A SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ TANULÓKKAL KAPCSOLATOS PEDAGÓGIAI NÉZETEK FELTÁRÁSA
Dr. Nagy Márta,
[email protected] Szent István Egyetem GTK Pályatervezési és Tanárképző Intézet Pedagógia Tanszék
1. A pedagógus-nézetek feltárása Egy szak- és felnőttképzési kutatáshoz pályázathoz kapcsolódva valósult meg a gyakorló pedagógusok sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos nézeteinek a feltárása a Szent István Egyetem GTK Pályatervezési és Tanárképző Intézetében. A pályázati munka során kialakításra került az SNI mentor szakirányú továbbképzési szak tanterve. A Tanárképző Intézet munkájának végeredméye képpen számos könyv jelent meg a sajátos nevelési igényű tanulók mentorálásának témakörében. struktúrált interjú során A legmeghatározóbb vizsgálat A mentorképzés kialakításához elengedhetetlen illetve egyik meghatározó aspektusát érintette: a gyakorló pedagógusok témával kapcsolatos tapasztalatainak, gondolatainak, szaktudásánák feltérképezését.
1.1.
Problémafelvetés, az eredmények alapján megválaszolandó kérdések
A pályázat keretében megvalósuló strukturált interjú során a következő megválaszolandó kérdésekre kerestük a választ a gyakorló pedagógusok körében: Milyen tapasztalataik vannak a gyakorló pedagógusoknak a sajátos nevelési igényű tanulók integrációjával kapcsolatban? Milyen segítséget kapnak és várnak el a pedagógusok az integrált nevelés-oktatás során? Milyen ismereteik vannak a mentori feladatokról a gyakorló pedagógusoknak? 1.2. A vizsgálati célkitűzés A vizsgálat célkitűzései között szerepelt a gyakorló pedagógusok nézeteinek és tapasztalatának a feltárása a sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelésével-oktatásával kapcsolatban, továbbá a mentori kompetenciákkal kapcsolatban, annak érdekében hogy a pályázati munka későbbi fázisában az eredmények figyelembevételével elkészítsük a szakirányú mentorképzés megtervezéséhez és megvalósításához szükséges dokumentumokat.
135
1.3. Hipotézisek 1. Feltételezésünk szerint a vizsgálatban résztvevő pedagógusok ismerik a sajátos nevelési igény pontos fogalmát. 2. Feltételezésünk szerint a vizsgálatban résztvevő pedagógusoknak problémát jelent az integrált nevelés-oktatás megvalósítása. 3. Feltételezésünk szerint a vizsgálatban résztvevő pedagógusok igénylik a továbbképzéseket az integrált nevelés-oktatás megvalósítása, megkönnyítése érdekében. 4. Feltételezésünk szerint a vizsgálatban résztvevő pedagógusok az iskolákban nem kapják meg a megfelelő segítséget a sajátos nevelési igényű tanulók neveléséhezoktatásához. 2. A vizsgálat lebonyolítása Az interjúk felvételére 2009. május-júniusában került sor a Szent István Egyetemen olyan pedagógusokkal, akik valamelyik tanártovábbképzésünkön vettek részt. 2.1. A mintavétel A vizsgálatban gyakorló pedagógusok vettek részt. A vizsgálatban résztvevők száma 40 fő volt, melyben 24 fő nő és 16 fő férfi volt jelen. A pedagógusok vegyesen vettek részt Magyarország egész területéről. A vizsgálat eredményeinek értékelésénél a nemek szerinti eloszlást és a lakóhelyi különbségeket nem tekintettük meghatározó tényezőknek. A mintavétel sajátosságai 40 fő = 24 nő, 16 férfi
Életkori eloszlás a vizsgált mintában (fő) 25 éves
2
26-30 éves
8
31-40 éves
15
41-50 éves
9
51-55 éves
6
56- éves
0 1.táblázat
136
A pályán eltöltött idő eloszlása a vizsgált mintában (fő) 1-2 év
4
3-5 év
8
6-10 év
15
11-15 év
8
16-20 év
3
20 évnél több
2 2.táblázat
2.2. A vizsgálat módszere A vizsgálatok során kutatási módszernek a strukturált interjú módszerét választottuk. A vizsgálat részét képező interjú során a pedagógusok kooperatív tanulásról alkotott ismereteit, nézeteit tártuk fel. A strukturált interjú során arra próbáltunk rávilágítani, hogy a gyakorló pedagógusoknak milyen ismereteik, érzéseik, tapasztalatik vannak a sajátos nevelési igényű tanulók nevelésével-oktatásával kapcsolatban. Strukturált interjú a kikérdezés módszerének egyik változata, mely az írásbeli kikérdezéstől abban különbözik, hogy a kérdések szóban, személyes kapcsolatfelvétel során kerülnek felvetésre. A struktúrált interjú során fontos szempont a vizsgálat reliabilitása, validitása szempontjából, hogy a kérdésfeltevés minden vizsgálatban résztvevő személynél ugyanazon formában és sorrendben történjen. Az interjú során a kérdéseket szóban tettem fel, melyre szóban is kaptam a válaszokat, azonban az interjú dokumentálásának megkönnyítése érdekében arra kértem az interjúalanyokat, hogy az általam odaadott interjú kérdésekre írásban is válaszoljanak, mégpedig úgy, hogy a szóban elmondottak lényegét írják le a lapra. Az általam lapon kiosztott kérdések megegyeztek az interjúkérdéseivel. Az interjúfelvétel során ezen feltételeket személyesen felügyeltem és valósítottam meg. Az interjú során 5 kérdést tettem fel az interjúalanyoknak, melyek a következők voltak: 1. Milyen segítő és hátráltató tényezők állnak a sajátos nevelési igényű diákok szakmai felkészítésének hátterében? 2. Melyek a leggyakoribb problémák az integrált nevelés-oktatatás gyakorlata során? 3. Milyen szakmai segítséget igényelne? Megkapja-e a megfelelő segítséget az iskolában? 4. Igényelne-e továbbképzést annak érdekében, hogy ismereteit fejlessze a sajátos nevelési igényű tanulók nevelésével-oktatásával kapcsolatban? Ha igen, akkor milyen továbbképzést igényelne ennek érdekében? 5. Véleménye szerint milyen kompetenciákra van szükség a mentori feladatok ellátásához?
137
Az interjú elején demográfiai adatok felvételére is sor került, melyben a nemi hovatartozásra, a legmagasabb iskolai végzettségre, az életkorra és a pedagógus pályán eltöltött évek számára kérdeztünk rá.
2. A vizsgálati eredmények bemutatása Az interjú első kérdésére adott válaszokból egyértelműen láthatóvá válnak a pedagógusok tapasztalatai a sajátos nevelési igényű tanulók szakmai tanításának hátterében megtalálható segítő és hátráltató tényezők tekintetében. A vizsgálati eredmények alapján elmondható, hogy a pedagógusok tapasztalatai inkább a hátráltató tényezők mentén gazdagok. Míg segítő tényezőként csupán 9 féle dolgot soroltak fel, addig a hátráltató tényezőknél ennek 2,5 szeresét említették, tehát 25 féle hátráltató tényezőt emeltek ki, melyben egy-egy fogalom többeknél ismétlődött. A segítő tényezőket tárgyalva fontosnak tartom kiemelni, hogy egyik tényező sem ismétlődött az interjúalanyok válaszaiban, tehát a táblázatban látható 9 tényező csak egyszer fordult elő a válaszokban. A segítő tényezők említésénél a válaszok során 60%os előfordulással jelent meg egy negatív motívum: a „nem segíti semmi”, illetve, azt a tényt is negatívumként fogalmazhatjuk meg, hogy az interjúalanyok nem reagáltak a kérdés ezen részére. A hátráltató tényezők említését tekintve a fogalomismétlődések alapján egy sorrendet lehet felállítani, mely a következőképpen alakult: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Motiváció hiánya A szülői támogatás hiánya illetve családi háttér problémáinak a megjelenése. Differenciálás megvalósításának problémái. Eszközhiány, forráshiány. Időhiány illetve Ismerethiány, módszertani hiányosságok. Szülő-pedagógus, diák-pedagógus kommunikációs problémák. A diákok magatartási problémái.
Ezen adatok százalékos eloszlását az 1. diagram mutatja.
138
A legmeghatározóbb hátráltató tényezők sorrendje hátráltató tényezők
A diákok magatartási problémái
75
Szülő-pedagógus, diák-pedagógus kommunikációs…
80
Időhiány illetve Ismerethiány, módszertani…
82
Eszközhiány, forráshiány
százalék
85
Differenciálás megvalósításának problémái
95
A szülői támogatás hiánya illetve családi háttér…
96
Motiváció hiánya
98 0
50
100
150
%
1.diagram A sajátos nevelési igényű tanulók szakmai felkészítésének hátterében álló hátráltató tényezők gyakorisági eloszlása A százalékos arányok eloszlásából jól láthatóvá válik, hogy „dobogós helyeken”, a gyakorló pedagógusok által említésre került három leginkább hátráltató tényező a diákok belső motivációjának a hiánya, a szülői támogatás hiánya, a családi háttérből adódó problémák megjelenése, megtapasztalása és a differenciálás megvalósításából adódó pedagógusi problémák. A családi problémák megjelenéséhez lehet kapcsolni a rossz szociális körülményeket, a kommunikációs problémákat, illetve a szülő- pedagógus közötti kapcsolattartás hiányát, vagy hiányosságait, az otthoni foglalkozások hiányát, mely tényezőket az interjúalanyok szintén megemlítették. A differenciálás megvalósításának nehézségeihez kapcsolódnak azok a válaszok, melyek a sajátos nevelési igényű tanulók részképesség-zavarainak összetettségéről számolnak be, illetve az ütemterv, kitűzött oktatási célhoz kötik a pedagógust, és amit a sajátos nevelési igényű diákok haladási tempója nagymértékben visszafog. Az interjúválaszok alapján a sajátos nevelési igényű diákok szakmai felkészítésének hátterében álló hátráltató tényezők fogalomértelmezései, válaszértelmezései alapján, a fentebb felsoroltakon kívül, a következő kategóriákat lehet még elkülöníteni: -
fejlesztőpedagógus jelenlétének hiánya pedagógus munkájának munkáját nem becsülik meg sem erkölcsileg, sem anyagilag a diákok részképesség zavarai a befogadás, elfogadás problémái
A kérdésre adott válaszok alapján szeretném kiemelni azt a tényt, hogy az interjún résztvevő pedagógusok fogalmi rendszerében összefolyik, összekeveredik a sajátos nevelési igényű tanuló és a hátrányos helyzetű tanuló fogalma, meghatározása.
139
A következő kérdés során az integrált nevelés-oktatás leggyakoribb problémáira voltunk kíváncsiak az interjú alkalmával. Ahogy azt a tanulmány végén található 3. táblázatban olvashatják, 24 féle választ kaptunk az interjúkban. A válaszok értékelése alapján elmondható, hogy a leggyakoribb problémák között említették a pedagógusok a motiválatlanságot, a közömbösséget, a differenciálás nehézségeit, melyeket kapcsolatba hozhatunk a válaszok között szintén szereplő módszertani hiányosságok említésével, továbbá a haladási tempó különbözőségeivel, a befogadás és elfogadás problémáit, a magatartási problémákat és az agressziót, és a konfliktuskezelési problémákat, hogy csak a leggyakoribb válaszok közül említsünk néhányat. Az integrált oktatás során fellépő problémáknál említették meg a vizsgálatban részvevő pedagógusok az osztálylétszám nagyságát, a szülői támogatás hiányát, az időhiányt, a pedagógus asszisztens hiányát, illetve a diákok hátrányos helyzetéből adódó problémák orvosolhatatlanságát is. A válaszokból az is kiderült, hogy néhány pedagógus úgy gondolja, hogy az integrált nevelést-oktatás a minőségi oktatás romlásához, az oktatás színvonalának gyengüléséhez vezet. A leggyakoribb válaszok százalékos eloszlásait az 2. diagram szemlélteti, mely alapján a leggyakoribb válaszok sorrendje a következő:
Motiváció hiánya Differenciálás problémái Magatartásbeli problémák, fegyelmezési problémák Módszertani felkészületlenség Konfliktuskezelés hiánya Befogadás, elfogadás problémái, kiközösítés leggyakoribb válaszok
Befogadás, elfogadás problémái, kiközösítés
85
Konfliktuskezelés hiánya
85
87
Módszertani felkészületlenség
Magatartásbeli problémák, fegyelmezési problémák
95
97
Differenciálás problémái
98
Motiváció hiánya
75
80
85
90
95
100
%
százalékos eloszlás %
2.diagram Az integrált nevelés-oktatás során fellépő leggyakoribb problémák.
140
Az eredményekből látható, hogy az előző kérdésre adott válaszok és a jelenleg tárgyalt válaszok szorosan összefüggnek. Sokatmondó adatnak bizonyul a pedagógusok véleménye, tapasztalata a sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelésével kapcsolatban. Az eredmények alapján sajnálatos tényként fogalmazhatjuk meg, hogy a vizsgálatban résztvevő pedagógusoknak sok negatív tapasztalata van, és hogy a leggyakoribb problémát, hátráltató tényezőt a következő területeken látják: - Diákok motiválatlansága a tanulással, a szakmatanulással kapcsolatban - A differenciálás megoldásának szakmai problémái - A megfelelő oktatásmódszertani repertoár hiánya - A diákok magatartásbeli problémái, a fegyelmezés problémaköre - A sajátos nevelési igényű diákok számára megfelelő eszközök hiánya - A hatékony kommunikáció és konfliktuskezelés hiányosságai a tanár-szülő, illetve a tanár-diák kapcsolaton belül - A segítő szülői háttér meglétének a hiánya, illetve hiányosságai. Szintén az előző kérdésre (Milyen segítő és hátráltató tényezők állnak a sajátos nevelési igényű diákok szakmai felkészítésének hátterében?) adott válaszokhoz is kapcsolódóan említeném meg újra, hogy az interjúban résztvett pedagógusok nagyrészénél (95%) fogalomrendszerében összefolyik a sajátos nevelési igényű diák és a hátrányos helyzetű diák fogalma. A pedagógusok a válaszokban úgy fogalmaztak, hogy a családi ártalmakat, rossz szociális körülményeket, a családi szocializációs zavarokat, a hátrányos helyzetet kiemelték, melyeket azokhoz a mikrokörnyezeti ártalmakhoz sorolhatunk, melyek a hátrányos helyzet vagy a halmozottan hátrányos helyzet fogalomkörében, törvényi meghatározásába tartozik. A következőkben azokat az eredményeket tekintjük át, melyek a szakmai segítség igényére, irányára, illetve az iskolában tapasztalt segítségnyújtás módjaira irányulnak. Azon részkérdésre, mely a szakmai segítség igényét firtatta a vizsgálatban résztvevő pedagógusok legnagyobb százaléka a speciális témájú tréning (75%) és a pedagógus továbbképzés (80%) iránti igényüket fogalmazták meg, továbbá a szakemberek segítségét emelték ki (65%), akik tanácsaikkal, jelenlétükkel segítenék a magatartászavarokból adódó nehézségek megoldását, illetve a sajátos igények kielégítését, a sajátos nevelési igényűek fejlesztését. A szakmai segítséget sok pedagógus várna a szülőkkel szembeni intézkedésben is (34%), továbbá a kollegiális segítség (team munka a tanári karon belül) is igényként merült fel (25%). A válaszok között megtalálható volt még a gyógypedagógus iránti igény (27%), és az óralátogatásokból (6%) történő tanulás igénye is. A válaszadó pedagógusok között olyanok is jelen voltak, akik úgy gondolták, hogy nem igényelnek semmilyen segítséget (20%), illetve akik nem tudják pontosan, hogy milyen segítséget igényelnének (20%). Ezen eredmények százalékos eloszlását a 3.diagram szemlélteti. A harmadik kérdés második része a pedagógus igényeinek kielégítésére, az iskolától kapott segítség meglétére kérdezett rá. A válaszok eredményei azt mutatják, hogy a pedagógusok 92%-a úgy érzi, hogy nem kapja meg a munkahelyén, az iskolában a megfelelő segítséget a sajátos nevelési igényű tanulók neveléséhez-oktatásához, az integrációhoz. Néhány esetben ez a kijelentést azzal egészítették ki, hogy hiába van fejlesztő pedagógus, az sem jelent
141
megoldást, vagy hogy magára hagyatva érzi magát a problémákkal, a kollégák nem igazán segítenek a megoldás megkeresésében. A válaszok csekély arányában találkozhattunk olyan válasszal, mely az iskolában történő segítségadás kielégítő szintjéről szólt. (8%) szakmai segítség igények igények nem tudják pontosan, hogy milyen segítséget igényelnének
20
nem igényelnek semmilyen segítséget
20
szakemberek segítségét emelték ki
65
óralátogatásokból történő tanulás igénye
6
gyógypedagógus iránti igény
27
pedagógus továbbképzés
80
speciális témájú tréning
75 0
50
100
%
százalék
3.diagram A pedagógusok szakmai segítség igényének százalékos eloszlása Az interjú következő kérdésénél a pedagógusok továbbképzési igényeire voltunk kíváncsiak az SNI tanulók nevelésével-oktatásával kapcsolatban, továbbá megkértük az interjúban résztvevő pedagógusokat, hogy konkrétan nevezzék meg a továbbképzés területét, témakörét, melynek szükségét érzik. Az interjú negyedik kérdésére adott válaszok a következőképpen alakultak. A pedagógusok Legnagyobb része (82%) igényelne továbbképzést a következő témákban: -
pszichológia pedagógusoknak hatékony konfliktuskezelés gyógypedagógiai fejlesztőpedagógiai módszertani a differenciálásról az értékelési eljárásokról az aktuális speciális igényű diáknak megfelelő képzést kooperatív technikákról
A továbbképzések tekintetében minden esetben megjelent a gyakorlatias felkészítés, témamegközelítés igénye, a bevált módszerek megtanulása, a pedagógiai gyakorlatban igazán hasznosítható technikák megtanulása.
142
Az előzőekben bemutatott kérdés (3.kérdés) válaszaihoz hasonlóan voltak jelen a mintában azok a pedagógusok, akik nem igényelnek semmilyen továbbképzést (18%) (hasonlóan a segítség igényéhez, elfogadásához) mert nem látja a továbbképzések értelmét, és nem érzik úgy, hogy a befektetett energia megtérül, továbbá nincs is rá energiájuk, hogy továbbképzéseken vegyenek részt. Az interjú utolsó kérdése a mentori kompetenciák feltérképezésével foglalkozott. A vizsgálatban résztvett pedagógusok 98%-nál egyszerre jelent meg az empátia, türelem, a kommunikáció és a szociális kompetencia fogalma, mint a mentori feladatok ellátásához szükséges kompetenciák. Továbbá ezeket kiegészítve a szakmai kompetencia (80%) és a motiváltság (60%) megléte, mint feltétel.A válaszok megfogalmazásából kiderült, hogy a pedagógusok szerint összegezve a válaszok sokszínűségét a következő tulajdonságok birtokában kell lennie annak, aki a mentori feladatait optimálisan szeretné végezni: -
szakma iránti elhivatottság problémamegoldó készség következetesség határozottság kooperatív készség segítőkészség motiváció és elhivatottság a feladatok megoldásánál diákok szeretete egyenrangúság éreztetése a pedagógussal pszichológiai felkészültség
A válaszok megfogalmazásánál, a tulajdonságok felsorolásánál olyan pozitív tulajdonságok, készségek, kompetenciák kerültek említésre, melyek valóban a jó mentor tulajdonságai lehetnének.
3. Hipotézisek az eredmények tükrében A vizsgálat első hipotézise, mely szerint „ a vizsgálatban résztvevő pedagógusok ismerik a sajátos nevelési igény pontos fogalmát.” csak részben igazolódott be. Az interjú válaszai során sok esetben lehetett érzékelni a sajátos nevelési igényű és a hátrányos helyzetű tanulók fogalmának összeolvadását. Ahogy azt már az vizsgálati eredmények bemutatásánál is jeleztem, az interjú első három kérdésére adott válaszaiban nagy gyakorisági eloszlással voltak jelen azok a válaszok, melyek inkább a hátrányos helyzetű diákokra vonatkoztak. Természetesen előfordulhat, hogy a sajátos nevelési igényű tanuló egyben a hátrányos helyzetű tanulók körébe is beletartozik, azonban ezen tanulók gyakorisága elenyésző egy-egy iskolán belül. Ezen tényekből lehet arra következtetni, hogy a vizsgálatban résztvevő pedagógusok csak részben ismerik a sajátos nevelési igény pontos fogalmát. A vizsgálat második hipotézise arra vonatkozott, hogy „Feltételezésünk szerint a vizsgálatban résztvevő pedagógusoknak problémát jelent az integrált nevelés-oktatás megvalósítása.” Ezen feltételezésünk az eredmények alapján egyértelműen beigazolódott. A 143
vizsgálati eredmények közül a hipotézis igazolását mutatja az első és második kérdésre adott válaszok tartalma és eloszlása. Az eredmények alapján látható, hogy a pedagógusok munkájuk során leginkább hátráltató tényezővel találkoznak, segítő tényező alig jelent meg a vizsgált mintában. Továbbá az eredmények alapján elmondható hogy a vizsgálatban résztvett pedagógusok leggyakoribb problémája a diákok motivációjának a hiánya, a differenciálás megoldásának nehézkessége, a magatartásbeli és fegyelmezési nehézségek, a módszertani felkészületlenség, a hatékony konfliktuskezelés hiánya és végül de nem utolsó sorban a diákok közötti feszültségek, az elfogadás problémái, a kiközösítés. Ezen adatok azt bizonyítják, hogy nehézségként élik meg az integrált nevelést-oktatást. A harmadik hipotézis szerint a vizsgálatban résztvevő pedagógusok igénylik a továbbképzéseket az integrált nevelés-oktatás megvalósítása, megkönnyítése érdekében. Az interjú harmadik de leginkább a negyedik kérdése vonatkozott erre a hipotézisre. Az eredmények azt mutatták, hogy speciális témájú tréningekre illetve pedagógus továbbképzésekre van a legnagyobb igény (80%). A vizsgálati mintában azonban voltak olyan válaszadók is, akik egyáltalán nem igényelnének semmilyen segítséget, illetve továbbképzést (18%). Az eredmények alapján tehát a harmadik hipotézisünk csak részben tekinthető beigazolódottnak, azonban a 80%-os gyakorisági eloszlás a továbbképzést igénylőknél meghatározónak tekinthető. A negyedik és egyben utolsó hipotézisünk szerint „a vizsgálatban résztvevő pedagógusok az iskolákban nem kapják meg a megfelelő segítséget a sajátos nevelési igényű tanulók neveléséhez-oktatásához.” A hipotézis vizsgálatára a harmadik kérdés volt hivatott. A vizsgálat eredményei alapján ez a hipotézisünk beigazolódott. A vizsgálatban résztvevő pedagógusok 92%-a válaszolt úgy az adott kérdésre, hogy úgy érzi egyáltalán nem kapja meg a munkahelyén a megfelelő segítséget a sajátos nevelési igényű tanulók neveléséhezoktatásához, az integrációhoz.
4. Az SNI mentor szükségessége a vizsgálati eredmények alapján A pályázati munka további folytatásához nyújtott a fentebb bemutatott struktúrált interjú olyan hasznos információkat, mint például a gyakorló pedagógusok integrált nevelés-oktatás során megjelenő mindennapi problémák konkretizálása, a segítő és hátráltató tényezők feltérképezése, a segítségnyújtás témaköreinek a feltárása és a mentori feladatok ellátásához szükséges kompetenciákról szóló tudásuk áttekintése. Ezen témakörök, kérdéscsoportok mentén felszínre került többek között, hogy a gyakorló pedagógusok számára óriási problémát jelent a diákok motiválatlansága, a különböző magatartászavarok és konfliktusok kezelése, a differenciálás megvalósítása, a megfelelő módszerek kiválasztása, a kapcsolattartás és kommunikáció a szülőkkel. Segítséget igényelnének az iskolán belül problémáik megoldásához, továbbá nagy igényt mutatnak a speciális, sajátos nevelési igényű tanulók neveléséhez-oktatásához kapcsolódó tréningek, továbbképzések iránt, melyeknél hangsúlyozottan a gyakorlati foglalkozásokat emelték ki. Az interjú eredményei alapján célszerű lenne az iskolákban a fogalmak tisztázását megoldani, a továbbképzéseken a fogalmak megbeszélésével, elkülönítésével foglalkozni. A vizsgálat eredményei alapján megalapozottnak tekinthető az a kijelentés, hogy a pedagógus társadalomnak nagy szüksége van a mentori segítségnyújtásra, olyan mentorok személyében, akik fejlett kommunikációs,
144
szociális és társas kompetenciákkal rendelkeznek és egyenrangú partnerként nyújtanak segítő kezet a pedagógusoknak.
Felhasznált irodalom A közoktatásról szóló 1993.évi LXXVI.törvény módosításáról szóló 2007.évi LXXXVII.törvény Internetes forrás: www.okm.gov.hu Fejes József Balázs-Józsa Krisztián (2005): A tanulási motiváció jellegzetességei hátrányos helyzetű tanulók körében. Magyar Pedagógia, 105.évf. 2.sz.185-205 Liskó Ilona (2002): A hátrányos helyzetű tanulók oktatásának minősége. Új Pedagógiai Szemle 52.évf. 2.sz. 56-69. Mesterházi Zsuzsa (2002): Integrált nevelés a nemzetközi és a hazai oktatásszervezésben. Gyógypedagógiai Szemle, XXX. évf. 1. sz. 10–13. Papp Gabriella 2003. Tanulói kooperáció a tanulásban akadályozott gyermekek integrált oktatásában. Gyógypedagógiai Szemle, XXXI. évf. 3. sz. 161–169.
145
