A skizofrénia reprezentációja mint normabontó identitás szimbóluma az irodalomban

A skizofrénia reprezentációja mint normabontó identitás szimbóluma az irodalomban

Írta:

Konzulens oktató:

Keszi Bálint

Dr. Somogyi Gyula

III. év magyar, kommunikáció

egyetemi adjunktus Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék

Miskolc 2015

Tartalomjegyzék I. Bevezetés ............................................................................................................................ 2 II. A bolondság története ....................................................................................................... 3 III. A pszichoanalízis megjelenése ........................................................................................ 7 IV. Az örökség: A személyiségmegoszlás misztikája a magyar irodalomban .................... 13 V. A bűntudat: A skizofrénia önmagát keresi ..................................................................... 19 VI. A normabontás: A skizofrénia mint menekülés a társadalomból .................................. 24 VII. Összegzés ..................................................................................................................... 30 VIII. Felhasznált irodalom................................................................................................... 31 IX. Resumen ........................................................................................................................ 33

1

I. Bevezetés

Ahogy a cím is mutatja, szakdolgozatom témájának a mentális zavaroknak egyik legvitatottabb és legizgalmasabb fajtáját választottam, a skizofréniát, vagyis a személyiség meghasadását, amelynek komplett feltérképezése az elmúlt évszázadokban az egyik legnagyobb feladata volt a pszichiátriának. Dolgozatomban szeretném megvizsgálni azt, hogy a 20. század előtt hogyan kezelték azokat az embereket, akiknél a téboly jeleit vélték felfedezni, majd megismerkedünk a pszichoanalízissel, amely lehetővé tette a lelki bántalmakban szenvedő emberek szakszerű vizsgálatát és humánus kezelését, végül azt szeretném megmutatni, hogy a freudi tanításoknak köszönhetően mennyit változott a skizofrénia megítélése az irodalomban a 20. század óta. Számomra kedves és mindenek előtt témához kapcsolódó regények értelmezésein keresztül próbálom majd az olvasó elé tárni, mennyit változott a tudathasadás orvosi megítélése és irodalmi ábrázolása a napjainkig. Dolgozatom célja, hogy bebizonyítsam azt, hogy a normalitás fogalma mennyire relatív és hogy egy úgy aspektusát mutassam be a skizofréniának.

2

II. A bolondság története

II.1. Foucault Szakdolgozatom elején a 20. század egyik legfontosabb bölcsészeti és társadalomtudományi alakjának, Michel Foucault-nak a művével szeretnék foglalkozni, és A bolondság története a klasszicizmus korában1 keresztül igyekszem bemutatni, hogy milyen volt a mentálisan sérült emberek megítélése és kezelése a 20. századig, vagyis a pszichológia egyes ágai és Freud megjelenése előtt. A francia gondolkodó műveiben olyan társadalmi témákat érintett, mint a szexualitás,2 a börtönök működése és bemutatása,3 vagy éppen a hatalom tematikája,4 s ilyen téma volt a bolondság is, amelynek minden korban megvolt a maga sajátos olvasata és megítélése. II.2. Száműzetés és a Bolondok hajója Könyvében Foucault elmondja, hogy még a klasszicizmus előtt nem börtönökbe vagy tébolydákba zárták a bolondokat, hanem hajókba, és így száműzték őket a tengerek habjai közé, hogy megtalálják a helyes utat, megtalálják magukat. A 15. század korában a bolondok főleg vándorlelkek voltak, hiszen mindenhonnan kiűzték őket. Nem tudtak megmaradni sehol sem, és nem is tűrték meg őket. Ezek az emberek nem feltétlenül voltak elmebetegek, hiszen főleg a középkorban összekeverték a bolondságot az esztelenséggel, a vallási nézeteltérésekkel, epilepsziával és minden szellemi szélsőséggel, így előfordulhatott, hogy akár egyszerű, normális embereket is száműztek.5 Foucault könyvében arról is beszél, hogy milyen dokumentumok léteznek ennek bizonyítására. Például leírja azt, hogy Nürnbergben a 15. század első felében hatvankét bolondot tartottak számon, amelynek csaknem a felét elűzték a városból.6 Gyakran ezeket a bolondokat hajósokra bízták, így született meg a Bolondok hajója, amelyet a reneszánsz képzeletvilága egyszerűen csak Narrenschiffnek nevez. A képzőművészettel szemben, ahol találkozhatunk olyanokkal, hogy az Erényes

1

FOUCAULT 2004. FOUCAULT 1999. 3 FOUCAULT 1990. 4 FOUCAULT 2001. 5 TRESÁNSZKI 2013, 44. 6 FOUCAULT 2004, 19. 2

3

hölgyek hajója, az Egészség hajója7, a bolondok hajója nem csupán szimbólum volt, hanem ténylegesen létező megoldás. Ha az utazás, a tenger és a sziget szimbólumait vizsgáljuk, akkor rá kell jönnünk arra, hogy ez a megoldás nem rosszabb annál, mint amit a későbbiekben csináltak, vagyishogy börtönökbe zárták a betegeket. Sőt, sokkal hatásosabbnak is bizonyulhatott. Ennek magyarázatát meg is adja Foucault azzal, hogy így az embereknek, akik majd egyszer kikötnek valahol, meglesz az a kiváltsága, hogy új életet kezdhetnek: „a legszabadabb, legnyíltabb út közepén fogoly: végtelen számú út metszéspontjához rögzíti szilárdan lánca. Ő az igazi Utazó, azaz az út foglya. Senki sem ismeri a helyet, ahol kiszáll a hajóból, s ott, ahol majd partra lép, senki sem fogja tudni, honnan jött.”9 Ez a bolondok hajója válik a középkor végére annak szimbólumává, amelyben már megjelenik a korszak azon félelme, hogy a szélsőséges különbségek az emberi természetben valamilyen fogyatékosság következményei. A bolondok fontos szerepet játszanak abban, hogy a lepra, és a terjedő nemi bajoktól egy kicsit elfordítsák aggódó szemeiket az emberek, és ekkor már megjelenik a bolondságban a kettősség fogalma. Foucault is úgy írja, hogy a bolondság fenyegetés és gúny, a világ szédítő esztelensége és az ember silány nevetségessége egyben.10 Ám míg a leprában és a különböző betegségekben hamar meglátták a pusztító hatást, és eltűnésük után még jó ideig rettegtek tőle, addig a bolondság körül egy varázsütésre eltűnt a fenyegető jelző, inkább csak igyekeztek távol tartani magukat tőlük, nem beszélni róluk. Ez főleg azért volt lehetséges, mert a test betegségei láthatóak, kézzel foghatóak voltak, míg a bolondság, mint szellemi betegség láthatatlan és megfoghatatlan fenyegetést jelentett. II.3. Elzárások a klasszicizmus korában A bolondság története című könyvében Foucault elsősorban a körülményekre és az intézményi rendszerekre koncentrál, az okokról és a megoldásokról ír. Foucault megmutatja, hogy a középkor végén eltűnik a lepra, de nem azért, mert megtalálták rá a gyógymódot vagy valamilyen isteni csoda folytán egyik pillanatról a másikra megszűnt létezni, hanem azért, mert a betegeket lepratelepekre zárták, és egymás fertőzve, szép lassan, kínok között meghaltak. Nem éppen humánus, de mindenféleképpen hatásos megoldásnak bizonyult ez

7

FOUCAULT 2004, 19. FOUCAULT 2004, 23. 10 FOUCAULT 2004, 25. 9

4

az intézményi modell, amely a teljes elszigetelést választotta megoldásul a betegség megállítására. A későbbi időkben a vérbajosok jutottak hasonló sorsa. A betegek teljes szeparációja válasz volt arra a lelki, szellemi és erkölcsi fenyegetésre, amit a bolondok a korszak társadalma számára megtestesítettek. A középkorban még abszolút megszokott és megtűrt jelenségnek számított a bolondság, amelynek lényegét a reneszánsz megjelenése változtatta meg.11 A 15. század közepéig az emberek képzeletvilágában a pestisek, háborúk képében megjelenő halál gondolata az egyeduralkodó. A század végén azonban e helyett a bolondság kigúnyolása kerül a középpontba. A bolondság jelképe pedig a tükör lett, amely valós képet ad a kor emberének, úgy, hogy minden erkölcsi, gondolkodásbeli eltévelyedést tébolynak titulál. Láthatjuk, hogy a bolondságnak, a tébolynak az elzárása már a klasszicizmus kora előtt is előfordult valamilyen formában, de ekkor még a betegek, hasonlóan a leprásokhoz, kezelést nem kaptak, egyszerűen csak elszeparálták őket a társadalom elől. Pszichés betegek számára az ilyen elzárások a legjellemzőbben a 17. századtól kezdődtek. Ekkor már nem csak Franciaországban és Németországban alkalmazták, hanem egész Európában. Az intézmények funkcióját, ahová elzárták a bolondsággal megbélyegzett embereket, nehéz lenne meghatározni. A felügyelők a szerzetesrendekhez tartoztak, az intézmények pedig sokkal inkább börtönként, semmint kórházként funkcionáltak.12 Rengeteg oka lehetett a klasszicizmus-kori elzárásoknak, például politikai vagy vallási szempontok is ide tartoztak. Ha a vallást nézzük, akkor a bolondokat megfosztották attól, hogy Isten küldöttjének tekintsék őket, mint ahogy azt a középkorban hitték. Egyszerű tébolyodottnak látták őket, a rend megrontójának, hitetlennek, használhatatlan és haszontalan embereknek, akiket a leghelyesebb elzárni. Hasonló sorsra jutottak a kicsapongó életet élők, az utcalányok stb., vagyis ez a rendszer igyekezett elválasztani egymástól a jót és a rosszat, és erkölcsi, vallási és gazdasági szempontok alapján elítélni és elszeparálni „normális” társaiktól. Ahogy a Bolondok hajója esetében is láthattuk, úgy a klasszicizmus kori elzárásokban is megmutatkozik az a kettősség, ami a bolondság szellemét körbejárja: az elzárás egyszerre jótett és büntetés. Foucault A bolondság történetében felveti azt, hogy míg például a 18. században azért zárták el az őrülteket, mert nem tudták kiszámítani, hogy állapotuk milyen viselkedési következményekkel jár, a 19. században, illetve onnantól már nem erről volt szó, sokkal 11 12

FOUCAULT 2004, 173. SIMON 2013.

5

inkább egy olyan bélyegről, ami a „más” egyedeknek jár. A megbánás valamikori kulcsszerepe viszont egyértelműen arra utal, hogy az őrültség annak idején nem egy levetkezhetetlen attribútumnak számított, hanem csupán egy zűrös időszaknak. Ezt a zűrös időszakot az elmegyógyintézetek segítségével, és az ott végzett kísérletekkel próbálták átvészelni és megoldani. Ilyen volt a Csend, a Tükör útján való felismerés vagy az Ítélkezés, amelyek lehetővé tették, hogy a beteg magára, magába nézzen, és önmaga ismerje el bolondságát.13 Azokat, akiket nem tört meg saját bűntudatuk, és makacsságukba burkolózva ellenállnak minden felismerésnek, elzárták a többi embertől.14 Essék még arról pár szó, hogyan próbálták megoldani a beteg emberek kezelését a klasszicizmus korában, hiszen az, hogy csak elzárták őket, főleg a páciens halálához vezetett, nem a gyógyulásához. Több orvosi módszer is volt arra, hogy a mentális betegséggel küzdők valamilyen terápiában részesüljenek, amelyek inkább testi és lelki kínzások voltak, mintsem valódi gyógymódok. Ilyen volt például a jeges vízterápia, amikor is egy nap többször vízbe merítették a melankóliával és tébollyal küszködő betegeket, jelképezve ezzel a bűnök, az ártalmas gondolatok lemosását és a testi-lelki megtisztítást. De hitték úgy is, hogy a betegség a vérben van, így az sem volt ritka, hogy borjak combartériájából kinyert vért pumpáljanak a testbe. Úgy gondolom, hogy már nagyon jó helyen kutattak akkor, amikor a mozgásterápiát alkalmazták, vagyis a testnek és a léleknek visszaadták a szabadságot egy kis időre. Tudták már, hogy ez a két dolog, vagyis a test és a lélek az, ahol a baj forrását keresni kell, csak nem tudták még elkülöníteni őket egymástól. Egy olyan korról beszélünk tehát, amikor az orvoslás még nem tudta különválasztani a testet és a lelket, így a terápiák mindkét felet egyszerre érintették. Ezt a problémát csak később, a pszichológia és a freudi tanítások idején választják csak el egymástól.15

13

FOUCAULT 2004, 690. FOUCAULT 2004, 690. 15 FOUCAULT 2004, 470. 14

6

III. A pszichoanalízis megjelenése

III.1. Sigmund Freud Számos egymást követő pszichológiai irányzatból kiemelném a pszichoanalízist. A 19-20. század fordulója kimagasló fontosságúnak számított az őrület megértésének és kezelésének történetében, ugyanis ekkor alkotta meg a pszichoanalízis terápiás módszerét egy osztrák neurológus és pszichiáter, Sigmund Freud. Freud olyan kimagasló személyek mellé állt be a sorba vizsgálataival és eredményeivel, mint Kopernikusz és Darwin, ugyanis velük együtt ő is azt az álláspontot erősítette, hogy az ember nem más, mint egy porhüvely a világegyetemben, semmi isteni és kimagasló nincs benne. Míg Kopernikusz azt mondta, hogy a Föld egyáltalán nem a világ központja, Darwin pedig azt, hogy az állatoktól származunk, Freud ezt azzal egészítette ki az ember fiziológiai és hierarchiai elhelyezkedését, hogy mindenki tudattalan és kontrollálatlan erőknek van kitéve.16 Rányitotta a szemeket arra a valóságra, hogy az embernek saját gondolataitól kell a legjobban félnie. Freud orvosi pályafutása az 1800-as évek végén kezdődött. Ekkor még a lelki eredetű problémákat neurológiai problémáknak vélték, így a kezelésükben is az olyankor szükséges eljárásokat végeztek. Freud látta, hogy ezek az eljárások nem, vagy csak átmenetileg segítettek a betegeken, ezért új módszerekkel, új szemszögből igyekezett megoldást keresni a mentális zavarok problematikájára. Előadásaiban, kutatásaiban nagy hangsúlyt kapott a beteg tudatának feltérképezése, a problémák gyökeréig való leásás, a betegségek eredetének vizsgálata és megértése. Kutatási módszere az volt, hogy a beszéd-megnyilvánulások, a cselekvések és az imaginárius képződmények (álmok, fantáziák, kényszerképzetek), tudattalan jelentéseit vizsgálta, és próbálta felállítani a diagnózist. A kezelési módszerek is rendhagyóak voltak. Nem különböző fizikai behatásokon vagy elzáráson alapuló megoldást keresett, hanem igyekezett a kommunikáció erejével gyógyítani a betegségeket. Ezzel az akkoriban forradalmi módszerrel igen jelentős eredményeket ért el, ő volt az első, aki beemelte a pácienst, mint gyógyításra váró beteget a pszichiátriába, nem csak kísérleti alanyként tekintett rá. Gondolataival és meglátásaival tagadhatatlan hatást gyakorolt a mai nyugati ember

16

CARVER‒SCHEIER 2006, 204.

7

énképére. Ő alakította ki a tudattalan fogalmát és ő jött rá arra is, hogy annak sokkal nagyobb a jelentősége, mint ahogy azt bárki feltételezte volna addig. III.2. Szabad asszociáció Freud forradalminak számító terápiája igen egyszerű volt: arra kérte pácienseit, mondjanak el mindent, ami épp akkor eszükbe jut, még akkor is, ha jelentéktelennek, vagy éppen zavarba ejtőnek, érthetetlennek vélik a felbukkanó gondolatot. Ezeket a szóbeli asszociációkat gondosan elemezve visszatérő témákat fedezett fel csakúgy, mint a gyermekkori emlékek vagy az álmok felidézésekor. Ez alapján Freud az emberi lelket egy jéghegyhez17 hasonlította, ahol a vízből kilátszó kicsi rész a tudatos élmény, a vízfelszín alatti nagyobb rész pedig a tudattalan: a vágyak, a késztetések, a hozzá nem férhető „elfelejtett” emlékek tára, amelyek ugyanakkor folytonosan befolyásolják a mindennapi életet. A tudattalan tartalmait egy erő, az elfojtás, a védekezés ereje nem engedi felszínre jutni, épp azért, mert azok elfogadhatatlanok az egyén számára. Az elfojtott tartalmak tudatosulása a lelki folyamatokra súlyos következményekkel járhat. Az elfojtás rengeteg energiát igényel, hogy a nem kívánatos tartalmak ne jöjjenek a felszínre, és tünetei a legkülönfélébb helyzetekben jelentkezhetnek. Ezekkel a tünetekkel pedig csak tudatos szinten lehet megküzdeni.18 Freud úgy vélte, hogy a tudattalanban zajló folyamatok hatással vannak az életünkre, minden gondolatunkra, az érzelmeinkre, cselekedeteinkre. III.3. A psziché és az álmok Freud a psziché, a tudat állapotát az Álomfejtésben három részre osztotta.19 A tudattalan az elfogadhatatlan gondolatok és érzések tárháza. Közvetlenül, akaratlagosan nem hozzáférhető a tudatosság számára, de hatást gyakorol a viselkedésre, rejtett módon megnyilvánul. A tudattalan tartományt az örömelv vezérli, aminek fő célja az öröm keresése és a kín elkerülése. Munkamódja az elsődleges folyamat, ami azt jelenti, hogy teljesen más törvények uralkodnak benne, mint a tudatos tartományban: nincs benne okság, nincs idő- és

CARVER‒SCHEIER 2006, 205. CARVER‒SCHEIER 2006, 205. 19 FREUD 1993. 17 18

8

térkategória, és ugyanarra a dologra vonatkozóan pozitív és negatív érzelmek is megférnek egymással.20 A tudatelőttes,21 vagyis az átlagos emlékezet elfogadható és tudatosulni képes gondolatokat és érzéseket tartalmaz, melyek a jelenben pillanatnyilag nem tudatosak, de hozzáférhetőek. Az a lelki terület, amiről pillanatnyilag tudomásunk van, amit szavakba vagyunk képesek önteni, vagyis a jéghegy csúcsa. A tudatos tartományt a valóságelv vezérli, ami tulajdonképpen a valóság követelményeihez és a társadalmi együttélés szabályaihoz való alkalmazkodás. Ez valójában arra kényszerít bennünket, hogy bizonyos pillanatnyi örömökről lemondjunk későbbi kínok elkerüléséért, illetve felvállaljunk kellemetlenségeket későbbi örömök érdekében. E terület munkamódja a másodlagos folyamat, vagyis az élmények feldolgozása racionális, logikus, rendszerező és kategorizáló.22 A lelket, a tudatot, a személyiséget nagyon sok torzulás érheti, amelyek kiváltó okait a mai napig nem ismeri pontosan az orvoslás. Az eddigi megállapítások szerint a tudat torzulásában több tényező is szerepet játszhat. Ezek az okok lehetnek örökletesek vagy egészen korai lelki traumákon alapuló károsodások, de akár olyan járulékos tényezők is, mint a fertőzések, az agyszövet károsodása vagy a rendkívüli stressz, amelyek végső soron olyan kórképekhez vezethetnek, mint a skizofrénia. Freud Álomfejtés című könyvében leírja, hogy az elmebetegség szoros kapcsolatba hozható az álmokkal, az álomélettel, hiszen az elmezavar először ott tör magának utat.23 Különböző orvosok megfigyelését hozza fel ehhez a tézishez példának, akik megfigyelték, hogy a pszichózis gyakran téveszmés magyarázatot tartalmazó álommal kezdődik, vagy lassan, eszkaláció-szerűen épül fel álmok sorozata révén. Szakdolgozatom következő fejezetében, amikor elkezdem irodalmi példákon keresztül bemutatni a skizofrénia ábrázolását, folyamatát és megítélését, látni fogjuk, hogy Babits Mihály A gólyakalifa című művéhez valószínűleg ezt az elméletet is felhasználta. Nála úgy látjuk majd, mintha Tábory Elemérnek csak álom lenne másik élete, de szép lassan a valóság és az álom partvonala elmosódik, egy misztikummal kiegészített kórképet adva ezzel az olvasónak. Egy másik szempontot is vizsgál az Álomfejtésben Freud, ami az előbb említett elméletnek az ellentéte. Azt írja, hogy lehet fordítva is, vagyis az álmok nem az elmebetegség

CARVER‒SCHEIER 2006, 205. CARVER‒SCHEIER 2006, 205. 22 CARVER‒SCHEIER 2006, 205. 23 FREUD 1993, 73. 20 21

9

megnyilvánulásai, nem hatnak ki a mindennapi életre, hanem beteges szimptómái csak az áloméletre vonatkoznak: „Az illetők napközben teljesen egészséges, éjszaka azonban rendszeresen lépnek föl náluk hallucinációk, dührohamok és hasonló állapotok.”24 Ez a kórkép tökéletesen megmutatkozik második irodalmi példámnál, a Viharszigetnél. Teddy Daniels rendőrbíró egy eltűnt beteg után nyomoz egy szigorított elmegyógyintézetben. A megoldást keresve nem csak arra jön rá, hogy valami nincs rendben az ügy körül, hanem arra is, hogy nem bújhat el álmai és hallucinációi elől. Itt fogunk találkozni az elmebetegség azon típusával, ahol az őrület a nyomozó és az eltűnt beteg álmain keresztül realizálódik. Álmaikban, hallucinációikban látják szeretteiket, Teddy utasításokat is kap például halott feleségétől, erősítve ezzel a káoszt körülöttük. „Akit testi és szellemi kín gyötör, annak az álom megadja, amit a valóság megtagadott tőle; jólétet és boldogságot,”25 azaz egy másik életet. Az Álom és elmebetegség fejezet végén két kiegészítést találunk, az egyiket 1909-ből, a másikat 1914-ből. Míg 1909-ben arról panaszkodik Freud, hogy az álomkutatók nem vettek tudomást az írásáról 9 év után sem, a tudósok nem kíváncsiak rá, így az álomfejtés nem igazán tudott előre lépni, mégis, már megjelentek orvosok, akik már alkalmazták a pszichoanalitikus terápiákat és ott találkozott már az álmok leírásával.26 Az 1914-es kiegészítésben viszont arról ír, hogy az álomfejtésről írt munkája már nem észrevétlen az irodalomban, és szerencsére újabb és újabb kérdések merülnek fel körülötte.27 Kiváló példánk erre A gólyakalifa, amelyben Babits már felhasználta az osztrák orvos elméleteit.

III.4. Schizophrenia Ahhoz hogy pontos leírást kapjunk arról, hogy mit is nevezünk skizofréniának, vizsgáljuk meg a BNO-10 című könyvet, vagyis a mentális- és viselkedészavarok európai osztályozását.28 A betegségek klinikai leírását és diagnosztikai útmutatóját magába foglaló mű az orvoslás egyik rendszerező segédanyaga, melyben részletesen és hiánytalanul mutatja be a legkülönbözőbb betegségek típusait kezdve az organikus mentális zavaroktól (dementia) egészen a magatartás- és személyiségzavarokig. Ezek a betegségek külön kóddal vannak ellátva F00-tól egészen F98-ig. A számunkra legfontosabb ilyen kód, amely a 24

FREUD 1993, 73. FREUD 1993, 75. 26 FREUD 1993, 76. 27 FREUD 1993, 76. 28 BNO-10 1994. 25

10

dolgozatom alapjául szolgáló skizofréniát rejti maga mögött, az az F20-al kezdődő betegségek sora, ahol a személyiségtorzulás legkülönbözőbb fajtáji, például a Hebephrenia,29 vagy a kataton schizophrenia30 legfontosabb tulajdonságai, diagnosztikai és kezelési útmutatói vannak felsorolva. Itt találjuk az egyik, ha nem a legfontosabb és legpontosabb megfogalmazását a betegségnek. A BNO-10 magyarázata alapján kijelenthetjük, hogy schizophreniának nevezzük azokat a betegségeket, amelyeket általánosságban a percepció torzulása, a nem megfelelő és/vagy elsivárosodott affektusok jellemeznek.31 A tudat tiszta, az intellektuális képességek megtartottak, de meghatározott kognitív deficit kialakulhat a kórlefolyás során. A zavar azokat a legalapvetőbb lelki folyamatokat érinti, melyek az egyénnek azt az érzetet adják, hogy egyéniség, egyedi és saját akaratából cselekszik. A legintimebb gondolatokról, érzésekről és cselekedetekről érzi, hogy másokkal megosztottak, mások tudnak róla, másodlagos téveszmék születnek érzések, élmények magyarázatára, és természetfeletti erők befolyásolják az egyén gondolkodását, cselekedeteit, és ennek végeredménye azok bizarrsága. Sérül az ego, az ember úgy gondolja, hogy körülötte forog a világ, a hallucinációk gyakoriak, és gyakran kommentálják az illető gondolatait, cselekedeteit. A hétköznapi dolgok lényegtelen tulajdonságai sokkal fontosabbá válnak, mint maguk a dolgok és helyzetek. A bonyolult, szinte követhetetlen gondolkodás szintén korai jele lehet a betegségnek, és általában ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy a hétköznapi dolgoknak van egy rejtett, baljóslatú mondanivalója is az egyén számára. Ebben a jellegzetes schizophreniás gondolkodászavarban a jelentéktelen kerül előtérbe, kiszorítva a megfelelő és odaillő gondolatokat. A schizophrenia 9 tünet-együttesből állhat, és az sem ritka, hogy egyszerre több jelenik meg ezek közül. Ezek közé a kóros tünetek közé sorolhatjuk a gondolat visszhangosodását, a külső irányítottságról, befolyásolásról való meggyőződésüket, az állandó téveszméket (emberfeletti képesség, ufo) vagy éppen a bármely fajtájú (akusztikus, vizuális) hallucinációkat. Ahhoz, hogy egy betegnél schizophreniáról beszélhessünk, legalább egy tisztán körvonalazódó tünetnek (ha nem egyértelmű, akkor 2-3 tünetnek) meg kell lennie legalább egy hónapon keresztül. Ha a tünetek időtartama kevesebb, mint egy hónap, akkor azokat skizofrénia-szerű pszichotikus zavarként kell kezelni, és csak akkor szabad módosítani az álláspontunkat, hogy ha a betegség meghaladja az egy hónapot.

29

BNO-10 1994, 137. BNO-10 1994, 138. 31 BNO-10 1994, 130. 30

11

A schizophrenia gyógyíthatatlan, de jól kezelhető, egyensúlyban tartható betegség. Az antipszichotikus szerek használata során sokat javul a betegek állapota, de ez labilis, és a tünetek nagyon könnyen visszatérhetnek.32 Ezek a visszaesések főleg a kezelések elmulasztása és a gyógyszerek alkalmazásának elhanyagolása miatt történnek. A különböző felmérések azt mutatják, hogy minden száz emberből egy betegszik meg schizopréniában. A betegség leggyakrabban fiatal felnőttkorban indul (18-28 év között). Mivel a schizophrenia az ember lelki- és társas életére van komoly hatással, ezért a különböző gyógyszeres kezelések mellett nagyon fontos a család és a barátok támogatása, valamint a rehabilitáció és a különböző viselkedést és társas készségeket fejlesztő tréningek.33

32 33

KISSLING 1997, 10. KISSLING 1997, 15.

12

IV. Az örökség: A személyiségmegoszlás misztikája a magyar irodalomban

IV.1. Bevezetés A téboly, a tudathasadás témaköre nem csak olyan nagy világirodalmi alakokat mozgatott meg, mint Oscar Wilde (Dorian Gray arcképe),34 Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (A hasonmás)35 vagy E. T. A Hoffmann (A homokember),36 hanem a magyar írókat is megihlette arra, hogy sajátos és egyedi ábrázolási módjukkal segítsék a betegség megértését, hogy kiaknázhassák a bolondság misztikumában található lehetőségeket. Tökéletes példa erre Babits Mihály, aki a hazai lélektani regények egyik kiemelkedő szerzője volt, és aki korának esztétikai elemeit és stílusjegyeit tökéletesen felhasználta ahhoz, hogy elkészítse a személyiség megkettőződésének egyik legfontosabb magyar irodalmi feldolgozását, A gólyakalifát.37 IV.2. Stílus és történeti háttér A gólyakalifa műfaját nézve a fantasztikus irodalom kánonját erősíti,38 amelyhez a könyv utolsó fejezetével Babits adott egy kis detektívregény eszenciát, ám a nyomozás toposza az egész műben alárendelődik a lélektan ismertetésének. A szecessziónak köszönhetően – amely az ötletszerűen kialakított absztrakt díszítőelemek alkalmazását hirdette39 – nem feltétlenül a cselekmény a legfontosabb a szövegben, hanem az ábrázolás, a személyiség meghasadásának módja és hangulati leírásai, amelyben a szorongás, a nosztalgia, a tagadás és a menekülés toposza páratlan fantasztikummal, vagyis abszurd, mesés és álomszerű elemekkel párosul.40 Ezekkel az összetevőkkel felvértezve íródott 1913-ban Babits Mihály A gólyakalifa című regénye, amelyben a fantasztikum lehetővé teszi az egyik legfontosabb elemét az ilyen tematikájú műveknek, vagyis kettős világkép megvalósítását úgy, hogy egy pillanatig nem zökkenti ki az olvasót a valóságból. Ha ez mégis megtörténne, és az olvasó elveszne abban

34

WILDE 2007. DOSZTOJEVSZKIJ 2003. 36 HOFFMANN 2013. 37 BABITS 2006. 38 SZÁVAI 2004, 4. 39 ALFÖLDY 1997, 247. 40 ALFÖLDY 1997, 85. 35

13

a káoszban, amit a téboly szabadított rá, akkor Babits igyekszik reális magyarázatot adni azokra a dolgokra, amelyekben kételkedünk. Ezzel a lépésével nem ereszt el senkit, beleértve művének főszereplőjét sem, a valóság és a fikció labirintusából, és amit az elején csak álomnak hiszünk, szép lassan felismerhető és a számunkra fontos kórképpé transzformálódik, megfertőzve ezzel a főszereplő elméjét és lelkét. Babits tökéletes természetességgel mutatja meg az olvasónak a két életet élő és személyiségében meghasadt Tábory Elemér kálváriáját. Ugyanakkor nem véletlenül választotta a személyiségtorzulásnak ezt a fajtáját a szerző, hiszen a freudi tanítás hatásai, a külföldi szerzők munkái és A gólyakalifában említett műveknek ismerete arról tanúskodik, hogy komolyabban elsajátította a téma minden apró elemét, hogy tökéletesen bele tudja építeni művébe: „És előjöttek mindenféle könyvek, német, angol, francia lélektani munkák, vaskos kötetek, csodálatos címekkel. L’Automatise Psychologique… The Dissociation of a Personality… Angol volt a legtöbb.”41 E hatásokkal és a költő zseniével kiegészítve kezdett tehát egy fantasztikus regény írásába, amely önéletrajzi vonatkozásokat is tartalmat. Ezek főleg a helyszínek szimbolikus ábrázolásánál figyelhetőek meg egyértelműen.42 Témájának az egyik legnépszerűbb és legbonyolultabb betegséget, a skizofréniát, vagy, ahogy A gólyakalifában nevezik, a személyiségmegoszlást választotta. Az akkor még gyerekcipőben járó feltérképezése ennek a különleges és misztikus betegségnek tökéletes táptalajt biztosított Babitsnak ahhoz, hogy sajátos elgondolásban elkészítse mind idáig az egyik legismertebb és legfontosabb regényét, A gólyakalifát. IV.3. A gólyakalifa Babits már a mű címénél is játszik a kettősség jelentésével, és még Karinthy Frigyes kritikája után is ragaszkodott ahhoz, hogy műve A gólyakalifa címet viselje. Ez az elnevezés egy arab tündérmesére utal, amelyben a kalifa egy varázsigének köszönhetően hol emberalakban, hol gólyaformában él. A konfliktus akkor kezdődik, amikor a kalifa gólyává változva képtelen visszaemlékezni a varázsszóra, így véglegesen a gólya formájában marad. Babits a regényében nem egyszer említi meg a gólyakalifát, míg végül már magára is ezt a jelzőt aggatja főszereplője. Az Ezeregy éjszakabeli történettel szemben A gólyakalifa nem ér szerencsés véget, és itt érvényesülhet az az elmélet, hogy Babitsra komoly hatást gyakoroltak 41 42

BABITS 2006, 71. SZÁVAI 2004, 43.

14

világirodalmi alkotások hasonló témában.43 Ha ezt állítjuk, akkor mindenféleképpen meg kell említenünk Robert Louis Stevenson 1886-ban megjelent regényét, a tudathasadás egyik legismertebb meséjét, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét, amelynek végén szintén öngyilkossággal végződik a történet.44 A mű formáját tekintve 11 összefüggő fejezetből áll, kivéve az utolsó fejezetet. Az első 10 fejezetben megismerhetjük Tábory Elemért önéletírásából azt, hogy az aranyifjú egy nap arra ébred, hogy asztalosinasként dolgozik. Babits tökéletesen vázolja fel a két világ egymáshoz való viszonyát, kettőjük életét és emlékeit egymásról. Ez a szint a fantasztikus része a könyvnek, amely bemutatja nekünk a két fiú életét, hogy milyen hatással vannak egymásra, s tetteikre az, hogy tudatában vannak a másik létezésének. Láthatjuk, hogy a kezdetben sikeres és tehetséges Elemért hogyan sodorja másik élete a bukás felé azzal, hogy romlott élete megfertőzi az ő világát. Észre vehetjük, hogy amit addig szépnek látott, az hogyan veszti el esztétikai vonzását, míg végül a menekülni kezd minden számára fontos személy elől, csak hogy megvédje őket. De ez sem használ, hiszen másik életében is megjelennek kedves emlékei eltorzulva, lebutítva és meggyalázva. Amikor az asztalosinas már díjnokként éli semmilyen és unalmas életét, ő próbálja megtalálni a megoldást problémájára, ám jön az, ami végleg megpecsételi kettőjük kettejük sorsát: A díjnokot bűnözésen

kapják,

és

elhatározza,

hogy

öngyilkos

lesz.

Félve

a

lehetséges

következményektől, Elemér szerelmét, Etelkát kérdezi meg, hogy mit tegyen, aki azt tanácsolja, hogy végezzen magával akkor, amikor legközelebb elalszik és a díjnok képében ébred. Elemér így is tesz, és hogy mi történik, már csak az utolsó, tizenegyedik fejezetből derül ki. Az utolsó fejezet már nem Tábory Elemér önéletírása, ami előre vetíti számunkra azt, hogy vajon mi is történhetett, hanem egy rövid szöveg, ami az író levele Móricz Zsigmondhoz címet kapta. Ez a fejezet a realista keret funkcióját tölti be a detektívregények nagy kedvelőjének számító Babits Mihály számára.45 Ilyen szerkesztési móddal már találkozhattunk Agatha Christie Tíz kicsi négerjében is,46 ahol az az utolsó fejezet az, hogy a gyilkos levélben leplezi le saját magát, megoldva ezzel a világ egyik legnagyobb és leghíresebb rejtélyét. A gólyakalifa utolsó fejezetében Babits elmondja Móricz Zsigmondnak, hogy holtan találtak egy embert, lőtt sebbel a homlokán, ám sehol

43

SZÁVAI 2004, 46. STEVENSON 1978. 45 SZÁVAI 2004, 48. 46 CHRISTIE 2010. 44

15

nem volt körülötte pisztoly.47 Ezzel a befejezéssel Babits egy kis detektívregényes utózöngét akart adni talán művéhez, még jobban megdolgoztatva az olvasók képzeletét. IV.4. A betegség folyamata és ábrázolása A tudathasadást Babits a művében menthetetlennek ábrázolja, amelyből az egyetlen menekülés a halál lehet, és, ami a legfontosabb, hogy kap egy erősen misztikus képet a skizofrénia, amely végeredményben a fantasztikummal és egy csipetnyi detektívregényekre jellemző rejtéllyel kerül tálalásra, végletekig megkavarva nem csak a főszereplőt, hanem az olvasót is. A betegség kezdetekben csak néhány emlékfoszlány képében jelenik meg, ám onnantól kezdve, hogy Tábory Elemér belecsöppen abba a nem is olyan álomszerű álomvilágába, folyamatosan romlik az állapota. Megismeri alteregóját, aki tökéletes ellentétpárjának bizonyul, hiszen míg ő jómódú, becsületes és tiszta elméjű, addig az inas szegény, bűnözésre hajlamos és velejéig romlott. Ez a kettősség, ez a rosszabbik én az, amit megismerni kell, sőt muszáj is ahhoz, hogy önmagunkat el tudjuk fogadni olyannak, amilyenek vagyunk, de harcolni vele értelmetlen, hiszen nem választható el a két én teljesen egymástól. 48 Tábory Elemér nyugodt gyermekkora egy huszárvágással ér véget, amikor egy éjjel arra ébred, hogy egy nincstelen asztalos inasként dolgozik valahol, valamikor. Csak úgy, mint a betegségek nagy részének, ennek is voltak már tünetei, hiszen nem egyszer tapasztalt különös dolgokat, például rúgásokat érzett magán, vagy olyan embereket vélt ismerősnek, akiket még soha nem látott, ám komolyabb jelentőséget ezeknek nem tulajdonított sohasem. A kezdeti sokk után, mint minden beteg, a tagadás mellett őt is a kíváncsiság vezérli, és igyekszik megismerni a másik énjét. Tanulmányozza a személyiségmegoszlás történetét, tüneteit és lefolyási lehetőségeit, de amikor szép lassan kezd egybemosódni a két világ, elkezdi a másik énje romlása megfertőzni a szeretteit és az ő idilli életét, elhatározza, hogy elmenekül. Hamar rá kellett jönnie, hogy nem tud megszabadulni magától, hogy a menekülés sem segített neki abban, hogy megoldódjon az éjjel és a nappal, vagyis a két világ ütközésének egyre gyorsabb eljövetele. Mindezt az a felvetéssel is elősegíti, hogy amíg küzd rosszabbik énjével, megismerik egymás életét, és ezek után már nem tudják elfogadni saját világuk értékrendjét.49 Ez főleg a díjnokra vonatkozik, aki szembesül azzal, hogy akár jól is

47

BABITS 2006, 172. RÓNAY 1984, 672. 49 BÁBICS 1992, 49. 48

16

élhetne, de cselekvésképtelen és gyenge, így soha nem fog normális életet élni, ennek gondolat is csak kínzó lesz egy idő után számára. Ami Elemért illet, ő azért nem tudja elfogadni saját világát, mert a másik élete teljesen deformálja azokat az értékeket, amelyekben megtalálta a harmóniát és a boldogságot. Elhatározta, hogy ő maga öli meg az „alterególyát,” de ez lehetetlennek bizonyult, hiszen nem tudta se a nevét, se azt, hogy hol keresse. Szerelmétől kér végül tanácsot, aki azt javasolja, hogy ölje meg magát akkor, amikor díjnokként él. A főhős így tesz, ami végül nem csak a díjnok problémáját oldja meg, de az ő életének is véget vet. A műben a betegség a rosszabbik én képében jelenik meg, kiiktathatatlanul, elkerülhetetlenül, ami ellen hiábavaló a küzdés, és még az olyan triviális, ám mindent megoldó erő sem tudja vele felvenni a küzdelmet, mint a szeretet és a szerelem. A beteg szép lassan eggyé válik azzal a világgal, amit valóságnak lát, és belülről emészti fel önmagát. Betegsége tudatában igyekszik visszaszerezni azt a harmóniát, azt a lelki idillt, amelyhez hozzászokott. IV.5. A betegség megítélése A tagadásnak köszönhetően, ami abból ered, hogy biztos nem lehet skizofrén, mert akkor nem tudna a másik énjéről, arra a sorsra jut, hogy a külvilág számára nem jelenik meg tébolyodott emberként Tábory Elemér, így segíteni sem tudnak neki. Igaz, a család sejt valamit és próbál neki segíteni, mert látják a züllést és a zuhanórepülését, amit a másik énje megismerése eredményez, de hogy megmentse szeretteit, inkább a menekülést választja, hiszen ezt a harcot csak önmagában tudja megoldani. Még ha nem is vallja be magának, olvas a betegségéről sokat, és amikor maga előtt is világossá válik a helyzet, önmagát is a gólyakalifához hasonlítja: „Szegény, szegény gólyakalifa! Most már Tábory Elemér volt a gólyakalifa.”50 A személyiségmegoszlás megítéléséből kezd megmutatkozni a betegség feltérképezésének és orvoslásának igénye, de a tagadás és az önmagunkkal való kibékíthetetlen ellentétek ellehetetlenítik azt, hogy Tábory Elemér újra normális életet élhessen, mert ha az ember tisztában van gyengeségével, rosszabbik énjének tulajdonságaival, sokkal nehezebben tud alkalmazkodni a holnaphoz. Ebben a korban, vagyis pár évvel a freudi hatások után még érződik, hogy a bűn, a magunkkal való kibékíthetetlenség bűne és önzőségünk képében még

50

BABITS 2006, 116.

17

megjelenik a vallás tematikája, de azáltal, hogy orvosi kutatások, források vannak a műben feltüntetve, előre jelez egy olyan kort, ahol érvényesül az új, pszichiátriai világrend.

18

V. A bűntudat: A skizofrénia önmagát keresi

V.1. Bevezetés Elérkeztünk a skizofrénia második világháború utáni ábrázolásának és megítélésének bemutatásához, amelyhez egyik kedvenc regényemet választottam. A mű hiába a 21. században íródott, hangulata és stílusa számomra tökéletesen visszaadja azt a 1954-os miliőt, ami az általa megidézett Ashecliffe elmegyógyintézetet, valamint a háborúk utáni, frusztrált és a kommunizmussal paranoiásan harcoló Amerika szellemét lengi körül. Mivel 100 év eltelt már Freud és a pszichoanalízis felfedezése óta, és az orvoslásban is radikális és forradalmi fejlődések mentek végbe, így az olyan írók, mint Dennis Lehane is sokkal jobban informáltak lettek a témában, ezáltal a műveik is szakértői hitelességgel készülhettek el. Legalábbis számomra erről árulkodik 2003-as regénye, a Viharsziget.51 V.2. Történeti háttér és stílus A Viharsziget igazi posztmodern krimi, de a műfaját tekintve pszicho-thriller, éppen ezért előkelő helyet foglalnak el benne a lélektani viszontagságok, a személyiségtorzulás és a tudathasadás is. Nyelvezete egyszerű és lendületes, minimalista, nem bocsátkozik többszörösen összetett, bonyolult mondatokba, magyarul „olvastatja magát” még akkor is, ha eléggé feszes szerkezetű. Lehane nem használ sok szereplőt, és az is jól érzékelhető, hogy kizárólag a főszereplője érdekli, hiszen őt követjük nyomon, az ő visszaemlékezései és hallucinációi vezetik előre a nyomozást és oldják meg végül a rejtélyt.52 Lehane regényében – még ha nem is a klasszicizmus korában történik a cselekmény – tökéletesen mutatkozik meg az az elkülönítés, az a világ, amelyet megvizsgáltunk Foucault A bolondság történetében, és ami sajnálatos módon egészen a 20. századig meghatározó eljárás volt a mentális zavarokkal küzdő emberek kezelésénél. Ahogy azt már említettem a Freud részben, az osztrák orvos elméletével megcsonkította a valóságot, Isten elé helyezte az orvoslást, megváltoztatta a társadalmi normákat, új szentírás született és a pszichiáterek a modern kor inkvizítorai lettek: „A modernkori intézményi pszichiátria voltaképpen az inkvizíció közvetlen folytatása. Az elmebetegség mai fogalma 51 52

LEHANE 2003. ROBOZ 2010.

19

analóg a középkori boszorkányság fogalmával. A középkori eretneket ma elmebetegnek tekintik, az inkvizítor szerepét pedig a pszichiáter vette át. A középkori eretneküldözés vallásos-teológiai indoklása helyébe ma az elmebetegek »kezelésének« (Szasz szerint üldözésének és megbüntetésének) tudományosnak tűnő indoklása lépett.”53 Ha elfogadjuk ezt az elméletet, akkor azt a következtetést kell levonnunk, hogy a 20. század első felében a pszichiátereknek ugyan az volt a feladata, mint az inkvizítoroknak, vagyis a normáktól eltérő gondolkodók megbélyegzése és „megkínzása.” Társadalmi rangjuk nem tette lehetővé azt, hogy megbüntessék őket, éppen ezért a felelősségvállalástól is távol maradtak. A mű köszönetnyilvánításában azt írja Lehane, hogy ahhoz, hogy a könyv hűen és hitelesen visszaadja azokat a dolgokat, amik ekkortájt történhettek, olyan tanulmányokat olvasott át, mint Alex Beam Gracefully Insane54 című beszámolója a McLean korházról, vagy Robert Whitaker Mad in America55 című tanulmánya, vagyis igyekezett tökéletesen feltérképezni az elmegyógyintézetek, valamint a tudat meghasadásának minden apró mozzanatát. Igaz, a Viharsziget egy kicsit elrugaszkodott attól az időszaktól, amit az író választott, hiszen óvatosan beleszőtte az antipszichiátria elméletének kezdetleges világát, ezzel egy történetbe foglalva a modernkori inkvizícióval. Erről, vagyis az antipszichiátria mozgalmáról annyit érdemes tudni, hogy a 60-as években alakult és elkötelezett híve volt annak, hogy a betegeket nem elmegyógyintézetekben kell mindenféle testi és lelki fájdalmat igénylő kísérleteknek kitenni, hanem természetes életközegükbe kell visszaengedni és kezelni őket, ott ugyanis előbb tudnának gyógyulni. Ahogy a skizofrénia mai megközelítésénél már láthattuk, a család és a barátok, vagyis a természetes közeg jelenléte az egyik legfontosabb eleme a gyógyításnak a gyógyszeres kezelés mellett. V.3. A mű A könyv 4 napra van osztva, és 25 fejezeten keresztül meséli el Teddy Danielsnek és társának kutatását Rachel Solando után, aki ismeretlen és megmagyarázhatatlan körülmények között tűnt el az elmegyógyintézeti cellájából. A mű elején Teddy egy kompon érkezik a szigetre, tengeribetegség gyötri. A kutatás során senki nem veszi komolyan a rendőrbírókat, akik a hatalmas vihar miatt a szigeten rekednek, és még akkor sem tudják elhagyni azt, amikor

53

KOVÁCS 2007, 25. BEAM 2003. 55 WHITAKER 2002. 54

20

Solando előkerül. Már a megérkezésük pillanatában gyanús elemeket vesz észre Teddy. Társa ügyetlenkedik a pisztolytáskájával, valamint a kezdetektől fogva úgy érzi, hogy figyelik őt, és nem veszik komolyan. Először csak fájdalmak, később rémképek és hallucinációk gyötrik. Az idő múlásával főhősünk valódi célja is kiderül: azért jött ide a szigetre, mert el akarja kapni Andrew Laeddist, aki megölte a feleségét, és aki a C részlegnek, vagyis a legveszélyesebb betegeknek fenntartott épületnek a lakója. Laeddis megtalálása érdekében Teddy minden szabályt áthág, és még testi erőszakot is alkalmaz a betegeken és az őrökön. Nem találja meg végül felesége gyilkosát a C részlegben, csak Noyce-t, egy régi kollégáját, aki Laeddis-nek nevezi őt, bár ezt nem veszi észre. Elmondja, hogy a világítótoronyban vannak a kísérletek, ott készítik a szellemeket, ott hajtják végre a lobotómiát és valószínűleg ott lesz Laeddis is. Időközben eltűnik Chuck, a társa, így kénytelen egyedül nekivágni a menekülésnek, amely végül a világítótoronyba vezet. Fenn Dr. Cawley várja, az elmegyógyintézet igazgatója. Teddy-t szembesítik tévképzeteivel, s lerántják arról a leplet, hogy ezt a 4 napot megrendezték. Hogy Chuck valójában dr. Sheean, a kezelőorvosa és hogy Teddy már két éve van az elmegyógyintézetben. Már párszor eljátszották ezt a színdarabot, és ez az utolsó lehetőség arra, hogy belássa végre a beteg, mit követett el, és megtalálja önmagát, különben kénytelenek lesznek végrehajtani rajta a transzorbitális lobotómiát. Teddy emlékei hallucinációiban visszatérnek, végül saját maga mondja ki, hogy ő Andrew Laeddis és ő ölte meg a feleségét, amiért belefojtotta a gyermekeit a tóba. Ezt az egész rendőrbírós, nyomozós történetet azért találta ki az agya, mert így próbált meg védekezni a bűntudat ellen, amiért feleségét elhanyagolta, amiért ivott és amiért az egész tragédiának ő volt a forrása. Látszólag sikerült az áttörés, de az utolsó fejezetben kiderül, hogy Teddy újra rendőrbírónak hiszi magát, és a kísérlet ismét kudarcot vallott. V. 4. A betegség folyamata és ábrázolása Dennis Lehane regényében abszolút negatív hangsúlyt kap a betegség, de nem látszik gyógyíthatatlannak, és nem csak elzárják a betegeket a társadalomtól, hanem újabb és újabb megoldásokat keresnek arra, hogy meggyógyuljon a páciens tisztességes körülmények között. A főhős a hallucináció világában próbálja jóvá tenni a bűneit, mindezt úgy, hogy nem fogadja el a valóságot. A felesége meggyilkolása egy más képben jelenik meg előtte, egy olyan képben, amit meg tud oldani, aminek ha a végére jár, akkor üdvözülni fog. Akkor megleli az igazságot, ami elől talán a legjobban menekül.

21

Dr. Cawley küzd az erőszakos kezelések ellen és kísérletet tesz arra, hogy a farmakológia vegye át a központi szerepet a gyógyításban. Ez azt jelenti, hogy gyógyszeres kezelést, kényelmet és nyugalmat biztosít a pácienseknek, és nem az a célja, hogy „szellemeket” csináljon belőlük, hanem hogy elfogadják azt, amit tettek, és megtanuljanak együtt élni vele: „nincs fél évszázada, hogy az intézetünkben ápolt betegek kezelése még a legszerencsésebb esetekben is kimerült annyiban, hogy megbilincselve vergődtek a saját mocskukban és ürülékükben. […] Csavarokat nyomtak az agyukba […] Most kezelést kapnak. Morális kezelést. A gyógyítással próbálkozunk, a megtisztulást keressük.”56 Az itt említett csavarok, a lobotómiára vonatkoznak, amely az elektrosokk terápia mellett a másik leggyakoribb kezelése volt a betegeknek. Az 1940-50-es években kifejlesztett ún. standard lobotómia a halántéklebeny felett elhelyezett fúrt lyukból való behatolással, egy lobotom nevű eszközzel végzett

ív alakú állományi metszés.57 Leggyakrabban a

skizofréniás megbetegedéseknél használták, de a gyógyszerek megjelenésével mára teljesen eltűnt. A másik ilyen gyógyító célzatú terápia, amit a pszichiátria előszeretettel használ a mai napig, az a elektrokonvulzív, közismertebb nevén az elektrosokk terápia volt. Az 1930as években figyeltek fel arra az orvosok, hogy mesterségesen kiváltott epilepsziás rohammal megszüntethető a pszichózist. Ezt a epilepsziás rohamot áramimpulzusokkal váltják ki elektródákon keresztül, amit a páciens fejére helyeznek. A kezelés pár percig tart csupán és manapság már szigorú előírások mellett (altatás, altatóorvos jelenléte, maszkon keresztül lélegeztetik ) történik.58 Dr. Cawley küzd Teddy-ért, álmáért, és pénzt, időt és hírnevét sem sajnálva mindent megtesz azért, hogy ne alkalmazzák rajta ezt a kegyetlen eljárást. Dennis Lehane könyvében a Foucault A bolondság története ismertetése során már említett gyógyászati megoldást használja, amit a francia gondolkodó tükör által való felismerésnek nevez.59 Ez azt jelenti, hogy a páciensnek lehetővé teszik saját tévképzeteinek megélését, együtt működnek vele, felmagasztalják, nem úgy tekintenek rá, mint a többi betegre, és hagyják, hogy magától jöjjön rá arra, hogy nem különb, mint az elmegyógyintézet többi lakója. Hogy beismerje tettét, elfogadja, hogy ő is mentális gondokkal küszködik, és nem a világ őrült meg körülötte, hanem ő maga nem hajlandó elfogadni az igazságot. A könyvben remekül ábrázolja Lehane hallucinációkon keresztül az elvonási tüneteket, a káoszt, ami

56

LEHANE 2003, 40. FÜREDI 1998, 498. 58 VERESS 2009. 59 FOUCAULT 2004, 685. 57

22

magába szippantja a főszereplőt, és amiből nincs kiút. Vagyis lenne, ha elfogadná azt, amit tett. V.5. Megítélés A skizofréniára nemcsak mint betegségre és a személyre nemcsak mint betegre néznek, hanem mint emberre is. A könyv bebizonyítja, hogy az utolsó pillanatig küzdenek azért, hogy a sérült személy megtálalja önmagát, azt, ahol valami elveszett, és új irányt adjanak életének. Mindent megtesznek azért, hogy kényelmet és élhetőbb életet biztosítsanak számukra, és akár az orvoslás szabályain túl is merészkednek, csak hogy segítsék őket. A lobotómia csak a végső megoldás, amelynek keretein belül cselekvésre és ellenállásra képtelen „szellemeket” csinálnak az emberekből, akik gyakran bele is halnak a műtétekbe. Más kérdés, hogy a különféle trükkös terápiás kezelések nem minden esetben sikerülnek, de ha nem a könyvet, hanem a belőle készült Martin Scorsese-féle filmfeldolgozást nézzük, akkor Hollywood egy igen ravasz húzással új értelmezést adott a műnek. A filmben ugyanis Teddy Daniels rájön arra, hogy beteg a történet végén, ám másnap, amikor ül a lépcsőn és társával beszélget, azt kérdezi, hogy melyik a rosszabb vajon, szörnyetegként élni, vagy emberként meghalni. Utána megy önmagától a műtőasztalra, hogy elvégezzék rajta a lobotómiát. Ez a csavar a könyvben nem történt meg, így pusztán nyers valóságként megbukott a terápia. Lehane regénye hátborzongatóan mutatja be a 20. század isteneit, a pszichiátereket, akik birtokában vannak a szakmai tudásnak. Nagyon gyakori jelenség, hogy ha valakiről úgy gondolják, hogy nem követi megfelelően a társadalmi normákat, őrültséggel jellemzik és elmegyógyintézetbe zárják, hogy hosszú és fájdalmas kínzások után elfogadják a társadalmi normákat. A Viharszigetben érződik az antipszichiátriai mozgalom kezdete, és a különböző nem humánus kezelések és elzárások elleni fellépés, de nem mond ítéletet senki fölött, megbékél azzal a tudattal, hogy akik tényleg menthetetlenek, azoknak nem szabad visszatérniük a társadalomba. Az viszont mindenképpen jó jel, hogy már nem állatként tekintenek a betegekre, nem akarják többet fájdalmas kísérleteknek kitenni és nem fordítják el tőlük a figyelmüket, hanem megpróbálnak kitartóan segíteni rajtuk a gyógyszeres kezelésekkel.

23

VI. A normabontás: A skizofrénia mint menekülés a társadalomból

VI.1. Bevezetés Szakdolgozatom elérkezett a 20-21. század fordulójáig, a minimalista próza és az éles társadalomkritika idejébe. Egy olyan korba, ahol az előző fejezetben említett pszichiátriát – ha nem is teljes egészben – de felváltotta a farmakológia, a gyógyszeres kezelések. Ez a kor a gyógyszergyártó cégek és nagyvállalatok birodalma. A skizofrénia utolsó irodalmi ismertetéséhez Chuck Palahniuk 1996-os regényét választottam, amelyben az eddigi nézőpontok mellett szeretném bemutatni egy új szemszögből a skizofréniát, valamint választ adni arra, milyen oka lehet még a betegség kialakulásának, és arra, hogy mennyire relatív a téboly fogalma. Ez a Harcosok klubja. VI.2. A történeti háttér „Nem hiszek a valóságban – vallotta az író egyik interjújában –, ezért gúnyt űzök a halálból és a szenvedésből, hogy megfosszam attól a félelmetes hatalomtól, amellyel az emberiség felruházta őket.”60 Talán ez a szövegrészlet, amely a Harcosok klubja utolsó számozott oldalán, a fordító utószavában van, jellemzi legjobban Chuck Palahniuk hitvallását és 1996ban megjelent művét. Palahniuk egy olyan kort mutat be számunkra, ahol még megvannak a pszichiáterek privilégiumai, de már az orvoslás a gyógyszergyártó cégek fennhatósága, vagyis a gazdaság és a pénz világa alatt működik. Igaz, a pszichiátriának még mindig megvannak a normaalkotó képességei, és olyan területekre is beférkőzött és mond ítéletet felette, mint a morális, pedagógiai, vallási, filozófiai problémák.61 Mégis úgy gondolom, hogy a hierarchikus rend tetején nem ez az ágazat található, hiszen a pszichiátria csak eszköz, hanem a gazdaság, a cégek. A kísérletek megszűnésével, valamint a gyógyszerek gyógyszereinek gyógyszerei – minden gyógyszernek megvannak a mellékhatásai, amelyeket újabb gyógyszerekkel lehet csak kiküszöbölni – megjelenésével a gazdaság átvette az isteni irányító szerepét a társadalomban, ők formálják és alkotják az emberi gondolkodást, identitást és világot.

60 61

PALAHNIUK 2013, 229. KOVÁCS 2007, 30.

24

A Harcosok klubja stílusát tekintve az egyik legismertebb és legsikeresebb minimalista regény, amely az utóbbi pár évtizedben íródott. Maga a szerző is úgy vall magáról, hogy ő minimalista író.62 A Harcosok klubja tabudöntögető, nyelvezetét nézve az „egyszerű,” „lecsupaszított,” „nincs túlbonyolítva” jelzők juthatnak az eszünkbe. Gördülékeny olvasmány, mely tartalmát tekintve aktuális emberi szorongásokat dolgoz fel. A regényben a párbeszédek dominálnak, gyakoriak az időbeli ugrások. A minimalista regények főhősei egyszerű emberek, akik cselekvésképtelenségre vannak ítélve a társadalom béklyói között, de Palahniuk a művében mégis szembe megy ezzel az állítással, és az őrület, a skizofrénia, vagyis a társadalmi normáktól eltérő gondolkodás lapját kijátszva megalkotja azt a normabontó identitást, ami segít férfiként cselekednie a szereplőknek. VI.3. A mű „ A világ csak egy másolatról készült másolat másolata.”63 Ikonikus mondat egy ikonikus könyvből egy nem túl ikonikus kor társadalmáról. A Harcosok klubja 30 fejezetből épül fel, 30 fejezetnyi utazásból a főszereplő elméjében, aki ki akar törni a társadalmi normák alól. Inszomnia, vagyis alvászavar gyötri, amelyre azt az orvosi javaslatot kapja, hogy menjen el a hererákosok gyűlésére, ott tényleg szerencsétlen emberekkel találkozhat. Így is tesz, megismeri Marla Singert, a nőt, aki felborítja az életét, aki mindig ugyanazokon a foglalkozásokon van, mint ő, akit gyűlöl és szeret egyszerre, de cselekvésképtelensége nem teszi azt lehetővé, hogy bármelyik irányba is elmozdulhasson: „Pontosan tudom, mi áll az egész felhajtás, a pisztoly, a káosz, a pokolgépek hátterében. A Marla Singer-ügy. Hat perc. A jó öreg szerelmi háromszög történet. Nekem Tyler kell. Tylerneek Marla. Marlának én.”64 Kapcsolatuk magában foglalja a férfi és nő örök harcának motívumát.65 De ez a harc eléggé egyoldalú, hiszen még mindig egy cselekvésképtelen főhősről beszélünk, aki annyit tud megvitatni Marlával, hogy melyikük melyik halálos betegséggel küzdő csoportba menjen. Ahhoz, hogy saját boldogságát elérje, szüksége van Tylerre: az inszomnia, az elnyomás, a semmilyen élet jövőképe és a tehetetlenség lehasít egy darabot a főszereplő tudatából, ez projekcióként megjelenik Tyler Durden személyében, aki megtestesíti mindazt a vágyálmot, ami hősünk akarna lenni. Tyler szabad, határozott vezéregyéniség, aki segít a főhősnek, hogy

62

SÁRI 2012, 185. PALAHNIUK 2013, 105. 64 PALAHNIUK 2013, 12. 65 MÁTYÁS 2009, 105. 63

25

modernkori Mózessé válva kivezesse a fogyasztói társadalom börtönéből az embereket. Tyler életfelfogása teljes mértékben eltér a főszereplőjétől, gyakorlatilag annak pontos tagadása.66 Így érvényesülhet az a tézis, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ketten megalkotják a harci klubot, egy olyan társaságot, ahol a férfiaknak verekedniük kell egymással, és ami egyre több és több embert vonz. Ahol megtapasztalhatják a fájdalom és a szabadság édes ízét, majd amikor Tyler az egyik újonc megverése után látja az őrületet a főszereplő szemében, továbbgondolja a klub feladatát: „Tyler később azt mondta, hogy sohasem látott még ilyen módszeres pusztítást tőlem. Azon az éjszakán döbbent rá arra, hogy a harci klubot tovább kell fejlesztenie, vagy különben jobb, ha inkább abbahagyja. […] Így találta ki Tyler a Nemezis tervet.”67 A két fél ennél a pontnál kezd elszakadni egymástól. Míg a harci klubot együtt találták ki, hogy megéljék vágyaikat és szabadnak érezzék magukat, addig a Nemezis terv megalkotásánál már Tyler lesz a domináns fél. A Nemezis tervnek a fő feladata az, hogy porig égessék a fogyasztói társadalmat, kezdve kisebb szabotázs feladatoktól egészen a Parker-Morris-toronyház felrobbantásáig. Ez már nem csak a saját magunk megélése lesz, hanem az anarchia és a terrorizmus felé tett határozott lépés.68 A Nemezis tervben a főszereplőnek vértanúhalált kellene halnia azért, hogy a harci klubnak utat mutasson, hogy az emberek ugyanúgy megtapasztalják a fájdalom és a szabadság érzését, hogy elérjék a mélypontot, és hamvaiból egy új világ emelkedhessen. A főszereplőre biblikus szimbólumként tekintenek, akinek az emberiség bűneinek terhét magára kell vennie: „Nekem kell felmosnom és tisztára sikálnom mindent. Nekem kell meglakolnom az összes nukleáris hulladékért és ólomtartalmú benzinért és mérgező vegyi anyagért, amelyet elástak a Földön, évtizedekkel születésem előtt.”69 A harci klubbal görbe tükröt mutatnak a társadalomnak azzal a rúzsfelirattal az üvegén, hogy ne a pénz legyen a hatalom, hanem a tudás, és csak azt birtokold, amire szükséged van. De ott van még Marla Singer, a főhősünk szerelme, a férfi érzelmi világának megnyilvánulása. Marla megnehezíti a dolgokat, gátat akar szabni a tervnek, de mivel Tyler, a felszabadult, gátlásoktól mentes, felmagasztalt én sokkal erősebb és céltudatosabb, nem képes küzdeni ellene. Eggyé vállnak, és az is kiderül, hogy sose volt a két férfi két különböző személy. A főszereplő Tyler Durden. A mű végén, amikor már teljes a fejében a káosz, és az irodaépület

66

MÁTYÁS 2009, 98. PALAHNIUK 2013, 136. 68 MÁTYÁS 2009, 120. 69 PALAHNIUK 2013, 137. 67

26

tetején várják a világot feje tetejére állító robbanást, a főhős úgy dönt, hogy kiöli magából Tylert, a szájába dugja a pisztoly csövét, majd amikor megjelenik Marla, és próbálja meggyőzni arról, hogy kedveli őt, meghúzza a ravaszt. A bombák nem robbannak fel végül, Tyler eltűnik, ő maga pedig kórházba (vagy elmegyógyintézetbe?) kerül, amit Palahniuk leírásában

inkább

mennyországnak

hiszünk.

„Az

itteni

angyalok

mintha

az

Ótestamentumból léptek volna elő, szigorú a hierarchia, mennyei seregeik műszakokban váltják egymást, éjjel-nappal. Halálpontosan. Tálcán hozzák a meleg levest, az előírt gyógyszerek papírpohárkái hófehéren fénylenek. Álom kutyuskivitelben.”70 Ez az ábrázolás azért lehetséges, mert a főszereplő megbékélt, férfivá érett, és képes arra, hogy újrafogalmazza hadseregével a normális fogalmát, mindazzal a tudással és eszmékkel felvértezve, amit Tyler tanított neki. „De nem kívánkozom vissza a földre. Még nem. Hogy miért? Mert néhanapján valaki behozza a vacsorám, a gyógyszereimet, a szeme körül fekete monokli virít, homlokán csúnyán feldagadt, állkapcsán varratok. - Hiányoljuk, Mr. Durden – suttogta fülembe.”71 Láthatjuk, hogy a terv, a fogyasztói társadalom és a gazdaság megdöntése menetrend szerint halad, hiszen az ápolók közül is vannak olyanok, akik Tyler harci klubjában tagjai, és ott tanulták meg, hogy el kell jutniuk a mélypontra ahhoz, hogy szabadok lehessenek. VI.4. A betegség folyamata és ábrázolása A betegséget egy normabontó menekülésként tárja szemünk elé Palahniuk, egy olyan társadalomból, ahol a komfort, és az anyagi dolgok teljesen elkényelmesítették az embert, mindenki sablon szerint, robotként él és cselekszik, amelynek a fogyasztás, az aktuális trendek szablyák meg létét és működését. „Mindnyájan megvettük a saját Johannesov karosszékünket, egyforma zöld csíkos Strinne kárpittal. […] Tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek.”72 Ebből a világból próbál kitörni a főhős, aki egy magasztos ént képzel maga mellé, aki kimondja, amit ő nem mer, aki megteszi, amitől ő fél, aki kiszakítja a komfortzónájából, és egyik pillanatról a másikra állítja feje tetejére a tökéletesen berendezett, felcímkézett, mégis üres életét. A tudathasadás gyökereit talán az apakép hiányához lehetne visszavezetni, aki nem készítette fel őt az életre, és akinek köszönhetően még 30 évesen is gyerekként tekint magára. Soha nem tudott igazán felnőni,

70

PALAHNIUK 2013, 226. PALAHNIUK 2013, 228. 72 PALAHNIUK 2013, 47. 71

27

megkülönböztetni az értékeket egymástól, és kialakul benne egy kettős értékrend: az egyik kimerül a pótcselekvésekben, míg a másiknak a testiség lesarkított és állatias megélése és a kéjérzetek számítanak. Ha átgondoljuk az eddig olvasottakat, akkor itt két dologra is gondolhatunk: egyrészt az apára, mint családtagunkra, akinek korai elvesztésének traumája, a bűntudat, hogy lehet, miatta ment el, előidézheti azt, hogy a tudat meghasadjon. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy az apa itt Istent is szimbolizálja:73 „én úgy hat évig ismertem az apámat, de már nem emlékszem rá. Hat évente új életet kezdett egy új városban, egy új feleséggel. Egyetlen saját családja se volt, mindegyiket csak lízingelte. A harci klub olyan férfiakból állt, akiket nők neveltek fel.”74 Jellemében és jellemzésében láthatjuk, hogy milyen az átlagos, normális ember, aki a fogyasztói társadalmat követi: vagy olyan, mint főhősünk, vagy olyan, mint az apja, akinek mindig új és új kell, soha nem fog megállapodni, lehorgonyozni valami mellett, mert önzősége és birtokvágya vezérlik. Ez a modern kor szelleme. A skizofréniát már az is előre vetíti nekünk, hogy a főhős az első pillanattól kezdve kommentálja saját cselekvéseit, és mi, az olvasók is úgy érezhetjük, hogy kívülről látja önmagát, tárgyként szemléli saját énjét.75 A betegség inszomniával indul, amelynek köszönhetően főhősünk 3 éve nem tudott már rendesen aludni. Orvosa tanácsára csatlakozik a halálos beteg csoportokhoz, hogy szembesüljön azzal, hogy az ő betegsége semmi a hererákosokéhoz képest. Főhősünk és Marla csak a halálos beteg emberek között érzi jól magát, ami számomra azt mutatja, hogy teljesen elhatárolódnak a normáktól, az utcákon járkáló emberektől, akik ebben a világban normálisnak számítanak. Saját lelki békéjük elnyerése végett használják ki mások szenvedését.76 Olyan emberek között érzik jól magukat, akik a halál küszöbén állnak, akiknek már nem számítanak a külsőségek, a céltalan fogyasztás, hanem csak az élet, a pillanat megragadása. Köztük élnek igazán, és ha látjuk ennek szimbolikáját, akkor világossá válik előttünk a tény, hogy csak egy lökés, egy erő kell ahhoz, hogy cselekvésképtelenségükből kiszakadjanak. Ilyen erő lesz a tudathasadás, ilyen erő lesz Tyler Durden, akivel megalkotják a harcosok klubját, amely egy exodus a fogyasztói társadalom normáitól. Egy mikro-társadalom saját szabályokkal ez, saját kötelességtudattal, saját értékekkel, amely azt hirdeti, hogy nem a pénz a legfontosabb, hanem annak a tudásnak

73

MÁTYÁS 2009, 105. PALAHNIUK, 2013, 53. 75 MÁTYÁS 2009, 91. 76 MÁTYÁS 2009, 104. 74

28

a megszerzése, amellyel pusztítani és alkotni lehet. A két fél szélsőséges nézőpontjai ütköznek, de végül felülemelkedik a főszereplőben az eredeti én, az, amelyik konformista, amelyik szabályt követ, amelyik gyengébb, de az övé és a sajátja.77 Ez a komplett személyiség, kiegészülve minden tudással és tapasztalattal lehet aztán a világot megformáló erő. VI.5. Megítélés

Az

irodaház

felrobbantása,

valamint

a

mennyországhoz

hasonlított

kórház

(elmegyógyintézet) szimbolikus, hiszen az új istenek, a gazdaság istenei, akiknek fémvázas kezei az eget érik, elpusztítása kiutat jelent a cselekedni képtelen, elfajzott és rothadt, mégis normakövető társadalomból. Számomra Palahniuk regénye már nem betegségnek ábrázolja a skizofréniát, hanem egy olyan folyamatnak, ami segít elmenekülni az elnyomás elől, segít abban, hogy kiszakadjunk a tehetetlenségből, hogy felnőjünk, megismerjük az igazán fontos értékeket, elérjük a mélypontot és onnantól kezdve, hogy ezeket elsajátítottuk, újra magunk lehetünk, de már a megszerzett tapasztalatok és tudás birtokosaiként. Mert ezen ismeretek birtokában mi, egyszerű emberek is képesek leszünk arra, hogy újraformáljuk a normákat.

77

MÁTYÁS 2009, 128.

29

VII. Összegzés

Befejezésként nem maradt más, mint összegezni azokat a dolgokat, amikről szakdolgozatomban írtam. Az idő múlásával a különböző Istenek, különböző normaformáló eszmék felemelkedése megváltoztatta az emberi gondolkodásban azt, hogy ki számít bolondnak. Míg a klasszicizmus korában a papság döntött afelett, hogy kik számítanak bolondnak, addig Freud tanításai után ez a fegyver már a pszichiátria kezébe került. Megvizsgáltuk magát a skizofréniát, jellemzését és azt, hogy milyen okok vezetnek ahhoz, hogy valakiben kialakuljon. Ezek után megvizsgáltuk ezeket az okokat különböző művekben, és megnéztük, milyennek ábrázolja soha ki nem fogyó ecsetével a skizofréniát az irodalom. Sikerült bebizonyítanunk, hogy nincs egyértelmű magyarázat már arra, hogy kik a bolondok, hiszen teljesen relatív fogalommá nőtte ki magát. Az is világossá vált, hogy nem csak azok a bolondok, akik tényleges mentális zavarral küzdenek, hanem azok is, akik máshogy gondolkodnak, mint az éppen normaformáló „emberistenek.” Az irodalom megmutatta nekünk azt, hogy nem mindig az számít cselekvésképtelennek, akire rásütik a bolondság Káin-bélyegét, hanem azok is, akik szemellenzővel követnek minden utasítást, nem fogadják el magukat, nem fogadják el a tetteiket, és nem küzdenek meg azért, hogy jobb világot teremtsenek és tágítsák tudásspektrumukat.

30

VIII. Felhasznált irodalom

ALFÖLDY 1997 ‒ ALFÖLDY Jenő, Irodalmi fogalomtár A-Z, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997. BABITS 2006 ‒ BABITS Mihály, A gólyakalifa, Bp., Osiris, 2006. BÁBICS 1992 ‒ BÁBICS Andrea, A gólyakalifa néhány szerkezeti sajátossága, It, 1992/1, 40-55. BEAM 2003 ‒ Alex BEAM, Gracefully Isane: Life and Death Inside America’s Premier Mental Hospital, New York, Public Affairs, 2003. BNO-10 1994 – World Health Organization, A mentális és viselkedészavarok BNO-10 szerinti osztályozása, Bp., Magyar Pszichiátriai Társaság, 1994. CARVER‒SCHEIER 2006 ‒ Charles S. CARVER, Michael F. SCHEIER, Személyiségpszichológia, Bp., Osiris, 2006. CHRISTIE 2010 ‒ Agatha CHRISTIE, Tíz kicsi néger, Bp., Európa, 2010. DOSZTOJEVSZKIJ 2003 ‒ Fjodor Mihajlovics DOSZTOJEVSZKIJ, A hasonmás, Bp., Lazi, 2003. FOUCAULT 1990 ‒ Michel FOUCAULT, Felügyelet és büntetés (A börtön története), Bp., Gondolat, 1990. FOUCAULT 1999 ‒ Michel FOUCAULT, A szexualitás története I.: A tudás akarása, Bp., Atlantisz, 1999. FOUCAULT 2001 – Michel FOUCAULT, A tudás archeológiája, Bp., Atlantisz, 2001. FOUCAULT 2004 – Michel FOUCAULT, A bolondság története a klasszicizmus korában, Bp., Atlantisz, 2004 FREUD 1993 – Sigmund FREUD, Álomfejtés, Bp., Helikon, 1993. FÜREDI 1998 ‒ Prof. dr. FÜREDI János, A pszichiátria magyar kézikönyve, Bp., Pszichiátriai Sebészet, 1998. HOFFMANN 2013 ‒ E.T.A HOFFMANN, Az arany virágcserép – Scuderi kisasszony – A homokember, Bp., Európa, 2013. KISSLING 1997 ‒ Werner KISSLING, Szkizofréniával élni – Tájékoztató betegeknek és hozzátartozóknak, Bp., Lundbeck, 1997. KOVÁCS 2007 ‒ Dr. KOVÁCS József, Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában, Bp., Medicina, 2007. LEHANE 2003 ‒ Dennis LEHANE, Viharsziget, Bp., Agave, 2003. MÁTYÁS 2008 ‒ MÁTYÁS Győző, A látszat birodalma – David Fincher mozija, Bp., Gondolat, 2009. 31

SIMON 2013 – SIMON Györgyi, Az őrület színeváltozása a középkortól napjainkig, http://www.mipszi.hu/cikk/120717-orulet-szinevaltozasa-kozepkortol-napjainkig (2015. 04. 11). PALAHNIUK 2013 ‒ Chuck PALAHNIUK, Harcosok klubja, Bp., Trubadúr, 2013. ROBOZ 2010 ‒ ROBOZ Gábor, A bánatos krónikás – Dennis Lehane-adaptációk, Filmvilág, 2010/3, 24-26. RÓNAY 1984 ‒ RÓNAY László, A gólyakalifa – Babits, Bergson, Freud, It, 1984/3, 666676. SÁRI 2012 ‒ SÁRI B. László, A jól megírt regény: A Harcosok klubja és a transzgresszió, Literatura, 2012/2, 184-197. STEVENSON 1978 ‒ Robert Louis STEVENSON, Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete, Bp., Kriterion, 1978. SZÁVAI 2004 ‒ SZÁVAI János, A fantasztikum mint a valóság provokációja (Megjegyzések A gólyakalifához), Alföld, 2004/10, 42-51. TRESÁNSZKI 2013 ‒ TRESÁNSZKI Dávid, A cogito nyomában, Nagyerdei Almanach, 2013/2, 42-48. VERESS 2009 ‒ Dr. VERESS Dóra, Elektrosokk ma, avagy az elektrokonvulzív terápia (ECT), http://elmedoktor.hu/kezeles/egyeb-modszerek/elektrosokk-ma-avagy-azelektrokonvulziv-terapia-ect/ (2009.10.30). WHITAKER 2002 ‒ Robert WHITAKER, Mad in America, New York, Perseus, 2002. WILDE 2007 ‒ Oscar WILDE, Dorian Gray arcképe, Bp., Ulpius-Ház, 2007.

32

IX. Resumen

El título de mi disertación es „La representación de la esquizofrenia como el símbolo de la destrucción de las normas en la literatura” y mi objetivo es representar cuanto cambiaba el juicio de la enfremedad y como se presentó en la literatura en diferentes épocas. Al principio presento la aparición de la locura y su juicio desde el siglo 15 hasta el siglo 19. En este parte uso como documentación el libro Historia de la locura en la época clásica de Michel Foucault, y presento que antes transportaron la gente enferma con barcos, o les encarcelaron del mundo como una solución para la enfermedad. Vamos a ver que no clasificaron como „locos” sólo los que tenían una enfermedad mental, pero los que no siguieron los principios actuales religiosas, morales o sociales. En la parte siguiente presento la disciplina y los métodos de Freud, y como era posible solucionar las problemas del cliente mediante psicoanálisis y conversación. En esta parte se puede enterarse más de la esquizofrenia y el psique. Después de aprender más de la enfermedad y su historia, mediante ejemplos literarios voy a presentar como describieron la enfermedad desde el siglo 20, y como cambió la apreciación de la esquizofrenia. Por primero, voy a hablar sobre un libro húngaro, A gólyakalifa de Babits Mihály. En esta obra la esquizofrenia aparece como una enfermedad hereditaria. En el libro vamos a ver, que unos anos después Freud, la locura y la esquizofrenia todavía tienen relación con la religión como causa, pero aparece la demanda para un tratamiento medicinal. El libro siguiente es Shutter Island de Dennis Lehane, donde la causa de la esquizofrenia es el remordimiento. La historia tiene lugar en un manicomio en los anos sesenta, donde el protagonista pastea un paciente que desapareció misteriosamente. Allí vamos a ver, que los tratamientos faramacéuticos van a alternar loa experimentos brutales psiquiátricos,

y que desarrolla una fuerza nueva que cambia las normas, la

economía. La parte última se trata del libro Club de la lucha de Chuck Palahniuk, donde la economía ya controla el mundo. El protagonista intenta a escapar de la sociedad de consumo corrupto y aburrido. Su personalidad dividida le ayuda a cambiar las normas y mejorar el mundo. Vamos a ver que „la norma” como concepto es muy relativo y que en la historia la esquizofrenia no es una enfermedad sino una fuerza para escaparse.

33