A SZAJKÓ ( G A R R U L U S
GLANDARIUS
TOLLAZATÁBAN MUTATKOZÓ
LINNAEUS)
ABERRÁCIÓK
EVOLÚCIÓS JELENTŐSÉGE Dr. Horváth
Lajos
A szajkó (Garrulus glandarius L i n n a e u s ) n a g y o n jól elhatárolható g e n u s (Garrulus B r i s s o n ) közönséges faja. Általánosan i s m e r t v o l t á t elsősorban feltűnő és jellegzetes színének, meglehetősen n a g y termetének, zajos, élénk viselkedésének és — természetesen — rendkívüli gyakoriságának köszönheti. A z a tény, h o g y f i g y e l m e m e v o l ú c i ó s vizsgálataim során ráterelődött, t ö b b o k r a is visszavezethető. E l ő s z ö r is m i n t k á r t é k o n y , közönséges faj a z o k közé a kevés m a d a r a k közé t a r t o z i k , a m e l y e k n e m állnak v é d e l e m a l a t t . E z a k ö r ü l m é n y , de g y a k o r i s á g u k és v i s z o n y l a g k ö n n y e n elejthető v o l t u k is lehetővé t e t t e a n a g y a r á n y ú gyűjtést, i l l e t v e v a d á s z o k útján v a l ó gyűjtését. A T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m m a d á r g y ű j t e m é n y e jelenleg 1 0 0 0 0 e g y e d b ő l áll, a m e l y e k közül 3 5 1 p é l d á n y á v a l a szajkó m i n d e n más fajt megelőz. D R . K E V E A N D R Á S morfológiai a l a p o k o n n y u g v ó alfajkutatásához hosszú időn keresztül g y ű j t ö t t e össze a törzsalakhoz t a r t o z ó p é l d á n y o k a t és cserélte be a l e g t ö b b — határainkon kívül élő — alfaját. A vizsgálat befejez t é v e l a szajkókat a m ú z e u m n a k ajándékozta. E z a t é n y az e g y é b k é n t i s jelentős belső g y ű j t é s b ő l származó p é l d á n y o k számát n a g y o n m e g n ö v e l t e . A vizsgálati a n y a g tehát, az e d d i g v á z o l t szerencsés k ö r ü l m é n y e k k ö v e t keztében n a g y o n n a g y és v á l t o z a t o s . A másik tény, a m e l y i k f e l k e l t e t t e az érdeklődésemet az v o l t , h o g y á j ó l definiálható, tehát i g e n elkülönült Garrulus genus mindössze három fajt, f o g l a l m a g á b a n . E z e k közül kettő is m o n o t j p i k u s és aránylag k i s elterjedésű, míg a h a r m a d i k rendkívül s o k érvényes és e z e k e n túl n a g y s z á m ú b e v o n t a l f a j r a különült szét i g e n n a g y elterjedési területén. K u t a t á s a i m h o z n a g y o n e l ő n y ö s a n a g y p é l d á n y s z á m és a vizsgált faj sze génysége a v i s z o n y l a g n a g y o n k i s k ö z v e t l e n r o k o n s á g b a n . V i s z o n t határo z o t t a n hátrányos, i l l e t v e a m u n k á t i g e n megnehezítő k ö r ü l m é n y , h o g y a t o l l a z a t színe — p o n t o s a b b a n mintázata és tónusa — rendkívül n a g y v á l t o z é k o n y s á g o t m u t a t . É p p e n ez u t ó b b i t e t t e és t e s z i b i z o n y t a l a n n á az ún. j ó alfajok leírását, és csábított — s o k s z o r szubjektív tónusdifferenciák alapján — új, de m a már jórészt s y n o n y m i z á l t a l f a j o k leírására. E z e k alapján már első p i l l a n a t b a n világosnak látszott, h o g y sem méret-, s e m tónusdifferenciák alapján n e m lehet a t a v i s z t i k u s morfológiai b é l y e g e k után k u t a t n i . A t o l l a z a t b a n m u t a t k o z ó visszaütéses b é l y e g tehát csak a h a t á r o z o t t a b b minták k ö z ö t t v o l t várható. A f e l a d a t felvázolása és a v á r h a t ó nehézségek jelzése után áttérek a v i z s gálat lefolytatásának tényleges ismertetésére.
37
A vizsgálat módszere Először röviden — csak a célt és az eredményt alapul véve — ismertetem a Garrulus genus jellemzését. Legjellemzőbb, hogy a fiókszárnyon, valamint az elsőrendű evezőtollaknak megfelelő, felső szárnyfedőtollakon és a másod rendű evezőknek megfelelő, nagy szárnyfedőtollak közül a külsőkön nagyon szembetűnő, feketével csíkozott, ragyogó kék mintázat v a n . A z ilyen termé szetű mintázat annyira jellegzetes, hogy még a szakirodalom is sokszor ,,szajkókék"-nek nevezi. A kék harántcsíkok a fekete csíkok felé fokozatosan világosodnak, és egyes egyedeknél, részben a világosságkontraszt, részben a tényleges helyzet miatt fehérnek látszanak; ez az esetleges fehér vagy fehéres harántcsík azonban semmiféle vonatkozásba sem hozható a későbbiekben tárgyalandó, atavisztikus „fehér tükör" fellépésével. Sajátságos — szinte meglepő — , hogy a nagyon nagyszámú Garrulus glandarius-alfaj elkülönítő vonásai között a vázolt részben (a ,,kék szárny tükör"-ben) megmutatkozó különbség nem szerepel! Kutatásaimat és főleg az eredményt nemigen érinti ugyan, mégis megjegyzem, hogy a már korábban közölt tónus- és méretbeli, alfajelválasztó jellegzetességeken kívül leginkább még a fejtető színe és mintázata, valamint a másodrendű evezők külső zász lójának a színéből adódó folt („fehér vagy második szárnytükör") jön szá mításba. E z a bispecularis-alfajesoportnál „szajkókék". A genusszal és az alfaji differenciákkal kapcsolatos, utalásszerű ismerte tést követően a vizsgálati anyag számszerű megoszlásával foglalkozom. K u t a tásom alapjául a Természettudományi Múzeum leltározott példányai szol gáltak. További, külföldi csere- vagy vizsgálati anyag megtekintése — a nagyszámú és változatos összetételű, saját anyag miatt — feleslegesnek lát szott. A már említett 3 5 1 szajkópéldány közül 2 9 0 tartozik a törzsalakhoz és 6 1 további 1 6 alfajhoz. A példányok megoszlása az alfajok szerint — P E T E R S katalógusa után — a következő: 1. Garrulus glandarius rufitergum H a r t e r t 8, 2 . Garrulus glandarius hibernicus W i t h e r b y & H a r t e r t 3, ezek közül 2 a bevont Garrulus glandarius caledoniensis Hazelwood & Gorton alfajhoz tartozónak v a n megjelölve 3 . Garrulus glandarius glandarius Linnaeus 290. A Kárpát-medencén kívül a törzsalak egész elterjedési területéről aránylag egyenletes eloszlásban: glandarius fasciatus B r e h m 2, 4 . Garrulus 5 . Garrulus glandarius albipectus K l e i n s c h m i d t 11, 6 . Garrulus glandarius cervicalis Bonaparte 1, 7 . Garrulus glandarius whitakeri H a r t e r t 1, 4 , 8 . Garrulus glandarius minor Verreaux 8, 9 . Garrulus glandarius atricapillus Geoffroy St. Hilaire 4, 1 0 . Garrulus glandarius krynicki Kaleniczenko 1 1 . Garrulus glandarius iphigenia Sushkin & Ptuschenko 1, 7 , 1 2 . Garrulus glandarius brandtii E v e r s m a n n 2 1 3 . Garrulus glandarius pekingensis Reichenow 4, 1 4 . Garrulus glandarius sinensis Swinhoe 1, 1 5 . Garrulus glandarius taivanus Gould 38
16. Garrulus 17. Garrulus
glandarius glandarius
leucotis H u m e japonicus Temminck & Schlegel
2, 2.
A z aberrációk értékelésével kapcsolatos megállapítások megértéséhez elengedhetetlen a Garrulus glandarius faj elterjedésének legalább vázlatos ismertetése. Ugyanígy, nagyon röviden jeleznem k e l l azoknak az alfajoknak az előfordulási helyét, amelyeknek az egyedei között atavisztikusként minő sülő, aberrációs bélyegeket találtam. A jobb áttekintés érdekében a Garrulus faj elterjedését előre felvázolom, míg az egyes alfajokét csak az aberrációs vonásck pontos ismertetésével párhuzamosan. A palearktikus Garrulus faj a legmagasabb (fátlan) észak kivételével egész Európát l a k j a ; előfordul még az északnyugat afrikai Atlasz-hegység terüle tén; Ázsiában pedig az északi, fátlan tundrák és a belső-ázsiai sivatagos és félsivatagos területek kivételével mindenütt, amíg a p a l e a r k t i k u m terjed. A vizsgálati anyag 351 példányát igen aprólékosan átnézve olyan egyede ket találtam, amelyeknek a meghatározott ,,kék szárnytükre" különböző mértékben korlátozva fejlődött k i és helyét fehér színeződés foglalta e l . Egyeseknél m i n d a két szárnyon, szinte pontosan azonosan helyezkedett e l ez a fehér folt; másoknál egyik oldalon erősebben, a másik oldalon gyengéb ben ; de voltak olyan példányok is, ahol csak az egyik szárnyon lépett fel ez a fehér folt. K i e m e l e m , mert nagyon fontosnak t a r t o m , hogy részleges albiniz musról szó sem lehet ezekben az esetekben, mert, egyrészt a tollazatban sehol máshol nem találtam fehér foltot, másrészt a 351 példány között sem a k a d t egyetlen egy sem, amelyiken valahol máshol fehér folt m u t a t k o z o t t v o l n a . Természetesen teljesen fehér albínót vagy fehér foltos, részleges albínót vagy valamennyi színt és mintát halványabb változatban felmutató egye det már magam is láttam múzeumunk korábbi és más múzeumok anyagá b a n ; a jelenlegi teljes vizsgálati anyag azonban minden egyéb vonatkozás ban normális színezetű. Tekintettel arra, hogy a fekete felső szárnyfedőkhöz csatlakozó, velük határos foltot alkotó „kék szárny tükör" helyén a Garrulus lanceolatus Vigors faj esetében fehér folt („fehér e^árnytükör") csatlakozik, amely a szomszé dos — disztális — felső szárnyfedők színéből adódik, nem tudok másra kö vetkeztetni, csupán arra, hogy az aberrációs szajkók szárnyán többé vagy kevésbé, kétoldalt vagy csak az egyik szárnyon jelentkező fehér folt ezzel a fajjal való rokonságra u t a l . Tehát, a m i a lenceolatusnál rendes és állandó tulajdonság — sőt igen feltűnő és jellegzetes faji bélyeg — az az aberrációs garrulusoknál csak igen ritkán és nagyon eltérő mértékben megjelenő visszaütéses vonás (reversionary trend). A z albinisztikus vonás ellen szól az is, ha ez egyáltalában kérdéses lehet, hogy a részleges albinizmust képviselő fehér tollak vagy teljes egészükben fehérek, vagy esetleg szeszélyesen fehér foltosak. A z aberrációs szajkók fehér foltja azonban úgy adódik, hogy a szomszédos tollaknak csak az a része fehér, amelyet nem t a k a r egy másik; a fiókszárny esetében pedig (amelyik mindig része a „kék szárnytükör"-nek) az egyes tollak peremén körben és a tollgerinc két oldalán lép fel s n y o m u l előre (ti., ahol kiterjedtebb) egyre kisebb helyet adva mindkét oldali tollzászlón a „kék tükör" tollaira a n n y i r a jellemző kék-fekete harántcsíkozásnak. A lanceolatus faj a Nyugat-Himalájában él, és elterjedése határos a G a r r u lus faj bispecularis Vigors alfajával. E z t az alfajt és vele együtt az ún. 39
b i s p e c u l a r i s c s o p o r t (fajcsoport) másik két alfaját (sinensis és interstinctus H a r t e r t ) a két ,,tükör" j e l l e m z i , a m i abból adódik, h o g y a szajkónál e g y é b k é n t „ m á s o d i k " v a g y „fehér t ü k ö r " ezeknél u g y a n o l y a n kék-fekete haránt csíkos, m i n t a szárnyfedők által képviselt „ k é k t ü k ö r " . A két tükrös szajkó alfajcsoport tehát szomszédos, i l l e t v e p o n t o s a b b a n a lanceolatus faj a c s o p o r t típusos alfajáéval, a bispeculariszéval közvetlenül határos, míg az u t ó b b i az i n t e r s t i n c t u s s z a l szomszédos, ez p e d i g a sinensisszel (déli és délnyugati Sikangban). Mielőtt t o v á b b b o g o z g a t n á m a r o k o n i szálakat, a teljes megértés kedvéért p o n t o s a n szeretném m e g a d n i azt, h o g y morfológiailag m i is az a „ m á s o d i k " v a g y „fehér t ü k ö r " . Tehát a m i szajkónknál a „fehér t ü k ö r " o n n a n adódik h o g y a másodrendű e v e z ő k külső zászlója fehér, a m i az összecsukott szár n y o n n a g y o n szembetűnő, e g y b e f o l y ó , fehér folt alakjában j e l e n t k e z i k . Tehát a m i szajkónknak v a n egy „ k é k t ü k ö r " nevű foltja, a m i a felső szárnyfedők disztális csoportjának a színéből adódik és v a n e g y „fehér t ü k ö r " nevű foltja, a m i a másodrendű e v e z ő k külső zászlóinak összefogó színe. A b i s p e c u l a r i s alfaj c s o p o r t b a n ez a két t ü k ö r azonos színű, tehát „ s z a j k ó k é k " . Mármost ez a második „ k é k t ü k ö r " m e g v a n a lanceolatus fajnál i s ; az első t ü k ö r a z o n b a n fehér. E r r e a fehér f o l t r a ( „ t ü k ö r r e " ) u t a l n a k a fellelt, aberrációs p é l d á n y o k ! A z o n b a n v a n m é g e g y t o v á b b i d o l o g : az aberrációs p é l d á n y o k o n — t a r t o z z a n a k a z o k bármelyik, n e m b i s p e c u l a r i s jellegű alfajhoz — j e l e n t k e z i k t ö b b - k e v e s e b b csíkkal a „ m á s o d i k kék t ü k ö r " is, a m i m e g i n t c s a k a lanceolaíiís-fajhoz való közeledés tanújele. I l y e n , b i z o n y t a l a n a b b , a t a v i s z t i k u s v o n á s k é n t kezelhető az általam v i z s gált 17 alfaj e g y e d e i k ö z ö t t k i s e b b v a g y n a g y o b b mértékben fellépő kék fekete harántcsíkozás a f a r k t o l l a k o n . U g y a n i s a lanceolatus f a r o k t o l l a i végig i l y e n „ s z a j k ó k é k " - e k . E z — egyébként — akárcsak a második „ k é k t ü k ö r " n y o m o k b a n való jelentkezése, hozzátartozik a Garrulus glandarius faj bélyegeihez, csupán az i g e n különböző e g y e d i kifejlődése m u t a t j a a z t , h o g y n e m v a l a m i f i x faji bélyeg, h a n e m s o k k a l i n k á b b e g y eltűnőben levő ( „ f e l l a z u l t " ) öröklött, morfológiai sajátság. A b i z t o s atavizmusként értékelhető fehérség az „első kék t ü k ö r " - n e k n e v e z e t t felső szárnyfedőkön az egyes aberrációs e g y e d e k esetében n a g y o n eltérő mértékben lépett fel, de s o h a s e m képviselték t i s z t a fehér t o l l a k , h a n e m a t o l l a k n a k csak b i z o n y o s részei, a m i n t a z t a kérdéses e g y e d e k k ö v e t kező részletes leírásában láthatjuk. A vizsgálati a n y a g 351 p é l d á n y a közül 16, a z a z 4 , 1 % m u t a t o t t i l y e n saját ságot. E z e k közül 8-at a törzsalak e g y e d e i k ö z ö t t találtam, míg a másik 8 a kimutatásban látható a l f a j o k közül került k i . 1. Garrulus glandarius glandarius L i n n a e u s a d . ^ Székelyudvarhely, B o d a - k e r t . R o m á n i a . 1959. I X . 20. Coll. Z . S Z A B Ó J Á N O S
L . sz. 63. 528. 1
A fehérség jelentkezése a s z i m m e t r i k u s . A j o b b szárnyon a fekete szárny fedőtollakkal határos, egymást k ö v e t ő négy t o l l külső zászlójának m i n t e g y a felét f o g l a l j a e l úgy, h o g y az összecsukott szárnyon egy összefüggő, c s e p p alakú, szabályos fehér folt alakjában j e l e n t k e z i k , akárcsak a lanceolatus fajnál. Ezenkívül még h a t szomszédos, az elsőrendű evezőknek megfelelő 40
fedőtoll hegye fehér. A fiókszárny a szokásos színű. A b a l szárny fehérsége csak abban tér el, hogy az utóbbi 6 tolla közül csak egynek a hegye fehér. A nagy fehér folt olyan, m i n t a másik oldalon. Hangsúlyozom, hogy a ,,kék tükör"-t alkotó fedőtollak ,belső zászlója fekete (illetve sötétszürke), ide a fehérség nem terjed k i és a „tükörben" a rendes tollazatnál sem látszik. K i e m e l e m , hogy valamennyi faroktoll teljes hosszában a harántsávozás észrevehető nyomát mutatja, a m i még inkább erősíti ennek az egyednek a visszaütését a lanceolatus fajra. Egyébként az atavisztikus „fehér tükör" megjelenése ennél az egyednél volt a legkiterjedtebb. 2.
Garrulus glandarius glandarius Kéthely, Magyarország 1962. X I . 30. * Coll. M A G Y A R J Ó Z S E F
Linnaeus ad
9 L . sz.
73.976.1
A fehér folt jelentkezése a két szárnyon csaknem szimmetrikus. A jobb szárnyon v a l a m i v e l kiterjedtebb, m i n t a balon, de mindkettőn ugyanaz a négy szárnyfedőtoll viseli. I t t is, m i n t az előzőnél, a fehér szín csak a külső („szajkókék") zászlón található; a belső zászló m i n d a nyolc érintett t o l l esetében normális, szürkésfekete. Ennél az egyednél is az összecsukott szár nyon összefüggő, keskenyebb, illetve szélesebb ovális folt alakjában mutat kozik a „fehér tükör". A faroktollak harántsávozottsága — bár igen gyengén — i t t is megfigyel hető. 3.
Coll.
Garrulus glandarius glandarius Linnaeus ad Vajszló, B a r a n y a megye, Magyarország 1964. IV. 1 3 . LOVAS
9- L . sz.
73.1178.1
BÉLA
A fehérség mindkét szárnyon szimmetrikusan lép fel, és csak két-két szom szédos tollon jelentkezik. A z egészen kis kiterjedésű fehér folt a kérdéses tollak külső zászlójának közepe táját foglalja e l ; de a csukott szárnyon így is a két kis szomszédos folt éppen érintkezik egymással. A farok harántsávozottsága még gyengébb, m i n t az elsőnél, és a szélső tollakon egyáltalában nincs. 4.
Garrulus glandarius glandarius Sopron, Magyarország 1964. I. 2 . Coll. D R . G Y Ő R Y J E N Ő
Linnaeus a d
9- L . sz.
73.1037.1
Csaknem szimmetrikus a fehér folt megjelenése. A jobb szárnyon észre vehetően nagyobb, de mindkét oldalon egyformán, a 3 — 3 szomszédos fedő t o l l külső zászlójának peremén lép föl. A faroktollak sűrű harántsávozottsága i t t szembetűnőbb, m i n t az előző két példányon és valamennyi tollon megfigyelhető. N a g y o n sajátságos, hogy a szem alatt, sőt a szem mögött is fekete; ez a színeződés a fekete bajuszsáv v a l egybefügg, akárcsak a lanceolatus faj esetében, a m i a visszaütéses jelle get még csak fokozza. 5 . Garrulus
glandarius
glandarius
Linnaeus ad 9- L . sz.
73.982.1 *
41
Morenhoven bei B o n n , B R D 1964. X I . 2 1 . Collector D E . G Ü N T H E R N I E T H A M M E R A z előzőekhez v i s z o n y í t v a n a g y o n világos tónusú példány (,,albipectus j e l l e g ű " ) , csupán a b a l szárnyon m u t a t fel a t a v i s z t i k u s fehér f o l t o t . I t t 3 szomszédos fedőtoll külső zászlójának a legszélén m u t a t k o z i k , de az össze c s u k o t t szárnyon e b b e n az esetben is összefüggő a fehér folt, a m e l y i k egye g y t o l l o n szemlélve i n k á b b csak fehér csík. A f a r o k harántsávozottsága v a l a m e n n y i t o l l o n jól l á t h a t ó ; a f a r o k tőfelén m é g színben is m e g m u t a t k o z i k , n e m c s a k fénytörésben. 6. Garrulus glandarius glandarius L i n n a e u s a d 9- L . sz. 73.996.1 C o m b l a i n - F i k r bei Liege, B e l g i u m 1945. X I I . 3. Coll. Rév. R . V E R H E Y E N A z e r e d e t i l e g rufitergum H a r t e r t - n e k m e g h a t á r o z o t t p é l d á n y i n k á b b át m e n e t a törzsalak és az A n g l i á b a n élő alfaj k ö z ö t t , a m i K ö z é p - E u r ó p a n y u g a t i partvidékén élő egyedeknél s z i n t e általános. A fehér folt s z i m m e t r i k u s a n lép fel a két szárnyon, és a 3—3 szomszédos fedőtoll külső zászlójának a szélén m u t a t k o z i k . A z e d d i g i e k k e l s z e m b e n az m u t a t különbséget, h o g y a fehér folt i t t m é g n e m egészen t i s z t a fehér, h a n e m némi halványkékes árnyalatot m u t a t . A f a r o k harántsávozottsága meglehetősen szembetűnő, és a tőfelén h a l v á n y k é k e s színben is m e g m u t a t k o z i k . A m i n t látható, a törzsalak e d d i g i h a t aberrációs példányát úgy s o r o l t a m fel, h o g y a l e g k e l e t i b b e t ( R o m á n i a ) tárgyaltam először és a l e g n y u g a t i b b a t ( B e l g i u m ) utoljára. E z t a s o r r e n d e t azért k ö v e t t e m , h o g y m é g i n k á b b kife jezésre j u t t a s s a m a z t a t é n y t , h o g y a szajkó törzsalakja esetében keletről n y u g a t r a — a z a z a himalájai lanceolatus fajtól t á v o l o d v a — e g y r e g y e n g é b b e n lép fel ez a visszaütéses bélyeg. A ,,fehér t ü k ö r " e g y r e k i s e b b lesz, i l l e t v e már csak az e g y i k szárnyon m u t a t k o z i k , v a g y már n e m is t i s z t a fehér, h a n e m kékes. A 290 törzsalakhoz tartozó példánynak ez csupán a 2 , 1 % - a . Ú g y tűnik föl, m i n t h a a törzsalak e g y e d e i k ö z ö t t k e v e s e b b lenne az a t a v i s z t i k u s (a 351 p é l d á n y b ó l álló teljes vizsgálati a n y a g n a k 4 , 1 % - a aberrációs) e g y e d ; ez a z o n b a n a t ö b b i alfajból megvizsgált a n y a g k i s száma (61) m i a t t n e m lenne reális következtetés már csak azért s e m , m e r t 3 észak-európai aberrációs példány a 2 , 1 % - o t 3 , 1 % - r a e m e l i a törzsalak e g y e d e i r e v o n a t koztatva. A k ö v e t k e z ő k b e n folytatólagosan t á r g y a l o m a t ö b b i alfaj k ö z ö t t fellelt aberrációs e g y e d e k e t . Előre v e s z e m az egyesek által külön a l f a j n a k t a r t o t t észak-európai e g y e d e k e t . 7. Garrulus glandarius glandarius L . sz. 73.1016.1 V e s a n t o , Finnország 1962. X . 13. Collector ?
L i n n a e u s (septentrionalis B r e h m ? ) ad
A fehér folt s z i m m e t r i k u s a n lép fel a két szárnyon és a 3—3 szomszédos fedőtoll külső zászlóján m u t a t k o z i k . 42
A f a r o k v é g i g harántcsíkos; a tőrészen erősen színezett i s . N a g y o n feltűnő — és az e d d i g i p é l d á n y o k o n h i á n y z o t t — , h o g y a legbelső másodrendű eve z ő k v é g e közelében a fekete tollvégeken világos folt m u t a t k o z i k . E z e n a h e l y e n a lanceolatus fehér u g y a n , de a világos folt mégis erre látszik u t a l n i . 8. Garrulus glandarius glandarius 9 L . s z . 73.1029.1 V e s a n t o , Finnország 1962. X . 31. Collector ?
L i n n a e u s (septentr ionalis
(Brehm?) ad
E z e n az azonos helyről és c s a k n e m u g y a n a b b ó l az i d ő b ő l származó, de t o j ó p é l d á n y o n a fehér folt n a g y o n hasonlóan a l a k u l t k i . A két szárnyon s z i m m e t r i k u s a n és a 3—3 szomszédos t o l l o n , de lényegesen k i s e b b területre k o r l á t o z v a , és í g y j ó v a l kevésbé feltűnő. A f a r o k r o v a t k o l t s á g a szintén e l m o s ó d o t t a b b , és a belső másodrendű e v e z ő k végén n i n c s világos színeződés. 9. Garrulus glandarius glandarius 9. L . sz. 73. 1068.1 U p p s a l a , Svédország. 1922. X . 29. Coll. K . J . H E R N E L L
L i n n a e u s (septentrionalis
Brehm?) ad.
Valószínűleg n y u g a t r a k ó b o r o l t , őszi példányról v a n szó. A z a v a t i s z t i k u s fehér folt csak a j o b b szárny két szomszédos fedőtollán m u t a t k o z i k . A f a r o k harántsávozottsága csak a tőfélen látható, de i t t is csak halvá nyan. A 7., 8. és 9. p o n t a l a t t i s m e r t e t e t t , némileg b i z o n y t a l a n alfaji h o v a t a r t o zóságú, aberrációs p é l d á n y o k tehát a visszaütéses bélyeget illetőleg i n k á b b a k o n t i n e n s n y u g a t i szélén fellépőkkel m u t a t n a k r o k o n s á g o t . A k ö v e t k e z ő , érvényes a l f a j o k h o z t a r t o z ó p é l d á n y o k k ö z ö t t talált aberrá ciós e g y e d e k részletes ismertetését t o v á b b r a is folytatólagos sorszámmal k ö z l ö m . A s o r r e n d b e n m o s t is P E T E R S rendszerét k ö v e t e m . 10. Garrulus glandarius rufitergum 1908. X . 4. Coll. N . F . T I C E H F R S T
Hartert ad
. L . sz. 73.1183. 1
A lanceolatusra utaló „fehér t ü k ö r " - t m i n d k é t szárnyon s z i m m e t r i k u s a n , a 3—3 szomszédos t o l l külső zászlóján fellépő fehér szegély képviseli. I t t is a c s u k o t t szárnyon j o b b és b a l o l d a l o n e g y - e g y feltűnő fehér folt lát ható a vele proximálisan szomszédos fekete szárnyfedőtollak m e l l e t t . A f a r o k t o l l a k szembetűnően végig „ s z a j k ó s á v o s a k " . 11. Garrulus glandarius hibernicus W i t h e r b v 73.1051.1 Strachyre Forest, Scotland. U . K . 1962. X I I . 8. Collector?
& H a r t e r t a d 9 L . sz.
C s a k a b a l szárny e g y e t l e n fedőtollának külső zászlóján v a n e g y k i s fehér folt. E z az aberrációs e g y e d ú g y fogható fel, m i n t a m e l y i k a l e g k i s e b b mér tékben, de azért h a t á r o z o t t a n u t a l a lanceolatus fajra. A z a t a v i s z t i k u s bélyeg 43
tehát i t t lép fel először, és i n n e n kiindulólag t e r j e d a „ k é k t ü k ö r " rovására. U g y a n i s e g y e t l e n o l y a n p é l d á n y s e m a k a d t a 1 6 közül, a m e l y i k e n i t t ne l e t t v o l n a fehér folt. A t ö b b i esetben n e m e g y t o l l o n , h a n e m kettőn, hármon, négyen, sőt kivételesen még t o v á b b i a k o n is megjelent a fehérség a „ k é k t ü k ö r " rovására. A f a r o k rovátkoltsága m e g v a n , de a l i g l á t h a t ó ; még leginkább a t o l l a k t ö v é n lehet észrevenni. 1 2 . Garrulus glandarius hibernicus W i t h e r b y & H a r t e r t a d 9 (a névtáblá ján —• akárcsak az előzőén — Garrulus glandarius caledoniensis Hazelw o o d & G o r t o n azóta b e v o n t alfaj nevén szerepel!) L.
sz.
73.1008.1
J e r d o m e r e Jefe, S c o t l a n d . U . K . 1963.1.
24.
Collector ? A fehér folt a két szárnyon s z i m m e t r i k u s a n lép f e l . T e h á t 4 — 4 t o l l o n a külső zászlón, a z o k n a k t ö b b m i n t a felét f o g l a l j a e l , így az összecsukott szár n y o n n a g y o n feltűnő „fehér t ü k ö r " - t a l k o t . E h h e z járul még, h o g y a fiók szárny l e g n a g y o b b — legkülső — tollának külső szegélye és hegye, a k ö v e t kező fiókszárnytollnak p e d i g csak a hegye fehér. E z a p é l d á n y a romániait leszámítva a legfeltűnőbben a t a v i s z t i k u s . A fellépő „fehér t ü k ö r " csak a k k o r a , m i n t a közönséges szajkó ún. „ m á s o d i k v a g y fehér t ü k r e " , a m e l y i k tudvalevőleg a c s u k o t t szárnyon a m á s o d r e n d ű e v e z ő k külső zászlójának a fehér színéből adódik. A f a r o k t o l l a k csak mérsékelten h a r á n t c s í k o z o t t a k ; i n k á b b csak a f a r o k tőfelén érzékelhető mintázattal. 13.
Garrulus glandarius Oulmes, Marocco
minor
Verraux ad
L . sz.
73.975.1
1969.
Collector B .
GIROT
C s a k a j o b b szárnyon és i t t is csak két szomszédos szárnyfedőtollon k e z i k az a t a v i s z t i k u s fehér folt. A f a r o k t o U a k harántsávozottsága a l i g észrevehető. 1 4 . Garrulus
glandarius
atricapillus
G e o f f r o v S t . H i l a i r e a d rf
jelent
L . sz. 7 3 .
1194.1
Tiron, Izrael 1952.1.
Coll.
26.
REGŐS
ISTVÁN
C s a k a j o b b szárny e g y e t l e n felső szárnyfedőjének a szegélyén j e l e n t k e z i k az a t a v i s z t i k u s fehér folt. A f a r o k t o l l a k o n csak a t ő b e n m u t a t k o z i k e g y k i s harántsávozottság. 15.
Garrulus glandarius krynicki Wladikawkas, U S Z S Z K 1946. X I . 24. Collector L . P O R T E N K O
Kaleniczenko ad
9 L . sz.
73.1167.
1.
A j o b b szárnyon két szomszédos fedőtollon, a b a l szárnyon csak e g y e n látható a kérdéses lanceolatus f a j r a visszaütő fehér folt. A f a r o k haránt csíkozása meglehetősen j ó l látható. 44
16. Garrulus glandarius brandtii Tjumen, Nyugat-Szibéria
E v e r s m a n n ad
L . sz. 73.1125.1
1946. X . 2 2 .
Collector L .
PORTENKO
A két oldalt jelentkező fehér folt némileg aszimmetrikus, amennyiben a jobb szárnyon v a l a m i v e l erősebb a két fedőtollat érintő atavisztikus vonás, m i n t a b a l szárnyon. A farok harántcsíkozása igen halvány és csak a tőben vehető észre. Egybefoglalva az atavisztikus „fehér tükör" lényegét, kijelenthetjük, hogy m i n d i g a fekete felső szárnyfedőkkel közvetlenül határos „kék tükör"-t képviselő fedőtollakon lép fel. H a csak egyen, akkor mindig a legelsőn, ha kettőn, akkor a mellette levőn is, ha hármon vagy négyen, akkor mindig az első hármon vagy az első négyen. Tehát szó sem lehet részleges albinizmusról, amelyik 16 rendellenes példányon térben, időben és alfaji rokonságban ilyen távol eső egyedeken, ilyen következetes szabályossággal jelenne meg. E z e n m i t sem változtat az a tény, hogy nagy ritkán csak az egyik — és mindig a jobb — szárnyon v a n csak ilyen bélyeg. Sőt, ha csak a jobb szárnyon v a n , akkor ott is nagyon gyenge, ha pedig aszimmetrikusan jelenik meg, akkor is m i n d i g a jobb szárnyon az erősebb, nagyobb, illetve több tollra terjed k i . A két legnagyobb fehér szárnyfoltú atavisztikus egyeden fordult csak elő, hogy a fiókszárnyon is jelentkezett már némi fehérség. A z albinizmus ellen szól még az is, hogy a fehérség m i n d i g a „kék tükör"-t képviselő, külső „szaj kócsíkos" (kék-fekete harántsávos) zászlón lép fel, sohasem máshol. Továbbá, hogy a visszaütéses fehér folt ennek a zászlónak is m i n d i g a közepén — nem a csúcsi, sem pedig a tőrészében —• helyezkedik e l ; ha nagyobb, a k k o r innen látszik szétterülni csaknem az egész kérdéses tollzászló felületére. E z z e l szemben (2 ilyen eset volt) a fiókszárny „elfehéredése" a peremekről i n d u l el és befelé terjed. A két adott esetben h o l keskenyebb, h o l szélesebb volt ez a fehér szegély. Úgy tűnik, összefüggés v a n a faroktollak sávozottságának intenzitása és a „fehér tükör" nagysága között is. A z a z , ha nagyobb az atavisztikus fehér szárnyfolt, a k k o r pregnánsabb a faroktollak „szajkómintás" harántcsíkozottsága is, tehát a két lanceolatus bélyeg párhuzamosan erősödik vagy gyen gül. E n n e k a kérdésnek a lezárásául m i n t végső konklúziót leszegezhetjük, hogy az ismertetett atavisztikus vonások — mindenekelőtt az ún. fehér tükör fellépése a „kék tükör" rovására — arra v a l l , hogy a Garrulus glandarius Linnaeus faj a himalájai Garrulus lanceolatus Vigors fajból származott. A z utóbbinak jellemző — talán legjellegzetesebb — állandó faji determináló bélyege, a tekintélyes vizsgálati anyagon tapasztaltak alapján, 4 , 1 % - b a n m i n t visszaütéses vonás kisebb-nagyobb intenzitással a faj egész elterjedési területén fellelhető v o l t . E z viszont azt mutatja, hogy a Garrulus glandarius faj származástanilag nagyon régi ugyan, de az alfaji-földrajzi elszigetelődés merőben újabb keletű. E r r e v a l l az alfajoknak sokszor alig elkülöníthető volta, másrészt bizonyos fejlődési vonalak (alfajcsoportok) körvonalainak egyre határozottabb k i bontakozása az igen nagy színbeli variációs skála ellenére. Ide tartozik még annak a megállapítása is, hogy a nagyszámú, bevont alfaj nem az elhamarkodott leírásból fakadó bizonytalanság következménye, 45
h a n e m éppen a n n a k a bizonytalanságnak a kifejezője, a m e l y n e k ez a g y o r s a n szegregálódó íaj k i v a n t é v e . A h é b e - h ó b a fellépő a t a v i s z t i k u s v o n á s o k n e m c s a k a faj leszármazására v a g y eredetére v e t n e k j o b b fényt, h a n e m a m o r f o g e n e t i k a i rendszerezés bizonytalanságát i s m e n t i k . Vizsgálataim lényege e z z e l lezárult, de n e m h a g y h a t o m f i g y e l m e n kívül D B . J . M . H A B B I S O N (1951) szajkóaberrációkkal foglalkozó dolgozatát, a m e l y b e n két o l y a n rendellenességről is ír, a m e l y e k e t a t a v i s z t i k u s a k n a k minősít. A z e g y i k — a szerző s z e r i n t is b i z o n y t a l a n a b b — e g y o l y a n példánnyal k a p csolatos, a m e l y n e k az első evezője rendkívül k e s k e n y és sarló alakú. H A R R I S O N s z e r i n t ez némi utalást jelentene a s z a r k a (Pica) u g y a n c s a k k e s k e n y és erősen sarló alakú első evezőjére. A z i s m e r t e t e t t t é n y r ő l fényképet is k ö z ö l t , sőt — m i v e l i t t n e m látható elég világosan — m a g y a r á z ó ábrát is készített. E z u t ó b b i n világosan l á t h a t ó , h o g y n e m c s a k az első evező k e s k e n y és görbült, h a n e m v a l a m e n n y i elsőrendű e v e z ő t o l l . I l y e n k ö r ü l m é n y e k m e l l e t t — az a h a t á r o z o t t érzésem — s o k k a l i n k á b b minősíthető ez a rendellenesség kóros nak, m i n t a t a v i s z t i k u s n a k . U g y a n i s a s z a r k a elsőrendű evezői közül csak az első — e g y é b k é n t is a t ö b b i n é l j ó v a l k i s e b b — k e s k e n y és sarló alakú, a t ö b b i n e m ! E z t a k ö r ü l m é n y t H A R B I S O N i s említi, de n e m fűz hozzá magyará z a t o t . A r r ó l s e m ír, h o g y m i l y e n nagyszámú vizsgálati a n y a g a v o l t , a m e l y b e n ez az egy a k a d t ; az én 351 p é l d á n y o s a n y a g o m b a n e g y s e m v o l t o l y a n , a m e l y i k n e k az első evezője ilyenféle rendellenességet m u t a t o t t v o l n a . H A B B I S O N — u g y a n c s a k fényképpel illusztrálva — említést tesz e g y má sik, a t a v i s z t i k u s n a k minősíthető rendellenességről. A z t m o n d j a , h o g y egyes f i a t a l szajkóknak (törzsalakbeli v a g y r u f i t e r g u m ) a fejtetején fekete s a p k a körvonalai v e h e t ő k észre, a m i v o n a t k o z á s b a h o z h a t ó fekete sapkás a l f a j o k k a l (atricapillus — Szíriában, cervicalis — T u n i s z b a n ) . E z z e l e g y e t értek, de m i v e l 351 d a r a b o s vizsgálati a n y a g o m c s u p a a d u i t u s p é l d á n y b ó l állt, n e m erősíthetem m e g . E z z e l k a p c s o l a t b a n a z o n b a n m e g j e g y z e m , h o g y 2—3 o l y a n e g y e d a k a d t az e g y é b k é n t rendkívül széles skálájú fejtetőrajzolatvariációban, amelynél s z i n t e fekete sapkává o l v a d n a k e g y b e a fejtető hoszs z a n t i , fekete csíkjai; ezt a z o n b a n s o k k a l i n k á b b a variációs skála legszélső eseteinek minősítem (akárcsak a m a j d n e m sáv nélküli fejtetőt — a skála másik oldalán) és n e m utalásnak akár a cervicalis-csoiport, akár az atrica pillus -csoport a l f a j a i r a . H A B B I S O N bírálatához befejezésül: tehát, a n n y i t i s m e r h e t e k csak e l , h o g y a j u v e n i l i s fekete s a p k a — m i n t h o g y általában a f i a t a l k o r i t o l l a z a t ősibb állapotot t ü k r ö z — a t a v i s z t i k u s v o n á s a szajkó tollazatúban, de éppen r e n d kívüli ritkasága és bizonytalansága m i a t t t á v o l r ó l s e m o l y a n értékű, m i n t a d o l g o z a t o m b a n k i m u t a t o t t egyértelmű és a d u i t u s hímeken és t o j ó k o n e g y aránt fellépő, felső szárnyfedőkre korlátozott,,fehér t ü k ö r " . E h h e z még hozzá tehető, h o g y az aberrációs e g y e d e k 17 érvényes alfajt képviselnek, és Észak nyugat-Afrikától Japánig felölelik a szajkó egész elterjedési területét.
Irodalom — References
Bannerman, D. A. (1953): T h e B i r d s o f the B r i t i s h Isles. L o n d o n , v o l . 1, p p . X V I I I + 356 p . Dement'''ev & ál. (1970): B i r d s o f the Soviet U n i o n . J e r u s a l e m , v o l . 5. X X I I + 9 5 7 p . Chernél I. (1899): Magyarország m a d a r a i . B u d a p e s t , v o l . 2, X I X + 830 p . Friderich, C. G. (1891): N a t u r g e s c h i c h t e der D e u t s c h e n Vögel. S t u t t g a r t , 970 p .
46
Harrison, J. M. (1951): Some P h y l o g e n e t i c Trends i n G a r r u l u s glandarius L i n n a e u s a n d Dendrocopos major (Linnaeus). Proceedings X t h I n t . O r n . C o n g r . 1 6 7 — 1 7 2 . p . Keve, A. (1958): C o r v i d a e . F a u n a Hungáriáé, v o l . 21: 1 0 / 1 4 - 2 4 p . Keve, A. (1966): T a x o n o m i e u n d E v o l u t i o n . Lounais-Hämeen L u o n t o . 2 3 . 4 9 — 5 2 . p . Keve, A. (1974): D e r Eichelhäher. D i e N e u e Brehm-Bücherei. 1 2 8 . p . Lovassy S. (1972): Magyarország gerinces állatai. B u d a p e s t , X I + 8 9 4 . p . Madarász Gy. (1899-1903): Magyarország m a d a r a i . B u d a p e s t , X X X I I I + 4 5 0 p . Peters, J. L. (1962): C h e c k - L i s t o f B i r d s o f the W o r l d . C a m b r i d g e — Massachusetts, v o l . 15. X + 3 1 5 p . Ripley, S. D. (1961): A Synopsis o f the B i r d s o f I n d i a a n d P a k i s t a n . B o m b a y N a t u r a l H i s t o r y Society. X X X V I + 7 0 2 p . Salim Ali (1949): I n d i a n H i l l B i r d s . O x f o r d U n i v e r s i t y Press. L H + 1 8 8 p . Vaurie, C. (1959): T h e B i r d s o f the P a l e a r c t i c F a u n a . L o n d o n , X L I + 7 6 2 p . Whistler, H. (1949): Populär H a n d b o o k o f I n d i a n B i r d s . L o n d o n . X X V I I I + 5 6 0 p . Witherby, H. F. & al. (1952): The H a n d b o o k o f B r i t i s h B i r d s . L o n d o n , v o l . 1. X L + 3 4 8 p . \
Evolutional Significance of the Aberrations in the Plumage of the Jay (Garrulus glandarius Linnaeus)
Dr. Lajos
Horváth
O u t o f 3 4 1 speeimens o f the J a y (Garrulus glandarius L i n n a e u s ) represented b y 1 7 different subspecies 1 6 show a b e r r a n t features i n colour a n d p a t t e r n o f their plumage, p r o v e d t o be a t a v i s t i c . O n the v a l i d i t y o f the a u t h o r ' s earlier results i t is to be asserted t h a t these e x t r e m e l y rare ( 4 , 1 % ) r e v e r s i o n a r y t r e n d s i n d i c a t e a n e a r l y S e p a r a t i o n o f the
species w i t h the genus Garrulus, wherein t h e y d i s p l a y close a f f i n i t y w i t h the B l a c k - t h r o a t ed J a y (Garrulus lanceolatus V i g o r s ) . C o n s e q u e n t l y , the o r i g i n o f Garrulus glandarius m u s t be looked for i n t h e H i m a l a y a n species. F i n a l l y , the a u t h o r criticises J . M . H A R R I SON'S o p i n i o n o n the reversionary trends found o n the J a y . T h e aberrations i n plumage found b y H A R R I S O N are p a r t l y p a t h o l o g i c a l — concerning the M a g p i e - l i k e first p r i m a r y — p a r t l y o n l y juvenile feature as he found a t some subadults o f the t y p e speeimens a n d sub species r u f i t e r g u m . Author's Adress: Természettudományi Múzeum Állattára 1088. Budapest Baross u . 1 3 .
47
