Ilyés Zoltán
EME
A specializált háziipari tevékenység és a vallás szerepe egy allochton szórványközösség fennmaradásában1 1. A Lápos-völgyi magyarság kulturális-történeti rétegzettsége Az észak-erdélyi Felső-Lápos-völgy (Lápos-vidék) magyarságát történeti-kulturális szempontból alapvetően két részre oszthatjuk. Domokos és Magyarlápos református népességét a terület középkori eredetű, autochton magyarságának tekinthetjük. A 18. század utolsó harmadától a kincstári és bányakamarai telepítések keretében a Felvidékről szakmunkások érkeztek Oláhlápos-Rójahida, Oláhláposbánya (a későbbi Erzsébetbánya) és Horgospataka (a későbbi Kohóvölgy) és végül Tőkés-Gereblye telepekre. A döntően nem magyar és széles területi, etnikai rekrutációjú, római katolikus vallású bányász, fémmegmunkáló, szénégető és famegmunkáló népesség a 19. században fokozatosan magyar anyanyelvűvé vált (allochton közösségek). Az egykori Belső-Szolnok, illetve Szolnok-Doboka megyei Domokos (Dámácujeni), jelenleg a Máramaros megyei, Magyarlápos (Tárgu Lápu?) városhoz tartozó református vallású, magyar falu a közeli, vele már csaknem egybeépült, mára román jellegűvé vált Magyarlápos magyar lakosságával együtt jelenti a Lápos-vidék eredeti magyarságát. A környező Láposvölgyi, Cibles-alji román településekhez hasonlóan Domokos számára is hagyományosan a növénytermesztés-állattenyésztés-erdőgazdálkodás hármassága jelentette a megélhetést, amelybe az utóbbi 30-40 évben az erdőgazdaság helyére az ipari és szolgáltató tevékenység lépett. Az önellátáson túl a 19. század közepétől a helyi piacközpont Magyarláposon kívül a bányász- és vasipari jellegű Erzsébetbánya és Oláhlápos (Rójahida) felvevőpiaca ösztönözte a falu lakosságát a piaci árutermelésre (zöldség), ezek hanyatlásával később Kapnikbánya és a megyeközpont Nagybánya gyakorolt nagyobb vonzerőt. Az endogám közösség - egy helyi faipari kisüzem és Magyarlápos üzemei ellenére - döntően mezőgazdaságból él, földjeinek egy része azonban adminisztratív, demográfiai és mentalitásbeli okok miatt fokozatosan a környező román községek (pl. Rogoz) tulajdonába megy át.2 Magyarlápos helyi adminisztratív központ (járási székhely, szolgabíróság) magyar lakossága életforma tekintetében hasonlított a domokosiakéhoz, annál azonban mobilisabb, a hagyományos agráréletforma feladására inkább vállalkozott, ami magyarázható a település helyi központ jellegével és az értelmiségi, iparos életmódminták meglétével. Oláhláposhoz hasonlóan az említetteken kívül kisebb örmény közösség is élt itt. Az 1992-es népszámlálás szerint Magyarlápos városban és adminisztratív körzetében (ide beleszámít Domokos és több környékbeli román település) 12 278 román, 1838 magyar, 9 német, 166 cigány és 12 egyéb nemzetiségű lakos élt. A Lápos völgyében a Gutin-hegység felé találjuk Oláhlápost, amelynek adminisztratív körzetében 1992-ben 24 magyar és 3.851 román élt. A 19. század elejétől itt a helyi vasércbányászatra (Horgospataka, ma Kohóvölgy) vasgyártás települt (Rójahida), ahova római katolikus vallású, vegyes rekrutációjú (Felvidék, Szepesség, Szilézia, Morvaország) szakmunkásréteget telepítettek. Akkulturációjukban, magyarrá válásukban nagy szerepe lehetett a közös munkanyelv szükségességének, a magyar szertartásnyelvű római katolikus egyházközségnek, a helyi magyar tannyelvű iskoláknak és a bánya és a vasgyár magyar vezető elitje kulturális önszerveződésé1 Készült a T 026508 sz. OTKA kutatási program keretében. A szerző megköszöni főtisztelendő Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek úr szíves támogatását. 2 Domokosról lásd Biczó Gábor tanulmányát.
A SPECIALIZÁLT HÁZIIPARI TEVÉKENYSÉG ÉS A VALLÁS SZEREPE...
EM E 129
nek. Az 1893-as római katolikus sematizmus szerint itt 416 római katolikus és 16 helvét hitvallású élt, akik túlnyomó részben már magyar anyanyelvűnek vallották magukat. A 19. század végére lehanyatlott a lokális jelentőségű, a környéket mezőgazdasági eszközökkel ellátó vasgyártás, a szakmunkások - nem hagyva fel foglalkozásukkal - a környékbeli bányászati és ipari központokba költöztek (Erzsébetbánya, Kohóvölgy, Nagybánya, Kapnikbánya) (1. és 2. táblázat). Erzsébetbányán (BáiuJ) és a vele közigazgatásilag összetartozó Kohóvölgyben (Strámbu), valamint a nem bányász-iparos múltú Rákosfalván (Poiana Botizii) az 1992-es népszámlálás szerint 1883 román, 1202 magyar és 12 német élt. A két bányásztelepülésen nagy szerepe van a bányász identitásnak, ez többnyire hangsúlyosabban jelen van, mint a nemzeti önmeghatározás. Itt az ortodox (korábban görög katolikus) románok és a római katolikus magyarok máig közösen használják a templomokat, látogatják egymás liturgikus eseményeit. A rójahidai vasgyártás megindulásával egy időben - a 19. század közepén - a Cibles alatt, a Szőcs-patak völgyében alakult Tőkés (Gro§i) község mellett Gereblye római katolikus vallású szénégető telep. 2. Gereblye, a szénégető telep 1822-ben indult meg a horgospataki vasbányászat, 1847-ban az Oláhlápos melletti Rójahidán állami vasolvasztót és öntödét létesítenek, ebben az évben Tőkés mellé, a kincstári erdők peremére telepítik Gereblye szénégető telepet.3 A személynevek és a családtörténeti hagyományok alapján elmondható, hogy a mesteremberek etnikai rekrutációja széles volt: magyar (Székely, Rácz, Bakos, Jónás, Máté, Szabó), szlovák-morva (Ugorcsák, Prosenyik, Mihálik, Hudák, Kulda, Rusznák), német (Braun, Hilbert, Schrötter, Rajka), román (Vlasán). 4 A származási terület jórészt a Felvidék keleti német (cipszer, gründler) és szlovák, ruszin-szlovák nyelvterületét jelenthette. A származási vidékeket a kincstári és a nagybányai bányaigazgatási dokumentumok alapján lehet majd a jövőben pontosítani. A római katolikus vallás és pasztoráció, a vasgyár magyar vezetősége és a közös munkanyelv szükségszerűsége okán a magyar adminisztratív nyelv hatására a vegyes rekrutációjú közösség „lingva francájává" vált a magyar nyelv, anélkül hogy mély kötődés alakult volna ki a magyar nemzet irányában. Feltételezhetően a letelepült szakiparos népesség egy részének otthonról örökölt-hozott hungarustudata is hozzájárult a nyelvi egységesüléshez/magyarosodáshoz. A hétköznapokon és ünnepeken sem jelentkezett karakteres nemzeti identifikáció és hagyománykonstruálás, részben tovább éltek (és máig hallhatók) a szlovák és német eredet családtörténeti identitáselemei. A népszámlálási adatsorokból látható, hogy Tőkésen az 1890-es népszámlálásig megmaradt a német anyanyelvűség a gereblyeiek kis csoportjában (3. táblázat). A német anyanyelvűek száma mellett feltüntettük az izraelita vallásúak számát, hiszen a magyar népszámlálásokkor a többnyire jiddis anyanyelvű zsidóságot is német anyanyelvűként tüntették fel, és ezt korrekciós tényezőként figyelembe kell vennünk a helyi német anyanyelvűek számának megállapításánál. A századforduló körüli évtizedekben a gereblyei közösség lélekszámához képest jelentős arányú a rutén anyanyelv, ami két okkal magyarázható. Feltételezzük, hogy a szénégető munkások egy része a szlovák-rutén kontaktzónából érkezett. Másrészt különösen a rójahidai vasol3
Kádár József-Réthy László-Tagányi Károly: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. 1-VII. Dés 1901-1905. 29. Kós Károly: Lápos-vidéki szénégetők és s:énégetés.= Népismereti Dolgozatok. Szerk. Dr. Kós Károly - Faragó József. Buk. 1978. 64. 4
EME
130
ILYÉS ZOLTÁN
vasztó 1892-es bezárása után jelentős volt a kohóvölgyiekkel és erzsébetbányaiakkal való intenzív munkakapcsolat. Az 1850-es népszámlálás Kohóvölgyben közel 100 egyéb nemzetiségűt mutat ki. Az egyházi anyakönyvekben talált személynevek és vallásuk alapján nagy bizonyossággal feltételezhető, hogy ez a népességrész zömmel rutén (ruszin) volt. Erzsébetbányán 1880ban a lakosság 3,6%-a vallotta magát rutén anyanyelvűnek. 1880-ban a gereblyei szénégető közösség 5,7%-a, 1890-ben 10,5%-a, 1900-ban 3%-a, 1910-ben 5,5%-a szlovák anyanyelvű (az adatokat a római katolikusok számát 100%-nak véve számoltuk ki). A nyelvi beolvadás, homogenizáció tehát ebben a „specialista" közösségben az 1890-es évekre jórészt befejeződött. Csupán a közösség pár százaléka jelölte meg a németet, szlovákot vagy a rutént anyanyelvének. Kiemelkedő az 1890-es években a szlovák anyanyelvűek 10%-ot meghaladó aránya. Kádár József a századfordulón megjelent Szolnok-Doboka vármegyei monográfiában a telepesek nyelvfelejtéséről írt.5 Ennek ellenére a közösséggé szerveződés és a nyelvi-etnikai öntudatosodás jeleit lehet regisztrálni az 1910-es évektől. A közel 200 fös római katolikus szórványközösség 1910-ben kőtemplomot épít, 1925-ben létesítik az iskolát, 1958-ban a művelődési házat. 6 A közösséggé formálódás és fennmaradás máig ható kovászának tarthatjuk a katolikus vallást. A gereblyei római katolikusokat az 1772-ben felállított oláhláposi plébánia pasztorálta.7 A tőkési szénégető telep lelkigondozását a századfordulón nehézzé tette, hogy az erdőkincstár megtagadta a beszolgáló lelkész javadalmazását, mondván: Tőkésen nincs templom.8 Az oláhláposi anyaegyházközség létszáma a helyi vasipar jelentéktelenedésével az 1880-as évektől fokozatosan csökkent, az 1910-es évekre a tőkési filia híveinek száma már meghaladta az anyaegyházközségét (1. és 2. táblázat). Az első világháborúban a plébániát súlyos károk érik, irattára megsemmisül, híveinek száma 100 fő alá csökkent. Az 1930-as évek közepétől Gereblyét a mindenkori magyarláposi plébános gondozza, adminisztrálja. 1955-ben a római katolikus lelkész 76 családot, 260 személyt írt össze Tőkés-Gereblyén. Kiemeli a közösség vallásosságát: „...ha mindennap volna szentmise, sok napi áldozó volna." Megemlíti, hogy nem tudnak jól magyarul, és otthon, egymás közt is románul beszélnek. Az iskolai szünetekben a lelkész többször hallotta a gyerekeket románul beszélni. Feljegyezte kissé laza erkölcsi felfogásukat és az iszákosságot. 9 A közösség eltűnése, teljes beolvadása a jelzésekkel ellentétben máig nem történt meg, amiben a római katolikus valláson kívül nagy szerepe volt a szénégetésnek mint sajátos munkaszervezést igénylő, identitásalakító specializált mesterségnek. 3. Mesterség és diaszporikus létforma Tőkés közelében, a Cibles erdeiben 1892-ig volt nagybani szénégetés, ekkor a kincstár beszüntette az 1847-ben alapított vasolvasztót. A gereblyeiek ezután 20 évig az erzsébetbányai kohó számára égettek szenet. 1878-1944 között működött az oláhláposi Bulbuk-féle kapaverő,
5
Kádár József-Réthy László-Tagányi Károly: i.m. 29. Kós Károly: i.m. 64. 7 Kádár József-Réthy László-Tagányi Károly: i.m. 39. 8 U o . 41. 9 História Domus: A magyarláposi római katolikus egyházközség története és nevezetesebb feljegyzések. 1955. 61. 6
A SPECIALIZÁLT HÁZIIPARI TEVÉKENYSÉG ÉS A VALLÁS SZEREPE...
EM E 131
ahova a gereblyeiek nem dolgoztak. 1912-től Nagybánya, Vajdahunyad, Ungvár és más bányavidékek felé orientálódtak.10 A szénégetők megtelepedésével egy időben megindulhatott a szomszédos Tőkés adminisztratív anyaközség - az 1000 főt az 1870-es évektől meghaladó - románságával való kapcsolattartás okán a román nyelv mint szekunder kommunikációs nyelv elsajátítása. Ennek a szükségessége akkor nőtt meg, amikor a 19. század végén a rójahidai vasgyár megszűnésével a gereblyeiek egyre nagyobb távolságra kénytelenek vándorolni, munkát keresni Hunyad, Neamt, Krassó-Szörény megyékben, de a közelebbi Nagybánya, Oradna, Borsa, Visó román nyelvű környezetében is. Ennek következményeként elkerülhetetlenné vált a román nyelvi norma erősödése. Ez a folyamat az első világháború után vett nagyobb lendületet, de ekkor még a közösség magyar nyelvűségét nem fenyegette. A magyar nyelv megőrzésében fontos szerepe volt a gereblyei szénégetők munkaszervezésének is. A távolabbi munkahelyekre mindenki magával vitte családját is, így 20-30 fős csoportokban az erdőn, egymáshoz közel épített kalibákban éltek. Itt a kommunikáció magyarul zajlott, de az élelembeszerzés, a munkaszervezés, az erdészeti szervekkel történt megbeszélések jórészt románul folytak. E tekintetben kivételt jelentett Parajd-Szováta környékének magyar és a Zsil-völgy részben magyar nyelvű környezete. A gyermekek a hosszabb, többéves munkavállalások idején természetesen a román iskolákat látogatták. Beke György riportkönyvében magyar tannyelvű iskolát említ Gereblyén, amelynek az 1960-1970-es években nagy szerepe volt a magyar nyelv fennmaradásában, részleges továbbörökítésében. Az 1960-as évekre veszít jelentőségéből a szénégetés. Ekkortól a férfiak egy része egyéb erdei munkát, fakitermelést, útépítést vállalt." Eddig a megélhetést jelentő, specializált és a közösség tagjai között kooperációt igénylő mesterség egyfajta disztantív tényező volt a gereblyeiek és a környező románság között. Ez az önmegkülönböztető, identitásalakító szerep idővel feloldódik, erodálódik, mert a munkaerő mobilitása szempontjából a gereblyeiek fokozatosan az országos és regionális tendenciákhoz kénytelenek alkalmazkodni. Egy részük Kudzsirban telepszik le, többen városokban, a környékbeli központokban vállalnak munkát, egyre kevesebben kötődnek egzisztenciálisan a hagyományos mesterséghez. A szénégetésből adódó egyedi, „specialista" helyzetük azért is veszít fokozatosan jelentőségéből, mert a környékbeli, valamint a Hunyad és Krassó-Szörény megyei románok és Varság, Parajd, Szováta, Farkaslaka székelysége eltanulják a mesterséget.12 Az 1950-es évek végétől megszűnik a telepet a Tőkés falutól elválasztó pár száz méteres beépítetlen zóna, Gereblye egybeépül az anyaközséggel. A román nyelvű kommunikációt siettette az 1960-as évektől a vegyes házasságokkal bekerült görögkeleti román házastársak jelenléte (1942-től 1981-ig 34 fő).
10 11 12
Kádár József-Réthy László-Tagányi Károly: i.m. 36, 43; Kós Károly: i.m. 65. Kós Károly: i.m. 65. Uo. 65-66.
EME
132
ILYÉS ZOLTÁN
4. Az egyházi anyakönyvek tanulságai A rendelkezésünkre álló tökés-gereblyei anyakönyv 1942 és 1981 között kínál feldolgozható adatokat. Az endo- és exogámiát születési hely, lakóhely és vallás szerint különítettük el13 (5. táblázat). Az összesen 129 házasság 39%-a születési hely szerint endogám volt, tehát a gereblyeiek között kötötték őket. Az 1942-1981 között házasságot kötő gereblyeiek 13%-a azonban nem Gereblyén született (8. táblázat), így a születési hely szerinti endogámia nem fedi le pontosan az azonos közösséghez tartozó felek közötti házasságok arányát. A vezetéknevek ismeretében pontosan beazonosíthatók az anyatelepülésen kívül született gereblyeiek. Kirajzolódik a tartamos, átmeneti letelepedéssel járó munkavállalás területisége, különösen a Hunyad megyei Zsil-völgy (4 személy), Szászváros és Kudzsir környéke (10 személy), valamint Neamt megye (2 személy) tűnik ki (8. táblázat). A születési helyet tekintve a legtöbb nem a gereblyei közösséghez tartozó házastárs Magyarláposról (4 református, 1 ortodox), Erzsébetbányáról (2 ortodox, 1 református), Oláhláposról (2 római katolikus, 1 görög katolikus, 1 ortodox), Nagytarnáról (2 római katolikus, 1 ortodox), Domokosról (3 református) érkezett (6. és 7. táblázat). A vizsgált időszakban 13 olyan exogám házasság volt, amelyben mindkét fél Gereblyén kívül született. Ebből 10 házasságnál az egyik fél, 2 házasság esetében mindkét fél más településen született gereblyei volt (7. táblázat). A lakóhely szerinti endogámia összességében 55 %-os. Itt a közösség nem Gereblyén született, de a településre visszakerült tagjai, illetve a munkamigrációk nyomán a szénégető munkásokkal visszaérkezett, nagy részben ortodox román hozzátartozók emelik a lakóhelyi endogámia arányát. A házasságok 61%-a vallási szempontból endogám volt, a római katolikusok közötti házasság döntő mértékben magyar nyelvűek közötti, tehát mód nyílt a családok szintjén a magyar nyelvűség, illetve a máramarosi telepesek sajátos bányász-iparos mentalitásának továbbélésére és átörökítésére. Ezt a mentalitást jelenítették meg a gereblyeieken kívül Kohóvölgy, Oláhlápos, Borsa, Nagybánya, Ferencvölgy, Aknasugatag, Máramarossziget beházasodó római katolikusai (6. táblázat). Az exogámia változását 5 éves periódusokban követve feltűnik, hogy a születési hely szerinti exogámia 1952-től emelkedik közel 50%-ra, majd a vizsgált időszak végéig tartósan 70% fölött marad. A települési exogámia az 1957-1962 közötti időszakban hirtelen 10%-ról 73%-ra emelkedik. Ekkortól kezdenek a gereblyei szénégetők fokozottabban saját közösségükön kívüliekkel házassági köteléket létesíteni, amit a vallási exogámia 1/3-os aránya is jelez (5. táblázat). A korábban is jelentős munkamigrációk következtében Gereblyén kívül születettek az 1960-as évek közepétől kerülnek házasuló korba, ezt jelzi a születési hely szerinti exogámia 87%-os aránya 1962-66 között (5. táblázat). A vallási szempontból exogám házasságok aránya 1962-től emelkedik 60% fölé, 1967 és 1976 között 50 % körül stabilizálódik, majd az utolsó 5 évben eléri a közel 2/3-os értéket (5. táblázat). Ez utóbbi tendencia arra utal, hogy a hagyományos mesterségi kereteket túllépő munka13
A feldolgozás szempontjait és elveit lásd: Csoknyai Judit: Egy kelet-magyarországi kis népesség (Szamosangyalos) párválasztási rendszerének jellemzői a XV1II-XX. században. Demográfia XXIX(1986). 4. 436-445; Örsi Julianna: Exogámia és endogámia Magyarországon a XVIII-XX. században. Demográfia XXVI(1983). 4. 581-582; Uyés Zoltán: Az exogámia hatása három román eredetű Csík megyei havasi telep anyanyelvi állapotára és etnikus identitására (1X41-1930). Demográfia XLI( 1998). 2 - 3 . 285-287.
A SPECIALIZÁLT HÁZIIPARI TEVÉKENYSÉG ÉS A VALLÁS SZEREPE...
EME
133
vállalás során egyre nagyobb valószínűséggel jönnek létre kapcsolatok más hagyományú, kultúrájú, etnikumú közösségek tagjaival. A házastársak megválasztásánál a gereblyeiek egyre kevésbé érvényesítenek vallási és ezzel etnikai/kulturális preferenciákat. A vizsgálat során a szomszédos római és görög katolikus egyházközségek hozzáférhető anyakönyveit is feldolgoztuk. A magyarláposi plébánia anyakönyveiben 1858 és 1916 között nem volt tőkés-gereblyeivel kötött házasság.14 1918 és 1978 között 20 gereblyeivel kötött házasságot találtunk. Ezeket a Magyarláposon vagy Domokoson letelepedett, ott dolgozó gereblyeiek kötötték. Közülük 9 volt vallásilag endogám, 5-öt ortodox vallású, 5-öt református és 1et görög katolikus házastárssal kötöttek. 1980-tól a tőkési római katolikus filia és a magyarláposi anyaegyházközség házasságait már együttesen adminisztrálták. Az 1998-as adatgyűjtéskor az 1982-től kezdődő házassági adatok még nem voltak az anyakönyvbe bevezetve. 15 Az 1858 és 1939 közötti magyarláposi görög katolikus anyakönyvekben nem találtunk tőkésivei kötött házasságot.16 Az erzsébetbányai (korábban Oláhláposbánya) római katolikus egyházközségben 1854 és 1904 között 5 gereblyeivel kötött, vallási szempontból endogámnak minősülő házasság volt.17 1857-ben egy Németmokrán született, Tőkésen szolgáló erdész (Wolfgangus Czepeczauner) vett feleségül egy oláhláposbányai római katolikus nőt. Érdekes adat az 1871-ben házasságot kötött Mihálik Ferenc születési helye: az Ung megyei, ma kárpátaljai Turjaremete. Fényes Elek szerint Turjaremetén volt a 19. század közepi Magyarország egyik leghíresebb és legvirágzóbb vashámora, a települést orosz-tót faluként jegyzi. 18 Ez a montán ipari központ, mint mesterségbeli és szakembereket kibocsátó centrum, egyik köztes állomása volt a 18-19. századi iparos- és bányászmigrációnak. Ennek keretében a Szepességből, az alsó-magyarországi bányavárosok térségéből, Sziléziából, Csehországból, Felső-Ausztriából származó - Ung, Bereg, Szatmár, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód és Máramaros vármegyéktől egészen a gyergyói Borszék vidékéig, valamint Bukovinában letelepített - specialista közösségek sora jött létre.19 1905 és 1997 között az erzsébetbányai katolikus plébánián 12 gereblyei féllel kötött házasságot regisztráltak.2" Ebből 8 volt vallási szempontból endogám, 3-at görög katolikusokkal, 1-et ortodox vallásúval kötöttek. Az erzsébetbányai görög katolikus parókia 1859 és 1880 közötti anyakönyve szerint két gereblyei férfi kötött házasságot 1879-ben. Mindkettőjük (Josef Bakos, Vasiliu Hudák) vallását görög katolikusnak írták.21
14 A magyarláposi római katolikus egyházközség házassági anyakönyve 1858-1916. Arhivele Nationale - Baia Mare. Col. Reg. de stare civilá Nr. 465. 15 Matricula Copulatorum Ecclesiae Magyarlápos ab anno 1918 Liber III. (Magyarláposi plébánia: 1918-1981; Oláhláposi plébánia: 1942-1979) 16 A magyarláposi görög katolikus egyházközség házassági anyakönyve 1858-1878, 1879-1939. Arhivele Najionale - Baia Mare. Col. Reg. de stare civilá Nr. 462, 463. 17 Az. oláhláposbányai ránuti katolikus egyházközség házassági anyakönyve 1857-1904. Arhivele NationaleBaia Mare. Col. Reg. de stare civilá Nr. 655. 18 Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára. III. Pesten 1851. 286. 19 Ilyes Zoltán: Kárpátalja németségének településtörténete. = Kárpátalja. Észak- és Kelet-Magyarországi Földrajzi Évkönyv 6. Szerk. Dr. Boros László. Nyíregyháza 1999. 89-93. 20 Matricula Copulatorum Parochialis Ecclesiae Rom. Cath. Oláhláposbánya-Horgospataka 1905. 21 Az oláhláposbányai görög katolikus egyházközség házassági anyakönyve 1859-1880. Arhivele Najionale Baia Mare. Col. Reg. de stare civilá Nr. 648.
EME
134
ILYÉS ZOLTÁN
5. Összefoglalás A gereblyei magyar nyelvűséget és magyar szórvánnyá válást egy közel fél évszázados és részleteiben még fel nem tárt akkulturációs, nivellálódási folyamat előzte meg. A szórványtipológia szerint ez a közösség idegen nyelvterületre való beköltözés, betelepedés révén jött létre. Nagy Ödön ezen a típuson belül külön említi a bányák, ipartelepek, fürdők, gyárak vidékén létrejött szórványokat. 22 Hangsúlyozni szeretnénk - és ez egyfajta kulcsot kínál a maroknyi közösség fennmaradásának megértéséhez - , hogy Tőkés-Gereblye esetében nemcsak idegen nyelvterületen, hanem idegen életforma-területen történt a megtelepedés. A máig fennmaradt gereblyei magyar nyelvűséget kettős értelemben is a szórványhelyzet formálta. Egyrészt a meghatározó román tömb közepén élő közösség létszáma a hivatalos népszámlálások szerint sohasem érte el a 300 főt. Másrészt a századfordulótól mindennapossá váló munkamigrációk során a közösség alkalmilag szerveződött töredékei otthonuktól több száz kilométeres távolságban, többnyire román kulturális közegben dolgoztak. A mesterség megkövetelte kooperáció és munkaszervezés, a római katolikus vallás elegendő disztantív, határkonstruáló faktorként hatott. Az anyanyelv, a mesterség és a vallás mint identitáshordozók és identitásszimbólumok erodálódása fokozottabban az 1960-as évektől következett be, amikor a közösség betagozódott az országosan jellemző gazdasági trendekbe: a hagyományos szénégető mesterség vesztett jelentőségéből, gyakoribbá, egyszersmind rendszertelenebbé, a kisközösség és a családok által kontrollálatlanná váltak azok a „kulturális találkozási helyzetek", melyekben szituációtól és egyéntől függően jelenítettek meg, forgalmaztak sajátnak tartott kulturális, etnikai elemeket. 23 A „kulturális találkozási helyzetek" sajátos lenyomatai az exogám házasságok. Ezek típusuk, mértékük szerint az adott közösség időben változó stabilitását, a házassági preferenciák alapján a lakosság eredetét, kulturális affinitását és a különböző etnikumok összeolvadási folyamatát példázhatják. 24 A további helyszíni terepkutatások során az etnicitás konstruálódásának közép- és mikroszintjét kívánjuk vizsgálni. A Barth-féle definíció nyomán első renden azokra a közösséget alakító folyamatokra kívánunk fókuszálni, amelyek során az emberek helytől, szomszédságtól, niche-től, a közjavakhoz való hozzáféréstől és azok használatától függően az emikai mobilizáció során kiválasztják magukat a többiek közül.25 A kulturális antropológia résztvevő megfigyeléses módszerével a mikroszint (az egyéni választások, a személyközi interakciók, az emberi élet eseményei és színterei etnikai identitásalakító hatása) megragadására is lehetőség kínálkozhat.
22
146.
23
Nagy Ödön: Szórvány és beolvadás.
= Hitel Kolozsvár
1935-1944.
II. Tanulmányok, repertórium. Bp. 1991.
A találkozási helyzetekhez kötődő etnicitás-konstrukciókról és az „etnikai határok" felmutatásáról, újratermeléséről lásd Bíró A. Zoltán: A megmutatkozás kényszere és módszertana. = Egx-más mellett élés. Szerk. Gagyi József. Csíkszereda 1996. 248-251, 264-265. 24 Az exogám házasságok és az asszimiláció összefüggéséről lásd Örsi Julianna: Exogám házasságok mint az aszszimilálódás mutatói. = Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Szerk. Szabadfalvy József-Viga Gyula. Miskolc 1985. 77-78. 25 Barth, Fredrik: Régi és új problémák az. etnicitás elemzésében. Regio VII(1996). 1. 14.
EME
A SPECIALIZÁLT HÁZIIPARI TEVÉKENYSÉG ÉS A VALLÁS SZEREPE...
135
6. Táblázatok 1. t á b l á z a t . Tőkés és Oláhlápos római katolikusainak száma 1850 és 1992 között a népszámlálások alapján
3. táblázat.
Tőkés (Gereblye)
199226
104
133
165
181
245
226
178
433
416
222
199
85
140
32
180
438
Tőkés és Oláhlápos római katolikusainak száma 1882-1914 között a római és görög katolikus sematizmusok alapján
1882 gk. 2 7
(Rójahida)
1941
75
(Rójahida)
Oláhlápos
1930
17
Oláhlápos
(Gereblye)
1910
1880
(Gereblye)
Tőkés
1900
1857
Tőkés
2. táblázat.
1890
1850
1 8 8 8 rk.
1890 gk.
1 8 9 3 rk.
120
138
127
133
397
510
475
416
1 9 0 0 rk.
1 9 0 0 gk.
-
456
1913 rk.
1 9 1 4 gk.
132
181
181
320
199
152
Tőkés és Oláhlápos magyar (és német, szlovák, ruszin) anyanyelvű/nemzetiségű lakosainak száma 1850-1930 között a népszámlálások alapján 1850N
1880A
1890A
1900A
1910A
1930A
1930N
3 n: 12(-) 2 8
56
125
163
159
83
84
n:24(15) sz:6 r: 6
n : 4 2 (25)
n:36 (40) sz:5
n : 4 8 (45) sz:10
n : 2 (40)
sz:14
n:47 (40) sz: 8
82
88 n:9 (95)
r:21
r:8
r:5
Oláhlápos
81
400
427
249
236
(Rójahida)
n:139(-)
n : 4 7 (23) sz: 19
n:l 1 (33) sz:2
n:43(48)
n : 6 3 (86)
4. táblázat.
Tőkés és Oláhlápos magyar anyanyelvű/nemzetiségű lakosainak száma 1941-1992 között a népszámlálások alapján 1941A
Tőkés (Gereblye) Oláhlápos (Rójahida)
26 27 28 29
1941N
1956N29
1966N
1977N
1992A
1992N
244
272
242
275
242
125
134
171
342
49
19
12
20
24
Oláhlápos és Felsőszőcs községek adatai. gk.: görög katolikus sematizmus, rk.: római katolikus sematizmus. n.: német, sz.: szlovák, r.: rutén. Zárójelben a német anyanyelvűek száma után az izraelita vallásúakat tüntettük fel. 1956 után Oláhlápos és Felsőszőcs községek adatai.
EME
136
ILYÉS ZOLTÁN
5 . t á b l á z a t . A Tőkésen (Gereblye) 1942-1981 között kötött, születési hely (A), lakóhely(B), valamint felekezet (C) szerinti endogám, illetve exogám típusú házasságok megoszlása Endogámia WH=EN30
Házasságkötések száma
Időszak
A A
B
1947-1951
10 14
8 11
8 12
1952-1956
19
10
1957-1961 1962-1966
15 16 14
5 2 4
17 4
21 20
5 5
8 5
129
50
70
1942-1946
1967-1971 1972-1976 1977-1981 Összesen
8 8
Exogámia index32
Exogámia31
C 9
B
wH 33 Wh 3 4 wh 35 0 1
13 14
5
10 6
7 4
wH
2 2
0 0
0
0
2 4
0
0 2
0 0 2
3
8
5 9
5 4
6 2
78
34
32
13
7 11
Wh
2
3 8 4
3
C
wH
8 3 2 8 9 32
Wh Ei sz % Ei'* 1 20 20 1 21 14
Ei v * 10 7
0
2
3
47
10
26
3 5 4
4
1
66
73
3 4
7 3
87 71
50 42
33 62
3
7
76
7 23
5 28
75 61
70 75
47 65
45
39
5 6 27
50
6 . t á b l á z a t . A gereblyeiek születés szerinti exogám házastársainak területi rekrutációja és vallása
(1942-1981) A telepiilés
magyar neve
A település román neve
Megye36
Férj (vallás f 4 ref.
Magyarlápos
Tárgu Lapu?
Máramaros
Domokos
DamScujeni
Máramaros
Strámbu
Máramaros
Báiut
Máramaros
1 ref., 2 ort.
Oláhlápos (Rójahida)
Lapu?
Máramaros
2 rk., 1 gk.
Dés
Dej
Kolozs
Kolozsvár
Cluj-Napoca
Kolozs
Blage§ti
Barlad
1 ort.
Drágoiejti
Gorj
Désorbó (Orbai?)
Gárbáu Dejului
Kolozs
Vulkán
Vulcani
Hunyad
Lupeni
Hunyad Hunyad
Gyergyóalfalu
Joseni
Hargita
38
1 rk.*, 1 rk. 1 rk.
Petrojani
1 ort. 1 rk.*
Magyarország
Lupény
1 ort. (conv. rk.)
1 rk.
Kohóvölgy
Petrozsény
(vallás)
1 ref.
Erzsébetbánya
Budapest
Feleség
1 ort. (conv. rk.) 1 adv. (conv. rk.) 1 ort. 1 gk.* 1 rk* 1 rk.
30 Mind a feleség (W=Wife), mind a férj (H=Husband) helybeli születésű/lakóhelyű vagy azonos vallású. Endogám házasságok száma a születési hely (A), a lakóhely (B) és a felekezet szerint (C). 3 Az exogám házasságok száma a születési hely (A), a lakóhely (B) és a felekezet szerint (C) csoportosítva. 32 Ei (Exogámia index) = Exogám házasságok az összes házasság százalékában megadva. Ei = exogámia index a születési hely alapján. E i ' % exogámiaindex a lakóhely alapján, Ei v %: vallási exogámiaindex. 33 w: a feleség más településen született, lakott vagy más vallási közösséghez tartozott. H: a férj helybeli születésű, lakóhelyű vagy a római katolikus felekezethez tartozott. 34 W: a feleség helybeli születésű, lakóhelyű vagy a római katolikus felekezethez tartozott, h: a férj más településen született, lakott vagy más vallási közösséghez tartozott. 35 wh: a házasságkötök mindkét tagja Gereblyén kívül született. 36 Az 1968-as romániai megyebeosztás szerint 37 rk.: római katolikus; gk.: görög katolikus; ort.: ortodox; ev.: evangélikus; ref.: református; adv.: adventista; conv.: áttérés 38 A *-gal jelöltek Tőkés-Gereblyén kívül született gereblyeiek.
EME 137
A SPECIALIZÁLT HÁZIIPARI TEVÉKENYSÉG ÉS A VALLÁS SZEREPE
7. táblázat.
Exogám házasságok, ahol mindkét fél Gereblyén kívül született. A házas felek születési helye és vallása (1942-1981)
Négerfalva-Váncsfalva
Negrilejti-Oncejti
Beszterce-Naszód-Máramaros
1 rk.*
1 ort.
Zejkány-Gredistye
Zeicani-Gradi$tea de Munte
Hunyad-Hunyad
1 rk.*
1 rk.*
Domokos-Gredistye
Dámácuseni-Grádijtea de Munle
Máramaros-Hunyad
1 ref.
1 rk.*
Gredistye-Domokos
Grádijtea de Munte-Damacu$eni
Hunyad-Máramaros
1 rk*
1 ref.
Hagymáslápos-Gredistye
Lápu$el-Grádi§tea de Munte
Máramaros-Hunyad
1 ort.
1 rk*
138
EME
ILYÉS ZOLTÁN
8 . t á b l á z a t . Az 1942 és 1981 között házasságot kötött tőkés-gereblyei római katolikusok szUletési helye
