A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM OKTATÓINAK VÉLEMÉNYE A HALLGATÓK ELHELYEZKEDÉSI ESÉLYEIRŐL, MUNKAERŐ-PIACI FELKÉSZÜLTSÉGÉRŐL

A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM OKTATÓINAK VÉLEMÉNYE A HALLGATÓK ELHELYEZKEDÉSI ESÉLYEIRŐL, MUNKAERŐ-PIACI FELKÉSZÜLTSÉGÉRŐL

SZAKÉRTŐI ANYAG Készítette: Dr. Kürtösi Zsófia Prónay Szabolcs

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 2 Bevezetés .................................................................................................................................... 4 1 Jogász képzési terület ......................................................................................................... 6 1.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről .. 6 1.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek ................................................... 8 1.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya ........... 11 1.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya ............................................... 12 1.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok .............................................................................. 12 2 Informatika képzési terület ............................................................................................... 15 2.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről 15 2.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek ................................................. 17 2.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya ........... 19 2.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya ............................................... 20 2.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok .............................................................................. 21 3 Angol képzési terület ........................................................................................................ 22 3.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről 22 3.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek ................................................. 24 3.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya ........... 27 3.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya ............................................... 27 3.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok .............................................................................. 28 4 Közgazdász képzés ........................................................................................................... 29 4.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről 29 4.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek ................................................... 31 4.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya ........... 33 4.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya ............................................... 34 4.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok .............................................................................. 35 5 Kommunikáció képzési terület ......................................................................................... 37 5.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről 37 5.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek ................................................. 39 5.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya ........... 42 5.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya ............................................... 43 5.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok .............................................................................. 43 6 Biológia képzési terület .................................................................................................... 45 6.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről 45 6.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek ................................................. 46 6.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya ........... 49 6.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya ............................................... 49 6.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok .............................................................................. 50 7 Egészségügyi képzési terület (orvos képzés) ................................................................... 52 7.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről 52 7.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek ................................................. 53 7.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya ........... 55 7.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya ............................................... 56 7.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok .............................................................................. 56 8 Magyar képzési terület ..................................................................................................... 57 8.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről 57

2

8.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek ................................................. 59 8.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya ........... 62 8.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya ............................................... 63 8.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok .............................................................................. 64 9 Történelem képzési terület ............................................................................................... 66 9.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről 66 1.2. Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek ................................................. 68 9.2 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya ........... 70 9.3 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya ............................................... 71 9.4 A végzettekhez kötődő vizsgálatok .............................................................................. 71 Záró gondolatok ....................................................................................................................... 73

3

Bevezetés Jelen tanulmány egyik célja az volt, hogy az egyes képzési területeken feltárjuk az egyetemi oktatók információit, ismereteit a végzett hallgatók munkaerő-piaci helyzetéről. Ezen túl a Szegedi Tudományegyetem – és az egyetemen pályakövetéssel foglalkozók – számára a vizsgálat további hozadéka az volt, hogy jobban megismerték azokat a problémákat, amelyekkel ezen a területen a szervezeti egységek szembesülnek, illetve azokat az erőfeszítéseket, jó kezdeményezéseket, melyeket a karok, tanszékcsoportok, intézetek elindítottak annak érdekében, hogy segítsék a hallgatók munkaerőpiacra lépését. Az információk begyűjtése strukturált interjúkkal történt. Kilenc képzési területen kerestünk meg oktató kollégákat, összesen 50 interjút készítettünk. A képzési területek kiválasztásánál elsősorban az játszott szerepet, hogy mekkora a hallgatói kibocsátás: az ebből a szempontból nagynak tekinthető szakokon, területeken oktatókat kerestük meg. Így készült interjú a jogi, a gazdasági, a biológia, az informatika, a magyar, az angol, a kommunikáció, a történelem és az orvos képzési területen. Az interjúalanyok kiválasztásánál több szempont érvényesült: egyrészt azokat az embereket igyekeztünk megtalálni, akik valamilyen szempontból kulcspozíciót töltenek be a hallgatók munkaerő-piaci elhelyezkedésében, vagy nagyobb rálátásuk van erre a területre. Így kerültek a mintába tanszékvezetők, szakirány-felelősök, ipari kapcsolatokkal foglalkozó szakemberek. Ugyanakkor igyekeztünk differenciálni a megkérdezetteket korosztály illetve pozíció szerint is, azaz a vezető oktatók mellett megkeresni fiatal, még egyetemi karrierjük elején tartó kollégákat is. Ez nem minden esetben sikerült. Az interjúalanyok egy részét formális utakon, azaz a dékánok, vagy egyéb szervezeti egységek vezetőinek megkeresésével értük el. Több esetben ajánlásokat is kaptunk arra vonatkozóan, hogy kiket lenne érdemes megkérdezni. Más esetekben volt hallgatóktól kértünk véleményt, illetve az informális kapcsolatrendszerünket mozgósítottuk. Az információk begyűjtése a vizsgaidőszak alatt történt. Az interjúk egy részét az egyetemen dolgozó oktatók, Ph.D hallgatók készítették, másokat pedig felsőoktatásban tanult, de nem ott tevékenykedő emberek. A tanulmányban megjelenő vélemények – éppen a vizsgálat kvalitatív jellege miatt – nem általánosíthatók, nyilvánvalóan nem tükrözik valamennyi kolléga álláspontját, ugyanakkor adnak egy képet az adott képzési területről, azzal a megjegyzéssel, hogy adott esetben egyegy szakirány vagy specializáció markánsabban jelenhet meg az anyagban, mint más területek (attól függően, hogy ki vállalta a beszélgetést). A következőkben az egyes képzési területekre vonatkozó információk azonos struktúrában kerülnek bemutatásra. Így kitérünk arra, hogy: - mi a véleménye az oktatóknak a képzés aktuális helyzetéről, a hallgatók munkaerő-piaci felkészítéséről, felkészültségéről. Ennek kapcsán bemutatjuk az oktatók által említett erősségeket, gyengeségeket, illetve mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek elindultak az egyes képzési területeken, hogy segítsék az elhelyezkedést. - hogyan látják az oktatók az elhelyezkedés, a munkaerőpiacra lépés folyamatát: mennyire jellemző a hallgatók körében a képzés alatti munkavégzés, vannak-e speciális álláskeresési technikák, mekkora szerepe van a kapcsolatoknak, milyen tipikus pozíciókba, állásokba mennek a végzettek, általában milyenek a munkaerő-piaci trendek, elhelyezkedési lehetőségek, milyen szerepe van az oktatóknak a hallgatók segítésében

4

- mennyire jellemző az oktatókra, hogy kapcsolatban maradnak a végzettekkel, ezek a kapcsolatok milyen formában valósulnak meg, mire irányulnak - mit tudnak az oktatók az intézmény vagy szervezeti egység munkaerő-piaci kapcsolatrendszeréről, milyen jellegű kapcsolatokat tartanak fenn a tanszékek, intézetek, ezekre a kapcsolatokra mennyire jellemző a regionalitás - végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit gondolnak az oktatók a diplomás pályakövetésekről, alumni rendszerekről, mennyire érzik hasznosnak, hogyan látják megvalósíthatónak ezeket a kutatásokat. Fontos megjegyezni, hogy az egyes területek jelentősen különböznek abban a tekintetben, hogy osztatlan képzésben folyik-e az oktatás (pl. jogász és orvos képzés), vannak-e tapasztalatok a korábbi főiskolai szintű képzésről (azaz korábban is volt-e harmadéven kimeneti lehetőség), vagy teljesen új a 3+2-es rendszer az adott területen, illetve hogy hol tart az első BA-s évfolyamok munkaerőpiacra való kilépése: most zajlik (pl. informatikus képzés), vagy a kibocsátás csak későbbre várható (pl. közgazdász képzés). A válaszadók egy része nyilvánvalóan ezekre a folyamatokra is reflektált. Az oktatók sok esetben egyszerre nyilatkoztak a régi típusú képzésben még bent lévő évfolyamokról és az új képzésekben részt vevő hallgatókról. A képzések abban a tekintetben is eltérnek egymástól, hogy mennyi kötelező gyakorlatot írnak elő a képzési kimeneti követelmények. Több esetben az egyes képzési területeken belül a különböző szakokon végzettek helyzete eltérhet egymástól, máshol a szakirányok között is tapasztalhatók különbségek. Ennek ellenére az interjúkból kirajzolódó képben sok hasonlóság is felfedezhető volt az egyes képzésterületek között.

5

1 Jogász képzési terület A jogi területen a dékánnak küldött levélre kapott válasz alapján kerestük meg az interjúalanyokat. Egy részük kifejezetten a munkaerőpiachoz, a végzett hallgatókhoz, a kari marketingtevékenységhez kapcsolódó munkát végez, és így pozíciójánál fogva van nagyobb rálátása a hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeire. Másokat a többi oktató ajánlására vagy informális ismeretség alapján kerestünk fel. Elsősorban azokat az oktatókat sikerült megtalálnunk, akik pozíciójuknál és/vagy személyiségüknél fogva aktívabban vesznek részt a hallgatók életében, követik a munkaerőpiacra való kilépés folyamatát vagy tartják a kapcsolatot a végzettekkel. Ezen a képzési területen összesen hét interjú készült, ezek közül a legrövidebb 33 perces, a leghosszabb 75 perces volt.

1.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerőpiaci felkészítéséről Erősségek. Az oktatók abban egyetértettek, hogy a szegedi jogi képzés legfőbb erőssége a dogmatikai alapok megfelelő színvonalú biztosítása, azaz az elméleti képzés. Erről részben a végzett hallgatóktól kapnak visszajelzéseket az oktatók, részben a szakvizsgáztatóktól, igazságszolgáltatási vezetőktől vagy egyéb objektív munkaerő-piaci forrásokból (pl. a Legfőbb Ügyészség honlapján közzétett fogalmazói felvételi statisztikákból látható, hogy a szegedi joghallgatók aránya viszonylag magas). Az oktatók többsége figyeli a szegedi képzés más képzésekhez mért minőségét, számon tartják a képzési / munkaerő-piaci rangsorokat. Gyengeségek. Ugyanakkor az oktatók azt is megfogalmazták, hogy az elméletet gyakorlatorientáltabban, illetve olyan módon kell átadni, hogy a hallgatók lássák a hasznát és ne minősítsék azokat felesleges ismereteknek. Ez elsősorban módszertanváltást jelent, azaz arra van szükség, hogy a hallgatókkal megpróbálják elsajátíttatni, hogy hogyan kell jogi problémákat, jogeseteket megoldani, vitázni, érvelni, a statikus tudás helyett rávenni őket a kritikai szemléletű gondolkodásra. A poroszos stílus helyett egyfajta interaktívabb módszert kell vinni az oktatásba, mert az egyre nagyobb terjedelmű, egyre differenciáltabbá váló anyagot nem lehet a régi módszertannal átadni. Ennek a megoldására már történtek bizonyos lépések, pl. a modulrendszer kialakítása, ami specializációra adna lehetőséget (ez a rendszer még nem értékelhető, mivel a bevezetése felmenő rendszerben történt), de sok esetben az oktatók személyiségén múlik, hogy mennyire képesek/akarják ezt megvalósítani. Gyakorlati oktatás. Az oktatók ugyanakkor azt is érzékelik, hogy a hallgatók több praktikumot szeretnének kapni a képzéstől. Ez az igény elsősorban egyszerűbb gyakorlati problémák megoldására irányul (pl. okiratszerkesztés). Az oktatók többsége ugyanakkor úgy gondolja, hogy a hallgatók nem látják be, hogy ezek az egyszerű ismeretek néhány órás munkával elsajátíthatók, míg a tényleges praxis csak akkor művelhető megfelelő színvonalon, ha a hallgatók elméleti tudása biztos. Az egyszerűbb, rutinszerű ismeretek átadása nem az egyetemi évek alatt kell, hogy történjen, hiszen a jogászi munkához a legtöbb területen szükség van szakvizsgára, amit három gyakorlati év után lehet letenni. Egy így kialakított rendszer esetén nem kérhető számon az egyetemi képzésből kilépőktől a gyakorlati jártasság, hiszen a gyakorlati évek hivatottak arra, hogy a végzettek a biztos elméleti tudásra megfelelő gyakorlati ismereteket építsenek. Emellett az öt éves képzésben olyan tetemes mennyiségű joganyagot kell megtanítani a hallgatóknak, amibe nem fér bele még a gyakorlati képzés is. „A jogászképzésben elsősorban a dogmatikai alapokat fektetjük le, és a dogmatikai alapok alapos lefektetését követően az egyes gyakorlatok keretében próbálják a hallgatók tantermi keretek között a jogeseteket megoldani.”

6

„Olyan egyetem nincs, aki a gyakorlatra föl tud készíteni. Tehát olyan, hogy kimész, megkaptad a diplomát pénteken, hétfőn beállsz, és minden ügyrendet, mindent tudsz. (…) a világon nincs…”. „…ha a hallgatók képesek lennének elsajátítani, vagy el akarnák sajátítani, akkor egy olyan jó dogmatikai struktúrát kapnának a főbb tantárgyakból, amiket egyébként az életben is használni kell, hogy utána már gyerekjáték lenne ahhoz a hétköznapi gyakorlatot, a technikákat hozzátenni, és megtanulni…” „a jogi munka az olyan…, az orvosihoz hasonlít, abból a szempontból, hogy ugye az öt év egyetem után három év gyakorlat van, és utána kell szakvizsgát csinálni, és az a három év gyakorlati idő, az arra szolgál, hogy a praxisba beletanuljon az illető. Na, most én nem gondolom azt, hogy nekünk ebben az öt évben, ami egy egyre táguló, és egyre bődületes joganyagot kéne megtanítanunk, ebbe nekünk még gyakorlati ismereteket kéne belesulykolni…” „De valami oknál fogva nem mindig sikerül átadni ezeket a nagy dogmatikai struktúrákat, mert azt mondja a hallgató, hogy hát ez elmélet, most mit akarunk mi ezzel? Ennek semmi jelentősége nincsen. Ami persze nem igaz. De hát vannak nehéz tantárgyak (…) amik attól nehezek, hogy komoly elmélet van mögöttük. És akkor könnyű azt mondani, hogy hát az azért rossz, mert úgyis a jogszabályt kérdezik, a jogszabályt meg csak be kell fenekelni, kész.” „…ne felejtsük el azt, itt az általános vélekedés az, hogy a jogászképzés nyolc évig tart. Az első öt év, amit az egyetemen a hallgatók megcsinálnak, az az elméleti képzés, alapok, és utána van még három év. Tehát ne gondolja senki azt, aki megkapja a jogi diplomát, hogy ezáltal az ő képzésének vége van, tehát ne rajtunk kérje számon azt, hogy a gyakorlathoz okiratszerkesztés… „…pont a szakvizsgás rendszer miatt ugye elvileg ez természetes kellene, hogy legyen, hogy gyakorlat nélkül jönnek ki a hallgatók, mert pont az a három év szolgál arra, hogy gyakorlatot szerezzenek, és tulajdonképpen a nagy jogászi hivatásrendekben hátránynak nem lehet azt tekinteni, hogy ha valaki gyakorlat nélkül jön ki.”

Kezdeményezések a munkaerő-piaci felkészítésért. Az elmélet gyakorlatba való átültetését, valós gyakorlati ismeretek szerzését ugyanakkor egyre több kezdeményezés segíti már az egyetemi évek alatt is. Az egyik nyilvánvalóan a szemináriumok és gyakorlatok keretében folytatott munka, ami többek közt jogesetek megoldására irányul. Sokat számít az oktató személyisége, szemléletmódja abban, hogy mennyire képes a gyakorlati ismeretek átadására. A szemináriumok vagy speciálkollégiumok vezetését egyes esetekben gyakorlati szakemberekre – bírókra, ügyvédekre – bízzák, akik saját szakmájuk követelményeivel is megismertetik a hallgatókat. Emellett a legtöbb területen léteznek perbeszéd versenyek illetve jogeset-megoldó versenyek is – nem csak országos, hanem nemzetközi rendezvények – amelyek szintén egyfajta gyakorlati ismeretet adnak. A szegedi Jogi Karon a hallgatók fölkészültségét segíti a pályázatból megvalósított szimulációs terem, ahol bírósági tárgyalásokat „modellezve” oldhatók meg a jogesetek. A képzéshez előírás a hat hetes szakmai gyakorlat, de a hallgatók választhatnak gyakornoki programot is a Karrier Iroda szervezésében, ami ennél hosszabb idejű gyakorlatokat biztosít (jellemzően 3 hónapos illetve nyáron 8-10 hetes gyakornoki lehetőséget). Az Iroda harmincegynéhány intézménnyel – pl. ügyvédi irodákkal, hivatalokkal, minisztériumokkal – kötött keretszerződést, egy-egy szervezet 2-3 hallgatót fogad. A gyakornoki program letöltése után mind a hallgatót, mind a fogadó intézményt megkérdezik az eltöltött időszakról, illetve a hallgatók esetében utánkövetés is van, azaz azt is vizsgálják, hogy hányan tudtak elhelyezkedni az adott szervezeteknél. Ez a gyakornoki program – jellegéből adódóan – sokkal inkább alkalmas arra, hogy a hallgatóknak valós tapasztalatot adjon, mint a szűkebb időkeretű – és nem mindig értelmes munkával kitöltött, vagy valóban letöltött – kötelező szakmai gyakorlat. A gyakornoki program sok esetben arra is jó, hogy a hallgató – belekóstolva az egyes területekbe – el tudja dönteni, hogy melyik ágát művelné szívesen a szakmának, illetve milyen más kiegészítő képzésre van szüksége (pl. APEH szakmai gyakorlat – számviteli képzés). Ugyanakkor a hallgatói érdeklődés elsősorban az ösztöndíjas

7

időszakban volt magasabb, azóta ez visszaesett és kisebb, mint amire a program szervezői eredetileg számítottak. Emellett működik a szintén pályázat keretében megvalósított Jogklinika-program, ahol civil szervezetek megbízásából jogeseteket oldhatnak meg a hallgatók gyakorló szakemberek felügyelete mellett (egy „kvázi ügyvédi irodát működtet az egyetem”). A Jogklinika munkájába való bekapcsolódás lehetősége félévente hozzávetőlegesen 20 hallgatónak biztosított, akik elméleti felkészítést is kapnak, és mint választható tárgyat veszik fel ezt a gyakorlati lehetőséget. A fentieken túl a Karrier Iroda „hagyományos” szolgáltatásokkal – életrajzírás, pályázatok összeállítása, interjúkra való felkészítés – is segíti a hallgatók elhelyezkedését. A fenti kezdeményezések egyike sem unikális, de az, hogy a jogi képzéshez gyakornoki program, karrier irodai szolgáltatások, jogklinika program, valamint szimulációs terem is kapcsolódjon, meglehetősen egyedi. Ezeknek az innovatív kezdeményezéseknek a többsége viszonylag új, 3-5 éves. Az ország többi jogi karán most kezdik el feléleszteni a jogklinikai képzést, néhány helyen az országban működik szimulációs terem illetve jogi kari karrier iroda is. A Diákkör keretében előfordul, hogy meghívnak gyakorló szakembereket, akikkel nem csak az előadás témájukról, szigorúan szakmai kérdésekről lehet beszélgetni, hanem közelebb lehet hozni a mindannapokat is. „Én azt gondolom önmagában erről a témáról, hogy „helló mi lesz veled”, erről nagyon minimálisat tudnak a hallgatók. (…) … én pontosan azért igyekszem ezeket az információkat, amennyire erőmtől telik átadni nekik, mert tudom, hogy mennyire hiányzik. … egy hallgató azt sem látja, hogy milyen egy ügyvéd egy napja, vagy milyen az az életforma, milyen az időbeosztása, vagy egyáltalán mit csinál egy ügyvéd tényleg nap, mint nap.” „Tehát a tudatos pályafelkészítés ebből a szempontból teljesen hiányzik, az én véleményem szerint. Tehát hogyha a hallgató érzi, akkor saját maga utánamegy, utána érdeklődik, de ennyiben ki is merül.” „…a diákkörben megjelennek (…) gyakorló jogászok is. Mind vezetők,(…) mind kezdők…. a kezdőket azért érdemes a diákkörbe meghívni, mert ha kezdőket hallanak a tapasztalatukról, vagy a munkájukról beszélni a hallgatók, az szerintem egy sokkal erősebb motiváció, mint hogyha mondjuk vezető embert hallanak, mert hozzájuk sokkal közelebb van egy olyan cél, amit ki tudnak tűzni, meg el tudnak érni.”

1.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek Képzés alatti munkavégzés. A hallgatók egy része már a képzés alatt elkezd dolgozni. Ez adott esetben már másodéven előfordul, harmadévtől válik gyakoribbá, de igazán a negyed- és ötödévben jellemző. Az oktatók véleménye nem volt egyöntetű atekintetben, hogy ez mennyire általános. Többen megjegyezték, hogy Budapesten több a lehetőség és más a hallgatók hozzáállása is. Ott gyakoribb, hogy a hallgatók már a képzés alatt dolgoznak. Egy részük nem jogi területeken próbálkozik, mások jogi területen ugyan, de nem jogi jellegű munkát végeznek, ugyanakkor így is belelátnak pl. egy ügyvédi iroda mindennapjaiba. A jobb képességű, érdeklődő hallgatók a gyakornoki programok által biztosított hosszabb gyakorlati lehetőségeket használják ki a munkaerőpiacra való bekapcsolódásra. A képzés alatt dolgozó hallgatóknak észrevehetően más a szemléletük, mint azoknak, akik csak az egyetem felein belül maradnak. A gyakornoki programok esetén a hallgatók kérhetnek egyéni tanrendet is – bár nem feltétlenül élnek ezzel a lehetőséggel –, ugyanakkor ha nem ezen programok keretében kezdenek el dolgozni a hallgatók, akkor az egyéni tanrend elnyerésének kicsi az esélye, az oktatók nem egyformán állnak ehhez a kérdéshez.

8

„itt Szegeden ez elég gyakori, hogy elmennek ügyvédnek, de nem ügyvédjelöltnek, hanem ilyen kisegítő, adminisztratív személyzetnek. Mert akkor is azért belelátnak az aktákba, elmászkálnak az ingatlannyilvántartásba. Tehát sokféle dolgot már fölszívnak magukba, de ez nem jogászi munka, még csak nem is ügyvédjelölti munka, mert ahhoz kell a diploma.” „Pesten sokkal gyakoribb, hogy a hallgatók dolgoznak, Szegeden kevésbé. (…) a jobb hallgatók között vannak, akik hosszabb gyakorlatokat csinálnak, de a hallgatói átlag az nem dolgozik, legalábbis jogi területen nem dolgozik. A végzés után lép csak ki a munkaerő-piacra… és akkor nulla gyakorlattal (…) nyilván Pesten mások a lehetőségek, mert Pesten egy hallgató is sokkal könnyebben tud adott esetben gyakorlati helyet találni magának, mint nálunk.”

Álláskeresési technikák. Az álláskeresési technikák közül az oktatók többet is felsoroltak. Egyesek szerint az álláshirdetésre, pályázatokra való jelentkezések (újságokban, egyetemi folyosókra kifüggesztett plakátokon) illetve a közvetlen megkeresések a gyakoriak, ez utóbbiak alatt értve azt, hogy a hallgatók, anélkül, hogy tudomásuk lenne üresedésről, az összeállított anyagukkal megkeresik a kiválasztott szervezet személyzeti vezetőjét (pl. Külügyminisztérium). Ez utóbbi a közigazgatásban jellemző. A bíróságok, ügyészségek esetén országosan kiírt pályázatok vannak. Ugyanakkor többen megjegyezték, hogy a kapcsolatok szerepe viszonylag jelentős, elsősorban a bíróságok esetében 1 , ahol a fogalmazók felvételénél a helyi személyes érdekek is megjelenhetnek, így nem mindig a legjobb kvalitású hallgatók kerülnek be. Az informális, családi kapcsolatok az ügyvédi pályán számíthatnak: gyakori, hogy a családból több generáció is ebben a szakmában tevékenykedik. „… nálunk még mindig, és azt kell mondjam, túl nagy a kapcsolatoknak a jelentősége (…) egy egészségeshez képest túl nagy (…). Az a hallgató, akinek jó kapcsolati tőkéje van, adott esetben gyengébb teljesítménye ellenére is el tud helyezkedni, az a jó képességű hallgató pedig, akinek nincs megfelelő kapcsolati tőkéje, az pedig szenved, vagy vergődik, vagy (…) adott esetben nem a képességének vagy az érdeklődésének megfelelő helyet tudja magának szerezni.”

Tipikus állások. A tipikus állások egyrészt a klasszikus pályák, így a hallgatók a bíróságokra, ügyészségekre mennek fogalmazónak, vagy ügyvédi irodába ügyvédjelöltnek. A bíróság és az ügyészség csak a legjobb hallgatókat tudja fogadni és ez a hallgatónak mindössze néhány százalékát jelenti. A végzettek nagy részét ügyvédi irodák szívják fel. Az ügyvédi pályán kívül viszonylag nagy felvevőpiacot jelent a közigazgatás. Emellett a hallgatók elmehetnek jogtanácsosnak is. Ez utóbbi nem túl gyakori, mert a legtöbb cég ügyvédi irodáknak ad állandó megbízást, ugyanakkor néhány területen – ilyen pl. a bank, biztosítás – még léteznek jogtanácsosi állások. A hallgatók egy része, főleg azok, akik a szegedi Jogi Karon valamelyik idegen nyelvű képzésbe 2 is bekapcsolódtak, és jól beszélnek nyelveket, diplomáciai pályára is léphetnek, esetleg uniós állásokba, nemzetközi szervezetekhez törekednek, vagy nemzetközi ügyvédi irodák hazai leányvállalataihoz. Az EU-s állások és a nemzetközi szervezetek csak nagyon korlátozott felvevő piacot jelentenek. Szintén viszonylag kis részt képviselnek azok, akik az egyetemen maradnak ösztöndíjas PhD képzésben. Pályaelhagyásról kevés információ van, de voltak, akik említettek ilyen elvétve előforduló eseteket. A bíróságok, ügyészségek arra is fektetnek hangsúlyt, hogy képezzék a fogalmazókat, a szervezett képzésnek köszönhetően az ide bekerülő végzett hallgatók jobb eredményt érnek el a szakvizsgán. Az ügyvédi irodáknál nincs ilyen szervezett képzés. Fizetések és jelleg alapján az ügyvédi irodákat további típusokba lehet sorolni: vannak olyan irodák, melyek magas fizetéseket kínálnak, de itt nagyon erős a munkaterhelés (ezek pl. nemzetközi ügyvádi irodák 1

Néhány éve ez is, akárcsak az ügyészségi, központosítva lett, azóta elképzelhető, hogy a helyzet változott valamelyest. A francia nyelvű képzés 5 éves, és a Lyoni Egyetem is kiad diplomát, emellett van kétéves amerikai jogi szakértői képzés illetve német gazdasági jogi képzés. Természetesen az idegen nyelvű képzések nem jelentenek belépőt egyből a külföldi munkaerőpiacokra, mivel ott elsősorban a helyi ismeretek számítanak, inkább a nemzetközi ügyvédi irodák hazai leányvállalatainál lehet állásokhoz jutni. 2

9

hazai szervezetei). Itt előfordul, hogy a szakvizsgáig foglalkoztatják a végzettet, de partnernek már nem tudják bevenni. Máshol a végzettek 100-120 eFt-ért dolgoznak, valamivel kisebb munkaterhelés mellett, a harmadik típusba tartoznak azok, amik gyakorlatilag „éhbérért” dolgoztatják a végzetteket. Ide sorolhatók azok is, amik a „nem kap semmit, örüljön, hogy tanulhat” elvet vallják, extrém esetekben pedig maguk a végzettek fizetnek azért, hogy igazolni tudják a három év gyakorlatot a szakvizsgához. Elhelyezkedési lehetőségek. Többek említették, hogy a köztudatban lévő jogász túlképzés nem felel meg teljesen a valóságnak. A jó képességű hallgatóknak továbbra sem gond az elhelyezkedés. A motiváltabb, karrierorientáltabb hallgatók arányát volt, aki 1/3-ra, volt, aki mindössze 10-20%-ra tette. Többen úgy fogalmaztak, hogy annakidején a felvételivel megszűrt állomány aránya feleltethető meg most a motivált hallgatók arányának, tehát a felvételi rendszer kiszűrte az ún. „próbahallgatókat”. A hallgatói létszámbővülés tehát nem járt együtt a tehetséges hallgatók számának arányos bővülésével. Ugyanakkor jogász diplomával elhelyezkedni általánosságban már nem könnyű. Az ügyészi, bírói pályákon látványos létszámbővülés nem volt az elmúlt évtizedekben, a klasszikus pályák közül elsősorban az ügyvédi az, ami jelentősen bővült. Az álláskeresés hosszabb időbe is telhet, de a tehetségesebb hallgatók előbb-utóbb megtalálhatják a nekik megfelelő helyeket. Az állásszerzésben az is számít, hogy mennyire mobilak a hallgatók: ha hajlandók kisebb településeken is munkát vállalni, ingázni, akkor egyszerűbb az elhelyezkedés. Egyetemi nagyvárosban, ahol jogászképzés folyik, rosszabb a munkaerő-piaci helyzet, mint Budapesten. Ugyanakkor az átlagos, vagy átlag alatt teljesítő hallgatók valóban nehezebben találnak állást, de a jogi diplomát még mindig inkább konvertálhatónak tartják az oktatók, mint más társadalomtudományi, bölcsész diplomákat. „…a közvélemény az azt mondja, hogy jogász túlképzés van, és ugye nem kell ennyi jogász. Ez valószínűleg számarányaiban, abszolút számokban igaz is lehet, viszont a gyakorlat felől, a bíróságok felől, az ügyvédi irodák felől egyre inkább azt a visszajelzést kapjuk, hogy abból a felhozatalból, akik hozzájuk mennek interjúkra, nem tudnak kiválasztani megfelelő színvonalon teljesítő hallgatót…” „…a trendek, azok szerintem kétféleképpen foglalhatók össze. Az egyik, hogy jó jogászra mindig szükség van. A másik pedig az, hogy a nagy átlag viszont egyre nehezebben helyezkedik el, és a nagy átlag színvonala csökken. Itt tulajdonképpen az átlagos, vagy az átlag alatti hallgatók elhelyezkedésének az esélyeit egyrészt az is rontja, hogy az ő tudásuk, és az ő színvonaluk egyre kevesebb, másrészt telítődik ez (…) a piac.” „…hogyha az ember hajlandó elhagyni Szegedet, esetleg visszatérni a szülővárosába, vagy hajlandó mondjuk szegediként bevállalni azt, hogy (…) Vásárhelyre jár ki dolgozni, vagy ne adj isten Mórahalomra, vagy akár Makóra, akkor (…) az a véleményem, hogy (…) a végzősök többsége tudna szerezni állást…(…) ráadásul olyat, amit szeretne.” „…az én tapasztalataim szerint, ha valaki olyan állást akar megcsípni, amire vágyik is, így elsőre, nem szabad – hogy mondjam – türelmetlennek lenni. Egy olyan négy-hat hónapos keresgélés az nem számít sem cikinek, sem túl soknak. És én úgy vettem ki a (…) végzősöknek a véleményeiből, (…) hogy ezt eleve be is kalkulálják.” „…(van egy rész), aki ténylegesen jogi pályára készül, és hát valamilyen szinten elkötelezettsége van a szakma iránt, vagy legalábbis akar valamit. A többi az salsa táncos akar lenni, meg az isten tudja micsodák (…) vagy csak papírt akar, vagy csak a szülei akarják. Tehát nagyon nagy része a hallgatóknak, az tényleg ilyen próbahallgató. Tehát bejön, kipróbálja, aztán megint tovább megy.”

Az oktatók, mint munkaerő-piaci közvetítők. A megkérdezett oktatók közül a többség nem visz saját praxist, nincs az egyetemi munka mellett más tevékenységük. A munkaerőpiaccal való kapcsolat a megkérdezettek egy részénél általában az egyetem formális szervezetein, az azokban végzett munkán keresztül jön létre (pl. Karrier Iroda vezetése stb.), vagy más egyetemi csatornákon (pl. nemzetközi konzorciumokban való együttműködés). A hallgatók közvetlenül e tevékenységekbe való bevonása egyáltalán nem jellemző, itt elsősorban a kollégák, vagy a PhD hallgatók kapnak szerepet. Ugyanakkor azok a kollégák, akik visznek

10

praxist, adott esetben kiválogathatják a megfelelő hallgatókat, végzetteket. A közvetítő szerep elsősorban a tanári ajánlásokban nyilvánul meg, melyeknek éppen az informális álláskeresések esetén van szerepe. Az ajánlások nem csak hivatalosan, azaz dokumentálva, hanem informálisan is működnek. „Adott esetben sokszor keresnek meg engem azok a cégek, ahova egy hallgató beadott egy pályázatot, és megkérik, hogy én, személyesen mondjam már el a véleményemet, hogyha ismertem a hallgatót.” „Én nem vagyok gyakorló, tehát nincs praxisom, és ez nekem egyrészt azért nagyon jó, mert ha a gyakorlatban dolgozó hallgatókkal tartom a kapcsolatot, akkor az életszagú dolgokkal találkozom, nekik meg azért jó, mert tudnak segítséget kérni bonyolult elméleti megítélésű kérdésekben például, és több ilyen hallgató is van.” „Én személy szerint nem (viszek praxist), viszont vannak olyan kollégák, (…) akik ügyvédi irodában, tehát ügyvédként is dolgoznak, és akkor nyilván a tehetséges hallgatókat maguk mellé tudják venni jelöltként. Csak hát, ez megint ugyanaz a történet, amiről az előbb is volt szó, hogy ha az ügyvédi irodát akarom jól csinálni, és akkor ott vagyok az időmmel, az agyammal, az energiámmal, vagy az oktatást akarom úgy csinálni, hogy rendben legyen minden.” (azért nem vonnak be hallgatókat, mert) „ …van egy kicsi tanszéki ellenállás is, van egy pici sztereotípia is, hogy a hallgató az hallgató, és tényleg ebben (mármint a bevonásban) nem találok támogatásra.”

1.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya Kapcsolati kör. Az oktatók elsősorban azokkal a hallgatókkal maradnak kapcsolatban, akikkel hosszabb ideig dolgoztak együtt pl. a Tudományos Diákkör keretében vagy évfolyamdolgozatok, szakdolgozatok kapcsán. Ilyen nagy létszámú évfolyamok mellett lehetetlen a hallgatók pályáját nyomon követni, így a kapcsolattartás csak erre a szűkebb hallgatói körre – 3-10 emberre – korlátozódik. Kapcsolattartás formája, célja. A kapcsolatok informálisak, esetlegesek, egyes esetekben baráti jellegűek és továbbra is jellemzőjük a mentorálás, azaz a végzettek fordulnak tanácsért az oktatókhoz, vagy kérnek tőlük segítséget pl. ajánlást is egy-egy állás megszerzéséhez. Előfordul, hogy az oktatók mozgósítják a kapcsolatrendszerüket: a hallgatókat összehozzák olyan pozícióban lévő szakmabeliekkel, akik hasznos információkkal szolgálhatnak (pl. uniós állásokhoz szükséges versenyvizsgáról), de az nem fordul elő, hogy az oktatók keressenek állás a hallgatóknak. Az oktatók számára a volt hallgatókkal való kapcsolatok elsősorban emocionális szempontból fontosak, ugyanakkor egyes esetekben információkat kapnak tőlünk a munkaerőpiacról (bár ezek az információk a fiatal oktatók esetében a volt évfolyamtársaktól, vagy a családi ismeretségekből is származnak), illetve egyes esetekben egy-egy speciálisabb ügyet is megvitatnak. Az oktatók kapcsolatainak egy része az intézmény számára is gyümölcsöző, de ez nagyon ritka. Előfordult, hogy a volt hallgató javaslatára a munkahelye becsatlakozott a gyakornoki programba fogadóintézményként, de ez egyáltalán nem általános. Szinte egyáltalán nem jellemző, hogy a végzettek állásokba bejutva felvegyék a kapcsolatot az intézménnyel és kérjenek gyakornokot, vagy jelöltet, aminek az az oka, hogy a jogi pályának sokkal hosszabb a kifutási ideje, mint pl. a gazdasági jellegű pályáknak, így a végzettek 10 év múlva kerülnek olyan pozíciókba, hogy meghatározhatják/befolyásolhatják egy szervezet munkaerő igényét. Ugyanakkor azokkal a hallgatókkal, aki olyan területre mennek, ami a tanszékek látókörében marad (pl. büntető igazságszolgáltatás), alakulhatnak ki gyümölcsöző szakmai kapcsolatok (pl. konferenciákon megjelenik a szervezete képviseletében a volt hallgató, szakmai

11

anyagokat, tapasztalatokat cserélnek). Az inkább jellemző, hogy a volt évfolyamtársak keresik meg az oktatókat, hogy azok ajánljanak jó képességű hallgatót. A Jogi Karnak van alumni szervezete is. E formális szerveződéssel való kapcsolattartás a végzés után egyáltalán nem általános, inkább az a jellemző, hogy akkor térnek vissza a volt hallgatók az Alma Materhez, mikor már a karrierjüket elindították, stabilizálták, családot alapítottak: kb. 10 év után éled fel újra a kapcsolat. A Kar a Pólay Alapítványon keresztül is megkeresi a hallgatókat, de vannak állandó és időszakos kiadványaik is, amit eljuttatnak azokhoz, akik csatlakoznak ehhez a körhöz. A néhány évtizede végzett hallgatókról vannak munkaerő-piaci információk, a frissen végzetteknél ugyanakkor akkora a mozgás, hogy ott csak egy bizonytalan képet lehetne megrajzolni a munkaerő-piaci helyzetről, és csak nagy munkával lehetne begyűjteni ezeket az információkat. „…Viszont, én legalábbis úgy érzem, hogy akkor, amikor a joghallgató maga mögött hagyja az egyetem kapuját, akkor ugye azzal van elsősorban elfoglalva, hogy a munkaerőpiacon el tudjon helyezkedni, és ott bebetonozza magát, jó állást szerezzen, és erre irányul elsősorban az érdeklődése. (…) Nem néz hátra.” „…én úgy ítélem meg, hogy a hallgatók nem gondolnak arra, hogy az egyetem a későbbiekben bármilyen formában egy őket támogatójuk, egy segítő, információval ellátó intézmény lenne. Meg lezárul egy korszak, és ezzel nem is gondolnak.”

1.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya A kapcsolat jellege. A Jogi Kar kapcsolata nagyon jó a joghallgatók felvevőpiacával, így a helyi bírósággal, ügyészséggel, Közjegyzői Kamarával, Ügyvédi Kamarával, Csongrád Megyei Rendőrséggel. A szervezetek vezetőit oktatni is meghívják, ott vannak a jogász bálokon, diplomaosztókon, azokon a szakmai konferenciákon, amelyek kapcsolódnak a szűkebb szakterületükhöz. Szereplők. A kapcsolatok inkább megyeiek, és kevésbé regionálisak, ugyanakkor a BácsKiskun megyei szervezetekkel azért jó a kapcsolattartás, mert a Kar kihelyezett képzést működtet Kecskeméten. Ezek mellett az egyes tanszékeknek másfelé is nyúlnak kapcsolataik, így pl. a Büntetőjogi Tanszéknek a fővárosban vannak jó szakmai kapcsolatai a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumaival vagy a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumaival. Más tanszékeknek szintén regionális kapcsolatai vannak elsősorban (bár ez nem a jogász, hanem más jogi kari képzésekhez kapcsolódik 3 ).

1.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok Vizsgálatok jelentősége. Javaslatok. Az oktatók egyetértettek abban, hogy szükség van a végzettekhez kötődő vizsgálatokra: a szegedi jogászképzésnek is haladnia kell a korral, vizsgálnia kell a munkaerő-piaci igényeket (legalábbis bizonyos területeken). A kapott eredményeket mindenképpen fel lehetne használni a kari marketingtevékenységben (hogyan tudnak elhelyezkedni a végzettek a versenytársak végzettjeihez képest) a képzés hírnevének a növelésére is (híres végzettek), és visszacsatolhatók lennének a képzésfejlesztésbe is. Ez utóbbi ugyanakkor csak bizonyos szintig valósítható meg rugalmasan.

3

A munkaügyi kapcsolatok illetve a társadalombiztosítás képzés esetén a tanszék napi kapcsolatban áll a régió cégeivel, szervezeteivel, a szervezetek vezetői kurzusokat vagy egy-egy előadást tartanak, adott esetben szakmai gyakorlati helyet biztosítanak, bár az új BA képzésekben kevesebb a gyakorlati előírás. A tanszék számtalan kezdeményezést indított arra, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatát a munkaerőpiaccal, ugyanakkor ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartása, ápolása nagyon sok időt vesz igénybe.

12

… a felsőoktatás az egy roppant lassú (…), tehát, még ha meg is kérdezed, (…) óriási fáziskésés van. (…) mire te megkérdezed, átalakítod az évekbe telik, mire kimegy, az plusz még öt év, (…) tehát gyakorlatilag egy hét-nyolctíz akárhány év telik el, addigra az a vonat…. (…) Tehát a klasszikus visszacsatolás, az borzalmasan nehezen működik. „…Azért nagyon fontos lenne ez az oda-vissza kapcsolás, és persze nyilván ez azért sokszor nagyon érzékeny terület, mert aki ezt a gyakorlatban csinálja, azok (…) nagyon ritkán látnak perspektívát. És az azt mondja, hogy neki most több pénzügyi jogot, vagy adójogot, vagy több számvitelt kéne tanulni. A frászt, holnap után meg fog szűnni az egész számvitel (…)! Ha ő ma úgy látja, hogy olyan szakember kell, akkor képezze ki két hónap alatt, egy mit tudom én, gyorstanfolyamon, érted?” „… az egyetemi emberek számára (…) két dolog érdekes, ez a múlt és a jövő. A jelen az a gyakorló jogászoké.”

A másik fontos irány, hogy ezeket a kapcsolatokat jobban ki lehetne használni pl. az adománygyűjtő tevékenységre. A hagyományos kérdőíves vizsgálatok ugyanakkor nem járnak túl nagy eredménnyel – voltak már ilyen kísérletek – az alacsony visszaküldési arányok miatt. Ezeket esetleg bizonyos eszközökkel lehetne javítani (pl. valamilyen ajándék felajánlásával). „…szerintem sokkal nagyobb kapcsolatnak kéne lenni, mint ami ténylegesen van, és ez egy nagy információs rés, ami nagyon betöltésre szorul.” „…szerintem nem szabad tagadni, hogyha a hallgatói pályakövetésből negatív eredmények jönnek ki, akkor nekünk is valamit változtatni kell, mert nem biztos, hogy csak bennünk van a hiba, de oktatóként mi tudunk tenni azért… (…) akkor a jogászképzésnek a rendszere az, amin akkor valamit változtatni kell, mert nem boldogulnak a hallgatóink. Ha meg pozitív a visszajelzés, akkor meg azokat a dolgokat kell erősíteni, amik működnek, azokat kell fenntartani…” „…nem szoktak olyan óriási nagy eredménnyel járni ezek a dolgok (a kérdőívezés). Szerintem a Jogi Kar is csinált már egyszer vagy kétszer. Valahogy úgy nem, - nem tudom, hogy miért - nem érkeznek vissza nagy számban kérdőívek.” „…bizonyos szegmensekben nem sok jelentősége van, tehát egy bírói, ügyészi munka az nem fog megváltozni egy-két nap alatt, ott csak a számokat kell bekérni, tehát azt tíz perc alatt meg lehet tenni, hogy az OIT-től, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácstól bekérjük, hogy hány bíróra van szükség, tehát gyakorlatilag ennyi. A versenyszféra az már egy kicsit érdekesebb.”

Az oktatók úgy gondolják, hogy az oktatótársak nem igazán látják, hogy mi történik a végzettekkel, csak akkor, ha kapcsolatban vannak a praxissal, vagy olyan pozícióban vannak, hogy rálátásuk lehet erre a területre, illetve ha személyiségükből fakadóan nagyobb kapcsolati kört tartanak fenn. Így egy esetleges oktatói megkeresésnek szükségképpen erre a körre kellene korlátozódnia. „…én azt gondolom, hogy az átlag nem. Nem is nagyon kíváncsi rá, sejtéseik nyilván vannak, hiszen az oktatók egy része az valamilyen kapcsolatban van a praxissal is” „Én azt gondolom, hogy kevés, nagyon kevés információval rendelkezem én is erről, és én azt gondolom a többi oktató is általában, tehát, csak akivel személyes kapcsolata van az embernek, meg őrajtuk keresztül a többi hallgatóról. Az, hogy melyik oktatónak mennyire van igénye arra, hogy erről tudjon, szerintem az is változatos, ez nagyon nagyrészt az időbeni-energiabeli leterheltségnek a függvénye is, de én azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb, tehát ez egy nagyon fontos dolog.” „…a pályakövetés az szerintem személyes kontaktusokon működik leginkább.”

Az oktatók többsége tud az Alma Mater tevékenységéről és elégségesnek tartja az ottani rendezvényeket, ennél szorosabbra fűzni a kapcsolatokat feleslegesnek tartja. A hallgatói

13

identitás erősítésére véleményük szerint szükség lenne. Külföldön a hallgatók identitása jóval erősebb, ez itthon kevésbé alakult ki. Az identitást elsősorban a jó tanár-diák kapcsolatokon keresztül lehetne megteremteni, illetve a minőségi képzéssel. A hallgatók elsősorban az oktatókhoz illetve az évfolyamtársakhoz kötődnek. Az oktatók hallgatókkal való oktatáson kívüli szakmai kapcsolatai redukálódnak a nagy leterheltség, az időhiány miatt (régen ezek sokkal erősebbek voltak). A hallgatók évfolyamtársakkal való kapcsolatai is egyre gyengébbek, és ennek csak részben oka a nagyobb évfolyamlétszám. A kreditrendszer bevezetésével széthullottak az eddigi csoportok, amik kvázi osztályként működtek, a hallgatók atomizálódnak. A jól működő alumni szervezetekhez először a képzést kellene átalakítani, személyesebbé tenni, egyfajta szellemi közösséget kialakítani: ha a képzés alatt nem tudják a kapcsolatot kialakítani, erre a képzés után gyakorlatilag nincs esély. Az alumni szerveződésben felvett kapcsolatok nincsenek igazán kiaknázva, pl. sem adománygyűjtés, sem más tekintetben, azaz a volt hallgatók reintegrációjáig még nem jutott el a Kar. Ehhez nagyobb személyi állományra, menedzsmentre lenne szükség. „Tíz, vagy tizenkét csoport volt, és akkor mindig minden szemináriumot a csoportjában hallgatott, mint egy osztály funkcionált, és itt nagyon szoros szálak szövődtek. Ez a kreditrendszerrel szűnt meg, tehát az egy nagyon komoly összetartó erő volt, és (…) ez a múlté.” „Olyan létszámok vannak, amik ezt szerintem alapvetően megnehezítik, vagy lehetetlenítik el, hogy intézményesítsük a hallgatókkal való kapcsolattartást az egyetem után. Ha személytelen maga a képzés, akkor törvényszerű, hogy még személytelenebb lesz a dolog, hogyha kilépnek innen a hallgatók.”

14

2 Informatika képzési terület Az informatika képzési területen az Informatikai Tanszékcsoport vezetőjének tudtával kerestük meg azokat a kollégákat, akikről – az informális kapcsolatok útján – azt a tájékoztatást kaptuk, hogy aktívan szervezik a kutatási projekteket, partneri kapcsolatokat, ezáltal nagyobb rálátásul lehet a hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeire. Emellett személyes ismeretségeken keresztül fiatalabb kollégákkal is beszélgettünk, akik vállalták az interjút. Összesen öt interjú készült, a legrövidebb 24, a leghosszabb 45 perces. Egy interjú felhasználásához az interjúalany utólag nem járult hozzá.

2.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerőpiaci felkészítéséről Erősségek. Gyengeségek. A legfőbb erősségnek az oktatók többsége az elméleti alapozást tartja. Amit a képzés erősségének tartanak, az egyben a gyengesége is valamennyire, azaz az erősebb elméleti irányultság. „Erősség mindenképpen az, hogy egy mély, elméleti megalapozást kapnak. Tehát Szeged az erről volt mindig híres.”

A gyakorlatiasabb képzésen többféle területet is értettek az oktatók. Egyrészt azt, hogy a hallgatókat nem tanítják meg pl. csapatban együtt dolgozni, határidőkre figyelni, költségkeretből gazdálkodni, idegen nyelven kommunikálni, amik legalább annyira fontosak a mai munkahelyeken, mint a szigorúan vett szakmai ismeretek. Ezeket elsősorban azok a hallgatók tapasztalhatják meg, akik részt vesznek valamelyik kutatási projektben. A nyelvi problémákról maguk a cégek is adnak visszajelzést (nyilván azok, ahol a munkanyelv nem a magyar), de a probléma súlyossága már akkor megmutatkozik, amikor a hallgatók egy része nem kapja meg a diplomáját a nyelvvizsga hiánya miatt. „…a hallgatóinkat nem tanítjuk meg a munkaerőpiacon elvárt néhány triviális dologra, ami alatt értem azt, hogy köszönni tudjanak, kommunikálni tudjanak, el tudják mondani, hogy mi bajuk van, csoportban tudjanak együttdolgozni, projektszemlélettel tudjanak dolgozni.” „…ahhoz, hogy valaki vezető beosztásba keveredjen, ahhoz egy csomó olyan adottságra is szükség van, amit mi abszolút nem fejlesztünk.” „Egy mérnök, az az igazi gyakornokorientált. (…) mára a világban eldőlt, hogy az informatikus az egy mérnök. A mérnök az arról ismerszik meg, hogy adott időn belül, adott pénzért működő dolgot kell letenni az asztalra. Nem elméletet kell gyártani, nem lila ködöket kell fújkálni a szobában, hanem határidőre, adott pénzért, adott korlátok között, adott eszközzel, működő terméket kell (…). Ez lehet egy program, lehet egy hardver rész, vagy nem tudom micsoda. Arra egyébként nagyon erős lépések is vannak Szegeden, vannak kísérletek, csak hát nehéz egy ilyet, hosszú idő egy ilyet összerakni.”

A másik rész valóban a gyakorlati problémák megoldását jelenti, itt azonban többen arra hívták fel a figyelmet, hogy az utóbbi években/évtizedekben az informatika területe olyan mértékben differenciálódott és olyan gyorsak a változások, hogy stabil elméleti alapozás nélkül óriási hiba lenne a hallgatókat ráállítani egy jelenleg éppen kurrens szűk területre, mert a tudásuk nagyon gyorsan elavul.

15

„…egy cégnek néha csak annyira szűk terület az igénye, hogy az valami hihetetlen. Tehát arra nem lehet képezni.” „… az informatikáról az nyilván tudni kell, hogy annyira dinamikusan fejlődik az informatikának a területe, hogy azt tényleg nem lehet, hogy én most megtanítom az összes programozási nyelvre azt az adott hallgatót, és akkor majd ő mindent tudni fog, hanem a cég majd betanítja arra, amire szánják. Tehát valamilyenfajta alap az kell, természetesen az elméleti alap (…) fontos.”

További problémának mondható, hogy az oktatói állomány az első időszakban nem volt felkészülve ilyen mennyiségű és főleg ilyen minőségű hallgatói tömeg oktatására. A korábbi hallgatói állománynál az „elitista képzéssel” is lehetett jó eredményeket elérni. Ez manapság már nem működik, így a képzési módszertant kell valamelyest átalakítani, többet kell invesztálni a hallgatókba, hogy használhatóak legyenek az ipar számára. Ehhez kapcsolódó probléma, hogy a kreditrendszerrel a korábban együtt dolgozó hallgatói csoportok eltűntek, így azok húzóereje is megszűnt. Gyakorlati oktatás. Kezdeményezések a munkaerő-piaci felkészítésért. Az informatikai képzési területen – épp az iparral való szoros kapcsolat miatt – már régóta működnek olyan programok, amik valamilyen módon erősítik a hallgatók és a munkaerőpiac kapcsolatát. Ez többféle formában is megvalósul. A legegyszerűbb forma, hogy a tanszékcsoport előadási/bemutatkozási lehetőséget biztosít a hallgatók iránt érdeklődő cégeknek. Hosszabb távú kapcsolatot jelent, mikor a vállalatoknak lehetősége van egy-egy speciálkollégiumot tartani. Ez félévenként 2-3 speciálkollégiumot jelent. A kurzus tartalmát egyeztetik, a kurzus megfelelő „működéséért” egy „belső” egyetemi kolléga is felel. A nagyobb vállalatok – azon túl, hogy saját rendszereikkel megismertetik a hallgatókat – felhasználják ezt az időszakot a velük való szorosabb kapcsolat kialakítására, a képességek felmérésére, a hallgatók „csábítására”. További, még intenzívebb kapcsolatot jelent a munkaerőpiaccal az ún. kooperatív képzésben való részvétel. Ennek során a hallgató kurzusként felveszi a gyakorlatot, a szervezet pedig adott óraszámban a saját telephelyén foglalkoztatja. A félév sikeres letöltése után ezt a gyakorlati kurzust kredittel ismerik el. A vállalatoknak fél éve van arra, hogy megismerjék a hallgatót és a hallgató is el tudja dönteni, hogy adott esetben szívesen dolgozna-e a szervezetnél. Ilyen esetekben lehetőség van egyéni tanrenddel teljesíteni a többi tárgyat. A hallgatót ösztöndíjjal is támogatják. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a tehetségesebb hallgatók képesek élni, a gyengébb képességűeknek a kurzusok teljesítése is gondot jelent, nem tudnak mellette munkát vállalni. A kooperatív képzés több helyen működik az országban hasonló szisztémában az informatika képzési területen. A hallgatók bekapcsolódhatnak azokba a kutatási projektekbe is, amiket ipari megrendelésre vagy állami pályázatok elnyerése révén a tanszékek visznek. Hogy hány hallgató tud félévente részt venni a munkában, az a tanszéktől és projekttől is függ. Az ebből a szempontból legaktívabbnak tekinthető tanszéken 20-30 hallgató is dolgozik projektvezetők felügyelete mellett. Az oktatók véleménye egyöntetű volt a tekintetben, hogy a Bsc-sek is használhatók ilyen jellegű feladatokra. „…egyrészt fejvadászkodnak tulajdonképpen, mert ugye a speckollon kiszűrik a legjobb hallgatókat, másrészt pedig megspórolják ezzel a betanítási időszakot, mert a speckoll keretein belül egy csomó dolgot megtanítanak, amit egyébként a náluk fölvett munkaerőnek kéne”

16

2.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek Képzés alatti munkavégzés. A hallgatók egy része már a képzés alatt elkezd dolgozni. Első évben ez még elvétve ugyan, de előfordul. Jellemzőbb, hogy másod- vagy harmadéven kezdenek munkát vállalni. Hogy a hallgatói állományból ez hány százalékra tehető, arról különböző becslések érkeztek. Eleve számolni kell azzal, hogy a hallgatóknak sok esetben gondjai vannak a képzési követelmények teljesítésével, jelenleg egy-egy belépő állomány – mindent összevetve – hozzávetőlegesen 500 főt tesz ki, a kilépők ennek valamivel kevesebb, mint a felét adják (ezekből ugyanakkor néhányan elvéreznek államvizsgán és jelentős azon hallgatók aránya is, aki a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapnak diplomát). A hallgatók egy része nem igazán motivált, elkötelezett. A képzés mellett még munkát is vállalni tudó hallgatók azok, akiknek nincsenek gondjai a tantárgyak teljesítésével. Azok, akik be tudnak kapcsolódni egyetemi projektekbe, előnyre tehetnek szert a későbbi álláskeresés során nem feltétlenül direkt módon (azaz azáltal, hogy állásajánlatot kapnak), hanem áttételesen, a munkatapasztalat által. „Olyan embereket vonunk be a munkába, akik nálunk tanultak, és jó teljesítményt nyújtottak, nem is az, hogy tanulmányi szempontból, hanem kreatívnak tűntek, és megbízhatónak. Azt hiszem ilyen szempontból általában a legelső szempont a megbízhatóság, és a második a kreativitás.” „…persze a hallgatói munkának van nyűgje, ezt leszámítva azért nincs rossz tapasztalatom velük.” „…egyrészt megtanulnak projektbe dolgozni, tehát team-ben csapatmunkát, ezt az egyetemen sehol máshol nem tudják megcsinálni, csak itt. Ez az egyik. A másik az, hogy látnak ipari méretű feladatot. A harmadik az, hogy látnak határidőt egy fejlesztésnél, nem lehet itt eszelni rajta hónapokig. És látnak, hogy mi az, hogy szabványszerű program, ipari szabványoknak megfelelő forráskódot kell leadni. Tehát ez mind az, ami lehet erről mesélni órán, de ez nem ugyanaz, mint ha megtapasztalják, egy ilyen projektben végigdolgozik velünk.” „Ezt komolyan mondod, hogy így gondolnád?! (…) Hogy azért jönnek egyetemre, hogy majd akkor az iparban ők egyszer nagyon fognak dolgozni? Szerintem sokan időmúlatásnak jönnek. Nem tudják, hogy mit csináljanak, és akkor egy pár évet itt el lesznek az egyetemen. Azt hallották, hogy az informatika az jól cseng (…). Esetleg azt mondja, hogy matekból jó voltam, de matektanár nem akartam lenni, akkor eljövök programozónak, szeretem a számítógépes játékokat, idejövök programozónak. Azért nem mindenkiben olyan őrületesen nagy a szakmai elhivatottság, de nem akarom nyilván azt állítani, hogy nincsenek ilyen hallgatók. Természetesen vannak, de…. „

Álláskeresési technikák. Több oktató is említette az állásbörzéket (illetve kifejezetten a szegedi börzét), melyeken nagy számban képviseltetik magukat az informatikai cégek (főleg a nagyobbak). A tehetségesebb hallgatókért – a felső 5-10%-ért – a cégek is versenyeznek. A vállalatok az általuk tartott speciálkollégiumokon vagy a kooperatív képzés során levadásszák a hallgatókat. Ebbe a versenybe adott esetben a tanszékek is beszállnak, hiszen szeretnék bent tartani a tehetséges fiatalokat (ez újabban már mester képzésre sem megy, nemhogy PhD-ra). Fontosak lehetnek a személyes kapcsolatok, akár a tanárokon keresztüli ajánlások, akár a már dolgozó évfolyamtársakon, családon, barátokon keresztüli információszerzés. A hivatalos – dokumentum formájában is megjelenő – ajánlások/referenciák ugyanakkor ritkák. Működik a hirdetésre való jelentkezés is: a cégektől (főleg a kisebbektől) érkező elektronikus állásajánlatokat a tanszékcsoport gyűjti, és a hallgatókhoz eljuttatja. Valószínűleg kevéssé jellemző, hogy a végzés után kisvállalkozást indítsanak a hallgatók, de arról nem sok információ van, hogy néhány munkában töltött év után ez mennyire jellemző. Tipikus állások. A hallgatók nagy része programozónak, szoftverfejlesztőnek megy, egy részük rendszergazdai állásba kerül. Mindkét típusnak megvannak a fokozatai. A rendszergazdák a kisebb szervezeteknél egyfajta „számítógépes mindenesnek” tekinthetők. Ehhez több oktató szerint nincs igazán szükség nagyobb kvalitásokra vagy felsőfokú végzettségre. Nagyobb cégeknél, szervezeteknél a rendszergazdai tevékenységek komplexebbek, adott esetben az informatikai tevékenységek differenciáltabbak, de jellemzően 17

inkább rendszertámogatásról, működtetésről – azaz arról, hogy „a rendszer és a felhasználó közé kell egyfajta hidat képezni” – és nem elsősorban programozásról van szó. Ugyancsak széles skálán mozoghat a programozói feladatkör is: az egyszerűbb feladatoktól a kreatív problémamegoldásig, fejlesztésig. A hallgatók egy csekély része, elsősorban az elméletibb irányultságúak – a legjobbak közül azok, akiket a tanszékek meg tudnak nyerni – bent maradnak az egyetemen a PhD képzésben. … rendszergazdába pedig sokféle van. A „sokféle van” alatt azt értem, hogy iskolákban, kis cégekhez, nagyobb cégekhez is, akik tulajdonképpen számítógépes mindenesnek tekinthetők.” „…programozóban elég eltérő kifutási lehetőségek vannak, tehát hogyha, mondjuk, egy nagy céghez valaki bekerül, és ott gyorsan halad előre a ranglistán, akkor egy-két év alatt szuper jó programozó lesz, már olyan, aki rendszeresen külföldre megy, továbbképzésre megy, csoportot bíznak rá.” „… nem kell felsőfokú végzettség, hogy valaki rendszergazda legyen. Van egy kupac, aki elmegy rendszergazdának. Egy nagy adag elmegy, hát mondjuk így, hogy programozónak. Ez azt jelenti, hogy ő végzi tulajdonképpen a rabszolgamunkát, tehát (…) megmondják neki, hogy mit kódoljon le, és azt ő begépeli, lekódolja (…) (ez) kevesebb szellemi munkát igényel. Hát, ami nálam a csúcs lenne, az a kutatási helyeken, tehát ahol a szellemi, az elméleti háttér is kell a munkához. (…) Valahol van egy ilyen folytonos átmenet a programozó meg a kreatív ember között.”

Elhelyezkedési lehetőségek. Az elhelyezkedési lehetőségek viszonylag jók, bár azért ez hullámzik, észlelhető egy együttmozgás a gazdasági fellendüléssel/visszaeséssel. Most talán inkább a hanyatló fázis tapasztalható, de a helyzet egyáltalán nem rossz, a közepes képességű hallgatók is el tudnak helyezkedni, akár Szegeden is, de Budapesten még jobb a helyzet. A gyenge képességűeknek lehetnek problémáik. Egyesek úgy gondolták, hogy Budapest elszívó hatása jelentős lehet, mások az emelték ki, hogy a hallgatók szívesen maradnak Szegeden - a helyi lehetőségek is megfelelőek voltak a válság előtti időszakig legalábbis -, a fővárosban elérhető kereseti előnyök a megélhetési költségeket is figyelembe véve nem annyira jelentősek (bár erről a vélemények megoszlottak), a hallgatók preferálják a helyben maradást. A külföldi munkavállalásról szintén eltérőek a vélemények: épp a nyelvtudás hiánya (és egyfajta „földhözragadtság”) miatt ez talán kevéssé jellemző, ugyanakkor elképzelhető, hogy távmunkában dolgoznak be kinti cégeknek. Az, hogy a hallgatók mennyire „kapósak”, abból is érzékelhető, hogy mesterképzésre nem tudják visszacsábítani a kimenőket. Ez a probléma egyes szakmai konferenciákon is megvitatásra kerül. A külföldi tapasztalatok alapján van, aki arra számít, hogy a Bsc-ről kimenő hallgatók egy része néhány év gyakorlat után majd visszatér egy magasabb szintű diploma megszerzésére. „Nem jönnek vissza az emberek, tehát már BSc-s diplomával el tudnak helyezkedni, sőt jobban is szeretik szerintem a BSc-s végzettséget a cégek, mert akkor az még képlékenyebb az az illető, meg fiatalabb, be tud kapcsolódni a munkába.”

Az oktatók, mint munkaerő-piaci közvetítők. A megkérdezett oktatók saját vállalkozásokat nem visznek (volt, akinek korábban voltak ilyen jellegű munkái, volt olyan, aki pedig régóta tervezi). Ugyanakkor sok ipari vagy állami megrendelést nyernek el pályázatok útján, amivel közvetlenül kapcsolódnak a piachoz. Ezeket az Egyetemen keresztül végzik, azaz ide kerülnek becsatornázásra. Ezekben – ahogy az már említésre került – viszonylag nagy létszámú hallgatói csoportokat vonnak be. Az oktatók többsége informálisan ajánl hallgatókat a cégeknek, ha azok munkaerő problémákkal megkeresik – bár a nagyobb szervezetek megtalálják a módját, hogy a

18

hallgatókat közvetlenül a képzésben elérjék –, vagy a hallgatók figyelmét felhívja egy-egy tudomására jutó álláshelyre. „Erre viszonylag röviden tudok válaszolni, nekem nincs ilyen, de milyen jó lenne, ha lenne!” (vállalkozás) „A maximális tevékenységem ebben az, hogyha volt hallgatóm fölhív, hogy neki szükséges lenne végzős hallgatóra, és történetesen a végzősöket tanítom abban a félévben, akkor ezt egy előadáson megmondom nekik, hogy keresnek itt és itt egy embert, azon kívül, hogy hirdetésben is esetleg megjelenik, szóval ez a maximális.” „Megkeresnek munkahelyi kérésekkel, tehát, hogy tudok-e ajánlani munkahelyet, hogyha éppen problémájuk van.” „… vettem részt ilyen gyakorlati projektekben, normálisan az egyetemen keresztül is, informálisan is, magánemberként is, tehát ilyen szempontból végzek, tehát szoktam végezni. (…) Volt olyan, hogy nem én vezettem a projektet, de (…) amiben részt vettem, és vontunk be hallgatókat, olyat is, akit én ajánlottam (…) Érdemes őket (bevonni).”

2.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya Kapcsolati kör. Az oktatók nagy része azt jelezte, hogy közvetlen kapcsolatban csak azokkal marad, akik PhD-znak, vagy akikkel rendszeresen együtt dolgoznak. A szakdolgozókról, TDK-sokról is vannak információk, de ez nem feltétlenül direkt kapcsolattartás. Vannak ugyanakkor olyan oktatók, akik szélesebb kapcsolati kört tartanak fenn, a végzettek gyakran megkeresik őket különböző célból. Az oktatók egy része személyes kapcsolatot ápol a helyi vagy régiós cégekkel, ahol gyakran találkoznak itt végzett hallgatókkal. „Korábban a heti kétszeri pesti útjaim döntő többségét vonattal tettem meg és ennek következtében a vonaton rendszeresen találkoztam volt hallgatóimmal, és ezért azt gondolom, hogy az még egy rendszeres kapcsolat volt. Mióta a vonatközlekedés rosszabb lett, és elkészült az autópálya azóta…” „…régebben ugye, amikor tanítottam végzősöket, még mindenkit megkérdeztem, hogy na hová megy, merre megy (…) mivel akar foglalkozni? Manapság ugye, egy ötszázas évfolyamnál ezt már nem lehet. (…) előadásra nem kötelező járni, a vizsgát írásban csináljuk. Tehát nagyon sok olyan embernek szerepelhet az indexében az aláírásom, akivel soha életemben nem találkoztam személyesen.” „…számtalan céggel vagyok kapcsolatban, és a céges látogatásokon találkozom velük.”

Kapcsolattartás formája, célja. Az idősebb oktatók volt hallgatói adott esetben már vezető pozícióba kerültek egyes vállalatoknál, így velük alapvetően szakmaiak a kapcsolatok, ha egy-egy munka során összetalálkoznak. Ugyanakkor a nagyobb cégek megbízásait nem lehet kapcsolatokon keresztül elnyerni, ott megvannak a megfelelő kiválasztási mechanizmusok, tehát a kapcsolatoknak ilyen értelemben nincs szerepe. Olyan előfordul, hogy hallgatókat kérnek az oktatóktól a már pozícióba került végzettek. A TTIK-nak van alumni szervezete. Arról megoszlottak a vélemények, hogy ez mennyire képes a volt hallgatókat megmozgatni. Az éves találkozók jellemzően úgy zajlanak, hogy a délelőtti programok a Karhoz kötődnek, míg délután a tanszékekhez látogatnak vissza a hallgatók. A visszajárást egyesek szerint az időhiány is akadályozza azon végzettek esetében, akik multikhoz kerülnek. Az öregdiák találkozók mellett egyfajta „webes felület is kezd kialakulni”, ahol egymásra találhatnak a volt évfolyamtársak, végzettek és oktatók.

19

„…azt el tudom mondani, hogy mi az, ami nem működik. Tehát van ilyen öregdiákfórum, évente szervezünk. (…) Ez úgy zajlik, hogy TTK-s öregdiák nap van, és annak a délutánja az mindig szétmegy a tanszékcsoportokra. És ezen a megjelenés az baromi kicsi.” (A pályakövetés legnagyobb nehézsége) „ az idő. Ki vannak feszítve a hallgatók egy multinál. Ott nem láblógatás az élet.” „… Itt most egy webes felület kezd itt kialakulni, amit én jónak tartok. Ahol a hallgatók, végzett hallgatók majd egymásra is rátalálhatnak, ránk is rátalálhatnak, meg az intézetre is.”

2.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya A kapcsolat jellege. Az Informatikai Tanszékcsoport nagyon intenzív kapcsolatot ápol az ipari partnerekkel. Ennek a feladatnak külön felelőse van egy oktató személyében. Azok a szervezetek, akik munkaerő után érdeklődnek, vele tartanak kapcsolatot, információt kapnak a képzésről, a hallgatókról. Gyakori, hogy a szervezetek szakképzési hozzájárulással támogatják a tanszékcsoportot. Egyes tanszékeknek kifejezetten erős és szerteágazó kutatási kapcsolatai, projektjei vannak. A kapcsolatok fejlesztésekre vonatkoznak, illetve egyes esetekben a már említett speciálkollégiumok által a cégek bekerülnek a képzésekbe is, de az oktatók több okból sem lelkesednek azért az ötletért, hogy az ipar határozza meg az oktatási irányokat (pl. túl szűk, speciális területek, gyors változás stb.) „Jöttek már ide cégek, akik azt mondták (…), hogy ők majd megmondják, mert voltak Lettországban és ott is megmondták, hogy mit tanítsanak. És mondtam, hogy ez nem Lettország, lehet innét elhúzni, hogyha ők meg akarják mondani nekünk, hogy mi mit tanítsunk a reguláris oktatásban. Az más kérdés, hogyha utána speckollokban (…) ott igen, ott lehet. De az, hogy a reguláris képzésben ő mondja meg nekünk…hogy mi legyen az alapozás, az (…) nehogy már úgy legyen!”

Szereplők. A kapcsolatok egy része regionális. (Volt, aki a regionális kapcsolatok arányát akár 80%-ra is tette azzal, hogy a nagyobb cégeknek a szegedi telephelyen kívül van fővárosi központja, vagy külföldi anyavállalata, így ezt nehéz megbecsülni.) A tanszékcsoport a motorja Szoftverfejlesztési Innovációs Klaszternek, ami főleg a régió informatikai középvállalatait tömöríti (kb. 40 vállalkozást). Ezen cégek jelentős részével élő a kapcsolat. Ugyanakkor sok kapcsolat nyúlik Budapestre vagy a multinacionális vállalatokon keresztül akár külföldre is. A multinacionális cégek egy részével hosszú távú a kapcsolat, ugyanakkor a megbízásaikért nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi porondon is versenyeznek. „Mi nem, nem, nem hajtunk cégeket. Minket megkeresnek.” „… nagyon sok budapesti céggel és nagyon sok nemzetközi céggel is van kapcsoltunk. (…) de a régióban is természetesen nagyon erőteljes.” „…az én tanszékemen viszonylag kevés ipari kapcsoltunk van, viszont nagyon sok állami pályázatot nyertünk el. Ezekben az állami pályázatokban rendszeresen foglalkoztatunk hallgatókat, de hát a mi nagyságrendünk, az olyan évi tízes hallgatót jelent.” „…egy egyetemnek nem csak az lenne a szerepe, hogy egy oktatási intézmény, hanem az lenne a szerencsés, hogyha bizonyos mértékig összefogná legalább a régiónak a (…) a fejlett technikai gazdaságát. (…). És ennek a legjobb módja az, hogy azért itt a régióban az itt dolgozó informatikai szakemberek jelentős része nálunk végzett.”

20

2.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok Vizsgálatok jelentősége. Az oktatók egy része úgy gondolta, hogy minden különösebb felmérés nélkül is rendelkezik információval a munkaerő-piaci helyzetről, legalábbis annyira, amennyire ez őt érdekli. Hogy mire lehetne használni ezeket a felméréseket, arról a vélemények elég változatosak voltak. Abban többen is egyetértettek, hogy bár elképzelhető, hogy innen is kaphatnak információt arról, hogy merre megy a szakma, vagy milyen típusú hallgatókra lenne szükség, azt egy az egyben átemelni a képzésbe nem célszerű. Az interjúkból úgy tűnt, hogy az ipari cégek nagyobb beleszólást szerettek volna kapni az oktatásba (ezt három interjúalany is valamilyen formában megemlítette), de mindenki úgy gondolta, hogy elsősorban az adott tudományterület gyakorlóinak kell megszabnia a tananyagot. A vizsgálatokból arról lehetne esetleg visszajelzést kapni, hogy a szakmai tudáson túl milyen egyéb képességeket lenne szükséges fejleszteni, hogy valóban sikeresek legyenek a hallgatók a munkaerőpiacon, illetve valamiféle elégedettségi indexet is lehetne kalkulálni, azaz, hogy az ipar mennyire elégedett az itt végzett hallgatókkal. Alapvetően képzésterületi, sőt adott esetben szakra vonatkozó információk is érdekesek lehetnek, hogy láthatóvá váljon, az adott szakon végzettek mennyiben kerülnek a szakjuknak megfelelő állásokba, vagy elsősorban az alapdiplomájukat hasznosítják. „…szerintem eléggé tisztában vagyunk mi azzal, hogy mekkora a munkaerőpiacnak a felvevőképessége, meg hogy milyen jellegű embereket keresnek. „…én az egész munkaerő-piaci felmérés alapján történő beiskolázásokban, és a hasonló dolgokban szélsőségesen nem hiszek. (…) azt gondolom, hogy ez egy bemeneti piac, ahol a hallgatóknak kell tudnia eldöntenie, hogy ők mit szeretnének tanulni, és hova szeretnének menni. „…elsősorban az adott tudományterületet kell ismerni, és az szabja meg a tananyagot” „…kíváncsi is vagyok, engem érdekelne az, hogy kiből mi lett, mennyire lehet előrejutni a ranglétrán, mennyire gyorsan lehet előrejutni, hogyha valaki legalulról kezdi. (…) Mekkora eséllyel szakad el valaki külföldre, tehát szippantja el egy külföldi cég. (…) arra is jó lenne, hogy föl lehetne mérni, hogy mennyire stabil egy adott cég, tehát hogy mennyire sokáig lehet ott megmaradni, vagy az a taktikájuk, hogy évente új embereket vesznek fel, és a régi csapatot kirúgják. Tehát a cégekről sok mindent meg lehetne tudni ezen keresztül.” „…most már tényleg baráti viszonyban vagyok ezekkel az ipari vezetőkkel, (…) amikor megnyílnak, azért el tudják mondani, hogy a szegediekkel azért úgy nagyjából meg vagyunk elégedve, a nem tudom, nem akarok most nevet mondani, honnét jötteket, azokat most már kerüljük. Tehát van egy ilyen megelégedettség. Nem tudom, ezt valahogy finoman kéne megkérdezni, de jó lenne, ha a cégek megnyilatkoznának ilyenekről.” „…akikkel mi kapcsolatban vagyunk, azokat mi kiénekeltetjük, hogy ők milyen típusú hallgatót szeretnének.”

Javaslatok. Az oktatók úgy gondolják, hogy az oktatók rálátása, érdeklődése elsősorban attól függ, hogy mennyire tanítanak gyakorlatorientált tárgyat, vagy milyen pozícióban vannak, így szükségképpen azon oktatók megkeresése lenne célszerű, akinek ebből kifolyólag lehetnek információi. A hallgatói identitásról – a hallgatókkal való erősebb kapcsolat kiépítéséről – megoszlottak a vélemények. Egyesek szerint ez most is elég erős – nyilván nem éri el az amerikai szintet, de ez sem hazánkban, sem Nyugat-Európában nem jellemző – mások szerint ez pl. a BMGE-n erősebb. „Én azt gondolom, hogy aki egy teljesen szinte lecsontozott alapozó tárgyat tanít, annak lehet, hogy semmi nem érdekes. (…) nem nagyon érdekes, hogy ide ment, oda ment, vagy emide ment, bár lehet, hogy még neki is. De minél gazdaság közelibb tárgyat, tehát minél gyakorlatorientáltabb tárgyat tanít valaki, annak meg már nagyon érdekes, hogy ez, egy ilyen felmérés, illetve hogy nyilván tudnának olyanokat mondani, ami befolyásolná ezt a felmérést.”

21

3 Angol képzési terület Az angol képzési területen a megkeresettek közül az Angol-Amerikai Intézet több munkatársa, így a vezetői pozícióban lévők, valamint néhány szakirány (specializáció) illetve egy-egy speciális terület gondozói is vállalták a beszélgetést. Összesen 5 interjút készítettünk, a legrövidebb 22, a leghosszabb 58 perces volt.

3.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerőpiaci felkészítéséről A képzés jelenlegi helyzete. A kollégák nem csak az angol szakról nyilatkoztak, hanem más, ehhez kapcsolódó képzésekről is, amikre rálátásuk volt. Az angol szak mellett – melyben még itt vannak az 5 éves képzésben résztvevők, illetve most lépnek ki az első BA-sok – vannak, akik ún. minorként veszik fel az angolt, jellemzően a magyar vagy a történelem főszakjuk mellé. A két szakkal rendelkező hallgatók esetén az angol mellett gyakori a kommunikáció, a magyar vagy valamelyik másik idegen nyelvi szak. Emellett az angol szakosok számára létezik fordító- és tolmácsképzés 4 , ami jelenleg Szegeden szakirányú továbbképzésként működik. A régi képzésben ún. stream-eket vehettek fel a hallgatók (illetve olyan kurzuscsoportokat, amikből ezek a sávok összeálltak), melyekről aztán a diplomához betétlapot kaptak. Ezek közül egy inkább gyakorlati (üzleti angol), a másik három pedig inkább akadémiai jellegű volt (alkalmazott nyelvészet, társadalmi nemek tudománya, kultúraszemiotika). A BA-n különböző specializációkat lehet választani: van olyan, ami egyfajta üzleti irányultságot ad (pénzügyi, marketing, szervezeti felépítés és humán erőforrás területre vonatkozó ismeretekkel), van, ami a fordító-tolmács mesterképzéshez (vagy szakirányú továbbképzéshez) ad alapozást, de emellett léteznek további szakirányok is (pl. turizmus, vendéglátás). Mivel a BA-s végzettséget a munkaerőpiac még nem mérte meg, az oktatók elsősorban a régi rendszerű képzésről tudtak nyilatkozni. Erősségek. A legfőbb erősség a magas színvonalú képzés. Ez egyesek szerint abban is megnyilvánul, hogy adott esetben egy szerényebb képességű hallgatói állományból is képes megfelelő színvonalú szakembereket képezni. Bizonyos területeken (az oktatók közül többen a fordító és tolmács területet emelték ki), a munkaerőpiac kifejezetten nagyra értékeli az itt szerzett diplomákat. (Munkaerőpiacon itt az Európai Parlamentet, Európai Bizottságot és Bíróságot kell érteni, ahol számos itt végzett hallgató dolgozik). Az erős képzés ugyanakkor elbátortalanítja a hallgatók egy részét, akik túlzottnak tartják a követelményrendszert (pl. minorszak esetén). „Visszaigazolás van arról, hogy jól végezzük a dolgunkat, meg jól lőjük be ezeket a standardokat, tehát a színvonalat. Nincs okunk panaszra, de nem tudom, hogy ez mennyire kedvetlenít el bizonyos hallgatókat.” „Hiszen nem az a kunszt, hogy bejövök az Apáczai Csere János Gimnáziumból az ELTE-re és akkor ott végig kitűnő eredménnyel…, hanem bejövök egy viszonylag szerényebb középiskolából, és a végén megnyerem a(z) OTDK-t.” „…biztos, hogy a mi tolmács-fordítóinkat jobban szeretik Brüsszelben, az Európa Parlament, meg az Európai Unió különböző intézményeiben, ahol tolmács-fordítani kell, mint a máshol végzetteket.”

4 Társadalomtudományi és Gazdasági Szakfordító- és Tolmácsképző Tanszékközi Program. Ez természetesen nem csak angol, hanem francia és német nyelvű fordítókat illetve tolmácsokat is képez.

22

Gyengeségek. A gyengeségek között megjelent, hogy a beérkező hallgatói állomány nyelvi ismeretei nagy szórást mutatnak, és a szintre hozáshoz alacsonyak az óraszámok. Más, a képzéssel kapcsolatos hiányosságot az oktatók nem említettek. Az többen jelezték, hogy a munkaerőpiac szereplőivel gyenge a kapcsolat (ld. később), és egy esetben azt is megfogalmazták, hogy talán jó lenne a fordítást, tolmácsolást MA-ként is elindítani, de ehhez hiányzik az akkreditációs háttér. Ugyanakkor az ilyen MA-k jellemzője miatt (két nyelv) korántsem biztos, hogy az lenne olyan piacképes, mint a jelenlegi szakirányú továbbképzés. „ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy nincsen felvételi, hanem emelt szintű érettségivel kerülnek be, ezért a nyelvtudásuk meg még olyanabb. (…) ez nem azt jelenti, hogy nincsenek köztük tehetséges diákok, (…) tehát vannak, tényleg. Csak nagyon-nagyon nagy a skála, amin szóródnak. Tehát régen nem volt ekkora luk a legjobbak és a legrosszabbak (…) között, most meg nagyon nagy (…) és az idő kevés ahhoz, főleg ez a kevés óraszám, hogy ő fölzárkózzon. És én azt mondom, hogy aki így az alsó egyharmadban van, hát, szinte lehetetlen neki. Tehát itt fog bóklászni, egy évig, két évig próbálkozik, amíg lehet, de nem lesz belőle soha semmi.”

Gyakorlati oktatás. Kezdeményezések a munkaerő-piaci felkészítésért. Az ilyen típusú kezdeményezésekről természetszerűleg elsősorban az új BA rendszer kapcsán lehet beszélni. Arról megoszlottak a vélemények, hogy mennyire van haszna egyáltalán a gyakorlati ismeretek erősítésének ezeken a képzéseken. A BA-k a kialakított specializációk révén mindenesetre most ebbe az irányba változnak. Az egyik válaszadó a még több praktikum szükségességét hangsúlyozta, egy másik interjúalany szerint ugyanakkor az a koncepció, hogy a bölcsészképzés (vagy azon belül kivétel nélkül minden szak, így pl. az angol) megoldható 3+2-es rendszerben, alapvetően hibás. Ahol ez a szisztéma működik (pl. Anglia), ott a munkáltatók az első három évről kilépettektől alapvetően gondolkodni tudást várnak el, tehát nem specializált ismereteket. Ilyen módon annak, hogy most megpróbálnak valamiféle „gyakorlati karaktert” adni a BA képzéseknek, nincs igazán értelme. (Ezt azonban ki kell egészíteni azzal, hogy nem tudható, vajon hazánkban is hasonló lesz-e a munkaerőpiac reakciója vagy elvárása.) „… igyekeztünk olyan pragmatikus, gyakorlatias, piacorientált, készségfejlesztő stúdiumokat beletenni a BA programszerkezetbe, amelyek képessé teszi a hallgatókat arra, hogy boldoguljanak a munkaerőpiacon, már akkor, amikor a BA diplomával kimennek. Nem kell feltétlenül egy mesterképzésű programra továbbjönniük.” „…nyilván nem azt akarom mondani, hogy az egész bölcsészképzés az értelmetlen, de én a bölcsészképzésen belül is inkább a gyakorlati dolgokra helyezném a hangsúlyt,(…) És ha valaki tényleg annyira elhivatott, hogy ő nyelvészet, akkor ő nyilván elmegy Ph.D.-zni és akkor az egyetemen lesz egy állása, vagy az Akadémián a Nyelvtudományi Intézetben. Tehát ez is egy lehetőség, de ez is egy sokkal szűkebb valami. Tehát a tömegeknek nem ez kell….” „…olyan embert engedjek ki, aki a három év alatt megtanult problémát megoldani, megtanult gondolkodni, megtanult hipotéziseket felállítani, megtanult konfliktusra reagálni, megtanult stratégikusan lépni. (…) Tehát nem feltétlenül ilyen földhözragadt praktikum szerint kell nekünk gondolkodni arról, hogy mi kell a munkaerőpiacnak. (…) Az átalakított programok sem arról szólnak, hogy problémamegoldás, gondolkodni tanítani, hanem sokkal inkább arról szólnak, hogy jaj, próbáljunk meg neki valamilyen gyakorlati karaktert adni, de közben próbáljuk itt tartani a tehetséges néhány embert, hogy csinálja a következő szintű fokozatot. És ez már eleve hibás.” „…aki a háromévest elvégzi, az nem igazán jó semmire, ez tényleg, de ezt én bármelyik szakról is gondolom. És azért nem igazán jó semmire, mert a magyar munkaerőpiac nem úgy néz ki szerintem, hogy azt várják el, hogy legyen egy hároméves egyetemi alapképzettsége – mondjuk Angliában így van – és az szinte majdnem mindegy, hogy hol szerezte. Nálunk ez nem így van.”

23

Új kezdeményezés, hogy a végzettekkel a záróvizsga után kérdőívet töltetnek ki, hogy visszajelzést kapjanak a képzésről, az itt eltöltött időszakról. Ezt az értékelő rendszert a későbbiekben, amennyiben lesz rá az Intézetnek kapacitása, szeretnék fejleszteni. A fordító- és tolmácsképzés a munkaerő-piaci irányultságot tekintve más, mint az angol szak. Ott szükségszerűen erőteljes a gyakorlatorientáció, egyesek eleve a gyakorlatból jönnek vissza – a képzés maga esti rendszerű – hogy további ismereteket szerezzenek, tehát a képzés mellett dolgoznak. A képzéshez kötelező szakmai gyakorlat tartozik. Az oktatók egy része maga is meghívott előadó, fordítóirodát, nyelviskolát vezet. Itt előfordul, hogy Brüsszelben, vagy hazai fordítóirodában dolgozó volt hallgatók jönnek vissza, hogy meséljenek a tapasztalataikról.

3.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek Képzés alatti munkavégzés. A hallgatók jelentős része feltételezhetően végez valamiféle munkát a képzés alatt pl. korrepetál, nyelvórákat ad, egyszerűbb irodai munkákat végez, esetleg a vendéglátásban dolgozik, vagy külföldre megy nyári táborokba dolgozni (Camp America). Komolyabb, egyéni tanrendet is igénylő munkák a régi képzésben főleg az utolsó évben fordultak elő. Mások szerint a nappali tagozaton nem igazán jellemző a munkavégzés. „Egyébként még most kezdtük el két éve, hogy az államvizsgákon osztogatunk (…) kérdőíveket, (…) hogy hogy látta az itteni képzést, hogy mi tetszett, mi nem tetszett, milyen órát szeretett, és abban van egy olyan kérdés, hogy dolgoztál-e már, ha igen, akkor mit? És hát változó, de ami leggyakoribb, az a tanítottam, illetve nyáron elmentem vendéglátásba a Balatonra.”

Álláskeresési technikák. Speciális vagy jellemző álláskeresési módok nem azonosíthatók. A hagyományos álláskeresési technikák továbbra is léteznek: az iskolák a faliújságra kirakják a hirdetéseiket. A hallgatók járnak a szegedi állásbörzére, álláspályázatokat írnak, önéletrajzokat adnak be. Gyakori, hogy az oktatókhoz futnak be nyelviskolák vagy egyéb szervezetek megkeresései, akik ilyenkor ajánlanak végzetteket, de ez személyes kapcsolatokon keresztül zajlik, nincs intézményesített formája. „Hogyha szegedi álláshely van, akkor jöhet ide egy telefon, vagy egy e-mail, hogy nem tudunk-e ajánlani egy rátermett hallgatót. Vagy helyettesítés. De ezek esetleges dolgok. Én azt hiszem, a hallgatók magukra vannak hagyva, legalábbis ami itt jellemző. Tehát ők úgy találnak maguknak munkát, ahogy tudnak, igen.” „…valaki most írt, hogy elküldené az önéletrajzát, mert ő már elküldött(…) harminc helyre jelentkezést, és max. egy helyről írtak vissza egyáltalán, hogy nem kell, máshonnan semmit (…) elküldené, mert fölsorolta, hogy xnek, y-nak, z-nek én segítettem anno (…), és azóta is abban az állásban vannak, hogy szeretik, neki is szerezzek már ilyet.” „Azt nem várják el tőlünk, hogy mi közvetítsük ki őket. Ilyen kapcsolatrendszert még nem is építettünk ki.”

Tipikus állások. A régi rendszerű képzésben alapvetően három jól beazonosítható szakmát szerezhettek a végzettek: az egyik a tanár szakma – ezzel állami iskolákba és magán nyelviskolákba is el tudtak a hallgatók helyezkedni, – a másik a fordítói állás, a harmadik pedig a tolmácsolás. A tolmácsoláshoz – melyhez talán a legmagasabb szintű nyelvtudás szükségeltetik –, tolmácsigazolvány szükséges, ha a végzett hivatalosan is szeretne ilyen tevékenységet folytatni. (Ezt jelenleg mesterképzésben, vagy szakirányú továbbképzéssel lehet megszerezni.) Fordítást szabadúszóként sokan vállalnak, de a kiszámíthatatlan kereslet miatt – egyes szerencsés esetektől eltekintve – ez nem jelent stabil megélhetést. Ugyanakkor

24

elhelyezkedhetnek fordítóirodákban, dolgozhatnak különböző uniós intézményekben (Európai Parlament, Európa Bizottság), minisztériumokban, a versenyszférában nagyobb cégek központjában fordítóként. A régi rendszerben stream-eknek nevezett irányoknak megfelelően is találhattak munkát a végzettek, így pl. az üzleti irányt hallgatók humán erőforrás területen, vagy vendéglátásban (szállodaláncoknál). Sokan lesznek egyéni vállalkozók, hiszen a tolmácsolási, fordítási, vagy akár a nyelviskolákban való munkavégzéshez ez szükségeltetik. Az akadémiai jellegű stream-ekkel is nagyon változatos posztokra jutottak el a végzettek pl. nagy nemzetközi vállalatokhoz a kommunikáció vagy a média területére. Egy kis részük természetesen becsatlakozott PhD programokra. „Vannak, akik az ENSZ-nél vannak, és az jó, mert (…) az egyik kislány az ENSZ-nél HR-es lett, úgyhogy állandóan küldözgeti az állásajánlatokat.” „…én támogatom azt, hogy végezzék el a tanárszakot, mert sohase lehet tudni, hogy arra mikor van szükség, még akkor is, ha nem érez hivatást az oktatói munka iránt. És hát nyilván a másik, hogy nagyon érdemes ezt a fordító-tolmácsképzést elvégezni, mert ezzel ugye lehet pénzt keresni.” „…csak fordításból megélni, az lélekölő. Tehát van ilyen. Ha az ember beül a fordítóirodába, akkor az van, hogy mindent le kell fordítani, amit elé raknak (…) tehát ez lélekölő.”

Az nehezen bejósolható, hogy a BA diplomával kimenő angol szakosokat hogyan fogadja majd a piac, hiszen most lépnek ki először ilyen végzettséggel a hallgatók. Az üzleti jellegű ismereteket is tanulók az oktatók feltételezése szerint elsősorban olyan helyeken tudnak majd elhelyezkedni, ahol ilyen ismeretek is szükségesek, de alapvetően a nyelvtudás dominál (pl. ügyfelekkel való kapcsolattartás, idegen nyelvű levelezést bonyolító adminisztratív állások, menedzserasszisztensi feladatok). „Szereti az angolt, azért jön, de az, hogy ő mit akar vele kezdeni, amikor végez nálunk, az még nem igazán világos. Az egyetem presztízsére hivatkoznak gyakran, a lényeg, hogy kell nekik egy jó iskola, én úgy veszem észre. Tehát egy jó színvonalú képzést kérnek, és akkor utána, majd meglátják, hogy mit kezdenek magukkal. De azt hiszem, hogy volt ilyen kérdés (a hallgatókkal kitöltetett kérdőívben), ami arra irányult, hogy akkor tudta-e már, hogy mihez fog kezdeni, amikor belépett ide, de általában azt válaszolták, hogy nem.” „…a munkaerőpiacon ez (a BA-s alapdiploma) olyan értelemben nem ér semmit, hogy nem válthatja ki a vállalkozói engedélyét, vagy nem kaphat tolmács igazolványt. Mert azt kaphat a szakirányú továbbképzéssel, vagy MA képzéssel, ami az SZTE-n nincsen.” „Hát gondoljunk bele, miért, az egy szakma? Mi az, hogy tudsz angolul? Az nem egy szakma.” „Én minden egyes angolosnak el szoktam mondani elsős korában is, hogy egy nyelv, nem nyelv. Tehát a mai világban az, hogy most tud angolul valamennyire, ki nem? Nagyjából ez a válasz rá.”

Elhelyezkedési lehetőségek. Az elhelyezkedési esélyek a megkérdezettek szerint alapvetően jónak mondhatók. A hagyományosnak mondott lehetőségek – tanári pálya – részben beszűkültek: a közoktatásban angoltanárként elhelyezkedni valószínűsíthetően kevéssé lehet, Szegeden a pedagógusállások telítettek. Ugyanakkor nagyon sok nyelviskola működik, ami szívja fel a megfelelő kvalitású hallgatókat. Ezen túl a végzettek nagyon változatos helyeken találnak állást pl. a közigazgatásban (minisztériumok), a média világában (pl. külföldi tudósítóként), multinacionális vállalatoknál. A végzettek egy része Budapestre kerül, esetleg visszamegy az állandó lakóhelyére, de dolgoznak néhányan külföldön is. (Bár a szak főként regionális beiskolázású, a hallgatók között szép számmal találhatók az ország más régióiból érkezők is.)

25

„…az angol program most már sokféle pozíció betöltésére képessé teszik a hallgatókat a munkaerőpiacon. (…) Alkalmazható, piacképes az angol diploma, általában ezt tudom leszögezni.” „…úgy gondolom, hogy a végzettjeinknek legalább a fele alkalmazza az angol tanári képesítését, és vagy angoltanárként, vagy a tanári képességeket is igénybe vevő területeken helyezkedik el. Ugyanakkor az angol diploma kezdettől fogva úgy volt kitalálva, hogy másra is képessé tegye a hallgatókat.” „Szerintem most már több azoknak a száma, akik inkább az oktatáson kívüli területeken helyezkednek el.” „Hogy aztán az átlag alattiak hol tudnak boldogulni, hol nem, az… meg itt Szegeden pláne, itt a környéken, az azért rejtély számunkra.” „…az angol szakos diploma az elvileg nagyon sok helyre jó, és a régi képzésben sokan választották ugyan azt, hogy tanárképzést is csináltak az ötöd évben, tanítási gyakorlatot, meg ilyesmit, de az csak egy ilyen szükséges menekülő pályának, hogyha mást nem tudnak csinálni, az biztosan ott van. Nyelviskolák vannak.”

A régi típusú képzésekre vonatkozóan többen is megemlítették, hogy sokszor nem azonosítható be egyértelműen az a konkrét tudás, vagy ismeretanyag, amivel a hallgatók nagyon jó pozíciókat voltak képesek elérni a munkaerőpiacon, ez sokkal inkább indirekt módon kerül átadásra (pl. kritikus szemléletmód, rendszerekben gondolkodás, összefüggések felismerése, szövegek értelmezése, emberekkel való bánni tudás, határidők kezelése stb.) A több szakot is végzett hallgatóknál a másik szaknak is lehet szerepe az elhelyezkedésben (pl. kommunikáció). (az angol szak) „…arra jó, hogy megtanítja a hallgatókat arra, hogy szövegekkel hogy bánjanak, írjanak, olvassanak. Meg itt tulajdonképpen az emberekkel való bánásmód is így vagy úgy előjön, hiszen itt irodalmat olvasnak, történelmet. Tehát ezek olyan készségek, amik nem igazán megfoghatók, de amikor kommunikálni kell, szövegekkel, sőt emberekkel bánni, akkor…” (ahhoz, hogy megfelelő állásokat szerezzenek) „… kell hozzá, hogy itt akkor végigcsinálják, hogy mit csináltak a romantikában az angolok, meg a nőiségnek mi a jelentősége különböző periódusokban. Ezt most tulajdonképpen halál komolyan mondom.”

Oktatók, mint munkaerő-piaci közvetítők. A megkérdezettek nagy része vállal fordítói, tolmácsolási munkákat, lektorál szakmai anyagokat, esetleg nyelvvizsgáztat. A képzésben dolgoznak olyan gyakorlati szakemberek, akik nyelviskolát vagy fordítóirodát vezetnek. Van rá példa, hogy fordítási munkákba alkalomszerűen bevonnak hallgatókat, vagy volt hallgatókat (pl. alvállalkozóként) és az is előfordul, hogy egy-egy munkát továbbadnak, ha nincs rá kapacitásuk. Ez a régi képzésben illetve a szakirányú továbbképzésben résztvevőkre vonatkozik. A BA-sok, amellett, hogy szakmailag sem feltétlenül erősek profi fordításitolmácsolási munkák ellátásához (erre az adott specializáció nem is készítheti fel őket), sok esetben koruknál fogva nem rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, ami a megfelelő színvonalú munkavégzéshez szükséges lenne. Az informális ajánlások nagyon jellemzőek, formális ajánlásokat elsősorban az üzleti szférában elhelyezkedők szoktak kérni. „…én is ilyen vagyok, akinek (…) van egy állása, és mellette szabadúszóként (…) fordítunk, tolmácsolunk, ahogy adódik. De hát nyilván a kollégák nagy része, sőt mindenki ilyen. Ennek pont az a nagy előnye, ennek a fordítástolmácsolásnak, főleg egy oktató munka mellett, főleg egy egyetemi oktató munka mellett (…) gyönyörűen lehet végezni, pláne a fordítást, mert azt ugye éjjel-nappal csinálhatja az ember. A tolmácsolás azért egy kicsit ritkább, mert ha az embernek órái vannak, akkor nyilván nem tud elmenni három-négy napra, de fordítani tud éjszakába nyúlóan.” „…van egy nyelviskola, aminek most nem mondom a nevét, oda több hallgatót is ajánlottam már, akik azóta ott tanítanak.”

26

3.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya Kapcsolati kör. Többen említették, hogy az angol szak létszámát tekintve túl nagy ahhoz, hogy fenn lehessen tartani a kapcsolatot a végzettekkel. Az oktatók ilyen irányú kontaktusai esetlegesek. A kisebb létszámú amerikanisztikán, illetve a kb. 15 fős évfolyamlétszámokkal működő fordító-tolmács képzésnél ez jobban tud működni. Ennek ellenére az Intézet tervezi, hogy valamilyen formában elindítja ezt a folyamatot, de erre az oktatóknak nincs kapacitása, tehát először a szükséges erőforrás hátteret kell majd megteremteni. Kapcsolattartás formája, célja. A kapcsolatok egy része – ahogy azt már bemutattuk – munkalehetőségekre vonatkozik és ajánlásokban merül ki. Szervezetten nincs kapcsolattartás, de az Intézetnek vannak erre vonatkozó tervei pl. az intézeti honlapon megjeleníteni az itt végzett, azóta ismertségre szert tett embereket, akik potenciális húzónevek, vagy példák lehetnek az aktív hallgatók számára. A fordító- és tolmácsképzésben már jelenleg is gyűjtik az adatokat arról, hogy a végzettek hová kerültek, vagy hol dolgoznak, és ezek egy részét a honlapjukon is feltüntetik. „Az intézeti, és a tanszéki honlapokon egy állandóan élő, kapcsolatteremtő, fórumszerű felületet fogunk kialakítani - ez részben már létezik is -, ahol folyamatosan hozzászólhatnak a végzett hallgatóink az egyetem és az intézet korábbi, és jelenlegi tevékenységeihez. Ugyanitt értesíteni tudjuk őket - nyilván ebbe belekapcsolva egy levelezőlistát is - a legújabb eseményeinkről, és ezen belül természetesen ezeket a végzett hallgatókat ilyetekképpen minden újabb jelentős rendezvényünkre, partynkra, konferenciánkra meg tudjuk hívni. És tervezzük, hogy rendszeresen, legalább évente fogunk tartani egy végzett diák összejövetelt, ahol, akik erre hajlandóságot mutatnak, azok eljöhetnek, és beszámolhatnak a munkaerő-piaci tapasztalataikról.”

3.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya A kapcsolat jellege. A szereplők. Többen említették, hogy jelenleg nincs igazán kapcsolat a munkaerő-piaci szereplők – legyenek azok nyelviskolák, középiskolák vagy akár gazdasági jellegű szervezetek – és az Intézet között. A jövőben tervezik ezen kapcsolatok erősítését, kezdetben első lépésként kifejezetten a középiskolákkal, mégpedig beiskolázási célból. Ebből a későbbiekben kialakulhatnak más jellegű együttműködések is. A gazdasági élet szereplőivel való kapcsolatokat elsősorban kari szinten szervezik és ezeknek bizonyos elemei jelennek meg az intézetnél. A BA specializációk miatt ugyanakkor mindenképpen arra számítanak, hogy ezek a kapcsolatok valamelyest élénkülni fognak. Az Intézetnek ugyanakkor szerteágazó kapcsolatai vannak nagykövetségekkel, kutatóintézetekkel. Többen is említették, hogy most próbál az Intézet becsatlakozni a DEAK Zrt. munkájába. Ez a szervezet az Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia közös vállalkozása, aminek fő feladata az ipari kapcsolatok építése és rendelkezik egy ún. Innovatív Társadalomtudományi Divízióval is. A fordító és tolmács szakirányú továbbképzés kapcsolata a munkaerő-piaci szereplőkkel sajátos, mert – ahogy az már többször említésre került –, itt több olyan óraadó is oktat, aki a versenyszférában tevékenykedik (nyelviskolák, fordítóirodák vezetői). Emellett hagyományosan jó a kapcsolat minisztériumokkal, illetve különböző uniós intézményekkel (pl. Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága).

27

„Zéró szinten van (a kapcsolat). Iskolákkal lehetne, és ez szívfájdalmam, hogy (nincs) (…) a jövőnek szerintem fontos feladata lesz az, hogy az iskolákkal (…) tartsuk a kapcsolatot.” „Hivatalosan cégekkel nem vagyunk kapcsolatban. Kapcsolatban vagyunk hivatalosan különféle intézményekkel, természetszerűleg a követségekkel, az Amerikai Nagykövetséggel, az Egyesült Királyság Nagykövetségével, az Ír Nagykövetséggel, és különféle tudományos szervezetekkel, akikkel nagyon sokfajta területen tudunk együttműködni, de igazából nem úgy, mint hogyha szolgáltatást nyújtanánk egy külsős cégnek.”

3.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok Vizsgálatok jelentősége. Az oktatók mindegyike egyetértett azzal, hogy fontosak a végzettekhez kötődő vizsgálatok. Arról már megoszlottak a vélemények, hogy kinek a feladata lenne általában a munkaerő-piaci helyzet követése. Az egyik válaszadó a fő problémának a közönyösséget tartja: nehéz rávenni a végzetteket a válaszadásra. „Nincs hivatalos semmiféle eljárás, ez én tudomásom szerint a Bölcsész Karon biztos, ami arról szólna, hogy a végzett hallgatókról pontosan tudjuk, hogy hol vannak.” „… nem gondolom különben, hogy nekem, mint tanárnak még ezt is a nyakamba kéne itt venni, tehát énnekem tanítani, kutatni, és az ezzel kapcsolatos adminisztrációkon túl még ezt is kellene csinálni, nem. Azt viszont látom, hogy az egyetemen rengeteg adminisztratív munkaerő van, de ezzel nem foglalkozik senki. Tehát a közkapcsolatok terén ez még nincs meg, és kellene, hogy legyen.” „Amikor a Minisztérium annak idején, mikor itt a BA-kat bevezettük (…), mondta, hogy hát akkor mi tudjuk-e azt, illetve tudnunk kell, hogy hol helyezkednek majd el a hallgatóink, satöbbi, satöbbi. És akkor bennem fölmerült az a kérdés, hogyha van egy Munkaügyi Minisztérium, meg akármilyen Minisztérium, neki mi a dolga? Nem az a dolga, hogy fölmérje az igényeket országosan, és hogy tudja, hogy mire van szükség? De nekem úgy tűnt, meg nagy emberek előadásait is hallgatva, hogy fogalmuk nincs róla, hogy akkor mi mennyiből, hány ember kell egyáltalán. És ezt megpróbálják az egyetemekre lőcsölni, ezt a feladatot.”

Javaslatok. Az egyik természetszerűleg felmerült javaslat az ilyen pályakövetéses vizsgálatok eredményeinek PR célú felhasználása. Emellett itt az angol szakon is megjelent, hogy esetleg hasznosítani lehet a képzésfejlesztésben is a visszajelzéseket, de – ahogy ezt már más szakokon is jelezték – a piaci igények gyors változását nem igazán lehet a hosszabb kifutású képzésekkel követni. Érdemes lenne közösségi portálok mintájára működtetni a kapcsolattartást: a végzettek egy adott felületre feltölthetik, frissítheti az adataikat – bár a hasonló rendszerek könnyen megbuknak a hallgatói közönyösségen. A pályakövetésnek akkor lenne értelme, ha azt is feltérképeznék, hogy egy adott képzésben való részvételen túl milyen más formális oktatásban vett részt a végzett, és ez hogyan járult hozzá egy-egy munkahely megszerzéséhez, tehát komplexebb módon kéne vizsgálni a karrier-folyamatot. „Ha kiderül, hogy sokkal inkább a nyelvre kellene koncentrálni, és nem a kultúraelméletre, kiderül, hogy sokkal több politikát kell oktatni, és kevesebb középkori angol történelmet, ha kiderül, hogy most már a Business English az passz, és sokkal inkább a fordítás-tolmácsolást kell nyomni, sőt csak azt kell nyomni, és a másikat törölni kell, ezt a végzett hallgatók tudják nekünk megmondani.” „Most ugye van ez az Alma Mater, valami Alma Mater program van. Mintha én is tagja lennék (…) De hát azok nagy része nagyjából kimerül abban, amennyire én így emlékszem, hogy milyen leveleket kapok, hogy ingyen belépő az akármilyen múzeumba, meg kétszer mehetsz uszodába ingyen, de nem biztos, hogy ez a legjobb. Félreértés ne essék, fogalmam sincs, mi lenne a legjobb, csak úgy látom, hogy ezek az ilyen Nyugat-Európára jellemző alumni dolgok, tehát a végzős diákok összeverbuválása, ez valahogy jobban működik.”

28

4 Közgazdász képzés A Gazdaságtudományi Karon oktatókkal készült a legtöbb interjú, összesen 8. A beszélgetést vállalta a kari vezetés több tagja, professzorok, docensek és adjunktusok egyaránt. A legrövidebb interjú 28, a leghosszabb 47 perces volt.

4.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerőpiaci felkészítéséről Erősségek. A munkaerőpiacra lépéssel kapcsolatos felkészültség tekintetében számos pozitív jel mutatkozik a Gazdaságtudományi Kar hallgatói körében. A szakmai felkészültségüket megfelelőnek tartják az oktatók (és úgy tűnik, a munkaerőpiac is). Egyesek szerint ez bizonyos területeken magasabb is, mint amit a piac elvár, legalábbis az 5 éves képzésből kikerülők esetén. Emellett jellemző, hogy a hallgatók „jól menedzselik magukat”, azaz önállóan és előrelátóan készülnek a munkába állásra. Ennek megfelelően kihasználják a specializált kurzusok és képzési módszerek nyújtotta lehetőségeket, bekerülnek a karon folyó kutatásokba, látogatják az állásbörzét, részt vesznek a szakmai kirándulásokon, szakesteken és szakmai klubokat szerveznek. Ez elsősorban az 5 éves képzésben jelenik meg, a három éves képzésről még kevesebb tapasztalat van, de ott nagyon gyorsan eltelik a belépés és a végzés között idő, így a hallgatók talán éretlenebbek, kevésbé tájékozottak ebben a tekintetben. A jövőben – az új, BA-s képzésekben – a hetedik szemeszterben esedékes tizennégy hetes szakmai gyakorlat az, amelytől a megkérdezettek komoly előrelépést várnak mind a gyakorlati tapasztalatszerzés, mind az elhelyezkedési lehetőségek javításának terén. „… a régi hallgatóknak (értsd: 5 éves képzés) a tudását, az informáltságát, én úgy érzem, hogy ez meghaladja munkaerőpiac igényeit, tehát nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, hogy nem használják azokat az ismereteket, vagy azoknak csak egy nagyon szűk részét használják a hallgatók a munkájuk során, tehát ilyen értelemben felkészítettnek érzem a hallgatókat a munkaerőpiac elvárásaira.” „… kellő felkészültséggel mennek ki a munkaerőpiacra, legalábbis ami az elméleti felkészültségüket illeti. Nagyon sok esetben ténylegesen azon a szűkebb területen helyezkednek el, ami a szakirányhoz kapcsolódik. Ott nagyon sok visszajelzést kaptunk már a tekintetben, hogy felkészült hallgatókat küldünk, és küldjünk még. Másrészt azt gondolom, hogy elég jelentős tanulási képességre is szert tesznek.” „… eddig (…) valami két hetes nyári szakmai gyakorlatra kellett menni nekik, amiről köztudott volt, hogy nem csinált senki semmit, két hét alatt nem lehetett dolgozni. Kiállítottak nekik egy igazolást. Most ez a tizennégy hét, ez komolyabb dolog lesz, de erről még nem lehet tapasztalatokat mondani, mert ez most lesz majd a nyáron. Ez az első év.”

Gyengeségek. A képzéssel, illetve a munkaerő-piaci felkészítéssel kapcsolatos hiányosságokat az oktatók nem emeltek ki. Azt ugyanakkor meg lehet említeni, hogy a hallgatói állomány némiképpen polarizált. Míg egy részükre kétségkívül jellemző a fent említett előrelátás és aktivitás, addig a másik részük sodródik. Egy másik jelenség, hogy maga a tanulás akadályozza – szinte abszurd módon – a munkaerőpiacra való felkészülést, mert elveszi az időt és az energiát a gyakorlati tapasztalatszerzéstől. Ezen a helyzeten várhatóan enyhíteni fog a diplomához szükséges nyelvvizsga feltételek enyhítése (az eddigi 5 éves képzésben két középfokú, szakmai ismeretekkel bővített nyelvvizsgára volt szükség, míg a BA képzésben elegendő egy ilyen nyelvvizsga), valamint az elméleti tanulásról a gyakorlati oktatásra történő hangsúlyeltolás.

29

„…amit én látok, hogy az ilyen eminens hallgatók, akik inkább tanulnak, hogy mint hogy a gyakorlati életben ott lennének, azoknak halvány lila orgonájuk nincs arról, hogy mi lesz velük, hogyha innen kilépnek.” „…a munkaerőpiacra való felkészülésnél a hallgatók két csoportja nagyon elkülönül. Az egyik, akiben ambíció van, olyan kurzust fölvesz, odafigyel, és eljár, mert tréningszerű gyakorlatok vannak, most nem tudok arányt mondani, húsz-harminc százalék. A többség pedig sodródik, túl akar lenni egy-két utóvizsgával, egyebekkel. És akkor lepődik meg, amikor végzés felé jár, és akkor rájön, hogy nem biztos, hogy van munkahely, de nem tudja eldönteni, hogy ő mit szeretne csinálni.”

Gyakorlati oktatás. Kezdeményezések a munkaerő-piaci felkészítésért. A közgazdasági képzést korábban több kritika érte túlzott elméleti jellege miatt. Jelenleg ez a helyzet változni látszik. Habár a képzés egyik fő erényének továbbra is az alapos elméleti oktatás számít, az elmúlt években komoly előrelépés történt a gyakorlati képzés terén. Ez elsősorban az alkalmazott módszerekben, másodsorban az oktatott tananyagban mutatkozik meg. A módszerek között mostanára szinte minden szakon általánossá váltak az egyénileg, illetve csoportosan megoldandó projektszerű feladatok: a hallgatóknak önállóan kell végigvinniük kisebb volumenű kutatásokat, a kiadott feladatokat önállóan, az elméleti és a gyakorlati tudást egyaránt felhasználva kell megoldaniuk illetve prezentálniuk. A kurzusok között a humánerőforrás menedzsment illetve a karriertervezés azok, amelyek célzottan készítik fel a hallgatókat a munkavállalás során rájuk váró kihívásokra. Ezek mellett számos készségfejlesztő kurzus is folyik, melyek hasznosak, azonban további bővítésük indokoltnak látszik. Szintén jellemző, hogy gyakorló szakembereket hívnak meg óraadónak a képzésbe, esetenként volt hallgatókat, így a gyakorlati ismereteket a jelenlegi hallgatói állomány közvetlenül kapja meg. A BA képzéseken a szakestek szervezése is elindult. Ezek – amellett, hogy közösségépítő szerepet töltenek be – általában szakmai programokat is tartalmaznak. „Gyakorlatorientált képzésre egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk. Ez nem csak a tematikákban, hanem a módszerekben, az oktatási módszerekben is megjelenik.” „…több esetben hívtam már meg szemináriumra volt hallgatót, aki valamilyen gyakorlati területén tevékenykedik a szakmánknak. Sőt olyat is, akiből aztán kutató lett.” „… (a szakestre) igyekszünk meghívott előadót elhívni, akikkel vagy szakmai jellegű feladatokról, problémákról, tehát egy konkrét projektről, vagy a saját munkájáról hallgatunk meg egy előadást, illetve hát beszélgetnek velük a diákok, vagy pedig olyan is volt, amikor egy életutat mutatott be.” „Marketing klub est keretében egy teljes esti program ez volt, hogy arról beszélgettünk, hogy milyen lehetőségeik vannak a BSc-s hallgatóknak, és erre egyrészt fejvadász képviselőt hívtunk, másrészt pedig végzett diákokat hívtunk vissza, akik meséltek az ő élményeikről, hogy ki hány életrajzot, meg pályázatot nyújtott be ahhoz, hogy el tudjon helyezkedni, és így tovább.”

Bár az új képzésben már féléves szakmai gyakorlatra kell menniük a hallgatóknak, a korábbi időszakban is történtek kísérletek arra, hogy a néhány hetes szakmai gyakorlatnál komolyabb gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek a hallgatók. Így jött létre az az EU-s társfinanszírozású gyakornoki program, mely három szemeszter alatt összesen 36 (szemeszterenként 12) ötödéves vállalkozásfejlesztés szakirányos hallgató számára nyújtott három hónapos munkalehetőséget. Maga a program nagyon sikeresnek volt mondható, azonban nyilván felmerültek olyan problémák, melyekből a projekt kidolgozói és maga az intézmény is sok tapasztalatot szerzett. Ezeket majd a BA képzés kötelező szakmai gyakorlatainak szervezése során tudja az intézmény kamatoztatni (pl. jobb feladatdefiniálás).

30

„Pontosan az volt a projektnek is a lényege, hogy az iskolában, egyetemen elsajátított tudást egyrészről a valóságban is megkíséreljék alkalmazni, gyakorolni, illetőleg úgy véltük, hogy az általuk birtokolt tudás (…) még hasznos is lehet a kistérség számára is.” „A fogadóhelyek egy része nem tudott mit kezdeni a gyerekekkel az elején. A gyerekek nem nagyon tudták mi az, amit elvárhatnak tőlük, mi az, amit nem. (…) az egyik véglet az (…) az volt, hogy reggeltől estig pályázatot írtak, és majd betojtak. (…) Tehát vér kemény szakmai munka. (…) Aztán volt, akik meg azt mondták, hogy mi a túrónak jött ide, volt, aki meg a szokásos fénymásolás, kávéfőzés, háttéranyagok összeollózásának előkészítésének fénymásolási háttérmunkáit végezte.”

A Kar a hallgatók féléves szakmai gyakorlatát támogatandó, annak megszervezéséhez, az információk begyűjtéséhez, koordináláshoz igénybe veszi az egyetemi Karrier Irodát, aminek egyik kihelyezett részlege a Karon nem olyan régen kezdte meg működését. „…a BSc képzésnek ugye kötelező eleme a (…) szakmai gyakorlati szemeszter, ami tizennégy hét munkavégzést jelent a diákok számára. Hát, ezt már a saját erejükből (…) gyakran nem tudják megvalósítani. Éppen ezért a Kar igyekszik a meglévő kapcsolatrendszerét felhasználni, (…) emlékeim szerint idén április elsejével (…) indult el a Gazdaságtudományi Karnak a Karrier Irodája, aminek az elsődleges feladata a szakmai gyakorlati rendszernek az üzemeltetése.”

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy abban az esetben, amennyiben a hallgatók a szakterületükön helyezkednek el, akkor kifejezetten jól megállják a helyüket a munkaerőpiacon. Itt kell azonban megjegyezni, hogy a közgazdasági képzésekre általánosan jellemző túl sok fajta BA képzés némileg túlspecializált tudáshoz vezethet, ami alól az SZTEGTK sem kivétel.

4.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek Képzés alatti munkavégzés. A munkába állás időpontja az ötéves képzés során jellemzően a végzés előtti évre – esetenként évekre – volt tehető. Ez a folyamat folytatódni látszik: a BA-s képzésben résztvevők között is többen vállalnak munkát tanulmányaik mellett. Megjegyzendő azonban, hogy ez nem minden esetben jelent szakmába vágó feladatokat, míg a régi képzési rendszerben a negyed és ötödévesek jellemzően már a szakmai ismereteikkel próbáltak elhelyezkedni. Kisebb létszámban arra is van lehetőség, hogy a hallgatók bekapcsolódjanak az intézetekben folyó kutatásokba, ez szintén inkább a felsőbbéveseket érintette. „…hogy mikor megkérdezik, hogy dolgozik-e a tanulmányai mellett, akkor.. azért még az átlag alatti években is kijön ilyen 40% körüli, aki azt mondja, hogy dolgozik valamit.” „Szerintem a mostani alapszakosoknál is ismerek jó néhányat, akik már dolgoznak, tehát komoly, rendes állában dolgoznak. Ez azért jórészt kevésbé a szakmai pályafutás építésével összefüggő. Tehát sok esetben ez egy olyan értelemben pénzszükség, mert például a költségtérítésre kell, mert a fenntartásra kell, mert lakni kell, mert enni kell…” „…tanszéki kutatásokba is rendszeresen bevonunk hallgatókat. (…) ez nagyon változó, de mondjuk nagyságrendileg ilyen négy-öt hallgató évente. Nyilván itt a saját utánpótlás-nevelésben is gondolkozunk, tehát azokat a hallgatókat, akiben ilyen tudományos fantáziát látunk, azokat megpróbáljuk ösztönözni (…) valamilyen kutatómunkára.”

Álláskeresési technikák. Az álláskeresés jellemzően előbb személyes kapcsolatok útján indul, majd ezt követi az Internet felhasználása. Megjelenik ezek mellett az állásbörze és a hozzá kapcsolódó „szolgáltatáscsomag”, amiben a közgazdász hallgatók általában aktívan 31

részt vesznek. Ezek mellett a formális utak is jellemzőek: álláspályázatok benyújtása, meghallgatásokra, állásinterjúkra járás. Szegeden elsősorban az ismeretség, míg pesti munka esetén az Internet szolgálja a megfelelő munka megtalálását. „Hát, hogy a személyes kapcsolatoknak óriási szerepük van, és szerintem egyre nagyobb lesz, ahogy szűkülnek a lehetőségek.” „… akikkel én szoktam beszélgetni, ők azt a stratégiát folytatják, hogy húsz-harminc-negyven helyre is leküldik a jelentkezésüket, és várják a visszajelzéseket. Mert hát most már inkább az a jellemző, hogy nem elsőre fog sikerülni, de ezzel tisztában is vannak, hogy ez így működik. Az online rendszereket nagyon előszeretettel használják, tehát keresik az információkat (…) ilyen netes adatbázisokból.”

Tipikus állások. Noha nehéz általánosságokban beszélni az elhelyezkedésről, azonban az kijelenthető, hogy a multinacionális cégek szép számmal vesznek föl számviteli, illetve marketing irányultságú hallgatókat. A pénzügyi végzettségűeket a bankok, pénzügyi szolgáltatók, finanszírozó cégek szívják fel. A vállalkozásfejlesztési szakirányon végzett hallgatókat jellemzően vagy a pályázatíró cégek foglalkoztatják, vagy uniós támogatásokhoz kapcsolódó szervezetek. Az új BA képzésekről még nincsenek tapasztalatok, tekintve, hogy az első végzettek ez év decemberében lépnek majd ki a munkaerőpiacra. Elhelyezkedési lehetőségek. Noha a gazdasági válság a közgazdászok elhelyezkedési lehetőségeit is rontotta, de még így is a szerencsésebb végzettségűek közé tartoznak. Általános vélemény volt, miszerint ezzel a diplomával el lehet helyezkedni. A kérdés inkább arra vonatkozik, hogy hol, hiszen mind helyileg, mind munkakörileg igen változatos pontokon kötnek ki az itt végzettek. Ennek eredményeképpen nem feltétlenül a saját szakterületén, illetve nem feltétlenül szülővárosában talál munkát a kilépő hallgató. Budapestnek viszonylag nagy az elszívó ereje. Mindemellett ezen szakma széles spektrumából adódóan a pályaelhagyók száma alacsonynak mondható. A jövőben várhatóan a BA-s diplomával is el fognak tudni helyezkedni a végzettek, akik leginkább azokat a 40 év felettieket válthatják majd munkahelyükön, akiknél több általános gazdasági, informatikai, illetve jogi ismerettel rendelkeznek. „Azt gondolom, hogy lehet, hogy megnyúlt az, az idő, ami alatt sikerül nekik állást találni, nem is biztos, hogy ott, meg olyan jellegű munkát tudnak találni, amit mondjuk eddig elgondoltak maguknak, de én azt hiszem, hogy azért valamilyen módon, belátható időn belül a többségnek azért még most is sikerül igazából elhelyezkednie.” „Nagyon sok, főleg vidéki szervezetnél még mindig olyanok töltenek be állásokat negyven év fölött főleg, akiknek nincs felsőfokú közgazdasági végzettségük, és úgy látszik, hogy szép lassan a fiatalok kiszorítják őket.” „Az egyik a pesti lehetőség, és a másik meg (…) a maradék ipari háromszög, (…) ahol most (…) a válság miatt komoly problémák vannak, itt Tatbánya, Székesfehérvár, Győr háromszögben azért ott elég sokan el tudnak helyezkedni.” „… én azt hiszem, hogy azért valamilyen módon, belátható időn belül a többségnek azért még most is sikerül igazából lehelyezkednie. Természetesen lehet, hogy ez azt jelenti, hogy messzebbre kell menni, nem biztos, hogy ott, azon a helyen, ahol végzett, vagy ahol lakik, hanem távolabb. (…) Nyilván lehetnek (…) olyan esetek, akik ragaszkodnak bizonyos területhez, bizonyos munkához, bizonyos fizetéshez, és így tovább. Így adott esetben lehet, hogy nekik ez(…) komolyabb gondot okoz.”

Oktatók, mint munkaerő-piaci közvetítők. A munkaerő-piaci ismeretek jelentős részét az oktatóktól szerzik a hallgatók. Ez az információátadás formalizáltan is megjelenik a már említett kurzusokban. Fontos szerep juthat továbbá az oktatónak a hallgató ajánlása esetén, vagy akkor, ha konkrét megkeresés érkezik munkaerő-piaci szereplőktől.

32

„… formális csatornákon nem működik, informális csatornákon szokott működni. Fölhívnak volt kollegák, volt hallgatóim, hogy van-e jó emberem, aki megbízható, úgy elég sokat el is sütöttem már, ebből nem csinálok titkot…” „… sűrűn szólnak, hogy kell ember, és hogyha nekem nincs emberem, akkor meg szoktam őket kérni, hogy csináljanak egy olyan publikus állásfelhívást, amit utána elküldök (a HÖK elnöknek) és ő fölrakja az ötödévesek listájára. Így is elég sokan elkeltek. Tehát ilyen szempontból ez egy kvázi állásközvetítő funkció, de ez tök véletlen, tehát azért van, mert körülöttem ez az informális kapcsolatháló az elég nagy.” „Nem ritka, hogy megkeresnek minket (a hallgatók), hogy nem tudunk-e valami üres állást, de azért ez a gyakorlatban inkább fordítva szokott történni. Tehát inkább az szokott történni, hogy a cégek, vagy intézmények keresnek meg minket, hogy nem tudunk-e tehetséges hallgatót ajánlani esetleg, és akkor mi ilyenkor általában konkrétan kérdezünk meg olyan hallgatókat, akiért azt gondoljuk, hogy kezességet tudunk vállalni. Tehát ezeket az állásokat úgymond a legritkább esetekben szoktuk közzétenni, vagy nyilvánossá tenni. Konkrétan azt a háromnégy embert megkérdezzük, akikre mi gondolunk.” „A diákok, tehát a végzett diákok, és a jelenlegi diákok között ugye az oktató az, aki közvetíteni tud. Tehát ilyen értelemben mindenképpen egy nagyon fontos szerepe van az oktatónak ebben, ha mással nem, tényleg azzal, hogy meghívott előadóként, vagy vitaestek keretében próbálja megteremteni a kapcsolatot.”

Az oktatók egy részének van, vagy volt saját vállalkozása, vagy dolgozik vállalatoknál. Ugyanakkor saját vállalkozásaikba csak elvétve vonnak be volt hallgatókat, ennek okai sokrétűek.

4.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya Kapcsolati kör. A végzettek közül többségében azokkal marad fenn a kapcsolat, akik egyetemi éveik alatt is szorosabban kötődtek az intézményhez, illetve az oktatókhoz. Ez vonatkozik a demonstrátorokra, illetve az egyes oktatók szakdolgozóira, TDK-saira. A végzettekkel való kapcsolattartás a hallgatókkal való jó viszonyon nyugszik. A kötődés ugyanis az egyetemi évek alatt alakul ki, és többségében az ekkor létrejövő személyes tanárdiák kapcsolatok határozzák meg a későbbi kapcsolat jellegét. „Tehát én elsősorban megint csak a demonstrátori társaságomból tudok kiindulni, itt azért minden évben egy olyan tágan tíz-tizenöt főt mindig jelentett, akik ott serénykedtek a szakcsoport körül, nem feltétlenül effektíve demonstrátori állást is kaptak, de úgy önszorgalomból ott voltak. És hát nyilván velük nem szakad meg a kapcsoltunk, némelyik társasággal formalizáljuk is, tehát évente rendszeresen nyáron összehozunk egy ilyen kis találkozót, és akkor oda meghívjuk őket.”

Kapcsolattartás formája, célja. A végzés után a hallgatók egy része formálisan is belép egyfajta öregdiákkörökbe (ez főként a vállalkozásfejlesztési szakirányra vonatkozik, ahol nagyon erős kohézió alakul ki a hallgatók-oktatók között a szakmai és közösségteremtő programok eredményeképpen), továbbá az egyetemi Alumni program is nyújt formalizált keretet a végzettekkel való kapcsolattartásra, ezzel szemben a viszonyt mégis inkább az informális jelzővel illethetjük. A formálisabb kapcsolattartást sok esetben egyszerűen az akadályozza, hogy az oktatók kollégáknak nincsenek megfelelő kapacitásai arra, hogy ezeket a kapcsolatokat karban tartsák, bár erre azért történnek kísérletek. Elsősorban a személyes kontaktusokban, a többségében véletlenszerű, kisebb részben szervezett találkozásokban – aminek egyik jellemző színtere a Közgazdász Bál –, e-mail váltások útján, illetve közösségi portálokon keresztül él a kapcsolat. A végzés után a hallgatók először munkakereséskor veszik fel a kapcsolatot volt oktatóikat, akik több esetben tudtak már segíteni hallgatóik

33

elhelyezkedésében – igaz ez akkor is, ha ezt a formát korántsem lehet általános munkahely keresési gyakorlatnak tekinteni, mivel a hallgatóknak csak egy szűk körére vonatkozik. Ezt követően ajánlás, segítség, illetve mentorálás formájában támaszkodhatnak a végzettek az oktatókra. A kölcsönösség jegyében, meghívott előadóként – akár szaktárgy oktatásáról, akár elhelyezkedési tanácsadásról legyen szó – illetve kisebb részben közös munkák kapcsán működnek együtt az intézménnyel. Végezetül fontos megjegyezni, hogy a GTK mondhatni egy „saját nevelésű kar”, ugyanis nagy számban fordulnak elő az oktatók között az itt végzettek. „…ezek a kapcsoltok nagyon esetlegesek, tehát csak akkor kapok visszajelzést, ha véletlenül találkozok ilyen hallgatókkal, tehát ezeknek a kapcsolattartásnak a szervezettebb módjaiban én nem veszek részt, vagy nem tudom, hogy léteznek-e ezek? Illetve (…) tudom, hogy van alumni lista itt az egyetemen, meg hogy a gólyabálra visszajönnek a hallhatók (…), de ezen kívül szerintem más intézményes lehetőség nincsen, vagy én legalábbis nem tudok róla. Illetve hát esetlegesen van olyan, hogy itt végzett hallgatókkal a későbbiek során is munkakapcsolatban marad az ember, azért erre is van példa, de ez nagyon ritka.” „…a probléma, ahogy én látom, és itt a szakirány végzett hallgatóit is próbáljuk így valamennyire követni, hogy amikor végeznek, akkor gyakorlatilag egy teljes körű és használható címlistával rendelkezünk, három év múlva ennek a 20%-a használható, és ez (…) csakis akkor működtethető, hogyha magukban a volt hallgatókban van hajlandóság arra, hogy ők ebben részt vegyenek. (…) Hogyha az alumni oldalról nincsenek (…) motiválva valahogyan, akkor ezt nem lehet szerintem tartósan működtetni.”

4.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya A kapcsolat jellege. Többen is említették, hogy fiatal karról lévén szó az üzleti szférával való kapcsolat sem tekint vissza komolyabb múltra, így ezen a téren még csak kezdeti sikerekről lehet beszámolni, a stabilabb együttműködésekért a karnak még sokat kell dolgoznia, bizonyítania. A BA képzések kötelező gyakorlati része miatt, illetve az innovációs járulék kapcsán végzett kutatások révén a későbbiekben mindenképpen szorosabb együttműködések várhatók. A kapcsolatok középpontjában egyrészt tehát a munkaerő toborzás – illetve ennek előszobájaként a gyakornoki lehetőség biztosítása – áll. A cégek rendszeresen keresik meg az egyetemet – esetenként személyesen egy-egy oktatót – munkaerőszerzés céljából, de ez jellemzően informális. Szükség lenne az ilyen típusú kapcsolatok formalizálására, a hallgatók jobb elhelyezkedési lehetőségeinek biztosítására. A számviteli területen jellemző továbbá, hogy a vállalatok lejönnek bemutatkozó előadásokat tartani. Ezekkel a megkeresésekkel a jó képességű hallgatókat igyekeznek megragadni. A kapcsolattartás egyik központi eleme a gazdálkodó szervezetek vezetőinek meghívása a záróvizsgákra, ahol első kézből ismerhetik meg a végzősök képességeit. A munkaerő kiválasztás mellett megemlítendőek még az egyre nagyobb arányban megjelenő kutatási megrendelések is, ez a vállalati/szervezeti kapcsolatok másik fő iránya. „A térségnek a jelentősebb üzleti vezetőivel igyekszünk olyan kapcsolatot tartani, az államvizsga időszakban lehetőség szerint legalább egy-egy napra meg tudjuk őket hívni, ezzel is egyrészt erősítve az államvizsga és a képzés súlyát, meg hát lényegében ez a hallgatók számára is egy fontos lehetőség, hogy megmutathatják magukat egy olyan embernek, aki lehet, hogy a végén azt mondja, hogy akkor adnék egy névjegykártyát.” „Karunk esetében pont a kapcsolatrendszerünk formalizálásával lehetne előrébb lépni. Ugye amit említettünk, hogy az üzleti szektorral, vagy a régió vállalkozásaival, szervezeteivel elsősorban informális kapcsolat az, ami kialakult. …nyilván vannak olyan óraadóink, akik egyébként valamely cégnek a vezetői beosztású döntéshozói, tehát ilyen értelemben is van kapcsolat, csak ezeket a kapcsolatokat például nem használjuk ki arra, hogy a diákoknak formalizáltan is támogassuk az elhelyezkedési törekvéseit.”

34

Szereplők. A Gazdaságtudományi Kar partnerei többségében a régióból, kisebb részben Budapestről, illetve egyéb nagyvárosokból kerülnek ki. A régió önkormányzatai, fejlesztési ügynökségei, illetve a közszféra egyéb regionális intézményei az említett sikeres gyakornoki program óta kiemelt figyelmet szentelnek az itt végzetteknek, és lehetőségeikhez mérten igyekeznek minél többüket alkalmazni. Az elméleti irányultságú intézeteknek inkább a közszférával és kutatóintézetekkel van kapcsolata. Ezek jellemzően Budapest, Pécs, Győr és Gödöllő felé mutatnak. A forprofit területről, különösen Szegedről a pénzügyi, banki szférával ápol jó kapcsolatokat a kar. Mind a végzettek elhelyezkedésében, mind a kutatási megrendelésekben élen jár az egyik helyi lízing cég. Ezek mellett megemlíthető még, hogy az oktatók saját szakterületükről és ismeretségi körükből igyekeznek cégeket vonzani a karhoz. „Futott nekünk egy kifejezetten gyakornoki programunk (…) akik részt vettek ezekben a programokban, azok közül több mindenkit aztán továbbfoglalkoztattak végzés után, és azóta is nagyon gyakran keresnek minket így, hogy gyakornokokat (…), vagy végzés után hallgatókat esetleg tudunk-e nekik ajánlani?”

4.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok Vizsgálatok jelentősége. Viszonylagos egyetértés mutatkozott azon a téren, hogy a végzettekhez kötődő kutatások hasznos és támogatandó tevékenységek. Ennek alapja, hogy a képzésnek igazodnia kell a munkaerő-piaci igényekhez. Mindazonáltal fel kell ismerni azt, hogy a képzések szükségszerűen késleltetve tudnak reagálni az egyre hektikusabb munkaerő piaci változásokra, így megfelelő körültekintéssel kell beépíteni a munkaerő piaci elvárásokat a képzések tervezésébe. Emellett többen említették a végzett hallgatók kiemelt fontosságát az egyetem számára, akik nemcsak élő kapcsot képeznek az üzleti szféra és az intézmény között, hanem számos gyakorlati módon – előadások, közös munkák révén – is segítik a kart. „az egyik kollegám szokta volt mondani, hogy a diploma megszerzése az nem a hallgatói-egyetem kapcsolat vége, hanem ott kezdődik igazából ez a bizonyos kapcsolat...” „…hogy mindent igazítsunk a vállalati igényekhez. Ezt több szempontból sem tartom én túl szerencsésnek. Egyrészt a mostani munkaerő-piaci igények nagyon sokszor keveset mondanak arról, hogy mi lesz öt év múlva az igény, másrészt az egyetemnek nem csak az a funkciója, hogy mi a vállalatoknak kész, rögtön alkalmazható munkaerőt biztosítsunk. Sokkal inkább az a funkciója, hogy olyan munkaerőt biztosítsunk, aki aztán képes új dolgokat megtanulni.” „Nyilván a felsőoktatási intézmények nem voltak ilyen mértékben rákényszerülve arra, hogy a hallgatói körüknek, a hallgatói létszámuknak a fenntartása érdekében ezeket az eszközöket, vagy módszereket üzemeltessék, vagy fenntartsák. (…) Tehát most kezdi realizálni a felsőoktatás, hogy ezek az információk, ezek igenis fontosak, és kellenek ahhoz, hogy minőségi oktatást tudjon nyújtani. Mert a minőség, az nem az, amit mi tudunk, hogy mi a minőség, tehát nem a tudományos minőség elsődlegesen a szempont sok szak esetében. Nyilván van olyan szak, amikor már tudósképzés zajlik (…), de egy alapképzésben inkább az a szempont, hogy adaptálható gyakorlatiasan alkalmazható tudást tud-e adni az intézmény, vagy pedig nem.” „Azt gondolom, hogy a magyar felsőoktatás még nem ismerte fel ennek a súlyát (értsd: alumni), és ennek a nehézségét, az erejét, ami ebben rejlene. Ugye azt szokták mondani, hogy az amerikai, vagy a vezető nyugateurópai intézmények például a forrásaiknak 10%-a körüli összegét már az öregdiákoktól, tehát az alumni adományokból (..) szedik be. Ez Magyarországon még messze nincs így, de a finanszírozási helyzet alakulása ugye előrejelzi, hogy eljön majd még ez is, nálunk is.”

35

Javaslatok. A végzettek kapcsolattartásának intézményesült formája az Alumni, ami azonban a GTK számára nem a legideálisabb megoldás, ugyanis a sok végzett hallgató között szinte elvész a viszonylag kis létszámú közgazdász. Az Alumni rendszert illetően többen érezték úgy, hogy egyelőre még nem tölt be meghatározó szerepet, azonban vélhetőleg ez a jövő útja. Javaslatként elhangzott, hogy a végzettek pályakövetését szükséges lenne egységes módszertannal végezni, lehetőleg panelvizsgálatokkal. Az oktatók megkérdezésére volt, aki kérdőívet (lehetőleg on-line), más – e téren tapasztalatokkal rendelkező szakember – fókuszcsoportos vizsgálatokat javasolt. Az oktatók közül elsősorban a gyakorlati tárgyak oktatói azok, akiknek vannak erről a területről valamelyest ismereteik, illetve azok, akik pozíciójuk miatt foglalkoznak a kérdéssel. A képzésterületi vizsgálatokról valamelyest megoszlottak a vélemények, voltak olyanok, akik ezt is tágnak tartották, és inkább az iránt érdeklődnének, hogy a szakos hallgatóknak sikerül-e saját szakjuknak megfelelő állást találniuk, míg mások ezt nem tartották releváns kérdésnek. „Akkor lehetne valamit is mondani azoknak, akik valamilyen képző intézményben dolgoznak, hogy milyen esélyeik vannak, és hogy mi lesz velük majd tíz év múlva, hogyha lenne egy egységes módszertan és folyamatosan követnénk. Lehetőleg ugye paneles eljárásban követnénk, és akkor legalább valahány százalékos hibahatárral tudnánk mondani…” „…ami bevált, az a fókuszcsoportos megkérdezés volt, amiben résztéma volt nyilván ez is, hogy a diákság végzés után milyen lehetőségeket kap, illetve tud kihasználni. És itt is általában a horizontális jellegű fókuszcsoportok működnek, tehát a különböző Karok azonos szinten érintett személyeit próbáltuk összehozni egy csoportba. Bár ez ugye ellentmond annak, amit az előbb mondtam, tehát nyilván hogy a kari specialitások okán más-más jelenhet meg. De lehet, hogy pont ez lesz ami a kutatás szempontjából hasznos, plusz információt jelent, mert hogy akkor így helyből összehasonlíthatóvá válik, hogy milyen különbségek vannak…” „…a személyes kapcsolatokon kívül, az oktatók nagy része nem foglalkozik ezzel. Én is kényszerből foglalkozom, tehát a státuszom miatt azért jó, ha tudom, hogy hol vannak a hallgatóink, de az, hogy egy adjunktus böngészné ezeket az adatokat magától, azt nehezen tudom elképzelni.”

36

5 Kommunikáció képzési terület A kommunikáció képzési területen négy interjú készült, ebből több egy-egy szakirányért felelős emberrel, így ezen szakirányok (így pl. az elektronikus sajtó és PR) jellegzetességei nagyobb hangsúlyt kapnak az alábbi ismertetőben. A négy interjúból a legrövidebb 38, a leghosszabb 58 perces volt. Az interjúk az első BA-s évfolyam kilépésének és az MA felvételik lefolytatásának időszakában zajlottak.

5.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerőpiaci felkészítéséről Erősségek. A kommunikáció képzés fő erőssége, hogy igen gyakorlatorientált. (Az ország más képzőhelyein általában az itteninél erősebb az elméleti jelleg.) Ez különösen igaz a BA képzésre. A gyakorlati orientáció megjelenik az oktatott technikák és az oktatási módszertan terén, valamint az országos szinten kiemelkedő infrastrukturális felszereltségben. Ennek elsősorban az elektronikus média szakirány esetén van jelentősége. A BA képzés munkaerőpiaci értékeléséről még természetszerűleg nincsenek információk, de a régi típusú képzésről kijövő hallgatókat – ahol egyébként kevesebb volt a gyakorlati oktatás – a munkaerőpiac, a vállalatok kifejezetten jól fogadták. „…ennek a tanszéknek az egyetemi tanszékek közül kifejezetten jól értékelt a gyakorlati képzési része és jók a munkaerő-piaci visszaigazolások. Tehát mi elég jól szereplünk (…) az országos rangsorokon is, különösen jó a vállalati,(…) tehát magyarán ismerik, és tudják, és általában szeretik az itt végzett embereket.” „Míg számos klasszikus bölcsész vagy társadalomtudományi szakon nem tudtak mit kezdeni a 3+2-es rendszerrel, hogy mi van akkor három év után (…), ahhoz képest mi úgy éreztük, hogy talán (…) sok minden feszültség, meg gond, meg a magyar bevezetés sajátosságai mellett néhány előnyös pontja is van. Nevezetesen, hogy a hallgatóknak nagyon komoly gyakorlati képzést lehet adni a három év során, és bizonyos elméleti kérdéseket el lehet tenni későbbre a mesterképzésre.”

Gyengeségek. A képzés gyengeségeiként a gyakorlatból jövő megkérdezettek a még mindig túlzott elméletet jelölték meg, más pedig ezzel ellentétben éppen azt emelte ki, hogy valamennyire a BA képzésbe is bele kell vinni az elméleti ismereteket, hogy előkészítsék a továbblépést az MA-ra. A problémák, feszültségek abból fakadnak, hogy ezen a képzési területen egyszerre kell megfelelniük két ellentétes elvárásnak mind az oktatóknak, mind a hallgatóknak: az oktatóktól elvárják, hogy magas színvonalon, tudományos igénnyel műveljék szakmaterületüket és egyben nyújtsanak gyakorlati ismereteket, a hallgatóktól pedig azt, hogy feleljenek meg a munkaerőpiacon, szerezzenek gyakorlatot, de egyben teljesítsék tanulmányi kötelezettségeiket is. „…nyilván egy állandó feszültséget is teremt, mert mi egy egyetemen vagyunk, (…) tehát ez nem egy pénztermelő magánfőiskola, hanem ez egy nagy tudományegyetem. Ezen az egyetemen (…) akadémiai környezetben kell léteznünk, (…) ezeknek a programoknak az akkreditációja (…) alapvetően mégiscsak a klasszikus tudománymetriai alapokon történik. Tehát magyarán nem azt nézik meg elsősorban, még másodsorban sem, hogy hány kameránk van, hanem hogy hány Ph.D. fokozat van a tanszéken. Úgyhogy ebből van egy feszültség nálunk, ami mondjuk egy klasszikus akadémiai jellegű diszciplínában, egy klasszikus kutatói diszciplínában nincsen meg.” „… a bachelor képzésnek a keretfeltételiben rettenetesen sok tárgyat kell teljesíteniük, rettenetesen sok vizsgát, rettenetesen sok kontaktórát. Na, most (…) hogyan tanítsuk meg őket, hogy közben tegyük őket szabaddá, hogy mehessenek gyakornokoskodni?” „…amennyire csak lehet, próbálok tenni az ellen, hogy a fogalom fogalmának a fogalmát tanítsuk meg.”

37

„… a nagyon erős gyakorlati képzés mellett, (…) amire még szívesen raknék egy lapáttal, (…) képesek legyünk már a bachelor képzésben felmutatatni a tudományos életnek a perspektíváját. Néha úgy érzem, hogy nem tudjuk. Tehát hogy van élet a piacon túl is.” „…egyszerűen semmit nem tud kezdeni a kommunikáció, vagy (…) a média elméleti részével az, aki az RTL Klubnál, a TV2-nél, a Magyar Rádióban, a Juventusnál, Slágernél mondjuk hírszerkesztő. (…) Itt, itt, (…) már megtanulta azt, amit ott gyakorlatban használni fog, ahhoz képest esetleg meg kell tanulni annak a helynek a specialitásait, ahol dolgozik, tehát ez akkor is egy ilyen kettős dolog marad, hiába gyakorlatiasabb a képzés.” „… az egyetem, és a gyakorló médiamunkás, az nagyon messze van egymástól, találkozhatnak, és inkább azt mondom akkor erényként, hogy (…) aki nálunk végez, az biztos, hogy találkozik ilyen gyakorló médiamunkási helyzettel, tehát erre a helyzetre is lesz ötlete, kapcsolata, gyakorlata…”

Emellett elhangzottak a mesterképzéssel kapcsolatos dilemmák is: a mesterképzésre bár sokan jelentkeznek, de ők nem feltétlenül a legtehetségesebbek, inkább az erős középmezőny, ugyanis előbbiek a mesterképzés helyett kimennek a munkaerőpiacra, vagy adott esetben egy gyakorlatibb MA-t választanak, a gyengék pedig nem jutnak túl a felvételin. A mesterképzés elsősorban elméleti irányultságú. Az elhelyezkedés kapcsán jelölték meg az oktatók a két legkomolyabb problémát (ld. részletesen később). Egyrészről a szegedi álláslehetőségek szűkös voltát (ez több területen is jellemző), másrészről azt, hogy a piac nem kezeli értékén a kommunikációs diplomákat. A két dolog természetesen összefügg. Azért nem tudnak elhelyezkedni a környéken megfelelő számban, mert számos olyan poszton ülnek kommunikációs végzettség nélküliek, ahová valójában ilyen végzettséghez kapcsolódó tudás kellene. „…annak ellenére, hogy az MA-ba bekerülni azért nem olyan egyszerű a Kommunikáció Tanszéken, de meggyőződésem, hogy nem a legjobbak fognak MA-zni. A legjobbak megpróbálnak már most fölmenni Pestre, mert Pesten a Corvinuson van, ha jól emlékszem gyakorlati kommunikáció mesterképzés. (…) A leggyengébbek nem fognak tudni bekerülni az MA-ra, és az MA-ra be fog kerülni az a tehetséges, (…) akinek vannak szegedi kötődései, illetve egy ilyen, egy ilyen…. nem leszakadt, de nem is biztos, hogy az elithez tartozó hallgatói tömeg.” „Tehát nagyon…, tehát az esetek 80-90%-ban azért ezen a szerkesztő, riporter, műsorvezetői státuszban előírás az, hogy legyen valamilyen diplomája, de nem előírás az, hogy ez kommunikáció szakos, esetleg elektronikus média szakirányos diploma legyen. Tehát ez a másik, hogy maga a felvevőpiac sem biztos, hogy értékén kezeli ezt a diplomát. Tehát ahogy mondjuk pedagógus pályánál elképzelhetetlen, hogy valaki úgy tanítson, hogy ne legyen magyar-történelem szakos diplomája, vagy földrajz szakos diplomája, úgy ma a média világába be lehet úgy kerülni, és karriert lehet úgy befutni, hogy az embernek nincs ilyen szakirányos diplomája.”

Gyakorlati oktatás. Kezdeményezések a munkaerő-piaci felkészítésért. A képzés egyik jellemzője, hogy megpróbálnak a munkaerőpiac sajátosságaihoz minél inkább igazodó tudást adni a hallgatóknak. Ennek első lépcsőjeként az első év végén szakirányt kell választani. Ezek a szakirányok lehetnek: elektronikus sajtó, nyomtatott sajtó, médiainformatika, nemzetközi kommunikáció és PR. Ezután a BA képzésben az adott szakirányhoz kapcsolódó gyakorlati tudás elsajátítása kap hangsúlyt, ami már az órákon megjelenik. Ennek egyik fontos eleme az egyre szélesebben kiépülő gyakornoki helyek rendszere, melynek keretében szakiránytól függően közintézményekhez (PR), illetve helyi médiumokhoz mehetnek a hallgatók gyakorlati tapasztalatokat szerezni. A BA képzésben a kötelező szakmai gyakorlat mint speciális kurzus szerepel, magasabb óraszámban, mint a korábbi 5 éves képzésben. A gyakorlati oktatást végzők nagy része maga is elsősorban nem egyetemi oktatóként, hanem gyakorló szakemberként végzi a munkáját, közvetlenül kapcsolatban áll a munkaerőpiaccal, így a hallgatók rajtuk keresztül sokkal inkább belelátnak egy-egy szakma mindennapjaiba.

38

A tanszék több gyakorlati lehetőséget nyújtó hellyel keret-megállapodást kötött. Emellett az elektronikus sajtó szakirányon a hallgatóknak a helyi televízióban megjelenő saját készítésű rendszeres magazinműsoraik is vannak. A szaknak van saját televízió stúdiója, melynek a felszereltsége vetekszik a nagyobb városi televíziókéval, illetve közösségi rádiót is üzemeltetnek, ami a hallgatók gyakorlatszerzését szolgálja. A PR szakirányon most van kiépülőben a gyakornoki helyek biztosításához szükséges kapcsolatháló. A fentiek mellett kisebb kezdeményezések is szolgálják a gyakorlati orientációt: a BA képzésen pl. az elektronikus sajtó szakirányon lehetőség van a záró dolgozatot vizsgafilmmel kiváltani. „…akik a gyakorlati képzést csináljuk, (…) nem az egyetemről, bentről jöttünk, hanem abszolút kintről, a valódi médiából jöttünk.” „Eleve én az órákat is úgy építem föl, hogy megyünk a Reök Palotától kezdve a lehető legkülönbözőbb helyekre, önkormányzatokhoz. Hogy már ott legyen egy tapasztalatszerzési lehetőség a hallgatóknak.” „Tulajdonképpen nekünk ebből szerencsénk van, ezt már a múltkor is említettem, hogy köszönve az egyetem vezetésének van két olyan magazinműsor, amit a hallgatók készítenek, és ez az egyetemről szóló műsor, a Tudományegyetem, ami a Telin TV-n látható, és a Szemeszter, ami a Hálózat TV-n, meg itt nálunk a Városi Televízióban. És ez egy nagyon jó gyakorlóhelye a hallgatóknak. És úgy gyakorlóhely, hogy ezek néző elé…, tehát nem magunknak csináljuk házi feladatként ezeket az anyagokat, és bírálgatjuk, hanem ennek van tétje, időre el kell készülni. Olyan, mint hogyha egy egyetemi lapot írna az ember, csak ez egy televíziós változata ennek.”

5.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek Képzés alatti munkavégzés. Az, hogy a hallgatók hány százaléka végez valamilyen munkát a képzés alatt, nehezen becsülhető. Volt, aki nem tudott konkrétumot mondani, más kb. 50%ra tette ezt a számot. Ezek a munkák három csoportba sorolhatóak. Előfordul, hogy a hallgatónak szakmához kapcsolódó szerződéses állása van, de ez meglehetősen ritka. Többen vannak, akik rövidebb ideig és inkább kiegészítő jelleggel valamilyen szakmához kapcsolódó intézménynél/szervezetnél tevékenykednek, ahol a későbbiekben talán bent maradhatnak. Ezen kívül beszélhetünk azokról, akik inkább önfenntartási jelleggel szakmán kívül találtak állást az egyetemi évekre. Az egyetemi évek alatti munkavégzésről megoszlottak a vélemények, ugyanakkor ezt a BA képzésben már inkább támogatják – elsősorban a gyakornoki lehetőségekkel, – mint a régi típusú képzésben. „… számos hallgatónk az egyetem utolsó éveiben elkezd dolgozni, és igazából államvizsga időpontot egyeztet, ami persze csak korlátozottan lehetséges, mert azért azt mi szabjuk meg. De számosan jönnek már nagyon komoly állásokból, és itt tényleg nagyon jó visszajelzések vannak. Nyilván nagyon sok függ a hallgatótól, tehát mindenekelőtt úgy látjuk, hogy a gyakornoki programok (…) sokat segítenek ebben, és igyekszünk mindent megtenni ezért, még a BA szinten is.” „Aki folyamatosan dolgozik, az olyan 5-10% között lehet, tehát aki stabil helyen, ugyanazon a helyen, és folyamatosan dolgozik, (…) a többiek pedig eseti módon próbálkoznak itt-ott-amott, vagy elkészítenek egy félévben egy műsort, ami bekerül a Szegedi Városi Televízióba is. Tehát ilyen értelemben mondhatják azt, hogy megjelentek valahol, transzparenssé vált a munkájuk, de ez még nem garancia arra, hogy ők ezzel nagy lépést tettek a helyi média felé, de mondjuk egy lépést megtettek, belül vannak..” „…én úgy gondolom, hogy azért az egyetem nem azért működik, meg nem azért fektet pénzt az óratartásokba, meg technikai háttér megteremtésébe, hogy a hallgató, mondjuk ehelyett dolgozzon. És az még szerencse, ha szakirányban dolgozik, tehát televízióban, vagy rádióban, de hát nagyon sokan emellett nem ott dolgoznak, hanem egészen más helyen és területen szerzik meg a pénzüket. Tehát, mondjuk, ezt én nagyon nagy problémának látom, hogy gyakorlatilag két lovat, akár anyagi helyzet miatt is, de két lovat próbálunk egyszerre megülni. Tehát szeretnénk nappali tagozatos hallgatók is lenni, meg közben valamilyen szinten pénzt is keresni.”

39

Álláskeresési technikák. Az általános álláskeresési mód a kapcsolatok útján történő elhelyezkedés. Ilyenkor több esetben az oktatókat is felkeresik, akár azok kapcsolataira építve, akár pusztán írásbeli ajánlásokat kérve. A gyakornoki helyek nagy segítséget nyújthatnak az elhelyezkedésben, még akkor is, ha gyakran nem tudják ott tartani őket, ahol gyakorlatukat végezték, de megismerik a szakma sajátosságait, és önéletrajzukban referenciaként feltüntethetik. A formális technikáknak kisebb a szerepe. Az elektronikus média világában egyes területeken vannak ún. castingok, amelyek révén be lehet kerülni egyegy álláshelyre. „Valóban szerintem ez lehet, hogy kapcsolat nélkül, tapasztalatok nélkül, nyüzsgés nélkül nem fog menni, hacsak nincs családi protekció…” „…nagyon erőteljes még mindig a szakmában az, hogyha utánpótlást akarok nevelni, akkor én azt kinevelem magamnak. Tehát én saját magam indítok gyakornoki programot, én saját magam hirdetek meg „műsorvezető kerestetik” című beszélgetést.”

Tipikus állások. A PR szakosok jellemzően PR asszisztensként, sajtó asszisztensként, kommunikációs munkatársként, esetleg szóvivőként helyezkednek el, de nem ritkán HR-es állásban kötnek ki (jellemzően inkább tanácsadó cégeknél). Az elektronikus sajtó szakirányon végzettek körében a szerkesztő-riporter, hírolvasó és a műsorvezető a legelterjedtebb állások, legalábbis a hallgatók erre törekszenek („szeretnének képernyőre kerülni”). Ez a világ meglehetősen hierarchikus, sokat kell dolgozni azért, hogy valaki akkreditált riporter legyen. A vágó, operatőri állások új perspektívát jelenthetnek. „…a kommunikáció szakos diploma az önmagában alkalmas arra, hogy valaki televíziózzon, vagy PR cégnél dolgozzon, akár még a HR területén is megfelelő. Tehát van egy ilyen tendencia, hogy a hallgatóink dolgoznak HR-es cégeknél,…” „sokkal lassúbb a karrierút, sokkal esetlegesebb, és mondjuk politikai, vagy kurzusváltások esetén pedig gyakorlatilag bukik mindenki…”

Elhelyezkedési lehetőségek. A megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint kommunikációs diplomával el lehet helyezkedni. Ugyanakkor a kilencvenes évek elejére jellemző nagy karrierlehetőségek már nem gyakoriak, a piac részben telítődött: egyes területein valóban nehéz álláshoz jutni (pl. nyomtatott sajtó), míg más lehetőségek megnyíltak a végzettek előtt. A válaszadók többsége szerint jelenleg Szegeden meglehetősen szűkek a lehetőségek, az állások jelentős részét (több oktató ezt 75-80%-ra becsülte) Budapesten találják meg a volt hallgatók. Elsősorban azok maradnak Szegeden, akiknek erős helyi kötődésük van. Az országos televíziónál viszonylag sok gyakornoki hely van, és a bekerülési lehetőség is jónak mondható, azonban ezekre a helyekre igen magas fluktuáció jellemző (részben azért, mert maguk a volt hallgatók hagyják el ezeket az állásokat a nagy munkaterhelés és a viszonylag alacsony fizetés miatt, részben mert a munkáltatók ejtik ki a gyakornokokat), így ritka, amikor egy végzett itt stabil állásra lel. Az elhelyezkedést hátráltatja továbbá, hogy – ahogy azt már említettük – a kommunikáció szakhoz speciálisan illeszkedő állások betöltését gyakran nem kötik kommunikáció szakos diplomához, szakirányos diplomákhoz pedig végképp nem. Tehát maga a szakma se tesz azért, hogy a diplomának megfelelő értéke legyen. 40

Az elhelyezkedési lehetőségek tekintetében többen is említettek olyan opciókat, melyek még nincsenek megfelelően kiaknázva. Az elektronikus sajtó szakirány esetén az egyik ilyen területet a vágó és operatőri állások jelentik, tekintve, hogy nincs kifejezetten erre irányuló képzés (kivéve a Színművészeti Egyetemen, de ott filmes vágókat és operatőröket képeznek). A másik lehetőség a helyi, városi televízióknál való elhelyezkedés. Itt – amennyiben a diplomások törekednének ilyen állásokra – lehetőség lenne kiváltani a lelkes amatőröket. A PR szakirányon végzők számára a „szabadúszó” státusz biztosíthat lehetőséget, mellyel több helyi kis- és középvállalkozás kommunikációs feladatainak ellátását lehetne egyszerre elvégezni. Egyesek elképzelhetőnek tartották, hogy a BA-sok esetén romlik majd a helyzet (az erősebb gyakorlati orientáció ellenére), mivel a piac nem ismeri ezeket a diplomákat, illetve azért, mert a kikerülő fiatalok kevesebb élettapasztalattal rendelkeznek. „…a kommunikáció szakkal kapcsolatban állandóan van szerencsénk hallgatni azt, hogy mennyire nagy a túlképzés, eközben állandóan van szerencsénk tapasztalni azt, hogy azok a hallgatóink, akik valamit azért tesznek az elhelyezkedésükért, azok el tudnak helyezkedni.” „…kommunikáció szakos évfolyamtársaimnak a 80%-a Pesten van, meg külföldön. Szegeden az maradt, akinek valamiféle családi kötődése volt, és itt is megtaláltuk a számításainkat.” „…állandó probléma az, hogy a kistelepüléseken szakképzetlen - mármint úgy szakképzetlen, hogy televíziós, vagy rádiós szempontból szakképzetlen - emberek állnak a kamera elé, vagy a kamera mögé. (…) Ma már a nagyvárosi televíziókban diplomás, és nagyrészt szakirányú diplomával rendelkezők látják el ezeket a feladatokat, a kicsi televíziókban pedig gyakorlatilag amatőrök. Ezért én azt mondom, hogyha a hallgatónál sikerül elérni azt, hogy értékesnek tekintse a helyi televíziózást is, és a karriert ne csak az országos média világában képzelje el, akkor igen, én úgy gondolom, hogy ez a piac nem beszűkült, az elmúlt időszakban, hanem éppen kitágult.” „…ezek (a 90-es évek elején végzettek) egészen elképesztő helyeken (…) landoltak, tehát itt most nem csak vidéki nagyvárosok kommunikációs vezetőire kell gondolni, de (…) meghatározó, alapvető állami és magánvállalatok kommunikációs vezetői azok (…) volt hallgatóink…” „…vannak ilyen rémtörténetek, hogy a Délmagyar valamikor nem olyan rég meghirdetett egy félállást, korrektori (…) négyórás állást, és valami hatvan diplomás jelentkezett rá. Tehát azért ezek döbbenetes dolgok, amikor ez a lehető legproblémásabb meló. Ráadásul négyórás korrektori munka, hálátlan, rossz időbeosztással, és hatvan diplomás jelentkezik rá. Tehát ez mindenképpen hátborzongató.” „…egyik pillanatról a másikra be lehet kerülni húszévesként is, hogyha valakiben látják (…) a terhelhetőséget, tehát elsősorban azt, hogy mondjuk, a rossz turnusokat riporterként rá lehet sózni, nyilván ez Budapestre vonatkozik inkább. Akkor odamehet valaki húsz-huszonegy-huszonkét évesen, és azt mondja, hogy még iskolába járok, de tudom vállalni ezt, hogy szombat-vasárnap én vagyok a riporter, és én vagyok készenlétben, hogy a hírszerkesztő elküldjön valakire, de ezek megint olyan specialitások, ami tényleg nem igényli az egyetemi képzést.”

Oktatók, mint munkaerő-piaci közvetítők. Az oktatók szerepe elsősorban kapcsolataik révén válik kiemelkedővé. Ismeretségükön keresztül gyakornoki helyeket vagy kisebb megbízásos munkákat tudnak szerezni hallgatóiknak, végzettjeiknek. Azok az oktatók továbbá, akik az üzleti szférából érkeznek, megismertethetik a hallgatókkal az adott területre jellemző gyakorlati sajátosságokat. Mivel a szakon oktatók közül többen gyakorló szakemberek (közintézményeknél, helyi médiánál), több esetben ők maguk jelentik a kapcsot a munkaerőpiac és az egyetem között. Arra ugyanakkor kevés a lehetőség, hogy az oktatók saját egyetemen kívüli piaci tevékenységükbe bevonjanak hallgatókat, vagy adott esetben konkrét állásokat szerezzenek.

41

„…számosan tanítanak nálunk. A gyakorlati oktatók, azok közszolgálati és kereskedelmi médiáktól tanítanak nálunk (…), tehát ők egy direkt visszakapcsolást tudnak hozni, ugyanígy van a Public Relations-el, ahol szintén (…) olyan emberek a meghatározók, akik maguk is meghatározó helyeken folytatják a tevékenységüket.” „Látom azt, hogy hallgatók milyen irányba mozdulnak. Nagyon sokan megkeresnek, nagyon-nagyon sokan megkeresnek…” „…egy volt kommunikáció szakost, aki már végzett, és ő is a szakmában dolgozik, őt volt egy időszak, amikor alvállalkozóként foglalkoztattam.” „…hogyha én dolgozom egy szerkesztőségben, nincs semmi felhatalmazásom, lehetőségem, hogy embert vigyek. Ma egy szerkesztőségben dolgozni 100%-ig személyes ügy, tehát egyszemélyes játszma.”

5.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya Kapcsolati kör. A végezett hallgatókkal több megkérdezett is tartja a kapcsolatot. Elsősorban azokra terjed ez ki, akik valamilyen szempontból közvetlenebb viszonyba kerültek az oktatóval a képzés ideje alatt, azaz demonstrátorok, szakdolgozók vagy gyakornokok voltak nála. Természetesen azokkal is megmaradt a kapcsolat, akik az oktató munkahelyén helyezkedtek el, így kollégák lettek. Mások azt jelezték, hogy nincs ilyen jellegű kapcsolat, egyszerűen egy-egy szerkesztőségben munka közben egymásba botlanak. „Tehát nem lesz intézményes kapcsolatrendszer, nem lesz az, hogy mi akkor most összejövünk, és beszélgetünk, és találkozunk. De azok a hallgatók, akik hozzám kötődtek, még ha föl is mennek Budapestre, biztos vagyok benne, hogy valamilyen módon fogok róluk tudni, főleg akik mondjuk a gyakornokaim voltak. Vagy mondjuk hallgatóként nem is voltak a gyakornokaim, de rendszeresen megkerestek, nálam írták a szakdolgozatot, tehát ott rájuk ilyen szempontból lesz rálátásom…” „Tehát mivel én is dolgozom itt a televízióban, és nekünk a fiatal munkatársaink majdnem mindenki olyan, aki hallgatónk volt (…). Tehát nem csak az, hogy kapcsolatban vagyok, hanem napi munkakapcsolatban vagyok velük. De mondjuk a mi kapacitásaink is végesek. Nem tudunk minden tehetséges hallgatót felvenni. A többiekkel esetleges.”

A kapcsolat formája, célja. A végezettekkel való kapcsolat ápolását a megkérdezettek elsősorban azért tartották fontosnak, mert számos módon hozzájárulhatnak a képzésben résztvevők boldogulásához. Ez elsősorban gyakornoki helyek, illetve kisebb részben munkahelyek biztosítását is jelenti. Emellett megemlítendő, hogy fontos információkkal, tanácsokkal szolgálhatnak a hallgatók számára, sőt akár példaként is állítható eléjük egy-egy sikeres végzett. Az említett kapcsolatok jellemzően informálisak, de bizonyos esetekben munkakapcsolatok formáját is ölthetik. „Akik nálam végeztek, én szakirányt vezettem az ötéves képzésben, azokkal, azokkal néha váltunk e-mailt, én a legjobb szakdolgozóimat (…) rendszeresen igyekszem mindenféle konferenciákra, meg utazásokba bevonni. Ez kevésbé sikerül, nem többé, hanem inkább kevésbé. Formálisan ugye nincs ilyen öregdiák rendszer, Pesten van, a pesti képzésben (…), én informálisan tartom, némelyiküket visszahívtam tanítani, de hát az két-három embert jelent.”

42

5.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya A kapcsolat jellege. A munkaerő-piaci szereplőkkel a kommunikáció szakos hallgatók jellemzően már egyetemi éveik alatt közelebbről is megismerkednek szakmai gyakorlatok alkalmával. A külsős cégek egy részével formális viszony alakul ki, amikor azok gyakornoki helyeire hivatalosan pályázik egy hallgató, illetve – ahogy azt említettük – bizonyos helyi médiumokkal hosszú távú keret-megállapodásokat is kötött a Tanszék. Megemlítendő továbbá, hogy a szak az oktatóin keresztül is szervesen kapcsolódik jellemzően a nonbusiness és médiavilághoz, mivel nem kis részük az oktatás mellett ezekben a szférákban dolgozik. A szereplők. Szakirányonként változó, hogy milyen a kapcsolati kör a Tanszék körül. A PR szakirány jelenlegi legfőbb partnerei a szegedi és Szeged környéki (megyei) múzeumok, de emellett jó kapcsolatok fűzik neves fővárosi múzeumokhoz is. Az elektronikus sajtó szakirány leginkább a helyi médiumokhoz kapcsolódik szorosan, de oktatóink az országos közszolgálati és kereskedelmi csatornáknál is vannak kapcsolatai.

5.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok Vizsgálatok jelentősége. A végzettekkel kapcsolatos vizsgálatokat fontosnak tartják, így a szak primer módon kapna visszaigazolást az itt folyó képzésről, ezáltal el lehetne kerülni a médiából származó – az egyik megkérdezett szerint – igen töredékes információkon alapuló téves következtetéseket. A tanszéknek ugyanakkor erre egyértelműen nincsenek kapacitásai. Jelen esetben különösen nagy lenne a jelentősége az ilyen visszacsatolásnak, ugyanis a szakot irányítók is kíváncsian várják a munkaerőpiac reakcióját és értékelését a BA végzettségre vonatkozóan. A vizsgálatok mellett kiemelt szerep kellene, hogy jusson a korábban végzettekkel való kapcsolat felvételének, és ezen kapcsolat ápolásának. Ők ugyanis, a már említettek szerint egyrészt fontos információt szolgáltathatnak a képzésben résztvevők számára, másrészt sikerük buzdítóan hathat a hallgatókra. Ezen felül közvetlen haszna is lehet ezen kapcsolatoknak a gyakornoki helyek kibővítésében, illetve esetleges anyagi támogatások szerzésében. Javaslatok. Az egyik megkérdezett kiemelte, hogy bár fontos lenne a végzettekkel való – elsősorban személyes – kapcsolat fenntartása, ennek nem megfelelő formája a most működő Alumni program, ami méretei miatt nem alkalmas a szükséges személyes interakciók előmozdítására, sokkal inkább egyfajta „adatbank” szerepét tölti be. A végzettekkel való kapcsolattartás egyik lehetséges útja lenne a virtuális közösségi terek létrehozása és üzemeltetése (azzal, hogy az alulról szerveződő közösségek mindig sokkal jobban működnek, mint a hivatalosan erőltetettek, tehát meg kellene találni ebben valamiféle finom egyensúlyt). Megjegyezték emellett, hogy bár fontos, de nem elégséges a kutatás során az oktatók megkeresése. (A szak abból a szempontból speciális, hogy az akadémiai emberek és a gyakorlati szakemberek egyaránt megtalálhatók a képzésben, így nagyon eltérőek lehetnek a vélemények). Emellett fontos lenne a munkaerőpiacot is megszondázni arról, hogy hogyan értékeli az itt végzettek felkészültségét. Az oktatók vizsgálatba való bevonásának lehet egy olyan áttételes haszna, hogy jobban ráirányítja a figyelmet ezekre a problémákra. „Magyarországon itt borzasztóan erős kormányzati akarat van arra, hogy valahogy központilag szabályozzák a felsőoktatást úgy, hogy az képes legyen a munkaerőpiacra termelni. Na, most ebben a folyamatba kizárólag a felsőoktatásnak kell idomulnia. Ez tudtommal nem európai trend.” „…sajnos buta módon nem csinálunk (…) rendszeres pályakövetést. Én ezt hibának érzem, ezen feltétlenül változtatni kellene, csak nem látom, hogy melyikünknek van meg negyedik élete, mert három az már foglalt ezen a munkahelyen, de kellene, tehát ezt nagyon érezzük.”

43

„Azért tartanám fontosnak…, több szempontból is. Egyrészt nekünk is reálisabb képünk lehetne arról, hogy milyen az oktatás, tehát szigorúan szeretnénk reflektálni a munkánkra, tehát (…) egyrészt a saját magunk fejlesztése szempontjából fontosnak tartanám. Másrészt nem titkolom, a mostani hallgatóimnak egy olyan kapcsolathálót tudnánk ezzel teremteni, ami segíthet nekik gyakornokoskodni, elhelyezkedni.” „…nem (…) hiszek az alumni irodákban, az alumni programokban. Én magam (…) nem ezen az egyetemen végeztem, tehát egy másik egyetemen alumni tag vagyok, én nem ezen az egyetemen és nem Magyarországon doktoráltam, tehát egy nemzetközi alumni csapatnak is tagja vagyok, és ezek nem működnek. Ezek túl nagy közösségek. (…) Ezek azért nagy tudásgyárak, amelyekben mi dolgozunk. (…) sokkal direktebb, sokkal kisebb közösséget összefogó kapcsolat kell.” „…hogyha lenne energiánk, micsoda fantasztikus dolog lenne egy öregdiák társaságot létrehozni, azokat néha meghívni (…). Őszintén szólva ebből nekünk nem lenne semmi hasznunk, mint itt dolgozóknak, de nem is azért csinálnánk, hanem azért csinálnánk, mert ez középtávon az egyetem hatékonysági és jóléti mutatóit drámaian emelné meg. (…) jól mutatja bizonyos ilyen amerikai felsőoktatási intézményekben, hogy mit kap vissza az egyetemen az alumnusaitól. Csak én tényleg azt látom, hogy egy nagy tíz-, húszezer hallgatóval bíró egyetem központi alumnus rendszere az egy nagy adatbázishalmaz.”

44

6 Biológia képzési terület A biológia képzési területen összesen öt interjú készült három különböző tanszékről 5 , ebből kettő vezető oktatókkal, három pedig fiatalabb munkatársakkal, akiket részben az idősebb kollégák ajánlására kerestünk meg. A legrövidebb interjú 34, a leghosszabb pedig 1 óra 10 perces volt.

6.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerőpiaci felkészítéséről Erősségek. A szegedi biológusképzés mind országos, mind nemzetközi szinten komoly elismerésnek örvend. Hazai szinten a gyakorlati oktatást és a naprakész tudást értékelik, míg külföldön az ottaninál szélesebb elméleti alapokat, illetve – a korábbi (Bologna előtti) rendszerben – a gyakorlatilag kétéves laboratóriumi képzést. „… a mi képzésünknek (…) a külföld fele még mindig ez az erőssége, hogy elég sokrétű képzést adott. Tehát kint, – nekem francia tapasztalatom van és ott láttam kint a képzéseket –, ott jobb képzést kapnak a hallgatók esetleg egy adott szűk szakterületből, jobban el vannak látva műszerezettséggel, de amint egy kicsit is olyan határterületre érnek, ahol már másikat kéne tudni, ott teljesen megakadnak.”

Gyengeségek. A gyengeségek túlnyomó többsége egy tőről fakad: a Bologna-folyamatra történő átalakításból. Ennek eredményeképpen eltűnt a képzés fő erénye, a kétéves laboratóriumbeli gyakorlati munka, ezáltal elveszni látszik a képzés nemzetközi versenyképességének központi eleme is. A BSc végzettség csak minimális gyakorlati (labor) tapasztalatot ad, és összességében az oktatók szerint hasznosíthatósága erősen korlátozott. A paradox helyzet – a BSc képzés célja eredetileg az volt, hogy gyakorlati ismereteket nyújtson, a valóságban pedig itt csökkent a gyakorlati órák száma – abból is fakad, hogy a normatív finanszírozás nem teszi lehetővé a viszonylag drágább laborgyakorlatok óraszámának növelését, illetve az amúgy is zsúfolt képzésbe nem fér bele ennél több óra. (Valójában a szakdolgozathoz kötődő laboratóriumi munkával tettek szert széleskörű gyakorlati ismeretekre a hallgatók, most, a képzés kettévágásával, kevesebb idő jut erre.) A tanárképzésben is jelentkeznek problémák az új rendszerben: egyrészt azzal, hogy az új szisztéma alapvetően az egyszakos tanárképzés irányába hat (ami nem piacképes), ha pedig mégis két szakot tanul a hallgató, a második szakjára nagyon kevés kredit jut. Ez – előre láthatólag – visszahat majd az egyetemre bekerülő hallgatókra is: egyre gyengébb természettudományos ismeretekkel felvértezett állomány kerül be. Ez már most is jellemző, részben a középiskolákban csökkentett természettudományos óraszámok miatt, részben amiatt, hogy viszonylag alacsony színvonalú ismeretekkel – nagyon gyenge érettségivel – is be lehet kerülni az egyetemre. Ezen várhatóan még rontani fog az integrált természettudományos oktatás, ami szűkíti a felvevőpiacot is. (Az egyik interjúalany szerint a négy választható BSc szakirány közül a tanárszakokat előkészítő szakirányok a legkevésbé népszerűek). A nagy létszámú évfolyamok és a tehetséggondozó rendszer hiánya csökkenti a színvonalat. Itt is megjelent a kreditrendszerből fakadó probléma: ez lehetővé teszi a hallgatóknak, hogy

5

A Biológia Tanszékcsoport összesen kilenc tanszékből áll.

45

ne vegyék komolyan a képzést. Volt, aki megemlítette a hallgatók alacsony szintű nyelvismeretét, ami fontos lenne a majdani külföldi munkavégzéshez. „És ebben az igazi bosszantó még ebben, hogy (…) ezek a tanárok fogják képezni a következő fiatal generációt, ami azt jelenti, hogy a rosszul kiképzett tudatlan tanár az nem fog okos gyerekek tudni ott tanítani. Tehát ez a fajta visszafejlődése az oktatásnak, középiskolai, és felsőoktatás szintjén, ez úgy néz ki, hogy úgy önmagát generálja. Én nem tudom, hogy más szakmákban ez mennyire nyilvánvaló, de a természettudományos szakmákban abszolút egyértelműen látszik. És már látjuk a most bejövő és feljövő Bsc-s gyerekeken, hogy mennyit számít, hogy visszavágták évekkel ezelőtt középiskolákban a természettudományos képzést.” „…folyamatosan csökkenteni kell a követelményrendszert, mert egyszerűen nem mennek át az emberek a vizsgákon, tehát évről évre csökken az a szint, amit meg kell ütni, (…) az a baj, hogy nem működik az a dolog, hogy tudjunk biztosítani azoknak a tehetséges hallgatóknak egy olyan képzést, ami őket megilletné..” „…ha most azt tekinti az ember, hogy a munkaerőpiacra mennyire alkalmas hallgatókat gyártunk, ilyen szempontból a kétszintű képzés az baromi sokat ront a helyzeten. És ez a kitolás a fiatalokkal is, mert ők meg tömegével özönlenek be az egyetemekre, azok is, akik(ről) majdnem első ránézésre lehet látni, hogy alkalmatlanok, de azért kemény munkával, meg a tanulmányi és vizsgaszabályzat felettébb liberális szabályzása mellett elvégzik a BSc-t. Igaz, hogy nem három év alatt, hanem négy-öt év alatt, és utána rájönnek, hogy a diploma, amiért olyan sokat vergődtek, az semmi sem ér.

Gyakorlati oktatás. Kezdeményezések a munkaerő-piaci felkészítésért. A biológusképzés hagyományosan gyakorlatorientált volt. A hagyományos képzési rendben az első három éves – zömmel elméleti – oktatást két évnyi, jellemzően laborban eltöltött gyakorlat követte. Ez utóbbi tulajdonképpen a diplomamunka elkészítéséhez kötődött, a képzés központi eleme ugyanis a szakdolgozat, és ehhez kapcsolódóan a hallgató-konzulens viszony, ami mind formálisan, mind informálisan igen szorosnak mondható. A biológus szak sajátossága, hogy a hallgatók nagy része számára (ezt egyesek több mint 50%-ra becsülték) a doktori fokozat megszerzésével zárul le a képzés, azaz a hagyományos öt év helyett itt általában 8 éves időtávot kell figyelembe venni az egyetem-hallgató viszony elemzésekor. Így tehát a hagyományos értelemben vett munkaerőpiacra való kilépése elodázódik. Ugyanakkor – mivel sok hallgatók a fokozatszerzésre készül – az erre irányuló erőfeszítéseket már egyetemi hallgató korában megkezdi és nem csak azzal, hogy OTDK versenyeken vesz részt, vagy a szakdolgozatát olyan területen folytatja, ami ehhez hozzásegíti, hanem ez megnyilvánul abban is, hogy keresi a különböző ösztöndíj vagy pályázati lehetőségeket. Ebben a témavezetők a hallgatóknak aktívan segítenek. „Mi általában meg szoktuk kérdezni a hallgatókat, akik idejöttek szakdolgozni, hogy mi a tervük a későbbiekben. Mert van, aki azt mondja, hogy ő nem szeretne Ph.D-zni, de van, aki meg azt mondja, hogy szeretne. Ugye akkor teljesen máshogy áll az ember az egészhez, másmilyen témát ad neki, másmilyen lehetőségeket.” „Szerintem ez a kérdés (munkaerőpiacra való kilépés) egy picit el van odázva. Tehát van egyfajta nyílegyenesen levezetett, lefektetett út, ami az egyetem elkezdésétől, az egyetemi tanulmányok befejezésétől és a doktori tanulmányok megkezdéséig tart. Tehát ez egy kitaposott ösvény. Nagyon sok embernek rendelkezésére áll ez a lehetőség, hogy ő doktorandusz hallgatóként folytassa tulajdonképpen a tanulmányait, és ne álljon meg az egyetemi végzettség szintjén, és ezzel a lehetőséggel az ismeretségi körben szinte mindenki él. Ami egy remek lehetőség. Másrészt viszont leveszi a terhet az ember válláról a tekintetben, hogy körülnézzen a munkaerőpiacon.”

6.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek Képzés alatti munkavégzés. A végzés előtti munkavégzés elsősorban az intézményen belül zajlik, a saját szakdolgozati munka keretében a laborokban, ekképpen igazi képzés alatti 46

munkavégzésről alig beszélhetünk. Az előfordul, hogy a szakdolgozat egy olyan nagyobb – gyakran pályázathoz kapcsolódó – kutatás része, amely nem zárul le a szakdolgozat elkészültekor, hanem a végzés utánra is átnyúlik. Bizonyos esetekben megbízással a graduális hallgatókat is bevonják ipari munkákba, de kevéssé jellemző. Álláskeresési technikák. Az álláskeresés itt részben a Ph.D helyek illetve később a posztdoktori helyek keresésében nyilvánul meg és nem feltétlenül a hagyományos álláskeresésben. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe van a témavezető ajánlásának, javaslatának. A hallgatók jellemzően maguk is aktívan tájékozódnak, elsősorban az internet segítségével. Egy ember említette, hogy adott esetben olyan szakmai lapok böngészésével is információt szereznek a hallgatók, melyben állásajánlatok találhatók (pl. Nature, Science). Az is előfordul, hogy külföldi kollégák küldenek állásajánlatokat az oktatóknak, amiket ők közvetítenek a hallgatók felé. A faliújságra kiplakátolt ösztöndíj- és álláslehetőségekből is válogathatnak a hallgatók. Tipikus állások. A már említettek szerint a legelterjedtebb gyakorlat a diploma utáni továbbtanulás a PhD képzés keretein belül. A hallgatók jelentős része ezt választja. A PhD helyek egy része az egyetemen belül, másik része külső kutató intézményekben (Bay Zoltán Intézet, Szegedi Biológiakutató Központ, Gabonakutató) kerül meghirdetésre. A külsős PhD helyek biztosításának oka, hogy a doktoranduszhallgató foglalkoztatása költség-hatékony megoldás az ehhez kapcsolódó kedvező adózási és járulékfizetési feltételek miatt. A hallgatók egy része külföldön keres lehetőséget és ottani PhD képzésbe kapcsolódik be, vagy később megy külföldre posztdoktori helyekre, kutatóintézetekbe. Akik doktori fokozat nélkül helyezkednek el, azok jellemzően kisebb biotechnológiai cégeknél, magán analitikai laborokban, gyógyszergyártó vállalatoknál vagy laboreszközökkel, -anyagokkal foglalkozó cégeknél találnak állást termékmenedzserként. Vannak, akik a környezetvédelem területén helyezkednek el (közigazgatásban, nemzeti parkoknál), mások tanárként próbálnak helyet találni. Többen is említették a pályaelhagyást (az ismeretségi körükben előfordult), de nem becsülték jelentősre. „… a másik nagy lehetőség, amivel szerintem minden biológusnak élnie kell, ha pályán akar maradni, hogy külföldre ki kell menni, tehát anélkül nem lehet a pályán maradni énszerintem.” „… nem állnak veled szóba egy idő után, hogyha te itthon maradsz, ebben a szakmában, a biológusban, és nincsen külföldi tapasztalatod, valahogy van egy ilyen, hogy bárki biológus, el kell menni egy kis időre külföldre.” „Azt látom, hogy mindenki, aki végzett a doktorival, posztdok lehetőséget külföldön próbál keresni. (…) Próbálnak visszajönni az emberek, de az utóbbi időben sajnos azt tapasztaltam, hogy „bárcsak ne jöttem volna vissza”.

Elhelyezkedési lehetőségek. Az elhelyezkedési lehetőségek attól függnek, hogy ki milyen területre specializálódik: egyesek szerint a neurobiológia valamint a molekuláris biológia az, amivel akár kutatóintézeteknél, akár gyógyszeriparban jól el lehet helyezkedni, míg az ökológiai vonalnak kisebb a felvevő kapacitása. Vannak, akik a lehetőségek romlására számítanak: túl nagy a hallgatói létszám (bár a kibocsátás a felvettek számánál jóval kisebb: a BSc-s évfolyamnak kevesebb, mint a fele jut el időben a végzésig), és a nagy képzőhelyek mellett megjelentek a kisebbek is. Mások ugyanakkor úgy gondolják, olyan dinamikusan fejlődik a terület, hogy ez változhat az elkövetkező években (többen e tekintetben szkeptikusak, legalábbis, ami Magyarországot illeti). Ahogy az egyik interjúalany megjegyezte, a hazai biotechnológiai ipar a vártnál lassabban fejlődik, míg ezzel párhuzamosan egyre több kutatót bocsátanak ki az intézmények, ezáltal

47

inherens módon külföld felé orientálva a végzetteket. Különösen igaz ez az egyetemen belüli PhD-sokra, akiket a doktori program befejezése után csak részben tudnak bent tartani (attól függően, hogy be tudnak-e vonni pótlólagos forrást). A nem egyetemi intézményeknél dolgozóknak talán nagyobb esélyük van azon a kutatóhelyen maradni, ahol már megismerték őket. Ahogy arra már utaltunk, ebben a szakmában szinte elkerülhetetlen a külföldi – átmeneti vagy tartós – munkavállalás. Nem csak az európai, de – az egyik interjúalany szerint – az ázsiai munkaerőpiacon is szívesen fogadják a szakmailag felkészült, de a nyugat-európainál alacsonyabb fizetési elvárásokkal érkező magyar fiatalokat. A tehetségek visszatérésének feltételei igen rossznak mondhatóak. Lehetőséget jelentenének az elhelyezkedésben a spin-off cégek is, de ezek még gyerekcipőben járnak – bár az egyik oktató már beszámolt ezzel kapcsolatos sikerekről is. Az elhelyezkedés többnyire a témavezető személyes közbenjárásával történik. Ő jól ismeri a piacot, ezáltal központi szereplője a kereslet és kínálat egymásra találásának. „Tehát ha azt nézed, hogy milyen mennyiségben áramlik ki a Szegedi Tudományegyetemről, vagy akármelyik magyar egyetemről a képzett munkaerő, ezt az embermennyiséget pusztán környékbeli megtalálható pozíciók, intézetek, ipari partnerek, kisebb cégek nem tudják felvenni. Tehát az egészen biztos, hogy ebben a területben végzett szakembereknek a száma mindenképpen magasabb lesz, mint ahány szakembernek ebben a pillanatban Magyarországon helye van.” „…bárki, aki végez, tehát a régi rendszerben (…) általában megpróbálják a Ph.D-t. Ph.D. lehetőség rengeteg van (…) a biológiában. Állítom, több Ph.D. hely lehetőség van, mint álláslehetőség később.” „Aki biológusként végez, attól nem kell félnie, hogy nem lesz állása. Vagy egy Ph.D. hely, vagy egy cégnél el tud helyezkedni. Csak most az a kérdés, hogy hol. (…) Nem biztos, hogy ott, ahol szeretne, el tud helyezkedni, de állása mindenképpen lesz. Hogyha már a Ph.D.-t elvégezte, onnan már egy kicsit nehezebb, de posztdok lehetőség mindig van, és ez általában külföld szokott lenni, akkor külföldön van már több lehetőség. De mindig azt szoktam mondani, hogy annak nem kell félni, aki biológusként végez.” „…amikor mi egyetemisták voltunk, akkor még élénken emlékszem rá, hogy akkor épült az SZBK, és akkor volt egy valami ilyen hallgatók összecsődítése, ahol a Straub F. Brúnó személyesen közölte, hogy azért kell Szegeden ilyen nagy biológus évfolyamokat indítani - mi húszan voltunk, de tizennyolcan végeztünk, ez volt a nagy évfolyam - mert majd itt fejlődik a biotechnológia ipar, és magukra itt égető szükség lesz. És az SZBK úgy fog működni, mint egy ilyen posztgraduális intézmény, azaz bemegy oda a fiatal, dolgozik három-négy évet, szerez nemzetközi gyakorlatot, és utána spriccel kifele (…). Na, most az SZBK átlagos életkora azóta meghaladja a negyvenöt évet, mert nincsen senkinek hova tovább menni, és ezzel szemben viszont fölveszünk kétszáznegyven biológushallgatót egy évben.”

Oktatók, mint munkaerő-piaci közvetítők. A kapocs a munkaerőpiac és a hallgató között tulajdonképpen maga az oktató, aki mint témavezető megismerte szakdolgozóit, akikkel hosszú távú kapcsolatot is kialakíthatott, és kiterjedt kutatóintézeti illetve ipari kapcsolatokkal rendelkezik, így össze tudja a kettőt kapcsolni. A Bologna-folyamat ezen valamelyest változtatni fog (kevesebb idő van a megismerésre, így a Bsc-s évfolyamokból kisebb biztonsággal tudnak megfelelő munkaerőt ajánlani). Az interjúalanyok egy részének saját vállalkozása is van, de ebbe végzetteket alapvetően nem vonnak be (vagy azért, mert családi vállalkozásról van szó, vagy azért, mert kicsi ahhoz, hogy külső munkaerőigénye is lenne.)

48

„…itt mindenkinek a második anyja, vagy apja a témavezetője, (…) mert ugye szülők otthonról nem tudják, hogy egyáltalán hova tudjon a hallgató elhelyezkedni. Az oktató az mindenképpen tudja, hogy milyen lehetőségek várnak rá, (…) tudja az ember a hallgatójának a képességét is: mire képes, mennyit bír, és hogy.” „…egyszerűen mert nem jelennek meg hirdetések, és az oktatók úgy működnek, mint egy relé, egy átkapcsoló, egy közvetítő-rendszer a piac és a képzés között, tehát mi közvetítjük az álláshelyet, ha mondhatom, pénz nélkül.” „a személyes kapcsolatok a szakmán belül, ahogy mondtam, ennek súlyos pénzértéke van, az, hogy ne ők tanítsák be, hanem mi tanítsuk be.”

6.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya Kapcsolati kör. A végzés utáni kapcsolat a már említettek szerint az egykori témavezetőhallgató viszonyra épül. Amennyiben a hallgató PhD képzésre megy, akkor mind az informális, mind a munkakapcsolat megmarad. Összességében jellemző, hogy egy igen zárt közösségről beszélhetünk. Szegeden térben is igen közel esnek egymáshoz a biológiai kutatás színterei, így a kapcsolatok ápolásának minden feltétele adott. Ezek alapján kialakul egy informális kapcsolati háló, ami személyes kapcsolatokon nyugszik, de számos esetben szakmai célt szolgál. A kapcsolati hálóba való belépés a szakdolgozói státusszal kezdődik, amikor a témavezetőn keresztül a hallgató kapcsolatba kerül a tudományos élet adott területén tevékenykedő kutatókkal. „…a pók, ahogy szövi a hálónkat, hogyha minél több végzettünkkel tartjuk a kapcsolatot, a jó kapcsolatot és jól emlékeznek vissza ránk, akkor egyre szélesedik (…) a piaci lehetőségünk, meg a többieknek is.” „…aki Szegeden marad, azzal biztos, hát napi szintű kapcsolat (…) ha más nem, összefut vele az utcán, vagy a büfében, vagy bárhol, és akkor (…) meg szoktuk kérdezni, mi újság vele, hogy halad, mit csinál, tehát napi szintű kapcsolat a végzett hallgatókkal, akik itt maradnak. Akik (…) cégnél helyezkednek el, ők meg általában szoktak jönni, de félévente egyszer-kétszer, reklámozni a dolgaikat.”

A kapcsolat formája, célja. Akik Szegeden maradnak, azok napi szinten tartják a kapcsolatot az egyetemmel. Azokkal, akik messzebb kerültek, változó, személyfüggő a kapcsolat, informálisan ez e-mailek útján, illetve személyes találkozásokkal valósul meg. A formális találkozásokhoz a konferenciák, a közös pályázatokban való részvétel, illetve a TTIK öregdiák szervezete nyújt lehetőséget. A kapcsolatok ápolásának egy sajátos módja az egyik tanszéken, hogy évente kirándulást szerveznek, melyen részt vesznek az oktatók, a tanszékhez tartozó szakdolgozóik, illetve korábban végzettek. Az egy egynapos időtöltés nagy népszerűségnek örvend: 50-60 fős létszámmal kerül megrendezésre. „Nálunk a tanszékcsoportunknál van egy olyan jó hagyomány, és a legtöbb tanszék ezt csinálja is, hogy év végén el szokott menni a tanszék kirándulni, és amikor a tanszék elmegy kirándulni, akkor nem csak a jelenlévő oktatók-kutatók mennek el kirándulni, hanem visszük a szakdolgozókat is, és hogyha lehet, akkor régebben végzetteket is próbálunk meghívni.”

6.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya A kapcsolat jellege. Az egyetemen folyó kutatások számos szálon kapcsolódnak piaci szereplőkhöz. A kapcsolatokat formálisan a pályázatok tartják össze: minden forrásért pályázni kell, ami jellemzően együttműködést szül az akadémiai és az üzleti szféra között,

49

mivel a pályázatokban támogatják a külső kapcsolatokat. Az egymásrautaltságot fokozza a területre jellemző magas infrastrukturális igény: a költséges gépek és berendezések hatékonyabban kihasználhatóak hálózatosodott, együttműködésen alapuló keretek között. A tanszékek egy részének szolgáltatási kapcsolatai is vannak (pl. elemzések, mérések végzése). A másik fontos kapcsolat az üzleti szférával a K+F-en kívül a munkaerő megszerzésén alapul. A kutatóhelyek a nyílt munkaerő toborzás helyett jobban szeretnek megbízható források ajánlásaira hagyatkozni. Ezek a megbízható források a már többször emlegetett oktatók, témavezetők, akik a megfelelő munkára a megfelelő munkaerőt tudják kiajánlani. „…hogyha kutatni akarsz, akkor neked ahhoz meg kell pályázni a pénzt…” „… ezeknek a vállalkozásoknak a bevonása … Nagyon sokszor olyan visszás helyzet jön ki, hogy amit mi meg tudnánk csinálni, nem a központi szféra csinálja meg, hanem vállalkozóknak adjuk ki, mert ezt támogatja a pályázat.” „…ez az a szakma, amiben fontos, hogy tartsd mindenkivel napi szinten a kapcsolatot, mert nem biztos, hogy infrastrukturálisan neked megvan az a lehetőséged, mint neki. Akár külföldi kapcsolatokkal, akár műszerezettségben, akár metodikai ismeretben.” „… így mondanám, hogy kicsit ilyen menedzselése az eljövendő nemzedéknek, hogyha már valaki kialakít egy jó kapcsolatot egy külföldi céggel, vagy intézettel, vagy akár hazai céggel, intézettel, akkor általában oda sokkal könnyebben tudja az emberét elküldeni, mint hogyha vadidegenül pályázik.” „…ahogy itt a különböző cégekkel is kapcsolatba kerültem, a legtöbb(ször) az van, – ahogy én látom – hogy nem igazán a felméréseket nézik, hanem konkrétan fejvadászként működnek, és próbálják megtalálni az adott kapcsolatok révén azt az adott egyént, ami nekik jó. (…) ezek a cégek nem jelentetik meg álláshirdetésben, hogy nekik kell egy biológus. (…) elkezd keresgélni, pont azért, mert nem azt akarja, hogy az utcáról bejöjjön neki valaki, hanem azt akarja, hogy minél kevesebb pénze legyen neki költve arra, hogy ne ő tanítsa be az embert, hanem egy betanított ember menjen oda hozzá.”

A szereplők. A térségben három kiemelten fontos kutatási partnerről kell említést tenni. Egyrészt a Szegedi Biológiakutató Központról, másrészről a Bay Zoltán Intézetről, harmadrészt a Gabonakutatóról. Ezek jellemzően alkalmazott kutatásokat végeznek és így kapcsolódnak az egyetemen zajló alapkutatásokhoz, illetve kihasználják a nagy mennyiségű jól képzett helyi munkaerőben rejlő lehetőségeket. A regionalitásnak kutatási területtől függően van szerepe: egyes tevékenységekben a kapcsolatok néhány éve még alapvetően regionálisak voltak és ezek kezdtek el kiterjedni, váltak mostanra országos kapcsolatokká. Más területeken eleve nem lehet a régióban gondolkodni, mert itt helyben hiányoznak az olyan jellegű vállalkozások, amihez kapcsolódni lehetne, így fővárosi cégekkel, illetve egyes projektekhez kötődően külföldi intézményekkel is van kapcsolata a tanszékeknek. A kapcsolatok gyakran személyes ismeretségeken nyugszanak, több esetben fontos befolyásoló tényező az, hogy az adott cég döntéshozója annakidején a JATE-n végzett.

6.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok Vizsgálatok jelentősége. A végzettekkel való kapcsolat, illetve a tőlük származó információk begyűjtése a megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint fontos. Egyrészről a jövő generációja, a jövendő hallgatók számára nagyban segítené a döntést, ha alaposabban – akár a végzettek szemüvegén keresztül – megismerhetnék az egyes képzéseket, szakokat. Másrészről az üzleti szféra számára is bizonyosan jól hasznosítható lenne egy olyan anyag, ami tartalmazza az itt folyó képzés részleteit és az itt végzettek jellemzőit, akár jellemző elhelyezkedésüket. Harmadrészt nem szabad megfeledkezni arról, hogy a piaccal az élő

50

kapcsolatot sok esetben az itt végzett hallgató biztosítja, akik az adott cégnél döntési pozícióba került. Ugyanakkor az, hogy pl. a végzettekkel való kapcsolattartást hogyan kéne megvalósítani, arról megoszlottak a vélemények: egyesek szerint a Kar képzési kínálata annyira szerteágazó, hogy a kari öregdiák klub nem ad megfelelő formát ennek, mások szerint itt az elhelyezkedési lehetőségek nem annyira sokrétűek, a végzettek kevésbé szóródnak szét, így szakmai konferenciákon, vagy egyéb szakmai kapcsolatokon keresztül sokakat el lehet érni. „…Alma Mater intézmény, hogy tényleg visszajönnek a régen végzettek, és elmondják, hogy már csak annyit, hogy mi van velük, hogy mivel foglalkoznak, az szemfelnyitó lehet a következő generációnak” „…igény szerintem a külső cégek részéről van rá igény, hogy egyáltalán ők tájékozódjanak, hogy itt milyen szintű képzés folyik, mit tudnak az innen kikerült hallgatók, és esetleg később mire tudják őket alkalmazni…” „…nagyon fontos lenne az országnak tudni azt, hogy érdemes-e engedélyezni, hogy ekkora képzéslétszámok legyenek, és ennyi helyen. Ez nem csak biológusra, ez minden szakterületre vonatkozik.”

Javaslatok. A jövőre nézve az egyik megkérdezett javaslatot tett a végzetteknek a képzéssel kapcsolatos véleményének hatékonyabb felmérésére, illetve a karon belül egy tanszéki rangsor létrehozása a végzés utáni elhelyezkedés sikeressége alapján. „…ilyen öregdiák klubok, azért annyira nem működnek, de hogyha bármilyen konferencia van, azért ott összefutnak az ismerősök, tehát volt csoporttársak, emberek volt hallgatókkal, (…) tehát szerintem itt nálunk erre akkora igény nincsen, mert nincs akkora szétszóródás, meg általában, akivel szeretne az ember találkozni, azzal tud találkozni…”

51

7 Egészségügyi képzési terület (orvos képzés) Az orvosképzéssel kapcsolatban öt interjú készült három szervezeti egységben. A megkérdezettek mindegyike fiatal kolléga és az első három évben tanítja a hallgatókat, így információik bizonyos tekintetben korlátozottak. Ugyanakkor saját illetve volt csoporttársak példája kapcsán számtalan információval tudtak szolgálni a munkaerőpiacra való kilépés folyamatáról. A legrövidebb interjú 31, a leghosszabb 1 óra 35 perces volt.

7.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerőpiaci felkészítéséről Erősségek. Gyengeségek. A legfőbb erősség az elméleti képzés magas színvonala. Ez Szegeden kiemelkedő, de általában jellemző a magyar egyetemekre pl. egy USA-beli képzéshez képest. Általánosnak mondott gyengeség a gyakorlati oktatás. Több interjúalany ismételte meg szinte szó szerint azt a mondatot, hogy „elvileg lehetséges, hogy egy orvostanhallgató úgy végzi az egyetemet, hogy nem vett vért soha életében”. Az orvosképzésben megtartották a fix csoportokat, tehát egyfajta kvázi kreditrendszer működik, így az ebből adódó – más képzéseknél is jelzett – hátrányok így nem jelentkeznek. „…volt itt Szegeden is, meg az összes orvos karon Akkreditációs Bizottság, és fölmérték azt, hogy elméleti és gyakorlati szempontból hogy készítjük föl a hallgatóságot. Meginterjúztatták természetesen az oktatókat, (…) frissen végzett hallgatókat, sőt olyan frissen végzett hallgatókat, akik oktatók lettek az egyetemen. (…) És a végén azt hozták ki summának, hogy az elméleti oktatásunk (…) az praktikusan a legjobb az országban a négy egyetem közül, a gyakorlatai oktatásunk, tehát a szakma ténylegesen manuális elsajátítása a betegágy mellett, az pedig talán az utolsó, vagy az utolsó előtti.” „A németek azt mondják, hogy itt Magyarországon nem orvosképzés (…) zajlik, hanem kutatóképzés. (…) … irgalmatlan mennyiségű elméleti tudással terheljük meg a hallgatókat, (…) nyugaton ennek a felét sem tanítják meg”

Gyakorlati oktatás. Kezdeményezések a munkaerő-piaci felkészítésért 6 . A képzésbe be vannak építve különböző gyakorlatok, amiket a hallgatóknak klinikán, kórházakban kell eltölteni. Ezek egyrészt nyári egy hónapos gyakorlatok, másrészt a félév során elvégzendő gyakorlatok, ami negyedévben kezdődnek el, a hatodév pedig csak gyakorlatból áll. Hogy ez mennyire hasznos, az attól függ, hogy a gyakorlatvezetők mennyire vannak „beteganyaggal” leterhelve, van-e elég idő és energia a hallgatókkal foglalkozni, milyen létszámúak a hallgatói csoportok, de attól is, hogy a hallgatók mennyire motiváltak, mennyire „járják ki maguknak”, hogy foglalkozzanak velük, vagy olyan helyre kerüljenek, ahol tanulhatnak. A négy hazai képzőhely között éppen ezért van némi különbség a gyakorlati oktatásban. Az is előfordul, hogy – mivel az intézmények a bérköltségeket az adminisztratív személyzeten spórolják meg – a fiatalokat az adminisztratív feladatok végzésére fogják be (pl. beteg anamnézis rögzítése stb.). Speciális esetben (egy szakmaterületen említették) olyan is előfordul, hogy érdekesebb eseteket közösen megvitatnak nyilvános előadás formájában az oktatók, de erre a hallgatóknak csak szűk köre hivatalos. A Rezidens Szövetség szokott tájékoztatót tartani a hatodéveseknek, amiben a munkaerő-piaci lehetőségekről, vagy akár a külföldi munkavégzésről is adnak információkat a végzés előtt 6

Az itt leírtakon túl más kezdeményezések is szolgálják a gyakorlatorientáltabb képzést. Így pl. a szerzőknek tudomásuk van arról a Sebészeti Műtéttani Intézetben berendezett virtuális műtőről, amit részint HEFOP részint ROP pályázatokból finanszíroztak és ahol élethű szimulációs eszközök segítik a hallgatók felkészülését. Mivel ezekről a megkérdezettek nem tettek említést, nem kerültek bele a főszövegbe.

52

állóknak. A rezidensképzésben pedig vannak bizonyos kötelezően elvégzendő alaptanfolyamok, így pl. a szakirányú ismeretek mellett jogi vagy gazdasági jellegű ismereteket is tanulnak a hallgatók. „…ugye érthető, hogy nyilván másodévesen még nem tudják, hogy milyen területre szeretnének specializálódni, de például a mostani csoportomban már így sokszor volt, hogy mondták nekem, hogy hallják, hogy milyen rossz a helyzete az orvosoknak, és hogy nem tudják, hogy mi lesz velük? De én ilyenkor így mindig próbálom őket lelkesíteni, mondom nekik, hogy mire ti végeztek, addigra biztos jobb lesz a helyzet.” „…negyedévtől hatodévig szerintem azok az emberek tudnak gyakorlati tapasztalatot, meg rátermettséget szerezni, akik így nagyon utánamennek a dolgoknak, nem hagyják magukat lerázni, tehát a gyakorlatokon is, meg akár ilyen nyári gyakorlatokon is, mennek az orvos után és azt mondják, hogy én ezt szeretném csinálni, azt szeretném csinálni.” „…nekünk mindig azt mondták, hogy az egyetemi klinikán a kötelező egy hónapos nyári gyakorlatokat nem célszerű letölteni, mert már évközben bőven elegük van az orvostanhallgatókból. Aki itt marad, arra rásózzák az adminisztratív feladatokat. Én mindig elmentem vidéki kórházba gyakorlatba. Sokszor volt úgy, hogy én voltam az egy szem orvostanhallgató az osztályon, és még adott esetben a főorvos is ráért, szinte napi szinten, hogy akkor ezt nézzük meg, azt a beteget nézzük meg. És az ember manuálisan is sokat tanult, és adott esetben valami komolyabb diagnosztikai munkában is részt vehetett, felügyelet mellett.” „…szinte semmilyen felkészültséget nem szereznek a hallgatók a hat év alatt, illetve nem kapnak ilyen jellegű útmutatást, tehát (…) fogalmuk sincsen arról, hogy hogy kell megcsinálni egy prezentációt, vagy hogyan kell elmenni egy állásinterjúra, hogyan kell megírni egy önéletrajzot, mindenki így saját maga összeszedi az információkat, vagy ha például TDK munkát vállal valahol, és akkor ott segítenek neki a témavezetői.”

7.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek Képzés alatti munkavégzés. A hallgatók egy része (ezt többen 10-15%-ra becsülték) végez szakmához kapcsolódó vagy egyéb munkát a képzés alatt. A szakmai jellegű egyrészt segédápolói munka lehet pl. félállásban, vagy vállalhatnak mentőzést is, illetve demonstrátorként, vagy TDK-sként bekapcsolódhatnak a tanszékeken folyó munkába, kutatásokba (bár ez utóbbi nem az orvos szakmára, hanem a kutatói létre készíti fel a hallgatókat). Az ápolói munkát az első év után egy hónapos kötelező gyakorlatként is előírják a hallgatóknak. A karon szerveznek mentőtiszti tanfolyamot: a megfelelő gyakorlat megszerzése és vizsgázás után lehetősége van esetkocsival vonulni. A hallgatókat az is motiválhatja a tanfolyam elvégzésében, ha később olyan területen akarnak elhelyezkedni, ahol fontos az ilyen irányú tapasztalat, vagy beszámíthat a rezidensképzésbe való felvételibe is. Az ápolásnak is lehet olyan hozadéka, hogy a hallgatót megismerik az adott osztályon és szívesebben fogadják rezidensképzésre. A mentőzés talán gyakoribb, mint az ápolói munka. A képzés alatti munkavégzés azt is szolgálhatja, hogy a hallgató megismerje a különböző osztályokat és akár ez is orientálhatja választását a későbbiekben. Ezen túl vannak, akik nem feltétlenül szakmai munkát, hanem egyszerű diákmunkát végeznek, hogy a megélhetési költségeiket részben vagy egészben fedezzék. A képzés alatti munkavégzés inkább a képzés második felében jellemző, negyedévtől, amikor kisebb a tanulmányi leterhelés, vagy esetleg azokra, akik a bukás miatt kihagynak egy-egy szemesztert. Álláskeresési technikák. Tipikus állások. Az egyetem elvégzése után a hallgatók jelentős része (70-80-90%-ra becsülték) az orvosi pályához szükséges rezidensképzésbe csatlakozik be (bár nem biztos, hogy el is végzik a két évet). A rezidensi helyeket központilag osztják el, a hallgatók pedig felvételiznek a kiírt posztokra. Akik nem jutnak be azokra a helyekre, ahová szerettek volna, kihagynak egy-két évet és újra próbálkozhatnak. 53

Azok, akik nem az orvosi vonalat és ehhez kapcsolódóan a rezidensképzést választják, a tudományos életben próbálnak előrelépni, így az egyetem után Ph.D képzésbe csatlakoznak be és elmehetnek kutatói állásokba kutatóintézetekhez (pl. Szegeden a Biológiai Kutatóba), vagy az egyetemen maradnak oktatóként. (Az orvos és a biológus végzettség a PhD helyek tekintetében biztosít bizonyos átjárást.) Egyesek a gyógyszercégeket választják, itt főként orvoslátogatói állásokba kerülnek, esetleg monitornak (ez a fejlesztés alatt álló gyógyszerek klinikai vizsgálatait szervező és ellenőrző pozíció) Ezen lehetőségek között van valamelyest átjárás: elképzelhető, hogy a rezidensi rendszerbe való késleltetett belépés esetén a végzett elkezdi a PhD képzést, vagy gyógyszergyárakhoz szegődik. Az is előfordul, hogy valaki a rezidensképzés után kezdi el a PhD programot. Ugyanakkor, ha egy időn túl a végzett nem jelentkezik a gyakorlati képzésbe, akkor ezt már csak különbözeti vizsgával teheti meg. Esetleg a végzettek pályaelhagyókká válnak – időszakosan vagy véglegesen –, de ez utóbbit nem becsülték többre néhány százaléknál (ez előfordulhat a 6. év után is, vagy esetleg a rezidensképzés után, ha nem talál magának helyet). Előfordul, hogy egy ideiglenes pályaelhagyás később véglegessé válik. A rezidensképzésben résztvevők két év után újból elkezdenek helyet keresni, mivel megszűnt az a korábbi rendszer, hogy a hallgatókkal előszerződést kötöttek, így a szakvizsgához szükséges további három évre biztos helyük volt a végzetteknek. Ez a három év szakmaterülettől függően változhat (van, ahol 4 év), a szakvizsgához szükséges éveket akkreditált képzőhelyeken kell eltölteni. A szakvizsga megszerzése után újabb helykeresés következik, ugyanakkor a szakvizsgával válik igazán piacképessé a jelölt. Ez az az időszak, amikor a külföld számára is értékessé válik (bár volt, aki említette, hogy már a rezidens képzés után is lehetnek piacképesek a jelöltek külföldön egyes területeken pl. Angliában). Előfordul, hogy erre szakosodott cégek levadásszák őket külföldről (ezt ketten említették), de ez ritka. Extrém esetben konferenciákon is találhatnak állást maguknak – főleg azok – akik PhD képzésben vesznek részt (ezt egy fő említette). A hagyományos álláskeresési mód belföldön, hogy a megjelenő pályázatokra adnak be a jelöltek anyagot, de számítanak a kapcsolatok. „…az előszerződés az a frissen végzett hallgató érdekét szolgálta, mert akkor tudta, hogy azon a helyen nem két évre tervez, hanem minimum szakvizsgáig, tehát öt évre, akkor úgy állt hozzá a munkamorálban, mindenben, hogy bedolgozza magát, szó szerint abba a stábba. Ma hogyha beáll rezidensnek, akkor tudja, hogy ez két évre szól, és korántsem biztos, hogy ott maradhat, még akkor is, ha szakmailag, emberileg tökéletesen megfelel, és a főnöke is akarná. Mondjuk a klinika, vagy a kórház nem tud státuszt adni.” „Nincs munkaerőpiac. (…). Van a Magyar Közlöny, megjelenik az álláshirdetés, bemegy, megnézi a főorvos, jól van kisfiam, te jó leszel ide robotolni, (…) kész, föl van véve.(…) …informális kapcsolatok vannak, de hát ezt mondom, hogy ez mitől munkaerőpiac? (…) Kapcsolati tőkén múlik nagyrészt, tehát lehet pályázni, csak nincs sok értelme.” „…álltam a poszteremnél, és (…) odajönnek emberek, akik (…) Ph.D. utáni munkaerőt keresnek, és akkor beszélgettünk. És akkor mondja, hogy (…) mikor lesz meg a Ph.D.-m, mert akkor hogyha megvan,(…) írjak neki e-mailt, mert (…) New York-ban van egy laborja, másrészt meg Németországban is van egy laborja, és neki szüksége lenne emberre. És ha szeretnék ezzel foglalkozni, akkor jelentkezzek. Illetve ugyanezen a konferencián idén már úgy volt, hogy a regisztrációkor (…) lehetett kérni egy ilyen kis szalagot, és akkor azt (…) mindenki fel tudta tenni a névtáblájára. Az egyik fajta az olyan volt, aki munkát keres, a másik meg, aki munkát ajánl, és akkor az emberek (…) nézték egymásnak a névtábláját, (…), és leszólították egymást.”

Elhelyezkedési lehetőségek. Az elhelyezkedési lehetőségek nagyban függnek a területektől, de Magyarországon el lehet helyezkedni (tekintettel az orvoshiányra). A végzettek egy része – a hazai helyzet miatt – külföldre törekszik (az egyik válaszadó ezt a saját csoportja alapján 54

50%-ra becsülte, más 10%-ra). A legmagasabb presztízsűek a klinikai állások – ide általában túljelentkezés van –, majd a kórházak és a sor végén a háziorvosi posztok állnak. Bár ez utóbbi mintha valamelyest változna (illetve nagyban függ a hallgató hátterétől, törekvéseitől is). Ennek oka lehet, hogy a háziorvosi pályára készülők a rezidensképzés után licencvizsgát tehetnek, ami bizonyos feltételek mellett jogosít a praktizálásra. Ugyanakkor ez csak jó körzet esetén jelent vonzerőt a hallgatóknak (pl. megfelelő kártyaszám, stabil betegkör stb.). Egyes esetekben a női hallgatóknak az lehet a vonzó a háziorvosi állásokban, hogy jobb az időbeosztás, nyugodtabb a légkör. Az ország elmaradott részeiben ugyanakkor az önkormányzatok nagy erőfeszítések mellett sem tudják betölteni a háziorvosi helyeket. A probléma egy jobb körzetnél a praxis megvételéhez szükséges anyagiakkal van. Az is elképzelhető, hogy a licencvizsga letétele után a hallgatók más szakvizsgába kezdenek, így van lehetőségük dolgozni (pl. helyettesíteni), és egyben tovább is tanulni. Arról, hogy melyek a népszerű területek, megoszlanak a vélemények: vannak olyan részek, amik azért népszerűek, mert magasabbak a kereseti lehetőségek (pl. szemészet, bőrgyógyászat, nőgyógyászat), mások a magasabb presztízs miatt (pl. sebészet), valaki azt a szempontot is említette, hogy nincs haláleset (pl. neurológia). Az is elképzelhető, hogy külföldre mennek a végzettek, akár helyettesítésre, akár állásba. Ezt inkább szakvizsga után érdemes megtenni. A külföldi munkavállaláshoz az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal által kiállított engedély és számtalan egyéb papír szükséges. Oktatók, mint munkaerő-piaci közvetítők. Az oktatók közvetítő szerepe nem jelent meg az interjúkban. Az ajánlásokat csak ott említették, ahol ez PhD helyekhez kapcsolódik, azaz a kutatói vonalon. A megkérdezettek egy része elvégezte az angol szakfordító képzést, így vállal fordítást is. Ezekbe a munkákba volt hallgatókat nem vonnak be.

7.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya Kapcsolati kör. Kapcsolattartás formája, célja. A megkérdezettek a hallgatókkal a kurzusok után nem maradnak kapcsolatban. Ez csak akkor jellemző, ha valamilyen családi, vagy korábbi baráti kötődés miatt egyébként is erősebb a kötelék, esetleg akkor, ha a hallgató az Intézetben marad szakdolgozatot írni. Ezeket a hallgatókat a rezidensképzésig követik. Az mindenesetre állítható, hogy elsősorban a Szegeden maradó végzettekre van nagyobb rálátás. Az oktatók egy része iwiw-en követi valamennyire a volt hallgatókat. (Az, hogy a megkérdezettek jellemzően nem maradnak kapcsolatban a végzettekkel, adódhat egyrészt abból, hogy az egyetem első éveiben találkoznak velük, de abból is, hogy fiatal korukból és a hosszú képzési időből adódóan még viszonylag kevés általuk tanított évfolyam jutott el a végzésig, majd a rezidensképzésig, szakvizsgáig.) Vannak hivatalos kapcsolattartást szolgáló rendezvények (ezt egy fő említette): a SzentGyörgyi Napok. Ez egy szakmai továbbképzéssekkel is egybekötött rendezvény, amire öregdiákokat is meghívnak 7 . Az válaszadók egyike jelezte, hogy szerinte van öregdiák szervezet vagy kör a Karon, de őt nem keresték meg. Mások nem tudtak erről. Egy fő említette, hogy az angol képzésen van ilyen jellegű szerveződés. 7 Itt adják át pl. a jubileumi diplomákat, nem csak az Általános Orvos Kar, hanem a Gyógyszerész Kar illetve a Fogorvostudományi Kar végzettjeinek is.

55

7.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya A kapcsolat jellege. A szereplők. A kapcsolatok intéztek, szervezeti egységek szerint nagyon különbözőek lehetnek attól függően, hogy milyen szakmaterületen működnek. Vannak olyan intézetek, melyek kórházakból érkező megbízásokért versenyeznek a piacon (jellemzően regionálisan). Más intézetek alapkutatásokat végeznek, így kutatóintézetekkel állnak főként kapcsolatban mind országos, mind nemzetközi szinten. Adott esetben együttműködnek más karral (pl. TTIK), és közösen hoznak létre szabadalmakat. Egyes esetekben van törekvés piaci megrendelések/igények feltárására is, de ilyen jellegű kapcsolatokról még nem tudtak beszámolni.

7.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok Vizsgálatok jelentősége. Javaslatok. A vizsgálatokat elsősorban elégedettség-mérésre és a képzés megújítására lehetne használni (pl. a gyakorlati képzés felé tolódjanak a hangsúlyok). (Bár vannak a HÖK által végzett elégedettség mérések.) A munkaerő-piaci felméréseknek itt abból a szempontból nincs sok értelme, hogy a Minisztérium eleve meghatározza a rezidensi helyekkel, hogy hová mennyi ember kell. Egy esetlegesen oktatókat is érintő vizsgálatban mindenképpen olyan kollégákat lenne érdemes megkérdezni, akik közelebb állnak a végzett hallgatókhoz, negyed- vagy ötödéven találkoznak velük.

56

8 Magyar képzési terület Ezen a területen hat interjú készült négy különböző tanszékről/szervezeti egységből. A válaszadók többsége (4 fő) vezető oktató, ketten fiatalabb kollégák voltak. Itt fokozottan fel kell hívni az olvasó figyelmét arra, hogy az elkészült interjúk a képzésnek (azon belül a szakirányoknak) csak egy-egy szűk szeletét voltak képesek megvilágítani, így meglehetősen mozaikos képet adnak, és nem tükrözhetik a Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézetben található kilenc tanszéken 8 dolgozó valamennyi kolléga véleményét. A legrövidebb interjú 26, a leghosszabb 1 óra 1 perces volt.

8.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerőpiaci felkészítéséről Erősségek. A magyar szak legfőbb erősségének a sokoldalúság tekinthető: a BA képzésben pl. igen széles spektrumú területekről válogathatnak specializációkat a hallgatók. A hagyományos irodalom- és nyelvészetoktatás mellett pl. olyan speciális ismeretek is jelen vannak (szakirányok, vagy specializációk formájában), mint a színháztörténet illetve összehasonlító irodalom- és kultúratudomány. A képzés tehát igen összetett, így egymástól viszonylag távolabb álló ismereteket sajátíthatnak el a magyar szakos hallgatók. Ennek egyik eredménye, hogy egy részük igen magas szintű elemzési készséggel rendelkezik. Ez kifejezetten alkalmazkodik a jelen kor követelményeihez, ahol az interdiszciplinaritás, valamint a széleskörű értelmezési képességek egyre fontosabbak. A megkérdezettek egybehangzóan kiemelték a képzés magas szakmai színvonalát. A BA-n végzettek általánosságban elméleti szinten jól képzettnek mondhatóak (ezt az oktatók az MA felvételik alkalmával a más intézményekből érkezők tudásával való összehasonlítás alapján állapították meg). Fontos kiemelni továbbá a szak széles akadémiai kapcsolatrendszerét. „…egy magyar szakosnak nagyon-nagyon sok dolgot kell tanulnia, világirodalomtól kezdve a legváltozatosabb nyelvészeti tantárgyakon keresztül magyar irodalmat, irodalomelméletet. Nagyon sok mindent, sokfélét kell tanulnia. Én úgy gondolom, hogy a szegedi magyar szak szakmailag erős. Tehát nem tudok olyan tanszéket mondani, ahol nem olyan kollegák dolgoznának, akik a saját szakmájuknak a krémjéhez tartoznak, öregebbek is, de a fiatalok is nagyon jók. Úgy gondolom, hogy a dolognak a szakmai része az rendben van.”

Gyengeségek. Többen nyilatkoztak negatívan a BA képzésről, ez ugyanis a gyakorlatban akképpen ölt testet, hogy három évbe próbálják belesűríteni azt, amit korábban öt évben tanítottak. Ez elsősorban a szemináriumok, a szóbeli vizsgáztatás, az alapos szakdolgozat készítés és a gyakorló tanítás rovására megy. Többen jelezték, hogy növelni kéne a gyakorlati órák arányát. Az egyik tanszéken kiemelték továbbá, hogy probléma a speciális képzettséget igazoló betétlap hiánya, illetve az, hogy ezen specializációk elnevezését feltehetően a munkaerőpiac sem tudja megfelelően értelmezni, nem ismert a felvevőpiac számára, hogy mi mindenhez érthet magyar szakkal a hallgató (a tanításon kívül). Egy másik esetben a gyakorlati oktatók bevonásához szükséges források hiányát jelölték meg, mint fejlődést gátló tényezőt.

8

Ebből egy a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, ami alapvetően a kommunikáció szakos hallgatók képzéséért felel.

57

„És ezt a hallgatók igénylik (…), szeretnének egy-két olyan dolgot is tanulni, ami hasznosítható, de itt meg kompetencia problémák vannak, tudniillik bizonyos tárgyak, meg irányok a kommunikáció tanszék területére tartoznak, és a párhuzamos oktatás, meg nem ildomos, (…) nem illi olyasmit tanítani, ami egy másik tanszék profiljába vág.” „Nem nagyon a gyakorlati tudást kapják, hanem rengeteg elméletit, amivel nem biztos, hogy tudnak mit kezdeni utána. Aki elmegy tanítani, az természetesen igen, az tudja ezeket hasznosítani, de aki nem megy el,…” A BA-s diplomáról: (a hallgatók majd megtapasztalják) „…hogy mit ér ez a diploma, pontosabban, hogy mit nem ér ez a diploma. Mert én ebben eléggé szkeptikus vagyok az az igazság, a diplomának az értékét tekintve. Sőt abban sem vagyok biztos, hogy ezt diplomának hívják. Tehát én láttam hivatalos iratokat, azon igazolás szerepelt, meg mit tudom én mi. Szóval nem akarok cinikus lenni, de ennyi erővel egy emléklapot is adhatunk nekik, vagy megköszönjük a részvételt, és sok bátorítást próbálunk adni.” A BA képzésről „Nyilvánvalóan amennyire tartottak tőle sokan, így jó magam is, annyira nem lesz súlyos, azért azt el kell, mondjuk, hogy sokkal rosszabbra számítottam én például. De ez nem azt jelenti, hogy elégedett vagyok.” „…ez a három éves agyrém, ez nonszensz. Tehát én személy szerint nem hiszem el azt, hogy valaki elmélyült tudást tud szerezni három év alatt ebben a szakmában. Az lehetetlen…” „…egyrészt az a gond, hogy nem kerül nevesítésre a diplomában, tehát például a specializációnak nincs betétlapja, ez nagy probléma szerintem. Másrészt önmagában a nevesítés egy dolog, más dolog az, hogy ki mit ért rajta, ugye, mert hiába nevesítjük mi ezt, összehasonlító irodalom- és kultúratudomány, ha a munkáltatónál a humános embernek erről csak annyi jut eszébe, hogy ja, biztos ilyen izé, ilyen magas kulturális…” „…ez egyedi (az egyik specializáció). Pénzünk, egy fillért nem kapunk rá, embert egy darabot nem kapunk rá, tehát ez inkább így szerelemből működik, viszont a színvonal az igen jó. Ami nagyon kellene, az, hogy legyen több gyakorlati jellegű kurzus, de hát énnekem már ahhoz nincsen bőr a képemen, hogy még több embert úgymond ingyen dolgoztassak…”

Gyakorlati oktatás. Kezdeményezések a munkaerő-piaci felkészítésért. A megkérdezettek a képzést még mindig kissé túl elméletinek tartják – ami természetesen a szak sajátosságából is fakad –, habár a BA-soknál elkezdődött egyfajta változás. Ennek egyik megnyilvánulási formája az első év végén esedékes specializáció-választás (pl.: tanári, nyelvtechnológiai, művelődéstudományi stb.), amikor eldöntik a hallgatók, hogy milyen irányokat akarnak kapcsolni képzésükhöz, hogy ezáltal jobban igazodhatnak a munkaerő-piaci igényekhez, felvéve a versenyt a speciális képzésekkel. Az eddigi leginkább gyakorlatias résszel, a tanár szakosok gyakorló oktatásával kapcsolatosan azonban a Bologna-rendszerben problémák merültek fel: a korábban kidolgozott rend némileg felborult, így ennek a résznek még le kell tisztulnia, ami az MA-k beindulását követő években várható. Azon tanszékeken, ahol futnak pályázatokból finanszírozott kutatások, a hallgatókat is igyekeznek ezekbe bekapcsolni. A színháztörténeti szakirány kimondottan gyakorlatiasnak mondható, ott gyakorló szakemberek is tartanak órákat, illetve több esetben látogatnak meg színházakat, ülnek be próbákra a hallgatók belekóstolva ezzel a szakma mindennapjaiba. „A régi típusú képzéssel elsősorban azoknak volt haszna, akik a pályán akartak maradni, tehát abban nagyonnagyon kevés olyan tárgy volt, tantervi előirány szintjén is, illetve (…) a szabad speckollok kapcsán, amelyekkel bármit is lehetett kezdeni, szinte nem volt ilyen tárgy. Az új BA képzésben legalább van erre próbálkozás. Az, hogy ki hogyan tölti fel az óráit aztán, az már más kérdés, azokkal azért valamelyest lehet boldogulni, legalábbis több hasznosítható tudást…” „…a színházba el szoktunk menni a kulisszák mögött is megnézni, hogy milyen. De ez is önkéntes alapon megy, tehát nem az ő órájuknak a része, hanem összeszervezem, vagy netalántán rendezőket meghívok. (…) a színházból tartanak órát is, és hallgatók bejárhatnak próbákra, és akkor ugye, ha már ott vannak, akkor már látják, hogy őneki mi fekszik jobban, és akkor esetleg arrafele próbál állást keresni.”

58

8.2 Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek Képzés alatti munkavégzés. A hallgatók körében jellemzőnek mondható a munkavégzés, habár ennek aránya és formája területenként eltérő. Általánosságban kisebb arányban beszélhetünk szakmai munkavégzésről (pl. korrepetálás, könyvárban kisegítés), mint inkább diákmunkáról az egyetemi évek alatt. (Ezek a máshol is szokásos, inkább fizikai jellegű munkák: rakodás, árufeltöltés, újságkihordás.) A színháztörténeti szakirányon megkérdezett oktató erre vonatkozóan derűsebb képet festett: szerinte a szakirányhoz kapcsolódó hallgatók nyári diákmunkában is igyekeznek valamiféle szakma-közeli munkába kapcsolódni: alternatív színházaknál, művészeti társaságoknál vállalnak segítő munkákat (jegyszedés, plakátterjesztés), elmennek statisztának, vagy diáklapoknak írnak. (a munkavégzés) „Jellemző. Diákmunkák is, illetve rendes munkák is. Egyre jellemzőbb. Többen is jönnek úgy, hogy az órára járással, vagy egyébbel olyan gondjuk van, hogy ők dolgoznak mellette, és kérik a segítségünket, hogy legyünk elnézőbbek a tanulásukkal.”

Álláskeresési technikák. Szakra jellemző álláskeresési technikákról nem tudtak beszámolni a megkérdezettek, erre viszonylag kisebb volt a rálátásuk. Kiemelték az Internet szerepét, és feltételezték, hogy a kapcsolatok előnyt jelentenek. Működik a hagyományos folyosói, faliújságra kirakott álláshirdetés. Több esetben megemlítették a Karrier Irodát is, akár úgy is, mint potenciális együttműködő partnert a hallgatók munkaerő-piaci felkészítésének elősegítéséhez. „…kimondva-kimondatlanul nagyon zárt pályáztatási rendszerrel töltik be az állásokat, sokszor – mondom – megvannak a jelöltek, vagy ismerősök, és ez csak személyes kapcsolatokon keresztül tudnak belépni egy ilyen helyre…” „…kapcsolati alapon megy az elhelyezkedéseknek egy jelentős része, tehát a nyílt pályázatok azok gyakorlatilag általában előre le vannak borítékolva, kivéve az utolsó pillanatban való megüresedéseket.” (tanári állások)

Tipikus állások. Mivel az itt végzettek igen széleskörű ismereteket kapnak a képzésben, ezért az elhelyezkedés is igen széles spektrumon történik. A klasszikus lehetőség a tanári állás, ami azonban egyre kevésbé (többek szerint egyáltalán nem) járható út. (Régebben mindenki elvégezte a tanárszakot is a magyar mellé – ez egy időben kötelező is volt – most ez érezhetően csökken.) Egyesek elhelyezkednek szerkesztőként, kiadóknál, kartográfiai vállalatoknál, vagy különböző civil szervezeteknél dolgoznak a kulturális szférában. A színháztörténeti szakirányon, illetve a régi képzésben ennek megfelelő specializáción végzettek (de akár más magyar szakosok is) a színházakhoz, alternatív színházakhoz vagy a kulturális piac ehhez közeli területein próbálnak elhelyezkedni (pl. színházi marketinggel foglalkozva vagy színházszervezőként) olyan szervezeteknél, amelyek kulturális eseményeket szerveznek, kiviteleznek. Esetleg középiskolákban vezetnek drámafakultációt. Egyesek továbbtanulnak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, vagy már korábban dramaturgként, rendezőként dolgoznak. Mindezek mellett tanulmányaikat.

a

legelhivatottabb

hallgatók

59

PhD

képzésen

szokták

folytatni

Az egyik interjúalany szerint vannak ún. „tudatos pályaelhagyók”, akik kifejezetten csak azért jönnek felsőoktatási intézménybe, hogy valamilyen diplomát „begyűjtsenek”. Érdeklődnek ugyan a magyar irodalom vagy a nyelvészet iránt, de nem akarnak ezen a pályán elhelyezkedni. Többen is említették, hogy – paradox módon – ahogy nőtt a magyar szak létszáma, úgy csökkentek a betölthető állástípusok: korábban a kommunikációs szakma (pl. újságírás) vagy a művelődésszervező szakma, adott esetben a könyvtárak nagyon sok magyar szakon végzettet felvettek, hiszen nem voltak még ilyen jellegű specializált diplomák. Ezekre az álláshelyekre a magyar szakosok továbbra is törekednek, de nem biztos, hogy őket választják. Hogy a BA-s diplomával kilépők milyen állásokat tudnak betölteni, arról változatosak az elképzelések. Egyesek azt feltételezték, hogy ügyfélszolgálatokon, közönségkapcsolati referensként, vagy adminisztrátorként, ügyintézőként találnak majd állást, ahol kommunikációs és elemző képességeikre támaszkodhatnak. „Mindig van jócskán közülük, aki tanárként helyezkedik el, de nem hiszem, hogy a többség. Tehát ha egy százalékos arányra kíváncsi, nem hinném, hogy 50%-nál több, aki a végén tanárként dolgozik, de ez egy nagyon bizonytalan, bizonytalan dolog.” „…ezeknek az embereknek - akikről én tudok valamilyenfajta visszajelzést - a többsége, ők valahogyan a színházi életben, kulturális életben, közönségszervezésben akar elhelyezkedni. Illetve volt olyan eset is, amikor egy biológia szakos leány azért kapott meg egy jó gimnáziumi tanári állást, mert hogy megvolt neki ez dráma-, és színháztudományi speciális képzése, és az igazgatója az rettenetesen örült, hogy akkor az ünnepélyeket, illetve a színjátszó kört valakire rá lehet bízni.” „…hogyha nem tanár, és nem író, költő, akkor azt kell, hogy mondjam, a kulturális piacnak nagyon sokféle helyébe be tud tanulni akkor is, hogyha nem egy speciálisan olyan diplomája van. „ „… nem létezett még egy csomó szak a magyar felsőoktatásban (…). Tehát egy magyar szakos például újságírónak prímán el tudott menni, egy magyar szakos színházak környékére, művelődési házak környékére (…) mehetett. (Most) külön a kommunikáció szak, meg művelődésszervezői szak (…) ez egy érdekes, kicsit paradox helyzet, mert annak idején, amikor még többfele mehettek, ugye, akkor kevesebben voltak, valamint még szinte mindenki tanár szakos volt.” „… a magyar szak az nem olyan, mint amikor valaki eldönti, hogy orvos vagyok, és fogorvos leszek (…) egy magyar szakos (…) többfélét tud igazából csinálni a társadalomban, mint amit mi itt most el tudunk képzelni (…) azokkal a kompetenciákkal, hogy olvasott, hogy művelt, hogy tud beszélni, hogy elvileg tud írni, remélhetőleg jók a kommunikációs képességei (…) ezekkel a dolgokkal egészen meglepő helyekre is tudnak elkeveredni hallgatók…”

Elhelyezkedési lehetőségek. Az elhelyezkedési lehetőségeket illetően a megkérdezettek igen ellentmondásos képet festettek. Abban egyetértettek, hogy a tanári pályán nehéz munkahelyet találni. Amennyiben valaki két szakos, úgy javulnak az esélyei, különösen abban az esetben, ha a másik szakja a mostanában népszerűbb szakok közül kerül ki. (Hogy melyek a piacképes szakok, arról megoszlottak a vélemények: volt, aki a művelődésszervezőt említette, a kommunikációt, a szociológiát, illetve a nyelvszakokat.) Amennyiben a hazai viszonyok között nem tudnak elhelyezkedni, úgy vannak, akik külföldön próbálnak állást találni, ahol azonban magától értetődően vajmi kevés hasznát lehet venni a magyar szakos ismereteknek. A BA szakhoz kapcsolódó elhelyezkedési lehetőségekre vonatkozóan még nincs információja a megkérdezetteknek. Többen e tekintetben meglehetősen szkeptikusan fogalmaztak. Mások arra számítanak, hogy a munkaadók átdefiniálják a követelményrendszert, és az adminisztratív, ügyviteli állások egy részébe, ahová korábban az érettségi is elegendő volt, most diplomásokat várnak. A továbbtanulás tekintetében az MA szakra jelentkezők aránya

60

alulmúlta a várakozásokat, aminek az egyik oka, hogy aki – jellemzően a másik szakjával – el tudott helyezkedni, az nem folytatja tanulmányait. A PhD képzés tekintetében ellentmondásos volt a megkérdezettek véleménye: volt, aki biztos felsőoktatási vagy kutatóintézeti pozíciót kapcsolt a végzéshez (ebben a helykeresésben maguk az oktatók is aktívan közreműködnek), míg volt, aki a hazai intézmények gyenge megtartó erejét hangsúlyozta. „Egy nagyon jó ismerősömnek kerestem én személy szerint állást az interneten, és (…) egyetlen egy közalkalmazotti magyar tanári állást nem hirdettek meg sehol az országban. (…) végül az illető elhelyezkedett, de a másik szakpárján. (…) megdöbbentő volt számomra. Azt tudtam, hogy nagyon rossz lesz, hogy nehéz lesz, de azt, hogy lehetetlen, azt nem.” „…a tanári diplomával - ugye majd az MA az most következik - a régi tanári diplomával sem túl könnyű az elhelyezkedés, főleg, hogy ha valaki egy szakos, ha több szakos, akkor inkább. Hogy a BA diplomával mit lehet kezdeni, magyar szakkal? Arról fogalmam sincs.” „Hát a régi képzéseseknek még talán több esélyük van. Bár hogyha a nulla és a nulla közül kell választani, ahogy az elején felvázoltam, akkor tök mindegy, hogy mekkora esélye van…” (a munkaerőpiacon) „…egy magyaros diploma az eléggé behatárolja a lehetőségeket, ha szakmájában akar maradni, akkor sok lehetősége nincs, ha meg el akar menni, akkor meg körülbelül az a kérdés, hogy van-e mellett más papírja a magyaros mellett, és hogy mihez ért, vagy talál-e olyan állást, ahol csak a diploma feltétel, és semmi több.” „…az utóbbi években eléggé sokan próbálnak szerencsét külföldön, de hát ott ugye nem a szakmájukkal többnyire, hanem a csokoládégyári csomagolástól kezdve a pincérként…” „… valamennyire az érettségi helyett a BA-s diploma fog előlépni követelményként, én azt hiszem legalábbis.” „Aki a mi doktori alprogramunkból megszerezte (…) annak még körülbelül a 95%-a pályán van, ami azt jelenti, hogy nem is közoktatásban, hanem vagy egyetemen, főiskolán, vagy tudományos intézetben…” „… kiváló képességűek, el is végezték a Ph.D. képzést, és ezek az emberek jelenleg munkanélküliek. Tehát (…) doktori fokozattal rendelkező munkanélküli, vagy pedig olyan szakmát folytat - nyilvánvalóan pénzt keres, tehát nem kopik föl az álla -, hogy vagy nincs köze a szakmához,(…) vagy pedig periférikus tevékenységet tud végezni az egyetemen: óraadó, vagy valamilyen kutatásban vesz részt, vagy ilyesmi. Tehát az intézmények megtartó ereje ilyen szempontból is nagyon kicsi, de ehhez már hozzá voltunk szokva…”

Oktatók, mint munkaerő-piaci közvetítők. Az oktatók viszonylag szűk kapcsolatokkal és információkkal rendelkeznek a szoros értelemben vett munkaerőpiacról. Az oktatókat nem keresik meg intézmények, cégek, szervezetek azzal, hogy ajánljanak hallgatókat. Ennek az is oka lehet, hogy a magyar szakos nem kötődnek egy-egy tanszékhez, így pl. az iskolák állásajánlatai a karra és nem közvetlenül a tanszékekre futnak be. Ezzel szemben az akadémiai szférán belül, illetve egyéb szellemi műhelyek vonatkozásában széles kapcsolati hálóval bírnak (bár ez tanszékenként változik, mivel általában személyekhez kötődik), amit igyekeznek a tehetséges hallatók pályájának elindítására, illetve útjuk egyengetésére felhasználni (ez vonatkozik azokra, akik PhD-sok, de a tehetséges graduális hallgatókra is, vagy éppen arra a néhány hallgatóra, aki alkotóművész kíván lenni, íróként, költőként dolgozni). Bizonyos pályázati munkák során is előfordul, hogy bevonnak hallgatókat. A hallgatói munka minőségéről, a bevonhatóságról volt, aki pozitívan, volt, aki negatívan számolt be. Az oktatók tehát az állás meglelésében nem igazán tudnak segíteni (kivéve talán a PhD helyeket), inkább a szakmai közösségbe tudják bevinni a hallgatókat. „… mi magunk is bizonyos szempontból a kulturális piacon jelen vagyunk az írásainkkal, és az a nagyon tehetséges hallgatókkal időnként előfordul, hogy egy konferenciára bevisszük, hogy egy jó írásukat odaadjuk olyan szerkesztőségnek, szakmai szerkesztőségnek, hogy esetleg megjelenjen, mert a publikáció az ezen a pályán elég sokat számít, tehát ilyesmi, azt kell, hogy mondjam, hogy egy minimális mértékben, de van…” „…aki itt a magyar szakon kifejezetten tehetséget érzett magában, mint író, vagy költő, az nagyon hamar megtalálta Ilia tanár urat,(…) De hát én is tanítottam nem egy mostani írót, költőt, akivel azóta is jóban vagyok, de ez kifejezetten ez az írói útegyengetés, ez inkább az Ilia tanár úr. (…) az pedig, hogy a tehetséges hallgatók jó

61

dolgozatainak megpróbálunk helyet találni, megpróbáljuk őket szakmai konferenciára bevinni, ezt mindnyájan csináljuk. Én is. Tehát úgymond megfuttatni a szakmai nyilvánosságban.”

8.3 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya Kapcsolati kör. A megkérdezettek közül többen is kiemelték, hogy a hallgatói létszám megnövekedésével a korábban szorosnak mondható hallgató-oktató kapcsolatot a pusztán formális viszony váltotta fel (korábban talán több kapcsolatépítő esemény volt). Ennek következtében a végzettekkel való kapcsolattartás is csak esetleges. Mindemellett természetesen néhány végzett hallgatóval megmaradt a kapcsolat. Ez a kör jellemzően azokra a hallgatókra korlátozódik, akikkel már az egyetemi évek alatt is szorosabb volt a viszony (például akik az oktatónál szakdolgoztak). „utána hát azokkal, akikkel közelebbi kapcsolatban vagyok, főleg szakdolgozók, vagy egy-két ember, néha később e-mailben még tartjuk a kapcsolatot…” „Nagyon kevéssel, egy-kettő, akivel már úgy korábban is szorosabb kapcsolat volt, vagy aki szakdolgozóként közelebb került, rajtuk kívül nem igen, nem.” „Tehát én nem tudom hova mennek a hallgatók, ugye az előbbiekből is kiderült, teljesen véletlenszerű, vagy inkább még azt mondanám, hogy esetleges. Ha jó kapcsolatban vagyunk, és ez a kapcsolat megmarad, akkor tudom, hogy mi van vele, de intézményesen én semmit nem tudok. És persze, hogy jó lenne látni, hogy ki hova megy, mit csinál. Jó lenne, hogyha évente, vagy nem tudom, hány évente összejönnénk, ami itt az egyetemen nem dívik. Én főiskolán elvégeztem tanárképzőn, ott azért vannak csoporttalálkozók, tízéves, tizenöt éves, húszéves. Itt nincsen. Nagyon érdekes.” „…több mint tíz évvel ezelőtt rendszeresen mentünk Erdélybe. Diákok, írók, költők, kolozsvári hallgatók, jó, hát buli is volt, ez kétségtelen.”

A kapcsolat formája, célja. A végzettekkel való kapcsolat jellemzően informális, általában tájékoztatásra, a végzett életútjának nyomon követésére, az esetleges barátság fenntartására terjed ki. Ritkább esetekben előfordul szakmai kapcsolat is, ilyenkor a korábbi hallgatókkal együttműködve adnak be egy pályázatot. A szakestek szervezésére tett többszöri próbálkozások rendre elbuktak az oktatói elkötelezettség hiánya és a hallgatói érdektelenség miatt, de egyes tanszékeken terveznek már a képzés alatt olyan kontaktusokat kialakítani, ami lehetővé teszi a későbbi kapcsolattartást. „Nagyon pesszimista vagyok, de szerintem a legnagyobb gyengeség az, hogy a hallgatókat nem nagyon érdekli. Nem lehet szervezni semmilyen összejövetelt, évek óta kudarcba fullad a magyaros szakest,(…) az egyik legnagyobb szak a Bölcsész Karon, és nem lehet egy magyaros szakestet megszervezni, mert nincs, aki megszervezze, nincs, aki elmenjen rá, és így tovább. És hogy ez mennyire az ő munkaerő-piaci pesszimizmusuk, vagy ez olyan általános érdektelenség, ezt nem tudom megítélni, de ezt látom, hogy nem nagyon hozza őket lázba.” „Szakmai az nagyon ritkán, informális kapcsoltok, tehát egy-két e-mail formájában az esetek többségében, vagy esetleg visszajönnek, és benéznek az egyetemre, kb. ilyen típusú.” „… pont ebben a szobában szoktuk itt együtt lenni azokkal a volt Ph.D. hallgatókkal, vagy jelenlegi Ph.D. hallgatókkal, akiket tanítottam, akik a tanítványi körbe tartoztak, akiknek vagy témavezetője, vagy opponense voltam, vagy OTDK-t csináltak nálam. Tehát azok, azok itt vannak. Akkor e-mailen tartjuk sokakkal a kapcsolatot. „…azt hiszem, hogy ezt nem a végzés pillanatában kéne kialakítani, hanem nekem az a tervem, hogy most vettem át éppen ennek a tanszéknek az irányítását, és nekem az a tervem, hogy igazából menet közben már a képzés folyamán ki kell alakítani egy olyanfajta diákműhelyt, illetve olyan fajta fórumokat, amik aztán fognak élni az után is, hogy az illető hallgató kiment innen. És ahol beindul egy ilyenfajta visszajelzés.”

62

„Per pillanat nincsen öregdiák szervezetünk még, noha ha odáig jutunk, hogy az egyéb dolgokat már stabilizáltuk, akkor jó volna ilyet létrehozni, vagy fórumot. Tehát nincsen egy bejáratott, rendszeresen működő fórum, vagy csatorna, amin keresztül ez létrejönne. Magyarul esetlegesen: vagy úgy, hogy az ember az utcán, vagy a színházban, vagy ilyen kulturális rendezvényeken összefut emberekkel, vagy pedig úgy, hogy bejelentkeznek valamilyen tanácskéréssel, (…) vagy pedig valamilyen szakmai kapcsolat alakul ki, például a kiadó és a tanszék között, és akkor a kiadónak a munkatársaként találkozunk már azzal a diákunkkal.”

8.4 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya A kapcsolat jellege. Ahogyan az egyik megkérdezett kiemelte, a bölcsészkaron folyó kutatások jellemzően nem jelennek meg termék formájában – hacsak a könyveket és cikkeket nem tekintjük azoknak – így az üzleti szféra is kisebb lehetőséget lát az itt folyó munkálatokban. Ennek ellenére azért a szaknak van néhány üzleti partnere, de intézményi szintű kapcsolatokról nemigen lehet beszélni. A különböző – jellemzően kutatási – pályázatok központi szerepet töltenek be egyes tanszékek tudományos életében. A piaci együttműködések alapja sok esetben egyfajta korábbi személyes kapcsolat. A szoros értelemben vett piaci partnereknél jóval nagyobb számú akadémiai partnerről beszélhetünk, mind hazai, mind külföldi viszonylatban. A színháztörténeti képzés esetén megemlíthető a színházakhoz fűződő viszony, ami szintén jellemzően informális, és az oktató személyén múlik. „… mindenképpen azt kell látni, hogy egy olyan tevékenységről van szó, ami nem teremt értéket olyan kézzel fogható módon, mint például egy gumigyár, vagy egy bútorgyár, vagy ilyesmi. Tehát ez egy olyan szellemi érték, ami nem megehető, nem tárgy, nem a tárgyi kultúrának a része, ezt nagyon fontos látni. Ez egy nagyon lényeges különbség, és ez a különbség, azért bárhonnan is nézzük a piaci tendenciában is mindig meg fog jelenni. Ez egy olyan sajátosság, amit nem kell szégyellni, ezt tudomásul kell venni, mind nekünk, ugye akik ezt a szellemi értéket előállítjuk, elő kellene állítanunk, mind azoknak, akik megpróbálják számon kérni rajtunk, hogy miért nem vagyunk piacképesek. Tehát a mi piacképességünk az ez. Konkrétan az én piacképességem az az, hogy írtam egy könyvet, ami meg is jelent. Nyilván azt nem lehet megenni, meg nem lehet behajtani a csavart, de ez van.” „…tanszéknek, mint intézménynek nem nagyon vannak kapcsolatai. Most próbálunk kiépíteni egy számítógépes nyelvészeti céggel együttműködést, egyes embereknek vannak, de ez nem intézményi, hanem személyes kapcsolatok korábbról, hogy bedolgoznak, vagy segítenek tanácsadással, de intézményi szintű kapcsolat nincsen, csak tervezet.” „…a mi tanszékünknek nemzetközi kapcsolatai is vannak, tehát ilyen szempontból büszkék lehetünk magunkra, és ráadásul elég régóta, és elég jó projekteket, jó, hát nem akarom magunkat dicsérni, de valóban elég jó projekteket csinálunk.”

A szereplők. Középiskolákkal a megkérdezettek szerint nincsenek formális szakmai kapcsolatok. Az akadémiai kontaktusok mellett a kiadók azok, amelyek fontos partnerek lehetnek a szak számára. A közös munka mellett a hallgatók műveinek bemutatásában, és esetenként elhelyezkedésében is tudnak némi segítséget nyújtani. Egyes esetekben az együttműködés jellemzően helyi cégekre korlátozódik (pl. számítógépes nyelvészeti cég). A színháztörténeti szakirány kapcsolatai ezzel szemben szegediek és fővárosiak is. Többen említették az MTA Irodalomtudományi Intézetével való jó kapcsolatot. „Természetesen vannak eléggé kiterjedt szakmai kapcsolataink, de ez egyetemeket, és tudományos kutatóintézeteket jelent. Vagyis ami jelenthet perspektívát a hallgatóink közül annak az egy-kettőnek (doktoranduszok) ők nem itt vannak mind, (…) hanem szerte az országban. És azok nyilván a mi tudományos kapcsolataink révén kerültek oda, ahova kerültek. Pestre, Irodalomtudományi Intézetbe, Pécsre, a legváltozatosabb helyekre…”

63

„Országosan úgy mondom, hogy a komolyabb egyetemekkel, és kutatóhelyekkel mindegyikkel meglehetősen jó kapcsolatunk van és elég szoros és ez munkát is jelent, tehát együttműködést is jelent, közös pályázatokat, ilyesmit, de külfölddel is. Nekünk elsősorban Kolozsvárral, Béccsel, és Újvidékkel, a mi tanszékünknek…”

8.5 A végzettekhez kötődő vizsgálatok Vizsgálatok jelentősége. A munkaerő-piaci vizsgálatokat a megkérdezettek fontosnak találták. Ennek alapja, hogy a korábban viszonylag jól körülhatárolt elhelyezkedési lehetőségek helyett manapság igen széles skálán mozog azon állások köre, ahol a magyar szakos végzettségűek elhelyezkednek. Az oktatóknak ezzel szemben csak töredékes ismeretei vannak az itt végzettek munkaerő-piaci esélyeiről, így hasznosnak találnának egy olyan visszacsatolást, melyből kiderül, hogy mi lesz a végzettekkel. Emellett egyfajta kontroll funkciót is betölthetne ez a felmérés: kiderülne, hogy melyek azok a túlspecializált kurzusok, vagy rosszul kialakított szakirányok, amelyek szinte semmilyen kapcsolatban nincsenek a munkaerő-piaci igényekkel. Mások a PR-ban rejlő lehetőségeket említették. Megjelent az a vélemény is, hogy az oktatók ezen a képzésen jóval kevésbé tudják, hogy mi lesz a végzettjeikkel, mint egy gyakorlatiasabb szakon, illetve az, hogy az oktatóknak a nagy leterhelés mellett erre (bármilyen diplomás pályakövetésre) alapvetően nincs kapacitása. „…tehát minden ilyesmi felmérés az hasznos lenne, ha konkrét adatokkal, vagy legalábbis valami statisztikai módszerekkel egy kicsit képet kapnánk, hogy mire lenne igény…” „Nagyon sokáig az volt a vélemény, meg az volt a tendencia, hogy hát az egyetem csak nem alacsonyodhat le eddig. Én azt mondanám, és akkor is azt mondtam, hogy hülye lenne az egyetem, hogyha kihagyná ezt a módszert. Tehát manapság, amikor már minden a piacról szól, minden arról szól, hogy vagy termeljél olyan dolgot, ami eladható, vagy pedig a saját tudásodat add el, ha valaki nem orientálódik, akkor az öngyilkosság.” „Szerintem elég nagy gond, hogy az oktatók egy részének halvány lilája nincsen, hogy mire lesz szüksége a hallgatóknak, tehát énnekem néha eláll a lélegzetem, amikor meghallom hallgatóktól, hogy milyen kurzusok vannak meghirdetve, ami az oktató éppen aktuális, ha nem is magánügye, de kutatási területét fedi le csak, ami nem igazán az, amit egy egyetemnek nyújtani kell…” „…egy egyetemnek a rangját egyrészt az oktatók adják, de másrészt azok a hallgatók, akik végeztek, és utána viszik valamire. Tehát ezt iszonyatosan jól ki lehetne használni…”

Javaslatok. A munkaerő-piaci felmérések nyomán alakítani lehetne a mostani képzési szerkezeteken, nagyobb hangsúlyt fektetni azokra a specializációkra, melyekre valóban van igény, és esetleg megszüntetni, vagy összevonni azokat a specializációkat, melyek nem felelnek meg a piaci elvárásoknak. Emellett hasznos lenne egy jobban működő on-line alapú kapcsolati hálót kialakítani az itt végzettekkel, akik folyamatos visszacsatolást szolgáltatnának az előbb említett felmérés számára, biztosítva ezzel a hitelességét és aktualitását. A jelenlegi Alma Mater rendszer jó kezdeményezés, de jelenlegi formájában – gyerekorientált programokkal – nem biztos, hogy képes megtartani a végzetteket. Érdemes lenne akár valamilyen adminisztratív munkaerő alkalmazása a munkaerő-piaci szereplőkkel való kapcsolattartás céljából. „…most ez az Alma Matert ugye, magam is tagja vagyok ennek, a gyerekeim miatt elmegyünk, és akkor mindenféle programokban részt vesznek, és akkor örülnek, én nagyon jól érzem magamat, a gyerekeim meg főleg nagyon jól érzik magukat. De igazából azoknak a fiataloknak, akiket vissza kellene hívni, vagy akiket meg kellene tartatni, azok nagy részének ez nyilvánvalóan nem elég. (…) Szóval az a jelenlegi forma, ahogy ez zajlik, ez nagyon aranyos, nagyon kedves dolog. Szerintem így nem fog működni, azért nem fog működni, mert a magyar (emberek) az alapvetően (…) egy nagyon profitérzékeny társaság.” „Egyébként jó volna, jó volna, hogyha volnának olyan fórumok, ahol így egymásra lehet találni esetleg. Tehát nem csak maguk a hallgatók egy ilyen állásbörzén, mint ami a TIK-ben szokott lenni, hanem a képzések

64

koordinátorai, meg bizonyos olyanfajta munkáltatók, akik potenciálisan tudnának használni ilyen embereket. Ha minekünk volna valami börzénk, tehát ilyen szinten volna börze, vagy legalábbis egyfajta ilyen fórum, akkor szerintem az nagyon meg tudná támogatni ezeket a programokat.” „…nagyon jó lenne, hogyha egy viszonylag rövid időn belül kiderülne, hogy a szakirányaink közül mik azok, amik kívül is sikeresnek mutatkoznak, és hogy akkor ahhoz lehetne egy kicsit igazítani…”

65

9 Történelem képzési terület A történelem képzési területen öt interjú készült négy különböző tanszékről. A Történeti Intézetben hét tanszék található, egy másik intézet (Összehasonlító Kultúratudományi Intézet) alá tagozódik be a történelem szakos hallgatók oktatásában szintén szerepet vállaló Ókortörténeti Tanszék, valamit a Régészeti Tanszék. A megkérdezettek között voltak professzorok, és fiatal, pályájuk elején tartó oktatók is. A leghosszabb beszélgetés 1 óra 5 perces, a legrövidebb 23 perces volt.

9.1 A képzés jelenlegi helyzete, vélemények a hallgatók munkaerőpiaci felkészítéséről Erősségek. A képzés fő erősségének mondható a klasszikus értelemben vett magas akadémiai színvonal. Ezt számos kiemelkedő oktató, több országosan elismert kutatóműhely 9 , illetve az Egyetem Történeti Intézetéhez és az Összehasonlító Kultúratudományi Intézethez kapcsolódó nívós szakmai folyóiratok, kiadványok is fémjelzik. „… a régi hagyományokból adódóan itt a középkor, középkorász kutatás az kiemelkedő szerintem a mai napig, és az országban – megkockáztatom – talán a legjobbak közé tartozik, és itt most nem hazabeszélek, mert én nem ebben veszek részt.” „Magyarországon vannak nagyon jó, nívós szakfolyóiratok, akár itt nálunk az egyetemen is. AETAS például vagy ez a Chronica, ezek tényleg nagyon nívósak. Az AETAS az az ország tíz legjobb történész folyóirata közé biztos, hogy beletartozik.” „…én úgy gondolom, hogyha szigorúan csak a történészi keretek között maradunk: ha valaki a valaki tudományos pályára akar menni, vagy tanárnak, akkor azért itt a tudományos alapokat, azt meg fogja kapni.”

Gyengeségek. Az oktatók egybehangzó állítása szerint a történész képzés igen válságos időszakát éli manapság. A probléma gyökere meglátásuk szerint az intézet falain kívül található, az általános- és a középiskolai képzésben, ahol a diákok nem sajátítják el megfelelően az értő olvasás képességét. Öt megkérdezettből három használta a „funkcionális analfabéta” minősítést a bekerülő hallgatók egy részére. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének tehetséges diákok. Ezek száma azonban nem haladja meg a korábbi időszakokban jellemzőt, míg a hallgatói tömeg a sokszorosára duzzadt. Ezt a problémát azért érzik erősebben a történelem szakon, mert ez a szak – a megkérdezettek egy része szerint – egyfajta sűrűsödési pontja a pusztán „diploma-gyűjtésre” törekvő kevésbé elhivatott hallgatóknak. A történelem iránt érdeklődők jó részét elszívják a jogi- és a közgazdászképzések, a kiválóak közül csak néhány elkötelezett marad. A történelem szakos hallgatók többségének nincs komolyabb terve a történelemtudománnyal kapcsolatban, tisztában vannak vele, hogy az elhelyezkedési lehetőségek is igen lehangolóak, pusztán szeretnének egy minél könnyebben megszerezhető diplomát. A gyengébb hallgatói állomány, és még inkább a nem megfelelő hozzáállás az egész történész képzés presztízsét – és ezáltal a tehetséges hallgatók elhelyezkedési esélyeit – is rontja. A Bologna-átalakulásnak az oktatók szerint vannak negatív, de pozitív oldalai is. A negatív oldalon megjelent, hogy az eddig öt év alatt leadott anyagot igyekeznek három évbe sűríteni, ami magától értetődően minőségi visszaeséshez vezet. Többen említették a szigorlatok 9

Pl. az MTA-SZTE Magyar Medievisztika Kutatócsoport, a Szegedi Középkorász Műhely vagy a CAPITULUM Középkori Egyháztörténeti Kutatócsoport.

66

hiányát, ami a régi képzésben egyfajta összegzésre, áttekintésre adott lehetőséget. Egy interjúalany a korábban együtt tanuló szemináriumi csoportok szétesését is megemlítette. A képzési rendszer bonyolulttá, szinte áttekinthetetlenné vált. Az átalakulás előnyét abban látják többen is, hogy a hallgatóknak így csak három évet kell eltölteniük a képzésben, és utána válthatnak egy másik szakra vagy pályára, ennek következtében a szakma iránt egyáltalán nem vagy kevésbé érdeklődő hallgatók remélhetőleg elhagyják a képzést. A mesterképzésre való felvételi procedúra gyakorlatilag a korábbi érettségi utáni felvételi szűrő funkcióját veszi majd át (mivel a kétszintű érettségi nem működik). Hogy a gyakorlatban ez hogyan fog megvalósulni, az most még nem látható, de arra is van esély, hogy sehogy: ha alacsonyak a jelentkezések, a normatív finanszírozás az egyetemet abba az irányba nyomja, hogy gyengébb képességű hallgatókat is engedjen tovább a keretszám erejéig, ez pedig visszahat majd a történelemtanár-képzésre és ezáltal az általános- és középiskolai történelem oktatásra. „Én úgy látom, hogy döntő többségük egyébként nem is akar pályán maradni, az a céljuk, hogy valamilyen diplomát szerezzenek. És talán azt is megkockáztatom, hogy a könnyebb ellenállás felé haladva a történelem szakos diplomát egy könnyen megszerezhető diplomának tekintik. Nagyon kicsi is valóban a lemorzsolódás, ha egyáltalán van ilyen, tehát akit felvesznek, az gyakorlatilag megszerzi a történelem diplomát.” „Na, most a gyerekeknek a többsége ugye hogy gondolkozik? Hát, kellene valamilyen diploma, de milyen diploma kéne? Valami olyan, amit könnyen el lehet végezni. A poén az, hogy ezt nyíltan a szemembe is mondják adott esetben, amikor erről beszélünk…” „Egészen elképesztő dolgokkal találkozunk. Tehát amikor az problémát okoz, hogy elolvassa az illető…, mondjuk egy cikket, vagy egy könyvet. Elolvas egy cikket, és amikor megkérdezem, hogy mit olvasott el, nem tudja elmondani. És nem azért, mert nem jegyezte meg, hanem azért, mert nem értette meg. Tehát olvasási problémákkal is találkozunk már. Itt merül föl bennem az a kérdés, hogy valóban idevaló-e az az illető, aki ilyen problémákkal küzd, hogy egyszerűen, mondjuk ki nyugodtan, funkcionális analfabéta.” „…nem járnak órákra, nem tanulnak. Eljönnek vizsgára vagy fölkészületlenül, vagy fölkészülve, és egy jelentős részük nem tudja megtanulni, szellemileg nem képes megtanulni a tananyagot a vizsgára. Nem. És ez abban is megnyilvánul, hogy nem értik, nem is érzékelik ezt.” „…én erre elsütném azt az általános vélekedést, amit én igaznak tartok, hogy az a nemzet, amelyik alá akarja ásni a jövőjét, az ássa alá az iskolarendszerét. Na most, mi ezt megtettük, tehát akkor a következőt is megtettük, úgyhogy ez nem csak a hallgatók hibája, hanem az iskolarendszeré is.” „… tudományegyetem vagyunk, ugye még az van kiírva, ami nem arról szól, hogy mogyoróhéjba ugye gyorsan odahajigáljuk, hogy jó, így volt a történelem. Tehát három év alatt sem tanulták meg rendesen, és utána megpróbálunk még a további két évben azon finomítani, meg elmélyíteni. Na most ugye elmélyíteni csak azt lehet, ami már valódi tudás, és utána van értelme…” „… ez a bolognai dolog, ez nem rossz, mert valóban a hallgató - hogy mondjam - tehet egy korrekciót menet közben. Ez eddig nem nagyon volt.”

Gyakorlati oktatás. Kezdeményezések a munkaerő-piaci felkészítésért. A történelem képzésről általános vélekedés volt, hogy a manapság sokat hangoztatott gyakorlatorientációt itt igen nehezen lehetne megvalósítani, hiszen ez egy alapvetően elméleti tudomány, aminek a valós gyakorlati alkalmazhatósága meglehetősen korlátozott. Itt továbbra is szerepe van a lexikális tudásnak. Gyakorlatorientáció alatt a forráselemző, összefüggést kereső felfogást említették. Erre vannak kísérletek, próbálkozások, de ezek elsősorban a tanár személyén múlnak. A gyengeségeknél már említett probléma itt újra előjön: a hallgatók nagy része nem olvas, ha olvasnak is, nem értik a leírt szöveget. Bár az oktatók elég negatív képet festettek a képzés jelenlegi helyzetéről, azért vannak olyan – nem új, hanem jó 10-15 éve indult – kezdeményezések, amelyek a tehetséges hallgatók tudományos pályára való felkészítését, a szakmához való mélyebb kötődés kialakítását

67

célozzák. Ilyen a Documenta Historica nevű kiadvány 10 . Ebben olyan idegen nyelvű történelmi forrásokat jelentetnek meg magyar fordításban, melyek máshol még nem jelentek meg. A kiadványban a tehetséges hallgatók tanáraik segítségével publikálják az általuk felkutatott, jellemzően bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel ellátott forrásokat. Így e kiadvány lehetőséget biztosít arra, hogy az érdeklődő hallgatókat megtalálják, ösztönözzék, a szakma iránt elkötelezetté tegyék. „… azt szoktuk mondani, hogy az elméleti képzés helyett, ugye általában a gyakorlatra érdemes helyezni a hangsúlyt. Ez nyilván egy ilyen magolós, vagy – hogy mondjam – elméleti jellegű tárgynál, mint a történelem, ezért kevésbé játszik szerepet. De mindenképpen lehetne valamiféleképpen erre irányozni, mondjuk olyasmire, ami az (…) új érettségi követelmények is megkövetelnek a tanároktól. Tehát olyan jellegű képességek, készségek kifejlesztését, mint mondjuk az elemző. Tehát a statisztikát ábrák, képek, források, önálló elemzések feldolgozása. Általában az, hogy egy befogadó, magolós tanulás helyett, valamiféle önálló feldolgozásra, önálló munkára való szoktatást alkalmazzunk. Ezt szerintem érdemes volna bevezetni, erre lehetőség lett volna szerintem a bolognai átmenetnél, de nem errefelé ment a képzési rend, tehát ez manapság sincs.” „…nem telefonkönyv ez a tudomány, de ne is becsüljük le azért a lexikális tudást. Tehát most az az új tendencia, hogy nem a lexikális tudás (…) nem az adat, nem ez számít, hanem (…) gondolkodás, arra tanítjuk őket. Viszont azt én egyelőre nem értem, de szerintem sose fogom megérteni, hogy ismeretek nélkül, egy komolyabb tudásanyag nélkül hogy tudnak gondolkodni ezek a gimnazisták. Ez körülbelül olyan, mint egy idegen nyelvet szókincs, meg grammatika nélkül nem lehet. Abból kell kiindulni akkor is, ha ez elavultnak tűnik.” „… a történelmet azt én nem tudom úgy tanítani, hogy majd jobban el tudjon helyezkedni az a gyerek.”

1.2. Az elhelyezkedés folyamata, munkaerő-piaci trendek Képzés alatti munkavégzés. A képzés alatt a hallgatók egy része végez valamilyen munkát. Ezek azonban csak a legritkább estben kapcsolódnak a képzéshez vagy a tágabb értelemben vett szakmához, sokkal inkább egzisztenciális szempontból elvállalt részmunkaidős, eseti, jellemzően diákmunkák. „… volt olyan hallgatóm is, akiről tudtam, még a diplomázása előtt, hogy már – mondjuk – tanít valamilyen különleges engedéllyel, vagy hát nem is tudom hogyan, tehát ilyen is előfordul. Az gyakoribb, hogy dolgoznak, de nem a szakmán belül (…). Ennek nyilván egzisztenciális okai vannak elsősorban, tehát a megélhetésüket próbálják ugye ezzel biztosítani…” „… elég gyakori (a munkavégzés). (…) egyéni tanrendekkel találkozom igen sokszor, nyilván alá kell írni azt, hogy engedélyezem, vagy hozzájárulok. Az is előfordul, hogy azt mondja a hallgató, hogy hát tanár úr, én dolgozok, ezért (…) nem biztos, hogy be tudok járni minden előadásra. Néha azért megkérdezem, hogy mit dolgozik, de ezek a munkák, amiket ilyenkor mondanak, ezek ilyen klasszikus, ilyen diákmunkák általában.”

Álláskeresési technikák. Az oktatóknak viszonylag kevés információjuk van arról, hogy hogyan zajlik az álláskeresési folyamat. Akik erről nyilatkoztak, azok úgy gondolják, hogy a végzősök elsősorban az Internetről igyekeznek tájékozódni, illetve akinek lehetősége van rá, az felhasználja személyes kapcsolatait. Mások megjegyezték, hogy álláskeresés helyett a hallgatók jelentős része inkább újabb képzési lehetőségek után kutat, szeretnék késleltetni a munkaerőpiacra való kilépésüket, így az egyik szak elvégzése után inkább egy másik képzést keresnek.

10

Ez a SZTE BTK Történész Diákkör kiadványa.

68

„…amennyire én a hallgatóimat ismerem, azok igaziból nem felnőttként viselkednek. Nem foglalkoznak azzal, hogy mi lesz. Azt mondja, hogy ide jár, aztán majd lesz valami. Tehát általában nem jellemző az, hogy még a képzés során egyáltalán tájékozódjon, majd hogy mi lesz. Én ezt meg szoktam kérdezni, azt mondja, hogy jó kérdés, de ő ezzel nem foglalkozik. Az divattá lett, hogy megszerez egy diplomát, és megnézi, hogy milyenre iratkozzon következőre, meg újból következőre. És akkor úgy harmincig divatos az egyetemen lenni, és általában nem foglalkozik azzal, hogy hova lesz ez jó… (…) Szerintem tájékozatlanok, de nem is nagyon akarnak informálódni (…), visz a víz, majd lesz valami,…”

Tipikus állások. Történelem diplomával történelemtanárként, történészként, levéltárosként, muzeológusként lehet(ne) elhelyezkedni 11 . Ezeken a pályákon az elhelyezkedési lehetőségek egyértelműen beszűkültek. (Bővülés nyilvánvalóan nem várható, legfeljebb a nagyobb létszámú nyugdíjba menő korosztályok helyére léphetnek be majd a frissen végzettek.) A pályaelhagyás igen magas arányú. Az interjúkban több olyan egyedi példát is említettek az oktatók, melyekből messzemenő következtetések ugyan nem vonhatók le, de mindenképpen elgondolkodtatóak. A végzettek egy részével a médiában vagy a bankszakmában találkoznak az oktatók, esetleg kiadóknál, de vannak, akik katonai vagy rendvédelmi pályára mentek. (A médiabeli elhelyezkedésnél lehet szerepe a végzett másik szakjának is.) Említés szintjén megjelent a vasúti kalauz, a biztonsági őr, az árufeltöltő, vagy egyéb fizikai jellegű munkakör is. Volt, aki említette, hogy hallgatója külföldön talált állást. Az elhivatott hallgatók többségében nem lépnek ki a munkaerőpiacra, hanem akadémiai szinten igyekeznek előre jutni, azonban a PhD fokozat megszerzése után nincs jobb elhelyezkedési lehetőségük, mint társaiknak. „…vannak, akik még a mai napig is elkötelezettek, motiváltak, tanulnak, érdeklődőek. (…) Őket látom aztán döntő többségben, igen, akik, ha nem is kerülnek be feltétlenül, vagy nem Szegedre kerülnek be, de ambicionálják a Ph.D. továbbképzését, illetve a felvételit, és ha nem is kerülnek be, de legalábbis felvételiznek a Ph.D. programba.” „…van olyan hallgató, például az én hallgatóim közül, akikkel találkozom utcán, és a Pick-ben dolgozik, például a szalag mellett. Na, most ezt nyilván történelem szakos diploma nélkül is megtehetné, de hát ott tudott elhelyezkedni, istenem! A másik véglet az meg az, hogy bekerül – mondjuk - ide, az egyetemen a doktori programba, és akkor kvázi ilyen kis tudóspalánta lesz belőle.” „…a kurzuson ülő hallgatók 90%-ból biztos, hogy nem lesz se történelem tanár, se történész, se muzeológus, se levéltáros, érti? (…) Ez egy teljesen új helyzet. Ezt nem nagyon, nagyon nehezen tudjuk kezelni, lelkileg is, (…) a hallgatók is, meg mi is.”

Elhelyezkedési lehetőségek. Az általános- és középiskolákban tapasztalható folyamatos gyermekszám csökkenés iskolabezárásokhoz és összevonásokhoz vezet. Ez nagyban megnehezíti (gyakorlatilag csaknem lehetetlenné teszi) a történelem tanárok elhelyezkedését, és a már említett pályaelhagyás felé terel. Ha mégis nyílna egy tanári állás, a bekerülést nem a diploma minősítése befolyásolja, hanem egyéb tényezők (kapcsolatok stb.). Az elhelyezkedés igen gyakran teljesen elválik az egyetemen elsajátított tudástól. Sokan olyan állásokba mennek, melyekhez valamilyen felsőfokú végzettség szükséges, de ezen túl nincs más megkötés. A szorgalmasabb hallgatók igyekeznek publikációk révén bekerülni a tudományos közéletbe, azonban ezek után is igen nehezen tudnak elhelyezkedni.

11 Régészként BA-s diplomával nem lehet elhelyezkedni (csak ásatási technikusként), régész mesterképzés egyedül az ELTE-n van jelenleg. Szegeden a régészet 120 kredites szakirány a BA képzésben (bár vannak törekvések önálló régész BA képzésre is).

69

„Pályán belül maradva (…) nagyon nehéz, azt kell mondanom, majdnem lehetetlen az elhelyezkedés. A tanári pálya az telítve van. Gyakorlatilag ugye inkább iskolamegszűnések vannak, mint ugye tudjuk, így aztán a tanári pályára szinte lehetetlen bekerülni. Egyébiránt pedig én úgy látom, hogy maximum (…) a Ph.D. képzésben, tehát a tudományos életbe való bekerülés csatornái maradtak valamelyest nyitottak.” „… több oka is van (a nehéz elhelyezkedésnek), a legfontosabb ok az, hogy zárják be az iskolákat, szüntetnek meg tanári állásokat. Azoknak az állása is veszélyben van, akik már kint dolgoznak nem is kis idő óta, évtizedek óta, és őket is bocsátják el. Például nem régen olvastam, hogy Szegeden most tizenkét osztállyal kevesebb lesz a tanulólétszám, valami negyvenfős tanári elbocsátás lesz. Tehát hogy lehet akkor elhelyezkedni a most végzőknek?” „… meghirdeti az iskolában az állást az igazgató úr. Hárman bepályáznak. Bekéri a diplomákat. Megnézi: ez kitüntetéses diploma, ez közepes, ez nagyon gyenge. Természetesen ezt fölvesszük (a legjobbra mutat). Milyen hatással lesz az egyetemi hallgatókra? Óriási hatással lesz. Mindenki tudja, hogy meg köll feszülni, éjjel-nappal tanulni. Mi van a valóságban? Hát ez kitüntetéses diploma, de ennek már van egy felesége, meg gyereke is van, ennek lakás kell, férjnek vagy feleségnek állás kell, na nem. Ez közepes, ez a világ másik végére való. Na, de van egy idevalósi gyerek, apuka, anyuka itt van, ott fog lakni, ez köll ide. Ez így megy az életben. Hát én tudom, iskolákba járok, beszélgetek…” „…nehezen tudnám megbecsülni, hogy mennyi a felvevőpiac, mondjuk a történelem szakot végzettekre évente. Én úgy gondolom, hogy egy egyetem által kibocsátott diplomások is gyakorlatilag fedeznék azt az igényt, ami országosan jelentkezik.”

Az oktatók, mint munkaerő-piaci közvetítők. A nagy létszámú évfolyamok, továbbá a hallgatók jelentős részének a nem megfelelő hozzáállása, elhivatottságuk alacsony szintje egyaránt hozzájárul az oktatók közvetítő szerepének beszűküléséhez. Tekintve, hogy a hallgatók jelentős része nem szakmán belül helyezkedik el, az oktatók kevéssé tudnak aktívan közreműködni álláskeresésükben. Általános vélekedés volt, hogy az oktatók nem rendelkeznek megfelelő információval, így nem is fektetnek komolyabb hangsúlyt az elhelyezkedés aktív támogatására azon kívül, hogy – természetesen – igyekeznek tudásuk legjavát nyújtani az oktatásban. Azon hallgatók számára, akik lelkesebbek, akik valóban szakmán belül szeretnének maradni, igyekeznek publikációs lehetőségeket keresni. Az oktatók egy része, azon túl, hogy kutat és aktívan publikál folyóiratokban, kiadókkal is kapcsolatban áll, tankönyveket vagy tudományos munkákat ír. „… a fő törekvés az nyilván az, amikor a kutatásban, vagy publikálásban gondolkozunk, hogy az utánpótlást, a tudományos utánpótlást úgymond biztosítsuk. Természetesen vannak olyan folyóirataink, nekünk is van, a mi tanszékünknek is van egy külön folyóirata, amit mi jelentetünk meg évente egy alkalommal, ahol lehetőséget kínálunk például doktoranduszoknak, de adott esetben graduális hallgatóknak is arra – nyilván a kiemelkedőekre gondolok – hogy ha van valami jó kutatási témájuk, vagy megírnak egy jó tanulmányt, cikket, akkor azt ott meg tudják jelentetni. Tehát magyarán egy kicsit a nevüket a tudományos közéletben be tudják dobni…”

9.2 Kapcsolattartás a végzett hallgatókkal, a végzettek és az intézmény viszonya Kapcsolati kör. Kapcsolattartás formája, célja. Az oktatók a végzettek közül igen szűk körrel tartják a kapcsolatot. Ez a szűk kör elsősorban azokra terjed ki, akik szakmán belül maradtak, PhD tanulmányokat folytatnak. Az oktatók állítása szerint a végzettek nem igazán jönnek vissza, nekik pedig nincs arra sem lehetőségük, sem energiájuk, hogy keressék őket. Mindemellett szívesen ápolnának szorosabb kapcsolatot azokkal, akik valóban hivatásként tekintetnek a történelemre. Az egyik megkérdezett kiemelte, hogy más lenne a helyzet talán, ha sikertörténetekként lehetne visszahívni az itt végzetteket. De erről egyelőre nincs tudomásuk. 70

„…ez általában esetleges, mert nincsenek eszközeink, se módszereink, se időnk. Hát most hogy, ha az ember eddig van munkával?! (mutatja) Most majd’ minden évben száz-kétszáz történész végez. Nem lehet ezekkel tartani a kapcsolatot. Nem is tudja az ember hova kerülnek. Egy-két ismerősről tudja az ember esetleg, vagy aki a környéken helyezkedik el, találkozik vele. Vagy pedig vannak olyan hallgatók, például a Ph.D. képzésben részt vett hallgatók, akiknek a további sorsát is az ember figyelme kíséri, azért mert azok tudományosan akarnak dolgozni. Cikkeket írnak, bejárnak, jelentkeznek, konferencián találkozik az ember velük, de ez minimális. (…) Évekkel ezelőtt minden évfolyamon személyesen ismertem minden történészhallgatót. Ezt már ilyen szám mellett nem lehet.” „Szerintem néhány százalékával maradok kapcsolatban, és ez is jórészt véletlenszerű. Akik itt maradnak Ph.D.zni, azokkal nyilván jobban. Akik Szegeden vannak, és – mondjuk – összefutok velük, azokkal persze beszélgetünk és megkérdezem, hogy mi történt, de a többségről nincsen információm.”

9.3 Az intézmény és a munkaerő-piaci szereplők viszonya A kapcsolat jellege. Szereplők. A megkérdezettek közül senki nem tudott említeni munkaerő-piaci szereplővel fennálló intézményes kapcsolatot (a tudományterület jellegéből adódóan). Többen hivatkoztak arra, hogy a karnak vélhetőleg vannak ilyen kapcsolódásai, de intézeti szinten ez nem jelenik meg. Tervezik a középiskolákkal való kapcsolatok erősítését (ez a folyamat már elindult), de ennek elsősorban a beiskolázás szempontjából van jelentősége, kimeneti oldalon ez nem merült fel. Természetesen kutatási, akadémiai kapcsolatai vannak az Intézetnek, ezek nem csak országos, hanem határokon túlnyúló kapcsolatok. Javaslatként – arra vonatkozóan, hogy kikkel lehetne kapcsolatot kiépíteni – az merült fel, hogy érettségi segédanyagok, összefoglalók kidolgozására hasznosan lehetne alkalmazni az itteni hallgatókban rejlő potenciált. „... az egyik ókor történész kolleganő egy hallatlan érdekes előadást tartott arról, hogy az ókori Róma és az akkori India közötti kereskedelmi kapcsolatok, azok milyen útvonalon zajlottak. Na, most nem tudom, hogy értede, hogy ennek mi köze a mai munkaerő-piaci helyzethez? (…) van olyan kolleganő, aki a XVIII. századi ukrán történelmet kutatja, most megint milyen aktuális dolgokról lehetne itt…? (…) itt történészek dolgoznak, munkaerő-piaci megbízások abszolút nem (jellemzőek).” „…az én szűkebb szakterületemet nézve, az ókortörténet, azt nem mondhatom, hogy sorban állnak azért, hogy a mi tudományunkra vevők lennének.”

9.4 A végzettekhez kötődő vizsgálatok Vizsgálatok jelentősége. A munkaerő-piaci vizsgálatok jelentőségét elsősorban abban látnák a megkérdezettek, hogy kiderülne, mennyi történészre van szükség, illetve mi lesz a sorsuk az itt végzetteknek. Ezek hasznosan egészítenék ki azokat a meglehetősen töredezett információkat, amelyekkel az oktatók rendelkeznek. Ennek tükrében vagy derűsebb lenne a kép a mostaninál, vagy beigazolódna a fent ismertetett pesszimista helyzetértékelés, ami bizonyos változtatásokat is indukálhatna. A pályakövetés kiaknázható lenne PR célokra illetve az adománygyűjtés lehetősége is felvetődött. Az Egyetemen jelenleg működő Alma Mater intézményét többen is ismerték, hallottak róla. Alapvetően hasznosnak tartják a végzettekkel való kapcsolattartást, de hogy hogyan lehetne ezt igazán jól működtetni a mai viszonyok között, az nem világos. Volt, aki úgy vélte, a jelenlegi társadalmi helyzetben csak óriási erőfeszítéssel és apparátussal lehet egy ilyen jó kezdeményezést fenntartani.

71

Javaslatok. Két javaslat fogalmazódott meg a kutatásokkal és a diplomás pályakövetéssel kapcsolatban. Először is fontos lenne a jobb tájékoztatás az egyetemen belül folyó kutatásokról, illetve ezek eredményéről – akár oktatóknak címzett kör e-mail formájában. Másrészt létre lehetne hozni egy internetes fórumot, ami lehetőséget biztosítana a végzett történészek számára, hogy tarthassák a kapcsolatot egymással és az intézménnyel is, ezáltal hasznos információkat szolgáltatnának az itt végzettekre vonatkozó munkaerő-piaci sajátosságokról. „Mindenképpen érdemes lenne erősíteni ezt a kapcsolatot a végzett szakemberek és az anyaegyetem, az Alma Mater között. Ez nagyon hasznos lenne mind a két fél számára. Az egyetem számára is, mert azok a diákok, akik nálunk tanultak, azok a mi hírünket viszik…” „…engem baromira érdekelne az, hogy a végzett hallgatóinkkal mi lesz utólag. Tehát az, amit itt most próbáltok, hogy a diplomás pályakövetés. Ez szerintem egy elképesztően fontos dolog, mert legalább látjuk tényleg azt, hogy mi lesz azokból az emberekből, akik itt végeznek. Ez fontos lenne a mi munkák szempontjából is (…). Mert én úgy gondolom, hogy most semmilyen információ, semmilyent tényleges tudásunk nincs erről. Nekem legalábbis nincs.”

72

Záró gondolatok A kutatás célja eredetileg annak feltérképezése volt, hogy az oktatók az egyes képzési területeken mit tudnak a hallgatók munkaerőpiacra való kilépésének folyamatáról, ők maguk mennyiben vállalnak ebben szerepet, vannak-e olyan kezdeményezések, melyek segíthetik az elhelyezkedést. A kutatás tervezésekor fel voltunk készülve arra, hogy az oktatók nem csak a hallgatók munkaerő-piaci esélyeiről, hanem ehhez kapcsolódóan az új típusú képzési struktúráról is nyilatkoznak majd. A 3+2+3-as képzési rendszer problémáit szinte minden képzési területen hasonlóan látták. A következőkben először ezeket a gondolatokat foglaljuk össze röviden, majd kitérünk a végzettek elhelyezkedésére. Az Egyetem és az oktató kollégák elsősorban az elitképzésre voltak felkészülve. A tömegképzésben a bekerülő hallgatók ismeretei, tudásszintje nagy szóródást mutat, így egyszerre kell megoldani a tehetséggondozást és a gyengék felzárkóztatását. Ennek intézményes keretei (pl. felzárkóztató kurzusok formájában) még csak most kezdenek kialakulni. (Bár van, ahol felmerült, hogy vajon milyen szintre kell visszanyúlni: az értő olvasás képességének elsajátíttatása is az egyetem feladata-e.) A kreditrendszer illetve a „vizsgák tologathatóságának” egyik következménye a hallgatói motiváció csökkenése lett. A közönyös, szakma iránt érdektelen, a számonkérésekkel sem motiválható (ld. szigorlatok eltörlése) hallgatói tömeg megmozgatása, érdeklődésének felkeltése, tanulásra ösztönzése az oktatóktól más típusú kommunikációt és más módszerű tananyag-átadást követel. Több esetben az elindult bachelor képzésekbe belépőknek hozzávetőlegesen a fele, egyes esetekben pedig kevesebb, mint a fele jutott el az államvizsgáig az eredetileg meghatározott 3 év alatt. Közülük sem kap mindenki diplomát a nyelvvizsga hiánya miatt. A kreditrendszerből eredően a hagyományos rendszerben még létező állandó szemináriumi csoportok megszűntek – ezt problémaként említették a jogász, az informatika és a történelem képzési területen is (az orvosképzésben ez fel sem merült, mert ott a kreditrendszer gyakorlatilag nem működik) –, így eltűnt az ebből adódó húzóerő, valamint a szorosabb összetartás is, ami segíthette volna a képzéshez, intézményhez való erősebb kötődés kialakulását (és így alapul szolgálhatott volna az alumni rendszerek kiépítésének). Több képzési területen is jelezték, hogy valamilyen formában – pl. mentorrendszerrel illetve erősebb közösségépítő tevékenységekkel – kéne valamilyen módon mérsékelni a kreditrendszer ezen területen jelentkező hátrányait. A 3+2-es szisztéma nem minden képzési területen vált be: több területen (pl. a közgazdászképzésen) már eddig is biztosított volt 3 év után a kimenet, így itt ez különösebb fennakadásokat nem okozott. Egyes gyakorlatorientált bölcsész területeknek is megfelel ez a típusú képzési rendszer (pl. kommunikáció), míg máshol az oktatók is jórészt tanácstalanok, hogy mire lesz jó a három éves képzés után kapott diploma (pl. angol, magyar, történelem). A természettudományi területeken is vegyes a megítélése: a biológus szakon pont a gyakorlati képzés (szakdolgozathoz kötődő laborokban végzett munka) rövidül le, ami többek között veszélyezteti a kikerülők nemzetközi versenyképességét, míg az informatika képzési területen a piac felszívja a friss diplomásokat. Szinte mindenütt – a képzések és a tananyagok átalakításán túl – elindultak olyan kezdeményezések, melyek segítik a hallgatók munkaerőpiacra való kilépését. Több helyen kari specifikumokra figyelő Karrier Irodák nyíltak, melyek az egyetemi iroda kihelyezett részlegei (jogász, közgazdász terület). Egyes képzéseken hosszabb szakmai gyakorlatokat 73

szerveznek akkor is, ha ez nem része a képzési kimeneti követelményeknek. Ez jellemző a jogi területen, megvalósult a régi közgazdász képzésben (az új rendszerben már egy szemeszternyi gyakorlat az előírás), vagy kooperatív képzés formájában az informatika területén. A gyakorlati ismeretek elsajátítását sok esetben segítik olyan oktatók, vagy meghívott előadók, akik gyakorló szakemberként maguk is az adott területen tevékenykednek. Ez jellemző szinte valamennyi képzésben. Vannak olyan képzések, ahol akár tanszéki/intézeti szervezésben, akár szakestek, vagy diákkör keretében olyan szakmai programokat kapnak a hallgatók, melyek a munkaerőpiac felé orientálják őket: a meghívott előadók lehetnek volt diákok, pályájukról mesélő neves előadók, fejvadászok, vagy a hallgatókat a későbbiekben alkalmazni kívánó cégek, szervezetek. Több esetben a képzés sajátosságainak megfelelő gyakorlóhelyeket alakítottak ki az egyetemi épületeken belül 12 (TV stúdió, közösségi rádió, tárgyalóterem, virtuális műtő). Vannak képzések, ahol cég- vagy intézménylátogatásokat szerveznek (pl. gazdasági, informatika, kommunikáció). Több képzésben folynak alkalmazott kutatások – akár szervezetek megbízására, akár pályázati pénzekből –, melyekbe a hallgatókat is be tudják vonni. Alapkutatások mindenütt folynak, ezek jelentős részébe is belekóstolhatnak a hallgatók. A hallgatók egy része végez munkát már a képzés alatt is. Hogy mekkora a munkát végző hallgatók aránya, illetve hogy közülük mennyien végeznek kifejezetten szakmai vagy éppen a megélhetést biztosító diákmunkát, az képzésterületenként erősen változik. Az elhelyezkedési esélyek is nyilvánvalóan különböznek az egyes képzési területeken, ugyanakkor az sok esetben elmondható, hogy az álláskeresési időszak megnyúlt, a végzettek nem feltétlenül az eredetileg elképzelt állásokba jutnak be. Mint minden vidéki egyetemi városban, a munkaerőpiac itt is telített, Budapest elszívó ereje nagy. Egyes esetekben megjelenik lehetőségként a külföldi munkavégzés. Jobbak az esélyek az elhelyezkedésre az informatika, illetve az orvosi területen, (a biológia a doktori képzésbe való bekerülési lehetőségek miatt némiképp speciális), jelenleg rosszak a szakmában való elhelyezkedés lehetőségei a magyar és a történelem képzés esetén. Az oktatók sok esetben – kapcsolataik révén – közvetítenek a munkaerőpiac és a hallgatók között: ez a leggyakrabban formális vagy informális ajánlásokban nyilvánul meg. Az álláskeresésben, elhelyezkedésben viszonylag nagy a kapcsolatok szerepe, bár egyes területeken a formális csatornák is működhetnek. Az viszonylag ritkán fordul elő, hogy maguk az oktatók, mint közvetlen piaci szereplők adjanak munkát, megbízásokat a végzett hallgatóknak (annak ellenére, hogy számtalan esetben maguk is végeznek valamilyen nem egyetemi oktatáshoz kötődő tevékenységet). A végzettekkel való kapcsolattartás csak egy szűk körre korlátozódik, jellemzően azokra, akikkel a képzések alatt sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítani. Ezek azonban általában baráti (kisebb mértékben szakmai) kapcsolatok. Sok esetben a végzettek tanácsért (ez lehet akár szakmai, akár munkakereséssel kapcsolatos) fordulnak volt oktatóikhoz. Viszonylag ritkák azok a helyzetek, mikor a végzettek ajánlanak az egyetem számára gyümölcsöző kapcsolatokat, lehetőségeket. Több helyen vannak arra kezdeményezések, hogy ezeket a kontaktusokat élénkítsék, akár intézményes formában is, de ez sok esetben az oktatók leterheltségén, a végzettek elérhetetlenségén vagy közömbösségén elbukik. A Természettudományi és Informatikai Karon valamint a Jogi Karon – az egyetemi szerveződés mellett – létezik kari alumni szervezet. A tanszékek, intézetek szervezeti kapcsolatai meglehetősen változatosak. Az akadémiai szférával, kutatóhelyekkel általában szerteágazó és országhatáron átnyúló kapcsolatokat 12

Nyilvánvalóan nem minden képzés igényli ezt a fajta hátteret, illetve vannak olyan képzések, ahol ez már eddig is rendelkezésre állt (pl. laborok, klinikák).

74

tartanak fenn. Több esetben erős a kontaktus azokkal a szervezetekkel, intézményekkel is, melyek a végzettek felvevőpiacát jelenthetik. Ezen esetekben általában nagyobb a regionalitás szerepe. Vannak olyan területek, ahol a bachelor képzéshez kapcsolódóan e kötések kialakítását, erősítését tervezik. A végzettek és az Alma Mater közti kapcsolatok erősítését a legtöbben fontosnak tartották. Úgy gondolták, hogy a végzettekkel való kapcsolatok – azon túl természetesen, hogy az oktatóknak emocionális szempontból fontosak lehetnek –, leginkább marketing és adománygyűjtő (fund-raising) tevékenységre lennének használhatók. Többen ugyanakkor meglehetősen szkeptikusan nyilatkoztak a formális szerveződések fenntartásának, működtetésének lehetőségéről: véleményük szerint ez csak akkor lenne megvalósítható, ha már a végzés alatt sikerülne kialakítani egyfajta mélyebb kötődést (kisebb közösségek által), de erre a jelenlegi társadalmi és felsőoktatási viszonyok között kevés esélyt látnak. Többen tudtak az egyetemi alumni szerveződésről és a hozzá kapcsolódó programokról, de ezeket nem feltétlenül tartják alkalmasnak arra, hogy a végzetteket visszacsábítsák az anyaintézménybe. Az alumni szerveződést többen egyfajta virtuális közösségként tartják működtethetőnek elsősorban. A diplomás pályakövető rendszereket hasznáról megoszlottak a vélemények. Voltak olyan képzési területek, ahol az oktatók abból a szempontból feleslegesnek ítélték a pályakövetést, hogy információt biztosítson a munkaerő-piaci folyamatokról, mivel úgy ítélték meg, hogy ezzel maguk is rendelkeznek a megfelelő mértékben. Mások szerint – épp azért, mert szélesedett a végzettek által betölthető állások köre, illetve mivel a BA képzésből kilépő hallgatók elhelyezkedéséről még nincsenek információk – szükségesek lennének ezek a felmérések. Szinte egyöntetűek voltak a vélemények abban a tekintetben, hogy bizonyos mértékig lehet ugyan rugalmasan alakítani a képzéseket az így kapott információk alapján, de ezt megfelelő óvatossággal kell kezelni. Gyakran maguk a szervezetek, cégek sem tudják megmondani, hogy milyen munkaerőre lesz szükségük pár év múlva, a változtatások átfutási ideje pedig jóval hosszabb annál, hogy a képzéseket a piac gyorsan változó igényeihez tudnák alakítani. Emellett a munkaerő-piaci szereplők igényei általában speciálisak, a képzést ezeknél szélesebb alapokra kell helyezni, hogy a végzetteknek több lehetőségük legyen az elhelyezkedésre.

75