Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola
Tilinger Attila okleveles közgazdász
A REGIONÁLIS INNOVÁCIÓS RENDSZEREK FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉSZAK-DUNÁNTÚLI TÉRSÉGRE
Doktori értekezés-tervezet TÉZISEK
Témavezető: Dr. Grosz András, PhD
Győr, 2010. március
TARTALOM 1.
Az értekezés tudományos kérdése, a téma lehatárolása.................................................... 1
2.
A kutatás gyökereit jelentő kérdések, a dolgozat céljai .................................................... 2
3.
Hipotézisek, a dolgozat felépítése..................................................................................... 5
4.
A kutatás módszertana ...................................................................................................... 9
5.
A hipotézisek igazolása................................................................................................... 12
6.
A dolgozat legfontosabb eredményei, azok gyakorlati alkalmazásának lehetőségei...... 19
7.
A tézisfüzetben felhasznált irodalom .............................................................................. 21
8.
A szerzőnek a témakörben megjelent publikációi........................................................... 23
9.
A szerző témához kapcsolódó konferencia előadásai ..................................................... 24
1. Az értekezés tudományos kérdése, a téma lehatárolása Doktori disszertációm a regionális innovációs rendszerek fejlesztési lehetőségeivel foglalkozik. Az értekezés tudományos kérdése, hogy a regionális innovációs rendszerek és azok részeként működő innovációs intézmények hogyan járulhatnak hozzá egy térség fejlődési pályájának dinamizálásához? A kérdéskört elsősorban Észak-Dunántúl vonatkozásában járom körbe, az ottani empíria felhasználásával. Az innovációban érdekelt intézmények működésének mélyreható vizsgálata csak akkor lehet eredményes, ha nem külön-külön teszteljük azokat, hanem a kapcsolati rendszerüket és a működési mechanizmusaik komplex környezetét együttesen vesszük górcső alá. Fontos felismerni, hogy egy ország gazdaságának versenyképességét az adott gazdaságban működő vállalatok teljesítménye és alkalmazkodóképessége határozza meg (Chikán-Czakó 2002). A vállalatok hosszútávon fenntartható versenyképességét csak a folyamatos innováció és kutatás-fejlesztés képes biztosítani. A globális verseny által diktált egyre erősödő feltételeknek a vállalatok csak a földrajzi koncentrációból származó előnyök maximális kihasználása révén tudnak megfelelni. Az innováció számára ezeket az előnyöket legjobban egy területi agglomeráció képes biztosítani (Asheim 2007). A fenti érvek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vállalkozások minden esetben saját környezetüktől függő szereplők. Az innovatív vállalkozások, a politikai döntéshozók, valamint különféle intézmények közös tanulási folyamatának megvalósulásaképpen egyfajta innovációs miliő generálódik (Dőry 2005). E környezetben nagy esély van szinergiahatások keletkezésére is. E szinergiák pedig olyan körülmények, melyek különféle tényezők egymásra hatása következtében a megújítást ösztönzik (Rechnitzer 1998). Ezek a gondolatok vezetnek el egy olyan komplex látásmódhoz, mely megteremti az értekezés tárgyát képező innovációs rendszereket.
1
2. A kutatás gyökereit jelentő kérdések, a dolgozat céljai Az innovációs rendszereket kutató hazai empirikus vizsgálatok koránt sem tekinthetőek teljes körűnek, ezért rengeteg olyan kérdés merült fel bennem, ami azt indokolja, hogy e témával mélyrehatóan foglalkozzak. Nemcsak a nemzetközi szakirodalom feldolgozása hiányos, de számos – az innovációs rendszerek fejlesztési lehetőségeivel kapcsolatos – gyakorlati összefüggés sem került még feltárásra. A szakirodalmi feldolgozás elsődleges célja az innovációs rendszerek működésének feltérképezése. Mivel a kutatás elsősorban regionális dimenzióban keres válaszokat, ezért az értekezés során a regionális innovációs rendszerek minél mélyebb megismerésére törekszem. A szakirodalom feldolgozása folyamán így a következő kérdések vezéreltek: -
Mi az oka a regionális szint felértékelődésének?
-
Mi az a regionális innovációs rendszer? Melyek az elemei?
-
Mik a regionális innovációs rendszerek létrejöttének kritériumai?
-
Miért és hogyan működik a rendszer? Milyen folyamatok zajlanak egy regionális rendszeren belül?
-
A regionális rendszereket hogyan lehet fejleszteni?
Tudjuk azt, hogy a magyar innováció-politikában 2002-2003 során jelentős változások mentek végbe, amikor is megkezdődött az innováció nemzeti rendszerének kialakítása, melynek folyamán átalakult az innováció kormányzati struktúrája és finanszírozási rendszere (Lippényi 2004). A kérdés csupán az, hogy ezek a változások mennyiben befolyásolták, illetve milyen hatással voltak az egyes régiók innovációs teljesítményére. Hazánkban a rendszerváltást követő zöldmezős beruházások regionális eloszlása a területi különbségek lényegi kiéleződését eredményezte (Nagy 2006). Ha központi régiót nem vesszük figyelembe, akkor gazdasági teljesítményét tekintve Nyugat-Dunántúl kiemelkedik a többi területi egység közül, elsősorban a kitűnő földrajzi elhelyezkedésének és infrastrukturális adottságainak köszönhetően itt megjelent külföldi működőtőke végett. A régió azonban az ezredforduló után jelentős problémákkal találta szembe magát. Egyre gyakrabban tapasztalható az alacsony hozzáadott értékű tevékenységek területéről történő tőkekivonás, ami a jövőben jelentős foglalkoztatási problémákat vonhat maga után. A hosszú távú folyamatos gazdasági növekedés gátló tényezője lehet a vállalkozások együttműködési hajlandóságának alacsony szintje. Sajnálatos tény a felsőoktatási-, a vállalati- és a kutatási
2
szféra közötti nagyon gyenge kapcsolat, nem beszélve arról, hogy a kutatás-fejlesztés mértéke a régió gazdasági teljesítményéhez viszonyítva jelentősen alulmarad (Grosz 2008). A kutatás célterületének azért a Nyugat-Dunántúli régiót választottam, mert lényeges és egyben érdekes kérdésnek bizonyult annak vizsgálata, hogy a fenti problémákat miképpen tudja orvosolni, illetve a gyenge kutatás-fejlesztési tevékenységet hogyan tudja segíteni egy regionális innovációs rendszer. Itt meg kell jegyezni, hogy mivel Nyugat-Dunántúlhoz hasonlóan a szomszédos Közép-dunántúli régió is közel azonos adottságokkal bír, és előzetes feltevésem szerint a két – az Európai Unió saját területi statisztikai területfelosztásának megfelelő NUTS 2 szintű – régiót szoros intézményi kapcsolati szálak fűzik egymáshoz, úgy gondoltam, az értekezés egyes empirikus vizsgálatait mindkét régióra célszerű kiterjeszteni. Ez az oka annak, hogy a dolgozatban e két területet egységesen, Észak-Dunántúlként kezelem. E megállapítások alapján bontakoznak ki a disszertáció alábbi empirikus kérdései: -
Létezik-e ma Észak-Dunántúlon regionális innovációs rendszer, illetve léteznek-e ilyen rendszerek? Ha igen, akkor hol vannak ezek határai, hogyan kapcsolódnak egymáshoz?
-
Az innovációs rendszer milyen módszerrel tudná kezelni a területi egység innovációs hiányosságait?
-
A felvázolt feltételek mellet a fejlesztéspolitika beavatkozása hogyan lehetne a legeredményesebb?
A regionális innovációs rendszerek típusainak meghatározása, azok különféle dimenziókban való elhelyezése nemzetközileg kutatott témakör (Asheim-Isaksen 2002; Braczyk et al. 2004; Cooke 2006 stb.). Ennek ellenére nem rendelkezünk pontos ismeretekkel arról, hogy vajon a magyar régiók, azon belül is Észak-Dunántúl NUTS 2 szintű régiói mely kategóriába és miért sorolhatók. Ennek ismerete azért lenne fontos, mert ezáltal felismernénk az innovációs rendszerek azon hiányosságait, melyek mentén történő beavatkozással, megnyílnának a rendszerek fejlesztési lehetőségei. A regionális innovációs rendszerek fejlesztése egy nagyon összetett – számos tényezőt érintő – folyamat. Az értekezésemben e faktorok közül egyet, az innovációs intézményeket emelem ki. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenekelőtt a nagy felvevő piacok, a képzett szakemberek, a tudósok nagy száma és az innovációbarát környezet képesek leginkább a külföldi tőkét vonzani a kutatás-fejlesztésbe. Mivel ezek a befektetők az adott régió innovációs potenciálját adottságként kezelik, az innovációs infrastruktúra megteremtése 3
és fejlesztése elsősorban helyi feladat (Dőry 2005). Fontos ezért megérteni, hogy egy regionális
innovációs
rendszer
eredményessége
szempontjából
nemcsak
az
egyes
intézmények hatékonysága releváns, hanem a rendszer tagjaként vállalt szerepük is, meghatározva ezzel a teljes rendszer működőképességét (Edquist 1997). Célom ennélfogva annak vizsgálata, hogy az innovációs intézmények hogyan, milyen feltételekkel, feladatokkal lennének képesek erősíteni az innováció regionális rendszerét. Azokat a meghatározott érintkezési pontokat keresem, ahol a rendszer, illetve annak szereplői segíteni képesek a régió vállalatainak működését. A dolgozat alanyait az innováció környezetét biztosító innovációs rendszerek olyan intézményi szereplői, mint például egyetemek, innovációs és technológiai központok, vállalkozásfejlesztési alapítványok, regionális innovációs ügynökségek testesítik meg. Kutatásom során közelebbről szemügyre veszem egyrészt, hogy ezen aktoroknak ideális esetben milyen szerepet kell betölteniük egy nemzeti-, de legfőképp egy regionális innovációs rendszerben, másrészt a rendszer kialakulásának feltételeire keresem a választ, azaz a szóban forgó intézménytípusok milyen funkciók ellátása útján teszik összefüggő rendszerré az őket körülvevő regionális innovációs környeztet.
Annak
érdekében,
hogy
Észak-Dunántúl
innovációs
intézményeinek
eredményességét megismerhessük, és azokból a rendszer illetve a rendszerek egészére vonatkozó következtetéseket tudjunk levonni, fel kell térképezni, hogy az innovációs aktorok mennyiben és milyen eszközökkel képesek hozzájárulni a vállalatok által megvalósítandó innovációkhoz.
4
3. Hipotézisek, a dolgozat felépítése Az innovációs rendszerekkel kapcsolatosan az előzetes várakozásaim alapján az alábbi hipotéziseket fogalmaztam meg: H1: A regionális innovációs rendszereknek létezik olyan egységes elméleti keretrendszere, ami minden térség innovációs folyamatának vizsgálatára jól alkalmazható. A regionális innovációs rendszerek szakirodalmi háttere meglehetősen bőségesnek mondható. Ennek alapján azt feltételezem, hogy kialakult egy olyan egységes koncepció, ami minden egyes innovációs rendszerre ráhúzható, azaz bármilyen körülmények között alkalmazható. Az egységes koncepció célja egy olyan keretrendszer biztosítása, ami az eredményes innovációs fejlesztések eszköze lehet. E keretrendszer megtalálása azért lényeges feladat, mert annak hazai körülmények között való alkalmazása, adaptálása elősegítheti az innovációs rendszerek és egyúttal a régiók fejlődését.
H2: Magyarországon az innovációs folyamatok regionalizációja éretlen stádiumban van. Egy regionális innovációs rendszer működését nemcsak helyi, hanem nemzeti- és makroszintű körülmények is alapvetően meghatározzák. Sarkalatos ezért egy országos helyzetkép készítése, nemzeti szinten fel kell tárni az innováció gátló tényezőit, azok okait. Annak ellenére, hogy hazánkban az innováció terén egyfajta pozitív irányú változás indult útjára, melynek keretében a magyar innováció-politikában is jelentős átalakulások következtek be, feltételezésem szerint ez a folyamat még meglehetősen gyerekcipőben jár. Mindenekelőtt azt a kérdéskört vizsgálom, hogy ma Magyarországon a regionális szintű innováció milyen mértékben van jelen. Kutatásom továbbá azon módszerek, eszközök meghatározására irányul, melyek az innováció minél hatékonyabb serkentése érdekében a régiók számára rendelkezésére állhatnak.
5
H3: A regionális innovációs rendszerek fejlődésének kritériumai Észak-Dunántúlon nem teljesülnek. Az értekezés elméleti részében a regionális innovációs rendszerek kimerítő vizsgálatára kerül sor. A szakirodalom meghatároz bizonyos kulcstevékenységeket, kritériumokat, az innovációs rendszerek működésének alapfeltételeit, tényezőit. Előzetes feltételezésem értelmében a kutatásba bevont két észak-dunántúli régió esetében ezen fejlődési kritériumok nagy része nem teljesül. A dolgozat elkészítése során mindvégig arra törekszem, hogy a kimerítő elemzés felszínre hozza a szóban forgó hiányosságok okait. E gyengeségekre rávilágítva nyílik csak lehetőség
javaslattételre
a
vizsgálatba
bevont
regionális
innovációs
rendszerek
hatékonyságának javítására vonatkozóan.
H4: Az észak-dunántúli regionális innovációs rendszerek központilag irányított, regionalizált nemzeti innovációs rendszerek kategóriájába sorolhatók. Az észak-dunántúli regionális innovációs rendszerek típusának meghatározása, és ezek alapján különféle dimenziókban történő elhelyezése az innovációs rendszerek fejlesztése szempontjából releváns feladat. Empirikus kutatásom egy részében az a cél vezérel, hogy az abból nyerendő információk megfelelő alapot biztosítsanak a szóban forgó kategorizálás minél pontosabbá tétele érdekében. A rendelkezésemre álló szekunder források azt engedik feltételezni, hogy Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl innovációs rendszere a központilag irányított, regionalizált nemzeti innovációs rendszerek kategóriájába sorolhatók. A kategorizálás az innovációs rendszerek működését befolyásolni képes döntéshozók számára hordozhat értékes információkat, mivel rámutat a lehetséges beavatkozási, rendszerfejlesztési pontokra.
6
H5: A tervezési-statisztikai régiók létrehozása előtti állapot ellenére Észak-Dunántúlon a regionális innovációs rendszer aktorainak innovációs kapcsolatai a NUTS 2 szintű régiók határai közé zárulnak. A földrajzi fekvésnek és a ’90-es évekbeli külföldi működőtőke közel azonos mértékű beáramlásának köszönhetően Észak-Dunántúl két régiója mind gazdasági értelemben, mind az innovációs potenciál tekintetében közel azonos adottságokkal bír. Ezt a megállapítást az értekezés során feldolgozandó statisztikai adatokkal kívánom alátámasztani. Feltételezésem szerint a NUTS 2 szint intézményesítése előtt ez az egységes térszerkezet a két tervezésistatisztikai régió között intenzív kapcsolatrendszert hordozott magában, azonban a jelenlegi fejlesztéspolitikának van egy olyan hatása, ami ezt a viszonylag homogén térséget kettéválasztja. Előzetes várakozásaim alapján tehát a tervezési-statisztikai régiók létrehozása és intézményesítése nagymértékben torzította az innovációs aktorok közötti kapcsolatokat. A hipotézis vizsgálata azért lényeges, mert a kapcsolatok irányának és intenzitásának feltárása igazolhatja a közös fejlesztéspolitika realitását.
7
A kutatás kiindulópontjának számító kérdések, az értekezés céljainak, valamint az előfeltevések és a hipotézisek analógiájára dolgozatom a következőképpen épül fel: Ábra: A dolgozat felépítése 1. fejezet: Bevezetés A dolgozat céljai Hipotézisek A kutatás módszertana 2. fejezet: Az innovációs rendszerek elméletei Az innovációs rendszerek elméleti alapjai A nemzeti és a regionális innovációs rendszerek Innovációs intézmények 3. fejezet: A regionális innováció kialakulásának feltételei Magyarországon Az innováció helyzete hazánkban Innováció a fejlesztési dokumentumokban A régiók szerepe az innovációban 4. fejezet: Regionális innovációs rendszerek Észak-Dunántúlon A regionális innovációs rendszerek működése Az innovációs szereplők kapcsolatrendszere A regionális innovációs rendszerek jövőképe 5. fejezet: Összefoglalás Hipotézisek igazolása Az eredmények gyakorlati alkalmazhatósága Jövőbeli kutatási irányok Forrás: Saját szerkesztés
8
4. A kutatás módszertana Az értekezés a következő négy fő módszertani pillérre építkezik: 1. Szakirodalom feldolgozás Mivel hazánkban meglehetősen szűkös szakértői kör foglalkozik a témával, és a hazai irodalmak nagy része nemzetközi forrásokból táplálkozik, ezért a dolgozat szakirodalmi feldolgozásának alapját elsősorban külföldi források biztosították. Ezek döntő többsége angol, kisebb része német nyelvezetű. Az elméleti rész feldolgozása során – amennyiben lehetőségem nyílt – mindig a primer forrás megszerzésére és felhasználására törekedtem. A szakirodalmi bázis a következő tématerületekre összpontosít: -
a
dolgozat
vizsgálati
tárgyát
képező
innovációs
rendszerek
működésének
megértéséhez szükséges alapfogalmak; -
a nemzeti- és regionális innovációs rendszerek mélyreható vizsgálata;
-
a regionális innovációs rendszerek szereplői körének és a rendszerben betöltött feladatainak meghatározása.
2. Statisztikai adatok elemzése Az országos és regionális szintű innovációk vizsgálatának egy kiváló eszköze a statisztikai adatok elemzése. Hazánk innovációs teljesítményének nemzetközi viszonylatban való elhelyezésére kitűnő alapot biztosítottak az Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak adatai. A hazai régiók innovációs potenciájának feltárására mindenekelőtt a Központi Statisztikai Hivatal Kutatás és Fejlesztés című évente megjelenő kiadványa nyújtott segítséget. A dolgozat – az annak leadásakor elérhető – lehető legfrissebb adatokat és elemzéseket tartalmazza. 3. Dokumentumelemzés Egyes hipotézisek bizonyításának elengedhetetlen feltétele volt a dokumentumelemzés módszertanának alkalmazása. Az innováció regionális szinten való megjelenését mind nemzeti fejlesztési, mind régióspecifikus dokumentumok részletes analízisével vizsgáltam. A nemzeti szintű dokumentumok közül többek között felhasználtam: -
a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület éves jelentését,
-
a Kormány középtávú tudomány-, technológia- és innováció-politikai stratégiáját,
9
-
valamint a Gazdaságfejlesztési Operatív Programot.
A regionális szintű fejlesztési dokumentumok közül segítségemre voltak: -
a regionális operatív programok,
-
a regionális innovációs stratégiák,
-
és egyéb regionális szintű stratégiai programok.
A hazai régiók innovációban betöltött szerepének vizsgálatához rendkívül jó alapot biztosítottak a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Nyugatmagyarországi Tudományos Intézetének közleményei. Ennél fogva lehetőségem nyílt egy országosan és nemzetközileg is elismert tudományos kutatóintézet releváns kutatási eredményeinek dolgozatomba való beépítésére is. 4. Mélyinterjúk Mivel a szekunder adatok nem biztosítanak teljes körű információt az adott témával kapcsolatban, a regionális innovációs rendszerek beható vizsgálatához elengedhetetlen további kutatási módszereket is alkalmazni. Úgy gondolom, a vizsgált kérdéskört – a problémák jellege és a folyamatok összetettsége miatt – mélyinterjús módszerrel lehet a legjobban körbejárni. Ezzel az eljárással olyan összefüggések is felszínre kerülnek, melyek felderítése más kutatási módszerekkel nem lehetséges. Empirikus kutatásaim magját ezért az innovációs folyamatokban résztvevő intézményekkel készített interjúk képezik. A felmérés alanyai a Közép-dunántúli és a Nyugat-dunántúli régió, azaz Észak-Dunántúl innovációban érintett szervezetei voltak. Lényeges kiemelni, hogy minden egyes szervezet a regionális innovációs rendszereket alkotó innovációs intézményként vehető számba, mivel e szereplők aktívan
részt
vesznek
az
innovációs
rendszerek
kialakításában
és
működésének
biztosításában. Az innovációs aktorok kiválasztásánál elsősorban a reprezentativitásra törekedtem, azaz a minél hitelesebb eredmény elérése érdekében a lehető legkülönbözőbb típusú intézményt kerestem fel. A mélyinterjúk alanyainak körébe tartoztak többek között kereskedelmi és iparkamarák, innovációs központok, regionális innovációs ügynökségek, kockázatitőketársaságok,
felsőoktatási
intézmények
és
vállalkozásfejlesztési
alapítványok.
Az
interjúalanyok minden esetben az intézmények vezetői, vagy innovációval foglalkozó munkatársai voltak. Az összesen 24 elkészült mélyinterjú közül 23 személyesen, 1 pedig telefonon keresztül zajlott. Egy-egy kötött beszélgetés általában egy órát vett igénybe.
10
A mélyinterjúk célja elsősorban az adott területen működő regionális innovációs rendszerek gyakorlati feltérképezése volt. Az interjúk alapvetően négy fő kérdéskört érintettek: Az első rész a regionális innovációs rendszerek elemi működésével foglalkozott. Mindenekelőtt azt vizsgáltam, hogy a szakirodalom által tett megállapítások mennyire tükröződnek vissza a gyakorlatban. Tovább vezetve a gondolatsort lényeges kérdésnek bizonyult, hogy a hazai szereplők számára mit jelent maga a regionális innovációs rendszer, illetve melyek az azokat kialakító legfontosabb tényezők. A mélyinterjú második szekciójában a regionális innovációs rendszerek elemeinek beható megismerése volt a cél. Az adott rendszerek kulcsintézményeinek megtalálása mellett, az egyes rendszerelemekből különféle csoportokat képeztem annak érdekében, hogy az adott szisztémában betöltött szerepüket megvizsgálhassam. A harmadik kérdéskör a regionális innovációs rendszerek kialakulásának feltételeit vette szemügyre az adott régióban. Elsősorban finanszírozási, oktatási és képzési, valamint regionális önkormányzati kérdések merültek fel, de a lakosságot jellemző tudásorientáltság, az atmoszféra innovativitása is felszínre került. A negyedik kérdésblokk a kutatásba bevont intézmények kapcsolatrendszerét boncolgatta. Nemcsak az intézmények egymás közötti kapcsolatai, hanem a vállalati kapcsolatok jellege és intenzitása is felderítésre került. Kiváló lehetőség nyílt annak feltárására is, hogy a NUTS 2 szintű tervezési-statisztikai régiók intézményesítése hogyan befolyásolta Észak-Dunántúl két régiójának innovációs szereplői közötti kapcsolatok alakulását. E kérdéscsoportban kaptak helyet a régiók lehetséges közös fejlesztéspolitikai kérdései is, mindamellett úgy gondolom, hogy az innovációs szereplők regionális innovációs rendszerek jövőképéről e helyütt alkotott véleménye ugyancsak lényeges információkat hordoz.
11
5. A hipotézisek igazolása H1: A regionális innovációs rendszereknek létezik olyan egységes elméleti keretrendszere, ami minden térség innovációs folyamatának vizsgálatára jól alkalmazható. A doktori értekezés szakirodalmi feldolgozása során számos olyan hiányossággal találkoztam, melyek a regionális innovációs rendszerek egységes értelmezését igencsak akadályozzák. A regionális innovációs rendszerek azonosítását rendkívül megnehezítik a nem egyértelmű fogalmi meghatározások. Ahogy azt a dolgozat elméleti részében láthattuk úgy az innováció, mint a régió fogalmának eltérő használata az egységes regionális innovációs rendszer koncepció kialakulásának alapvető gátló tényezője. Nincs egyetértés a rendszer aktorainak kilétében sem, azon túlmenően a szakirodalom nem vizsgálja, hogy egy szervezet milyen kritériumokat teljesítve válhat a rendszer részévé. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a regionális innovációs rendszerek hatékonyságának pontos mérése sem megoldott. Tudjuk azt is, hogy az egyes régiók még az Európai Unión belül is heterogének, az ipari specializációjuktól függően különböző karakterisztikájúak lehetnek. A regionális innovációs rendszerek koncepciója jobbára kimondottan csak a magas technológiát képviselő és/vagy a termelő ágazatokat veszi figyelembe, és csak a tudástermelő illetve tudáshasznosító cégeket vizsgálja. A szakirodalom kifejezetten a fővárosi vagy a sikeres régiókra fókuszál, ennél fogva a koncepciót nem, vagy csak korlátozottan lehet alkalmazni a kevésbé fejlett területeken. A regionális innovációs rendszerek közötti különbségek mindenekelőtt az egyes területek, illetve ágazatok szervezeti és intézményi felépítéséből eredeztethetőek. Azok komplexitása révén a regionális innovációs rendszerek tehát teljes mértékben különbözhetnek egymástól, éppen ezért számos módon lehet értelmezni őket. A fentiek alapján a hipotézist egyértelműen elutasítom, miszerint a regionális innovációs rendszereknek nem létezik olyan egységes elméleti keretrendszere, ami minden térség innovációs folyamatának vizsgálatára jól alkalmazható lenne.
12
H2: Magyarországon az innovációs folyamatok regionalizációja éretlen stádiumban van. A dolgozat egy jelentős része az innováció regionális szinten való megjelenésével foglalkozott. Arra a fő kérdésre kerestem a választ, hogy Magyarországon a regionális szintű innováció milyen mértékben van jelen, továbbá milyen módszerek, eszközök állnak a régiók rendelkezésére az innováció ösztönzésére és koordinálására. A kutatás alapján állítható, hogy jelenleg hazánkban az innovációs folyamatok regionalizációja csupán gyerekcipőben jár. A dolgozat során a regionális szint innovációban betöltött szerepét értékeltem úgy, hogy az előremutató jeleket és a hátráltató tényezőket mérlegre állítottam. Az előremutató jelek között láthattuk, hogy az innovációs potenciál indikátoraiban minden egyes régió esetében dinamikus fejlődés tapasztalható. A pozitívumok közé sorolható továbbá, hogy a vizsgált regionális fejlesztési dokumentumokban a decentralizációs törekvések is helyet kapnak, és a regionális innovációs rendszer szereplői közötti kooperáció intenzitása valamennyi régióban növekvő tendenciát mutat. A központi kormányzat azzal, hogy megteremtette a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot, létrehozta a regionális innovációs ügynökségeket, valamint megalkotta a Baross Gábor és Innocsekk programokat, megindította az innovációs és technológia politika decentralizálását. A sikerek ellenére azonban a hátráltató tényezők meglehetősen túlsúlyban vannak. A hazai régiók megújuló képessége még ma is jelentősen elmarad a fejlett nyugati területekétől, az innováció és a kutatás-fejlesztés esetében pedig komoly területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg. Ugyan útnak indultak a fejlesztési pólus programok, de azok megtorpantak, hatásuk csak kevésbé érzékelhető. A regionális innováció intézményei is nagyfokú hiányosságot mutatnak. Nincsenek regionális kutató egyetemek, kevés a regionális és nemzetközi kisugárzású kutatás intenzív innovációs központok száma, gyengék a hídképzőés transzferintézmények. Mindezen túlmenően megtudhattuk azt is, hogy a hazai tervezésistatisztikai régiók kialakításánál a valós gazdasági-társadalmi kapcsolatokat nem vették figyelembe, ami a mai napig kedvezőtlenül érinti az innovációs szereplők közötti együttműködések kialakulását. Az innováció regionálizációs folyamatainak elindulásához szükséges homogenizálódó térszerkezet teljesen hiányzik. Az innovációs rendszerek eredményes működéséhez szükséges hálózatok nem funkcionálnak megfelelően, a felsőoktatás és a gazdasági szféra kapcsolata is nagyon hiányos. A decentralizációs folyamatok későn kezdődtek, a ténylegesen regionális döntési kompetenciával felhasznált források száma kevés. A régiók csak felületesen tudtak bekapcsolódni az országos tudományés technológiapolitika, valamint innováció-politika irányításába. Végül fel kell ismernünk, 13
hogy ma még a regionális szint sem az oktatás, sem a tudomány, technológia és innováció politika terén nem rendelkezik döntéshozói kompetenciákkal. Annak ellenére, hogy egy – regionális szinten innovációt serkentő – folyamat indult útjára, a folyamatnak meglehetősen sok hátráltató tényezővel kell megküzdenie, melyek kiküszöbölésével lehetőség nyílna az ország számára, hogy a globális versenyben is helytálló, folyamatosan megújulni képes, kiegyenlített fejlődésű területi egységekkel rendelkező uniós tagállammá váljon. A fentiek értelmében a hipotézist egyértelműen elfogadom.
H3: A regionális innovációs rendszerek fejlődésének kritériumai Észak-Dunántúlon nem teljesülnek. A hipotézist a következők alapján bizonyítottnak tekintem. Az innovációs rendszerek létrejöttéhez és fejlődéséhez szükséges legfontosabb kulcstevékenységek (Chaminade-Edquist 2006, 150-156; Edquist-Hommen 2008, 10) Észak-Dunántúlon való megléte a disszertáció empirikus részében tesztelésre került. Lényeges megállapítás, hogy a két régió innovációs szereplői által adott válaszok között nem volt szignifikáns különbség. Az eredmények a következők: - Mivel a régióban nagyon kevés új, technológiaorientált vállalkozás működik, valamint a meglévő vállalati és az állami K+F intézetek sem képesek átütő eredményeket elérni, ennél fogva az új tudás létrehozásának feltételei nem biztosítottak. És mivel a régióban nem keletkezik megfelelő mennyiségű új tudás, ez új termékekben, termékpiacokban sem testesül meg. - A mindenkori kormányzat nemhogy nem teremti meg az innovatív, új cégek alapításához és a KKV-k növekedéséhez szükséges vállalkozóbarát környezetet, rendkívül magas adókkal sújtja azokat, a bürokratikus rendszernek köszönhetően pedig még gátolja is fejlődésüket. - A munkaerő innovációra, kutatás-fejlesztési tevékenységre oktatással és képzéssel történő felkészítése, más szóval a kompetenciaépítés nem megfelelő. A régióban csak egy kis réteg rendelkezik az innovációhoz szükséges képességgel és képzettséggel. Érdemi eredmények eléréséhez e területen komoly szemléletváltásra van szükség. - A régió atmoszférájának innovativitása gyenge. A lakosság csak egy kis szeletét jellemzi innovációs és vállalkozáskészség, tudásorientáltság, ami az innovációs rendszer egyik alapkövetelménye lenne.
14
- Az interaktív tanulás, hálózatosodás tekintetében elindult egy pozitív irányba történő változás.
Bár
egyre
együttműködésekben
több
intézmény
keresendő,
az
ismeri
fel,
innovációs
hogy
a
kapcsolatok
fejlődés
kulcsa
az
csak
a
gyakran
tapasztalatcserében merülnek ki, nem valorizálódnak közös akciókban. Az esetek többségében a visszacsatolás is hiányzik, ami meglehetősen nehezíti az innováció ösztönzés helyes útjának megtalálását. - Induló vállalkozások támogatását segítő inkubációs szolgáltatások ugyan léteznek a régióban, de a jól működő intézmények száma nagyon csekély. Legtöbbjük nem tölti be a küldetésének megfelelő szerepét, tevékenységük más jelleget ölt, mint amit a nevük sugároz. Éppen ezért ezen intézmények által nyújtott innovációhoz kapcsolódó szolgáltatások mennyisége és minősége sem kielégítő. - Az innováció finanszírozásában jelenleg európai uniós és állami források dominálnak, mellyel szemben a magánszféra által finanszírozott innovációk mennyisége meglehetősen kevés. Az értekezés során fény derült arra is, hogy a pénzügyi intézmények nem részei az innovációs rendszernek, nem támogatják az innovációt. Kockázatitőke-társaságok ugyan működnek Észak-Dunántúlon, ezek azonban állami kézben vannak, csekély forrásaik miatt pedig szerepük marginális. - Az innováció megvalósítása szempontjából releváns a rendszerben elérhető szaktanácsadás. A tanácsadás hatékonysága a vizsgált régióban szervezeti formánként eltérő. A szolgáltatások között sok az átfedés, kevés a specializáció, sokszor azok minőségével is probléma van. A tanácsadók kis létszáma nem képes lefedni a regionális keresletet. Egy, a régiók hatásköreire és kompetenciáira épülő kritériumrendszerben, ami a regionális innovációs rendszerek működési tényezőit vizsgálja (Cooke et al. 1997, 483), az empirikus kutatásom alapján Észak-Dunántúlon a kedvezőtlen feltételek vannak túlsúlyban: - Mivel a régiók nem működnek és nincsen saját regionális önkormányzatuk sem, a regionális szintnek sem adókivetési joga, sem pénzügyi autonómiája nincsen. - Az innováció finanszírozására a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapon kívül nincs más lehetőség regionális pénzügyi források bevonására. - A regionális pénzügyi közvetítők száma minimális, melyek jellemzően állami irányítás alatt állnak. - A koordináló intézmények és a regionális innovációs stratégiák ellenére az innováció társadalmasítása a mai napig nem megoldott. - Az innovációs intézmények államilag finanszírozottak, nincs regionális kontroll felettük. 15
- Bár az innovációs intézmények száma a legtöbb esetben megfelelő, küldetésüknek megfelelő szerepüket sokszor nem képesek betölteni. - Az innovációs intézmények nem egyenletesen oszlanak el a régióban, jellemzően a legnagyobb városokban koncentrálódnak. - Észak-Dunántúlon állami oktatási és képzési rendszer működik. - A felsőoktatási intézmények és a vállalatok közötti kapcsolat gyenge. - Regionális kormányzat hiányában a régióknak nincs saját ipar- és technológiapolitikájuk. A regionális tudomány és technológiai programok is hiányoznak.
H4: Az észak-dunántúli regionális innovációs rendszerek központilag irányított, regionalizált nemzeti innovációs rendszerek kategóriájába sorolhatók. Az értekezés során egyértelműen bizonyítást nyert, hogy az irányítási dimenzió esetében az észak-dunántúli innovációs rendszerek a központilag irányított, regionalizált nemzeti innovációs rendszerek csoportjába tartoznak. A hipotézis helyességét a következő állítások igazolják: - A regionális innovációs rendszer kialakulásában és működésében Észak-Dunántúlon a felülről jövő, állami kezdeményezések dominálnak. Éppen ezért az intézményi infrastruktúra a nemzeti innovációs rendszerbe integrált. - A rendszer finanszírozása – a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapon kívül – központi forrásokból történik, központilag meghatározott célok alapján. - Bár az innovációs aktorok működési környezete a legtöbb esetben csak a régió határáig terjed, jórészt állami források működtetik a rendszert, az innovációs szereplők ezért inkább a nemzeti innovációs rendszer részei, mintsem a regionálisé. - A régióban – minimális alkalmazott kutatás mellett – jellemzően alapkutatás folyik. - Az innovációs tevékenységek koordinációját végző intézmények meglétének köszönhetően a koordináció magas szintű. - A fejlesztési pólus koncepciók kidolgozása magas szintű specializációt eredményezett. - Az innovációs szereplők közötti kooperáció közös képzéseken, rendezvényeken való részvétellel erősödik. - Annak ellenére, hogy az innovációs intézmények között működő kapcsolatok interaktívnak mondhatók, az intézmények és a vállalatok közötti kapcsolatok csak egy része mondható kölcsönösnek. 16
- A felsőoktatási kutatómunkák nagy része vállalati megbízásokban merül ki. Az üzleti-innovációs dimenziót vizsgálva Észak-Dunántúl lokalistának mondható, mert: - a helyi nagyvállalatok nem domináns szereplők. Bár a globális vállalatok által irányított kisés középvállalkozásokból szerveződő beszállítói hálózatok csírái jelen vannak, ezek a cégek elszigetelten működnek, nem részei a régió innovációs rendszerének; - az innováció központilag serkentett, nagyrészt állami és európai uniós forrásokból valósul meg. Regionális kutatási forrásokhoz hozzáférési lehetőség nincs; - az új, technológiaorientált vállalkozások száma kevés. A vállalati szféra K+F tevékenysége gyenge, az állami K+F visszaszorult a rendszerváltás után. A kutatások jellemzően a felsőoktatási intézményekhez kötődnek; - a kis- és középvállalkozásokat támogató államilag koordinált innovációs infrastruktúra még gyerekcipőben jár; - bár az innovációs intézmények között viszonylag erősnek mondható, a cégek többségének együttműködési hajlandósága alacsony. Táblázat: Az észak-dunántúli regionális innovációs rendszerek osztályozása Jellemzők Alulról Hálózati Központi építkező irányítású Tuscany Denmark ÉszakLokalista Dunántúl ÜzletiBadenGyeonggi Interaktív Catalonia innovációs Württemburg (Republic dimenzió of Korea) Ontario North RhineWales Globalizált Westphalia Irányítási dimenzió Forrás: Cooke 2006, 7 és saját szerkesztés
H5: A tervezési-statisztikai régiók létrehozása előtti állapot ellenére Észak-Dunántúlon a regionális innovációs rendszer aktorainak innovációs kapcsolatai a NUTS 2 szintű régiók határai közé zárulnak. A hipotézist részben elfogadom, részben elvetem. A hipotézis igazolása során fontos megkülönböztetni az intézmények egymás közötti, az intézmények és a vállalatok közötti, valamint a vállalatok egymás közötti kapcsolatait. 17
A hipotézist elfogadható, mert: - az innovációs intézmények kapcsolatait vizsgálva bizonyítást nyert, hogy a legfontosabb intézményi partner székhelye egyetlen esetben sem esik Észak-Dunántúl másik régiójába; - az intézmények vállalati kapcsolatai igazoltan beszűkülnek az adott régióba; - a megkérdezettek döntő többsége szerint az új régiós rendszer egyértelműen torzította és kényszerpályára helyezte az együttműködéseket, ami nagymértékben korlátozza a fejlődést; - a régiók közötti szakmai, fejlesztési átjárást megnehezíti az új régiós struktúra; - mivel hazánkban csak a források működtetik a rendszert, valamint a régiós pályázatok nagy része esetében ki van zárva a konzorcium, az együttműködések régión belül vannak szorítva; - nagyon sok korábbi megyék közötti kapcsolat megszűnt, mellyel párhuzamosan regionális kapcsolat sem alakult ki az innovációs rendszer aktorai között; - csak a megyék működnek szervezeti egységként, a kapcsolatok nagy része megyén belül marad; - jelenleg mindkét tervezési-statisztikai régiónak saját regionális innovációs rendszere van. A hipotézis elvetendő mert: - az innovációs intézmények kapcsolatának területi intenzitását vizsgálva a legerősebb kontaktusok az adott régió és a főváros után Észak-Dunántúl valamely másik régiójához köthető; - az érdekek sok esetben nem csorbultak, az innovációs szereplőket csak egy elvi határ választja el egymástól; - egyes interjúalanyok állítása szerint a tervezési-statisztikai régiók létrehozása torzította és tompította ugyan a kapcsolatokat, de azok nem szakadtak meg, csak lazábbá, puhábbá váltak; - csak a formális együttműködéseket választja ketté a régióhatár; - az új lehetőségek, az együttműködések rései megtalálhatók; - az intézményi szereplők egy szűk köre szerint az államnak nincs olyan hatása, hogy korlátozni tudja az együttműködéseket, nincs hatással a magyar gazdaságra, ezért nem tudja szétválasztani a kapcsolatokat; - a cégek innovációs tevékenysége és az üzleti motiváció felülírja a formális határokat, a gazdaság a tervezési-statisztikai határokat nem ismeri; - az empirikus kutatás során felszínre került, hogy a régióknak számos fejlesztéspolitikai kérdésben együtt kellene gondolkodniuk, a célok számos területen fedik egymást. 18
6. A dolgozat legfontosabb eredményei, azok gyakorlati alkalmazásának lehetőségei Az értekezés jelentősebb eredményei – melyek gyakorlatban történő alkalmazását javaslom – a következők: - Bár a regionális innovációs rendszerek szakirodalmából lehet és kell is ötleteket meríteni, minden rendszer esetében egy testreszabott koncepciót javaslok kidolgozni. - A kitűzött hosszú távú stratégiai célok megfelelő elérése érdekében a regionális innovációs stratégiákat legalább ötévente meg kell újítani. - Soha ne a gazdaság prompt igényei határozzák meg egy stratégia céljait, mert annak egy, a hosszú távú nemzetközi trendeket figyelembe vevő, megbízható kutatómunkára kell épülnie. - A mélyinterjúk alanyainak döntő többsége nem tudott elvonatkoztatni a helyi szinttől, nem tudott régióban gondolkodni. A regionális identitástudat és gondolkodásmód kialakítása céljából regionális szintű innovációs kampányok indítása szükséges. - A régiók innovációs potenciájának növelése érdekében a regionális innovációs rendszer kulcsszereplőit, a regionális innovációs ügynökségeket a rendszer hosszútávon fenntartható intézményeivé kell tenni. Fennmaradásuk érdekében minden lehetséges eszközt mozgósítani kell. - Az észak-dunántúli innovációs rendszerek leggyengébb elemei a finanszírozók. Ezért kísérletet kell tenni a különféle pénzügyi intézmények regionális innovációs rendszerbe való integrálására. Ezzel párhuzamosan növelni szükséges az állami kézben lévő kockázatitőketárasaságok tőkeerejét. - Az empirikus vizsgálat során meglehetősen gyengén szerepeltek az innovatív környezetet biztosító struktúrák is. Az innovációt segítő park jellegű kezdeményezéseknek célszerű lenne specializálódniuk egy-egy szakterületre. - A régióban keresett szakembergárdát a felsőoktatási intézmények nem termelik ki, ezért a felsőoktatási rendszer rugalmasabb és gyorsabb alkalmazkodása szükséges. - A
régió
innovációs
atmoszférájának
serkentéséhez
a
lakosság
innovációs-
és
vállalkozáskészségének fejlesztése szükséges, ehhez pedig az egész oktatási struktúra átalakításra szorul. - Észak-Dunántúl legnagyobb egyetemein már egy komoly K+F infrastruktúra és eszközpark halmozódott fel. Hasznosításukról azonban gondoskodni kell. Ekkor az intézményeken
19
belül egy olyan szervezeti egység létrehozására van szükség, ami megpróbál vállalati keresletet teremteni a meglévő infrastruktúra és eszközök iránt. - A regionális innovációs rendszerek fejlesztésekor optimális esetben a felülről jövő állami eszközrendszernek találkoznia kellene az alulról jövő regionális célrendszerrel. - A megyei szintet kiváltva, egy regionális szintű önkormányzat létrehozása jelentősen javítaná a régiók innovációs teljesítményét, hiszen a pénzügyi autonómia megteremtésével jelentősen növekedne a regionális forrásfelhasználás hatékonysága, az innovációban érintett intézmények nagy része regionális kontroll alá kerülne. - A
regionális
innovációs
rendszerek
minden
szintjén
konkrét
eredményorientált
teljesítménymérő rendszer bevezetésére van szükség, ami folyamatosan nyomon követi és ellenőrzi az egyes folyamatokat. - A legtöbb általam vizsgált innovációs intézmény nem tölti be a küldetésének megfelelő szerepét. Visszacsatolás nincs, ezért intézménytípusonként is külön minősítő rendszerek bevezetését javaslok. - A regionális innovációs rendszerek működésének hatékonyságát nagymértékben javítaná egy ún. szakágazati, szakértői adatbázis létrehozása. Amennyiben ez rendelkezésre áll, akkor az adott innovációs szereplő egy adatbázisban kikeresheti a számára legmegfelelőbb partnert. - Mivel jelenleg a fejlődés kulcsa az együttműködések megfelelő kihasználásában gyökeredzik, ezért az informális kapcsolatok konkrét együttműködésekben való megtestesülését szorgalmazni kell. - Az új régiós rendszer egyértelműen torzította és kényszerpályára helyezte az együttműködéseket, és a finanszírozás révén az innovációs kapcsolatokat mesterségesen a tervezési-statisztikai régiókon belülre szorította. Ennek gyors feloldása szükséges. Ezért javaslom, hogy a különböző régiókban működő innovációs szereplőknek lehetőségük nyíljon közös pályázatok beadására is. - Javaslom továbbá Észak-Dunántúl régióinak számos fejlesztéspolitikai kérdésben való közös gondolkodását, ami az innovációs stratégiáik szintjén is jelenjen meg.
20
7. A tézisfüzetben felhasznált irodalom Asheim, Bjorn T. (2007) Differentiated Knowledge Bases and Varieties of Regional Innovation Systems. – Innovation: The European Journal of Social Science Research, Vol. 20, No. 3. 223-241. o. Asheim, Bjorn T. – Isaksen, Arne (2002) Regional Innovation Systems: The Integration of Local „sticky” and global „ubiquitous” knowledge. – Journal of Technology Transfer, Vol. 27, Issue 1. 77-86. o. Braczyk, Hans-Joachim – Cooke, Philip – Heidenreich, Martin (2004) (eds.) Regional Innovation Systems. The Role of Governance in a Globalized World. Second Edition. Routledge, London. Chaminade, Cristina – Edquist, Charles (2006) From Theory to Practice: The Use of the Systems of Innovation Approach in Innovation Policy. – Hage, Jerald – Meeus, Marius (eds.) Innovation, Science, and Institutional Change. Oxford University Press, New York. 141-160. o. Chikán Attila – Czakó Erzsébet (2002) Kis nemzetgazdaságok versenyképessége a globális gazdaságban – a magyar példa. Chikán Attila – Czakó Erzsébet – Zoltayné Paprika Zita (szerk.) Vállalati versenyképesség a globalizálódó magyar gazdaságban. Akadémiai Kiadó, Budapest. 27-39. o. Cooke, Phil (2006) Regional Innovation Systems as Public Goods. United Nations Industrial Development Organization, Vienna. Cooke, Philip – Uranga, Mikel Gomez – Etxebarria, Goio (1997) Regional Innovation Systems: Institutional and Organisational Dimensions. – Research Policy, Vol. 26, Issues 4-5. 475-491. o. Dőry Tibor (2005) Regionális innováció-politika. Kihívások az Európai Unióban és Magyarországon. Dialóg Campus, Budapest-Pécs. Edquist, Charles (1997) (ed.) Systems of Innovation: Technologies, Institutions, and Organizations. Pinter, London. Edquist, Charles – Hommen, Leif (2008) Comparing National Systems of Innovation in Asia and Europe: Theory and Comparative Framework. – Edquist, Charles – Hommen, Leif (eds.) Small Country Innovation Systems. Globalization, Change and Policy in Asia and Europe. Edward Elgar, Cheltenham, Northampton, MA. 1-28. o.
21
Grosz, András (2008) Regional Case Study West Transdanubia. KWF Kärntner Wirtschaftsförderungs Fonds (ed.) Interregional Innovation Policy. Opportunities and Challenges in the Alps-Adriatic Region. Wieser Verlag, Klagenfurt/Celovec. 331-353. o. Lippényi Tivadar (2004) A regionális innovációs rendszer kialakítása. Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, Budapest. Nagy Gábor (2006) A magyar gazdaság területi folyamatainak mérlege: Erősödő területi különbségek, vs. regionális kiegyenlítődés. – Kiss Andrea – Mezősi Gábor – Sümeghy Zoltán (szerk.) Táj, környezet és társadalom. SZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék, SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged. 529-540. o. Rechnitzer János (1998) Területi Stratégiák. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.
22
8. A szerzőnek a témakörben megjelent publikációi Tilinger Attila (2009): Az innovációs intézmények regionális innovációs rendszerben betöltött funkciói. In: Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola Évkönyv 2009 „Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa Térfolyamatai – Integráció és Dezintegráció”. Győr, 2009. 345-355. pp. Tilinger, Attila (2009): The function of regional innovation institution system in technology transfer. In: “IV. Kheops Tudományos Konferencia – A tudomány felelőssége a gazdasági válságban” Előadáskötet. Mór, 2009. május 20. 548-557. pp. Tilinger, Attila (2009): Economic and innovational inequalities inside the West Transdanubian region in Hungary. In: “International Bata Conference for Ph.D. Students and Young Researchers” Konferenciakötet. Tomas Bata University in Zlín. Faculty of Management and Economics. Csehország, Zlín, 2009. április 2. Csizmadia, Zoltán – Hardi, Tamás – Lampl, Zsuzsanna – Nárai, Márta – Reisinger, Adrienn – Tilinger, Attila (2008): Discussion Papers, No. 68. Transborder Movements and Relations in the Slovakian-Hungarian Border Regions. Editor: Hardi, Tamás. Series Editor: Gál, Zoltán. Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, Pécs. Grosz András – Tilinger Attila (2008): A gazdasági szereplők határon átnyúló tevékenysége. In: Tér és Társadalom XXII. évf. 2008 3: 81-96. pp. Csizmadia Zoltán – Erdős Ferenc – Grosz András – Smahó Melinda – Tilinger Attila (2008): Innováció a Nyugat-Dunántúlon, 2008. MTA RKK, Pécs–Győr. Tilinger Attila (2008): A regionális innováció intézményrendszerének működési alapjai. In: „20. századi magyar gazdaság és társadalom” Konferenciakötet. Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar. Győr, 2007. november 8. 448-462. pp. Tilinger Attila (2007): A regionális innováció intézményrendszerének fejlesztési lehetőségei. In: Európai integráció – elvek és döntések. Gazdasági fejlődés Európában. II. Pannon Gazdaságtudományi Konferencia – Tanulmánykötet I. A verseny és az innováció területi összefüggései. Pannon Egyetem. Veszprém, 2007. 373-378. pp. Csizmadia Zoltán – Grosz András – Tilinger Attila (2007): Innováció a Nyugat-Dunántúlon, 2007. Pécs–Győr: MTA Regionális Kutatások Központja, 2007. 74. p. Tilinger Attila (2007): Inkubátorok a regionális versenyképesség tükrében. In: "Régiók a Kárpát-medencén innen és túl" nemzetközi tudományos konferencia Konferenciakötet. Régió és versenyképesség. Eötvös József Főiskola. Baja, 2007. március 23. 561-566. pp.
23
9. A szerző témához kapcsolódó konferencia előadásai CURE (Corporate Culture and Regional Embeddedness – Vállalati kultúra és regionális beágyazódottság) című európai uniós kutatási program magyar tapasztalatai FP6 EU kutatás zárókonferenciája. Helyszín: Széchenyi István Egyetem, Győr. Időpont: 2009. november 19. Az előadás témája: Győr város és térségének innovációs folyamatai. Fiatal Regionalisták VI. Országos Találkozója „Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa Térfolyamatai – Integráció és Dezintegráció” Nemzetközi Tudományos Konferencia. Modernizáció, innováció szekció. Helyszín: Széchenyi István Egyetem, Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola, Győr. Időpont: 2009. június 4-5. Az előadás témája: Az innovációs intézmények regionális innovációs rendszerben betöltött funkciói. IV. Kheops Tudományos Konferencia – A tudomány felelőssége a gazdasági válságban. Angol nyelvű szekció. Helyszín: Hétkúti Wellness Hotel és Hétkúti Lovaspark, Mór. Időpont: 2009. május 20. Az előadás témája: The function of regional innovation institution system in technology transfer. International Bata Conference for Ph.D. Students and Young Researchers. Marketing and Management szekció. Helyszín: Tomas Bata University in Zlín. Faculty of Management and Economics. Csehország, Zlín. Időpont: 2009. április 2. Az előadás témája: Economic and innovational inequalities inside the West Transdanubian region in Hungary. Alapkutatás a szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálatára. 2007-2008. Megbízó: Interreg IIIA Program. Projektvezető: Lados Mihály (MTA RKK Nyugatmagyarországi
Tudományos
Intézet).
Projektzáró-konferencia.
Helyszín:
Fórum
Kisebbségkutató Intézet, Szlovák Köztársaság, Somorja. Időpont: 2008. június 11. Az előadás témája: A gazdasági szereplők határon átnyúló tevékenysége. „20. századi magyar gazdaság és társadalom” c. konferencia. VI. szekció. Helyszín: Széchenyi István Egyetem, Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola, Győr. Időpont: 2007. november 8. Az előadás témája: A regionális innováció intézményrendszerének működési alapjai. Magyar Regionális Tudományi Társaság V. Köz- és Vándorgyűlése. Az ipar szerepe a regionális fejlődésben. Regionális iparpolitika szekció. Helyszín: Miskolci Egyetem, Felnőttképzési Regionális Központ, Miskolc. Időpont: 2007. október 25-26. Az előadás témája: Alternatívák a regionális innovációs rendszer továbbfejlesztésére.
24
II. Pannon Gazdaságtudományi Konferencia. Fejlődés és fejlesztéspolitika – A régiók fejlesztése szekció. Helyszín: Pannon Egyetem, Gazdálkodás-és Szervezéstudományok Doktori Iskola, Veszprém. Időpont: 2007. június 7. Az előadás témája: A regionális innováció intézményrendszerének fejlesztési lehetőségei. II. Cégtalálkozó. Széchenyi István Egyetem, Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola, Győr. Időpont: 2007. május 30. Az előadás témája: Inkubátorok a kis- és középvállalkozások szemszögéből. „Régiók a Kárpát-medencén innen és túl” c. nemzetközi tudományos konferencia. Régió és versenyképesség szekció. Helyszín: Eötvös József Főiskola, Baja. Időpont: 2007. március 23. Az előadás témája: Inkubátorok a regionális versenyképesség tükrében. Fiatal regionalisták V. országos konferenciája. A regionális fejlődés új tényezői szekció. Helyszín: Széchenyi István Egyetem, Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola, Győr. Időpont: 2006. november 10-11. Az előadás témája: Az inkubátorok szerepe a regionális fejlesztésben.
25
