A RÉGI SÁRKÖZ JÓKEDVE A RÉGI SÁRKÖZ JÓKEDVE A RÉGI SÁRKÖZ JÓKEDVE A RÉGI SÁRKÖZ JÓKEDVE A RÉGI SÁRKÖZ JÓKEDVE A RÉGI SÁRKÖZ JÓKEDVE A RÉGI SÁRKÖZ JÓKEDVE A RÉGI SÁRKÖZ JÓKEDVE A RÉGI SÁRKÖZ JÓKEDVE
MEGYEI KÖNYVTÁR Szekszárd, 1984-
A T . Olvasó nagybecsű figyelmébe! — valahogy így szólíthatták volna Önt azok az újságok, amelyek poros lapjaikon őrizgették a régi Sárközről szóló történeteket. Ma már azt is nehéz kideríteni, mi volt a való s mi csak ráfogás* Egy azonban bizonyos: őriznek sokat a hajdani széles jókedvből, amelynek híre szerte az országban ismeretes volt. Most, amikor a derű virágaiból szerény csokrot nyújtunk át a tisztelt Olvasónak, abban a reményben tesszük, talán nem hervadt el ajkáról a mosoly, s talán ezek a virágok is fölélednek, ha a kései unokák neve té sét hallj ák . . .
Árvízélez
A. magyar ember humora csak megmarad nehéz körülmények közt is, mint ezt igazolja a következő, szájról-szájra járt, megtörtént dolog. Midőn a Duna árja már vagy tizenhárom község határát elborította, megszomjazott a sárközi ember s riem vette magának a fáradságot, hogy a kútra menjen vízért, hanem nekifeküdt a lábai előtt elterülő tengernek s velemenő társa azon figyelmeztetéséree hogy ne igyék a zavaros vízből, egész resigriatióval azt felelte: "De bíz' innét iszom, az i(steni)t„ hadd fogyjon!".
o öo Co öo öo Oo Oö OQ Oo Og OO
A Kálmán mondta!
Egy bátai anyóka, ki a szabadságharc alatt a világosi fegyverletételig, mint "markotányosné" a honvédeket soha el nem hagyta, a bátai jegyzőhöz kérdést intézett, hogy elhunyt férje, — volt 48-as közvitéz — után nem lehetne-e az ö részére is honvédnyugdíjat kérni. Mire a jegyző az anyókának értésére adta, hogy mivel az elhalt honvédnek 1848/49. évben nem volt a neje, honvédnyugdíjban nem részesülhet. Kapta magát tehát az anyóka, felutazott Budíipestre és a miniszterelnöknél audienciát kért. Ott elmondta, hogy .az egész szabadságharc alatt ö a táborban "markotányos né" volt. Budapestről visszajőve ismét elment a jegyzőhöz, ki - minthogy az anyóka budapesti útjáról mitsem tudott, újólag azon véleményének adott kifejezést, hogy honvédnyugdíjban nem részesülhet. Mi-
re az anyóka - egész örömmel kijelentette: "De a Kálmán azt mondta, csak adjak be folyamodványt, megkapom a honvéd-nyugdíjat"« Mikor a jegyző kérdezte tőle, hogy micsoda Kálmánról beszél, az anyókának az volt a v^U lasza: "hát a Széli Kálmánról".
f A nagy buzgalmú pilisi jegyző)
Az 1850-es években egy német nyelvű currenst /körözvényt/ küldtek ki hozzá, melyben a Kossuth bankjegyek elkobzása rendeltetett el. Erre az Öregúr a következő jelentést küldte be: "Iczig szatócs az egyetlen, ki községünkben németül tud. Bajára ment lóbőrt venni s így tolmács hiányjában a rendeletet meg nem érthettük; - annyit azonban kivettünk belőle, hogy ott valami Kossuthról van szó, - erre vonatkozólag jelentjük, hogy nevezett egyén községünkben nem fordult meg; ha itt láttatnék, azonnal bekísértetjük".
(Alsónyéki bölcs tanács)
A. múlt év nyarán és őszén helységünkben lcét embernek az istállóból ellopták lovait, egynek meg felgyújtották 25 kocsira menő szénaboglyaját, egy embernek s a községnek kiásták háza falát s így elloptak mintegy 300 forintot, Mindez talán azért történt, mert míg minden szomszédos községben volt, nálunk nem létezett felelős őrség. Új év után lettek felelős őrök s megszűnt a lopás, a kártétel; azonban egyik felelős őr agyonlövetvén, határoztatott a bölcs községi bizottmányi tagok által: "Ki-ki őrizze a magáét,, mert az őrnek fizetni kellene,, azt pedig a gazdagabbak nem akarják t e n n i birtokaránylag^ mert ha tőlük lopnak, marad is, a szegénynek p e dig mindene oda van, t e h á t annyival inkább vigyázhat".
Találó hasonlat
A. kanász bejött a tanyáról. Midőn bekopogtatott gazdájához, az éppen ebédnél ült. — Nos, mi újság, Marczi? — Ma hajnalban a kajlafülu disznó kilencz malaczot vetett, de csak nyolcz tud szopni. — S mit csinál a kilenczedik? — Hát annak is úgy kell tenni, mint most nekem: nézni, hogyan eszik más...
C z igány-öné rz et
"Azután, Péter, - figyelmezteti a községi bíró a falu végén sátort ütött cztgányok vajdáját azt megmondom, baj ne legyen ám!" "Már akárminek nézzen is bennünket, kedves bíró uram, annyit mégiscsak tegyen fel rólunk, hogy innen csak nem lopunk, mikor hát idevalósiak vagyunk" - hangzott az önérzetes válasz.
Ha a törvény parancsolja
Az egyik szomszédos anyakönyvi hivatalban a múlt csütörtökön egy pár öreg cseléd járult az anyakönyvvezető elé. — Elszerettük egymást — mondja férfias büszke örömmel az ember. Csavarint egyet nyomatékképpen a bajuszán. Az asszony pedig lesüti a szemét. Jól tudja, hogy ilyenkor nem illik beszélni. Később a rubrikákat tölü ki az anyakönyvvezető. — Hány éves? — Hatvannyolcz. — Hát maga, néni? — Hetven leszek. — Milyen vallású? — Református — mondja a férfi. — Katolikus — így az asszony. — Milyen vallásban nevelik majd a házasságkötésből származó gyerekeket? — Elmúlt már a mi tavaszunk.
Mem is azért esküszünk meg, csak hogy ne járjon öregségére árván az ember, meg aztán legyen, aki meleget föz reá. Az anyakönyvvezető látja maga is ennek igazságát, kénytelen mégis a holt betűhöz ragaszkodni; — Igen ám, de a törvény parancsolja az egyezkedést, inert más hiten vannak. Az öreg ingatja a fejét csöndesen, lemondóan. Az asszony pedig zavarton ugyan, mindazonáltal bájosan, a tavaszi napsugár kaczérkodó bágyadt fényével odahúzódik a vőlegényéhez és halkan megszólal: — Ugyan, egyezkedjünk már, ha a törvény parancsolj«« Ki tudja?!
Magvas
megjegyzés
Nézi, vizsgálja a bátai esküdt a pap jól felhizlalt, kövér disznaját. — No, K. uram — szól hozzá a pap, mit mond erre az én állatomra? — Derék egy egyén! — feleié a magát változatosan kifejezni szerető atyafi.
*
SZÓLÁSOK — — •
£ Ne gondolja ez az ebéd, hogy kutya ötte mög. /Azaz: adjon a gazda bort
£gy a kuckó a kemencével. /Azaz: annyi az asszony, mint amennyi a férje..«/ Tiknak, töknek van gazdája. /Azaz: mindenki csak a sajátját vigye, ne másét. 2* Mindenki« az el nem ismert gyermek is* valakié»/
Sírvers, anno 1843.
Amíg éltem, sok jót töttem: Gy Litte m-m ö ntem,
s z ötté m-vötte rn
Minekután bíró lőttem, Beborult az ég
§
fölöttem:
Amim csak volt, mind fölöttem, I Mint az eger, szögeny lőttem, s A
kutyának se köllöttem,
Kárt magamban ezért töttem. 3 Ne búsuljanak fölöttem: Más egyebet nem töhettem,
I
Hat magamat fölkötöttem.
n 3
PORRÁSOK
/Tolnavármegye -TV Bonyhád é s Vidéke »BV Tolnamegyei Közlöny » TK Szekszárd és Vidéke » SZV/
(Alsónyék! bölcs tanács)»« TK l.évf.1873jun.lß.lGaSZ.l.p. (A nagy buzgalmú pilisi jegyző). TK 3.évf.l8?5,aug.ll«33»sz.3.p«, Árvízélcz.» T K 4.évf .187 6jnárc.l 5.11 .sz»3 .p, Magvas megjegyzés«« TK 13 .évf .1885 jrn árc .8 „10 .sz „3 „p C zigány-öné rzet. «• T K 13 . évf:» 1885jxi árc „8 »10 .sz .3 .p, Találó hasonlat.» SZV l8.évf.l898.szept.l0 B 38.sz.5
A Kálmán mondta í.« TV I3.évf.l903.ápr.l2.15.sz.5.p. Ha a törvény parancsolja.» TV 14,év£.1904«Jan.l7.3^zir5.p. Sírvers, anno 1843 BV 2.évf.l907«szept.22.38.sz.5.p.
Gyűjtötte és összeállította: dr. Töttős Gábor.