A rendezvény szervezői: Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály

A rendezvény szervezői: Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Magyar Növényvédelmi Társaság

Szerkesztők: GÁL PÉTER NOVÁK RÓBERT PÁNCZÉL MILÁN RIPKA GÉZA ISBN 978-963-89690-2-6

Budapest, 2014. november 26. Felelős kiadó: Dr. Haltrich Attila, titkár Magyar Növényvédelmi Társaság

Készült: 150 példányban

TARTALOMJEGYZÉK Pálmai O., Gyulai B., Kemény P., Magyar D., Dóra S., Nánási J. és Szabó J. Egy jövőbeli védekezési lehetőség precíziós módszerrel a gombabetegségek ellen 3-4 Kovács Cs., Peles F., Balling P., Bihari Z. és Sándor E. Szőlőtőkékből izolált Trichoderma fajok vizsgálata laboratóriumi és szabadföldi kísérletben

5-11

Jakab M., Werner J. és Csikász-Krizsics A. ESCA/BDA tünetek gyakorisága különböző szőlőalany-nemesfajta kombinációkban........................................................................................ 12-19 Bán G. és Zsolnai B. Az amerikai szőlőkabóca elterjedtsége és életmódja Magyarországon 2014-ben ................................................................................................... 20-26 Keszthelyi S., Simon G. és Pál-Fám F. Extenzív kukoricásokban végzett rovarölő szeres kezelések hatékonysága .................................................................................................................. 27-33 Kiss B., Lupták R., Kis A. és Szita É. A pettyesszárnyú muslica tömeges megjelenése Magyarországon 2014-ben .................................................................................................................. 34-35 Oláh R., Orosz Sz. és Vétek G. Diót károsító Diptera fajok elterjedése és életmódja Magyarországon .................................................................................................................. 36-42

Benke Sz. és Pecze R. A méhlegelő telepítések monitoring vizsgálata a beporzó programban .................................................................................................................. 43-47 Kormányos F., Feketéné Palkovics Á. és Bozsó M. 100 % eltérés. Környezetazonos anyag használata talajlakó kártevők, kórokozók hatásainak kivédésére ............................................................. 48-58 Parádi I., Feketéné Palkovics Á. és Bozsó M. Az Amalgerol és a mikorrhiza hatása a fotoszintézisre és a növekedésre .................................................................................................................. 59-65 Papp Z. Az N-Lock (nitrogén stabilizátor) szerepe és hatása a nitrogén hasznosulására a főbb szántóföldi kultúrákban ................................................................. 66-73 Papp Z. Bedolgozásos gyomirtási technológia napraforgóban .............................. 74-79 Jáger F. és Szabó R. Adatok és gondolatok a herbicidrezisztenciáról és a flumioxazinról ........ 80-82

EGY JÖVŐBELI VÉDEKEZÉSI LEHETŐSÉG PRECÍZIÓS MÓDSZERREL A GOMBABETEGSÉGEK ELLEN PÁLMAI O.1, GYULAI B.1, KEMÉNY P.1, MAGYAR D.2, DÓRA S.3, NÁNÁSI J.4 és SZABÓ J.5 1

Fejér Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága 2 Országos Környezetegészségügyi Intézet 3 Unicomp Kft 4 Lab-Inter Kft 5 Barackvirág Farm

2014 januárjától kötelező az integrált termesztési gyakorlat alkalmazása mind a szántóföldi kultúrák, mind az ültetvények esetében. Az integrált termesztés nélkülözhetetlen eleme az előrejelzésre alapozott növényvédelem. A termesztés folyamatában nagy tartalékok vannak. A jelenlegi gyakorlat táblaszintű növényvédelmet folytat mind a szántóföldön, mind az ültetvények esetében. A területet tehát egységesen kezeli, nem veszi figyelembe a táblán belüli eltérő tulajdonságokat. A precíziós módszerek alkalmazása estén ezeket az eltéréseket lehet csökkenteni. A növényeket megbetegítő gombabetegségek felszaporodása, terjedése illetve a fertőzés mértéke alapvetően három tényezőtől függ. A termesztett fajtától, az időjárás alakulásától és a fertőző anyag mennyiségétől. Az utóbbi időben bekövetkezett technikai forradalom, az űrtechnológia, a számítógépek, helymeghatározó eszközök, térképészeti megoldások, speciális GPS által vezérelt mezőgazdasági gépek, lehetővé tették a helyspecifikus, precíziós növénytermesztés folytatását. Ezen belül a precíziós növényvédelem továbbfejlesztésének lehetősége, hogy egy aktuális, kis térségre-táblán belül-, mérőhálózatot telepítsünk. Ezzel az eljárással a mért paraméterek figyelembevételével időzíteni lehet a védekezés megkezdését. A vezeték nélküli szenzorhálózat (Wireless Sensor Network) olyan intelligens eszközök hálózata, melyek elsődleges feladata, hogy a környezet jellemzőit képes legyen mérni, majd vezeték nélkül a begyűjtött információt egymás közt megosztani. A szenzorok hálózatként működnek, elegendő ezeket 500 m-es távolságba egymástól telepíteni. A változó paraméterek közül a telepített szenzorok mérik a levegő- és a talajhőmérsékletet, a szélsebességet, a talajnedvességet, a relatív páratartalmat és a levélfelület vízfedettségét a szántóföldön vagy az ültetvényben.

3

A spóracsapdázással kimutathatóak a levegőből a növénykórokozó spórák, megállapítható a megjelenésük ideje és mérhető a spóraszóródás csúcsidőszaka. A vezeték nélküli szenzorhálózat és a spóracsapda is régóta alkalmazott és bevált eszközök, de a mezőgazdasági alkalmazásukra eddig még nem került sor Magyarországon. A fenti berendezéseket telepítenénk ki 2015 tavaszán egy gyümölcsösbe. Az ott termesztett fajok és fajták érzékenysége illetve ellenálló képessége különböző a levegőben terjedő gombabetegségekkel szemben. A „mobil” meteorológiai állomás és a hordozható spóracsapda adatainak gyors feldolgozása lehetőséget biztosítana az előrejelzésre (mért adatokra) alapozott növényvédelmi beavatkozás alkalmazására. Így jelentős mértékben csökkenthető a peszticid felhasználás. Ilyen technológia alkalmazása esetén egyrészt csökken a növényvédelmi kezelések száma és költsége, másrészt kisebb a környezet növényvédő szer terhelése.

4

SZŐLŐTŐKÉKBŐL IZOLÁLT TRICHODERMA FAJOK VIZSGÁLATA LABORATÓRIUMI ÉS SZABADFÖLDI KÍSÉRLETBEN KOVÁCS CS.1, PELES F.1, BALLING P.2, BIHARI Z.2 és SÁNDOR E.1 1

Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertudományi Intézet, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138. [email protected] 2 Tokaji Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, 3915 Tarcal, Könyves Kálmán u. 54. [email protected] BEVEZETÉS A szőlő tőkeelhalásának kialakulásában számos aszkuszos és bazídiumos kórokozó vehet részt, melyek lehetnek Botryosphaeriaeceae családba tartozó nemzetségek (Diplodia seriata, Botryosphaeria sp.), Phaeomoniella chlamydospora, Phaeoacremonium aleophilum és Eutypa lata fajok (BERTSCH és mtsai, 2012). A betegség kialakulásában szerepet kórokozók közül a Tokaji Borvidéken leggyakrabban a Diplodia seriata patogén volt jelen (KOVÁCS és mtsai, 2014). A Trichoderma fajok biológiai védekezésben nyújtott szerepét WEINDLING már 1932-ben leírta. Taxonómiai besorolásukkal először RIFAI (1969) foglalkozott. Kutatása során kilenc fajcsoportot különített el. HUNT és mtsai (2001) kutatásukban arra a következetésre jutottak, hogy a Trichoderma fajok mikoparazita képességüknek köszönhetően hatékonyan alkalmazhatóak a tőkeelhalás betegségtípus kórokozói ellen. A Trichoderma készítmények alkalmazásával lehetőség nyílik a metszési sebek hosszú távú védelmére (KOTZE és mtsai, 2011). FOURIE és mtsai (2001) kimutatták, hogy az oltványiskolákban alkalmazott T. harzianum törzsekkel javult az oltványok teljes gyökér tömege. Megállapították, hogy a Trichoderma kezelések a növény fejlődése mellett az esca betegség csökkenésében is szerepet játszottak. GAO és mtsai (2002) szerint a Trichoderma harzianum a leghatékonyabb biopeszticid. DI MARCO és mtsai (2004) vizsgálataik során megállapították, hogy az esca betegségkomplex kialakulásában szerepet játszó Pa. aleophilum és Pm. chlamydospora kórokozók ellen Trichoderma fajokkal történt kezelés hatékonynak bizonyult.

5

A növényvédő szerek mennyiségének csökkentése érdekében a biopeszticidek (mikofungicidek) elterjedését kellene előtérbe helyezni (VERMA és mtsai, 2007; VINALE és mtsai, 2007; NAGAMANI és CHAKRAVARTHY, 2009). A biológiai védekezés hatékonyságát több nemzetközi kutatás is bizonyítja. Ezen tényeket figyelembe véve kutatómunkánk során célul tűztük ki a Trichoderma izolátumok micéliális növekedésének és mikoparazita képességének vizsgálatát (in vitro). A szabadföldi (in vivo) kísérletek beállításával a Trichoderma fajok felhasználási lehetőségeinek (biopeszticid) meghatározását céloztuk meg hazai éghajlati körülményeket figyelembe véve. ANYAG ÉS MÓDSZER Vizsgálatainkhoz saját Trichoderma sp. izolátumokat (TR04-TR06) használtunk. A Trichodermákat a Tokaji borvidékről, olyan élő szőlőtőkékből izoláltuk, melyek a tőkeelhalás betegségre jellemző tüneteket a vegetatív szerveken nem mutatták. A micéliális növekedés vizsgálatához három kiválasztott izolátumot (TR04; TR05; TR06) alkalmaztunk. A kísérlet beállítása eltérő hőmérsékleten (12, 18,5; 22,5; 25; 30 és 37 °C), négy napon keresztül, három ismétlésben történt. A növekedés mértékét a Petri-csészén, burgonya-dextróz agar táptalajon mért micéliális növekedés alapján, a gombatelep két átmérőjének átlagából határoztuk meg. Az antagonista kompetíciós képességét laboratóriumi körülmények között vizsgáltuk. Dugófúró segítségével 1 cm átmérőjű korongot vágtunk ki a patogén (Diplodia seriata) növekedési zónájából. A vizsgálathoz 2 napos Trichoderma és 3 napos Diplodia seriata izolátumot alkalmaztunk. Először a patogén leoltását végeztük el, majd 24 óra után a Trichoderma izolátumot oltottuk le 3 cm távolságra a kórokozótól. 10 nappal később lefotóztuk a tenyészeteket és meghatároztuk a Biokontroll-Index értékét. A Biokontroll-Index (BCI) a Trichoderma által elfoglalt terület nagyságának, valamint a Trichoderma és Diplodia által együttesen elfoglalt terület nagyságának hányadosa. Segítségével becsülhető a biológiai védekezési képesség mértéke (SZEKERES és mtsai, 2006). A szabadföldi kísérletben alkalmazott spórakoncentrátum elkészítéséhez három kiválasztott 7 napos izolátumot (TR04; TR05; TR06) alkalmaztunk (JOHN és mtsai, 2005). Az egyes kijuttatásra kerülő izolátumokat tíz-tíz Petri-csészében szaporítottuk fel. Minden Petri-csészébe két-két ml steril desztillált vizet pipettáztunk, majd oltókacs segítségével a spórákat a vízbe szuszpendáltuk. A készítmény koncentrációjának ellenőrzéséhez Thoma-kamrát alkalmaztunk. A kijuttatás 2014.05.06.-án történt a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutató

6

Intézet ültetvényében. A vizsgálatba egy tünetmentes (XXII. sor 10. tőke) tőkét is bevontunk, mely a betegségre jellemző jellegzetes tüneteket nem mutatta. Ezenkívül két, beteg tőke melletti, tünetes kontroll tőkét (X. sor 8. tőke, XXIX. sor 13. tőke) is megfigyeltünk, melyeket Trichoderma szuszpenzióval nem kezeltünk. A micélális növekedés statisztikai vizsgálatához varianciaanalízist, Tukeytesztet, illetve nem paraméteres Kruskal-Wallis próbát és Dunn-féle összehasonlító tesztet alkalmaztunk. 5%-os P-érték alatt tekintettük a próbákat szignifikánsnak. Az eredmények kiértékeléséhez GraphPad Prism 3.02 (MOTULSKY, 1999) statisztikai programokat használtunk. EREDMÉNYEK A kijuttatásra kerülő izolátumok micéliális növekedése A kiválasztott izolátumok (TR04; TR05; TR06) eltérő növekedési és kompetíciós képességgel rendelkeztek. A TR04 izolátum esetén elsősorban az alacsonyabb hőmérsékleteken (12, 18,5 °C) volt kisebb micéliális növekedés tapasztalható. 12 °C-on szignifikánsan magasabb növekedés aktivitással rendelkezett a TR05 izolátumhoz képest. A TR06 izolátum 12 °C-on alacsonyabb növekedést mutatott a TR04-hez képest, azonban szignifikánsan nem volt igazolható (1. ábra). A TR05 és a TR06 jelölésű izolátumokat minden vizsgált hőmérsékleten erőteljes növekedés jellemezte. Növekedésük még 30 és 37 °C-on is igen intenzív volt.

1. ábra: TR04-TR06 izolátumok átlagos micéliális növekedése eltérő hőmérsékleten

7

TR04-TR06 izolátumok kompetíciós képességének vizsgálata Az 1. kép a TR04-TR06 Trichoderma izolátumok és a Diplodia seriata kórokozó interakcióját mutatja. A Biokontroll-Index értéke 100% volt, vagyis a Trichoderma izolátumok túlnőtték a Diplodia seriata fajt. Minden esetben megfigyelhető volt a mikoparazita pusztító hatása a Diplodia seriata patogénen. TR04

TR05

TR06

1. kép: TR04-TR06 izolátumok mikoparazita képessége Diplodia seriata patogénnel szemben Trichoderma spórakészítmény alkalmazása szabadföldi kísérletben A kísérletben kijuttatott spóra szuszpenzió 107 sejt/ml koncentrációjú volt. A készítményből a metszési sebek felületére fújtunk. A felület nagyságát figyelembe véve egy-két fújást alkalmaztunk. A kísérletbe bevont tőkéket havonta ellenőriztük (fotóztuk és a betegség jelenlétét vizsgáltuk). Három hónap után a kezelt tőkékből újabb mintákat gyűjtöttünk be. A 2. képen egy kiválasztott beteg tőke látható a kezelés napján. A 3. képen pedig már az 1. 2. és 3. hónap utáni kezelés eredményeit figyelhetjük meg. A koncentrátum kijuttatása után a havonta történő ellenőrzés esetén nem volt tapasztalható a betegségre jellemző tünet. A

B

C

.

.

.

2. kép: A tőke állapota a kezelés napján (2014.05.06.) A;B;C: A kezelt VII. sor 6. beteg tőke

8

A

B

C

.

.

.

3. kép: AVII. sor 6. beteg tőke a kezelések után A: 1 hónappal a kezelés után (2014.06.06); B: 2 hónappal a kezelés után (2014.06.06.); C: 3 hónappal a kezelés után (2014.08.11.)

Az 1. táblázat mutatja a szabadföldi kísérletünk eredményeit. Négy vizsgált tőke esetén nemcsak a látható tünetek csökkentek, hanem vissza is tudtuk izolálni a Trichoderma törzseket. A többi vizsgált tőke esetén (kivéve a III. sor 1. tőke, mely nem hozta a várt eredményt), három hónap után, csak a tünetek csökkenését tapasztaltuk. 1. táblázat: Trichoderma szabadföldi kísérlet eredményei 1. hónap után

2. hónap után

3. hónap után

(2014.06.06.)

(2014.07.06.)

(2014.08.11.)

III. sor 1. tőke

Látható levéltünet

Hajtáspusztulás

Hajtáspusztulás

VI. sor 5. tőke

Látható levéltünet

Vizsgált tőkék

Levéltünet csökkenés

VII. sor 6. tőke

Nincs levéltünet

IX. sor 4. tőke

Csökkent hajtásnövekedés, nincs levéltünet

X. sor 9. tőke

Nincs levéltünet

X. sor 8. tőke (tünetes kontroll)

Hajtásszám növekedés, nincs levéltünet

XI. sor 14. tőke XII. sor 3. tőke XXII. sor 10. tőke (tünetmentes kontroll)

Csökkent levéltünet és hajtásnövekedés

XXII. sor 11. tőke XXII. sor 12. tőke

Nincs levéltünet

XXVIII. sor 10. tőke XXIX. sor 10. tőke XXIX. sor 13. tőke (tünetes kontroll)

9

A 4. képen beteg tőkékből visszaizolált Trichoderma figyelhető meg. A

B

.

.

4. kép: Tünetes tőkékből visszaizolált Trichoderma A: XXVIII. sor 10. tőke; B: VII. sor 6. tőke

KÖVETKEZTETÉSEK A micéliális növekedés vizsgálata esetén elmondható, hogy a TR05 és TR06 izolátumok potenciális biopeszticidek, hiszen tág hőmérsékleti határok között is aktív, valamint gyors növekedésre képesek. A TR04 izolátum szignifikánsan magasabb növekedési aktivitással rendelkezik 12 °C-on a többi vizsgált izolátumhoz képest. A mikoparazita képesség vizsgálata során a kijuttatott Trichoderma izolátumok mindegyike 100%-os Biokontroll-Index-szel volt jellemezhető. A szabadföldi kísérlet eredményeiből látható, hogy a vizsgált, beteg tőkék többsége nem mutatta a betegségre jellemző, látható tünetet. A kezelést követő első hónaptól a kiválasztott két tünetes kontroll tőke nem mutatta a betegségre jellemző jellegzetes tüneteket, a mellettük lévő beteg tőkék kezelésének köszönhetően. Megállapítható, hogy a Trichoderma fajok hatékony biológiai védekezési lehetőségnek tekinthetőek, hiszen laboratóriumi körülmények mellett a szabadföldi kísérletben is hatékonyan alkalmazhatóak, segítségükkel a peszticidek használata csökkenthető. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg. A publikáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú, valamint a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0007 számú projekt is támogatta.

10

Sándor Erzsébet munkáját a Debreceni Egyetem belső kutatási pályázata támogatta. A kutatások a COST FA1303 keretében zajlottak. IRODALOM BERTSCH, C., RAMÍREZ-SUERO, M., MAGNIN-ROBERT, M., LARIGNON, P., CHONG, J., ABOU-MANSOUR, E., SPAGNOLO, A., CLÉMENT, C. and FONTAINE, F. (2012): Grapevine trunk diseases: complex and still poorly understood. Plant Pathology, 62(2): 243-265. DI MARCO, S., FABIO, OSTI, F. and CESARI, A (2004): Experiments on the control of esca by Trichoderma. Phytopathology Mediterranea, 43: 108-115. FOURIE, P. H., HALLEN, F., VAN DER VYVER, J. and SCHREUDER, W. (2001): Effect of Trichoderma treatments on the occurrence of decline pathogens in the roots and rootstocks of nursery grapevines. Phytopathologia Mediterranea, 40: 473-478. GAO, K. X., LIU X. G., LIU, Y. H., ZHU, T. B. and WANG, S. L. (2002): Potential of Trichoderma harzianum and T.atroviride to control Botryosphaeria berengeriana f. sp. piricola, the cause of apple ring rot. Journal of Phytopathology, 150: 271-276. HUNT, J. S., GALE, D. S. J. and HARVEY, I. C. (2001): Evaluation of Trichoderma as bio-control for protection against wood-invading fungi implicated in grapevine trunk diseases. Phytopathologia Mediterranea, 40: 485-486. JOHN, S., WICKS, T. J., HUNT, J. S., LORIMER, M. F., OAKEY, H. and SCOTT, E. S. (2005): Protection of grapevine pruning wounds from infection by Eutypa lata using Trichoderma harzianum and Fusarium lateritium. Australian Plant Pathology, 34: 569-575. KOTZE, C., NIEKERK, J. V., MOSTERT, L., HALLEEN, F. and FOURIE P. (2011): Evaluation of biocontrol agents for grapevine pruning wound protection against trunk pathogen infection. Phytopathology Mediterranea, 50: Supplement S247−S263. KOVÁCS, CS., PELES, F., BIHARI, Z. és SÁNDOR, E. (2014): A szőlő tőkebetegségeiben szerepet játszó gombák a Tokaj-Hegyaljai borvidéken. Növényvédelem, Budapest, (50)4: 153-159. MOTULSKY, H. J. (1999): Analyzing Data with GraphPad Prism. GraphPad Software Inc., San Diego CA, www.graphpad.com NAGAMANI, A. and CHAKRAVARTHY, K. S. (2009): Trichoderma: Taxonomy and Its Role in The Plant Disease Control. Role of Biocontrol Agents for Disease Management in Sustainable Agriculture, 146-164. RIFAI, M. A. (1969): A revision of the genus Trichoderma. Mycological Paper, 116: 1-116. SZEKERES, A., LEITGEB, B., KREDICS, L., MANCZINGER, L. and VÁGVÖLGYI, CS. (2006): A novel, image analysis-based method for the evaluation of in vitro antagonism. Journal of Microbiological Methods, 65: 619-622. VERMA, M., BRAR, S. K., TYAGI, R. D., R.Y. SURAMPALLI, R. Y. and VALÉRO J. R. (2007): Antagonistic fungi, Trichoderma spp.: Panoply of biological control. Biochemical Engineering Journal, 37: 1-20. VINALE, F., SIVASITHAMPARAM K., GHISALBERTI, E. L., MARRA R., WOO, S L. and LORITO, M. (2008): Trichoderma-plant-pathogen interactions. Soil Biology & Biochemistry, 40: 1-10. WEINDLING, R. (1932): Trichoderma lignorum as a parasite of other soil fungi. Phytopathology, 22: 837-845.

11

ESCA/BDA TÜNETEK GYAKORISÁGA KÜLÖNBÖZŐ SZŐLŐALANY-NEMESFAJTA KOMBINÁCIÓKBAN JAKAB M., WERNER J. és CSIKÁSZ-KRIZSICS A. Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, 7634 Pécs Pázmány Péter utca 4., e-mail: [email protected] BEVEZETÉS Napjainkban a szőlőültetvényeket világszerte a szőlő fás részeinek betegségei (Grapevine Trunk Diseases - GTDs) veszélyeztetik. Komplex betegségről van szó, mivel többféle abiotikus tényező és kórokozó idézheti elő (LEHOCZKY és MAKÓ, 1983). Termő ültetvényekben leggyakrabban az Eutypás tőkeelhalás és az Esca/ fekete kordonkar elhalás (BDA) tünetei fordulnak elő. Esca betegség alatt ma a szőlő fás részeit károsító gombák egész sorának utolsó együtt ható fázisát értjük, amely a szőlő pusztulásához vezet (MIKULÁS, 2014), akut vagy krónikus formában. A 15 évnél idősebb tőkékből leggyakrabban izolált esca gombafajok a faszövetek fekete csíkoltságát, barnásvörös szövetelszíneződését kiváltó Phaeomoniella chlamydospora és Phaeoacremonium aleophilum valamint a fehérkorhadást okozó Fomitiporia mediterranea M. Fisch (DULA és mtsai, 2009). Az esca-hoz hasonló levéltünetekkel diagnosztizálható a fekete kordonkar elhalás (BDA), melyet a Botryosphaeria spp. okoz (MIKULÁS, 2014). Az alapfertőzések forrása a szaporítóanyag, de metszési sebeken keresztül is fertőződhetnek a tőkék (DULA, 2007). VARGA (2009) a kórokozók terjedése szempontjából a metszési időszakot tartja a legkritikusabbnak, különösen csapadékos időjárás esetén, amikor a kórokozók fertőzőképleteinek mennyisége megnövekszik az ültetvényekben. A kórokozók terjedését LARIGNON (2012) egyéves vesszőkön vizsgálta, a metszett szőlőültetvény vesszőiből gyakrabban izolálták a Phaeoacremonium aleophilum és Diplodia seriata (telemorf: Botryosphaeria obtusa) gombákat, mint a metszetlenből. Ebből arra következtettek, hogy ezek a gombák a metszéssel is terjedhetnek. A fertőzés szempontjából kritikusnak minősítik, ha a napi középhőmérséklet 10 - 16 oC közötti és ez egy esős periódussal párosul. GUBLER és PEDUTO (2012) szerint a téli hónapokban nagyobb a metszési sebek érzékenysége, majd csökken a késő téli- kora tavaszi időszakban. Ezért megelőzésként a gyorsabb sebgyógyulást biztosító kettős metszést javasolják, kiegészítve gombaölő szeres permetezéssel. Két Trichoderma viridae izolátumot is teszteltek kora tavaszi

12

kijuttatással. Az egyik izolátum agresszíven és gyorsan képes volt kolonizálni a metszési sebeket, így a biológiai védekezés eszköze lehet. Mivel a kórfolyamat látensen zajlik, a betegség a tünet megjelenéséig teljesen rejtve marad. Az esca tünetek jellemző megjelenési ideje a fürtzáródás-zsendülés kezdete, míg a BDA tüneteké június eleje. A beteg tőkék elszórtan, kiszámíthatatlan módon, rapszodikusan jelentkeznek az ültetvényben (DULA, 2007). A levelek jellemző tigriscsíkoltságát az okozza, hogy a gomba toxinjai a fás részekből a levelekbe transzlokálódnak (BRUNO és mtsai, 2007). A szőlőfajták és alanyok is jelentős szerepet játszanak a fás részek megbetegedésére utaló tünetek kifejlődésében. A kevésbé szárazságtűrő alanyokon (pl.: T.F. S.O.4) MUROLO és ROMANAZZI (2012) megfigyelései szerint magasabb a betegség előfordulási aránya, mint a szárazságtűrőbbeknél (pl.: Paulsen 1103). VARGA (2009) kísérleteiben nem talált ellenálló alanyfajtát vagy fajtajelöltet a vizsgált kórokozókkal szemben, de az egyes fajták fás szöveteinek belsejében a kórokozók terjedésének mértéke eltérő volt. Kísérletünk célja, hogy a szőlő fás megbetegedések megelőzése, mérséklése érdekében feltárjuk azokat a termesztési eljárásokat, melyek az integrált védekezés elemei lehetnek, mivel a vegyszeres védekezés lehetőségei rendkívül korlátozottak. ANYAG ÉS MÓDSZER A szőlő fás részeinek betegségei közül az esca és a hasonló levéltüneteket mutató BDA tőkék felmérésére került sor a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Szentmiklós-hegyi Telepén 2013-ban és 2014-ben. A területre a Ramann-féle barna erdőtalaj a jellemző, mely azonban már jelentősen átalakult (meliorált), u.n. antropomorf talaj, sekély termőrétegű, alapkőzete permi homokkő. Az ültetvény 1999-es telepítésű, középmagas kordon művelésmódú, É-D-i sorvezetésű (1. ábra) és 2,2 m x 0,8 m térállású – sorköze füves. A felvételezésekre augusztusban és szeptember végén került sor. A vizsgálatokat alany-nemes kombinációnként, soronként 15 parcellán (parcella = oszlopköz = 5 tőke), így 75-75 tőkén végeztük. A parcellák - a terület lejtési viszonyai miatt - a statisztikai kiértékelésben a másik tényezőt (hely) jelentik. Az eredményeket öt tőkére vetítettük, az adatok kiértékeléséhez kéttényezős varianciaanalízist (ismétlések nélkül) alkalmaztunk.

13

1. ábra: A kísérleti terület a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Szentmiklós-hegyi Telepén Vizsgálatainkat a következő alany-nemesfajta kombinációkon végeztük (1. táblázat): 1. táblázat: Vizsgált alany - nemes fajta kombinációk Alanyfajta megnevezése T. 5C T.K. 5BB T.K.125 AA 110 R 140 Ru Fercal Georgikon 28 Rupestris du Lot

Alanyfajta származása V. berl. x V. rip. V. berl. x V. rip. V. berl. x V. rip. V.berl. x V. rup. V.berl. x V. rup. V.vinif. x V.berl. komplex hibrid (V. berl. x V. rip.) x V. vinif. V. rupestris

Cabernet sauvignon x x x x x x

Nemes fajták Merlot Cirfandli x x x

x

x x x x x

x x

14

x

EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Az évjárat hatásának tanulmányozását Cabernet sauvignon fajtánál végeztük el 8 alanyfajtán (1. táblázat). A nyugalmi periódus a 2013-as vegetációt megelőzően közel két hónappal hosszabb volt, mint 2014-ben. A fakadást követően április időjárása 2014-ben sokkal csapadékosabb és fényszegényebb volt, mint a megelőző évben. A csapadékos napok számában is jelentős volt az eltérés, míg 2013 áprilisában 8 nap, addig 2014-ben 20 nap volt esős. A Cabernet sauvignon állományban a 2014-es csapadékos évben szignifikánsan magasabbnak bizonyult a tünetes tőkék aránya az átlagosnál szárazabb 2013-as évhez képest (2. táblázat). 2. táblázat: Tüneteket mutató Cabernet sauvignon tőkék aránya (%) Vizsgált tőkeszám Alanyfajták

Esca/BDA-s tőke (%) 2013

2014

T. 5C

140

2,5

30,7

T.K. 5BB

376

1,0

25,8

125 AA

127

3,2

21,3

140 Ru

66

1,2

19,7

110 R

137

0,6

21,9

Fercal

147

3,8

20,4

Georgikon 28

72

0

25,0

Rupestris du Lot

69

1,2

10,1

A fertőzött tőkék aránya és a két év között a legkisebb eltérés a Rupestris du Lot alanyra oltott növényeken volt megfigyelhető. A másik végletet az T. 5C alanyra oltott tőkéken láttuk, ahol a tünet megjelenés 2013-hoz képest nagyságrendet nőtt. Hasonló mértékű növekedést észleltünk a Georgikon 28 alanyra oltott tőkéken is, ahol 2013-ban még nem volt beteg tőke, viszont 2014-ben átlagosan minden 4. tőkén jelentkeztek az esca típusú tünetek. 2014-ben a Cabernet sauvignon fertőzöttsége Rupestris du Lot alanyon szignifikánsan alacsonyabb volt a T. 5C, T. K. 5BB és Georgikon 28 alanyokhoz képest (2. ábra).

15

1,8

1,6

Esca-s tőkeszám/parcella

1,4 1,2 1 0,8

0,6 0,4 0,2 0 5C

5BB

125AA

140Ru

110R

Fercal

Georgikon Rup.du.Lot 28

2. ábra: Esca/BDA tünetekkel diagnosztizált Cabernet sauvignon tőkék száma parcellánként 2014-ben, a vizsgált alanyok szerint A lejtős, hegy-völgy irányú táblában a Cabernet sauvignon-nál valamennyi alanyon a parcellák elhelyezkedése szerint is eltérést találtunk a tünetek jelentkezésének gyakoriságában (3. ábra). 2,5

Esca-s tőkeszám/parcella

2 1,5 1 0,5 0 1 -0,5

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15

Parcellaszám (a parcella sorszámozás a lejtő aljától indul)

3. ábra: Esca/BDA tünetekkel diagnosztizált Cabernet sauvignon tőkék száma a parcella helye szerint, 2014-ben

16

A kiugróan magas esca tünet gyakoriság összefüggésbe hozható a terület lejtésviszonyai miatt erózióval leginkább sújtott, vékony termőrétegű, aszálynak leginkább kitett területrészekkel. A vizsgált három borszőlőfajta közül a Merlot ültetvény fertőzöttsége volt a legalacsonyabb. SERGIO és GIANFRANCO (2014) 67 fajta értékelését végezték el, s a Merlot állományuk esca fertőzöttségi szintje szintén a legalacsonyabbak közé (5 % alatti) tartozott. A pécsi ültetvényben a Cabernet sauvignonhoz hasonlóan a Merlot ültetvényben is a T. 5C alanyra oltott tőkék voltak a leginkább fertőzöttek, parcellánként (5 tőkére vetítve) átlagosan 0,2 tőke mutatott esca/BDA tüneteket, de statisztikailag igazolható eltérést nem találtunk az alanyok között. A parcellák elhelyezkedése és a tünetek közötti összefüggés – kisebb mértékben – a Merlot ültetvényben is megfigyelhető volt. A különböző fajták esca- érzékenységében mutatkozó eltérés okát számos kutató a szállítóedények átmérőjének különbözőségében látja, a Merlot xylem átmérője sokkal kisebb, mint a Cabernet sauvignon fajtáé (POUZOULET és mtsai., 2014). Feltételezik, hogy a kisebb átmérőjű szállítóedényekkel rendelkező fajták (pl. Merlot) gyorsabban és hatékonyabban képesek gátolni a toxinok és sarjadzó (gomba) sejtek szétterjedését. Továbbá a kisebb átmérő révén a fajta hatékonyabban képes koncentrálni az erőforrásait a gombák szelektálására a szállítószöveteken belül. Egy másik magyarázat szerint a xylem morfológiájában lévő különbség hatása a betegség kifejeződésére az aszály stresszre adott xylem tolerancia módosításán keresztül érvényesül. A harmadik vizsgált fajta, a Cirfandli felvételezésére hat alanyon került sor. A parcellánként legmagasabb betegség tünet arányt (1,47) a Cirfandli/ Fercal kombinációnál kaptuk (4. ábra). A fertőzött tőkék aránya a Cirfandli fajtánál is a Cabernet sauvignon-hoz hasonlóan a Rupestris du Lot alanyon a legalacsonyabb (átlagosan 0,53 fertőzött tőke/parcella). A Cirfandli ültetvénynél viszont nem volt statisztikailag igazolható a különbség sem az alanyok, sem a parcellák elhelyezkedése között. A tájfajták rendszerint a stresszre érzékenyebbek, s a kapott eredmények okaként is elsősorban az időjárás okozta stresszt emelhetjük ki, ami évjárati sajátosság. Az Intézetben 2001-2002-ben végzett felvételezések eredményeivel (FVM SZBKI, 2002), valamint GROSMAN és mtsai (2012) közlésével összhangban arra a következtetésre jutottunk, hogy az évjáratnak rendkívül nagy hatása van a tünetek kifejeződésére. Eredményeink rámutatnak arra is, más kutatók (MUROLO és ROMANAZZI, 2012; VARGA, 2009) eredményeivel összhangban, hogy a fajta és az alany-nemesfajta kombináció is meghatározó eleme a szőlőtőke ellenállóságának az esca-komplexet és fekete kordonkar elhalást (BDA) kiváltó kórokozókkal szemben.

17

1,6

Esca-s tőkeszám/parcella

1,4 1,2 1 0,8

0,6 0,4 0,2 0 5C

125AA

140Ru

110R

Fercal

Rup. du Lot

4. ábra: 2014-ben esca/BDA tünetekkel diagnosztizált Cirfandli tőkék száma parcellánként (5 tőkéből), a vizsgált alanyok szerint A betegséggel szembeni harcban a legfontosabb a megelőzésre való törekvés, melynek első eleme a szélsőséges környezeti stresszt kizáró termőhely választás. A fajta megválasztása mellett a területi adaptációt elősegítő alanyválasztásra is figyelmet kell fordítani. A megelőzés fontos eleme az egészséges szaporítóanyag telepítése. WAITE és mtsai (2013) kutatásai felhívják a figyelmet arra is, hogy a telepítés előtt a szőlőoltványok vízben való áztatása is lehetőséget ad a keresztfertőzésre. Metszéskor fontos a metszőolló rendszeres fertőtlenítése és a beteg tőkék külön menetben való metszése - a tüneteket mutató tőkék előző évi kijelölése alapján. Továbbá fontos a beteg tőkék és a nyesedékük eltávolítása az ültetvényből. További feladatként tűztük ki az egyes évjáratok összehasonlítását és a betegség lefolyásának figyelemmel kísérését, valamint az integrált technológiai lehetőségek fejlesztését

18

IRODALOM BRUNO, G. and SPARAPANO, L. (2007): Effect of three esca-associated fungi on Vitis Vinifera L.: II. Characterization of biomolecules in xylem sap and leaves of healthy and diseased vines. Physiol. Mol. Plant Pathol. 69, 195-208. doi: 10.1016/j.pmpp.2007.04.007 DULA B.-né (2007): A szőlő esca betegsége. Agrofórum Extra 20: 9-11. DULA B.-né, SALVA E. és LAURA, M. (2009): Egy új Phaeoacremonium faj azonosítása és a Pm. mortoniae crous & W. gams előfordulásának első kimutatása Magyarországról származó esca tünetes tőkékből izolált gombafajok között. 55. Növényvédelmi Tudományos Napok Budapest 2009. február 23-24. FVM SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI KUTATÓINTÉZET, PÉCS (2002): Környezetkímélő szőlőtermesztési technológia fejlesztése különös tekintettel az Esca kártételének mérséklésére. Beszámoló a kutatási feladat teljesítéséről Azonosítószám: KF-70. GROSMAN, J., DOUBLET, B., LECOMTE, P., GUER-IN DUBRANA, L. and REY, P. (2012): The French Grapevine Trunk Wood Diseases Survey: overview of the data obtained over the last decade. Abstracts of oral and poster presentations given at the 8th International Workshop on Grapevine Trunk Diseases, Valencia, Spain, 18-21 June 2012. Phytopathologia Mediterranea (2012) 51, 2, 410-452. GUBLER, W., D. and PEDUTO, F. (2012): Control of grapevine trunk diseases in California. Abstracts of oral and poster presentations given at the 8th International Workshop on Grapevine Trunk Diseases, Valencia, Spain, 18-21 June 2012. Phytopathologia Mediterranea (2012) 51, 2, 410-452. LARIGNON, P. (2012): Studies on the role of pruning wounds in infection by Phaeoacremonium aleophilum and Diplodia seriata in France. Abstracts of oral and poster presentations given at the 8th International Workshop on Grapevine Trunk Diseases, Valencia, Spain, 18-21 June 2012. Phytopathologia Mediterranea (2012) 51, 2, 410-452. LEHOCZKY, J. és MAKÓ, SZ. (1983): A szőlőtőkék sztereumos elhalása. Kertgazdaság, 15 (3): 53-66. MIKULÁS, J. (2014): A szőlőtőkék korai tőkeelhalása. Agrofórum 25. évf. 8. sz. 74-81. o. MUROLO, S. and ROMANAZZI, G. (2012): The effect of grapevine and rootstock cultivars on esca symptom expression. Abstracts of oral and poster presentations given at the 8th International Workshop on Grapevine Trunk Diseases, Valencia, Spain, 18-21 June 2012. Phytopathologia Mediterranea (2012) 51, 2, 410-452. POUZOULET, J., PIVOVAROFF, A. L., SANTIAGO, L. S. and ROLSHAUSEN P. E. (2014): Can vessel dimension explain tolerance toward fungal vascular wilt diseases in woody plants? Lessons from Dutch elm disease and esca disease in grapevine. Frontiers in Plant Science Plant Physiology 2014 June, Volume 5 Article 253. SERGIO, M. and GIANFRANCO, R., (2014): Effect of grapevine cultivar, rootstock and clone on esca disease. Australian Plant Pathology 43:215-221. VARGA Z. (2009): Vitis fajok és fajták tőkepusztulásának összehasonlító vizsgálata és a védekezés lehetőségei. Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében, Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely 33-78. WAITE, H., GRAMANJE, D., WHITELAW-WECKERT, M., TORLEY, P. and HARDIE, W.J. (2013): Soaking grapevine cuttings in water: a potential cause of cross contamination by micro-organisms. Phytopathologia Mediterranea 52, 2, 359-368.

19

AZ AMERIKAI SZŐLŐKABÓCA ELTERJEDTSÉGE ÉS ÉLETMÓDJA MAGYARORSZÁGON 2014-BEN BÁN G.1 és ZSOLNAI B.2 1

Csongrád Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága; 6800 Hódmezővásárhely, Rárósi u. 110.; [email protected] 2 Fejér Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága; 2481 Velence, Ország út 23.; [email protected]

BEVEZETÉS Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus Ball, 1932) 2006-ban jelent meg Magyarországon (DÉR és mtsai 2007, DÉR és mtsai 2008). Jelentős szőlő kártevő, mivel a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma (Grapevine flavescence dorée phytoplasma) egyetlen, természetes vektora (MORI és mtsai 2002). Magyarországon először 2013 augusztusában, a Zala megyei Lenti környéki szőlő növényekből, amerikai szőlőkabócákból és iszalag növényekből azonosították a Flavescence dorée fitoplazma betegséget (KRISTON és mtsai, 2013). Szeptemberben Tornyiszentmiklóson (Zala megye), októberben pedig Badacsonyban (Veszprém megye) gyűjtött szőlőlevelekben is megtalálták a kórokozót. 2014-ben az első felderített fertőzés helyétől, Lentitől 80 km-re Vas megyében is előfordult a szőlő aranyszínű sárgaság betegség, illetve Fejér megyében Mór és Vereb településeken szintén azonosították szőlő, valamint iszalag mintákból. A magyar növényvédelmi szervezet 2004. óta vizsgálja a szőlő aranyszínű sárgaság betegséget okozó karantén kórokozót terjesztő amerikai szőlőkabóca terjedését, népességét. A kártevővel egyik legfertőzöttebb megyében, Csongrád megyében 2014-ben is folytatódott az előző két évhez hasonlóan (BÁN, 2014) az állat életmódjáról történő adatgyűjtés. Mindemellett 2014-ben valamennyi megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának szintén feladata volt az amerikai szőlőkabócák egyes fejlődési állapotainak, főként a lárvastádiumoknak a megfigyelése, megjelenésük időpontjainak, valamint az imágónépesség változásának nyomon követése az ország ökológiailag eltérő borvidékein, szőlőtermő területein.

20

ANYAG ÉS MÓDSZER Csongrád megyében a megfigyeléseinket 2014-ben Sóshalmon és CsongrádBokroson abban a két-két ültetvényben végeztük, ahol az előző két évben is adatokat gyűjtöttünk. A lárvák egyedszámának meghatározása, illetve a megjelenésének vizsgálata a tőkék alsó leveleinek átnézésével történt. Egy helyszínen, egy alkalommal, véletlenszerűen kiválasztott 20 tőkén, szintén véletlenszerűen kiválasztva 5-5 levelet vizsgáltunk meg, így összesen 100 levelet néztünk át. A lárvák fejlődési alakjainak nyomon követéséhez rovarszippantóval gyűjtöttünk lárvákat, majd mikroszkóp alatt meghatároztuk a különböző fejlődési stádiumokhoz tartozó egyedszámokat. Az imágók megfigyelésére 10 sárga ragacsos fogólapot (CSALOMON SZs) használtunk minden ültetvényben. A megyei növény- és talajvédelmi igazgatóságoknak azokban a megyékben, ahol 2013-ban már jelen volt a faj, ott három már fertőzöttnek talált táblán kellett megfigyelést végezni, ahol pedig még nem jelent meg, ott az elsődleges cél a kártevő felderítése volt. A fertőzött megyékben a szőlő lombozatának alsó részén (a talajhoz közeli hajtásokon), a levelek fonákján kellett a kártevő egyes lárva stádiumait megfigyelni a tábla tíz különböző helyén összesen 100 levélen. Az L4-es lárvák megjelenésének kezdetén pedig az imágók nyomon követéséhez a három vizsgálati helyen, ültetvényenként 10 sárga ragacsos színcsapdát kellett kihelyezni, egymástól legalább 20 m-re. Az adatok rögzítésre kerültek a https://karositomonitoring.nebih.gov.hu/ internetes oldalon, amely így naprakész és mindenki számára elérhető adatokat szolgáltatott a kártevőről (megjelenés, egyedszám, fejlődési alak). EREDMÉNYEK Az amerikai szőlőkabóca elterjedtsége Magyarországon 2014-ben Az amerikai szőlőkabóca a 2006-os magyarországi megjelenése után a következő években néhány megye kivételével az ország teljes területén elterjedt. 2013-ban már csak négy megye volt, amelyekben a felderítések során nem sikerült megtalálni az állatot. Ezek közül kettőben, Fejér és Hajdú-Bihar megyében a 2014es vizsgálatok során előfordult az amerikai szőlőkabóca, így a jelenlegi adatok szerint csak Komárom-Esztergom és Veszprém megye nem fertőzött a vektorral. A 2014-es megfigyelések szerint tíz megye tekinthető jelentősen fertőzöttnek amerikai szőlőkabócával, melyek a fertőzöttség sorrendjében (elöl a legfertőzöttebb) a következők: Csongrád, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Somogy, Zala, Tolna és Pest megye (1.

21

ábra). További hét megyében pedig kimutathatósági szinten van jelen az állat, amelyek abc sorrendben a következők: Baranya, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Vas megye. 3000

Imágó L5

2500 Scaphoideus egyed

L4 L3

2000

L2 1500

L1

1000 500

Zala

Veszprém

Vas

Tolna

Szabolcs-Sz.-B.

Somogy

Pest

Nógrád

Komárom-E.

Jász-N.-Sz.

Heves

Hajdú-Bihar

Fejér

Győr-M.-S.

Csongrád

Borsod-A.-Z.

Békés

Baranya

Bács-Kiskun

0

1. ábra: Az amerikai szőlőkabóca elterjedtsége Magyarországon 2014-ben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal károsító-monitoring rendszere alapján (https://karositomonitoring.nebih.gov.hu/Eszlelesek/AmerikaiSzolokabocaEszleles. aspx) Az amerikai szőlőkabóca életmódja 2014-ben Csongrád megyében Az első lárvát 2014-ben május 12-én találtuk meg, 9 nappal korábban, mint 2012-ben, ugyanakkor 2013-ban hasonló időszakban, május 14-én kezdődött a lárvakelés (1. táblázat). A négy vizsgált helyszínből három ültetvényben is 14-15 nappal az első egyed megjelenése után tetőzött a lárvák egyedszáma, ami így május végére, illetve június elejére, tehát a virágzás kezdetére esett. Ehhez képest az előző években előfordult, hogy csak június második dekádjában érték el az egyedszámcsúcsot (2. ábra). A 2012-es és 2013-as évhez viszonyítva 2014-ben volt a legalacsonyabb az ültetvényekben a lárvafertőzöttség mértéke. A „Sóshalom, iskola” elnevezésű helyszínen a május végi rovarölő szeres kezelés után a lárvák már nem tudtak felszaporodni, de a nem kezelt ültetvényekben is rohamosan esett az egyedszámuk a június eleji tetőzés után.

22

1. táblázat: Az amerikai szőlőkabóca lárvák és imágók megjelenése, illetve legnagyobb egyedszámuk Csongrád megyei szőlőültetvényekben (2012-2014)

első lárva megjelenése legnagyobb lárva egyedszám (egyed/ levél)

év

Bokros, Bacsa dűlő

Bokros, falu

Sóshalom, bolt

Sóshalom, iskola

2012 2013 2014 2012

05.21.1 06.10. 05.14. 06.12. 2,02 06.10. 0,02 06.30. 0,24 07.02. 07.30. 07.10. 08.02. –08.17. 1,19 08.12. –08.26. 0,37 08.11. –08.22. 0,92

05.21.1 05.24. 05.14. 06.15. 1,87 06.13. 2,50 05.29. 0,62 07.02. 07.19. 06.30. 08.02. –08.17. 10,32 07.30. –08.12. 1,48 08.11. –08.22. 1,93

05.21.1 05.14. 05.19. 06.04. 0,81 05.28. 0,27 06.02. 0,14 07.11. 08.12. 07.31. 08.02. –08.17. 2,33 07.30. –08.26. 0,37 09.02. –09.16. 0,63

05.21. 05.14 05.12. 05.24. 0,55 05.28. 3,83 05.26. 1,56 07.23. 08.11. -

2013 2014

első imágó megjelenése

2012 2013 2014 2012

legnagyobb imágó egyedszám (egyed/ csapda/nap)

2013 2014

4

Bokros, Bacsa dűlő Bokros, falu Sóshalom, bolt Sóshalom, iskola

3,5 3

2,5 2 1,5 1 0,5

2012

2013

2014

2. ábra: Az amerikai szőlőkabóca lárvák egyedszám-változása Csongrád megyei szőlőültetvényekben (2012-2014)

23

07.21

06.30

06.17

06.05

05.29

05.22

05.14

05.05

08.12

07.23

07.16

07.08

06.27

06.20

06.13

06.06

05.31

05.24

05.17

05.07

07.20

07.02

06.22

06.15

06.08

05.31

05.25

05.21

0

05.09

lárva/ levél

08.12. –08.26. 2,29 08.22. –09.02. 2,04

A lárvakelés az eddigi tapasztalatoknak megfelelően 2014-ben is elhúzódott, az első egyedek megjelenése után még 6-8 héttel később is találtunk első stádiumú alakokat. (A Fejér megyei móri zártkerti szőlőültetvényekben még augusztus 11-én is észlelt L1-es lárvalakot a körzet növényvédelmi felügyelője.) A hosszan tartó lárvakelés miatt az eltérő fejlődési stádiumok jelenléte között jelentős átfedés alakult ki, így egy adott időpontban 3-4 különböző lárvastádium is megtalálható volt az egyes ültetvényekben évjárattól függetlenül (3. ábra). 100%

90% 80% 70% 60% 50%

40% 30% 20% 10%

2012

1. stádium

2013

2. stádium

3. stádium

07.22

07.10

06.11

06.23

06.02

05.26

05.19

05.12

08.13

07.30

07.19

07.12

07.02

06.24

06.17

06.10

06.03

05.28

05.21

05.14

07.21

07.09

06.27

06.19

06.15

06.12

06.06

06.01

05.29

05.21

0%

2014

4. stádium

5. stádium

3. ábra: Az amerikai szőlőkabóca lárvastádiumainak megoszlása Csongrád megyei szőlőültetvényekben (2012-2014) Az első imágót 2014-ben június 30-án fogták a ragacslapok, ami nagyságrendileg megegyezik a 2012-es évvel, amikor július 2-án jelentek meg a kifejlett alakok. 2013-ban jelentősen eltért a kabócák fejlődési ideje, abban az évben az első imágókat július 19-én fogták a ragacslapok. Tehát 2013-ban 56 nap, míg 2012-ben, illetve 2014-ben 43-47 nap telt el a lárvakelés kezdete és a kifejlett alakok megjelenése között (azokon a helyszíneken, ahol a permetezések nem befolyásolták az állat fejlődését) (1. táblázat). Annak ellenére, hogy az első imágók már június végén megjelentek, a kifejlett alakok csak augusztus elején kezdtek felszaporodni, majd augusztus közepén, illetve végén tetőzött az egyedszámuk (4. ábra). A lárvafertőzöttséggel ellentétben az ültetvények imágófertőzöttsége hasonló mértékű volt 2014-ben, mint az előző években (egy

24

2012-es kiugró értéket nem számítva). A legnagyobb imágó egyedszám a „Sóshalom, iskola” elnevezésű ültetvényben volt, ahol augusztus utolsó dekádjában naponta átlagosan 2,04 egyedet fogtak a sárga ragacslapok. 3

imágó/ csapda/ nap

2,5

2

Bokros, Bacsa dűlő

1,5

Bokros, falu Sóshalom, bolt 1

Sóshalom, iskola

0,5

2012

2013

06.30 07.10 07.21 07.31 08.11 08.22 09.02 09.16 10.01

07.02 07.12 07.19 07.23 07.30 08.12 08.26 09.10 09.25 10.15

07.02 07.09 07.11 07.20 08.02 08.17 08.30 09.19 10.05

0

2014

4. ábra: Az amerikai szőlőkabóca imágók egyedszám-változása Csongrád megyei szőlőültetvényekben (2012-2014) (Bokros, falu: 2012.08.02. 5,58 imágó/ csapda/ nap; 2012.08.17. 10,32 imágó/ csapda/ nap) KÖVETKEZTETÉSEK A 2014-es év Csongrád megyei vizsgálatainak tapasztalata, hogy amennyiben a szőlőkabócák lárvakelése már május második dekádjának elején bekövetkezik, akkor a legnagyobb egyedszámot a virágzás kezdetére érik el a lárvák, ami nehezebbé teszi a megfelelő növényvédelmi technológia megválasztását, mivel ebben az érzékeny fenológiai stádiumban a felhasználható rovarölő szerek száma jelentősen csökkent. További érdekes eredmény, hogy az előző évekhez képest alacsonyabb lárva fertőzöttség ellenére az ültetvényekben az imágók egyedszámában nem volt különbség attól függetlenül, hogy a lárvák ellen végeztek permetezést vagy sem. Tehát alacsonyabb lárvafertőzöttség esetén is fontos a kifejlett alakok megfigyelése, még azokban az ültetvényekben is, ahol a lárvák ellen hatékony

25

védekezést folytattak, mivel az imágók ott is nagy számban jelenhetnek meg. Ezt alátámasztják a „Sóshalom, iskola” elnevezésű ültetvény eredményei is, ahol a május 30-án végzett rovarölő szeres kezelés után már csak elvétve lehetett lárvákat találni a későbbi felvételezések során. Ennek ellenére ebben az ültetvényben volt a legnagyobb az imágók egyedszáma, ami nagy valószínűséggel a betelepülő állatokkal magyarázható. Ugyanis az első imágó nagyon későn, augusztus első dekádjában jelent meg az ültetvényben, illetve az augusztus utolsó dekádjában tetőző egyedszám is arra utal, hogy nem helyben kifejlődött kabócákat fogtak a ragacslapok. Végül összegzésként megállapítható, hogy Magyarországon tovább nőtt az amerikai szőlőkabóca elterjedési területe 2014-ben, ennek megfelelően egyre nagyobb az esély, hogy újabb szőlőültetvényekben jelentkezik az aranyszínű sárgaság fitoplazma betegség. Ugyanakkor érdekes tény, hogy az eddigi eredmények szerint a kórokozót Magyarországon négyből három olyan megyében azonosították szőlőben, amelyekben vagy egyáltalán nem (Veszprém megye) vagy csak kimutathatósági szinten (Fejér és Vas megye) fordul elő a betegség egyetlen természetes vektorának tartott amerikai szőlőkabóca. Azokban a megyékben pedig, ahol az állat évek óta nagy egyedszámmal van jelen, eddig nem sikerült Flavescence dorée fitoplazma fertőzést találni a felderítések során a szőlő ültetvényekben. A jövőben tehát érdemes az amerikai szőlőkabóca elterjedtségének, életmódjának további feltérképezése mellett más potenciális vektorokat, illetve fertőzési lehetőségeket keresni és azokat megerősíteni vagy kizárni. IRODALOM BÁN G. (2014): Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) életmódjának vizsgálata Csongrád megyei szőlőültetvényekben. Növényvédelem, 50 (5): 232-238. DÉR, ZS., KOCZOR, S., ZSOLNAI, B., EMBER, I., KÖLBER, M., BERTACCINI, A. and ALMA, A. (2007): Scaphoideus titanus identified in Hungary. Bulletin of Insectology, 60: 199–200. DÉR ZS., KOCZOR S., ZSOLNAI B., SZENTKIRÁLYI F., HAJDÚ E., ALMA, A. és BERTACCINI, A. (2008): Új szőlőkártevő Magyarországon: az Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus Ball, 1932). Növényvédelem, 44: 205–211. https://karositomonitoring.nebih.gov.hu/ KRISTON É., KRIZBAI L., SZABÓ G., BUJDOSÓ B., OROSZ SZ., DANCSHÁZY ZS., SZŐNYEGI S. és MELIKA G. (2013): A szőlő aranyszínű sárgaság (Grapevine Flavescence Dorée, FD) megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 49: 433–438. MORI, N., BRESSAN, A., MARTINI, M., GUADAGNINI, M., GIROLAMI, V. and BERTACCINI, A. (2002): Experimental transmission by Scaphoideus titanus Ball of two Flavescence dorée-type phytoplasmas. Vitis, 41: 99–102.

26

EXTENZÍV KUKORICÁSOKBAN VÉGZETT ROVARÖLŐ SZERES KEZELÉSEK HATÉKONYSÁGA KESZTHELYI S.1, SIMON G.2 és PÁL-FÁM F.1 1

Kaposvári Egyetem AKK, Növénytudományi Intézet, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40. [email protected] 2 Mezőgazdasági vállalkozó, 7439 Bodrog, Gazdasági telep 1.

BEVEZETÉS Napjaink egyik legfontosabb agráriumot, sőt humánegészségügyet érintő aggálya a mikotoxikózisok által kiváltott helyzetkép (STREIT és mtsai, 2012). Takarmány kukoricatételekben egy közel 8 évvel ezelőtt született EU rendelet szerint már rögzítésre kerültek a Fusarium fajok által termelt toxinok maximálisan megtűrt mennyiségei (856/2005/EK Rendelet). Napjainkban már fokozott figyelmet kap a takarmány kukorica ilyen irányú ellenőrzése. A mikotoxint termelő gombák utóbbi évtizedben tapasztalható előretöréséért elsősorban a klímaváltozás okolható. Az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása, illetve a regisztrált globális felmelegedés közvetlenül, ill. a kártevő szervezetek térnyerésének elősegítésén keresztül közvetve is felelősek a kialakult helyzetért (PATERSON és mtsai, 2010). Sajnos keserű tapasztalat, hogy a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hbn.) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera Hbn.) (KESZTHELYI, 2009; VÖRÖS 2004) tömeges lárvanépességei egyre nagyobb termésveszteségek kiváltói kukoricában. E kártevők elmúlt években tapasztalt kártétel növekedése, a kártételük következtében terjedő nekro-, szaprotróf mikrogombák fellépése (MUNKWOLD és mtsai, 1997) az extenzív termesztéstechnológiájú kukoricák növényvédelmi gyakorlatának felülbírálását sürgeti. E tények és a feltételezett, jövőben szigorodó elvárások pedig hatékony, előállítás technológiába iktatott védekezési megoldás megvalósítását feltételezik. Az említett tényekből kiindulva szabadföldi kísérleteink célja volt felmérni az árukukoricában végzett inszekticides állománypermetezések kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke – mint mikotoxikózist kiváltó ágensek – elleni hatékonyságát.

27

ANYAG ÉS MÓDSZER

A vizsgálatokat 2013, 2014-ben, Bodrog község (Somogy megye) határában, kukorica monokultúrákban végeztük. A területre 2013-ban a DKC4490 (FAO 390), míg 2014-ben a PR38A79 (FAO310) hibrid került elvetésre. A vetés után, a június eleji posztemergens gyomirtásokat követően, a kukorica állományában a kísérlet kivételével egyéb növényvédelmi beavatkozás egyik évben sem történt. A területre a kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke rajzásának nyomon követésére speciális prognosztikai eszközöket helyeztünk ki, amelyek működtetése és kontrollálása egybeesett e kártevők tényleges rajzásidőtartamával, és a kukorica vegetációs periódusával. A gyapottok-bagolylepke előrejelzésére Csalomon® varsás feromoncsapdát (VARL) míg a kukoricamoly rajzását fénycsapdával követtük nyomon. A csapdákat heti két alkalommal ellenőriztük, a csapdázott fajok egyedszámát feljegyeztük. 1. táblázat: A kísérletek során alkalmazott rovarölő és tapadásfokozó szer kijuttatási időpontjai és dózisai (mindkét évben a 3. kezelés a kezeletlen parcella volt) permetezések időpontja

2013

1. kezelés

június 10. június 10

2. kezelés

2014

augusztus 7. 1. kezelés

július 6.

2. kezelés

július 6.

kijuttatott hatóanyagok 30% indoxacarb 125 g/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha 30% indoxacarb 125 g/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha 30% indoxacarb 170 g/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha 200 g/l klórantraniliprol 0,125 l/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha 100 g/l klórantraniliprol + 50 g/l lambda cihalotrin; 0,25 l/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha

LUCZA és RIPKA (2004) metodikájának megfelelően üzemi méreteket szimulálva, egyenként 4,5 hektáros kísérleti parcellák szerepeltek a vizsgálatokban, kezelésenként 2-2 ismétlésben. A vizsgálati területen 2013-ban három különböző kezelést állítottunk be indoxacarb hatóanyaggal: inszekticiddel egyszer, ill. kétszer kezelt, és a kezeletlen (kontroll). 2014-ben a klórantraniliprol és a klórantraniliprol+lambda-cihalotrin egyszer kezelt parcelláin található növények kárképeinek százalékos fellépését elemeztük. Az állománykezeléseket a regisztrált rajzáscsúcsokhoz időzítve, hidas traktorral valósítottuk meg. A peszticides

28

kezelések kijuttatási időpontjai, az alkalmazott peszticidek és dózisuk az 1. táblázatban láthatók. A permetezéseket követően két alkalommal (2013.08.14-én és 2013.10.11-én, ill. 2014.07.07. és 2014.09.18.) állomány-bonitálást végeztünk, mely során meghatároztuk a gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly által kialakított kárképek százalékos megjelenését. A vizsgált kárképek a 2013-ban az első állomány felvételezés során: a kukoricamoly primer levélrágása, a kukoricamoly által előidézett, címer- és szártörés, a gyapottok-bagolylepke által előidézett jellegzetes csőrágás. A második állomány felvételezés során a primer levélrágást már nem néztük. 2014-ben az első állományértékelés során a kukoricamoly primer levélrágásának mértékét, míg a második felvételezés során a kukoricamoly által kialakított szárfuratok és a rovar csőrágások százalékos értékeit vizsgáltuk meg. Az egyes kezelések tényleges kárképekre gyakorolt hatását egytényezős varianciaanalízissel (one-way Anova), Tukey teszt alkalmazásával statisztikailag értékeltük (P≤0,05). A statisztikai vizsgálatokhoz az SPSS 11.5 szoftvert használtuk. EREDMÉNYEK A permetezések számának hatása a kárképekre (2013) A 2013. augusztus 14-én végzett, első állomány-bonitálás eredményei alapján kijelenthető, hogy a kárképek százalékos értékei a növényvédő szeres kezelések számának növelésével csökkentek (1. ábra). A kukoricamoly L1-es lárvakártétele (primer levélrágás) az egyszer kezelt területen minimális visszaesést mutat, azonban a megismételt kezelésben részesített parcellákon e kárkép megjelenése a kontrollban tapasztalt egyharmada. A kísérlet fő eredményének tulajdonítható, hogy a rovarölő szeres kezelések nagymértékben visszaszorították a kukoricamoly száraknázásának tüneteit. Az egyszer kezelt parcellákban ez az érték csupán 9,5%, melynek közel egyharmada a szártört növény. A kétszer kezelt parcella esetében tovább mérséklődött a szárfurat és szártörés kárképe. A betakarítási nehézséget okozó szártörés a megismételt kezelésben részesített parcellákon csak 1%-ot ért el (~ 693 növény/ha). A gyapottok-bagolylepke csőkártétele a csőfejlődés e kezdeti szakaszában még mérsékeltnek tekinthető, hiszen a kontroll parcellában is csupán az állomány alig 10%-át érintette.

29

1. ábra: 2013-ban kukoricában végzett állomány-felvételezések eredményei A második felvételezés is megerősítette, hogy az inszekticides védekezések a kukoricamoly száraknázásának tüneteit jelentősen visszavetik. A megismételt kezelésben részesített parcellák esetén a tövek 6,5%-a volt szárfúrt és csupán 1%-a volt szártört. A gyapottok-bagolylepke vonatkoztatásában viszont jelentős kárkép növekedést regisztráltunk a második felvételezés alkalmával. Az első felvételezéshez képest a kezeletlen parcellákban, közel háromszoros kártétel növekedést jegyeztünk fel. Az egytényezős varianciaanalízis eredményei az állománykezelések vizsgált kártevőkre gyakorolt hatékonyságában jelentős eltéréseket mutatott. Az állománypermetezések a kukoricamoly kártételmérséklésének tekintetében statisztikailag szignifikáns hatást gyakoroltak (P=0,000). A kezelések elhagyására és számának mérséklésére a táblán egyértelműen növekedő gyapottok-bagolylepke csőkártételek, viszont statisztikailag nem igazolható összefüggést mutatnak a permetezések tényével (P=0,129). Eltérő hatóanyagú inszekticid kezelések hatása a kárképekre (2014) Az első állomány-felvételezés eredményei alapján kijelenthető (2. ábra), hogy mindkét rovarölő szeres permetezés csökkentette a táblán előforduló kártételek mértékét. Ezt a statisztikai vizsgálat eredményei is alátámasztották (P=0,024). A különböző hatóanyagú kezelések primer levélrágásra gyakorolt hatásában kimutatható minimális eltérés. Ez a különbség viszont statisztikailag nem igazolható (P=0,085).

30

2. ábra: 2014-ben, kukoricában végzett állomány-felvételezések eredményei A második állomány-felvételezés eredményei alapján megállapítható, hogy a rovarölő szeres kezelések jelentősen visszavetették a kukoricamoly szárfuratának fellépését. Mindkét kezelés esetében, mintegy hatoda a szárfurat százalékos megjelenése a kontroll parcellán tapasztaltakhoz képest. A csőrágás kárképe a 2013-as vizsgálathoz hasonlóan az ősz elejére manifesztálódott. E tünetek magas százalékos értékeket értek el a vizsgált területen. A kezelések némileg mérsékelték a csőrágás tényét, azonban a kezelt parcellákon is szinte minden harmadik növény esetében regisztrálható volt e tünet. Nagyon fontos különbség 2013-hoz képest, hogy e kárkép kiváltó 2014-ben zömében a kukoricamoly volt, és nem a gyapottok-bagolylepke. A gyapottokbagolylepke lárvái csupán 10-15%-ban voltak felelősek a szem-, csőrágásokért. A kukoricamoly L3-L5-ös lárvái a virágzati tengely felhasítását követően, vagy a rágott szemek között, vagy azok felületén zömében jól megfigyelhetők voltak. A második állomány-felvételezés eredményei is alátámasztották, hogy a permetezések szignifikánsan csökkentik a szárfuratok fellépését (P=0,042). A különböző hatóanyagú állománypermetezések kártételmérséklésének különbsége viszont nem igazolható (P=0,152). 2013-hoz hasonlóan a nyár első felében végzett rovarölő szeres permetezés nem csökkentette szignifikánsan a rovarrágott csövek fellépését (P=0,283).

31

KÖVETKEZTETÉSEK A védekezési eredmények szerint az inszekticides állománykezelés mindenképpen hatékony volt a károsított növények táblaszintű csökkentésében. A kukoricamoly elleni védekezés hatékonysága bizonyult azonban kielégítőbbnek. Mindkét vizsgálati évben a kukoricamoly által okozott kárképek voltak a meghatározottabbak. A 2013-ban, (szemben 2014-gyel) a kukoricamoly által kialakított kárképek a nyár utolsó harmadának elejére már döntően kialakultak. A gyapottok-bagolylepke által okozott kártételek később, általában a cső fiziológiai érésének idejétől datálhatók. A védekezések időpontjának megválasztása nagyon nehéz úgy, hogy mind a két faj ellen megfelelő hatékonyságot biztosítsunk. Ennek magyarázata a fajok eltérő nemzedékszámának, imágó rajzásának csúcsaiban keresendő. A megismételt kezelések hatékonysága jobb, mint az egyszeri kezeléseké. A különböző permetezés számban részesített területeken egyaránt csökkent a vizsgált fajok által kiváltott károsítás. Arra a kérdésre viszont, hogy elég-e az egyszeri védekezés, vagy a tökéletes kármentesítéshez megismételt védekezésre van szükség? – mindenképp ökonómiai elemzés, és a költség-jövedelem viszonyok mélyrehatóbb elemzésére van szükség. A 2014-es vizsgálat fő következtetése, hogy a klórantraniliprol és a klórantraniliprol+piretroid kezelések között a kukoricamoly elleni hatékonyság tekintetében nem volt kimutatható különbség. Mindkét permetezés hatékonyan csökkentette a kukoricamoly kukoricaszáron kialakított kárképeit, azonban a nyár végére kifejeződő csőrágást nem tudták hatékonyan megfékezni. Sajnos a beérett kukoricában végzett felmérés eredményei súlyos mikotoxin helyzetet prognosztizálnak a betakarított tábla terménytételeiben. A gyapottok-bagolylepke mérsékelt 2014-es kártétele a vizsgált területen, e lepke rajzását ellehetetlenítő csapadékos időjárással állítható párhuzamba. Valószínűsíthető, hogy a csőrágás hatékony csökkentése egy vegetációs ciklusban eltolt, címerhányást követő, időzített védekezéstől várható.

32

IRODALOM KESZTHELYI, S. (2009): A gyapottok-bagolylepke telelésének és árukukoricában okozott kártételének befolyásoló hatásai. Agrofórum, 20 (10): 26-29. LUCZA Z. és RIPKA G. (szerk. 2004): Zoocid vizsgálati módszertan. FVM Növény- és Talajvédelmi Főosztály, Budapest. MUNKWOLD, G. P., HELLMICH, R. L. and SHOWERS, W. B. (1997): Reduced Fusarium ear rot and symptomless infection in kernels of maize genetically engineered for European corn borer resistance. Phytopathology, 87: 1071–1077. PATERSON, R. RUSSELL, M. and LIMA, N. (2010): How will climate change affect mycotoxins in food? Food Research International, 43(7): 1902-1914. STREIT, E., SCHATZMAYR, G., TASSIS, P., TZIKA, E., MARIN, D., TARANU, I., TABUC, C., NICOLAU, A., APRODU, J., PUEL, O. and OSWALD, I. P. (2012): Current situation of mycotoxin contamination and co-occurrence in animal feed - Focus on Europe. Toxins, 4(10), 788-809. VÖRÖS G. (2004): Bizonytalansági tényező a kukoricatermesztésben – a gyapottok-bagolylepke. Agrofórum Extra, 8: 45-46. 856/2005/EK RENDELET (2005. június 6.) a 466/2001/EK rendeletnek a Fusarium-toxinok tekintetében történő módosításáról.

33

A PETTYESSZÁRNYÚ MUSLICA TÖMEGES MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON 2014-BEN KISS B.1, LUPTÁK R.1, KIS A.2 és SZITA É.1 1

MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet, 1525 Budapest pf. 102. [email protected] 2 Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar Növényvédelmi Intézet, Gödöllő BEVEZETÉS A pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii (Matsumura 1931)) az utóbbi évek egyik legveszélyesebb Európában megtelepedő inváziós kártevője. A polifág gyümölcskártevő jelentőségét az adja, hogy közismert rokon fajaival ellentétben a nőstény szklerotizált fűrészes tojócsövével képes az érőfélben lévő gyümölcsök héjának felsértésére a tojások lerakása céljából, így a kikelő lárvák már érés közben károsítják a gyümölcsöt. A Távol-Keleten őshonos fajt Európában 2008-ban észlelték először DélEurópában, majd 2011-re már további 8 európai országban megtalálták (CINI és mtsi 2012). Magyarországon elsőként 2012-ben egy Somogy megyei autópályapihenőhelyen észleltük a faj jelenlétét (KISS és mtsi 2013), majd 2013-ban további négy autópálya-pihenőhelyen mutattuk ki, csekély egyedszámban (KISS és mtsi 2014). ANYAG ÉS MÓDSZER A 2014-es évben a korábbi évekhez hasonlóan autópálya-pihenőhelyeken végeztünk csapdázást 34 helyszínen, valamint a korábbi évek vizsgálatait városokban végzett csapdázással egészítettük ki (Budapest XII, XVI, Esztergom, Budakeszi, Pilisvörösvár, Vecsés, Nyíregyháza). A vizsgálatok során szeptemberoktóber folyamán 3 hétre helyeztük ki az almaecetet tartalmazó csapdákat.

34

EREDMÉNYEK A pettyesszárnyú muslicát a vizsgált autópálya-pihenőhelyek túlnyomó többségén (közel 90 %-án) megtaláltuk, köztük a vizsgálat 4 végpontját jelentő helyszínen is (M1: Moson ph., M3: Nyíregyháza ph., M5: Röszke határállomás, M7: Letenye határállomás). A faj valamennyi városi helyszínről is előkerült. Nemcsak a faj általános elterjedtsége, hanem a fogott egyedszámok is több esetben meglepően magasak voltak. A pettyesszárnyú muslicák aránya a muslicákon belül több helyszínen meghaladta az 50 %-t, illetve számos helyszínen több száz egyedet is fogtunk. KÖVETKEZTETÉSEK Eredményeink arra utalnak, hogy azon túl, hogy az enyhe tél minden bizonnyal kedvezett a pettyesszárnyú muslica hazai felszaporodásának, valószínűleg hazánk jelentős mértékű betelepülésnek is ki volt téve 2014-ben a fertőzöttebb európai országokból. Míg a korábbi években a faj terjedésének felderítése volt a cél, a jövőben már kártételekre is fel kell készülnünk még akkor is, ha az ideinél keményebb tél esetleg visszavetheti a pettyesszárnyú muslicák állományát. (A felmérést az OTKA 83829-es kutatási témája keretében végeztük.) IRODALOM CINI, A., IORATTI, C. and AMFORA, G. (2012): A review of the invasion of Drosophila suzukii in Europe and a draft research agenda for integrated pest management. Bulletin of Insectology, 65:149-160. KISS B., LENGYEL G., NAGY ZS. és KÁRPÁTI ZS. (2013): A pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) első magyarországi előfordulása. Növényvédelem 49 (3): 97-99. KISS B., SZITA É., KIS A. KARAP A. és LENGYEL G. (2014): Inváziós rovarfajok terjedésének vizsgálata hazai autópályák mentén. 60. Növényvédelmi Tudományos Napok, konferencia-kötet: 32. o.

35

DIÓT KÁROSÍTÓ DIPTERA FAJOK ELTERJEDÉSE ÉS ÉLETMÓDJA MAGYARORSZÁGON OLÁH R.1, OROSZ SZ.2 és VÉTEK G.1 1

Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, 1118 Budapest, Villányi út 29-43. 2 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talajés Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, 1118 Budapest, Budaörsi út 141-145.

BEVEZETÉS Magyarországon a közönséges dió (Juglans regia L.) termésmennyiségének alakulása hosszú évekig csökkenő tendenciát mutatott, azonban az utóbbi időszakban lassú mértékű emelkedésnek indult. Ennek oka abban keresendő, hogy az elmúlt 4-5 évben mind a belföldi, mind pedig a külföldi piacokon kiváló piaci lehetőségeink voltak, valamint fajta szortimentünk kiváló áruértékű fajtákból áll. Másrészről azonban erre a kedvező helyzetre árnyékot vet egy új dió károsító, a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa CRESSON, 1929) megjelenése. A Rhagoletis completa kulcsfontosságú kártevője a közönséges diónak őshazájában, Észak-Amerikában (BOYCE, 1934; OLSON és BUCHNER 2002). A NÉBIH NTAI 2007 óta végez országos felderítést a zárlati károsítók listáján (2000/29/EC) szereplő nyugati dióburok-fúrólégyre vonatkozóan, amelynek célja a faj hazai dióültetvényekben való megjelenésének nyomon követése, illetve életmódjának pontosabb megismerése. Vizsgálatainkban a R. completa mellett egy hazánkban őshonos gabonalégy fajjal, a Polyodaspis ruficornis-szal is foglalkoztunk. P. ruficornis nagy egyedszámban volt jelen a vizsgált ültetvényekben, azonban az életmódjáról és az esetleges kártételéről keveset tudunk, így szükségét éreztük, hogy erről a potenciális károsítóról is minél több adat álljon rendelkezésünkre. Elsődleges célunk volt a R. completa magyarországi előfordulásának felderítése és terjedésének nyomon követése. Emellett vizsgálatokat végeztünk hazai körülmények között a faj életmódjának megismerése céljából is. Feladat volt továbbá a P. ruficornis elterjedésének feltérképezése a hazai dióültetvényekben, illetve a faj életmódjával kapcsolatos ismeretek bővítése is.

36

ANYAG ÉS MÓDSZER A kísérletben az imágó rajzásmegfigyelésére zöldessárga színű palást csapdákat (Csalomon) használtunk, melyeket a későbbiekben PALz-ként jelölünk. A gyümölcslegyek többségét a sárga szín különböző árnyalatai csalogatják, így előrejelzésükre, észlelésükre világszerte sárga színcsapdákat alkalmaznak (VOIGT és mtsai 2012). Mivel a legyek a fehérjében gazdag tápforrásokat keresik fel, ezért a ragacslapokhoz még egy speciális csalogató anyagot tartalmazó tasakot is kellett rögzíteni. A csalétek ammónium-karbonátot és ammónium-acetátot tartalmaz. A csapdák 2-4 m magasan lettek kihelyezve. A PALz csapdákkal folytatott megfigyeléseket 2013-ban és 2014-ben a megyei kormányhivatalok agrozoológus szakemberei és a Budapesti Corvinus Egyetem által felkért diótermesztők végezték az ország több pontján, július elejétől október végéig. 2013–2014-ben a P. ruficornis előfordulásának és kártételének felmérését a R. completa országos felderítésével párhuzamosan végeztük PALz csapdák segítségével, illetve a termelők által beküldött dió minták vizsgálatával. Augusztus végétől október elejéig több mintavételi helyről származó károsított dió termésminta laboratóriumi vizsgálata és a kártevő mesterséges kinevelése is megtörtént a faj életmódjának tanulmányozása céljából. A szabadföldi csapdázásokat minden megyében a szakemberek megyénként 2 üzemi (rendszerint elhanyagoltabb) dióültetvényben végezték el. Zala, Vas, GyőrMoson-Sopron és Somogy megyében 4 üzemi dióültetvénybe helyezték ki a csapdákat. Az egyes ültetvényekben összesen 4, nagyobb méretű (23×36 cm fogófelületű) PALz csapda kihelyezésére került sor. A megyei kollegák július elejétől szeptember közepéig végezték a megfigyeléseket, és a csapdákat 10 naponta cserélték (8 ellenőrzés/év/helyszín). A kijelölt dióültetvényekben és egyéb területeken előforduló diófák szúrópróbaszerű, vizuális vizsgálatára is sor került. Néhány esetben a termelőktől és a megyei kollegáktól is kaptunk fertőzött dió mintákat. 2013 őszén, Kerkateskándon fertőzött dió mintát gyűjtöttünk, amelyeket laborban tüllel fedett üveg tárolókban helyeztünk el. Október elején Segesdről is érkezett fertőzött dió, amiket szintén üveg tárolóba raktunk a későbbi megfigyelések elvégzése céljából. 2014 áprilisában Kerkateskándon R. completa bábokat gyűjtöttünk olyan területről, amely az előző évben közel 100 %-ban fertőzött volt. 2014 nyarán a R. completa életmódjával kapcsolatos vizsgálatokat a NÉBIH Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriumában végeztük el. A begyűjtött 88 bábot homokkal teli Petri csészébe raktuk, majd 3 oC-on tároltuk őket, hogy megkapják a kellő hideghatást. KASANA és ALINIAZEE (1995) szerint ez

37

az idő minimum 4 hónap. A R. completa imágók kinevelése a labor karantén részlegén 3 fitotronban történt. Ezzel párhuzamosan zajlottak P. ruficornis-szal kapcsolatos megfigyelések is. EREDMÉNYEK A Rhagoletis completa és a Polyodaspis ruficornis felderítésének eredményei 2013–2014-ben. A 2012-ig ismert előfordulási adatokhoz képest a R. completa egyedeit – a PALz csapdák fogásai alapján – 2013-ban újabb helyszíneken is sikerült kimutatni. Míg 2012-ben jellemzően az ország nyugati határához közel fogták a csapdák, a 2013. évi országos felderítés alapján a R. completa Vas és Zala megyében már tömegesen fordult elő, továbbá Somogy megyében is megjelent. 2014-ben már Somogy megyében is tömegesen fordult elő valamint Győr-Moson-Sopron megyében is megjelent (1. ábra).

1. ábra: R. completa előfordulása 2014-ig Kőszeg környékén két vizsgált (’a’ és ’b’ jelű) üzemi dióültetvény monitorozása során figyelemmel kísértük a R. completa egyedszám változását a PALz csapdák fogásai alapján (2. ábra). Az ’a’ jelű ültetvény területe 4000 m2, a ’b’ jelű ültetvény területe 1500 m2.

38

2. ábra: R. completa imágók rajzásának alakulása Kőszegen 2013-ban Irodalmi adatok alapján az imágók július elejétől augusztus végéig rajzanak, azonban vizsgálataink azt igazolták, hogy hazai körülmények között a rajzás szeptember végéig, október elejéig is elhúzódhat. A 2013. évi eredmények alapján, szeptember közepén egy nagyobb fogás volt, amely valószínűleg az időjárás sajátos alakulásával hozható kapcsolatba. A csapdák a legtöbb imágót augusztus első felétől szeptember közepéig fogták. Október elején, Segesdről származó dió mintákban nagy számban fordultak elő kifejlett R. completa lárvák. A 2013-2014. évi vizsgálatok alapján a P. ruficornis országszerte megtalálható volt mind az üzemi, mind a szórvány dióültetvényekben. A PALz csapdákról történő azonosítása morfológiai bélyegek alapján történt. A csapdák Baranya, Somogy, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun megyékben fogtak imágókat. Vas megyéből és Győr-Moson-Sopron megyéből küldött termésmintákban pedig lárvái voltak jelen. A PALz csapdák eredményei alapján ültetvényekben június második felétől október végéig rajzott az imágója.

3. ábra: P. ruficornis imágójának rajzása két vizsgált ültetvényben

39

A két vizsgált (’a’ és ’b’ jelű) üzemi dióültetvény monitorozása során figyelemmel kísértük a P. ruficornis egyedszám változását a PALz csapdák fogásai alapján (3. ábra). A R. completa laboratóriumi vizsgálata során, a 2013 őszén gyűjtött bábokat a tél folyamán hűtőben tároltuk 4°C-on. Ezeket áprilisban a fitotronokba helyeztük 3 × 15ös adagokban. A vizsgálatokat 20 oC, 24 oC és 27 oC–os hőmérsékleten végeztük el. Az áprilisban gyűjtött bábok szobahőmérsékleten (20-22 oC) voltak tartva. A mintákat heti egy alkalommal ellenőriztük. Az első imágók június 25-én jelentek meg. KASANA és ALINIAZEE (1994) vizsgálatai alapján megfigyeltük, hogy a laborban kelt imágóknak mennyi hőösszegre volt szükségük (1. táblázat). 1. táblázat: A R. completa hőösszegének alakulása az első és az utolsó imágók tekintetében o

C

20

első vizsgálati csoport második vizsgálati csoport

24

27

szoba (20-22)

első (nap °C) 960

utolsó (nap °C) 1425

első (nap °C) 1197

utolsó (nap °C) 1862

első (nap °C) 1386

utolsó (nap °C) 2024

első (nap °C) 1348

utolsó (nap °C) 1748

1080

1365

-

-

1496

2002

-

-

FICHTNER és BENTLEY (2011) adatai szerint, az első pár láb combi részének színe alapján végeztük el a nemek szerinti megkülönböztetést (2. táblázat). A nőstények combja barnássárga színű, ellenben a hímeknek egészen sötét, szinte fekete. 2. táblázat: R. completa imágók ivararánya Hőmérséklet

Hím

Nőstény

20 °C

1 db

9 db

24 °C

4 db

7 db

27 °C

16 db

1 db

Szobahőmérséklet

4 db

9 db

40

Az imágók élettartalmának hosszát is vizsgáltuk. Az imágók átlagos élettartalma a laboratóriumban tartott egyedeknél 3-4 hét. Megfigyeléseink alapján a 20 °C-on tartott imágóknak volt a leghosszabb az élettartalma. A nyugati-dióburok fúrólégy vizsgálatokkal párhuzamosan foglalkoztunk a P. ruficornis életmódjával is. 2013. augusztus 27-én 20 termést helyeztünk el egy tüll hálóval fedett üveghengerbe. Az első P. ruficornis imágók szeptember 2-án jelentek meg, ekkor 40 egyedet számoltunk, majd a második alkalommal, szeptember 9-én, 35 imágót figyeltünk meg. A nemzedékek egybefolynak, mert a különböző fejlődési stádiumok együttesen voltak jelen a dió burkában és belsejében. A P. ruficornis egyedeit szabadföldön nagy számban találtuk meg a már sérült vagy különféle károsítóval fertőzött diókban. Átlagosan 2-3 P. ruficornis lárva és ugyanennyi báb volt a károsított mintákban. Szélsőségesen károsított mintákban 15-20 egyedet is számoltunk. A vegetáció vége felé egyre nagyobb arányban figyeltünk meg bábokat és lárvákat Cydia pomonella-val fertőzött diók belsejében. KÖVETKEZTETÉSEK Az eredmények alapján megalapítható, hogy a R. completa 2013-2014-ben továbbterjedt az ország nyugati részén. Az imágó július közepétől egészen szeptember vége-október elejéig volt megfigyelhető. P. ruficornis szinte az összes vizsgált ültetvényben előfordult. A csapdák által fogott egyedek száma szembetűnően alacsony volt a dióburokban és a dióbélben található lárvák számához képest. Valószínűleg az imágók nem repülnek a sárga színre. A PALz csapdás eredményeket tekintve az imágó 2013-ban az ültetvényekben július első felétől egészen október végéig fordult elő. Az egyedszámcsúcs július közepétől augusztus végéig volt megfigyelhető a területeken. A R. completa rajzását vizsgálva az első imágók a bábok fitotronban történő behelyezéstől számított 64-68. napon jelentek meg. A rajzás kezdetén a nőstények voltak jelen nagyobb arányában majd az ivararány a későbbiekben 1:1 arányba tolódott el. Alacsonyabb hőmérsékleten a nőstények voltak jelen nagyobb számban, a hőmérséklet növekedésével a hímek száma emelkedett. A nyugati-dióburok fúrólégy imágók első megjelenéséhez szükséges hőösszeget vizsgálva KASANA és ALINIAZEE (1994) eredményeivel megegyező adatokat kaptunk. Az általunk mért legkisebb hőösszeg 960 °C volt, az irodalmi adatokban ez az érték 941 °C. A fitotronokban tartott imágók közül átlagosan 1180 °C-on jelentek meg az első imágók. KASANA és ALINIAZEE (1994) 1160 °C-ot

41

mért 3 év átlagában az első imágók megjelenésénél, és ehhez a talajfelszínen mért hőmérsékletet használta. A fekete dióburoklégynek (P. ruficornis) évente több nemzedéke alakul ki. A P. ruficornis, valószínűleg, mint másodlagos károsító volt jelen az ültetvényekben, nyüvei bomló anyagokkal táplálkozhatnak. A megfigyelések során a károsított diók előzetesen más úton fertőződtek meg, vagy sérülések voltak megfigyelhetők. A vegetáció elején elsősorban a dióburokban figyeltük meg a lárva jelenlétét, majd ahogy közeledtünk a szüret időpontjához egyre nagyobb arányban fordultak elő a lárvák a diók belsejében is. Feltehetően a Cydia pomonella kártételének köszönhetően képes bejutni a dió belsejébe. A szabadföldi megfigyeléseink alapján szeptember végétől elsősorban a diók belsejében fordultak elő a faj bábjai. Valószínűleg így a P. ruficornis telelése is a termésekhez kötött.

IRODALOM Boyce, A. M. (1934): Bionomics of the walnut husk fly, Rhagoletis completa. Hilgardia 8: 363-579. Fichtner, E. J. and Bentley, W. (2011): Walnut Husk Fly: an emerging pest in the southern San Joaquin Valley. Extension Newsletter. Kasana, A. and AliNiazee, M.T. (1994): Effect of constant temperature on development of the walnut husk fly, Rhagoletis completa. Entomologia Experimentalis et Applicata 73: 247-254. Kasana, A. and AliNiazee, M.T. (1994): Seasonal phenology of the walnut husk fly, Rhagoletis completa Cresson (Diptera: Tephritidae). Canadian Entomologist 128: 377-390. Kasana, A. and AliNiazee, M.T. (1995): Ovipositional preferences of the walnut husk fly, Rhagoletis completa (Diptera: Tephritidae) on various fruits, vegetables and varieties of walnuts. Journal of Entomological Society of British Columbia 92: 3-7. Kasana, A. and AliNiazee, M.T. (1995): Ovipositional preferences of the walnut husk fly, Rhagoletis completa (Diptera: Tephritidae) on various fruits, vegetables and varieties of walnuts. Journal of Entomological Society of British Columbia 92: 3-7. Olson, W. H. and Buchner, R. P. (2002): Leading edge of plant protection for walnuts. Horttechnology 12: 615-618. Voigt E., Subic M., Baric B., Pajac I. és Tóth M. (2012): A szintetikus táplálkozási csalétek fontossága gyümölcskárosító fúrólegyek (Rhagoletis spp.) csapdázásában. Agrofórum Extra, 43(1):82–86.

42

A MÉHLEGELŐ TELEPÍTÉSEK MONITORING VIZSGÁLATA A BEPORZÓ PROGRAMBAN BENKE SZ.1 és PECZE R.1 1

Syngenta Kft. 1117 Budapest Aliz u. 2. [email protected], www.Syngenta.hu

A Beporzó programot a Syngenta indította 2009-ben több európai országban. A program célja, hogy a természetes, vadon élő beporzók számának növekedését segítse, virágban gazdag méhlegelők telepítésével. A program elsősorban agrár biotópokban célozza a méhlegelők telepítését, ezzel segítve a termesztett növények beporzását, valamint hozzájárulva a művelt környezet biológiai sokféleségének megőrzéséhez, növeléséhez. A beporzó rovarok mintavételezése, az e célra vetett beporzó sávokban és természetes szegélyekben történt melynek célja az volt, eldöntsük lehet e hazai viszonyok között célzott telepítésekkel élőhelyet teremteni a természetes beporzóknak, valamint mérhetők e különbségek a természetes és telepített szegélyek között beporzó rovarlátogatottság tekintetében. Korábbi években az Integrált termesztési tanácskozáson több évben beszámoltunk az eredményekről. Ebben az anyagban a 2014-es év beporzó rovar számlálási adatait mutatjuk be. A mintavételezések alapján megállapítható, hogy a telepített méhlegelőkön szinte az összes fajcsoport esetén magasabb egyedszám értékek mérhetők, mint a kontroll területeken 2014-ben. Ez a magasabb szám a vizsgált beporzó csoportok között eltérő, de időjárástól, a telepítések korától, kezeléstől függően nagy átlagban 2-8szoros volt. Megállapíthatjuk, hogy a méhlegelők telepítése kedvezően hatnak a biológiai sokféleségre intenzív agrárkörnyezetben. ANYAG ÉS MÓDSZER A beporzó rovarok mintavételezése direkt e célra vetett beporzó sávokban és természetes szegélyekben is történt melynek célja az volt, hogy eldöntsük lehet-e hazai viszonyok között ilyen célzott telepítésekkel élőhelyet/lehetőséget teremteni a természetes beporzóknak, valamint mérhetők-e különbségek a természetes és telepített szegélyek között beporzó rovarlátogatottság tekintetében. A vetett beporzó sávokba az elmúlt 4 évben folyamatosan fejlesztett méhlegelő magkeverék került, amely zömében pillangós fajokat tartalmaz.

43

A beporzó rovarok mintavételi módszere: 1. Rovarcsapdák kihelyezése (ablakcsapdák, varsacsapdák) –Szent István Egyetem, Dr. Sárospataki Miklós 2. Vizuális felvételezési módszerek Vizuális felvételezésnél két módszert követtünk a felvételezési időszak alatt. Az először alkalmazott (2009, 2010, 2011 első félév) sávos számlálás lényege, hogy a mintázandó területet 100 m hosszban végigjártuk és értékeltük. A módszer nem bizonyult elég pontosnak, mivel mozgásunkkal zavartuk a beporzókat, ami megnehezítette a számlálást. 2011 második félévében új standard mintavételezést iktattunk a beporzó fajok vizsgálatába. E módszer alapján történtek mintavételezések azt követően 2012-2014-ben. A mintavételezés a helyszínen közvetlen iPod készülékbe történt, a korábban számítógépen alkalmazott FileMaker szoftver segítségével. Az eddigi sávos számlálás helyett egy pontosabb pontszámlálásos metódust követve történtek azóta a felvételezések A felvételezések módja: Egy területen, 3 ponton, pontonként 4 perc alatt történt maga a számlálás. Három helyen egymástól 30-50 méterre megállva, az előttünk jól belátható kb. 3*3m-es területet vételeztük fel, a kvadrátban táplálkozó beporzó egyedek számlálásával. Ugyanezt a számlálást ugyanakkor elvégezzük a vetett sávhoz tartozó – 1-5 km távolságok közötti – kontroll területen is. A mintavételezésekre szintén standardot követve délelőtt 10 és délután 16 óra között, 15-30 °C közötti hőmérséklettartományokban került sor. Minden kvadrátról fényképeket is készítettünk. A program indulásától 2014-ig 650 ha-nyi méhlegelő telepítés történt Magyarországon. A kiválasztott mintaterületeken igyekszünk 4 éven keresztül követni a beporzók fajszám és egyedszám alakulását. De minden évben új területeket is be kell vonnunk, a korai telepítések kiesése miatt. EREDMÉNYEK A 2011-2013 évi felvételezésekről már korábbi konferenciákon és ezen az Integrált fórumon is beszámoltunk. A 2014-es értékelési eredményeket igazán a korábbiakkal összevetve érdemes vizsgálni.

44

1. táblázat: A kutatás eredményei 2011/1 (Sávos számlálás) összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített db/mintavételi hely kontroll telepített /kontroll arány

minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera 103 3889 540 3095 1214 6 1137 76 3778 531 3021 921 5 944 27 111 9 74 293 1 193 49,71 6,99 39,75 12,12 0,07 12,42 4,11 0,33 2,74 10,85 0,04 7,15 12,09 20,96 14,5 1,12 1,78 1,74

2011/2 (Pontszámlálás) összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített db/mintavételi hely kontroll telepített /kontroll arány

minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera 72 851 183 259 327 9 388 46 700 146 245 197 7 319 26 151 37 14 130 2 69 15,22 3,17 5,33 4,28 0,15 6,93 5,81 1,42 0,54 5 0,08 2,65 2,62 2,23 9,89 0,86 1,98 2,61

2012 összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített db/mintavételi hely kontroll telepített /kontroll arány

minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera 235 3065 1419 1394 1159 188 1802 128 2642 1199 1169 735 177 1194 107 423 220 225 424 11 608 20,64 9,37 9,13 5,74 1,38 9,33 3,95 2,06 2,1 3,96 0,1 5,68 5,22 4,56 4,34 1,45 13,45 1,64

2013 összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített db/mintavételi hely kontroll telepített /kontroll arány

minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera 295 2709 983 1277 1147 125 1677 176 2423 890 1087 806 114 1287 119 286 93 190 341 11 390 13,77 5,06 6,18 4,58 0,65 7,31 2,4 0,78 1,6 2,87 0,09 3,28 5,73 6,47 3,87 1,6 7,01 2,23

2014 összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített db/mintavételi hely kontroll telepített /kontroll arány

minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera 309 4655 1673 2503 1892 148 1888 174 4239 1465 2205 1323 122 1437 135 416 208 298 569 26 451 24,36 8,42 12,67 7,6 0,7 8,26 3,08 1,54 2,21 4,21 0,19 3,34 7,91 5,46 5,74 1,8 3,6 2,47

A beporzó csoportok arányai az egyes mintavételi helyeken csak ott kerültek meghatározásra, ahol a vetett sáv mellett megfelelő kontroll területen is történt számlálás. Az egyes arányok meghatározásában nem szerepel továbbá az a számlálás/helyszín sem, ahol a kontroll és vetett terület közül valamelyiken nem

45

volt egyetlen számlálandó adott fajcsoporthoz tartozó egyed sem. A 2014 évi adatok, a korábbi évek tendenciáját mutatják. Az Apis fajon 7,91-szeres, a lábon gyűjtők 5,46-szoros, a Bombus fajok 5,74-szeres a Syrphidae-k 1,8-szoros, a hason gyűjtők 3,6-szoros a lepkék 2,47-szeres adatát kapták a vetett méhlegelőkön a kontroll (természetes) szegélyekhez hasonlítva. A számok jól mutatják a vetett méhlegelők minőségi különbségét a kontroll területekhez viszonyítva, ami a két terület közötti eltérő virágtömegeknek köszönhető. A beporzó arányok alakulásában az idei évben is döntő szerepe mutatkozott az időjárásnak a beporzók számát, illetve aktivitását is jelentősen befolyásolta. Tél gyakorlatilag nem volt, a kitavaszodás is korán történt. Poszméheket például a november, decemberi hónapot leszámítva minden hónapban észleltünk, ugyanakkor a házi méhek telelése is legtöbb esetben kedvezően alakult. Tavaszra erős méhcsaládok várták az akácvirágzást. Május elején akácvirágzással azonos időben hazánk felett egy ciklon örvénylett jelentős lehűlést és erős szelet okozva, így a tél folyamán áttelelt erős méhcsaládok kiterjedt területeken alig tudtak hordani. A telepített méhlegelőkön ugyanakkor a hosszú virágzási idő miatt különösen az akácvirágzást követően számláltunk nagy tömegben házi méhet, mikor a telepítésekben a facélia virágzása tartott. A nyár eleje a gabonafélék betakarításig száraz meleg átlagos közeli volt, majd az ezt követően szokatlanul csapadékosan alakult az időjárás, gyakorlatilag a beporzók aktivitásának végig. Ez az időjárás a csapadékos hideg periódusokban oda vezetett, hogy a beporzók száma alacsony szinten maradt a későbbi számlálásokban, de a különbségek továbbra is megmaradtak a telepítések illetve a kontrol területek között annak ellenére, hogy a korábbi évekkel ellentétben a ruderális területeken is burjánzott a vegetáció. A tavaszi nyár elejei nagy leszámolt beporzó tömegek számos fajcsoport esetén ugyanakkor – pontszámlálásos módszer bevezetése óta – a legnagyobb egyedszám értékeket mértünk a méhlegelő telepítések átlagában. A tavalyi évhez képest a legnagyobb egyedszám változást méhek (24) és poszméhek (12 egyed/számlálás) esetében mértünk. A szokatlan enyhe télben a megkésett 2013 őszi méhlegelő telepítésekben a facélia számos helyen áttelelt, így tavasszal virágzott már az akácvirágzást megelőzően.

46

KÖVETKEZTETÉSEK A mintavételezések alapján megállapítható, hogy a telepített méhlegelőkön szinte az összes fajcsoport esetén magasabb egyedszám értékek mérhetők, mint a kontroll területeken a vizsgált két évben. Ez a magasabb szám a vizsgált fajcsoportok között eltérő, de időjárástól, a telepítések korától, kezeléstől függően 2014-ben 2-8 szoros volt. A méhlegelő keverék telepítései kedvezően hatnak a biológiai sokféleségre intenzív agrárkörnyezetben.

47

100 % ELTÉRÉS. KÖRNYEZETAZONOS ANYAG HASZNÁLATA TALAJLAKÓ KÁRTEVŐK, KÓROKOZÓK HATÁSAINAK KIVÉDÉSÉRE KORMÁNYOS F.1, FEKETÉNÉ PALKOVICS Á.2 és BOZSÓ M.2 Ambro-Bio Kft., Balástya, Hunyadi u. 1/A, [email protected] 2 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, 1118 Budapest, Budaörsi út 141-145. Magyarország. [email protected] 1

BEVEZETÉS Az írás tárgyát képező vizsgálat alapja egy, a felhasználói gyakorlatban szerzett tapasztalat hivatalos, hatósági módszertan szerinti ellenőrzése. Az alaptörténet 2007.08.21-én egy olyan telefonhívással indult, amikor egy csanyteleki hajtatásos uborkatermesztő, Juhász Gáspár a következő mondattal lepett meg: „Az elmúlt 6 hétben hetente 5 l/ha Amalgerol Prémium adaggal kezelt hajtatásos, tehát fólia alatti, természetes talajon termesztett kígyóuborka állományban elmúlt a fonálféreg probléma.” Nem kiirtotta, elmúlt! Ezt megelőző években számos esetben volt alkalmam hajtatásos termesztőknél megtapasztalni komoly fonálféreg, talajlakó kórokozó fertőzések okozta károk megtapasztalására, ill. az ezeknek a problémáknak hatékony, de egyetlen esetben sem állandó elhárítására, megszüntetésére tett kísérletekben, vagy engedélyezett, de mindenképp környezet és növénymérgező vegyszeres (növényvédő szernek nevezett kémia anyagok) kezelések lefolytatásában, hatékonyságuk ellenőrzésében. Viszont egyetlen esetben sem az volt a cél, hogy elmúljon a problémát okozó körülmény, hanem az, hogy elpusztítsuk átmenetileg a kártevőt, vagy kórokozót. Tehát, valami ellen és nem valamiért dolgoznak. Sajnos! Természetesen az intenzív műtrágya és szintetikus, tehát természet-ellenes növényvédő szereknek nevezett anyagok használata újból és újból, egyre erősödő mértékben hozta elő minden évben ezeket a problémákat, aminek a vége természetesen az, hogy a talajélet teljesen kiirtó anyagok használata mellett is az ilyen körülményeket előállító termelő át kellett, hogy térjen mesterséges talajok használatára. Ennek a mai mezőgazdaság-tudományi alapokon nyugvó termesztés technológiának az értelemszerű következménye a táplálkozás-élettani szempontból hiányos tápelem tartalmú élelmiszer előállítása. Ennek, azaz az ilyen minőségű „élelmiszer” fogyasztásának pedig értelemszerű következménye saját tapasztalat

48

alapján, hogy a fogyasztó is tápelem hiányos lesz, amire szervezete immungyengeséggel, így pl. allergiával, betegségekkel, rákkal reagál. Az ilyen termesztéstechnológiának számos egyéb zavaró jelensége, azaz tünete is van. Ilyenek a következők: aszfalt minőségű talaj-tömörödés még homokon is, talaj mohásodás, felszíni só kiverődés, kezelhetetlen mértékű tyúkhúr (Stellaria sp.) felszaporodás, számunkra káros talajlakó baktérium és gomba felszaporodás, kezelhetetlen fonálférgesség, jelentős pH érték eltolódás a semleges értéktől, kezelhetetlen mértékű tripsz és üvegházi molytetű (Trialeurodes v.) fertőzés, stb. Ezeket ma szinte mindet további vegyszeres kezelésekkel, növényvédő szereknek nevezett szintetikus anyagokkal akarják megoldani. Vélhetőleg nem ez a megoldás úgy, hogy a magas termelékenységi szintet tarthassuk a környezet, de végül a fogyasztó mérgezése nélkül. Ezek után mindenképp érdemes volt ennek a hírnek, hogy „eltűnt a fonálférgesség” utána menni, hisz ilyet nem hogy nem hallani sűrűn, de termelők, vagy más, a témában érintett személyek ma alapból el sem hiszik, hogy létezhet ilyen. Nem hiszik el, hogy létezhet olyan, hogy természetes úton megoldjuk nem csak a problémát, hanem azt, ami a problémát okozza. Egyszerűen ezekkel a hitekkel lekorlátozzák magukat. Ez elég baj, mert ilyen szempontból mindig érdemes lenne elővenni a rendkívül pontos szakirodalmainkat (Pl.: Növényvédelmi Állattan Kézikönyve 1. kötet, UJVÁROSI: Gyomnövények stb.), ahol a termelésben előforduló, gazdasági kárt okozó élőlényeknek kedvező körülményeket pontosan leírják az életmódjukat elemezve. Ha ezeket megértjük, számottevően csökkenthető a finomított kifejezésként környezet terhelésnek nevezett környezet, így élelmiszerlánc mérgezés. Persze, ehhez a legmagasabb fokú biológiai és így valódi növényvédelmi felkészültségre van szükség. A vizsgálat igazi érdekessége viszont a palántadőléssel kapcsolatos eredmény lett, ahol az Amalgerollal nem kezelt talajba elvetett magokból kikelt növények 100 %-ban elpusztultak, míg az Amalgerollal kezelt talajokon 97-100 %-ban megmaradtak az elvetett magokból kikelt növények, ami jelentős eltérésnek tekinthető, mindez szintetikus vegyszeres talajmérgezés nélkül, természetazonos anyag használatával. Talán érdemes elgondolkodni, hogy mennyi jó megoldás, tartalék rejtőzik a természetben az emberi okosság nélkül is!

49

ANYAG ÉS MÓDSZER A készítmény A készítmény neve: Amalgerol® növény- és talajkondicionáló Formuláció, hatóanyag összetétel: algakivonat, növényi illóolajok, ásványi olajok, alginát, mannitol, laminarin, makro- és mikroelemek vizes emulziója. Dózis: 5 l/ha Károsító A károsító neve (magyar): kertészeti gubacsfonálféreg A károsító neve (latin): Meloidogyne incognita (Chitwood) A kultúrnövény A kultúrnövény magyar neve: paradicsom A kultúrnövény latin neve: Solanum lycopersicum Fajta: Kecskeméti Jubileum Tőszáma: 1db palánta/12 cm Ø cserép Vetés ideje: 2014.05.05. Ültetés ideje: 2014.05.20. Betakarítás ideje: 2014.08.01. Kísérleti helyszín A vizsgálat helye: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, 1118 Budapest, Budaörsi út 141-145. Talajtípus: Garri virágföld 500 cm³/cserép Műtrágyázási adatok, készítmény: Garri Tápoldat Zöldségekhez kijuttatás: beöntözés heti két alkalommal Növénynevelő kamra adatai a kezelés idején: léghőmérséklet: 24 °C relatív páratartalom: 65% megvilágítás: 12 h öntözés: kétnaponta, szükség szerint Kísérlet adatai A kísérleti parcellák mérete: 12 cm Ø cserép ismétlések száma: 20 ismétlés kezelésenként kezelés szám: 3 és 6 kezelés

50

A kezelések adatai: 1. táblázat: Kezelés három alkalommal 1. Megnevezés Dózis Időpont Mód

alkalom

Amalgerol 5 l/ ha 2014.05.23 beöntözés

2. alkalom

3. alkalom

Amalgerol 5 l/ ha 2014.05.30. beöntözés

Amalgerol 5 l/ ha 2014.06.06. beöntözés

2. táblázat: Kezelés hat alkalommal Megnevezés: Dózis Időpont Mód

1. alkalom Amalgerol 5 l/ ha 2014.05.23 beöntözés

2. alkalom Amalgerol 5 l/ ha 2014.05.30. beöntözés

3. alkalom Amalgerol 5 l/ ha 2014.06.06. beöntözés

4. alkalom Amalgerol 5 l/ ha 2014.06.13. beöntözés

5. alkalom Amalgerol 5 l/ ha 2014.06.20. beöntözés

6. alkalom Amalgerol 5 l/ ha 2014.06.27. beöntözés

Értékelések: A biológiai hatás értékelésének módszere: A Zoocid Vizsgálati Módszertan (2004) 2.2.7.3. sz. módszere szerint. Az értékelés egy alkalommal, az utolsó kezelés utáni 9. héten (I. nemzedék kifejlődésekor) a gyökéren a Zeck-skála (ZECK, 1971) alkalmazásával történt. Az adatokból fertőzöttségi % számítás az Abbott formula segítségével, majd a vizsgálat eredményeinek Kruskal-Wallis statisztikai próbával való értékelése, páronkénti összehasonlításban Mann-Whitney teszttel. Növekedési erély és fitotoxikus hatás értékelésének módszere: Három vegetációs periódusban történt növekedési erély vizsgálat a palántákon (a tűzdelés utáni 2., 4. és 6 héten). Minden növény esetében mérve lett a növény magassága és a 3. (legnagyobb) levél levéltengely mentén mért hossza. Az adatok ismeretében kiszámításra került az egyes kezelés típusok közötti relatív különbségek, majd a vizsgálat eredményeinek Kruskal-Wallis statisztikai próbával való értékelése, páronkénti összehasonlításban Mann-Whitney teszttel abból a célból, vajon a két időpontban megállapítható-e szignifikáns különbség az egyes csoportok átlagos hajtás- és levélhosszai között. A fitotoxikus hatás vizsgálata három alkalommal (a tűzdelés utáni 2., 4. és 6 héten) a növények vizuális értékelésével történt.

51

EREDMÉNYEK A biológiai hatás vizsgálatának eredménye: Az általunk vizsgált kísérleti csoportok között az Amalgerol oldattal végzett kezelés hatására a gyökerek Meloidogyne incognita fertőzésében szignifikáns eltéréseket találtunk. Az Abbott formula alapján a kontroll növényekhez képest az oldattal 6x kezelt csoportban 11%-kal (Mann-Whitney teszt: p=0,034), a 3x kezelt csoportban 18%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) volt kisebb a megfigyelt fertőzés mértéke. A kétféle kezelés hatása között azonban nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést (Mann-Whitney teszt: p=0,167) (1. ábra).

Növekedési erély és fitotoxikus hatás vizsgálatának eredménye Kezelés hatása a növény magasságára: A 2. héten csak a 6x kezelt csoport esetében volt szignifikáns eltérést a kontroll csoporttól a növények magasságában (Mann-Whitney teszt: p<<0,001). Ebben az időpontban a 3x kezelt csoport átlagos növénymagassága 3%-kal, a 6x kezelt csoporté pedig 23%-kal haladta meg a kontroll csoportban mért átlagos magasságot (2. ábra).

52

A 4. héten mindkét kezelt csoport átlagos növénymagassága szignifikáns mértékben eltért a kontroll csoporttól. Ebben az időpontban a 3x kezelt csoport átlagos növénymagassága 13%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001), a 6x kezelt csoporté pedig 23%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) haladta meg a kontroll

53

csoportban mért átlagos magasságot. Ekkor az Amalgerollal kezelt csoportok átlagos magassága között is szignifikáns volt a különbség (3. ábra). A 6. héten mindkét kezelt csoportunk átlagos növénymagassága szignifikáns mértékben eltért a kontroll csoporttól (Kruskal-Wallis teszt: p<<0,001). Ebben az időpontban mind a 3x kezelt, mind a 6x kezelt csoport átlagos növénymagassága 17%-kal haladta meg a kontroll csoportban mért átlagos magasságot. A kezelt csoportok között nem találtunk szignifikáns eltérést (4. ábra).

Kezelés hatása a levélhosszra: A 2. héten mindkét kezelt csoport esetében az átlagos levélhossz szignifikáns mértékben eltért a kontroll csoporttól. Ebben az időpontban a 3x kezelt csoport átlagos levélhossza 2,5%-kal (Mann-Whitney teszt: p=0,023), a 6x kezelt csoporté pedig 30%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) haladta meg a kontroll csoportban mért átlagos értéket. Az Amalgerollal kezelt csoportok adatai között szintén szignifikáns volt a különbség (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) (5. ábra). A 4. héten mindkét kezelt csoport esetében az átlagos levélhossz ismét szignifikáns mértékben eltért a kontroll csoporttól. Ebben az időpontban a 3x kezelt csoport átlagos levélhossza 13%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001), a 6x kezelt csoporté pedig 15%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) haladta meg a kontroll csoportban mért átlagos értéket. A kezelt csoportok között nem találtunk szignifikáns eltérés (6. ábra).

54

A 6. héten a 3x kezelt csoport átlagos levélhossza szignifikáns mértékben eltért mind a kontroll csoporttól, mind a 6x kezelt csoporttól. Az eltérés mértéke 7% volt (Mann-Whitney teszt: p<<0,001), a 6x kezelt csoport átlagos levélhossza megegyezett a kontroll csoport értékével (6. ábra).

55

Fitotoxikus hatás: A vizuális értékelés során nem észleltünk fitotoxikus hatást. Megfigyelések a készítmény egyéb tulajdonságairól A készítmény tapasztalataink alapján: Fokozza a növények szárazság tűrését (8.ábra): kiegészítő szárazság-stressz vizsgálat során a vízhiányos állapotból a regenerációs idő a kezeletlen kontrollnál négy óra, a háromszor kezeltnél két óra és a hatszor kezelt esetében egy óra volt. (A növénynevelő kamrában a léghőmérséklet 24 °C, a relatív páratartalom 65% volt.) Csökkenti a palánta dőlés mértékét (9. ábra, 3. táblázat): kiegészítő vizsgálat során, Gulyás J. szentesi fóliaházából származó, Meloidogyne incognita fonálféreggel erősen fertőzött talaj alkalmazása esetén a kezeletlen kontroll csoport palántái az átültetést követő három héten belül palántadőlés miatt elpusztultak, míg a három illetve hat alkalommal Amalgerol készítménnyel előkezelt talajba ültetett palánták nem károsodtak. A kontroll teljes pusztulása miatt a vizsgálat kiértékelhetetlenné vált.

56

8. ábra: Bal oldalt felül a kontroll, a kép közepén alul a 6-szor kezelt tövek.

9. ábra: Amalgerol hatása fiatal palánták túlélésére

57

3. táblázat: Kezelések hatása a palántadőlésre Átültetés után eltelt hét 1. hét 2. hét 3. hét összesen

Elpusztult palánták száma 3x 6x Kontroll kezelt kezelt 0 0 12 3 0 6 0 0 2 3 0 20

KÖVETKEZTETÉSEK A kapott eredmények alapján mind a gyökérgubacs fonálféreg fertőzésre, mind a paradicsom palánták növekedési erélyére a kisebb dózisú Amalgerol ® készítmény bizonyult a hatékonyabbnak, de a kezelés mindkét esetben kimutatható hatást gyakorolt a növényekre in vitro körülmények között.

IRODALOM Abbott, W.S. (1925): A method of computing the effectiveness of an insecticide. J. Econ. Entomol. 18, 265-267. Zeck, W. M. (1971): Ein Bonitierungsschema zur Feldauswertung von Wurzelgallenbefall. Pflanzenschutz-Nachrichten Bayer 24/1971/1, 144–147. Zoocid Vizsgálati Módszertan. A Zoocid Készítmények Hatósági Engedélyezését Megalapozó Biológiai Vizsgálatok Módszertani Gyűjteménye (2004) Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Növény- és Talajvédelmi Főosztálya, Budapest, 521–524.

58

AZ AMALGEROL ÉS A MIKORRHIZA HATÁSA A FOTOSZINTÉZISRE ÉS NÖVEKEDÉSRE PARÁDI I.1, FEKETÉNÉ PALKOVICS Á.2 és BOZSÓ M.2 1

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Biológiai Intézet, Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter stny 1/c. Email: [email protected] 2 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatóság, 1118 Budapest, Budaörsi út 141-145. BEVEZETÉS Az Amalgerol egy biológiailag lebomló anyagokból álló talaj- és növénykondicionáló szer, amely növényi és ásványi olajokat, tengeri alga kivonatot és különböző növényi kivonatokat tartalmaz (www.amalgerol.com). Használatával hosszú évek termelői tapasztalatai alapján javítható a növények egészségi állapota, fokozható növekedésük, valamint termésük mennyisége, ám hatásmechanizmusa még nem ismert. Hipotézisünk szerint az Amalgerol fokozza a talaj életközösségének növények számára előnyös működését, javítja a talaj szerkezetét és vízháztartását, valamint fokozza a tápanyagok felvehetőségét. A talajok mikrobiális életközösségeinek alapvető szerepe van a növények és környezetük összekapcsolásában és a megfelelő növekedés és fejlődés biztosításában. A rizoszféra mikroszervezetei tápanyagokat mobilizálnak, hormonokat vagy vitaminokat termelnek, javítják a talaj szerkezetét, a patogén szervezetek inhibitorai, vagy a növények immunrendszerének és védekezőképességének alapvető szabályozói (pl. indukált szisztémás rezisztencia). A gyökérkapcsolt mikrobiális ökoszisztéma növényekkel egyik legszorosabb kapcsolatban álló tagja a mikorrhiza szimbiózis (SMITH és READ, 2008). A mikorrhiza a növények és gombák közötti kölcsönösen előnyös szimbiotikus kapcsolatot jelenti, amelynek során a gyökerekben speciális tápanyagátadó képletek keletkeznek, a gombák ásványi tápanyagokkal (N, P, K, Fe és mikroelemek), a növények pedig szénhidrátokkal látják el partnerüket. A tápanyagellátáson túl a mikorrhiza számos előnyös tulajdonságát leírták már, elsősorban a patogének (vírusok, baktériumok, nematódák, rovarok) elleni védelemben, valamint a szárazságstressz, nehézfémstressz és sok egyéb stresszfaktor hatásának mérséklésében. A mikorrhizált növények immunrendszere hatékonyabb, fotoszintetikus kapacitása és növekedése általában nagyobb mértékű, virágzása és termésérése korábbi és bőségesebb lehet.

59

Az arbuszkuláris mikorrhiza (AM) a legelterjedtebb és legősibb mikorrhizatípus. Nevét a két partner által közösen létrehozott speciális intracelluláris tápanyagátadó képletről, az arbuszkulumról kapta. Az AM jellegzetes képletei általában csak festés után, mikroszkóppal vizsgálhatók, szabad szemmel nem láthatók. A zárvatermő fajok 85-90 %-a tipikusan arbuszkuláris mikorrhizát képző családok tagja. A legtöbb mezőgazdaságban termelt növény arbuszkuláris mikorrhizát képez. Az AM gombafajok táptalajon csak korlátozott mértékben nőnek, önálló nevelésük ezért nem lehetséges, izolálásuk és fenntartásuk csak speciális módszerekkel, szaporításuk a gazdanövénnyel együtt nevelve lehetséges. A leírt AM gombafajok száma kevés, ez idáig körülbelül csupán 2-300 fajt izoláltak és határoztak meg, viszont rendkívül elterjedtek és a leggyakoribb talajgombák közé tartoznak. A rizoszférából izolált spórák alapján kapott fajspektrum általában jelentősen eltér a gyökerekből közvetlenül, molekuláris módszerekkel azonosított gombadiverzitástól, ezért változatosságuk nagyobb lehet. Az arbuszkuláris mikorrhiza legjelentősebb élettani szerepét a gazdanövény P felvételének javításán és a növény P tartalmának növelésén át fejti ki. A nitrogén után a foszfor az az elem, amelynek hiánya a leginkább limitáló hatású a növényi növekedésre. Talajbeli koncentrációja általában a mikromoláris tartományba esik, mozgása pedig főképp csak diffúzióval történik, nagyobbrészt pedig immobilizált állapotban található (Fe-, Al és Ca-foszfát, szerves foszforvegyületek) kedvezve így a gyökér körüli hiányzóna kialakulásának és az időbeli és térbeli egyenetlen talajbeli eloszlásnak. A mikorrhizált gyökér kiterjedése és talajjal való kapcsolata, valamint a tápanyagfelvevő felület a gyökérhez csatlakozó gombahifák révén megnövekszik, illetve a gomba speciális enzimei révén képes a szervetlen, kötött foszfátokat is felvenni és a növénybe juttatni. A hifák nemcsak a foszfát esetén fontosak, de a nitrogén, a kálium, a cink és a réz felvételét is fokozzák, amely a Cu esetén akár a teljes felvétel 60 %-át is elérheti. A mezőgazdasági területeken a mikorrhizagombák diverzitása erősen lecsökkent, főleg a műtrágyázás, vegyszeres növényvédelem (fungicidek) és szántás miatt, amin a későbbi organikus művelés sem változtat (GALVÁN, PARÁDI és mtsai, 2009). A gombák megfelelően magas diverzitása azért fontos, hogy a növény biztosan megtalálja azokat a fajokat/törzseket, amelyek az adott környezetben egy előnyös tulajdonság létrehozásához nélkülözhetetlenek. Szelektált AM gombákkal mesterségesen is lehetséges egy adott talajt inokulálni, számos AM gombákat is tartalmazó termék van már kereskedelmi forgalomban elsősorban az USA-ban, de az EU-n belül is nő a számuk. Fontos azonban kiemelni, hogy ezen inokulumok nem egyformán hatékonyak minden talaj és növény esetén, alkalmazásuk idejét és módját tehát körültekintően kell

60

megtervezni. A nagyüzemi szántóföldi kultúrákban a fokozott műtrágyázás, vegyszerezés és az erősen szelektált növényfajták használata miatt a mikorrhiza alkalmazási lehetőségei jelenleg viszonylag szűkösek. Gyümölcs- és zöldségkultúrákban, különösen a biológiai mezőgazdaságban, valamint a gyepgazdálkodásban, erdészetben, illetve dísznövénytermesztésben, sok esetben hatékonynak bizonyultak. Jelen munkában a mikorrhiza alkalmazásával próbálunk felállítani egy modellrendszert, amelyben az Amalgerol és a talaj életközösségek kölcsönhatása és annak növényekre gyakorolt hatása vizsgálható. ANYAG ÉS MÓDSZER Kísérletek beállítása A kísérleti növények nevelése a NÉBIH Budaörsi úti laboratóriumában történt növénynevelő fülkékben, 24/19 oC fokon, 80% páratartalom mellett, 12/8 órás nappali/éjjeli ciklussal és 2-2 órás fokozatos fényátmenettel. Az első kísérletben paradicsom növényeket (Lycopersicon lycopersicum, Kecskeméti jubileum fajta) használtunk. Ültetéskor szárítószekrényben sterilizált agyag/homok 1:1 arányú keverékébe tűzdeltük a palántákat, cserepenként 750 g talajt használva. Az Amalgerol adása ültetéskor történt, belocsolással (A1: 3.75, A2: 7.5 ul/cserép). Inokuláláshoz (M) kereskedelmi mikorrhiza inokulumot használtunk (8 g/cserép). A második kísérletben uborkát (Cucumis sativus, Jóker F1 fajta) használtunk, ültetéskor 3 napos csíranövényeket helyeztünk az első kísérletben is alkalmazott, steril talajra. Az Amalgerol adása itt is belocsolással történt (A1: 4.5, A2: 9, A3: 18, A4: 36 ul/cserép). Ebben a kísérletben mikorrhizát nem alkalmaztunk. Minden esetben módosított Long Ashton oldattal (2x KNO3, 1/10 NaH2PO4) történt a növények táplálása (HEWITT 1966), hetente kétszer. Növekedés és fotoszintézis A növekedés mérése az uborkák 3-4 leveles állapota után hetente történt, minden egyes levél hosszúságát és legnagyobb szélességét, valamint a növény magasságát, virágainak/terméseinek számát regisztráltuk, 3 hónapos korukig. A paradicsom esetén csak aratáskor történt mérés, 2 hónapos korban. A fotoszintézis működésének jellemzésére uborka növények esetén egy FMM klorofill fluorométert használtunk (BARÓCSI és mtsai, 2009), amellyel a klorofill fluoreszcencia indukciós paramétereket (Kautsky indukciós kinetikai görbe) mértük vörös (690 nm) és távoli vörös (735 nm) hullámhosszon. A fotoszintetikus

61

elektrontranszport fényadaptált, „steady-state” kvantumhatékonyságának jellemzésére az Fv/Fp (=(Fp-F0’)/FP) értéket használtuk. EREDMÉNYEK Amalgerol és mikorrhiza kölcsönhatása paradicsom esetén A paradicsom növények növekedésében jellegzetes változásokat tapasztaltunk a kezelések függvényében (1. ábra). Az Amalgerolnak önmagában a hajtáshossz és valamelyest a friss tömeg növelésében volt szerepe, míg a mikorrhiza ezek mellett a levélhosszúságot is befolyásolta. Együttes alkalmazásuk, főleg az MA1 kezelés esetén szinergista módon hatott a levélhosszúságra és a hajtás tömegére, a hajtáshosszakat viszont - az egymástól független kezelésekkel ellentétben csökkentette. A kísérlet adatai alapján feltételezhető a két kezelés közötti kölcsönhatás jelenléte, amely további vizsgálatokat igényel. Az Amalgerol hatása uborka növekedésére és fotoszintézisére Az Amalgerol már néhány leveles állapotban serkentő hatást gyakorolt a növények hossznövekedésére és levélfelületére (2. ábra). Az alkalmazott 4 Amalgerol mennyiség közül az A2 serkentett a legjobban, amelyet az aratáskor mért hajtástömeg (3./A ábra) és terméstömeg (3./C ábra) is mutat. A kezelések pozitív hatással voltak a fotoszintetikus kvantumhatékonyságra is (3./D ábra). A klorofill fluoreszcencia kinetikai paraméterek alkalmasak a stresszállapot jellemzésére és stressztoleráns fajták szelektálására (SOLTI és mtsai, 2014), ezért jelen kísérletben is feltételezhető, hogy a növények fitneszével korrelációban álltak. A levelek klorofill tartalmai szintén hasonló eloszlást mutattak, így az Amalgerol kezelés minden bizonnyal hozzájárult a fotoszintetikus produktivitás serkentéséhez.

62

1. ábra: Két hónapos paradicsomok fenológiai jellemzői aratáskor. A: hajtáshossz (cm), B: leghosszabb levél hosszúsága (cm), C: hajtás friss tömeg (g). A hibasávok a standard hibát jelzik. (K: kontroll, A1-A2: Amalgerol kezelések, M: csak mikorrhiza, MA1-MA2: vegyes kezelés).

63

2. ábra: Uborka növények levélhosszúság értékei (cm) levélemeletenként (1-18) a kontroll (szaggatott vonal, üres jelölőnégyzetek) és az A2 kezelés (folytonos vonal, teli jelölőnégyzetek) esetén a 7.-12. hét között.

3. ábra: Három hónapos uborka növények fenológiai és fotoszintetikus jellemzői aratáskor. A: hajtás friss tömege (g), B: termések száma (db), C: termés friss tömege (g), D: Fotoszintetikus kvantumhatékonyság (Fv/Fp). (K: kontroll, A1-A4: Amalgerol kezelések).

64

KÖVETKEZTETÉSEK A jelen dolgozatban ismertetett adatok az első eredményei egy folyamatban lévő laboratóriumi kísérletsorozatnak, amely célul tűzte ki az Amalgerol és a mikorrhiza kölcsönhatásának és az Amalgerol hatásmechanizmusának vizsgálatát. A kezdeti eredmények arra utalnak, hogy az Amalgerol növekedést serkentő hatása nemcsak a vegetatív fejlődésre, de a virágok és a termés mennyiségére és megjelenési idejére is serkentő hatással van. Az Amalgerol kezelés és a mikorrhizálás között pedig vélhetően szinergizmus figyelhető meg. További kísérletek szükségesek az eredmények megerősítéséhez és különböző stresszhelyzetek esetén a kétféle kezelés hatásának vizsgálatához. Véleményünk szerint az Amalgerol, ill. egyéb talaj- és növénykondicionáló szerek, valamint a mikorrhiza és más mikrobiális készítmények megfelelő kombinálása a szerves anyagot vesztett és lecsökkent mikrobiális diverzitással bíró mezőgazdasági talajok esetén hozzájárulhat egy kiegyensúlyozottabb talajélet kialakításához, amely a növényekre visszahatva az egyedi kezelésekhez képest hatékonyabb stresszvédelemhez vezet. IRODALOM BARÓCSI, A., LENK, S., KOCSÁNYI, L. and BUSCHMANN, C. (2009): Excitation kinetics during induction of chlorophyll a fluorescence. Photosynthetica, 47: 104-111. GALVÁN, G. A., PARÁDI, I., BURGER, K., BAAR, J., KUYPER, T. W., SCHOLTEN, O. E. and KIK, C. (2009): Molecular diversity of arbuscular mycorrhizal fungi in onion roots from organic and conventional farming systems in the Netherlands. Mycorrhiza, 19: 317-328. HEWITT, E. J. (1966): Sand and Water Culture Methods used in the Studies of Plant Nutrition. Tech. Commun., 22. Commonwealth Agricultural Bureau, London. SOLTI, Á., LENK, S., MIHAILOVA, G., MAYER, P., BARÓCSI, A. and GEORGIEVA, K. (2014): Effects of habitat light conditions on the excitation quenching pathwaysin desiccating Haberlea rhodopensis leaves: An Intelligent FluoroSensor study. Journal of Photochemistry and Photobiology B: Biology, 130: 217–225. SMITH, E. S. and READ, D. (2008): Mycorrhizal Symbiosis. Academic Press, Elsevier, New York, USA.

65

AZ N-LOCK (NITROGÉN STABILIZÁTOR) SZEREPE ÉS HATÁSA A NITROGÉN HASZNOSULÁSÁRA A FŐBB SZÁNTÓFÖLDI KULTÚRÁKBAN PAPP Z. Dow AgroSciences Hungary Kft, Budapest, Hegyalja út 7-13. [email protected] BEVEZETÉS A nitrogén műtrágya az egyik legdrágább input anyag a növénytermesztésben. A kijuttatott szerves vagy szervetlen trágyának csak 40-70 %-a hasznosul a kultúrnövény által. Jelentős arányban (10-50 %) kerül veszteségként a talajvízbe, nitrát (NO3-) formában illetve a légkörbe, nitrogén (N2), nitrogén-oxid (NO) és dinitrogén-oxid (N2O) gáz formájában környezetszennyezést okozva. Dinitrogénoxid veszélyesebb anyag, mint a szén-dioxid (CO2), mivel 300-szor erősebben fokozza az üvegházhatást. Az ilyen típusú szennyezést kellene csökkenteni oly módon, hogy segíteni kellene a termesztett növény nitrogén felhasználását a kijuttatott műtrágyából vagy szerves trágyából, ezáltal csökkenteni lehetne a szennyezés mértékét mind a talajvíz, mind a légkör irányába. A növény képes felvenni a nitrogént mind ammónium-ion (NH4+), mind nitrát-ion (NO3-) formájában. A kulcskérdés, hogy mennyi ideig tudjuk a nitrogént NH 4+ formában tartani, mivel ez a forma lényegesen stabilabban képes csatlakozni a negatív töltésű talajrészecskékhez, mint a szintén negatív töltésű NO3-. Ez utóbbi lényegében nem kötődik a talajrészecskékhez (a negatív töltések taszítják egymást), így instabil a talajban. Ennek köszönhető a nagyfokú mozgékonysága a talajvíz irányába illetve a légkör felé. Ha a nitrogén hosszabb ideig tud NH4+ formában maradni, az növeli a növény rendelkezésére álló tápanyag mennyiségét, ami növeli a termést és a minőséget. Mivel a növény több nitrogént képes beépíteni a szervezetébe, ezért a kijuttatott tápanyagok kisebb arányban szenvednek veszteséget (csökken a talajvízbe jutó nitrát és a levegőbe kerülő üvegházhatású gázok mennyisége. A nitrogén stabilizátorok beavatkoznak a nitrifikációs folyamatokba azáltal, hogy gátolják a lebomlást végző baktériumok élettevékenységét. Így az NH 4+ átalakulása gátolt nitrit, majd nitrát formájába. Nagyobb mennyiség marad stabilabb formában, ezért a növény hosszabb ideig képes felvenni a nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló nitrogént. Ennek következtében növekszik a termés, illetve csökken az esélye a talajvízbe történő kimosódásnak és a levegőbe történő denitrifikációnak.

66

ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálataink alapja a 200 g/l nitrapyrint tartalmazó N-Lock CS nevű készítmény. A Nitrosomonas baktériumok felelősek a talajban a nitrifikációs folyamatban az ammónia nitritté történő átalakításáért. A nitrifikáció a talajban viszonylag gyorsan végbemegy. Ennek időtartama akár 2 hét is lehet, ami elsősorban a talaj hőmérsékletétől függ. A nitrapyrin kizárólag a Nitrosomonas baktérium fajok élettevékenységét gátolja a talajban specifikusan. A nitrapyrin nem biocid anyag, nem öli meg a Nitrosomonas baktériumokat, csak akadályozza a metabolizmusukat, ezáltal a növekedésüket. Így a nitrapyrint „bakterosztatikus” anyagnak lehet nevezni (CAMPBELL and ALEEM, 1965). A nitrapyrin zavarja a réztartalmú enzimek és gátolja az ammónia monooxigenáz (AMO) enzim megkötődését a baktériumban. A nitrapyrin hatása a talajban 90-100 napig tart. Ezután a nitrapyrin lebomlik a talajban, a Nitrosomonas baktérium népesség regenerálódik és újra teljes erővel zajlik a nitrifikációs folyamat. Azonban ez idő alatt az ammónium degradációja lecsökken és a növények számára nagyobb mennyiségben áll rendelkezésére a nitrogén ammónium-ion formájában. Magyarországon 2013 óta vizsgáljuk az N-Lockot. Ebben az évben szerettük volna repcében és búzában is beállítani, azonban a márciusi tél megakadályozta ebbéli szándékunkat. Így tavaly gyakorlatilag kukoricában történtek meg a vizsgálatok. Ebben az évben állítottuk be az engedélyezési vizsgálatokat, és számos demo vizsgálatot is. 2014-ben őszi búzában, őszi árpában, őszi káposztarepcében és kukoricában történtek a vizsgálatok. Ugyanakkor angol, német, francia, lengyel és spanyol vizsgálatok is a rendelkezésünkre állnak az elmúlt évekből. A hatóanyagot az Amerikai Egyesült Államokban már több, mint 30 éve használják. Az elmúlt években a felhasználása elérte az évi 7 millió ha-t. Emellett több száz kísérlet igazolta hatékonyságát főleg kukoricában és búzában. Magyarországon vizsgálatainkkal a következő kérdésekre kerestük a választ: hatékony dózisok, osztott technológia, kezelési idők, különböző nitrogén formák (ammónium-nitrát, pétisó, karbamid, nitrosol, hígtrágya, szilárd szerves trágya) hatása a növényre kiegészítve nitrapyrinnel. A vizsgálatok során különféle méréseket végeztünk, mint pl. klorofill index, csövek és szemek száma, vigor, termés és minőségi adatok, ammónium és nitrát tartalom a talajban. Az adatokat a növények különféle fejlettségében gyűjtöttük. A talajmintavétel 0-30, 30-60, 60-90 cm mélyen lett elvégezve. EREDMÉNYEK Külföldi terméseredmények Az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt 30 évben beállított több, mint 400 kísérlet alapján a kukorica termése 5,2 %-kal volt nagyobb a kezeletlenhez képest

67

(10-14 t/ha-os termésnél). Németországban 2012-ben tavaszi felhasználásnál hígtrágyával együtt kijuttatva a silókukorica termését 13 %-kal, míg a szemes kukorica termését 15 %-kal növelték. A terméseredmények 13 %-kal nőttek siló-, 10 %-kal szemeskukoricában hígtrágya felhasználás során 2013-ban az N-Lock használatával (1. ábra).

1. ábra: Az N-Lock hatása a siló és szemes kukorica termésére hígtrágya kijuttatás során 5-5 kísérlet átlagában Németország, 2013 Őszi búzában 2013-ban 5 kísérlet átlagában 7 %-kal nőtt a termés (7 t/ha-os termésszinten) hígtrágya használata mellett. Őszi káposztarepcében, ha az N-Lock kijuttatása a vetés előtt egymenetben történt a hígtrágyával, akkor a termésátlag 7 %-kal nőtt 2 kísérlet átlagában (4,5 t/ha-os termésszinten). Franciaországban a terméseredmények őszi búzában 6 %-kal nőttek az N-Lock kezelés hatására 2013ban két kísérlet átlagában. 2013-ban 3 kukorica kísérletben a termésátlag 4-11 %kal nőtt az N-Lock hatására folyékony nitrogén tartalmú műtrágyák alkalmazása mellett. Repcében 2012-es vizsgálatok 0,4-0,5 t/ha-ral növelték a termésátlagot 2,5 t/ha-os termésszinten. Lengyelországban őszi búzában 2012-2013-ban 7 kísérlet átlagában a termésátlag növekedése elérte a 7-11 %-ot karbamid és UAN-oldat használata esetén, míg ammónium-nitrát esetében ez az érték csak 4 % volt (6-7 t/ha-os termésszinten). Kukoricában karbamid vetés előtti bedolgozásos használata mellett az N-Lock 5-10 %-kal, míg az UAN oldat vetés előtti bedolgozásos és állománykezeléses használata esetén 3-8 %-kal nőtt a termésátlag (10-11 t/ha-os termésszinten). 2012-ben kukoricában, ha szerves trágyával történt a nitrogén utánpótlás, akkor átlagban 10 %-kal növelte a termésátlagot az N-Lock használata (hasonlóan a hígtrágyához). Ha több tápanyagot alkalmaztunk, akkor magasabb

68

termésszinten az N-Lock még nagyobb termésnöveléssel reagált (alacsonyabb szinten 7-8 %, míg magasabb szinten 10-13 % volt a különbség). Külföldi talajvizsgálati eredmények A talaj nitrogén visszatartása több, mint 28 %-kal nőtt, ami a termésnövekedéshez vezetett. A nitrogén kimosódása a talajvíz felé 16 %-kal, míg a dinitrogén-oxid (N2O) emissziója 51 %-kal csökkent. Franciaországi 2013-as kísérletekben vizsgálták az N-Lock hatását a környezetszennyezés csökkentésére. Ezekben megállapították, hogy a silókukorica termesztésben hígtrágya alkalmazása mellett az N-Lock 33 %-kal csökkentette az egységnyi területről kibocsátott N 2O mennyiségét, 37 %-kal nőtt a nitrogén visszatartása. Németországban 2013-as vizsgálatokban kimutatták 4 kísérlet átlagában silókukoricában, hogy a tavaszi NLock kezelést követő 8 hét múlva a talaj felső 30 cm-es rétegében több, mint 50 %kal több nitrogén volt található, mint kezelés nélkül. A 30-60 cm-es rétegben már csak 30 %-kal több nitrogént találtak. Szemes kukoricában hasonló arányokat tapasztaltak. A felső talajrétegben több, mint 60 %-kal volt nagyobb a nitrogén mennyisége, míg a mélyebb rétegekben ennek aránya „csak” 40 % volt (2. ábra).

2. ábra: Nitrogén visszatartás a talajban az N-Lock hatására 8 kísérlet átlagában hígtrágya kijuttatás esetén Németország, 2013 Magyarországi terméseredmények Kukoricában az elmúlt évi vizsgálatainkkal megállapítottuk, hogy az N-Lock hatása a műtrágyák közül elsősorban a karbamid és a folyékony nitrogén (nitrosol) esetében érvényesül. 2 kísérlet átlagában a karbamidos kezelés 9 %-kal növelte a termést. A gyengébb, homokos talajon (4,5 t/ha termésszinten) csak 6 %-kal volt nagyobb a termés, míg magasabb termésszinten (7,5 t/ha termésszinten) már 11 %-

69

kal volt nagyobb a termés. A nitrosolos kezelés 8 %-kal növelte a termésátlagot (11 t/ha-os termés mellett). A pétisó és az ammónium-nitrát esetében a hatás mérsékeltebb, de nem elhanyagolható (2-4 %), bár volt olyan terület, ahol a különbség elérte a 7 %-ot. Hasonló hatást értünk el szilárd szerves-trágya alkalmazása esetén (3 %-os növekedés). Az időzítés kérdésében is lényeges eredményeket értünk el. Vizsgáltuk a vetés előtt kijuttatott, majd kombinátorral bedolgozott illetve állománykezeléssel kijuttatott kezelések hatását. Ebben megállapítottuk, hogy a vetés előtt kijuttatott, majd bedolgozott N-Lock hatása felülmúlta az állománykezelések hatékonyságát. Ennek oka valószínűleg, hogy a bedolgozás által biztonságossá vált a talajba történő bejuttatás, míg az állománykezelés ki van téve az időjárás szélsőségeinek (két héten belül 10-15 mm csapadék szükséges ahhoz, hogy a talajba bejusson a hatóanyag). A vizsgálatainkból egyértelműen kiderült, hogy a termésnövekedés elsősorban az ezer szem tömeg növekedéséből fakadt. Amilyen mértékben nőtt az ezer szem tömeg, ugyanolyan arányban nőtt a termés. A kukorica fehérje tartalma is nőtt, azonban ennek mértéke nem volt jelentős és nem is volt szignifikáns (1-3 %). 2014-es vizsgálataink során számos kísérletet tudtunk már beállítani őszi búzában és repcében is. Ezen vizsgálatok nagyon hasznosak voltak a számunkra. Repcében a termésátlagok növekedése átlagban 9 % volt. Megfigyelhető volt, hogy ahol alacsonyabb volt a termésszint (3 t/ha) és kisebb nitrogén adagokkal dolgoztak, ott a hatás alacsonyabb volt (6-7 %), míg magasabb termésszintnél (5 t/ha) és intenzív, nagy adagú nitrogén visszapótlásnál a termésnövekedés 11-12 %ot is elérte. Ez azt is jelenti, hogy abszolút értelemben a termésnövekedés a 0,2-0,3 t/ha-ról 0,5-0,6 t/ha-ra nőtt. Hasonló volt a helyzet az olajtartalom esetében is. Alacsony szinten nem volt érdemi olajtartalom növekedés, viszont magas szinten a növekedés elérte a 3-4 %pontot is. Az időzítéssel kapcsolatban azt figyeltük meg, hogy érdemes volt minél hamarabb kijuttatni a talajfelszínre az N-Lockot, ami nagyobb hatékonyságot jelentett. Ez praktikusan február végét, március első felét jelentette. A széles sortávú repcében (36-45 cm) a hatást jobbnak véltük, mint a sűrűbb sortávúaknál (15 cm). Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a talajt kell permetezni és nem a növényt, ezért a kisebb talajtakarás esetén a hatás lényegesen jobb lett. Az őszi búzában is tapasztalható volt az, amit repcében megfigyeltünk. Minél magasabb volt a termésszint illetve a kijuttatott nitrogén mennyisége, annál inkább érvényesült az N-Lock hatásnövelő szerepe. 3-5 t/ha-os termésszinten, illetve 50 kg/ha kijuttatott tavaszi nitrogén adag esetén a hatás minimális volt (100-200 kg/ha). Azonban 6-8 t/ha-os illetve 100 kg/ha tavaszi nitrogén dózis esetén a hatás már elérte átlagban a 7-10 %-ot is, sőt volt olyan vizsgálatunk, ahol ennek mértéke 22 % volt (3. ábra).

70

3. ábra: Az N-Lock hatása a termésre és a minőségre őszi búzában (Kunmadaras, 2014) A nagyobb termés egyértelműen az ezer szem tömeg növelésében jelentkezett, mivel ennek mértéke (6-8 %) egyenesen összefüggésben állt a termés növelésével (8-10 %). Az N-Lock kezelés kifejezetten segítette a minőségi paraméterek javítását is, különösen azokét, amelyek a nitrogén tartalommal állnak összefüggésben. A fehérje tartalom 7-10 %-kal, a nedves sikér 5-7 %-kal növekedett átlagban, de tapasztaltunk 26-33 %-os javulást is. Magyarországi talajvizsgálati eredmények A hazai adatok szerint homoktalajon a talaj felső 30-cm-es rétegében az NH4+ tartalom 167 %-kal, míg a NO3- tartalom 50 %-kal volt nagyobb az N-Lock-al kezelt területen a kezelést követő 3 hónap múlva vetés előtt kijuttatott ammóniumnitrát esetén, mint a kezeletlenen. Vályog talajon a talaj felső 30 cm-es rétegében a NO2—NO3- tartalom 47 %-kal volt nagyobb a kezelést követő 3 hónap múlva előző évi szervestrágyázás után, mint a kezeletlenen. Vetés előtti karbamid kijuttatás során a talaj felső 30 cm-es rétegében az NH4+ tartalom 23 %-kal, míg a nitrát ion tartalom csak 4 %-kal volt nagyobb a kezelést követő 4 hónap múlva a kezeletlenhez képest. Ha az N-Lock kezelés később történt, akkor az NH4+ tartalom 37 %-kal volt nagyobb a kezelést követő 3 hónap múlva. Ha az N-Lock kijuttatás nitrosollal történt a kukorica fejtrágyázása során, akkor 1 hónap múlva a talaj felső 90 cm-es rétegében az összes nitrogén tartalom 13,8-126,4 %-kal volt nagyobb. Az N-Lock kezelés során a talajfelszínhez közeli rétegekben (0-30 cm) halmozódott fel a nitrogén, miközben a kezeletlenben már a mélyebb (30-60 cm illetve 60-90

71

cm) rétegekben volt a nagyobb nitrogén mennyisége. A kijuttatást követő 1 hónap múlva a nitrogén már a mélyebb rétegekbe mosódott N-Lock kezelés nélkül. Őszi búzában a nitrosollal egymenetben történt fejtrágyázás során a kezelést követő 4 hét múlva 28-60 %-kal volt nagyobb a talaj 0-90 cm-es rétegében az összes felvehető nitrogén tartalom. A felső 0-30 cm-es rétegében 40-44 %-kal volt nagyobb ez az érték. Az összes nitrogén tartalomból a 0-90 cm-es rétegben az NLock-al kezeltben 54-55 % volt az ammónium-ionok aránya, míg a kezeletlenben ez az érték csak 28-48 %-volt. A kezelést követő 2 hónap múlva a talaj 0-90 cm-es rétegében a kezeletlenből gyakorlatilag eltűnt a nitrogén (csak 0,7 mg/kg NH 4+ és NO3- -ot találtunk), miközben az N-Lock-al kezeltben még mindig volt 6,3 mg/kg NH4+ és NO3- (4. ábra).

4. ábra: A talaj 0-90 cm-es rétegében lévő ammónium és nitrát ionok mennyisége az N-Lock kezelés követő 1 és 2 hónap múlva (mg/kg) Hódmezővásárhely, 2014 KÖVETKEZTETÉSEK Az N-Lock nevű nitrogén stabilizátor kiváló eszköze lehet az intenzív gazdálkodást folytató termelőknek. Azokban a szántóföldi kultúrákban, ahol nagy mennyiségű nitrogén visszapótlás folyik (kalászos gabona, kukorica, repce), a magas termésátlagok mellett nagyon sok tápanyag veszendőbe megy. Mivel a veszteség a talajvíz és a légkör irányába is zajlik, ez nagyon komoly környezetszennyezést is okoz. Ennek a veszteségnek a csökkentésére és a

72

kijuttatott tápanyag jobb hasznosulására alkalmas a nitrapyrin hatóanyagú N-Lock. A nitrapyrin gátolja a Nitrosomonas baktérium fajok élettevékenységét, így lassítja a nitrifikációs folyamatokat. Ezáltal az ammónium-ion átalakulása nitritté, majd nitráttá lelassul, a növény számára nagyobb mennyiségben megmarad a stabilabb tápanyagforma, ami termésnövekedésben és környezetkímélésben is nagy szerepet játszik. Különösen nagy a szerepe a vetőmag termelő gazdaságokban, ahol a jobb és nagyobb méretű magvak arányát is növeli az ezer szem tömeg növelése révén. A készítmény számos kérdést vet még fel. Ezeket a következő években szeretnénk megvizsgálni. IRODALOM KITE pricelists of inorganic fertilizers: 2001-2014. Nádudvar Data review meetings 2012-2013. Dow AgroSciences Campbell, N.E.R. and Aleem, M.I.H. (1965): The effect of 2-chloro,6-(trichloromethyl) pyridine on the chemoautotropic metabolism of nitrifying bacteria. I. Ammonia and hydroxylamine oxidation by Nitrosomonas Antonie van Leeuwenhoek J. Microbiol. Serol. 31: 124-136 Papp, Z. (2014): The importance and impact of the nitrogen stabilizators on the main arable crops ESA Congress Debrecen

73

BEDOLGOZÁSOS GYOMIRTÁSI TECHNOLÓGIA NAPRAFORGÓBAN 1

PAPP Z.1 Dow AgroSciences Hungary Kft, Budapest, Hegyalja út 7-13. [email protected]

BEVEZETÉS A napraforgó gyomirtási technológiája az elmúlt 10 év alatt teljesen átalakult. 2003 óta 13 hatóanyagot vontak ki a forgalomból és csak 5 újat vezettek be (Papp, 2013). A kivonások érintették mind a kétszikűirtókat (6 hatóanyag), mind az egyszikűirtókat (7 hatóanyag). A haloxifop engedélyét 2008-ban visszavonták, majd 2014 nyarán újra engedélyt kapott. A kivonások alapvetően a tartamhatást biztosító hatóanyagokat érintették. Leszűkült azon készítmények sora, amelyek a később kelő gyomok ellen is adtak hatékonyságot. Korábban engedéllyel rendelkezett több trifluralin hatóanyagú készítmény (Olitref, Treflan, Triflurex, Ipifluor). A hatóanyag rendkívül illékony volt, ezért kijuttatás után 1 órán belül be kellett dolgozni. Nagy előnye volt, hogy olcsó volt és száraz, csapadékmentes időben is hatékony volt elsősorban a magról kelő egyszikű és néhány kétszikű gyom ellen. Azonban 2008-ban a hatóanyagot kivonták, így a bedolgozásos technológia gyakorlatilag megszűnt. Jelenleg csak olyan tartamhatású készítményeket használhatunk az egyszikűek ellen, amelyek csapadékfüggőek és gyakran okoznak fitotoxicitást a napraforgónak. Ez azért van, mert a készítmények alapvetően helyzeti szelektivitással rendelkeznek és ha a gyökérzónába mosódnak, akkor károsodik a kultúrnövény. A termelők jelentős része azóta is vár egy olyan készítményre, amely alkalmas a bedolgozásra és biztosítja a kiváló gyomirtó hatékonyságot száraz körülmények között is biztonságosan a napraforgóra. ANYAG ÉS MÓDSZER A Balan 600 WDG benfluralin hatóanyagot tartalmaz 600 g/kg koncentrációban. A benfluralin dinitroanilin csoportba tartozó hatóanyag. Elsődlegesen növekedésgátló hatású, gátolja az RNS és DNS szintézist. Másodlagosan gátolja a hormonok indukálta enzimek képződését és a fotoszintetikus foszforilációt (Kádár, 2001). Jellemző a gyökércsúcs daganata. A toxikus tünetek a csirázás után, a kelést követően figyelhetők meg. A másodlagos gyökerek fejlődése gátolt. A hajtás növekedése lelassul, leáll, a sziklevelek

74

bőrszerűek, a szár vagy a hipokotil vastag és törékeny, a színeződés élénkül, gyakori a vöröses-kék elszíneződés. A felvétel fő helye az egyszikűek gyökere és hajtása, a kétszikűek hipokotilja, hipokotil görbülete. A gyökérből a hajtásba történő transzlokáció minimális. A szelektivitás alapja a csirázó mag lipidkoncentrációja. Ha a mag sok endogén lipidet tartalmaz, kisebb a fitotoxikus hatás. A lipidekben gazdag magok toleránsabbak, mint a keményítőben gazdagok (Kádár, 2001). A hatóanyag szelektív a napraforgóban, borsóban, szójában, csillagfürtben, lencsében, szarvaskerepben, babban, lucernában, repcében, dohányban, vörös herében, uborkában, tökben, dinnyefélékben, salátában. Látható, hogy amely kultúrákban szelektív, mindegyik magjának magas a lipid-tartalma (pillangósok, kabakosok, olajnövények, stb). A hatóanyag vízoldékonysága 70 ppm, míg gőznyomása 25 oC-on 5,3X10-3. Illékonysága miatt a benfluralint tartalmazó készítményt is a kezelést követő 1 órán belül be kell dolgozni. A készítménnyel történő hazai vizsgálatokat 2011-ben kezdtük és az elmúlt 3 évet ölelik át az eredmények. Ugyanakkor felhasználtuk a 2008 és 2010 közötti nyugat-európai vizsgálatok eredményeit is. A kísérleteink során vizsgáltuk a készítmény hatását különféle dózisokban elsősorban a magról kelő egyszikű gyomok ellen. Megvizsgáltuk a kétszikűek elleni hatékonyságát. Megállapítottuk az optimális bedolgozási mélységet, a legjobb bedolgozó talajművelő eszközöket, mennyi időnek kell eltelnie a bedolgozás és a vetés között, lehet kombinálni más készítményekkel, hogyan illeszkedik be az napraforgó gyomirtási technológiákba, kijuttatható-e együtt baktérium trágyákkal, szelektivitást. A vizsgálatokat részben 4 ismétléses kisparcellákon, részben 2 ismétléses nagyparcellákon végeztük el. Az értékelések az EPPO módszertan szerint történtek és a gyomirtó hatást vettük alapul. Az értékelések a kezelést követő 2. 4. és 8. héten történtek. Ha lehetőség volt rá, akkor közvetlenül a betakarítás előtt is leértékeltük a kísérleteket. A szelektivitás vizsgálata során megfigyeltük az esetleges színváltozásokat, deformációkat, növekedésgátlást, gyökérnövekedés gátlást, a normál virágzástól való eltérést. EREDMÉNYEK Hatásspektrum Az elmúlt 3 évben 15 kísérletet állítottunk be Magyarországon. Ezenkívül a rendelkezésünkre áll még 3 engedélyezési vizsgálat 2009-ből. Ugyanakkor szintén felhasználtuk 32 francia, spanyol, olasz és görög kísérlet eredményeit 2008-2010ből, amelyeket a benfluralin biodossziéjának összeállításához használtak fel. Ezeknek az egyik legfontosabb célja volt a hatékonyság és a spektrum megállapítása. A vizsgálatokból megállapítottuk, hogy a készítmény kiváló hatékonysággal rendelkezik a magról kelő egyszikű gyomok és néhány kétszikű

75

gyom ellen. Ezen kívül néhány kétszikű gyom ellen komoly mellékhatással bír. A kakaslábfű (Echinochloa crus-galli (L.) P. Beauv.)) ellen 21 kísérlet átlagában 95,6 % (85,6-100 % szórásban) hatékonyságot ért el (1. táblázat). A kísérletek döntő többségében a hatás elérte a 95 %-ot. A muhar fajok szintén érzékenyek a készítményre. Mind a fakó muhar (Setaria pumila (Poir) Schult.), mind a zöld muhar (Setaria viridis (L.) P. Beauv.) ellen 14 kísérlet átlagában 97,5 %-os (93100 %) volt a gyomirtási hatékonyság. A Balan a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis (L.) Scop.) ellen 7 kísérlet átlagában szintén nagyon jó hatékonyságú volt (átlagban 94,5 % 90,3 és 100 % között). A vadköles (Panicum miliaceum L.) ellen a hatékonyság 3 kísérlet átlagában 98 % volt. Összefoglalva megállapítottuk, hogy a napraforgóban előforduló legfontosabb magról kelő egyszikű gyomok ellen tökéletes megoldást tud nyújtani a Balan 600 WDG. A magról kelő kétszikű gyomok közül a fehér libatop (Chenopodium album L.) ellen 16 kísérlet átlagában 91 %-os (79-100 %), szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.) ellen 40 kísérlet átlagában 96 %-os (90-100 %) és kövér porcsin (Portulaca oleracea L.) ellen 14 kísérlet átlagában 88 %-os (67-100 %) hatékonyságot mutatott a Balan 600 WDG. Tehát ez utóbbi három gyom ellen a készítmény önmagában is megoldást nyújt. A többi kétszikű gyom közül a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) ellen 5 kísérlet átlagában 61 %-os (22-94 %), pokolvar libatop (Chenopodium hybridum L.) ellen 2 kísérlet átlagában 80 %, szulákkeserűfű (Fallopia convolvulus (L.) A. Löve) ellen 3 kísérlet átlagában 79 %, porcsin keserűfű (Polygonum aviculare L.) ellen 2 kísérlet átlagában 89 % és a fekete csucsor (Solanum nigrum L.) ellen 20 kísérlet átlagában 73 %-os (55-95 %) hatékonyságot ért el. Ezen gyomok ellen a Balan 600 WDG hatékonysága önmagában nem elegendő, csak mellékhatással rendelkezik. Ez a mellékhatás nem elhanyagolható, de kiegészítésre szorul. A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy szerbtövis fajok (Xanthium spp.), csattanó maszlag (Datura stramonium L.), selyemmályva (Abutilon theophrasti Medik.), egynyári szélfű (Mercurialis annua L.), varjúmák (Hibiscus trionum L.), lapulevelű és baracklevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia (L.) Delarbre és P. maculosa Gray) és tarló tisztesfű (Stachys annua L.) ellen a hatékonyság nem megfelelő. Ezen gyomok ellen vagy kombinációs partnert kell alkalmazni vagy posztemergens gyomirtó szert kell alkalmazni.

76

1.

táblázat: A Balan hatásspektruma a legfontosabb gyomok ellen

Gyomok Átlag Echinochloa crusgalli Setaria spp. Digitaria sanguinalis Panicum miliaceum Chenopodium album Amaranthus retroflexus Portulaca oleracea Ambrosia artemisiifolia Chenopodium hybridum Fallopia convolvulus Polygonum aviculare Solanum nigrum

Hatékonyság Minimum

95,6

85,6

100

Kísérletek száma 21

97,5 94,5

93 90,3

100 100

14 7

98

98

98

3

91

79

100

16

96

90

100

40

88 61

67 22

100 94

14 5

80

60

100

2

79

45

96,7

3

89

80

99

2

73

55

95

20

Maximum

Forrás: DOW AgroSciences engedélyezési és hatékonysági vizsgálatok 2008-2014

Hatástartam A vizsgálatok során minden egyes kísérletben megfigyeltük a hatástartamot. Ennek során megállapítottuk, amikor a bedolgozás tökéletesen sikeres volt, akkor a Balan 600 WDG hatástartama a sorok záródásáig tökéletes volt. A kultúrnövény záródásától a betakarításig eltelt időszakban a napraforgó gyomelnyomó képessége és a készítmény hatástartama együttesen biztosította az elsősorban egyszikű gyomoktól való mentességet. Szelektivitás A kísérletek során megállapítottuk, hogy a Balan hatóanyaga, a benfluralin – köszönhetően a napraforgó magjának nagy lipid tartalma miatt – teljesen szelektív a kultúrnövényre mind a csirázást, kezdeti fejlődést és a virágzásmegtermékenyülés időszakát is beleértve. Ezzel szemben a jelenleg alkalmazott

77

egyéb hatóanyagú készítmények kisebb-nagyobb színelváltozásokat, növekedésgátlást és deformitást okozhatnak a napraforgón. Bedolgozás ideje, mélysége és a vetés ideje A készítmény hatásának kulcseleme a bedolgozás minősége és ideje. Mivel illékony anyagról van szó, ezért gondoskodni kell arról, hogy minél hamarabb bedolgozásra kerüljön a kipermetezett anyag. A vizsgálatok szerint 1 órán belül a kijuttatott hatóanyagot be kell dolgozni, ellenkező esetben a hatékonyság csökken az illékonyság miatt. A másik fontos tényező a bedolgozás mélysége illetve a vetés ideje. 2 helyszínen állítottunk be kísérletet. A bedolgozás mélysége 4-6, 6-8, 8-10 és 10-12 cm között változott. Erre a területre merőlegesen történt a vetés a kezelést követően azonnal, majd az 1-2., majd 3-4. és 5-6. napon. Ezekben a vizsgálatokban megállapítottuk, hogy az ideális bedolgozási mélység a 6-10 cm. A bedolgozási mélység egyébként a vetés esetében is optimális, mivel a vetés mélységig kell talajművelő eszközzel magágyat készíteni. Ezekben a kísérletekben az optimális vetésidő a vetést követő 3-4. nap volt. A bedolgozást követő azonnal vetés esetén azt tapasztaltuk, hogy a vetőgép csoroszlyája megnyitotta a lezárt talajréteget és ha nem tömörítette vissza, akkor ezeken a csíkokon a gyomok kikeltek. Ha már 1-2 nap múlva történt a vetés, akkor ez a hatás már nem, vagy csak nagyon kis mértékben jelentkezett. A vetést követő 3-4. napon már egyetlen egy alkalommal sem tapasztaltunk hasonlót. Bedolgozásra alkalmas talajművelő eszközök A vizsgálatokba bevontuk a leginkább elterjedt magágykészítő gépeket. Ezek a kombinátor, germinátor, kompaktor, syncrogerm, talajmaró. A vizsgálatokból az derült ki, hogy azok a gépek alkalmasak a bedolgozásra, amelyek képesek egy állandó mélységben keverést végezni és megfelelő lezáró résszel rendelkeznek a gépkapcsolat végén. Így összességében megállapítottuk, hogy a kombinátorok és a mai korszerű, összetett munkafolyamatot elvégezni képes magágykészítő eszközök alkalmasak a bedolgozás elvégzésére. Kombinációs partnerek A Balan 600 WDG hatásspektrumát magról kelő kétszikű gyomnövények ellen ki kell egészíteni. A bedolgozás miatt erre gyakorlatilag egy hatóanyag alkalmas. Ez a fluorkloridon tartalmú Racer. Ezt a hatóanyagot szintén be lehet dolgozni, azonban arra kell vigyázni, hogy sekélyebb bedolgozást igényel, mint a benfluralin. Vizsgálatainkban megállapítottuk, hogy a benfluralin és a fluorkloridon tankkombinációban kijuttatható. A bedolgozás mélysége a 6-8 cm legyen. A Balan 600 WDG nem keverhető a legfontosabb baktérium tartalmú talajoltó készítményekkel (Phylazonit, Bactofil). Egy kivétel van, a Biorex,

78

amelyet közvetlenül a kijuttatás előtt kell a permetlé tartályba tölteni és azonnal kipermetezni. KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgálataink során megállapítottuk, a benfluralin hatóanyagú Balan 600 WDG nevű készítmény alkalmas azt az űrt kitölteni, amit korábban a hasonló tulajdonságokkal rendelkező trifluralin kivonása okozott a napraforgó gyomirtásában. A technológia szelektivitása és hatásbiztonsága révén javítja a termelők lehetőségeit a sikeres gyomirtás elvégzésére és a nagyobb terméseredmények elérésére. Mivel a Balan 600 WDG önmagában nem tudja megoldani a teljes gyomirtást, ezért ki kell egészíteni. Erre 3 megoldás kínálkozik. Parlagfüves területeken kiváló megoldás a fluorkloridonnal (Racer) történő egymenetes kijuttatás, majd bedolgozás. Költségtakarékos és biztonságos általános gyomokkal fertőzött területen a Balan bedolgozása, majd vetést követően oxifluorfen hatóanyagú (pl. Goal Duplo) készítmény alkalmazása. Mélyről csirázó és nehezen írtható kétszikűekkel (szerbtövis fajok, csattanó maszlag, selyemmályva) erősen fertőzött területen Balanos bedolgozás után állománykezeléssel imazamox (Pulsar) vagy tribenuron-metil (Express) tartalmú készítményekkel lehet kiegészíteni a technológiát (természetesen az adott gyomirtó szernek ellenálló hibridben). IRODALOM Kádár A. (szerk.) (2001): Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás. pp. 78-79. Novák R., Dancza I., Szentey L. és Karamán J. (szerk.) (2011): Az ötödik országos gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály, Budapest, pp. 421-423. Papp Z. (2013): A napraforgó vegyszeres gyomirtása az Európai Uniós csatlakozás előtt és után Magyarországon. Agrofórum Extra 49: 36-39.

79

ADATOK ÉS GONDOLATOK A HERBICIDREZISZTENCIÁRÓL ÉS A FLUMIOXAZINRÓL JÁGER F. és SZABÓ R. Sumi Agro Hungary Kft. 1016. Budapest Zsolt u. 4. [email protected] A HRAC honlapján (weedscience.org) közzétett adatok szerint herbicid hatásmód alapján Európában 2014-ben 13 herbicid-csoport érintett a rezisztencia vonatkozásában (1. sz. táblázat). Herbicid hatásmód csoport A/1 ACCase gátlók B/2 ALS gátlók C1/5 Fotoszintézés II gátlók C2/7 PSII gátlók D22 PSI Fotoszintézis gátlók F3/11 Karotinoid bioszintézés gátlók G/9 EPSP szintetáz gátlók K1/3 Mikrotubulus gátlók K3/15 Hosszú szénláncú zsírsav gátlók L26 Cellulóz gátlók N16 Lipid gátlók O/4 Szintetikus auxinok Z25 Antimikrotubulus mitózis zavarók

Rezisztenciában érintett gyomnövény fajok száma 14 23 44 10 3 3 6 2 1 1 1 6 2

1. táblázat Rezisztenciában érintett herbicid hatásmód csoportok és az érintett gyomnövények száma Rezisztenciát mostanáig Európában összesen 68 gyomnövénynél detektáltak. Egy adott gyomnövény esetében természetesen fennállhat több hatóanyaggal szembeni rezisztencia is. A rezisztens gyomnövények közül ki kell emelni az alábbiakat (2. táblázat), melyek rezisztencia szempontjából több herbicid csoport kapcsán, és/vagy többes keresztrezisztencia vonatkozásában érintettek, így nagyobb figyelmet érdemelnek.

80

Gyomnövény

Alopecurus myosuroides Amaranthus retroflexus Apera spica-venti Avena fatua Avena sterilis Conyza canadensis Echinochloa crus-galli Echinochloa erecta Echinochloa oryzoides Kochia scoparia Lolium perenne Lolium perenne ssp. multifl. Lolium rigidum Phalaris brachystachys Poa annua Sinapis arvensis

Rezisztencia érintett herbicid csoportok száma 7 3 3 3 3 4 5 2 2 2 3 4 4 2 3 2

Többszörös rezisztencia 2x

3x

4x

5x

1

1

4

2 3 2 1 2 2 1 2 2 2 2 1 2

2. táblázat Több herbicidcsoport, illetve többes keresztrezisztencia vonatkozásában érintett rezisztens gyomnövények. A protoporfirinogén oxidáz gátlók (PPO) csoportjával szemben a mai napig nem észleltek rezisztenciát Európában. Ez a tény a PPO herbicidek így a flumioxazin jelentőségét nagyban emeli. Magyarországon a PPO herbicidek csoportjából a flumioxazin rendelkezik a legszélesebb körű engedéllyel, sőt számos növénykultúrában - kukorica, szója, burgonya, cirok, erdészeti kultúrák – egyedül a flumioxazin használható e herbicid csoportból. Szója esetében említést érdemel, hogy a flumioxazin rendelkezik az egyik legszélesebb gyomspektrummal és a legnagyobb szelektivitással.

81

Burgonyában való használatának előnye, hogy a metribuzin érzékeny fajtákban is használható, továbbá a fekete csucsort is tökéletesen irtja. A napraforgó gyomirtása vonatkozásában ki kell emelni, hogy a kétszikű gyomnövények elleni védekezésre napraforgó fajtától függetlenül egyedül a flumioxazin használható posztemergensen. Az almástermésűek, a csonthéjasok és a szőlő esetében a flumioxazin az a PPO hatóanyag, amelyik a talajművelésre/talajelőkészítésre, illetve a talajfelszínt érő mechanikai hatásokra (pl. taposás) a legkevésbé érzékeny. További előnye, hogy a disznóparéj-féléket és a fekete csucsort is irtja, így a szerrotáció szempontjából megkerülhetetlen. Glifozáttal kombinálva történő használata esetén akár 50 %-kal is csökkenthető a területegységre szükséges glifozát mennyisége. Kalászosokban egyértelműen a leghosszabb tartamhatással bíró PPO herbicid, mely ősszel alkalmazva a nagy széltippanon kívül eredményesen írtja a veronikaféléket, a ragadós galajt és a pipacsot is. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a repce kivételével a flumioxazin gyakorlatilag minden nagyobb növénykultúrában jelentős szerepet játszik vagy játszhat a rezisztencia kialakulásnak a megelőzésében, illetve a rezisztenciatörésben, ezért a használata nélkülözhetetlen.

82

CÍMLAP FOTÓK

Bal felső: Amerikai szőlőkabóca imágója (Fotó: Varga András) Bal alsó: Amerikai szőlőkabóca lárvája (Fotó: Varga András) Jobb felső: Pettyesszárnyú muslica imágói (Fotó: Dr. Haltrich Attila) Jobb alsó: Pettyesszárnyú muslica (Fotó: John Davis, forrás: Internet)