A politika fogalma és összetevıi

Bertóthyné Végvári Erzsébet – Szöveggyőjtemény a magas fokú gyorsírás oktatásához – 2000

Beszédírási rövidítések - jelölések: politikai viszonyok = egybeírás gazdasági, politikai = ismétlıdı toldalék társulás = toldalékrövidítés államosított = erıs rövidítés; kihagyás A politika fogalma és összetevıi Próbadiktátum: Arisztotelész szerint az ember államalkotó lény, állami életre, közösségi életre hivatott élılény. A politika minden értelmes ember tevékenysége, a közügyekkel, az állam ügyeivel foglalkozás minden ember kötelessége. A politikai, közösségi élet és tevékenység fontosabb mindennél.

100

A politika, mint a társadalmi viszonyok és az emberi magatartás sajátos tartalma, mintegy öt-hatezer éve része az emberiség történetének. A politikának, tehát az érdekek által vezérelt akaratok harcának a megjelenése, az érdekek által tagolt társadalom belsı konfliktusai szüksé-

100

gessé tették a társadalom politikai-hatalmi megszervezését, az állami intézmények megjelenését. A kapitalizmust megelızı társadalmakban a politikai-hatalmi viszonyok “szétfolytak” a gazdasági-termelési, a kulturális és rokonsági stb. viszonyokban, és bekapcsolódva a társa-

200

dalmi reprodukciós folyamatokba, közvetlenül termelési funkciókat láttak el. A politikai-hatalmi intézményesültség állami formája hosszú ideig a gazdasági folyamatoknak alárendelten töltötte be gazdaságszervezı és politikai funkcióit. A politikai viszonyok, tevékeny-

300

ségek és intézmények önállósulása, koncentrálódása a polgári forradalmak eredménye volt. A politikai intézmények és tevékenységek sajátos társadalomirányító funkciójának a történelmi önállósulása hozta maga után a politikai rendszer önálló alrendszerként való megjele-

400

nését, relatív elkülönülését, a hatalmi viszonyok és tevékenységek új típusú társadalmi intézményesítését. A politika, a politikai tevékenység fogalma az államelméleti és a politikaelméleti irodalomban többnyire a hatalmi viszonyokhoz kötıdik, elsısorban az ál-

500 1


lamhatalomhoz, az állami tevékenység befolyásolásához, az állami ügyekben való részvételhez. A politika a hatalom megszerzésére irányuló tevékenység, eszköz jellegő hatalomhoz képest. Általában elfogadott az is, hogy a politikai tevékenység csoportok, rétegek, közösségek, de el-

600

sısorban nagy társadalmi rétegek közötti viszonyok kezeléséhez kötıdik, és célja - a hatalom megszerzésén túl - valamely osztály, réteg, csoport érdekeinek érvényesítése mások érdekeivel szemben. Az államelméleti és politikaelméleti mővek jó része azonban valamely elemet, valamely re-

700

lációt kiemel és a politikadefiníció középpontjába állít. Így válik ezután a politika azonossá a hatalomra törekvéssel, háttérbe szorítva annak érdekkötöttségét, osztály-, réteg- és közösségi kapcsolódását. Mások a közösségi viszonyok kezelésével azonosítják a politi-

800

kát, a hatalmi és fıleg az érdekviszonyoktól elszakítva. De ismeretesek az akaratot abszolutizáló politikai felfogások is, amikor is a politika lényegeként a hatalomra törı akaratot emelik ki, amelynek mintegy öncélja a hatalom megszerzése, elszakítva ez t az akaratot

900

mind a közösségi kapcsolataitól, mind pedig érdekhátterétıl. Meglehetısen elterjedt a politika, a politikai tevékenység misztifikálása. Sokan a politikát definiálhatatlannak tartják. Ezen felfogások szerint a politika, a politikai tevékenység mővészet. Szabályai, törvénysze-

1000

rőségei feltárhatatlanok, a sikeres politizáláshoz sajátos intuícióra van szükség. A politika lehetıségek és szükségszerőségek birodalma. A politikai tevékenységek azonban megérthetık és ésszerően szervezhetık. Maga a politikum és a politikai tevékenység komp-

1100

lex társadalmi jelenség. A politikai tevékenység során sajátos tartalmú viszonyok, relációk jönnek létre a politika alanyai, a politikai tevékenységet kifejtık között. A politika és a politikai tevékenység ún. relációs kategóriák, mivel eleve másokkal kö-

1200 2


zösen, másokkal szemben végzett cselekvések, amelyek speciális viszonyokat, politikai viszonyokat teremtenek a politika alanyai között. A politika ugyanakkor sajátos tartalom is, amit gyakran politikumnak nevezünk, arra utalva, hogy ez a sajátos politikai tartalom (az érdek, az a-

1300

karati és hatalmi mozzanatok együttese) nem politikai tartalmú tevékenységeket és viszonyokat és politikai tartalommal tölthet meg. A gazdasági, a kulturális, a mővészeti, az oktatási viszonyok és tevékenységek önmagukban nem politikai viszonyok és tevékenységek, nem a po-

1400

litikai élet racionalitásai és meghatározó elemei hatják át. Azonban ha az érdek, az akarati és a hatalmi mozzanatok áthatják a gazdasági, az oktatási, a kulturális stb. viszonyokat, akkor azok sajátos törvényszerőségeik helyett átpolitizálva mőködnek.

1500

A rendszerváltás értelme 3


Próbadiktátum: Ha a magyar társadalom életének utóbbi három esztendejét szemügyre vesszük, azt kell mondanunk, vitathatatlanul lezajlott a rendszerváltás. A politikai intézményrendszer gyökeres átalakítása, a parlamentáris demokrácia mőködése megkérdıjelezhetetlenné teszi, hogy más rendszerben élünk, mint rég.

Minden nagy társadalmi átalakulás olyan megrázkódtatásokkal jár, amelyek mind a tömegek, mind a politikusok körében elégedetlenséget és értetlenséget váltanak ki. Úgy tőnik, hogy nálunk bizonyos vezetı politikai csoportosulások körében nagyobb az elégedetlenség és az értetlenség, mint a

100

tömegekében. Szerintük jelenlegi bajaink abból fakadnak, hogy a rendszerváltás nem volt eléggé mély, eléggé radikális. A politikusok elégedetlenségét és értetlenségét, akik a valódi rendszerváltás elmaradásáról beszélnek, két dolog okozza. Az egyik igaz, hogy ık rendszerváltáson egy olyan totális

200

váltást értenek, amilyen nagyon kevésszer ment végbe a történelemben. A másik, hogy máig nem fogták fel, hogy a rendszerváltás hosszan elnyúló folyamat, amelynek során intézmények tömegét kell nemcsak át-, hanem felépíteni is, új társadalmi szokásokat, mentalitást kell kialakítani. Tagadhatatlan, hogy a magyar gaz300 daságban alig maradtak tartalékok a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára. Különösen elavult és versenyképtelen volt az ipar, az infrastruktúra pedig fejletlen. A gazdaság legsikeresebb ágazatát, a mezıgazdaságot a nyolcvanas évek politikája hozta mind nehezebb helyzetbe, s a rendszerváltás

400

küszöbére meglehetısen nehéz helyzetben, kiszipolyozva érkezett. Adósságainkat pedig ilyen körülmények között kellett, illetve kell törleszteni. Ugyanakkor mondhatni, hogy a társadalom lényegesen jobb, a rendszerváltásra kész állapotban volt. A volt szocializmus akart vagy akaratlan eredménye, hogy mire

500

vége szakadt, a gazdasági racionalitás iránt viszont hallat4


lanul fogékony, az önerıre támaszkodás elvét a kor követelményeinek megfelelı mértékben elfogadó, sıt igénylı, vállalkozó kedvő társadalmat hagyott maga után. E kettıs igazság felıl kell megítélnünk az új rendszer eredményeit és

600

kudarcait. A gazdasági szabadság lebecsülhetetlen eredménye, hogy mára több mint félmillió egyéni vállalkozás van az országban. Épp ezek révén sikerült nagymértékben ellensúlyozni keleti exportpiacaink elvesztését. A politikai szabadságjogok a magyar történelemben talán sohasem látott módon

700

érvényesülhetnek ma, ideértve a sajtószabadságot is. A mérleg másik serpenyıjét az elkerülhetı, illetve elkerülhetetlen hibák nyomják. A privatizáció bizonyíthatóan sok kívánnivalót hagy maga után, azonban tény, hogy környezetünkben másutt sem megy jobban, sok helyen hozzá sem kezdtek a szervezéshez.

800

A tragikus problémát azonban a rendszerváltásban az agrárgazdaságban zajló események okozzák. A magyar gazdaság legsikeresebb ágazata taktikázások prédája lett. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a mezıgazdasági rendszerváltásban van a legtöbb kudarc, annak helyreállítása tehát sorsdöntı feladat.

900

A polgári demokrácia a mögöttünk lévı esztendıkben megmutatta életrevalóságát társadalmunkban. Azt is megmutatta, hogy a problémák ideológiamentes közelítése a gyümölcsözıbb, és hogy az országban történelmi utunk sajátosságai következtében sajátos demokráciát kell építenünk.

1000

Piaci követelmények és az ISO 9000 szabvány 5


Napjainkban és a jövıben egyre inkább Európát és a világot úgy kell tekinteni, mint egy hatalmas, többé-kevésbé nyílt piacgazdaságot, sok-sok ország együttesét, amelyben az egyes országok gazdasági potenciáljuk arányában töltenek be jelentıs vagy jelentéktelen funkciót. A világgazdaság mőködé-

100

sét meghatározó piaci mechanizmusok létezésétıl egyetlen ország sem tekinthet el, hiszen minden ország helyzetébıl adódó funkciót tölt be a világpiac hatalmas szerkezetében. Ahhoz, hogy ez a mechanizmus radikálisan dolgozzon, mőködnie kell az egész rendszer egyes részeit összehangoló ren-

200

dezıelvnek. Divatos kifejezéssel élve az egyes országoknak egymással kompatíbilis módon kell mőködnie. E kompatibilitás biztosításának egyik lehetséges módja a világon a nemzetközi normák, szabványok rendszere. Az Európai Közösségeken belül kialakított és folyamatos fejlesztés alatt álló normatívák célja a kereskedelem útjában álló akadályok megszüntetése. Ezen normatívák és egyéb fontos intézkedések hatására a jövı évtıl egységes európai piac alakul ki 350 millió fogyasztóval, amely a fejlett országok legnagyobb piacát jelenti. Ennek

300

400

a világgazdaságban meghatározó jelentıségő piacnak a fejlıdését más földrészek országai is nagy figyelemmel kísérik a gyors alkalmazkodás érdekében, hiszen minden termelı tudatában van annak, hogy a piaci térnyerés növelésének, a versenyképesség fokozásának legbiztosabb záloga a ki-

500

váló minıségő termék és szolgáltatás. A világon a minıségre vonatkozó alapnormák közé tartozik az ISO 9000 nemzetközi szabványrendszer, amelyet a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet dolgozott ki a kontinens legjobb szabványügyi szakértıinek többéves munkájával a nyolcvanas évek közepén.

600

E szabványrendszer jelentıségét bizonyítja, hogy eddig a világ több mint 30 országa változtatás nélkül vagy kisebb korrekciókkal átvette saját nemzeti szabványrendszerébe, és ez a folyamat rohamosan terjed. Jogosan merülhet fel a kérdés a szabvány mőködıképességét illetıen, hiszen köztudott, hogy annak

700

alkalmazása nem kötelezı. A magyarázat abban lelhetı fel, hogy a szabvány nem az adott termékek - sokszor vitatható és nehe6


zen mérhetı - specifikációit, minıségi paramétereit rögzíti, hanem a termék vagy szolgáltatás fejlesztési folyamatától a gyártáson, raktározáson, szállításon keresztül a

800

vevıszolgálattal bezáródó teljes folyamat alapkövetelményeit rögzíti annak érdekében, hogy elérhetı garantálható legyen a legkiválóbb minıség. A szabványsorozat elıírásai azokat az irányelveket, útmutatásokat foglalják egységes rendszerbe, amelyeket minden szervezetnek tel-

900

jesítenie kell, amely biztos akar lenni abban, hogy termékei, szolgáltatásai tartósan megbízható minıségőek lesznek. Ezeket az irányelveket olyan általánosan fogalmazták meg, hogy azokat minden szervezetnél alkalmazni lehessen, legyen szó ipari vagy szolgáltató, kis- vagy nagymérető szervezetrıl.

1000

A külkereskedelem szervezeti formái 7


A korszerő piacgazdasággal rendelkezı országok külkereskedelmi szervezetének felépítését meghatározott módon befolyásolja az a tény, hogy a külkereskedelmi tevékenységgel túlnyomóan a magáncégek foglalkoznak. Az állam nem befolyásolhatja érdemlegesen a külkereskedelem vállalati

100

szervezetét. Az állam irányításának, befolyásának jelentıségét azonban nem szabad lebecsülni a gazdasági életben, így a külkereskedelemben sem. Az állam szerepe a külgazdasági kapcsolatok szervezésében, irányításában rendkívül változatos , csaknem országonként eltérı szervezeti keretek

200

között valósul meg. Napjainkban a társadalom nem nélkülözheti az állam gazdasági szervezı és befolyásoló tevékenységét, amely az adott országra jellemzı formában ölt testet. Ahhoz, hogy az állam elláthassa az ilyen jellegő feladatait, meghatározott intézményekre, hatósági szervezetre van szük-

300

ség. Ez a szervezet nem csupán adminisztratív tevékenységet fejt ki, hanem gazdasági módszereket is alkalmaz. A külkereskedelem területén az állami szervezet lényeges feladata az ügyletek engedélyezése és a vámolással összefüggı tennivalók szabályozása. Ugyancsak központi feladat az or-

400

szág kereskedelmpolitikájának és annak érvényesítése a más országokkal a kötendı szerzıdésekben és megállapodásokban. Az állam él a diplomáciai érintkezés nyújtotta lehetıségekkel, a különbözı nemzetközi gazdasági szervezetekben való részvételbıl származó elınyökkel.

500

A piacgazdaságban a vállalatok külkereskedelmi tevékenységét az állam gazdasági eszközök széles körében befolyásolja. A közvetlen pénzügyi támogatás (vámvisszatérítés, adókedvezmény, hitelnyújtás és biztosítás) ebben ugyanúgy megtalálhatók, mint a devizális jellegő ösztönzés. A legtöbb or-

600

szágban találunk olyan központi szervet, amely az egész országra kiterjedıen irányítja és ellenırzi a külkereskedelmet. Ilyen központi szerv lehet valamely gazdasági minisztérium, kereskedelmi kamara, bank. Számos országban több fıhatóság is foglalkozik a külkereskedelem valamelyik részterüle-

700

tével. A külkereskedelem külföldi hatósági szervezete többnyire azonos képet mutat. Ez érthetı is, hiszen az orszá8


gok közötti érintkezés gyakorlata és szervezete is kialakult már. Külföldön a hatósági funkciót a követség kereskedelmi részlege látja el, amely gyakran kereskedelmi ki-

800

rendeltségként mőködik. a piacgazdaságokban állami elıírás nem szabályozza a külkereskedelem vállalati szervezetét. Kialakultak azonban azonban azok a vállalati formák, amelyek keretet adnak a külkereskedelmi tevékenységhez. A jellemzı vállalattípusok a következık: nagyobb termelı és

900

felhasználó cégek, amelyek önállóan vagy más hasonló profilú vállalatokkal közösen külön kereskedelmi szervezetet tartanak fenn, de különféle viszonteladók is - mindenekelıtt a külkereskedelemre specializálódott kereskedıhálózat -, amelyek régen saját nevükben, saját számlára dolgoznak.

1000

A külkereskedelem és a versenyképesség 9


A külkereskedelmi munka színvonala jelentıs mértékben befolyásolja a versenyképességet. A külkereskedelemnek külön felelıssége van a mezıgazdaság által exportált termékekért, azok minıségéért, áráért, a szállítási határidık betartásáért. Termelési együttmőködést kell létrehozni.

100

A versenyképesség annak a mutatója, hogyan felel meg az áru a piaci követelményeknek és a vevık változó igényeinek. A vevık igényeit a magánjogi szerzıdések elıírásai, az azt kiegészítı vagy helyettesítı szóbeli megállapodások és a piaci szokások fejezik ki. Az

200

az eladó, aki képes arra, hogy folyamatosan teljesítése a vevık kívánságait, ebbıl elınyt szerez. Mindenekelıtt kedvezıbb árat tud elérni, jobb, biztosabb vevıkörhöz jut és elınyös piaci pozíciókat építhet ki magának, ami lehetıvé teszi, hogy nehezebb helyzetben is boldoguljon. Ha a ver-

300

senyképesség fı jellemzıit fel akarjuk sorolni, az áru minıségével kell kezdeni. Minél magasabb minıségi kategóriába kerül a termék, annál kedvezıbb az ára, ezért a szállítók természetes törekvése a számukra elınyös minısítés. A vevıknek az áru minıségével kapcsolatban az a fı

400

követelése, hogy megfeleljen a szerzıdésnek, hiszen a vételár mindenkor a szerzıdés szerinti minıségre vonatkozik. A versenyképesség másik fı követelménye a szállítási határidık pontos betartása. ha az idıjárási viszonyok, a természeti körülmények alakulása okozza a szállítási

500

lemaradást, akkor szerzıdés szerinti teljesítésben való akadályoztatást jelentenek be a nemzetközi szokások szerint. Igazolt esetekben elkerülhetı a kötbér fizetése. A vevıt azonban semmiféle magyarázat nem nyugtatja meg, hiszen neki a pontatlan szállításból általában kimutatható kára keletkezik. Azt tartja jó üzleti partnernek, aki nem kerül ilyen helyzetbe. A szállítási határidık betartása ugyancsak árszabályozó tényezı, ezért a termelés irányításában és a külkereskedelmi munkában a pontos szállításokkal kapcsolatos érdekeket fokozatosan szem elıtt kell tartani.

600

700

A versenyképességnek fontos ismérve a vevık igényeihez való rugalmas igazodás, speciális kívánságaik gyors ki10


elégítése. Az a szállító, aki ebben elınyre tesz szert versenytársaival szemben, ezzel is erısíteni tudja piaci pozícióit és a termékek magasabb árából részesedhet.

800

Az élelmiszerek elıállításában a piaci változásokhoz és a különleges igényekhez való alkalmazkodás teintetében vállalatonként különbözı a helyzet. Egyesek példásan gyors reagálása mellett még gyakori a lassúság és nehézkesség. Megállapítható, hogy viszonylag jobban megfelelnek a

900

versenyképesség követelményeinek az iparilag feldolgozatlan mezıgazdasági termékek, és több a gond az élelmiszeripari, különösen a fogyasztói kiszereléső élelmiszeripari termékekkel. Kedvezıbb helyzetet teremthet tıkés piacokon az áru értékesítésében, ha termelési együtt-

1000

mőködést, kooperációt sikerül létrehozni. Olyan cégekkel kellene felvenni a kapcsolatot, amelyek saját kereskedelmi hálózattal rendelkeznek. Néhány jó példa már a gyakorlatban igazolta a termelési kooperációhoz főzött reményeket és várakozásokat, mely mindkét partnernek mindig hasznot hozott.

1100

Pártrendszerek a magyar társadalomban 11


Próbadiktátum: Közép-Európában csak az egyeduralmi pártrendszereknek van folyamatossága. Ezeket a pártokat egyáltalán nem a választások, hanem csak a nagy nemzetközi folyamatok buktatják meg, de tovább folytatódnak újabb és újabb pártokban. Ismert az a tény, hogy a pártok tagjainak többsége átmenekült egy másik pártba.

100

A jelenlegi magyar pártrendszer kialakulása már a nyolcvanas évek végén radikálisan megváltozott külsı és belsı feltételek között ment végbe, amelyek jelentısen korlátozták, bár nem zárták ki az egyeduralmi pártrendszer újjászervezıdését. Egyrészt a nemzetközi feltételek, a nyugati kényszerdemokrá-

100

cia külsı követelményrendszereként jelentkeztek az egész nemzetközi közvélemény nyomása következtében, másrészt az elmúlt ötven év ellentmondásos modernizációja következtében a magyar társadalom szerkezete alapvetıen megváltozott, ami ugyancsak lehetetlenné tette a második világhábo-

200

rú utáni történelmi pártok és pártrendszerek visszarendezıdését. Csökkent a hagyományos parasztság és hivatalfüggı értelmiség létszáma, megnıtt a jól képzett vidéki értelmiségi, alkalmazotti és vállalkozói rétegek aránya. A pártok még nem találták meg a helyüket és a szerepüket a magyar társa-

300

dalomban. Amikor a pártosodás beindult a nyolcvanas évek végén, a pártok elıször egyesületnek és érdekképviseletnek álcázták magukat. Ebben az idıszakban megjelentek a legkülönbözıbb fajtájú intézmények és szervezıdések. Mégis a szervezetek többsége csak az 1990.

400

évi választások hatására döntött véglegesen a párttá alakulás mellett és indult a választásokon mégpedig jelentıs állami támogatással. A nyugati néppártok viszont korábban tömegpártok voltak, amelyek fokozatosan középre csúsztak és úgy igyekeztek a társadalom szélesedı köreit elérni

500

eredeti társadalmi bázisuk és jellegzetességeik megırzésével. A magyar néppártok egyszerően csak lebegtek a tár12


sadalom felett, konkrét érdekek összegzése helyett csak elvont értékeket voltak hajlandóak megfogalmazni, ezért terméktelen kultúrharcba bonyolódtak egymással. A pártok másik csoportja is

600

beszállt az értékháborúba, de inkább a kisebb érdekek képviseletét vállalta fel. A legutóbbi választások nagy fordulata abban van, hogy egyrészt szigorú színvallásra kényszerítette a néppártokat társadalmi elkötelezettségüket illetıen, másrészt szelektálta a pártok közül az érdekképviselet jelle-

700

gőeket vagy jelentısen visszaszorította a fennmaradókat. Az állam és a pártok viszonya egyfelıl a pártok és az érdekképviseletek viszonya, másfelıl még kialakulatlan és tisztázatlan, az intézményi fejlıdés tehát még mindig kezdetleges. A pártok létezésének négy szintje van, két társadalmi, két poli-

800

tikai. Az elsı szint a pártok társadalmi bázisa és kapcsolatrendszere, a második az országos szervezete, a harmadik a pártok politikai struktúrája és profilja, a negyedik pedig a hatalmi részesedése és szerepe. A tagsági párt az aktivitást és a párthoz való kötıdés intenzitását te-

900

kintve - könnyen jellemezhetı. A pártok intézményileg tekintve megjelennek mint sajátos társadalmi szervezetek is, vagyis szervezeti pártként megadható a felépítésük, belsı hatékonyságuk és pártdemokráciájuk mértéke. A pártoknak programpártként saját politikai programjuk és arculatuk, sıt idıvel

1000

saját belsı politikatörténetük is van, amelynek folytonossága jelentısen meghatározza a késıbbi konkrét politikai tevékenységüket. A demokratikus politikai rendszerben minden parlamenti párt valamilyen formában részt vesz a hatalom különbözı intézményeiben, tehát mint hatalmi párt, részese a hatalomgyakorlásnak. Az elmúlt években a magyar pártok többségére a négy forma ellentéteinek a viszonya volt a jellemzı. A pártok többségére jellemzı továbbá, hogy politikai létezésük sokkal erısebb, mint társadalmi létezésük, azaz politikailag erıs és társadalmilag gyenge pár-

1100

1200

tok alakultak ki, amelyeknek a társadalmi létezésén belül is a szervezeti párt mindig a leggyengébb és a legfejletlenebb. A politikai létezésen belül pedig a pártok hatal13


mi szerepe dominál, tehát inkább a közös hatalomgyakorlás tartja össze a pártokat, mint a közös gyakorlatias porgram.

1300

Ahogy az egész új politikai rendszer, a magyar pártok is fölülrıl épültek ki, ezért a társadalmi alapjuk, kapcsolatrendszerük gyenge volt és maradt. Az elmúlt évi választások megerısítették és egyben belülrıl jelentısen átalakították a pártrendszert Magyarországon. Nálunk a többpártrendszer - eltérıen a

1400

régió más országaitól - viszonylag korán, a nyolcvanas évek végén kialakult. Már akkor színre léptek azok a vezetı pártok, amelyek a mai parlamenti pártrendszert alkotják. Nagyon jelentısek a folytonosság mozzanatai, de mégis komoly változás játszódott le a választások nyomán a pártrendszer struktúrájában.

1500

Az önkormányzati bizottságok mőködése 14


Próbadiktátum: A jegyzı feladata a hivatali munka szervezése, a hivatali munka rendjének és szakszerőségének biztosítása, valamint a polgármester felhatalmazása alapján a szükséges munkáltatói jogkör gyakorlása. Elıkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket.

100

Az önkormányzati feladatok és hatáskörök eredményes gyakorlása csak akkor biztosítható, ha a képviselı-testület létrehozza azokat a szerveket, amelyek tevékenyen részt vesznek a döntés-elıkészítésben, a döntéshozatalban, továbbá a döntés végrehajtásának szervezésében és ellenırzésé-

100

ben. Ilyen szervezet a testület keretei között létrehozott bizottság. A bizottságokat a képviselı-testület az önkormányzati feladatokra és hatáskörökre tekintettel hozza létre, közöttük megfelelı munkamegosztást alakít ki, meghatározza az adott önkormányzatnál jelentkezı feladat- és ha-

200

táskörökhöz kapcsolódó szerepüket. A kötelezıen létrehozandó bizottságok köre igen szők. Pénzügyi ellenırzı bizottságot kell létrehozni a kétezernél több lakosú településen, kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot pedig a kisebbséget képviselı testületi tagok kezdeményezé-

300

sére kötelezı alakítani. A bizottságok a képviselıtestület döntéseinek szakmai, jogi megalapozottságát, a társadalompolitikai érdekek felismerését, valamint a kettı közötti összhang megteremtését segítik elı. A képviselık közremőködnek a lakossági szervezetek közöt-

400

ti kapcsolat kialakításában, a szakmai szervezeteket, szakembereket bevonják az önkormányzati célkitőzések kialakításába, illetve megvalósításába. A testületi döntések elıkészítése és a végrehajtás ellenırzése érdekében a bizottság ellenırzi a polgármesteri hivatal munkáját

500

is. Amennyiben úgy találja, hogy a hivatal nem követi a képviselı-testület által meghatározott célokat, vagy mulasztást 15


észlel, kezdeményezheti a polgármester intézkedését. A pénzügyi ellenırzı bizottság feladata az önkormányzati gazdálkodás ellenırzése, a gazdasági programok, intézkedé-

600

sek elıkészítése, végrehajtásuk figyelemmel kísérése és a tapasztalatok feldolgozása a képviselı-testület számára. Mőködésének szabályait vagy maga a bizottság, vagy a Szervezési és Mőködési Szabályzat állapítja meg. A képviselı-testület döntési jogkört adhat bizottságainak,

700

önkormányzati rendeletben hatósági hatáskört állapíthat meg részükre. A polgármester a bizottságnak azokat a határozatait, amelyek a képviselı-testület határozataival ellentétesek vagy az önkormányzat érdekeit sértık, felfüggesztheti. A képviselı-testület soron következı ü-

800

lésén határoz a felfüggesztett döntésrıl. Ha a bizottság önkormányzati jogkörben hozott határozatot, határozata ellen a képviselı-testületnél lehet fellebbezni. A képviselı-testület a bizottsági határozatot megsemmisítheti, vagy megváltoztathatja. A fellebbezés során hozott határozat

900

felülvizsgálatát - jogszabálysértésre hivatkozással - a bíróságtól lehet kérni a határozat közlésétıl számított 30 napon belül. A helyi önkormányzati és államigazgatási feladatok ellátására különbözı típusú és elnevezéső hivatali szervek jönnek létre, nevezetesen: polgármes-

1000

teri hivatal, körjegyzıség, megyei jogú város kerületi hivatala, megyei közgyőlés hivatala, fıpolgármesteri hivatal. Sajátos hivatali szervezeti forma továbbá még a hivatali kirendeltség és az igazgatási társulás. A polgármesteri hivatal tagozódásának, munkaszervezésé-

1100

nek kialakításáról a képviselı-testület dönt, tekintettel a település lakosságszámára, az ellátandó feladatokra és hatáskörökre, illetıleg a feladatok ellátását biztosító intézményekkel kapcsolatos önkormányzati feladatokra. A hivatalt a polgármester irányítja, és ennek

1200

keretében meghatározza az önkormányzati munkához kapcsolódó hivatali feladatokat, javaslatot tesz a hivatal munkarendjére, illetıleg az ügyfélfogadás rendjére, szabá16


lyozza a kiadványozás rendjét, dönt a hatáskörébe utalt államigazgatási ügyekben, hatósági jogkörökben. A polgár-

1300

mester a jegyzı útján irányítja a képviselı-testület hivatalát. Az önkormányzati munka szakszerősége és jogszerősége biztosítása érdekében az önkormányzatnak gondoskodnia kell a megfelelı szakmai képesítéssel rendelkezı jegyzı kinevezésérıl. A jegyzı feladata sokrétő. A tes-

1400

tületi munkában legfıbb feladata a szakszerőség és jogszerőség biztosítása. Ennek érdekében rendszeresen tájékoztatja a képviselı-testületet, a bizottságokat és a polgármestert az önkormányzatot érintı jogszabályokról. Közremőködik a testületi elıterjesztések elıkészítésében.

1500

Munkanélküliség - foglalkoztatáspolitika - gazdaságpolitika 17


Próbadiktátum: Demokráciánk megerısödését súlyosan megnehezíti a tömeges munkanélküliség és ennek gyors növekedése, melynek korlátozása és visszaszorítása szükséges és lehetséges feladat. Ehhez hatékonyabb foglalkoztatáspolitikára, gazdaságpolitikára és kormányzati politikára van szükség.

100

Hazánkban a fejlett piacgazdaságokhoz képest magas a munkanélküliség aránya, emellett a területi szóródás is igen nagy. A fejlett piacgazdaságokban a munkanélküliségnek mintegy a fele hat hónapnál rövidebb, személyi összetételében gyorsan változó, strukturális és frikciós munkanélküliség,

100

ami az utóbbi évtizedek alatt végbemenı nagyarányú szerkezeti átalakulás következménye. Magyarországon viszont a mai tömeges munkanélküliségnek egyelıre csupán kis része származik a jövıbeli fejlıdést szolgáló szerkezeti átalakulásból. Nálunk a munkanélküliek elsı hullá-

200

ma elsısorban abból a gyengébb teljesítıképességő munkaerıbıl került ki, melyet a korábbi évtizedek munkaerıhiánya és bérszabályozási mechanizmusa beszívott, majd most szelektált és a munkaerıpiacra visszanyomott. A munkanélküliek újabb és gyorsan növekvı tömege viszont már más réte-

300

gekbıl kerül ki és a gazdaság visszaesése miatt veszti el munkahelyét. Amíg a gazdaságot nem sikerül stabilizálni, addig jó részük nem számíthat új munkahelyre. A munkanélküliség társadalmi kezelését szolgáló foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer kiépítése csak néhány éve kezdıdött

400

meg, egyelıre versenyt fut az idıvel. A munkanélküliség korlátozása aktív foglalkoztatáspolitikát, új munkahelyek létesítésének támogatását és a munkaerı, valamint a munkahelyek strukturális és illeszkedési nehézségeinek érdemi könnyítését igényli. A foglalkoztatáspoliti-

500

ka hatékonyságának javítása több feladat megoldását is sürgeti. A modern piacgazdaságokban az állam, a munkaa18


dói szervezete, valamint a munkavállalói érdekképviseletek, a szakszervezetek együttmőködésének meghatározó szerepe van a munka világában fellépı konfliktusok meg-

600

oldásában, mérséklésében. Nálunk azonban ez az együttmőködés egyelıre még hiányzik, és a kormány nem igényli a szakszervezetek közremőködését a munkanélküliség elleni küzdelemben sem. Nyugat-európai példák mutatják, hogy a túlórázás és a túlmunka, valamint a nyugdíjasok és a külföldi-

700

ek foglalkoztatásának korlátozásában, és ezzel a munkanélküliség enyhítésében a szakszervezetek hasznosan közremőködhetnének. Nem kevés segítséget nyújthatnának a szakszervezetek az elbocsátások vagy tömeges leépítések ésszerő szervezésében is. Foglalkoztatáspolitikánk jelenlegi ak-

800

tív eszközei között minimális szerepük van a munkaerıkínálatot korlátozó eszközöknek. Jelenleg a munkaerıkínálat korlátozását csupán a tévesen “részmunkaidınek” nevezett munkaidı-rövidítés támogatása, valamint a korhatárnál korábbi nyugdíjazás lehetıségei szolgálják.

900

A munkaerı-piaci egyensúly javítását szolgálná az is, ha az oktatási rendszer évtizedek óta halasztódó strukturális reformja alapján, racionális módon, 16 éves életkorig terjesztenék ki az általános alapoktatás idıtartamát. A jelenlegi migrációs politikából, ezen

1000

belül a külföldiek munkavállalásának tömeges engedélyezésébıl, valamint a gyorsan növekvı feketegazdasággal szemben tanúsított közömbösségbıl úgy tőnik, hogy az illetékesek nem veszik figyelembe ezek összefüggéseit a munkaerıhelyzettel, és így elısegítik a munkanélküliség növe-

1100

kedését. A feketegazdaság méreteirıl, mőködésérıl nem rendelkezünk kellı információval. A feketegazdaságot ugyanis nem a tevékenység magánjellege, hanem az illegalitás jellemzi. Ez a gazdaság ezen az úton vonja ki magát a társadalmi közös költségek vállalása, az adók és a

1200

társadalombiztosítási díjak fizetése alól. Az aktív foglalkoztatáspolitika már mőködı eszközei hatékonyságának a javítása az eddigieknél eredményesebben 19


járulhat hozzá a munkanélküliség korlátozásához. A nemzetközi összehasonlítás szerint a foglalkoztatáspoliti-

1300

kára fordított kiadások magasabb szintje egyébként nem mutat összefüggést a munkanélküliség alacsony arányával. A kapcsolat inkább fordított: a munkanélküliség magas szintje, illetve ennek növekedése a kiadások magas arányát és annak emelkedését vonja maga után. Az eddigi ismeretek

1400

arra mutatnak, hogy a munkanélküliség mértéke érdemlegesen befolyásolható, ha egy országban a teljes foglalkoztatást tartósan a társadalmi és gazdasági prioritások élcsoportjába sorolják, és a kormányzati gazdaságpolitika e foglalkoztatáspolitikai cél megvalósulását szolgálja.

1500

Munkanélküliség és piacgazdaság 20


Próbadiktátum: A modern piacgazdaságok egyik legsúlyosabb problémája a munkanélküliség. Ez és különösen az inflációval történı együttes megjelenése igen sok fejtörést okoz a munkavállalóknak és a politikusoknak egyaránt. A munkanélküliség a makrogazdaság fenyegetı egyensúlyi problémája.

100

Minden piacgazdaságnak szembe kell néznie a munkanélküliséggel, ám ez a probléma különösen súlyos lehet azokban a társadalmakban, amelyek a központi, állami irányítású gazdaságból a piacgazdaságba történı nehéz átmenettel küszködnek. Az állami árszabályozás megszüntetése lehetı-

100

vé teszi ugyan, hogy a kereslet és kínálat mechanizmusa, minden piacgazdaság fı hajtóereje akadálytalanul mőködjék, ugyanakkor azonban rövid távon a munkahelyek megszőnését is elıidézheti. Az árszabályozás megszőntével nem az állami elıirányzatok, hanem a fogyasztói igények dik-

200

tálják, hogy milyen termékek kerülnek a piacra. A versenyben a gazdaságtalan vállalatok kénytelenek becsukni a kaput, vagy csökkenteni a dolgozóik számát, hogy életben maradhassanak. A cégek igyekeznek leszorítani a költségeiket, és megnı a munkanélküliség. Állami támogatás híján számos vál-

300

lalat, közöttük a sok dolgozót foglalkoztató állami nagyvállalatok egyszerően nem tudnak fennmaradni az új gazdasági közegben. A munkanélküliség fájdalmát azonban enyhíti az árak felszabadulása és az, hogy a magántulajdon és a szabad vállalkozás lesz a társadalom gazdaságának alapja. A vál-

400

lalkozók észreveszik az új üzleti lehetıségeket, alkalmazottakat szerzıdtetnek, új termékeket és szolgáltatásokat állítanak elı. A külföldi és hazai cégek keresik a nyereséges befektetési lehetıségeket. Nemcsak a munkalehetıségek száma nı, hanem az új vállalkozások szaporo-

500

dásával fokozódik a változatosságuk és javulnak a dolgozók választási lehetıségei. Sok esetben elmosódik 21


a különbség dolgozó és vállalkozó között, hiszen valaki alkalmazottként elsajátít bizonyos szakmai ismereteket egy cégnél, azután megpróbál a saját lábára állni, önálló vál-

600

lalkozásba fog, hogy új, jobb vagy olcsóbb terméket állítson elı ugyanazon a területen. A növekvı, dinamikus és rugalmas piacgazdaság kialakulásával a munkanélküliség idıvel ugyanúgy csökkenésnek indul, mint az infláció. A munkanélküliség azonban még a virágzó, stabil piacgazdaságokban

700

sem tőnik el teljesen. A piacgazdaságban mindig vannak dolgozók, akik éppen két munkahely között vannak, vagy most kerültek a munkaerıpiacra, és arra várnak, hogy elıször elhelyezkedjenek. Ez az úgynevezett súrlódásos munkanélküliség, amelyek sok szempontból csak azt tükrözi, hogy a dolgozók kellı szabadsággal és 800 mobilitással tudják a legkedvezıbb munkahelyet megkeresni maguknak. Sıt, ha a dolgozók nem mozoghatnának ilyen értelemben szabadon, a verseny és a termelékenység is csökkenne. Mivel a súrlódásos munkanélküliség rendszerint nem tart sokáig, és ezek a dolgozók önként döntöttek úgy, hogy munkahelyet változtat-

900

nak vagy továbbképzik magukat, a súrlódásos munkanélküliséget általában nem szokták súlyos problémának tekinteni a piacgazdaságban. A gyakorlatban a legtöbb olyan országban, ahol kellı mobilitással rendelkezik a munkaerı, bizonyos hányad mindig éppen munka nélkül van, de a közgazdászok ezt a hánya-

1000

dot is a foglalkoztatottak közé sorolják. Sajnos, van a munkanélküliségnek két másik, kevésbé jóindulatú fajtája is: a ciklikus és a strukturális munkanélküliség. A ciklikus munkanélküliség akkor lép fel, amikor a gazdaságban lezuhan a termelés és a fogyasztás szintje, és az ország recesszión vagy

1100

válságon megy át. Sıt, a nagy munkanélküliség egyik fontos fokmérıje annak, hogy mennyire súlyos a válság. A nagy gazdasági válság idején például az európai és észak-amerikai dolgozók 25 százaléka munkanélküli volt. Ez a munkanélküliség, amely ennek az állami pénzügyi és költ-

1200

ségvetési politikának különösen harcolnia kell. A strukturális munkanélküliség azokat a dolgozókat sújtja, akik nem rendelkeznek megfelelı képzettséggel, szaktudással vagy gya22


korlattal ahhoz, hogy megırizhessék a munkahelyüket a korszerő gazdaságban. Például sok munkahelyen van szükség nagy szakmai

1300

hozzáértésre vagy arra, hogy a dolgozó mőszaki leírások és rövid továbbképzések segítségével gyorsan képes legyen új eljárásokat és módszereket elsajátítani. Ugyanígy számos állás betöltéséhez szükség van korunkban, az információ korában, bizonyos ismeretekre és jártasságra a távközlés,

1400

a nyelvek, a természettudományok és a szervezés területén. A munkanélküliség okozta társadalmi veszteségeket gyakran azzal szokták jellemezni, hogy a kiesı munka miatt mennyi termék és szolgáltatás nem jön létre. Ez súlyos veszteség, mert a kiesı termelés rendszerint örökre elveszett, nem lehet pótolni.

1500

23


A kereskedelem

Próbadiktátum: Az egyik legfontosabb kereskedelmi funkció az új termékek kezelése. Az ipar újabb és újabb termékekkel árasztja el a kereskedıket. Kereskedelmünkben egyfajta forradalom ment és megy végbe, olyan technikai-mőszaki újdonságok segítik a munkát, amelyek egyben új lehetıségeket eredményeznek.

100

A kereskedelem sajátos helyet foglal el a nemzetgazdaságban: a termelık és a végsı fogyasztók közötti kapcsolatot biztosítja. Számos formában jelenik meg mindennapjainkban, ismerıs kategória mindenki számára. Két része van: a belkereskedelem és a külkereskedelem. A külkereskedelmi tevé-

100

kenységet minden ország szabályozza. Többféle eszközzel lehet befolyásolni. Ezek az eszközök kifejtik hatásukat az export, illetve az import területén. Az eszközök köre meglehetısen széles: árfolyam-politika, vámpolitika, hitelpolitika, adópolitika. A külkereskedelmi tevékenységre vo-

200

natkozó szabályozó eszközök milyensége, a szabályozás által érintett gazdálkodó szervezetek, termékek és tevékenységek köre változó. Egyfajta szabályozó eszköz a gazdasági kapcsolatokat átfogó kereskedelmi szerzıdések. Gazdasági és politikai értelemben egyaránt nagy jelentıségő

300

szerzıdések, magas szintő diplomáciai tevékenység eredményeképpen jönnek létre, általában az állam vagy a kormány nevében kötik ıket. Tartalmuk foglalkozik az állampolgárok és vállalatok jogaival a másik szerzıdı fél területén, biztosítják a kereskedelmi és ipari tevékenység folytatá-

400

sának lehetıségét, kitérnek a kereskedelem szabályozására, vámalkalmazására, adózási, fuvarozási kérdésekre, stb. A kereskedelmi szerzıdések szerepe az, hogy megteremtik az általános és a kedvezı feltételeket a gazdasági kapcsolatok fejlıdése számára, keretül szolgál-

500

nak, amelyekben az együttmőködés majd meg tud valósulni. A kereskedelempolitika ma már nagy múltú eszközeinek számí24


tanak. A kereskedelem két alapvetı funkciója a termelés és a fogyasztás összekötése, a két pólus közötti különbség megoldásával. Miután a termelés és a végsı felhaszná-

600

lás, a fogyasztás térben elkülönülnek a kereskedelem telephelyének meghatározásától, tevékenységének folytatásaként oda viszi a terméket, ahol a fogyasztó könnyen, viszonylag kis távolság megtételével a termékhez juthat. Megfelelı telephely megválasztása biztosítja az elvárt fogalmat, a megfe-

700

lelı számú vásárlót, kellı mennyiségő vásárlást. A kereskedelem több termelı termékét kínálja a vásárlóknak. A hazai fogyasztók érdekeinek védelme szempontjából fontos, hogy a rendeltetési célnak nem megfelelı, balesetveszélyes, az életre, az egészségre és a környezetre ártalmas termékek ne

800

kerüljenek hazai fogalomba. A termékeket a hazai forgalombahozatal elıtt kötelezıen minıségvizsgálat alá kell vetni. A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozónak nemcsak rendeletileg elıírt, de erkölcsi kötelessége is, hogy sem a hazai fogyasztóknak, sem a külföldön

900

mőködı magyar versenytársaknak ne okozzon anyagi és erkölcsi kárt! Egyre erısebb verseny jellemzı a kereskedelemben, hiszen a legtöbb termék esetében telített a piac, így a növekvı eladási teljesítmény csak egymás rovására biztosítható. A szabály az, hogy verseny a vevıért és verseny az eladóért!

1000

25


A környezetvédelmi törvényrıl

Az emberi környezet védelmérıl alkotott törvény az egész társadalom érdeklıdésének a középpontjában áll. Ugyanis a társadalmi és a tudományos fejlıdés a gazdaságban és a technikában olyan szintet ért el, amely nemcsak az emberi jólétet szolgálja, hanem az ember egészét is veszélyezteti. A

100

világ népei nem nézhetik közömbösen a nagy környezeti károsodásokat. Az a világmérető akció, amely az emberi környezet védelmére kibontakozott Magyarországon is, elıtérbe helyezte ezt az ügyet. A környezetvédelem fontosságát az is indokolja, hogy az emberrıl való gondoskodás társa-

200

dalmi és politikai munkánk középpontjában áll. Néhány fejlettebb országban akkor kezdtek el behatóbban foglalkozni a környezetvédelemmel, amikor már a levegı szennyezettsége emberéletek százait követelte, és környezeti betségek jelentek meg. Nálunk a helyzet még nem ennyire aggasztó, de az elıje-

300

lek több vonatkozásban kedvezıtlenek. Magyarországra a felszíni vizeknek mintegy 96 százaléka az országhatárokon túlról már szennyezetten érkezik. Az ipari eredető szenynyezések mellett újabban a mezıgazdaságból származó szennyezıdés is rontja a vízfelhasználás lehetıségét. A környezet-

400

szennyezést létezı és egyre növekvı veszélynek tekintjük, amelynek leküzdése érdekében összehangolt, tervszerő és nagyon céltudatos tevékenységre, számottevı anyagi eszközök felhasználására és széles körő társadalmi összefogásra van szükség. Gyakran találkozhatunk olyan felfogással, amely szerint a környezet-

500

védelem kizárólag anyagi kérdés, mert a hatékonysága döntıen azon múlik, hogy egy adott ország a nemzeti jövedelemnek hány százalékát tudja környezetvédelmi célokra fordítani. Hangsúlyozni kell, hogy a környezetvédelem számunkra nemcsak anyagi természető kérdés. A mi célunk átfogóbb és maga-

600

sabb rendő. Mi emberhez méltó, az ember alkotókészségét kibontakoztató és pihenést, felüdülést lehetıvé tevı környezetet akarunk biztosítani mind a most élı lakosság, mind az utánuk következı nemzedékek számára. Erıfeszítéseink azonban csak akkor vezethetnek eredményre, ha a környe-

700

zetvédelmi tevékenységet nem tekintjük csak egyes hatóságok 26


feladatának, hanem a környezetvédelmi érdekek megfelelıen érvényre jutnak a városrendezésben, a beruházások megvalósítása során és a különbözı gazdasági természető döntések kialakításánál. A környezetvédelem nem

800

egyedül az ipari és a mezıgazdasági üzemek ügye, hanem valamennyi állampolgáré, nem csupán azért, mert mindannyiunk közös környezetének a megóvásáról van szó, hanem azért is, mert az állampolgár nemcsak szenvedı alanya a környezetszenynyezésnek, hanem olykor elkövetıje is. A környezetszennyezés

900

részben a meggyorsult ipari fejlıdés és városiasodás következtében, részben pedig a tudományos-technikai forradalom kibontakozása folytán vált igazi veszélyforrássá. A környezetvédelmi törvény megalkotása igen jelentıs állomása a hazai környezetvédelmi jogalkotási folyamatnak.

1000

27


A környezetvédelmi politikáról

Próbadiktátum: Az Európa nyugati részén végbement folyamatok közül Magyarország számára meghatározó a környezetvédelem intézményesülése. A kormány vállalta, hogy a gazdaságpolitikában érvényesíti a környezetvédelmi szempontokat. Programja szerint a jövıben a megelızésre kell a fı hangsúlyt fektetni.

100

Magyarország földrajzi fekvésénél, történelmi, társadalmi és gazdasági adottságainál fogva szorosan kapcsolódik a fejlett európai régióhoz. Éppen ezért az ország számára mindig is meghatározóak voltak azok a folyamatok, amelyek Európa nyugati régiójában zajlottak. A XX.

100

század végén az egyik ilyen meghatározó folyamat a környezetvédelem intézményesülése, piacosodása és önálló szereplıvé válása mind a civil, mind az állami szférában. A modern piacgazdaság kiépülésével párhuzamosan egyre nagyobb kiterjedéső és gyorsuló ütemben végbemenı

200

környezet-átalakítás egyre súlyosabb környezeti problémákhoz vezetett és vezet. Ennek felismerése késztetett mind több kormányzatot arra, hogy a környezeti problémák feltárása nyomán kialakítsa a maga környezetpolitikáját. A korábbi magyar kormányzatok - követı jelleggel - megtették a legszüksé-

300

gesebb lépéseket a környezetvédelem területén. Ez azonban ma már nem elegendı, mivel az új kihívásoknak megfelelı, korszerő alapokon nyugvó környezetpolitikára van szükség. Nálunk az átmenet nehéz korszakában kell különös jelentıséget kapnia a környezet ügyének. Ezt felismerve, a kormány

400

1998-ig szóló programja nemcsak elkülönült fejezetként, hanem a gazdaságpolitika szerves részeként is foglalkozik a környezeti problémákkal. A programban tehát a kormány voltaképpen kötelezettséget vállalt arra, hogy a környezetvédelmi szempontokat súlyosságuknak megfelelıen érvé-

500

28


nyesíti a gazdaságpolitikában. Magyarországon - ahogy KeletKözép-Európa-szerte általában mindenütt - az állam szerepe a környezetvédelmi szabályozásban eddig elsısorban a már meglévı szennyezések csökkentésére, a bekövetkezett károsodások mérséklésére és az utólagos felszámolásra

600

irányult. Ez a magatartásforma érthetı is, hiszen a környezet korábban kialakult rossz állapotát ezek az intézkedések is javíthatják. Hosszabb távon azonban ez nem vezet kellı eredményre. A leghatékonyabb és egyben legolcsóbb módszer a megelızés. A jövıben állami szinten erre kell a fı hangsúlyt

700

helyezni. Ez a környezet állapotának javításán túl gazdasági elınyökkel is jár, mivel új, korszerő szabályozási megoldások, technológiák alkalmazását teszi szükségessé. A gazdaság és a környezet kapcsolatrendszerének vizsgálatánál gyakran elfeledkezünk arról, hogy a környezetvédelem nemcsak

800

terheket és közvetett hasznot jelent, hanem közvetlenül is számottevı gazdasági elınyökkel jár. Megteremtıdik a környezetvédelmi termékek és szolgáltatások, a környezetkímélı technológiák és eljárások iránti keresleti piac, amely egyúttal létrehozza a környezetvédelmi háttéripari kialaku-

900

lási feltételeit. A környezetvédelem új munkahelyeket teremt, és ezen keresztül csökkenı hatással van a munkanélküliségre, ráadásul a környezeti vertikum viszonylag elkülönül a gazdasági ciklustól, így stabilizáló tényezıként is hathat. Így válhatott a környezetvédelem húzóágazattá

1000

a nyugat-európai országokban a hetvenes évek végétıl. Tekintettel arra, hogy Magyarország kinyilvánított politikai szándéka a nagy nemzetközi gazdasági integrációkhoz történı fokozatos alkalmazkodás, kiemelt jelentısége van annak, hogy azok szigorú környezetvédelmi elıí-

1100

rásait mielıbb teljesítsük. Ez a termelés módjára, feltételeire és a termékek környezeti paramétereire egyaránt vonatkozik. Súlyos nehézségekbe ütközhet azonban csatlakozásunk például a Gazdasági Együttmőködés és Fejlesztés Szervezetéhez vagy az Európai Unióhoz, ha

1200

termékeink vagy elıállítási technológiájuk - azok környe29


zetterhelı volta miatt - eleve nem lehetnének számukra piacképesek. Szükséges tehát, hogy hatályba lépjen az új környezetvédelmi törvény, és elfogadásra kerüljenek az ahhoz kapcsolódó további törvények és jogszabályok is. Ezek biztosítják

1300

a szükséges jogszabályi keretet az átgondolt, megalapozott környezetvédelmi cselekvéshez. A környezetvédelem hosszú távú stratégiai gondolkodást igényel. A források hatékony felhasználásának folyamatos biztosítása érdekében összehangolt, egymásra épülı cselekvési sorra van szükség. A

1400

hatékony környezetvédelmi tevékenységhez elengedhetetlen a megfelelı források biztosítása. A kormányprogram szerint fokozatosan emelkedniük kell a környezetvédelmi ráfordításoknak, hogy azok már lehetıleg minél hamarabb elérjék a fejlett gazdaságokra jellemzı másfél-két százalékos részarányt.

1500

30


A közigazgatás és a jog kapcsolata

Próbadiktátum: Az államigazgatási jog megszabja az államigazgatási szervek jogait és kötelességeit a társadalmi élet alakításában, meghatározza az állampolgárok és szervezetek jogait a szabad cselekvésre, elıírva cselekvésük korlátait és az állammal szembeni kötelezettségeiket is.

100

A közigazgatás és a jog kapcsolatában alapvetı kérdés, hogy a változó társadalmi, politikai viszonyok közepette képes-e a jog gátat szabni a közigazgatás (végrehajtó hatalom) számára, illetve, hogy a közigazgatást a jog mennyiben segíti. Történetileg áttekintve a tizennyolcadik század

100

feudális abszolutizmusában viszonylag fejlett közigazgatás volt. Erıs és centralizált, jelentıs teljesítményekkel, például várostervezés, városépítés, oktatásszervezés, lakossági nyilvántartás. Ez a közigazgatás korlátlan hatalmú volt. A jognak semmilyen korlátozó szerepe nem volt, mert a törvényeket

200

az uralkodó alkotta, aki egyben a végrehajtó hatalom. Az állampolgárok védtelenek. A közigazgatás szabad belátáson alapul, kiszámíthatatlan. Léteznek szabályok, de ezeket az állampolgárok nem ismerik. A tizennyolcadik század végétıl az állam és a jog viszonyában a jog az elsıdleges, a

300

közigazgatás a jognak alávetett, korlátok közé szorított. A közigazgatás csak úgy járhat el, ahogy a jog megengedi. (Így a közigazgatás nem volt képes alapfunkcióját betölteni.) Napjainkban meg kell találni a helyes egyensúlyt közigazgatás és jog között. A jog jelentsen korlátot, de ne uralkodjék el a

400

közigazgatás felett. Bizonyos esetekben a jognak abszolút szerepe kell legyen. Például ott, ahol a közigazgatás korlátok közé szorításához társadalmi érdek főzıdik. Ilyen az állampolgári jogok védelme, amikor a közigazgatásnak nem lehetnek eltitkolt, szabad belátáson alapuló jogai.

500

31


Ilyen a közigazgatási szervek alárendeltsége a képviseleti szerveknek. Ez azt jelenti, hogy a képviseleti és közigazgatási szervek között a jogforrások tekintetében különbségek vannak. A közigazgatás jogszerő tevékenységének felügyeletéhez, ellenırzéséhez jogi szabályok kellenek.

600

Bizonyos esetekben célszerő, hogy a jog egyáltalán ne korlátozza a közigazgatást, hanem inkább szolgálja, segítse a feladatellátást (tankötelezettség, kötelezı védıoltás, környezetvédelmi normák). Az államigazgatási jog a jognak azon ága, amely a közigazgatási szervek vég-

700

rehajtó, rendelkezı tevékenysége során keletkezı társadalmi viszonyokat más jogágaktól eltérı sajátos jog módszerrel szabályozza. Azon jogszabályok összessége, amely a jogrendszer keretében megállapítja az államigazgatási szervek szervezetét, feladatait és mőködését, valamint szabá-

800

lyozza az államigazgatási tevékenység során keletkezı társadalmi viszonyokat. A közigazgatási jog összetett jelenség, szervezetre, funkcióra, személyzetre vonatkozik. Az államigazgatási jog fiatal jogág, erısen hatott rá a polgári jog. Nacionalista jellegő, azaz nemzetállamokon

900

belül jött létre. Az éppen aktuális társadalmi viszonyokkal átszıtt. Nem rendezhetı összefüggı törvényi rendszerbe, csak részterületei kodifikálhatók (Eljárási kódex, anyakönyvi kódex). A kodifikáció törvényalkotást, törvényszerkesztést, valaminek a törvénybe foglalását jelenti. Az államigazga-

1000

tási jog jogi szabályozás útján közvetlenül beavatkozik a jogalanyok életébe. Az államigazgatási jog az állami politika érvényesítésének közvetlen (direkt) eszköze. Az állam és állampolgár közti viszony legfontosabb szabályait az alkotmányjog tartalmazza. Minden, ezt a viszonyt érintı sza-

1100

bály alkotmányjogi szabály. Az államigazgatási jogra marad az a szabályozás, amit az alkotmányjog nem tartalmaz. A társadalom és állam viszonyát számos területen együttesen szabályozzák. A két jogág együttese a közjog. Törvény állapítja meg a társadalmi rendre, az állam szervezetére és mőködésé-

1200

32


re vonatkozó alapvetı rendelkezéseket, a gazdaság mőködésére vonatkozó alapvetı szabályokat, az állampolgárok alapvetı jogait és kötelességeit. Törvény akkor kell alkotni, ez más jogszabályra is igaz, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kö-

1300

telességek rendezése szükségessé teszi. A jogalkotás az erre hatáskörrel felruházott szervek tudatos tevékenysége, amelynek célja meghatározott társadalmi viszonyok jogi formában történı szabályozása. Másképpen, a jogalkotói hatáskörrel rendelkezı szervek összehangolt tevékenysége. A jog-

1400

szabályszükséglet teremti az új jogszabály megalkotásának kényszerét vagy a meglévı megváltoztatásának igényét. A szükségletet informális csatornák, a jogalkotó szervek országgyőlési képviselık közvetítik, vetik fel. Ezeket koncepciókban kell összegezni, bemutatva a célt, a személyi, anyagi feltételt.

1500

33


Az üzleti vállalkozások fıbb formái

A különbözı országokban az üzleti vállalkozások rendkívül sokféle, változatos formája mőködik. Lényegileg azonban a vállalkozások három fı típusát és ezek különféle változatait figyelhetjük meg. Az üzleti szervezetek egyik része egyéni vállalkozás, másik része társulás, míg a nagyob-

100

bak általában részvénytársaságok. Az egyéni tulajdonban lévı vállalat tulajdonosa lehet egyetlen magánszemély vagy egy család. Többnyire apró üzleti szervezetek ezek, fıként a kiskereskedelemben, vendéglátásban, szolgáltatásban. Az üzleti vállalkozás beindításához általában nincs szükség enge-

200

délyekre. Nálunk is csökkentek az adminisztratív kötöttségek. A jogi kötelezettségek között a legfontosabb, hogy az egyéni vállalkozó korlátlan felelısséggel tartozik az üzleti szervezet által felhalmozott adósságokért. Az egyéni tulajdonban lévı kisvállalatok körében gyakori a csıd, a vagyontár-

300

gyak értékesítése. Ha azonban egy kisvállalkozás sikeres, egyre nagyobb a tıkeigénye. Ha hiteleket vesz fel, magas kamatlábat számítanak fel neki, elıbb-utóbb társak után kell néznie, így szükségszerően kialakulnak a különbözı társulási formák. Bármely két vagy több ember összeállhat, és társulást

400

alapíthat. A vállalkozáshoz mindegyik résztvevı hozzájárul, így részesül a nyereségbıl, de ellenkezı esetben a veszteségbıl, adósságokból is kiveszi a részét. Ha a társulásos forma korlátlan felelısséggel párosul, igen nagy kockázattal jár, hiszen mindegyik társult partner korlátlanul, a teljes személyes va-

500

gyonával felel a cél által felhalmozott összes adósságért. Magyarországon az 1980-as évek elejétıl elterjedı kisvállalkozási formák közös jellemzıje, hogy társas - nem jogi személyiségő - magánvállalkozások. Ezek közé tartozik a polgári jogi társaság, a gazdasági munkaközös-

600

ség is. A gazdasági társulás jogi személyiséggel rendelkezı társaság. Ilyen a közös vállalat, a betéti társulás, valamint az egyesülés. 1987-tıl gazdasági társulásnak minısül a korlátolt felelısségő társaság és a részvénytársaság is. A kft. olyan kereskedelmi társa-

700

ság, amely elıre meghatározott törzsbetétekbıl álló törzstı34


kével alakul. A társaság tartozásaiért teljes vagyonával felel. A korlátolt felelısség a tagok tekintetében érvényesül, ık csupán vagyoni betétük mértékéig felelnek. A korlátolt felelısségő társaság különösen kisebb vállala-

800

tok számára elınyös, mert alakítása és mőködtetése egyszerő. Részvénytársaság alapítása általában akkor indokolt, ha az alapítók száma nem korlátozott, a várható forgalom nagy, jelentıs alaptıkére van szükség a mőködéshez. A részvénytársaság a kereskedelmi társaságok legismertebb formá-

900

ja. Jogi személyiséggel rendelkezı tıkeegyesülés, amely elıre meghatározott számú és egyenlı névértékő részvényekbıl álló alaptıkével indul. A részvénytársaság mint önálló jogi személy a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre. Az rt. minden részvényese korlátozott felelısséget visel.

1000

35


Vállalat - vállalkozás - változás

Az ember eredeti közege a család, amelynek gazdasági kerete a háztartás. A családnak gazdálkodnia kell, hogy megéljen, az egész gazdasági tevékenysége akarva-akaratlanul vállalkozási mozzanatokat is tartalmaz. Vállalkozási mozzanatok: a gazdálkodási, azaz erıforrás-felhasználá-

100

si döntések, a jövedelem növelésének célja, a gazdálkodási folyamatok bizonytalansági és kockázati tényezıi. A történelmi fejlıdéssel a családokban még egybefonódó funkciók közül fokozatosan kiváltak bizonyos termelı tevékenységek és gazdasági funkciók. A családtól, törzstıl füg-

200

getlenül létrejött egy nyitott, dinamikus árutermelı szervezet, az üzleti vállalkozás. A vállalat csak a kapitalizmus kialakulásával vált a gazdaságban meghatározóvá. A vállalat olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplıitıl elkülönülten gazdálko-

300

dik. Hozzájuk - a piac közvetítésével - kapcsolódva, pénzjövedelem szerzésére és növelésére törekszik. A tevékenység vállalkozásjellege részben magából a tevékenységbıl fakad, részben azonban az emberek tudatos elhatározása teszi munkájukat vállalkozássá. A vállalkozásnak mint tevékenység-

400

nek alapvetı szervezeti kerete a vállalat. Klasszikus vállalatról beszélünk akkor, ha annak külsı kapcsolatait kizárólag a piac jelenti. A modern vállalatokra ezzel szemben jelentıs közvetlen és közvetett befolyást gyakorol az állam. A vállalatok igen sokféle formája, típusa létezik. A tu-

500

lajdonformák szerint vannak állami, önkormányzati, szövetkezeti és magánvállalatok. A tevékenység jellege szerint megkülönböztetünk termelı-, kereskedelmi és szolgáltatóvállalatokat, s ezen belül ipari, mezıgazdasági, bel- és külkereskedelmi, kis- és nagykereskedelmi vállalatokat. Az egyes for-

600

mák közötti határok azonban erısen elmosódóban vannak ma már hazánkban is, illetve egy-egy vállalaton belül többféle tevékenység van jelen. A vállalati méret szerint megkülönböztetünk nagy-, közepes és kisvállalatokat. A magyar ipar szervezeti struktúrája éppen napjainkban gyökeresen alakul át

700

a tulajdonviszonyokkal együtt. A kisvállalkozásoknak igen 36


nagy a jelentısége egy rugalmas piacgazdaságban. Az üzleti vállalkozások lehetnek egyszemélyes, azaz egyéni vállalkozások és társulások. A társasági formák megkülönböztetésének egyik szempontja, hogy kik alapítják. Alapítók lehet-

800

nek természetes személyek vagy jogi személyek. Fontos szempont, hogy milyen a tagok felelıssége. Korlátlan a felelısség, ha a tagok minden létezı vagyonukkal felelnek a társaság üzleti kötelezettségeiért. Korlátozott a felelısség, ha a társaság tagjai csak a bevitt vagyonukkal és az ott elért jöve900 delmükkel felelnek a cég tartozásaiért. A jelenleg bejegyezhetı társasági formák a következık: A közkereseti társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelısségük mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társa-

1000

ság rendelkezésére bocsátják. A társaság kötelezttségeiért elsısorban a társaság felel, saját vagyonával. Amenynyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A betéti társaság létesítésére irányuló gazda-

1100

sági szerzıdéssel a társaság tagjai közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezttséget oly módon, hogy legalább egy tag - beltag - felelıssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges a társaság kötelezettségeiért, míg legalább egy másik tag- kültag - felelıssége vagyoni betét-

1200

je mértékében korlátozott. Az egyesülés jogi személyek által saját gazdálkodásuk eredményességének elımozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekük képviseletére alapított gazdasági társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik,

1300

vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A közös vállalat jogi személyek által alapított olyan gazdasági társaság, amely a tagjai által rendelkezésre bocsátott alaptıkével és egyéb vagyonával felel kötelezettségeiért. Ha a vállalati

1400

vagyon a tartozásokat nem fedezi, a tagok a vállalat tartozásaiért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk ará37


nyában - kezesként felelnek. A korlátolt felelısségő társaság olyan gazdasági társaság, amely elıre meghatározott öszszegő törzsbetétekbıl álló törzstıkével, törzstagokkal alakul.

1500

38


A közigazgatás felépítésének általános elvei

Próbadiktátum: A közigazgatás a köz érdekében végzett, közösségi célok megvalósítására irányuló tevékenység. A centralizáció az igazgatási feladatot az állam központi szerveihez társítja míg a decentralizáció minden igazgatási feladatot a helyi szervek kompetenciájába utal.

100

Az állam igazgatást végzı szervei államigazgatási tevékenységet folytatnak, az önkormányzati szervek pedig önkormányzati igazgatást. E két szerv igazgatási tevékenységét együttesen, az ellátott feladatok azonos jellegzetességei alapján közigazgatásnak nevezzük. A közigazgatás en-

100

nélfogva több az államigazgatásnél, mivel magában foglalja az önkormányzatok igazgatási tevékenységét is. E két fogalom arra a problémára utal, amely a közösségi feladatok kettısségébıl fakad, abból, hogy egyes igazgatási feladatok az állam egész területén egységes, azonos eljá-

200

rás alapján oldhatók meg, mások ellenben csak akkor teljesíthetık az állampolgárok eltérı igényeinek megfelelıen, ha a települési földrajzi, szakmai, nyelvi, kulturális stb. különbség kifejezésére lehetıség nyílik. Az egység az igazgatási munka és a szervezet felépítésének cent-

300

ralizációját, a különbség szempontjai pedig a decentralizáció érvényesülését kívánják meg. Ennek megfelelıen minden állam igazgatási struktúrája a centralizáció és a decentralizáció követelményének korhoz és körülményekhez igazodó arányosításán épül fel. A centralizáció minden igazgatási feladatot az állam központi szerveihez csoportosít, a decentralizáció a feladatok meghatározott részét a helyi választott szervek kompetenciájába utalja. Igazgatási értelemben tehát centralizációról akkor beszélhetünk, amikor vagy a közigazgatás

400

500

egésze, vagy valamely szektora egy központi szervnek, végsı soron 39


a Kormánynak van alávetve. A központi szerv által alkalmazott irányítás minden végrehajtásban mőködı szerv és alkalmazott számára egységes intézkedések végrehajtását, azonos eljárási szabályok kötelezı alkalmazását írja elı. Cent-

600

ralizáció esetén az igazgatási hatalom az ország minden részében egységes, nincs helye a helyi, szakmai, kulturális sajátosságok figyelembevételének. A centralizáció a közigazgatásban három tényezı együttes fennállása esetén mutatható ki: az elsı, amikor a hatalom a köz-

700

ponti szervek kezében koncentrálódik, ideértve a hatásköröket, a döntési jogköröket és a kinevezési felhatalmazásokat is. A második, amikor a közigazgatást végzı hatóságok és az e hatóságokban szolgálatot teljesítı alkalmazottak egymással alá-fölérendeltségi viszonyban van-

800

nak, és a harmadik, amikor a magasabb fokozaton elhelyezkedı szerv, személy irányítási joggal rendelkezik az alacsonyabb lépcsıfokon találhatóval szemben. A teljes fokú centralizáció azt jelenti, hogy egy adott országban csak egyetlen döntési fórum létezik, és a döntés végrehajtását is a központ

900

szervezi. Az államok túlnyomó többségében a lakosság száma, az ország területi kiterjedése miatt az ilyenfajta központosítás megvalósíthatatlan. A központi hatalomnak ahhoz, hogy akaratát érvényesíteni tudja, közvetítı állomásokat, regionális, települési fiókokat kell létesítenie.

1000

40


Az infláció lefékezése

A tulajdonviszonyok átalakulása és az infláció közötti kapcsolat elemzésének módszertani nehézségei több körülménybıl adódnak. Egyrészt abból, hogy az infláció a nemzetgazdaság egészét átfogó folyamat, míg a tulajdonépítés lokálisan jelentkezik. Az 1980-as évek-

100

ben egyre szélesebb körre kiterjedı adatfelvételbıl az derül ki, hogy a magángazdaságban gyorsabb volt a fogyasztói árak emelkedése, mint az állami szektorban. Ez az eltérı árszabályozásból és a hiányrésekben vállalkozó kisüzemek piaci pozícióiból következett. Egyes területeken má-

200

ra már fellelhetık az árversenyre utaló jelek is. Az inflációt két szempontból szokták vizsgálni. Egyrészt keresetcsökkentı, másrészt kínálatösztönzı szerepének oldaláról. Annak az inflációnak, amelyet most szenvedünk el, fı jellemzıje az, hogy a gazdaság teljesítményének hosszabb stagnálása után gyorsult fel, és 300 a gazdasági tevékenység általános visszaesésével jár együtt. Ebbıl következik, hogy a mostani inflációnak három fı összetevıje van. Ezek közül az elsıt maguk az inflációra várakozások jelentik, amelyeket nemcsak a valóságos áremelkedések táplálnak, hanem a vállalatok és a háztar-

400

tások elbizonytalanodása is. A második összetevı abból adódik, hogy az öröklött gazdasági szerkezetet már korábban is szinte szétfeszítették a mesterséges ár- és bérarányok, így az árok felszabadítása és az állami támogatások megszüntetése most sokkal nagyobb mértékben hajtja fel az összes költ- 500 séget és velük az árakat, mint amit a velük szemben álló kereslet igazolhatna. A harmadik összetevıje, hogy az adott körülmények között, vagyis amikor a kereslet csökkentésére az árak felemelésével lehet válaszolni, a gazdasági szerkezet kívánatos vagy akár kényszerő átalakításának

600

a költségei is rendkívül magasak. Az infláció egyik általánosan ismert forrása - de részben következménye is - a költségvetés hiánya. Inflációt okozó lehet még a kelet-európai kereskedelem átállása a dollárelszámolásra is. Mindhárom felsorolt fı összetevı magával hozhatja mind

700

a folyó gazdasági tevékenység, mind a termelı beruházá41


sok visszaesését, s így a növekvı munkanélküliséget, anélkül, hogy bizton ki lehetne jelenteni: van a visszaesésnek olyan szintje, amely megállíthatná az inflációt. A jelenlegi hazai infláció nem szorítható le a klasszikus keresle-

800

ti vagy költséginfláció fogalmi keretei közé. Az inflációt nem lehet úgy letörni, hogy valamely kormány azt mondja: ı majd megteszi, ami tıle telik. Lefaragja a költségvetés kiadásait, megszünteti az ártámogatásokat, jó nagy adót vet ki, megmondja, hogy milyen legyen az árfolyam, mekkora a kamatláb, 900 mekkora legyen a bér és mennyi hitelt adhatnak a bankok. Ezzel majd ı kivezeti a válságból az országot, és nem kér mást cserébe, mint tőrést és türelmet mindenkitıl. Magyarországon viszont az emberek jól tudják, hogy bármely gazdaságpolitika sikere csak az ı mindennapos cselekvéseiken és döntéseiken múlik.

1000

42


A jelenlegi magyar bankrendszer

A bankok, pénzintézetek tevékenysége függ az egyes országok társadalmi, gazdasági viszonyaitól, hagyományaitól, történelmi fejlıdésétıl. Hazai gazdaságfejlıdési gyakorlatunkban alapvetıen két, lényeges eltérést mutató bankrendszert különböztethetünk meg. A bankok szerepét, feladatait, a

100

gazdálkodó ügyfelekkel meglévı kapcsolataikat figyelembe véve beszélhetünk egyszintő és kétszintő bankrendszerrıl. Az egyszintő bankrendszerben a központi bank (jegybank) kizárólagosan lát el bizonyos feladatokat. A központi bank közvetlen kapcsolatban van a gazdálkodó szervezetekkel, részükre számlát vezet, fi-

200

zetéseiket lebonyolítja, hitelt folyósít számukra. A jegybank mellett egy-egy ügyfélkörre vagy tevékenységi területre szakosodott pénzintézetek is mőködnek a bankrendszerben. Az 1947-es államosítástól az 1987tıl megvalósított bankreformig terjedı idıszakban egy-

300

szintő bankrendszer volt hazánkban. 1987-tıl a bankreform keretében fokozatosan alakult ki a kétszintő bankrendszer. A kétszintő bankrendszerben a központi banknak nincs közvetlen kapcsolata a gazdálkodó egységekkel, közvetlenül a kereskedelmi bankokkal és a pénzintézetekkel áll kapcsolatban . 400 A gazdálkodó egységekkel az üzleti kapcsolatot a kereskedelmi bankok és pénzintézetek tartják. A jegybank a monetáris szabályozás eszközeivel befolyásolja a kereskedelmi bankok tevékenységét. A kétszintő bankrendszerben a bankok és pénzintézetek között verseny van az ügyfelek megszerzéséért és meg-

500

tartásáért, a piaci részesedés növeléséért. Jelenlegi bankrendszerünket tehát a kétszintőség jellemzi. A bankrendszer felsı szintjén van a központi bank: a Magyar Nemzeti Bank Rt., amely jegybanki feladatokat lát el. A bankrendszer második (alsó) szintjét alkotják a különbözı típusú bankok, ame-

600

lyek az alapító okiratban rögzített ügyfél- és tevékenységi körben végezhetnek pénzügyi szolgáltatásokat, többek között számlavezetést, betétgyőjtést, hitelezést a gazdálkodó egységek és a lakosság részére, értékpapírok kibocsátását és forgalmazását stb. A második szinten a következı ban-

700

kokat és pénzintézeteket találjuk: A kereskedelmi bankok 43


az ügyfélkör korlátozása nélkül a pénzintézeti tevékenység teljes körét végezhetik. (Néhány kereskedelmi bank: Magyar Hitelbank, Országos Kereskedelmi és Hitelbank, Budapest Bank, Magyar Külkereskedelmi Bank, Országos Takarékpénztár és Kereskedel-

800

mi Bank, Postabank és Takarékpénztár stb.). A szakosított pénzintézetek pl. Iparbank, Ingatlanbank, Állami Fejlesztési Intézet, Pénzintézeti Központ tıkeerejüknek, személyi és tárgyi felkészültségüknek megfelelıen végezhetnek egyes pénzintézeti tevékenységeket a Bankfelügyelet által en-

900

gedélyezett tevékenységi körben. A takarékpénztárak elsısorban a természetes személyek körében végzik pénzintézeti tevékenységüket. A hitelszövetkezetek csak saját tagjaik körében végezhetik pénzintézeti tevékenységüket. Jelenleg 260 önálló takarékszövetkezet van az országban.

1000

44


A bank fogalma és feladatai

A bank speciális feladatok ellátására szervezıdött üzleti vállalkozás. Olyan intézmény, amely betéteket győjt, pénzt kölcsönöz és más, pénzzel kapcsolatos tevékenységeket végez. A bankok tevékenységét rendszerezve beszélhetünk passzív bankügyletekrıl, aktív bankügyletekrıl és egyéb banküzleti tevékenységrıl.

100

A passzív bankügyletek keretében a bank betéteket győjt, aminek révén kötelezettsége keletkezik, amit a mérlegében a forrásoldalon, tehát passzívaként mutat ki. Innen ered a passzív bankügylet elnevezés. Ahhoz, hogy egy pénzintézet hitelt tudjon nyújtani, forrásokra van szüksége, ezt döntıen idegen pénzesz-

200

közök bevonásával tudja biztosítani. Az idegen tıkeszerzés fı formája a betétek győjtése. A bank a nála elhelyezett betétek után kamatot fizet az ügyfélnek. A kamat a betétként elhelyezett pénz használati díja, a kamatláb pedig a kamat és az összeg százalékos aránya. A pénztulajdo-

300

nosok a betéteket különbözı idıtartamra helyezik el a pénzintézeteknél, ami befolyásolja a kamat nagyságát. A betétek elhelyezhetık látra szólóan, vagyis bármikor kötöttség nélkül felhasználhatók, általában alacsonyabb kamatozásúak: meghatározott idıre, vagyis rövidebb hosszabb idı-

400

re lekötött betétek, ezek kamata a lekötési idı függvényében magasabb. A tıkeszerzés fontos módja a saját értékpapírok (kötvények, pénztárjegyek, adóslevelek stb.) kibocsátása is. Ezek révén a bank rövid, közép- és hosszú lejáratú forrásokhoz jut, ezek után magasabb kamatot is fizet. For-

500

rásait bıvítheti a bank refinanszírozási hitelekkel is. Refinanszírozásról akkor beszélhetünk, ha egy bank egy másik banknak nyújt hitelt, hogy az hitelt adhasson ügyfeleinek. Ez többféleképpen történhet. A refinanszírozásban fontos szerepe van a jegybankoknak. Az aktív bankügyletek során a bank hitelt nyújt, tı-

600

45


keérdekeltséget vállal más pénzintézetnél, vállalatnál, tehát követelése keletkezik, amit mérlegében az eszközoldalon aktívaként mutat ki. A gazdasági folyamatok zavartalan lebonyolításához nélkülözhetetlen a hitel. A pénzintézetek összegyőjtött forrásaik terhére nyújtják a hitele-

700

ket, vagyis pénzeszközöket kölcsönöznek meghatározott idıre. A folyósított hitel után kamatot szednek. Az egyéb banküzleti tevékenység sokrétő feladatok végzését jelenti. Többek között az ügyfelek részére bankszámla vezetését, a fizetési forgalom lebonyolítását, az értékpapírokkal kapcsola-

800

tos mőveleteket, a pénzpiaci eszközök vásárlását, a váltó leszámítolását, a valuta- és devizaügyletek intézését, a pénzügyi szolgáltatások nyújtását. A bankok mőködésével szemben több követelményt lehet támasztani. Ezek közül a legfontosabb a következı lehet. A bankok, mint minden gazdálko-

900

dó szervezet, haszon elérésére törekszenek. Nyereségesen akkor mőködik a bank, ha a nyújtott szolgáltatásaiért kapott pénzbevételek fedezik, illetve meghaladják a kiadásokat, ügyviteli, üzemeltetési, kamatköltségeket, kötelezettségeket. Vagyis, ha a bevételek nagyobbak a költségeknél.

1000

46


A gazdasági szervezetek Próbadiktátum: A különbözı nyugati kormányok és helyi kormányzatok a tevékenységek igen széles körét adták magánkézbe. A keleteurópai tulajdonreform-viták a termelıszektor magánkézbe adására koncentrálnak. A hazai tıketulajdonosok a versenyben a kisebb állami vállalatokra licitálnak majd.

100

Az emberek gazdasági rendszerekben tevékenykednek, és a tevékenység végzéséhez eszközöket, módszereket, használnak fel. Ezt a gazdasági rendszert más néven gazdasági szervezetnek is hívjuk. Ilyen gazdasági rendszer, szervezet lehet egy vállalat, egy szövetkezet, egy munkaközösség. Mivel nagyon sokféle gazdasá-

100

gi tevékenységet folytató szervezet mőködik világviszonylatban és azon belül a magyar gazdaságban is, ezeket a szervezeteket összefoglaló névvel látjuk el, és gazdasági szervezeteknek nevezzük. Ezalatt egyaránt értünk vállalatokat, szövetkezeteket, gazdasági társaságokat. Gazdasági szerve-

200

zeteknek nevezzük azokat az emberi közösségeket, gazdasági rendszereket, amelyek a gazdasági önállóság alapján egy nagyobb gazdasági szervezeten belül mőködnek. Fı feladatuk a társadalom anyagi javakkal, pénzzel, munkaerıvel, információval való ellátása, valamint szolgáltatások

300

nyújtása. A gazdasági szervezetek a gazdaságon belül fejtik ki tevékenységüket úgy, hogy ez a tevékenység figyelembe veszi a gazdaság egészének érdekeit és rendelkezéseit, emellett önállóan, szabadon választja meg mőködési területét, dönt az elképzeléseirıl. A mindenkori adórend-

400

szer érvényesítése minden gazdasági szervezet számára kötelezı, mivel ez az ország egészére vonatkozó rendelkezés. Nem minden áru esik adókötelezettség alá, és ezeknek az áruknak az árait saját maguk alakíthatják ki. A gazdasági szervezetek jogi személyiségek. Ez azt jelenti, hogy meghatározott keretek között kötelezettségeket vállalhatnak, jogokat szerezhetnek. Kötelezettséget vállal egy szervezet akkor, ha például építtet egy új üzletházat és vállalja az érte járó pénz kifizetését. Jogokat szerezhet a szervezet akkor, ha például vásárol egy számítógépet, és a késıbbiek során eladja, tehát joga van az eladásra. A gazdasági

500

600 47


szervezeteknek világviszonylatban nagyon sokféle típusa ismert, amelyeket döntı mértékben a tulajdonviszonyok alapján különböztetünk meg. Eszerint vannak állami, közös és magántulajdonú gazdasági szervezetek. A szövetkezeti szektort ma

700

sokan nem tekintik magántulajdonnak, és ennek sok hátrányos következménye van. Az ipari szövetkezetek országos érdekképviseleti szervének szándéka, hogy a gazdasági élet követelményeinek megfelelıen segítséget nyújtson az érdekképviseleti körbe tartozó szervezeteknek. Ezt a törvények ad-

800

ta feladatok végrehajtásához való útmutató kibocsátásával, a végrehajtás során felmerülı kérdések megválaszolásával, tanácsadással kívánja megtenni. A kelet-európai országokban a tulajdonreformról szóló viták, javaslatok a termelıszektor, azaz a mezıgazdaság és az ipar

900

magánkézbe adására koncentrálnak. Nyugaton, ahol az ipar és a mezıgazdaság döntı része magánkézben van, a közösségi szektor hatékonysági problémái nemcsak az államosított iparágakban jelentkeznek, hanem minden területen láthatók. Ma már az egészségügy magánkézbe adásáról is folynak viták.

1000

48


Az Európai Unióról röviden

A modern ipar a nemzetállamok határain belül született. Korunk gazdasága azonban kinıtte az országok méreteit: a tágabb tér kedvezıbb feltételeket kínál. Minél kisebb egy ország, annál inkább rászorul a külsı piacokra, erıforrásokra. Századunk második felében ezért terjedt el világszerte a

100

több állam összefogására épülı integráció. Európában a második világháború után a nemzetgazdaságok három nagy csoportba tömörültek. Az Európai Közösséget NATO-tagok hozták létre, s a semleges államok az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban (EFTA), a Varsói Szerzıdés

200

tagországai pedig a KGST-ben kapcsolták össze gazdaságaikat. Az Európai Közösség központi fekvése és sikere minden európai országot vonzott. A kelet-európai politikai rendszerváltás nyomán a KGST széthullott, az EFTA nagyrészt beleolvadt az Európai Közösség-

300

be. Európa jelenleg egyetlen integrációs központ köré szervezıdik. Az integráció alapvetıen megváltoztatta Nyugat-Európa arculatát. İsi ellenségek között végleg megszőnt a háború veszélye. A természetes érdekütközések feloldásának eszköze az egyeztetés lett. Az integráció

400

számos közös intézményt hozott létre. Ezekben a tagállamok politikusai, a különféle érdekképviseleti szervezetek képviselıi napi kapcsolatba kerültek egymással. Az EUországokban egy miniszteri találkozó immár nem kivételes esemény, a tagállamokban az egyazon témával foglalkozó

500

minisztériumi tisztviselık személyesen ismerik egymást. A nyugat-európai integráció fı célja egy “közös piac” megteremtése volt. A piac egységét mindenekelıtt az áruk, a szolgáltatások, a tıke és a munkaerı tagországok közti szabad mozgása teremti meg. A gazdasági jog összehango-

600

lása egyes területeken pedig a közös jogalkotás az Európai Unió világszerte egyedülálló vívmánya. Az integráció átformálta az állampolgárok mindennapi életét is. A határok megnyitásával természetessé vált a szomszédos országok nyelvének, szokásainak ismerete. Nemcsak

700

az utazás akadályai tüntek el, hanem tanulni, munkát vál49


lalni és letelepedni is lehet az unió más tagállamaiban. Az integráció visszaszorította Nyugat-Európában a nemzeti győlölködést, a nacionalizmust. Az Európai Unióról a hollandiai Maastricht városában kötött

800

szerzıdés 1993-ban lépett életbe. A nagyra törı terv az integráció továbbfejlesztését tőzte ki célul. A gazdaság közös irányításának fı eszközévé a közös pénz megteremtése vált. Az elıbb ECU, majd Euro névre keresztelt közös valuta kibocsátásához a nemzetgazdasá-

900

gok szoros összehangolása lenne szükséges. E feltételeknek valószínőleg csupán a jelenlegi Eu-tagok egy része tud majd megfelelni. A maastrichti szerzıdésben az integrációs célok is kibıvültek. A gazdaság elsı “pillére” mellett második “pillérként” formát öltött a külügyi és biztonságpolitikai

1000

együttmőködés szándéka is, ennek megvalósításához azonban még jó néhány alapvetı kérdést tisztázni kell. Tizenöt – késıbb pedig még több – európai állam együttes nemzetközi fellépéséhez mind a célok, mind a szervezeti háttér tekintetében szilárdabb alapok szükségesek. A külpolitikai együttmő-

1100

ködés jelenleg az álláspontok összehangolásának szintjéig terjed fontos nemzetközi eseményekkel kapcsolatban. Az EUszerzıdés szerint az integráció harmadik “pillére” a belügyi és igazságügyi együttmőködés. A tagállamok érdekei általában megegyeznek a külföldi személyek bebocsátásá-

1200

val – a vízumkiadással, a menekültek és bevándorlók befogadásával – kapcsolatos kérdésekben, és együttmőködnek a nemzetközi bőnözés leküzdésének összehangolásában is. Viták folynak a nemzeti rendırségek hatáskörének kiterjesztésérıl. Az Európai Unió továbbfejlesztésének kér-

1300

déseirıl 1996 márciusában kezdıdött kormányközi konferencia, amely 1997-ben ért véget Németországban. A nyugat-európai integráció politikai alapja a német-francia megbékélés volt a második világháború után. Az évszázados szemben-

1400

állást a békés együttmőködés váltotta fel. Erre a biztonságpolitikai alapra épült kezdetben hat ország gazdasági 50


szövetsége. Az alapító államokhoz Olaszország és a három Benelux állam csatlakozott. Az 1958-ban beindított szervezet Európa iparosodott központja lett.

1500

51


Szövetkezeti átalakulás a mezıgazdaságban

A mezıgazdasági termelıszövetkezetek tulajdoni viszonyainak átalakítását 1992 legelején a parlament egyrészt a szövetkezeti törvényben, másrészt az úgynevezett átmeneti törvényben szabályozta, emellett természetesen közvetlen hatást gyakorolnak a tulajdonviszo-

100

nyokra az oly sokat emlegetett kárpótlási törvények is. Mivel az átmeneti törvény szerint a termelıszövetkezeti átalakulások határideje lejárt, az máris megállapítható, hogy rendkívül súlyosak, immár szinte helyrehozhatatlanok annak a következményei, hogy a mezıgazdaság alapvetı viszo-

200

nyainak újraszabályozására nem egyetlen lépésben került sor. Jól érzékelhetı, hogy kiérlelt koncepció nélkül, idıben igencsak elnyújtva kerülnek a parlament elé a legfontosabb problémákkal foglalkozó szabályok, törvények, mint pl. a tulajdoni viszonyok átalakításáról, a földbirtok-politi-

300

káról, a szövetekeztekrıl, az agrárpiaci rendtartásról, a földrıl, a földjelzálogjogról, az erdırıl, a vadászatról, a mezıgazdasági közigazgatás átalakításáról szóló törvény. Ráadásul a már megalkotott törvényekkel szorosan összefüggı kérdések jelentıs része is rendezetlen. Az eddigi ta-

400

pasztalatok szerint a gyakran egymásnak is ellentmondó vagy végrehajthatatlan rendelkezéseket idınként késıbb megpróbálják ugyan korrigálni, de csak újabb bizonytalanságokat okoz, hogy a módosítások mögött gyakran politikai indíték húzódik meg: egyes felelıs kormánypárti képviselık mintha kevésnek vél-

500

nék a szövetkezetekbıl kiváló tagok számát, az onnan kivitt vagyon értékét. Ezzel is magyarázható, hogy a szövetkezeti átalakulás politikai csatározások színterévé vált. Az ellentmondásos szabályozás lényeges következménye, hogy erısödik az állam közvetlen beavatkozásának igénye.

600

Ilyennek tekinthetı például a kisgazdapárti kezdeményezésre elfogadott törvény, amely szerint a szövetkezeti átalakulás felett bizonyos ellenırzési jogosítványokat kapnak a megyei földmővelésügyi hivatalok. A szabályozás kettéválasztotta a földtulajdon és az egyéb szövetkezeti va-

700

gyon privatizációját, ennek következtében a várhatóan 52


kétmilliónál több földtulajdonos jelentıs részének nem lesz mezıgazdasági termelési eszköze, akik viszont a termelési eszközöket birtokolják, azok többségének nincs elegendı földtulajdona. Alapvetı probléma, hogy a jogalkotók a termıföldön kívül mintegy 260 millárd forint értékő, korábban osztatlan szövetkezeti vagyon magántulajdonba adásának általuk választott módszerével – a vagyonnevesítéssel, illetve az ebben részesítendık körének meghatározásával – a tulajdonosváltást alárendelték az igazságtételnek.

800

900

Mintha elfeledkeztek volna arról, hogy az egykor szövetkezetbe kényszerített birtokos parasztok és leszármazottaik nem ugyanazok, mint akik ma fıfoglalkozásszerően a mezıgazdaságból élnek. A rendelkezésre álló adatok szerint a múlt év végéig a szövetkezeti vagyon mintegy kétharmada a ma már

1000

közvetlenül nem a mezıgazdaságból élık tulajdonába került. Jelentıs ellentmondás a szövetkezeti törvényben, hogy az üzletrészek nagy részét birtokló külsı tıketulajdonosoknak – mivel nem tagjai a szövetkezetnek – nincs szavazati joguk a gazdaságok szervezetében, a szövetkezeti közgyőlésben is csak ta-

1100

nácskozási és javaslattételi jog illeti meg ıket. Ezzel sikerült olyan társasági formát konstruálni, amelyben országosan mintegy félmillió értékpapír-tulajdonosnak nincs döntési joga abban a vállalkozásban, amelyben érdekelt. E “kívülállók” joggal érzik úgy, hogy bár névlegesen jelentıs vagyonhoz, gya-

1200

korlatilag csak egy papírhoz jutottak, hiszen a mezıgazdaság jövedelmezıségi viszonyainak ismeretében üzletrészük után aligha kaphatnak osztalékot. Ráadásul a vagyonnevesítés és az, hogy a vagyont naturális formában ki lehetett vinni a szövetkezetbıl, az aktív tagokat arra ösztönzi,

1300

hogy konzerválják az eddigi szervezeti viszonyokat, pedig a jogalkotást vezénylı kormányzópártok a családi farmgazdaságok elterjesztését tőzték ki célul. Azok, akik egyénileg váltak ki a szövetkezetekbıl, 105 ezer hektár földet vittek magukkal. Bár e területek még növelhetık a kárpótlás útján meg-

1400

szerzett, illetve földbérlettel használatba került földekkel, az új tulajdonosok piaci kapcsolatainak hiánya, az ala53


csony eszközellátottság legalább is kétségessé teszi, hogy az önálló gazdák többsége sikeres vállalkozó lesz. Nehezíti az átalakuló szövetkezetek helyzetét a kárpótlási folya-

1500

mat elhúzódása is. Nem tudni, hogy a hosszúra nyúlt árverések során mennyi föld kel el, a kialakulatlan magántulajdonosi szerkezet miatt nem világos, hogy kitıl lehet bérbe venni a földet. A lassú kárpótlás következtében a szövetkezetek csak nehezen jutnak hozzá a kárpótlási jegyekhez, pedig azok ré-

1600

vén tulajdonosok lehetnének például állami élelmiszeripari vállalatokban. Közben folyik az állami tulajdon privatizációja, és a szövetkezetek számára félı, hogy bizonyos élelmiszer-ipari ágazatok átalakulása lezárul, mielıtt a termelık az árverésre bocsátott földek el-

1700

lenértékeként kapott kárpótlási jegyeket tulajdonszerzésre használhatnák fel a feldolgozóiparban. A tulajdoni szerkezetet vizsgálva elhibázottnak látszik a törvényhozás azon koncepciója, amely egyetlen modellbe kényszerítette a szövetkezeteket. Az átalakuló szövetkezeteknek nem volt ugyan-

1800

is más választásuk, mint “új típusú” szövetkezetté vagy gazdasági társasággá alakulni. A szövetkezeti törvénynek különbözı szövetkezeti modelleket kellett volna felkínálnia és szükség lett volna a szövetkezet és a gazdasági társaság között átmenetet biztosító formáció létrehozására is.

1900

Ezzel nem kényszerítették volna az átalakuló szervezeteket olyan ruhába, amely nem illik rájuk. A formálisan jelentıs vagyon tulajdonosává tett “kívülállók”, az aktív szövetkezeti és a nagyszámú nyugdíjas tag eltérı érdekei, újabb tömeges átrendezıdést és jogszabályváltozásokat követel.

2000

54


Iparpolitika az érdekképviseletek szemszögébıl

Az utóbbi évek takarékossági intézkedéseit bizakodással fogadták a gazdasági élet szereplıi. A kormány 1995-ben elfogadott, középtávú iparpolitikai terve érvényes keretet ad a konkrét munkához. A versenyképesség javítása érdekében szorgalmazni kell a

100

beruházásokat és a kínálat bıvítését is. Fontos, hogy a külföldi tıkével mőködı cégek a magyar ipar szerves részévé váljanak, így a hazai vállalkozások is csatlakozni tudnak a nemzetközi vállalathálózatokhoz. Kiemelt jelentıségő a beruházások bıvítése, a területi egyenlıtlenségek

200

mérséklése is. Mindezekkel együtt pedig a legfontosabb a magyar ipar felkészítése az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Az ipar fejlıdését az elmúlt években nagymértékben befolyásolta a külföldi tıke beáramlása, a külföldi mőködıtıke számára különösen vonzó a feldolgozó-

300

ipar. Említésre méltó még a könnyőipar, valamint az építıipar, a többi ágazat inkább a belsı piacot célozta meg. A gazdasági növekedés alapja a növekvı ipari termelés lesz. Az exportnövekedés tervezett ütemét a világgazdasági és külpiaci elırejelzések is alátámasztják.

400

A munkavállalói és munkaadói szervezetek fenntartásokkal fogadják a kormány gazdaságfejlesztési, ezen belül iparfejlesztési elképzeléseit. Az iparpolitikai célok ugyan elfogadhatók, de megvalósításukat kétségessé teszi a közgazdasági környezet. A munkavállalók képvise-

500

lıi az iparpolitikai elképzelésekbıl különösen a foglalkoztatási szempontok megjelenését hiányolják, a kormány ugyanis az elmúlt két évben hasonló célokat tőzött ki maga elé, ám azok nem teljesültek. A szakszervezeti vezetık szerint a lezajlott folyamatok nem támasztják alá a mosta-

600

ni várakozásokat. Az export ösztönzésével kapcsolatos elképzeléseket jónak tartják, de felhívják a figyelmet, hogy emellett nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a belsı piacnak is. A kívánt gazdasági növekedés azonban csak a kivitel erısítésével lehetséges. A belsı piac megerısödése természetesen csak akkor képzelhetı el, ha a lakossági fogyasztás

700

55


is nı, ennek pedig elıfeltétele lenne, hogy a reálbérek ne csökkenjenek. Fontosnak tartják a piac szabályozó szerepét, de egyes területeken még elkelne az állami segítség, mint például a könnyőiparban, azon belül is a ruházati iparnál.

800

Ezért ösztönözni kellene a hazai fejlesztésekre és alapanyagokra épülı termelést. A munkavállalók szerint azért is lenne indokolt az állami szerepvállalás, mert Magyarországon még mindig nem érvényesülnek tisztán a piacgazdaság törvényei. Ennek érdekében szorgalmazzák az utóbbi évek-

900

ben fellendülı szakképzés fejlesztését. Sürgıs segítséget várnak annak érdekében, hogy csökkenjen az alacsony képzettséget igénylı bérmunka, és erısödjék a magasabb szakképzettséget feltételezı, magasabb mőszaki tartalmú tevékenységek szerepe. A kormány iparpolitikájában a munkaadói szervezetek

1000

más hiányosságokra mutatnak rá. Szerintük a magyar gazdaság jövıje az iparon mőlik, ezért fontos lenne, hogy a szervezet megtalálja a helyét, és betöltse azt a szerepet, amelyet a gazdasági élet szereplıi joggal várnak el. A szakértık szerint ma a szerep meghatározásával komoly gondok vannak. Hiá-

1100

nyolják azokat az elemzéseket is, amelyek feltárnák a magyar gazdaságban zajló folyamatok hosszú távú hatásait és ezzel megalapoznák a döntéseket. Az elemzı és elıkészítı munkában a jelenleginél sokkal jobban kellene támaszkodni a szakmai szervezetekre. Az ipar gondjai közül el-

1200

sı helyen emelik ki a tıkehiányt, a hitelpiacot rossznak minısítik, úgy vélik, hogy pontosan azok nem jutnak hitelhez, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. A magyar vállalkozások tıke hiányában gyakorlatilag kiszorulnak a belföldi piacról, nem képesek részt venni a nagy cégek diktálta árversenyben.

130

A kis- és középvállalkozások számára elérhetı támogatások nem ellensúlyozzák a közgazdasági környezet hatásait. A tıkehiánnyal küzdı kis cégek számára létre kellene hozni elkülönített kisbankokat, amelyek komoly szerepet vállalhatnának a finanszírozásban, így lenne fedezet a most

1400

hiányzó mőszaki fejlesztésre. Fontos és megvalósítható célnak tekintik, hogy a hazai vállalkozások a biztos piaci pozíciókkal rendelkezı, Magyarországon megtelepedett óriáscégek beszállítóivá váljanak. Ebben a tekintetben találkozik a kormány és a gazdaság szereplıinek szándéka.

1500 56


A tanuló és az iskola kapcsolata

Próbadiktátum: A nevelést minden tanuló sajátos személyiségéhez kellene alkalmazni. Olyan értékrendszerre lenne szükség, amely megmutatná a tanuló felfogását saját jellemvonásairól és az általa választott oktatási intézményrıl. Ez hasznos információ lenne a pedadógusnak is a további munkájához.

100

Az iskolai oktatás és nevelés mindinkább bonyolult feladatot jelent. A gyakorlatban régóta ismert, hogy a munka sikerét a gyermek személyisége és a nevelési környezet együtt határozza meg. Az iskolai nevelımunka eredményességével, hatékonyságával kapcsolatos kutatások többnyire kü-

100

lönbözı irányzatot követnek. Az egyik alapvetıen a tanulók egyéniségére, elsısorban a képességekre, illetve a megszerezhetı tudásszintre koncentrál. A másik a tanulás körülményeit állítja elıtérbe. Egyre sürgetıbben merül fel a két szemlélet összekapcsolása, a személyiségfejlesz-

200

tés egészére való kiterjesztésének igénye. Az oktatás terén elért eredmények fontosak és jelentısek, az iskola célja azonban az egész személyiség fejlesztése. A tevékenység sikerét nem lehet a tanulmányi eredményre szőkíteni. Az oktatási intézményhez való viszonyt számos jellemzı hatá-

300

tározza meg. Döntı jelentıségő, hogy a tanuló hogyan közelít az iskolához, melyek a fı törekvései. Nagy eltérés mutatkozik a tanuláshoz való viszonyokban is. Míg az egyik az elvárások miatt, emberi, elsısorban a szülıvel való jó kapcsolatáért teljesít, addig a másikat az érdeklıdés, a kí-

400

váncsiság hajtja. A kiegyensúlyozott személyiség fı jellemzıje a felelısségvállalás, a kötelezettségek teljesítése. Az egyéni különbségek, a sajátos jellemzık ismerete alapvetı fontosságú a végzett munka hatékonysága szempontjából. Ez a régen felismert tény az utóbbi idıben háttérbe

500

szorult. Az egyéni különbségek kutatása keveset fejlıdött az elmúlt kilencven évben, így nem meglepı, hogy a nevelés gyakorlata is nagyon elmaradt ezen a területen. Az iskolák nyitottá válása, önállóságuk növekedése következtében egyre nagyobb szerepet kap a hatékonyságukkal szemben támasztott

600 57


elvárás. Ez lehetıvé, sıt szükségessé teszi, hogy az iskolák sajátos szellemiséget alakítsanak ki, legyenek meg az önértékelésükhöz szükséges független minısítési szempontok. A gyermek akkor érezheti jól magát az iskolában, ha annak saját arculata van, amellyel azonosulhat. Világszerte ál-

700

talános tapasztalat, hogy a kialakult légkör meghatározó a tanulással kapcsolatos eredményesség és a magatartás szempontjából. Az ember gyermekkorának, ifjúságának nagyobbik felét nevelési intézményekben tölti, így jellemének alakulásában természetesen megmutatkozik a tanuló vagy szü-

800

lei által választott iskola hatása. Egyre szélesebb körben nı az érdeklıdés az oktatási intézményekben folytatott munka minısége iránt. A szakértık, a közvélemény, a szülık egyaránt tapasztalják, hogy a szociális légkör, az eredményesség, a feltételek, illetıleg az iskola nyújtotta lehetı-

900

ségek között jelentıs eltérések vannak. Az iskolák megítélése leginkább szubjektív, tudományosan megalapozatlan tények alapján történik. Ezért van szükség egy objektív módszerre, amelynek segítségével mindenki számára lemérhetı az egyes intézmények, iskolák között nyilvánvalóan meglevı különbség.

1000

58


Az állam feladatai

Próbadiktátum: A modern gazdaságokban az állam szerepvállalása a központi hatalmon alapuló elosztás. Emellett azonban követelmény, hogy a különbözı jövedelem-elvonásoknak összhangban kell lennie a hatékonyságot célzó feladatokkal. Ha az állam a szükségesnél nagyobb pénzt von el, joggal bírálják annak mértékét. 100 Vannak az államnak olyan funkciói, amelyek ısidık óta elismerten állami feladatnak számítanak. Ilyen például egy adott országban a belsı rend és igazságosság fenntartása. A demokratikus államot az állampolgárok egyetértésével építik fel, és a központi hatalommal felruházott testü-

100

let joga és feladata a gazdaság és társadalom uralkodó, mindenki számára kötelezı szabályainak kialakítása, valamint betartása. Ez a széles körő feladat magában foglalja a törvényalkotást, a törvények betartásának ellenırzését és be nem tartásának szankcionálását, a parla-

200

ment, a rendırség és a bíróság mőködtetését. Fontos, hogy a szabályok az emberekért vannak, s nem fordítva. A szabályozás ennek megfelelıen legyen minél egyszerőbb, érthetıbb, követhetıbb. Legyen a lehetı legegységesebb, és minél kevesebb ellentmondást tartalmazzon. Ne terjedjen ki olyan területekre, ahol a köz-

300

ponti szabályozásra nincs szükség. A szankciók ne legyenek túlzók, ugyanakkor nyújtsanak kellı ellenérdekeltséget a szabályok megsértése ellen. Összefoglalóan, az ideális szabályozó rendszer minden szükséges területre kiterjed, és minden helyzetre hatékony megoldást kínál. A szabályozás egyetlen célja az

400

anarchia elkerülése, nem pedig annak létrehozása. Az állam hasonlóképpen régóta elismert feladata az ország képviselete nemzetközi viszonylatban. A külpolitikai diplomáciának sok más feladat mellett része az önálló hadsereg fenntartása is, alapvetıen az ország érdekeinek

500

védelmére. A honvédelem megfelelı ellátása jelentıs nagyságú forrásokat emészt fel, miközben a honvédelem aktív felhasználására – szerencsére – a fejlett országokban ma már ritkán kerül sor. Természetesen a fenti feladatok ellátásá59


nak vannak gazdasági vonatkozásai, alapvetı céljuk

600

nem a gazdasági életbe való aktív bekapcsolódás, hanem a gazdasági élet, a hétköznapok nyugodt, megbízható intézményi hátterének biztosítása. Az állam gazdaságban betöltött szerepérıl, vélt és valós feladatairól, felelısségérıl és jogairól szóló vita attól a pillanattól éledt

700

fel, amikor is a kormányzatokat – sokszor joggal - azzal a váddal illették, hogy befolyásuk meghaladja az említett belsı rendfenntartó és külsı védı illetékességet. Ez az állami terjeszkedés két területen is megfigyelhetı volt: egyrészt kialakult a “vállalkozó állam”, amely az állami vállalatok mőködé-

800

sét és közvetlen nyereséggel és haszonnal járó tevékenységek felvállalását jelenti, másrészt sokak szerint az állam túlzott mértékben kezdett el beavatkozni jogi és adminisztratív úton a piaci folyamatok önálló alakulásába, egyre erısebb irányító-szabályozó hatalmat sajátítva ki magának. A feladatokat önmagában talán nem is vitatná el az államtól senki, de a feladatok ellátása természetesen költségekkel jár, s annak fedezetét elı kell teremteni. Az állam az állampolgárok jövedelmébıl vonja el ezeket a pénzeket, s nehezen ellenırizhetı, hogy mire és hogyan költi el.

900

1000

60


Állampolgári alapjogok

Az alapjogok különbözı elvi-elméleti megfontolások alapján csoportosíthatók, így beszélhetünk személyiségi jogokról, egyéni szabadságjogokról, politikai szabadságjogokról, gazdasági, szociális és kulturális jogokról és állampolgári jogokról. A személyiségi jogoknak az alaptör-

100

vényben történı deklarálásával az ember személyiségét olyan alapértéknek ismerjük el, amelyet védeni kell. Az alkotmány a jogegyenlıséget konkrét formában, a bíróság elıtti egyenlıségként, a férfiak és a nık egyenjogúságaként fo galmazta meg, és megtiltotta az embereknek faj, szín, nyelv, vallás, po-

200

litikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származási, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti megkülönböztetését. A politikai szabadságjogok az állami szervek tevékenységéhez viszonyítva fejezik ki az egyének, a polgárok szabadságát. ezek a jogok, illetıleg ezek érvénye-

300

sítése a közhatalmat gyakorló állami szervek tevékenysége elé állítanak korlátot. Érvényesülésüket jogi garanciák biztosítják, korlátozásuk csak törvényben történhet. A politikai szabadságjogok közül az egyik legfontosabb a szólás- és sajtószabadság, a véleményformálás és a vélemény

400

közlésének szabadságát foglalja magában. A véleménynyilvánítás nevesített formája a sajtó szabadsága, amely a cenzúra tilalmát és a sajtójogi felelısséget is magában hordozza. A gazdasági, szociális és kulturális jogok kialakulása a XIX. század második felére tehetı,

500

és összefügg az államnak a gazdasági életbe egyre fokozódó mértékben történı beavatkozásával. A XX. század eleji alkotmányfejlıdés jellegzetes termékei az úgynevezett szociális alkotmányok, amelyek az e körbe esı jogok közül egyre többet deklarálnak. Amíg a személyiségi

600

jogok és a szabadságjogok az állami közhatalmat korlátozzák és érvényesülésüket elsıdlegesen jogi garanciák biztosítják, e jogcsoport érvényesülésének biztosítékai elsısorban gazdasági és szociális jellegőek. A gazdasági jogok csoportja a munkához, a munka és a foglalkozás

700

szabad megválasztásához való jogot, az azonos munkáért 61


azonos bérhez való jogot, a pihenéshez, a szabadidıhöz, a fizetett szabadsághoz való jogot, az érdekvédelmi szervezetek alakításához vagy az ilyenhez történı csatlakozás jogát tartalmazza. a szociális jogok körébe tartozik a lehetı legmagasabb szintő testi és lelki egészséghez, az egészséges környezethez és a szociális biztonsághoz való jog. A kulturális jogok közül a mővelıdéshez való jog a legfontosabb, vagyis a közmővelıdés kiszélesítése, az ingyenes és kötelezı általános iskola, a képességek alapján mindenki számára hozzáférhetı közép- és felsıfokú oktatás, az oktatásban részesülık anyagi támogatása. Az állampolgári jogok csoportjába tartozó jogok közül a közügyekben való részvétel joga, a választójog és a közhivatal viselésére való jog csak a magyar állampolgárokat illetik meg.

800

900

1000

62


A minıség díjazása Próbadiktátum: Az átlagon felüli munkateljesítmény elismerését szolgáló új rendelkezések bevezetésének helyességét a szakszervezetek számos képviselıje vitatta, síkra szállva az egységes, mindenki részére járó illetménynövekedésért. Az intézményvezetık egy nem is csekély része osztotta ezt az álláspontot.

100

Az Országgyőlés az 1998. évi költségvetést megállapító törvénnyel – immár sokéves hagyománynak megfelelıen – számos törvényt megváltoztatott. Ezek közé tartozik a közoktatásról szóló törvény is, melynek módosításánál a legnagyobb vitát a minıségi munkavégzésért járó keresetki-

100

egészítés bevezetésére vonatkozó rendelkezések váltották ki. E rendelkezések a közoktatásban lehetıvé teszik az átlagon felüli munkateljesítmény elismerését, éspedig oly módon, hogy biztosítják a legfontosabb feltételt, a juttatás fedezetét, és meghatározzák annak forrását. Ahhoz, hogy

200

e rendelkezés lényegét meg lehessen érteni, tudni kell, hogy a pedagógusok foglalkoztatása eltérı szabályok szerint történik attól függıen, hogy milyen óvodában, iskolában, kollégiumban végeznek munkát. Az állami és az önkormányzati intézményekben közalkalmazottak, és minden más helyen, például az

300

alapítványi, az egyházi intézményekben munkavállalók dolgoznak. A közalkalmazotti alkalmazás sajátossága, hogy mindenkit törvény által meghatározott “dobozban”, a fizetési osztályban, azon belül meghatározott “lépcsıfokon”, a fizetési fokozatban kell elhelyezni. A fizetési osztály meghatáro-

400

zásánál azt az iskolai végzettséget, szakképzettséget kell figyelembe venni, amely az adott munkakör ellátásához szükséges, a fizetési fokozatnál pedig a munkában eltöltött idıt. Ez az eljárás jelenti a közalkalmazott besorolását. A fizetési osztályokhoz, fokozatokhoz törvényben meghatá-

500

rozott mértékő járandóság, a garantált illetmény párosul, amely mindenkit megillet az adott fizetési osztály adott fizetési fokozatában, függetlenül attól, hogy milyen munkájának a színvonala. A közalkalmazott az évek múlásával garantáltan halad elıre fizetési osztálya fizetési foko-

600 63


zatain, s eközben garantáltan emelkedik a garantált illetménye, függetlenül attól, hogy milyen munkájának a színvonala, mivel a közalkalmazotti elımeneteli rendszer nincs tekintettel arra, ki milyen munkaerı. A munkavállaló annyi munkabért kap, amennyit ki tud harcolni magának. Ennek összege vagy több, vagy kevesebb, mint az azonos feladatot ellátó közalkalmazotté. A törvény csak a minimálbért garantálja teljes foglalkoztatás esetén. A pedagógusfoglalkoztatás közös szabályait a közoktatásról szóló törvény határozza meg, melynek elıírásait meg kell tartani akár közalkalmazottról, akár munkavállalóról van szó. A közös szabályok lényeges eleme, hogy a munkavállaló pedagógus havi járandósága nem lehet kevesebb annál, mint amit akkor kapna, ha közalkalmazott lenne. A közös szabályok közé épültek be az átlagon felüli munkateljesítmény elismerését lehetıvé tevı rendelkezések. Nem lehet azt mondani, hogy e rendelkezések elfogadásáig a közalkalmazottak foglalkoztatását meghatározó szabályok alapján nem volt lehetısége a munkáltatónak elismerni az átlagon felüli munkateljesítményt. A munkáltató a garantált illetményt nagyobb összegben is meghatározhatja.

700

800

900

1000

64


A vállalatok beruházási és exportkapcsolatai Próbadiktátum: A privatizáció során az állami vállalatok mellett megjelentek a magánvállalkozások. Pénzügyi jövedelmezıségmutatóik elemzése során azt tapasztaljuk, hogy vállalkozások befektetései összhangban állnak hitelállományaikkal. Az állami vállalatok beruházási mutatói csökkentek. 100 _____________________________________________________________________ _ A magyar privatizáció egyre kedvezıtlenebb nemzetközi feltételek közepette zajlott. A külpiacok beszőkültek, ami mind a vállalatok külkereskedelmi teljesítményeit, mind fejlesztési kilátásaikat rontotta. Ezzel együtt a privatizációtól azt vártuk, hogy az új magántulajdonosok éppen 100 e két területen, a külkereskedelemben és a beruházások terén lesznek képesek lényeges változásokat elérni vállalataik mőködésében. Ez a várakozás egyelıre csak szerény mértékben teljesült. A vállalkozások beruházási tevékenységét három mutató segítségével elemezhetjük. Az el-

200

sı mutató a befejezetlen beruházások állományának a befektetett eszközökhöz való viszonyát jellemzi. Ezt a mutatót a szocialista gazdaság leírásánál még joggal használhattuk a beruházások széthúzásának jellemzésére. A piacgazdaság viszonyai között, amikor a vállalatok tipiku-

300

san nem számíthatnak állami beruházási forrásokra, a beruházások befejezetlen állományának növekedése inkább a beruházási aktivitás növekedésére utal. A második mutató a befektetett pénzügyi eszközök és az öszszes befektetett eszköz arányát tükrözi. A harmadik mutató

400

a beruházási és fejlesztési hitelek arányát mutatja a vállalkozások összes hosszú távú kötelezettségén belül. A beruházási aktivitás visszafogottságát jelzi az a tény is, hogy a beruházási, fejlesztési hitelek állománya a vállalatok összes tartozás állományán belül csökkenı ten-

500

denciát mutatott. Ugyanakkor a vállalatok befektetett eszközei egyre inkább a befektetett pénzeszközök irányába tolódtak el. Ez teljes mértékben összhangban áll a pénzügyi mutatók elemzése során leírtakkal. Tehát a vállalatok jelentıs hányada és különösen a nyereségesek a befektetése-

600

65


iket irányították át a pénzügyi befektetések felé a kapacitásaik átalakítása, bıvítése helyett. Ezt is lehet persze vagyonfelélésnek nevezni, de erre a jelenségre pontosabbnak tőnik a vagyonmentés kifejezés. Ez a nemzetgazdaság egészében több áttételen keresztül és végsı soron

700

a vagyon elértéktelenedését is eredményezheti, ha a befektetett vállalati pénzeszközök nem áramlanak tovább más vállalatokhoz vagy a pénzügyi befektetı vállalatok más egy ségeihez, amelyek alaptevékenység fejlesztése érdekében akarnak beruházni. A vállalatok beruházási muta-

800

tói a hatékonysági és pénzügyi mutatójukhoz hasonlóan sokkal inkább függtek attól, hogy az adott vállalat melyik ágazatban, vagy milyen tulajdoni, illetve gazdálkodási formában mőködött. Érdekes és fontos tény viszont, hogy a beruházási mutatók esetében a körzethez tartozás valamivel nagyobb je-

900

lentıséggel bírt, mint a tulajdoni csoportba tartozás. A meghatározó súlyú tulajdoni csoportok beruházási mutatóinak jövedelmezıségi kategóriánként történt elemzése jól rávilágított a vállalatcsoportokon belül itt is tapasztalható jelentıs különbségekre. Az állami vállatok

1000

mutatója szinte mindegyik jövedelmezıségi kategóriában elmaradt a magánvállalatokétól. Érdekes megfigyelnünk azt is, hogy a beruházási, fejlesztési célú hitelek súlya minden csoportban inkább a veszteséges jövedelmezıségi kategóriákban volt nagyobb, a magasabb jövedelmezıségi

1200

helyeken viszont kisebb. A vállalkozások pénzügyi befektetési mutatója viszont összhangban volt, az állami vállalatoknál a legjövedelmezıbbek esetében volt a legmagasabb. Ezzel szemben a magánvállalkozásoknál a magasabb mutatóértékeket a veszteséges csoportokban figyelhettük meg napjainkban.

1300

66


A rendszerátalakítás és a stabilizáció ellentmondása

A stabilizáció lényegi eleme a közkiadások csökkentése. Ez ellentmondásosan alakulhat, ugyanis gyakran a beruházási kiadásokat rövidítik meg, de a jövedelemkiegészítı tételek megmaradnak. Mindez az országokat a tartósan alacsony beruházás és alacsony növekedés út-

100

jára vezeti. A beruházási hajlandóság élénkítését szolgáló intézkedések sok tekintetben ellentmondanak a költségvetési bevételnövekedés szempontjának, ami a stabilizáció egyik döntı mozzanata. Hasonlóképpen a pénzügyi és a rendszerváltó megfontolások állandó konfliktusba ke-

200

rülnek az élet több területén, így a privatizálásban is. Ha az adóbehajtás komolytalan, akkor a kormányzat a jövedelemigényét kénytelen az inflációs adóból fedezni. A stabilizációs politika egyik fontos eleme a jóléti kiadások csökkentése. Ez társadalmilag mindig nehézséget

300

jelent, ezért nem meglepı, hogy a nyugat-európai országok csak kismértékben élnek vele. Számos intézmény kialakításában, mőködtetésében a stabilizációs és a rendszerátalakító megfontolások ellentéte feloldhatatlan. A stabililizáció másik elemi feladata az, hogy megfelelı költ-

400

ségvetési bevételt biztosítson, ami az adókedvezmények kiiktatását, a kulcsok emelését és fıként a behajtás nagyfokú megszigorítását feltételezi. Ezek a lépések nemcsak a rendszerátalakítás általános társadalmi-politikai törekvéseivel ütköznek, hanem a magánvállalkozás

500

elterjesztését támogató közgazdasági irányvonallal is. Míg a stabilizáció egyszerő, könnyen számon kérhetı adómegoldásokat igényel, a rendszerátalakításhoz többcélú, áttekinthetı, kiszámítható adórendszerre van szükség, amely nincs alávetve a kormányzat rövid távú szempontjainak. Az

600

ilyen rendszerben a szabályok és az adómértékek hosszabb távon is stabilak, és nem szorul háttérbe a magánmegtakarítás és magán beruházás ösztönzésének szempontja sem. A rendszerátalakítással, mint folyamattal, egyaránt ellentétes a parancsgazdaság módszereinek alkalmazása. Közismert tény, hogy kevésbé fej-

700

lett országokról van szó, amelyeknek rendszeres tıkebehozatal67


ra van szükségük, kevés a lehetıségük arra, hogy a valutaárfolyam alkalmazását kiiktassák a fizetési mérleg kiegyensúlyozását, karbantartását szolgáló bevált eszközök közül. A pénzügyi rendszer egészének liberalizálását is gyak-

800

ran említik a rendszerátalakítás kiemelt feladatai között. Ez a megközelítés az elmúlt évtized újításaira is támaszkodik. A rendszerváltó országokban a pénzügyi rendszer legelemibb feladatai is megoldatlanok, ezért idıszerőtlennek tőnik az átmenet korai szakaszában felvetni

900

e kérdést. A liberalizmus általános elveinek hangoztatása nem mentesít az egyes lépések konkrét következményeinek elızetes felmérése alól. A munkaerıpiac egészét másként közelíti meg a stabilizáció és a rendszerváltás. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a világ minden országá-

1000

bana magas munkanélküliség a bérinfláció leküzdésének elengedhetetlen feltétele. A nemzetközi gondolkodás szerves részének számít az a felismerés is, hogy a piacgazdaság kiépítésének elsı évtizedében a tıkepiac fejlesztése másodlagos a jól mőködı kereskedelmi bankrendszer

1100

kimunkálásához képest. A jól mőködı kereskedelmi bankrendszer alapja a piacgazdaság kiépítésének, fordítva viszont ez nem állítható. A bankreform semmiképp sem egyszerősíthetı le liberalizációs intézkedésekre. Egy általános liberalizálás a pénzrendszer összeomlásához is vezetne.

1200

68


Az önkormányzati képviselı jogai és kötelességei

Próbadiktátum: Az önkormányzati képviselıknek törvényben rögzített feladatkörük van, s e feladatok ellátásához hatáskörrel rendelkeznek. A feladat- és hatáskör egymáshoz való viszonyáról tudnunk kell, hogy a hatáskört a jogszabály mindig pontosan rögzíti és meghatározza a feladatok tényleges arányát és mértékét is. 100 _____________________________________________________________________ _ Az önkormányzati képviselı jogállását alapvetıen törvényi rendelkezések határozzák meg, ezek keretei között az önkormányzatok szervezeti és mőködési szabályzatai, illetıleg rendeletei részletezik a képviselık jogait és kötelességeit. Az önkormányzati képviselıi 100 jogállás választással keletkezik. A választójoggal a választópolgár lakóhelyén élhet, de lehetıség van arra is, hogy aki állandó lakóhelye mellett legalább öt éve folyamatosan ideiglenes lakóhellyel is rendelkezik, választójogát ideiglenes lakóhelyén gyakorolja. A nemzetiségi és

200

etnikai kisebbségi jogok védelmét a választási törvény számos, az általánostól eltérı rendelkezése szolgálja. A választás eredményeként megszerzett mandátum birtokosa automatikusan tagja lesz a képviselı-testületnek, függetlenül attól, hogy nemzeti és etnikai kisebbségi jelöltként indult

300

a választásokon. Mivel a képviselı választói bizalmából jut mandátumhoz, erıs, közvetlen lakossági kapcsolatokra kell törekednie. Ugyanakkor, mint a képviselı-testület tagjának, a település egészéért is felelısséget kell vállalnia. Egyszerre kell tehát a település egésze és közvetlen

400

választói érdekeinek feltárásán, illetıleg érvényesítésén is munkálkodnia. A jogok és kötelességek zavartalan gyakorlása érdekében a települési képviselı a hivatalos személyt megilletı jogvédelemben részesül. A védelem azonban természetesen csak képviselıi tevékeny-

500

sége tekintetében érvényesülhet. A települési képviselık munkájukat társadalmi megbízatásként látják el. Arra az idıtartamra azonban, amely a testületi munkához szükséges, munkahelyén a munkavégzés alól felmentést kap. Elmaradt 69


jövedelmének megtérítésére a képviselı-testülettıl tehát nem a munkáltatótól – igényt tarthat. Mindez természetesen a testületi munkában való részvételre korlátozódik. A képviselı-testület rendeletében szabályozhatja a képviselıtestület tagjait, a bizottsági tagokat megilletı költségtérítés és juttatás, illetıleg tiszteletdíj vagy évi egysze-

600

700

ri juttatás mértékét. A települési képviselı jogai és kötelességei szoros kapcsolatban állnak az önkormányzati feladatokkal és hatáskörökkel, a testület mőködésével. A jogok közül talán azt kell elsıként megemlíteni, hogy a képviselı felvilágosítást kérhet önkormányzati ügyekben

800

a képviselı-testület ülésén a polgármestertıl, alpolgármestertıl, a jegyzıtıl, a bizottság elnökétıl. A kérdezettnek az ülésen vagy késıbb írásban kell érdemi választ adnia. A képviselı kérésére véleményét rögzíteni kell a jegyzıkönyvben, illetıleg írásban benyújtott hozzászólását a jegyzı-

900

könyvhöz kell mellékelni. A képviselı tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén, ott javaslatot tehet a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalására, kezdeményezheti bizottsági döntés testület elıtti felülvizsgálatát, megbízás alapján képviselheti a képviselı-testületet.

1000

70


A gazdasági érdek a pénzügyi érdekek elıtt

Próbadiktátum: Minél elmaradottabb egy ország, minél nagyobbak a gazdasági nehézségei, annál inkább a gazdaság fejlesztését kellene elıtérbe helyezni. Ezért tehát igen nagy hiba az öncélú pénzügypolitika. Nem a pénzügyi szempontok elıtérbe helyezésével lesz a pénz jó, hanem a gazdaság megerısödésével. 100 _____________________________________________________________________ _ A közgazdászok többsége abban a meggyızıdésben él, hogy a jó pénz – ezen az értékálló pénzt értve -, jó gazdaságot teremt, holott ennek a fordítottja sokkal inkább igaz. A nemzetközi pénzügyi szervezetek, a pénzügyi kormányzatok abban a meggyızıdésben munkálkodnak, hogy a jó pénz mindennél fontosabb. Szerencsére a 100 politikusok kénytelenek az általánosabb gazdasági, sıt társadalmi érdekeket is szem elıtt tartani. Sokkal inkább jellemzı az a demokráciákban, hogy a politika diktál a pénzügyeknek, mint fordítva. Ennek a fordítottja csak a fejletlenebb, eladósodott országokban fordul elı. Ott sem a belsı poli-

200

tikai erık, sokkal inkább a nemzetközi pénzügyi szervek nyomásának következményeként. Ez a helyzet évek óta nálunk is. Ez nem volna baj, ha a kormányzat nem értékelné túl e szervek, mindenekelıtt a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a Nemzetközi Bankszövetségek hatalmát, nem értékelné alul a

300

saját intézkedési szabadságát. Ez a túlértékelés abból is származik, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikában, a korábbi évek tradícióinak megfelelıen, ma is a pénzügyek képviselıi jelentik a legnagyobb szakmai tekintélyt, a legmegalapozottabb felkészültséget. A gazdaságpolitiku-

400

sok túlértékelik az infláció negatív hatásait, nem mérlegelik helyesen az infláció keresletkorlátozó fékezésével járó negatív hatásokat. Évek óta azzal akarjuk fékezni az inflációt, hogy a termelés rovására is csökkentjük a kimutatott pénzügyi hiányt. Az illetékesek sincse-

500

nek tisztában azzal, hogy az inflációt nemcsak a túlszaladt kereslet, a kellı fedezet nélkül kiáramló vásárlóerı okozhatja, hanem a termelés elégtelensége is. Nálunk tipikusan az a helyzet, hogy az infláció a kapacitások rossz kihasználásának a következménye. A végsı felhasználók, mindenek-

600 71


elıtt a lakosság és a költségvetés úgy költekezik, mintha termelés rendben volna, holott zsugorodik. Az ugyan nem vitatható, hogy a költségvetés viszonylag nagy az adóztatható nemzeti jövedelemhez viszonyítva, de ez sem volna olyan nagy az adott termelési kapacitások jobb kihasználása és a magasabb

700

foglalkoztatás esetében. Nálunk a pénzügyi feszültségek, mindenekelıtt a költségvetési hiány nem azért nagy, mert sokat költünk, hanem azért, mert az állami bevételeket aránytalan mértékben a gazdaság zsugorodó nagyvállalati szektorán akarják behajtani. Ez nemcsak a jelen elvonási szektort teszi egy-

800

re fizetésképtelenebbé, hanem a növekvı munkanélküliség újabb költségvetési kiadásokat támaszt, és ezáltal növeli azt a költségvetési hiányt, aminek érdekében a nagyvállalati szektort tönkreteszik. Alapvetı hiba tehát az, melyet évek óta elkövetünk, hogy a költségvetés egyensúlyát a

900

kiadások csökkentésével akarjuk javítani. Nincs más járható út, mint a termelés növelése. A mi helyzetünk ahhoz hasonlatos, ami a húszas, harmincas években a nyugati demokráciákban uralkodott. Ott sem fogadták el a demokratikus kormányok, hogy nem a jó pénz, hanem a kellıen kihasznált gazdaság a

1000

fontos. Ezt kell fokozottabban szem elıtt tartanunk a jövıben is.

1020

72


Vállalkozások a mezıgazdaságban Próbadiktátum: A 90-es évek életre szóló döntések egész sora elé állítják a mezıgazdasági termelıket. Természetesen ezek a döntések nem egyforma gondot jelentenek az öregeknek és a fiataloknak, a falun és a városban élıknek, a szaktudással rendelkezıknek és a tapasztalatlan kezdıknek sem. 100 _____________________________________________________________________ _ A gazdálkodás formájának, rendszerének, szerkezetének megválasztása az adottságok és lehetıségek aprólékos mérlegelése után lehetséges. A vállalkozás fajtája függ a gazdaság méretétıl, természeti és közgazdasági adottságaitól, valamint a munkaerı mennyiségétıl, minıségétıl, 100 szakmai színvonalától, és összetételétıl. A számítások értelmében elmondható, hogy Magyarországon a mezıgazdasági dolgozók jelenlegi létszámának legfeljebb a fele tud tisztességesen megélni a földmővelı munkából. A vegyes foglalkozású családok gondolkodása nyitottabb az új ismeretek

200

számára, tájékozódási köre tágasabb, változtatási készsége rugalmasabb. A család által elfoglalt többféle munkahely az anyagi függetlenségnek is egyik záloga. Hangsúlyoznunk kell tehát azt, hogy a falvak lakosságának nem a mezıgazdaság lesz a legfontosabb és nélkülözhetetlen foglalkoztatója, hanem

300

a vidéki ipar, az új ipari középüzemek, köztük az élelmiszer-feldolgozó üzemek és a szolgáltatás fejlıdı ágazatai. A holnap Magyarországának mezıgazdasága azonban a maitól gyökeresen eltérı gazdálkodási terepet kínál a földmővelıknek, a földtulajdonosoknak és gazdál-

400

kodóknak, akár egyéni vállalkozóként, akár társulva vagy szövetkezve, akár alkalmazottként akarnak a mezıgazdaságból megélni. A munkaerı hasznosságának a legnagyobb változását a termelékenységben várhatjuk. Ehhez nemcsak a munka felszereltségének és szervezettségének kell javulnia, hanem a hosz-

500

szú távú személyes érdekeltségnek is teljesen érvényt kell szerezni. Csak ez ad értelmet a privatizációnak, a szövetkezetek átalakulásának. A földmővelés szervezeti formái, a gazdálkodás üzemi típusai számtalan változatban élnek, kialakulnak, átalakulnak, megszőnnek és újjászületnek.

600 73


Kell jó néhány esztendı, hogy a megszilárdult gazdaságok jól jellemezhetı csoportjait biztosan meg tudjuk különböztetni. A szövetkezés formái, módszerei, tartalma rendkívül sokféle lehet. A szövetkezeti törvény módot ad az összefogni szándékozóknak arra, hogy bizonyos alapvetı elıírások betartá-

700

sa mellett a számukra legelınyösebb formát válasszák, pontosabban alakítsák ki. A szövetkezet megalapítását az alapító tagok részvételével megtartott közgyőlés határozza el. A közgyőlés feladata az alapszabály megállapítása, a tisztségviselık megválasztása és a megalakulás elıtt kö-

800

tött szerzıdések jóváhagyása. A szövetkezet alapítását követıen az alapszabály elfogadásától számított harminc napon belül be kell jelenteni a cégjegyzéket vezetı cégbíróságnál. A szövetkezet jogi személy, melynek tagjai természetes személyek lehetnek, de az alapszabály jogi személy tagságát

900

is lehetıvé teheti. A jogi személy tag jogai és kötelezettségei a személyes közremőködés kivételével azonosak a természetes személyek jogaival és kötelezettségeivel. Külföldi érdekeltségő szövetkezet esetén a gazdasági társaságról szóló törvény értelmében kell eljárni.

1000

74


8 perces, 160-300 szótagig terjedı versenyszöveg (B) Próbadiktátum: Az évenként újratermelıdı és inflációkövetı pénzügyi forrásra alapozva megkezdhetık azok a programok, amelyek az ország importfüggıségének mérséklését, a közpénzekbıl mőködtetett intézmények – kórházak, múzeumok, iskolák, óvodák stb. – energiaköltségeinek csökkentését, általában a közjó érdekében, a végfogyasztói kör energiatakarékossági törekvéseinek támogatását szolgálják. Közös felelısségünk, hogy céljaink minél elıbb megvalósuljanak. 160 _____________________________________________________________________ _ Az emberiség léte és fejlıdése nagymértékben függ az energiától, amely meghatározó mind a javak termelésében, mind a társadalmi jólét, mind az élet minısége szempontjából. Az energiaellátás zavartalansága, a biztonságos, környezetkímélı energia-elıállítás és energiaszolgáltatás alapvetı érdeke valamennyi országnak. A legkisebb mértékő energiahiány is korlátozhatja a gazdaság mőködését, az egyén kialakult életfeltételeit. Az egyes 1 perc

160

országok fejlettségük, anyagi és természeti erıforrásaik függvényében, nemzeti energiapolitikák kidolgozásával próbálják saját társadalmuk és gazdaságuk szempontjából kikerülni vagy mérsékelni az objektívnek tőnı külsı hatásokat.A legkülönfélébb nyílt és burkolt eszközök alkalmazásával el kívánják érni, hogy az energiaellátás biztonságot legyen, az esetleges importfüggıség minimálissá váljék, és megfelelı stratégiai jellegő készletekkel rendelkezzenek. Határozott törekvés a legkisebb költség elvének érvényesítése

180

2 perc az energiarendszer fejlesztésében és mőködtetésében. Az egyértelmő nemzetgazdasági elınyök között meg kell említeni a javuló ipari 75


hatékonyságot, ezáltal a piaci versenyképesség növekedését, az adott társadalmi-gazdasági igény alacsonyabb költségszinten való kielégítését, és az így felszabaduló pénzügyi források kedvezıbb irányú felhasználását. Nem szabad elfelejteni az alacsonyabb környezeti terhelést, a kisebb környezetszennyezést és ebbıl eredıen az egészségügyi, környezetvédelmi költségek mérséklıdését. Magyarország, az energetikát tekintve, önmagában

200

3 perc

rendkívül korlátozott mozgástérrel rendelkezik. Természeti adottságai, energiahordozókban való szőkössége miatt alapvetı törekvése, belsı kényszere a nagy energiarendszerekhez való kapcsolódás, az energiaforrások ily módon is történı bıvítése. A hazai energiaigényeket napjainkban több mint kétharmad részben – beleértve az atomerımővi főtıanyagot is – importból elégítjük ki, és az elırejelzések szerint a gazdaság növekedése növekvı importot tenne szükségessé. Elemi érdekünk tehát, hogy mind a hazai forrásból megtermelt energiát, mind az importenergiát hatékonyan, a mőszakitechnikai és egyéb lehetıségek

220

4 perc messzemenı érvényesítésével használjuk fel. Rendkívüli jelentıségő, hogy a magyar energiapolitika egyik fı stratégiai célkitőzése az energiatakarékosság szerepének növelése, az energiahatékonyság fokozása. A gazdaság fejlıdése során Magyarországon elsı ízben került összekapcsolásra az erımővi rendszerfejlesztés, az új erımővek építése, tehát a forrásoldal biztosítása és az energiafelhasználás hatékonysága javításának kérdésköre. Az Országgyőlés által elıírt energiatakarékossági, illetve energiahatékonyság-növelı program koncepcióját 1994 márciusában a kormány elfogadta, és a megvalósítás lehetséges lépéseit 5 perc tárgyaló cselekvési program hamarosan a kormány elé kerül. Sürgetı

240

76


jelként kell értékelni, hogy az energiafelhasználás hatékonysága érdemben nem javult az elmúlt években, s a gazdaság szerkezeti és tulajdoni átalakulásának kedvezı hatásai is várhatóan csak hosszabb távon fognak érvényesülni az energiatakarékosság területén. Nem halogatható tehát, hogy az állam központi eszközökkel is segítse a közintézmények és a lakosság energia-, illetve energiaköltség-megtakarító törekvéseit, s létrejöjjenek azok az energiahatékonysági intézmények, amelyek mőszaki-technikai és pénzügyi kérdésekben, rendszerszerő tevékenységükkel, átfogó és koordinált támogatást képesek adni a beruházóknak. Jelentıs szerepe van már ma is az alakuló

260

6 perc

intézményrendszer magjaként az új energetikai törvények alapján létrejött Magyar Energia Hivatalnak, amely a vezetékes energiahordozók tekintetében közszolgáltatási hatóságként funkcionál. A hivatal engedélyeket ad ki, villamos energia termelésére, átvitelére és szolgáltatására, valamint a gázszolgáltatásra. Elvégzi az e tevékenységekkel kapcsolatos gazdasági elemzéseket, javaslatot tesz a legmegfelelıbb ár- és tarifastruktúrára, továbbá ellátja a fogyasztói érdekvédelmet is. A Magyar Energia Hivatal a természetes energetikai monopóliumok állami ellensúlyozása során az ellátás biztonságával, a megfelelı szolgáltatási színvonal garantálásával egyenrangú szempontnak tekinti az energiahatékonyságnövelés követelményét, és ezt a szempontot érvényesíti a jogi

280

7 perc és közgazdasági szabályozás kialakítása, továbbfejlesztése során. Hatalmas fejlıdést hozhat a hazai energiahatékonyság javításában, ha az energiatakarékosságot , illetve az országos energiahatékonyság-növekedést

szolgáló feladatok és a pénzügyi eszközrendszer között összhangot sikerül kialakítani, hiszen a piaci kamatozású hitelek mellett rend77


kívül korlátozottan állnak rendelkezésre egyéb, energiatakarékossági célú pénzügyi források. Nem hagyhatók figyelmen kívül és összességükben mindenképpen növelendık azok a külföldi pénzügyi források, amelyek az ipar, a mezıgazdaság , a közlekedés és a gazdasági más területein megfelelı, a hazai hitelfelvételi képességekhez igazodó hitelkonstrukciókkal segítik az energiahatékonyságot, és az energiatakarékosság terén elindult kedvezı folyamatokat visszafordíthatatlanná teszik.

300

8 perc

78


8 perces, 160-300 szótagig terjedı versenyszöveg (B)

Próbadiktátum: Az év végéig a hazai kereslet bıvülése, az ipar teljes értékesítésén belül, mérsékelheti a belföldi értékesítés térvesztését. A mezıgazdaság fejlıdése vegyes képet mutat. Az állatállomány a tavalyihoz képest csökkent, visszaesett a kertészeti termékek értékesítése, viszont a kalászos gabonáknál nıtt a termésátlag és a termésmennyiség. Az év eddig eltelt idıszakában mind az export, mind az import több mint 20 százalékkal emelkedett, és javultak a cserearányok is. 160 _____________________________________________________________________ _ A gazdaság egészében lejátszódó folyamatok alapján arra lehet következtetni, hogy rátértünk a stabil, fenntartható növekedési pályára. Ezek a változások elsısorban a külföldi tıkebefektetık számának növekedése és a privatizációt követı valós tulajdonosi kör kialakulása következtében alapvetıen visszafordíthatatlanok. Ezen a bázison jött létre egy átfogó, az ipart és a szolgáltatásokat érintı szerkezet- és piacváltás. Ezzel párhuzamosan

160

1 perc az életképtelen cégek csıdbe mentek, a bankrendszer pedig megszilárdult. A magyar gazdaság szerkezete jelenleg már megközelíti a nyugateurópai átlagot, és versenyképességünk alapján bízhatunk a minél hamarabbi felzárkózásban. A javuló pénzügyi folyamatok megfelelıen tükrözik a reálfolyamatokat. A gazdaság tartós stabilizálódását igazából a termelésben, az exportban, a szolgáltatásokban bekövetkezett kedvezı változások mutatják. Már az idei gazdaságpolitika sem tartalmazott klasszikus megszorító intézkedéseket,

180

2 perc

79


és a visszafogásnak a következı években sincs indoka. De ez nem jelenti azt, hogy ne kellene továbbra is nagy figyelmet fordítani a megszerzett egyensúlyi pozíciók védelmére: vagyis a jövıben is szigorú költségvetési és pénzügyi politikára van szükség. A stabilizáció eddigi eredményei most lehetıséget kínálnak egy olyan gazdaságpolitika érvényesítésére, amely egyidejőleg célul tőzi ki az egyensúly javítását és a növekedés gyorsítását. Az ország külsı adóssága már tavaly is látványosa csökkent, és ez a folyamat ebbe az évben és jövıre is folytatódik. Mindez

200

3 perc azt is jelzi, hogy több jövedelem marad itthon a gazdaságban. Az 1998-as költségvetés három és fél százalékos növekedéssel kalkulál. Ha ennél sokkal gyorsabb lenne a növekedés, a többletbıl mérsékelnénk az államháztartás hiányát, és felgyorsítanánk a jóléti rendszerek reformját. Az 1995-ös stabilizációs csomag révén az államháztartás hiányát sikerült elviselhetı szintre visszaszorítani, de ha az államháztartás szerkezeti reformjai késedelmet szenvednek, a következı években ismét nıhet a hiány, csökkenhet a gazdasági növekedés lendülete. A növekedési arányok kialakítása a gazdaságpolitikák

220

4 perc nagy kérdése. A mi stabilizációnk törékenysége abból is adódik, hogy még nem ismerjük igazán a piacgazdaság mőködését tartós növekedés esetén. Ezért a mesterséges növekedés elkerülésére szoros együttmőködést kell kialakítani a jegybankkal az árfolyampolitikában, a kamatpolitikában, az infláció leszorításában. Elemzéseink szerint az évi 5 százaléknál gyorsabb inflációcsökkentés nem serkentené, hanem visszafogná a növekedést. Ezért az inflációellenes politika következetessége azon is múlik, hogy mennyire sikerül ellenállni a javuló helyzetbıl fakadó csábí80


tásoknak. Csatlakozásunk az Európai Unióhoz a közösségre jellemzı évi 2-3 százalékos ütemnél

240

5 perc gyorsabb növekedést kíván. Az egyensúly és az élénkülés tartós fennmaradása esetén az ezredfordulótól a növekedés üteme több éven át 4-5 százalékos lehet. 1990 óta jövıre lesz az elsı olyan év, amikor az inflációhoz képest összességében növelhetık a költségvetési kiadások, s ez egyértelmően a gazdasági növekedés következménye. Természetesen ahhoz, hogy egy-egy terület többet kapjon, a belsı arányoknak is változniuk kell. A korábbi elképzelésekhez képest így kevesebb jut központi beruházásokra, alacsonyabb az intézmények dologi kiadása, az átlagnál kisebb az egészségügy, az oktatás támogatása. Jövıre a nemzetgazdaság egészében, 13 százalék körül infláció mellett, 2-3 százalékkal nıhetnek a reálbérek.

260

6 perc A mozgástér bıvülése mellett nı a kormányzati elırelátás, az összefüggések átlátásának igénye is. Ennek elısegítésére fontos lenne egy stratégiai tervezıintézet létesítése, amely tudományos és szakmai hátterével hosszabb távon is alátámasztaná a kormányzati döntéseket. A jövı évi költségvetés kiegyensúlyozottságát vetíti elıre, hogy az idei év növekedése a vártnál nagyobb lesz. Az év eddig eltelt idıszakában folytatódott a gazdaság élénkülése és ezzel egyidejőleg a külsı egyensúly stabilizálódása. A növekedés fı hajtóereje továbbra is a kivitel. Emelkedett a lakossági jövedelmek reálértéke, és bıvültek a beruházások. Az elmúlt fél esztendıben a gépipar vált a nemzetgazdaság legnagyobb súlyú ágazatává. Az egyre gyorsuló teljes ipari termelésen belül

280

7 perc

a gépipar féléves termelése több mint 50 százalékkal nıtt az egy évvel korábbihoz képest, és termelésének csaknem négyötödét exportálta 81


az elsı fél évben. Ez a teljesítmény a gépipar nemzetközi versenyképességének erısödését mutatja. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a második negyedévben a beruházási kedv is tovább élénkült. Az idén a külkereskedelmi forgalom növekedési üteme várhatóan többszörösen meghaladja a nemzeti össztermék növekedési ütemét, és átlagon felüli lesz a növekedés egyrészt a gépek és a szállítóeszközök árucsoportjában, másrészt Magyarország és az Európai Unió viszonylatában. Ez azt jelenti, hogy fokozódni fog hazánk világgazdasági és nyugateurópai integrációja, az import erısödı szerepet fog játszani a gazdaság modernizálásában, az exportban pedig nagyobb lesz a modern termékek aránya.

300

8 perc

82


8 perces, 160-300 szótagig terjedı versenyszöveg (B)

Próbadiktátum: A kormány egyik legfontosabb feladatának tekintette az inflációs folyamat megfékezését , az áremelkedés mértékének normalizálását. Induló adottságként számolnia kellett azonban azzal, hogy a gazdaság szerkezeti problémái, a versenyviszonyok fejletlensége, a zilált egyensúlyi helyzet következtében a gazdaságban erıs az inflációs nyomás. Rövid távon a piacgazdaságra jellemzı gazdálkodási feltételek létrehozása már önmagában árnövelı hatást eredményez. 160 ____________________________________________________________________ A magyarországi infláció gyorsulásában alapvetıen a piacgazdaságra való átállás játszotta a fı szerepet. A támogatások szükségszerő megszüntetése, a forgalmi adózás reformja már önmagukban is jelentıs árszintnövelı tényezıkké váltak. Ugyancsak az infláció gyorsulását eredményezte, hogy az elmaradt infrastruktúra fejlesztése a költségek növekedését meghaladó áremeléseket igényelt. Az árak és az árarányok nagyarányú és általános strukturális 1 perc átrendezıdése az inflációs várakozásokban betöltött kitüntetett szerepe miatt szintén inflációs tényezı. Az import majdnem teljes

160

körő liberalizációja nagymértékben segítette a piaci viszonyok fejlıdését, a kínálat soha nem látott bıvülését, de az olcsóbb hazai és a volt KGST-országokból származó termékek kiszorítása következtében árszintfelhajtó szerepet is játszik. Magyarországon is, hasonlóan a többi kelet-európai országhoz, a piacgazdaságra való átállás sürgetı kényszere miatt számos esetben 2 perc a tényleges piaci viszonyokat figyelmen kívül hagyva kellett végrehajtani az árliberalizációt . Ma már nem nehéz észrevenni, hogy az árliberalizáció

180

és az infláció gyorsulása között nemcsak idıbeli, hanem oksági 83


összefüggés is fennállott. Mindezeket a hatásokat rendkívüli mértékben felerısítették a dollárelszámolásra való átállásból, a piacváltásból eredı cserearány-romlás következményei, illetve a kelet-európai kereskedelem összeomlása. Az 19991. évi gazdaságpolitikai programban figyelembe vett 35-38 százalékos 3 perc fogyasztói árszínvonal-növekedési ütem elırejelzése szerint az inflációs nyomás fı tényezıi a következık voltak: az energia világpiaci

200

árszintjének múlt év végi ugrásszerő emelkedése, a KGST-kereskedelemben a konvertibilis elszámolásra történt átállás, a külgazdasági egyensúlyi helyzet javítása, illetve az exportorientáció további fenntartása miatt szükségessé vált forintleértékelés, az importbeszerzési árak növekedése, továbbá a támogatások csökkentése, az adók és vámok felemelése, valamint a termelıi infrastruktúra egyes területén a költségnövekedéseket meghaladó mértékő 4 perc áremelések. A program azzal számolt, hogy magas infláció esetében, még reálbércsökkenés mellett is, a bérköltségek növekedése számottevı inflációs hatással jár. A koncepció

220

abból indult ki, hogy a tervezett inflációs rátát az elsıdleges költségtényezık növekedésébıl objektíven adódó szinten határozza meg, s az inflációt keresleti oldalról meghatározó pénzügyi eszközöket egy ilyen mértékő infláció feltételezése mellett hangolja össze. Ily módon elkerülhetı, hogy a gazdaság teljesítményével összhangban nem álló jövedelmek keletkezzenek, hogy a pótlólagos kereslet a szükséges ráfordítások hatásánál nagyobb inflációt gerjesszen. Ez volt a kormányzat 1991. évi antiinflációs 5 perc politikájának a tartalma. A koncepció továbbá azzal számolt, hogy az említett árszínvonal-növekedési ütem akkor valósulhat meg, ha a gazdaság minden szereplıje csak az ıt ért költségtöbbletet hárítja tovább. 1991-ben a termelık és fogyasztói árszínvonal növekedési üteme egyaránt mintegy 9 százalékponttal meghaladta

240

84


az elızı évben kialakult mértéket. Mindez megfelel a gazdaságpolitikai programban elıirányzottnak. Az 1991. évre vonatkozó elızetes árszámítások szerinti és a ténylegesen bekövetkezett árszintnövekedés azonos mértékő lett. Ez az egybeesés részben az inflációs várakozások megtörése miatt következett be. A kedvezı változásban a piaci viszonyok érezhetı javulása 6 perc mellett döntı szerepet játszott, hogy a lakossági jövedelmek és a gazdaság teljesítménye között a viszonylagos összhang, vagyis a kereslet fennmaradt, amelyet a monetáris politika is támogatott. A lakossági

260

megtakarítások mind forintban, mind devizában jelentısen növekedtek. Kétségtelen tény, hogy az 1991. évi kedvezı áralakulásban a fı szerepet az élelmiszergazdaság játszotta. Ezen belül különösen a húsfélék és a tejtermékek esetében az árszínvonalat a beszőkült piachoz képest jelentkezı túlkínálat alakította és nem a valós költségviszonyok. Az 1992. évi gazdaságpolitikai program fı célkitőzése – a külsı egyensúly megırzése mellett – az infláció visszaszorítása. Ez akkor lehet sikeres, ha a gazdaságirányítás következetes magatartás tanúsít 7 perc mind a keresleti, mind pedig a költségoldalról jelentkezı inflációs nyomás kezelése tekintetében. A kormány ennek érdekében több, hosszabb távra szóló elvet rögzített. Így szükségesnek látja a belföldi összkeresletnek a gazdaság

280

teljesítményével összhangban álló szabályozását, mindenekelıtt az államháztartás hiányának csökkentése, valamint a pénz relatív szőkösségét eredményezı monetáris politika révén. Az állam újraelosztó szerepének

mérséklésével a kormány csökkenteni akarja az állami kiadásokat és a költségvetési deficitet. Célul tőzi ki a vállalkozás és a verseny élénkítését, különösen a kisvállalkozások növekvı részarányán, a 85


külföldi tıke fokozott megjelenésén és a privatizáció elırehaladásán keresztül. Ennek intézményi feltételeit tovább kívánja fejleszteni. Állami akciók szervezésével törekszik a monopóliumok felszámolására. 8 perc

300

86


8 perces, 160-300 szótagig terjedı versenyszöveg (B) Próbadiktátum: Az elmúlt egy-másfél évtizedben a piacgazdaságokban a nagy- és kisvállalatok közötti együttmőködés köre jelentısen kibıvült, változott. A magyar iparon belül ez a kapcsolatrendszer nemcsak terjedelmében, de tartalmi elemeiben is igen fejletlen, sıt, az elmúlt idıszakban tovább gyengült. A jövıben a kapcsolatrendszer fejlesztéséhez a korszerő kisvállalati szféra kialakulását támogató iparpolitikai programokra és a nagyvállalatok aktívabb cselekvésére van szükség. 160 _____________________________________________________________________ _ A hetvenes évektıl a fejlett piacgazdaságok vállalati szerkezetének alakulásában kétségkívül a legfontosabb új tendencia a kis- és középvállalatok növekvı térhódítása. Bár a legnagyobb vállalatok összefonódása a nemzetközi tıkével és gyártási profiljuknak a várható piaci lehetıségek jobb kihasználására irányuló tudatos bıvítése révén a szervezeti koncentráció folyamata nem állt meg, a korábban a jóléti társadalom pilléreinek

160

1 perc tekintett nagyvállalatok kétségkívül veszítettek a piaci igények kielégítésében, a mőszaki fejlıdésben játszott szerepükbıl. A fejlett piacgazdaságokban a vállalati szerkezet változásának, a kisvállalatok növekvı térhódításának folyamata igen összetett. A piaci igények változása, a mőszaki fejlıdés új tendenciái, a gyorsuló és erısödı strukturális változások és nem utolsósorban a társadalmi értékrend módosulása az elmúlt másfél-két évtizedben olyan körülményeket teremtett, amelyek között a nagyvállalati

180

2 perc szervezeti formához főzıdı elınyök leértékelıdtek. A vállalati siker összetevıi napjainkra jelentısen módosultak. Századunk 87


elsı felében-kétharmadában az ipari szervezet erıteljes koncentrációs folyamataiban döntı tényezı volt, hogy a piaci siker a versenyképesség, a vállalatok költségcsökkentési erıfeszítéseinek, a termelékenység növekedésének, a piaci hatalomnak a függvényében alakult. Ezek a nagyvállalati szervezetekhez kötıdı sikertényezık bár fontosak maradtak, veszítettek jelentıségükbıl. Napjainkban ugyanakkor új sikertényezıvé vált

200

3 perc a rugalmasság, az alkalmazkodási és megújulási készség. Ezek olyan magatartásjegyek, amelyek erıteljesebben a kisebb vállalati méretekhez kötıdnek. Az új sikertényezık kihívására a nagyvállalatok széles köre a piaci lehetıségek figyelembevételével, a gyártási profil bıvítésével, belsı szervezetének a decentralizálásával kívánta az új követelményekhez való alkalmazkodóképességét javítani. A kisvállalati szervezetekhez kötıdı sikertényezık jelentıségének növekedése ugyanakkor egyre inkább érdekeltté teszi a nagyvállalatokat abban, hogy a kisvállalatokkal kialakított munkamegosztás

220

4 perc és együttmőködés útján tegyenek szert a piaci siker kellékeire. A kisvállalatok térhódítása a fejlett piacgazdaságokban így nemcsak a nagy- és kisvállalatok egymáshoz viszonyított arányait változtatta meg, hanem kiszélesítette e két vállalattípus egymás közti munkamegosztását és egymással való együttmőködését is. Ebben az új vállalatszerkezetben a különbözı mérető vállalatok nemcsak egymás mellett, illetve egymással versenyezve élnek, hanem egymás között igen erıs együttmőködési készséget is mutatnak. A nagy- és kisvállalatok

88


közötti kapcsolatok hagyományos, sok évtizede élı formája, amikor a vállalatok között a végtermékgyártás egyes fázisain belül alakul ki munkamegosztás, a kisvállalat

240

5 perc a nagyvállalat által gyártott termék gyártási folyamatának egy fázisát végzi. Korábban a nagyvállalatok térhódításában, az ipar vállalati koncentrációjának a növekedésében fontos szerepet játszott a termelési és értékesítési folyamatok egymás követı szakaszaival kapcsolatos integráció. A különbözı, osztható és piaci kapcsolattal is összeköthetı termelési fázisok nagyvállalati szervezetbe történı integrálásának elınyei napjainkra veszítettek jelentıségükbıl, és ez a nagy- és kisvállalatok közötti együttmőködés szélesedésének fontos tényezıjévé vált. Bizonyos termelési fázisok vállalaton kívülre helyezése nyilvánvalóan növeli a termelési folyamatok összehangolhatóságának a kockázatát, és bizonytalanságot

260

6 perc teremthet a vállalaton belüli kapcsolatok piacszemléletővé alakítása is. A sok évtizedes törekvés a nagyvállalatok szervezetén belül a termelési és értékesítési folyamatok integrálásának erısítésére éppen az effajta kockázat csökkentésében játszott igen fontos szerepet. Napjainkban a fejlett piacgazdaságokban a kisvállalatok számának nagymértékő növekedése, az alapításuknak általában kedvezı gazdasági környezet jelentısen csökkentette a nagyvállalatok kockázatát a kisvállalatokkal kialakított szoros és széles körő termelési kapcsolatokban. A potenciális partnerek nagy száma miatt és a közöttük tapasztalható erıs versenyben számukra a partnerkapcsolatok széles lehetısége kínálkozik, az egy-egy kisvállalati partnertıl való erıs függıség kockázatával eleve nem kell számolniuk.

280

7 perc A kisvállalatok innovációs és technikai képességeinek növekedése 89


következtében egyre szélesedik az a kör, ahol a nagyvállalatok számára költségmegtakarítást ígér a korábban összehangolt termelési fázisok szétválasztása, a kisvállalati beszállítók igénybevétele. A mőszaki fejlıdés hatására számos ágazatban, termelési szakaszban csökkent a termelési méretek növelésébıl adódó megtakarítások jelentısége. A specializáció elvére épülı, korszerő gyártási rendszereket elıállító kisvállalkozások széles körő felhasználói igényeket képesek kielégíteni magas technikai színvonalon és versenyképes árakon. A vállalatok közötti kapcsolatok fejlesztésében a költségelınyöknél is fontosabb tényezıvé vált, hogy e kapcsolatok folytán a nagyvállalatok olyan technológiához jutnak, amelyek kiépítése gazdaságtalan lenne számukra.

300

8 perc

90


8 perces, 160-300 szótagig terjedı versenyszöveg (B) Próbadiktátum: Az államháztartás alatt az állam gazdálkodását értjük, tehát azt a tevékenységet, amelynek során az állam anyagi javakkal rendelkezik. Az államháztartásba nem tartozik bele az állam valamennyi, gazdasággal kapcsolatos tevékenysége. Ugyancsak nem tartozik ide az adásvételre, a hitelezésre, a vállalkozások szervezeti viszonyaira, technikai elıírásokra, a gazdasági tevékenység nyilvántartására vonatkozó jogalkotás és a hozzá kapcsolódó jogszolgáltatás. 160 _____________________________________________________________________ _ Az államháztartás a társadalmi és a gazdasági életben való állami szerepvállalás gazdálkodási, pénzügyi oldalát jeleníti meg. Úgy is fogalmazhatunk, hogy amelyik feladat pénzügyi fedezete nincs benne az államháztartásban, azt gyakorlatilag nem is tekintjük állami feladatnak. Az államháztartás közgazdaságilag a közhatalmi szervek és az azokhoz tartozó intézmények gazdálkodási rendszerét jelenti. A közhatalmi szervek két alapvetı intézményrendszert foglalnak magukban, 160 1 perc egyrészt a központi állami szerveket és intézményeiket, másrészt a területi önkormányzatokat és intézményeiket. Az államháztartásnak mindketten elemei, még akkor is, ha egyébként a köznapi életben az állam szót csak egyikükre használják. Ez a rendszer a gazdálkodás szempontjából két részre bontható: a költségvetésre és a gazdálkodási szabályokra. A költségvetés mutatja meg, hogy mely feladatokat, milyen intézmény, milyen pénzeszközök igénybevételével végzi el. A gazdálkodási szabályok azt írják le, hogyan kell ezeket az eszközöket megtervezni

180 91


2 perc és elkölteni. Az már részben a politikai berendezkedés, részben a szakmai színvonal függvénye, hogy e szabályok mennyire következetesek, nyilvánosak és követettek is. Az állam a jövedelmek egy részének elvonása, majd újraelosztása útján elégíti ki a társadalom szükségleteit, és látja el a felvállalt feladatokat. Ez az éves költségvetési törvényben kap jogi formát. Ugyanakkor a demokrácia szabályai szerint az állami feladatok tartalmát és követelményeit törvényben kell elıírni. Továbbá minden, az adott állam területén mőködı, jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendel-

200

3 perc kezı jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet, belföldi vagy külföldi természetes személy befizetéseivel hozzá kell hogy járuljon az állami feladatokhoz. Ez csak úgy lehetséges, ha az állam a felsoroltak részére a törvényhozás által elfogadott törvényekben fizetési kötelezettséget ír elı, amelyben rögzítik a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a mentességek, a kedvezmények körét és mértékét, esetenként az elılegfizetési kötelezettség módját. Így a költségvetés tulajdonképpen igen bonyolult törvényegyüttes. Döntéselméleti szempontból ez a helyzet azt jelenti, hogy a költségvetés csak a legmagasabb

220

4 perc szintő politikai döntéshozatal alapján kerülhet elfogadásra. Bár azokat a fı költségvetési döntéseket, amelyek a gazdaság teljesítményére és az ország pénzügyi helyzetére vonatkoznak a központi politikai szereplık hozzák meg. Több országban vannak olyan helyi vagy középszintő kormányzatok, amelyek felelısek a különbözı szolgáltatások nyújtásáért,

92


és hatalmukban áll – bevételeik növelése érdekében – adókat kivetni vagy hitelt felvenni. Az állam költségvetése egészében és alrendszereiben olyan pénzügyi terv, illetve pénzügyi alap, amely az egy év alatt elvégzendı feladat ellátásához teljesíthetı, jóváhagyott kiadásokat és a teljesítendı, várható bevételeket elıirányzatként tar-

240

5 perc talmazza. Ez magában hordozza azt a lehetıséget, hogy az elıirányzat nem feltétlenül kell hogy felhasználásra kerüljön egészben vagy részben, azaz egyfajta gazdálkodási, költségtakarékossági lehetıségeket is jelent. Az elıirányzatokat elsısorban irányítási és felügyeleti szempontból rendezik el, és nem a szakmailag azonos típusú tevékenységeket szigorúan egymáshoz rendelve. Az elıirányzatokban megkülönböztetünk rendes és rendkívüli bevételeket, kiadásokat. A rendes bevételekhez és kiadásokhoz az államháztartásban évenként vagy meghatározott gyakorisággal rendszeresen elıforduló bevételek és kiadások tartoznak. A rendkívüli bevételek és kiadások nem állandó jellegőek – általában egyetlen évben merülnek fel -, de több éven át tartó

260

6 perc vagy elıre látható gyakorisággal történı felmerülésük ellenére sem képezik az államháztartás rendes, hosszú távú vitelének lehetıségét. Az államháztartás jellemzıje, hogy a gazdálkodás éves költségvetés alapján folyik. Az év jelenthet naptári évet, de úgynevezett gazdasági évet is, ahol a költségvetés a gazdálkodás ritmusához kötıdik: mezıgazdasági ciklushoz ısszel indítva, vagy a vállalkozások éves zárási adatainak elérhetıségéhez kötıdve, valamelyik év eleji hónapban kezdve. Az államháztartás körébe tartozó állami feladatot az állam részben vagy egészben a költségvetési szerveken keresztül látja el, vagy ellátásának pénzügyi fedezetét részben vagy 93


egészben, közvetlenül vagy közvetve biztosítja. A költségvetési szerv az államháztartás részét képezı olyan jogi személy, amely a társadalmi közös szükség-

280

7 perc letek kielégítését szolgáló, jogszabályban, határozatban, alapító okiratban meghatározott állami feladatokat alaptevékenységként, nem haszonszerzés céljából, feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végzi. Az államháztartási rendszer az államháztartás konkrét, jogilag szabályozott, önálló egységekbıl álló szervezetrendszere. Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó gazdálkodásának rendszere. Tehát az államháztartás gazdálkodása költségvetések keretében folyik. Az államháztartás egyes alrendszereinek önálló költségvetései vannak. Ezeket a költségvetéseket az arra feljogosított állami szervek hagyják jóvá. A központi költségvetéseket a parlament, a helyi költségvetéseket a helyi képviselı-testület fogadja el. Ez törvény formájában történik.

300

8 perc

94


10 perces, 280-460 szótagig terjedı versenyszöveg (A) Próbadiktátum: Az 1990. évi önkormányzati törvény a politikai rendszerváltozás általános célkitőzéseivel összhangban, az államhatalmi ágak és a hatalom megosztása és egyensúlya alapján teremtette meg a mai önkormányzatok szervezeti és mőködési feltételeit, illetıleg feladat- és hatáskörének tartalmát, végsı soron a közigazgatás állami és önkormányzati rendszerének kapcsolatát. Az önkormányzatok függetlenségét és annak tartalmát a törvények biztosítják, és az állami törvényességi ellenırzés segíti jogszerő mőködésüket. Az egyes önkormányzatok alapjogaik tekintetében egyenlıek, de feladatkörük tekintetében eltérıek lehetnek. Az önkormányzatok között a mellérendeltség érvényesül, azaz egyetlen önkormányzat sem állhat irányítási vagy felügyeleti viszonyban más önkormányzattal. 280 A Magyar Köztársaság területe az állami és önkormányzati közigazgatási feladatok eredményes ellátása érdekében különbözı települési-területi egységekre tagozódik. Az Alkotmány rendelkezése értelmében az ország területe fıvárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik. A fıváros és a városok kerületekre oszthatók. A fıvárosi és városi kerületek létrehozatala lehetıség, az adott település feltételrendszerének függvénye. A megyék olyan területi egységek, amelyek települési egységekbıl állnak. A területi beosztás, a területi határvonalak, a megyék és a települések elnevezése, valamint a települések jogállása tekintetében az Országgyőlés és a köztársasági elnök rendelkezik döntési jogkörrel. A Kormánynak, a belügyminiszternek és az önkormányzatoknak 280 1 perc elıkészítı, véleményezı és a döntés végrehajtását biztosító feladatai vannak. A legfontosabb területszervezési döntések az Országgyőlés hatáskörébe tartoznak, amely dönt az állam területi tagozódásáról, a fıvárosról, a megyék összevonásáról, szétválasztásáról, határainak megváltoztatásáról, elnevezésérıl, székhelyérıl és a fıvárosi kerületek kialakításáról. Ezekre a döntésekre csak az érintett önkormány-

95


zatokkal történı egyeztetés után kerülhet sor. Új község akkor alakítható, ha az elkülönült lakott településrész képes az alapvetı önkormányzat jogok gyakorlására, és az egészséges ivóvízellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemetı fenntartásáról gondoskodni tud. Az egymással szomszédos települések önkormányzatai megállapodhatnak településrész átadásáról, átvételérıl vagy cseréjérıl. Lakott település2 perc rész átadása esetén az ott lakó választópolgárok többségének támogatása is szükséges. Lehetıség van arra is, hogy települési önkormányzat a település másik megyéhez történı átcsatolását kezdeményezze. A várossá nyilvánítás

300

feltételeit a törvény nem részletezi, mindössze annyit ír elı, hogy a döntés elıtt a település fejlettségét és térségi szerepét kell mérlegelni. Megyei jogú várossá nyilvánítható az a város, melynek lakosságszáma ötvenezernél több. Jellemzıje, hogy nemcsak települési, hanem – bizonyos sajátosságokkal – megyei önkormányzati feladatokat is ellát. A megyei jogú város közgyőlése kerületeket alakíthat, a kerületekben megválasztott képviselıkbıl képviselı-testületet, illetıleg kerületi hivatalt hozhat létre. Az állami területbeosztást azért kell bemutatni, mert az önkormányzatok hálózata ahhoz igazodik. Községben, városban, fıvárosban és kerületeiben, illetıleg a megyében önkormányzati 320 3 perc testületet kell létrehozni. A helyi önkormányzatokat kétféleképpen lehet csoportosítani. A legközkeletőbb osztályozás szerint különbség tehetı a települési önkormányzatok, valamint a területi önkormányzatok között, ahová a megyék tartoznak tekintettel feladat- és hatáskörük, illetıleg szervezetük sajátos vonásaira. Másfelıl beszélhetünk önálló önkormányzatokról és származtatott jogú részönkormányzatokról. Ez utóbbihoz tartozik a településrészi önkormányzat, a megyei jogú város kerületének képviselı-testülete, valamint a fıvárosi kerületi városrészi önkormányzat. Az önkormányzatok egymással egyenlıek, egymással alá-, fölérendeltségi, irányítási vagy felügyeleti viszonyban nem állhatnak. A helyi önkormányzati jogok a település választópolgárainak közösségét illetik meg, melyeket az önkormányzati testület útján vagy a helyi népszavazáson való részvételükkel gyakorolnak. Az önkormányzati képviselı jogállását alapvetıen törvényi rendelkezések határozzák meg, 340 4 perc ezek keretei között az önkormányzatok szervezeti és mőködési 96


szabályzatai, illetıleg rendeletei is részletezhetik a képviselık jogait és kötelezettségeit. Az önkormányzati képviselıi jogállás választással keletkezik. A választójoggal a választópolgár lakóhelyén élhet, de lehetıség van arra is, hogy aki állandó lakóhelye mellett legalább 5 éve folyamatosan ideiglenes lakóhellyel is rendelkezik, választójogát ideiglenes lakóhelyén gyakorolja. A jogok és kötelességek zavartalan gyakorlása érdekében a települési képviselı a hivatalos személyt megilletı jogvédelemben részesül. A védelem azonban természetesen csak képviselıi tevékenysége tekintetében érvényesülhet. A települési képviselık munkájukat szabályként, társadalmi megbízatásként látják el. Arra az idıtartamra azonban, amely a testületi munkához szükséges, munkahelyén a munkavégzés alól felmentést kap. A település-képviselı jogai és kötelességei szoros kapcsolatban állnak az önkormányzati feladatokkal és hatáskörökkel, a 360 5 perc képviselı-testület mőködésével. A jogok közül talán azt kell elsıként megemlíteni, hogy a képviselı felvilágosítást kérhet önkormányzati ügyekben a képviselı-testület ülésén a polgármestertıl, a jegyzıtıl, a bizottság elnökétıl. A képviselı tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén, ott javaslatot tehet a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalására. A helyi képviselık kötelességei közül az egyik legfontosabb a képviselı-testület munkájában való részvétel, ami nemcsak az üléseken való fizikai részvételt jelenti, hanem az ülés elıkészítésében és a döntések végrehajtásában való közremőködés kötelezettségét is. Az önkormányzatoknak törvényben rögzített feladatkörük van, és e feladatok ellátásához hatáskörrel rendelkeznek. A feladat- és hatáskör egymáshoz való viszonyáról tudnunk kell, hogy a hatáskört a jogszabály mindig pontosan rögzíti. A feladat vonatkozásában ez nem mondható el minden esetben, hiszen az önkormányzat önként is vállalhat feladatot. A feladat legtöbbször általános, a hatáskör mindig konkrét. Ez azt jelenti, hogy a hatáskörök elhatárolhatók, ezzel szemben 380 6 perc a feladatok nem, vagy csak alig. Az önkormányzat szabadon vállalhat minden olyan ügyet, amelyet törvény nem utal más szerv kizárólagos hatáskörébe, és ezekben az ügyekben mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért. A törvényi korlát csak annyi, hogy az önkormányzat nem veszélyeztetheti a kötelezıen elıírt feladatok megvalósítását. Az önkormányzat által kötelezıen ellátandó feladatok körét törvény határozza meg. Az önkormányzati törvény azt 97


a kötelezı minimumot állapítja meg, amelyet minden település önkormányzatának teljesítenie kell, függetlenül a település nagyságrendjétıl. Ennek megfelelıen minden települési önkormányzatnak gondoskodnia kell az egészséges ivóvízellátásról, az alapfokú oktatásról, az egészségügyi és szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemetı fenntartásáról. Nemcsak a helyi közügyek meghatározásában, hanem a közügyek ellátásában, megvalósításában is teljes önállósággal járhat el az önkormányzat. Ennek megfelelıen maga határozza meg a feladat megvalósításának módját és ütemét. A környezet- és természet védelem körében a képviselı-testület levegıtisztaság-védelmi intézkedési 7 perc 400 tervet állapít meg. A közmővelıdés területén önkormányzati múzeum fenntartása, könyvtári szolgáltatás alkotja a képviselı-testület legfontosabb feladatát. Nem lebecsülendık az egészségügyi és a szociálpolitikai ágazatban jelentkezı feladatok sem. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök eredményes gyakorlása csak akkor biztosítható, ha a képviselı-testület létrehozza azokat a szerveket, amelyek tevékenyen részt vesznek a döntés-elıkészítésben, a döntéshozatalban, továbbá a döntés végrehajtásának szervezésében és ellenırzésében. Ilyen szervezet a testület keretei között létrehozott bizottság. A bizottságokat a képviselı-testület az önkormányzati feladatokra és hatáskörökre tekintettel hozza létre, közöttük megfelelı munkamegosztást alakít ki, meghatározza az adott önkormányzatnál jelentkezı feladat- és hatáskörökhöz kapcsolódó szerepüket. A kötelezıen létrehozandó bizottságok köre igen szők. A helyi önkormányzati és államigazgatási feladatok ellátására különbözı típusú és elnevezéső hivatali szervek jönnek létre, nevezetesen: polgármesteri hivatal, körjegyzıség, megyei jogú város kerületi hivatala, megyei közgyőlés hivatala, fıpolgármesteri hiva420 8 perc tal. A fıvárosban sajátos, kétszintő önkormányzati rendszer mőködik. Önkormányzati alapjogaikat tekintve a fıvárosi közgyőlés és a kerületi képviselıtestületek egyenlıek. Mindkét önkormányzati szint települési önkormányzatoknak minısül, egyaránt rendelkeznek önkormányzati tulajdonnal, gazdálkodási önállósággal, szabad társulási lehetıségekkel és a helyi ügyek intézéséért való felelısséggel. A települési önkormányzatok feladatait általában a kerületi önkormányzatok kötelesek megvalósítani, míg a város egészét, vagy több kerületet érintı, illetıleg a regionális szerepkörbıl adódó feladatokat a fıváros látja el. A fıvárosi és kerületi önkormányzatok a többi helyi önkormányzattal összehasonlítva olyan speciális települési önkormányzatot képeznek, ame98


lyek alapjogaik egy részének gyakorlásában korlátozottak. A megyei önkormányzat a települési önkormányzatokkal azonos jogállású szerv. Az alapjogaik azonosak, azaz a megye is a településeket megilletı önkormányzati alapjoggal rendelkezik. A megyei és települési önkormányzatok közötti kapcsolat sokoldalú és közös érdekekre épülı. A megyei önkormányzati jogok alanyai azok a választójoggal rendelkezı lakosok, akik a térségi jogai440 9 perc kat a települési önkormányzatok közvetítésével a megyei közgyőlés útján gyakorolják. A megyei önkormányzat térségi és települési, valamint hiánypótló, kisegítı feladatellátást biztosít. A közgyőlés tagjainak alapvetı kötelessége a települési érdekek feltárásában, egyeztetésében és képviseletében való aktív közremőködés, személyes tevékenységükkel a települési és a megyei önkormányzat ellátó, szolgáltató feladatkörének összehangolása. A megyei önkormányzat kötelezı feladata és hatásköre azok a törvényben elıírt önkormányzati feladatok, amelyek megoldására a települési önkormányzat nem kötelezhetı, és azoknak a körzeti jellegő közszolgáltatásoknak a megszervezése, amelyek esetében a szolgáltatásokat igénybe vevık többsége nem ott lakik, ahol a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye található. Az önkormányzati törvény az állampolgárnak is biztosít jogokat az önkormányzattal szemben. Az önkormányzatok és az önkormányzati jogok, érdekek kollektív védelmét biztosítják a különbözı érdekképviseleti szervek. E szervek véleményt mondhatnak az önkormányzatokat érintı jogszabályokról, állami döntések tervezetérıl. Az önkormányzati jogok védelmének körébe tartozik a felterjesztési jog, amelyet nemcsak a képviselı-testületek, hanem az érdekképviseleti szervezetek is gyakorolnak. 460 10 perc

99


10 perces, 280-460 szótagig terjedı versenyszöveg (A) Próbadiktátum: 1990-tıl megnyílt a lehetısége olyan modern polgári társadalmi-gazdasági berendezkedés megvalósításának, amelyet a magántulajdon túlsúlya, a polgár, a vállalkozás és a verseny szabadsága, s ugyanakkor a társadalmi szolidaritás érvényesülése jellemeznek. Stratégiai céljaink lehetıvé teszik, hogy a gazdaság mőködésének szabály- és normarendszerét, kulturális értékrendünket a legkorszerőbb európai irányzatoknak megfelelıen fejlesszük. Szándékunk, hogy gazdaságunk a fejlett európai politikai, gazdasági, kulturális folyamatokba való szerves integrálódás során váljon képessé a folyamatos alkalmazkodásra és korszerősödésre. A felzárkózás megindításával, majd a szervezeti integráció megvalósításával az ezredfordulón túl érdemlegesen javul a társadalmi jólét. 280 A kormány középtávú gazdaságpolitikájában azokat a feltételeket, követelményeket, célokat rendszerezi, amelyek lehetıvé teszik a fenntartható, a tartósan és biztonságosan finanszírozható, érdemleges ütemő gazdasági növekedést. Stratégiai céljainkat csak növekvı gazdasági teljesítménnyel érhetjük el. Gazdaságunkban akkor lesz esély a dinamikus fejlıdésre és a tartós gazdasági növekedésre, ha gyors, ugyanakkor átgondolt stabilizációt valósítunk meg, jelentısen leszorítjuk külsı és belsı adósságainkat, valamint lényegesen csökkentjük az infláció ütemét. Ehhez átfogó és radikális reformokra, jelentıs és gyors társadalmi-gazdasági változásokra van szükség. A vállalkozói szférában kiemelt figyelmet kell fordítani a nemzetközi versenyképesség elérésének felhalmozási, intézményi és 280 1 perc szabályrendszeri feltételeire. Az államháztartás reformja során szőkebb körő, de hatékonyabb állami szerepvállalást kell érvényre juttatni. Ennek megfelelıen törekeni kell arra, hogy egyfelıl mérséklıdjön az állam általános gondoskodó és a jövedelmeket újraelosztó szerepe, másfelıl hatékonyabban intézze igazgatási, rendvédelmi és honvédelmi feladatait, valamint saját pénzügyeit. Az államháztartási reform számos intézkedését már ebben az évben be kell vezetni. Széles teret kell nyitni az önállóság, a teljesítményelv, az öngondoskodás érvényesülésének, és gondoskodni kell a legrászorultabbak szociális védelmérıl. Amennyiben az elıbb említett gazdaságpolitikai 100


célok sikeresen megvalósulnak és a gazdaság modernizációjának elsı eredményei láthatóvá válnak, a nemzeti össztermék átlagos évi növekedése is számottevıen felgyorsulhat. Mindez pedig elıfeltétele annak, 300 2 perc hogy saját erıfeszítéseinkre alapozva valóra váltsuk az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunkat. Javuló egyensúlyi viszonyok mellett akkor érhetünk el érdemleges ütemő, tartós gazdasági növekedést, ha emelni tudjuk a gazdaság világpiaci mérce szerinti versenyképességét. Ez azonban feltételezi, hogy gyorsítható az ehhez szükséges tıke képzıdése és a külsı tıke vonzása, illetıleg folyamatosan javítható a tıkehatékonyság és a termelékenység. Erre csak akkor van reális lehetıség, ha a rendelkezésre álló belsı erıforrások összpontosításával az ország kiegyensúlyozott fejlıdést mutat, valamint ha jelentıs eredményt lehet elérni a gazdasági rendszer mőködésének hatékonyságában. A külföldi mőködıtıke gyorsabb beáramlásában pedig csak akkor reménykedhetünk, ha annak megtérülési feltételei javulnak. A tartósan és biztonságosan finanszírozható, érdemleges ütemő gazdasági 320 3 perc növekedéshez tehát egyidejőleg fel kell gyorsítanunk a tıkefelhalmozást és le kell fékeznünk a külsı és belsı adósságnövekedést. A külsı egyensúly javítása, valamint a vállalkozói tıkeképzés és tıkebevonás elsıbbsége elkerülhetetlenné teszi, hogy a belsı államadósság nemzeti össztermékhez mért aránya csökkenjen. Ez viszont az államháztartási hiány nagyarányú mérséklését követeli meg. A nettó külsı adósságállomány arányát a devizabevételekhez képest néhány évig mérsékelni kell. Ennek feltétele, hogy a folyó fizetési mérleg passzívuma a beáramló mőködıtıke mértékének megfelelıen csökkenjen. Mivel a tıkehatékonyság és a termelékenység ugrásszerő javulása nem valószínősíthetı, mindez csak erıteljes stabilizációval és forrásátcsoportosítással, összehangolt jövedelmi, kincstári és pénzügyi politikával oldható meg. A jövedelmek tekintetében annak a követelménynek kell eleget tenni, hogy az átlagkeresetek dinamikájánál magasabb legyen a tıkejövedelmek 340 4 perc dinamikája, de ne haladja meg a termelékenység emelkedése által megengedett mértéket. Ennek következtében javul a vállalkozások önfinanszírozó képessége is. Az önfinanszírozó képesség megnövekedését eredményezi mind a tıkeképzıdés gyorsítása, mind a hatékony foglalkoztatás fenntartása és lehetıség szerinti bıvítése, 101


mind pedig az inflációs nyomás erıteljes csökkentése. A követelmény megvalósításához a vállalkozásoknál szabályozott költséggazdazdálkodás, az érdekegyeztetésben hatékony bérmegállapodási rendszer, az állami szektorban pedig szigorú bérmeghatározás szükséges. Az infláció ütemének jelentés mértékő visszaszorítása lényeges feltétele a biztonságos finanszírozás mellett fenntartható növekedési pálya megvalósításának. Erre szükség van a vállalkozások fejlesztési kockázatainak mérsékléséhez, az államháztartás adósságaihoz kapcsolódó kamatkiadások mérséklıdéséhez, a pénz- és tıkepiac kiegyensúlyozott fejlıdéséhez. Az infláció mérséklésének azonban alapfeltétele a pénzügyi egyensúlyra 360 5 perc egyértelmően törekvı államháztartási politika: a megfontolt kormányzati árszabályozási gyakorlat, vállalkozói körben a tisztességes verseny, a piac szelekciós hatásainak érvényesülése és a szigorú költséggazdálkodás: a teljesítményekhez, a vállalkozói jövedelmekhez képest mértéktartó béralakulás, a fogyasztással szemben a megtakarítást elıtérbe helyezı lakossági magatartás. Az inflációval kapcsolatos várakozások folyamatos és tartós csökkentése megköveteli a csúszó árfolyam-politika fenntartását, lehetıleg a leértékelés mérséklését. Ez azonban nem fékezheti az exportálók versenyképességét, és nem hozhatja az importálókat kedvezıbb helyzetbe a belföldi termelıknél. Elengedhetetlen, hogy a költségvetési és a pénzügyi politika prioritásai, törekvései között szoros összhang legyen, mindkét eszközrendszer egyidejőleg irányuljon a fizetési mérleg javítására és az infláció mérséklésére. Az államháztartási hiány bruttó nemzeti termékhez viszonyított arányának és az infláció ütemének csökkentése mérséklıdı reál- és nominális kamatszintet eredményez. A vállalatok 380 6 perc és a kereskedelmi bankok külsı forrásbevonását figyelembe véve a jegybanknak úgy kell alakítania a pénzkínálatot, hogy a kamatszint folyamatosan összhangban legyen az árfolyammal, illetve a tıke- és pénzpiaci folyamatokkal, és lehetıleg fenntartsa, erısítse a megtakarítási hajlandóságot is. A kiszámítható árfolyamváltozás, a mérséklıdı infláció és kamatszint növeli a gazdasági kalkulációk biztonságát, javítja a fejlesztési forsásokhoz jutás gazdasági feltételeit, ezáltal elısegíti a beruházások növekedését. A vállalkozás és a verseny szabadságának kibontakozása a tıkeképzıdést szolgáló makrogazdasági politikán túl azt is megköveteli, hogy az állam szerepe módosuljon a gazdasági életben, funkciói – figyelembe véve a modern piacgazdaságokban kialakult feladat102


kört – világosak legyenek, magatartását lehetıleg tegye kiszámíthatóvá, és hagyja érvényesülni a gazdasági szereplık autonómiáját, a piac szelekciós hatásait. Teljessé kell tenni , és a lehetıségekhez mérten harmonizálni kell az Európai Unió jogalkotási irányelveivel a piaci folyamatok szabályrendszerét és az intézményrendszert, 400 7 perc ugyanakkor folyamatosan napirenden kell tartani a feleslegessé vált kötöttségek kiiktatását. A tıkebefektetés elısegítésének, vonzásának, a vállalkozások kibontakozásának feltétele, hogy a gyorsan változó piaci viszonyok közepette minél nagyobb stabilitás és kiszámíthatóság nyilvánuljon meg a makrogazdasági politika elveiben és gyakorlatában. Ezt lehet és kell követni az infláció csökkentésével, a kiszámítható árfolyam-politika folytatásával, a szükséges átfogó és koncepcionális átalakítások elveinek, irányainak világos jelzésével, a változtatásokat követıen pedig a támogatási és adórendszer, az egyéb jogszabályi és intézményi feltételek stabilizálásával is. A nemzetközi gazdasági szervezetek szabályrendszerének elfogadása, az azokba való belépésünk, illetve annak elıkészítése is e törekvések megvalósítását segíti elı. A szőkülı állami beavatkozásnak a versenyképes vállalkozások mozgásterének bıvítését, a befektetések megfelelı környezetének alakítását kell szolgálnia. A külsı áru-, pénz-, és tıkepiacok feltárása érdekében is aktív gazdaságdiplomáciát, kereskedelempolitikát kell folytatni. Az európai szabványrendszernek 420 8 perc megfelelı versenypolitikát kell folytatni, elı kell segíteni az induló kisvállalkozások versenyhatárainak mérséklését, fejlıdésüket. A privatizáció felgyorsítása során változatos, a vállalkozás típusához igazodó módszereket szükséges igénybe venni, ahol lehet, törekedni kell a tıke emelését eredményezı, fejlesztésorientált megoldások alkalmazására, a vagyongyarapításban való vezetıi, alkalmazotti érdekek erıteljesebb érvényesítésére. A megmaradó állami vagyonkörben a vagyon legjobb hasznosítását alátámasztó érdekeltséget, szervezeti megoldásokat kell alkalmazni. A vállalkozások jövedelmeinek és a munkajövedelmeknek a centralizációját összességében mérsékelni szükséges. A támogatásokat a lehetı legkisebb körre kell szorítani, és olyan támogatási politikát lehet folytatni, amely az egészséges piaci viszonyok minél szélesebb körő kibontakoztatását teszi lehetıvé. A vállalkozások versenyképességének javítása érdekében elkerülhetetlen a vállalkozások közterheinek mérséklése. Elsısorban a munkaerı-felhasználást terhelı társadalombiztosítási járulék csökkentésére van lehetıség. A tıkepiac erıteljes fejlıdése, a tıkepiaci intézmények tevékenysége mind a vállalatok finanszírozásában, 440 103


9 perc tıkeellátottságuk javításában, mind a vállalatok feletti tulajdonosi, pénzügyi ellenırzésben, valamint a költségvetés finanszírozásában fokozódó fontosságú. A vállalkozói szféra versenyképességének javításához nélkülözhetetlen a gyors, ésszerő privatizáció végrehajtása, az állami tulajdonban maradó vállalatoknál a hatékony vagyonkezelés: a piacgazdasági környezet erısítése az ennek megfelelı ár- és versenyszabályozás alkalmazásával: a kis- és középvállalkozások megerısödésének, fejlesztésének elımozdítása: a feketegazdaság visszaszorítása: az infrastrukturális háttér, elsısorban a közlekedés, hírközlés, informatika és a pénzügyi közvetítı rendszer számottevı fejlıdésének elısegítése: a kialakult válsághelyzetek eddiginél célratörıbb, hatékonyabb kezelése. A középtávú gazdaságpolitika céljainak megvalósítása érdekében a kormány a rendelkezésére álló eszköztár összehangolt mőködtetésére törekszik. A feladatok jelentıs hányadának megoldása már 1996-ban idıszerő. Emellett ugyancsak az idıszak elején kell elvégezni több nagy horderejő intézkedés elıkészítését, körültekintı megalapozását, végrehajtásának megkezdését, annak tudatában, hogy ezek teljes körő kibontakoztatása még így is csak az ezredforduló után érhetı el.

460

10 perc

104


Tartalomjegyzék A politika fogalma és összetevıi A rendszerváltás értelme Piaci követelmények és az ISO 9000 szabvány A külkereskedelem szervezeti formái A külkereskedelem és a versenyképesség Pártrendszerek a magyar társadalomban Az önkormányzati bizottságok mőködése Munkanélküliség - foglalkoztatáspolitika - gazdaságpolitika Munkanélküliség és piacgazdaság A kereskedelem A környezetvédelmi törvényrıl A környezetvédelmi politikáról A közigazgatás és a jog kapcsolata Az üzleti vállalkozások fıbb formái Vállalat - vállalkozás - változás A közigazgatás felépítésének általános elvei Az infláció lefékezése A jelenlegi magyar bankrendszer A bank fogalma és feladatai A gazdasági szervezetek Az Európai Unióról röviden Szövetkezeti átalakulás a mezıgazdaságban Iparpolitika az érdekképviseletek szemszögébıl A tanuló és az iskola kapcsolata Az állami feladatai Állampolgári alapjogok A minıség díjazása A vállalatok beruházási és exportkapcsolatai A rendszerátalakítás és a stabilizáció ellentmondása Az önkormányzati képviselı jogai és kötelességei A gazdasági érdek a pénzügyi érdekek elıtt Vállalkozások a mezıgazdaságban 8 perces, fokozódó sebességő diktátumok 10 perces, fokozódó sebességő diktátumok

1. oldal 4. 6. 8. 10. 12. 15. 18. 21. 24. 26. 28. 31. 34. 36. 39. 41. 43. 45. 47. 49. 52. 55. 58. 60. 62. 64. 66. 68. 70. 72. 74. 76- 95. 95-105.

105


106

A politika fogalma és összetevıi

Recommend Documents