83 Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 28: 83–89, 2012
A PLANÁRIÁK (PLATYHELMINTHES: TRICLADIDA) ELŐFORDULÁSA A MÁTRÁBAN, MÁTRAHÁZA ÉS KÉKESTETŐ TÉRSÉGÉBEN F Ü L E P T EO F IL Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Állat- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola, 8360 Keszthely, Deák Ferenc utca 16. Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar, Környezetgazdálkodási Intézet, 3515 Miskolc-Egyetemváros
DISTRIBUTION OF TRICLADS (PLATYHELMINTHES: TRICLADIDA) IN THE REGION OF MÁTRAHÁZA AND KÉKESTETŐ, MÁTRA MOUNTAINS, NORTH-EASTERN HUNGARY T. FÜLEP University of Pannonia, Georgikon Faculty, Doctoral School in Animal and Agricultural Environment Sciences, H-8360 Keszthely, Deák Ferenc utca 16. University of Miskolc, Faculty of Earth Science and Engineering, Institute of Environmental Management, H-3515 Miskolc-Egyetemváros, e-mail:
[email protected] KIVONAT: A Mátra forrásaiban és vízfolyásaiban, Mátraháza és Kékestető térségében végeztem planáriafaunisztikai kutatásokat 2011-ben. 6 mintavételi helyen összesen 3 planáriafajt találtam. A terület 9 aktív forrásából nem került elő planária. A térség forrásai planáriák által alig benépesített vízterek, míg a Somor-patak az eddigi vizsgálatok alapján jó állapotú planáriás víz. Mátraháza környékén a Szajla-forrásból és a Somor-patakból a füles planária (Dugesia gonocephala) került elő. A Kékes oldalában fakadó források közül a Nagyforrásból (Petőfi-forrás) és a Kékes északnyugati lába egyik mocsárforrásából a szarvasplanáriát (Crenobia alpina), a Nagy-forrásból és a Disznó-kútból az önmentő planáriát (Phagocata vitta) mutattam ki. Az önmentő planária új faj a Mátrára nézve, Magyarországon mostanáig csak a Bükkből ismert. A NagyJávoros-forrás és a (Kis)-Jávoros-forrás esetében a szarvasplanária eltűnését mutattam ki az 1928-as szakirodalmi adatokhoz képest. A Kékes oldalában vizsgált források közül a Nagy-forrás kivételével valamennyi alacsony vagy kiszáradáshoz közeli vízhozamot mutatott, 2 kifolyója teljesen kiszáradt. Ennek okai valószínűleg a 2011-es év csapadékszegény időjárása és a vízkitermelés. Az eltűnéseket a vízhozam csökkenése okozhatta. Az igen nehezen terjedő szarvasplanária előfordulási helyei feltehetően évezredek óta meglévő vízterek, a biológiai sokféleség hordozói, ezért a megőrzésük rendkívül fontos. A biodiverzitás és a vizes élőhelyek megőrzése érdekében körültekintőbb vízhasználat szükséges. Forrásfoglalás és vízkivétel esetén biztosítani kell a forrás és a meder természetes állapotának megőrzését, és el kell kerülni a kiszáradást, illetve pangóvizes állapotot előidéző jelentős mértékű vízkitermelést.
84 Kulcsszavak: Mátra, planária, hármasbelű, Tricladida, Dugesia gonocephala, Crenobia alpina, Phagocata vitta, vízkitermelés, kiszáradás, biológiai sokféleség, természetvédelem ABSTRACT: Faunistical studies were carried out on triclads in 2011, in springs and water flows in the region of Mátraháza and Kékestető, Mátra mountains. 3 species of triclads were found in 6 sampling sites. Triclads were not found in 9 active springs. Springs in the region are hardly inhabited by triclads, but the Somor-stream was in good condition inhabited by triclads, as the previous studies show. Dugesia gonocephala were found in the Szajla-spring and Somor-stream, Mátraháza region. Crenobia alpina were found in the Nagyspring (Petőfi-spring) and a helocrenic spring of Northwestern piedmont of the Kékes peak. Phagocata vitta was found in the Nagy-spring and Disznó-spring. Both springs come from the side of the Kékes peak. Ph. vitta is a new species in the Mátra mountains, which was known only from the Bükk mountains in Hungary. C. alpina had disappeared from the Nagy-Jávoros-spring and (Kis)Jávoros-spring, comparing with the data of 1928. Each spring had low water discharge or was almost desiccated in the side of Kékes peak, except the Nagy-spring, 2 of them were entirely dried out. The reasons are probably low rainfall in 2011 and water extraction. Disappearances were probably caused by the flow reduction. Occurrence sites of C. alpina – which species has a low dispersal propensity – are supposedly thousands-years-old water bodies, carriers of biodiversity, that is why their conservation (preservation) is extremely important. Careful water use is needed to preserve biodiversity and aquatic habitats. In case of spring catchment and water utilization the natural condition of spring and bed has to be ensured and water extraction never must cause drying up or development of stagnant water. Key words: Mátra mountains, Hungary, planarian, Tricladida, Dugesia gonocephala, Crenobia alpina, Phagocata vitta, water extraction, drying up, biodiversity, nature conservation
Bevezetés A laposférgek törzsébe tartozó hármasbelű örvényférgek, ismertebb nevükön planáriák (Platyhelminthes: „Turbellaria”: Tricladida) többnyire ragadozó és dögevő, rejtőzködő életmódot folytató vízi állatok, helyenként nagyszámú tagjai a vízi élővilágnak. A planáriák a hegységi források és vízfolyások gerinctelen makrofaunájának jellegzetes képviselői. Az európai középhegységek legfontosabb örvényféregfajai a szarvasplanária [Crenobia alpina (Dana, 1766)], a sokszemű szarvasplanária [Polycelis felina (Dalyell, 1814)] [= P. cornuta Johnston, 1822], és a füles planária [Dugesia gonocephala (Dugès, 1830)]. A gyors folyású vizekben élő három faj elterjedése zonalitást mutat (pl. HARTWICH 1977). Az örvényférgek gyakori és elterjedt élőlények, mégis elkerülik a hazai biológusok figyelmét. Az egyes fajok elterjedési viszonyai kevéssé ismertek hazánk területén. Planáriafaunisztikai szempontból legkutatottabb a Bükk, míg a Mátrából ez idáig csak egy publikáció ismert (ÁBRAHÁM–MÖDLINGER 1930). Faunisztikai kutatásaim folytatásaként jelen munka során a Mátra forrásaiban és vízfolyásaiban, Mátraháza és Kékestető térségében kerestem planáriákat.
85 Anyag és módszer Az Északnyugati-Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozó Mátra miocén kori rétegvulkánból és több vulkáni kúpból épül föl. Magyarország földtani értékekben kiemelkedő hegységét a Mátrai Tájvédelmi Körzet (MTK) hivatott védeni. Mátraháza és Kékestető a korábbi tájtagolás szerint a Magas-Mátra, az újabb szerint a Keleti-Mátra kistáj területére esik. A szabálytalan kúp formájú, 1014 méter tszf. magasságú Kékes hazánk legmagasabb hegycsúcsa, az oldalában források fakadnak. A térség részben beépült, országos jelentőségű, közkedvelt és túlterhelt turisztikai célpont. A Mátra vízrajzát az andezitből vagy andezit-piroklasztikumból fakadó források sora, és a belőlük táplálkozó nagy esésű, sokszor időszakos erek és patakok sűrű hálózata jellemzi. A többnyire réteg-, olykor talajvízforrások száma meghaladja a 220-at a MTK területén. A Mátrában jellegzetesek a cseviceforrások, a magas CO2-tartalmú, gyógyhatású ásványvizek, és a 250 mg/l összes oldottanyag-tartalmat nem meghaladó, kis hozamú források. A Mátra felsőbb térszínén (600 méter tszf. magasságban) található források, erek, kis patakok és forráslápok makroszkopikus gerinctelenfaunája nem gazdag, viszont a fajok nagy része csak itt található és több ritkaság is akad közöttük (CSÓKA és munkatársai 2010; HARKAI–PRAKFALVI 2010). Mátraháza és Kékestető térségének forrásait és patakjait 2011.11.18, 11.25, 11.26. napokon kutattam. A hármasbelűek gyűjtése nincs évszakhoz kötve (MÖDLINGER 1943). A vizsgált víztereken 10 méteres mintavételi szakaszokat jelöltem ki, ahol 3, 6 vagy 15 perces időgyűjtést végeztem kőforgatásos módszerrel illetve egyeléssel (futózás), MÖDLINGER (1943) útmutatását követve. A planáriákat elsősorban a lassan áramló részeken a kövek és a vízbe hullott növényi törmelék (levelek, ágak) alján kerestem. Átvizsgáltam azonban a mederfeneket, az aljzat tárgyainak oldalát és tetejét is, a partoktól a sodorvonalig. A legnagyobb egyedsűrűség esetén elegendő volt 3 percen keresztül gyűjtenem. Ha ez alatt nem vagy alig találtam példányokat, akkor 6 vagy 15 percig gyűjtöttem. A planáriák hiányát 3–15 perces keresés után állapítottam meg, az élőhely méretétől függően. Az időegység alatt előkerült példányok számát feljegyeztem. REYNOLDSON (1958) módszere nyomán az időgyűjtési adatok 60 perces keresésre átszámítva az összehasonlításra alkalmas példány/óra számot adják. (Források esetében az élőhely kicsiny kiterjedése miatt azonban e számból nem következtethetünk a populáció egyedszámára.) A planáriákat a legtöbb esetben a helyszínen határoztam meg a korábban alkalmazott módszerrel (FÜLEP 2004). A meghatározás élő példányokon és faji szinten történt. A terepen az egyedeket átvilágítottam alulról lámpával, és 7x-es nagyítólencsével szemrevételeztem. A laboratóriumban sztereomikroszkópot használtam. ANDRÁSSY (1984), REYNOLDSON–YOUNG (2000) és PAULS (2004) határozóival dolgoztam. A mintavételi helyeken feljegyeztem a víztér nevét és típusát, földrajzi helyét és helyrajzi megjelölését, GPS tengerszint feletti magasságát és GPS koordinátáit (Garmin GPSmap 60CSx; EOV magyar vetület), az aljzat típusát, valamint a víz hőmérsékletét. A terepen a lehető legkisebb természetkárosítással dolgoztam. Eredmények Mátraháza és Kékestető térségében 6 mintavételi helyen összesen 3 planáriafajt találtam. A terület 11 vizsgált forrásából nem került elő planária, ebből 9 aktív forrás, 2 kifolyója teljesen kiszáradt. Mátraháza környékén a Szajla-forrásból
86 és a Somor-patakból a D. gonocephala került elő. A Kékes oldalában fakadó források közül a Nagy-forrásból (Petőfi-forrás) és a Kékes északnyugati lába egyik mocsárforrásából a C. alpina-t, a Nagy-forrásból és a Disznó-kútból az önmentő planáriát [Phagocata vitta (Dugès, 1830)] mutattam ki. Mátraháza és Kékestető térségének planáriáira vonatkozó részletes eredményeket az 1. táblázat, valamint az 1. ábra mutatja be.
Disznó(s)-kút (foglalt f.) – Kékes 956 E722464 2011. iszap, 5 DK (Mo. legmagasabban fakadó f.) N280897 11.25. kő (Kis)-Jávoros-forrás (foglalt f.) – 938 E721527 2011. kő 6 Kékes DNy N281106 11.25. P 11.26. 6 Nagy-Jávoros-forrás (vízmű foglalt 907 E721234 2011. száraz! – f.) – Kékes DNy: műút kanyar N281123 11.26. Pezs(g)ő-kút (foglalt f.) – Kékes D 917 E722032 2011. kő 6 N280172 11.25. P forrás (mocsárf.) – Kékes D, 880 E721771 2011. iszap, 7 Gondház-kő N279850 11.25. kő Vályus-kút (foglalt f.) – Kékes D, 799 E721551 2011. kő 8 Vadászkunyhó (rom) N279594 11.25. P forrás (vízmű foglalt f., betongyűrű) 797 E720814 2011. kő 8 – Kékes Ny, S+ turistajelzés N281888 11.26. Tündi-forrás (Síugró-f; foglalt f.) – 794 E720779 2011. száraz! – Kékes Ny, S+ turistajelzés N281589 11.26. forrás (mocsárf.) – Kékes ÉNy, 700 E721503 2011. iszap, 6 P+ turistajelzés N282689 11.26. kő Nagy-forrás ág (Petőfi-f.; mocsárf.) 693 E722175 2011. iszap, 8 – Kékes É: Pisztrángos-tó, N282260 11.26 kő forráscsoport DNy (MTK 1. vízh.) Szt. László-forrás (vízmű foglalt f.) 720 E719907 2011. Kő 9 – Mátraháza K N280890 11.18. – Somor-patak (patak) – Kalló-v. 718 E719899 2011. Kő 6 völgyfő: Szt. László-f. mellett N280890 11.18. Szajla-forrás (foglalt f.) – Görgő656 E718824 2011. iszap, 5 bikk DK, Kis-Hidas-folyás völgyfő N280184 11.18. kő Bükkfa-kút (foglalt f.) – Görgő-bikk 655 E718450 2011. iszap, 4 É, Mátraháza Ny N280648 11.18. kő P forrás (mocsárf.) – Görgő-bikk ÉK, 638 E718952 2011. iszap, 3 Mátraháza Ny N280806 11.18. kő P – Somor-patak (patak) – Kalló541 E719510 2011. kő 5 völgy: Gyökeres-f. mellett N279533 11.18. Gyökeres-forrás (foglalt f.) – Kalló- 540 E719499 2011. iszap, 9 völgy, Somor-patak mellett N279541 11.18. kő
Fajok
Mennyiség
Módszer
Vízhőm.
Aljzat
EOV
Dátum
Mintavételi helyek
TFM
1. táblázat. A planáriák (Platyhelminthes: Tricladida) előfordulása a Mátrában, Mátraháza és Kékestető térségében. – [Mintavételi helyek = víztér név (egyéb név; típus) – földrajzi hely: minta helyrajzi megjelölés; É, ÉK, K, DK, D, DNy, Ny, ÉNy = világtáj szerinti oldal; TFM = tengerszint feletti magasság (méter, GPS); EOV = GPS koordináták EOV magyar vetület; Vízhőm. = o vízhőmérséklet ( C); P = pangóvíz; Módszer = időgyűjtés (egyelés/idő – példány/perc); Mennyiség = példány/óra].
1/15
Ph. vitta
4
0/15
–
0
0/15 –
– –
0 –
0/15
–
0
0/15
–
0
0/15
–
0
0/15
–
0
–
–
–
2/3
C. alpina
40
~10/15 ~8/15
C. alpina Ph. vitta
~40 ~32
0/3
–
0
1/3
D. gonoc.
20
11/6
D. gonoc.
110
0/6
–
0
0/6
–
0
17/3
D. gonoc.
0/15
–
340 0
87
1. ábra. A planária előfordulások térképe Mátraháza és Kékestető térségének vizeiben a 2011-es gyűjtések alapján. Az eredmények értékelése A kutatási eredményekből látható, hogy Mátraháza és Kékestető térségének forrásai planáriák által alig benépesített vízterek, míg a Somor-patak az eddigi vizsgálatok alapján jó állapotú planáriás víz. Jól megfigyelhető a források növekvő tengerszint feletti magassággal csökkenő vízhőmérséklete. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy a forrásokat tápláló vizek felszínközelségben vannak és a légköri hőmérséklet hatása megmutatkozik. Másrészt az igen alacsony, pangóvizes állapotú forrásokra nagyobb hatással van a külső hőmérséklet. A vizsgálatok idején fagypont alatti volt a levegő hőmérséklete. A Kékes oldalában vizsgált 10 forrásból a vártnál jóval kevesebb, mindössze 3-ban tudtam kimutatni planáriát. A C. alpina a hőmérsékleti feltételeknek leginkább megfelelő és a szakirodalmi adatok alapján a térségből várható faj, csak 2 vízből került elő. Két előfordulási helyét találtam a Phagocata vitta-nak, amely új faj a Mátrára nézve. A Ph. vitta újabb faj a ritkaságairól ismert mátrai források gerinctelen makrofaunájában, Magyarországon mostanáig csak a Bükkből ismert (ÁBRAHÁM– MÖDLINGER 1930; CSÓKA és munkatársai 2010; FÜLEP 2006, 2008). Egyik lelőhelye a Disznó-kút (Disznós-kút), 956 méter tszf. magasságon, Magyarország legmagasabban fakadó forrása. Másik a Nagy-forrás (Petőfi-forrás), a MTK
88 legnagyobb hozamú forrása, ahol a C. alpina-val együtt él (HARKAI–PRAKFALVI 2010). Két fajt egy víztérben csak ez esetében találtam a vizsgált vizek közül. Mátraháza környékén, egy faj, a D. gonocephala került elő a Somor-patakból és a Szajla-forrásból. A P. felina sem a jelen munka, sem ÁBRAHÁM–MÖDLINGER (1930) korábbi kutatása során nem volt kimutatható a Mátrából. Két forrás esetében a C. alpina eltűnését mutattam ki a korábbi szakirodalmi adatokhoz képest. 1928-ban a C. alpina élt a Nagy-Jávoros-forrásban és a (Kis)Jávoros-forrásban, ahonnan jelen kutatás során már nem került elő (ÁBRAHÁM– MÖDLINGER 1930). A Nagy-Jávoros-forrást a vízmű befoglalta, a felszíni vizét teljesen elveszítette. A (Kis)-Jávoros-forrást a kiszáradás határán, pangóvizes állapotban találtam. A Kékes oldalában vizsgált források közül a Nagy-forrás (Petőfiforrás) kivételével valamennyi alacsony vagy kiszáradáshoz közeli vízhozamot mutatott. Ennek okai valószínűleg a 2011-es évre jellemző csapadékszegény időjárás és a területen lévő vízmű által befoglalt számos kút és forrás vízkitermelése. A Mátrában a jelentősebb vagy településrészekhez közeli kisebb forrásokat vízellátásra foglalták (HARKAI–PRAKFALVI 2010). Az eltűnéseket a vízhozam csökkenése okozhatta, amely feltehetően további, az ÁBRAHÁM– MÖDLINGER (1930) publikációjából egyelőre nehezen azonosítható víztereket is érint. A forráslakó C. alpina Közép-Európa középhegységeiben jégkori maradványfaj, a késő Miocéntől eredeztethető elkülönült rokonsági ágak vagy rejtett fajok együttese. Az igen nehezen terjedő C. alpina populációi kis térbeli távolságokkal is hatékonyan elszigeteltek egymástól (BRÄNDLE et al. 2007; THIENEMANN 1950). Előfordulási helyei feltehetően évezredek óta meglévő vízterek, a biológiai sokféleség hordozói, ezért a megőrzésük rendkívül fontos. Populációi eltűnése tehát a vizek esetenkénti kiszáradását és időszakossá válását, az élőhelyek és faunájuk visszafordíthatatlan leromlását jelezheti. Az időszakosan kiszáradó vizek élővilága súlyosan sérül, a kifolyásukat elveszített forrásoknak és vízfolyásoknak pedig a teljes vízi és vízhez kötődő felszíni élővilága eltűnik. A pangóvizes állapot ökológiai szempontból átmenetinek tekinthető a kiszáradt és a minimális (a természetes élővilága számára elfogadható legkisebb mértékű) vízhozam között, ahol a fauna már megváltozik, elszegényedik, az életközösség árrendeződik, leromlik. Javaslataim a vízgazdálkodás és a természetvédelem számára: A biodiverzitás és a vizes élőhelyek megőrzése érdekében véleményem szerint körültekintőbb vízhasználat szükséges. Forrásfoglalás és vízkivétel esetén biztosítani kell a forrás és a meder természetes állapotának megőrzését, legalább részben, és el kell kerülni a kiszáradást, illetve pangóvizes állapotot előidéző nagymértékű vízkitermelést. Köszönetnyilvánítás: A tanulmány/kutatómunka a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Köszönöm továbbá a gyöngyösi Mátra Múzeum munkatársai: Ferencz Beatrix könyvtáros és Prof. Dr. Fűköh Levente igazgató támogatását.
89 Felhasznált irodalom ÁBRAHÁM, A. – MÖDLINGER, G. (1930): Die Planarien des Mátra-Gebirges. – Zoologischer Anzeiger 90: 121–127. ANDRÁSSY, I. (1984): Laposférgek állattörzse – Platyhelminthes. In: MÓCZÁR, L. (szerk.): Állathatározó 1. – Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 36–39. BRÄNDLE, M. – HEUSER, R. – MARTEN, A. – BRANDL, R. (2007): Population structure of the freshwater flatworm Crenobia alpina (Dana): old lineages and low gene flow. – Journal of Biogeography 34: 1183–1192. CSÓKA, GY. – DUDÁS, GY. – FÖLDESSY, M. – KOROMPAI, T. – KOVÁCS, T. – MELIKA, G. – NAGY, A. – NÓGRÁDI, S. – RÁZC, I. A. – SZABÓKY, CS. – SZMATONA-TÚRI, T. – TÓTH, S. – UHERKOVICH, Á. – VARGA, A. (2010): Állatvilág – Gerinctelenek. In: BARÁZ, CS. (szerk.): A Mátrai Tájvédelmi Körzet Heves és Nógrád határán. – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, pp. 181–210. FÜLEP, T. (2004): Az örvényférgek (Platyhelminthes: Turbellaria) elterjedésének vizsgálata a Bükk hegységi Garadna-patak vízgyűjtőjén. – Folia Historiconaturalia Musei Matraensis 28: 83–87. FÜLEP, T. (2006): Újabb adatok az örvényférgek (Platyhelminthes: Turbellaria) Bükk hegységi elterjedéséhez (Bükk-fennsík, Csondró-völgy). – Acta Biologica Debrecina Supplementum Oecologica Hungarica 14: 123–133. FÜLEP, T. (2008): Újabb adatok az örvényférgek (Platyhelminthes: Turbellaria) Bükk hegységi előfordulásához (Bükk-fennsík, Nagy-Szállás-völgy). – Acta Biologica Debrecina Supplementum Oecologica Hungarica 18: 45–52. HARKAI, M. – PRAKFALVI, P. (2010): A Mátra felszíni és felszín alatti vizei. In: BARÁZ, CS. (szerk.): A Mátrai Tájvédelmi Körzet Heves és Nógrád határán. – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, pp. 129–140. HARTWICH, H.-J. (1977): Laposférgek törzse – Plathelminthes. In: Urania Állatvilág. Alsóbbrendű állatok. – Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 121–167. MÖDLINGER, G. (1943): A hazai örvényférgek gyűjtése és konzerválási módja. – Fragmenta faunistica hungarica 6/2: 67–72. PAULS, S. (2004): Ergänzungen zu Reynoldson & Young (2000). In: HAASE, P. – SUNDERMANN, A.: Standardisierung der Erfassungsund Auswertungsmethoden von Makrozoobenthos-untersuchungen in Fließgewässern. Abschlussbericht. Länderarbeitsgemeinschaft Wasser. Projekt: O 4.02., 2 pp. REYNOLDSON, T. B. – YOUNG, J. O. (2000): A key to the freshwater triclads of Britain and Ireland with notes on their ecology. – Scientific Publications of Freshwater Biological Association (FBA) 58., The Ferry House, Far Sawrey, Ambleside, Cumbria, 72 pp. REYNOLDSON, T. B. (1958): The Quantitative Ecology of Lake-Dwelling Triclads in Northern Britain. – Oikos 9/1: 94–138. THIENEMANN, A. (1950): Verbreitungsgeschichte der Süßwassertierwelt Europas. – E. Schweizerbart’sche Verlagsbuchhandlung, Stuttgart. Die Binnengewässer 18., 809 pp.
90
