A SIMONFFY CSALÁD 1JS DEBRECEN Sz űcs Ernő
Simonffy András írta 1990~ben megjelent Razsd,a ősz" regényében : Nyakas, debreceni (cívis) kálvinista család volt a miénk, máig az egyetlen város, ahol Simonffy utca van . . . , tűzvészek után Deibrecen építői és polgármesterei . A Simonffy utcát még Rákosi sem tudta eltörölni, erre hát - érdemtelenül -, de büsmke lettem ."1 E hallatlanul tömören, sőt talán kissé 'hézagosan megfogalmazott szöveg jelz őiben .a család egykori, de akár ma élő tagjaira is több jellemző vonás és a família jó néhány - korántsem minden - érdeme is megfogalmazásra került, mvközben utal a város és a család valamikori összeforrottságára is. Közel százötven évre visszamenőleg számos családtörténész foglalkozott a Simonffyakkal. E történészek sorából Nagy Iván ismertetését azzal az Istvánnal kezdi, aki Debrecenbe települt, majd annak fiát, l. Sámuelt, sőt ez utóbbi leszármazottjait is ~be~mutatja, mégis közleményének nagyobbik részében a család Trencsén vármegyébe szakadt ágáról ír. Ez utóbbiakról azt is elmondja, hogy Horeniczen honosultak és néhányan rövidesen felvették a Horenic~ky nevet, mások Trencsén városába költöztek. Nagy Iván egyébként arra is utal, hogy a családnaik már a XV. században a székelyek között is élt egy ága .2 Kempelen Béla, az előbbinél fél évszázaddal később írott, és annál részletesebb és pontosabb művében már azt is közli, hogy a család németújfalui" előnevű és címeres levelüket Rudolftól nyerték 1596 ban. Valamint tudtunkra adja, hogy a család nemességét Zala vármegye 1750-ben igazolta, majd Bihar vármegyében is megjelentek a Simonffyak, ahol nemesi származásukat 1808-bar szintén igazolták . Ugyancsak Kempelen írja le a család címerét is, amely kék mezőben, zöld földön kardot tartó oroszlánt ábrázol. A sisakdísz kék ruhás, kék kucsmás, növekvő vitéz, jobbjában karddal ; a takarók kék-arany, vörös-ezüst. (L. még a későbbiekben .) Kempelen abban is pontosabb Nagy Ivánnál, hogy említést tesz az adományban részesült személyr ől, Györgyről is, sőt tőle egyenes vona1 Simonffy Andrícs : Rozsda ősz, Bp., 1990. 197. old. 2 Nagy Iván : Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal IX.
kötet Pest, 1863. 199-200 . old. 3 Kempelen Béla : Magyar nemes családok IX, kötet
Bp.,
1915. 367-369, old.
13
lon elvezeti a leszármazást a már említett Istvánig, a család Debrecenbe átköltözött tagjáig, majd ettől kezdve részletesen közli a családfa alakulását 1910-ig. Ezt követő en a németújfalui előnevűeken kívül ír még a kibédi, bágyoni, marosvásárhelyi praedicatumúakról, sőt az Esztergom és Szatmár vármegyei jelenlétről is, ugyanakkor Nagy Ivánnal összhangban ő is ,közli, hogy a család Zala és Trencsén vármegyékben is honos. Nagybákay (Rickl) Antal, a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság kiadványai között megjelentetett Simonffy Sámuel a nemes Kalmár Társaság kiváló tagja, debreceni főbíró élete, munkássága, csa ládja és 'kora (1754-1821)" című munkájában első ismert ősként ugyancsak Györgyöt nevezi ,meg azzal bővítve az eddigi szerzők által leírtakat, hogy György lakhelyét, a Zala vármegyei Neszele községet is megemlíti, ezenfelül közli, hogy a Si~monffyak nemesi oklevelét Prágában adták ki, méghozzá a Kernpelen által iközölt év (1596) böjtmás havának (március) 19 . napján . Nagybákay rámutat arra is, hogy a család birtokai Neszele, Döbréte és Gibárt nev ű települések voltak, s az előnevet a Somogy megyei Németújfalutól vették .4 E nem lényegtelen adalékokon túl Nagybákay az, aki leírja a család Debrecenbe költözését . E szerint három nemzedék, úgymint György, György fia, Balázs és Balázs fia, Sianon az előző ekben leírt donációkban éltek, de Simon fiai közül Ádám a közeli Egexwárba (Vas vármegye) távozott, míg másik fia, István először Mezőlakra (Veszprém vármegye), majd a Tiszántúlra, Debrecenbe iköltözött . Helyváltoztatásának oka az egyre erőszakosabb ellenreformáció volt, amely elöl, mint erőshitű református az ő egyházának legnagyobb és legerősebb hazai erődjébe húzódott 1744-ben, éspedig a rokonnak számító és Debrecenben jelent ős szerepet vivő Szeremley család segítségével . Vajay Szabolcs könyvében a család eredetéről az előző szerzőkkel összhangban nyilatkozik, majd közli : a nemességet 1808 . február 8-án Bihar vármegye Váradolasziban tartott közgyűlése előtt igazolták, vala~mint azt is írja, hogy a család István fia Sámuel három fia révén három ágra oszlott. A família tagja között a továbbiakban ügyészek, táblabírák; szenátorok, Simonffy Imre személyében polgármester, azonkívül katonatisztek, jogászok voltak . A Simonffyak - szerinte - jelenleg Magyarországon és Svédországban honosak. (Err ől 1. még a későbbieket!) Vajay kiváltképp szakszerűen írja le a család címerét, s ezt az ismertetést idézzük is : Kék pajzs, zöld terén jobbra lépő, veres nyelvét öltő, arany oroszlán felemelt jobbjában aranymarkolatú, görbe kardot tart. Sisakdísz: a koronából szemközt növekv ő, kékruhás, aranyöves, fekete sújtásos, prémszegély ű, kék kucsmás vitéz felemelt jobbjában aranymarkolatú, görbe kardot tart, balját pedig Isipején nyugtatja. Takaró : kék-arany és veres- .ezüst ."' Problémaként jelentkezik, hogy míg az eddig ismertetett szerzők mindegyike 1596-ot jelöli meg a nemesítés idő pontjának, addig Herpay Gábqr és Zoltai Lajos neves kutatók, egy évvel későbbre, azaz 1597Simonffy Sámuel a debreceni nemes Kalmár Társaság tagja, debreceni főbíró élete, munkássága családja és kora. Db., 1936 . 7-9_ old. Vajay Szabolcs : A Tohannita lovagrencN (1854-1987) Genf, 1987. 270-271, old.
4 Nagybákay (Rickl) Antal : 5
14
re helyezik annak megtörténtét . Sajnálatosan ninés mód~an~lc e kérdésben állást foglalni, de megjegyezzük, hogy a családi iratak birtokában lévő Simonffy Gyula, az általa készített családfán az előzőekkel egyetértésben 1596-ot jelöli rneg a nemesség soraiba emelés idópontjául.U E problémán túl Herpay írásában feltünteti, hogy a család címere az 1784-bői származó végrendeleten megtalálható, valamint azt is közli, hogy az 1847, és az 1850 . évi összeírások szerint hol, melyik utcában laktak Debrecenben a Smmonffyaik.' Az idézett hat csala`dtörténész adataiból megismerhettük a németújfalui Smmonffyak eredetét és Debrecenbe költözésének akót . Az alábbiakban célunk ezen család és az új közösség, környezet, azaz Debrecen kapcsolatáról írni . E feladatunk megvalósítását néhány kiemelked ő személyiségen keresztül igyekszünk bemutatni. ISTV~IN A dunántúli Neszeién 1715-ben született . Ő az, aki először a Pápa közelében lévő Mezőlakra, majd 1744-ben Debrecenbe költözött. Eredeti foglalkozásáról lemondva, 29 éves fejjel inasnak szegődött Szeremley Sámuelhez (1745), de a következő évben, 1746-ban már mint cancellista"-t (ez a cím iskolázottságra utal! Sz. E.) vették fel Debrecen polgárai közé. Inasságából 1749-re szabadult, s 1752-ben már a nemes Kalmár Társaság tagja lett . Ezzel egyidej űleg sokoldalú tevékenységet fejtett ki a város közügyemben, Segített az adó beszedésében, más abkalammal árvafelügyel őként, de puszta inspectorként, dézsma-felügyelőként, népösszeíróként is szerepelt.$ Személye jó példája annak, hogy a régi Debrecen a szorgalmas, elveihez hű polgárait becsülte, mert élete során - bár betelepült volt -, 18éven át a város esküdtei közé is bekerülhetett. Egyébként kemény nyakú kálvinistaságára jellemző, hogy hitéért eredeti lakhelyét, foglalkozását is ehagyta, s amikor pedig 1778-ban királyi paranccsal arra akarták kényszeríteni, hogy helvét hitvallású tisztvisel őként a katolikus templomban tegye le a kötelez ő hű ségesküt, inkább huzamos idő re elutazott a várasból, semhogy lelkiismereti me~ggyőződése ellenére pápista templomba menjen. Valószín űsíthető ; 1745-ben nősült. Feleségül vette körösi Borbély Zsuzsánnát . Házasságukból négy gyermekük született, akik kközül csak három érte el a feln őtt kort . Leszármazottjaik közül Zsuzsánna Németh Lstván prókátor felesége, Mária pedig ecsedi Csapó Sámuel kalmár neje lett . A fiuk, I. Sámuel 1754, október 7-én született.9 6 HBML Adattár 414/90 és Herpay Gábor: Nemes családok Debreczenben, Db ., 1925 . 66, old. és Zoltai Lajos: Simonffy Imre (továbbiakban = Zoltai : Simonffy Imre . . .) DKK. 1901 . 24-29. old. 7. Herpay G. : i. m. 66 . old. 8 Nagybákay (Rickl) A.: i. m. 10 . és 33 . old. 9 HBML Adattár 414/90 és Nagybákay (Rickl) A.: i. m. 14. old. és Zoltai Lajos : Simonffy Sámuel debreceni főbíró (Debreceni Reformátusok Képes Naptára az 1930 . évre (Szerk . : Sípos Károly és Tildy Zoltán) Db ., 1929. (Továbbiakban = Zoltai : Simonffy Sámuel . . .)
15
I . SÁMUEL Iskoláit a debreceni Kollégiumban végezte . Tanárai között ott találjuk Szathmári Paksy Istvánt (kés ő bb superintendes), a nagyhírű Hatvani István professzort ( ő keresztapja is volt Sámuelnek) és Sinai Miklóst . Huszonkét évesen, 1776-tan már prókátori diplomával rendell~ezett. miközben 1764-t ől kilenc éven át apja üzletében inasként is le volt szerződve. Tanulmányai után expeditorrá, majd actuariussá nevezték ki és 1787-~ben törvényszéki jegyzővé választották . Ugyanezen évben Iett . vőlegény, s ekkor, mindössze 34 évesen beválasztottak a város szenátorai közé is, Lefizette az elmaradt legénykedés és vándorlás megváltását, és felvétette magát a Kalmár Társaság soraiba. Nőül vette Oroszy István kalmár özvegyét, szentkirály-szabadjai Bélley Erzsébetet, akivel hozományként áruval telt boltot kapott . Házasságukból tizenegy gyermek született, aki közül tízet neveltek fel . (Klára, csecsemő korában meghalt!) A későbbiekben - Vajay Szabolcstól eltérően nem három, hanem négy fiuk leszármazottjairól fogunk írni . Dánielről (1791-1843), aki Debrecen főügyvédje és szenátor, Gáborról, (1792-1855), aki Bihar vármegye táblabírája, Károlyról (1796-1857), aki kereskedő és városgazda, végül Ferencről (1805-1858), aki ügyész és táblabíró volt, illetve négyük - témánk szempontjából fontos - leszármazottjait mutatju~k be . I. Sámuel neveltjeir ől szólva megemlíthetjük, hogy saját tíz gyermekén felül magához vette még Zsuzsánna nővére első házasságából született két fiát is. E két fiú közül Németh István tábornok, Károly ellenben svadronoskapitány lett . Nevelési elveikre jellemző volt, hogy gyermekeik mindegyikének megadták a korban szokásos legels ő képzettséget, szigorúan vallásos, dolgos életire készítették fel őket. A fiúk sorra eltöltötték szüleik mellett az öt évig tartó kalmár inaséveket, és mindannyian fel is szabadultak. I. Sámuel megélhetését a kalmárságban találta meg. Ebben a borban szokás volt, hogy a rőfös áruval foglalkozó keresked ő k fűszerszámot, dohányt, kordovánt, szattyánt, prémeket; is árultak. Ő azonban csak posztót árusított, de vagyona szépen gyarapodott, amit az is érzékeltet, hogy kezdetben a tizenketted'i'k adózó osztályba tartozott, a későbbiekben azonban általában a második, némelykor az els ő classisba sorolták . Az évi nagyvásáron pedig hosszú ideig az övé volt a legnagyabb kiterjedés ű sátor. Simonffy Sámuel egymásután kapta polgártársaitól a nehezebbnél nehezebb közmegbízatásokat . Az ispotály (szegényeket, elesetteket: r;ondozó intézet! Sz. E .) inspectora lett 1787 . május 18-án . Ez időben jött meg a császári .rendelet az ispotály szegényházainak (katolikus és református) egybeolvasztására. Ezzel a debreceniek végképp nem értettek egyet, erre egy újabb rendeletben közölték velük; a református ispotály gyűjtött pénzét kötelesek felküldeni Budára a közös kassza javára . Ezáltal akarták a külön szegény ház működtetését lehetetlenné tenni . A Simonffy Sámuel által vezetett, a fennmaradásért folytatott harc hóriapdkig tartott, de snkeresnek 'bizonyult, mert 1788. okt. 23-án Bihar vármegye főkommissáriusától megjött az engedély, hogy az ispotály meg~marad`hat az egyház kezelésében. Ennek az engedménynek elérésé16
ben nem kis érdeme volt Simonffy Sámuelnek, aki szívósan és kiváló diplomáciai érzékkel tárgyalt az ügyr ől a szepesi kamara igazgatójával, Klobusitzky Antallal. xo I. Sámuel ezt követően 1805-ben szép megbízatást kapott . Debrecen város egyik országgyűlési követeként őt küldték Pozsonyba. Itt megszavazta fels őbüki Nagy Pál javaslatát, hogy a magyar ezredek szolgá lati nyelve a magyar legyen . E .javaslatot azonban a fels ő tabla és a királyi udvar elvetette. A nemzeti nyelv kérdésének fontosságát azonban I. Sámuel magáévá tette, és a későbbiekben sokat tett annak taníttatásáért. Az egyházkerületi közgy űlés 1801-ben elhatározta a rendkívül rossz állapotba jutott kollégiumi épületek felülvizsgálatát . E bizottság teljesen új épület emelését javasolta és a munkálatok felvigyázásával Si monffy Sámuelt bízta rneg . Közben lejátszódott az 1802-es, a város xlagyrészét, a Kollégiumot, a Nagytemplomot és az ún, parókiális épületeket is elpusztító tű zvész. Ezt követő en I. Sámuelt, mint az eklézsia kurátorát 1804 . január 29-én felhatalmazták a Nagytemplom újjáépítésének vezetésére. Hosszú, kitartó küzdelmet kellett folytatnia . Újból és újból gyűjtéseket !kellett szerveznie az ország, de elsősorban a tiszántúli eklézsiákon. Az adományok azonban végtelenül lassan csordogáltak, és az építést végző mesterekkel is sok probléma adódott. Gyakran változtak a templommal kapcsolatos elképzelések is. Simonffy Sámuel nem élte m;eg ugyan a teljes készenlétet, a keleti torony csak 1822-re épült fel, de hittestvérei érdemeit elismerték azzal, hogy a még az ő életében elkészült nyugati torony toronygambzászlajá'ba az ő monogramjának (S . S.) kivágásával nevét megöröikítették .xx A templomért folytatott küzdelmének 1806 utáni időszakát már mint a debreceni református egyház főkurátora vívta. A tűzvész pusztításainak felszámolása, az egyházának a felsőbbség részéről jövő támadásiktól való megvédésén túl külön nehézséget jelentett, hogy ez időben (1772-1820) folyt a református egyházon belüli harc a hierarchia és a küriarchia, a világi és a papi párt között . Simonffy Sámuel diplomáciai képességével hatásosan működött közre az egyházon belüli béke megteremtésében . Az ő egyházi főkurátorsága alatt jelent ~xneg (1812) az első egységes református templomi énekeskönyv. Tekintélyes szerepe volt a-bban is, mint a Kollégium főkurátorának, hogy 1816 után az intézetben felerősödött a magyar nyelv oktatása . Nemcsak az egyház, hanem maga a város is igényt tartott I. Sámuel tárgyalási :készségére. Számtalan alkalommal kellett ugyanis 18031817 között az ún, zálogos puszták, különösen az ohati, halápi, zárni, he gyeni, monostori részek ügyében tárgyalnia az államkincstárral . Mindezt, mint a városi titkos levéltár egyik ő reként kapta feladatul, s helytállása sikexvét jelentette, hogy ezeket a területeket meg tudta őrizni a város számára. 10 Herpay Gábor : A debreczeni református Ispotály története 1529-1929 Db., 1929. (Továbbiakban = Herpay: Református Ispotály .) 153. old. 11 Szűcs Ernő : Bemutatjuk Db., 1987. 14. old.
17
Sok irányú tevékenysége, valamint az, hogy a megincNult napóleoni haborúk során a megyére kirótt anyagi terhekből az arányokat meghaladóan sokat vállalt magára, azt eredményezte, hogy érdemei elismerése ként előbb Bihar vármegye, kés őbb Szabolcs vármegye is táblabírájává választotta. Sőt, amikor a harci cselekmények miatt Debrecenből kivonták a katonaságot és helyükre megszervezték a rend és a csend biztosítására a polgár katonaság"-ot, mégpedig 1358 gyalogosból és 4ó9 lovasból, az egység parancsnokának ezredesi ranggal Simonffy Sánnuelt nevezték ki (1809) .'2 A francia háborúkkal együtt járó devalváció, tehát éppen a legnehezebb gazdasági viszonyok között lett a város főbírájává választva. Ezt a tisztséget - többszöri megújítással - egészen haláláig, 1821-ig viselte'` Mint főbíró oda hatott, hogy az 1811-es t:űzvészben megsemmisült Ispotály templomot és parókiát a város pénzéb ől újjáépíttesse. E munkálatokhoz a város erdejéből fát, téglagyárából falazóanyagot adatott, s ezenfelül 3320 forintot fordítottak a város kasszájából az építkezés költségeire. Két harang is készült, mi több, 1815-ben Pápay Ferenc órással 1800 váltóforint értékben órákat is szereltetett a toronyba .l4 Főbírósága idején nemegyszer a polgárság érdekeit sértő fels őbb utasítás érkezett kezeihez . Így pl. 1813-bon arra kötelezték a várost, hogy Debrecenben és határában ne csak saját polgárainak, hanem akár ide gene~knek is adják haszonbérbe a ser- és bormérést. Ekkor foglaltatta jegyzőkönyvbe a következ őket, amellyel kifejezésre juttatta, hogy szándéka volt ugyan a polgárság jogainak védelme, de a fels őbbséggel szemben nem volt módja a tanácsnak védekeznie, ellenérzését ennek ellenére kinyilvánítja : . . . a fels őbb parancsnak igen is engedelmeskedni fog, n;em üitkolhatja el azonban abbeli fájdalmát, hogy az ő, a város polgárainak védelmét és úgy hivatali kötelességének teljesítését, s a jelzett agancs érvényesítéséből eredendő hátrányok elhárítását célzó gondosodása, engedetlenségül és makacsságul vétetik. A rámért dorgálást és pironságot - ha fájdalmasan esik is -, ,mert magát ártatlannak érzi, béketűréssel szenvedi el az elöljáróság, vigaszul azon bizalmas remény szolgálván, hogy kés ő maradék hálásan 'fogja elösmerni, miszerint ez időszakban is oly elöljárói voltak Debrecennek, kik gondviselésökre bízott városi nép jussát - dorgálás és pironság szenvedése mellett is lelküsmeretes h űséggel oltalmazni és megtartani igyekszik."~ I. Sámuel jelentős segítséget biztosított a Kollégium újjáépítéséhez is. Korántsem csak a város kasszájából utalt ki összegeket erre a célra, hanem saját pénzéből is többször adott ezen épíUkezésekre . Mindhárom (Ispotály templom, Nagytemplom, Kollégium) nagy építkezésének láthatta még eredményét, bár, mint amlítettük, a Nagytemplom keleti tornya még akkor nem készült el, de az első istentiszteletet 1819 . nova 24én már megtartották az arra már alkalmassá vált épületben. 12 Debreczen sz. királyi város egyetemes leírása. (Szerk . : Zelizy Dániel ") Db., 1882. 838., 889-890. old. 13 HBML. IV. A. 1011/a. 82. 14 Herpay G . : Református Ispotály 153. old. 15 Szűcs István : Szabad királyi Debreczen város történelme Db., 1871 . (Továbbiakban = Sz űcs L : Szabad királyi . . .) 841-842. old.
18
Elbetegesedvén üzletét 1820-ban eladta, s ugyanez év november 17-i tanácsülésen elnökölt utoljára.ló 1821 . márt. 29-én halt meg. E szomorú eseménykor a következ ő bejegyzést írták az egyházi anyakönyvbe : . . . hasznos életét szélütés miatt elvégezvén, ugyanezen hónap, azaz március 31-én az egész népnek, különösen pedig úri ~atyafiainaik és rokonainak érzékeny kesergési és sírásai között igen nagy pompával eltemettetett. Jelen voltak e szomorú pompán az itt tartózkodó nagyméltóságú generális és több stabilis tiszt urak, akik ezen gyászos alkalmatosságra katonai rendet és szomorú fúvó muzsikát parancsoltak, jelen voltak az itt lévő Districtualis tábla nagytekintet ű bírái, az egész nemes Tanács és az egész Electa Jurata Communitas, jelen volt a polgári lovas és gyalog katonaság, jelen voltak a tiszteletes Tudós Predicator és professzor urak, jelen volt az egész Deálk Ifjúság, kik közül a kántorok mind a 'háznál, mind a Templomban, mind az úton, mind a sírnál szép harmóniával, szomorú énekeket énekeltek. Megtisztelték végre még a szomorú halotti pompát tisztelendő Kis Prépost és helybeli Prébános, Molnár József úr nagysága is több tisztelend ő Piaristákkal együtt ." 1' II. SAMUEL I . Sámuel Dániel nevű fiától .származott II. Sámuel, aki nagyatyja halála után, 1821 . máj . 15-én született Debrecenben és 1891 . máj. 17-ig élt. Élete folyamán nem ő játszotta ugyan a családból a legnagyobb szerepet Debrecen történelmében, de számos vonatkozásban így is kiemelkedett az átlagpolgárok sorából. Apja a város főügyvédje, .szená tora, ispotályi inspectora, édesanyja pedig téglási Ertsey Krisztina (1826-1873) volt.la Tanulmányai befejezése után II. Sámluel is ügyvédi pályára lépett, akárcsak atyja. Amikor pedig megindult a szabadságharc, nemzetőrnek jelentkezett . Mint hadnagy, megbízatást kapott a hadiszerek Pest ről való elszállítására, amit a rendkívüli körülmények ellenére sikeresen oldott meg. Ezt követően az Arad környéki harcokban vett részt. 1849 . máj . 11-én már százados, A szabadsághant után büntetésből hosszú időre eltiltották az ügyvédi gyakorlattól . A város társadalmának egyik vezéregyénisége volt. Több éven át megválasztott jegyzője lett a kaszinónak, majd 1855-1865 és 1873-1880 között ugyanennek az egyesületnek az első elnöki tisztét is betöltötte.l9 16 Nagybákay (Rickl) A. : i. m. 24. old. 17 Uo. és Rácz István : Debreceni vagyonleltárak 1717-1848 . (Szerk . : Gazdag István.) Db., 1984. 39-57 . old. Megjegyezzük, hogy helyénvalónak találnánk, ha
Simonffy Sámuelnek és nejének sírköveit, amelyek műemlék értékek, a Köztemetőből, ahol a gaz nőtte be a köveket, a Nagytemplom előcsarnokába helyeznék el, akárcsak Báthori Szabó András és felesége, Mészáros Anna sírköveit a Kistemplomban . 18 HBML. Adattár 414/90. 19 Boldisár Kálmán : A Debreceni Casinó százéves története Db., 1933, 9., 13-15., 18. old. és Sz ű cs István : A debreczeni Casinó története Db., 1884. (Továbbiakban = Szűcs L : a debreczeni Casinó . . .) 16 ., 20. old'. és Szűcs István : Szabad királyi . . . 1089-1090 . old., valamint Bona Gábor Kossuth Lajos kapitányai Bp., 1988. 543. old.
19
Hazafias érzületére jellemző, hogy az önkényuralom (Haynau) által kivégeztetett ,gróf Batthyány Lajos, az emigrációba kényszerült gróf Teleki László, akit később az önkényuralom újabb szakaszának nyitányaként (provizórium) öngyilkosságba zavartak, valamint gróf Széchenyi István, akit szintén az önkény kergetett öngyilkosságba, tehát e három személyiség arcképét fe tettette meg a kaszinó számára . Elnöksége idején az abszolutista kormányzat idő szakában a nagy hazafiak üdvözlésére fáklyás felvonulásokat rendezett. Mivel pedig elnökké választása előtt mindkét alkalommal a kaszinó súlyos adósságokba keveredett, ügyes kezdeményezéseivel megmentette azt a cső dt ől, fgy pl. bevezette az ún. foglalkozó tag"-ságot, ,ami azt je lentette, hogy olyan személyek is beléphettek az intézménybe, akiknek állandó Debrecenbe maradásra nem volt kilatásuk, így a rendes tagok" három évre szóló elkötelezettségét nem vállalták, de az egyéves tagságot, az ilyen rövid idő re szóló hozzájárulás fizetését igen. Ilyen foglalkozó tagként azután évente 50-60 egyén fizetett tagdíjat, jelentősen hozzájárhzlva a fenntartási költségekhez. II. Sámuel kaszinóbeli működéséről foglalták jegyzőkönyvbe : . . . a közgyűlés kifejezést adván azon elismerésének, miszerint a lelépni kívánó elnök, Simonffy Sámuel két ízben, összesen 19 évek során az egylet iránt buzgó odaadással folytatta elnöki tisztét, s ő volt az, ki a nem egyszer zilált anyagi helyzetbe jutott casinót nem ki.s fáradozással ügyeinek zavartalan folytatására alkalmassá tette."~° Hozzá kell fűzni az előzőekhez, hogy elnöksége idején a kaszinó a város közművel ődési kérdéseiben kezdeményező, irányító szerepet játszott . Alapítványt hoztak létre Kazinczy Ferenc emlékére . Az alapítvány kamataiból évente két kollégiumi ifjút - általuk írt versért, illetve prózáért -, jutalmaztak. Támogatták a főiskola múzeumát, napirendre tűzték a Csakonai-szobor felállítását . Sírkövet készíttettek Boka Károlynak, Kossuth Lajos által kedvelt prímásnak . Közel nyolcezer forintot gyűjtöttek a helybeli és a horvátországi szűkölködők számára.~l II. Sámuel fő szervez ő je lett a debreceni Ügyvédi Kamarának, amely 1875 . febr. 23-án alakult meg. 6 lett ezen egylet első elnöke. Ebben a szervezetben - mialatt felügyeltek az ügyvédek etikus eljárására, és táQnogatták az elhunyt tagtársak hátramaradottait -, tudományos értekezleteket tartottak. Véleményezéseket, törvényjavaslatokat készítettek. Kifejtették nézeteiket az ügyvédi rendtartással és más törvénytervezetekkel kapcsolathona Maradandót alkotott akkor is Simonffy Sámuel, amikor feikarolva C)rkényi Vilmos testnevel ő tanár kezdeményezését, tekintélye latbavetésével segített megszervezni a Debreceni Torna Egyletet. Ez az egyesület több sportág (torna, vívás, atlétika, korcsolya) fellegvára lett a városban. Rövidesen ;bemlutatókat, versenyeket rendezett, ezenfelül hosszú éveken át foglalkozott tornatanárok képzésével is. Za eletében végzett sdkirányú és tartalmas tevékenységét a királyi tanácsnoki cím adoimányazásával ismerték el, a debreceniek pedig országgyűlési képviselőjüknek választották. 20 21 22 23
20
Boldisár Kálmán : i . m . 20-21 . old. Szűcs L : A debreczeni Casin6 . . . 16 . old. Szűcs E. : i . m . 143-144 . old. Szűcs L : Szabad királyi . . . 1089-1090 . old.
IMRE 6 is I. Sámuel unokája . Annak Károly nevű fiától és ecsedi Csapó Zsuzsánnától (1806-1861) származott és 1824, nov . 8.-1910 . febr, 6. között élt. Apja keresked ő volt és városgazdai pozíciót töltött 'be. Az ifjú Imre tanulmányait 1833-tól 1844-ig a debreceni Kollégiumban folytatta, kivéve egy évet, amikor német szón" Eperjesen tanult .l4 Mint jurátus ment el 1844-ben a pozsonyi országgyűlésre. A következő évben, 1845-ben patvarista lett Yapszász Lajosnál Bihar vármegye vicispánjánál, s ezzel kezdte el későbbiekben 55 évet meghaladó közszolgálatát. Két évvel később letette az ügyvédi vizsgát (jún . 10.), majd Bihar vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé válásztották (aug . 2.) Debrecenbe 1848-tan tért haza, s itt máj. 18-án, az akkor rendszeresített öt tiszteletbeli jegyzőségb ől az elsőre őt választották meg. Amikor azonban a haza veszélybe került, beállt a debreceni veréspántlikás önkéntesek aközé, s azokkal szept. 29-én Aradra vonult, mint áz első század választott főha~dna~gya, Több csatában is részt vett (Angyalkút, Lippa) . Magatartásának elismeréseként már első csatája útán kapitánnyá léptették elő. 1849-ben a debreceni önkéntesekből alakított 68 . honvédzászlóalj 4-ik hadszázadának lett a parancsndka. Ez év tavaszán, nyarán a bánsági17-ig.z~ te~stbe.n, végül az aradi várőrségnél szolgált egészen 1849 . aug. A szabadságharc után 1851-1858 aközött mint jegyző, azután mint tanácsnok szolgálta .a várost és különösen jelent ős tette volt az ő si nyomda újjászervezése. Feljegyezték róla, hogy a gyűlölt abszulutista rendszer ellen megszervezte. Debrecenben az adók be nem fizetését . Amikor pedig a fels őbb szervektől mind sűrűbben jöttek a fizetésre felszólító levelek, ,akko.r rá vette barátait és az ügyek intézésével megbízottakat, ne bontsák fel a minden bizonnyal befizetésre felszólító leveleket, amelyek az államkincstártól ~énkeztek. Erre a hatalombirtoklói minden fizetési kötelezettséget nem teljesítőhöz 2-2 katonát szállásoltak el . Ekkor Simonffy Imre következő lépésként határozatot hozatott : a város házipénztára - amelyből szintén nem utalták át a 'kötelezettségeket az államkasszába - fizessen naponta egy-egy forintot a polgáro~k na!k minden beszállásolt katona után . Az önkényuralom erre válaszul lefoglalta a 'házipénztárt, Simonffy Imre viszont válaszként rávette a város sok-sok bérl őjét, ahogy kötelezettségeiket ne a házipénztárba fizessík be, mint eddig tették, hanem egy külön kasszába, ahol rövidesen olyan összeg gyűlt össze, hogy abból nemcsak a beszállásolási kártalanítások teltek ki, hanem 30 ezer forint jutott az ugyancsaik Simonffy által kezdeménye.zett színházépítésre. E pénz felhasználásával el is készítették a színház alapjait . Ugyanakkor hosszú hónapokra megakadályozta az adóknak az államkasszába való befizetését. Más oldalról pedig az önkényuralmat kiszolgáló vezetést kényszerírtette a félbe lévő színházi építkezés befejezésére . 24 Debreczeni Ellenőr, 1895 . akt. 12 . és Hajdú-bihari Napló, 1987 . nov. 7. Megjegyezzük, hogy ebben a korban szokás volt, hogy a tehetősebb családok, kivált a kereskedők gyermekei egy-egy évet cseregyerekként - a- nyelv elsajátítása érdekében - németek által lakott területen töltöttek. 25 Bona G. : i. m. 542-543. old.
21
1855-ben megn ősült, feleségül vette Tóth Júliát (1833-1897), akivel házasságkötésük után huzamos időre európai (Németország, Anglia, Franciaország) körutazásra, tulajdonképpen tanulmányútra indultak . Az ek kor szerzett tapasztalatokat 'közszolgálata idején, már mint a város els ő számú vezetője, igyekezett felhasználni . S monffy Imre 1861-ben, az alkotmány újbóli felfüggesztésekor tisztségéről lemondott és inkább a Kereskedelmi és Iparkamarában vállalt titkári állást, mintsem, hogy kiszolgálja az újabb önkényuralmat, a pro vizáritzmot. A kiegyezés-t követ ően ismét hajlandó volt részt venni a város tisztikarában . Ő lett 1867 . máj, 6-tól 1875 .szept . 2-ig a város rendőrfő~kapitánya . Ezt követően bíztak meg a polgármesterséggel, illetve akt. 7-én azzá választották, E tisztséget, városunk történelmét tekintve, mindenki másnál hosszabb ideig, 27 évig töltötte be .~=~ Polgármestersége alatt nőtt igazán xiagyvárossá Debrecen, Kiváló diplomáciai érzékkel elérte, hogy állami támogatással - igaz, a váx°os jelent ős hozzájárulása mellett - két hatalmas üzem (Dohánygyár 1887 ben, Járműjavító 1898-tan) is. létesült Debrecenben. További lényeges, gazdasági vonatkozású kezdeményezése volt, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében szorgalmazta az egykori Cukorgyár épületében a Közr.aktár Rt. létrehozását . Támogatta a Vidoni szalámigyár alapítását . A várható nagy építkezésekre felkészülés érdekében 1880-tan korszerűsítette (Hoffmann-féle körkemence) a városi téglagyárat .' Ez az intézkedés maga után vonta a téglagyár, végső soron a város bevételeinek emelkedését is. A gazdasági élet fellendítése érdekében nem röstelt 171 debreceni élén különvonattal több napra felutazni Budapestre . Elsősorban ugyan a fővárosban szervezett ipari és kereskedelmi kiállítást tekintették meg (1885-ben), de más gazdasági létesítményeket is megszemléltek (Közvágóhíd, Közraktár, ipari üzemek).Z$ Biztosította városa számára az akkor kialakuló igazságügyi hálózat idején, 'hogy annak több fontos fóruma Debrecenbe kerüljön . Városunk az alsófdkú Törvényszék mellett járásbírásági, mi több királyi ítélő táblai székhely is lett . El ősegítette, hogy ezen intézmények hivatali helyiségei számára díszes paloták é~üljenek, amelyek nagyban emelték Debrecen városképének színvonalát. Polgármesterségének ideje alatt megháromszorozódott a városban az iskolaépületek szá~rrxa . Több középiskola is épült, de gondoskodott óvodák létesítéséről is . Ha a város erejét e téren elsősorban az elemi is kolák építésére irányította is, de a gazdasági tanintézetnek (akadémia) is új hajlékot építtetett. ~lérLk tevékenységet fejtett ki a debreceni egyetem létrehozása érdekében. Erre saját vagyonából is jelent ős összegeket áldozott, de e célja akkor még nem valósulhatott meg.3° Különösen sokat tett a gazdasági élet fontos elemeiért, a közlekedés és a hírközlés fejlesztéséért . A várason belül a fti~bb utcákat kiköveztette, tégla és aszfalt járdákat készíttetett . A város levegőjének jobbí26 27 28 29 30
22
HBML . IV. B. 1403/a. 3. HBML . Polg . jel. 1880 ., 1881 ., 1886-1887 . évekre, Debreczeni Ellenőr, 1895 . okt. 12 . HBML . Polg. jel. 1885 . Szűcs E. : i. m. 136-140 . old. HBML . Polg, jel. 1877 ., 1883 ., 1890 . évekről.
tása érdekében fasorokat ültettetett . Szabadidejében maga is szívesen kertészkedett. Simonyi úti villája kertjében külön almafajtát is kitenyésztett, amit róla neveztek el, s a szakirodalom máig Simonffy almaként fart számon. Szerződéssel biztosította a gúti erdőből a fának vonattal történő szállítását (Zsuzsi vonat 1881.), de hasonló módon valósította meg Debrecenben á monarchia első városi gépi vontatású tömegközlekedését, a kisvasutat" (1884), amelyet látogatása alkalmával Ferenc József is kipróbált (1890. sze~pt . 12.). Ugyanakkor nem riadt vissza anyagi áldozatoktól sem annak érdekében, hogy Debrecen a környez ő települések közül minél többel vasúti összeköttetést nyerjen. Ezért nagy összegeket fordított a város részér ől arra, hogy kiépüljenek az ún. helyiérdekű vasútvonalak. 1884-ben Hajdúnánással, 1886~ban Büdszentmihályig, 1891Füzesabonnyal és Ohattal - Polgárral, 1894-ben Sáránd-DerecskeNagylétával születtek meg az összekapcsoló vonalak. Az 1884-1891 között létesített pályákhoz épült fel a Kisállomás a Hatvan utca végén, de a megnövekedett vasúti forgalom szükségessé tette egy új Nagyállomásnak az építését is (1900-1901) .31 A vasúton túl az országúti összeköttetést is igyekezett megjavítani, ezért anyagiakkal hozzájárult a Debrecen-Nyíregyháza, valamint a Debrecen-Nagykároly kövezett országutaik költségeihez. 1884. jun. 4-én hazánkban a vidéki városok közül elsőnek Debrecenben jött létre telefonközpont . Erő teljesen fejlesztette a városiasodás egyik kritériumát, a közvilágítást .32 A polgárság gazdálkodó részének hasznára 18 ezer holdnyi terület kiosztására került sor az államkincstártól megszerzett földekből, és viszszaváltotta zálogból a pallagi birtokot is (3397 kh). A lakosság nyugal mának megőrzése céljából, a katonai beszállásolástól mentesítés érdekében a régebbi laktanyákat felújíttatta (Cilányi, Salétrom) és újakat építtetett (Pavilon, P~éterfia, Nyugati utca).33 A közegészségügy fejlesztése terén artézikutakat fúratott, az épülő Dohánygyárat 20 méteres erdősávval vétette körül. Megvásárolta a budapesti kiállításon a Dobos pavilont", s felállítatta azt a Nagyerdőn (1885). Ez a szép, faragásakkal teli, fából készült épület évtizedekig a debreceniek kedvenc szórakozóhelye lett. Közelében tenisz- és jégpályát építettek . A nagyerdei fürd őben a régi és kevésbé hygéni~kus fakádakat lecseréltette cementb ől készültekre, a falakat csempéztette . A fiákkeráhomásokat aszfaltoztatta és rendszeresen fert őtleníttette, szagtalaníttatta.~ A régi polgári kórház (Arany János utca végén) épületét időről időre bővíttette, majd amikor erre meglettek az anyagi lehetőségek, új, akkor igen korszerű kórházat építtetett (1891) .a mai Bem téren. Szor galmazta és ellenőriztette a véd őoltásokat . Elrendelte, hogy orvosi ke~ zelésben nem részesültek haláleseteinél vizsgálatot kell indítani. Gondoskodott arról, hogy a szegénysorsú járóbetegek is orvosi ellátásban része31 HBML. IV . B. 1403/a. 8. és 10 . k. HBML . Polg, jel. 1883 ., 1884., 1889 ., 1891 . évekről és Sz űcs E. i. m. 150-151. old'. 32 Debreczeni Ellenőr, 1895 . okt. 12 . 33 HBML. Polg . jel. 1876 ., 1877 ., 1885.,-1886., 1889., 1894 . évekrő l. 34 HBML. Polg, jel. 1885-1887., 1889 ., 1891 . évekből.
23
sülhessenek (Vöröskereszt Egyesület megalakítása és a Vöröskereszt nyilvános rendel ője). Szabályrendelet készült a csecsemők és a hét éven aluli gyermekek kötelező gondozásáról (1885) . A városban orvos-rend őri vizsgálatok lettek foganatosítva . Ezek során ellenőrizték a piacon és az üzletekben az ,élelmiszereket, italárwkat, valamint -a kereskedelmi egységeket, iskolákat, gyógyszertáraka~t.35 Nehéz lenne Simonffy Imre tevékenységének minden eredményét felsorolni . Annál inkább, mert polgármestersége mellett még igen .sok tisztséget töltött ,be. Két évig (1867-től) volt a kaszinó elnöke .36 Tartós ideig állt a Vöröskereszt Egylet élén . Egyházán belül pedig évtizedeken át komoly tisztségeket töltött be . Presbiterként működött 1855-t ől 1877ig, majd 1877-1880 között főgondnok lett. Ezt a tisztséget egyébként 1892-t ől ismét betöltötte . De megválasztották a Kollégium gondnokává és gazdasági tanácsának elnökévé is. Részt vállalt a Kölcsönös Segélyező Egylet, a kisemberek" bankjának megalapításában, a Vöröskeresztes szervezet létrehozásában . Díszelnöke volt az 1848-49-es honvédegyletnek.3' Polgármestersége idején a város régi épületeinek kb. 35-40%,a cserélődött ki újra . Számos, ma is szemetgyönyörköd~tet ő 'középület emelkedett a főbb útvonalak mentén. A lakosság létszáma ezen évtizedek ben közel kétszeresére nőtt. A város régi magja körül új keretségek, lakótelepek létesültek, ero""teljesen fejlődött a villanegyed (Széchenyikert, Nagyerdő környéke) . Igaz, a város adóssága 463 ezer forintról a vezetésének éveiben - ötmillióra gyarapodott, De ezen összegek nagy részét olyan beruházásokra fordította (téglagyár, vágóhíd, vasúti részvények), amelyek tetemes vagyoni hasznot ígértek. Gazdálkodásánalk nagyszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a város vagyonát 1875ben (polgármesterségének kezdetén) 10 millió forintra becsülték, negyedszázaddal később, 1900-ben Debrecen szabad királyi város vagyonának értéke 20 millió volt . Hihetetlen munkabírású, szerény, megnyerő modorú, a kiadott utasításokat következetesen számonkérő volt . Tevékenységét polgártársai azzal is elismerték, hogy megbízatásának lejárta után ellenjelölt nélkül választották meg többször is újból polgármesternek (pl. 1878 ., 1884 ., 1890).'y Korántsem csak a debreceniek ismerték el alkotásait . 1878-bon megkapta a királyi tanácsosi címet, 1888=bon a III . osztályú vaskorona rendet, ami feljogosította volna a lovag" címért való folyamodásra, de szerénységéb ől fakadóan ezt nem tette meg. A külföldi elismerések sem maradtak el. Umbertó olasz király 1886-bon a koronarend tisztikeresztjével, a szerb uralkodó pedig a királyi Takora renddel tüntette ki. Több magyar szakminisztérium (pl, közoktatás) díszokmányokkal ismerte el munkásságát. Fiume város 1893 . júl. 14-én díszpolgárrá választotta, Lé35. HBML. Polg. jel. 1886., 1891. évekről és Varga Mária : A debreceni közkórház története (Debreceni Szemle, 1942. május.) 101-107 . old. 36 Szűcs L : A debreczeni Casinó . . . 18. old. és 100 éves a Vöröskereszt (Szerk. : Gazdag István) Db., 1981. 11 . old. és Hajdú-bihari Napló, 1987, nov . 7., valamint Debreczen Ujság, 1883. XV. évf. 60. sz. 37 Zoltai L. i. m. 24-29. old. és F~arikás, 1907. jan . 26. 38 Uo. 39 HBML. IV. B 1403/a 5., 10., 11., 21. kötetek .
24
leke~melő szép ünnepségsorozattal (díszközgy űlés, díszebéd, la'bogózás) és fáklyás menettel köszöntötték polgármest'~erségének 25 . és közszolgálatának 55 . évében. A fáklyás felvonulókat házának (Kossuth u. 17 .) erkélyén fogadta. A felvonuláson a MAV Járm ű javító zenekara, 1200 lampionos vett részt és ezenkívül még tengernyi nép hullámzott" az utcákon. A dalegyletek szerenádot ad~F,ak.41 Nagyreményű fia (Béla 1864-1901) váratlan és korai halála azonban megtörte Simonffy Imrét. Megbízatásáról lemondott és azt követően visszavonultan élt 1910 . febr. 6-án be'köveUkezett haláláig.4z EMIL Őt a kortársai a munka emberének" nevezték, mert teherbíróságával, szívósságával, ötletességével még a Simonffyak közül is kitűnt. II, Sárrl~uel fiaként 1847-~ben született. Feleségül Pruzsinovszky Olgát vette. Egyetlen lányuk született (Ilona, 1890 . ~márc . 22 .), aki férjével, Dobránszky Bélával az USA-ba vándorolt ki. Jelenleg Ilona unokái, mint tv-rendezo"k és nyelvtanárak az USA-~ban (Krisztina), illetve Olaszországban (Karola) élnek. Egy 1913-tan megjelent könyv így jellemezte Simonffy Emilt: . . . megnyerő modorával, mely alá erélyét rejti, s a köztudatba átment szerénységével, mely sikeresen leplezi ,szívós erélyét - már az első éveik ben sikerült rendeznie a Zenede zilált anyagi viszonyait, az alapszabályok átdolgozásával a Zenede jöv őjét biztosítani, a jövedelmet fokozni és néhány tengeri kígyóvá dúzzadt bonyolult kérdést helyes megoldásra vinni ." 43 Egy későbbi méltatója, Szatmári Endre pedig azt írta róla : Minden, amit zenei téren fel tud .mutatni (már mint a debreceni zenei oktatás) valamiképpen az ő munkásságából ered.yy Simonffy Emilt 1883-tan nevezték ki a Zenede igazgatójának. Intézetét madernizálta . Annak tananyagát és módszereit a Budapesti Zeneakadémiához alakította . Debrecenben addig csupán három szak léte zett (zongora, hegedű, ének), ezt az olktatást teljesebbé tette, mert bevezette a mélyvonós, valamint a fa- és réz~fiúvós tanszakokat is. Folyamatossá tette a tanárak és a növendékek ének- és zenekari tevékenységét, hangversenyezését . Rövid idő alatt megoldotta a Zenede anyagi gondjait is. Bölcs előrelátással .az eddig egyleti alapon mű ködő, tehát tandíjakból és adományokból fenntartott intézményt városiasította", azaz a városi tanács kezébe adta, de a szakmai irányításba továbbra sem engedett beleszólni . Követke~zés~éppen a nemsokára megindult világháború alatt az iskola aránylag biztos anyagi alappal rendelkezett . Alta40 41 42 43 44
HBML . IV . B . 1403/a 5., 10 . k. Zoltai L, i. m. 29 . old. HBML IV . B. 1403~á 21 . k. Drumár János : A Debreczeni Zenede története 1862-1912. D., 1913 ., 46, old. Debrecen, 1987 . okt. 30 .
25
iónos volt a vélemény, a városiasítás nélkül az intézet megsemmisült volna a háború alatti, utáni viharban ." 1906-bon létrehozta a Zene'kedvelők Kör"-ét. Ez a társaság rendezett 1947-es feloszlatásáig minden hangversenyt Débrecenben. Simonffy Ernil az I . világháború előtt városunkba hívta Európa leghíresebb szólistáit, pl. H'ubermann, Kubelik, Paiblo Casals, Sauer művészeket, a magyarok közül pedig Bartókot, Donnányit, Szigetit, Vecseit. Ugyanezt az egyletet, valamint a Zenede hangversenyeit használta ~ fel zeneértő közönség kialakítására . Értekezletre hívta 1906-bon az ország vidéki zeneiskoláinak igazgatóit. A megbeszélés után egy memorandumban összefoglalta a legfontosabb megállapításokat (helyzetfelmérés, továbbképzés, jövőbeni feladatok) és felterjesztette: azt tárgyilagos szókimondással a kultuszminiszternek . Országosan egységes . Zeneoktatást kívánt. Ennék érdekében közös tantervet, tananyagot, osztályozást, tanárképzést sürgetett . Fontosnak minősítette a cigányzenével és az operettzenével szemben a komolyzene előtérbe -helyezését. Elengedhetetlennektartotta -az iskolai érekés zeneoktatás bevezetését. Szerinte szükséges megszervezni a miivész- és a hivatásos muzsikusképzést, elodázhatatlannak mondta ki a vidéki szimfonikus és színházi zeneikarok létesítés~ét .~ Lankadatlan erejéb ől arra is jutott, hogy iskolája számára saját palotát is teremtsen. A Zenede megalakulásától (1862-tői) 1890-ig a Tisza palotában működött, majd amikor annak megkezdődött a MAV-Igazgatóság céljaira való átalakítása, a Batthyány és a Kossuth utca sarkára költöztették . Simonffy Emil azonban a városi tanács, valamint gyáraik és bankok támogatásával 1894-re felépíttette a Csapó és Vár utcák sarkára a tanintézet egyemeletes épületét, amellyel kapcsolatban azonban kikötötte a már említett városiasodáskor, hogy a tanács az átvétel után ráépít még egy további enneletet.4' Lovag Dobiedki Sándor országgy űlési képvisel ő nyújtotta át 1903 . dec. 20-án a zeneművészet terén kifejtett elévülhetetlen érdemeiért" Simonffy Emilnek a királyi tanácsosságról szóló kitüntetést. IRÉN I. Sámuel Ferenc nevű fiának unokájaként születettSimonffy Irén (1893-1979). Édesapja, István (1849- ?) ügyvédként dolgozott, édesanyja nyírbogdányi Farkas Irén (1864-1895) volt . Zenei képzését 1902-1911 között a debreceni Zenedében szerezte. Tanára Werlinné Domanó~ky Mária volt . Késő bb Werhin Sándorné magán zongoraiskolájának lett növendéke . Ezt követően tanulmányait az országos m. kir. Zeneakadémián folytatta.49 Itt Chován Kálmán, dr. Kovács Sándor és Szendy voltak a tanárai. Néhány gondolat a debreceni zeneoktatás első száz évének történetéhez. évkönyv a debreceni intézményes zeneoktatás 125. évford~Zlójára . (Szerk. : Straky Tibor.) Db., 1987. 12-20 . old, és Hajdú-bihari Napló, 1987 . okt. 31 . és nov. 4., és Debrecen 1987. okt. 30.
45 SxatTnári Endre : 48 47 48 49
26
Szatmári E, i. m. 12-14. old . Szdcs E.: i. m. 44-46. old. Dru~már J. : i. rn. 78 . old. és Debreezení Ellenőr, 1903. dec. Drumár J. : i. m. 181. old., és Sxűcs Ernő: i. m. 45. old.
21.
A debreceni intézethez való zongoratanárnői kinevezését ő saját maga így mondta el egy riport alkalmával : . . . nagyon emlékezetes dolog volt az . Simonffy Emil igazgató, a nagybátyám, de az öreg puri tán ember lévén, értésemre adta, hogy ne is próbálkozzak hozzá, mert nem segít, holott több tanárra is szüksége lenne, fgy azután Budapestre, a székesfővárosi zeneiskolába adtam be pályázatomat, ahol Kacsól~ Pongrác nagy örömmel fogadott . I'. Nagy Zoltán, a debreceni Zenede igazgatóhelyettese, majd 1919-t ől hosszú időn át igazgatója azonban meggyőzött arról, hogy itthon a helyem, itt várnak rám a feladatok Debrecenben" .'~ Munkája során rendkívülien sok energiát fordított tanítványaira . Mindegyükkel azok egyéniségiének megfelel ően foglalkozott . Egész élete folyamán . . . mindig kész volt megújulni, sohasem szürkült dogmatikus, egykedvíz tanárrá", tanulóit nagyfokú önállóságra nevelte.51 Kezdetben sókat szerepelt szólokoncerteken . Kulturált technikájú zongoristaként tartották számon. Férjhez menetele után, mivel kevesebb ideje maradt a művészeti munkához feltétlenül szükséges gyakorlásra - lemondva a művészi ambíciókról - már csak kamarazenei hangversenyeken lépett fel. Tanítványainak (Pruxxyi Ilona, Csáky Katalin, Szelecsényi Norbert) az ország és világ pódiyumain elért sükerei, a tanítás örömei kárpótolták elmaradt saját sikereiért . Életének nehéz sza'ka~szaiban sem tört le. Kollégái szerint állandóan derű és aktivitás sugárzott belőle, holott súlyos problémái adódtak. Városunkban hatvan éven át (1977-ig) folytatta áktatói munkáját. S bár megjegyezték róla : Az államosított zeneoktatás egyik legaktívabb és legeredményesebb tanára lett", ennek ellenére B-listázták, állásából elbocsátották, miközben megokolásként azt közölték vele : Férje egyetemi tanár volt." A személye körüli méltatlan 'hercehurca csak 1955 után csitult el teljesen. Ezt követőer. 1960-bon az Oktatásügy Kiváló llolgozója" éremmel, 1973-bon a Munka I+:rdemrend ezüst fokozatával" tüntet ék ki. Egykori tanártársai és növendékei pedig egy aranygyűrűvel ajándékozták meg 1972-ben, amelybe bele volt vésbe 55", addigi aktív működési éveinek száma. 52 hamvai - a Simonffyak közül egyetlenként - a Köztemet ő díszsírhelyén nyugszik . A sors fintora azonban, hogy ebben a megtiszteltetésben nem a maga révén, és nem is mint Simonffy részesült, hanem az odatemetett férje, dr. barkó Jen ő, az Európa-szerte elismert bizantinológus révén. Lányai, a TI, világháború után megváltozott viszonyok miatt kényszerültek Debrecent elhagyni és Budapestre (Irén), illetve Miskolcra (Klára) távoztak . GYiJLA I . Sámuel Gábór nevű fiának, aki Bihar vármegye táblabírája, tanácsos és földbirtokos volt, dédunokájaként született 1923-bán. Apját 50 Hajdú-bihari Napló, 1972 . nov. 18. 51 i7o . 52 Straky Tibor : Emlékezzünk! (Évkönyv a debreceni intézményes zeneoktatás 125. évfordulójára . Szerk. : Straky Tibor, Db., 1987 .) 71 . old, és Szatmári Endre szíves szóbeli közlése alapján.
27
szintén Gyulának (1877-1923) hívták és erdőtanácsosként maznkálkodott, édesanyja csicseri Orosz Margit volt . Az ifjú Gyula építészmérnöknek képeztette magát. A politikai hel.yzet miatt az Ipartervnél lévő állását és vele együtt Yxazáját elhagyni kényszerült. Svédországban telepedett le. Itt megnyerte az Umeai Városi Színház tervpályázatát (1967) . Jelenleg a Magyar Mérndkök és. Építészek Világszövetségének alelnöke (1986) . Stockholmban él. A Johannita lovagrend tagja. Rendtársai között többször szervezett segélyakciókat hazánk javára (pl . erdélyi menekültek). Felesége ákosfalvi Székely Adeodata, a stockholmi Opera pianistája . Gyermekük és leány unokáik Minneapolisban (USA) élnek . Simonffy Gyula, az egykor Debrecenbe települt család utolsó férfiági leszármazottja .s ADOPTÁLTAK Századunk els ő évtizedének végén egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a család egyes tagjainak agglegénysége, más esetekben a leszármazottak leánynak születése, harmadszor az egyedüli fiúgyermekek váratlan és korai halála a Gábor-ág !kivételével (de napjainkra ott is az utolsó férfi él!) a fiág kilxalásával fenyeget. Ezért I. Sámuel Ferenc nevű fiának Sarolta nevű leánya (1838-1911), aki dr. Pallay Miklós orvos felesége lett, utódjai közül Pallay Ilona (1861-1943), férjezett Rutter Emilné fiát, Miklóst 1906-ban az agglegény Simonffy Miklós (1845-1913) sótárnok adoptálta. fgy I. Sámuel részben leányági ükunokája, Rutter Miklós (1$92-1975) 1906-ban felvette a németújfalui Simonffy Miklós nevet." Élete folyamán előbb Sopron, majd Debrecen postaműszaki igazgatója lett . Gyermekei közül Miklós (1921-) aktív tüzértiszt lett, s mint kiváló lovas, több országos versenyt nyert. 1944 után azonban elvégezte a jogot, majd fény~képésznck képezte át magát, s Budapestre költözött. Öccse, Emil 1928-ban született. Egyetemi tanulmányai alatt a nagynevű Szabó István történész professzor által kiválasztott kutatói csoportba került . Később ajánlatosnak látszott Debrecent elhagynia. Tanárkodás után Zalaegerszegre nevezték ki levéltárosnak, majd az ottani levéltár igazgatójává . Megszerezte a kandidátusi fokozatot. Fő kutatási területe a jobbágyság története, és a magyar mezőgazdaság alakulása a feudalizmus századaiban. Érdemes megjegyezni, hogy a Rutter család katolikus volt, így Gyula eltávozta után a Debrecenben élő Simonffya~k, az adoptálás után, katolikusok lettek, holott valamikor a család a rekatolizáció elől menekült a városba. Ugyanakkor egy másik adoptált ág tagjai kálvinisták maradtak . Ugyanis Simonffy (Rutter) Miklós örökbe fogadta n ővérének, Rútter Ilonának (1884-1957), férjezett Tóth Gergelynének fiát, Tóth Ernő t. 53 Halászat, 1923 . ápr, 15 . 54 HBML. Adattár 414/90 . 55 Nagpbkkay (Rick) A. : i. m. 70 . old.
28
Az újabb örökbe fogadott a továbbiakban kett ős családnevet használt ; Simonffy-Tóth Ernőként (1911-1980) lett ismeretes az adoptálást követően (1932. fe-br. 19.). Aktív katonatiszt (híradás) lett, s kiváló képességeinek megfelelően elvégezhette a vezérkari iskolát, s ilyen kör ű beosztást is kapott . A háborúban közte volt annak a tíz tisztnek, akiket arany vitézségi éremmel tüntettek ki. Emlékezetes tette volt, amikor repülőgéppel átszökött a frontvonalon, és Moszkvába ment a fegyverszüneti tárgyalósakra. E tettéért, valamint azért, mert Budapest magyar védő it a harc abbahagyására szólította fel, Szálasié~k távollétében halálra ítélték. Debrecenbe visszatérve Kéri Kálmánnal együtt hozzáfogott a néphad~sereg szervezéséhez. Bizonyos ellenerők rövidesen letartóztatták, statáriális bíróság elé állították . Megjárta a szovjet 'katonai rend őrség börtönét is. Ki zabadulása után hamarosan értesült, hagy rajta van a kitelepítendók listáján. Bár egyáltalán nem volt földe, kulákká minősítették.56 Ekkor gyorsan és határozottan cselekedett. Elhagyta a szívének nagyon kedves katonai pályát, az ELTE lektorátusán vállalt munkát, és családjával együtt Pestre költözött . Egykori tiszttársai, akik vele együtt k~özrecműködtek a néphadsereg fejlesztésében, sorra mind (Beleznay, Sólyom stb.) a tábornokperek" áldozatai lettek . Gyermeki közül András (1941-) írói nevén S monffy András, élete folyamán szárrnaz,ása miatt sok akadályba ütközött ugyan, de 1974-ben és 1982~ben József Attila díjat kapott . 1986~ban a Gál István-alapítvány élvezője, 1987-1989-ben pedig a Soros alapítvány ösztöndíjasa lett. .Jelenleg Budapesten, illetve Dukán él . Leánytestvére., Agnes (1944-) kiváló tő rvívó lett. Torinóban 1970-ben az Universiadén egyéni világbajnokságot nyert. Ugyanebben .az évben tagja volt az Újpesti Dózsa csapatának, amelyik megszerezte a Baj nokcsapatok Európa Kupáját. Feln őtt világbajnákságon a magvar válogatott tagjaként bronzérmet nyert. Olimpiára sohasem vitték ki. Származása miatt nem egyszer mellőzték, jórészt ezért korán, már 1975-ben abbahagyta a versenyzést. Napjainkban Pesten él, mint szakfordító. Férje Molnár József - akivel 1967 . dec. 27-én ,kötött házasságot - a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának vezetője. Egy család néhány kiemelkedő tagjáról írtunk . Egy olyan családról, amely kétszáz évig számottevő szerepet játszott városunk életében . A Simonffy család ez idő alatt olyannak bizonyult, amely nem a közből, a közösség tulajdonából akart megélni, netalán gyarapodni abból, hanem olyannak, amely példaadó szorgalommal, kiemelked ő képességekkel szolgálta, gyarapította a közösséget. Az f802-es, 1811-es nagy tűzvészek utáni naggyá fejl ődő város élén (Imre), az igen fontos egyesületek, egyletek újjáépítésben, a zálogos puszták további biztosításában (I. Sámuel), de .a létrehozásában (II. Sámuel), a város zenekultúrájának megalapozásában, fejlesztésében (Emil, Irén) egyaránt ott találjuk őket. Az általuk nyújtott telje~sítményevkért az 1944 előtti :kortársaik különböz ő érdemrendekkel, utcanévadással, fáklyás zenével és még számtalan más módon kifejezték elismerésüket, hálájukat. S bár a család 1944 56 Simonffy András : Kompország
katonái Bp ., 1981 .
29
után sem szűnt meg kiemelked ő egyéniségeket adni (Ágnes, András, Emil, Ernő, Gyula), sorsuk azonban sok vonatkozásban mostohává lett. Debrecent, de néhány esetben még az országot is el kellett hagyniuk, és képességeiket más települések, más országok (Olaszország, Svédország, USA) javára kényszerültek fordítani. A Simonffy családnap sem a férfiágának, sem az adoptált ágának egyetlen tagja sem él jelenleg városunkban. A Simonffy András által említett utcanéven kívül vajmi kevés őrzi emléküket Debrecenben, ahol pedig hihetetlen energiával alkottak két évszázadig a köz érdekében. THE SIMONFFY FAMILY AND DEBRECEN Ernő Sz űcs
The Simonffy family was ennobled by King Rudolph in 1596 and _ moved to Debrecen when running away from counter-reformation in 1744. In spite of his being middle-aged Ystván became an apprentice and later lived as a merchant, also undertaking respansibilites from the community. Iüs son, Samuel I had different commissions for the soke of the town . He organized the rebuilding works on the Great Calvinist Church, the Hospital Church and the Calvinist College after the conflagrations, In a period he was a member parliament for the town, then became the chief justice of the town . In addition to organizing collections in support of the public he also made endowments . His grandson, Samuel II . worked as a lawyer . He was also a captain during the revolutien of 1848 . His perinaceous efforts made the Casino of the town flourish . He was also one of the organizers of the local Red Cross organization, of the Bar of lawyers and of Union of Gymnastics in Debrecen. Imre also fought in the war of independance of 1848 . Later, following several other commissions, he was Lord Mayor of the town for 27 years. This was the period when Debrecen grew into a city . Under Imre's governing, the traffic (railways), the economic life (factories) and the public hygiene (hospitals, etc.) all made a long step forward. He also achieved the decision to build a theatre in town . Emil organized the musical education, concert life and audience and directed them with an unbelievable endurance. Moreover, Iren Simonffy has tarted the career of many famous pianists during her 55 years of pedagogic activities . Although many talented persons were born in the family following the year 1944 as well (such as fencing champion of the world, highly esteemed writer, archtitect) under the different circiumstances of the perriod they wer not only more-or-less neglected by the town but also were advised" to leave it . In our times the memberrs of this family which had contributed so significantly to the welfare of the town either live in other settlements of the country or were forced to leave it (settling in Sweden, USA, Italy), Ce~ribx ILlu~soH~cj~u u jieópekeK
3pllé Crov IIp0113BCJ~CHHaH B psopslHe B 1596 r. KOPOJICM Pyj]OJIbCpOM CCMbA óeNCana B HaIH ropop B 1744 roAy, CHáCaSICb OT KOHTppC(pOpMaI~NN. HCCMOTpft Ha TO, YTO I~HITB ŰH 661n yNCe BspocnblM 4CJIOBCKOM, OH CTaJI HOJ~MBCTCpbCM, HOTOM TOproBI(CM, O,I]HOBpCMCHHO HCHOJIHAA HCCKOJIbKO OÚll~CCTBEHHbIX HOpyYCHHIi. 3ro CbIH, CBMYNJI I, MHOro Cj{CJI2JI Ha HOII63y ropoAa. 3altoso nocTpoNn nocTpapaBUIHe oT Hoxcapa Bonbwylo Ljepxosb, gepxoBb i~ImnoraH II PecpopMaTCKyto KOJUICrHK) . B Oj{HO BpCMR ŐbtJl YJICHOM BeHI'CpCKOro HaI[HOHalIbHOro COŐpaHHA, a HOTOM CTŰJI r7aBHbIM Cyj{bC}i ropopa. OH HC TOJIbKO OpraHH30BaJt CÓOp HOJKCpTBOBBHHN Ha nOJlb3y oóu~ecTBa, a H caM MHOro no~cepTBOBan.
30
