A SÁRGA MAGYAR TYÚK GÉNMEGŐRZÉSE ÉS FAJTAFENNTARTÁSA MOSONMAGYARÓVÁRON Kovácsné Gaál Katalin, †Iváncsics János, Orbán Józsefné Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Állattenyésztési Intézet, Mosonmagyaróvár A génmegőrzés és fajtafenntartás minden nemzetnek, mely hagyományaira büszke és értékeit megőrzi, fontos feladata. Az őshonos fajták minden állatfaj esetében fontos szerephez juthatnak génbanki szerepükből adódóan, de az ökogazdálkodáson alapuló állattartás is egyre erőteljesebben követel tért magának a minőségi fogyasztói igények következtében. Minden bizonnyal őseink hozták magukkal Ázsiából azt a kistestű, jó élelemkereső, edzett, betegségekkel szemben ellenálló tyúkot, amelyből később a magyar nemesített fajtát kitenyésztették (Báldy, 1933). A századforduló tyúktenyésztőinek egyike, aki szerepet vállalt a magyar tyúkfajták nemesítésének elkezdésében, Szalay János (1912) azt a célt tűzte ki, mint magántenyésztő, hogy a növekvő piaci igényeknek megfelelő, kiegyenlített állományt hozzon létre. Ebben az időben még nagyon változatos színekben fordult elő a magyar parlagi tyúk, kis testtömeggel. Az 1930-as években a sok lelkes magántenyésztő mellett, már három állami telepen is foglalkoznak a nemesítéssel. Gödöllőn kendermagos, Kecskeméten fehér, Pápán sárga és fogolyszínben nemesítik a magyar tyúkokat külföldi fajták segítségével. A sárga magyar tyúk fajtafenntartása 1950-ben kezdődött Mosonmagyaróváron. A nemesítő munka a rokontenyésztés elkerülésével, zárt tenyészetben folyik. Célja a fajtajelleggel kapcsolatos tulajdonságok, génvariációk megőrzése. Az Állattenyésztési Tanszék által kidolgozott genetikai program következetes betartása elengedhetetlen. 20 éven keresztül zárt tenyészeten belül 16 elit törzzsel, speciális törzspárosítási tervvel folyt a tenyésztői munka. Az eredetileg 16 törzsből 1979-ben úgy alakítottak ki 32 törzset, hogy kétféle párosítási rendszert alkalmazva kétféle utódcsoportot hoztak létre, innentől számítva lehet 32 elit törzsről beszélni, ami a mai tenyésztői munka alapját is képezi. A 32 törzs létrehozásának alapfeltételét úgy biztosították, hogy négy keltetésből két keltetés az egyik, kettő keltetés a másik törzspárosítási kombinációból származott. Az így kapott 2×16 utódcsoport a kakascsere révén eltérő származású volt (Iváncsics, 1982). Az állomány 1982 óta törzstenyészet.
A fajtafenntartás mellett az állomány lehetőséget biztosított arra, hogy évtizedek óta összehasonlító vizsgálatokat végezzünk, illetve a génsodródást (drift) nyomon kísérjük. Vizsgálat tárgyát képezte, hogy az egyszerű fajtakeresztezés milyen heterózist eredményez a pecsenyecsibe előállításnál (Szajkó és mtsai, 1962). Az eredmények azt bizonyították, hogy a fajták egyszerű keresztezése (rhode × sárga magyar) biztos és egyöntetű heterózisra nem vezet. A származási és biológiai értelemben távolálló fajták keresztezése is csak akkor eredményes – bár kismértékű heterózis mutatkozik –, ha vonaltenyésztést alkalmazunk, és a legmegfelelőbbeket keresztezzük. Szajkó és mtsai (1962) a takarmány jódtartalmán felül jódot adagoltak (2 mg/nap) sárga magyar tyúkoknak és megállapították, hogy a tojástermelés a télvégi – tavaszi hónapokban 3%-kal növekedett, a keltethetőség pedig 19 sorozatban 4%-kal javult. Beke (1965) különböző fajtáknál végzett kísérleteket a tojástermelésre vonatkozóan háztáji kistenyészetekben. Az eredmények a 1. táblázatban láthatók. A sárga magyar a magasabb tojótáparányt a gazdasági abrak mellett meghálálja, termelése is közel esik a newhampshiréhez, az elhullást és a takarmányköltséget illetően is. 1. táblázat: Különböző fajták tojástermelése háztáji gazdaságokban Egy tojóra eső átlagos tojástermelés, db(2) legkisebb és induló Fajta(1) átl. létszám legnagyobb hozamú állomány alapján állományban alapján Newhampshire(3) 132,6-173,8 156,6 166,1 Fehér plymouth(4) 130,7-175,5 132,7 165,1 Leghorn(5) 164,4-197,0 156,5 176,8 Sárga magyar(6) 137,5-169,2 152,9 165,7 Rhode islandi(7) 145,6-149,0 125,1 147,0 Table 1: The egg production of different species in household farms (1)Species, (2)Average egg-production one brood-hen (pc.s), (3)Newhampshire, (4)White plymouth, (5)Leghorn, (6)Yellow Hungarian, (7)Rhode Island
A leghorn, a rhode islandi, valamint a sárga magyar tyúk tojásainak eltarthatóságát vizsgálta Török és Sótonyi (1965). Uszóprobával megállapították, hogy a leghorn tojások 10, a rhode island tyúk tojásai 11, a sárga magyaré 14 hétig mondhatók frissnek. Mint minden elit állományban, ahol fajtafenntartás folyik, a tojótyúkokat nem tartják egész évben, mert az egyébként is drága, és munkaigényes génmegőrzési feladat ellátását ellehetetlenítené. Ezért 3 hónapos tojástermelés ellenőrzést végeznek, melynek alapján kiszámítható az éves tojástermelés. 1993-ban és 1999-ben 208, illetve 210 tojást raktak a sárga magyar tyúkok 55,9, illetve 57,7 g tojástömeggel (Tóth, 1999). Ez a tojástömeg az 1983-84-es év tojásnagyságával szinte megegyező (56,3, illetve 55,3 g). A tojástermelési tulajdonságok h2-értékeit mutatja be a 2. táblázat sárga magyar tyúkoknál. A tojástermelési tulajdonságok h2 értékei
2. táblázat:
Megnevezés(1) tojás (db)(2) tojássúly (g)(3) Téli 3 hónapos tojástermelés(4) 0,52 0,67 Áprilisi tojástermelés(5) 0,63 0,75 Éves tojástermelés(6) 0,53 Table 2: The h2 values of egg-production properties (1)Item, (2)Egg (pc), (3)Egg mass (g), (4)Egg-production in 3 winter months, (5)Egg-production in April, (6)Yearly egg-production A törzsállományban 1969 óta folynak vércsoportvizsgálatok. Ezek az elemzések a génfrekvencia változásait tárják elénk. A vércsoportvizsgálatoknak a géntartalék megőrzésére irányuló programokban a jövőben egyre fokozódó szerepe lesz. A 3. táblázatban megfigyelhető, hogy D4 faktor aránya 1984-85 között 7%-kal növekedett, és 1995-re elérte a 73%-ot. Feltételezhető, hogy itt is, mint az A3 esetében génsodródásról van szó. A táblázatban feltüntetett 14 genetikai faktor közül az A3 faktor korábbi vizsgálatok szerint pozitív hatást gyakorol a tojástermelésre (Papp, 1982; Vígh és mtsai, 1987). A ’70-es években tojástermelésre irányuló enyhe szelekció volt az állományban, génsodródás következtében megnőtt az A3 génfrekvenciája. Hasonló a D4 faktor jelenléte. Az A4 faktor megőrzésére viszont fokozott gondot kell fordítani (Puli Z., 1999), (3. táblázat).
3. táblázat: A sárga magyar állomány vércsoport-antigénjeinek alakulása (%) Antigének(1)
1969 38,3
1984 55,6 68,1
%-os megoszlás(2) 1985 1988 1989 57,8 51,2 50,8 67,4 65,6 43,6
1995 1998 A3 26,0 64,5 A4 42,7 8,63 A6 33,7 24.4 A8 40,7 40,1 A9 57,4 B2 0,76 B4 ø 30,4 B8 29,1 27,8 73,0 D3 28,93 D4 29,1 36,1 49,1 72,3 E5 ø 31,6 30,0 30,96 X35 39,6 X36 0,25 X41 39,1 Table 3: Distribution of blood-group antigenes in Yellow Hungarian stock (%) (1)Antigene, (2)Distribution in % Összefoglalóan megállapítható, hogy 1950-től megszakítás nélkül, töretlenül folyik a sárga magyar tyúk fajtafenntartása és génmegőrzése 32 elit törzzsel a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának Állatkísérleti Telepén, illetve annak jogelődjeinél. A fajta jellegének, típusának megfelelően megtartottuk a kifutózott tartástechnológiát, képesek vagyunk arra, hogy igény szerint kettőshasznosítású, de főleg a genotípusnak megfelelően tojástermelő alapanyagot biztosítsunk az ökotartásra, ökotermelésre berendezkedő gazdáknak. Jelenleg húsminőség és tojásminőség vizsgálatokat folytatunk, valamint célpárosításokat végzünk a fajtafenntartás mellett olyan pecsenyeáru előállítása érdekében, amely paramétereiben megfelel az elvárható kívánalmaknak. Irodalom Báldy B. (1933): A baromfitenyésztés gyakorlati útmutatásai. Kiadó és tulajdonos: Báldy Bálint, Hungaria Nyomda, Gödöllő. Beke L. (1965): Fajtaösszehasonlító vizsgálatok tojástermelésre tyúkoknál háztáji gazdaságokban. Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola Közleményei. 1-11. 35-43. p. Horváth A.Hartmann T. (1985): A sárga magyar génállomány populációgenetikai elemzése. Diplomadolgozat. Agrártudományi Egyetem Keszthely Mezőgazdaságtudományi Kar, Mosonmagyaróvár. Iváncsics J. (1982):
Kistenyésztők lapja, 3. Papp M. (1982): Őshonos tyúkfajták fenntartása vércsoportvizsgálat segítségével (Géntartalék jelentősége) Debrecen, 99-100. p. Szajkó L.-Biszkup F.-Schmidt J.-Dorogi I.-né (1962): A fajtatiszta és keresztezett csirkecsoportok hizlalási eredményeinek értékelése. Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia Közleménye, 2. 21-29. p. Szalay J. (1912): A magyar tyúk tenyésztése és nemesítése. Róth Dezső Kiadása, Szolnok. Tóth B. (1999): A sárga magyar tyúkpopuláció értékmérő tulajdonságainak összehasonlítása. Diplomamunka. PATE Mezőgazdaságtudományi Kar, Mosonmagyaróvár. Török J.-Sótonyi L. (1965): A tojások frissességének vizsgálata úszópróba alapján. Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola Közleményei. 1-11. 12-25. p. Vígh É.-Lencsés Gy.-Papp M.-Iváncsics J. (1987): Fiziológiai és immungenetika módszerek használatának lehetősége a baromfiak tenyészszelekciójában. VEAB Értesítő, Veszprém.
Summary Summarising it can be stated that the gene conservation of the Yellow Hungarian hen has been continuing without a break or rupture on the Animal Research Station of University of West-Hungary Faculty of Agricultural and Food Sciences Mosonmagyaróvár or its legal predecessors since 1950. According to the nature and type of the species, the raising technology of fowlrun has been maintained and we are able to provide the farmers intending to keep ecofarming and ecoraising with an egg-producing basis-stock mainly in compliance of the genotype. Presently, beside the species preservations are going on as well as target-pairings are carrying on for the sake of producing roast-goods meeting the expectable requirements in its parameters.
