A Szent Negyvennap: Jézussal való szolidaritás

Ne felejtsük el, hogy a nagyböjt vezet a Húsvéthoz. A Jézussal való szolidaritás - még a szenvedésében is- vezet el minket föltámadása örömébe, bizonyságába, az ebből fakadó reményre. A reményre, hogy valóban mellettünk áll és barátsága elfogadására vonz minket Jézus és, hogy föltámadása erejében egy ma még elképzelhetetlen örök öröm, örök élet vár ránk. Korunk fokozott teológiai érzékenysége Húsvéti Titoknak, Pascale Misteriumnak nevezi azt az egyetlen összefüggő tényt, amit Jézus szenvedése, halála, föltámadása, megdicsőülése jelent, persze ebben a sorrendben, hiszen az áldozatos nagylelkűséget követi a megszabadulás és beteljesedés öröme. Érdemes odafigyelnünk arra, hogy a nyolc boldogság logikája éppen ebben erősít meg minket. Az emberi közgondolkozás, közízlés számára meghökkentő áldozat, pl.: a szegénység, a lelkiekre éhezés, vagy a tisztaság, megbocsátás vállalása. Máris túláradóan nagy istenközelséget, békét, hatékonyságot szerez számunkra. Ezért egészen aprópénzre váltva, játékosan mondhatjuk, akinek ma még nem volt valami kis szenvedése, lelki sérülése, keresztje, az huncut egy keresztény. De még huncutabb az, akinek ma nem tölti el a szívét- lelkét valami öröm, megbizonyosodás, lelki béke. Így lehet a Szent Negyvennap magunkra vállalása nyomán a föltámadás örömével, erejével is találkozni.

A Szent Negyvennap: Jézussal való szolidaritás Ákos Előd atya írása Ősi igazság, hogy: Lex credendi: lex orandi és hozzátehetjük: lex vivendi, vagyis a hit szabálya alapja az imádság szabályának, és persze az élet élhetőségének is. Amit Szent Benedek minket annyira érintő Regulájából rögtön megértünk: „Ezekben a napokban tehát szolgálatunk szokott mértékéhez adjunk hozzá valamit: külön imádságokat, ételben és italban önmegtagadást. A kiszabott mértéken felül mindenki ajánljon föl valamit saját akaratából a Szentlélek örömében Istennek, azaz: vonjon meg valamit testétől ételben, italban, alvásban, beszédben és tréfálkozásban, és így lelki vágyódás örömével várja a szent Húsvétot. A negyvennapi böjtre mindenki kapjon egy könyvet a könyvtárból, amelyet elejétől végig olvasson el. Ezeket a könyveket a negyvennapi böjt elején adják ki.” Tudjuk, hogy azok a jó nagyböjti feltételek, amelyekre esténként igennel vagy nemmel tudunk válaszolni: igen, elmondtam egy zsoltárt, vagy igen, segítettem a testvéremnek, igen, legyőztem az ínyenckedésemet.

Áldott Ünnepeket!

Húsvét Ottó atya írása Krisztus húsvétja az újszövetség húsvétja elfelejtteti velünk az ószövetség húsvétját a krisztusi előképét. Pedig érdemes jobban szemügyre venni, hogy Krisztus húsvétját is jobban megértsük. Már önmagában az, hogy az ószövetségi húsvét történetét a Kivonulások könyvében olvashatjuk, figyelmeztet: nem végpont, hanem elindulás. Mi számunkra a földi húsvét is csak elindulás az Örök Húsvét felé. Az ószövetség zsidó népe nem saját akaratából indul el, Isten hívja a pusztai vándorlásra, hogy elérjék az Ígéret Földjét. Minket is Isten hív a keresztség révén az Örök Húsvétra. Elindul a zsidó nép honfoglalása. De honfoglalását Isten irányítja. Csak rá kell nézni a térképre és mindjárt látszik még gyalog sem tart az út Egyiptomból Palesztinában 40 évig. De nem Mózes a vezető, hanem rajta keresztül Isten irányítja a zsidó népet. Nem hiába beszél a II. Vatikáni Zsinat Isten zarándok népéről. Nekünk is Isten szava az irányító, és nem az emberi okosság. A zsidó nép sem érzi és van tudatában mindig Isten irányításának, hanem visszavágyik Egyiptom húsosfazekai mellé. Az újszövetség zarándok népének is hányszor kell az anyag csábításainak és biztonságának ellenállnia. Amikor Isten a zúgolódás ellenére is a mannával táplálja, a zsidó nép akkor meg azért zúgolódik, hogy már unja a mindennapi mannát. Pedig Isten ajándéka. Újszövetségi zarándok utunkon is hányszor akarjuk mi megszabni Istennek, adjon újat, mert adományai már ódivatúak, nem időszerűek. És mégis, Isten úgymond ódivatú tanítására kell építenünk, hogy eljussunk az Örök Húsvétra. Hányszor tudunk még zúgolódásról a pusztai vándorlás útján. Isten bünteti is a zúgolódókat, de a benne bízókat ennek ellenére bevezeti az ígéret földjére. Hányszor vádolják - sajnos nem mindig ok nélkül- az egyház tagjait bűnnel! De akik bűnbánattal térnek vissza, még sem engedi elveszni. Talán Jerikó a legbiztatóbb előkép. Más népek harccal foglalják el új hazájukat. A zsidó népnek Isten dönti össze Jerikó falait, hogy az Ő ajándékaként vonulhasson be az ígéret földjére. Arról beszél az Újszövetség húsvétja, hogy akármennyit csetlünk-botlunk, a húsvét örömét addig nem veszítjük el, amíg bocsánatkérésünkkel elismerjük, hogy csak Istenhez ragaszkodásunkkal kaphatjuk meg az Örök Húsvét ajándékát. A két húsvét együtt hirdeti, hogy Isten hívására indulunk, útmutatása vezet biztosan zarándok utunkon és állhatatosságunk adja meg a célba érés örömét, nyugalmát a Feltámadt Krisztus dicsőségében.

1 Egyházközségi Értesítő 2014. Nagyböjt- Húsvét

békeáldozat helyett! III. állomás: Jézus először esik el a kereszttel Urunk, Te József vagy, akit testvérei- „kegyes irgalomból”a verembe dobnak, a földre taszítanak. Jellemző ránk ez a „testvéri jóakarat”; nem gyilkoljuk meg egészen, nem gyilkoljuk meg azonnal testvérünket, „kíméletből, szeretetből”- „csak” sorsára hagyjuk, elássuk, idegeivel játszunk, számítóan eladjuk, idegenek kezére juttatjuk, körünkből kitagadjuk, kapcsolatainkat megszakítjuk, felszámoljuk vele… Vele és Veled, megalázott Krisztus, maradi Egyház, megbélyegzett testvér… Urunk, ha egyszer megleckéztetel minket, ha egyszer majd mégis Rád találunk, ha egyszer majd valóban rászorulunk eledeledre; Eucharisztiádra, - hálásak leszünk…

Üdvtörténeti Keresztút Brückner Ákos Előd atya keresztúti gondolatai Bevezetés: Urunk, Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké! Mindnyájunkért járt keresztutad mindenhol átvezet és végighúzódik az időkön. Amikor ma itt társadul szedődünk, sokak nyomában és sokaknak utat taposva követünk. Nem vagyunk az elsők, nem rendkívüli az áldozatunk, vagy teljesítményünk, de éppen most, éppen ránk számítasz, éppen mi kísérhetünk. Köszönjük, hogy Veled mehetünk; az üdvtörténet igazaival, a hit hőseivel, az Egyház szentjeivel, az emberiség nyomorultjaival, a történelem vétkeseivel együtt, mindnyájuk között. I. állomás: Jézust halálra ítélik Urunk, Te Ábel vagy, az ártatlan, az igaz. Te tanúságot teszel az igazságról. Akkor is, ha ezért elítéltté válsz Kain szemében. Kain, Pilátus és én, egyetlen vonalban vagyunk, amikor ítélkezünk, hamis és meggondolatlan véleményt alkotunk testvéreinkről. Ádám fiai vagyunk, lázadó szülők gyermekei, olyan generáció, mely menekül az Istennel való találkozástól, nincs ideje, mersze szemtől szembe nézni Istennel, egymással, Ábel áldozatával, hanem menekül az alkony hűvösén s nem akarja tudni, mi van testvéreivel. Urunk, Te Ábel vérértől az utolsó vértanú véréig minden ártatlan élet áldozatát Atyádnak ajánlod. II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet Urunk, Te Izsák vagy, aki vállára veszi a fát, s csendesen elindulsz az áldozat hegyére. Isten hűsége minden kor számára megpecsételődött Benned. Mert ami kívülről nézve aljas halálmenet, az Tőled nézve Atyád terveinek szót fogadó vállalása, a felmérhetetlenül nagylelkű szeretet megnyilatkozása. Mi nem Atyád akarta áldozatok terhét cipeljük, hanem világunk halálossá szennyezését, elpusztítása eszközeinek sorozatgyártását, gonosz árverezését szenvedjük. Keresztvállalásod áldozatkészségére hivatkozva kérjük, mentsd meg világunkat attól, hogy a Sátán holokausztumává, áldozatává váljon az Istennek tetsző

IV. állomás: Jézus találkozik Édesanyjával Te Mózes vagy, kit egy anya félt, óv, ment… Akinek vezető szerepébe belejátszik Édesanyja hite, tapintata, háttérben maradása. Aki már gyermekkorodban szereped beteljesítése fel növekedhettél anyád meditáló gondoskodása, Istennek igent-mondása légkörében. Urunk, a negyedik stációnál értesd meg velünk, hogy Atyád rendje az, hogy szeretet csak szeretetből, nagyság csak nagylelkűségből, jó gyümölcsök csak jó fától, szentek csak szent szülőktől, nevelőktől, környezetből származhatnak… Segíts, hogy biztosítsuk ezt gyermekeinknek! V. állomás: Cirenei Simon segít vinni Jézus keresztjét Urunk Te Dávid vagy, aki rászorult Jonathán szolidáris barátságára , Cirenei Simon megjuhászodó segítségére. Számítasz híveid nyitott szemére, szíves szívére, készséges kezére. Barátod az, aki az üldözött mellé áll, a rászorulón könyörül, a zarándokot befogadja, a kicsinyt felsegíti… Uralkodói vonásod, hogy tudsz szerepet adni a másiknak, értékesíteni tudod tehetségét, megtalálod helyét a közösségben. Add, hogy a keresztségben megalapozott általános papságunk erejében valóban használható tagjai legyünk Egyházadnak, Országodnak! VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak Urunk, Te a szenvedés helyzetében is az az Uralkodó vagy és maradsz, aki meg tudod hallgatni, figyelembe tudod venni, mered vállalni Eszter közbenjárását, Veronika jóakaratát, Kinga, Margit és Erzsébet engesztelő életét, mások szenvedését enyhítő szolgálatát a népünk javára, a néped érdekében… Kérünk bátorítsd hitünket, hogy nincs az a csekély jó, észrevétlen jótett, jelentéktelen figyelem, ami kevés volna országod építésében, uralmad beteljesítéséhez. VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel Urunk, nemcsak Izaiás vízióiban, de Jeremiás sorsában már előképben láttunk Téged, igaz Próféta. Azért kell a földre zuhannod, a sárba merülnöd, mert nem vagy hamis próféta, hízelgő beszédű, olcsó kimenekülést ígérő, mindenkivel paktáló, számító, aki, hogy mente a bőrét, a népszerűségét, a


státusát, inkább végveszélybe sodorja közösségét, családját, népét, egyházát.

hiteles maradjon Hozzád és elvárásaidhoz, belső figyelme nagyobb legyen, mint a belé vert szögek feszítése…

Urunk, add, hogy életünk megaláztatásai, kisemmizettségei, sorsunk törései, pszichénk traumái ne leértékelésünkre szolgáljanak, hanem a Veled való sorsközösség erejében igazabb prófétáiddá, tanúságtevőiddé, bátrabb hitvalóiddá tegyenek minket!

XII. állomás: Jézus meghal a kereszten

VIII. állomás: Jézus vigasztalja a síró asszonyokat Főpap vagy Urunk, közvetítő Isten és ember között. Hogy ez a föld őszintén és igazán akadályok nélkül visszhangozhassa az Isten szeretetét, adta halálra fiait a Makkabeusi idők anyja, akinek nem kellett megsiratnia vértanúságra menő gyermekeit. Ez az asszony biztos volt gyermekei sorsában, s inkább bátorította, mint visszafogta őket, mert hitt Istenben és a Tőle ajándékba kapott örökéletben. Urunk, add, hogy vallásosságunk ne maradjon sekély föld, tüskés talaj; szentimentális, érzelmes részvét vagy ünneplés; hétköznapi becsület és felelősségérzés nélkül. Arra kérünk, életünket, családunkat mélyen ragadják meg és irányítsák a keresztúti asszonyoknak mondott szavaid! IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel Az Isten báránya vagy, aki elfogadod Keresztelő János rádmutatását, amikor alázattal állsz a Jordán parton előtte és elfogadod életáldozata rádutalását, amikor Heródes tömlöcében előre jelzi mártíriumodat. Amikor a magasságban, a Kálvária oldalán zuhansz a mélyre, a földre, már rajtad példázva látja a hívő szem- nagy élettörvényedetaki magát megalázza, felmagasztaltatik; a kereszt dicsőségére, a bűn, a halál, a szenvedés legyőzésére, - a jó Pásztor minden elesettet felemelő tisztségére. Mint irgalmas Pásztorunkhoz fordulunk Hozzád; emeld föl magaddal együtt kisebbrendűségben, szorongásban, kisemmizettségben, nincstelenségben élő testvéreinket! X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól Urunk, a kiüresített, a szegénységre, egyszerűségre született betlehemi sorsodhoz mindhalálig hűséges maradtál. Minden fosztogatásnak, rablásnak, ingyenélésnek, máséból osztozkodásnak, hamis úton történő gazdagodásnak örök figyelmeztető jele, zászlaja marad; Rólad lefejtett köntösöd. Megaláztatásod kínjaira kérünk, késztess arra, hogy megtaláljuk az értékrendet, a becsület határait, a becsülés tapintását, az egymás személyének, szabadságának,jövőjének, tiszta törekvéseinek tiszteletét. XI. állomás: Jézust keresztre feszítik Urunk, Tanítónk, akit a viták kereszttüzében annyi gyalázattal halmoztak el, akinek jót tevő útjai során annyi vádat szegeztek, akinek üdvözítő törekvéseire annyiszor nem figyeltek; Te ugyanaz vagy, maradtál ma és az idők végéig Egyházadban. Adj tehát erőt, türelmet, belső látást, megbocsátani tudást híveidnek, hogy a korunkban annyira nem ismert, félreismert, rosszul bemutatott, hamisan elítélt Egyházad ezzel a világgal párbeszédbe lépve le ne szálljon keresztjéről, el ne hagyja az üdvösség jelét és eszközét,

Urunk, Te Krisztus vagy, az Isten Fia, akit senki sem helyettesíthet, akit senki nem pótolhat, aki egyedül vagy Megváltónk és Kibékítőnk az Atyával, ezen a ponton lelkünk mélyéig hass át kilehelt, közénk lehelt Lelkeddel. Irgalmazz nekünk! Taníts meg a végsőkig való hűségre, taníts meg a mindenkinek megbocsátásra, taníts meg sorsunk beteljesítésére, taníts meg a mieinkről való végleges gondoskodásra, taníts meg arra, hogy példádra és bátorításodra mi is Atyánk kezébe ajánljuk lelkünket- most és halálunk óráján. XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről Urunk, Te ma is az vagy, akit barátaid levettek a keresztről, a gyalázat fájáról, akit ősegyházad a húsvét reményében és fényében elrejtett a gúnyolódók elől, de körülvett a nyíltszívű megértőkkel; add, hogy csended, nyugalmad, belülről felragyogó titkaid terében éljünk. Ne kívülről őrizzük sírodat, ne külsőségben ragaszkodjunk szokásokhoz, emlékekhez, hanem a Szentlelked adta hittel belülről újuljunk meg, éledjünk fel, a gyökeréből hajtsunk újra és frissüljünk meg. A mi korunk sajátos kegyelmeit, karizmáit gazdagon áraszd ránk Urunk, s ne engedd, hogy elfojtsuk Szentlelkedet, aki eszünkbe juttatja szavaidat és megerősít a húsvéti remény vállalására. XIV. állomás: Jézust a sírba helyezik Urunk, Te vagy a mindig temetett és soha el nem temethető, a városon kívülre, kultúrán kívülre, az élet peremére szorított, aki minduntalan életünk, s történelmünk, látásunk és jövőnk középpontjának bizonyulsz. Ne engedd, hogy elrejtettséged három napjában elhagyjunk Téged, elveszítsük reményünket, ne engedd, hogy késedelmes szívűek legyünk feltámadásod erejének, fényének, örömének, feloldozásának, Eucharisztiájának elfogadására! Add, hogy első jeledre higgyünk Benned, első szavadra Rád építsük reményünket, hogy Szentlelkedet azonnal fogadva, szeretetben éljünk szeretetedből. Igen, ez a keresztútvégi egyetemes katolikus kérésünk: add, hogy mindnyájan megmaradjunk a TE szeretetedben! Add, hogy Benned éljünk, mozogjunk és létezzünk! Befejezés: Ezt kérjük mindazok közbenjárásával, akik nyomán stációinkat végigjárjuk. Mindazokért, akik javára erre az útra indultunk. Mindazokkal együtt, akikkel most égen, földön, az Egyház bármelyik részében s az emberiség bármelyik közösségében lélekben Benned itt együtt vagyunk! Amen


A legnehezebb böjt, hogy lehajoljunk a sérült emberhez, böjt az is, ha megsimogatjuk szenvedő embertársunkat – Ferenc pápa péntek reggeli homíliája „Szégyellem fivérem, vagy nővérem testét?” – ez a kérdés volt a vezérfonala Ferenc pápa homíliájának pénteken reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A hitélet szorosan kapcsolódik a szegények iránti szeretethez. A pusztán szavakban megvallott hit álszentség. A kereszténység nem egy lélek nélküli szabályzat, formális előírások gyűjteménye olyan emberek számára, akik magukra öltik az álszentség szép arcát, hogy elrejtsék szeretet nélküli szívüket. A kereszténység magának Krisztusnak a „teste”, aki nem szégyelli, hogy lehajoljon a szenvedőkhöz. A pápa a napi evangéliumi szakaszból kiindulva fejtette ki gondolatait (Mt 9,14-15). A törvénytudók bírálják Jézus tanítványait, mert nem tartják tiszteletben a böjtöt, ők, a farizeusok pedig ezzel szemben gyakran böjtölnek. A törvénytudók a parancsolatok előírásait „formasággá” változtatták, a vallási életet etikává alakították át és elfeledkeztek gyökeréről, ami nem más, mint az üdvösségtörténet, a kiválasztott nép, a szövetség. Ha az Úrtól egy Atya szeretetét kapjuk, megkapjuk egy nép identitását, és azt etikává változtatjuk, ez azt jelenti, hogy visszautasítjuk a szeretet ajándékát. Ezek az álszent emberek jók, mindent megtesznek, amit kell. Jónak látszanak! Etikusak, de jóság nélkül, mert elveszítették annak az érzését, hogy egy néphez tartoznak. Az üdvösséget az Úr egy népen belül, egy néphez való tartozáson belül adja – fejtette ki a pápa. Már Izajás próféta is világosan leírta, hogy mit jelent az

Istennek tetsző böjt. Az első olvasmányban hallottuk (vö. Iz 58,1-9a): „oldd le a jogtalan bilincseket, bocsásd szabadon az elnyomottakat, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be”. Ez azt jelenti, hogy a legnehezebb böjt a jóság böjtje. Erre a böjtre képes az Irgalmas Szamaritánus, aki lehajol a sebesültre. Amikor alamizsnát adok, hagyom, hogy lehulljon a pénzérme, anélkül, hogy megérinteném a kéregető kezét? És ha véletlenül hozzáérek, akkor azonnal megtörlöm a kezemet? Amikor alamizsnát adok, belenézek testvérem tekintetébe? Meglátogatom-e a betegeket? Gyengéden köszöntöm-e őket? Van egy kérdés, ami talán segít nekünk: meg tudom-e simogatni a betegeket, az időseket, a

gyermekeket, vagy elveszítettem a simogatás érzékét? Ezek az álszentek nem tudtak simogatni! Elfelejtették. Ne szégyelljük embertársaink testét: a mi testünk! Aszerint ítélkeznek majd felettünk, hogy hogyan bánunk testvéreinkkel. (forrás: Vatikáni Rádió

CARITAS!- de miért? Az univerzumot megteremtő és fenntartó Isten, minket is megteremtett édesapánk és édesanyánk szeretetén keresztül. Földi létünk Isten szerinti megéléséhez nagyon sok segítséget kapunk a Szentírásból, Egyházunk tanításából és a Szentek példájából. Egy boldog, szép, Isten jelenlétében leélt élet után- melynek természetesen része a kereszthordozás is- következik a számadás. Hogyan tudtuk megmutatni szeretetünket a mennyei Atya és a felebarátaink felé? Mire használtuk fel anyagi és szellemi javainkat? Jézus Krisztus világosan elmondta, hogy mi alapján ítéltetünk meg: „Éheztem ugyanis és ennem adtatok. Szomjaztam és innom adtatok. Vándor voltam és befogadtatok. Mezítelen és fölruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és fölkerestetek.” /Mt. 25, 35-36./ Itt nyilván nem a barátaink megvendégelésére és a beteg rokonok meglátogatására kell gondolnunk. Segítségre szorulókért bizony nem kell elmenni a Föld másik végére! Bár aki oda elmegy, annak is legyen elismerés és dicséret. Készítsünk egy kis számadást! Adtunk enni-inni már valakinek, aki rászorult? Befogadtunk valaha is úton lévőt? Adtunk ruhát szegénynek, nagycsaládosnak? Elmentünk már öregotthonba, kórház elfekvő osztályára? Legalább imádkoztunk már a börtönben lévőkért? Istenünk tökéletes elgondolása, hogy egymásnak legyünk segítségére! A mi Atyánk imádságban kérjük: „jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben , úgy a földön is.” Ne csak mondjuk, hanem tegyünk is érte valamit. Jelentkezzünk Karitász csoportba munkatársnak! Figyeljünk környezetünk rászorultjaira, hogy segíteni tudjunk! Támogassuk a karitász munkát anyagi hozzájárulásunkkal is! És ne feledjük el Jézus szavát: „Bizony mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. ” Mt. 25, 40. Imádságos szeretettel: Király Mária, plébániai Karitászvezető


A katekumenátus A Lélek indítást adott Fülöpnek: "Menj és szegődj a kocsi mellé!" ApCsel 8.29 A katekumenátus útját az Egyház felajánlja azoknak a felnőtteknek, akik Istent keresik és szeretnének keresztények lenni. A katekumenátus során felkészülnek a beavató szentségek (keresztség, eucharisztia, bérmálás) fogadására: a pre-katekumenátus után a katekumenátusba lépve a befogadó csoporttal együtt élnek meg egy olyan időszakot, amikor a Szentírás olvasása és az Egyház értelmezése során kibontakozik számukra Jézus tanítása, az imádságban az Istennel való kapcsolatuk épülni kezd és belekapcsolódnak az Egyház életébe.

nagy segítség, hiszen a hívek nélkül az érdeklődők gyakran nem jutnak el a katekumenátusba, hiszen nem is tudják, hogy van ilyen lehetőség. Következő katekumen csoport várhatóan szeptemberben indul, addig is várjuk a jelentkezőket, hogy a kapcsolatot felvehessük velük és addig is mellettük lehessünk. A befogadó csoportba várjuk azok jelentkezését, akik szívesen részt vesznek ebben a missziós szolgálatban. Érdeklődni lehet: (30) 737 21 17 a ciszterci befogadó csoport

A katekumenátusban nem a hagyományos értelemben vett hitoktatás folyik, hanem egy imádságos és oldott légkörben való együtt gondolkodás, együtt haladás Isten felé. A befogadó csoport tagjai Előd atya mellett jelenleg négyen vannak. A szentségek felvételére idén Húsvétkor várhatóan egy katekumen készül fel. A katekumenátusba bármilyen életkorban lévő felnőtt ember jelentkezhet. A katekumenátus lehetőségéről többnyire a plébánia hívei tudják tájékoztatni a körülöttük élőket. Ez

Olvasd és kívül-belül megváltoztat! Történet egy öregemberről, aki a hegyek között élt az unokájával. A nagyapa korán reggel már kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna olyan lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte: „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát, mint te, de nem értem, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?” A nagyapa rátette a szenet a tűzre, és csöndesen azt mondta: „Fogd ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!” A fiú úgy tett, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz. A nagyapa nevetett, és azt mondta: „A következő alkalommal jobban szedd a lábad”, és visszaküldte, hogy próbálja meg újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva lihegte nagyapjának, hogy lehetetlen így vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen kosár helyett. De az öregember ezt mondta „ Ne a vödörrel hozz vizet, én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé. Azzal el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló.” Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, már csak azért törte magát, hogy nagyapja lássa igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és

a képen: katekumenátus a gimnázium kápolnájában

futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni „Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod?” Az öregember azt mondta „Nézd csak meg a kosarat!” A fiú ránézett, és a kosár egészen más volt. A régi, fekete szenes kosár megtisztult, mintha új lett volna. „Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten Lelkének munkája életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiúhoz hasonlók leszünk…” Szánj időt, hogy elolvass Isten szavából valamennyit mindennap! Élj egyszerűen, szeress nagyvonalúan, törődj őszintén, beszélj kedvesen, a többit hagyd Istenre!

Bibliakör a Ciszterci Szent István Gimnázium 1-es termében, minden hónap első szerdáján, este hat órakor! Várunk szeretettel!


Ministránsok híradója Vajon miről álmodott Péter, Jakab és János apostol, ha már egyszer Jézus közelében is elnyomta Őket az álom? És egyáltalán álmodtak- e valamit? Az álom, ha a jövő álma, nincs messze a virrasztástól. Mindkettőben lehet valami prófétai: tudattalan mélyen vagy nagyon is tudatosan mindkettő azt kutatja: Mit akar velem az Isten? Ez a kérdés: mi az Úr szándéka velem? is sokakat foglalkoztat. Honnan tudhatom jól, hogy éltem/élem gyorsfutamnyi életem? Éppen ezért jó, ha a ministránsok álmodnak, persze még jobb, ha virrasztanak: az Úrra figyelve… Most elsősorban nem egy szentóra röpke idejére gondolok, hanem arra a vállalkozásra, arra a szolgálati folyamatra, amelyet maga a ministráns elkötelezettség jelent. A ministrálás egészében is egy olyan szent játék, olyan kipróbálása a jövőnek, amelynek nagyon is megvan a maga értelme és ígérete… Akármi is lesz a ministráns holnapi dolga, hivatása, azt ma magának az Úr Jézusnak szentségi közelségben készíti elő és gyakorolja – ha becsületesen helytáll szolgálatában. Ugyanis: 1. Miközben az Oltárt, az Urat szolgálja, azt tanulja meg, mit jelent valamit, valakit jól szolgálni: pontosan, gondosan, másokkal együttműködve összhangzatosan, önként és örömmel… 2. A ministráns „miniszter”, másokat képviselő, szolgálattévő, felelős, fegyelmezett, önzetlen, nagy távlatú ember… Lehet majd belőle igazgató, vagy főorvos, pap vagy főszerkesztő, miniszter, vagy szerzetes. 3. Végül is, az egész történelem, és minden liturgia az örök élet liturgiája felé hald: egy morzsányi végtelenség, időtlenség, végtelen boldogság, világosság és béke máris megcsillan minden szentmisében… Olyan erősen megfesti lelkünket, megjellegzi egyéniségünket, ha valaha is ministráltunk, hogy élete delén vagy késő öregségben is emlegetni szokták múltjuk ezen szép tényét a felnőttek, még azok is, akik később elszoktak, vagy akik az élet kísértései között lebeszélhetőek voltak a mindenkorra töretlen hűségről… Hát még milyen szép azok életében ez az elindulás, akik egyre szélesebb körben, egyre több síkon ministrálhatnak, ma is Isten országa építésében.. akik példájukkal előttünk járnak… Ákos Előd atya

Brenner János Anasztáz Ciszterci Ministránskör „Vigyétek magatokkal a bizonyosságot: az Úr él és velünk jár életünk útján! Ez a ti küldetésetek! Vigyétek a világba ezt a reményt! Legyetek szilárdak a reményben, mert ez az a

horgony, ami összeköt az éggel: tartsátok szorosan ezt a kötelet, legyetek készen és legyetek a remény hordozói! Ti, Krisztus tanúi, tegyetek tanúságot a világ előtt, hogy Jézus él, és ez ad nekünk reményt, reményt a világnak, amely már megöregedett egy kicsit a háborúktól, a rossztól, a bűntől. HAJRÁ FIATALOK!” /Ferenc pápa/ Csatlakozom ehhez az óriási buzdításhoz és én is csak azt mondom: HAJRÁ FIATALOK, Ti vagytok a jövő reménysége. A mi reménységünk, hogy hihetünk, bízhatunk abban, hogy mi fogjuk a többieket is lelkesíteni. Hiszem, hogy a ministráns elhivatottságunk, buzgóságunk, erőfeszítéseink, mindaz, amit szívvel-lélekkel teszünk, jó példa és iránymutatás lesz mások előtt is. Mert a ministrálás szolgáló szeretet, Jézus iránti odaadás, ezáltal egy krisztusi magatartás, értékrend, lelkület vállalása, képviselése is. Nemcsak addig vagyunk ministránsok, amíg az Oltár körül állunk, hanem a hétköznapokban, a tanulásunkban, a viselkedésünkben is, mert a remény és a hit erejéből fakadó életkedvünk, áldozatkészségünk által minden nap tanúságot teszünk Krisztus iránti alázatos és odaadó szeretetünkről. Engedjétek meg, hogy néhány szóval bemutassam a Brenner János Anasztáz Ciszterci Ministránskört: A kört 2013 augusztusában alapítottuk Előd atya vezetésével

egy emlékezetes és felejthetetlenül szép Gaja-völgyi ministránstúránk során, az Alba Regia forrásnál. Azóta sok közös programunk volt, gyűlések, próbák, vállaltunk szolgálatot az adventi nyitott templom kezdeményezésben, ahol a játszóházban segítettünk, s karácsonykor pedig egy szeretetteljes és meghitt betlehemes játékot adtunk elő, amelyre sok odaadással és buzgósággal készültünk. Próbáinkat jellemzi a jó hangulat, vidámság, a sok-sok csoportjáték, s emellett további értékeket is próbálunk adni: 1. Egy templom ministránsai közösséget alkotnak. Olyan közösséget, ahol a tagok mindenben számíthatnak egymásra. Amikor örömüket szeretnék megosztani valakivel, ha segítségre van szükségük, vagy ha magányosak és egy kellemes beszélgetésre, jó társaságra, igaz barátokra vágynak. 2. Kérdéseid vannak a ministrálással kapcsolatban? Eddig nem mertél jönni, mert féltél? Itt a helyed közünk! Mi örömmel és készséggel segítünk! Van lehetőség arra is, hogy megfigyeld a ministrálás menetét és eldöntheted, hogy kedvet érzel-e magadban kipróbálni! A ministráns csapat a templomon kívül is egy csapat. Állandó közös programunk lesz továbbra is a ministránspróba, amikor a találkozók keretében a jelentkezők megtanulhatják a misén végzendő feladatokat, emellett idén is lesznek kirándulások, ministránsavatás. Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt, Zalka Dóra ministránsvezető Érd.: +3670/455-66-42 és [email protected]


Há – Há ( Ez nem vicc !! ) A „H.H.” a magyar Házas Hétvége lelkiségi mozgalom nevének népszerű rövidítése. Bár itt, az Egyházközségi Értesítőben már rá-rá lehetett bukkanni a fehérvári HH csoportról szóló hírekre, talán mégsem árt újra néhány sorban összefoglalni, mi is a lényege ennek a lelkiségnek. Egyáltalán mi ez a furcsa nevű „társaság”? Idén májusban ünnepeljük, hogy ez a mára az egész világot behálózó mozgalom 30 éve jelen van Magyarországon, pontosabban a Kárpát- medencében is. (A magyar HH-hez tartoznak a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, és a Délvidéken élő magyar nyelvű hétvégések is.) Az elmúlt 30 év során sok ezer házaspár csatlakozott a magyar HH-hez. A lelkiség

legfőbb célja a jó – szentségi – házasságban élő házastársak egymás közti kapcsolatának elmélyítése, még jobbá tétele, olyan közösségek létrehozása, ahol egymást is segítve dolgozunk kapcsolatunk további javításán. A fehérvári csoportunk a ciszter plébánián talált otthonra már kb. 4 éve. Itt tarjuk havonkénti találkozóinkat. Előd atya is tagja, és lelkes támogatója HH-nek, így végre papi segítőnk is van. Mivel néhány sorban lehetetlen ennek a lelkiségnek a szépségeit és hasznosságát összefoglalni, aki szeretné a házasságát a jónál is jobbá tenni, vagy csak egyszerűen kíváncsi, az további információért forduljon bizalommal hozzánk: Lőrincz Csaba és Ági Elérhetőségünk: [email protected] ill. telefonon: 30/330-0012

CSALÁDI KÖRBEN A hitvesi szeretet apró jelei: Csókold meg, vagy öleld át párodat reggel, vagy amikor hazaérsz, vagy „csak úgy” szeretetből bármikor. Reggelizzetek együtt. Hívd fel kedvesen a munkahelyedről, vidékről, külföldről. Küldj neki egy kedves üzenetet, vagy SMS-t. Vigyél neki virágot, alkalomtól függetlenül. Mosolyogj rá a szemeiddel is, úgy, ahogyan senki másra. Simogasd meg, karold át. Lepd meg valami aprósággal. Ha fontos találkozóra készül, tedd magad szabaddá és kísérd el. Segíts neki, ha szüksége van rá.

Segítsd őt, hogy amit elhatároz, meg is tudja tenni, vagy tartani. Ha feszültnek, túlhajszoltnak látod, könnyítésül vállald át egy-két feladatát. Akkor is légy kedves hozzá, ha ő undok. Süss, vagy főzz valamit, amit ő nagyon szeret. Javasold, hogy vacsora után üljetek ki a kertbe, vagy menjetek el sétálni, és beszéljétek meg mit történt aznap. Engedd, hogy munka után kifújja magát, és egy kicsit „leeresszen”, akkor is, ha már szeretnéd, hogy veled foglalkozzon. Végezd el a házimunkát, azt is, amihez nem szívesen fogsz hozzá. Masszírozd meg a vállát egy nehéz nap után. Ne zúdítsd rá az összes bajodat abban a pillanatban, amint hazaér a munkából. Sose feküdjetek le aludni haraggal. (idézet Gabriel Calvo atya Szemtől szemben c. könyvéből) Áldott állapotban

Csináljatok valamit együtt: játsszatok, utazzatok, imádkozzatok közösen. A kedvéért áldott fel valamit, ami fontos a számodra. Hívd fel, ha később érsz haza. Hazafelé menet vásárolj be. Egyformán vegyétek ki a részeteket a házimunkából (mosogatás, takarítás, főzés, kert stb. ) Szervezz egy „kimenős” estét, amikor elmentek valahová vacsorázni. Vacsora után beszélgessetek egy jót. Keresd az alkalmat az elismerésre és dicsérd meg. Kérj tőle bocsánatot, vagy mondd ki, hogy megbocsátottál neki. Mindennap szánj időt a párodra, amikor elmondhatja, mi történt vele aznap. Akkor is próbáljatok beszélgetni, ha éppen nincs hozzá kedved. Mondj el neki valamit bizalommal. Ne vedd természetesnek, hogy házastársad van. Tegyél a tükörre egy kedves üzenetet, amit reggel megtalál.

Úristen! Te megáldottad házasságunkat, és teremtő munkásságod eszközévé tettél bennünket. Eléd hozom gyermekemet, attól az első pillanattól fogva, hogy létéről tudomásom van. Ma és mától kezdve minden nap Jóságodhoz fordulok ÉRTE Uram, miatta könyörgök magamért. Adj nekem erőt, egészséget, hogy erős, egészséges gyermeknek adhassak életet. Adj most nekem erős akaratot az állapotommal járó kellemetlenségek és bajok természetes elviseléséhez, hogy gyermekem is bátor lélekkel álljon majd egyszer az életben. Adj erőt, derűs, fegyelmezett kedélyt, nehogy nyűgösségem és szeszélyességem hitvestársamat leendő gyermekünk ellen hangolja. Adj benned való töretlen hitet és reményt, hogy bizalommal és bátorsággal nézzek a nagy események elé. Add segítségedet, hogy tiszta lélekkel hordozzam a kis lényt, akit a Te képedre és hasonlatosságodra teremtettél. Add, hogy látni és szeretni tudjam akaratodat! Add, szülessen olyan ember a világra, aki dicsőségedet fogja szolgálni, és akivel szebbé és jobbá teszed a világot! Mennyei Atyám! aki nekem az anyaság érdemét és dicsőségét adod, kérlek, hogy oltalmaddal és a Boldogságos Szent Szűz pártfogásával szerencsésen hozzam világra magzatomat, akit azért adtál, hogy Egyházad gyermeke, Szent Fiad testvére, a menny örököse,


nekünk pedig örömünk legyen. Vedd őt és engem oltalmadba a nehéz óráimban! Amikor a kereszten újjászültél minket, rettenetes kínokat álltál ki értünk. Rám is fájdalmak várnak, amíg életet adok teremtményednek. Felajánlom e fájdalmakat szent Szívednek, és kérlek, óvd meg gyermekemet és védj meg mindnyájunkat minden veszedelemtől, hogy boldogan áldhassuk jóságodat és híven szolgálhassunk neked. Édes Jézus, légy velem! Boldogságos Szűzanya, Jézus Szülője, állj mellettem! Amen.

25. Antióchiás nagyhétvége Immáron 25. alkalommal került megrendezésre az Antióchia keresztény közösség nagyhétvégéje, melynek lelki háttér igéje „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást amint én szerettelek titeket.” (János 13,34) volt. Miért pont ez lett a jelmondata a hétvégének? Azért mert szerintem szeretetet adni és közvetíteni a legfontosabb dolog manapság, hisz minden ember elsődleges vágya az az, hogy szeretve és elfogadva érezze magát. Minden embernek van egyfajta szeretetnyelve, ami dominánsabb az ismert öt közül, s ha ezt a nyelvet felfedezzük a körülöttünk élőkön, akkor sokkal könnyebb szeretetet adnunk nekik. A hétvégén úgy érzem, hogy több közösségi tagnak is felfedezhettem a szeretetnyelvét, s ez által közelebb kerülhettem hozzájuk. Látni azt, hogy milyen sokan boldog mosollyal, szeretetben vannak együtt a közösségben nagy öröm volt számomra. Abban a tudatban élni, hogy szeretnek és elfogadnak a legjobb dolog, és szerintem ez egy közösségben nagyon sokat tud adni főként lelkileg. Viszont van, mikor azt érezzük, hogy nem szeretnek minket a körülöttünk élők, elhanyagoltnak, üresnek tartjuk magunkat. Ekkor mindig jön egy reménysugár, maga a Mennyei Atya, aki elhalmoz minket szeretetével és megmutatja, hogy Ő igen is szeret minket. Az Atya szeretetét bármikor felfedezhetjük, ha eléggé figyelmesek vagyunk. Egy kedves mosolyban, reményt adó napsugárban, bármiben és bárkiben meglelhetjük ezt a szeretetet. S ez az érzés, a szeretet érzése az, ami akár még az életünket is meghosszabbíthatja, ezért merjünk tiszta szívből szeretni, akár a közösségben, ahová tartozunk, akár a környezetünkben is bárhol.  Tóth Orsi

Gondolatok a 25. Antióchiás Nagyhétvégéről Mint talán mindenki, aki először hallja ezt a nevet, én is feltettem a kérdést: Mi az Antióchia? „Az Antióchia a kb. 16-25 éves fiatalok plébániai közössége. A közösséghez a fiatalok társaik meghívására az ún. Antióchia Nagyhétvégén keresztül csatlakoznak. A hétvégi programnak jelentős folytatása van, amely lehetőséget kínál a fiataloknak arra, hogy meghallgassák egymást, megbeszéljék, és jobban megértsék, mit jelent ma katolikusnak lenni. Az Antióchiát az első ismert keresztény közösségek helyéről nevezték el. „A tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztényeknek (ApCsel 11,26).” A keresztény közösség megtapasztalása által segíti a fiatalokat abban, hogy növekedjenek Krisztus és az Egyház szeretetében – olyan közösségben, amely mindig befogadja és támogatja őket.” – áll az Antióchia közösség honlapján. Ez alapján persze még sok mindent nem tudtam meg. Mégis, ez a rövid leírás is sejteti, hogy itt valami egészen egyedülálló, egyáltalán nem hétköznapi és szavakkal csak tökéletlenül definiálható dologról van szó. Ha könyvből próbáltam megtudni, hogy mi ez, most már utólag tudom: igazából csak messzebb kerültem a lényegtől. Mert ezt nem lehet leírni és nem lehet elmondani, ezt át kell élni, meg kell tapasztalni, a részévé kell válni és elmerülni benne. Mégis, talán már a közösség egyik új tagjaként, tapasztalatok és élmények után tehetek arra egy kísérletet, hogy megpróbáljak valami ízelítőt adni ebből és közelebb hozni a kedves olvasókhoz a választ arra a kérdésre, hogy „Mi az Antióchia?” Amikor péntek este beléptem a Ciszterci Szent István Gimnáziumba, mindenki szeretetteljes öleléssel és mosollyal fogadott, és ez azonnal segített abban, hogy ne érezzem magam idegenként. A közösség minden tagja befogadó, nyitott és segítőkész. Ez a szeretet nyelvein beszélő, Jézusból táplálkozó és egymásért cselekvő magatartás itt természetes és egyből légkört is teremt. A nagyhétvégén nagyon sok szép bevezetőt hallhattam, pl.: a keresztény lét, vagy a keresztény közösség témájáról, evangéliumi történeteket megelevenítő, bensőséges, személyes színezetű tanúságtételeket, de szó esett az egyén és az egész társadalom jövőjét érintő kérdésekről is. Ezek mindegyike nagyon egyedi, hiteles, értékes gondolatokkal teli, szívből fakadó előadás volt, melyek az élő, eleven hitet tolmácsolták számunkra és segítettek közelebb kerülni a krisztusi mentalitáshoz. Nagyon jó volt mindig továbbszőni az elhangzott gondolatokat egy-egy kiscsoportos beszélgetésben. Minden nap volt valami, ami egyre jobban Jézusra hangolt. Legerőteljesebb élményem ezzel kapcsolatban a kiengesztelődés estéje volt, ahol egy jó szentgyónásban lelkileg felfrissülve és megújultan nézhettem a továbbiak elé. A közös imák, dicsőítések és végül a szentmise, olyan csúcspontok voltak, melyek által megnyíltak a szívek az Úr és egymás felé is, valóban a krisztusi egységet, az Egyház csodálatos egységét tárva elém. Jó volt megtalálni és boldogan nyugtázni a kihívást, a hatalmas feladatot, melyre Krisztus mindannyiunkat meghívott, az életcélt: legyünk szentek! Ahogy Ferenc pápa mondta, és két bevezetőben is elhangzott: „szükség van farmernadrágos és tornacipős szentekre.” Jó volt szembetalálkozni azzal, hogy akad más is akinek Ferenc pápa vagy egy szerzetesatya a példaképe és ez ebben a közösségben végre nem „ciki”. Nemcsak saját tapasztalatom


volt, hanem általánosan elmondható, hogy mindenki azzal jellemzi ezt a közösséget: ez egy hely, ahol szeretetet, elfogadást és megértést kaptam. Az Antióchia ráébresztett arra, hogy fiatalként is fontos hivatásom van, hogy Istennek komoly terve van velem, és hogy az életet mennyire lehet szeretni és megörvendezni emiatt. Márton Áron püspök gondolatai rárímelnek erre a felfedezésre: „Nekünk szerepünk van ebben a világban. Nem is szerepünk, hanem hivatásunk. Viharnak kitett aprócska lángok vagyunk, hitünkkel mégis a szeretet melegét őrizzük. Halvány hóvirágok vagyunk, de téli faggyal küzdve mégis a tavaszt jelezzük. Arra vagyunk hivatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Istent a hitetlen világba.” Külön köszönetet szeretnék mondani ezúton is: Lévay Istvánnak és Áginak, az Nagyboldogasszony Antióchia közösség háttérházaspárjának, Előd atyának, a levezetőknek, a közösség tagjainak, s mindazon rengeteg segítőnek, akik imával, vagy cselekedetekkel fáradoztak azon, hogy ez a hétvége megvalósuljon. Zalka Dóra

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő szeret engem. Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni... Kértem erőt... És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet... És adott problémákat, hogy megoldjam azokat. Kértem bátorságot... És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket. Kértem, adjon szeretetet... És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmeket... És adott Isten lehetőségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam, és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.

Pio atya imája

Megkértem Istent…. Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta: Nem. Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt. Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell. Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte: Nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik, hogy miként fogadom azt. Kértem Istentől, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte: Nem. A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz Hozzá. Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Ó Jézusom, add nekem a te erődet, mikor szánandó természetem fellázad a bajok ellen, melyek fenyegetik, hogy szeretettel fogadhassam földi számkivetésem gyötrelmeit és szorongatásait. Minden erőmmel csatlakozom érdemeidhez, fájdalmaidhoz, vezeklésedhez, könnyeidhez, hogy veled együtt dolgozhassam az üdvösség művén, és legyen erőm menekülni a bűntől, mint a halálküzdelmednek, véres verejtékednek és halálodnak egyetlen okától. Rombold le bennem mindazt, ami visszatetsző előtted, és a te szent szereteted tüzével nyomd szívembe minden szenvedésedet. Karolj át olyan bensőségesen, oly erős és édes öleléssel, hogy soha ne hagyjalak egyedül kegyetlen gyötrelmeidben. Csupán egyetlen pihenőt kívánok: a te Szíveden. Egyetlen dolog után áhítozom csak: részt venni szent Haláltusádban. Bárcsak megrészegülne lelkem véredtől, és táplálkozna fájdalmad kenyerével. Ámen.


Talentumainkat kamatoztatni kellTóth János a ciszterci Nagyboldogasszony templom kántora Már hat évesen ministrált, tizennyolc éves kora óta rendszeresen orgonál. Több templomban végzett szolgálatot. Tanította a kántornövendékeket, öt évtizede hirdeti Isten dicsőségét a hangszerek királynéja mellől. „1945-ben születtem Székesfehérváron, hat gyermek közül ötödikként. Édesanyám otthoni munkája közben gyakran énekelt vallásos énekeket. A szent zene szeretetét talán tőle kaptam. Édesapám az egyházmegye építészeként a világháború után rengeteg megsérült templomot és plébániaépületet épített újjá. Fiatal építésvezetőként társával a Prohászka emléktemplom építését irányította. Szépen hegedült. Már hat évesen bátyáimmal együtt ministráltam a Szemináriumi (Karmelita) templomban. Nyaranta Shwoly Lajos megyéspüspök atya magánmiséin szolgáltam az oltárnál a püspöki palota kápolnájában. Leitner Etelka Cecília (1910-2010) szociális testvér volt akkor a templom kántora, aki Zeneakadémiát végzett zenetanárként gyönyörűen orgonált és énekelt. Később mesélte, hogy sok bosszúságot okoztam neki azzal, hogy erős szoprán hangon „húztam” az éneket. Tizennégy évesen ő tanított meg a Szent vagy Uram énekek orgonakíséretére. Idővel átengedte a szentmisén egy-egy ének kísérését is” - emlékszik gyerekkorára Tóth János. Két bátyja hegedülni, a többiek zongorázni tanultak. Első tanára Arányi György zeneszerző, művésztanár volt, aki felfedezte, hogy abszolút hallással áldott meg őt a Teremtő. A középiskolás évek kihagyása után folytatta zongoratanulmányait, így tizenkét évig tökéletesítette tudását ezen a hangszeren. „Középiskolás koromban dr. Hellenbach Dénes, a székesegyház orgonaművész kántora foglalkozott velem négy évig, akitől komolyabb orgonadarabokat tanultam, de dzsesszzongorázni és tangóharmonikázni is tanított. Tizennyolc évesen már rendszeresen kántorkodtam” - meséli hivatásának kezdetét a kántor úr. Az útépítő technikum elvégezése után földmérő mérnök képesítést, majd vízrendező mérnöki oklevelet szerzett. Munkahelyén, a Vízügyi Igazgatóságon sosem titkolta templomi szolgálatát. Bár kétszer kapott kiváló dolgozó kitüntetést, de a negyvenkét év alatt még csoportvezető sem lehetett. Tóth János 1966-80-ig szolgált orgonistaként a Prohászka templomban, ott, ahol megkeresztelték, és első

szentáldozáshoz járult. A templomban kiváló kórus működött, ahová szívesen járt, sőt ünnepi alkalmakkor orgonán kísérte az énekkart. „Megható élményem volt, amikor Bárdos Lajost 60. születésnapján műveinek éneklésével köszöntötte a kórus. Akkor a meghatott zeneszerző egy száz forintos bankót rántott elő, jelezve mennyire értékeli az előadást.” 1969 karácsonyán Csókakőn orgonáltam az éjféli misén. Hajnalra nagy havazás zárta el a Vértes aljában megbúvó kis falut, és az járművel megközelíthetetlenné vált. Így gyalog indultam el a négy kilométerre lévő főútig, és egy hókotrót stoppoltam le. A nyitott platón húsz km-t utazva értem haza átfagyva, mert útközben még néhány településre is betért a jármű az utat megtisztítani” - meséli a kántor úr emlékezetes karácsonyát. Húsz éves kántori szolgálat után Sulyok Ignác ciszterci lelki atyja biztatására beiratkozott az egyházmegyei kántorképzőbe és megszerezte a kántori oklevelet. „Kósa Ferenc országos hírű egyházzenész atya tanítványa voltam, majd hamarosan tanártársa lettem, mert felkért a székesfehérvári kántorképző növendékeinek orgonaoktatására, melyet két évtizeden át örömmel végeztem. Szeretettel emlékszem egy vak leányra, aki óriási akarattal és szorgalommal tanulta hallás után az általam magnóra előjátszott énekeket és orgonaműveket pedálkísérettel is! Sokszor kísértem a székesegyház Szent Cecília kórusát a káptalani miséken. Az évek alatt számos helyen megfordultam, és hirdethettem Isten dicsőségét a szent zene által: orgonáltam Székesfehérváron a Prohászka templomban, a Szemináriumi templomban, a Szent Imre „Barátok” templomban, a Jézus Szíve templomban, valamint Iszkaszentgyörgyön, Pázmándon és a Dinnyési templomban is. Jelenleg immár tizenkilenc éve a ciszterci Nagyboldogasszony templom kántora vagyok. Emlékezetes marad számomra, amikor egyszer egy esküvőre öt perccel a kezdés előtt futottam be, ám a korán érkezett násznéppel már megtelt templom várt. Akkor az eskető ciszterci atya nagyon mérgesen kioktatott, hogy nem ilyenkor kell jönni. Azóta fél órával előtte ott vagyok mindig a templomban. Örömömre szolgált, hogy Shwoly Lajos, Kisberk Imre, Szakos Gyula és Takács Nándor megyéspüspök atyák vidéki bérmálásaikra, valamint az új templomok felszentelési ünnepeire többször felkértek kántori szolgálatra.” 1995-ben hitoktatói képesítést szerzett, így a templomi hittanoktatásban több alkalommal kisegítőként részt vett. A kántor úr zenei munkája mellett több egyházi szolgálatot is ellát. Elnökhelyettese az egyházi zenész képzés támogatására tíz éve alapított Kósa atya Alapítvány kuratóriumának, az Országos Magyar Cecília Egyesület tagja. A ciszterci templomban jótékonysági koncertek és egyházzenei áhítatok szervezője és közreműködője. Emellett öt unoka boldog nagypapája. „Két éve Brückner Ákos Előd plébános atya került templomunkba. Ő is fiatalos lendülettel szervezi az egyházközséget, támogat szolgálatomban. Ha össze kéne foglalni az elmúlt ötven évet, úgy érzem, hogy a legfontosabb: a talentumokkal élni kell. Első a Jó Isten szolgálata. Égő gyertyánkat a gyertyatartóra kell tenni, hogy világítson az Ő dicsőségére és mindenki javára.” Rózsásné Kubányi Andrea cikke, mely megjelent a Keresztény Élet c. újságban


Az egyházi zene éltetője a Szentlélek! Az egyházi zene imádkozik és imádkoztat! (Bárdos Lajos)

A 2013. év zenei eseményei templomunkban Tóth János beszámolója 2013. 05. 31.-én a MANILA Koncertkórus adott zenés áhítatot . 2013. 06. 07.-én KELET ÉS NYUGAT SZENTJE címmel a SZENT EFRÉM nyolc tagú férfikar Bubnó Tamás Lisztdíjas karnagy vezényletével csodálatos egyházzenei áhítatot tartott . 2013. 06. 27.-én a Harmonia Albensis templomi koncertek keretében a MAGNIFICAT Ifjúsági Kórus bűvölte el a hallgatóságot, akik régi és kortárs szerzők egyházzenei kompozícióit adták elő Szebellédi Valéria Liszt díjas karnagy vezényletével. 2013. 07.11.-én a Harmonia Albensis templomi koncertek keretében az Alba Regia Szimfonikus Zenekar fa- és rézfúvósai adtak koncertet . 2013. 09. 08.-án a CAPELLA SAVARIA barokk kamarazenekar ünnepi koncertet adott korhű hangszereken. 2013. 09. 14.-én a nyitott templomok éjszakájának eseményeként 2 órás koncerttel kedveskedtek templomunk orgonistái: Tóth János és Sipos Péter az érdeklődő betérőknek. 2013.09.21.-én a SAVARIA Barokk Zenekar korhű hangszereken mutatta be Antonio Caldara: Szent István, Magyarország első királya című oratóriumát 2013. 11. 02-án a Musica Ciszterciensis sorozat keretében Kővári Péter (Fischer Annie ösztöndíjas) orgonaművész J. S. Bach, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán műveiből adott nagysikerű koncertet a padsorokat teljesen megtöltő hallgatóságnak. 2013. 11. 16.-án a Hermann László Vonószenekar mutatta be a Rómában is nagy sikert aratott hangversenyét. 2013. 12. 08.-án a Szent György Kórház Kórusa adventi hangversenyén kapcsolódott a "Csillag Testvérek" éjszakájához, a gyermeküket elveszített szülőkhöz, és a hallgatósággal együtt gyújtott gyertyát. Közreműködött Tóka Szabolcs orgonaművész. 2013.12.15.-én az Ars Musica Vegyeskar karácsonyi hangversenyét hallgatta a nagyszámú közönség. 2013.12.28.-án a Musica Ciszterciensis sorozat keretében a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar adott nagysíkerű karácsonyi koncertet. Összefoglalva: az elmúlt évben 4 kórushangverseny, 1 oratórium, 5 kamarazenekari hangverseny és 2 szólóorgona koncert csendült fel templomunkban Isten dicsőségére.

Megszívlelendő gondolatok- nemcsak Nagyböjtre Oszd szereteted, bárhová mész! Legfőképpen a saját házadban. Ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan odajött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban. (Boldog Calcuttai Teréz Anya)

Adj, Uram humorérzéket! Segíts, hogy értsem a tréfát, hogy vidám legyek és másokat is fel tudjak vidítani! Bocsássunk meg! Mindig bocsássunk meg! A megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel, ami gyakran azt jelenti, hogy nem akarunk szembenézni a valósággal. Nem gyengeség, ami félelemből nem vesz tudomást a hibáról, ha nála erősebb követi el. Nem is abban áll, hogy jelentéktelen apróságnak tekintünk súlyos vétkeket, vagy jónak ismerjük el azt, ami rossz. A megbocsátás nem közömbösség, hanem tudatos, szabad, akarati cselekvés: bár testvérünk rosszat tett velünk, elfogadjuk őt olyannak amilyen, ahogy Isten hibáink ellenére elfogad minket is, bűnösöket. A megbocsátás abban áll, hogy a sértésre nem sértéssel válaszolunk, hanem a szerint cselekszünk, amit Pál mond: „Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat.”Ha megbocsátasz, lehetőséget adsz annak, aki megbántott, hogy új kapcsolatba kerüljön veled. Ezáltal ő is, te is új életet kezdhettek, és olyan jövőt remélhettek, melyben nem a rosszé az utolsó szó. (Chiara Lubich) „Ha a szülő üzleti befektetésnek tekinti a gyermeknevelést, a legnagyobb mértékben pórul jár. Ha úgy gondolja, hogy minél több gyereket nevel, mint a malacnevelésből, meglesz idővel a haszna, hogy mikorra erői elmúlnak, s maga szorul eltartásra, akkor a gyermekek… Vagy pláne, hogy gyermekei erőtartalékát akarja a maga céljaira felhasználni, ha majd megnőnek? Vagy csak az is, ha bármiképpen, nemcsak üzletileg, tehát nem pénzben kifejezhető módon, de érzelmileg akar hasznot, például ideái továbbplántálásában, vágyálmainak kiélésében – akkor is a legnagyobb mértékben pórul jár. (…) A gyerek mindennap kifizeti saját magát. A szülő egy főkönyvi lapot tart a gyermeke számára: egyik oldalon beírja, amit ráköltött, s amit rápazarolt, a másik oldalon felrója, mit vár ezért viszonzásul. Az én tanácsom az, s én amennyire emberileg lehetséges, ezt végre is hajtottam: a szülő mindennap zárja le a számadást, írja be egyenlegül, hogy van gyermeke! Ez az öröm mindent ki kell, hogy fizessen.” (Móricz Zsigmond) Az emberélet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: felemelnek. (Beethoven) A szeretet minden erénynek a királynője. Amint a nyakláncon egyetlen szál tart össze minden gyöngyszemet, épp így a lelki életben valamennyi erényt a szeretet egyesít. Ha a szál elszakad, a gyöngyszemek szétszóródnak, így ott is, ahol nincs szeretet, az erények elforgácsolódnak és összesorvadnak. Üdvös vésőütések sorával és gondos csiszolással készíti elő az Isteni Művész azokat a köveket, melyeknek az örök épület falaiba be kell majd épülniük. Ezért minden örök dicsőségre hivatott lélek joggal tekintheti magát építőkőnek. Bizony szükség van rá, hogy az Égi Atya - mielőtt felhasználná – kalapács és vésőütésekkel formát adjon neki és lecsiszolja. Hogy mit kell értenünk azokon a vésőütéseken? A lelki sötétséget, a szorongásokat, kísértéseket, a lelki szenvedéseket, valamint a testi betegségeket is. (Pietrelcinai Szent Pió)


A Nagyheti liturgia rendje templomunkban Nagycsütörtök: Délelőtt 10-órakor Krizma-mise a Bazilikában Szentgyónás: délután 4-től fél 6-ig Este 6 órakor Nagycsütörtöki szentmise az utolsó vacsora emlékére Virrasztás este 10-ig

Túrmezei Erzsébet: Húsvét után HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet!

Nagypéntek: Zsolozsma reggel 8-kor Szentgyónás: reggel 8-tól 11-ig és délután 4-től fél 6-ig Városi közös keresztútjárás délután 3-kor a Hosszú temető kálváriáján Kereszt előtti hódolat este 6-kor Nagyszombat: Zsolozsma reggel 8-kor Szentgyónás: reggel 8-tól 12-ig és délután 4-től 6-ig Reggel 8-tól este 7-ig szentsír látogatás Húsvéti vigília mise este 8-kor A szentmise alatt keresztelés Húsvétvasárnap: A délelőtti szentmiséken ételszentelés Fél 11-kor német nyelvű mise Délután fél 6-kor a Szent Három napot záró ünnepi Vecsernye

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek.

Jézus feltámadása nem múltbeli dolog. Életerő lakik benne, amely átjárja a világot. Ahol úgy látszik, hogy minden meghalt, ott apránként minden felől a feltámadás csírái jelennek meg. Olyan erő ez, aminek nincsen párja. A feltámadott és dicsőséges Krisztus reményünk mély forrása, és segítsége nem marad el, hogy teljesíthessük a küldetést, amelyet Ő maga bíz ránk. Ferenc pápa Evangelii Gaudium üzenetével kér és kíván boldog ünnepeket minden Testvérének 2014 Húsvétján a Székesfehérvári Ciszterci Nagyboldogasszony Egyházközség!

Egyházközségi Értesítő Kiadja: a székesfehérvári Ciszterci Nagyboldogasszony Plébánia 8000 Székesfehérvár, Szent János köz 1. Főszerkesztő, felelős szerkesztő: Brückner Ákos Előd O. Cist. plébános, hittanár Szerkesztő, technikai munkatárs: Zalka Dóra, egyetemi hallg., ministránsvezető


A Szent Negyvennap: Jézussal való szolidaritás

Recommend Documents