A strukturális reformok rövid távú hatásai. Empirikus elemzés (összefoglaló) Az OECD Közgazdasági osztályának 949. számú munkaanyaga a strukturális reformok rövid távú hatásaival foglalkozik. A „The Short-Term Effects of Structural Reforms: An Empirical Analysys” című tanulmányt Romain Bouis, Orsetta Causa, Lilas Demmou, Romain Duval és Aleksandra Zdzienicka jegyzi. A tanulmány az OECD honlapján angol nyelven teljes terjedelemben olvasható. A munkaanyag a reformok időbeli hatását kívánja bemutatni, meghatározni azt az időtávot, amelyben a reformok teljes hatása érvényesül. Azt is vizsgálja továbbá, hogy ezeket a hatásokat befolyásolják-e az adott gazdasági feltételek, makrogazdasági és intézményi keretek. A tanulmány időszerűsége Számos elméleti és gyakorlati kutatás foglalkozik a strukturális reformok hosszú távú hatásaival, de sokkal kevesebb figyelem fordítódik a rövid távúakra. Pedig lefolyásuk dinamikájának ismerete fontos szerepet játszhat a strukturális reformok menetrendjének meghatározásában. Ezért is fontos, hogy az aktuális gazdaságpolitikai döntések meghozatalához, politikai hatásuk megbecsüléséhez, a különböző célkitűzések kölcsönhatásának felméréséhez, a prioritások kijelöléséhez, összességében a strukturális reformok tervezéséhez feltárjuk a strukturális reformok rövid távú hatásait. A makrogazdasági feltételek hatásának vizsgálata különösen a tekintetben fontos, hogy a legtöbb OECD-országban ezek a feltételek jelenleg kedvezőtlenek, hatásuk ismerete elengedhetetlen a válság utáni időszak gazdaságpolitikai döntéseinek formálásához. A kutatók az OECD-országokban az elmúlt 30 év során végrehajtott reformok hatásairól empirikusan felvett adatokat elemzik, modellezik, majd az így nyert eredmények megbízhatóságágát kontroll-modellezéssel ellenőrzik. Az empirikus adatfeldolgozás előtt a vizsgált reformokra vonatkozó elméleti szakirodalom megállapításait ismertetik. I. Elméleti háttér A strukturális reformok jellemzője, hogy a munka termelékenységének vagy a munkaerő kihasználtságának, vagy mindkettő növelésére irányulnak. Hatásuk nem jelenik meg azonnal, és függ attól is, milyen befolyást gyakorolnak az aggregált keresletre és kínálatra Ez a fejezet azokat a csatornákat kívánja áttekinteni, amelyeken keresztül a reformok elmozdulást idézhetnek elő a keresletben és kínálatban és röviden kitér arra is, hogy a gazdaságpolitikai tényezők milyen hatással vannak a reformokra és így főleg azok rövid távú hatásaira. A strukturális reformok rövid távú hatása az aggregált keresletre A fiskális tényezők „multiplikátor hatása” Ha a költséges reformokat hitelből finanszírozzák, az aggregált keresletre gyakorolt rövid távú hatásuk nagyobb, mint akkor, ha kiadásnöveléssel vagy jövedelemcsökkenéssel párosulnának. Ugyanakkor e két utóbbi esetben – a kormányzat produktív kiadásainak növelése mellett - érvényesül legerősebben a fiskális multiplikátor hatás, különösen akkor, ha a fiskális eszközöket az oktatásra vagy az infrastruktúrára fordítják. Ha a költséges reformokat más költségvetési forrásból finanszírozzák, azok rövid távú hatásait úgy lehet maximalizálni, hogy a kiegyenlítő költségvetési tételekkel a leggyengébb multiplikátort célozzák meg.
Hasonlóképpen, a jövedelemnövelő reformoknak is különböző rövid távú hatásuk lehet, attól függően, hogy történik-e jövedelem-átcsoportosítás, és ha igen, hogyan. Például a munkanélküli segély csökkentésének a felhasználható jövedelemre és likviditásra, a fogyasztásra gyakorolt lehetséges negatív hatása erősebb, ha a költségvetésbe nincs beépítve kiegyenlítő eszköz. Ha be vannak építve ilyen kiegyenlítő fiskális intézkedések a fogyasztás stabilizálására az átmeneti időszakban, azok csökkentik az adott reform rövid távú ellentmondásos hatását. A multiplikátor hatáson túl a reformoknak a keresletre gyakorolt pozitív vagy negatív hatása attól is függ, hogyan befolyásolják a bizalmat, a jövedelmet és a jólétet. A bizalmat, a jövedelmet és a jólétet kedvezően befolyásolhatják azok a reformok, amelyek a jövőben pozitív változásokat idéznek elő a jövedelmi viszonyokban. A strukturális reformoknak a jövőbeni jövedelmekre gyakorolt pozitív hatása megjelenhet az állandó bevételekre vetítve, de tükröződhet a tőke és vagyontárgyak jövőre kivetített értéknövekedésében is. A háztartások jövedelmi viszonyainak javulása közvetlenül növelheti a fogyasztást és a beruházást, de közvetetten is, a háztartások hitelállományának relativizálódása, a hitel biztosítékának felértékelődése révén. Ezzel összefüggésben, persze, elengedhetetlen feltétel egy jól működő pénzügyi szektor, hiszen a háztartások csak ekkor tudnak hitelt felvenni jövőbeni jövedelmük, illetve felértékelődött biztosítékuk terhére. Az életciklusra vetített jövedelmi hatások leggyakrabban pozitívak, de a reform jellege itt is fontos szerepet játszik. Például, ha a nyugdíjreform a nyugdíjak összegének jövőbeni csökkenését vonja maga után, rövid távon csökkenhet az aggregált fogyasztás, ugyanis egyes háztartások növelik megtakarításaikat a jövőbeni jövedelem-kiesés pótlására. Ellenkezőleg: ha a nyugdíj-reform felemeli a nyugdíj korhatárt, a háztartások átmenetileg fokozhatják fogyasztásukat, hiszen nagyobb időtávra húzhatják szét a jövőbeni életszínvonaluk fenntartásához szükséges megtakarításaikat (Kerdrain et al., 2010). Kedvezőtlen bizalmi hatások jelentkezhetnek akkor, ha a reformok elbizonytalanítják a háztartásokat jövőbeni jövedelmüket illetően. Ebben az esetben a háztartások növelik megtakarításaikat és csökkentik a fogyasztásukat. Így például a munkavállalót védő szabályok szigorának lazítása megnöveli a munkaerő mobilitását és bizonytalanságát, még akkor is, ha a reform következtében nem nő a munkanélküliség és javul a munkanélküli helyzetből való kilépés esélye. A reformok rövid távon egyszerre serkentőleg hathatnak a kínálatra, a keresletre és a gazdasági teljesítményre egyaránt akkor, ha azok a felgyülemlett kereslet kielégítésére felfüggesztik a korlátokat a kínálati oldalon. Erre tipikus példa a távközlés,,a kiskereskedelem és a szellemi munkához kötődő szolgáltatások liberalizálása. A korlátozások feloldása viszonylag gyors növekedést idéz elő a foglalkoztatásban (Alesina et al., 2005), különösen akkor, ha a liberalizációt a cégalapítási és foglalkoztatási feltételek egyszerűsítése kíséri. A strukturális reformok rövid távon eltérő hatást gyakorolhatnak a keresletre, ha a gazdaság nullához közeli inflációt vagy deflációt mutat (Fernandez et al., 2011). Ebben az esetben a munka-termelékenység jövőbeni növelésére irányuló strukturális reformok nagy valószínűséggel rövid távon hirtelen megnövelik a keresletet a pozitív jóléti hatásoknak köszönhetően (ugyanis nem kell kamatemeléstől tartani), míg azok a reformok, amelyek a munka-termelékenység azonnali növelését célozzák, nagy valószínűséggel rövid távon csökkentik a keresletet, mivel ezek a reformok potenciálisan a deflációs hatást. erősítik. A termékpiaci (ágazati) és munkaerő-védelemi szabályok liberalizálására irányuló reformok az előbbi, míg a munkaerő kínálat növelésére irányuló reformok (munkanélküli segély, nyugdíjreform) az utóbbi helyzetet jellemezhetik.
A strukturális reformok rövid távú hatása a kínálatra A kínálati célokra irányuló reformok hatása tipikusan hosszú távon érvényesül. A hosszú távú egyensúlyhoz vezető út azonban az alkalmazott intézkedésektől függően különböző lehet. Így a tudás és innováció fejlesztésére irányuló intézkedések – mint az oktatási reform vagy az innovációs politikák – csak hosszabb időtávon hozzák meg gyümölcsüket. Lassan érvényesülnek azok a reformok is, amelyek a termelékenységet a termelési tényezők reallokációjával kívánják elérni. Például az a lakáspiaci reform, amely a munkaerő mobilitását kívánja előmozdítani, csak hosszú átmeneti szakaszok után hozza meg a kívánt eredményt (Bassanini et al., 2009). A pénzpiaci liberalizáció is csak hosszabb távon vezet a hatékonyabb tőke-allokációhoz és serkenti a termelékenységet, noha rövid távú hatásait más csatornákon keresztül kifejtheti. Ezzel ellentétben a korlátozott versenyhelyzetben lévő vállalatok és ágazatok szintjén jelentkező alacsony hatékonyság (X-inefficiency) javítására irányuló reformok azonnal pozitív hatást gyakorolhatnak a munka termelékenységre – így például az egyes közüzemekben vagy állami vállalatoknál bevezetett reformok révén csökkenhet a lazaság mértéke. Jobb hatás érhető el azonban ezeknél a szervezeteknél, ha a reformok ágazati liberalizációval párosulnak. Ugyanakkor a fenti intézkedések a munkanélküliség növekedésével járhatnak, mert a munkáltatók kihasználják a fölöslegessé vált dolgozók elbocsátásának lehetőségét (Cacciatore et al., 2012). Vannak reformok, amelyek rövid távon a kínálat csökkenését idézik elő a tőke zsugorodásából adódóan – például a liberalizáció folyományaként megszűnő versenyképtelen cégek esetében, amelyek nem csak fizikai tőkéjüket, de cégspecifikus humán erőforrásaikat is elveszíthetik. Hasonló helyzet adódhat akkor is, ha a versenyképtelen cégek részére megszűnik az állami támogatás. A strukturális reformoknak a munkaerő kínálatra gyakorolt hatása csak hosszabb távon mutatkozik meg akkor, ha közös statisztikai jellemzőkkel rendelkező embercsoport egészére terjednek ki. Például a nyugdíjkorhatár fokozatos növelése hosszú átmeneti időszakot biztosít, így a munkaerő kínálatra gyakorolt hatása csak hosszabb távon jelentkezik. A meghirdetett reform rövid távon akár fel is gyorsíthatja a kivonulást a munkaerőpiacról. A reformok rövid távú hatásait befolyásoló gazdaságpolitikai megfontolások A reformok rövid távú hatásai függnek attól is, mennyire átfogóak ezek a reformok: kétszintűek-e vagy teljesek, vagyis kiterjednek-e a teljes érintett embercsoportra; bevezetésük fokozatos-e vagy hirtelen, elemenként vezetik-e be őket vagy összefüggő rendszerben, illetve kis vagy nagy intézményi változással járnak-e együtt. Az utóbbi időben nagy számban jelentek meg tanulmányok a „ két szintű” munkaerő-piaci reform hatásairól. Ezek azt mutatják, hogy a határozott időre szóló munkavállalói szerződések feltételeinek lazítása a határozatlan időre szóló munkavállalói szerződésekre vonatkozó szabályok változatlanul hagyása mellett rövid időre „mézes hetek” effektust váltanak ki (Boeri és Garibaldi, 2007; Boeri, 2010), vagyis a cégek kihasználják a nagyobb rugalmasságot és több dolgozót vesznek fel. A „mézes hetek” azonban csak rövid ideig tartanak, mert hatásuk hosszabb távon kiegyenlítődik a határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező munkavállalók számának természetes csökkenése által. A reformok minőségét befolyásolja a kormányzat kommunikációs stratégiája is. Pozitív a hatása annak, ha a kormány időben tájékoztat bevezetésükről, várható hatásukról. Legjobb
példa erre a nyugdíjreform kommunikálása. A reformok előrejelzésével csökkenteni lehet az alkalmazkodás költségeit. Széles politikai támogatás mellett bevezetett reformok nagyobb és gyorsabb hatást fejtenek ki és kisebb a valószínűsége a visszarendeződésnek is. A strukturális reformok együtt járhatnak rövid távú redisztribúciós hatásokkal, ami gyakran vált ki politikai ellenállást. Ennek figyelembe vétele a reformok tervezésénél erősítheti vagy gyengítheti azok rövid távú hatásait. Így például, ha lerövidítik a munkanélküli segély folyósításának időtartamát, rövid távon visszaeshet az aggregált kereslet, amit viszont jól megtervezett transzferrel enyhíteni lehet. Ellenben, ha a politikai ellenállás miatt a vesztesek kompenzálására csak részleges vagy fokozatos reformokat vezetnek be, a reformnak a kínálatra gyakorolt pozitív hatása csak hosszabb időtávon lesz érzékelhető. A strukturális feltételek és makrogazdasági politikák szerepe A vizsgálatok azt mutatják, hogy a reformok strukturális keretei a reform-folyamat átmeneti dinamikájának alakulásában éreztetik hatásukat, míg a makrogazdasági politikák a reformok érvényesülésének sebességét befolyásolják. A strukturális feltételek szerepe A merevebb nominális szabályozás –ár- vagy bérszabályozás - késlelteti a reform teljes kibontakozását . A szigorú árszabályozás lassíthatja az alkalmazkodási folyamatot a termelékenységet növelő reformok után (Holden, 1994, 2004; Messina et al., 2010). A merev reál szabályozás is befolyásolhatja a reformok hatásának dinamikáját. Így a munkaerő reallokációját támogató intézményi keretek , mint az aktív munkaerő-piaci politikák vagy a munkaerő mobilitását elősegítő lakáspolitika felgyorsíthatják az egyensúlyhoz vezető hosszabb távú folyamatot. Ellenkezőleg: a munkavállalói szerződések reformjának hatása a termelékenységre lassabban érvényesül, ha a lakáspolitika akadályozza a munkaerő mobilitását (Andrews et al., 2011). Az örökölt strukturális politikai keretek is befolyásolhatják a reformoknak a keresletre gyakorolt rövid távú hatását. Konkrétan: a jól kiépített pénzpiac elősegítheti az alkalmazkodást, a cégek és háztartások likviditási gondjainak enyhítésével. Az is igaz ugyanakkor, hogy a likviditási problémákkal küzdő háztartások aránya annál nagyobb lesz, minél tökéletlenebb a pénzpiac. A pénzpiacok fejlettsége esetén a likviditási problémáktól mentes háztartások fogyasztása növekedésnek indul, mert élni tudnak a jövőben várható nagyobb jövedelmük és vagyonuk felértékelődése által igénybe vehető pénzügyi lehetőségekkel. A strukturális reformok rövid távú hatásai függhetnek attól is, milyen mértékű az ország nyitottsága. Az import alakulása enyhítheti a reformoknak a belső keresletre gyakorolt hatását. Megnőhet a nettó külső kereslet is (ami révén viszont csökkennek a belföldi árak és nő a külső versenyképesség), cserearány-romlás esetén pedig romlik a külkereskedelmi mérleg és így a gazdasági nyitottság kedvezőtlenül befolyásolhatja a háztartások fogyasztását (Gomes et al., 2011). A makrogazdasági politika szerepe Ha a reformok a gazdasági teljesítmény javítására irányulnak (és többnyire ez a helyzet) akkor a makrogazdasági politikák felerősíthetik, „sűríthetik” a hatást, ha azonban a reformok a jövőbeni várakozások terhére a fogyasztási kedvet növelnék, megszorító gazdaságpolitikára van szükség. A monetáris politika
A monetáris politikának a hosszú távú alkalmazkodásban betöltött szerepe reagáló képességétől és transzmissziós csatornáitól függ. Ha a központi bank pénzbőséggel eagál (Werner és Veld, 2002), az alkalmazkodás lassúbb, ellenben gyorsabb, ha a monetáris politika az inflációs célokra koncentrál (Cacciatore et al., 2012). . A transzmissziós csatornák esetében közismert, hogy az Egyesült Államokban a reálkamatoknak nagyobb hatása van a keresletre – különösen a beruházások területén – mint az Európai Unióban, minek következtében az Egyesült Államokban a monetáris politika gyorsabban érvényesítheti hatását az alkalmazkodásban. A monetáris politika lehetőségei azonban korlátozottak a gyakorlatban: egyrészt azért, mert a monetáris hatóságok a reformok hatásának bizonytalanságai miatt elsősorban az inflációra koncentrálnak, másrészt pedig határt szab a rögzített árfolyam (például a monetáris unióban) Fiskális politika A fiskális politika és a reformok hatása kölcsönös. Egyrészt a reformok hatása pozitív lehet a költségvetésre, másrészt a költségvetés helyzete befolyásolja a fiskális politika mozgásterét. Amennyiben ugyanis a reformok bevezetésének idején kiegyensúlyozott a költségvetés helyzete, a fiskális politikának szükség esetén nagyobb mozgástere van az aggregált kereslet növelésére, másrészt a kormánynak is nagyobb mozgásteret biztosít a vesztesek kompenzálására és így a reformok elfogadtatására. A strukturális reformok pozitív hatást tudnak kifejteni az egész gazdaságra, mivel kedvezően tudják befolyásolni a költségvetés helyzetének és a hosszú távú kamatlábak alakulását (Giavazzi és Pagano, 1990). II. Empirikus megközelítés. A sokrétű, komplex kutatás eredményeként a tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy a reformok rövid távú hatásai végső soron tapasztalati tények. Jelen fejezet új tapasztalati adatokkal támasztja alá a termékpiaci (ágazati), munkaerő-piaci, adó- és nyugdíjreform aggregált gazdasági teljesítményre és a munka-termelékenységre gyakorolt rövid távú hatását. Az elemzés tehát a strukturális reformok MEGFIGYELT EREDMÉNYEIN alapul. A pontosabb értékelés érdekében a GDP-re és munka-termelékenységre gyakorolt hatás elemzését kiegészíti az aggregált kereslet különböző összetevőire - konkrétan a személyes fogyasztásra és a beruházásra - gyakorolt rövid távú hatások szerepének vizsgálata az aggregált hatásokat előidéző komponensek jobb beazonosítása, másrészt a specifikus népességi csoportokra (fiatalok, nők, idősek, stb.) gyakorolt hatásaiban mutatkozó különbségek feltárása érdekében Módszertan A reformhatás, a „reform sokk” meghatározása A reformokat az alábbi mennyiségi mutatók jellemzik: - A munkanélküli segély rendszerének két pillére; egyrészt a munkanélküli segély összegének alakulása az első év és három különböző munkanélküli időszak átlaga között, másrészt a munkanélküli segély fizetésének átlagos időtartama. - A munkavállalót terhelő adók: a nemzeti nyilvántartásban szereplő átlagos adóterhek a fogyasztási adókat is beleértve.
- A munkavállalók védelme: OECD adatok a határozott és határozatlan idejű munkavállalók védelméről szóló törvényekről - Az aktív munkaerő-piaci politikára (képzésre, foglalkoztatás-ösztönzésre) fordított kiadások. - Termékpiaci (ágazati) szabályozás: OECD adatok hét nem termelő ágazatra vonatkozóan - Munkavállalói érdekérvényesítés: elkülönítve a kollektív szerződéses és szakszervezeti dolgozókat - Adóstruktúra: a közvetlen (jövedelemre, tőkehozamra, stb kivetett) adók és (társadalombiztosítási) járulékok részaránya az állam teljes adóbevételében. - Nyugdíjrendszer: nyugdíjkorhatár, öregségi nyugdíjrendszer, a továbbfoglalkoztatást terhelő adók hatása Reformról akkor beszélünk, ha a fent felsorolt indikátorok közül - a nyugdíjkorhatár és az aktív munkaerő-piaci politika kivételével - bármelyik eltérést mutat. A küszöb az eltérés mennyiségi mutatója. .Az adatok az éves változást mutatják. Jelentős reformról akkor beszélhetünk, ha az adott évben több mint két politikai jelzőszám mutat eltérést. A nyugdíjrendszer reformja esetében a mérőszámok több évet fognak át az intézkedés „phasing in” jellege miatt. Más politikák esetében azonban a „fokozatosan” bevezetett reformok nem képezték a vizsgálat tárgyát, annak érdekében, hogy z elemzés a „reform sokk” impulzív rövid távú hatásaira összpontosíthasson. A módszer alkalmazásával mért adatok (1 sz. táblázat) azt mutatják, hogy az OECDországok leginkább a nem termelő ágazatok liberalizálásával éltek. A szociális ellátást érintő reformok (a munkanélküli segély nagyvonalúságának visszaszorítása) az angol nyelvterület országaiban (Ausztrália, Kanada, Egyesült Királyság, Írország, Új-Zéland, az Amerikai Egyesült Államok), továbbá az észak-európai országokban (Dánia, Norvégia és Svédország) terjedtek el azzal a különbséggel, hogy az utóbbiak aktív munkaerő-piaci politikát is alkalmaztak. Kevesen folyamodtak a munkavállalók védelmének lazításához, e területen elsősorban a határozott időre szóló munkaszerződések rugalmasságának kiterjesztésével értek el eredményt. A munkavállalót terhelő adók csökkentése gyakoribb intézkedés volt, mint az egész adórendszert átfogó reformok alkalmazása. E téren ismét az észak-európai országok voltak a legaktívabbak Írországgal, Nagy-Britanniával, Hollandiával és Portugáliával egyetemben. Kutatók más-más módszert használnak és ajánlanak a strukturális reformok GDP-re és munkaerőpiacra gyakorolt hatásának mérésére. Az OECD a Teulings és Zubanov (2011) által javasolt módszert alkalmazta. Az ennek alapján felállított egyenlet a reform sokk hatását a bevezetésétől számított öt éves időtartamra éves bontásban adja meg. Az egyenlet igazolja azt a megállapítást (Duval, 2008, OECD 2009), hogy a gazdasági válság megkönnyíti a reformfolyamatot. Az empirikus elemzés választ ad arra is, alakítják-e és ha igen, miként a makrogazdasági feltételek a reformok rövid távú hatásait. Az alkalmazott empirikus megközelítésnek számos korlátja van, ami óvatosságra int az eredmények értelmezésében és abban, hogy azokból politikai következtetéseket vonjunk le. A tanulmányban tárgyalt strukturális reformok egy részének csak korlátozott makrogazdasági hatása van rövid távon, főleg kis kiterjedése és nem annyira hatás-mechanizmusa miatt. Az átfogó reformok ritkák. Ráadásul a vizsgált reformok fokozatosan kerültek bevezetésre, így a mostani empirikus megközelítéssel hatásukat nem lehet tökéletesen megragadni.
Ezzel a módszerrel nem lehet meghatározni azokat a specifikus csatornákat sem, amelyeken keresztül a strukturális reformok hatást gyakorolhatnak a gazdaságra. Elvileg megvan annak is a kockázata, hogy a modell nem tudja megfelelően feltárni egy konkrét reform hatását a vele párhuzamosan végrehajtott reformok kölcsönhatásának kimutatása nélkül. Munkaerő-piaci és szociális jóléti reformok Röviden összefoglalva és talán meglepő módon az elemzés azt sugallja, hogy a munkaerőpiaci és szociális-jóléti reformok rövid távon tipikusan pozitívak vagy (statisztikailag) jelentéktelenek. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezek a hatások jelezhetik a gazdaság rövid távú visszaesését is, tekintve, hogy a tényleges növekedés alacsonyabb, mint a potenciális. Az elemzések alapján a következő megállapításokat lehet tenni: - A munkanélküli segély mértékének csökkentése következtében általában hirtelen csökken a munkanélküliség. Például a munkanélküli segély 8 százalékpontos kezdeti csökkentése 0,5 százalékpontos javulást idéz elő a foglalkoztatottsági mutatóban a három éves időszak végén és 1 százalékpontos javulást az öt éves időszak végére. Hasonlóképpen a munkanélküli segély átlagosan (három különböző munkanélküliségi időszakra számított) 4,5 százalékpontos csökkentése a foglalkoztatottsági ráta 0,1 százalékpontos javulását eredményezte egy év leforgása alatt. Ez a kutatók által számított hosszú távú hatás durván egytizedének felel meg. A járulékos hatás a beruházások növekedése, ami a GDP több mint egy százalékpontos növekedését generálta öt év leforgása alatt. - A munkanélküli segély folyósításának időtartamát csökkentve hasonlóképpen pozitív hatás volt kimutatható a foglalkoztatottság terén három év távlatában, ugyanakkor ezek a pozitív hatások öt év elteltével megszűntek. A munkanélküliség ugyanis gyorsabban nőtt, mint ahogyan a foglalkoztatottság, és eltérés csak a fiatal munkavállalók körében mutatkozott.. A Dániában 2001-ben bevezetett hasonló reform következtében a fiatalok körében a munkanélküliség 3 év alatt másfél százalékponttal esett vissza. - A munkanélküli segély reformja rövid távon kedvezőtlenül érintette a munkavállalók bizonyos csoportjait, különösen az idősebb korosztályt. Valószínűleg elbátortalanodtak attól, hogy munkát keressenek, inkább – ahol lehetséges volt – a korkedvezményes nyugdíjba menekültek. A munkanélküli segély kezdő összegének csökkentése a női munkanélküliséget is növelte, jóllehet csak átmenetileg. - Csupán néhány OECD-ország lazított a határozatlan időre szóló munkaviszony szabályozásán. A rendelkezésre álló kevés adat ellenére is meg lehet állapítani, hogy a „lazítás” nem gyakorolt érzékelhető hatást az aggregált foglalkoztatásra, ami teljesen összhangban van az elméleti irodalom következtetésével. - A határozott időre szóló munkaviszony szabályozásában bevezetett könnyítések ugyanakkor rövid és középtávon 0,2 százalékpontos csökkenést idéztek elő a teljes foglalkoztatottságban egy évvel a reform bevezetése után és 2 százalékpontos csökkenést az ötödik év végére. Ezek a mérések is igazolják Blanchard és Landier (2002) és Bentolila et al (2010) kutatási eredményeit. Ráadásul ezekhez a hatásokhoz társult még a GDP és a fogyasztás csökkenése és a befektetések visszaesése. - Az öregségi és korengedményes nyugdíj reformjának meglepően negatívak voltak a hatásai – ellentétben egy korábbi OECD-tanulmány (Duval, 2003) megállapításával, amely e reform pozitív hosszú távú hatását jelezte. Ennek vélhetően az lehet a magyarázata, hogy rövid távon az érintettek proaktívan kivonulnak a munkaerő-piacról.
- Az aktív munkaerő-piaci politika hatását nagyon nehéz bemérni. A ciklikus hatások mellőzésével az eredmények azt sugallják, hogy a foglalkoztatás ösztönzésére és képzésre, átképzésre fordított összegek rövid távon serkentőleg hatottak a foglalkoztatásra, különösen a nőkére. Ugyanakkor az aktív munkaerő-piaci politika egészében – annak egyes területein, így a közmunkára és közvetlen munkahely- teremtésre - felhasznált források nem javítottak a helyzeten, sőt: még a GDP-re és a munkaerőpiacra gyakorolt hatása is negatív volt. - A kollektív megállapodások „túlzott kiterjedésének” visszaszorítása pozitívan hatott munkanélküliségi mutatók alakulására, különösen a nők esetében.
a
Adóreform Az empirikus elemzés vegyes eredményt mutatott azzal kapcsolatban, hogy az adóreformok rövid idő alatt milyen eredményt hoznak. A közvetlen adóterhek csökkentése a teljes adóbevételi rendszeren belül rövid távon mérsékli a munkanélküliséget, különösen a fiatalok körében. Közép távon a nők és fiatalok foglalkoztatását serkenti, jóllehet ezek a hatások fokozatosan elhalnak. Ennek következtében az adószerkezet akkor foglalkoztatás-barát, ha pozitív hatást gyakorol a munkaerő kínálatra és keresletre. Ezen felül azon nézet alapján, hogy az ilyen reformok a munkára és a tőkére rakódó terhek csökkenésével járnak, ösztönzik a magánbefektetéseket is. A munkára rakódó adók és járulékok csökkentésének hatását vizsgálva viszonylag gyenge eredményt mértek, ellentétben a szakirodalom megállapításaival – beleértve az OECD korábbi tanulmányait is - , amelyek az intézkedésnek a foglalkoztatásra gyakorolt hosszú távú pozitív hatását fogalmazták meg. A munkára rakódó terhek csökkentése rövid távon az idősebb korosztály nagyobb arányú foglalkoztatásával jár, de semmi jelét nem lehetett felfedezni annak, hogy bármiféle hatást gyakorolt volna a foglalkoztatásra vagy a munkanélküliségre. Termékpiaci (ágazati) reform Az ágazati reformok élénkítették a foglalkoztatást közép távon, különösen a nők körében. Ezek a reformok rövid távon a fogyasztás növekedésével is jártak. Sajnos, visszaestek azonban a beruházások és a lassult a GDP növekedése – feltehetően a versenyképtelen vállalatok támogatásának megszűnése miatt és a reformokat kísérő privatizációs hullám során. A strukturális kölcsönhatása
reformok
és
a
makrogazdasági
feltételek
és
politikák
Az empirikus elemzés azt sugallja, hogy a - különösen a munkanélküli segély és a munkavállalót védő szabályok vonatkozásában hozott - strukturális reformok hatását rövid távon befolyásolja az adott gazdasági ciklus. A kapott értékek egyfelől azt mutatják, hogy e reformok pozitív hatása általában gyorsan érvényesül, másfelől pedig azt, hogy a rövid távú hatások intenzívebbek „jó időszakokban” és gyengébbek, sőt negatívba fordulhatnak „rossz időszakokban”. A számítások azt mutatják, hogy a munkanélküli segély induló összegének közepes mértékű csökkentése három év után 0,5 százalékpontos javulást idéz elő a foglalkoztatásban, ha a munkanélküliségi rés (az aktuális és a stabil inflációt eredményező munkanélküliségi ráták különbsége) nullához közeli értéket mutat ,de ugyanaz a reform alig ér el statisztikailag értékelhető hatást, ha az induló munkanélküliségi rés kisebb, sőt még jelentős visszaesést
is hozhat a foglalkoztatásban, ha nyomott a munkaerő-piac. Ez az aszimmetrikus hatás azt a tényt tükrözheti, hogy a munkanélküliek munkába állását ösztönző eszközök csak szűk munkaerő-piacon fejtik ki kedvező hatásukat, de hatástalanok, sőt ellenkező hatást váltanak ki, ha gyenge a munkaerő iránti kereslet. Hasonlóképpen a munkavállalót védő szabályok közepes mértékű lazítása is csak akkor javított közép távon a foglalkoztatáson, ha a munkanélküliségi rés nulla közeli értéket mutatott, de rontott a foglalkoztatáson, ha akkor alkalmazták, amikor a munkanélküliségi rés lényegesen meghaladta a strukturális szintet. Ez azzal magyarázható, hogy a munkavállalót védő szabályok szigorának lazítása általában ösztönzi a munkaerő iránti keresletet, de a foglalkoztatásra gyakorolt tényleges hatása a gazdasági ciklus jellegétől függ. Vagyis „jó ciklus” esetén a reform növeli a foglalkoztatási kedvet, „rossz ciklusban” viszont csak a munkanélküliek számát növeli az elbocsátás feltételeinek megkönnyítésével. Az intézményi keretek szerepe Az erre vonatkozó adatokat óvatosan kell kezelni, tekintve, hogy a kölcsönhatások inkább hosszú távon mérhetők. Azt azonban ki lehetett mutatni, hogy a munkavállalót védő szigorú szabályozás megakadályozhatja, hogy a munkaerő iránti kereslet reagáljon a munkaerő kínálat növekedésére. Ezzel ellentétben a szabályozás szigorának lazítása következtében nőtt a munkanélküliség. Makrogazdasági politikai feltételek A strukturális reformok és a makrogazdasági politika közötti kölcsönhatást vizsgáló empirikus elemzés nem szolgáltat meggyőző adatokat. Ez valójában nem meglepő, hiszen a makrogazdasági politika első sorban a nagy makrogazdasági mutatók (GDP, árak, infláció) változásaira koncentrál, a strukturális reformok makrogazdasági hatása ezzel szemben kicsi. Mindazonáltal a vizsgálat nem mutatott ki olyat, hogy a strukturális reformok visszafognák a gazdasági növekedést, következésképpen nincs is szükség kísérő makrostrukturális intézkedésekre. III. Az ellenőrző vizsgálatok eredményei Egyes vizsgálatok eredményei megegyeztek az alapmodellezés eredményeivel. Voltak, amelyek az alapmodellben kimutatott hatás erőteljesebb érvényülését hozták ki, és olyanok is, amelyek jelentős eltérést mutattak. A figyelemre méltó eltérések a következők: - A munkanélküli segély összegének csökkentése növekedést idéz elő az aggregált foglalkoztatásban és aktivitásban, csökkenti a fiatalok munkanélküliségét és javítja a nők aktivitását és foglalkoztatását. Mindegyik vizsgálat alátámasztotta, hogy a munkanélküli segély összegének csökkentése következtében nő a beruházási kedv. A reform hatására nő a GDP és a fogyasztás is. - A munkanélküli segély folyósítása időtartamának csökkentése is ösztönzi a munkavállalói aktivitást és a foglalkoztatást, különösen a nők és fiatalok körében, és csökkenti a munkanélküliséget. - Jelentős eltérést mutat mind az elméleti kutatásokhoz mind pedig az alapmodell eredményéhez képest a munkavállalók védelméről szóló szabályok szigorának lazítása. Az ellenőrző vizsgálatok szerint a határozatlan időre szóló munkaviszony szabályainak könnyítése csökkenést idéz elő a munkanélküliségi mutatókban, különösen a nők és fiatalok esetében, míg a határozott időre szóló munkaviszony esetében ugyanez a lazítás rontja a fiatalok és idősek munkanélküliségi rátáját.
- A munkát terhelő adók és járulékok csökkentése és az adószerkezetben végrehajtott változások csak a nőkre és az idősebb korosztályra éreztetik hatásukat, alátámasztva azt a nézetet, miszerint ezek a népességi csoportok jobban reagálnak az adók terén bekövetkező változásokra. Az ellenőrző vizsgálatok a beruházási kedv erősödését mutatták ki a direkt adókról az indirekt adók rányába történő elmozdulás setében. - A kollektív szerződések „túlzott” szabályainak enyhítését vizsgálva az az eredmény jött ki, hogy a reform javítja az idősebb korosztály foglalkoztatását, és javulást idéz elő a fiatalok és idősek aggregált aktivitásában is, csökkenti továbbá a nők és idősek munkanélküliségi rátáját. - Az aktív munkaerő-piaci politikára – képzésre, foglalkoztatás-ösztönzésre - fordított kiadások megnövelése - különösen a nők és idősek .körében - serkenti az aktivitást. - Az ágazati reformok hatásának ellenőrző vizsgálata az alapmodellhez képest a munkaerő aggregált aktivitásának jelentős növekedését mutatta ki. Összefoglalva: Az OECD-országokban az elmúlt 30 év során végrehajtott strukturális reformok empirikus elemzése hiánypótló munka a tekintetben, hogy e reformok dinamikáját kívánja megvilágítani: azt az aspektust, amelyre a kutatás mind ez ideig kevés figyelmet fordított. Fonos megállapítása – ami megegyezik az elméleti kutatások eredményeivel –, hogy a reform-célok hosszabb távon érhetők el. Valamivel meglepőbb az az eredmény, hogy egyetlen reform esetében sem lehetett kimutatni, hogy jelentős aggregált gazdasági veszteséget idézne elő, ellenkezőleg: közülük többen már rövid távon is eredményt hoznak. Az a megállapítás, miszerint a reformok nem fejtenek ki depresszív hatást, megcáfolja azt a nézetet, hogy a strukturális reformokkal párhuzamosan lazítani kell a makrogazdasági politika szigorán a reformok rövid távon való pozitív hatásának eléréséhez. Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy bizonyos munkaerő-piaci reformok (munkanélküli segély reformja, a munkavállaló védelmére vonatkozó szabályozás átalakítása) gyorsabban meghozza a kívánt hatást „jó időkben” mint „rossz időkben”, sőt rövid távon még veszteségeket is okozhatnak, ha a gazdaság súlyos depresszióval küzd.
