A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája - A 13. cikk (Gazdasági és társadalmi élet) alkalmazása Romániában -
Az Európa Tanács 1992-ben elfogadott dokumentumát Románia már 1995 júliusában aláírta, de 12 évet kellett várni, amíg a román parlament azt végül ratifikálta (282/2007-es törvény) és 2008. május 1-én lépett érvénybe. Az időzítés természetesen nem véletlen, hiszen mindkét mozzanat egy-egy jól kiszámolt politikai-diplomáciai lépésnek számít a román külügyi történetben. Amíg a 2000-es évek előtti aláírás a nyugati blokkhoz való tartozás egyik gesztusa volt, addig a 2000-es évek utáni ratifikáció már az EU-csatlakozás egyik feltétele volt. A Charta tulajdonképpen a véleménynyilvánítás szabadságára és a nyelvi diszkrimináció tilalmára hivatkozva védi a nyelvi jogokat. Ugyanis a védelem tárgya nem is a nyelvi közösségek és jogaik, hanem azok a kisebbségi vagy regionális nyelvek, amelyek az európai kultúra veszélyeztetett részét képezik. A szöveg nem tartalmazza sem a „nemzeti kisebbség”, sem az „etnikum” kifejezést, vagyis mellőzi a kisebbségvédelem kényes témáját és az anyanyelv közösen elismert értékére alapozza létjogosultságát. „Ugyanakkor [a charta] egyértelműen megfogalmazott mögöttes célja a többség–kisebbségek viszony stabilizálásához való hozzájárulás Európában, azaz nagyon is politikai jellegű” – hangsúlyozza Kardos Gábor nemzetközi jogász. 1 A Charta ratifikációs törvénye értelmében Románia húsz nyelvet véd: az albánt, a bolgárt, a csehet, a görögöt, a horvátot, a jiddist, a lengyelt, a macedónt, a magyart, a németet, az olaszt, az oroszt, az örményt, a romanit, a rutént, a szerbet, a szlovákot, a tatárt, a törököt és az ukránt. A Charta II. részében megszabott védelem elméletileg valamennyi nyelvre vonatkozik, de gyakorlatilag az albánt, az örményt, a görögöt, az olaszt, a jiddist, a macedónt, a lengyelt, a romanit, a rutént és a tatárt illeti meg. A II. rész értelmében az államnak tisztelnie kell annak a területnek az egységét, ahol az illető nyelvet használják, azaz a közigazgatási határokat nem szabad a kisebbségi nyelvi arány kárára megállapítani/módosítani. Ugyanakkor az állam vállalja, hogy eltörli a létező akadályokat, tilalmakat, alaptalan megkülönböztetéseket a 1
Sipos Géza: ALÁÍRTAD, TARTSD BE (Mire jó a kisebbségi nyelvek http://itthon.transindex.ro/?cikk=8149, Utolsó frissítés: 14:08 GMT +2, 2008. szeptember 24.
chartája?)
kisebbségi nyelvhasználat terén. A III. rész magasabb szintű védelmet biztosít a többi nyelvnek (bolgár, cseh, horvát, magyar, német, orosz, szerb, szlovák, török és ukrán), amelyeket az állam szabadon választott és egyenként legalább 35 pontot kell magára vállaljon a Chartából. Ily módon tehát a Charta általános védelmet biztosít minden nyelvnek, illetve személyre szabott védelmet egyes nyelveknek, anélkül, hogy a Román Alkotmányba foglalt egyenlőség elvébe ütközne. A román állam ugyanis a Charta szellemének megfelelően az adott nyelvi közösség nagyságával és igényeivel arányos védelemben részesít minden nyelvet. Így tehát, a látszattal ellentétben, egyik kisebbségnek sincs több joga a másiknál, hanem mindegyiknek pontosan annyi joga van, amennyire szüksége van a boldoguláshoz. A Charta III. része a következő területeket fedi le: oktatás (8. cikk), igazságügy (9. cikk), közigazgatás és közszolgáltatások (10. cikk), sajtó (11. cikk), kultúra (12. cikk), gazdasági és szociális élet (13. cikk), határon átnyúló kapcsolatok (14. cikk).
A Charta végrehajtásának monitoring eljárása
Egy évvel a ratifikáció után az aláíró állam köteles országjelentést benyújtani az Európa Tanács főtitkárságára a Charta alkalmazását illetően. Románia kormánya 2010 októberében, 18 havi késéssel adta le első országjelentését, miután az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala a Külügyminisztériummal karöltve egyeztetett az illetékes hatóságokkal és a kisebbségi szervezetekkel ez ügyben. Később, 2011 márciusában az Európa Tanács Szakértői Bizottsága részéről egy testület (tagjai: egy raportőr, Románia megbízottja és még egy szakértő) érkezett Romániába, hogy saját maguk győződjenek meg a jelentés valóságáról. A látogatásuk során találkozók egész sorát bonyolították le az illetékes hatóságokkal és a kisebbségi szervezetekkel ahhoz, hogy helyesen fel tudják mérni a romániai nyelvi helyzetet. Az európai testület látogatásától számított egy hónapon belül a különböző kisebbségi érdekvédő szervezetek kiegészíthették az országjelentést vagy teljes körű árnyékjelentést is készíthettek. Erre végül egyetlen szervezet vállalkozott az első monitoring ciklusban, mégpedig a marosvásárhelyi CEMO (Civil Elkötelezettség Mozgalom). A CEMO által szolgáltatott információkat a Szakértői Bizottság összevetette az országjelentéssel, illetve saját megfigyeléseikkel és így született meg az a jelentés, amelyet végül az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága el is fogadott 2012 júniusában. A Miniszteri Bizottság 6 konkrét
ajánlást fogalmazott meg a román állam figyelmébe, amelyek közül az első általános érvénnyel bír, három az oktatásra, egy a médiára, egy pedig a közigazgatásra vonatkozik. Mivelhogy a monitorizálás 3 éves ciklusokban történik, a második jelentést Románia 2013 októberében kellett volna elküldje az Európa Tanácsnak, de feltehetőleg politikai okokból késik a folyamat. A Szakértői Bizottság első és általános érvényű ajánlásában pontosan azt kifogásolja, hogy a román államnak nincsen átfogó és rendszerezett elképzelése a Chartában vállaltak végrehajtásáról, tehát a kisebbségi képviselők segítségével kellene kidolgozzon egy megfelelő politikát. A román állam túl sokat késik a jelentéssel és nem ad világos információkat a Charta alkalmazásáról. Románia első országjelentése nem tartalmaz információkat az igazságügyi és a gazdasági és szociális élet fejezetekben vállalt kötelezettségeiről, illetve a közigazgatásra vonatkozó rész is nagyon hiányos. Az információhiány miatt pedig a bizottság nem tudja pontosan megítélni, hogy Románia teljesíti-e vagy sem a kötelezettségeit. De még mielőtt részletesen bemutatnánk a 13. cikkre (gazdasági és szociális élet) vonatkozó észrevételeket és kifogásokat, érdemes röviden kitérni arra a hazai jogkörnyezetre, amelybe a Chartát ratifikáló törvény is beilleszkedik, hogy ennek fényében tisztábban megérthessük az alkalmazásban felvetődő problémákat.
Általános nyelvjogi keret (Románia)
Annak ellenére, hogy Románia lakosságának több, mint 10%-a valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozik, az 1991-ben életbe lépett román alkotmány és annak 2003-as módosított változata is az etnoterritorialitás (egy nép, egy nyelv érvényesülhet egy területen) koncepcióján alapul: fenntartja az idejétmúlt egységes nemzetállam eszméjét, a román nép egységét hirdeti (1. és 2. cikk) és a román nyelvet nyilvánítja Románia egyedüli hivatalos nyelvének. (13. cikk)2. Az alkotmány ugyanakkor leszögezi 152. cikkében, hogy ezen rendelkezések nem képezhetik felülvizsgálás tárgyát. Ez a modell viszont másodrangú státuszba dönti a nemzeti kisebbségeket, és nyelveik presztízsét károsítja (egyenesen idegen, csupán megtűrt nyelvnek állítja be), mintegy nyelvi és etnikai hierarchiát állítva fel az államszerkezetben. 2 Az alkotmány több pontban is nyomatékosítja a román nyelv exkluzivitását. (120. (1), 128. (1) bekezdések) A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek nyelvi jogai pusztán másodlagosak, nem érinthetik a román nyelv hivatalosságát.
Az alkotmány mindemellett elismeri a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát (Figyelem: a jogi alany tehát nem maga a kisebbség mint csoport) etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megtartásához, fejlesztéséhez és kifejezéséhez; garantálja ezen személyek anyanyelvi, valamint minden oktatási szinten anyanyelven folyó tanítását, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban viszont korlátozott nyelvhasználatot biztosít.3 A többé-kevésbé kedvező alkotmányos elvek gyakorlatba ültetését azonban korlátozza az az előírás4, mely szerint a kisebbségvédelmi intézkedések a többi román állampolgárhoz viszonyítva meg kell felelniük az egyenlőség és a megkülönböztetéstől való mentesség elveinek. Románia tehát egy kalap alá veszi az összes kisebbséget, a népcsoportonként változó szám-, arány- vagy területbeli tényezőket mellőzve.5 Az előbb említett cikkre hivatkozva a román politikai szereplők jelentős része a kisebbségi
jogokat
kiváltságként,
a
székelyföldi
autonómiatörekvést
pedig
szeparatizmusként fogja fel. De tulajdonképpen a kisebbségek speciális jogai azért nincsenek biztosítva a többségi polgár számára, mert ez utóbbinak nincs szüksége rájuk. A kisebbségi személy számára – aki eleve hátrányos helyzetből indul – viszont a pozitív intézkedések életbevágóak ahhoz, hogy a többséghez viszonyított esélyegyenlőség megvalósuljon.
Hogyan illeszkedik a Charta és a ratifikáló törvény ebbe a jogkörnyezetbe?
Furcsaságnak számít, hogy (alkotmányos főszabály szerint) ugyan a nemzetközi egyezmények, mint a Charta, közvetlen és azonnali hatállyal érvényesülnek a hazai jogrendszerrel szemben, mégis gyakorlati szükség van a belső jogszabályok pontosítására és kiegészítésére, hiszen a Charta egyes rendelkezései csupán irányelvszerűek és nem eléggé konkrét jellegűek. Elméletileg kifogásolható, hogy a Chartának nincsenek végrehajtási normái, pedig általuk sor kerülhetne a rendszerben fennálló téves értelmezések és ellentmondások 3
6. (1), 32. (3), 120. (2), 128. (2) bekezdések 6. cikk 2. bekezdése 5 Hogyan is kezelhetnénk ugyanúgy egy százas/ezres/tízezres nagyságú közösséget, mint egy millión felülit? A válaszban egy korábbi problémába botlunk, amely a kollektivitás tagadása – a jogi alany csak a személy lehet, nem a csoport, és minden állampolgár ugyebár egyenlő a törvény előtt. Tehát egy találomra kiválasztott romániai magyar és (tegyük fel) egy romániai tatár állampolgár ugyanazokat a jogokat élvezheti, se többet, se kevesebbet, mint a másik. Természetesen a legtöbb jog területi és létszámbeli alapon van leszabályozva, ezért a gyakorlatban valóban úgy tűnik, mintha a magyarok részesülnének több kisebbségi jogban. 4
felszámolására (pl. a fordítás ingyenessége a polgári perekben vagy a kisebbségi nyelven íródott dokumentumok érvényessége), amelyek legtöbb esetben a kisebbségi személy kárára válnak. Gondot jelent az is, hogy az illetékes szervek jelentős része nem ismeri a Charta rendelkezéseit, hanem a megszokott forrásokból merítkezve utasíthat el máskülönben jogos nyelvi jogi kérést. A Charta rendelkezéseinek konkrét beemelése a hazai jogrendbe minden bizonnyal kiküszöbölné ezt a problémát. Ez történhet a ratifikációs törvényt követő végrehajtási (kormányzati) normákkal vagy a már létező törvények megfelelő módosítása által, a Chartára való hivatkozással.
Nyelvhasználat a gazdasági és társadalmi életben
Amint azt már korábban említettem, a Charta III. része a magyar nyelvre is vonatkozik és a következő területeket fedi le: oktatás (8. cikk), igazságügy (9. cikk), közigazgatás és közszolgáltatások (10. cikk), sajtó (11. cikk), kultúra (12. cikk), gazdasági és szociális élet (13. cikk), határon átnyúló kapcsolatok (14. cikk).
A Charta 13. cikkének 1. bekezdése így szól, a magyar nyelvre nézve:6 1. A gazdasági és társadalmi tevékenységeket illetôen, a Felek az ország egészére nézve vállalják, hogy: a/ kiiktatnak jogalkotásukból minden olyan rendelkezést, mely igazolható okok nélkül tiltja vagy korlátozza a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a gazdasági vagy társadalmi élet dokumentumaiban, különösen a munkaszerzôdésekben és az olyan technikai dokumentumokban, mint a termékek és felszerelések használati útmutatói; b/ megtiltják, hogy a vállalatok belsô szabályzataiban és a magánokiratokba, legalábbis amelyek az azonos nyelvet beszélôk között jöttek létre, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát kizáró vagy korlátozó cikkek kerülnek; c/ fellépnek az olyan gyakorlattal szemben, mely elbátortalanít a regionális vagy kisebbségi nyelveknek a gazdasági vagy társadalmi tevékenységek keretei között történô használatáról; d/ a fenti pontokban jelzettektôl eltérô módokon megkönnyítik és/vagy bátorítják a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát. 6
Románia az összes pontot vállalta ebből a bekezdésből.
A hatályos jogi rendelkezések értelmében7 magyarul nem is lehet munkaszerződést kötni, hiszen kizárólagosan a román változat hivatalos, de munkajogi ügyekben legalább hivatkozni lehet a diszkrimináció tilalmára (ha sérelem éri az alkalmazottat)8. A munkavédelmi előírások és a műszaki útmutatók felől kötelező a tájékoztatás, a munkavállalók számára érthető módon9, de nem lehet tudni pontosan, hogy miképp teljesül vagy mi garantálja ezt a jogot. A munkajogi törvénykönyv10 ugyanakkor kötelezi a munkáltatókat arra, hogy belső szabályzataikba vezessék be az emberi méltóság tiszteletét és a diszkrimináció tilalmát, illetve az érintett alkalmazottaknak nyújtsanak lehetőséget jogorvoslatra, kártérítésre. Ugyan a román törvény nem tiltja, hogy az adott gazdasági tevékenységet magyarul (is) folytassa az adott gazdasági egység, minden hivatalos dokumentációt, beleértve a teljes könyvelést, menedzsmentet és auditot román kell „lepapírozni”. Az adóeljárási törvény 8. cikke például leszögezi, hogy a más nyelvű beadványokat, iratokat csakis hiteles román nyelvű fordítás kíséretében fogadhatja el az adószerv, kivéve, ha egy nemzeti kisebbség meghaladja helyi szinten a 20%-ot. Ebben az esetben érvényesíthető a nyelvhasználati jog, azaz szóban és írásban is kötelesek magyarul kiszolgálni az állampolgárt, mindazonáltal a hivatalos iratokat románul állítják ki.11 A társadalmi életre nézve létezik egy (kevésbé ismert) román nyelvtörvény12, amely kiköti minden idegen nyelvű felirat/felszólalás román nyelvű fordítását/tolmácsolását, amennyiben
közérdekűnek
minősül.
Kivételt
képeznek
a
védett
márkanevek,
a
tudományos/irodalmi/művészeti/vallási szövegek, a televízió- és rádióprogramok (különösen ha kisebbségi műsorról van szó), illetve a kisebbségeknek törvény által biztosított helyzetekben (ünnepek, gyűlések, kampányesemények, ) esedékes felszólalások. Ami a gyakorlatot illeti: a román állam első jelentése13 értetlen módon csak az a) és b) alpontokra tér ki, pedig a ratifikációs törvényben mind a 4 alpontot elfogadta a parlament. A jelentéstevők egy rövid bekezdésben számolnak be arról, hogy nincsen tudomásuk a magyar nyelv használatának tilalmáról vagy korlátozásáról, ami a gazdasági életet illeti. Állításuk szerint a gyakorlat azt mutatja, hogy a tömbmagyar területeken (Hargita, Kovászna és Maros 7
Munkajogi törvénykönyv 16. cikkének 1. bekezdése Munkajogi törvénykönyv 5. cikkének 2. bekezdése 9 1146/2006 sz. kormányhatározat 9. cikke 10 242. cikk b. pontja 11 1050/2004. számú határozat az Adóügyi Eljárási Törvénykönyvről szóló 92/2003. számú kormányrendelet alkalmazására vonatkozó végrehajtási utasítások jóváhagyásáról 12 Az 500/2004. sz. törvény a román nyelv közéleti használatát szabályozza. 13 Forrás: http://www.coe.int/t/dg4/education/minlang/Report/PeriodicalReports/RomaniaPR1_en.pdf 183. oldal 8
megye) a nyelvet gyakran használják a munkahelyen, a kórházakban, üzletekben, postán és egyéb tevékenységek során. Sőt, meglátásuk szerint sok roma és román nemzetiségű személy ért és/vagy beszél magyarul, hiszen a kétnyelvűség hagyományosnak tekinthető a régióban. Az Európa Tanács szakértői nem is érték be ennyivel és hasonló tömörséggel fogalmazták meg az összes alpontra érvényes megállapításukat, miszerint: az országjelentés nem tartalmaz elégséges információt a jogalkalmazást illetően, ezért a Szakértői Bizottság képtelen megítélni a teljesítés mértékét és arra kéri a román hatóságokat, hogy a második jelentésben több információt nyújtsanak.14
A Charta 13. cikk 2. bekezdése pedig így szól:15
2. A gazdasági és társadalmi tevékenység tekintetében, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának területein, abban a terjedelemben, ahogy a hatóságok hatáskörrel bírnak, és az ésszerûen lehetséges mértékben, a Felek vállalják, hogy: a/ pénzügyi és bankügyi szabályzataikban meghatározzák azokat a részletszabályokat, melyek lehetôvé teszik a kereskedelmi szokásokkal összhangban, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a fizetési utalványokon (csekkek, váltók stb.) vagy egyéb pénzügyi okmányokon, illetve adott esetben gondoskodnak az ilyen rendelkezések megvalósításáról; b/ a közvetlen ellenôrzésük alá tartozó gazdasági és társadalmi szektorokban (közszektor) a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát bátorító tevékenységet folytatnak; c/ gondoskodnak arról, hogy az olyan létesítmények, mint a kórházak, nyugdíjasházak, otthonok, lehetôséget biztosítsanak arra, hogy az egészségügyi, életkori vagy egyéb okból gondozásra szorulókat regionális vagy kisebbségi nyelvükön fogadják és kezeljék; d/ megfelelô módon gondoskodnak arról, hogy a biztonsági felhívásokat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is megfogalmazzák; e/ regionális vagy kisebbségi nyelveken is hozzáférhetôvé teszik a fogyasztók jogait érintô, az illetékes hatóságok által adott információkat. Röviden a jogi háttérről: c) A páciens jogairól szóló román törvény személyi elven (tehát nem területi elven, a lakossági arány alapján) biztosítja az anyanyelven történő tájékoztatást, 14
Forrás: http://www.coe.int/t/dg4/education/minlang/Report/EvaluationReports/RomaniaECRML1_en.pdf 603-605. pontok 15 Románia a besötétített pontokat vállalta a Chartából.
amennyiben a páciens nem ismeri a román nyelvet.16 A fogyatékos személyek számára kialakított otthonokban a szolgáltató köteles a román vagy („ahol indokolt”) magyar nyelvű tájékoztató/útmutató
anyagokat
figyelembe
vennie,
hiszen
ezek
olyan
életbevágó
információkat tartalmaznak, mint a célkitűzések, erőforrások, juttatások, költségek, befogadóképesség, stb.17 Ezeken kívül természetesen érvényesül az általános elv, miszerint bármely önkormányzati hatáskörbe tartozó közintézményben (legyen az kórház, árvaház, idősotthon, stb.) érvényesíthető a nyelvhasználati jog, azaz szóban és írásban is kötelesek magyarul kiszolgálni az állampolgárt, ha a magyar lakosság aránya helyi szinten meghaladja a 20%-ot. d) A munkahelyi biztonsági felhívásokra vonatkozó 2006. évi 971. sz. kormányhatározat viszont meg sem említi a használatos nyelvet, egyszerűen alapértelmezettnek veszi a románt. e) A fogyasztóvédelmi szabályok18 értelmében minden tájékoztató jellegű információt, mellékelt dokumentumot vagy típusszerződést/garancialevelet kötelező román nyelven is biztosítani, a származási országtól függetlenül, de a más nyelvű információk kirekesztése nélkül. A törvény nem tesz külön említést a kisebbségi nyelvekről, tehát magyar felirat csak akkor jelenik meg, ha az adott terméket Magyarországon is forgalmazzák. Gyakorlatban: az első országjelentés csupán erre az e) pontra tér ki és tulajdonképpen az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság következetlen joggyakorlatát ecseteli19. Miközben elismerik a jelentéstevők, hogy kisebbségi nyelven elérhető űrlapok nincsenek, néhány megyében (Kovászna, Hargita, Maros, Szeben) magyarul is fogadják a beadványokat, illetve magyar nyelvű szórólapokat is terjesztettek a fogyasztók körében. A jelentés szerint Szatmár megyében segítséget is nyújtanak a beadványok megfogalmazásához a románul nem értő fogyasztóknak. Ezzel az e) ponttal kapcsolatban a szakértők azt rótták fel, hogy a magyar nyelvű válaszadás miért csak kérésre és nem hivatalból történik, illetve a szórólapok egyáltalán milyen információkat tartalmaztak. A Bizottság ugyan megállapítja a vállaltak részleges teljesítését, de egy jobban átgondolt, szervezett megközelítést javasol a probléma
16
A páciens jogairól szóló 46 /2003 sz. román törvény 8. cikke 559/2008. számú rendelet a bentlakásos központok, nappali központok és a felnőtt korú fogyatékos személyek számára biztosított védett lakóotthonok sajátos minőségi standardjainak jóváhagyásáról 18 A 21/1992. sz. Kormányrendeletet módosító és kiegészítő 58/2000 sz. Kormányrendelet (20. cikk), amelyet a 37/2002 sz. törvény hagy jóvá. 19 Forrás: http://www.coe.int/t/dg4/education/minlang/Report/PeriodicalReports/RomaniaPR1_en.pdf 183. oldal 17
orvoslására, hiszen máskülönben csupán véletlenszerű marad az alkalmazás és nem szabályszerű.20 A látszólag kihagyott c) ponttal kapcsolatban a szakértők emlékeztetnek a román fél egyik rövid utalására (lásd fennebb, a 13. cikk 1. bekezdésénél), miszerint a magyar többségű kórházakban márpedig használatos a magyar nyelv, de a szakértők (helyesen) a nyelvinemzetiségi arányoknak (azaz a puszta véletlennek) tulajdonítják ezt az eredményt, hiszen további információk hiányában nem tudják felmérni, hogy milyen mértékben járul hozzá az állam nyelvpolitikája (nyelvtudás követelménye, nyelvoktatás a közintézményekben). Addig a szakértők sem tudják megállapítani a teljesítés mértékét.21 A valóban elfeledett d) pontnál a már megszokott módon meg is jegyzik a szakértők, hogy az első országjelentés nem tartalmaz semmiféle információt az alkalmazásról, míg a magyarság képviselői a román nyelv kizárólagosságát jelzik. A Bizottság mindenesetre nem dönthet egyértelműen, amíg a következő jelentésben a román fél nem nyilatkozik bővebben a d) pont alkalmazásáról.22
Általános következtetések
Látszólag helytálló az a megállapítás, miszerint a romániai kisebbségvédelem sokat fejlődött az elmúlt 25 évben, különösképpen pedig az elmúlt 15 év alatt. Románia több nemzetközi egyezményt is aláírt, illetve ratifikált ezen a területen (pl. Nyelvi Charta, Keretegyezmény), a román törvényekben pedig folyamatosan bővítették a nyelvi, kulturális és vallási jogok körét. Ez még akkor is értékelendő, hogyha tudjuk: külpolitikai érdekeltség vagy kényszer áll igazából a dolgok mögött. A látszat ellenére a gondok ugyanúgy felmerülnek a törvényhozás szintjén, mint az alkalmazás terén. Láthattuk, hogy eleve sokat késnek, rendkívül hiányosak és pontatlanok az országjelentések, tökéletlen az átfedés a Charta előírásai és a hazai jogszabályok között, sőt, nem ritka az ellentmondás sem. Az egységes jogrendet igazából az biztosítaná, ha volna egy kisebbségi státustörvény, ami összesítené a nyelvi jogokat vagy legalább a létező jogrendet kellene a Charta szellemének megfelelően kiigazítani.
20
Forrás: http://www.coe.int/t/dg4/education/minlang/Report/EvaluationReports/RomaniaECRML1_en.pdf 609-610. pontok 21 uo. 606. pont 22 uo. 607., 608. pontok
Ráadásul a közigazgatásban sincs egy megfelelő nyelvpolitika a felelős személyzet toborzására és képzésére vonatkozóan, nincsen elkülönített pénzalap, sem ellenőrzési eljárás vagy szankciók. Amennyiben mégis akad magyarul beszélő hivatalnok, inkább véletlen egybeesés eredménye vagy magyar többségű településen vagyunk. Tájékoztató kampányok híján márpedig a hivatalnokok sincsenek tisztában kötelességeikkel, ahogy a polgárok sincsenek tisztában a jogaikkal vagy éppenséggel maguk mondanak le róla, a biztonságosabbnak és gyorsabbnak hitt ügyintézés kedvéért. Máskülönben az a tapasztalat, hogy önként nagyon kevés helyen hajtják végre és tartják be a nyelvi jogokat, ezért állandóan monitorizálni és próbára kell tenni a rendszert, másrészt pedig tisztában kell lenni a jogokkal. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Romániában nem magától értetődő dolog a nyelvi jogok biztosítása, hanem mindkét félben (a hivatalnokban és az állampolgárban egyaránt) tudatosítani kell, illetve ki kell kényszeríteni, ha másképp nem megy.
ESETTANULMÁNY: Igen, tessék! Mozgalom tevékenysége Kolozsváron
Az Igen, tessék! Mozgalom egy olyan civil, non-profit szervezet, amely 2011-ben indult és elsődleges célja a kolozsvári
magyar
közösség
anyanyelven
történő
kiszolgálását és tájékoztatását fellendíteni a kereskedelmi és fogyasztói szférában. Többek közt abból a meggondolásból tűzték ki ezt célul az alapítók, hogy Kolozsváron ugyan jelentős létszámú magyar közösség (55-60 ezer személy, pezsgő értelmiségi és ifjúsági körrel) él, de amiatt, hogy a XX. század folyamán megfordult a város etnikai aránya, a magyar nyelv érezhetően háttérbe szorult.23 Természetesen ez nem csupán a közigazgatásban nyilvánult meg, hanem az utcán, a közéletben és az üzletekben egyaránt. Az arányokat újra megfordítani ugyan nem lehet, de az alapítók helyesen felismerték, hogy a gazdasági szférában semmi sem tiltja a magyar nyelvhasználatot, tehát
23
Presztízsét tovább csökkentette a nacionál-kommunista rendszer magyarellenes politikája, majd a szélső jobboldali Gheorghe Funar polgármester nyíltan sovén hozzáállása is. Ezt csak tetézi, hogy a nyelvhasználati szempontból kritikus 20%-os küszöböt sem éri már el a magyar lakosság, tehát magyar nyelvű közfeliratok csakis a helyi hatóságok jóvoltából jelenhetnek meg.
ezen a téren érdemes próbálkozni.24 Jogérvényesítés helyett tulajdonképpen egy nagyon egyszerű üzleti módszerrel, a többletnyereség megcsillantásával veszik rá a szolgáltatókat a magyar nyelvű ügyfélszolgálatra.25 A hálózathoz való csatlakozás önmagában ingyenes, egyegy Igen, tessék! matricával jelölik meg a partneregység bejáratát/pultját és ennek megfelelően magyarul is vállalni kell a kiszolgálást. Cserébe pedig a szervezet reklámfelületet biztosít számukra és ezáltal potenciális magyar ügyfeleket vezet hozzájuk. A majdnem 300 partnercéget számláló hálózat ingyenesen böngészhető honlapjukon, térképet készítettek róla és telefonos tudakozót működtetnek. A partnerek hirdetési felületet bérelhetnek a 18.000 példányban megjelenő ingyenes havilapban, illetve a szervezet Zöld Okos néven partnerkatalógust tervez kiadni 21.000 példányban. Látványos és eredményes tevékenységükkel a médiába és a tudományos szférába is sikeresen
betörtek,
társadalomtudományi
visszatérő
meghívottnak
konferenciákon,
táborokon
számítanak (marosfői
a
különböző
EU-tábor,
erdélyi
tusnádfürdői
Bálványosi Szabadegyetem, Félsziget fesztivál, stb.), partnerségi viszonyt ápolnak jelentős szervezetekkel, intézményekkel (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, SHARE Föderáció, Kisebbségi Jogvédő Intézet, Balassi Intézet, Nemzetpolitikai Kutatóintézet, stb.). A kolozsvári sikeren felbuzdulva eleddig Temesváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen is beindították a helyi Igen, tessék! hálózatok kiépítését. Tevékenységük létjogosultságát és hatékonyságát időszakos felmérésekkel tudják alátámasztani, amelyek egyúttal a magyar nyelvhasználat gazdasági térhódítását, a magyar nyelv hasznosságának és társadalmi presztízsének növekedését is igazolják. Eddig két ilyen kutatás készült, az egyiket a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának (2013), a másikat pedig a Magyar Szociológiai Intézet (2014) segítségével. Az alábbiakban vázolnám a fő eredményeket, következtetéseket:
24 Saját indoklásuk így szól: „Az anyanyelvhasználat lehetősége a vásárlók számára kényelemmel és az eladó irányában kedvező benyomással jár. A komfortérzet növelésén túl a többnyelvűséggel az adott közösség kultúrájának támogathatjuk: közismert ugyanis, hogy a kisebbségben élők az anyanyelvüket többnyire csak otthon, illetve jól behatárolt közösségi színtereken (például templomban vagy oktatási intézményekben) használják. A nyilvános nyelvhasználat bátorításával növelhetjük a nyelv használati értékét, megcáfolhatjuk azt a tévhitet, miszerint az csak az otthoni beszélgetésekre felel meg. Ez a hozzáállás jó irányba befolyásolja a közösségi öntudat erejét, az iskoláztatás nyelvválasztását, továbbá meggazdagodhat a nyelv szótára, javulhat annak presztízse.” Forrás: www.igentessek.ro/rolunk.php 25 Kutatásában Csata Zsombor szociológus is ugyanerre a következtetésre jut: „a nyelvi többséggel szembeni konfrontatív, harcos, alapvetően etikai természetű diskurzust helyenként célszerűbb gazdaságira cserélni, amely racionális érvek mentén szemlélteti azt, hogy a nyelvi aszimmetria a kisebbségek számára méltánytalan társadalmi esélyegyenlőtlenségeket szül.”
Az első kutatásból, a 2011 és 2013 közötti időszakról megállapítható, hogy amióta csatlakoztak az Igen, tessék! hálózathoz, a megkérdezett partnerek 30%-nál nőtt a magyar nyelvhasználat az ügyfelek részéről, 20%-nál megnőtt a forgalom és – talán a legfontosabb mind közül – alig hat százalékuk vélte úgy, hogy román ügyfeleket veszíthet a „magyarbarát” partnerség miatt.26 A második kutatásból, amelyet a kolozsvári egyetemisták között végeztek 2014. február és április között, a fő következtetés az Igen, tessék! mozgalom hasznossága volt – ezzel a válaszadók átlagosan 80%-a értett egyet, minden felvázolt szempontból: - megnöveli a kolozsvári magyarok komfortérzetét és megerősíti a nemzeti-nyelvi identitást; - a „magyar” cégek és a magyar kliensek könnyebben megtalálják egymást; - tudatosabban választhatnak a magyar fogyasztók a termékek és szolgáltatások közül.27 Talpas Botond, a szervezet elnöke, ehhez hozzáteszi a mozgalom közvetett kedvező hatását a kereskedelmi szférára: sejtése szerint a nagyáruházakban nem véletlenül jelentek meg magyar feliratok és termékstandok, hanem az Igen, tessék! mintájából ihletődtek. 28 Ezen kívül az is kiderült a kutatásból, hogy a magyar diákok alig egyötöde nem keres egyáltalán magyar nyelvű kiszolgálást, miközben egyharmada céltudatosan keres fel magyar szolgáltatókat, másik fele pedig néha odafigyel erre a nyelvi vonatkozásra is. Akik ehhez a többséghez tartoznak, választ adtak arra a kérdésre is, hogy miért fordulnak kifejezetten magyar eladóhoz. Kétharmaduk azzal indokolta választását, hogy magyarul jobban boldogul, mint románul, de felük a magyar termelők támogatását is megjelölte indokként.29 A többnyelvűség és interkulturális párbeszéd népszerűsítése érdekében időnként köztéri rendezvényeket, performanszokat, kiállításokat szerveznek, illetve aktív youtube és facebook oldalt működtetnek (több, mint 5000-en kedvelik). Ezek közül megemlítenék egy párat, amelyek jelentős sajtóvisszhangnak és sikernek örvendtek:30
26
Forrás: Igen, tessék!: Amikor a pénz anyanyelven beszél – http://issuu.com/igentessek/docs/issuu2 Külön érdekesség az igénylő profilja: elsősorban a Székelyföldről vagy Partiumból származnak, nem tudnak jól románul, kisvárosból vagy faluból érkeztek Kolozsvárra. Forrás: Kustán-Magyari Attila: Számít a nyelvtudás szintje, amikor pénzt költünk (INFOGRAFIKA), maszol.ro, 2014. július 31. 28 Lásd Igen, tessék! facebook-jegyzet:Több száz magyar cég kopogtat több ezer kolozsvári ajtón, 2014. október 16. 29 Lásd Igen, tessék! facebook-jegyzet: Kimagasló az igény magyarul beszélő orvosokra és jogászokra Kolozsváron, 2014. július 26. 30 Lásd: Igen, tessék! 2013. évi tevékenységi beszámoló és 2014. évi tevékenységi beszámoló 27
1. 2013. november 19. és 22. között volt látható a kolozsvári sétatéri Kaszinóban a román-magyar labdarúgó mérkőzések képes történeti kiállítása. Igazából a történelmi tisztánlátást, a magyar-román rivalitás feltárását tűzték ki célul a szervezők,
de
közvetetten
a
magyar
és
a
román
szurkolótáborok közötti ellentétek csillapítását is remélték tőle.31 2.
A
kolozsvári
főteret
Mátyás
király
lovasszobra uralja immár több, mint egy évszázada, de személyét és szobrát azóta is vita övezi. 2013. február 11-én a kolozsváriak két órán keresztül faggathatták Mátyást és lovát bármiről, ami eszükbe jutott, hat különböző nyelven (magyar, román, német, francia, olasz, spanyol) és azon a nyelven választ is kaptak tőlük. Többek között elhangzott a gyakran emlegetett kérdés: román vagy magyar volt ő?32 3. Ugyancsak a főtéren zajlott 2013 nyarán a Kincses többnyelvűség című tárlat, amely a kolozsvári nyelvhasználat XX. századi képes történetét volt hivatott bemutatni. A gondosan kiválogatott
és
ötletesen összevágott anyagok
egyaránt
származtak
a
magánéletből (képeslapok, reklámok, különböző dokumentumok) és a közéletből (plakátok, emléktáblák, sajtótermékek). A kiállítás nem titkolt célja az volt, hogy rávilágítsanak a többnyelvűség múltbeli realitására és helyénvalóságára.
31
„A kiállítás anyagául a két ország sajtóarchívumai, diplomáciai iratok, személyes hagyatékok, illetve az országos és nemzetközi labdarúgó szövetségek archívumai szolgáltak.” – tudjuk meg az Igen, tessék akkori sajtóközleményéből. 32 A performanszról videóösszeállítás is készült.
