hogy a vállalatok nem csoportosítják át az eszközeiket azért, hogy a lehető legtöbbet nyerjenek az új számítási módszerből? A KKTA-javaslat szigorú adóelkerülés elleni szabályokat tartalmaz annak biztosítására, hogy a vállalatok ne tudják mesterségesen átcsoportosítani a profitjukat egyik tagállamból a másikba. A vállalatok valódi üzleti okok alapján (pl. új gyár felépítése egy másik tagállamban) a mostani gyakorlatnak megfelelően továbbra is élhetnek a szabad mozgás és letelepedés jogával.
Milyen visszaélés elleni szabályokat tartalmaz a javaslat? A javaslat tartalmaz egy általános visszaélés elleni szabályt, amihez hasonló már számos tagállamban hatályban van. Ezen felül különleges visszaélés elleni intézkedéseket is tartalmaz. Ilyen például a kamat levonhatóságának korlátozása egyes esetekben, vagy a külföldről származó jövedelmek mentessége alóli kivétel más esetekben.
Hozzájárulhat-e a KKTA az adóverseny fokozásához? Az egységes adóalap megteremtésével a KKTA nagyobb átláthatóságot biztosít, és ezáltal garantálja azt, hogy a verseny az effektív adókulcs szintjén jelentkezik, és nem a különbözőképpen számított adóalapok esetenként rejtett elemeinél. Ez nyíltabb és kiegyensúlyozottabb adóversenyhez vezet. A tagállamok a saját területükön továbbra is maguk szabják meg a társaságiadó-kulcsokat. A tagállamok maguk döntik el, hogy saját költségvetési szükségleteiknek és adópolitikai rendszerüknek melyik megoldás felel meg a legjobban.
7
A KKTA az adóalap szélesítését eredményezi a tagállamok többségében? A tagállamok túlnyomó többségében1 a KKTA szélesebb adóalapot eredményez, mint a meglévő, nemzeti szabályok alapján számított adóalap. A közös adóalap átlagosan 7,9%-kal szélesebb. A szélesebb adóalap azt jelenti, hogy a tagállamoknak a költségvetési konszolidáció keretében sem kell aggódniuk az adórendszerük fenntarthatósága miatt (hiszen a szélesebb adóalap csökkenti az adókiesés kockázatát).
Eredményezheti-e a KKTA azt, hogy egyes vállaltok adóterhe emelkedik, ha a profitjuk magasabb adózású piacokon keletkezik? A KKTA választható lesz. Azoknak a vállalatoknak, amelyek úgy ítélik meg, hogy nem járnának jól vele, nem kell választaniuk. Látva azonban a KKTA által az adminisztratív terhek csökkenése, az alacsonyabb megfelelési költségek és a transzferárazási viták elkerülése terén nyújtott előnyöket, a vállalkozások túlnyomó többsége (80%) kedvezően nyilatkozott a KKTA-ról. (Ld. a Jeff Wagland által jegyzett „Harmonised corporate tax base – are European business for or against it? Pan-EU survey results investigating reactions to proposed Common Consolidated Corporate Tax base" c. 2007-es KPMG tanulmányt.)
Megfelel ez a javaslat a szubszidiaritás elvének? Igen. A KKTA a belső piac akadályainak felszámolásáról szól. Célja, hogy a vállalkozásoknak olcsóbb és könnyebb legyen határon átnyúló tevékenységet folytatniuk. A KKTA-t csak uniós szinten lehet sikeresen végrehajtani. A közös szabályok és a határon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások egyablakos ügyintézésének megteremtéséhez uniós szintű megközelítésre van szükség; a javaslat egyes fő elemeit (pl. a határon átnyúló veszteségleírás vagy az adóalap közös képlet alapján történő felosztása) nem lehet tisztán tagállami szinten megvalósítani.
Melyek a következő lépések? Az Európai Parlament véleményét követően a tagállamoknak kell megvitatniuk és megegyezésre jutniuk a javaslatról a Tanácsban. See also IP/11/319
1
Észtország nélkül, mivel itt csak osztalékadó van, amit a kifizetett osztalékra kell alkalmazni, így nincs szükség az adóalap meghatározására.
8
