A Róma I. rendelet, a kollíziós jogegységesítés mérföldköve

Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Európai és Nemzetközi Jogi Intézet Európajogi és Nemzetközi Magánjogi Tanszék

A Róma I. rendelet, a kollíziós jogegységesítés mérföldköve Szakdolgozat

Konzulens:

Készítette:

Dr. Mátyás Imre

Kiss Ágnes

Egyetemi docens

Miskolc 2014

University of Miskolc Faculty of Law Institute of European and International Law Department of European and Private International Law

The Rome I. Regulation, a milestone of legal unification in conflict of laws Thesis

Tutor:

Author:

Dr. Imre Mátyás

Ágnes Kiss

associate professor

Miskolc 2014

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ...................................................................................................................... 4 2. A Róma I. rendelet létrejöttének történeti áttekintése .................................................. 7 2.1. 1958-1999 .............................................................................................................. 7 2.2. 1999-2009 .............................................................................................................. 8 3. A Rendelet elméleti háttere......................................................................................... 10 4. A Róma I. rendelet alkalmazási köre .......................................................................... 12 4.1.Tárgyi hatály ......................................................................................................... 12 4.2. Területi hatály ...................................................................................................... 14 4.3. Időbeli hatály ....................................................................................................... 15 4.4. Személyi hatály .................................................................................................... 15 5. A Rendelet közösségi jogszabályokkal, nemzetközi egyezményekkel és hazai szabályokkal való viszonya ............................................................................................ 16 5.1. A Rendelet és a közösségi jog ............................................................................. 16 5.2. A Rendelet és a nemzetközi egyezmények .......................................................... 16 5.3. A Rendelet és a hazai jog ..................................................................................... 17 5.4. A Római Egyezmény és a Róma I. rendelet összehasonlítása ............................. 20 6. A Róma I. rendelet, mint a nemzetközi kollíziós magánjog jogegységesítési instrumentuma ................................................................................................................ 29 6.1. Mit jelent a kollízió és miért van szükség a kollíziós jogra? ............................... 29 6.2. A jogegységesítés és a forum shopping leküzdése .............................................. 30 7. Kapcsolóelvek a Róma I. rendeletben különös tekintettel a jogválasztásra ............... 34 7.1. A jogválasztás -lex pro vonluntate................................................................... 34 7.2. További kapcsolóelvek a Rendeletben ............................................................ 41 7.2.1 A jellemző szolgáltatás elve .............................................................................. 41 7.2.2. A lex rei sitae .................................................................................................... 43 7.2.3. A szorosabb kapcsolat elve ............................................................................... 43

7.2.4. A legszorosabb kapcsolat elve .......................................................................... 44 7.2.5. A lex contractus és a speciális szerződési jogi kapcsoló elvek ........................ 44 8. A Rendelet szabályainak gyakorlati alkalmazása ....................................................... 47 9. Záró gondolatok .......................................................................................................... 49 10. Irodalomjegyzék ....................................................................................................... 51

1. Bevezetés A témaválasztásom azért esett a Róma I. rendeletre, mert egy olyan nemzetközi jogi normával kapcsolatban szerettem volna kutatatást végezni és, ami még viszonylag új és szabályozásával számos kollíziós jogi megoldást kínál a jogviták rendezésére az európai közösségen belül. A dolgozat megírásához és a Rendelet szabályainak való részletes elemzéséhez az egyetemi tanulmányaim során elsajátított tudás és jogi megközelítésmód nyújtott segítséget. A téma iránt az érdeklődésemet a nemzetközi kollíziós magánjogi stúdium keltette fel. A 2012/13-as szemeszter alatt látogatott színvonalas előadások és a kellő felkészülést igénylő vizsga megkövetelte, hogy már a Rendelet történeti hátterével és elméleti alapjaival kapcsolatban kellő szintű felkészültséggel rendelkezzek a dolgozat megírásához. Ezen tényezők mellett az Erasmus tartózkodásom alatt a témában készített beadandó dolgozatom, - melyben egy nemzetközi kollíziós magánjogi jogesetet kellett feldolgoznom-,

a

konzulensem

szakmai

iránymutatása

és

a

kutatómunkám

eredményeképpen születhetett meg a szakdolgozatom ebben a formában. A Rendelet, uniós aktus révén megkövetelte, hogy ne csak rendelkezéseit helyezzem a kutatómunkám középpontjába, hanem azt az uniós, nemzetközi hátteret is, amiben a fejlődés eredményeképpen megvalósulhatott e joganyagnak a létrejötte. Az uniós- és nemzetközi jog iránt már az Erasmus tartózkodásom előtt nagyobb érdeklődéssel fordultam, majd a Genti Egyetemen folytatott jogi tanulmányaim alatt és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kurzuson való részvétel után már biztosan tudtam, hogy ezzel a területtel szeretnék foglalkozni a jövőben is. Belgiumban emelt szintű európai jogi ismereteket sajátíthattam el, valamint a tengeri kereskedelmi jogba is volt lehetőségem beletanulni. Külföldi tartózkodásom után két szemeszteren keresztül

tanultam itthon nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogát. E tárgy keretében ismerkedtem meg a nemzetközi kollíziós magánjoggal. Bár érdekesnek találtam a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat és nemzetközi közjogot is, érdeklődésem a nemzetközi kollíziós magánjog felé orientálódott, ezen belül is a szerződéses kötelmi jogviszonyok felé. Különösen érdekes kérdésnek tartom, hogyan lehet kezelni olyan jogvitákat, ahol az ellenérdekű szerződéses felek különböző országokban tartózkodnak.

Erre a kérdésre adja meg a Róma I. rendelet a választ, vagyis, hogy milyen jogot kell alkalmazni olyan szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogviszonyokban, amikor a felek jogválasztással élnek, illetve amikor a jogvitára nincsen expressis verbis a szerződésben meghatározva az irányadó jog, akkor azt hogyan kell megállapítani a jogalkalmazónak. Dolgozatomban először a Rendelet történeti és elmélet hátterének az áttekintésére törekszem, majd ez után térek rá a norma alkalmazási körének a részletesebb elemzésére, a hatályra fókuszálva. Egy uniós aktusnál ugyanis az alkalmazási kör meghatározó jelentőséggel bír. Ebből a szempontból a Rendelet a nemzetközi kollíziós magánjog közösségi úttörőjévé vált az által, hogy másodlagos jogforrási jellegben jött létre Ezzel a jogalkotó megteremtette a nemzetközi kollíziós magánjog egységes szerkezetbe foglalt, mindenkire kötelező erővel bíró jogi normáját és megvalósította a Rendelet céljául kitűzött egységes jogalkalmazást a részes tagállamokban. A dolgozat fejezetei között kitérek arra, hogy milyen kapcsolat áll fenn a Rendelet és a közösségi jog, a nemzetközi egyezmények és a hazai szabályozás között. Ez a fejezet azt igyekszik megvilágítani, hogy milyen jogforrási rendszerben tekinthetünk a Rendeletre és hogyan kell megkülönböztetést tenni az egyes jogviszonyokra irányadó jogi rendelkezések között. Ezért is törekedtem egy részletesebb leírást adni arról, hogy a Rendelet milyen változásokat hozott és azt milyen szabályozáson keresztül volt képes megvalósítani az elődjeként szolgáló Római Egyezményhez képest. A Rendelet céljára is kitérek a jogegységesítés fejezeténél. Ennek a célkitűzésnek oly módon tett eleget, hogy átvette a Római Egyezmény szabályozásában is komoly szerepet játszó kapcsolóelvek egységesítését. Ennek a magyarázatára is komoly hangsúlyt fektettem a dolgozat megírásánál. Végül egy fiktív jogeseten keresztül igyekszem levezetni a Rendelet gyakorlati alkalmazását. Az elméleti tudás elsajátításának fő célja, hogy azt a gyakorlatban is hasznosítani tudjuk. Tudom azt, hogy ez egy igen komoly kihívás egy friss diplomás jogásznak, ezért is szerettem volna ezt a fejezetet bevenni a dolgozatomba és röviden elemezni a szabályok gyakorlati érvényesülését.

2. A Róma I. rendelet létrejöttének történeti áttekintése A Róma I. rendelet jelentőségének megértéséhez szükség van a jogforrás történeti hátterének

áttekintésére.

Sokféle

elképzelés

létezik

a

történeti

határvonalak

meghúzására vonatkozóan, ezek közül szemléltetni szeretném egyrészről a kollíziós uniós jog történeti hátterének -, valamint a nemzetközi magánjog rendszerében elfoglalt helyét, melyekre tekintettel könnyebben meg lehet érteni a rendelet létrejöttének okait, mozgatórugóit. E szakaszok Czigler Dezső Tamás szerint 1958-1999 közötti időszak, 1999-2009 közötti időszak és a Lisszaboni szerződéstől napjainkig terjedő időszakra terjed ki.1

2.1. 1958-1999 Az első időszakban (1958-1999) még a nemzetközi magánjog szerepe, helyzete a Közösségen belül nem bírt komolyabb relevanciával, jobbára irányelvek formájában nyert elismerést. A tagállamok nemzetközi szerződések megkötésével igyekeztek a fontosabb szabályokat összehangolni, melyre kiváló példa az alábbiakban szereplő Brüsszeli Egyezmény és a Római Egyezmény. A gazdasági-, és politikai integrációnak, valamint a nemzetközi magánjognak is az előlege volt a külföldi határozatok elismerésére vonatkozó szabályok egységesítése polgári és kereskedelmi ügyekben is. Ennek első sikere az 1973-ban hatályba lépett joghatóságról, valamint a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezmény volt.2 A Római Egyezményt31980-ban kötötték meg, mely a szerződésekre alkalmazandó jogra vonatkozó kollíziós normákat egységesítette.

1

Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi (kollíziós) magánjog és családjog főbb kérdései Ph.D. értekezés Győr, 2011 18.o. 2 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2005:169:0010:0022:HU:PDF 2014.02.20. 3 EGYEZMÉNY a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról, aláírásra megnyitva Rómában 1980. június 19-én

A Preambulum szerint az egyezmény célkitűzése, „hogy a Közösségen belül, különösen a bírósági joghatóság és a bírósági határozatok végrehajtása tekintetében - a megkezdődött jogegységesítés folytatódjon a nemzetközi magánjog területén és egységes szabályokat alakítsanak ki a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó joggal kapcsolatosan”.4 A jogegységesítés

elsődlegesen anyagi és kollíziós normák vonatkozásában

értelmezhető. Jelen dolgozat témája a kollíziós jogegységesítéssel foglalkozik, mely az elmúlt évtizedekben egy hosszú fejlődési utat járt be, mind a jogforrási szinteket; mind az alkalmazandó jogviszonyok egyre növekvő számát tekintve.5

2.2. 1999-2009 A lényeges változást az Amszterdami Szerződés hatályba lépése hozta és ezzel 1999 és 2009 között egy új korszak vette kezdetét. Azzal, hogy a harmadik pillért jelentős részét az első pillér keretei közé utalta, kialakította az európai igazságszolgáltatási térség koncepcióját és elősegítette a tagállamokban alkalmazandó kollíziós szabályok összehangolását.

Mindez

nagy

lendületet

adott

az

európai

magánjogi

jogegységesítésnek és lehetővé tette, hogy meginduljon a másodlagos jogforrási szinten történő szabályozás.6 Így született meg a Brüsszeli Egyezményt felváltó joghatósági, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó Brüsszel-I. rendelet (a Tanács 44/2001/EK rendelete), ezt egészítette ki családi jogi tárgykörben a Brüsszel- IIa rendelet (a Tanács 2201/2003/EK rendelete). Az európai kollíziós magánjog megalkotása is megindult, és megszületett az Európai Parlament és a Tanács szerződéses kötelmekre

alkalmazandó jogot megállapító

593/2008/EK rendelete, a Róma I. rendelet és a szerződéseken kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogot megállapító 864/2007EK rendelet, az un. Róma II. rendelet.7

4

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2005:169:0010:0022:HU:PDF 2014. február 20. 5 Dr. Mátyás Imre: Kollíziós jogegységesítési törekvések az Európai Unióban Miskolciensis Sectio Iuridica et Politica Tomus XXXI (2013): Kollíziós jogegységesítési törekvések az Európai Unióban 417. o. 6 Raffai Katalin: A nemzetközi magánjogi közrend rétegei - különös tekintettel a közösségi és a magyar jogra Doktori értekezés Budapest, 2008 56. o. 7 Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog 56. o.

A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése számottevő változást nem hozott. Előrelépésként értékelhető az Európai Bíróság joghatóságának letisztulása, ami szerint már bármely bíróság fordulat előzetes döntéshozatalért az Európai Unió Bíróságához. A hatályos szabályozás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke alapján: „az Unió a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együtt átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együttműködést alakít ki, amely a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul. Ennek az együttműködésnek a keretében olyan intézkedések is elfogadhatók, amelyek célja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése.”8 A 81. cikk (2) bekezdése kiemeli c) pontban a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségét, melyre vonatkozóan az Európai Parlament és Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg.

8

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:083:0047:0200:hu:PDF 2014. 02 20.

3. A Rendelet elméleti háttere A Róma I. rendelet elméleti hátterének vizsgálatát a nemzetközi magánjog kialakulásán és fejlődésén keresztül lehet elvégezni, miként a Róma I. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) a nemzetközi kollíziós magánjog fejlődésének egyik jogalkotási hagyatéka. E fejezetben nem a Rendelet megalkotásának célja kerül a középpontba, az későbbi fejezetek célkitűzése lesz, hanem azok a gazdasági, társadalmi tényezők, melyek megnyitották az utat a nemzetközi magánjog kialakulása, fejlődése és ez által a Róma I. rendelet megszületése felé. Egészen a kezdetekhez visszanyúlva, a nemzetközi magánjog létrejöttét három konjunktív feltétel tette lehetővé tudománytörténeti szempontok alapján. Első feltételként szükség volt arra, hogy a társadalmi- gazdasági viszonyok meghatározott fejlettségi szinten álljanak. Természetesen ennek következtében a fejlettebb államok interakcióba léptek egymással, lehetővé vált a gazdasági kapcsolatok tágulása, egyre szélesebb körben valósulhatott meg a kereskedelem, megindult az állam között egy intenzív gazdasági és személyforgalom. Ezzel a folyamattal együtt járt az államok közötti konfrontáció, egy megszületendőben lévő közös piac életre hívta a vitás kérdéseket és ezek kezelésének problematikáját. Megindult egy folyamat, ahol felismerték az államok, hogy a fórum joga (lex fori) nem minden esetben bizonyul alkalmasnak a jogviták eldöntésében, különösen akkor, ha nemzetközi elem szerepel a jogviszonyban. Ennek felismerése volt az első lépés a nemzetközi magánjog kialakulásához. A második feltétel önálló jogrendszerrel rendelkező államokat követelt meg, melyek kölcsönösen egyenrangúnak ismerték el egymás jogát. Ehhez kapcsolódóan hívható elő a harmadik feltétel, mégpedig hogy ezek a jogrendszereknek egymástól érzékelhetően különbözőnek kellett lennie. Ezek a feltételek tették lehetővé magának az államok közötti kollíziónak, jogrendszerek összeütközésének- kialakulását és ebből kifolyólag egy új joganyag létrejöttére való igényt.9

9

Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar… 57-58. o.

Burián László megközelítése alapján a nemzetközi magánjogi elmélet két fontos időszakra bontható szét. Az első az 1100-as évektől a 19. századik terjedő időszak, melyet a statútumelmélet korszakának nevezünk, és a második, azt követő időszak a modern nemzetközi magánjog korszaka.10 Friedrich Karl Von Savigny 19. századi gondolkodó munkássága érdemel kiemelést, aki megteremtette a nemzetközi magánjogi gondolkodás alapjait azzal, hogy a magánjogi jogviszonyt helyezte a gondolkodás középpontjába az anyagi jogi norma helyett. Savigny munkásságára épülve, elméleti hátterét átdolgozva, hozzárakva született meg a modern nemzetközi magánjog. Napjainkban egy folyamatosan fejlődő és formálódó, úgynevezett organikus joganyagot képez. Arra törekszik, hogy az Unión belül megvalósuljon a jogegységesítés, és ezzel fokozatosan váltsa fel, tegye koherenssé a tagállamok kollíziós szabályait. A Róma I. rendelet is ennek a célkitűzésnek az egyik megnyilvánulása.11

10

Burián László: Európai kollíziós jog: Korszak- és paradigmaváltás a nemzetközi magánjogban? 1. o. Burián László: Európai kollíziós jog… 4. o.

11

4. A Róma I. rendelet alkalmazási köre 4.1.Tárgyi hatály A Rendelet szerződéses kötelezettségekre terjed ki. Szerződés fogalma alatt az Európai Bíróság gyakorlata olyan jogviszonyt ért, ahol az egyik fél a másik féllel szemben kötelezettséget vállal a szerződésben foglaltak teljesítésére.12 A Rendelet a Brüsszel I. rendelethez képest szűkíti alkalmazási körét és ezt a fogalmat és olyan polgári és kereskedelmi ügyekben vállalt szerződéses kötelezettségekre alkalmazza, ahol különböző országok joga közül kell választani. Az utóbbi azt jelenti, hogy lényeges külföldi elemnek kell szerepelni a jogviszonyban. A külföldi elem önmagában azonban nem elégséges, annak lényegesnek kell lennie az adott tényállás szempontjából és a jogrendszerek kollízióját kell okoznia. Ha a külföldi elem ezt megvalósítja, az adott jogviszonyt kiemeli az anyagi jogviszonyból és áthelyezi a nemzetközi kollíziós magánjog tárgykörébe.13 Amennyiben azonban minden releváns tényállási elem egy államra vonatkozik, nem beszélhetünk a Rendelet hatályáról, ebben az esetben nem alkalmazható és a nemzeti jogot kell alkalmazni. A Rendelet preambuluma kimondja, hogy rendelkezéseivel milyen rendeletekkel kell összhangra törekednie: „E rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelettel (Brüsszel I.), valamint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (Róma II.)”14 A Rendelet kizárja alkalmazhatóságát adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, valamint negatív hatályként meghatározza azokat az ügyleteket is, melyekre szintén nem alkalmazható. A Róma I. rendelet negatív hatálya alá tartozó esetek a következők:

12

Czigler Dezső Tamás: Az Európai Nemzetközi (kollíziós) magánjog és családi jog főbb kérdései 39.o. Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar… 37. o. 14 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 593/2008/EK RENDELETE a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) preambulum (7) 13

-

a természetes személyek személyi állapotával, jog- és cselekvőképességével összefüggő kérdések,

-

a családi kapcsolatokból, házassági vagyonjogból, végrendeletből és öröklésből eredő kötelezettségek,

-

váltó,

csekk,

saját

váltó

és

átruházható

értékpapírok

alapján

létrejövő

kötelezettségek, -

választottbírósági megállapodások és joghatósági kikötések,

-

társasági jogot érintő kérdések,

-

azon kérdések eldöntése, hogy harmadik személy irányában a képviselő kötelezhetie azt a személyt, akinek a nevében eljárt,

-

célvagyon alapítása,

-

culpa in contrahendo, valamint

-

a speciális biztosítási szerződések.15

A cupla in contrahendo-ról szeretnék egy kicsit részletesebb leírást adni. A Rendelet preambulumában arról rendelkezik, hogy „a szerződés megkötését megelőzően folytatott tárgyalásokból eredő kötelezettségek a 864/2007/EK rendelet 12. cikkének hatálya alá tartoznak. Ezért az ilyen kötelezettségeket ki kell zárni e rendelet hatálya alól.”16 Ez alapján a Rendelet a Róma II. rendelet alkalmazási körébe utalja az adott jogviszonyt. Két példán keresztül is szeretném szemléltetni ennek a gyakorlati értelmezését. Bár itt a Róma II. Rendelet szabályai kerülnek alkalmazásra, de jól látható a Rendeletek közötti szabályozás megosztásának koherenciája és szabályozás módszerének alapossága. A példa szerint egy vállalkozási szerződést megelőző tárgyalásokat veszünk alapul két különböző tagállamban tartózkodó fél között, ahol az egyik fél magyar és a másik fél például szlovák. Amennyiben a szlovák fél a tárgyalások folytatása alatt eláll a szerződés megkötésétől és ezzel kárt okoz a másik félnek, aki bízott a szerződés létrejöttében, a szerződésre az

15

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:177:0006:0006:HU: rendelet 1. cikk (2) 2014.02.25. 16 Róma I. rendelet preambulum (10)

Róma

I.

annak megkötése esetén irányadó jogot kell előhívni, mely esetben ez a magyar jog lesz. A szolgáltatási szerződésekre irányadó jog rendelkezéseinek alapulvételével (a szolgáltatást nyújtó fel szokásos tartózkodási helye alapján) a magyar fél a hatályos magyar Ptk. szabályaira hivatkozhat kárainak megtérítése kapcsán. A másik esetben a felek meg is kötik a szerződést, de a szlovák fél még a szerződéskötést megelőző tárgyalások során kárt okoz a másik félnek, például eltér attól a teljesítési helytől, amiben korábban szóban megegyeztek. A magyar fél ilyenkor szintén a szerződésre egyébként alkalmazandó jogra hivatkozhat, ami ebben az esetben szintén a magyar jog lesz, a jellemző szolgáltatási nyújtó fél, vagyis jelen esetben a szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye.17 4.2. Területi hatály A Rendelet területi hatálya nem terjed ki az Európai Unió minden tagállamára. Dániának az Amszterdami Szerződéshez csatolt fenntartása alapján nem tartozik ennek az uniós jogi aktusnak a területi hatálya alá, ezért a bíróságok nem is alkalmazzák eljárásuk során. Dániában a biztosítási szerződéseket és az imperatív szabályok kivételével, melyek az Unió egész területén alkalmazandóak, a Római Egyezmény lesz hatályos.18 Olyan esetben például, amikor Magyarországról szállítanak valamit Dániába, a dán megrendelő a Brüsszel I. rendelet alapján fog tudni perelni.19 Ezen rendelet 2. cikke

alapján:

„valamely

tagállamban

lakóhellyel

rendelkező

személy,

állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető20 (általános joghatóság). Azonban a különleges joghatóságot kihirdető 5. cikk lehetővé teszi, hogy a teljesítés helye szerinti bíróság járjon.

17

Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet a praktikum tükrében Jogi melléklet 2009/9–10 103 9. o. 18 Nagy Csongor István: Nemzetközi magánjog Budapest, 2011 92.o. 19 Czigler Dezső Tamás Az Európai Nemzetközi … 24.o. 20 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:2001R0044:20100514:HU:PDF 2014.02.25. Brüsszel I. rendelet

Ebből adódóan, amennyiben Magyarországon zajlana le az eljárás, a magyar Fórum már a Rendelet szabályait alkalmazná, természetesen ez csak a 2009. december 17-ét követően létrejött szerződésekre vonatkozna. Fontos tisztázni, hogy nem a jogvita időpontja lesz a releváns, hanem a szerződéskötésé. 4.3. Időbeli hatály A Rendelet 29. cikke alapján: „Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ezt a rendeletet 2009. december 17-től kell alkalmazni, a 26. cikk kivételével, amelyet 2009. június 17-től kell alkalmazni.”21 A korábban kötött szerződéseket a Római Egyezmény alapján kell elbírálni.22 4.4. Személyi hatály A Rendelet hatálya kiterjed mind az uniós állampolgárokra, mind a harmadik államból származókra, ha szerződéses viszonyba kerülnek egymással, tehát az állampolgárság irreleváns. A Rendelet 2. cikke e mellett egyetemes alkalmazást ír elő, mi szerint a Rendelet hatályát akkor is alkalmazni kell, ha e jog nem egy tagállam joga.23

21

Róma I. rendelet 29.cikk Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi … 38.o. 23 Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet a praktikum tükrében 7.o. 22

5. A Rendelet közösségi jogszabályokkal, nemzetközi egyezményekkel és hazai szabályokkal való viszonya 5.1. A Rendelet és a közösségi jog A Rendelet, ahogy a tárgyi hatályából láthattuk széles körben alkalmazandó, ebből kifolyólag olyan területeket is lefed, amelyek korábban irányelvi szinten voltak szabályozva. A közösségi joggal való kapcsolatot a Rendelet 23. cikke szabályozza: „A 7. cikk kivételével e rendelet nem érinti a közösségi jog azon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek egy adott kérdéssel kapcsolatban a szerződéses kötelezettségek tekintetében irányadó kollíziós szabályokat írnak elő.” E cikk értelmében a norma alkalmazása - a biztosítási szerződések kivételével- nem érinti a közösségi rendelkezéseket, melyek előírják az irányadó kollíziós szabályokat. Azonban ezekről a közösségi normákról nincsen taxatív felsorolás, de vélhetően a speciálisabb területeket érinti, mint például a 93/7/EGK irányelv a kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról, illetve a munkavállalók kiküldetésével foglalkozó 96/71/EK irányelv. A fogyasztóvédelmi irányelvi rendelkezésekre vonatkozóan nem történt egységesítés a Rendeletben, csupán egy általános szabályozást tartalmaz a Rendelet, melyet az irányelvek fognak kiegészíteni speciális szabályokkal.24 5.2. A Rendelet és a nemzetközi egyezmények A Rendelet nemzetközi egyezményekkel való viszonyát a 25. cikk szabályozza: „E rendelet nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyeknek e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam a részese, és amelyek a szerződéses kötelezettségek tekintetében kollíziós szabályokat állapítanak meg.”25

24

Czigler Dezső Tamás: Az európai és nemzetközi 159.o. Róma I. rendelet 25.cikk (1)

25

Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a Rendelet nem érinti azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek életben vannak, azonban a jövőben ilyen megállapodások nem jöhetnek létre és kimondja elsőbbségét a kizárólag tagállamok között kötött nemzetközi egyezmények vonatkozásában „Az e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában azonban e rendelet – mint a tagállamok közötti rendelet – elsőbbséget élvez a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben.”26 Tehát a Római Egyezmény esetében a Róma I. rendelet hatályba lépése (2009.december 17-e) előtt kötött szerződések vonatkozásában továbbra is az Egyezmény szabályai lesznek alkalmazandóak. A Római Egyezmény és a Róma I. rendelet részletes összehasonlítása a következő fejezet

témája. Két

nemzetközi egyezményről

beszélhetünk, melynek a szabályai jelentősen eltérnek a Rendelettől. Az egyik a termékfelelősségről szóló 1973-es, a másik az 1971-es közúti balesetekre alkalmazandó jogot megállapító hágai egyezmények27 és a Nemzetközi adásvételekre alkalmazandó jogról szóló 1955-ös Hágai Egyezmény alkalmazása is a részes tagállamokban megelőzi a Rendelet hatályát.28 Magyarország egyikhez sem csatlakozott. 5.3. A Rendelet és a hazai jog Az Országgyűlés 2009. március 2-án fogadta el a Nemzetközi Magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban Kódex) módosításáról szóló 2009. évi IX. törvényt, mellyel igyekezett megteremteni a hazai viszonyok és a Róma I., II. rendelet összhangját. A módosítás során azon részeket, melyeket a Rendelet tárgyi hatálya lefed, kivették a Kódexből, és átalakította a kollíziós szerződésjogra irányadó rendelkezéseket, melyeket most a Kódex 25-30.§ fed le. Ezen szabályokat azokra a szerződéses kötelmi viszonyokra kell alkalmazni, amelyekre a Rendelet hatálya nem terjed ki, ezen kívül minden más területen annak a szabályai lesznek az irányadóak az alkalmazandó jog tekintetében.29 „24. § A 25-30. §-ok rendelkezéseit az olyan szerződéses kötelmi jogviszonyokra kell alkalmazni,

26

amelyekre

az

Európai

Parlament

és

a

Tanács

a

szerződéses

Róma I. Rendelet, 25.cikk (2) Czigler Dezső Tamás: Az európai nemzetközi…96.o. 28 Dr. Palást Gábor Péter: A szerződésre alkalmazandó jog felek általi megválasztása (a jogválasztás) (PhD értekezés) Miskolc, 2007 102.o. 29 Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre alkalmazandó…3. o. 27

kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendeletének hatálya nem terjed ki.”30 A Kódex céljaként a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztését határozza meg, és kimondja a közösségi jog elsőbbségét az által, hogy kizárja alkalmazását olyan kérdésekben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz. Egyedül a közrendre hivatkozással lehet kizárni a külföldi jog alkalmazását, de önmagában az eltérés nem adhat okot a mellőzésre. A csalárd kapcsolásról is rendelkezik, vagyis „nem lehet alkalmazni azt a külföldi jogot, amely a felek által - az egyébként irányadó jogszabály megkerülése céljából - mesterségesen vagy színleléssel létrehozott külföldi elemhez kapcsolódik.”31 Csalárd kapcsolás esetére az egyébként - a Kódex szabályai szerintirányadó jog alkalmazását írja elő. Azt is kimondja, hogy a felek közösen kérhetik a külföldi jog mellőzését és helyette a magyar jog alkalmazását. Megállapítható ezekből a szabályokból, hogy a Kódex bár kimondja a közösségi jog elsőbbségét, mellette az állampolgárok védelmére is ügyel és bizonyos rendelkezésekkel felhatalmazást ad arra, hogy a kedvezőbb jogot alkalmazhassák szerződéses jogviszonyukban. A Kódex szabályai a szerződéses kötelmi viszonyokra a 25. § a jogválasztás kapcsoló elvét tartalmazza. A felek szabadon választhatják meg a jogot szerződéses kapcsolatukra, ennek hiányában a fejezet többi szakaszának rendelkezései lesznek alkalmazandóak. A 26. és 27. § olyan nevesített ügyletfajták vonatkozásában határozza meg az alkalmazandó jogot, melyek a Rendelet tárgyi hatálya alá nem tartoznak. Ezek a tőzsdei ügyletek, társasági szerződés és az értékpapír ügyletek. Minden más vonatkozásában a Rendelet szabályai lesznek az irányadóak. A 28. § a legszorosabb kapcsolat kapcsolóelvét tartalmazza a jogválasztás hiányában irányadó jogként, tehát amelyhez a szerződés leginkább kapcsolódik. A 29. § arról rendelkezik, hogy a szerződés joga kiterjed a kötelmi jogviszony minden elemére és kitér arra a problémás eseményre, hogy milyen sorsra jut a szerződés, ha alakilag érvénytelen.

30

1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról 24. § 1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról 8. § (1), (2)

31

Kimondja, hogy a bíróságnak érvényesnek kell tekintenie, ha érvényesnek minősül az eljáró bíróság országának joga vagy a szerződéskötés állama szerint, illetve ott, ahol a célzott joghatás bekövetkezik. Ezt a problémát nevezzük a szeparabilitás doktrínájának, mely arra a kérdésre keresi a választ, hogy a joghatósági kikötést tartalmazó szerződés érvénytelensége esetén eljárhat-e a választott fórum. Ez azért érdekes kérdés, mert a szerződés érvénytelensége magával vonja a joghatósági kikötés érvénytelenségét is, ily módon az érvénytelenséget kimondó bíróság sem járhatna el. A doktrína ezért azt mondja ki, hogy a szerződés és a joghatósági kikötést tartalmazó kikötés érvényességében egymástól független. Ennek alapján ezen a tétel a jogválasztásra is ugyanígy alkalmazható, hiszen a kollíziós jogi jogválasztás létezésének ez tulajdonképpen a feltétele.32 Végül a 30. § mondja ki, hogy az előszerződésekre is a szerződésekre irányadó szabályokat kell alkalmazni. Kapcsolóelvek kölcsönhatása A kollíziós szabályok egységesítésre révén a tagállamok már nem a saját kapcsolóelveiket alkalmazzák a kollízió feloldására, hanem azok helyett az unió által megformált uniformizált kapcsolóelvek használatát kell előnyben részesíteniük. Ezen jogtechnikai megoldása a magyar szabályozásra vetítve a következőképpen valósul meg: -

az első esetben nincs is magyar szabályozás, mert azt hatályon kívül helyezték, mint például a munkavállalókra vonatkozó határon átnyúló viszonyokra alkalmazandó kapcsolóelvek tekintetében, ahol már egyedül a Rendelet lesz a meghatározó,

-

a második eset az, amikor a hazai szabályozás módosul. A megmaradt kapcsolóelvek ebben az esetben már jóval szűkebb körben nyernek alkalmazást az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából. Erre szolgál példaként a kötelmi jogra vonatkozó hazai kapcsolóelvek változása, amit az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Kódex) módosulása során hatályba lépő 2009. évi IX. törvény léptetett életbe.

32

dr. Palásti Gábor Péter: A szerződésre alkalmazandó jog felek általi megválasztása (a jogválasztás) (PhD értekezés) 95.o.

E mellett azokon a területeken fog még érvényesülni a Kódex, mely területeket a Rendelet kizár a hatálya alól. Ebben az esetben a Rendelet szubszidiárius módon lesz alkalmazandó a Kódex rendelkezéseivel (25 § -30. §)33 szemben. -

a harmadik esetben a hazai szabályozás változatlan formában szerepel az újhoz képest. Erre példa a Kódex legújabb módosításának a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó 32-34-§-ai, melyek strukturálisan és dogmatikailag is a korábban betöltött szerepüket látják el, ezen kívül nem is illeszkednek a Róma II. rendelet újszerű felépítésébe.

Mindhárom esetben alkalmazott megoldás abba az irányba mutat, hogy a magyar szabályok csak azokban az esetekben alkalmazhatók, amikor a Rendelet kizárja a saját hatályát.34 5.4. A Római Egyezmény és a Róma I. rendelet összehasonlítása Ahogy azt a történeti áttekintésben bemutattam, az Európai Gazdasági Közösség először a polgári ügyekben való joghatósági szabályok és a határozatok kölcsönös elismerésének megvalósítására törekedett, mely a Brüsszeli Egyezményben került elismerésre 1968-ban. A Római Egyezmény A következő lépésben a szerződésekre vonatkozó kollíziós szabályok megalkotására került sor, mely az 1980-ban létrejött Római Egyezményben (a továbbiakban: Egyezmény) öltött testet. E nemzetközi szerződés hagyatékának tekintendő, hogy elsőként részletezte a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogot, lefektette a nemzetközi magánjog- eljárási jog alapjait és 1988-ban az Egyezményhez csatolt két jegyzőkönyv feljogosította az Európai Bíróságot az előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatására.35

Az

Egyezmény

jelentőségét

hangsúlyozza,

hogy

képviselőivé váltak az Egyezmény neve után kapott Róma rendeletek.

33

1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról 24.§ Mátyás Imre: Kollíziós jogegységesítési törekvések az Európai Unióban 420.o. 35 Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi…25. o. 34

utóéletének

A jogforrási jellegük Az első különbség meglátásom szerint az Egyezmény és a rá épülő Rendelet között a jogforrási jellegüket illetően mutatkozik. Míg az Egyezmény egy félig zárt multilaterális nemzetközi szerződés, addig a Rendelet egy másodlagos jogforrási instrumentum. Egy nemzetközi szerződéshez minden államnak csatlakoznia kellene, ahhoz hogy megteremtse a jogegységet, ezen túlmenően a ratifikáció is jelentős mértékben megnehezíti, meghosszabbítja a hatályba lépést. Az egyezménytervezetet 1972-ben nyújtották be, és ennek a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogra vonatkozó

részét

csak

1980-ban

fogadták

el.

Az

Egyezményhez

csatolt

jegyzőkönyveknél is szembeötlő ez a probléma, hiszen 1988-ban csatolták őket, de csak 2004-ben léptek hatályba.36 Ezzel szemben a Rendeletet az Európai Parlament és Tanács együttdöntési eljárás keretében 2008. június 17-én fogadta el és 2009. december 17-én, másfél év után hatályba is léphetett. A nemzetközi szerződés ratifikációs problémáját megkerülve, a Rendelet, mint másodlagos jogforrás ipso iure kötelező erővel bír, és minden tagállamban érvényesül (kivéve Dánia). Az Egyezmény gyenge pontja a hosszas ratifikáción kívül, hogy ha már egy állam kilép a szerződésből, nem tudja biztosítani az egységes jog megteremtését, vagyis azt a célt, amiért létrejött. Amíg az államok szabad akaratára van bízva a kilépés lehetősége, nem lesz képes ezt a célt megvalósítani. A Rendelet azzal, hogy közvetlen alkalmazhatóságot biztosít, nagy lépést tett az egységes jog megteremetése felé. A kapcsolóelvek egységesítésével lehetővé tette a forum shopping kiüresítését, ezzel megteremtve az egységes szerződéses viszonyok átlátható rendjét. Az Egyezmény és a Rendelet célja Céljukat illetően is megkülönböztethetjük a két jogalkotási instrumentumot. Bár mindkettő a jogegységesítés érdekében jött létre, az Egyezmény nem tudta ezt a célt maradéktalanul megvalósítani az fentebb kifejtettek miatt. Ennek ellenére el kell ismerni, hogy olyan alapokat tett le a kötelmi jog területén, mely lehetővé tette a rá épülő Róma rendeletek létrejöttét.

36

Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi… 25. o.

A Rendelet elsődleges célja a belső piac rendeltetésszerű működésének elősegítésén túl, a kapcsolóelvek egységesítése és a forum shopping leküzdése. A Rendelet preambuluma általános célként fogalmazza meg a jogbiztonság megvalósításának elősegítését és ennek biztosítására a kollíziós szabályok kiszámíthatóságának követelményét.37 Az Egyezmény és a Rendelet hatálya A hatályt illetően az Egyezmény a következőképpen fogalmaz: „Ezen egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni a szerződéses kötelezettségekre minden olyan helyzetben, amikor különböző országok jogai között kell választani.”38 A Rendelet ezzel szemben szűkíti az alkalmazási körét úgy, hogy beépíti a rendelkezései közé, hogy csak polgári és kereskedelmi ügyekben lehet alkalmazni. A Rendelet hatálya: „Ezt a rendeletet szerződéses kötelezettségekre kell alkalmazni polgári és kereskedelmi ügyekben olyan helyzetekben, amikor különböző országok joga között kell választani.”39 E mellett a Rendelet az uniós jog primátusát hangsúlyozza azzal, hogy egyetemleges alkalmazást ír elő, míg az Egyezmény a nem szerződő államok jogának alkalmazását. Azzal, hogy már nem csak szerződéses viszony keretében írja elő az alkalmazást, meglátásom szerint a tagállami összetartozást és a nemzetközi magánjog elismertségét erősíti. Negatív hatály szempontjából is mutat eltérést a Rendelet. Kizárja hatálya alól a culpa in contrahendo-t, vagyis a szerződés megkötését megelőzően folytatott tárgyalásokból fakadó kötelezettségek körét, míg az Egyezmény erről nem tesz említést.

37

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:177:0006:0006:HU:PDF 2014.02.26. 38 EGYEZMÉNY a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról, aláírásra megnyitva Rómában 1980. június 19-én 1.cikk (1) 39 Róma I. rendelet, 1.cikk (1)

A rendelkezés véleményem szerint azért tartozik negatív hatály alá, mert a felek közötti szerződéskötést megelőző bizalmi viszonyt nem feltétlenül kell uniós jogegységesítés alá vonni, annak szabályozására elegendőnek mutatkoznak a jogalkotó feltehető akarata szerint a belső nemzeti szabályok is. A jogválasztás és a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog Jogválasztás terén a két normaszöveg nem mutat jelentősebb eltérést, a Rendelet alkalmazkodva az uniós érvényesüléshez, bevezette a közösségi jog védelmét biztosító szabályt: 3. cikk „(4) Amennyiben a jogválasztás időpontjában valamennyi egyéb lényeges tényállási elem egy vagy több tagállamhoz kapcsolódik, a felek valamely nem tagállam jogára vonatkozó jogválasztása nem sértheti a közösségi jog – illetve adott esetben az eljáró bíróság szerinti tagállam jogában végrehajtott – olyan rendelkezéseinek alkalmazását, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni.”40 A jogválasztás hiányában alkalmazandó jognál azonban számottevő különbség figyelhető meg az Egyezmény és a Rendelet között. Az előbbiben fő szabályként a legszorosabb kapcsolat elve érvényesül: „vélelmezni kell, hogy a szerződés azon országgal áll a legszorosabb kapcsolatban, ahol a szerződés jellegéből adódó teljesítést végző félnek a szerződés megkötésekor a szokásos tartózkodási helye található, illetve társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy esetében központi ügyvezetésének helye található.”41 A Rendeletben a jellemző szolgáltatás elve lesz a meghatározó és csak akkor teszi lehetővé a legszorosabb kapcsolatra való hivatkozást, ha az „alkalmazandó jog nem állapítható meg, a szerződésre azon ország joga irányadó, amelyhez a szerződés a legszorosabban kapcsolódik.”42

40

Róma I. rendelet 3.cikk (4) Római Egyezmény 4.cikk (2) 42 Róma I. rendelet 4. cikk (4) 41

Miért kerülhetett hátrányba az Egyezmény által deklarált legszorosabb kapcsolat elve a Rendeletben található jellemző szolgáltatással szemben? Ez arra is visszavezethető, hogy a bíróságok nem akarták kiengedni a kezük közül a döntést, saját jogukat kívánták alkalmazni idegen jog helyett.43 Véleményem szerint ennek másik oka az Egyezmény adta szerződéses kapcsolat adta körülmények lehettek és a Rendelet azon szándéka, hogy minél biztosabb, ellenőrizhetőbb talajon álljon a felek között alkalmazandó jog még jogválasztás hiányában is. A Rendelet által deklarált jellemző szolgáltatás elve a szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helyét határozza meg fő szabály szerint. Hogy mi állhat ennek a hátterében, arra a Rendelet 19. cikkéből következtettem, ahol részletezi mit ért szokásos tartózkodási hely alatt: „E rendelet alkalmazásában a társaságok és a jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli más szervezetek szokásos tartózkodási helye a központi ügyvezetés helye. Az üzleti tevékenysége körében eljáró természetes személy szokásos tartózkodási helye az üzleti tevékenysége fő helye.” Ha a központi ügyintézés helye ismert, akkor már nem állhat fenn a veszélye a beazonosíthatatlanságnak, illetve ellenőrizhetetlenségnek, ami a gyengébb fél védelme, kiszolgáltatottságának elkerülése végett kerülhetett a szabályozásba A Rendelet természetes személyekre nézve nem definiálja a szokásos tartózkodási hely fogalmát, de a bírósági gyakorlatból megállapítható, hogy a természetes személy létérdek központja lesz a meghatározó.44 A bírói gyakorlat 185 napban határozta meg azt az időtartamot, amit egy természetes személynek egy adott államban kell töltenie, ahhoz, hogy az szokásos tartózkodási helyéül szolgáljon. A tartózkodás okaként pedig személyes és foglalkozási kötődést jelölt meg. Foglalkozási kötődés hiányában a személyes kötődés lesz a meghatározó, ahhoz a helyhez, ahol a személy él.

43

Czigler Dezső Tamás: Az Európai nemzetközi…50.o. Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre…11. o.

44

Amennyiben gyermekről van szó, hangsúlyozta, hogy az adott tényállás összes körülményének vizsgálata alapján kell eljárni és nem elég a puszta fizikai jelenlétből következtetni. Figyelembe kell venni a szociális és családi környezetbe való beilleszkedés tényezőket is.45 Az Európai Bíróság főleg a gyermekek vonatkozásában hangot adott annak a meggyőződésének, hogy szükség van közösségi fogalomalkotásra. A fogalom hiánya azonban arra vezethető vissza, hogy egy egységes, valamennyi nemzetközi magánjogi jogviszonyra alkalmazható definíció nem adható meg, mert annak megalkotása kétségtelenül a definíció megmerevedéséhez vezethetne.46 A Rendelet tételes felsorolást ad arról, hogy milyen ügyletnél, milyen jog alkalmazandó jogválasztás hiányában, ezt a kapcsolóelveknél fogom részletesebben kifejteni. A fuvarozási -, és a biztosítási szerződéseket külön fejezet alatt tárgyalja a Rendelet. Ezt az Egyezmény még nem tette meg, de a fuvarozási szerződéseket már kiveszi a fentiekben ismertetett vélelem alól, azonban a biztosítási szerződésekről külön fejezetben nem rendelkezik. A Rendelet részletesen és külön cím alatt szabályozza a védendő értékekre tekintettel mind a fuvarozási-, mind a biztosítási szerződéseket. A fuvarozási szerződések és a biztosítási szerződések a hazai polgári jogi belső nemzeti szabályok (az előbbit a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv XLI. fejezete, az utóbbit a XLV. fejezete szabályozza, az új Ptk. szerinti e szerződések a XXXVIII. fejezet és a XXII. címek alá fognak tartozni) szerint is külön fejezetben tárgyalandók a jogviszony

összetettségére

nézve.

Fontos

azt

is

kiemelni,

hogy

mindkét

szerződéstípusnál a Rendelet megszorítással él, meghatározza, hogy csak a Rendeletben szereplő feltételekkel bíró országok jogát lehet választani alkalmazandó jogként, ezzel is redukálva a vitás helyzetek kialakulásának számát. A nevesített szerződések A fogyasztói szerződésekről is különbözőképpen rendelkeznek.

45

Dr. Juhász Imre: A jogalkalmazási joghatóság európai és magyar összefüggései, különös tekintettel a székhely-problematikára Budapest,2010 9.o. 46 Burián László: Európai kollíziós jog…9. o.

Ennek oka egy részben abban lelhető fel, hogy a fogyasztóvédelmi politika fejlődése nem ugyanott tartott még az Egyezmény elfogadásának idejében, csak az 1970-es években ismerték el a fogyasztók közösségi szinten való megjelenésének jelentőségét.47 A fogyasztók jelenléte biztosítja a határok nélküli térség piacának működését, ezért a rájuk alkalmazandó jog is meghatározó jelentőséggel bír. Ezen okból kifolyólag is foglalkozott vele mind az Egyezmény, mind a Rendelet is külön fejezetben. A szabályok különbözőségének oka is erre a koncepcióra vezethető vissza meglátásom szerint, kiindulva abból, hogy a Rendelet már a törvényben meghatározott fogyasztói fogalmat használja, míg az Egyezmény nem. E mellett a jogviszonyban megjelenő vállalkozóról sem rendelkezik. A Rendelet ezzel szemben meghatározza, hogy milyen feltételekkel állhat valaki vállalkozói pozícióban, ezzel biztosítva a fogyasztó érdekeit, oly módon, hogy a vállalkozóval szemben lefektetett feltételek megkönnyíthetik az esetleges visszaélések elleni hatékonyabb küzdelmet. Ezek a feltételek a következők: „a) üzleti vagy szakmai tevékenységét abban az országban folytatja, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található; vagy b) minden más esetben ilyen jellegű tevékenységei ebbe az országba vagy az ezen országot is magában foglaló országokba irányulnak, és a szerződés e tevékenységekkel kapcsolatos.”48 Az

egyéni

munkaszerződésekre

vonatkozó

szabályokat

hasonlóképpen

kerül

szabályozásra az Egyezményben és a Rendeletben is. Az Egyezményben szereplő kötelező szabályok a Rendeletben már imperatív rendelkezések címszó alatt szerepelnek. Egyrészről szigorítás figyelhető meg az új szabályozásban, másrészről nevesíti a közérdeket, mint az ország szempontjából döntő fontosságú érdeket. Az Egyezményben nem szerepel nevesített érdek és inkább diszpozitív jellegű a rendelkezés, erre a megengedő szóhasználatból következtettem: „Valamely ország jogának ezen egyezmény alapján történő alkalmazása során figyelembe vehetők egy másik olyan ország jogának kötelező szabályai is, amellyel a tényállás szoros kapcsolatban áll”49

47

http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=5 2014. február 21. Róma I. rendelet 6.cikk 49 Római Egyezmény 5.cikk 48

Véleményem szerint ezt a szigorítást az indokolja, hogy a tagállamok függetlensége ne szenvedhessen sérelmet, különösképpen olyan érdek ne, melyek az állam szempontjából a szuverenitás hordozójaként szolgál, mint a közérdek. Alaki érvényesség szempontjából az Egyezmény és a Rendelet is az alábbi feltételeket támasztja. A felek ugyanazon országban tartózkodjanak szerződéskötéskor és a szerződés eleget tegyen a rendelet alapján irányadó jognak és a megkötés helye szerinti ország

alaki

követelményeinek.

Ha

különböző

országokban

tartózkodnak

szerződéskötéskor, de a szerződés eleget tesz a rendelet alapján irányadó jognak vagy bármely azon ország alaki követelményeinek, ahol a szerződéskor van, vagy azon ország formai követelményének, ahol bármelyik fél szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, akkor is alakilag érvényes lesz a szerződés. A közrenddel kapcsolatos szabályozás (Róma I rendelet 21. cikk Az eljáró bíróság országának közrendje) szinte változatlan formában adja vissza az Egyezményben foglaltakat: „Az e rendelet által meghatározott jog valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével („ordre public”).”50 A jogalkotó ennél a fejezetnél is a tagállami közérdek elődlegességére utal, elvetve a közösségi közérdek gondolatát. A tagállamok szabadon megállapíthatják a közérdekre vonatkozó szabályokat, korlátozásokat és ezt a közösségnek el kell fogadnia. A közrendi záradék tehát azt jelenti, hogy a tagállamok visszautasíthatják a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a nemzeti közrendjükbe ütközik.51 Azonban az eljáró bíróság jogával való összeegyeztethetetlenség természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene szem előtt tartani az európai jog értékrendjét.52 Az imperatív normák és a közendi záradék a fent kifejtettek alapján hasonlóságot mutat.

50

Róma I. rendelet 21.cikk Raffai Katalin: A nemzetközi magánjogi közrend rétegei- különös tekintettel a közösségi és a magyar jogra Budapest, 2008 58. o. 52 Burián László:Európai kollíziós jog… 12. o. 51

Azzal, hogy a jogalkotó nem egy közös fejezet alatt tárgyalta e két rendelkezést, az a szándék fedezhető fel, hogy az imperatív normák elsőbbséget élveznek, hiszen külön címet szán neki a jogalkotó és nem olvasztja be a közrendi záradék rendelkezései közé. Az EUB gyakorlata is azt tükrözi, hogy az uniós nemzetközi magánjog az imperatív szabályok alkalmazását a közrend pozitív védelme eszközének tekinti.53 Végül a Rendelet 24. cikkét vizsgáltam meg, mely a Római Egyezménnyel való kapcsolatot rendezi. „Ez a rendelet a Római Egyezmény helyébe lép a tagállamokban, kivéve azon tagállamok területét, amelyek az Egyezmény területi hatálya alá tartoznak, és amelyekre a Szerződés 299. cikke értelmében e rendelet nem vonatkozik. Amennyiben ez a rendelet a Római Egyezmény rendelkezéseinek helyébe lép, az Egyezményre történő bármely hivatkozást az e rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.”54 A rendelkezés kimondja, hogy a Rendelet az Egyezmény helyébe lép, azonban kivonja azokat a tagállamokat az alkalmazási körből, melyeket az Európai Közösséget létrehozó szerződés is kivon a hatálya alól.

53

Raffai Katalin: A nemzetközi magánjogi…57.o. Róma I. rendelet, 24.cikk

54

6. A Róma I. rendelet, mint a nemzetközi kollíziós magánjog jogegységesítési instrumentuma 6.1. Mit jelent a kollízió és miért van szükség a kollíziós jogra? A kollízió különböző jogrendszerek összeütközését jelenti, vagyis amikor az adott jogviszony elbírálására egyszerre több jogrendszer szabályai látszanak alkalmasnak és alkalmazandónak. A kollízió feloldása során a végső cél az alkalmazandó jog (lex causae) megtalálása lesz. A lex causae-hoz, - vagyis az alkalmazandó joghoz - a következő lépéseken keresztül juthatunk el. Első lépésben fel kell oldani a kollíziót, amit a jogviszonyban jelen lévő lényeges külföldi elem okoz, majd ez után következik az érdemi döntés az alkalmazandó jog anyagi jogi szabályainak segítségével. Az alkalmazandó jog lehet a hazai jog (lex fori), de külföldi jog is. Arról, hogy a kettő közül melyik lesz az alkalmazandó jog, az a bíróság fog dönteni, amely előtt az eljárás indult. A bíróság először megvizsgálja a joghatóságát, majd megnézi van-e lényeges külföldi elem a jogviszonyban. Amennyiben nincs, nem jön létre kollízió sem és a lex fori lesz az alkalmazandó. Ha van, először fel kell oldania a kollíziót, hogy megtalálja az alkalmazandó jogot, majd annak a jogrendszernek az anyagi jogszabályai szerint érdemben döntést hoz. Természetesen az a lehetőség sincs kizárva, hogy a lex causae és a lex fori egybeessen. Ez akkor valósulhat meg, amikor a kapcsoló elv a lex forira mutat. Miért van szükség a kollíziós jogra? Ez biztosítja a legigazságosabb, legbiztonságosabb jogrendezést. Ezt azzal segíti elő, hogy a hozzá rendelt kapcsoló elvek segítségével iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy az adott jogviszonynál mi legyen az alkalmazandó jog.

A Róma I. rendeletben a jogalkotó széles körű diszkrecionális jogkört biztosít az eljáró Fórumnak. „Az eljáró fórum nemzetközi kollíziós magánjoga a nemzetközi kollíziós tényállásokat szabályozza azáltal, hogy- felmentést adva a hazai jog feltétlen alkalmazásának alkotmányos kötelezettsége alól- parancsot ad a jogalkalmazónak, az eljáró fórumnak: az ne feltétlenül a saját haza jogát, a lex fori-t, hanem e helyett a szóba jöhető több jogrendszer közül melyiket alkalmazza.”55 Ha nem lenne kollíziós jog, minden Fórum a saját jogát alkalmazná, ez vezethető vissza alkotmányos kötelezettségükre is. Az Európai Bíróság gyakorlatában kimondott közösségi jog elsőbbségének elve révén az elsődleges és másodlagos jogforrások megelőzik a tagállamok szabályainak, így Magyarországon az 1979. évi 13. törvényerejű rendeletnek (a továbbiakban: Kódex) az alkalmazását is. A kódexről a „Róma I. rendelet és a hazai jog” című fejezetben fogok részletesebb jellemzést adni. Magyarország Alaptörvénye az E) cikk: „(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. (3) Az Európai Unió joga - a (2) bekezdés keretei között - megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.”56 A fentiek alapján megállapítható, hogy a kollíziós jog, az európai jog és a nemzetközi egyezmények

elsődleges

és

közvetlen

alkalmazása

felülírhatja

alkotmányos

kötelezettségünk teljesítését, mi szerint a lexi fori alkalmazása az elsődleges. 6.2. A jogegységesítés és a forum shopping leküzdése A Rendelet lehetővé teszi a felek számára a jogválasztás lehetőségét (lex pro voluntate), ezzel elvégezve a kollízió feloldását, mielőtt a tényállás a fórum elé kerülne.

55

Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar …30. o. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) E) cikk (2),(3)

56

A jogválasztással kapcsolatban fontos kihangsúlyozni, hogy nem joghatóság választást jelent, - a Rendelet az 1. cikk 2. bekezdésben ki is zárja hatálya alól a választottbírósági és a joghatósági kikötéseket - hanem annak a jogrendszernek, jogi rezsimnek a kiválasztását, mely a felek közötti jogviszonyban az alkalmazandó jog lesz, függetlenül attól, melyik Fórum bírálja azt el. Ennek a jogi megoldásnak azonban megvan a veszélye is, hiszen könnyen átcsaphat abba, hogy a felek a választott Fórumon keresztül kívánják kiválasztani a számukra legkedvezőbb kollíziós normát és azon keresztül az anyagi jogszabályt. Miként bármely Fórum előtt indítható eljárás, így ennek csupán a Fórum esetleges joghatóságának hiánya szabhatna gátat. Ez hátrányosan érintheti a jogviszonyban érintett másik felet és ezzel a célul kitűzött igazságosabb, legkedvezőbb döntés a visszájára csaphatna át. Ezt a jelenséget nevezzük forum shopping-nak. A forum shopping leküzdése Először tisztában kell lenni azzal, hogy a forum shopping egy kétarcú jelenség. Egy részről a felek jogválasztásának biztosítása nagy előrelépést jelent a nemzetközi kollíziós magánjogban és a fejlődési folyamat fontos állomásnak tekinthető, hiszen azt feltételezi, hogy a gazdaság olyan szabad belső piaccal működik, ahol a jogviták rendezésének szabályozására is szükség van és a jogválasztás egy jó módszert szolgáltat ennek a folyamatnak a továbbfejlődéséhez. Más részről azonban a negatív oldalát is figyelembe kell venni. A probléma akkor jön létre, amikor kettős joghatóság lép fel és ellenérdekű felek állnak egymással szemben. Mindkét fél természetesen arra törekszik, hogy a számára legkedvezőbb kimenetele legyen az eljárásnak, ezért olyan Fórum előtt indítja meg az eljárást, ahol nagyobb előnyre tehet szert a másik fél sérelmére. Ennek a leküzdésére valósította meg a Róma I. rendelet a kapcsoló elvek egységesítését, mely azt jelenti, hogy Dánia kivételével, bármelyik tagállam Fóruma előtt indítható eljárás és az egységesített kapcsoló elvek révén, mindegyik Fórum ugyanazt az érdemi döntést fogja hozni. Miként a felek választásának jogát nem lehet korlátozni, ezért volt szükség a kollíziós normák és a joghatóságra vonatkozó szabályoknak az egységesítésére és ezen keresztül a forum shopping kiüresítésére.

A Rendelet a preambulumában a következőt mondja ki erre vonatkozóan: „A belső piac megfelelő működése – annak érdekében, hogy előreláthatóbbá váljék a jogviták kimenetele és javuljon az alkalmazandó joggal kapcsolatos biztonság és az ítéletek szabad mozgása – szükségessé teszi azt, hogy a tagállamokban hatályos kollíziós szabályok ugyanazt a nemzeti jogot határozzák meg, függetlenül attól, hogy melyik országban található az a bíróság, amely előtt keresetet indítanak.”57 A Rendelet a jogegységesítés megvalósítása érdekében olyan szabályokat rendez, melyek bár fő szabályként a jogválasztás intézményét szorgalmazzák, e mellet számos rendelkezés biztosítja a lex pro voluntate korlátját. Erre példaként említeném meg a Rendelet 5. cikkét, melyek a fuvarozási szerződésekre irányadó jogot szabályozza. A fuvarozási szerződésnél fő szabály szerint a jogválasztás szabadsága érvényesül, ennek hiányában azonban részletesen rendezi a Rendelet, hogy mi lesz az alkalmazandó jog. Fő szabály szerint a jellemző szolgáltatás elve érvényesül, tehát a fuvarozó szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogát kell alkalmazni. Ehhez azonban feltételként szabja, hogy az átvétel helye, vagy a feladó szokásos tartózkodási helye is ugyanabban az országban legyen. Ennek hiányában kimondja, hogy az átadás helye szerinti ország joga lesz az irányadó. A Rendelet külön rendezi a személyszállítási szerződésre irányadó jogot is. A korlátozást is ehhez a szerződéstípusra vonatkoztatva állapítja meg. Meghatározza, hogy a felek csak azon ország jogát választhatják irányadó jogként, ahol vagy az utas-, vagy a fuvarozó szokásos tartózkodási helye található, vagy a fuvarozó központi ügyintézési helye, vagy a kiindulási hely, vagy a rendeltetési hely. Végül általánosságban a fuvarozási szerződésekre vonatkozóan a legszorosabb kapcsolat kapcsolóelvét rendeli alkalmazni, ez alapján „ha az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a szerződés jogválasztás hiányában nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy… eltérő országhoz, akkor e másik ország jogát kell alkalmazni.”58

57

Róma I. rendelet preambulum (6) Róma I. rendelet 5.cikk (3)

58

A példa jól mutatja, hogy a Róma I. rendelet hogyan törekszik szabályozásán keresztül biztosítani a forum shopping visszaszorítását. A legtöbb helyzet tekintetében igyekszik iránymutatást adni az irányadó jogra vonatkozóan. Védendő érdekként kiemeli a személyszállítási szerződést, melynél már éppen ebből kifolyólag már konkrét korlátozással találkozunk. Miután bemutattam a nemzetközi kollíziós magánjog szerepét és Rendelet célkitűzését a jogegységesítés terén, e tevékenység tárgyául szolgáló kapcsoló elvek bemutatására térek át, ezen belül is a jogválasztás részletesebb jellemzésére.

7. Kapcsolóelvek a Róma I. rendeletben különös tekintettel a jogválasztásra Az előző fejezetben megállapításra került, hogy a kollíziós jogviszonyban a kapcsolóelvek mutatnak rá az alkalmazandó jogrendszerre. A Róma I. rendelet ezeknek a kapcsolóelveknek az egységesítése révén volt képes kiüresíteni a forum shopping jelenséget és ez által tudta megvalósítani már a Római Egyezményben kitűzött jogegységesítést. A kapcsoló elvek feladata és funkciója A kapcsolóelv azért felel, hogy összekapcsolja a jogalkotó által lényegesnek minősített tényállásbeli jogintézményt az alkalmazandó jogrendszerrel, más szóval kapcsolatot teremtsen a kollíziós szabály és az alkalmazandó jog között. A kapcsolóelv egy elvi megoldási lehetőséget kínál, melyet a kollíziós szabály konkrét normává alakít át, ebből kifolyólag kimondható, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül, feltételezik egymást.59 7.1. A jogválasztás -lex pro vonluntate Az első kapcsoló elv a Róma I. rendeletben, melyről részletesebb jellemzést adok, a lex pro voluntate, a felek jogválasztása. Ez a kapcsolóelv bár nem korlátozásoktól mentesen, de általános érvényű eszközzé vált az alkalmazandó jog megválasztása szempontjából a nemzetközi kollíziós jog által szabályozott jogviszonyokban.60 A jogválasztás, mint a kollízió feloldásának eszköze A szerződések joga, melyet a Róma I. rendelet szabályoz, lényeges külföldi elemet tartalmazó, határon átnyúló jogviszonyok körében érvényesül. Ilyenkor a lényeges külföldi elem által kollízió alakul ki, amit fel kell oldani. A kollízió megszüntetésének két módja van, mely közül az egyik az objektív mód az, amikor a Fórum oldja fel a kollíziót közvetett szabályozási módszerrel, kollíziós szabály segítségével.

59

Burián- Czigler-Kecskés-Vörös: Európai és magyar…90., 92. o. Burián László: Európai kollíziós jog…8. o.

60

E jogrendezési mód egy négy lépcsős eljárásban realizálódik. Először megnézi a Fórum, hogy van-e joghatósága, nemzetközi illetékessége, majd amennyiben van, megvizsgálja a jogviszonyt, hogy van-e benne lényeges külföldi elem. Ha van, kollíziós normával fel kell oldania a kollíziót, hogy eljusson az alkalmazandó joghoz. Utolsó lépésként az anyagi jogszabályok alkalmazásával érdemi döntést hoz. A másik, szubjektív mód a felek jogválasztása. Miként a felek jogválasztással éltek, így a fórumnak már nem kell feloldani a kollíziót és az előbbi négy lépcsős jogrendezés három lépcsőre csökken. A fórum tehermentesítésről azért beszélhetünk ebben az esetben, mert a fórum a közvetett jogrendezés helyett, azaz amikor először a kollíziót kénytelen feloldani az alkalmazandó jog megtalálása érdekében, majd ennek anyagi jogi szabályai segítségével tudja a jogvitát érdemben elbírálni, rögtön a közvetlen jogrendezéssel élhet, hiszen a felek már kiválasztották az alkalmazandó jogot. Ez a jogrendezési mód növeli a felek magánautonómiáját, akarati szabadságát, amely a szerződéses jogviszonyok alapjának megvalósulását jelenti az anyagi jogszabályokon túl a lényeges külföldi elemmel bíró szerződéses kötelezettségekben is.61 Mikor van relevanciája a jogválasztásnak? Nyilvánvaló, ha a szerződés teljesedésbe megy, nem bír relevanciával a felek által választott jog, mert nem volt szükség az érvényesítésére. Viszont, ha a szerződést nem teljesítik szerződésszerűen és az egyik fél sérelmet szenved, a joghatósággal bíró Fórumhoz fog fordulni és ekkor lesz fontos, hogy a felek éltek-e jogválasztással, vagy a Fórumnak kell a kollíziót feloldani. Mikor, hogyan és milyen jogot lehet választani? Mind a szerződés megkötése előtt és annak alkalmával is lehet élni jogválasztással. Ezt a felek bármikor konszenzussal módosíthatják az első fokú tárgyalás megkezdéséig. A felek egybehangzó akaratnyilvánítására van szükség és írásba foglalásra az egyszerűbb bizonyíthatóság végett, ennek hiányában a hallgatólagos jogválasztást vélelmezhetjük. A jogválasztás lehet statikus és dinamikus. Statikus jogválasztás azt jelenti, hogy a jogot abban a formában kell alkalmazni, amilyen formában a jogválasztás alkalmával létezett.

61

Mátyás Imre: Kollíziós jogegységesítési törekvések az Európai Unióban 423.o.

Ez akkor célszerű, ha az egyik oldalon az állam áll, mert a saját előnyére a későbbiekben bármikor megváltoztathatja a jogot.

A dinamikus jogválasztás azt jelenti, hogy a jog változásaival együtt választanak jogot a felek és ez kihatással lehet a szerződésükre. Ezen a kérdéskörön belül tárgyalhatjuk, hogy mit választhatnak a felek. Nemzeti jogot, egy teljes jogrendszert és anyagi jogot is választhatnak. Egyszerre több jogot is választhatnak a felek és nemzetközi jogon kívüli anyagi jogi jogegységesítési instrumentumokat is. Ide sorolható a Nemzetközi Szerződések Alapelvei, az Európai Szerződési Jog Alapelvei és a lex mercatoria, melyek államoktól elkülönült jogrendszerek, ennek ellenére a jogválasztás tárgyát képezhetik. Jogválasztás a Rendeletben A Rendelet 3. cikke kihirdeti a jogválasztás szabadságát, vagyis fő szabály szerint a felek által választott jog lesz irányadó a szerződésre. A jogválasztás módját illetően kifejezettnek kell lennie, vagy - hallgatólagos jogválasztás- esetén kellő bizonyossággal megállapíthatónak. Mind a szerződés egészére, mind egy részére alkalmazandó jogot meghatározhatják, és az irányadó jogot bármikor megváltoztathatják. A 3. cikk (3) és (4) bekezdése a belföldi szerződések esetén foglalkozik a jogválasztással. E szerint a felek szabadon megválaszthatják a szerződésre irányadó jogot, azonban ez a csak anyagi jogválasztásnak fog minősülni. Tehát a jogválasztás hiányában irányadó jog kógens szabályaitól nem lehet eltérni és amennyiben összeütközés van a választott jog között és a jogválasztás hiányában irányadó jog kógens szabályai között, az utóbbit kell alkalmazni. A (4) bekezdés bevezeti a tisztán EU-s ügy fogalmát. Ha a szerződésnek nincs lényeges kapcsolata EU-n kívüli országgal „…a felek valamely nem tagállam jogára vonatkozó jogválasztása nem sértheti a közösségi jog – illetve adott esetben az eljáró bíróság szerinti tagállam jogában végrehajtott – olyan rendelkezéseinek alkalmazását, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni.”62 Természetesen amennyiben a felek egy tagállam jogát alkalmazzák, ez a szakasz nem fog relevanciával bírni. Ez a rendelkezés azonban Dániában is alkalmazandó, még akkor is, ha nem tartozik a Rendelet hatálya alá.

62

Róma I. rendelet 2.cikk (4)

Az (5) szakasz a megállapodás érvényességére vonatkozik. Arra a kérdésre, hogy milyen jogot kell alkalmazni a jogválasztási kikötésekre a Kompetenz-Kompetenz elv alapján tudunk válaszolni. E szerint a Fórumnak hatásköre, van arra, hogy a saját hatásköréről döntsön.63 A Rendelet preambulumában mondja ki e kapcsolóelv szerződéses kapcsolatokra vonatkoztatott jelentőségét: „A feleknek az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó szabadsága a szerződéses kötelezettségekre irányadó kollíziós szabályok rendszerének egyik alapja.”64 A jogválasztás kapcsolóelvi minőségének magyarázata a kötelmi jog természetével támasztható alá. A felek akarta ugyanúgy releváns elemét képezi a szerződéses jogviszonynak, mint a teljesítés helyének, vagy időpontjának meghatározása. Azért volt célszerűbb kimondani a jogválasztás kapcsolóelvi minőségét, mert a felek egybehangzó akarata magának a szerződés létrejöttének alapmotívumaként szolgál, így nem kell a szerződéskötés minden egyes elemét kapcsolóelvvé avatni.65 Ezen gondolatmenetre támaszodva mondható ki a lex pro voluntate, mint a jogviszony lényegét legjobban kifejező elem, ezzel is választ adva azokra a kritikai meglátásokra, melyek vitatják a jogválasztás kapcsolóelvi minőségét. A hallgatólagos jogválasztás Amikor a felek írásban nem választanak jogot, arról csupán hallgatólagosan döntenek. Erre a bírói gyakorlat alapján a következő körülményekből lehet következtetni: ha a felek korábbi szerződéses kapcsolatukban, vagy egymással kapcsolódó szerződésekben jogválasztással éltek és feltehetően ez a szándékuk nem változott, vagy ha a szerződésükben egy állam konkrét jogszabályhelyére utalnak, vagy annak az államnak a joga, melyet a teljes szerződésükre alkalmaznak.66 A bíróság mindig az eset összes körülményének vizsgálata után és mindig a felek tényleges és valós akarata alapján dönt.

63

Nagy Csongor István: Nemzetközi magánjog Budapest, 2011 93.o. Róma I. rendelet preambulum (11) 65 dr. Palásti Gábor Péter: A szerződésre alkalmazandó…78. o. 66 Czigler Dezső Tamás: Az európai nemzetközi…89. o. 64

A Rendelet idegen nyelvű változatainak nyelvhasználatai is (mit hinreichender Sicherheit, reasonable certainity, de façon certain) arra mutatnak rá, hogy csak egyértelmű utalásból következtethetnek a bíróságok a felek akaratáról, hogy mely állam jogát kívánták szerződéses kapcsolatukban alkalmazni.67 Nem állami jog választása A jogalkotó a (13) preambulum bekezdésben rögzítette, hogy a felek nem állami joganyagra, vagy nemzetközi egyezményre való hivatkozást is beépíthetnek a szerződésbe.68 Czigler Dezső Tamás véleménye szerint ez azonban csak a diszpozitív szabályokra vonatkozik, a kógens szabályok vonatkozásában nincs lehetőség nem állami joganyag, illetve nemzetközi egyezményekre történő hivatkozásnak a szerződésbe építése. Ennek feloldására szolgál a preambulum (14) bekezdése: „Ha a Közösség egy megfelelő jogi eszközben az anyagi szerződési jogra vonatkozó szabályokat fogadna el, az általános feltételeket is ideértve, ez a jogi eszköz lehetővé teheti a felek számára, hogy e szabályok alkalmazását válasszák.”69 Ez már egy kollíziós jogválasztásnak minősül, ami már megengedi a kógens szabályok alóli kiszerződés lehetőségét is.70 Összefoglalva

a

Róma

I.

rendeletben

jogválasztás

az

alkalmazandó

jog

meghatározásának alapvető intézményévé vált. Napjainkra már nem csak a szerződéses kapcsolatokra

alkalmazandó,

hanem

a

nemzetközi

magánjog

meghatározó

intézményévé vált. Bár gyakorlati érvényesülése még hosszú út előtt áll, jelentős hozadékának tekinthető, hogy megteremtette, - korlátozásán keresztül- a gyengébb fél védelmének alapjait nemzetközi színtéren.71 Természetesen a jogválasztáson kívül több kapcsolóelv is található a Rendeletben, azért emeltem ki a lex pro voluntate-t, mert véleményem szerint ez jeleníti meg a leginkább a rendelet jogegységesítési célját és szellemiségét. Jogválasztás és a joghatóság választás kapcsolata

67

Czigler Dezső Tamás: Az ezrópai nemzetközi…46. o. Róma I. rendelet preambulum (13) 69 Róma I. rendelet preambulum (14) 70 Czigler Dezső Tamás: Az európai nemzetközi 48. o. 71 Burián László: Európai kollíziós jog…14. o. 68

Ebben a fejezetben azzal foglalkoztam első sorban, hogy mi az a jogválasztás és miért kell megkülönböztetést tennünk joghatóság választás és jogválasztás között. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy bár két különálló jogintézményről van szó, kapcsolódnak is egymáshoz, hiszen az egyiktől bizonyos feltételek megléte esetén könnyen el lehet jutni a másikig. Tehát az éremnek a másik oldala is vizsgálat tárgyává tehető, mi szerint a jogválasztás joghatóság választást jelent-e. E szerint annak az államnak a joga, melyet a felek kikötöttek alkalmazandó jogként a szerződéses jogviszonyukra, magával vonja-e ugyanennek az államnak a joghatóságát. Ilyen esetekben ki kell emelni, hogy nem a jogválasztás lesz a meghatározó a joghatóság szempontjából, hanem valamely tényező, ami alapján a lex fori lesz a lex causae.72 Ennek a kapcsolatnak a létrehozására szolgálnak többnyire a kapcsolóelvek. Hogyan alakul a lex causae jogválasztás módosítás esetén? A

jogválasztás

módosításának

körülményeiről

különféle

forrásokból

lehet

következtetni. Első eset, amikor a jogi norma maga határozza meg ennek a lehetőségét, ezek közé tartozik a Római Egyezmény és a Róma I. rendelet is. A jogszabályok többnyire azt a kérdést veszik fel rendelkezéseik közé, hogy a módosítás nem sértheti az alaki érvényességet és harmadik személyek jogait. E mellett elképzelhető az a lehetőség is, hogy a jogválasztás módosításának lehetőségét az esetjog, vagy a jogirodalom tartalmazza.73 Felmerülhet az a kérdés, hogy a jogválasztás módosítás formai követelményire mi lesz az irányadó előírás. Erre vonatkozó rendelkezés azonban nem található a Rendelet szabályai között. Ez a kérdés akkor okozhat problémát, amikor az egyik félnek már nem áll érdekében a korábbi jogválasztás, és a körülmények változására hivatkozással bizonyítja a hallgatólagos jogválasztás megtörténtét. Czigler Dezső Tamás doktori értekezéséből merített példán keresztül szemléltetni ennek a kérdésnek a problémás természetét. A német konyhabútorok eset kapcsán 1980-ban jött létre a szerződés német forgalmazó és német gyártó között. Az NDK nemzetközi gazdasági szerződésekre irányadó törvényt kötötték ki irányadó jogként szerződésükben.

72

dr. Palásti Gábor Péter: A szerződésekre alkalmazandó…198.o. dr. Palásti Gábor Péter: A szerződésekre alkalmazandó…198.o.

73

Ez után szóban módosították a megállapodásukat és a nyugatnémet Kereskedelmi Törvényt rendelték a továbbiakban alkalmazni. A felperes ez utóbbi törvény rendelkezéseire hivatkozva perelte be alperest, aki a szóbeli megállapodás érvénytelenségére hivatkozott, ugyanis az eredetileg kikötött alkalmazandó törvény csak írásbeli formában tette lehetővé a jogválasztás módosítását. A felperes előnyére írható a történelem alakulása és Németország újraegyesülése, melynek következtében az irányadó jog már egységesen a nyugatnémet lett. Az eljáró fórum ezen okoknál fogva a nyugatnémet jogot alkalmazta a jogvita eldöntésére.74 7.2. További kapcsolóelvek a Rendeletben Említést kell még tenni a jellemző szolgáltatás-, a legszorosabb kapcsolat-, a dolog fekvésének helye (lex rei sitae) szerinti kapcsoló elvekről is, melyekkel akkor találkozunk, ha a felek nem élnek a jogválasztás lehetőségével. 7.2.1 A jellemző szolgáltatás elve Rendelet 4. cikke alapján, fő szabály szerint a jellemző szolgáltatás kapcsolóelve érvényesül. Ez alatt azon ország jogrendjét kell érteni, ahol az adott jogviszony szempontjából jellemző szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye található.75 Ahogy azt már az Egyezmény és a Rendelet rendelkezéseinek összehasonlítása során megemlítettem, a szokásos tartózkodási helynek nem jött létre egységes fogalma, mind természetes, mind jogi személyekre nézve. A Rendelet 19. cikke egyedül a társaságok, jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek szokásos tartózkodási helyét határozza meg. A Rendelet nyolc szerződésfajta vonatkozásában mondja meg, hogy mi lesz a kapcsolóelv, ami rámutat a jogválasztás hiányában alkalmazandó jogra. Tehát azokat a nevesített szerződéseket vizsgálom ennél a résznél, amelyekre nézve a felek nem éltek a jogválasztás lehetőségével.

74

dr. Palásti Gábor Péter: A szerződésekre alkalmazandó 200.o. Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar ….95. o.

75

A Rendelet preambuluma a következőképpen rendelkezik a jogválasztás hiányában irányadó jogra vonatkozóan: „Jogválasztás hiányában az alkalmazandó jogot az adott szerződéstípusra vonatkozó szabálynak megfelelően kell meghatározni. Ha a szerződés nem sorolható be egy meghatározott típusba, vagy ha elemei több meghatározott típusba tartoznak, akkor a szerződésre azon ország jogát kell alkalmazni, ahol a szerződés jellemző szolgáltatásának teljesítésére kötelezett fél szokásos tartózkodási helye van. Jogok és kötelezettségek összességéből álló, több meghatározott szerződéstípusba sorolható szerződés esetén a szerződés jellemző szolgáltatását súlypontjára tekintettel kell meghatározni.”76 A nevesített szerződéseknél a tételes felsorolás oka véleményem szerint az volt, hogy minél nagyobb védelemben tudja részesíteni ezen érzékeny gazdasági területeken tevékenykedők körét a jogalkotó. Leginkább két szerződésfajta vonatkozásában beszélhetünk erről a körülményről (franchise- és forgalmazási szerződések), amikor nem a jellemző szolgáltatás elve az elsődleges, hanem a fél gyengébb azdsági pozíciója kerül elismerésre. Ezen két szerződésfajta tekintetében a jogalkotó jogi szempontok helyett, gazdasági okokat helyez előtérbe, azzal, hogy a gazdaságilag szenzitív szereplőket részesíti előnyben.77 Az adásvételi- és a szolgáltatási szerződésekre egyaránt a jellemző szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye lesz a meghatározó, tehát az eladó és a szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye fogja meghatározni az alkalmazandó jogot. Addig franchise- és forgalmazási szerződéseknél, a franchise-vevő és a forgalmazó szokásos tartózkodási helye fogja azt meghatározni. Árverés során történő adásvétel esetében annak az országnak a joga lesz az irányadó, ahol az árverésre sor került. A speciális pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Rendelet kizárja hatálya alól a váltó- csekk- értékpapírok alapján létrejövő kötelezettségeket.

76

Róma I. rendelet preambulum (19) Burián László: Európai kollíziós jog…9. o.

77

Azonban ezen pénzügyi eszközök multilaterális rendszer keretében kötött értékesítési szerződéseire már alkalmazni kell a Rendelet szabályait, mégpedig a szolgáltatást nyújtó félre irányadó jog lesz az alkalmazandó a jogviszonyban. A tőzsdei ügyletekre ugyanakkor nem vonatkozik a Rendelet.78

7.2.2. A lex rei sitae A nevesített szerződéstípusoknál találunk eltérést kapcsoló elvek vonatkozásában. Fő szabály szerint a jellemző szolgáltatás elve lesz a meghatározó, azonban az ingatlannal kapcsolatos dolgi jogra a rex rei sitae elv fog vonatkozni. Ennek oka célszerűségi okokra vezethető vissza. Egy ingatlan esetében ugyanis nyilvánvaló, hogy azon ország jogának az alkalmazása a legcélszerűbb, ahol az ingatlan található, tehát a dolog fekvésének a helye lesz a meghatározó. A bérleti jogviszonynál speciálisabban rendelkezik az alkalmazandó jogról a Rendelet. Amennyiben ingatlannal kapcsolatos bérleti jogra vonatkozó szerződésről van szó, szintén a lex rei sitae elv lesz a meghatározó, tehát az ingatlan fekvése. Azonban a legfeljebb hat, egymást követő hónapra ideiglenes magánhasználatra kötött bérlet esetében, amennyiben a bérlő természetes személy és a szokásos tartózkodási helye ugyanebben az országban van, már a bérbeadó szokásos helye szerint alkalmazandó jog lesz az irányadó. Amennyiben a felek szerződése nem terjed ki egyik nevesített szerződéstípusra sem, vagy egyszerre több is vonatkozna rá, akkor a jogalkotó irányadó jogként a szerződés jellegéből adódó teljesítésre kötelezett félnek a szokásos tartózkodási helyét jelöli meg. Ez a rendelkezés fogalmazza meg a jellemző szolgáltatás tiszta definícióját.

7.2.3. A szorosabb kapcsolat elve A jogalkotó a (3) bekezdésben egy méltányossági formula keretében a szorosabb kapcsolat kapcsolóelvéről rendelkezik. Kimondja, ha az eset valamennyi körülménye során egyértelmű, hogy a szerződés nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy másik országhoz, akkor ennek a jogát kell alkalmazni. Azért méltányossági formula, mert a Fórum diszkrecionális jogkörét deklarálja.

78

Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre alkalmazandó…7.o.

Amennyiben a Fórum úgy látja, hogy az előzőekben kifejtett jogmegállapításra vonatkozó szakaszoktól eltérő ország joga szorosabban kapcsolódik a szerződéshez, alkalmazhatja ezt a megoldást.

7.2.4. A legszorosabb kapcsolat elve Amennyiben az előző bekezdések alapján az alkalmazandó jog nem lenne megállapítható, akkor azon ország joga lesz az irányadó, amelyhez a szerződés a legszorosabban kapcsolódik. A legszorosabb kapcsolat elve azonban nem egy szubszidiárius elv, vagyis nem csak akkor lesz releváns, amikor nem nevesített szerződésről van szó és a jellemző szolgáltatás sem megállapítható. A nevesített kapcsolóelvek és a jellemző szolgáltatás elve csupán megdönthető vélelmet hoznak létre és amennyiben e kettőtől vélelemben megállapított jogtól eltérő joghoz szorosabban kapcsolódik a szerződés, akkor kell a legszorosabb kapcsolat elvét alkalmazni.79Ez az elv egy generálklauzula, arra szolgál, hogy a Fórum el tudja bírálni az adott jogviszonyt érdemben. 7.2.5. A lex contractus és a speciális szerződési jogi kapcsoló elvek A Róma I. rendelet 12. cikkében szabályozza a szerződésekre alkalmazandó jog hatályát. Arról rendelkezik e fejezet alatt, hogy konkrétan mire terjed ki a szerződésekre alkalmazandó jog. Ezek a következők:  - az értelmezés;  a szerződéssel létrehozott kötelezettségek teljesítése;  a saját eljárási joga által a bíróságra ruházott hatáskörön belül, a teljes vagy részleges nem teljesítésből eredő szerződésszegés következményei, beleértve a károk felmérését is, amennyiben arra a jogszabályok irányadóak;  a kötelezettségek megszűnésének különböző módjai,  valamint az elévülés és a határidő lejártához fűződő jogvesztés és

79

Nagy Csongor István: Nemzetközi magánjog 94.o.

 a szerződés érvénytelenségének következményei. Azt is meghatározza a Rendelet, hogy „a teljesítés módja és a hibás teljesítés esetén a jogosult által megteendő intézkedések tekintetében a teljesítés helye szerinti ország jogát kell figyelembe venni.”80 Bizonyos szerződési jogi kérdések kapcsán speciális kapcsolóelveket határoz meg a Rendelet. Ezek közül én a cselekvőképességgel, a hozzájárulás és anyagi érvényesség jogintézményeivel kívánok foglalkozni. A cselekvőképtelenség: „Ugyanazon országban tartózkodó személyek között kötött szerződés esetében azon természetes személy, aki ezen ország joga alapján cselekvőképes lenne, csak akkor hivatkozhat egy másik ország joga szerinti cselekvőképtelenségére, ha a másik szerződő fél e cselekvőképtelenséget a szerződés megkötésekor ismerte, vagy gondatlanság miatt nem ismerte.”81 A jogpolitikai indoka az lehet ennek a szabálynak, hogy elkerülje azt a helyzetet, amikor nincs tisztában az egyik fél a másik fél cselekvőképességét illetően, akkor ne kerülhessen hátrányos helyzetbe később abból kifolyólag, hogy egy másik ország személyes joga szerint az a fél még cselekvőképtelennek számít. A cselekvőképesség mellett megemlíthető a hozzájárulás és az anyagi jogi érvényesség is, melyeket alapvetően azon jog alapján kell megítélni, amely a szerződésre egyébként irányadó. „(1) A szerződés vagy valamely szerződési feltétel meglétét és érvényességét azon jog határozza meg, amely a szerződés vagy szerződési feltétel érvényessége esetében e rendelet alapján irányadó lenne. (2) A fél hivatkozhat azonban a szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogára annak megállapítása érdekében, hogy hozzájárulását nem adta meg, ha a körülményekből az tűnik ki, hogy nem lenne ésszerű magatartása következményeinek az (1) bekezdésben meghatározott jognak megfelelően történő meghatározása.”82

80

Róma I. rendelet 12.cikk (2) Róma I. rendelet 13.cikk 82 Róma I. rendelet 10.cikk 81

A második bekezdésre jó példa lehet a kereskedői megerősítő levél intézménye a német jogban. Ennek alapja a (például szóbeli) megállapodás után küldött megerősítő levél. Alapvető szabály, hogy ha a címzett hallgat, a szerződés tartalmát a megerősítés alapján kell meghatározni, kivéve, ha a feladó megsértette a jóhiszeműség követelményét, vagy jelentős az eltérés a megállapodás és a megerősítő levél között. Amennyiben a felek között „majdnem” létrejött a megállapodás, akkor a levél nem csak megerősíti, hanem létre is hozza a szerződést. E példa mentén látható, hogy a megerősítő levél tartalma a Róma I. rendeletben meghatározná a felek közötti szerződés tartalmát.83 Ezzel a minden lehetőségre kiterjedő szabályozással igyekszik megteremteni a jogalkotó a jogbiztonság megvalósulását és az alkalmazandó jog kiszámíthatóságát. Ezt a rendszert egészítik ki a különböző típusú szerződésekre vonatkozó speciális szabályok, melyekről részletesebben a Római Egyezmény és a Róma I. Rendelet összehasonlítása során írtam.

83

Nagy Csongor István: Nemzetközi magánjog 99.o.

8. A Rendelet szabályainak gyakorlati alkalmazása A Róma I. rendelet jogtudományi elemzése után szeretném e normának a gyakorlatban való működési mechanizmusát is szemléltetni egy fiktív példán keresztül. A célom a jogesettel az, hogy a dolgozat megírása során elsajátított elméleti tudást a gyakorlatban is alkalmazni tudjam. Nem az anyagi jogszabályok szerinti megoldás lesz a célja a jogeset feldolgozásának, hanem a Róma I. rendelet alapján alkalmazandó jog megtalálása. A jogeset alapját egy pénzügyi lízingszerződés képezi, mely egy magyar cég (Redon print & dekor Kft., a továbbiakban: Alperes) és egy osztrák bank (Bank Austria, továbbiakban: Felperes) között jött létre. Alperes és Felperes 2014.01.01-én kötöttek lízingszerződést egy MOTO 2000 nyomdai gépre vonatkozóan. A szerződésben a magyar bíróság joghatóság mondták ki, azonban az alkalmazandó jogra vonatkozóan nem rendelkeztek. Alperes megkezdte nyomdagép használatát, majd egy rövid idejű működés után a gép meghibásodott. Alperes ezt jelezte Felperes felé, aki arra hivatkozott, hogy a gép Alperes nem rendeltetésszerű használatának következtében hibásodott meg és többször is felszólította Alperest, hogy térítse meg a gépben bekövetkezett kárát. Alperes nem reagált Felperes felszólításaira, és a lízingdíjat sem fizette, ezért Felperes a joghatóságként kikötött magyar bírósághoz fordult. A magyar Fórum először megállapította joghatóságát, majd ezt követően megnézte, hogy van-e az ügyben lényeges külföldi elem. Úgy találta, hogy igen, ezért a szerződéskötés időpontjának, ami 2009. december 17-e vizsgálata után a Róma I. rendelet szabályait alkalmazta a lex causae megállapítása érdekében. Miután a felek nem éltek a jogválasztás lehetőségével, így a bíróság a 4. cikk-et rendelte alkalmazni: „(2) Ha a szerződésre az (1) bekezdés nem terjed ki, vagy ha a szerződés elemeire az (1) bekezdés a)–h) pontja közül több is vonatkozna, a szerződésre azon ország joga az irányadó, ahol a szerződés jellegéből adódó teljesítésre kötelezett félnek a szokásos tartózkodási helye található.”

Mivel a nevesített szerződések körében a Rendelet a lízingről nem rendelkezik, így a 4. cikk (2) bekezdése fog érvényesülni. A jellemző szolgáltatást nyújtó fél ebben az esetben tehát a szerződés jellegéből adódó teljesítésre kötelezett fél lesz, vagyis a pénzintézet, hiszen a másik fél nyújtja a pénzt. A bank szokásos tartózkodási helyének a központi ügyintézés helye minősül, tehát az osztrák jog lesz az irányadó a szerződésre, annak anyagi jogi szabályai szerint kell elbírálni a jogvitát. Másik lehetőségként szolgál, ha a bíró a méltányossági szabályra hivatkozik, és azt állapítja meg, hogy a szerződés nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy eltérő országhoz és annak az országnak a jogát rendeli alkalmazni a felek szerződésére. Ebben az esetben lehet a magyar jog az alkalmazandó jog.

9. Záró gondolatok Zárásként első sorban a dolgozat fejezeteiben részletesebben kifejtett gondolatok összefoglalását szeretném adni, majd egyéni véleményem alapján fejteném ki a Róma I. rendelet értékelését és utóéletét. Dolgozatom megírása során arra törekedtem arra, hogy egy általam elgondolt tematikai rendszer alapján adjak számot a Rendelet hátteréről. Elhelyeztem időben, gazdasági helyzetben, bemutattam uniós aktusként és a hazai szabályozással való kapcsolatáról is szót ejtettem. Elemeztem

a

Rendeletet,

mint

a

nemzetközi

kollíziós

magánjog

alapvető

jogegységesítési instrumentumát is. Ezen keresztül arra törekedtem, hogy látható legyen, milyen jogviszonyok esetében érvényesül, miért szükséges ennek a létezése és hogyan valósítja meg ezen keresztül a célját a Rendelet. Igyekeztem példákon keresztül szemléltetni a működési mechanizmusát és kitérni olyan jellegzetességekre, melyek problémás helyzetek kialakulását eredményezhetik. A Rendelet releváns rendelkezései kapcsán is arra törekedtem, hogy - egy joghallgatótól elvárható részletességgel - a lehető legteljesebb jellemzést adjam egy-egy jogintézmény vonatkozásában. A dolgozat végén egy fiktív példán keresztül szerettem volna kihangsúlyozni annak a fontosságát, hogy az elméleti tudást az alkalmazáson keresztül is meg kell tanulnia a joghallgatóknak. Utolsó sorban a záró gondolatok között szeretném kritikai szempontból is értékelni a Rendeletet. Első sorban meglátásom szerint az a körülmény, hogy a felek bármely fórum előtt indíthatják az eljárást, annak a szempontnak a figyelembe vételét is megkövetelné, hogy az egyes tagállamok nem azonos gazdasági és szociális szinten állnak. Ez alatt azt értem, hogy lehet, hogy egy fejlettebb tagállamban egy liberálisabb hozzáállás tapasztalható, míg egy másikban egy szigorúbb és konzervatívabb ítélkező fórummal találkozik a jogvitában érintett fél. Igaz, hogy a Rendelet egységes alkalmazást rendel el, de a jogalkalmazásból eredő bizonytalanságok nem kiküszöbölhetők ki egy kötelezően alkalmazandó normával sem Ez a tény sosem lesz kiiktatható teljes

mértékben az igazságszolgáltatásból, ugyanis a bírák is emberek, tagállamonként változó lehet mind a felkészültségük, mind a nyitottságuk a uniós jogalkalmazás felé. Negatívumként tartható még számon az a tény is, hogy a nemzetközi kollíziós magánjog térnyerésével megnövekedett a jogi normáknak a száma. Ezek a jogi instrumentumok céljukat tekintve azért jöttek létre, hogy megkönnyítsék a jogalkalmazók munkáját az egységes szabályozással. Ez azonban egy bonyolult rendszert is eredményezhet, ahol a kiigazodás nehézkessége miatt a Rendeletben kitűzött cél éppen az ellenkezőjébe csaphat át. Például a fogyasztói szerződésekre a Rendelet 6. cikkét kellene alkalmazni, azonban ez csak a 2009. december 17-e utáni jogviszonyokra vonatkozik. Ha a felek ezt az időpontot megelőzően kötöttek szerződést, arra már a Római Egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ha pedig olyan területen kötnek szerződést a felek, ami kivételt képez a rendelet alkalmazása alól és az irányelvi szabályozás alá tartozik, akkor az irányelv által szabályozott

kérdésekben

az

irányelv

átültetésére

hozott

nemzeti

normák

alapulvételével kell eljárni. Egyéb területekre, mint például az értékpapírokból származó kötelezettségekre a nemzeti kódexek-törvények tartalmaznak szabályokat.84 Mindezek után kétségtelen azoknak a pozitívumoknak is a megállapítása, hogy a Róma I. rendelet egy haladó és korszerű gondolatot képviselő jogalkotási termék. Az egységes belső piac összehangolt működésének biztosítására törekszik és az integrációs érdeket tarja szem előtt szabályozásában. Ennek megvalósítására tűzte ki célul a kapcsolóelvek egységesítését és a forum shopping leküzdését. Ennek során volt képes megvalósítani azt régen vágyott jogegységet, mely megnyitja az utat a jogbiztonság felé, ami már nem csak a nemzeti szinten érvényesül, hanem többek között a Rendeletnek köszönhetően az egész unió területén.

84

Czigler Dezső Tamás: Chao ab chao Az irányelvi kollíziós szabályok továbbélése a Róma I. rendelet elfogadását követően

10. Irodalomjegyzék dr. Palásti Gábor Péter: A szerződésre alkalmazandó jog felek általi megválasztása (a jogválasztás) (PhD értekezés) Miskolc, 2007 Czigler Dezső Tamás: Chao ab chao Az irányelvi kollíziós szabályok továbbélése a Róma I. rendelet elfogadását követően MISKOLCI JOGI SZEMLE 5. évfolyam (2010) 2. szám 73-102.o. Raffai Katalin: A nemzetközi magánjogi közrend rétegei - különös tekintettel a közösségi és a magyar jogra (Doktori értekezés) Budapest, 2008 Burián László: Európai kollíziós jog: korszak és paradigmaváltás a nemzetközi magánjogban, MAGYAR JOG 59: (11) pp. 695-704. Czigler Dezső Tamás: Az európai nemzetközi (kollíziós) magánjog- és családi jog Főbb kérdései Doktori értekezés Győr, 2011 Czigler Dezső Tamás: A szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet a praktikum tükrében JOGI MELLEKLET • 2009/9–10 103 Juhász Imre: A jogalkalmazási joghatóság európai és magyar összefüggései, különös tekintettel a székhely-problematikára c. doktori értekezésének tézisei Budapest, 2010 Nagy Csongor István: Nemzetközi magánjog Budapest, 2011 Mátyás Imre: Kollíziós jogegységesítési törekvések az Európai Unióban in: Miskolciensis

Sectio

Iuridica

et

Politica

Tomus

XXXI

(2013):

Kollíziós

jogegységesítési törekvések az Európai Unióban 417-426. o. Burián- Czigler- Kecskés- Vörös: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog Budapest, 2010

Jogszabályjegyzék: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 593/2008/EK RENDELETE a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) 2008. június 17. A TANÁCS 44/2001/EK RENDELETE a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (Róma II. rendelet) 2000. december 22. EGYEZMÉNY a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról, aláírásra megnyitva Rómában 1980. június 19-én

1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA AZ

EURÓPAI

KÖZÖSSÉGET

LÉTREHOZÓ

SZERZŐDÉS

EGYSÉGES

SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA (Róma, 1957. 03. 25, utoljára módosítva a 2003-as Csatlakozási Szerződés által)

Internetes hivatkozás http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=5 2014. február 21.