BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK
Nappali tagozat Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány
A PORTUGÁL BETEG – FÉLPERIFÉRIÁRÓL A PERIFÉRIÁRA (?)
Készítette: Serfőző Anita
Budapest, 2011
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretném őszintén megköszönni két konzulensem, Dr. Ferkelt Balázs, és Szili Márton segítségét, akik támogatásukkal, szakmai tapasztalatukkal, észrevételeikkel, javaslataikkal segítették szakdolgozatom elkészítését!
2
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS ...................................................................................................................... 6 I. PORTUGÁLIA NEMZETKÖZI KAPCSOLATRENDSZERE A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN ....................................................................................... 8
I. 1. A PORTUGÁL EURÓPA (V)ISZONY ...................................................................... 8 I. 2. PORTUGÁLIA GAZDASÁGA A HUSZADIK SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN .................. 9 I. 3. PORTUGÁLIA CSATLAKOZIK EURÓPAI INTEGRÁCIÓHOZ...................................... 11 I. 4. A PERIFÉRIA LÉTTŐL A MONETÁRIS UNIÓIG ...................................................... 14 I. 4. 1. A csatlakozás „tényszerű” eredményei ................................................. 14 I. 4. 2. Úton a Gazdasági és Monetáris Unió felé ............................................. 16 II. A MEGTORPANÁS PORTUGÁL ÉVTIZEDE....................................................................... 19 II. 1. A TISZAVIRÁG ÉLETŰ GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ............................................. 19 II. 1. 2. Az Európai Unió keleti bővítésének hatása Portugáliára..................... 25 II. 2. GAZDASÁGI VISSZAESÉS ÉS TÚLZOTTHIÁNY-ELJÁRÁSOK PORTUGÁLIA ELLEN ......................................................................................................... 26 III. A VÁLSÁG ÉS AZ E URÓPAI UNIÓ ................................................................................ 33 III. 1. AZ E URÓPAI GAZDASÁGÉLÉNKÍTÉSI TERV (EERP) 1 ....................................... 34 III. 2. AZ E URÓPAI P ÉNZÜGYI STABILITÁSI ESZKÖZ ÉS AZ E URÓPAI PÉNZÜGYI STABILITÁSI MECHANIZMUS ................................................................... 36 III. 2. 1. Az Európai Stabilitási Mechanizmus ................................................. 38
1
European Economic Recovery Plan
3
III. 3. Az Európa 2020 stratégia .............................................................................. 40 III. 4. ÚTON A MEGERŐSÍTETT GAZDASÁGI KORMÁNYZÁS FELÉ ................................ 42 III.4.1. A Stabilitási és Növekedési Paktum Reformja ..................................... 42 III. 4. 2. A megerősített gazdaságpolitikai kormányzás ................................... 42 III. 4. 4. Az Euró Plusz Paktum........................................................................ 46 IV. PORTUGÁLIA ÉS A 2008-BAN KEZDŐDÖTT VILÁGMÉERŰ PÉNZÜGYI – GAZDASÁGI VÁLSÁG ..................................................................................... 48
IV. 1. VERSENYKÉPESSÉG 2010 ................................................................................ 48 IV.2. AZ E URÓÖVEZET VÉDELMI SZEREPE A 2008-AS VÁLSÁGBAN .......................... 52 IV. 3. KÜSZÖBÖN A „BEDŐLÉS” – PORTUGÁL INTÉZKEDÉSEK A VÁLSÁG ELLEN
...................................................................................................... 54
IV. 3. 1. Intézkedések a válság ellen 2008-2009 .............................................. 54 IV. 3. 2. A Tanács véleménye Portugáliának a 2009-2013-as Stabilitási Programról 2...................................................................................... 55 IV. 3. 3. A 2010-2013-as portugál stabilitási program megszorításai .............. 56 IV. 3. 4. A válság legmélyebb pontja – az utolsó órák krónikája.................... 58 KONKLÚZIÓ , JAVASLATOK ............................................................................................... 61 MELLÉKLET ..................................................................................................................... 64 IRODALOMJEGYZÉK ......................................................................................................... 69
2
A Tanács Véleménye Portugáliának a 2009-2013-as időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról, 2010. 6. 3., Az Európai Unió hivatalos lapja, C144, 53. évfolyam, 2010. június 3., http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:144:0006:0011:HU:PDF
4
ÁBRÁK JEGYZÉKE
1. táblázat: Portugália szerkezeti átalakítása .................................................................. 10 2. táblázat: A portugál export célterületei ...................................................................... 11 1. ábra: A reál GDP változása Portugáliában 1996 és 2010 között ................................ 15 3. táblázat: Közösségi támogatások Portugáliának 1989-2006 között ........................... 15 4. táblázat: Portugália és az Európai Közösség közötti transzferek 1992 és 1996 között (milliárd escudo-ban) .................................................................... 19 2. ábra: Vásárlóerő-paritáson mért GDP (ezer millió euróban) 1998-2008 között az EU 27-ek, az Euróövezet (EA) és Portugália összehasonlításában................. 21 3. ábra: Foglalkoztatási ráták az EU 27-ek, az Euróövezet (EA) és Portugália viszonylatában 1998 és 2008 között ......................................................... 22 4. ábra: Munkaerő-termelékenység szintje 2001-ben (ezer euróban)............................. 23 5. ábra: 2007 és 2013 között lehívható uniós támogatások felhasználási területei és a felhasználható támogatás összege ........................................ 25 6. ábra: A GDP-hez való hozzájárulás............................................................................ 27 7. ábra: A portugál GDP-hez való hozzájárulás 1996 – 2009 között ............................. 28 5. táblázat: A gazdasági válságra adott uniós válaszlépések időrendben ....................... 33 6. táblázat: Stratégiai célkitűzések.................................................................................. 34 8. ábra: Portugália fejlettségi szintje a versenyképességi mutatók alapján .................... 48 9. ábra: A folyó fizetési mérleg alakulása a GDP százalékában..................................... 52 10. ábra: Munkanélküliség 1995 – 2008. ....................................................................... 53 7. táblázat: Makrogazdasági és költségvetési előrejelzések összehasonlítása ................ 56
5
B EVEZETÉS Az világgazdaság immunrendszerét 2008-ban megfertőzte az amerikai ingatlanpiacon 2007-ben kitört láz, ami átterjedt a világ minden gazdaságára függetlenül attól, hogy az a Föld melyik részén helyezkedett el, figyelmen kívül hagyva fejlettségi szintjét, gazdasági berendezkedését. Az európai gazdasági integrációban először 2008-ban kisebb pénzügyi zavarok formájában jelentkeztek a tünetek – annak ellenére, hogy ebben az időszakban négy tagállam, Szlovénia (2007), Ciprus (2008), Málta (2008) és Szlovákia (2009) csatlakozott a közös pénz intézményéhez –, és főleg az eurózónán kívüli tagállamokat támadta, akik hitelállományuk jelentős részét külföldi devizában halmozták fel. 2009-ben mindez azt eredményezte, hogy több közép-kelet-európai tagország kért és kapott középtávú pénzügyi segítséget államháztartása finanszírozására. Sajnos az euró 10 éves bevezetésének ünnepe nem tartott sokáig, egy évvel később, 2010-ben ugyanis bebizonyosodott, hogy a tagállami szintű fellépés és az addig kínált uniós gyógymód elégtelen; a válság nagyobb méreteket öltött. 2010 januárjában a statisztikai adatok átvilágítása következtében kiderült, hogy Görögország a megengedettnél jóval több adósságot halmozott fel, amit azonban önerőből nem képes refinanszírozni. A „görög kór” azonban nem maradt elszigetelt és 2010 novemberében elérte az ír gazdaságot is, ahol a kipukkadni készülő ingatlanpiaci buborék előidézhette volna a finanszírozó bankok tőkéjének elvesztését. A 2010-es év során azonban, minden hivatalos cáfolat ellenére, megindultak a találgatások, hogy a félperiférikus (PIIGS 3) országok közül ki, mikor, hogyan fordul majd segítségért az EU-IMF pároshoz. Még a szakdolgozatom előkészítésénél azon gondolkodtam, hogy a tovagyűrűző válságot, melyik ország esetén lehetne a legjobban bemutatni. Portugália, mint lehetséges következő áldozat, már 2010 tavasza óta keringett a köztudatban, ezért úgy gondoltam megvizsgálom azt a folyamatot, amely a válságos időben működő Portugáliában megy végbe, és az elemzés alapján megpróbálom felvázolni azokat a lehetőségeket, amelyek elkerülhetővé teszik a portugál segítségkérést. Az adatok és szakirodalom gyűjtése közben azonban a felállított és igazolni kívánt hipotézisem megdőlt, tekintettel arra, hogy a világméreteket öltő „pénzügyi és gazdasági fertőzés” elérte az ibériai félsziget kisebbik államát is. 3
Görögország, Írország, Olaszország (Italy), Portugália, Spanyolország
6
A portugál politikai vezetés közel két és fél évig folytatott kitartó küzdelmet, a válság gazdaságot, társadalmat és pénzügyi szektort romboló hatásai ellen, miközben igyekezett bizonyítani, hogy Portugália esete, nem lesz a görög példa folytatása. A korábbi évek elhalasztott strukturális reformjainak megkezdése, a hirtelen és egyszeri válságkezelő intézkedések már csak olajat öntöttek az addig is fel-fellángoló tűzre, ami aztán 2011-ben futótűzként elszabadult, és beborította az országot. Az események feldolgozását egészen Portugália Európai Unióhoz való csatlakozásával kezdtem vizsgálni, melyhez felhasználtam Losoncz Miklós (szerk.): A huszonötök Európái című kötetét, majd pedig az újonnan csatlakozó kezdeti „taglét” áttekintéséhez Éltető Andrea és Artner Annamária elemző tanulmányait és Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról című művét használtam fel. A Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás részletezéséhez az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság valamint a Magyar Nemzeti Bank és a már említett szerzők forrásait vettem alapul. Az Európai Bizottság egyéb dokumentumait felhasználtam az uniós támogatások felhasználásának részletes áttekintéséhez, a Portugália ellen megindított túlzott költségvetési hiány eljárás elemzéséhez, valamint a gazdasági és pénzügyi válság kapcsán az Európai Unió által alkalmazott intézkedések áttekintéséhez. Az utolsó fejezetben az elmúlt fél év eseményeit igyekeztem feldolgozni, és választ kapni arra a kérdésre, hogy Portugália miként jutott el a „nem vagyunk görög kórosak” állapottól az Európai Unió segélyalapjának forrásaihoz. Az események közelsége miatt ennél a fejezetnél főleg a külföldi szakirodalomra – interneten keresztül hozzáférhető tanulmányok –, az uniós tanácsülések következtetéseire, és a napi sajtó helyzetjelentéseire támaszkodtam. 2011. április 6-án a Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai fellélegeztek, amikor hosszú várakozást követően, végre megkezdődhetett a „portugál beteg” gyógykezelése. Számomra igen nagy kérdőjeleket jelentett, hogy a XX. század kilencvenes éveiben egy felívelő pályát bejáró ország, hogyan lesz az európai gazdaság egyik sereghajtója. Miként lett a Gazdasági és Monetáris Unió egyik alapító tagjából az euróövezet számkivetettje, akivel kapcsolatban, még az övezetből való kizárás lehetősége is felmerült? Melyek voltak azok a meg nem lépett kormányzati intézkedések, amelyek hagyták a válságot ennyire mélyen begyűrűzni, beszivárogni a portugál gazdaságba? Lehet, hogy az egykori félperiféria nem a centrum, hanem a periféria felé veszi az irányt?
7
I. P ORTUGÁLIA N EMZETKÖZI
KAPCSOLATRENDSZERE A
XX.
SZÁZAD
MÁSODIK FELÉBEN
I. 1. A PORTUGÁL EURÓPA (V)ISZONY Portugália egészen a második világháború végéig külön utas Európa-politikát folytatott, mert nemzeti érdekeinek megvalósítását nem „Európán belül” képzelte el. Bár a kontinensen helyezkedett el, különleges földrajzi helyzetének köszönhetően közvetlenül csak egyetlen európai országgal határos. A huszadik század elejéig pedig földrajzi fekvése gazdasági érdekeinek kialakításában is jelentős szerepet játszott. Legfőbb szövetségese a tengeri nagyhatalom, Nagy-Britannia volt, de szoros kapcsolatokat ápolt az Egyesült Államokkal, és a gyarmati sorba süllyesztett területekkel is. A 15-16. században a latinamerikai, ázsiai területek dominálták ezt a viszonyt, majd a 19. század végétől az afrikai gyarmatterületek felé fordult. 1910-ben azonban megbukott a monarchia és az ezt követő fél évszázadot a politikai bizonytalanság, az állandó belviszályok jellemezték. Az állami szerepvállalás egész Európában egyre nagyobb méreteket öltött, Portugáliában pedig katonai támogatással egészült ki. 1932-ben Oliveira Salazar ragadta magához a hatalmat 4, majd egy befelé forduló, autarkiás gazdaságpolitikát alakított ki. Portugália egyre jobban elszigetelődött a kontinenstől és „saját útját” járta. Az Európától való elfordulás következményeként Portugália kimaradt a második világháborúból, így azonban semleges országként később a Marshall-segély által nyújtott pénzügyi támogatásból részesülhetett. A hidegháború időszakában jó kapcsolatokat ápolt az Egyesült Államokkal, melyet tovább erősített azzal, hogy a Portugáliához tartozó Azori szigeteken lévő katonai bázisra beengedte az amerikai haderőket. 1949-ben alapító tagja a NATO-nak, majd 1960-ban az EFTA-nak. Portugália fő kereskedelmi partnere NagyBritannia, mely sokáig a zárkózott gazdaságpolitikát folytató ország egyetlen kapcsolódási pontja a külvilág felé. A hatvanas években azonban a korábbi atlanti kapcsolatai lazultak, és egyre inkább a kontinentális Európa felé fordult. 1959-ben elindult a második fejlesztési terv 5, és ezzel 4 5
1932-1968-ig 1959-1963
8
egy időben az ország külgazdaságának fokozatos megnyitására is sor került. Nem sokkal később, 1962. május 18-án, már felvételét kérte az Európai Gazdasági Közösségbe. Ugyanakkor a felvételhez szükséges egyik alapvető feltétel nem teljesült azáltal, hogy Portugáliában, a hatvanas években még nem demokratikus rendszer irányította az államügyeket. A tárgyalások megkezdését tovább nehezítette, hogy az anyaország viszonya megromlott az afrikai gyarmataival, mely 1961-től háborúk sorozatában csúcsosodott ki, miután az afrikai gyarmatok már nem elégedtek meg a „tengerentúli provinciáknak” biztosított jogi egyenlőséggel (Szilágyi, 2005). Az elhúzódó gyarmati háborúk komoly áldozatokat követeltek a portugál államtól, melyet végül az 1974-es vértelenül lezajlott szegfűk forradalma zárt le. A diktatórikus rendszer azonban nem szűnt meg egy csapásra; a következő években a Fegyveres Erők Mozgalma biztosította az ország vezetését, de megjelentek a többpártrendszer „csírái”, és fokozatosan elkülönültek egymástól a bal és jobboldali nézeteket való politikai irányzatok. A hatalmat 1974. június 19-én Vasco Gonçalves ezredes vette át, aki 1975 szeptemberéig négy ideiglenes kormányban töltött be miniszterelnöki szerepet. 1976-ban fogadták el a portugál alkotmányt, amely 1982-ig bebetonozta a hatalmat, és a Forradalmi Tanácsot jelölte meg a legfőbb intézményként. A Forradalmi Tanácsot az 1982-es alkotmányreform számolta fel, helyét az Alkotmánybíróság vette át. Az első, valóban demokratikus úton megválasztott kormány 1983-ban lépett hivatalba, a Portugál Szocialista Párt és a Szociáldemokrata Párt koalíciójában. Így az európai integrációhoz való csatlakozás nemcsak a gazdasági fejlődési utat, de a politikai demokrácia megszületését is jelentette. I. 2. PORTUGÁLIA GAZDASÁGA A HUSZADIK SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A hatvanas - hetvenes évek viharos politikai környezete ellenére a portugál gazdasági és társadalmi élet töretlen fejlődésen ment keresztül. Amíg 1950-ben a mezőgazdaságban még a lakosság 50%-a dolgozott, addig 1970-ben már csak 32%. Ezzel egyidejűleg nőtt az iparban foglalkoztatottak száma; míg az ötvenes években az aktív dolgozók alig 25%-át, addig a hetvenes években már több mint 30%-át foglalkoztatta ez a szektor. A szektorok foglalkoztató képességének átalakulása során a GDP szerkezete is megváltozott (lásd 1. táblázat), így a mezőgazdaság szerepe fokozatosan csökkent, és helyét egyre inkább az iparból származó bevételek vették át.
9
1. táblázat: Portugália szerkezeti átalakulása Foglalkoztatottak aránya
Bruttó hazai össztermékből való részesedése
Szektorok
1950
1970
1950
1970
Mezőgazdaság
50%
32%
27%
13%
Ipar
25%
30%
34%
50%
Forrás: Szilágyi 2005. alapján saját szerkesztés
A két hagyományos szektor mellett azonban egyre erőteljesebben megjelent a tercier szektor is, mely 1970-re már az aktív keresők 34%-át foglalkoztatta. A szerkezeti eltolódás azonban nemcsak a szektorokon belül jelentkezett. Megindult egy migrációs hullám is, melynek egyik állomása a tengerparti övezet (Braga-Oporto-Aveiro-Lisszabon-Setubal), másik célpontja Franciaország lett. Így egyre kevesebb szakképzett munkaerő állt rendelkezésre, amely tovább nehezítette a portugál gazdaság helyzetét. A portugál lakosság emigrációja mellett azonban több mint félmillió bevándorló érkezett a korábbi gyarmatokról. Az állami szerepvállalás azonban továbbra is rendkívül erős maradt – államosítások mentek végbe, melyeket az 1989-es alkotmánymódosításig nem lehetett megváltoztatni –, így a hetvenes években kitört válságra a gazdaság nem tudott kellően rugalmasan reagálni. A kibontakozó világválság enyhítésére az IMF nyomására, Portugália két stabilizációs programot is indított, az elsőt 1978-ban, a másodikat 1983-ban, de a meglévő szerkezeti gyengeségeket ezek sem tudták orvosolni; az infláció továbbra is magas maradt, 25% közelében ingadozott. A nyolcvanas években a mezőgazdasági és halászati ágazat továbbra is az egyik legnagyobb foglalkoztató volt; a lakosság egynegyedének biztosította a megélhetését, ugyanakkor a GDP-ből való részesedése a hetvenes évekhez viszonyítva tovább csökkent és 1986-ban, már csak a bruttó hazai össztermék 8%-át adta (Éltető, 1997.). A csatlakozás közeledtével a portugál külkereskedelem is más irányt vett, melyet részletesen a 2. számú táblázat szemléltet.
10
2. táblázat A portugál export célterületei Kereskedelmi partnerek
1974
1985
Gyarmatterületek EGK
15% 49%
4% 59%
EFTA USA
14% 13%
11% 9%
Egyéb
13%
18%
Forrás: Szilágyi 2005. alapján saját szerkesztés
A gyarmatterültetek elvesztésével és az európai nyitással az EGK országai egyre nagyobb szerepet kaptak a portugál kivitelben. Az EFTA kereskedelem ezzel egyidejűleg fokozatosan csökkent, de nem szűnt meg, csupán Nagy-Britannia és Dánia EGK csatlakozásával az EGK mérleghez íródott. A leglátványosabb visszaesés a portugál amerikai kereskedelemben látható. Ez is azt bizonyítja, hogy a korábbi atlanti kapcsolatokat egyre inkább a kontinentális, európai kapcsolatok váltották fel. Míg az ötvenes években és a hidegháború alatt az Egyesült Államok pénzügyi segélye az atlanti exportot ösztönözte, addig a hetvenes évek válsága, az Európa felé történő külgazdasági nyitás és az EGK által nyújtott vissza nem térítendő támogatások az európai piacokat erősítették. I. 3. PORTUGÁLIA CSATLAKOZIK AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓHOZ Portugália még 1978-ban nyújtotta be a teljes jogú tagságra vonatkozó kérelmét az Európai Közösséghez, a csatlakozásra azonban hét hosszú évet kellett várni. A portugál külpolitika hármas prioritásban határozza meg a nemzeti érdekeket: „atlanti elkötelezettség; európai opció; luzitán egység megteremtése”. (Szilágyi, 2005) Az első prioritás teljesült azáltal, hogy az ország a NATO alapító tagjaként, és az Azori-szigeteken lévő katonai bázis biztosításával az amerikai hadsereg számára elkötelezte magát az Egyesült Államok mellett. Ez a kapcsolat azonban hátráltatta Portugália európai integrációját, melyet némileg oldott az 1960-ban megalakult EFTA, ez azonban még mindig az atlanti partra koncentrálta mind a külpolitikát, mind a gazdaságpolitikát. Az európai integrációba való tagozódás azonban a hetvenes években egyre fontosabbá vált, majd a fő kereskedelmi partnerek taggá válásával az egyetlen fejlődési opció lett.
11
A korábbi diktatórikus rendszer megléte nem tette lehetővé, hogy az 1962-ben benyújtott csatlakozási
kérelmet
a
Közösség
érdemben
tárgyalja.
A
felek
1972-ben
szabadkereskedelmi megállapodást írtak alá, melynek célja az exportvámok lebontása volt, 1977-ig6. Az ibériai félsziget kisebbik országa folyamatosan nyitotta ki kapuit Európa előtt. Ezt segítette többek között elő az „fordulat” is, hogy Portugália legfőbb kereskedelmi partnere, az Egyesült Királyság is kérte felvételét az Európai Közösségbe; de a szegfűs forradalom mentén elindult politikai változások, a helsinki folyamat sikeres lezárása, és a hetvenes évek második felétől érezhető gazdasági lendület megtorpanása is azt bizonyította, hogy már csak egy választható út létezik a portugál gazdaságpolitika előtt. A lakosság részéről azonban egyfajta közöny jelentkezett az európai integrációt illetően. Ez egyrészt az analfabetizmus magas arányából fakadt, másrészt a hetvenes évek zavaros, viszályos belpolitikai jellegéből, de a korábbi elszigetelődés is közre játszott, mely Portugáliát csak földrajzi értelemben sorolta Európa országai közé. A hetvenes
évek lassan „demokratizálódó”
Portugáliájában négy
nagy pártot
különböztethetünk meg: baloldal – Portugál Szocialista Párt; Portugál Kommunista Párt; jobbközép – Szociáldemokrata Párt; Demokratikus Szociális Centrum. A Demokratikus Szövetség, mely a két jobbközép pártból és több kisebb csoportból állt, támogatta az európai integrációs irányt. Ezzel egyrészt egy új demokratikus rendszer megszilárdítását remélték, illetve a Kommunista Párt visszaszorítását, mely a KGST-vel és a harmadik világgal szeretett volna szorosabb gazdasági kapcsolatokat ápolni. Az iparosok szintén támogatták a csatlakozást, mert attól modernizációt, és támogatási lehetőséget reméltek. A mezőgazdasági szereplők azonban megosztottak maradtak; míg az észak portugál – elsősorban kisbirtokosok – a belépés mellett voltak, addig a déli óriásbirtokok tulajdonosai a kimaradást részesítették előnyben. A szakszervezeteket szintén megosztotta a csatlakozás kérdése; a legnagyobb, elsősorban kétkezi munkásokat tömörítő CGTP 7 ellene, míg az inkább „irodista” alkalmazottakat tömörítő UGT 8 mellette voksolt. A csatlakozási tárgyalások hosszú évekig elhúzódtak, melynek mindkét fél részéről több oka volt:
6
Néhány érzékeny termék esetében (főleg textiláruk és ruházati termékek) a határidő 1983 volt. Confederação Geral dos Trabalhadores Portugueses (Portugál Munkavállalók Általános Szövetsége) 8 União Geral de Trabalhores (Általános Munkás Szakszervezet) 7
12
Portugália számára kihívást jelentett az erősen centralizált gazdaság liberalizálása, továbbá a pénzügyek egyensúlyba tartása. Ugyancsak felmerült a portugál vezetőkben, hogy a kereskedelem liberalizálásával a portugál piacot elárasztják a spanyol termékek. A nyolcvanas évek elején a tárgyalási folyamat portugál részről lassult, melynek egyik oka a mélyülő gazdasági válság volt; másik magyarázata, hogy a válság következében tovább romlottak a gazdasági mutatói, ami a Közösség számára egy, a korábbinál is „elmaradottabb” ország képét festette le. Az EGK részéről lassította a tárgyalási folyamatot, hogy a hetvenes évek válságának következtében 1974 és 1985 között a tagállamok GDP növekedése 1,9%-ra esett vissza, növekedett a munkanélküliség (1985-ben elérte a 10%-ot), illetve a korábbi bővítési hullám (Nagy-Britannia, Dánia, Görögország) rávilágított az intézményrendszer reformjának szükségességére – Közös Agrárpolitika, költségvetés. A tényleges tárgyalási folyamat csak 1978-ban kezdődött meg, majd 1980. december 3-án megkötötték az elő-csatlakozási egyezményt 9, melynek következtében Portugália 275 millió ECU támogatásban részesült, melyet elsősorban az ország gazdasági szerkezetének fejlesztésére kellett felhasználnia. 1983 és 1984 között további 75 millió ECU-t kapott a szerkezeti átalakítások továbbvitelére, melyet 1984-ben egy újabb, 150 millió ECU-t elérő csomag egészített ki, amely a mezőgazdasági modernizációt kívánta elősegíteni. Az EGK az acquis communautaire átvételét írta elő Portugália számára. Az egyes tárgyalási fejezetek alatt az agrárpolitika, az iparpolitika, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem, az oktatásügy, az egészségügy, és a munkaerő-áramlással kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. A tárgyalási folyamat gyakorlatilag 1984-re lezárult. A portugál tagfelvétel az ország méreteiből fakadóan nem terhelte meg súlyosan a Közösségi költségvetést, és a portugál fél is kompromisszum kész volt a legtöbb fejezetnél. Mindösszesen két olyan témakör merült fel, amely esetében a tárgyalások elhúzódtak; a cukorimport 10 és a munkaerő-áramlás11 területén többszöri egyeztetésre volt szükség.
9
Szilágyi István: Félperiféria integrációja – Portugália az Európai Unióban, In: Kiss J. László (ed.) A huszonötök Európái, Budapest, Osiris Kiadó, 2005., 477. oldal 10 A cukorimport esetében végül az a megoldás született, hogy Portugália évente 75 000 tonna mennyiségig a világpiaci árnál olcsóbban importálhat cukrot hét éven keresztül.
13
A csatlakozási szerződést végül 1985. június 12-én írták alá, mely 1986. január 1-én lépett hatályba. Így Portugália a nyolcvanas évek közepén belépett az európai integrációs főáramba, és megindult a fejlődés európai útján. I. 4. A PERIFÉRIA LÉTTŐL A MONETÁRIS UNIÓIG I. 4. 1. A csatlakozás „tényszerű” eredményei A csatlakozást követő négy évben a portugál gazdaság rohamosan fejlődött, és évi 4,5%-os növekedést produkált, melyet elsősorban az országba érkező külföldi működőtőke – évente a GDP átlag 2,5%-a (Artner-Éltető, 1996), és az export bővülése idézett elő. Elkezdődött ugyanakkor a portugál gazdaság szerkezeti átalakítása is. Bevezették a hozzáadottértékadót, átalakították a személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályokat, megkönnyítették az elbocsátásokat, de emellett évente több mint százezer új munkahelyet teremtettek, elsősorban a második és tercier szektorokban. A külkereskedelemben az EK tagországok egyre jobban domináltak, az export célországai sorrendben Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia és Németország lettek. Az import azonban az exportnál is gyorsabban növekedett, így a nyolcvanas évek végére a külkereskedelmi mérleg rendre deficittel zárt. A csatlakozás évében, 1986-ban, két programot indított a Közösség, melynek célja a portugál gazdasági szerkezeti átalakításának elősegítése volt. A STAR a hét portugál régió telekommunikációs infrastruktúrájának fejlesztésére jött létre, míg a VALOREN program feladata az energetikai hálózatok modernizálása volt.
A PEDAP a mezőgazdáság
fejlesztését szolgálta, a PEDIP célja az iparfejlesztés volt. Mindkét kezdeményezést 1988ban hozták létre, Portugália számára, amely a strukturális alap támogatásain felül további fejlesztési összegeket biztosított. A különböző Közösségi Kezdeményezéseknek, a Strukturális és Kohéziós Alapoknak köszönhetően a portugál egy főre eső GDP jelentősen növekedett; 1983-ban még az EK átlag 55,1%-a, 1995-ben 68,4%-a, 1999-ben pedig már a Közösségi átlag 74%-a volt. Bár az egész országot tekintve a jövedelemkülönbség csökkent az EK többi tagországához képest, a régiók között tovább nőttek a különbségek, és azok életszínvonalbeli eltérése
11
A munkaerőt illetően a portugál munkavállalókat hét éves átmeneti időszakban engedték be fokozatosan a tagállamok piacaira – kivétel Luxemburg, ahol az átmeneti időszakot 10 évben határozták meg. Ugyanakkor lehetőséget biztosítottak a korlátozás felülvizsgálatára az ötödik év lejárta után.
14
tovább erősödött. Az 1. számú ábráról a reál GDP változását olvashatjuk le 1996 és 2010 között (a pontos adatokat lásd táblázat formájában, a Mellékletben). 1. ábra: A reál GDP változása Portugáliában 1996 és 2010 között
Forrás: Eurostat adatai alapján saját szerkesztés
A 3. számú táblázat azt mutatja, hogy a portugál állam mennyi támogatást kapott az Európai Közösségektől a különböző támogatási formák keretében. Az 1989-1993 közötti időszakban a legtöbb támogatást a mezőgazdaság kapta, ezt követte az ipar és a szolgáltatási szektor, majd az oktatás és képzés, de a közösségi pénzek jelentős részét fordították a turisztikai, a kutatási és a környezetvédelmi beruházások fejlesztésér e is. Az egy főre jutó támogatása a legelmaradottabb, Azori-szigeteken volt a legmagasabb, míg a legkevesebb támogatást, a legfejlettebb, Északi régióban élők kapták. 3. táblázat: Közösségi támogatások Portugáliának 1989 és 2006 között Vizsgált időszak
Közösségi kerettámogatások összege (Mrd ECU)
1989-1993 1994-1999
16,920 13,980
2000-2006
20,535
Forrás: Szilágyi, 2005. alapján saját készítés
1994 és 1999 között a portugál kormány fejlesztéspolitikájában négy célkitűzést jelölt meg, és ennek megfelelően használta fel a Közösségi forrásokat. Az első prioritás keretén belül a 15
humánerőforrás-fejlesztés
élvezett
elsőbbséget,
melyet
az
elmaradott
régiók
felzárkóztatására hívtak életre. A második célkitűzés a régiók közötti egyenlőtlenségeket igyekezett kiküszöbölni, így fő feladata a gazdasági versenyképesség javítása volt. A munkanélküliség csökkentése és a szociális kohézió elősegítése volt a hármas számú célkitűzés, mely az életszínvonal emeléséért, a város-rehabilitációért és az egészségügyi ellátás javításáért volt felelős. Az utolsó, negyedik célkitűzés feladata a vidék, és a mezőgazdaság fejlesztése volt. Az első prioritás a támogatások 22%-át, a második 46%-át, a harmadik 9%-át, a negyedik pedig 23%-át kapta, a vizsgált időszakban, 1994 és 1999 között. A harmadik vizsgált időszakban a (2000-2006) Közösségi támogatások felhasználását ismét négy célkitűzés mentén alakították ki. Ezúttal az első célkitűzés feladat a szociális kohézió erősítése, melyre a támogatások 21%-át fordították. A második célkitűzés a termelékenység növelését hivatott elősegíteni. A rendelkezésre álló keretösszeg 20% -át használták fel ennek a prioritásnak a végrehajtására. A következő célkitűzés elsődleges feladata az ország turisztikai vonzerejének javítása, beleértve az ehhez szükséges közlekedési és környezetvédelmi fejlesztéseket. Mindezekre az uniós támogatások 8,4% -át fordították. Az utolsó, negyedik prioritás a fenntartható fejlődést mozdította elő, melyre a pénzeszközök 43,7%-át irányozták elő. I. 4. 2. Úton a Gazdasági és Monetáris Unió felé A csatlakozás következében nemcsak a külkereskedelem iránya, de összetétele is megváltozott. A félkész termékek behozatala fokozatosan csökkenő tendenciát mutatott, helyüket a feldolgozott és gépipari termékek vették át. Az exportban a mezőgazdasági termékek kivitele csökkent, helyette az energiahordozók és a textilipari termékek domináltak. A régiók közötti különbségek élesen kidomborodtak; az ipar elsősorban a fejlett tengerparti vidékre, Lisszabon és Portó vonzáskörzetében koncentrálódott. A déli országrészben telepedtek le a tőkeintenzív iparágak (vegyipar, gyógyszeripar), míg a munkaintenzív iparágak az északi régiókat preferálták. A mezőgazdasági területek élesen elkülönültek a fejlett ipari területektől. A befektetések kétharmada a szolgáltatási ágazatot célozta meg, de folyamatosan növekedett a pénzügyi szektor szerepe is. Az iparban az elektromos
16
berendezéseket, számítástechnikai eszközöket gyártó cégek szívták fel a legtöbb tőkét, míg a vegyipar egyre kevesebb befektetőt vonzott. A csatlakozás előtt az Egyesült Államokból érkezett a külföldi működőtőke nagy része, míg az európai befektetőket Nagy-Britannia képviselte. A tagsággal a brit szigetország befektetői szerepkörét tovább tudta növelni, de az Egyesült Államok helyét, átvették a kontinentális Európa országai, Németország, Spanyolország és Franciaország lettek a kilencvenes évek új „nagy” beruházói. Annak ellenére, hogy Portugália elmaradott volt a korábban csatlakozott tagországokhoz képest a 20. század utolsó évtizedében látványos fejlődésen ment keresztült. Ezt a fejlődési utat pedig tovább erősíthette az által, hogy a tagországok egy elitebb csoportjába, a Gazdasági és Monetáris Unióba, mint alapító tag lépett be. A kilencvenes évek második felének egyik legnagyobb kihívása Portugália számára a Gazdasági és Monetáris Unióban (GMU) való teljes jogú részvétel. A portugál nemzeti valuta, az escudo, 1992. április 6-án lett tagja az Európai Monetáris Rendszer árfolyammechanizmusának, az ERM-nek. A kritériumoknak megfelelően a nemzeti valutának két évig stabilnak kellett maradnia. Ezt a portugál fizetőeszköz 1995 után tudta teljesíteni. 12 A kamatlábakat a portugál nemzeti bank folyamatosan lefelé módosította, így ennek a kritériumnak a betartása nem okozott különösebb gondot. Az infláció kérdése, már annál nehezebbnek bizonyult. 1983-ban még 30%-os inflációval számolhatott az ország vezetése, melyet 1992-ig 11%-ra tudott csökkenteni, 1995-re pedig sikerült 4% alá vinni. Közvetlenül azonban a GMU csatlakozás előtti években az infláció mindösszesen 2,5% volt. Ennek az alacsony szintnek az eléréséhez hozzájárult, hogy a kormány meg tudott állapodni a szakszervezetekkel a bérek minimális növeléséről, illetve a portugál gazdaság egyre több beruházást indukált, ami növelte az exportot és ezzel hozzájárult az infláció csökkentéséhez. Mindemellett tovább nőtt a termelékenység és javult az ország versenyképessége. Az államháztartási hiány 1995-ben még 4% (bár a korábbi 6%-ot két év alatt sikerült lejjebb vinni), 1998-ra azonban már csak 2,3% volt, így ez is megfelelt a közös pénz 12
A csatlakozást követően, a beáramló külföldi tőkének köszönhetően az escudo árfolyama felértékelődött, de a kilencvenes évek elején a portugál valutát az ERM-be való belépés után a válság következtében többször is leértékelték, legutoljára 1995 márciusában.
17
bevezetéséhez szükséges feltételrendszernek. Ezt a kormány úgy érte el, hogy jelentős mértékben növelte adóbevételeit azáltal, hogy az adóalapot kiszélesítette, néhány adónemet magasabbra emelt, továbbá behajtotta a korábbi adóhátralékokat. Az államadósságot is sikerült a kritériumoknak megfelelően 60% alá csökkenteni, mely az adó- és a privatizációs bevételeknek13 volt köszönhető. Az euró bevezetése előtt 1999-ben a z infláció és a költségvetési deficit 2%-os volt, az államadóságot pedig 56,8%-on jegyezték. A XX. században Portugália mind gazdasági, mind politikai fejlődés tekintetében nagy utat tett meg. Ugyanakkor az állami berendezkedés változásai a gazdasági fejlődési pályáján nem gátolták jelentős mértékben, így az 1980-es években már a fejlett gazdaságú országok közé tartozott. Bár a gazdasági fejlődés évtizedeken keresztül töretlenül haladt előre –amit az európai integrációhoz való csatlakozás tovább erősített – a hetvenes, nyolcvanas évek világgazdasági válsága nyomán nem hajtották végre azokat a szerkezeti átalakító intézkedéseket, melyek tartósan biztosíthatták volna az ország gazdasági stabilitásának megteremtését. Ezek a véghez nem vitt reformlépések azonban nem ásták alá a kilencvenes évek növekvő gazdasági ütemét. A tények alapján – a támogatások sikeres felhasználása, belépés a GMU-ba, az életszínvonal növelése – a portugál uniós csatlakozás igazi sikertörténetnek tekinthető. Ugyanakkor a XXI. század első évtizedének végén kiderült, hogy a felfelé ívelő portugál fejlődési pálya számításaiba valahol út közbe komoly hiba csúszott, és az ország saját erejéből nem tudta kezelni az évszázad első gazdasági világválságát.
13
A privatizációs programot az állami szerepvállalás csökkentésével a kilencvenes évek elején indították, így 1995-ig több mint 30 állami vállalat került magánkézbe (energiaszektor, telekommunikáció, légiközlekedés). Az ebből származó bevételek nagy részét az államadósság csökkentésére fordították.
18
II. A MEGTORPANÁS PORTUGÁL ÉVTIZEDE
II. 1. A TISZAVIRÁG ÉLETŰ GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS Míg a hatvanas évek gazdaságpolitikáját a befelé fordulás, az állami irányítása, az önellátási törekvések valamint a gyarmati nyersanyagokra épülő iparágak és zárt bankrendszer fémjelezte, addig a hetvenes évek politikai változásainak köszönhetően az ország gazdasága gyors növekedett. Az 1986-os Európai Gazdasági Közösségekhez való csatlakozás tovább bővítette a növekedés lehetőségeit, és a regionális különbségeknek köszönhetően az EU regionális politikája jelentős forrásokat juttatott Portugáliának. 4. táblázat: Portugália és az Európai Közösség közötti transzferek 1992 és 1996 között (milliárd escudo-ban)
FEOGA Garancia Alap FEOGA Orientációs Alap ERDF ESF Kohéziós Alap
1992
1993
1994
1995
1996
74,4
86,4
139,7
138,9
173,9
49,9
62,1
49,6
55
63,2
222,5 87,2
286 152
218,1 53,7
315,7 79
291,2 122,6
-
15,7
33,7
79,5
85
Forrás: Éltető 1997. alapján saját szerkesztés14 Az Európai Regionális és Fejlesztési Alapból Portugália az elmaradott régiók fejlődését és szerkezeti átalakítását támogatta, míg az Európai Szociális Alap keretében felhasználható támogatásokat a munkanélküliség csökkentésére és a fiatalok munkába állásának elősegítésére használhatták fel. A 4. táblázat azt mutatja be, hogy a különböző támogatási kereteken belül Portugália mennyi támogatásban részesült az 1992 és 1996 közötti időszakban. A FEOGA (Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) keretén belül lehívható pénzügyi támogatásokat a mezőgazdasági termelők támogatására és a termelés átalakítására nyújtották. A Kohéziós Alapot a Maastrichti Szerződés állította fel 1993-ban, melynek célja az EU kevésbé fejlett15 tagállamainak felzárkóztatása, környezetvédelmi és
közlekedési
infrastrukturális programokon keresztül.
14
Éltető Andrea: Helyzetkép a portugál gazdaságról, Európa Fórum, 1997. 7. évfolyam., 3. szám, 59. oldal
19
A 2000 és 2006 közötti támogatási időszakban, Portugáliában a kohéziós politika keretében kapott támogatások mértéke elérte a GDP 2%-át, és a foglalkoztatás 1,4%-os növekedéséhez járult hozzá. A mezőgazdasági foglalkoztatás a vizsgált időszakban a teljes foglalkoztatottság arányában továbbra is magas 12,1%, ugyanakkor GDP-hez hozzáadott értéke mindösszesen 2,4%. A főbb programokat tekintve a támogatások jelentős része a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséhez járult hozzá, ezáltal az autópályák sűrűsége 1995 és 2004 között mintegy 200%-kal nőtt Portugáliában. A közúti hálózatok fejlesztése mellett a vasúti pályák építése és modernizálása is jelentős szerepet kapott; az utazási sebesség tekintetében Portugália fejlődött a leglátványosabban, ahol a vasúti szerelvények sebessége átlagosan 35% -kal növekedett, jelentősen lefaragva ezzel az utazásra fordítandó időt. A megújuló energiaforrások felhasználásának tekintetében Portugália szintén élen jár. A vidékfejlesztési programok keretében több sikertörténet is született a vizsgált időszakban. Ezek közül az egyik az infokommunikációs technológiai fejlesztést érinti. A Tras os Montes Digital projekt egy olyan regionális internetes portált takar, amely az állami vagy magánszerveken keresztül nyújt információkat üzleti partnerek és magánszemélyek számára. A vidéki turizmus terén a portugálok összekötötték a „kellemeset a hasznossal”, azáltal, hogy egy olyan központot hoztak létre Alvielában (Alentejo megye) mely a zöldturizmust erősíti tudományos kutatásokkal kiegészülve. Alqueva dam településen pedig az öntözés fontosságára
a
villamosenergia-termelés
környezetbarát
lehetőségeire
fókuszáltak
közösségi forrásokból. A vizsgált időszakban sikerült visszaszorítani a munkanélküliséget, valamint könnyebbé vált új vállalkozások elindítása (az üzlet „beindításához” korábban szükséges 60 napot 12 napra sikerült lefaragni). Az Európai Bizottság 2007-es, negyedik kohéziós jelentése alapján bár az EU-15-ök négy kohéziós országában16 folyamatosan csökkentek a különbségek, Portugáliában a növekedés az uniós átlag körül ingadozott. 1999-ig a növekedési ütem meghaladta a Közösségi
15 16
A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GNI nem éri el a közösségi átlag 90%-át. Írország, Olaszország, Portugália, Spanyolország
20
átlagot, a 2000-es évek elején azonban megtorpant a felzárkózás, így 2005-ben a vásárlóerő paritáson kifejezett GDP még mindig csupán az uniós átlag 74%-a. 2. ábra: Vásárlóerő-paritáson mért GDP (ezer millió euróban) 1998-2008 között az EU 27ek, az Euróövezet (EA) és Portugália összehasonlításában
Forrás: Eurostat 17 adatai alapján saját szerkesztés
A termelékenység tekintetében 2005-ben a portugál termelékenységi mutatók egyre jobban közelítettek az uniós átlaghoz, ugyanakkor az országon belüli regionális különbségek fokozódtak; a déli régiókban foglalkoztatottak GDP hozzájárulása kétszer magasabb, mint az északi régiókban tevékenykedőké. 2000-ben a lisszaboni célkitűzés keretében 70%-os foglalkoztatási arány elérését tűzték ki célul a tagállamok. A portugál foglalkoztatási ráta a 2000-es években csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor el kell mondani, hogy a nemek arányát tekintve Portugáliában mérték a legkisebb különbségeket – a férfi és nők közötti átlagos órabérkülönbség kevesebb, mint 10% volt 2005-ben. Szintén meg kell említeni, hogy a lisszaboni célkitűzéstől (70%-os foglalkoztatási arány elérése 2010-ig) Portugália 2005-ben mindösszesen 3 százalékponttal maradt el. A részletes adatokat a 3. ábra illusztrálja.
17
Europe in figures, Eurostat Yearbook, 2010, 99. oldal
21
3. ábra: Foglalkoztatási ráták összehasonlítása az EU 27-ek, az Euróövezet (EA) és Portugália viszonylatában 1998 és 2008 között
Forrás: Eurostat 18, adatai alapján saját szerkesztés
A 2000-es évektől a
munkaerő-termelékenység még mindig nagyon alacsony
Portugáliában, amit tovább súlyosbít a bérek növekedési ütemének pozitív változása, mert ez a két tényező együtt az ár-versenyképesség romlásához vezetett. 2001-ben a munkaerő termelékenységi mutató minden ágazatban jóval az EU átlag alatt teljesített, mint azt a 4. ábrán is láthatjuk. Bár a mezőgazdaságban a foglalkoztatottak aránya 2001-ben még mindig magas (11%), ennek a szektornak a legalacsonyabb a termelékenysége, ami azt jelenti, hogy az ország GDP-jéhez csak kismértékben járul hozzá. A mezőgazdasági termelékenység alacsony szintje magyarázható azzal is, hogy bár a 2000-es évek elején még mindig sokan dolgoznak ebben az ágazatban, az egyre kevesebb hozzáadott értéket képvisel a GDP összetételében. Másik oka az alacsony termelékenységi szintnek a világgazdasági verseny erősödése lehet. Az olcsó kelet-európai és ázsiai munkaerővel nehéz felvenni a versenyt, így egy esetleges kitelepülést csak úgy tudott elkerülni adott gyár, vagy vállalat, ha a munkaerőköltségek lefaragásával a technológiai fejlesztésre helyezte a hangsúlyt.
18
Europe in figures, Eurostat Yearbook, 2010, 285. oldal
22
4. ábra: Munkaerő-termelékenység szintje 2001-ben (ezer euróban)
Forrás: European Commission – European Economy 2004, The Portuguese economy after the boom
További kihívást jelentett a portugál gazdaság számára, hogy elsősorban alacsony, vagy közepes technológiai szintű termékeket állított elő, de a már korábban említett feltörekvő gazdaságok 2000-es évek elején elkezdődött megerősödése tovább csökkentette azon gyárak számát, melyek ezeket a termékeket állították elő (lásd Melléklet: 3. ábra, amely azt mutatja, hogy 2003-ban az egyes tagországok GDP-jük hány százalékát fordították az infokommunikációs-technológiák fejlesztésére). Az alacsony termelékenységi szi nt további kiváltó oka lehet az is, hogy tíz évvel ezelőtt az iskolázottsági és képzettségi szint jóval alacsonyabb volt, így az innovációt igénylő iparágak és az ezzel járó tőke elkerülték az országot. A korai iskolaelhagyók száma 1996 és 2003 között Portugáliában a legmagasabb, ahogyan azt a Mellékeltben található 4. ábra is mutatja. De az arány 2009-es adatok alapján továbbra is a magas, a férfiak arányában 35%, a nők arányában 25%, ami mindkét nem esetében 10%-kal több, mint az EU-27-ek átlaga. 19 A beáramló működőtőke a 2000-es évektől elsősorban nem az ipari szektort, a termelő ágazatokat célozta meg, hanem a liberalizációs intézkedések során egyre nyitottabbá váló bankszektort, és a szolgáltatások piacát, itt azonban jóval kevesebb munkaerőre volt szükség, mint a termelő iparágakban.
19
Statistics Portugal: Portugal in figures, 2009, 9. oldal
23
Az elszegényedés tekintetében azonban Portugáliában (Görögország mellett) a legkisebb a különbség a munkavállalók és a munkanélküliek között, ami azt jelenti, hogy az állással rendelkezők jövedelme is olyan alacsony, hogy a szegénységi küszöb közelében mozog, azaz a szegénységi kockázat relatíve magas. A globalizáció hatásait vizsgálva Portugália esetében a textiliparra, mint különösen érzékeny ágazatra, a globalizáció negatív hatást gyakorolt. A kínai olcsóbb áruk megjelenésével ez az iparág visszaesett, míg korábban a munkavállalók mintegy 13%-át foglalkoztatta, ami kiemelkedően magas aránynak számított az Európai Unióban. Így 2005-től egyetlen kiút a portugál textilipar számára a minőségi fejlődés, fejlesztés területén volt elképzelhető. Az iparági fejlesztések azonban elkerülhetetlenül csökkentették a munkavállalók számát, hiszen a fejlett technológiák bevezetésével egyre kevesebb „kétkezi” munkaerőre volt szükség. Az országba áramló közvetlen külföldi tőkebefektetéseket tekintve 2000 és 2005 között Portugália „vonzereje” messze elmaradt a 2004-ben újonnan csatlakozó Tízektől, csak Szlovéniát és Litvániát tudta maga mögé utasítani; a közvetlen működőtőke befekte tések aránya a GDP 3,5%-át érte el. Az innovációs különbségeket elemezve a portugál régiók átlag alatt vagy gyengén teljesítenek, ami összefügghet az iskolázottság szintjével is; Portugáliában rendkívül alacsony a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállaló száma, a nemek eloszlásának arányát is figyelembe véve pedig a nők javára billen a mérleg. Az alacsony képzettségi szint miatt a beáramló tőke elkerülte a tudás intenzív szektorokat. A 2007-2013-ra tervezett programok végrehajtását, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió mentén megvalósuló intézkedéseket a Bizottság ötödik jelentése vizsgálta felül, 2010-ben. A munkaerő országon belüli mobilitását tekintve Portugália a második helyen zárt, Franciaország mögött. Az innováció terén Portugália teljesítménye kismértékben maradt csak el az uniós átlagtól. Az elektronikus szolgáltatások fejlettségét vizsgálva elmondhatjuk, hogy 2009-ben Portugália (Egyesült Királyság, Ausztria, Málta mellett), minden alapvető szolgáltatást biztosított. A munkanélküliek aránya a válság kitöréséig (2000 és 2008 között) csökkent, Portugáliában 2008-ra már elérte a 8,7%-os szintet.
24
A 2007-2013-as költségvetési időszakban Portugália 14 program keretében kívánja felhasználni az Uniótól kapott támogatást. Ezek közül három tematikus jellegű, további kilenc területi/regionális jellegű, kettő pedig technikai. A lehívható támogatások mértéke a jelzett időszakban 21,5 Mrd euró. A felhasználható pénzügyi keret mintegy 82%-át szeretné
az
ország
a
növekedés
elősegítésére,
a
versenyképességre,
és
a
munkahelyteremtés ösztönzésére fordítani. Az alábbi, 5. ábra jól szemlélteti, hogy melyek a legfőbb támogatott területek (táblázat formájában lásd a Mellékeltben). 5. ábra: 2007 és 2013 között lehívható uniós támogatások felhasználási területei és a felhasználható támogatás összege
Forrás: Az Európai Bizottság adatai alapján saját készítés
II. 1. 2. Az Európai Unió keleti bővítésének hatása Portugáliára A 2004-es bővítési hullám igen érzékenyen érintette a nyolcvanas években csatlakozott országokat, köztük Portugáliát, ugyanakkor Portugália támogatta az „Európa-építés folyamatát”. Mindamellett azonban, hogy egyfajta „történelmi kötelesség” Európa népeinek egyesítése, Portugália, és a többi félperiférikus tagország számára komoly pénzügyi következményekkel is járt. A kibővüléssel ugyanis olyan országok csatlakoztak, melyek a korábbi régióknál is elmaradottabb mutatókkal rendelkeztek. Az 1997-ben 25
meghirdetett pénzügyi reformcsomag, az Agenda 2000 éppen azért született, hogy ésszerű keretek közé terelje az uniós kiadásokat; csökkentse a befizetések nagyságát, úgy, hogy közben az újonnan csatlakozók számára is biztosítsa a felzárkózáshoz szükséges pénzügyi támogatásokat. Ez a gyakorlatban úgy jött létre, hogy a támogatási rendszert átstrukturálták, átcsoportosították, ami többek között azzal járt, hogy a 2000-2006-os időszakban csökkentették a Strukturális Alapok nagyságát, és 2004-től, ebből a csomagból már az újonnan csatlakozó Tízek is részesültek. A Strukturális Alapokból igényelhető források drasztikus csökkenése azonban komolyan megviselte volna a portugál gazdaságot, hiszen a csatlakozás utáni időszakban, több mint 80 000 új munkahely teremtéséhez járult hozzá ez az alap, továbbá 3,1%-kal növelte a hazai termelést. Mindemellett modernizálta a mezőgazdaságot, és bár a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát csökkentette (20%-ról 11%-ra) jelentősen növelte annak GDP-hez adott értékét a 2000-2006-os időszakban. A kilencvenes évek második felében (19941999) a támogatások felhasználása még ennél is sikeresebb volt; 100 000 új munkahely jött létre és az ország elérte az Unió GDP-jének mintegy 74%-át. A korábban már említett Bizottsági dokumentumból jól kiolvasható, hogy az újonnan csatlakozó tagországok komoly kihívás elé állították Portugáliát. Olyan területek csatlakoztak ugyanis, melyek fejletségi szintjük alapján „jogosultabbakká” váltak az uniós támogatásokra, mint a korábbi kohéziós országok, mindemellett pedig vonzóbb feltételeket tudtak biztosítani a külföldi befektetőknek. II. 2. GAZDASÁGI VISSZAESÉS ÉS TÚLZOTTHIÁNY-ELJÁRÁSOK PORTUGÁLIA ELLEN Bár Portugália az ezredfordulóig egyértelműen sikerként könyvelhette el az európai integrációhoz való csatlakozást, a közös fizetőeszköz bevezetése, és a nemzetközi kereskedelem átalakulása nem hagyta érintetlenül a nyitott ország gazdaságát. 2006-ban a Gazdasági és pénzügyekért felelős Főigazgatóság (ECFIN) kiadott egy jelentést 20 melybe n a portugál euró bevezetés tanulságait elemzi. Azért tartom fontosnak, hogy a jelentés tartalmát részleteiben is ismertessem, mert jól példázza, hogy egy kis, nyitott gazdaságú országnak milyen lehetséges veszélyekkel kell számolni az euró csatlakozás előtt, de a jelentés megvizsgálja azt is, hogy a portugál gazdasági fellendülés majd hirtelen visszaesés 20
ECFIN Country Focus: Portugal’s boom and bust: lessons for euro newcomers
26
milyen tényezők következtében alakulhatott ki. Ennek megfelelően a szerző elismeri, hogy a csatlakozást követően a portugál gazdaság kiemelkedően jó eredményt ért el, sőt a közös fizetőeszköz bevezetése után fejlődése, növekedése meghaladta az uniós átlagot. Ugyanakkor a 2000-es évek elején a tercier szektor egyre nagyobb hangsúlyt kapott, romlott az ország versenyképessége; továbbá a 2001-2002-es költségvetési időszakban az állam „túlköltekezett”. Bár az infláció mértéke nem haladta meg az előírt referenciaértéket, a munkanélküliség folyamatosan emelkedett és a háztartások eladósodottsága is jelentős mértékben növekedett az évtized első felében. A 6. számú ábra is jól szemlélteti hogyan lassult le a gazdasági növekedés a kilencvenes évek elejétől a kétezres évek közepére. 6. ábra: A GDP-hez való hozzájárulás
Forrás: Európai Bizottság, Gazdasági és Pénzügyekért felelős Főigazgatóság
A tanulmány alapján a hirtelen növekedés azzal magyarázható, hogy a kamatlábak jelentős mértékben csökkentek, és az Európai Központi Bank (EKB) által meghatározott alacsony szinthez közelítettek (lásd a Melléklet 1. és 2. számú ábráját). A ka matláb nagyobb mértékben csökkent, mint az infláció; mindemellett a pénzügyi szektor liberalizációjának és a pénzügyi intézmények között kialakuló versenynek köszönhetően mind könnyebbé vált a hitelfelvétel, ami erősítette a hazai keresletet, de a könnyen felvehető hitelek, és a fokozódó kereslet egyben a háztartások adósságát is növelte. A vásárlóerő-paritáson mért GDP az 1995-ös 68,6%-os szintről, 1999-re elérte a 73,5%-os szintet. A munkaerőpiac szűkült, ugyanakkor csökkent a munkanélküliség; 1995-1996-ban a munkanélküliek arány még 7%, 2000-2001-ben már csak 4%. A növekedési hullám a béreket is elérte, de 27
egyenlőtelen módon jelent meg, ugyanis a közszférában magasabb volt a béremelkedés, mint a magánszférában. 7. ábra: A portugál GDP-hez való hozzájárulás 1996-2009 között
Forrás: Statistical Yearbook of Portugal 2009 Ahogyan az a 7. ábrán is jól látható a növekedés elsődleges motorja a belső kereslet megélénkülése volt, azonban a fellendülést nem követte szigorú, fegyelmezett és óvatos költségvetési politika mely a gazdaságot valóban megerősíthette volna, továbbá az előrejelzések jóval optimistább növekedést vártak, így a szükséges szerkezet-átalakító reformok elmaradtak. Bár, ahogyan azt a II.1. alfejezetben ismertettem, az uniós támogatások hozzájárultak az ország infrastrukturális fejlesztéséhez, a megfelelő helyen nem történt igazi változás. Elmaradt a termelői ágazat és a tercier szektor liberalizációja, és más reformintézkedések, melyek az egészségügyet, az oktatást, a közszférát alakíthatták volna át. Így Portugália nem készült fel a globalizációból adódó kereskedelmi nyitásra, ezért olyan kulcsiparágak, mint a textil- vagy cipőipar versenyhátrányba kerültek a feltörekvő ázsiai és kelet-európai piacokkal szemben. A pénzügyi rendszer mindeközben óriási hiteligényt igyekezett kielégíteni, és sok esetben rendkívül „laza” feltételek mellett adott lakáshitelt, ami tovább duzzasztotta a kint lévő hitállomány nagyságát. A bérek elérték az uniós átlagot, miközben majdnem megvalósult a teljes foglalkoztatás és a pozitív gazdasági előrejelzéseknek köszönhetően növekvő bevételekkel számoltak. Bár a gazdaság a
21
teljes
foglalkoztatottság
felé
Értsd: a lisszaboni 70%-os célkitűzés.
28
tartott 21, ugyanakkor
egyre
többeke t
foglalkoztatott az építő- és szolgáltatóipar, ami tovább csökkentette a belső termelést, melynek következtében a forgalomba kerülő áruk egyre nagyobb részét kellett importálni, ami növelte az adósságot a külföld felé. A portugál gazdaság stagnálásának, majd visszaesésének több oka is volt. Egyfelől a teljes foglalkoztatás és a túlzottan optimista gazdasági előrejelzésekből fakadóan a fiskális politika nem tervezett elég óvatosan a következő időszakra és a modernizáció és gazdasági szerkezetváltás helyett a kiadásokat növelte. Másfelől az uniós átlagot rendkívül gyorsan megközelítő bérek, nem tették lehetővé, hogy a nemzetközi kereskedelmemben végbemenő változásokra az ország megfelelően rugalmasan tudjon reagálni, amit tovább súlyosbított a versenyképesség visszaesése, valamint a WTO által előírt liberalizációs intézkedések következtében leépülő textil- és cipőipar. Még a kilencvenes évek közepén ez a két iparág az export kétharmadát uralta, addig 2004-2005-ben már a teljes kivitel alig egyharmadát érte el; a teljes ipari ágazatból származó exportbevétel súlya pedig mindösszesen a GDP egyötödét tette ki. A gazdaság növekedési lendülete megtorpant, melyet gyárbezárások és elbocsájtások követtek, ami nemcsak gazdasági, de társadalmi következményekkel is járt; a korábban iparilag fejlett északi régiókban egyre többen váltak egyik napról a másikra munkanélkülivé. A túlköltekező költségvetési politikát minősítette, hogy az ország ellen, 2002-ben túlzott hiány eljárás indult. Az Európai Bizottság jelentése alapján 22, 2001-ben a portugál költségvetési hiány elérte a GDP 4,1%-át23, az államadóságot pedig a GDP 55,5%-ában mérték. 1999 és 2001 között a gazdasági növekedés jelentősen lelassult. Ennek megfelelően a kormány módosította a költségvetést és még 2001 júniusában kiadáscsökkentő intézkedéseket fogadott el, melynek mértéke a GDP 0,6% volt, mindennek ellenére azonban a hiány tovább nőtt. Egyfelől a bevételi oldal csökkent, mert az adóváltoztatások következtében kieső összeget alulértékelték, másrészt a kintlévőségeket nem tudták megfelelő időben behajtani. A kiadási oldalon az állami szektorban a bérek emelkedése túllépte a költségvetésben tervezett keretet, és ugyanez történt a szociális kiadások tervezésénél is, ahol az egészségügyi ellátásra fordítható összeg haladta meg az előirányzott eredményt.
22
Commission Opinion on the existence of an excessive deficit in Portugal – Application 104(5) of the Treaty establishing the European Community 23 A kormányváltás után derült fény arra, hogy a korábbi kabinet által tervezett 2,8 %-os költségvetési hiányt Portugália nem tudja tartani.
29
A 2002 áprilisában hivatalába lépett új kormány júniusban benyújtotta a módosított költségvetést, melyben a GDP 0,5%-ban vezetett be konszolidációs intézkedéseket, így az általános forgalmi adót 17-ről 19%-ra emelte és csökkentette az állami befektetésekből származó kiadásokat. A közigazgatási intézményekben létszámstopot vezetett be, ugyanakkor megakadályozta az állami intézmények összevonásának lehetőségét, és megszűntette a jelzáloghitelekre adható további kamattámogatásokat. A költségvetés módosítása mellett a portugál vezetés javaslatot tett arra is, hogy a hiány lefaragása érdekében, az állami vezetékes telefonszolgáltatót is privatizálják. A hiányt a bevezetett intézkedéseknek megfelelően sikerült 2003-ra 2,8%-ra mérsékelni, de a Bizottság 2004-es tavaszi előrejelzése ismét a 3%-os küszöb megsértését prognosztizálta. Így bár 2003-ban a hiányt sikerült a Maastrichti kritériumoknak megfelelően csökkenteni, az egyszeri intézkedések nem voltak képesek tartós eredményt realizálni. A Bizottság 2005-ben kiadott jelentése alapján ugyan 2004-ben sikerült a hiányt 2,9%-on tartani, 2005 és 2008 között azonban a portugál kormány rekord mértékű hiánnyal és államadóssággal számolt, melyet a 2005-2009-es Stabilitási Programjában rögzített. A programnak megfelelően a kormány tervei alapján a költségvetési hiány 2005-ben a GDP 6,2%-a, 2006-ban a GDP 4,8%-a, 2007-ben a GDP 3,9%-a lenne, és csak 2008-ban csökkenne a 3%-os küszöb alá előreláthatólag 2,8%-os szinten. Az államadóság már 2004ben is túllépte a megengedett 60%-os küszöböt, és 61,9%-on zárt; 2007-re ez a mutató az előrejelzés szerint 67,8%-on zárt volna. Így az államadósság az említett adatok alapján nyolc éven belül majdnem 10%-kal emelkedett. Összességében a közös valuta bevezetését követő pár évben a portugál gazdaság a belső kereslet növekedésének köszönhetően jelentős mértékben bővült. A pozitív előrejelzések következtében a lakossági hitelállomány folyamatosan nőtt; a termelő iparágak helyét egyre inkább átvette a tercier szektor, így a külkereskedelem szerkezete is átalakult, melyben az import egyre hangsúlyosabb szerepet kapott fokozva ezzel a külkereskedelmi mérleg deficitjét. A bérek túlzott
növekedése
a
versenyképesség csökkenését
eredményezte. A nem megfelelően fegyelmezett fiskális politika pedig nem követte a
30
Stabilitási és Növekedési Egyezmény utasításait, mely szerint „kedvező időkben” 24 nagyobb mértékű költségvetési konszolidációt kell vállalni. A Bizottság egy 2010-ben kiadott tanulmánya 25 részletesen megvizsgálja, hogy a tagállamoknak külön-külön, milyen gazdasági növekedést gátló tényezőkkel kellett számolniuk a gazdasági válság kitörésének következtében. Portugália esetében a gazdasági teljesítmény 2008-ban stagnált, 2009-ben pedig 2,7%-kal esett vissza, köszönhetően a zsugorodó belső keresletnek, ideértve a beruházásokat és a háztartások fogyasztását is. A munkanélküliség aránya messze meghaladta az uniós átlagot – továbbá az euró zóna átlagát is –, 2009-ben elérte a 10%-ot és a külső hiány is tartósan magasan maradt. Ezen felül, az alacsony megtakarítási hajlandóság és termelékenység tovább rontottá k az ország versenyképességét. Az államháztartási hiány, és a növekvő államadósság a válság következtében évtizedes rekordot ért el. A válság első évében mind az export, mind a beruházások jelentősen visszaestek – kivétel ez alól az infrastrukturális beruházások, melyeket már korábban elindítottak; ezek: egy új repülőtér kialakítása Lisszabon közelében; új híd építése a Tejo folyón; gyorsvasút építése Lisszabon és Badajoz között. 2008 végére az import 6,4%-kal az export pedig 11%-kal esett vissza.26 A jelentés szerint mind az állami, mind a magánszféra komoly átalakításokat, reformokat igényel, tekintettel arra, hogy a magas eladósodottság, és a sok behajtatlan kintlévőség 27 mellett a gazdaság csak nagyon korlátozott mértékben tud növekedni. Emellett a GDP visszaeséséhez hozzájárul az is, hogy a termelői szektorokban elsősorban alacsonyabb minőségű (low-tech) termékek dominálnak. 2009-ben több tagország, köztük Portugália ellen is túlzott hiány eljárás indult. Általánosságban elmondható, hogy a hiány újabb felhalmozása olyan tényezők következménye, melyek érintettek, szinte minden tagállamot. Ezek közül az egyik a gazdasági visszaesés következtében csökkenő adóbevételek, a másik a növekvő szociális
24
„Kedvezőbb idők” alatt azok az időszakok értendők, melyek folyamán a reálkibocsátás magasabb a potenciális szintnél, az adók elaszticitását is figyelembe véve. Marján (2006) 25 Macro structural bottlenecks to growth in EU Member States, European Commission, DG ECFIN, 2010 26 Éltető (2009) 27 2007-ben az állampolgárok 16-17 milliárd eurónyi adóval tartoztak a portugál államnak. 2005-ben 1,4 milliárd, 2006-ban 1,5 milliárd, 2007-ben pedig 1,6 milliárd eurónyi adótartozást tudott behajtani a kormány. Forrás: Világgazdaság Online 2007.
31
kiadások (melyet generál a munkanélküliség növekedése, és az ez által kifizetésre kerülő segélyek és támogatások összegének megemelkedése). A Bizottság véleménye 28 alapján a Tanács a 2005-ben indított túlzott hiány eljárást 2008 júliusában megszűntette, tekintettel arra, hogy Portugália eredményesen csökkentette a deficitet, ugyanakkor a portugál hatóság 2009 áprilisában, 2009-re 3,9%-os államháztartási hiányt jelentett, majd októberben felfelé módosította az eltérést, 5,9% százalékpontra, az államadóságot pedig a GDP 74,5%-ban határozta meg. Ezért 2009-ben a Bizottság újabb túlzott hiány eljárás megindítását javasolta a Tanácsnak. A Tanács döntésének megfelelően a túlzott hiányt 2013-ig kell megszűntetnie Portugáliának. A portugál gazdaság az ezredfordulóig sikeresen alkalmazkodott a nemzetközi kereskedelem által támasztott kihívásokhoz, és idejében felismerte, hogy további fejlődésének egyetlen járható útja az európai integráció mélyítése. Az Európai Közösségekhez történő csatlakozás első tizenöt évében az ország nagyon jól fel tudta használni az uniós támogatásokat, mely a folyamatos, felfelé ívelő gazdasági növekedésben is megmutatkozott. Ez a fejlődési pálya azonban komoly megmérettetés elé állította a kis, nyitott gazdaságú országot, mely kevésbé rugalmasan tudott csak reagálni a világgazdasági környezet 21. századi változásaira, mindemellett pedig egyre szigorodó pénzügyi-gazdasági kritériumoknak kellett megfelelnie az integrációs elitnek számító Gazdasági és Monetáris Unióban. A 2000-es évek elején a kezdeti lendület fokozatosan alábbhagyott, és a versenyképesség romlásával, a beáramló külföldi tőkebefektetések csökkenésével és az uniós támogatások átstrukturálásával a növekedés lendülete is megtorpant. Bár az uniós támogatások keretében a fejlesztések tovább folytatódtak, az már nem biztosított elég hajtóerőt a gazdasági fejlődésnek. A túlzottan optimista előrejelzések és felzárkózás következtében olyan szerkezet átalakító reformok maradtak el, amelyek nélkül a gazdaság hosszútávon nem tudott kellően megerősödni. A túlköltekező államháztartás csak tovább mélyítette a gazdasági lendület stagnálását, majd negatív irányba változtatta azt, így a gazdasági világválság egy „hanyatló”, csökkenő tendenciát mutató
28
gazdasági
állapotban
érte
el
Portugáliát.
Commission Opinion on the existence of an excessive deficit in Portugal, Brussels, 11. 11. 2009.
32
III. A VÁLSÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ Az európai gazdaság az 1930-as válság óta a legnagyobb visszaesést szenvedte el, így 2009-ben az Unió gazdasági teljesítménye átlagosan 4%-kal csökkent. Válaszul a visszaesésre
az
Európai
Unió
2008
decemberében
elindította
az
Európai
Gazdaságélénkítési Tervet, melynek elsődleges célja a bizalom helyreállítása, valamint a kereslet élénkítése volt azáltal, hogy összehangolt politikai iránymutatások mentén, óriási beruházások által serkenti a növekedést. 5. táblázat: A gazdasági válságra adott uniós válaszlépések időrendben Mérföldkövek: 2008. ősz-tél: Az Európai Központi Bank a refinanszírozási műveletkehez tartózó kamatlábat októbertől (3,75%) decemberig (2,5%) folyamatosan csökkenti. Az EU 6,5 Mrd euró értékben biztosít középtávú pénzügyi támogatást Magyarországnak. Az Európai Unió Tanácsa jóváhagyja az Európai Gazdaságélénkítési Tervet. 2009. január-február: A pénzügyi stabilitás biztosításának érdekében az Unió szélesíti a felügyeleti bizottságok hatáskörét, melytől a banki és biztosítási szektor jobb átláthatóságát remélik. Az EKB tovább csökkenti a kamatszintet, 2%-ra. Az Unió Lettország számára biztosít 3,1 Mrd eurós középtávú pénzügyi támogatási keretet. A Bizottság mentőcsomagot készít elő az autóiparnak. 2009 tavasza: Márciusban az EU 5 Mrd euró értékben biztosít középtávú pénzügyi támogatást Romániának. Májusban 50 Mrd eurós átmeneti pénzügyi alapot állítanak fel az euró zónán kívüli tagállamok pénzügyi támogatására. A Bizottság javasolja a pénzügyi szolgáltatások reformját. Az EKB májusra 1%-ra csökkenti a refinanszírozási kamatlábat. 2009. július: A származékos ügyletek piaci kockázatainak csökkentéséről jelenik meg Bizottsági kommunikáció. A Bizottság javaslatot tesz a bankok szigorúbb szabályozására, valamint az uniós finanszírozási alapokhoz való könnyebb hozzáférés biztosítására. 2010. január-február: Nyilvánosságra kerül a görög államadósság valódi mértéke, ami az euró elleni spekulációhoz vezet. Az Unió pénzügyminiszterei mentőcsomagot dolgoznak ki Görögország támogatására, és egy hónapot adnak a görög államháztartási hiány csökkentésére. 2010 tavasza: Görögország 4,8 Mrd euró értékű megszorító csomagot készít. Megállapodás születik a szorosabb gazdasági kormányzásról és a lisszaboni stratégiát felváltó Európa 2020 stratégiáról. Áprilisban a piacok megnyugtatására átmeneti jelleggel létrehozzák az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF), amely 30 Mrd eurós segélycsomagot biztosít Görögországnak, majd májusban 750 Mrd eurós segélyalapot hoznak létre, hogy stabilizálják az államadósság sújtotta tagállamokat. A Bizottság közleményt jelentet meg a fokozottabb gazdaságpolitikai koordinációra és felügyeletre vonatkozóan. 2010 nyara: Az EU vezetői jóváhagyják a gazdasági kormányzásról, és az Európa 2020 Stratégiáról szóló javaslatcsomagot. 2010 ősze: A Bizottság bemutatja javaslatát a gazdasági kormányzásra és az SNE megújítására tett javaslatát. Írország pénzügyi segítséget kér. 2010. december: Az átmenetinek szánt EFSF mellett döntenek egy állandó válságkezelési mechanizmus felállításáról, az ESM létrehozásáról. Forrás: Az Európai Bizottság29 és az Euractiv.hu30 adatai alapján saját készítés 29
European Commission, DG ECFIN: Economic Crisis in Europe: Causes, Consequences and Responses, European Economy, 2009 30 Az EU gazdasági kormányzásának reformja, 2011. 03. 25.
33
III. 1. AZ EURÓPAI GAZDASÁGÉLÉNKÍTÉSI TERV (EERP) 31 A 2007-ben az Egyesült Államokból induló gazdasági válság 2008-ban elérte Európát is, ezért az Európai Bizottság a válság negatív hatásainak csökkentésére gazdaságélénkítő tervet dolgozott ki, melynek célja „a hanyatlás megállítása, a kereslet és a bizalom helyreállítása, többszázezer új munkahely teremtése, a kis- és nagyvállalkozások életben tartása” mindaddig, amíg a „növekedés helyre nem áll.”32 A tervezet egyik fő pillére szerint a tagállamok egy 200 milliárd eurós alapot hoztak létre, mely azonnali költségvetési ösztönzőként szolgált. A másik pillér feladata az európai versenyképesség hosszú távú biztosítása, melyre átfogó programot dolgozott ki a Bizottság. Ez utóbbinak célja a szakképesítések és a munkaerőpiac igényeinek megfelelő összehangolása, a munkahelyteremtés ösztönzése, az energia-megtakarítás és az alacsony széndioxid-kibocsátású termékek ágazatának erősítése (tiszta technológiákba való beruházás), az építő- és autóipar versenyképességének javítása, az innováció ösztönzése, valamint az infrastrukturális beruházások növelése és a különböző rendszerek összekapcsolása. A különbező nemzeti programok keretében a tagállamok a GDP-jük 1,5%-ban indíthatnak fiskális ösztönző programokat a gazdaságok élénkítésére. 6. táblázat: Stratégiai célkitűzések Az Európai Gazdaságélénkítési terv stratégiai céljai: 1. Keresletösztönzés és a fogyasztói bizalom erősítése. 2. A gazdasági visszaesés humánköltségeinek csökkentése - a munkaerőpiacra történő gyors visszatérés elősegítése. 3. Felkészülés a válság utáni gazdasági növekedésre – a szükséges strukturális reformok végrehajtása, innováció támogatása, tudásalapú gazdaság építése. 4. Az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás felgyorsítása – Európa külső energiától való függőségének csökkentése. Forrás: Európai Bizottság33
31
European Economic Recovery Plan A Bizottság közleménye az Európai Tanácsnak, Az európai gazdasági fellendülés terve, Brüsszel, 2008. 11. 26. 33 A Bizottság közleménye az Európai Tanácsnak, Az európai gazdasági fellendülés terve, Brüsszel, 2008. 11. 26., 6. oldal 32
34
A program keretében a reálgazdaság támogatására a monetáris és hitelkondíciókat enyhítették, így például az Európai Központi Bank csökkentette a kamatlábakat és kölcsönt nyújtott a bankoknak, amivel növelte azok likviditását. Az Európai Beruházási Bank 15 milliárd euróval növelte az éves keretet, melyet az uniós tagállamok vehetnek igénybe (kölcsönök, tőke, biztosíték vagy kockázat-megosztásos finanszírozási forma). Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank évi 500 millió euróval növelte az új tagállamoknak nyújtott finanszírozási keretét. A költségvetési politika gazdaságstabilizáló szerepét a válság tovább növelte, így a tagállamoknak olyan ösztönző programokat kell kidolgozniuk, melyek: aktuálisak 34, átmenetiek, célzottak és összehangoltak; továbbá rugalmasan kezelik benne a bevételi 35 és kiadási36 oldalon alkalmazható eszközöket, összhangban állnak a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében megvalósítandó célokkal és olyan strukturális reformokat valósítanak meg, melyek ösztönzik a keresletet és növelik a rugalmasságot. A lisszaboni stratégia négy prioritásának keretén belül (emberek, vállalkozások, infrastruktúra és energia, K+F+I) tett lépések tovább csökkenthetik a válság hatásait, és hosszú távon élénkíthetik a gazdaságot. Így nagyszabású foglalkoztatás növelő programok elindítására tett javaslatot a Bizottság. A vállalkozások hitelfelvételi lehetőségeinek könnyítésére az EBB egy 30 milliárd eurós hitelcsomagot állított össze, továbbá a Bizottság javaslatot tett arra, hogy a vállalkozások alapítására vonatkozó adminisztrációs terheket a tagállamok csökkentsék minimálisra ezzel is ösztönözve a vállalkozási kedvet. A „jövőbe való beruházás” a válságból való kilábalás egyik kulcseleme lehet, ezért a beruházások felgyorsítását és az európai infrastruktúrák fejlesztését irányozták elő. A TEN projektekre 2009-ben és 2010-ben további 5,5 milliárd eurót mozgósítottak, és ehhez kapcsolódóan az EBB 6 milliárd euróval növelte a finanszírozási keretet. A K+F+I területén a környezetbarát autók fejlesztésére 5 milliárd eurós keretből biztosítottak forrást, az energia hatékony épületek fejlesztésére 1 milliárd euró állt rendelkezésre, míg a technológiai újítások gyártási folyamatokba való beépítésére 1,2 milliárd eurós, a nagysebességű
internet-hozzáférés
kiépítésére
pedig
igényelhettek támogatás a tagállamok.
34
Alacsony keresleti időszakban nyújt segítséget Átmeneti adócsökkentés, szociális hozzájárulások csökkentése 36 Hiteltámogatás, kezességvállalás 35
35
1
milliárd
eurós
keretből
Az Európai Szociális Alap (ESZA) keretén belül a 2009-es előleg kifizetéseket felgyorsították, így a tagállamok 1,8 milliárd euró többletforráshoz juthattak. A Kohéziós Alap támogatásaiból 4,5 milliárd euróig terjedő támogatást előbbre hoztak annak érdekében, hogy a jelentős beruházási projektek végrehajtása felgyorsuljon, ami szintén hozzájárult a munkahelyek teremtéséhez, illetve megőrzéséhez. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAF) felülvizsgálták, a gyorsabb fellépés, valamint mozgásterének kibővítése érdekében, ezáltal a munkahelyek megőrzésén túl, segítséget tudott nyújtani az embereknek abban, hogy új munkahelyet találjanak. Portugáliában 2008 decemberében fogadtak el egy olyan csomagot, amely az EERP-ben megfogalmazott intézkedéseknek is megfelelt, a gazdasági válság negatív hatásainak kiküszöbölésére. A program az állami beruházásokra fókuszált, továbbá átalakította a bérek költségszerkezetét, megerősítette a munkavállalók védelmét és növelte a szociális kiadásokat, ösztönözte a magánberuházások indítását és az exportot. Az alkalmazott fiskális ösztönző programok 2009-ben a GDP 1,25%-át tették ki, melyből 0,8%-ot a nemzeti költségvetés, a maradékot az uniós alapok finanszíroztak. Korábbi, 2008-as intézkedések keretében a GDP 0,5%-ban támogatta a háztartások bevételeinek növekedését, a vállalkozások beruházásait és 21%-ról 20%-ra mérsékelte az általános forgalmi adót. Összességében a bevételi oldalt érintő intézkedések keretében csökkentette a kötelező egészségügyi hozzájárulás mértékét, a GDP 0,2%-ban; támogatta a vállalkozások fizetőképességét azáltal, hogy az adófizetés folyamatát átütemezte (a GDP 0,1%-a); 2008 júliusától átmenetileg csökkentett az általános forgalmi adót és csökkentette a lakóingatlanok adóterheit (GDP 0,1%-a). Kiadási oldalon fejlesztette az oktatási intézményeket (GDP 0,2%-a) valamint a telekommunikációs és energetikai hálózatokat és az ehhez kapcsolódó beruházásokat (GDP 0,2%-a), növelte a háztartások bevételeit (GDP 0,2%-a) és támogatta a vállalkozásokat (GDP 0,1%-a).37 III. 2. AZ EURÓPAI P ÉNZÜGYI S TABILITÁSI ESZKÖZ
ÉS AZ
E URÓPAI PÉNZÜGYI
STABILITÁSI MECHANIZMUS 2009-ben az euró 10 éves évfordulóját „ünnepelhette” a Gazdasági és Monetáris Unió, ugyanakkor fény derült arra is, hogy az integráció keleti tagjai nagyrészt devizában adósodtak el, és ennek következtében, olyan mértékben függenek az euró zónától, hogy 37
European Commission, DG ECFIN: Public finances in EMU 2009, 10th edition, Luxembourg, 2009
36
elengedhetetlen a közös fellépés kidolgozása. Bár a Stabilitási és Növekedési Egyezmény rugalmasabban igyekezet kezelni a tagállami kihágásokat 2010-ben nyilvánvalóvá vált, hogy
az
SNE-t
megszegő
tagállamok
képtelen
saját
erőből
finanszírozni
adósságállományukat. 2010 májusában tanácsi rendelet született az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról, a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdése alapján, amely biztosítja a tagállamok uniós forrásokból történő pénzügyi támogatását. A tagállamok a Nemzetközi Valutaalappal együttműködve abból a célból hozták létre az európai pénzügyi stabilitási eszközt (EFSF) és az európai pénzügyi stabilitási mechanizmust (EFSM), ho gy „gyors és hatékony likviditási támogatást nyújtson”, de a pénzügyi támogatásért cserébe az azt felhasználó tagállamnak szigorú gazdaság- és költségvetés-politikai kiigazításokat tartalmazó programokat kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy az államadóság fenntartható szinten maradjon. A mechanizmus mellett, mely az euróövezeti tagállamoknak nyújthat pénzügyi segélyt, továbbra is érvényben maradt a középtávú pénzügyi támogatás (332/2002/EK), amelyet az euróövezetbe nem tartozó tagállamok vehetnek igénybe. A támogatás formája lehet hitel, vagy hitelkeret, melynek összegét a Bizottság veszi fel a tőkepiacokon vagy pénzintézeteknél. Amennyiben egy tagállam igényt tart a mechanizmusból történő finanszírozásra, úgy a hitel odaítélése a Tanács határozatára történik. A hitel lehívásához szükséges általános gazdaságpolitikai feltételeket az Európai Bizottság az Európai Központi Bankkal konzultálva határozza meg. További feltétel az igénylő tagállam részéről egy kiigazítási programot készítésen, melyet a Bizottság félévente megvizsgál, és amennyiben szükséges módosításokat javasol. A hitelt részletekben, euróban folyósítják a tagállam részére. A felvett, de még ki nem utalt hiteleket elkülönített készpénz- vagy értékpapírszámlán tartják. A különböző műveletek során felmerült költségeket a kedvezményezett tagállamnak kell finanszíroznia. A támogatás kezelését az Európai Számvevőszék, a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal is megvizsgálhatja. A mechanizmust 500 milliárd eurós felső összeghatárral hozták létre, melyet az Európai Tanács júniusban hagyott jóvá. Az eszköz 60 milliárd eurós keretet irányoz elő, továbbá az eurózóna tagállamai az EFSF-kibocsátásokra 440 milliárd euróig arányosan kezességet vállalnak. Az európai pénzügyi stabilizációs eszközt korlátozott felelősségű társaságként hozták létre 2010. június 7-én, központja Luxembourgban van. 37
2010 októberében azonban világossá vált, hogy az átmeneti pénzügyi eszközre a jövőben is szükség
lehet,
így
megkezdődött
az
új
állandó
mechanizmus
szabály-
és
feltételrendszerének kidolgozása. III. 2. 1. Az Európai Stabilitási Mechanizmus A 2010 decemberében zajló tanácsülésen az állam- és kormányfők megállapították, hogy bár a 2010-ben bevezetett stabilitást célzó intézkedések eredményesek és hasznosak voltak a jövőbeni válságok hatásának mérséklése érdekében létre kell hozni egy állandó mechanizmust, melynek célja az euróövezet egészének pénzügyi stabilitásának megóvása. A mechanizmus a Szerződés kismértékű módosításával 38 2013. január elsejével lép életbe. Az új mechanizmus (ESM) a 2013 júniusáig érvényben lévő EFSF helyébe lép, ugyanakkor az EFSF továbbra is érvényben marad. Mindaddig folytatja működését, amíg a tagállamok a felvett összegeket teljes mértékben vissza nem fizetik, illetve, amíg a kezesekkel szemben az eszköznek fennálló kötelezettségei vannak. A mechanizmus az euróövezeti tagállamok közös megállapodásával léptethető éltbe, olyan helyzetben, ha az övezet egészének stabilitását veszélyeztető kockázati helyzet áll elő. A mechanizmusban az eurózónán kívüli tagállamok önkéntes alapon vehetnek részt. Az új mechanizmus kiegészíti a megerősített gazdasági együttműködést, így célja a szigorú gazdasági felügyelet megteremtése, mely inkább a megelőzés eszközeként alkalmazható, így tompítva a későbbi válságok negatív hatását. Az ESM alapokmányát a Szerződés egyik melléklete tartalmazza majd. Élén a Kormányzótanács áll, melynek tagjai az euróövezet pénzügyminiszterei, akik szavazati joggal rendelkeznek és elnököt választanak maguk közül (de a nem eurózóna tagországok is részt vehetnek a mechanizmusban, így a Kormányzótanács munkájában is). Megfigyelőként a Kormányzótanács munkájában részt vesz a gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős európai biztos, valamint az EKB elnöke. A Kormányzótanács feladata: a pénzügyi segítségnyújtás megítélése a kérelmező tagállamnak a segítségnyújtásra vonatkozó feltételek kidolgozása az ESM hitelezési kapacitásának biztosítása szükség esetén az eszközkészlet módosítása. 38
A módosítás a Szerződés 136. cikkét érinti. A mechanizmus életbe lépésével azonban a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdését már nem kell alkalmazni.
38
A konkrét feladatok végrehajtását az Igazgatótanács látja el, melybe minden euróövezeti tagország egy igazgatót és egy igazgatóhelyettest delegálhat. Az Európai Bizottság és az EKB egy-egy megfigyelőt és pótmegfigyelőt delegálhat. A szavazati súlyokat az EKB jegyzett tőkéjében való részesedés arányában határozzá k meg, és felelősségük is a jegyzett tőkében való részesedésükben korlátozódik (lásd Melléklet 2. táblázat). Minősített többséghez a szavazatok 85%-a szükséges. A napi irányítási feladatokat a Kormányzótanács által kijelölt ügyvezető igazgató látja el, aki egyben az Igazgatótanács elnöke is. Az ESM létrehozásának gyakorlati előkészítését a jelenlegi EFSF elnök-vezérigazgatója látja el. A tagállamok az euróövethez való csatlakozással egyben a mechanizmus tagjaivá is vállnak. A mechanizmus 700 milliárd eurós jegyzett tőkével rendelkezik majd, melyből 80 milliárd eurót az eurózóna tagállamai fizetnek be 2013 júliusától, öt egyenlő részletben. A felek által biztosított garanciák kombinációjának köszönhetően további 620 milliárd euró tőke hívható le. A befizetett tőkét befektethetik, és az abból származó bevételeket a tagállamoknak visszatéríthetik, de az ESM saját tőkéjének befektetéséből és a pénzügyi segítségnyújtásból származó összegeket az ESM-ben tartják. Az ESM akkor nyújt pénzügyi támogatást, ha a kérelmező tagállam nem jut forráshoz a piacokon. Támogatásban a korábbi szabályrendszerhez hasonlóan az a tagállam részesülhet, amely szigorú gazdasági és költségvetési kiigazító programot dolgoz ki. Az államadósság fenntarthatóságát és a kiigazítási programokat a z Európai Bizottság, az IMF és az EKB is elemzi. A támogatás nyújtásáról az euróövezeti tagállamok egyhangúan döntenek, formája likviditási támogatás lehet. A támogatás pénzügyi segítség, vagy hitel formájában nyújtható, két eszközön keresztül: ESM stabilitási támogatás (finanszírozási zavarok esetén nyújtható) Elsődleges piaci támogatási eszköz (az ESM vásárolhat az elsődleges piacon a kérvényező tagállam kötvényeiből) A kérelmező tagállam által fizetendő kamatokról a Kormányzótanács dönt az IMF kamatmeghatározási elveivel összhangban. Az új szabályok eseti jelleggel lehetővé teszik a magánszektorbeli hitelezők részvételét is (PSI – private sector involvement). „2013 júniusától minden új euróövezeti államkötvény kibocsátási feltételei egy egységesített, azonos szövegű kollektív cselekvési záradékot fog 39
tartalmazni benne egy összevonási záradékkal, mely lehetővé teszi, hogy az adott tagállam által kibocsátott minden hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt együttesen kezeljenek.” Ezáltal a hitelezők minősített többséggel határozatot fogadhatnának el a fizetési feltételek módosításáról, az adós fizetésképtelenné válása esetén.” 39 Az ismertetett Gazdaságélénkítési terv és a Stabilitási mechanizmus a válság kapcsán újonnan kidolgozott programok, melyeket az Európai Unió azért hozott létre, hogy közösségi szinten is elősegítse a válságkezelést, és finanszírozási forrásokkal egészítse ki a tagállamok
nemzeti
költségvetését.
A
következők
két
alpontban
olyan
új
kezdeményezéseket mutatok be, amelyek az Európai Unió hosszú távú fejlődését segítik elő, és jobban összehangolják a tagállamok gazdaságirányítási rendszereit. III. 3. AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA Az Európai Unió által, 2000-ben indított, tíz évre szóló, az uniós fejlődési stratégiát meghatározó lisszaboni stratégia 2010-ben lejárt. Helyét az úgynevezett Európa 2020 Stratégia vetté át, mely 2020-ig határozza meg, az európai integráció hosszú távú fejlődési irányát. Amikor 2010-ben, az új stratégiát megalkották, az Unió már túl volt a gazdasági és pénzügyi világválság legnehezebb időszakán, így az új keretterv megalkotásával olyan intézkedések sorozata került előtérbe, melyek fő célja a gazdaságok fenntartható, munkahelyteremtő növekedési pályára állítása.40 Így az új stratégia hármas prioritása az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elősegítése. Bár az államháztar tási, államadósággal kapcsolatos problémákat meg kell oldani, elsődleges feladat a gazdaságok megerősítése, mert azok csak akkor tudnak szembenézni a jövő kihívásaival, egy esetleges újabb válsággal, ha a jövő kihívásaiba ma fektetünk be. Az Európa 2020 stratégia az Európai Unió „újabb” válasza a gazdasági válságra azáltal, hogy a növekedés és foglalkoztatás előmozdítását célzó szakpolitikákat állít előtérbe, és olyan közép- és hosszú távú reformintézkedéseket vezet be, melyek biztosítani tudják az államháztartás fenntarthatóságát. A Stratégia öt kiemelt célkitűzést jelölt meg, melyek az alábbi terültetekre fókuszálnak, konkrét mutatószámokkal: Foglalkoztatás – a célkitűzésen belül elő kell segíteni a 20 és 64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátájának 75%-ra emelését. 39
Európai Tanács, 2010. december 16-17., Következtetések, EUCO/30/1/10 REV1, Brüsszel, 2010. január 25. 40 Európai Tanács, 2010. június 17., Következtetések, EUCO/13/10, Brüsszel, 2010. június 17.
40
Kutatás-fejlesztés és innováció – a köz- és magánszféra beruházásainak mértéke érje el a GDP 3%-át. Éghajlatváltozás és energiapolitika – az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 20%-kal kell csökkenteni; a megújuló energiaforrások arányát 20%-kal kell növelni a teljes energiafogyasztás szerkezetében; az energiahatékonyságot 20%-kal kell javítani. Oktatás – a korai iskolaelhagyás arányát 10% alá kell csökkenteni; a 30-34 éves korúak arányát a felsőoktatásban (vagy annak megfelelő képzésben) 40%-ra kell növelni. Szegénység csökkentése és társadalmi befogadás elősegítése – legalább 20 millió fővel kell csökkenteni azok számát, akik a szegénységi küszöb alatt, társadalmi kirekesztettségben, nyomorban élnek. A Stratégia öt kiemelt célkitűzése iránymutatásul szolgál a tagállamok nemzeti céljainak meghatározásához, melyeket egyéb uniós intézkedések egészítenek ki. A három prioritás keretében az Európai Unió hét közösségi kezdeményezést 41 indított el annak érdekében, hogy lendületet adjon a gazdasági növekedésnek és a foglalkoztatásnak. Az Európa 2020 célkitűzéseinek megvalósítására az uniós szakpolitikák és eszközö k teljes skáláját hatékonyabban kell felhasználni. Az egységes piacon folytatni kell a még meglévő akadályok felszámolását 42, ösztönözni kell a vállalkozások és a kormányok beruházási és innovációs kedvét és lehetőségeit, valamint fel kell használni a külső szakpolitika nyújtotta lehetőségeket. „Az Európa 2020 stratégia legfőbb uniós hozzáadott értéke lehet, hogy a koordinációt más a lisszaboni stratégia által le nem fedett terültekre (kohéziós politika, közös agrárpolitika, közös külgazdasági politika stb.) is kiterjeszti, továbbá összehangolja azokat a tagállami gazdaság- és szakpolitikákkal.” (Losoncz, 2010)
41
Intelligens növekedés: Európai digitális menetrend, Innovatív Unió, Mozgásban az ifjúság; Fenntartható növekedés: Erőforrás-hatékony Európa, Iparpolitika a globalizáció korában; Inkluzív növekedés: Új készségek és munkahelyek menetrendje, Szegénység elleni európai platform 42 Határ menti tevékenységek megkönnyítése, hálózatok összekapcsolása, szabályok és jogi háttér különbségeinek felszámolása; beruházási szabályozási környezet biztosítás, az innovatív beruházások fejlesztésének ösztönzése; közös fellépés a nemzetközi kereskedelmi fórumokon, tényleges partnerségi kapcsolatok ápolása a fejlődő országokkal.
41
III. 4. ÚTON A MEGERŐSÍTETT GAZDASÁGI KORMÁNYZÁS FELÉ III.4.1. A Stabilitási és Növekedési Paktum Reformja A Stabilitási és Növekedési Egyezményt az 1996. december 13-14-én megtartott dublini csúcson fogadták el a tagállamok, majd az egy évvel később jogi keretet is kapott, így adva szabályozott formát a túlzott költségvetési hiány megállapításához. A kétezres évek elején azonban több olyan „botrány” is kirobbant 43, amely bizonyította, hogy az alkalmazott szabályrendszer túlságosan merev, és nem tudja figyelembe venni a tagállamok eltérő növekedési pályáját. Marján Attila szerint (2005) az SNP szabályrendszerét ugyanis „az érett piacgazdaságként egy szerény mértékű, de tartós növekedési pályát” bejáró országok alkották meg. Ugyanakkor a felzárkózási fázisban lévő piacgazdaságok, melyek kényszerből egy felpörgetett növekedési ütemet céloznak meg, nem tudják betartani a szigorú szabályokat és kritériumokat, mert a gazdasági növekedés velejárója a magasabb infláció, és a romló fiskális mutatók. 44 Így 2005-ben elindult az SNP első reformfolyamata, melynek eredményeként az átláthatóság érdekében a tagállamok kormányainak meg kell vitatniuk a beadandó stabilitási és konvergencia programjaikat a nemzeti parlamentekkel. Ezen felül „jó gazdasági” időkben (lásd 21. számú lábjegyzet) a tagállamoknak aktívabb költségvetési konszolidációt kell vállalniuk. A reform kiterjedt a középtávú költségvetési célszámokra is, melyeket a jövőben nem uniós szinten, hanem tagállamokra lebontva határoznak meg, így jobban figyelembe véve az államadóság mértékét, a beruházásokat, és a növekedési potenciált. A gazdasági visszaesés üteme kihathat a túlzott hiány eljárásának megindítására oly módon, hogy amennyiben az 2%-kal csökken, úgy a visszaesés kivételes körülménynek számít, és ebben az esetben a 3%-os költségvetési hiányi túllépése nem von maga után szankciókat. 45 A módosított SNP-t 2006-tól alkalmazzák a tagállamok. III. 4. 2. A megerősített gazdaságpolitikai kormányzás A pénzügyi és gazdasági válság mélyülésével az uniós tagállamok nemzeti és uniós szinten is felléptek a negatív hatások tompítása érdekében, a görög adósságválság kirobbanása
43
A Bizottság túlzott hiány eljárást indított Írország és Portugália ellen, ugyanakkor tagállami nyomásra ezt nem tehette meg Németország és Franciaország esetében. 44 Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága, Minden, amit az EU gazdasági és pénzügyi politikáiról tudni kell, 142. oldal 45 Szankcionálás mértéke: ha a tagállam nem tesz eleget a Tanács ajánlásainak és nem csökkenti megfelelő mértékben a hiányát, akkor nem kamatozó letét elhelyezésére kötelezhetik, mely maximum a GDP 0,5%-a lehet.
42
után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy összefogás nélkül az integráció egésze kerülhet veszélybe. Így a közös fellépésre való törekvés eredményeként a Bizottság 2010. május 12én közleményt adott ki a megerősített gazdasági kormányzásról, melyben felvázolta a szorosabb gazdaságpolitikai együttműködésre és felügyeletre vonatkozó javaslatait. A júniusra a Bizottság által elkészített javaslat alapján az egyensúlytalanságok kezelése érdekében erősebb makrogazdasági felügyeletre van szükség, mely riasztási és szankcionáló
eszközöket
is
tartalmaz.
Eszerint
a
tagállamok
költségvetésének
megerősítésére minimumkövetelményeket kell felállítani, és az éves költségvetés tervezésétől a többéves tervezés felé kell elmozdulni; továbbá szükséges a Stabilitási és Növekedési
Paktum megerősítése, ami
kiemelt
figyelmet
fordít a
tagállamok
adósságállományára és hiányára. A tervezet javasolja, hogy a kockázatok csökkentésére számos prevenciós és korrekciós intézkedést kellene bevezetni, valamint létre kellene hozni az úgynevezett európai szemesztert, melynek célja a szakpolitikai koordináció hatékonyságának növelése a tagállamok és az Unió között. Az európai szemeszter szintén a megerősített gazdaságpolitikai koordináció kiterjesztését szolgája. Célja, hogy a tagállami gazdaságpolitikák és az uniós célkitűzések – beleértve az Európa 2020 stratégiát, a nagyobb költségvetési fegyelmet, a
makrogazdasági stabilitás és a növekedés
előmozdítását – még azelőtt összhangba kerüljenek, mielőtt a tagállamok megalkotnák a következő évre vonatkozó végleges költségvetésüket. Ennek értelmében a tagállamok a stabilitási és konvergencia programjaikat a nemzeti reformprogramokkal együtt nyújtják majd be áprilisban, melyet a Tanács értékel és júliusig országspecifikus ajánlásokkal egészít ki. A tagállamok a véglegesített nemzeti költségvetéseket az ajánlások fegyelembe vételével az év második felében készítik el, amit a Bizottság az éves növekedési vizsgálatában ellenőriz. Az első európai szemeszter 2011-ben indult. 46 2010 szeptemberére a Bizottság a korábbi javaslat átdolgozása nyomán átfogó jogalkotási csomagot47 készített elő („Hatos csomag”), mely újfent megállapította, hogy a meglévő szabályozás hiányosságai miatt szélesebb körű és fokozott felügyeletre szorulnak a költségvetési politikák, továbbá a makrogazdasági politikák és a szerkezeti reformok is. A csomag hat jogi aktust tartalmaz, ebből négy a költségvetési kérdésekkel foglalkozik, 46
A szakdolgozat elkészítésekor az aktuális portugál program még nem állt rendelkezésre. Uniós gazdaságirányítás: a Bizottság jogalkotási intézkedések átfogó csomagját terjeszti elő; http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/10/1199&format=HTML&aged=1&language=H U&guiLanguage=hu 47
43
beleértve a Stabilitási és Növekedési Paktum újabb reformját is, míg kettő az Európai Unión és
az euroövezeten belül
megjelenő
makrogazdasági
egyensúlyhiányok
megállapítására és kezelésére irányul. „Az euroövezeten belüli tagállamok esetében a változások erélyesebbé teszik a jogérvényesítési mechanizmusokat, és a szankciók alkalmazásában kevesebb teret hagynak a mérlegelésnek. Vagyis a Stabilitási és Növekedési Paktum „szabályalapúbbá” válik, és az országok kötelezettségszegései általában szankciót fognak maguk után vonni.” 48 A következőben röviden ismertetem a jogszabálycsomag hat különböző pontját a 2011. március 15-i ECOFIN ülésen elfogadott megközelítés alapján. A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának jogi alapját (1466/97/EK rendelet) módosító rendelet: Az SNP prevenciós ága biztosítja, hogy az Európai Unió tagállamai a kedvező időszakokban fegyelmezett költségvetési politikát folytassanak, így megfelelő tartalékot halmozzanak fel a kedvezőtlen időszakokra – a többletbevételeket az államadósság csökkentésére kell fordítani. Az államháztartási hiányt kedvező időszakokban is szigorúan a GDP 3%-a alatt kell tartani és a középtávú költségvetési célkitűzéshez kell igazítani. A jövőben a kiigazítási pályát több szempont alapján értékelik, így a strukturális egyenleg változása mellett a kiadások növekedését is vizsgálja a Bizottság. Amennyiben az euroövezet tagállamai jelentősen eltérnek a megfontolt költségvetési politikától, úgy a Bizottság figyelmeztetést bocsáthat ki. A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágának jogi alapját (1467/97/EK rendelet) módosító rendelet: Az SNP korrekciós ága a költségvetési politikák súlyos hibáinak kiküszöbölésére szolgál. A túlzott hiány eljárás a jövőben megindítható, ha a GDP 60%-át meghaladó államadósság nem csökken megfelelő ütemben, illetve az EDP nem szüntethető meg, ha az államháztartási hiány a GDP 3% alatt van, de az államadósság kritérium nem teljesül. A GDP 60%-át meghaladó adósságállománnyal rendelkező tagállamoknak lépéseket kell
48
Uniós gazdaságirányítás: a Bizottság jogalkotási intézkedések átfogó csomagját terjeszti elő; http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/10/1199&format=HTML&aged=1&language=H U&guiLanguage=hu
44
tenniük, hogy adósságukat elfogadható ütemben csökkentsék, ami az elmúlt három évben mért 60% fölötti rész huszadrészével való csökkentésnek felel meg. Rendelet az euroövezet költségvetési felügyeletének hathatós érvényre juttatásáról: Az SNP prevenciós és korrekciós ágában bekövetkező változásokat az euroövezet tagállamaira alkalmazandó új, többlépcsős szankciórendszer szabályozza. A prevenciós ágon a költségvetési politika megfontolt kialakításától való jelentős eltérés miatt a nem teljesítő tagállamnak kamatozó letétet kell elhelyeznie. A korrekciós ágon a GDP 0,2%ának megfelelő nem kamatozó letétet kell elhelyeznie azon országnak, amellyel szemben túlzott hiány fennállásáról szóló határozat születik. Amennyiben a tagállam nem teljesíti a számára a hiány csökkentésére megfogalmazott ajánlásokat a letét bírsággá alakul át. Ha a tagállam ezután sem teljesíti a kiigazítást, úgy a bírságot a GDP 0,5%-ig lehet emelni. Új irányelv a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekről: Az irányelv a költségvetési tervezés átláthatóságára és végrehajtására vonatkozóan fogalmaz meg minimumkövetelményeket, melyeknek 2013 végéig kell beépülniük a tagállamok költségvetési gyakorlatába. Az új nemzeti költségvetési keretekben, olyan elemeknek kell beépülniük, mint: könyvelési rendszerek, statisztikák, előrejelzési gyakorlatok, költségvetési szabályok és eljárások, költségvetési kapcsolatok más kormányzati egységekkel, például a helyi és a regionális önkormányzatokkal. Új rendelet a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és korrekciójáról: A túlzott egyensúlyhiány (EIP)
esetén
követendő eljárás
új
elem az
uniós
gazdaságfelügyelet keretén belül, melynek célja a makrogazdasági egyensúlytalanságok időben történő észlelése. A Bizottság a kockázatokat rendszeres időközönként értékelik egy gazdasági mutatókból álló eredménytábla alapján, így a kockázatnak kitett tagállamok esetében mélyreható felülvizsgálatot indíthat a háttérben álló problémák feltárására. Súlyos egyensúlyhiány vagy a GMU működését veszélyeztető feltételek esetén, a Tanács ajánlásokat fogadhat el és „túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást” indíthat. Az eljárás alatt álló tagállamnak korrekciós intézkedési tervet kell benyújtania, amit a Tanács megvizsgál, és megszabja a korrekciós intézkedés határidejét. 45
Rendelet az euroövezetben jelentkező túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány korrekciójára irányuló jogérvényesítési intézkedésekről: A fent említett korrekciós intézkedés elmulasztása esetén a Tanács szankciót szabhat ki adott tagállammal szemben. De a túlzott egyensúlytalansági eljárás (EIP) esetében csak akkor szabható ki bírság a nem teljesítő tagállammal szemben, ha az másodjára sem teljesíti határidőre a kiigazító intézkedéseket. A bírság mértéke a GDP 0,1%-a lehet. III. 4. 3. Az Euró Plusz Paktum Az Euró Plusz Paktum a gazdaságpolitikai koordináció olyan új szintje, melyet az euróövezeti tagállamok hoztak létre, abból a célból, hogy tovább erősítsék a GMU gazdasági pillérét, így növelve a tagállamok versenyképességét és a gazdaságok nagyobb fokú konvergenciáját. A paktumhoz csatlakozott Bulgária, Dánia, Lengyelország, Litvánia, továbbá Románia is. Az új intézkedéscsomag négy alapelve: (1) összhangban van az Unió gazdasági kormányzására vonatkozó jelenleg érvényben lévő intézkedéseivel, de azon felül konkrétabb vállalásokat tartalmaz, melyeket a tagállamok beépítenek a nemzeti reform és stabilitási, vagy konvergencia programjaikba, melyeket a Bizottság és a Tanácsi formációk is ellenőriznek. (2) A vállalások tekintetében kulcsfontosságú a konvergencia és a versenyképesség előmozdítása. (3) Az állam- és kormányfők éves szinten teszik meg saját nemzeti vállalásaikat, melyeket politikai szinten ellenőriznek. (4) Az intézkedéscsomag összhangban áll az egység piac kiteljesítésének feltételrendszerével. A tagállamok folyamatosan ellenőrzik a szakpolitikai vállalások teljesülését, és meghatározott időre vállalják a célkitűzések végrehajtását. A jövőben bér- és munkaköltségek mértékét szigorúan a termelékenység alapján kell meghatározni, úgy, hogy a növekvő kiadások ne jelentsenek potenciális veszélyt a versenyképesség növekedésére, valamint olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek fokozzák a termelékenységet, így fel kell számolni az üzleti környezetet gá tló bürokratikus intézkedéseket, meg kell nyitni a védett ágazatokat, és növelni kell az innováció és K+F mértékét, ezen felül javítani kell az oktatási és infrastrukturális rendszereket. Ösztönözni kell a foglalkoztatást, ezen belül szükség van a munkaerő-piacok rugalmasabbá tételére, az élethosszig tartó tanulási folyamat előmozdítására és olyan szintű adóreformokra, melyek csökkentik az élőmunka terheit, de megőrzik a költségvetésbe 46
befolyó adóbevételeket. Az adópolitikákat a tagállamok jobban összehangolják, és különös figyelmet fordítanak az adócsalás és adókijátszás elleni küzdelemre. Ezenfelül összehangolják a társasági adóalapot is. A paktumba bekerült a nyugdíj és szociális rendszerek reformja is, melynek célja, hogy az adósságszintek megállapításánál a demográfiai tényezőket jobban figyelembe tudják venni. Ennek megfelelően reformintézkedések várhatóak a korai nyugdíjba vonulás terén. A nagyobb költségvetési fegyelem kötelező érvényű betartása végett a paktumot aláíró tagállamok vállalják, hogy meghatározott uniós költségvetési szabályokat, a saját nemzeti jogukba is átültetnek, továbbá a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében nemzeti jogszabályokat vezetnek be a bankszanálást illetően. Emellett pedig szigorúbban ellenőrzik majd a magánszektor adósságszintjét is. A 2007-ben kitört válság ellen először a tagállamok külön-külön próbáltak meg válaszlépéseket tenni, de 2008-ra nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállami fellépés nem elegendő, és azt uniós szinten tovább kellene erősíteni. Ugyanakkor 2010 elején a görög válság kirobbanásakor még egyedi esetről beszéltek a szakértők, hamar bebizonyosodott azonban, hogy a válság ezzel koránt sem ért véget, és további intézkedések szükségesek, mert más tagállamok is veszélyben lehetnek. Így bármennyire is erősnek vélték az európai gazdaságokat, a válság rámutatott a legsebezhetőbb pontokra, melyeket minél előbb ki kell küszöbölni. Ez folyamat indult el 2010-ben, ami a vizsgált politikákat tekintve már korábban is elkezdődhetett volna, de az optimista előrejelzések és a szabályok „puhább” értelmezése ezt felülírta és mostanáig halogatta.
47
IV. P ORTUGÁLIA
ÉS
A 2008-BAN
KEZŐDÖTT VILÁGMÉRETŰ PÉNZÜGYI
–
GAZDASÁGI VÁLSÁG
Tíz évvel a „sikeres” euróövezeti csatlakozás után, 2011. április 6-án Portugália az Európai Unióhoz fordult, miután államháztartásának finanszírozását önerőből nem tudta/tudja kivitelezni. A következő fejezet először bemutatja Portugália versenyképességét, ezzel is mintegy képet adva a „bedőlés” előtti helyzetről és röviden elemzi az euróövezet által biztosított védelmi mechanizmust a válsággal szemben, majd azokat az intézkedéséket vizsgálja meg, melyeket a portugál kormány 2008 óta foganatosított a válságból való kilábalás érdekében. A fejezet utolsó részében kronológiai sorrendben tekintem át a „csőd” előtti félévet, ezzel is azt vizsgálva, hogy milyen tényezők vezették a portugál vezetést az Unió segélyalapjához. IV. 1. VERSENYKÉPESSÉG 2010 A svájci World Economic Forum intézet által kiadott 2010-2011-es versenyképességi jelentés 134 ország mutatóit elemezve állít fel sorrendet, ezáltal képet adva adott ország gazdasági pozíciójáról. A 2010-es jelentés alapján Portugália a vizsgált 134 ország között a 46. helyet foglalja el (az EU 27-ek között a 18.). Az intézet 2005 óta alkalmazza a globális versenyképességi indexet (GCI 49), amely a mikro- és makrogazdasági adatokat elemezve méri
fel
egy adott ország versenyképességét. Ebben a
megfogalmazásban a
versenyképesség egy olyan mutató, melyet különböző intézményi politikák és az ország termelékenységét befolyásoló tényezők határoznak meg. 50 8. ábra: Portugália fejlettségi szintje a versenyképességi mutatók alapján
Forrás: World Economic Forum, Global Competitiveness Report, 2010-11. 49 50
Global Competitiveness Index World Economic Forum, Global Competitiveness Report, 2010-11., 4. oldal
48
A 3. ábra a portugál gazdaság versenyképességét jeleníti meg. A fekete vonal a legfejlettebb, innováció által vezérelt gazdaságok teljesítményét jelöli, még a kék vonal a 2009-es adatok alapján mutatja be Portugália helyzetét. A GCI indexet hármas bontásban vizsgálhatjuk tovább. Az ún. alapkövetelményeket az intézmények és az infrastruktúra fejlettsége, a makrogazdasági környezet, valamint az egészségügy és az alapfokú oktatás jelenti. Az innovációs tényezők közé sorolhatjuk az üzleti környezetet és az innovációt jelölő mutatókat, míg a többi indexszám a hatékonyság fokozását hivatott bemutatni. Az egyes mutatók értéke 1 és 7 között határozható meg, ahol az 1-es a nagyon gyenge, a 7-es a nagyon szigorú környezetet jelenti. Az intézmények fejlettségi, kiépítettségi szintje nagyban hozzájárul egy ország versenyképességéhez, hiszen a befektetők választását jelentős mértékben befolyásolja, hogy vállalkozásuk elindításához, tőkéjük befektetéséhez milyen jogi, szabályozási környezetben kerül sor. Ebben a tekintetben Portugália igen jól teljesít, hiszen a számára ideális értéktől (5), csak 6 századponttal marad el. Az infrastruktúra kiépítettsége kulcsfontosságú a fejlett gazdaságok tekintetében. Ide tartozik a közlekedési útvonalak hálózata, a kommunikációs infrastruktúra megléte, de a régiók, és regionális központok megközelíthetősége is. Ebben a tekintetben az 1-es szám a rendkívül kiépítetlen, míg a 7-es a kiterjedt hálózati struktúrát jelöli. Portugália mutatószáma itt kiemelkedően magas, 5,3 ponttal, azzal az ország fejlett infrastrukturális hálózattal rendelkezik. A makrogazdasági környezet nem elsődleges versenyképességet növelő tényező, ugyanakkor hiánya esetén (elszabadult infláció, államadósság, költségvetési hiány, megtakarítások, kamatlábak), elképzelhetetlen a vállalkozások fejlesztése, a tőke bevonzása és a beruházások ösztönzése. A makro környezetet meghatározó mutatók tekintetében Portugáliának még van hová fejlődnie a mostani 4,3 pontos szintről. Az egészségügyi, és alapfokú oktatást reprezentáló mérőszám tekintetében Portugália jobb értékkel rendelkezik (6,3), ami azt jelenti, hogy stabil munkaerőpiacra épülhet a gazdasága. A felsőfokú oktatás és képzés minél magasabb szintje szintén elengedhetetlen a versenyképesség növeléséhez, hiszen csak így biztosítható a folyamatos gazdasági változásokra adott gyors válaszreakció. Portugália értéke 4,8 pont. 49
Az árupiacok kiépítettsége ebben a kontextusban azt jelenti, hogy a keresleti és kínálati oldalon minél több szereplő van jelen, és a piaci szereplők számára adottak a verseny feltételei. A mutatók tekintetében az 1-es a kevés, korlátozott számú piaci versenyzőt, míg a 7-es a széleskörű piacot jelenti, ami Portugália esetében 4,3. A munkaerőpiac hatékonyságának mutatója a szakképzés milyenségét és a vállalatok munkaerő piaci igényeit vizsgálja. Minél jobban közelít a szakképzés a munkaerőpiac igényeihez annál versenyképesebb lehet az adott ország gazdasága. Ez a mutató akkor lenne ideális, ha az ábrán a fekete jelöléshez jobban közelítene, így viszont 3,9 ponttal Portugáliában a szakképzési kínálat és a piaci igények további összhangja szükséges. A nyolcadik mérőszám a pénzpiacok fejlettségét elemzi. Egy jól működő pénzügyi rendszerben a háztartások megtakarítást halmoznak fel, a vállalatok pedig minimális kockáztok mellett juthatnak hitelhez, ugyanakkor a pénzpiacok megfelelő mértékben szabályozottak és ezáltal mind a hitelezőket, mind a hitelfelvevőket védik. Portugália értéke itt 4,3, ami fejlett, de nem kifogástalanul működő pénzpiaci környezetet takar. A globalizált világban a technológiai felkészültség elengedhetetlen feltétele egy ország sikeres gazdasági teljesítményének. Ez a mérőszám azt mutatja, hogy adott gazdaság technológiai fejlettsége mennyire járul hozzá az ország termelékenységéhez. Portugália technológiai fejlettsége a mutató alapján 4,6; az ország a korábbi alacsony hozzáadott értékű termékek gyártásától egyre inkább a közepes, vagy magas hozzáadott értéket képviselő termékek előállítása felé mozdul el. A piac mérete a gyárak méretgazdaságosságának kulcsa lehet. Ebben az esetben azonban a piac mérete alatt nemcsak a közvetlen országhatáron belüli piacon érthetjük, hanem azt is, hogy egy ország gazdasága milyen mértékben nyitott vagy zárt. Portugália erősen támaszkodik a külkereskedelemre, kis nyitott gazdaságú országként mérőszáma 4,3. Az üzleti környezet mutatója az üzleti hálózatok kiépítettségét, a szállítók és a vállalatok kapcsolatait értékeli. Portugália az utóbbi két évben jelentős előrehaladást ért el ezen a területen (4,2 pont), de a további központi irányítás csökkentése és a vállalatok indításának elősegítésére kell törekedni. Az innováció mutatója, a technológiai felkészültségtől elkülönülve a kutatás-fejlesztés mértékét prezentálja, illetve abban a magánszektor és a közszféra részesedését. Bár 50
Portugália élen jár a K+F fejlesztésekben az Unió tagállamai kö zött, világviszonylatban a mostani ráfordítás nem elégséges; innovációs pontszáma 3,8. A portugál versenyképességet az Eurostat különböző mutatói alapján is megvizsgálhatjuk. Az Eurostat 2010-es évkönyvének adatai alapján 51 megpróbáltam kiválasztani azokat a mérőszámokat, amelyek a legközelebb állak a World Economic Forum által alkalmazott GCI index mutatóihoz, hogy megvizsgáljam Portugália versenyképességét EU-27-ek viszonylatában. FDI beáramlást vizsgálva Portugália a 16. helyen áll, ami 2411 millió euró műküdőtőkét jelent; ez Portugália GDP-jének mindösszesen 1,4%-a. Ami az üzleti környezetet illeti a kiadvány más mutatók alapján vizsgálja ennek fejlettségi szintjét. Ha az elektronikus úton történő ügyintézést elemezzük (vállalkozások hozzáférése az ekormányzathoz, információnyújtás, hivatalos dokumentumok elektronikus beszerzése, elektronikus adatfeldolgozás), akkor a mutatók alapján megállapítható, hogy az elektronikus ügyintézés igen fejlett Portugáliában, és magasan az uniós átlag fölött teljesíti ezeket a követelményeket. Ami az innovációt illeti, 2009-ben GDP-jének 1,66%-át költötte kutatás-fejlesztésre, ezzel az aránnyal azonban továbbra sem tölt be vezető szerepet, bár a korábbi évekhez képest, átlagosan 0,2%-os növekedést mutat. 52 A korai iskolaelhagyók száma átlagosan még mindig magas, 2009-ben 31,2% az uniós 14,4%-hoz képest, de folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma továbbra is alacsony (2007-ben 367000 fő), és ezzel az EU-27 rangsor középső harmadában szerepel. Az élethosszig tartó tanulás folyamata további fejlesztésre szorul portugál viszonylatban; a 25-64 éves korosztály alig 5%-a vett részt 2008-ban valamilyen képzésen. Összességében megállapítható, hogy az ország a fejlett piacgazdaságok közé tarto zik és a fejlett országokat képviselő egyharmadban foglal helyet, ugyanakkor az egyes területeken elért eredménymutatók alapján a versenyképesség javítása az ország elsődleges feladata kell, hogy legyen a közeljövőben. Ha a korábban említett, uniós összehasonlításra gondolunk, ahol Portugália a 27 tagállam közül csak a 18, akkor beláthatjuk, hogy a jelenlegi fejlettségi szintjével csak a fejlett európai gazdaságok középmezőnyébe juthat be.
51
Amennyiben az internetes Eurostat adatbázis frissebb adatokkal rendelkezett úgy azt vettem alapul az összehasonlításhoz. 52 Europe in figures, Eurostat Yearbook 2010, 588.oldal
51
IV.2. AZ E URÓÖVEZET VÉDELMI FUNKCIÓJA A 2008-AS VÁLSÁGBAN A válság első szakaszában az övezet biztonságot nyújtott a tagállamoknak, melynek egyik oka, hogy az egyensúlytalanságok Európán kívül mentek végbe. A gazdaság élénkítését a tagállamok így a fiskális politikák lazításán keresztül próbálták elérni 2008-ban, ami mérsékelte a reálgazdaság költségeit, de a hosszú távú kamatokat és az inflációt nem engedte elszabadulni. A közös valuta segítségével az árfolyam-ingadozások hatását tudták kiküszöbölni, illetve enyhíteni. A közös monetáris politikának köszönhetően 2009-ben mérséklődtek a pénzügyi kockázatok, ami (átmenetileg) stabilizálta a piacot és csökkentett a kockázati felárakat. A válság mélyülésével azonban a korábbi fellazított fiskális politikák tarthatatlannak bizonyultak, és 2010 májusától megkezdődtek a fiskális konszolidációk. Bár 2009-ig az euróövezet egésze stabilnak mutatkozott, a tagországok között egyre erőteljesebben jelentkeztek a makrogazdasági különbségek, különösen a PIIGS országok tekintetében bizonyult súlyosnak a helyzet. A közös valuta jótékony hatásának köszönhetően a kockázati prémiumok, beleértve a hitelkockázatot is, jóval alacsonyabbak voltak, ami ösztönözte a gazdaság különböző szereplőinek eladósodását – és nem serkentette a háztartások megtakarításait –, ugyanakkor a gazdasági fejlődés csak egyre több, és több tőkéből volt finanszírozható, amit tovább fokozott a növekedési ütem lassulása. Így a PIIGS országok a válság európai kitörésének idejére (2009) sérülékennyé váltak, és jelentős külső hitelállományt halmoztak fel. A lassuló növekedés, a romló versenyképesség, a bérek relatíve magas aránya mind tovább fokozták a válság negatív hatásait. 53 9. ábra: A folyó fizetési mérleg alakulása a GDP százalékában
Forrás: MNB, Elemzés a konvergencia-folyamatokról, 2008. március, 63.oldal 53
Magyar Nemzeti Bank: Elemzés a konvergencia-folyamatokról a pénzügyi válság szemszögéből, 2010. május
52
10. ábra: Munkanélküliség1995-2008
Forrás: MNB, Elemzés a konvergencia-folyamatokról, 2008. március, 64. oldal
A válságot megelőző konjunktúra éveiben Portugáliában, a GMU átlagnál gyorsabban emelkedtek a reálkamatlábak ezzel együtt pedig az árak és a bérek is, ami tovább rontotta az ország versenyképességét. Mivel a korábbi nemzeti valutát az euró váltotta fel, a versenyképesség romlását nem lehetet a nemzeti valuta leértékelésével enyhíteni. Az euró kedvezőbb adósságfinanszírozási eszköznek bizonyult – mind az államháztartás, mind az államadósság finanszírozásánál –, ezért a GMU több tagországában, köztük Portugáliában is késleltették a szerkezeti reformok végrehajtását. Bár a Stabilitási és Növekedési Paktum előírja, hogy a konjunktúraciklus felívelő szakaszában a tagállamoknak költségvetési többletet kell felhalmozniuk, annak kikényszerítésére semmilyen kényszerítő eszközzel nem rendelkezik. A válság második fázisában Portugália is megszorító intézkedéseket vezetett be, hogy az egyre nehezebben tarható kiadásait finanszírozni tudja, így bércsökkentést, az állam által nyújtott szolgáltatások lefaragását alkalmazta, ezzel azonban súlyosbította a munkanélküliséget, ami 2006-ban már meghaladta a GMU átlagát (lásd 5. ábra), bár a foglalkoztatottsági arány továbbra is 60% fölött maradt (lásd II. fejezet, 3. diagram).54 Mivel Görögország mellett Portugália is némileg kozmetikázott adatokkal lépett be a GMU-ba, így a gazdasági növekedés lelassulásával az eladósodott háztartások és az állam – amely korábban a fiskális politikán keresztül ösztönözte az expanziót –
54
Losoncz Miklós: A globális pénzügyi válság és az Európai Unió, Pénzügyi Szemle, 4. szám, 2010., 765785. oldal
53
egyszerre fogták vissza a keresletet (lásd II. fejezet, 2. ábra). Így a túlköltekező költségvetésnek már nem maradt elég mozgástere a kiigazításokra. Mivel a GMU nem rendelkezik közös költségvetéssel, összehangolt adó- és kiadási politikával, a tagországok eltérő fiskális politikákat folytathatnak. A periférikus országok súlyosbodó folyófizetési-mérleg problémáit a GMU legerősebb tagországa, Németország finanszírozta, így a mostani válságban Németországnak érdeke, hogy a nehéz helyzetbe került országok finanszírozása helyreálljon, máskülönben saját gazdaságát veszélyeztetné. Mivel a ki nem segítési klauzula értelmében a GMU tagországok nem finanszírozhatják egymás adósságait, így a túlzott költségvetési hiánnyal és adósággal a tagállamok államcsőd közeli helyzetbe kerülhetnek. A jelenlegi államcsőd közeli helyzetek (Görögország, Írország, Portugália) elkerülésére közösségi szinten csak akkor nyílik lehetőség, ha a monetáris politikák összehangolásán túl, a tagállamok a fiskális politikáikat is jobban közelítik egymáshoz. Az SNE 2010-ben megkezdődött megújítása valamint az Euró Plusz Paktum az első mérföldkőnek számítanak a közös fiskális politikák koordinációjának rögös útján. IV. 3. KÜSZÖBÖN A „BEDŐLÉS” – P ORTUGÁL INTÉZKEDÉSEK A VÁLSÁG ELLEN IV. 3. 1. Intézkedések a válság ellen 2008-2009 A portugál kormány 2008 55 őszén meghirdetett „megszorító” csomagja, 2009-ben a GDP 5%át tette ki. 2008 szeptemberében úgynevezett „Robin Hood adót” vetettek ki az olajkonszernekre, így az olajtermelésből származó jövedelmet 25%-os adóval sújtották. 2008 októberében a kormány a pénzügyi szektor stabilizálása érdekében, mintegy 20 milliárd eurós kezességet vállalt, majd novemberben döntöttek a bankok újratőkésítéséről, 4 milliárd euró értékben, a betétek garanciáját pedig 25-ről 100 euróra emelték, és államosították a Banco Portugués de Negócios-t. A regionális hatóságok maximális költségvetési hiányát 2008-ban a költségvetési törvényben rögzítették. 56 Az összes állami támogatás 2008-ban 1,6 milliárd eurót tett ki, ami a GDP 0,93 %-a. A reálgazdaság élénkítésére 2008 júliusában 0,75 milliárd euró értékű hitelcsomagot hoztak létre, melyből kedvező kamatozású hitelhez juthattak a vállalkozások. Ezt 55
Éltető Andrea: Megromlik-e a portói? Portugália válságban, Európai Tükör 2011/2, Február A fiskális ösztönzőket az ország az EERP előírásainak megfelelően alkalmazta, lásd részletezve a III. fejezet 1. alfejezetében. 56
54
októberben egy második, immár 1 milliárd eurós hitelcsomag követte, mely decemberben egy harmadik 1,4 milliárd eurós csomaggal egészült ki (PME Investe I, II, III). Mivel az autóipar az összes export mintegy 15%-át adja, így ez a szektor 2008-ban külön támogatásban is részesült, 900 millió euró összegben. A PME Investe III keretén belül további 200 millió eurónyi támogatást szántak kifejezetten az autóiparnak. 2008 decemberében létrehozták a „beruházási és foglalkoztatási kezdeményezést”, részben állami, részben uniós forrásokból, melynek keretében 2,18 milliárd eurót szántak a különböző állami beruházások támogatására. Ezek fő területei az iskolák és a technológiai infrastruktúrák modernizálása, a gazdasági tevékenység és az export elősegítése továbbá a foglalkoztatás serkentése. 2009 novemberére az összes gazdaságélénkítés céljából megítélt támogatás összege elérte a 24,5 milliárd eurót. 57 IV. 3. 2. A Tanács véleménye Portugáliának a 2009-2013-as Stabilitási Programról 58 Az Európai Tanács 2010. április 26-án59 megvizsgálta Portugália 2009-2013-ra vonatkozó aktualizált Stabilitási Programját. A válság Portugáliát a gazdasági növekedés lassuló szakaszában érte, de a válság hatását tovább erősített a strukturális reformok hiánya, amely miatt a termelékenység tartósan alacsony szintet mutatott, így csökkentve a GDP növekedésének potenciális lehetőségeit is. A 2008-as évben, ahogyan az a második fejezetben már láthattuk a növekedés stagnált, 2009-ben pedig 2,7%-kal esett vissza (köszönhetően a beruházások elmaradásának és a háztartások csökkenő fogyasztásának, ami kihatott a belső kereslet zsugorodására is). 2009-ben a munkanélküliségi ráta elérte a 10%-ot, az államháztartási hiány a 9,4%-ot, az államadósság pedig a 77,2%-ot.60 A külső adóssághiány szintén magas, a GDP 9,4%-a.
57
Állami támogatások: az összesítő táblázat tanúsága szerint jóval több állami támogatás került szétosztásra a válság miatt, ugyanakkor nem sérült az egységes piac, 58 A Tanács Véleménye Portugáliának a 2009-2013-as időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról, 2010. 6. 3. 59 A dolgozat leadási határidejéig ez volt a legfrissebb információ a Tanács részéről. A 2011-es aktualizált portugál Stabilitási és Növekedési Program még nem állt rendelkezésre. 60 Forrás: Recommendation for a Council Opinion on the updated stability programme of Portugal, 20092013, European Commission, Brussels, SEC(2010) 435/2
55
7. táblázat: Makrogazdasági és költségvetési előrejelzések összehasonlítása Mutatók:
2008
2009
2010
2011
2012
2013
Reál GDP (%-os változás) Államháztartási bevétel (a GDP százalékában)
0 43,2
-2,7 39,7
0,7 40,5
0,9 41,1
1,3 41,8
1,7 42,6
Államháztartási kiadás (a GDP százalékában)
45,9
49,1
48,8
47,7
46,5
45,4
Államháztartási egyenleg (a GDP -2,7 -9,3 -8,3 -6,6 -4,6 -2,8 százalékában) Bruttó államadósság (a GDP 66,3 77,2 86 89,4 90,7 89,8 százalékában) Forrás: A portugál 2010-2013-as Stabilitási program adatai alapján saját szerkesztés
A jelentés szerint a növekvő államadósság visszafogásához elengedhetetlen a fiskális konszolidáció, ugyanakkor az Unió szakpolitikáival összhangban a kiigazítási programnak úgy kellene támogatni a GDP növekedését, hogy fokozza a termelékenységet és hozzájárul a munkahelyteremtéshez. A korábban elmaradt strukturális reformokat Portugália nem odázhatja tovább, mert a külső egyensúlyhiány, és a külső adósságszolgálata folyamatosan, és jelentős mértékben csökkenti a nemzeti jövedelmet, továbbá akadályozza az ország versenyképességének növekedését, és így a GDP emelkedését is. A beruházások csökkenése, a hitelhez jutás nehézségei, a növekvő strukturális munkanélküliség, a népesség súlyosbodó elöregedése középtávon mind negatív hatást gyakorolnak a növekedésre és az államháztartás fenntarthatóságára. A jelentés javasolja, hogy Portugália hajtson végre reformintézkedéseket az oktatás, a képzés területén; kezelje általánosságban a munkaerő piaci problémákat és erősítse az alkalmazkodóképességet, továbbá erősítse a szolgáltatások és a hálózati iparágak versenyét. IV. 3. 3. A 2010-2013-as portugál stabilitási program megszorításai 2010 márciusában elfogadták a 2010-2013-as Stabilitási és Növekedési Programot, 61 melynek egyik fő célja a költségvetési hiány fokozatos mérséklése, valamint a kiadások lefaragása és az államadósság csökkentése. A program szerint 2013-ra a munkavállalók jövedelmét 10%-kal csökkentik, ami évi mintegy 100 millió eurós megtakarítást eredményez. Folytatják a 2005-2009-es időszakban megkezdett közigazgatási reformot, mely az átszervezésnek köszönhetően a korábbi időszakban 73000 fővel csökkentette a munkavállalók számát. A program szerint a „2 helyett 1” alkalmazott elvét követik majd, 61
Portuguese Republic: Stability and Growth Programme, 2010-2013, March 2010, letöltve: http://ec.europa.eu/economy_finance/sgp/pdf/20_scps/2009-10/01_programme/pt_2010-03-29_sp_en.pdf
56
ami azt jelenti, hogy két elbocsájtott, vagy nyugdíjba vonult alkal mazott helyett csak egy új alkalmazottat vesznek fel. A szociális kiadásokat szintén tovább csökkentik – fokozatosan csökkentik az állami kassza hozzájárulását a szociális kiadásokhoz, 2011-ben még 7,1 milliárd eurót fordítanak erre a célra, 2013-ban már csak 6,9 milliárd eurót. 2009ben a költségvetés 21,9%-át fordították a szociális szegmensre, a mostani program 2013-ra ezt a részarányt 21,4%-ra csökkentené, amivel a megtakarítás elérné a GDP 0,55%-át. Az egészségügyi kiadásokat is igyekszik lefaragni a kormány, melytől 2013-ra 0,39%-os megtakarítást remél. Elkezdődik egy privatizációs program is, melynek révén az állam 6 milliárd eurós bevétellel számol, melyet az államadósság csökkentésére fordítanak. A privatizáció részben, vagy teljesen érinti a különböző állami vállaltokat, melyek az energetikai,
papír,
hajóépítési,
védelmi,
bányászati,
közlekedési,
pénzügyi
és
kommunikációs szektorban tevékenykednek. Az azonnali kiadáscsökkentés érdekében a portugál kormány átütemezi az állami beruházásokat; elhalasztja az infrastrukturális beruházások megkezdését, és két évvel eltolja a Lisszabon – Port, Porto – Vigo gyorsvasút építésének kezdő időpontját. A beruházások átütemezésével a kormány 2013-ig összesen 0,8%-os megtakarítással számol. A
bevételek növelése
(megtakarítás
2013-ra:
érdekében csökkentik a 0,26%), továbbá
azon
különböző adókedvezményeket
nyugdíjasok, sem részesülhetnek
kedvezményben, akiknek az éves nyugdíja meghaladja a 22 500 eurót (megtakarítás 2013ra: 0,7%). Az értékpapírok nyeresége után 20%-os jövedelemadót számolnak fel. A kiemelkedően magas (150 000 euró/év) jövedelmekre 45%-os adókulcsot határoznak meg. Az 1990-es évek száguldó fejlődése az új évszázad első évtizedében alábbhagyott, és lassuló tendenciát mutatott. Mindez romló versenyképességet és csökkenő növekedési ütemet hozott magával. A Stabilitási Program a versenyképesség javítása és a fenntartható növekedés elősegítése céljából több javaslatot és intézkedést fogalmaz meg. A 2008-2010-es Nemzeti Reformprogramban (NRP) a portugál kormány számos lépést tett az államháztartás reformjára vonatkozóan, illetve a K+F fejlesztésére 62, azon belül pedig a magán és közszféra közös finanszírozásának elősegítésére. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a megújuló energiaforrások felhasználása terén az NRP szerint Portugália szintén kiemelkedő eredményeket ért el: az ország villamos-energia termelésének 45%-a 62
A 2008-as Európai Innovációs eredménytábláján Portugália teljesített a legjobban, ahol a K+F-re fordított támogatás elérte a GDP 1,5%-át.
57
származik megújuló forrásokból. Az üzleti környezet javításáért 2005 és 2009 között az úgynevezett SIMPLEX program volt felelős, melynek néhány újítása a következő: (1) a kft-k a részvénytársaságok és az egyéni vállalkozások alapításához korábban heteket vett igénybe az ügyintézés, 2009-ben azonban kevesebb, mint egy óra alatt lehetett bejegyezni új vállalkozást. (2) 2006-tól lehetőség van a vállalkozások online alapítására is, amely eddig összesen 20,37 millió euró megtakarítást eredményezett a központi költségvetésnek. (3) A vállalkozások regisztrációs adatai az interneten keresztül is elérhetővé váltak, angol nyelven is, így a leendő üzleti partnerek minden információt megkaphatnak. (4) Az adatszolgáltatást a vállalkozások interneten keresztül is intézhetik, ezzel tehermentesítve a hivatalokat.
(5)
Az
export-import
ügyintézés
lebonyolítható
elektronikus
formanyomtatványokon keresztül. Az e-kormányzat kialakításában, így a 2004-es 16. helyről 2009-ben Portugália az első helyre lépett. A vállalkozások nemzetköziesedésének elősegítése érdekében szintén több intézkedés született, így például létrehozták az ún. Internacionalizációs Alapot a kkv-k számára; elindították az INOV-Export programot, melynek célja 500 fiatal – a nemzetközi kereskedelemben jártas – munkavállaló elhelyezése hazai vállalkozásoknál; 14 exportáruházat nyitottak az exportőrök technikai támogatásának érdekében; továbbá megalapították a Nemzetköziesedést Támogató Tanácsot a hazai exportőrök külpiacon való könnyebb megjelenésének támogatására. IV. 3. 4. A válság legmélyebb pontja – az utolsó órák krónikája A portugál vezetés még 2010 őszén kijelentette, hogy ország nem a „második” Görögország, és koránt sincs olyan rossz gazdasági helyzetben, mint dél-európai tagtársa, így próbálván megnyugtatni a piacokat. Görögországgal és Írországgal ellentétben Portugáliának kezelhetőbb volt az államháztartási hiánya, a nagyobb bankokkal sem voltak problémák, és a kormány is mindent megtett annak érdekében, hogy a hiánycél lefaragását időben végrehajtsák. Amennyiben az optimista szcenárió igazolódik be, úgy az állam elérhette volna a 2010-re tervezett hiánycélt, ami azt jelenti, hogy ne m kell külföldi támogatást kérnie. A portugál optimizmust azonban szakértők (IHS-Global), mind élesebben cáfolták, és az államadósságot 2010-re 90% körül prognosztizálták. A portugál vezetés a válság után 2010-ben először várta a GDP pozitív változási irányát, a 2009-es 2,7%-os visszaeséshez képest, 2010-ben 0,7%-os javulást remélt a portugál gazdaság. Az őszi-téli megszorító intézkedések keretében a közalkalmazotti bérek 5%-kal 58
csökkentek, az áfát pedig 21-ről 23%-ra emelték. Befagyasztották az állami nyugdíjakat, csökkentették az adókedvezményeket (szja), és a gyermekek után járó támogatásokat, lefaragták az egészségügyi kiadásokat, mérsékelték az állami vállalatok támogatását, állami intézményeket szüntettek meg, vagy vontak össze az államapparátus nagyságának csökkentése érdekében, különadót vetettek ki a pénzintézetekre, és egy százalékponttal megemelték a közszféra alkalmazottainak állami nyugdíjalapba fizetendő járulékát. A megszorító intézkedések elfogadását országos sztrájk előzte meg, de a Parlament kénytelen volt elfogadni az újabb kiigazításokat, hogy a maastrichti hiánycél 2014-re tartósan 3% alá csökkenjen. A csomag a kiadáscsökkentési oldalon 3 milliárd euróval, a bevételi oldalon 1,5 milliárd euróval számolt. Idő közben a portugál bankoknak is egyre nehezebb volt finanszírozási igényeiket a megszokott módon kielégíteni, így 2010. november végéig 40 milliárd eurónyi kölcsönt igényeltek az Európai Központi Banktól. A súlyosbodó helyzetre a pénzpiacok is reagáltak; a portugál 10 éves államkötvény hozama elérte a 6,9%-ot. A 12 hónapos lejáratú kincstárjegyek hozama novemberben még csak 3,260%-volt, a decemberben kibocsátott 500 millió euró értékben eladott ugyanolyan lejáratú kincstárjegyekre azonban már 5,281%-os hozamot jegyeztek. Tovább romlott azonban a portugál ipari termelés is, és éves szinten mintegy 2,5%-kal csökkent, melyet egyrészt a tőkejavak és az energiaipari termékek alacsonyabb kibocsátásával magyaráztak. Minden igyekezet ellenére Portugália rosszabb adósbesorolást kapott, 2010 decemberében megkezdődött a hitelintézeti leminősítési lavina. 2011. január 5-én újabb portugál kincstárjegyek kerültek a piacra; 500 millió euró értékben adtak el féléves lejáratú papírokat, melyre átlagban 3,69% kamatot biztosítanak. Január 11én tízéves futamidejű állampapírok kerültek eladásra 600 millió euró értékben, melyre 6,72% átlaghozamot ígértek, a hároméves futamidejű papírokat 650 millió euróban értékesítették. Január 19-én újabb 12 hónapos állampapírok kerültek a piacra 750 millió euróért, de a decemberi 5,28%-os hozam helyett az átlagos hozamfelárak 4,03%-ra estek vissza. A folyamatos állampapír-kibocsátások és a 2010-es megszorító intézkedések azonban kevésnek bizonyultak az államadóság lefaragására és a hiánycél további csökkentésére, így a portugál kormány 2011 márciusára újabb csomagot készített elő, amit azonban a parlament március 23-i ülésén leszavazott, így a kormány is megbukott. Bár a kormány az 59
újabb megszorítási programmal a piacok bizalmát akarta erősíteni, ezáltal is jelezve, hogy az uniós célszámok betartása érdekében hajlandó további költségvetési kiigazításokra, de terveit már nem tudta keresztülvinni a portugál képviselőtestületen. A portugál államkötvények hozama 2011. március 25-én elérte a 7,78%-ot. Az első kifizetéseket április 15-én voltak esedékesek, mintegy 4,2 milliárd euró értékben, még júniusban újabb kötvények járnak le, melyekre további 4,9 milliárd eurót kell költeni. 2011 januárjában 1 milliárd euró értékben kapott kölcsönt Kínától jelzáloglevél formájában. 63 A 2010-es államadóság, a korábbi pozitív várakozásokkal ellentétben elérte a 93%-ot – mely az előrejelzések szerint 2011-ben elérheti a 97%-ot –, a munkanélküliség 11%-ra emelkedett, az államháztartási hiányt pedig 9,1%-ban jegyezték, a tízéves állampapír hozama rekord magasra, 8,476%-ra emelkedett. 2011. április 6-án Portugália az Unió segítségét kérte. Szakértők szerint az államadóság finanszírozásához 55 milliárd euróra, a bankok feltőkésítéséhez további 10 milliárd euróra lehet szüksége az ibériai országnak. A portugál mentőcsomagtól a szakemberek azt várják, hogy ezzel megállítható a szuverén adósság továbbterjedése az euróövezet tagországai között. A Magyar Nemzeti Bank 2010-es Konvergencia elemzése alapján az adósságdinamika a válság és a válságkezelés hatására jelentősen kihat az adott ország növekedési ütemére, különösen, ha az eladósodottság mértéke meghaladja a GDP 90%-át. A már említett mutatók, és az elemzés alapján feltételezhető, hogy a portugál gazdasági növekedés lassuló ütemben térhet csak magához és állhat vissza a pozitív növekedési pályára. A gazdasági mélyülés az elmaradt reformok, a romló termelékenységi és versenyképességi mutatók mind jobban gyengítették Portugália gazdasági erejét és reakcióképességét a világgazdaság változásaira. Az egyszeri konszolidációs intézkedések, majd a folyamatos megszorítások nem tudták pótolni azokat a lépéseket, melyeket a korábbi gazdaságpolitika keretében nem hajtottak végre. A kevésbé stabil lábakon álló gazdaság pedig csak ideigóráig tudott ellenállni a válság felerősödő hatásainak. A „rossz politikák” eredményeként a válság következő áldozata, a portugál gazdaság.
63
Political crisis pushes Portugal to brink http://www.channelnewsasia.com/stories/afp_world_business/view/1118872/1/.html
60
of
bailout,
KONKLÚZIÓ, JAVASLATOK 2011 tavaszán a gazdasági és pénzügyi „kór” elérte a harmadik európai országot is, ezzel majdnem bedöntve az euróövezet félperiférikus országát, Portugáliát. A XXI. század első éveinek fellendülése után elkezdődött gazdasági stagnálás és fiskális expanzió nem tette lehetővé, hogy az ibériai-félsziget kisebbik országa felkészülten nézzen szembe egy világméreteket öltő gazdasági kihívással. A válság előszelét megérezve ugyan megkezdődtek a válaszlépések, és mind mélyebb és mélyebb reformokra került sor, de a felületi, olykor egyszeri kezelések, csak a tüneteket tudták enyhíteni, a probléma gyökerének orvoslására azonban nem bizonyultak elegendőnek.
Azt nem állíthatjuk, hogy a kialakult helyzetben Portugália egyedül felelős, hiszen, mint utóbb kiderült, az az erősnek hitt gazdasági együttműködés, amelynek 1994-ben tagjává vált, igen sebezhető pontokkal is rendelkezik. Bár a Monetáris Unió hiányosságait többször is megpróbálták már kiküszöbölni, az átfogó reformok mindeddig elmaradtak. Így tehát a válság nemcsak Portugáliát, de magát az Európai Uniót és vele együtt a Gazdasági és Monetáris Uniót is felkészületlenül érte. A kezdeti turbulenciák kiküszöbölése után az európai piac némileg fellélegezhetett, de ezután következett csak az igazi mélypont; Görögország az államcsőd valós veszélyével nézett szembe. Ez a helyzet pedig egyszerre döbbentette rá Európa vezetőit arra, hogy a korábban elodázott s zerkezeti reformok végrehajtása nem várathat tovább magára. Talán szerencse a szerencsétlenségben, hogy a válság nyomán az európai fejekben is kirajzolódott a közös fellépés szükségességének gondolata, miután kiderült, hogy a gazdaságok „vészhelyzet esetén” a papírformánál jobban egymásra vannak utalva. De pont ez az eseménysorozat kellett ahhoz, hogy az integráció mélyülését újra felpörgessék, és ezúttal olyan koordináció megteremtésére törekedjenek, amely a jövő gazdasági kihívásaival szemben hatékonyabb intézkedések meglépésére alkalmas. A portugál példát elemezve világossá vált, hogy bármennyire is közelítenek az európai gazdaságok egymáshoz, azok még sem teljesen egyformák, így sebezhetőségük más-más mélységekben nyilvánul meg. Az is beigazolódott, hogy a különböző gazdasági fejlődési
61
pályát bejáró országokat nem lehet egy kalap alatt megítélni, hiszen éppen ebből kifolyólag eltérő külső és belső kihívásokkal kell szembenézniük. Mindazonáltal,
hogy elismerem a
mostani
megerősített
gazdasági
koordináció
szükségességét, kétségeim vannak afelől, hogy az mennyire lehet működőképes, ha most is ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák majd az eltérő adottságokkal rendelkező tagországokra. Bár kétségtelen, hogy némi célzottság tapasztalható, a tekintetben, hogy bizonyos mutatók meghatározásánál jobban figyelembe veszik majd az országspecifikus ajánlásokat. Ezek mellett viszont elengedhetetlen az adatszolgáltatás minőségének javítása, hogy a tagállamok kozmetikázásra való hajlandósága és lehetősége ne kockáztassa az integráció egészének létjogosultságát. A szorosabb gazdasági koordináció intézménye azonban, véleményem szerint csak akkor lehet valóban működőképes a gyakorlatban is, ha kikényszerítő erővel ruházzák fel, és nem csak a „megbüntethető”, kisebb gazdasági súlyú tagállamokra alkalmazzák majd a szankcionáló intézkedéseket. Ugyanígy, a Stabilitási és Növekedési Egyezmény megreformált változata is csak abban az esetben válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha a felügyeleti és prevenciós ága anélkül működhet, hogy tagállami nyomásra szemet hunynának a kisebb makro mutatók eltérése felett. Azt nem gondolom, hogy a nagyobb tagállamok ezúttal egy szintre kerültek a többiekkel, ugyanakkora korábbi elmulasztott lépések árak most nagyrészt ők fizetik meg, így talán a korábbi gyakorlattól eltérő, gazdaságilag
ésszerűbb
megoldások
születhetnek
a
szabályok
fegyelmezettebb
betartásával. A portugál tűzoltási gyakorlatról nyilvánvalóvá vált, hogy azon jócskán van még mit javítani, és nem akkor kell a tűzoltásnak nekikezdeni, amikor a gazdaság már „sokad fokú” égési sérüléseket szenvedett. Ennek a mostani tíz évnek ugyanis még nagyon fájdalmas és költséges megoldásai lesznek a jövőben, függetlenül attól, hogy azt a portugál közgondolkodás hajlandó-e elfogadni, vagy sem. De nem csak a tűzoltási módszerek voltak elhibázottak, hiszen az elmúlt tíz évben sok olyan terület lett volna, amely egy korábban végrehajtott átalakításnak köszönhetően most nem szenvedne ekkora károkat. Többek között ilyen az ország versenyképességének visszaesése, melyet ugyan időben észlelt a portugál vezetés, mégsem tette meg a megfelelő szerkezeti átalakító lépéseket, így az egyre nyitottabbá váló világkereskedelemben mindinkább hátrányba került a feltörekvő piacokkal szemben. Ezt a hátrányt innen már nem lehet ledolgozni, de talán még nincs 62
késő olyan technológiákba befektetni – mint például a megújuló energiaforrások termelése és fejlesztése – ahol a portugál gazdaságnak versenyelőnye lehet, az olcsó tömegáruval szemben. A mostani „válságláz” esete jó példa lehet azon tagországok számára, akik az euró bevezetése előtt állnak, az erős piacgazdaságú tagországoktól eltérő gazdasági fejlődési pályát járnak be, vagy reformintézkedések végrehajtása előtt állnak, továbbá magas államadóssággal és államháztartási hiánnyal küzdenek. Az utóbbi másfél évben meglehetősen sok példát kaptunk arra, hogy még az elitek csoportjába tartozók sem egyenlők, és ott is vannak olyanok, akiket veszély fenyeget egy-egy erősebb gazdasági kilengés idején. Kérdés, hogy hosszútávon melyi k modell a fenntartható, és, hogy a ma még kimaradó tagországoknak később milyen gazdasági környezetben és milyen feltételek mellett kell teljesíteniük az elkerülhetetlen GMU elvárásokat. Az viszont örök érvényű tanulság maradhat – mind Írország, Görögország vagy Portugália kapcsán –, hogy ha egyszer egy tagország a felzárkózás útjára lépett, akkor a hosszú távú fenntartható fejlődés és növekedés érdekében nem szabad „elhinnie”, hogy ezzel célba ért. Hiszen egy felzárkózó gazdaság csak úgy biztosíthatja hosszú távon is ezt pályát, ha egy kedvezőbb környezetben ugyan, de végrehajtja a szükséges átalakításokat, hogy az ilyen, és ehhez hasonló gazdasági válságokkal szemben már egy ellenállóbb rendszer vehesse fel a küzdelmet.
Portugália számára a segélycsomagból való részesedés egyben azt is jelenti, hogy a megszorításoknak koránt sincs vége, hiszen akárki is veszi majd át a politikai hatalmat, sok jóval nem kecsegtethet a választási kampányban, mert a kiigazító lépéseket, a gyógymódot akkor is alkalmazni kell, ha a „portugál beteg” belehal. A gyógymódot jelenleg dolgozzák ki a gazdasági esetekre specializálódott szakértők, így a túlélés esélye igen magas, ahogyan feltehetőleg a kezelés után fizetendő költségek is, amelyet a júniusban hivatalba lépő, új parlament fogadhat el.
63
M ELLÉKLET 1.
táblázat: 2007 és 2013 között lehívható uniós támogatások felhasználási területei és a felhasználható támogatás összege Felhasználási terület
Felhasználható összeg (Mrd euróban)
Kutatás-fejlesztés, innováció
5
Közlekedési infrastruktúra fejlesztése
2,8
Vállalkozásfejlesztés, KKV-k
1,5
Oktatás, képzés Fenntartható fejlődés, környezet- és klímavédelem
5,32 5
Bevándorlók integrációja
0,055
Infokommunikációs technológiák, szolgáltatásfejlesztés
0,693
Vállalkozások indításának megkönnyítése
0,1
Tudományos- és technológiai képzés fejlesztése
0,452
Munkaerő-fejlesztés, munkahelyteremtés
0,347
Tengeren túli régió
0,132
Határ menti együttműködés
0,09
Összesen
21,489
Forrás: Az Európai Bizottság adatai alapján saját készítés
64
2. táblázat: Az európai stabilitási mechanizmus hozzájárulási kulcsa az EKB-kulcs alapján
Forrás: Európai Tanács, Következtetések 2011. március 24-25.
65
3. táblázat: Reál GDP változás Portugáliában 1996 é 2010 között Évek
Reál GDP változás (%)
1996 1997
3,4 4
1998
4,7
1999 2000 2001
3,6 3,4 1,3
2002 2003
0 -1,6
2004
1
2005 2006
0,3 1,1
2007
2,2
2008 2009 2010
0,1 -2,7 1,3
Forrás: Eurostat adatai alapján saját szerkesztés 4. táblázat: Portugália külfölddel szembeni nettő fizetési igénye/képessége 1995 és 2010 között Évek Nettó fizetési képesség/igény 1995 -5 1996 -4,5 1997 -3,4 1998 -3,5 1999 2000
-2,7 -2,9
2001 2002 2003
-4,3 -2,9 -3
2004 2005 2006 2007
-3,4 -5,9 -4,1 -3,1
2008 2009
-3,5 -10,1
2010
-9,1
Forrás: Eurostat adatai alapján saját szerkesztés 66
1. ábra: Nominális rövid lejáratú kamatláb
Forrás: Európai Bizottság, DG ECFIN
2. ábra: Reálkamatlábak alakulása
Forrás: Európai Bizottság, DG ECFIN
67
3.ábra: Korai iskolaelhagyók arányának változása a 18-24 éves korosztályban
Forrás: European Commission – European Economy 2004, The Portuguese economy after the boom
4. ábra: Információ-technológiai kiadások 2003-ban a GDP százalékában
Forrás: European Commission – European Economy 2004, The Portuguese economy after the boom
68
IRODALOMJEGYZÉK N YOMTATOTT FORRÁSOK: ARTNER ANNAMÁRIA – É LTETŐ ANDREA: Az Unió peremén: Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália, =Európai Szemle, 1996. (7. évfolyam), 4. szám, pp. 105-115. CSABA LÁSZLÓ: A stabilitási és növekedési egyezmény új politikai gazdaságtanáról, =Közgazdasági Szemle, 2006. (LIII. évf.) 1. szám, pp.1-30. ÉLTETŐ ANDREA: Helyzetkép a portugál gazdaságról, =Európa Fórum, 1997. (7. évfolyam.), 3. szám, pp. 55-65. ÉLTETŐ ANDREA: Az Ibériai országok EU-csatlakozása: Előkészítés, érdekek, tárgyalások, Országtanulmányok az EU-val kapcsolatban, Budapest, ISM, 1997., pp. 61-71. ÉLTETŐ ANDREA: A perifériás és félperifériás országok az Európai Unióban: A 90-es évek folyamatai, Műhelytanulmányok, 25. szám., MTA VKI, Budapest, 2000. ÉLTETŐ ANDREA: Megromlik-e a portói? Portugália válságban, =Európai Tükör, 2011. (XVI. évf.) 2. szám, pp.102-109. DR. E RHART T IBOR – GÁSPÁR F ERENC: Úton a Gazdasági és Monetáris Unió felé, =Európai Füzetek, 28. szám, 2003. Budapest HORVÁTH ZOLTÁN: Kézikönyv az Európai Unióról, hatodik, átdolgozott, bővített kiadás, Budapest, HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2005., p. 613. LOSONCZ MIKLÓS: A globális pénzügyi válság és az Európai Unió, =Pénzügyi Szemle, 2010. (LV. évf.) 4. szám, pp. 765-780. LOSONCZ MIKLÓS: Gondolatok az Európa 2020 stratégiáról és forrásfedezetről, =Fejlesztés és Finanszírozás 2010., (VIII. évf.) 2. szám, pp.77-85. MARJÁN ATTILA: Az Európai Unió gazdasága, Minden, amit az EU gazdasági és pénzügyi politikáiról tudni kell, II. átdolgozott, bővített kiadás, Budapest, HVG Kiadói Rt., 2006., pp. 117-147. SZILÁGYI ISTVÁN: Félperiféria integrációja – Portugália az Európai Unióban, In: KISS J. LÁSZLÓ (ed.): A huszonötök Európái, Budapest, Osiris Kiadó, 2005., pp. 468-495. 69
EURÓPAI BIZOTTSÁG FORRÁSAI: ABREU, ORLANDO: ECFIN Country Focus, Portugal’s boom and boost, 2006. 12. 22., Volume
3,
Issue
16.,
http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication1274_en.pdf, letöltve: 2011. március 6. 15:43 LARCH, MARTIN – MARTINS, JOAO NOGUEIRA: European Economy, Economic Papers, 2007.
december,
Number
297,
DG
Economic
and
Financial
Affairs,
http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication11373_en.pdf, letöltve: 2011. március 5. 11:00 Economic Crisis in Europe, Causes, Consequences, and Responses, European Economy, 2009/7,
DG
Economic
and
Financial
Affairs,
http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication15887_en.pdf, letöltve: 2011. március 6. 11:22 European Economy, Public Finances in EMU 2007, 2007, No.3. DG Economic and Financial
Affairs,
http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication338_en.pdf, letöltve: 2011. március 5. 11:34 European Economy, Public Finances in EMU 2009, 2009/5, 10th edition, DG Economic and
Financial
Affairs,
http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication15390_en.pdf, letöltve: 2011. március 6. 11:34 European Economy, The EMU-sovereign debt crisis: Fundamentals, expectations and contagion,
february
2011,
http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/economic_paper/2011/ecp436_en.htm, letöltve: 2011. március 14. 22:00 Macro structural bottlenecks to growth in EU Member States, DG Economic and Financial Affairs, http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/occasional_paper/2010/op65_en.htm, letöltve: 2011. március 6. 14:30 70
Interim
Forcast,
February
2011,
DG
Economic
and
Financial
Affairs,
http://ec.europa.eu/economy_finance/articles/eu_economic_situation/pdf/2011-03-01interim_forecast_en.pdf, letöltve: 2011. március 6. 20:00 Portuguese Republic: Stability and Growth Programme, 2010-2013, March 2010, letöltve: http://ec.europa.eu/economy_finance/sgp/pdf/20_scps/2009-10/01_programme/pt_201003-29_sp_en.pdf, letöltve: 2011. március 23. 19:57 Annual growth survey: Advancing the EU’s comprehensive response to the crisis, Brussles, 2010. 1. 12., http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/en_final.pdf The
European
Social
Fund
in
Portugal,
http://ec.europa.eu/employment_social/esf/docs/pt_country_profile_en.pdf European Commission – European Economy 2004, The Portuguese economy after the boom Excessive deficit in Portugal – Report prepared in accordance with Art. 104.3. of the Treaty, Brussels, 2002. 9. 24. http://ec.europa.eu/economy_finance/sgp/pdf/30_edps/10403/2002-09-24_pt_104-3_en.pdf, letöltve: 2011. április 4. 19: 40 Commission Opinion on the existence of an excessive deficit in Portugal – Application 104(5) of the Treaty establishing the European Community, Brussels, 2002. 10. 16., http://ec.europa.eu/economy_finance/sgp/pdf/30_edps/104-05/2002-10-16_pt_1045_en.pdf, letöltve: 2011. március 26. 17:12 Commission Opinion on the existence of an excessive deficit in Portugal, Brussels, 11. 11. 2009.
http://ec.europa.eu/economy_finance/sgp/pdf/30_edps/104-05/2009-11-11_pt_104-
5_en.pdf, letöltve: 2011. március 26. 17:34 Államháztartás a GMU-ban – 2006, az átdolgozott Stabilitási és Növekedési Paktum első évéről,
Brüsszel,
2006.
6.
13.,
http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0304:FIN:HU:HTML, letöltve: 2011. április 9. 15:13 A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei, Brüsszel, 2010.
6. 71
30.,
http://ec.europa.eu/economy_finance/articles/euro/documents/com_2010_367_en.pdf, letöltve: 2011. április 27. 21:31 26.,
http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0800:FIN:HU:PDF,
letöltve:
Az
európai
gazdasági
fellendülés
terve, Brüsszel, 2008. 11.
2011. április 6. 18:19 Gyarapodó régiók, növekvő Európa, Negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról,
2007.
május,
http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/reports/cohesion4/index_en.ht m, letöltve: 2011. április 21. 17:56 Befektetés Európa jövőjébe, Ötödik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/reports/cohesion5/index_en.cf m , 2011. április 21. 17:59 Az
európai
gazdasági
fellendülés
terve, Brüsszel, 2008. 11.
26.,
http://eur-
lex.europa.eu/Notice.do?val=483919:cs&lang=hu&list=483919:cs,&pos=1&page=1&nbl= 1&pgs=10&hwords=&checktexte=checkbox&visu=#texte, letöltve:
2011. április 27.
19:23 EURÓPAI TANÁCS: Conclusion of the Heads of State and Government of the Euro Area of 11 March 2011, Brussels,
2011.
3.
11.,
http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/119809.pdf, letöltve: 2011. március 14. 9:03 Council reaches agreement on measures to strengthen economic governance, Council of the
European
Union,
Brussels,
15
March
2011,
7691/11,
http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/en/ecofin/119888.pdf, letöltve: 2011. március 20. 19:34 Európai Tanács, 2011. március 24-25.., Következtetések, EUCO 10/11, Brüsszel, 2011. március
25.,
http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/ec/120317.pdf, letöltve: 2011. március 31. 19:49 72
Európai Tanács: A Tanács 407/2010/EU rendelete (2010. május 11.) európai pénzügyi stabilizációs
mechanizmus
létrehozásáról,
http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2010:118:0001:01:HU:HTML, letöltve: 2011. március 14. 9:42 Következtetések,
Európai
Tanács,
2010.
június
16-17.,
http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/ec/115360.pdf, letöltve: 2011. április 27. 18:50 Európai Tanács, 2010. december 16-17., Következtetések, EUCO/30/1/10 REV1, Brüsszel, 2010.
január
25.
http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/ec/118605.pdf, letöltve: 2011. március 2. 18:03 A Tanács Véleménye Portugáliának a 2009-2013-as időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról, 2010. 6. 3., Az Európai Unió hivatalos lapja, C144, 53. évfolyam, 2010.
június
3.,
http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:144:0006:0011:HU:PDF, letöltve: 2011. március 4. 19:56 TANULMÁNYOK AZ INTERNETRŐL: ÉLTETŐ ANNAMÁRIA: Nincs menekvés, „megmentik” Portugáliát!, 2011. április 11. http://www.vki.hu/index.shtml#, letöltve: 2011. április 20., 19:57 SCHWAB KLAUS (ed.): Global Competitiveness Report 2010-2011, World Economic Forum, Geneva, Switzerland, 2010, DARVAS ZSOLT – PISANI-FERRY, JEAN – ANDRÉ SAPIR: A comprehensive approach to the Euro-area
debt
crisis,
http://www.bruegel.org/publications/publication-
detail/publication/491-a-comprehensive-approach-to-the-euro-area-debt-crisis,
letöltve:
2011. március 21. 17:34 GROS DANIEL: What size is the fire exit? 7 december 2010, http://www.ceps.eu/book/whatsize-fire-exit, letöltve: 2011. március 20. 18:46
73
GROS
DANIEL:
Competitiveness
Pact:
Flawed
economics,
18
march
2011,
http://www.ceps.eu/book/competitiveness-pact-flawed-economies, letöltve: 2011. március 20. 18:50 GROS DANIEL: Financial Stability: ’Collective responsibility’ will not work, 9 march 2011, http://www.ceps.eu/book/financial-stability-collective-responsibility-will-not-work, letöltve: 2011. március 14. 18:32 MARZINOTTO
BENEDICTA:
A
European
fund
for
economic
revival,
http://www.bruegel.org/publications/publication-detail/publication/504-a-european-fundfor-economic-revival-in-crisis-countries, letöltve: 2011. március 21. 17:37 MEISEL SÁNDOR: A globális válság: Hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, A válság
hatása
az
Európai
Unió
működésére,
Budapest,
2009,
http://www.vki.hu/kot/ecostat/12-Meisel-Sandor.pdf, letöltve: 2011. március 31. 19:11 ORBÁN GÁBOR – SZAPÁRY GYÖRGY: A Stabilitási és Növekedési Paktum az új tagállamok szemszögéből,
MNB
Füzetek
2004/4,
http://www.mnb.hu/Kiadvanyok/mnbhu_mnbfuzetek/mnbhu_mf0404, 2011. április 26. 18:32 DADUSH
URI:
Paradigm
Lost,
The
euro
in
crisis,
2010,
http://www.carnegieendowment.org/files/Paradigm_Lost2.pdf, letöltve: 2011. március 14. 19:23 http://www3.weforum.org/docs/WEF_GlobalCompetitivenessReport_2010-11.pdf, letöltve: 2011. április 21. 18:02 Statistics Portugal: Portugal in figures 2009 France, Greece, Italy, Portugal and Spain – Competitiveness int he Southern Euro Area, IMF 2008, http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2008/cr08145.pdf, letöltve: 2011. február 27. 18:06 The
fiscal
challange
in
Portugal,
OECD,
7
june
2006,
http://www.oecd.org/officialdocuments/displaydocument/?doclanguage=en&cote=ECO/W KP(2006)17, letöltve: 2011. március 9. 21:52 74
Elemzés a konvergencia folyamatokról a pénzügyi válság szemszögéből, Magyar Nemzeti Bank, 2010. május, www.mnb.hu/Kiadvanyok/mnbhu_mnbfuzetek, letöltve: 2011. április 20. 18:47 Europe
in
figures,
Eurostat
Yearbook
2010,
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/publication?p_product_c ode=KS-CD-10-220 , letöltve: 2011. április 27. 19:03 CIKKEK: Megállapodtak
a
válságkezelésről
-
Jöhetnek
a
leminősítések,
http://www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/megallapodtak-a-valsagkezelesrol-johetnek-aleminositesek-344926, 2011. 3. 31. 15:56 Uniós eljárás Portugália ellen, http://www.vg.hu/gazdasag/unios-eljaras-portugalia-ellen21476, 2011. március 4. 16:17 Gyors
deficitfaragás
Portugáliában,
http://www.vg.hu/gazdasag/gyors-deficitfaragas-
portugaliaban-27960, letöltve: 2011. március 4. 16:19 Portugália: siker a csatlakozás, http://www.vg.hu/vallalatok/turizmus/portugalia-siker-acsatlakozas-44362, letöltve: 2011. március 4. 16:22 Az EU-ban is megmaradnak a régiós különbségek, http://www.vg.hu/gazdasag/az-eu-banis-megmaradnak-a-regios-kulonbsegek-56084, letöltve: 2011. március 4. 17:01 Portugália kohéziós sikere, http://www.vg.hu/gazdasag/portugalia-kohezios-sikere-64390, letöltve: 2011. március 4. 17:13 Financial Times: Kelet-Európa túl szegény az euróhoz, Portugáliát hiba volt felvenni, http://www.vg.hu/gazdasag/financial-times-kelet-europa-tul-szegeny-az-eurohozportugaliat-hiba-volt-felvenni-113237, letöltve: 2011. március 4. 17:20 Nyugdíjreform Portugáliában, http://www.vg.hu/gazdasag/nyugdijreform-portugaliaban125290, letöltve: 2011. március 4. 17:24 Kiadáscsökkentés
Portugáliában
is,
http://www.vg.hu/gazdasag/kiadascsokkentes-
portugaliaban-is-146360, letöltve: 2011. március 4. 17:27 75
Portugáliában
is
sztrájkolnak
a
szigor
ellen,
http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/portugaliaban-is-sztrajkolnak-a-szigor-ellen-307860, letöltve: 2011. március 4. 17:34 Adóemelések,
leállított
beruházások
jönnek
Portugáliában
is,
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/adoemelesek-leallitott-beruhazasok-jonnekportugaliaban-is-308653, letöltve: 2011. március 4. 17:36 Portugáliában
adóemeléseket
tervez
a
kormány,
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/portugaliaban-adoemeleseket-tervez-akormany-308746, letöltve: 2011. március 4. 17:45 Privatizációval
csökkenti
adósságát
Portugália,
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/privatizacioval-csokkenti-adossagatportugalia-309631, letöltve: 2011. március 4. 17:56 Az
Európai
Pénzügyi
stabilitási
eszköz,
http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=1631, letöltve: 2011. április 30. 17:10 Uniós gazdaságirányítás: a Bizottság jogalkotási intézkedések átfogó csomagját terjeszti elő; http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/10/1199&format=HTML&age d=1&language=HU&guiLanguage=hu, 2011. március 31. 21:00 A Bizottság jelentős fellendülési tervet dolgozott ki a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében, hogy fellendítse a keresletet, és helyreállítsa az európai gazdaságba vetett bizalmat, http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/08/1771&format=HTML&age d=1&language=HU&guiLanguage=en, letöltve: 2011. március 2. 18:05 Alku az átfogó csomag sarokköveiről, http://www.bruxinfo.hu/cikk/20110312-alku-azatfogo-csomag-sarokkoveirol.html , 2011. március 20. 16:55 The
economy:
The
gain,
then
the
pain,
of
life
in
euroland,
http://www.ft.com/cms/s/0/00072010-8e0e-11df-b06f-00144feab49a,dwp_uuid=da8a63548e0f-11df-b06f-00144feab49a.html#axzz1GYxQ7fxI, letöltve: 2011. március 19. 20:00 76
Campaign to speed up slow growth, http://www.ft.com/cms/s/0/027166e4-8e0e-11df-b06f00144feab49a,dwp_uuid=da8a6354-8e0f-11df-b06f-00144feab49a.html#axzz1GYxQ7fxI, letöltve: 2011. március 14. 20:12 Portugal: Struggling to tackle bad fiscal beehavior, http://www.ft.com/cms/s/0/6d3b911c02be-11dd-9388-000077b07658,dwp_uuid=de4ac34c-02c2-11dd-9388000077b07658.html#axzz1GYxQ7fxI, letöltve: 2011. március 14. 20:15 Conjoncture:
Grèce ;
Portugal:
panique
sur
la
zone
euro,
http://www.lefigaro.fr/conjoncture/2010/04/27/04016-20100427ARTFIG00647-greceportugal-panique-sur-la-zone-euro-.php, letöltve: 2011. március 14. 20:00 Political
crisis
pushes
Portugal
to
brink
of
bailout,
http://www.channelnewsasia.com/stories/afp_world_business/view/1118872/1/.html, letöltve: 2011. április 1. 17:08
77
