CSOMÓS GYÖRGY
A regionális centrumok súlyának meghatározása Magyarország településhálózatában Urbanizációs folyamatok A világban az urbanizációs folyamatok jelentősen felgyorsultak, a népesség területi eloszlása egyértelműen megváltozott. Az 1900-as évek elején a Föld népességének mindössze 13%-a élt városokban, 1950-re ez az arány 29%-ra emelkedett, 2006-ra pedig a rurális és az urbánus területek népessége kiegyenlítődött (1. ábra). Az ENSZ előrejelzései szerint a 21. században az urbanizációs folyamat intenzív gyorsulása várható, ami nemcsak a „fejlett északot” érinti majd, hanem a legnagyobb népességgel rendelkező ázsiai és latin-amerikai területeket is (United Nations 2005). Európa népességének területi eloszlásában korábban is meghatározó jelentősége volt a városoknak, 2030-ra azonban – az előrejelzések szerint – a városlakók száma megközelíti a teljes népesség 80%-át. Magyarországon 2006-ban a népesség 2/3-a élt városokban, 2030-ra pedig várhatóan – az európai urbanizációs trendnek megfelelően – a népesség több mint 3/4-e lesz városlakó. 1. ábra
A rurális és az urbánus területek népességének változása (1950–2030) 6 5
milliárd fő
4 3 2 1 0 1950
1975
Rurális népesség
2000
2005
Urbánus népesség
Forrás: United Nations, World Urbanization Prospects: The 2005 Revision.
2030
A REGIONÁLIS CENTRUMOK SÚLYÁNAK MEGHATÁROZÁSA
187
A településhálózat struktúrájának átalakulása A 20. században nemcsak a népesség területi eloszlása változott meg, de átalakult a városhálózatok hierarchikus rendszere is. A tradicionálisan merev rendszer felbomlott, és olyan városhálózatok jöttek létre, amelyek csomópontjaiban versenyképes adottságokkal rendelkező, prosperáló nagyvárosok helyezkednek el (Lengyel 2003). A tisztán politikai alapon közigazgatási központnak kijelölt települések elveszíthették jelentőségüket, a hálózatok központjában pedig innovációt közvetítő, régiójukat vagy akár tágabb környezetüket is dinamizálni képes városok, regionális centrumok jelentek meg (például Lyon, Manchester, Stuttgart). A regionalizált Európában – akárcsak Magyarországon – nemcsak a régiók versenyeznek egymással, hanem a városok is (Lengyel 2007). A legelőnyösebb pozícióba azok a városok, elsősorban regionális centrumok kerülnek, amelyeket gazdasági-társadalmi-technológiai adottságaik versenyképessé tesznek, azonban funkcióik megerősödnek a közigazgatás területén is, központi szerepkört töltenek be. Városkategóriák meghatározása Viszonylag sok magyarországi fejlesztési koncepcióban, tervezési dokumentumban, akciótervben vagy akár terület- és településhálózat-fejlesztéssel kapcsolatos szakirodalomban összemosódik a regionális centrum, régióközpont, pólusváros meghatározás. Az említések többnyire ugyanazon városokat értik a különböző kifejezéseken, a fogalmak jelentése az eredeti szándék szerint azonban más és más. Regionális centrum A regionális centrum egy adott régió legnagyobb városa, amelyben értelmezés kérdése a „legnagyobb” jelző, és a meghatározástól függ a régió fogalma. A nemzetközi gyakorlatban – elsősorban német, francia és spanyol esetekben – egy adott területi szint regionális centrumát a legnépesebb város jelenti. Egy viszonylag kevéssé differenciált, gazdaságitársadalmi-kulturális szempontból homogénnek tekinthető területegységben nincsenek jelentős fejlettségbeli különbségek a városok között, tehát az adott területegység szervezőjének a legnagyobb potenciállal rendelkező város, praktikusan a legnépesebb város tekinthető. Számos regionális gazdaságtannal és közgazdaságtannal foglalkozó kutató – például Hoover, Haggett, Dicken, Friedmann – kiemelt jelentőséget tulajdonít a funkcionális régiók speciális típusának, a csomóponti régiónak (Hoover–Giarratani 1999, Friedmann 2001, Haggett 2001, Dicken 2003). A csomóponti régióban (nodal region) a régió centruma és a vonzáskörzete között frekventált gazdasági interdependencia figyelhető meg, Hoover éppen ezért a csomóponti régiót a centrum (focal point) és a környezete közötti vertikális interakciók hálózataként értelmezi. Richardson elméletében a hálózatokat a csomópontok közötti transzport-csatornák összefüggő rendszereként említi, amelyben a periféria (Richardson szerint sub-region) a transzport-csatornák mentén jön létre (Richardson 1969). A regionális centrumok erőteljes fejlődésének következtében a Hoover által említett interakciók egyirányúvá válnak, a regionális centrum gravitációs terének egyre nagyobb területet érintő periféria képes megfelelni. A Regional Science Research Institute 1970-ben, az Egyesült Államokban elvégzett vizsgálatában arra a
188
CSOMÓS GYÖRGY
következtetésre jutott, hogy az USA egy-egy államában átlagosan 3 és 4,5 közötti az államhatárokon is túlmutató csomópontok száma (Regional Science Research Institute 1970). Sassen, Castells, Scott és Hall szerint a csomóponti régió erőteljes koncentráció esetén azonosítható a városrégióval (city-region), amely egy domináns nagyvárosból (centre) és vonzáskörzetéből (sub-region) áll (Castells 2000, Scott 2000, Hall 2001, Sassen 2001, Scott–Agnew–Soja–Storper 2001). A városrégiók a globális verseny legfontosabb területi egységei, amelyeket intenzív tőke-, technológia-, tudás- és információáramlás jellemez. Számos kutató véleménye szerint azonban az Egyesült Államok nemzeti regionális centrumai nem hasonlíthatók össze Európa nemzetközi regionális centrumaival, mivel az utóbbiak (a globális városok értelemszerűen döntően a fővárosok) meszsze diverzifikáltabb jellemzőket hordoznak (Fujita–Krugman–Venables 1990). Krugman és Porter térszerkezeti elméletében a csomóponti régiók magterületei (cores of nodal regions) az erőforrások koncentrálódásának legfontosabb színterei, vagyis az európai területfejlesztési modellekben növekedési pólusokként (growth poles) említett regionális centrumok (Krugman 1995, Porter 2001). Taylor szerint Kelet-Európában – és így Magyarországon is – a politikai-gazdasági rendszerváltással a globális értelemben vett regionális centrumok (Taylor értelmezésében csak a fővárosok) elvesztették jelentőségüket, és mint perifériák Nyugat-Európa függésébe kerültek (Taylor 2003). A csomóponti régiók és városrégiók, illetve a regionális centrumok koherens összefüggését vizsgáló kutatók városrangsorolásai komplex statisztikai mutatókon alapulnak, és többnyire a globális városokat elemzik mint a globális gazdaság motorjait. A statisztikai adatok döntően a centrum és a periféria között ható interakciók számszerűsítéséből, valamint a regionális centrumok hálózatformáló képességének alapvető jellemzőiből származnak. Magyarországon a NUTS 2 tervezési-statisztikai régiók regionális centrumainak meghatározása egységes álláspont hiányában a lakosságszám alapján történhet, tekintettel arra, hogy a hazai regionális centrumok nem azonosíthatók a global-city értelmezésben definiált regionális centrumokkal. Minél nagyobb léptékű a térstruktúra, a központi funkciók egyre szűkebb körre fókuszálnak, így nemzetközi viszonylatban Budapest sem tekinthető teljes értékű regionális centrumnak (Sassen 2001). A terület- és településhálózat-fejlesztési terveket figyelembe véve, illetve a szakirodalom értelmezése szerint a regionális centrumok köre a trianoni határváltozások után jellemzően nem módosult. Kisebb eltérésektől eltekintve (terület-visszacsatolások, Magyarország településhálózat-fejlesztési tanulmányterve) a regionális centrumokat alapvetően 6 város jelenti: Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Szeged. A regionális centrumok minden tekintetben kiemelkednek régiójukból, és meghatározó szempont szerint régiójuk legnagyobb lakosságszámmal rendelkező városai. A NUTS-rendszer magyarországi alkalmazásának sajátos térszerkezeti vonzata, hogy a tényleges regionális centrumok számánál eggyel több NUTS 2 szintű tervezési-statisztikai régiót jelöltek ki. A közép-dunántúli régió megyei jogú városai közül legnagyobb lakosságszáma miatt Székesfehérvár tekinthető regionális centrumnak, még akkor is, ha meghatározó jellemzőinek tekintetében messze elmarad a történelmi regionális centrumok körétől. Beluszky Pál 1996-ra vonatkoztatva vizsgálta a városok komplex típusait (1. táblázat). Véleménye szerint a városi funkciók súlya alapján csak Debrecen, Pécs és Szeged nevezhető teljes értékű regionális centrumnak, Miskolc és Győr hiányos szerepkörű regionális
A REGIONÁLIS CENTRUMOK SÚLYÁNAK MEGHATÁROZÁSA
189
centrumok. Székesfehérvár ebben a vonatkozásban sorrendileg ugyan a hatodik város, azonban súlya nem éri el a tényleges regionális centrumok súlyát (Beluszky 2003). 1. táblázat
Komplex várostípusok hierarchikus rangsora a városi funkciók súlya alapján 1996-ban Sorrend 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Város Debrecen Szeged Pécs Miskolc Győr Székesfehérvár
Hierarchiaszint regionális központ regionális központ regionális központ hiányos szerepkörű regionális központ hiányos szerepkörű regionális központ megyeközpont
Forrás: Beluszky 2003.
Magyarországi viszonylatban regionális centrumnak a 7 NUTS 2 tervezési-statisztikai régió 7 legnagyobb városa tekinthető: Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged és Székesfehérvár. Lakosságuk összességében az ország lakosságának közel 25%-a, Budapest nélkül viszont nem érik el a 9%-ot. Régióközpont A lakosságszám alapján determinált regionális centrum és a közigazgatási régióközpont nem feltétlenül ugyanaz a város. Az angolszász államokban – például Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban – a régió gazdasági-társadalmi-kulturális szervezője és az adott területi egység közigazgatási központja sok esetben elkülönül. Az Egyesült Államokban Illinois állam legnagyobb városa a 9,5 milliós Chicago, az állam fővárosa és közigazgatási központja viszont az alig 200 000 lakosú Springfield (Süli-Zakar 1996). Az említett példával ellentétben a kontinentális Európa számos EU-tagországában a régiók központja (capital of the region), tehát az önkormányzat székhelye és a regionális centrum egyazon város. Spanyolországban a 17 NUTS 2 régióból mindössze 3 esetben különül el a két központ, Franciaország 26 NUTS 2 régiójából szintén csak 3 esetben nem a régió legnépesebb városa a közigazgatási régióközpont. Magyarországon a NUTS 2 tervezési-statisztikai régióknak nincs önkormányzatuk, vagyis – ellentétben a magyarországi megyékkel, illetve a spanyolországi és franciaországi NUTS 2 régiókkal – nincs központjuk sem. A régióközpontot alapesetben a régió önkormányzata determinálja, azonban politikai önkormányzat hiányában, jelen körülmények között régióközpontnak a legtöbb dekoncentrált államigazgatási szervezetnek székhelyet biztosító város tekinthető. A régióközpont kijelölése a közigazgatás szempontjából meghatározó jelentőségű, mivel a regionális dekoncentrált (decentralizált) funkciók telepítése egyértelműen a központokba történik. Pálné Kovács Ilona szerint a régióközpont kijelölésének hiányában a régió városai, elsősorban a regionális centrumok között verseny alakul ki a regionális funkciók megszerzéséért, és a regionális szervezetrendszer nem szilárdulhat meg. A megyei jogú városok között az „igazságosság” jegyében elosztott dekoncentrált szervezetek, a rotációs rendszerben működő titkárságok, a regionális intézmények idősza-
190
CSOMÓS GYÖRGY
konkénti költöztetése hosszabb távon még azoknak a városoknak sem kedvez, amelyek így átmeneti előnyökhöz jutnak (Pálné Kovács 2001). Bartke István véleménye szerint a régiók közigazgatási központjainak a növekedési pólusokat kell kijelölni. Gazdasági-társadalmi szempontból Budapest ellenpólusainak mindössze öt város minősíthető, Debrecen és Szeged önállóan, Győr, Miskolc és Pécs pedig az agglomerációs területükkel együtt. Elméletben más százezres városok is pólusvárosként definiálhatók (Kecskemét, Nyíregyháza, Székesfehérvár), de a fejlesztésre rendelkezésre álló források megosztása veszélyeztetné a hatékonyságot (Bartke 2007). A 2005-ben elfogadott Országos területfejlesztési koncepció szerint az említett városok mellett növekedési pólus Székesfehérvár és Veszprém is mint társközpontok. Ebben a speciális esetben az intézményrendszer megosztása versenyt eredményezhet a két város között, ugyanakkor valamelyik város régióközpontnak minősítése torzíthatja a fejlesztési tervek által determinált társközponti viszonyt. 2. táblázat
Az állami közigazgatás regionális szintre helyezett dekoncentrált szervezeteinek központjai a megyei jogú városokban (2007) Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.
Város Budapest Pécs Győr Debrecen Miskolc Szeged Székesfehérvár Szolnok Eger Veszprém Szombathely Nyíregyháza
A központok száma
Sorszám
Város
A központok száma
35 28 24 23 23 21 19 12 10 9 9 9
13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.
Kecskemét Kaposvár Zalaegerszeg Tatabánya Szekszárd Sopron Békéscsaba Salgótarján Nagykanizsa Hódmezővásárhely Érd Dunaújváros
9 5 4 3 3 3 3 2 1 0 0 0
Forrás: Szigeti 2007.
Szigeti Ernő szerint a regionális szervezeteket a dekoncentrált államigazgatási szervezetrendszer egyes típusai esetében a régióhoz tartozó egyik megyei szervezet bázisán – de nem feltétlenül a majdani regionális önkormányzat vagy a regionális közigazgatási hivatal székhelyén – érdemes létrehozni (Szigeti 2003). Az elgondolás előrevetíti a regionális önkormányzat létrehozását, vagyis a NUTS 2 régióba tartozó megyék egyikének megyeszékhelyéből a regionális igazgatást végző régióközpont létrehozását, azonban a definiálást meglehetősen tág keretek közé helyezi. A dekoncentrált államigazgatási szervezetek átalakítása utáni helyzetre vonatkozó vizsgálatban a végrehajtó hatalmi ágazat közigazgatási és hatósági feladatokat ellátó szervezeteinek földrajzi keretei és illetékességi területe került elemzésre (Szigeti 2007). A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a NUTS 2 régiók regionális centrumai rendelkeznek a legtöbb dekoncentrált államigazgatási szervezet központjával (2. táblázat).
A REGIONÁLIS CENTRUMOK SÚLYÁNAK MEGHATÁROZÁSA
191
Közigazgatási szempontból régióközpontnak minősíthető a regionális közigazgatási hivatalnak székhelyet biztosító város. A 297/2006. (XII. 23.) kormányrendelet által kijelölt regionális közigazgatási hivataloknak a központja nem minden esetben egyezik meg a legtöbb dekoncentrált szervezetnek székhelyet biztosító várossal, vagyis a regionális centrummal (3. táblázat). Az eltérés két régiót érint: Dél-Dunántúlon Pécs helyett Kaposvár, Észak-Magyarországon Miskolc helyett Eger a közigazgatási értelemben vett régióközpont. 3. táblázat
A regionális közigazgatási hivatalok központjai (2007) NUTS 2 régió Észak-Alföld Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Közép-Magyarország Dél-Alföld Közép-Dunántúl
A közigazgatási hivatal székhelye Debrecen Győr Kaposvár Eger Budapest Szeged Székesfehérvár
Forrás: 297/2006. (XII. 23.) kormányrendelet.
A régióközpont helyzete tehát tisztázatlan és több aspektus szerint értelmezhető. A nemzetközi gyakorlatban (például a decentralizált Franciaországban, Portugáliában vagy a regionalizált Spanyolországban, Olaszországban) régióközpontnak tekintett a regionális önkormányzatnak székhelyet biztosító város. Politikai önkormányzat hiányában, valamint abban az esetben, ha a regionális közigazgatási hivatal nem minősül kiemelt jelentőségű dekoncentrált államigazgatási szervezetnek, a regionális szintre helyezett dekoncentrált államigazgatási szervezetek adott városban koncentrálódása tekinthető meghatározónak. Ez utóbbi esetben a régió központja a regionális centrumként definiált város. Pólusközpont A növekedési pólusközpontok létrehozása az aktív állami területfejlesztési politika meghatározó és a gyakorlatban – elsősorban Franciaországban – alkalmazott eszköze. A regionális multiplikátorhatáson keresztül a növekedési (fejlesztési) pólusközpontokat körülvevő régió egésze dinamizálható (Perroux 1955, Pottier 1963, Paelinck 1965, Boudeville 1966, Lasuén 1971). Az 1950-es években a francia területfejlesztésben Perroux gazdasági ágazatokra kidolgozott növekedési pólusközpont-elmélete vált elfogadottá, melynek területi dimenzióját Boudeville fogalmazta meg (Perroux 1955, Boudeville 1964, Moss ed. 2001). A növekedési pólusközpontok létrehozásának gondolata egyfajta válasz a nemzetközi gazdasági kihívásokra, valamint a Gravier által megfogalmazott „francia sivatag” felszámolásának lehetséges alternatívája (Gravier 1972). A francia modell célja Párizs túlsúlyának megszüntetése a francia térszerkezetben, olyan növekedési pólusok (például Lille, Lyon, Marseille, Nantes) kijelölésével és állami fejlesztésével, amelyek együtt képesek ellensúlyozni a főváros dominanciáját. A térszerke-
192
CSOMÓS GYÖRGY
zeti problémák tekintetében a „magyar sivatag” felszámolásának egyértelmű mintája a francia modell, ugyanakkor Lasuén szerint a fejlődő országokban létrehozott növekedési pólusok elszakadhatnak környezetüktől, így hosszú távon, regionális szinten válhat aránytalanná a térstruktúra (Lasuén 1973). A pólusközpontok kijelölése nem lehet független folyamat a több száz éves urbanizációs fejlődés során kialakult regionális centrumoktól, vagyis ebben a vonatkozásban bizonyos fokú tehetetlenség figyelhető meg. Az 1998-ban elfogadott Országos területfejlesztési koncepció (35/1998. (III. 20.) OGY-határozat) rögzítette a NUTS-régiók kialakításának területi kereteit, meghatározta a NUTS 2 tervezési-statisztikai régiókat, valamint a NUTS 3 fejlesztési régiókat. A 2005ben átdolgozott és aktualizált formában elfogadott Országos területfejlesztési koncepció (97/2005. (XII. 25.) OGY-határozat) kijelölte a fejlesztési pólusokat: Debrecent, Győrt, Miskolcot, Pécset és Szegedet önállóan, Székesfehérvárt társközpontként Veszprémmel. Az OTK szerint növekedési pólusoknak egyértelműen a regionális centrumok tekinthetők. Székesfehérvár bizonytalan helyzetét jelzi, hogy önállóan nem képes ellátni a pólusközpontok funkcióit, csak szerves együttműködésben Veszprémmel. A pólusközpont-városok csak részben egyeznek meg a regionális centrumokkal, ugyanis a pólusok alapvető feladata a főváros dominanciájának ellensúlyozása Magyarország térszerkezetében, vagyis Budapest nem pólusváros. Megyei jogú városok A rendszerváltozást követő közigazgatási reformok egyik leglényegesebb elemeként megszűnt a közigazgatás hierarchikus rendszere, valamennyi önkormányzat egymással horizontális viszonyban álló önálló entitássá vált (Csefkó 1997). Az 1990. évi LXV. törvény valamennyi 50 000 főnél népesebb várost megyei jogú városnak minősített, de nem kiváltságokkal ruházta fel a városokat, hanem a megyei önkormányzatok helyett saját hatáskörben végrehajtandó feladatokat állapított meg. Az 1994. évi LXIII. törvény értelmében az 50 000 főnél nem népesebb megyeszékhelyvárosok is megyei jogú város státust kaptak. A kategória önmagában nem jelent pozitív diszkriminációt, a törvények értelmében nincs párhuzam a megyei jogú város státus és a besorolásból származó előnyök között. A népességkategória megszabása alapvetően demokratikusnak tekinthető és nem egyedi; a városnak teljesítenie kell egy kritériumot, el kell érnie a – magyar viszonylatok között – kritikus tömegnek számító népességküszöböt (Tóth 1993). A megyei jogú városok száma 2006-ban mindössze 23 volt, vagyis a helyi önkormányzatok alig 7%-a, miközben lakosságszámuk megközelítette Magyarország lakosságának 20%-át. Budapest mint az ország fővárosa nem megyei jogú város. A regionális centrumok meghatározása súlyuk alapján A magyarországi NUTS 2 tervezési-statisztikai régiók regionális centrumainak meghatározása a korábban említettek szerint alapvetően a lakosságszám alapján történik, ugyanakkor a dekoncentrált államigazgatási szervezetek központjai is éppen a regionális centrumokban koncentrálódnak legnagyobb számban. A fejlesztési dokumentumok – elsősorban a 2005-ös Országos területfejlesztési koncepció és a 2006-ban elfogadott Új
A REGIONÁLIS CENTRUMOK SÚLYÁNAK MEGHATÁROZÁSA
193
Magyarország fejlesztési terv – szerint Budapest ellenpólusai a vidéki regionális centrumok. Kérdéses azonban, hogy a regionális centrumnak tekintett városok, így Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Székesfehérvár és Szeged a településhálózatban betöltött súlyuk alapján valóban definiálhatók-e regionális centrumokként? A statisztikai mutatókat felhasználó vizsgálat célja tehát a regionális centrumok súlyának meghatározása Magyarország településhálózatában 4 főkomponens alapján: felsőoktatás, gazdaság, egészségügy és kultúra (4. táblázat). 4. táblázat
A regionális centrumok súlyának megállapításához felhasznált statisztikai mutatók Felsőoktatás
Egészségügy
Az összes hallgató Az egyetemi képzésben részt vevő hallgatók száma A PhD- és DLA-képzésben részt vevő hallgatók száma Az összes alkalmazott Az összes oktató Az egyetemi tanárok száma A fokozattal rendelkezők száma Az MTA-doktorok száma Az MTA-tagok száma A kiadott oklevelek száma A kiadott egyetemi oklevelek száma A kiadott PhD- és DLA-oklevelek száma A tárgyévben felvehető összlétszám (kapacitás) A tárgyévben összesen felvettek száma A tárgyévben államilag finanszírozott képzésre felvettek száma A karok száma A doktori iskolák száma Az intézmények bevétele Kultúra A könyvtárak leltári állománya A könyvtárakba beiratkozott olvasók száma A mozitermek száma A mozilátogatók száma A mozielőadások száma A színházi előadások száma A színházlátogatók száma A konferencia-helyszínek számaa) A rendezvényhelyszínek számab) A muzeális intézmények száma A múzeumi kiállítások száma A múzeumi látogatók száma
Az összes működő kórházi ágy Az elbocsátott betegek száma A kórházban ténylegesen teljesített ápolási napok száma A kórházban teljesíthető ápolási napok száma A járóbeteg-ellátás évi rendelési ideje Az évi gyógykezelési vizsgálati esetek száma A háziorvosok száma A háziorvosok által ellátott szolgálatok száma A háziorvosok által ellátott esetek száma A gyógyszertárak száma Gazdaság A befizetett személyi jövedelemadó (szja) A személyi jövedelemadó alapját képező jövedelem A társas vállalkozások mérlegfőösszege A társas vállalkozások saját tőkéje A társas vállalkozások adózás előtti eredménye A társas vállalkozások által befizetett adó A társas vállalkozások nettó árbevétele A társas vállalkozásokat terhelő bérköltség A társas vállalkozások alkalmazotti létszáma A működő gazdasági szervezetek száma A működő bt-k száma A működő kft-k száma A működő rt-k száma A működő szövetkezetek száma A legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozások száma Az ipari tevékenységet folytató vállalkozások száma Az építőipari tevékenységet folytató vállalkozások száma A pénzügyi tevékenységet folytató vállalkozások száma A mérlegfőösszeg alapján 500 legnagyobb hazai cég székhelye c) A bruttó árbevétel alapján 500 legnagyobb hazai cég székhelyed)
a) Ötcsillagos szállodák. b) Négycsillagos szállodák. Forrás: Magyar Szállodaszövetség (www.hah.hu) c) A mérlegfőösszeg alapján 500 legnagyobb hazai cég székhelye. d) A bruttó árbevétel alapján 500 legnagyobb hazai cég székhelye. Forrás: Heti Világgazdaság (www.hvg.hu)
194
CSOMÓS GYÖRGY
Vizsgált mutatók és mutatócsoportok Az elemzésben használt mutatók egyik jelentős problémája adott mutatócsoporton belül az egymást erősítő hatás, valamint a mutatók szűkített körének újrafelhasználása. Tekintettel arra, hogy fajlagos (például egy főre jutó vagy egy vállalkozásra jutó) értékeket nem használhattam, a minőségi differenciálás éppen a mutatócsoportban alkalmazott koncentrált ismétlődésekkel érhető el. Egy példával élve: adott városban a felsőoktatás valamennyi alkalmazottjának száma egy meghatározott értéknek számít, az oktatók száma újabb értéknek, az egyetemi tanárok (professzorok) száma szintén újabb értéknek, és így tovább. Nyilvánvaló, hogy egyes mutatók esetében jelentkezhet az egymást erősítő hatás, vagyis minél nagyobb a vizsgált város lakosságszáma, az alkalmazott mutatók annál nagyobb értéket érnek el. Az elemzés célja viszont éppen annak meghatározása, hogy a városoknak mekkora az adott területegységben betöltött súlya, logikusnak tűnik tehát, ha a nagyobb városok nagyobb értékekkel rendelkeznek (még ha ez a számítások szerint nem is szignifikánsan igaz). A mutatócsoportok kialakításának metodikáját a statisztikai adatok rendszere determinálta. A feldolgozott mutatókat a szakirodalom leírásai alapján választottam ki, de a regionális centrumok és a főváros településhálózatban betöltött súlyának pontos meghatározása érdekében szükséges volt a kör bővítése. A statisztikai adatok a 2006-os évre vonatkoznak. Az elemzés területi aspektusa Lényeges szempont, hogy az elemzésben a legkisebb területegységek szintjén kezelt mutatók a hierarchiában magasabb szintű területegységekben is dokumentálva legyenek (település–megye–régió–ország), ellenkező esetben értelmét veszti az összehasonlítás. A területi szintek a NUTS regionális rendszert követik, bár természetesen a városrégiók határai nem feltétlenül egyeznek meg a programozási régiók határaival (5. táblázat). A rendelkezésre álló statisztikai adatok a NUTS-rendszer területi beosztásához igazodnak, a számítások az ország egészére, a NUTS 2 és LAU 2 szintre vonatkoznak. 5. táblázat
Magyarország európai uniós területi szintjei (2006) A területegység szintje
A területegység megnevezése
NUTS 1
statisztikai nagyrégiók
NUTS 2
tervezési-statisztikai régiók
NUTS 3
fejlesztési régiók (megyék és Budapest)
LAU 1 (NUTS 4)
statisztikai kistérségek
LAU 2 (NUTS 5)
települések
NUTS: Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques. LAU: Local Administrative Units. Forrás: Európai Regionális Statisztikai Felhasználói Kézikönyv, 2004.
Az egységek száma 3 7 20 168 3145
A REGIONÁLIS CENTRUMOK SÚLYÁNAK MEGHATÁROZÁSA
195
Módszertani megfontolások Az alkalmazott statisztikai alapú elemzés célja annak kifejezése, hogy egy területi egység (jelen esetben település) milyen mértékben járul hozzá egy nagyobb területi egység (jelen esetben régió) teljesítményéhez, vagyis mekkora a súlya. A számítások során a felhasznált mutatók komplexitása érvényesül, következésképpen megállapítható, hogy egy-egy NUTS 2 régión belül melyik város tekinthető regionális centrumnak. A regionális centrumok és a főváros súlyát Magyarország településhálózatában határoztam meg, a viszonyítási alapot mutatócsoportonként külön elemezve az országos érték jelentette. Az ország összes településének értéke együttesen adja meg az országos értéket, ami a számítások során 100. Az így kapott eredmény segítségével országos szinten rangsorolhatók a városok, összehasonlítható a súlyuk. Ebben az esetben természetesen a 7 régió összesített értéke egyezik meg az országos értékkel, vagyis – elméletileg – a régiók súlya is összehasonlítható. Minden mutató (például a járóbeteg-ellátás évi rendelési ideje vagy a működő kft-k száma) esetében meghatározott a régió és az ország összesített értéke, amelyet a számítások során 100-nak tekintettem. A városok értékeit az ország értékeihez képest arányosítottam. Mutatónként az egyes városokra kapott eredmények számtani átlaga jelenti a város súlyát az adott mutatócsoporton (például egészségügyön vagy gazdaságon) belül. A 4 mutatócsoport számtani átlaga egy-egy város esetében meghatározza a város összesített súlyát az országhoz értékéhez, százhoz viszonyítva. Egy, a felsőoktatásból kiragadott példával élve: a felsőoktatás esetében 18 mutató felhasználásával határoztam meg a városok súlyát. Az említett mutatók közül az egyetemi tanárok száma minősült egy jellemző értéknek. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatásra vonatkozó statisztikai tájékoztatója szerint 2006-ban állami, egyházi és alapítványi felsőoktatás intézményekben összesen 1704 egyetemi tanár állt alkalmazásban, országos viszonylatban ez az érték száznak tekinthető. A Debreceni Egyetemen 174 egyetemi tanár, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen 6 egyetemi tanár oktatott, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán azonban egy sem, így a Debrecenre jellemző összesített érték 180 egyetemi tanár, az országos értékhez viszonyítva 10,56. Az eljárás mind a 18 mutató esetében a fentiekben vázolt. A Debrecenre jellemző érték a 18 mutató összesítéséből és számtani átlagolásából származik (az átlag jelen esetben, a felsőoktatásra vonatkoztatva 11,29). Ez az érték jelenti Debrecen súlyát Magyarország felsőoktatásra vonatkoztatott értékéhez, százhoz viszonyítva. A város településhálózatban betöltött összesített súlya a 4 mutatócsoport alapján képzett számtani átlag, amelyből a példában bemutatott felsőoktatás egy mutatócsoportot jelent. Regionális centrumok meghatározása a centrumképző funkciók alapján A vizsgált mutatócsoportok, így a felsőoktatás, az egészségügy, a gazdaság és a kultúra regionáliscentrum-képző funkcióknak tekinthetők, amelyeket a települések többsége nem, vagy csak részlegesen képes ellátni. Nyilvánvalóan valamennyi vizsgált mutatócsoport értékét befolyásolja a városok lakosságszáma, azonban nem határozza meg.
196
CSOMÓS GYÖRGY 6. táblázat
A regionális centrumok összesített átlagértékének és lakosságszámának aránya Budapest összesített átlagértékéhez és az országos átlagértékhez viszonyítva (2006) Sorrend 1. 2. 3. 4. 5. 7. 8.
Regionális centrum
Debrecen Pécs Szeged Miskolc Győr Székesfehérvár Székesfehérvár – Veszprém Budapest Regionális centrumok összesen Pólusvárosok Ország – regionális centrumok aránya Budapest – pólusvárosok aránya Ország összesen
A lakosságszám aránya az országos értékhez képest, %
Számított érték
2,03 1,55 1,62 1,73 1,27 1,01 1,62 16,85 26,06 9,82 – – 100,00
5,24 4,45 4,39 3,03 2,29 1,39 2,88 36,61 57,40 22,28 1,74 1,64 100,00
Debrecen (5,24) értéke határozottan elkülönül Pécs (4,45) és Szeged (4,39) értékeitől, a különbség a többi regionális centrum értékéhez képest még jelentősebb (6. táblázat). Miskolc (3,03) értéke a középső csoportban helyezkedik el Szeged és Győr között. Győr (2,29) regionális centrumként való megítélése csak a lakosságszám alapján lehetséges, akárcsak Székesfehérváré (1,39). Székesfehérvár és Veszprém összesített értéke (2,88) együtt sem éri el Miskolc értékét, miközben lakosságszámuk aránya országos viszonylatban a jóval magasabb összesített átlagértékű Szeged lakosságszámarányának felel meg. A regionális centrumok súlya 57,40, ami elsősorban Budapestnek köszönhető. A pólusvárosok lakosságszámukat figyelembe véve képesek ellensúlyozni a fővárost, vagyis Budapest dominanciája a jelenlegi körülmények között kiemelkedően nagy. Magyarország településhálózatában betöltött súlya alapján Budapest, Debrecen, Miskolc, Szeged és Pécs tekinthető egyértelműen regionális centrumnak (2. ábra). Győr és Székesfehérvár önállóan hiányosan vagy egyáltalán nem képesek ellátni a regionális centrum szerepét, még abban az esetben sem, ha lakosságszámuk alapján ilyen centrumnak tekinthetők. Az Országos területfejlesztési koncepció (OTK) szerint Székesfehérvár és Veszprém fejlesztési társközpontok, a két város együttesen minősíthető regionális centrumnak is. Győr önálló fejlesztési pólusként szerepel az OTK-ban, azonban a számítások szerint regionáliscentrum-szerepe bizonytalan. A pólusvárosok csak abban az esetben lehetnek valóban Budapest ellenpontjai, ha kiemelt fejlesztések célterületeivé válnak, ellenkező esetben a főváros dominanciája továbbra is meghatározó marad (3. ábra).
A REGIONÁLIS CENTRUMOK SÚLYÁNAK MEGHATÁROZÁSA
197 2. ábra
A vidéki regionális centrumok értéke az országos értékhez viszonyítva (2006)
3. ábra
A regionális centrumok értéke az országos értékhez viszonyítva (2006)
IRODALOM Bartke István (2007): A társadalom és a gazdaság települési (térbeli) koncentrálódása, ennek hatásai és megítélése. Magyar Tudomány, 6. Beluszky Pál (2003): Magyarország településföldrajza (Általános rész). Dialóg–Campus Kiadó, Budapest–Pécs Boudeville, J. R. (1964): Les espaces économiques. Presses University, Paris Boudville, J. R. (1966): Problems of Regional Economic Planning. University Press, Edinburgh Castells, M. (2000): The Rise of the Network Society. Blackwell, Oxford
198
CSOMÓS GYÖRGY
Csefkó Ferenc (1997): A helyi önkormányzati rendszer. Dialóg–Campus Kiadó, Budapest–Pécs Dicken, P. (2003): Global Shift. Reshaping the Global Economic Map in the 21st Century. SAGE Publications, London Friedmann, J. (2001): Intercity Networks in a Globalizing Era. In.: Global-City Regions. Trends, Theory, Policy (Scott, A. J. ed). Oxford University Press Fujita, M. – Krugman, P. R. – Venables, A. J. (1990): The Spatial Economy. The MIT Press, Cambridge, Massachusetts, USA Gravier J-F. (1972): Paris and the French desert. Flammarion, Paris Haggett, P. (2001): Geography. A Global Synthesis. Pearson Education Limited, Edinburgh Hall, P. (2001): Global-City Regions in the Twenty-first Century. In.: Global-City Regions. Trends, Theory, Policy (Scott, A. J. ed.). Oxford University Press Hoover, E. M. – Giarratani, F. (1999): An Introduction to Regional Economics. The Web Book of Regional Science. Regional Research Institute, West Virginia University Krugman, P. (1995): Development, Geography and Economic Theory. MIT Press, Cambridge, Massachusetts, USA Lasuén, J. R. (1971): Multi-regional economic development. An open systems approach. Lund Studies, Series B. 37. Lasuén, J. R. (1973): Urbanisation and development. The temporal interaction between geographical clusters. Urban Studies, 10. Lengyel Imre (2003): Verseny és területi fejlődés. JATEPress, Szeged Lengyel Imre (2007): Regionális központok és regionális fejlődés. Magyar Tudomány, Budapest, 2007. június Moss, L. S. ed. (2001): City and Country: An Interdisciplinary Collection (Economics and Sociology Thematic Issue). WileyBlackwell Publishers Paelinck, J. (1965): La théorie du développment polirisé. Economie Regionale, 159 Pálné Kovács Ilona (2001): Regionális politika és közigazgatás. Dialóg–Campus Kiadó, Budapest–Pécs Perroux, F. (1955): Note sur la notion de ’pôle de croissance’. Économie Appliquée 8. Porter, M. E. (2001): Regions and the New Economics of Competition. In: Global-City Regions. Trends, Theory, Policy (Scott, A. J. ed.). Oxford University Press Pottier, P. (1963): Axes de communication et développement économique. Revue Économique, 14. Regional Science Research Institute (1970): Yearly Report, Virginia, USA Richardson, W. H. (1969): Regional Economics: Location Theory, Urban Structure and Regional Change. Praeger, Los Angeles, USA Sassen, S. (2001): Global Cities and Global-City Regions: A Comparsion. In: Global-City Regions. Trends, Theory, Policy (Scott, A. J. ed.). Oxford University Press Scott, A. J. (2000): Economic Geography: The Great Half-Century. In: The Oxford Handbook of Economic Geography (Clark, G. L. – Feldman, M. P. – Gertler, M. S. eds.). Oxford University Press Scott, A. J. – Agnew, J. – Soja, E. W. – Storper, M. (2001): Global City Regions. In: Global-City Regions. Trends, Theory, Policy (Scott, A. J. ed.). Oxford University Press Süli-Zakar István (1996): Északkelet-Magyarország terület- és településfejlesztésének társadalomföldrajzi alapjai. KLTE, Debrecen Szigeti Ernő (2003): Az államigazgatás dekoncentrált területi szervezetrendszere regionalizálásának kérdései. Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest Szigeti Ernő (2007): Az állam területi és helyi szervei, működésük térbeli keretei. – Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ. ROP 3.3.1 Programigazgatóság – Tanulmány. www.kszk.gov.hu Taylor, P. J. (2003): The World City Network: A Global Urban Analysis. Routledge, USA Tóth József (1993): Nagyvárosok a magyar településrendszerben. – Comitatus, 8.
Kulcsszavak: regionális centrum, régióközpont, pólusváros, megyei jogú város, városrangsor, NUTS-rendszer. Resume Settlement networks of the 21st century are decisively characterised and formed by large towns and focal points of the region that strengthened in the nodes of the networks. In international terms the concept of a region may naturally vary, for example the global-city theory considers continents as regions, according to which in the nodes of town networks large towns are located with millions of population. In Europe NUTS 2 planning-statistical regions are the primary level of programming, however, in Hungary the determination of focal points of the region is vague exactly at this level. The present analysis aims at making distinction between focal point of the region, the administrative centre and the growth pole of the region, and it aims to define focal points of the region by exact statistical methods.
