A szelén és az emésztőrendszer gyulladásos betegségeinek kapcsolata

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

A szelén és az emésztőrendszer gyulladásos betegségeinek kapcsolata Nagy Dániel Tamás dr.

■

Fülesdi Béla dr.

■

Hallay Judit dr.

Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék, Debrecen

A gastrointestinalis traktust érintő megbetegedések patomechanizmusában egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a reaktív oxigén- és nitrogéngyökök sejtmembrán-károsító hatásának. Az antioxidáns védelemben alapvető fontosságú a nyomelemek, köztük a szelén szerepe, amely glutation-peroxidáz formájában részét képezi a bélfal immunrendszerének. A gyulladásos bélbetegségekben megfigyelhető felszívódási zavar és következményes malnutritio miatt nagy a jelentősége a táplálásterápiának, a megfelelő energia-, fehérje- és nyomelempótlásnak. A humán tanulmányok rámutatnak, hogy a gyulladásos bélbetegség többnyire alacsonyabb szérumszelénszinttel jár együtt, ezzel együtt mérhetően csökken az antioxidáns és nő a proinflammatorikus aktivitás. A megfelelő szelénpótlás lehet kedvező hatással a szervkárosodás mértékére, a fertőzések súlyosságára, de a mortalitás csökkenését nem igazolták az eredmények. Némi bizakodásra adhat okot, hogy állatkísérletekben a szelén egyértelmű preventív hatását mutatták ki mind a gyulladásos, mind a gyulladás indukálta daganatos bélbetegségek területén. Orv. Hetil., 2013, 154, 1636–1640. Kulcsszavak: szelén, glutation-peroxidáz, gyulladásos bélbetegség, Crohn-betegség

The relationship between selenium and gastrointestinal inflammatory diseases The cell-membrane toxicity of reactive oxygen and nitrogen species (RONS) plays an increasing role in the pathomechanism of gastrointestinal tract diseases. Trace elements are important parts of antioxidant protecting system, especially the selenium (Se), which, in the form of glutathione peroxidase contributes to the immunity of the gut (GALT). Due to the absorptional disorders and consequent malnutrition observed in the course of inflammatory bowel diseases (IBD) an important role is associated with nutritional therapy, including energy-, protein- and trace element-support. Human studies show, that IBD is mostly accompanied by lower serum Se concentrations, reduced antoxidant and increased proinflammatory activity. Adequate Se-replacement may reduce the severity of organ failure and infections, but not mortality. However, it is encouraging that in animal studies obvious preventive effect of Se has been found on IBD and chronic inflammation induced colon cancer (CICC). Keywords: selenium, glutathione peroxidase, IBD, Crohn’s disease Nagy, D. T., Fülesdi, B., Hallay, J. (2013). [Role of selenium in gastrointestinal inflammatory diseases]. Orv. Hetil., 154 (41), 1636–1640. (Beérkezett: 2013. augusztus 16.; elfogadva: 2013. szeptember 5.)

A szerkesztőség felkérésére készült közlemény.

Rövidítések AOM = azoximetán; CD = Crohn-betegség; DSS = 1,2-dimetil-hidrazin; GPX = glutation-peroxidáz; IBS = irritábilis bél szindróma; MeSeCys = metil-szelenocisztein; RONS = reaktív oxigén- és nitrogéngyökök; SeMet = szelén-metionin; SFN = szulfarofán; UC = colitis ulcerosa DOI: 10.1556/OH.2013.29728

A reaktív oxigén- és nitrogéngyökök (RONS) és a gastrointestinalis traktus különböző kórképei közötti kapcsolatról az utóbbi időben egyre több információ áll rendelkezésre. Kóroki tényezőként felmerült a RONS szerepe egyebek között a gastrointestinalis refluxbetegség, a gastritis és az idiopathiás gyulladásos bélbeteg-

1636

2013

■

154. évfolyam, 41. szám

■

1636–1640.

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

ségek esetén is. A gyulladásos bélbetegségek alatt krónikus, váltakozó aktivitású, kifejezett helyi gyulladással és szövetkárosodással járó, akár a bél barrier funkciójának elvesztésével járó betegségcsoportot értünk. Idetartozik többek között a Crohn-betegség (CD), a colitis ulcerosa (UC), az irritábilis bél szindróma (IBS). E kórképek patogenezisében meghatározó szerepet játszik az oxidatív stressz, illetve a peroxidcsökkentő enzimrendszerek aktivitásának csökkenése. Ismert, hogy a gastrointestinalis rendszerben a peroxidhomeosztázis fékező jellegű tényezői közül legfontosabbak a szelénfüggő glutationreduktáz, valamint a peroxiredoxin rendszer [1]. Az antioxidáns védelem károsodása, a nyomelemek felszívódási zavara, az immunrendszer elégtelen működése, a szisztémás gyulladásos állapotok mind egymást erősítő folyamatok, ezért rendkívül fontos a gyógyszeres kezelés mellett a megfelelő paraméterek monitorozása és a táplálásterápiával biztosított energia-, fehérje- és nyomelempótlás. Az antioxidáns védelemben a nyomelemek szerepe alapvető fontosságú. Ezek közül a réz a cöruloplazminnak, a réz és cink a szuperoxid dizmutáznak, a szelén pedig a glutation-peroxidáznak (GPX) alkotórésze [2]. Ez utóbbi katalizálja a szerves hidroperoxidok és a hidrogén-peroxid bomlását, így védi a sejtmembránt a szabad gyökök káros hatásától (sejtproliferáció, -differenciáció és apoptózis).

Szelénszükséglet és a biohasznosulás folyamata A szelén olyan nyomelem, amely többféle oxidációs állapotban létezik: –2, +4 (szelenit), +6 (szelenát). A napi szelénszükséglet átlagosan 55 μg. Az irányelvek ajánlása a napi 20–60 μg bevitel, felső határ 400 μg. Ha 1500 kcal energiabevitellel számolunk, parenteralis pótlás esetén 30–70 μg a napi ajánlás, az enteralis úton pedig, amely szelenometionin formában történik, 50–200 μg [3]. Megnövekedett szükséglet esetén vagy hiányállapotban napi 100–200 μg is adható. Magas szeléntartalmú ételek a homár, a tonhal, a garnélarák vagy a sonka, továbbá régióktól függően a talajban is nagy mennyiségben jelen van. A szelén felszívódása a különböző bélszakaszokon eltérő lehet: a duodenum nagyon jó hatékonysággal, szinte 100%-osan abszorbeálja a szelenometionin formát, az ileum és jejunum közepes fokban, a vastagbél pedig alig. Egy belga tanulmány azt vizsgálta, milyen a szelén biohasznosulása a különböző előfordulási formái esetében. Igazolódott, hogy a szelén-metionin (SeMet), a  metil-szelenocisztein (MeSeCys) és a szelenát (+6) inkább transzcellulárisan, míg a szelenit (+4) paracelluláris diffúzió útján jut át a bélfalon [4]. Meg kell jegyezni, hogy a táplálkozás során az ember által bevitt leggyakoribb forma a SeMet. A formák vagy szolúbilisek, vagy a lumenben található transzporterhez kötöttek, de a szervezet szelénellátottsága nem befolyásolja a felszíORVOSI HETILAP

vódás mértékét. Az A-, C- és E-vitaminok segítik a felszívódást, a nehézfémvegyületek viszont kicsapódás vagy kelátképződés révén rontják a hatásfokot. A szerves vegyületek (SeMet és MeSeCys) transzportja három óra után telítődik, mi több, a kénanalógok (metionin, metilcisztein) jelentősen gátolják azt, feltételezhetően a hasonló mechanizmus miatt. A felszívódott szelénnek a vérben való szállítása nem teljes mértékben tisztázott. Egyes elméletek szerint a vörösvértestekben, mások szerint a lipoproteinekhez kötve történik. A szervezetben a szelén szintjét mérhetjük a plazmában (1–2 μg/L), de a vörösvérsejtek és a vérlemezkék GPX-koncentrációja is informatív. A vörösvértestekhez való kötöttséget több tanulmányban is vizsgálták. Perioperatív méréseket végeztek, hogy a műtéthez köthető szisztémás gyulladásos állapot hogyan befolyásolja a szelénszintet; míg a plazmaszint 22–36%-kal csökkent, a vörösvértestekben a szelénszint állandó maradt [5]. A méréseket térdarthroplastica után végezték, és egy hét alatt helyreállt a plazmakoncentráció. Ez a tény arra világít rá, hogy nem kiterjedt és nem szisztémás gyulladás során az átmenetileg csökkenő plazmaszint nem feltétlenül jelenti a szervezet szelénhiányát, tehát a bevitel növelése sem egyértelműen szükséges. Ebben az esetben azonban nyilvánvalóan nem krónikus gyulladásról beszélünk. A mérés rávilágít arra is,  hogy a vörösvértestek GPX-aktivitásának mérése informatívabb, mint csupán a plazmaszinté. A felvett molekulák redukció, majd metiláció után végül szelenofoszfáttá konvertálódnak, amely a szelenocisztein prekurzora. Szinte az összes szervünk raktározza különböző formában. Nagyrészt a vizelettel ürül (50– 70%), valamennyi a széklettel is (30–50%), és extrém magas plazmakoncentráció esetén a tüdőn keresztül is kilélegezhető dimetil-szelenid formájában, ami jellegzetes fokhagymaszagáról felismerhető.

A szelén szerepe a bélfal immunvédelmében A szelén biológiai aktivitása szelenoprotein formában nyilvánul meg, amely szelenocisztein formában veszi fel a szelént. Az emberben 25 gén kódol szelenoproteint, ebből 24 egerekben és patkányokban is megtalálható, ezért előszeretettel folytatnak velük ilyen irányú kísérleteket [6]. Hogy mennyire létfontosságú elemről van szó, az abból is látszik, hogy amennyiben egerekben kiütik a szelenocisztein-tRNS-t, ami az összes szelenoprotein transzlációjához szükséges, az embrionális elhaláshoz vezet. Figyelemre méltó az is, hogy csak egy részüknek a hiánya is letális következményekkel, esetleg későbbi terméketlenséggel jár. Emberben a glutationperoxidáznak nyolc izoformája van. Ezek közül a GPX1 és -4 az immunmodulációban játszik szerepet. A plazma szeléntartalmának 20–40%-a GPX3-ban található, ami a szívben, vesében és pajzsmirigyben termelődik. A gastrointestinalis rendszer hámsejtjeiben leginkább a GPX2

1637

2013 ■ 154. évfolyam, 41. szám

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

fejeződik ki. Fontos annak ismerete, hogy szeléndepléciós állapotokban különböző mértékben csökken a szelenoproteinek szintje, az agy és pajzsmirigy például tartja a szintjét, míg az immunrendszerben kifejezett szintcsökkenés figyelhető meg. Ezt a hierarchiát fontos figyelembe venni, amikor alacsony szelénstátusról beszélünk. Szelén-alultápláltságban a bélfal GALT-jának szelenoproteintermelése csökken, ráadásul a gyulladásos mRNSútvonal is károsodik (tumornekrózis-faktor-alfa és interleukin-2), azaz ilyenkor az antioxidáns szelenoproteinek termelődése mellett a gyulladásos védelmi útvonal egyéb tényezői is károsodnak. Egy szisztémás gyulladást vizsgáló tanulmányban kimutatták, hogy SIRS-ben csökkent a plazmaszelén és a GPX3-aktivitás is [7]. A kezdeti szelénszinttel a kimenetel szempontjából találtak összefüggést: ahol SIRS-ben alacsonyabb mint 0,07 μg/l volt a szelénszint, nagyobb volt a nosocomialis pneumonia, a többszervi károsodás kockázata és a mortalitás. Több tanulmány is megerősítette az alacsonyabb GPX3-aktivitást SIRS-ben [8, 9, 10, 11, 12]. Az utóbbi évek mérései pedig azt is igazolták, hogy a masszív szelénpótlás (400–4000 μg/nap) nem befolyásolta ugyan a mortalitást, de a szervkárosodás mértékét és a fertőzések súlyosságát csökkentette. Gyulladásos bélbetegségek esetén egymással összefüggő, több tényező együtthatásáról beszélhetünk: a felszívódási zavar következtében e betegek gyakran alultápláltak és szelénhiányosak is, ami a gyulladás elleni védekezés romlása miatt tovább súlyosbíthatja a gyulladásos bélbetegséget. Nagy retrospektív tanulmányok tanúsága szerint az IBD-s betegek 70–80%-a jelentős mértékű súlyvesztésről számolt be [13]. Az utóbbi 10– 20 évben sokat fejlődött a terápia (immunmodulánsok, biológiai terápia), ami a klinikai remisszió mértékét növeli. A táplálási kérdéskör makro- és mikronutriensekre osztható. Míg fehérje-energia malnutritio az aktív, súlyos  IBD-ben van jelen, mikronutrienshiány előfordulhat enyhébb stádiumban vagy remisszióban is. Többszörös hiányállapot gyakori Crohn-betegségben, különösen strictura, fistula, vékonybél-reszekció esetén. Amennyiben orális vagy enteralis táplálás történik, a mérések szerint csak a 200 cm-t meghaladó bélreszekciók után mutatták ki a szelénszint és a GPX-aktivitás csökkenését a plazmában és a vörösvértestekben. Amennyiben ezek a betegek hosszú távú parenteralis táplálásban részesülnek,  ahol nem tartalmaz a tápszer elegendő szelént, szeléndepléció diagnosztizálható (szérumszelén <130 ng/ml). Ennek tünetei: cardiomyopathia, csontrendellenesség, porcdegeneráció, hypothyreosis. Egy francia tanulmányban olyan betegeket vizsgáltak, akiknek nem daganatos bélproblémájuk volt, emiatt hosszú távon parenteralis táplálásban részesültek [14]. Fehérje-energia tápláltságuk a közepesnél alacsonyabb volt. A plazmában és a vörösvértestekben mért szelénés  GPX-szintjük közelítőleg fele volt a normálisnak, a nyomelemek közül a leghangsúlyosabb a szelén depléciója volt. A betegeket random módon 100, illetve 200 2013 ■ 154. évfolyam, 41. szám

μg sodium selenáttal szubsztituálták (ami 32, illetve 64 μg szelénnek felel meg). Már két hét után szignifikáns szelénszint-növekedést detektáltak, de ennek a mértéke mindkét csoportban egyforma volt, a bevitt szelén menynyiségétől függetlenül. A GPX-plazmaszint egy hónap alatt normalizálódott, míg a vörösvértestek szelénszintje – a négy hónapos fél életidőnek megfelelően – lassabban. Ebből az következik, hogy az alultáplált, parenteralis táplálásra szoruló bélbetegeknek 100 μg/nap sodium selenate bevitele hasznos, míg nagyobb dózist adni felesleges. Egy másik francia tanulmányban aktív Crohn-betegekben összefüggéseket kerestek a szelénstátus, szisztémás szuperoxid dizmutáz és GPX-aktivitás, valamint a szisztémás tumornekrózis-faktor koncentrációja között. A szelén plazmaszintje és a GPX-aktivitás is szignifikánsan alacsonyabb volt a Crohn-csoportban, mint az egészséges kontrollszemélyekben, és a szelénszint csökkenésével párhuzamosan a tumornekrózis-faktor aktivitása jelentősen megnövekedett. A szelén erős negatív korrelációt mutatott a szolúbilis interleukin-2-receptor-koncentrációval is, amely alátámasztja, hogy a szelénnek szerepe lehet a lymphocytaaktivációban is [15]. Remisszióban lévő Crohn-betegek ómega-3 zsírsavakkal és antioxidánsokkal történő táplálékkiegészítésének hatásáról is történtek kutatások. A kezelés után megnövekedett az egyébként alacsony GPX-aktivitás és megváltozott az eikozanidprekurzor-profil. Az arachidonsav aránya csökkent, az eikozanidoké nőtt, így mérséklődött a proinflammatorikus hatás is [16]. Egy brit tanulmány súlyos akut pancreatitises betegeken vizsgálta az intravénás antioxidánsok (n-acetilcisztein, szelén, C-vitamin) terápiás hatását. Az antioxidánsok plazmaszintje ugyan nőtt, a gyulladásos markereké pedig csökkent, azonban a prognózist, a szervkárosodás  végkimenetelét a kezelés szignifikánsan nem befolyásolta a placebocsoporthoz képest [17].

A gyulladásos bélbetegségek és praecarcinosis kapcsolata Experimentális vizsgálatok és klinikai megfigyelések alapján is nyilvánvaló, hogy az oxidatív stressz nagy szerepet játszik a patogenezisben, exacerbatio esetén az antioxidánskapacitás csökkenése mutatható ki. Chu és munkatársai összefoglaló közleményükben experimentális alapokra helyezve felvázolták azt a folyamatot, amint a gyulladást okozó ágenssel történő találkozást követően növekszik a peroxidációs folyamatok aktiválódása, ezzel párhuzamosan az apoptózis növekedése figyelhető meg [18]. Figyelemre méltó az is, hogy átmeneti csökkenést követően a GPX-aktivitás emelkedése tapasztalható (1. ábra). Bizonyos tanulmányok alacsony szelénszinttel hozzák összefüggésbe ezt a megfigyelést, de vannak, amelyek éppen nem mutatnak ki kapcsolatot. Tény, hogy az intenzív szelénpótlás (2 μg/ttkg) mutatott bizonyos preventív hatásokat patkány-, illetve egérkísérletekben.

1638

ORVOSI HETILAP

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

1. ábra

A gyulladásos bélbetegségek, a peroxidszint és glutation-peroxidáz szintjének változása experimentális körülmények között [18]

Az adiponectinnek és a szelénnek a krónikus gyulladás indukálta vastagbélrák kialakulásában játszott szerepét egy amerikai tanulmány vizsgálta [19]. Ennek alapján egyértelműnek látszik, hogy a Crohn-betegség, az IBD és az ulcerativ colitis összefüggenek a megváltozott immunstátusszal, a megnövekedett nyálkahártya-gyulladással  és immunsejtes beszűrődéssel. A rák kialakulásának IBD-ben nagy a kockázata. A szeléntartalmú táplálás hatását vizsgálták APN-hiányos és kontroll vad egereken, hogy több ciklusban megadott indukció hatására (2% dextran sodium sulfate, DSS, 1,2-dimetil-hidrazin) kifejlődik-e gyulladás és/vagy rák. DSS hatására ugyanis csökkent a SELP mRNS-szintje a vastagbélben. Százkilencvenkettő napon keresztül tartott a követés, tumoros és nem tumoros colonrészleteket vizsgáltak. A szeléndiéta mellett mindkét csoport védett volt a DSS-inzultus  ellen. Az APN knock out egerekben a DSS+DMH kezelés után magasabb volt a proinflammatorikus és procancerosus citokinek kifejeződése. A szeléndiéta megvédte a krónikus gyulladás indukálta vastagbélrák ellen a vad egyedeket, és valamivel kisebb mértékben az APN knock outokat is. A kezelés csökkentette a tumorok számát és méretét, és a gyulladásos és karcinogén markerek expresszióját. Hasonló egérkísérlet vizsgálta a gyulladás indukálta karcinogenezist GPX knock out egyedeken [20]. A GPX1 és 2 duplán kiütött egereken spontán fejlődött ki ileocolitis és bélrák. Ebben az esetben a DSS mellett azoximetánt (AOM) használtak karcinogenezis indukálására, és a szeléndiéta mellett kemopreventív hatású szulfarofánt (SFN) is adtak, ami a GPX2 induktora. Szelénkorlátozás alatt mindkét csoportban fokozott volt a gyulladás mértéke és a tumor előfordulásának valószínűsége, és a GPX knock outokban ez még valamivel súlyosabb is volt, igaz, a tumor mérete kisebb volt. A megfelelő szelénellátottságú egerekben mindkét vonatkozásban kedvezőbb eredmények születtek. SFN redukálta mind a tumort, mind a gyulladást mindkét jó szelénellátottságú ORVOSI HETILAP

genotípusban. Megállapítható, hogy a GPX segíti ugyan a tumornövekedést, a gyulladás karcinogenezisét viszont csökkenti, a szelén protektív hatása pedig nem függ szorosan a GPX-expressziótól. Hasonlóképpen, az SFN protektív hatásához sem a GPX a fontos, hanem a szelén jelenléte. Egy újabb tanulmány annyiban árnyalta a képet, hogy a szelén hiányában nem a karcinogenezis nőtt, hanem a tumoros dysplasia mértéke.

Következtetések A gyulladásos bélbetegségek és a szelénszint összefüggései számos experimentális és klinikai tanulmány alapján  egyértelmű. Tény, hogy a bélgyulladások csökkentik  a szelén felszívódásának hatékonyságát, és ezáltal a gyulladásos védelemben szerepet játszó immunválasz erősségét is. Sajnos, egyelőre, nem áll rendelkezésre egyértelmű klinikai adat arra vonatkozóan, hogy szelénszupplementációval a krónikus gyulladásos bélbetegségek progressziója és esetleg azok tumoros átalakítása lassítható-e és ha igen, milyen dózisú szupplementáció javasolt. Jelenleg is számos kutatás folyik, amelyek a szelén szerepét vizsgálják. A napi gyakorlatban egyelőre a súlyos stresszállapotokban és kritikus állapotú, csökkent immunvédekezéssel rendelkező betegekben jön szóba a szelénszupplementáció.

Irodalom

1639

[1] Barrett, C. W., Singh, K., Motley, A. K., et al.: Dietary selenium deficiency exacerbates DSS-induced epithelial injury and AOM/ DSS-induced tumorigenesis. PLoS One, 2013, 8, E67845. [2] Marshall, W. J.: Clinical chemistry. [Klinikai kémia.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2003. [Hungarian] [3] Subotka, L., Allison, S. P.: Basics in clinical nutrition. Publ. House Galén, Praag, 2004. [4] Thiry, C., Ruttens, A., Pussemier, L., et al.: An in vitro investigation of species-dependent intestinal transport of selenium and the impact of this process on selenium bioavailability. Br. J. Nutr., 2013, 109, 2126–2134. 2013 ■ 154. évfolyam, 41. szám

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y [5] Oakes, E. J. C., Lyon, T. D. B., Duncan, A., et al.: Acute inflammatory response does not affect erythrocyte concentrations of copper, zinc and selenium. Clin. Nutr., 2008, 27, 115–120. [6] Huang, Z., Rose, A. H., Hoffmann, P. R.: The role of selenium in  inflammation and immunity: From molecular mechanisms to therapeutic opportunities. Antioxid. Redox Signal., 2012, 16, 705–743. [7] Manzanares, W., Biestro, A., Galusso, F., et al.: Serum selenium and glutathione peroxidase-3 activity: biomarkers of systemic inflammation in the critically ill? Intensive Care Med., 2009, 35, 882–889. [8] Angstwurm, M. W., Engelmann, L., Zimmermann, T., et al.: Selenium in intensive care (SIC): results of a prospective randomized, placebo-controlled, multiple-center study in patients with severe systemic inflammatory response syndrome, sepsis, and septic shock. Crit. Care Med., 2007, 35, 118–126. [9] Forceville, X., Laviolle, B., Annane, D., et al.: Effects of high doses of selenium, as sodium selenite, in septic shock: a placebocontrolled, randomized, double-blind, phase II study. Crit. Care, 2007, 11, R73. [10] Karachevtsev, A. N., Medik, V. A.: Elaboration and realization of a complex program of regional health services development. Sov. Zdravookhr., 1990, 7, 57–62. [11] Mishra, V., Baines, M., Perry, S. E., et al.: Effect of selenium supplementation on biochemical markers and outcome in critically ill patients. Clin. Nutr., 2007, 26, 41–50. [12] Valenta, J., Brodska, H., Drabek, T., et al.: High-dose selenium substitution in sepsis: a prospective randomized clinical trial. Intensive Care Med., 2011, 37, 808–815. [13] Hwang, C., Ross, V., Mahadevan, U.: Micronutrient deficiencies in inflammatory bowel disease: From A to zinc. Inflamm. Bowel Dis., 2012, 18, 1961–1981.

[14] Messing, B., Man, F., Therond, P., et al.: Selenium status prior to and during one month total parenteral nutrition in gastroenterological patients: A randomised study of two dosages of Se supplementation. Clin. Nutr., 1990, 9, 281–288. [15] Reimund, J. M., Hirth, C., Koehl, C., et al.: Antioxidant and immune status in active Crohn’s disease. A possible relationship. Clin. Nutr., 2000, 19, 43–48. [16] Geerling, B. J., Badart-Smook, A., van Deursen, C., et al.: Nutritional supplementation with N-3 fatty acids and antioxidants in patients with Crohn’s disease in remission: effects on antioxidant status and fatty acid profile. Inflamm. Bowel Dis., 2000, 6, 77–84. [17] Siriwardena, A. K., Mason, J. M., Balachandra, S., et al.: Randomised, double blind, placebo controlled trial of intravenous antioxidant (n-acetylcysteine, selenium, vitamin C) therapy in severe acute pancreatitis. Gut, 2007, 56, 1439–1444. [18] Chu FF, Esworthy RS, Doroshow JH: Role of Se-dependent glutathione peroxidases in gastrointestinal inflammation and cancer. Free Radical Biology and Medicine, 2004, 12, 1481–1495. [19] Saxena, A., Chumanevich, A., Fletcher, E., et al.: Adiponectin and selenium: Role in chronic inflammation induced colon cancer. Inflamm. Bowel Dis., 2011, 17 (Suppl. 2), S77, P-220. [20] Krehl, S., Loewinger, M., Florian, S., et al.: Glutathione peroxidase-2 and selenium decreased inflammation and tumors in a mouse model of inflammation-associated carcinogenesis whereas sulforaphane effects differed with selenium supply. Carcinogenesis, 2012, 33, 620–628.

(Nagy Dániel dr., Debrecen, Nagyerdei krt. 98., 4032 e-mail: [email protected])

Az Orvosi Hetilap 2013, 154, 1404. oldalán (35. szám) megjelent OH-Kvízre négy helyes megfejtés érkezett. A beküldők: Dr. Bíró László (Budapest), Dr. Janik Leonárd (Budapest) Dr. Németh-Csóka Mihály (Budapest) és Dr. Somogyi Erzsébet (Miskolc). A nyerteseknek szívből gratulálunk. A nyereményüket – egy, az Akadémiai Kiadó webáruházában kedvezményes vásárlásra jogosító kupont – e-mailen küldjük el.

2013 ■ 154. évfolyam, 41. szám

1640

ORVOSI HETILAP