A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet kiadványa XX. évfolyam, szám

www.pmkult.hu

A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet kiadványa • XX. évfolyam, • 2011. 1. szám

A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet tevékenysége 2006–2010 között

Tartalomjegyzék A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet tevékenysége 2006–2010 között.................. 3 Egy álom valóra válik................................................................................................................ 6

Makra Borbála igazgató

A Fóti Károlyiak Éve.................................................................................................................. 7 A Himnusz születésnapja......................................................................................................... 9 Új megyei nemzetiségi tanácsnok ....................................................................................... 9 Haris Mária szövésrôl és növényi festésrôl...................................................................... 10 Megkezdôdött a kötelezô statisztikai adatszolgáltatás .............................................. 11 MindenGyerek Konferencia................................................................................................... 11 A maga ura volt mások szolgálatában............................................................................... 12

10

fotó: L ethenyei

L ászló

Iványi Károlyné, a váci Madách Imre Mûvelôdési Központ igazgatója...................... 8

Török-Czene István és Haris Mária

Könyvajánló............................................................................................................................... 13 Liszt Ferenc és kortársa, Erkel Ferenc ............................................................................... 14 Sajtóközpont a Mûvészetek Házában ............................................................................... 15 25 éves a Forrás Néptáncegyüttes..................................................................................... 15 Megújult a százhalombattai mûve­lôdési központ.......................................................... 16

Kedves Olvasó!

12

15

IMPRESSZUM Kiadja a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet. • 1052 Budapest, Városház utca 7. • tel./fax: +36 1 318 6806, +36 1 317 6436 • e-mail: [email protected] • felelôs kiadó: Makra Borbála igazgató • ISSN 1585-7867 • www.pmkult.hu • nyomdai munkálatok: Pepitart Kft. • A kiadvány megjelenését az NKA támogatja. • Kéziratokat nem ôrzünk meg. • A címlapon a százhalombattai Forrás Néptánceggyüttes elôadásából egy részlet látható. Fotó: www.rendezvenyfotozas.hu

fotó:

16

Ba Norbert

Forrás Néptáncegyüttes

Szigetvári József és Vezér Mihály

2011 / 1.

fotó: rendezvenyfotozas .hu

Dániel Kornél emlékére

Az intézet munkatársai nevében az idei esztendô elsô lapszámában szeretettel kívánok eredményes évet! Az évkezdés mindig a számvetés és a tervezés izgalmas, esetenként nehéz és egyben reményekkel teli idôszaka is. Az ország gazdasági gondjai valamennyiünket érintenek; ismerjük fenntartóinkra, az önkormányzatokra nehezedô terheket is, de az elhivatott, szakmáját szeretô népmûvelô kreatív, és csak a legvégsô esetben mond le az általa felépített eredmények továbbvitelérôl. A kultúra szerepe most talán még fontosabb, mint bármikor volt. Az utóbbi években céljaink megvalósítása érdekében megtanultunk pályázni, és szerény, de annál termékenyebb összefogással kisebb csodákat létrehozni. Ezt az utat csak úgy járhatjuk továbbra is sikerrel, ha egymás kezét nem engedjük el. Intézményünk változatlanul igyekszik jelen lenni a megye minden településén. Szakmai ismeretek, sikeres példák továbbításával törekszünk minden közmûvelôdési intézmény és önkormányzat számára segítséget nyújtani. Feladatunk teljesítésében kiemelt szerepe van újságunknak, ahol továbbra is teret és helyet adunk az információk áramlásának. Megôrizzük bevált rovatait, de lépést tartunk a kor igényével, alkalmazkodunk a változó körülményekhez, és ha kell, ez lapunk tartalmán és arculatán is megjelenik. Keressék, forgassák újságunk papíralapú és honlapunkon, elektronikus úton is elérhetô változatát. Továbbra is várjuk híreiket, tudósításaikat az alábbi e-mail címekre: [email protected], [email protected] Makra Borbála, a PMKI igazgatója

2

fotó: L ethenyei

L ászló

Gyermekszínjátszók, figyelem!............................................................................................. 14

Rendkívül eredményes négy esztendôt hagyott maga mögött a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet. Sikeres tanfolyamok, táborok, kiállítások, reprezentatív kiadványok, színvonalas szakmai napok, továbbképzések és ünnepi rendezvények egész sora jellemezte a tárgyidôszakot. Bízunk abban, hogy az elmúlt években is sikerült megtartani Skaricza Máté reformátor, Pest megye legrégibb falukrónikásának a História címû munkájában írt, a mai korra is érvényes üzenetét: „Jeles dolog mindent számon adni, mert az nem hágy soha megcsalatni. Személyt, üdöt, helyet kell nótálni, ha akarunk bizony dolgot írni.” 2006–2010 között is a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet tevékenységét „A muzeális intézményekrôl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelôdésrôl szóló 1997. évi CXL. törvény III. fejezet 84. §–86. §-a, és a 18/2002. (VII. 15.) Pm. számú Közmûvelôdési Rendelet, valamint a Pest Megye Közgyûlése által 387/2009. (IX. 25.) sz. KGYH módosított Alapító Okirat határozza meg. A megye speciális sajátosságai mellett különösen elônyös adottságnak tekinthetjük azt, hogy a Megyeháza épülete, s az ebben az épületben mûködô Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet a történelmi belvárosban, rendkívül jól megközelíthetô központi helyen található. A patinás, klasszicista épület kitünô színhelye lehet színvonalas kulturális, mûvészeti eseményeknek, rendezvényeknek is, pl. konferenciáknak, továbbképzéseknek, hangversenyeknek, népzenei-folklór bemutatóknak stb. Intézetünk az elmúlt években is következetesen építette ki infrastruktúráját, és a tárgyi-technikai fejlesztéseinek köszönhetôen, az irodák teljes körû felújítása mellett, az intézményben korszerû eszközpark segíti a szakmai feladatok ellátását. A hatfôs intézményünkben valamennyi munkatárs felsôfokú szakirányú végzettséggel rendelkezik, két fô egyetemi, négy fô fôiskolai végzettségû. A PMKI munkatársai korábbi szakmai munkájuk révén ismerik Pest megyét, komoly szakmai gyakorlattal rendelkeznek, kiépített szakmai kapcsolatrendszerüket jól hasznosítják. Az intézmény dolgozói közül a többség Pest megye településeirôl jár be, ezért személyes életükbôl következôen is eleven kapcsolat fûzi ôket a megye településeihez. Az intézmény szakmai, mûködési, gazdasági mutatói a ciklus elsô éveiben javultak. A szervezet költségvetése a tárgyidôszak elsô felében növekedett, a megyei önkormányzat támogatásával, valamint növekvô bevételeinkkel, majd az ország helyzetébôl adódóan az elmúlt két évben csökkenés mutatkozott. Intézetünk eredményes szakmai tevékenységét és mûködését korlátozott anyagi

feltételei mellett, évrôl évre sikeres és eredményes pályázati támogatások megszerzésével tudta megvalósítani. Pest Megye Közgyûlése 2008-ban egyhangúan újra kinevezett, így már tizedik éve állok a szervezet élén. Az intézmény munkatársai egy korszerûbb munkastílust és egy új intézményi arculatot kívántak megvalósítani, amit 2005-ben a szervezet nevének megváltoztatása is mutat. A név Pest Megyei Közmûvelôdési Információs Központról Pest Megyei Közmûvelôdési Intézetre változott. A névváltoztatás némi hangsúly eltolódást mutat, nevezetesen, hogy az információközvetítést továbbra is fontos feladatunknak tekintjük, de az új név jobban kifejezi tevékenységünk fô irányát, a szakmai tanácsadást és a módszertani segítségnyújtást. Mindezeknek megfelelôen az elmúlt években jól körvonalazott és áttekinthetô tevékenység- és feladatrendszert alakítottunk ki, amely jól tükrözi szakmai tevékenységünket, valamint a megyében érzékelhetô jelenlétünket is. A szervezet kulturális marketingjének a lendülete érzôdik nagy sikerû honlapunkon (www.pmkult.hu), az újságunkon, a folyamatosan megjelenô szakmai kiadványainkon, és az ERIKANET programban végzett munkánkban is. Honlapunk, mely elsôsorban egy szûk szakmai réteget szolgál ki, átlagosan havi 18 000 látogatót számlál. A hatékony információ közvetítésre és naprakész aktualitásra törekszünk, folyamatosan gyûjtjük és szerkesztjük a szakmai tudósításokat a világhálóról, a kultúra különbözô területeirôl megjelenô hírlevelekbôl, az írott sajtó termékeibôl és a kollégák közléseibôl. Az országos közmûvelôdési portálon az www.erikanet.hu-n Pest megye adatait folyamatosan karbantartjuk. A 20. éve megjelenô, Közmû­ velôdési Információk címû módszertani folyóiratunk elsôdleges célja, hogy biztosítsa a közösségi mûvelôdésre vonatkozó gyakorlati, elméleti tudást, ismeretanyagot, tapasztalatokat a megye szakemberei számára. Szakmai lapunk megjelentetését nélkülözhetetlennek tartjuk azért is, mert Pest megyének nincsen olyan folyóirata, amely lehetôséget nyújtana a közmûvelôdési, kulturális információk közzétételére. Lapunk 1000 példányban jelenik meg és térítésmentesen jut el a megye településeinek önkormányzataihoz, közmûvelôdési és közgyûjteményi intézményeihez, kulturális civil szervezeteihez és az országos szakmai szervezetekhez. Kilenc éve rendszeresen megjelentetjük Pest megye közmûvelôdési statisztikai mutatóit, 2005-tôl elemzô tanulmányban is feldolgozzuk és bemutatjuk az adatokat. Intézetünk 2004 óta rendszeresen kiadványokat is megjelentet, amelyek a megye közmûvelôdésének, és az amatôr mûvészeti ágak egy-egy területének nyújtanak szakmai segítséget: A „Pest Megyei Közmûvelôdési Kalauz” a megye 187 településének alapadatait tartalmazza.

2011 / 1.

3

A „Tárgyalkotó népmûvészet Pest megyében” a népi mesterségek mûvelôit, a „Pest Megyei Amatôr Tárlat” kötetei (2005, 2008) az amatôr képzômûvészeket mutatja be. Színjátszó módszertani kiadvány jelent meg Benke Éva: „Illeszd… a szót a cselekvényhez” címmel. A „Néptáncegyüttesek és hagyományôrzô csoportok Pest megyében” címû kötetünk az amatôr néptáncegyütteseket veszi számba. A „Pest megye amatôr kórusai” a megye amatôr kórusait mutatja be. A bábcsoportok vezetôi számára módszertani kiadvány készült, Szentirmai László: BÁBÉCÉ II. címmel. A Közmûvelôdési Információk tizennyolc évfolyama a PMKI kéthavonta megjelenô szakmai periodikájának elemzô kötete. Séta a Pesti Vármegyeházán és irodalmi barangolás Pest megyében címû kötetet hiánypótló kiadványként jelentette meg az intézmény. A kötet bemutatja a Megyeháza klasszicista épületét, valamint irodalmi sétára hív Pest megyébe. A fentiekbôl is kitûnik, hogy a PMKI minden megjelenési formájával igényességre és egyéni hangvételre törekszik, mellyel mintát kíván adni a megye, a szakma intézményeinek. A kultúra különbözô szakágainak prominensei szerint is az országban egyedülálló az ilyen hiánypótló szakmai kiadványok szisztematikus megjelentetése. Az intézményünkrôl megjelent tájékoztató anyagok, például a Magyar Mûvelôdési Intézet és Képzômûvészeti Lektorátus által kiadott „Szín – Közösségi mûvelôdés” címû szakmai folyóiratban az Intézet bemutatkozott. Az „Íme a szakma – egy megyei intézményében – imígyen becsülteti nagyra magát” c. cikk jelentôsége azért is fontos, mert hosszú évek után kértek fel bennünket sikeres szakmai eredményeink bemutatására. A cikket saját lapunk hasábjain is megjelentettük. Az intézmény kiemelt feladatai a szakmai tanácsadás és szolgáltatás feladatkörében a települési önkormányzatok (nemzeti és etnikai, kisebbségi) és a megye területén mûködô közmûvelôdési intézmények mûvelôdési céljainak segítése. Pest Megye Közgyûlésének 18/2002. (VII. 15.) Pm. számú rendelete értelmében a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet kísérleti jelleggel megszervezte a Kistérségi Szakmai Kollégiumot. A megyei települések kulturális és idegenforgalmi struktúrájára vonatkozó 13 oldalas kérdôívünkben szereplô adatokat feldolgoztuk és Pest megye teljes körû közmûvelôdési adatbázisának hitelessége érdekében folyamatosan frissítjük. Az elmúlt évek szakmai eredménye, hogy a települési önkormányzatok, közmûvelôdési intézmények és civil szervezetek rendszeresen fordulnak hozzánk szakmai kérdésekkel (pl. igazgatói pályázatok véleményezése, intézményi átszervezés, alapdokumentációk kialakításával kapcsolatos kérdések stb.). OKJ közép- és felsôfokú szakmai tanfolyamainkat, tematikus képzéseinket, szakmai napjainkat (pl. versmondó, színjátszó, képzômûvészeti, közmûvelôdési informatikai képzések, pályázatíró, kommunikációs, beszédtechnikai tréningek stb.) nagy érdeklôdés és nagyfokú részvétel mellett a Megyeházán, illetve a települések intézmé-

4

2011 / 1.

nyeiben tartjuk. Kiemelkedô jelentôsége van a 15 éve rendszeresen, Balatonszemesen megtartott háromnapos szakmai konferenciának, amelyet a PMNE-vel közösen, a megye különbözô szervezeteiben dolgozó kollégáknak szervezünk. A felmenô rendszerû mûvészeti és szakági rendezvényeket a megye településeinek közmûvelôdési intézményeivel karöltve rendezzük meg. Ilyen nagy sikerû rendezvények voltak a képzô- és iparmûvészeti tárlatok Vácott, Dabason és Nagymaroson, a megyei és regionális színjátszó találkozók Vácott, Tökölön, Fóton, Százhalombattán, Bagon és Inárcson, a népmûvészeti kiállítás a veresegyházi mûvelôdési házban stb. Országosan is egyedülállóan magas létszámmal (140150 fô) és programmal szervezzük meg az immár 18 évessé vált Pest Megyei Színjátszók Táborát Zamárdiban, valamint hasonlóan eredményes szakmai mûhellyé alakult az elmúlt évek során a megye amatôr képzômûvészei számára a Tolna megyei Szálka községben megrendezett képzômûvészeti tábor is. A megyeháza díszudvarán rendezett kulturális programok, koncertek megvalósításában is folyamatosan részt vettünk (Nyáresti koncertek). Kiemelt, a megye településeit is megmozgató nagyrendezvényünk volt 2008-ban a „Reneszánsz éve” tiszteletére szervezett egész napos programsorozatunk, amelyben tudományos elôadások és szórakoztató programok egész sorával fogadtuk a vendégeket. Különös hangsúlyt fektetünk hosszú évek óta a tájoltató programjainkra, amelyek „Megyeházi ajándék” címen zajlanak évrôl évre, s amelynek a keretében a megye kistelepüléseire juttatunk el színvonalas mûvészeti programokat pl. koncerteket, elôadói esteket, báb- és színjátszó elôadásokat, kiállításokat stb. A rendezvénysorozatot saját költségvetési forrásból és az NKA Közmûvelôdési Kollégiumának pályázati támogatásával valósítjuk meg. A tárgy idôszakban intézményünk több szakmai területen újraalapozta, régi és új szakmai partnereivel nagy sikerrel építette fel módszertani szakmai-tematikus tevékenységét pl. amatôr képzômûvészeti, vers- és színjátszó, zenei, népmûvészeti stb. területeken történô szervezésével. Munkánkat több szinten is elismerésben részesítették, amire nagyon büszkék vagyunk. Pest Megye Közgyûlésének Oktatási, Mûvelôdési és Mûemlékvédelmi Bizottsága évenkénti határozataiban elfogadta az intézmény szakmai beszámolóját és éves munkatervét, valamint elismerését fejezte ki az intézet minden munkatársának a magas színvonalú munkájáért. A tárgyalt idôszakban több állami kitüntetést is kapott az intézet néhány munkatársa. 2008-ban jómagam Bessenyei György-díjat, D. Barabás Mária és Gaál Anna az intézet fôtanácsosai 2007-ben, illetve 2009-ben Wlassics Gyula-díjat vehettek át. Mindhárman több évtizedes, kiemelkedô szakmai munkánk elismeréseként Államalapító Szent István királyunk ünnepén részesültünk a magas szakmai elismerésben. Az Amator Artium XX. Országos Képzô- és Ipar­mû­ vészeti Tárlat megyei kiállításainak lebonyolításában és az Országos Esszencia kiállítás elôkészítésében végzett munkánkért az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Magyar Mûvelôdési Intézet és Képzômûvészeti Lektorá-

tus intézetünknek szakmai díjat adományozott, melyet 2009. május 8-án az Országos Esszencia Tárlat ünnepélyes megnyitóján vehettünk át. 2010-ben a Pest Megyei Népmûvelôk Egyesülete által alapított Feketedió-díjat szakmai munkánk elismeréseként Intézményünknek ítélték oda. Ugyancsak a PMNE hívta életre megyénkben a szakmai hûségért kollégáinknak adható Ezüstgyûrû-díjat, melyet ez idáig több munkatársam vehetett át. Intézményvezetôként a tárgyidôszakban – az állami kitüntetésen túl – több elismerésben is részesültem: a Pest Megye Szolgálatáért Díjat, a Mûvelôdési Intézmények Megyei és Regionális Kulturális Szervezõdése Országos Szövetség Ezüstgyûrû-díját és a Magyar Népmûvelôk Egyesületének emlékplakettjét is átvehettem. Intézményünk felterjesztése alapján Pest Megye Ön­ kor­­mányzata elnyerte az Magyar Népmûvelôk Egyesülete „Önkormányzatok a Közmûvelôdésért” Díját. Pest megyei partnereink mellett szakmai kapcsolatainkban fontos szerepet tölt be a Magyar Mûvelôdési Intézet és Képzômûvészeti Lektorátus, a Hagyományok Háza, a Magyar Népmûvelôk Egyesülete, a Magyar Drámapedagógiai Társaság, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége, a Pest Megyei Népmûvelôk Egyesülete, a Közép-magyarországi Folklórszövetség, a Népi Mesterségek Pest Megyei Egyesülete, valamint Pest megye kisebbségi önkormányzatai és egyesületei. A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet az elmúlt négy év alatt is arra törekedett, hogy segítse Pest megye 187 települési önkormányzatát, közmûvelôdési intézményeit és kulturális folyamatait a korszerû, szakszerû, gazdagodó közmûvelôdési tevékenységrendszer törvényi keretek közötti megvalósításában. Célunk továbbá, hogy elkötelezett tevékenységünkkel folyamatosan felmutassuk a megye kulturális értékeit. <

MEGHÍVÓ A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet szakmai tanácskozást szervez „Szerzôi jogdíjfizetés a településeken és a közmûvelôdési intézményeknél” címmel, a Pest Megye Önkormányzatának Nyáry Pál Konferenciatermében (1052 Budapest, Városház u. 7.), 2011. március 2. (szerda), 10.00 órától 13.00 óráig. A tájékoztatót: Dr. Filák Mária az Artisjus Magyar Szerzôi Jogvédô Iroda Egyesület fôosztályvezetôje tartja. A szakmai tanácskozáson – a témában történô általános tájékoztatón túl – konkrétan szó lesz a közmûvelôdési intézmények rendezésében elôforduló bemutatók, elôadások, fesztiválok, találkozók, falunapok és egyéb hivatásos és amatôr közremûködôk részvételével szervezett programok során felmerülô jogdíj kötelezettségekrôl. Továbbá, a tájékoztató után a résztvevôknek konzultációra, konkrét kérdések feltételére is lehetôsége lesz. További információ és a jelentkezési lap letölthetô a www.pmkult.hu/hírek menüpontból.

2011, a jubileumok éve Makra Borbála, PMKI igazgató Múltidézéssel kezdem: A 2011-es esztendô a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet életében évfordulók sorát hozza. Szakmai létünknek legfontosabb mérföldköveit ünnepeljük ebben az évben. A Pest Megyei Tanács VB. 1959-ben az országban szinte utolsóként hozta létre a Népmûvelési Tanácsadót a Megyeháza épületében (Budapest, V. kerület Városház u. 7. szám alatt). Az akkori szervezet költségvetését a megyei tanács biztosította, gazdasági lebonyolítója a pénzügyi csoport volt. Az 1991-ben alapított Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet szintén a megyeháza épületében került elhelyezésre, gazdálkodását az elsô Irodához hasonlóan most is a hivatal gazdasági irodája látja el. 1967-ben sokrétû szakmai tanácskozások összeg­ zéseként született meg a „Pest megyei tájcentrikus közmûvelôdési koncepció”, melyet a Megyei Tanács 32/1971. számú határozatával elfogadott. Szentendre lett a megye sajátos kultúrközpontja, a megyei közmûvelôdési tevékenység módszertani központja. Mindez tehát 40 évvel ezelôtt történt. A hálózatba szervezôdött mûvelôdési otthonok körében igényként jelentkezett akkor a munkájukat összefogó és szervezô megyei intézmény létrehozása. Az épület átadására Szentendrén 1975. április 2-án került sor. A Pest Megyei Mûvelôdési Központ és Könyvtár épületét Hofer Miklós Ybl-díjas építész tervezte, az épületben elhelyezésre került Barcsay Jenô, Kossuth-díjas kiváló mûvész 33 m2-es monumentális mozaikképe. A rendszerváltás után alapított szervezet idén lesz 20 éves. Milyen mottó jegyében ünnepelhetjük ezt az évfordulót? Ez nem lehet más, mint „Értékeinket, hagyományainkat megôrizve és újakat teremtve szolgálni Pest megye kultúráját”. A mottónkba foglalt céljaink tovább erôsítik intézményünk tevékenységét. Az Intézet szakmai tevékenységének egyik fô iránya, hogy továbbra is középszinten szervezô erô, információs bázis, a megye kulturális értékeit, sajátosságait ismerô, értô, közvetítô, fejlesztô tevékenységet lásson el. A fentiek jegyében indítjuk a 2011-es esztendôt. Intézményünk minden megkeresést örömmel vesz, és bízunk abban, hogy továbbra is eredményesen tudunk együttmûködni a kultúra szolgálatában álló valamennyi Pest megyei szervezettel és civil közösséggel. Várjuk, és szeretettel fogadjuk kollégáinkat, partnereinket kérdéseikkel, véleményükkel. <

2011 / 1.

5

Egy álom valóra válik A szôdi Faluház Volentics Gyula önkormányzati képviselô

A múlt A település iskolája közel 250 éves, a 20. században a helyi népmûvelés elsô színtere is az iskola nevelôi szobájának és egy tanteremnek az összenyitásából létrehozott helyiség volt. Itt népmûvelési elôadásokat, tanfolyamokat szerveztek, népszínmûveket mutattak be. Az 1930-as évek végén felépült és több mint hetven évig adott helyet a mûvelôdésnek a mûvelôdési ház, nemcsak az akkor népszerû bálokat tartották itt, hanem, mint általában a falvakban, a mozi is az épületben üzemelt 1941–1987 között. 2004-tôl több költözést követôen ebben a régi épületben talált otthonára a már 1928-tól mûködô községi könyvtár. Itt is, csakúgy mint más kistelepüléseken, a II. világháború után az önkéntes tûzoltócsapat, a dalárda, a futball és a mozi jelentette a közmûvelôdési és a szabadidôs tevékenységet. Az iskolai tornacsarnok 1984-es átadásáig valamennyi iskolai, községi rendezvénynek, ünnepségnek ez a közösség által kinôtt korszerûtlen mûvelôdési ház adott helyet. A Röpülj Páva Népdalkört 1970-ben szervezték meg Bíró Károly karnagy vezetésével. Késôbb a közel ötvenfôs vegyes kar kettéválásával a férfikórus az Önkéntes Tûzoltó Egyesület Szôdi Férfi Kamarakórusa néven folytatta tovább az éneklést. A másfél évtizedes iskolai szlovák nyelvoktatás (1970– 1986) megszûnése után a nemzetiségi munka az iskolai Kiszelica Néptáncegyüttes életre hívásával kapott új erôre. Az 1983-ban 40 fôvel megalakult csoport legnagyobb lét-

6

2011 / 1.

A közelmúlt Az elmúlt néhány évben a 230 éves, 500 m2-es, szépen felújított katolikus plébánia – a szalvatoriánus szerzetesek engedélyével és támogatásával – töltötte be a helyi közmûvelôdés színterét, itt zajlottak a település kulturális eseményei. A jelen Szôd Faluháza a település központjában közel ezer négyzetméter hasznos alapterülettel készült el. Ebben a többfunkciós közösségi házban található színházterem, könyvtár, teleház, egyesületi és klubszobák, sportöltözôk, iskolai étkezde, melegítôkonyha, büfé, és otthonra találhat talán, e sorok írójának régi álma is: egy helytörténeti bemutatósarok. Jól tudjuk, az elmúlt évtizedekben a helyi népmûvelôk, mûvelôdési ház vezetôk dolga nemhogy könnyebbé vált volna, hanem inkább tovább nehezedett. Az ingázó, váro­ sokba bejáró helyiek általában már a munkahelyükhöz közel keresnek szórakozási, mûvelôdési, szabadidôs lehetôséget.

Volentics Gyula

A nyolc évszázados múlttal rendelkezô Szôd község Budapest határától mindössze 12 kilométerre fekszik, kultúráját mindig erôsen meghatározta a fôváros közelsége. Korábban a településbôl vált ki Göd, Szôdliget és Csörög is.

száma 1988-ban 112 fô volt. A bemutatott néptáncok, népi játékok száma meghaladta a harmincat. (A táncoktatás napjainkban már iskolai órarendbe építetten történik.) Az 1970-es évek hagyományôrzését felújítva, 1989ben elhatározás született egy új citerazenekar megalakításáról. A csoport vezetését Mészáros Miklós és Turányik István vállalta. A kilenc gyerekkel induló csoport, késôbb az újjáalakult Hagyományôrzô Asszonykórussal sikeres együttessé fejlôdött. Összesen 54 fiatal jelentkezett tízéves kor alatt citerásnak. A Szôdi Szita Táncegyüttest 1996-ban alapították a fiatalok, akik között többen gyermekkorukban is táncoltak az iskolai néptánccsoportban. Azóta is állandó résztvevôi a faluban megrendezett kulturális eseményeknek, valamint a környezô falvak, városok rendezvényeinek.

fotó:

Amilyen régóta várták a szôdiek, olyan gyorsan épült meg tavaly az új, modern mûvelôdési ház a 3500 lelkes település fôutcáján.

A település képviselô-testülete azonban optimista volt, amikor belevágott ennek a grandiózus épületnek a megépítésébe. Sokévnyi próbálkozás után siker koronázta a pályázat benyújtását, és 2010. november 27-én ünnepélyes keretek között átadták Szôd község legújabb közintézményét. Az ünnepségen kicsinek bizonyult a kétszáz fôt befogadó színházterem és galéria, megteltek az épület elôterei is. A vendéglátók a helyi lakosokat és a megjelent vendégeket üdítôvel és a helybeli asszonyok által készített házi süteménnyel kínálták. Az ünnepi mûsoron felléptek az óvoda néptáncosai, az iskola néptánc- és aerobik csoportja, a szavalóverseny gyôztesei, a zeneiskola tanulói, a Hagyományôrzô Asszonykórus, a Szôdi Szita Táncegyüttes, Heinczinger Miklós, valamint az Onodi házaspár. „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elôdök kultúrája egykettôre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – idézte az épület átadásán Kodály Zoltán örökérvényû szavait a település polgármestere, Hertel László. Ahhoz, hogy hagyományainkat tovább tudjuk vinni, és a fiatalok szórakozását, sportolási lehetôségét kultúrált körülmények között tudjuk biztosítani, ennek az épületnek a megépítésével a község több évtizedes igényének tettünk eleget” – hallhatták a község elsô emberétôl az egybegyûltek. A beruházás az Új Magyarország Fejlesztési Program keretében elnyert 100 millió forintos támogatással, valamint jelentôs önkormányzati önrésszel valósult meg. A 270 milliós beruházást a képviselô-testület idôközben módosította, és jelentôs összegû pótmunkát rendelt meg. A beruházás teljes értéke így elérte a 320 millió forintot. A berendezési tárgyak, bútorok további 11 millió forint költséget jelentettek. A felépült faluházzal öt épület, illetve épületrész kiváltását oldotta meg az önkormányzat: a sportöltözôt, a könyvtárat, a régi mûvelôdési házat, a régi iskolát, és az iskolai étkezdét is bezárták. A Faluház átadási ünnepség szervezôi úgy gondolták, ha ezen a jeles napon egy többfunkciós épület kerül átadásra, a protokolláris események után több helyszínen, fakultatív programokkal is utaljanak az új kulturális objektumban helyet és otthont kapó egyéb tevékenységekre. Így került sor a földszinti író-olvasótalálkozóval egy idôben az emeleten karácsonyi díszek készítésére, egy helyi szobrász, Czinege István alkotásainak kamara-kiállítására, valamint Hirling Zsolt váci evezôs világbajnokkal egy közvetlen beszélgetésre. Ez utóbbinál moderátorként a Telesport címû tévémûsorból jól ismert Kopeczky Lajos sportriporter szerepelt. Az új komplexum üzemeltetését két fôállású alkalmazott, egy népmûvelô-mûvelôdési ház-vezetô, egy gondnok-takarító látja el. „Az épület elkészült, de létrehozni valójában nekünk kell majd, itt élôknek, megvalósítani a hatodik nap csodáját, belelehelni azt a bizonyos lelket és szellemet, amire hivatott, hogy a képünkre formálódjék” – írta a település lapjában az épületrôl Erdélyi Balázs önkormányzati képviselô, az átadási ünnepség szervezôje. A szôdi közösségi ház jövôjével kapcsolatban bizakodóak a helyiek, mivel az eddigi szervezeteken kívül az elmúlt két hónapban már több, újonnan szervezett tánc- és tornacsoport is birtokba vette a modern épületet. <

A Fóti Károlyiak Éve Bicskei Éva filmrendezô, Központ igazgatója

a

Fóti Közmûvelôdési

és

Közgyûjteményi

2011-et Fót Város Képviselô-testülete a Fóti Károlyiak Évének nyilvánította. A döntés apropója, hogy idén emlékezünk az 1848-as szabadságharcos, az Újpestet megalapító Károlyi István (1779–1881) halálának 130. évfordulójára, a szintén 1848-as szabadságharcos, kórházalapító és az Elsô Pest Megyei Hitelintézetet és a Hangya Szövetkezetet megszervezô Károlyi Sándor (1831–1906) születésének 180., halálának 105. évfordulójára. A programsorozat nyitányaként a Magyar Kultúra Napján mutatták be a „Birtok nem a tiéd...! – utazás nagykárolyi gróf Károlyi Lászlóval” címû portré-dokumentumfilmet, melynek fôszereplôi Károlyi László és hitvese, Erzsébet asszony. Nem szeretem az „arisztokrata” kifejezést, mert én inkább mint nemes szeretnék gondolkodni és a nemesség szellemiségét szeretném még, hogyha tudom, átadni azoknak, akik ebben hisznek... – vallja Károlyi László, akinek neve az utolsó az egyik legszerteágazóbb, legnagyobb és legôsibb családfán, mely egyenes ágon egészen a honfoglalásig, a Kond nemzetségig vezet vissza. A film évszázadokat hoz emberközelbe, olyan filozófiai kérdésekre keresi a választ, hogy miben állt és áll a nemesi lét, vagy, hogy mit is kezdhetett élete során egy mára nyolcvan felé járó férfiú olyan ôsökkel, mint Károlyi Sándor, Károlyi István vagy Károlyi Mihály. Szerettük volna a szó erkölcsi értelmében értendô nemességét bemutatva élôvé és követhetô példává tenni a nézô számára a mára „poros romantikájúvá” tett azon fogalmakat is, mint pl. az erkölcs, a felelôsség, a nemzetben gondolkodás... A fóti programsorozatban számtalan elképzelés szerepel: Károlyi István szobrának felállítása, ismeretterjesztô kiadványok szerkesztése, vetélkedôk összeállítása, emlékhelyek felkeresése, rendhagyó történelemóra Károlyi László és Erzsébet asszony látogatásával. Ezekrôl a programokról természetesen igyekszünk majd rendre tájékoztatni nemcsak utána – elôtte is. Addig is, bízom benne, hogy Fót templomát látogatva, Újpestre érkezve, vagy Zemplénben a pálházai kisvasútra felülve, a zebegényi tájban gyönyörköve, esetleg a takarékszövetkezetbe betérve – és még folytathatnánk a sort... – sokaknak eszükbe jut az országépítô Károlyiak neve.

„A birtok nem tiéd...! – utazás nagykárolyi gróf Károlyi Lászlóval címû film adatai: szerkesztô: Bicskei Éva, konzultáns: Molnár Krisztina, hangmérnök: Lugosi Gergô, operatôr: Halász Gábor H. S. C., Sibalin György, vágó: Kulcsár Arthur, rendezô: Bicskei Éva, producer: Móczán Péter. Gyártó: EPS © 2010<

2011 / 1.

7

„...vallom, a személyiség viszi az intézményt”

Iványi Károlyné, a váci Madách Imre Mûvelôdési Központ igazgatója Szádváriné Kiss Mária „Aki a mûvelôdési házba bármilyen célból betér, fontos, hogy úgy menjen el: holnap is vis�szajövök!” – kezdi a beszélgetésünket a szakma egyik lényegi elemérôl szólva Iványi Károlyné. A váci mûvelôdési központ igazgatója 2010 ôszén magas állami elismerésben részesült, Wlassics Gyula-díjat kapott, majd a Megyenapon, decemberben, a Pest Megyei Népmûvelôk Egyesülete Feketedió Díját vehette át. A két kitüntetés kapcsán beszélgetünk. Még elsô kérdésemet csak magamban formálom, amikor Irén nagy lendülettel belefog szakmai elvei fejtegetésébe, mondván, magáról is csak a munkáján keresztül tud beszélni. - Rendkívül meghatározónak tartom, hogy honnan indul egy intézmény. Nem mindegy ugyanis, hogy határozott keretekkel, nagy hagyományokkal bíró szervezetet kell irányítani, vagy a magam elképzeléseit szabadon valósíthatom meg. Egyébként vallom, hogy a személyiség viszi az intézményt, azaz a vezetô emberi és szakmai sajátosságai határozzák meg, hogy milyen munkaközösség formálódik, és milyen szakmai tevékenység alakul ki. Vácott ismertem a házat, hiszen igazgató helyettesként dolgoztam ott. Tíz év alatt a harmadik csapatot építem, mivel – a természetes fluktuáció miatt – többször cserélôdtek a kollégák. Mindig sikerült kreatív, nagy teherbírású kollektívát létrehozni. - Most egy viszonylag fiatal csapattal dolgozol… – Fontosnak tartom, hogy a kollégák inspiráljanak engem. Vannak területek, ahol a fiatalok jobbak, mint a tapasztalt szakemberek. Munkánk jelentôs része a fiataloknak szól. Velük a saját korosztályuk mindig jobban megtalálja a hangot. Az idôsebbekkel pedig nekem kön�nyebb beszélgetni. A cél az, hogy mindenkivel tudjunk megfelelôen kommunikálni. Ma már vannak olyan kollégáim, akik maguk is mûvészeti tevékenységet végeznek. Régebben tartottam ettôl, mondván, nem biztos, hogy aki a színpadon elôad, néhány órával késôbb képes a vendégek igényeit kiszolgálni. Vagyis a reflektorfénybôl, ahol ôt rajongják körül, tud alázattal a háttérben szolgálni. Évek alatt rájöttem arra, hogy nem így van. Az a szakmaiság, amit egy festômûvész vagy zenész képvisel, rendkívül jól hasznosítható a közmûvelôdési intézményben. Hiszen a festômûvész jobban ért a kiállítás rendezéshez vagy a zenemûvész jobban érzi a megfelelô hangzást. – A 37 fôs kollektívában 8 fô szakemberrel és számos háttér munkatárssal dolgozol. Egy 35 ezres város közmûvelôdési életét szervezitek, és több programo-

8

2011 / 1.

tokkal a térség településeinek polgárait is megszólítjátok. A hétfôtôl szombatig 8 és 22 óra közötti nyitva tartási idôtökben 40 közösség kap helyet rendszeresen az épületben. Évi 300 programot szerveztek, és 40 milliós bevételt termeltek. Ha jól tudom, de elég a mûsorfüzeteteket is föllapozni, a fenntartó, a város képviselô-testülete is elismeri a munkátokat. – Valóban, úgy gondolom, sikerült bebizonyítanunk, hogy jól dolgozunk, és szükség van a munkánkra. Ezt jelzi, hogy 2010-ben Vác elnyerte a Kultúra Magyar Városa címet. Tavasszal a város, év végén az én elismerésem, ráadásul a szakmától. Túl szép is ahhoz, amire idén számíthatunk, mert tudjuk, hogy nehezebb év elé nézünk 2011-ben, minket talán most ér el a válság. Az eddigi teljesítményünk azonban jó alap, tudunk belôle építkezni idén is. – Határozott vezetô hírében állsz, gondolom, a válsághelyzetben még inkább hasznos ez az irányítói magatartás. – A célok kitûzését, az irányvonalak kijelölését fontosnak tartom az egész szervezet mûködése szempontjából. Biztonságot jelent a munkatársaknak, és a partnereink felé is megbízhatóságot, kiszámíthatóságot jelez. Ha a dolgozók nem látnák a határozottságomat, nem tudnák a feladatokat megvalósítani. Nem biztos, hogy az én gondolatom a legjobb, de én vagyok az egyszemélyi felelôs vezetô. Hetente tartunk értekezletet, munkamegbeszélést, ahol együtt ötletelünk. Ha megvalósítható és jobb valaki elképzelése, elfogadom. Így nem lehet olyat mondani senkinek a kollektívában, ha nem sikerül valami, hogy mert te mondtad. Minden kollégának minden nap tudnia kell, hogy milyen értelme van akkor, ott a munkájának. A karbantartónak is éreznie kell, hogy szükség van rá, fontos lefestenie a paravánt, mert ha nem, akkor a kiállítás nem lesz szép. Az egyéni felelôsség kialakítása elengedhetetlen a kollektíva mûködtetéséhez. Ehhez igyekszik az intézmény megteremteni a feltételeket. Vasárnap például csak ritkán dolgozunk a családi élet tiszteletben tartása miatt. – Ebben az évben jár le az ötéves igazgatói megbízásod, újra pályázol? – Szeretném folytatni a munkámat, fenntartani az eddig elért eredményeket, minôséget nyújtani és színvonalasan szórakoztatni. – Családi beleegyezéssel? – Természetesen. Két felnôtt gyermekem van, a lányom 36 éves, a fiam 32. Mindketten valamilyen formában kapcsolódnak a kultúrához, az alkotáshoz. A férjem most vállalkozó, sokat tevékenykedett a városban, évekig volt a Futball Klub elnöke is. Megértô családi hátterem van, hisz régebben ugyanezt én biztosítottam a férjem számára. – No, errôl a „régebben”-rôl mesélj nekem! Hogyan indult a pályád? – A legelején kezdem: Szolnokon születtem, majd a Vác melletti Csörögbe költöztünk. Fényképészetet tanultam

eredetileg, 1979-ig dolgoztam is a szakmában. Megszületett a második gyermekem, így a sok délutáni és hétvégi elfoglaltságot már nem bírtam. Vácra költöztünk, ahol az Úttörô és Ifjúsági Házba mentem dolgozni, gyermekprogramokat szerveztem. Ezzel a saját gyermekeimmel való együttlétet is megoldottam. Közben Szegeden, földrajznépmûvelés szakon szereztem diplomát. Voltam óraadó általános iskolában, a városi könyvtárban is dolgoztam, majd nagyot váltottam. Vállalkozó lettem. – Nem volt idegen számodra ez a világ a közszféra után? – Nagyon sok tapasztalatot, tudást hasznosítottam itt abból, amit népmûvelôként begyûjtöttem. Sikeresen tudtam vezetni az üzleteket. – Miért tértél vissza? – Eltelt tíz év, 45 éves lettem, úgy éreztem, hogy még szeretném kipróbálni magamat. Közben dolgoztam a városházán, a mûvelôdési osztályon egy évet, de a hivatal mûködését nem éreztem magamhoz közelállónak. Arra jó volt, hogy valamennyire rálátásom lett az általam elhagyott területre. 2000 januárjában értesültem arról, hogy Varga Zoltán – akivel már régebben is dolgoztam – lett az intézmény igazgatója. Felkerestem ôt, jeleztem, hogy szívesen dolgoznék vele. Elôbb elôadóként a gyermekprogramokat szerveztem, hamarosan pedig igazgató helyettes lettem. – Mit tekintesz ma a legnagyobb kihívásnak az intézmény számára? – Legnagyobb kihívás, hogy talpon tudjon maradni, bizonyítani tudja, hogy szükség van rá. Átalakult az életünk az utóbbi évtized alatt. Nehéz ma értéket közvetíteni, pedig nekünk ma is ízlést kell formálnunk. Sok energiát igényel tôlünk az értékesítés, a marketing. Van marketing tervünk, de új szakma ez a népmûvelôk számára, most kell megtanulni. Elvégeztem az ELTE-n a menedzserképzôt még 2000-ben. Már a piacon vagyunk, és a városon belül is számolnunk kell a konkurenciával. Figyeljük a hasonló intézményeket, próbáljuk beépíteni a jó kezdeményezéseiket. Nem elég jó dolgokat létrehozni, fontos, hogy minél több emberhez eljuttassuk a programjainkat. Nem kis kihívás a következô öt évre!<

NKA hírek A 2011-es évben legalább 8,69 milliárd forintból gazdálkodhat a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), de ez a keret remélhetôleg nôni fog – mondta egy tájékoztatón az NKA elnöke. Jankovics Marcell emlékeztetett arra, hogy az idei összeg nem jelent számottevô növekedést az elôzô évekhez képest. Mint hozzátette, a 8,69 milliárd forint azonban egyelôre csak becslés, mert az NKA bevételét az ötöslottó játékadójának 90 százaléka adja, így a lottózási kedv esetleges növekedése a kultúrára jutó forrásokat is megemelheti. Az NKA mûködésére 907 millió forintot szánnak, míg a könyvkultúra támogatását szolgáló Márai-programra 1 milliárdot. A frissen induló, nagyszabású projekt finanszírozása azonban részben a Nemzeti Erôforrás Minisztérium ideiglenes hozzájárulásával történik, így a szabad pályázati keretbe 7,2 milliárd forint jut. Az 1,8 milliárdos miniszteri keret mellett a szakmai kollégiumok 5,4 milliárd forinttal gazdálkodhatnak 2011-ben. <

A Himnusz születésnapja Szádváriné Kiss Mária A Magyar Kultúra Napját, azaz nemzeti himnuszunk születésnapját 1989 óta ünnepeljük hivatalosan. A kultúra elkötelezettjei országszerte rendezvények sorát szervezik január 22-e környékén. Mûvelôdési házakban, könyvtárakban, iskolákban, színházakban hangzik el Kölcsey alkotása, elôadók és közönség énekli együtt nemzeti imádságunkat. A költemény 1844 után, amikor is Erkel Ferenc megzenésítette, természetes módon emelkedett nemzeti jelképeink sorába, a közakarat helyezte oda, noha hivatalosan csak 1990-ben került az Alkotmányba a címer és a zászló mellé. A nemzeti himnuszok elôdei azok a fennkölt hangulatú versek és egyházi énekek voltak, amelyeket a XVI. századtól kezdve Európa-szerte énekeltek a templomokban. Magyarországon a XVIII. században két néphimnuszként énekelt vallásos dal is elterjedt, régi énekeskönyvekben megtalálható volt az „Ah, hol vagy magyarok tündöklô csillaga” és a „Boldogasszony anyánk” kezdetû ének. A XIX. század elején hivatalos alkalmakkor Magyarországon is az osztrák császárhimnusz csendült föl, mint az országot jelképezô közösségi dal. A magyarság kifejezôjeként ugyanakkor gyakran felhangzott a Rákóczi-nóta vagy a Rákóczi-induló is. Az 1844. július 2-i bemutató alkalmából így írtak róla a Honderû címû lapban: „...Most csak az van hátra, hogy Erkelünk’ gyönyörû hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy az nem sokára a legnagyobb népszerûséget vivandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik...” A szövege és maga a kotta hamarosan több kiadást megért. A nyilvánosság elôtt elôször 1844. július 2-án a Nemzeti Színházban mutatták be, majd Széchenyi gôzhajója vízrebocsátásakor énekelték az Óbudai hajógyár munkásai. Pár nap múlva pedig elôször szólalt meg egyházi ünnepségen: a pesti polgári ôrhad zászlószentelésén. A Himnuszt eleinte fôleg színházak, a vidéki színészek és az ifjúság terjesztették. Hivatalos, állami rendezvényen 1848 augusztusában hangzott el elsô alkalommal. A Magyar Kultúra Napja a Himnusz üzenetét is hordozza, és alkalom arra, hogy nemzeti kultúránk értékeire fokozottabban odafigyeljünk, a kultúraközvetítôk munkáját értékeljük, összetartozásunk tudatát megerôsítsük. <

Fogarasiné Deák Valéria lett Pest Megye Önkormányzata nemzetiségi tanácsnoka Az elmúlt nyolc évben országgyûlési képviselô volt, az utóbbi ciklusban az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság alelnökeként, az elôbbiben a Társadalmi szervezetek bizottság elnökeként dolgozott. A kisebbségicivil világhoz és Pest megyéhez is kötôdik, 1994 és 2002 között a megyei közgyûlés tagja volt. Elérhetô a Megyeházán a Fôjegyzôi Titkárságon keresztül vagy a +36 20 466 8035-ös telefonszámon. <

2011 / 1.

9

„...benne látom a hagyományt is”

Haris Mária szövésrôl és növényi festésrôl Szádváriné Kiss Mária Több mint harminc éve kezdôdött a különleges szerelem Haris Mária népi iparmûvész számára, s közel negyedszázada, hogy hivatása is lett a textilszövés és viseletkészítés. Számos elismerés kíséri pályáját, például az Év Mestere cím, amelyet 2007-ben a Mesterségek ünnepén érdemelt ki 900 alkotó közül. 2010-ben, a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet által szervezett XV. Élô Népmûvészet – Országos Népmûvészeti Kiállítás Közép-magyarországi Tárlatán, Veresegyházán Tárgyalkotó Népmûvészet Ápolásáért Díjat kapott, az országos kiállításon pedig Arany Oklevelet vett át. – A három évtizedes mun­ kásságát tekintve, jól ki­ rajzolódnak, követhetôk a különféle alkotói korszakai. Legszembetûnôbben a színvilága változott. – Mikor a 70-es évek végén, egy kedves ismerôs hívásának engedve, elôször eljutottam a Budapesti Mûvelôdési Központ hímzôszövô szakkörvezetôi tan­­folyamára a semleges színvilág uralkodott inkább a divatban. Évekig, sôt majd két évtizedig magam is csak szürke, barna, nyers színû gyapjúfonallal dolgoztam. A szövés mindig izgalmas tevékenység volt számomra, de nem könnyû fizikai munka, és rendkívül idôigényes. Lelkesedés nélkül nem lehet kitartóan csinálni, s kell a változatosság. Már a lelkemet kezdte szürkíteni ez a színvilág, így szinte ösztönösen nyúltam a színek után. Növényekkel kezdtem festeni. – Az akkori munkáinak sárgás-barnás színeit látva, úgy tûnik, elôször óvatosan bánt a festékkel. – Így igaz, jobbára a földszínek vonzottak. A legkézenfekvôbb növényekhez nyúltam, a hagymahéjjal és a diólevéllel próbáltam színezni. Az utóbbihoz pác sem kellett, mert önmagában erôs a csersav tartalma. A pácolástól, amikor már vegyszert is használunk, kicsit tartottam, de a szelídebb anyagokat, az ecetet, a timsót alkalmazom. A természet színei utánozhatatlanok és mindig egyediek, de külön tudomány kell hozzá, hogy rátaláljunk a megfelelô növényekre, amelyekbôl festék nyerhetô ki. Mindig a növények szerelmese voltam, mezôgazdasági iskolába jártam, keveset dolgoztam is a szakmában. Elkezdtem tehát gyûjteni a növényeket, kutatni a növényi festés titkát. Sokat kísérleteztem, ha nem sikerült, nekiláttam újra, tehát saját tapasztalataimból is sokat tanultam. Különleges dolog ez abból a szempontból is, hogy a növény fejlôdése nem az én idôbeosztásomat követi. A természetben mindennek rendelt ideje van, amihez igazodni kell. A hársfa például két hétig virágzik, ha lekésem a gyûjtést, egy évet kell várnom a következôre. Annyira megszerettem a növényi textilfestést, hogy évek óta táborokban tanítom.

10

2011 / 1.

– Vegyi festést nem is alkalmaz? – De igen, mert ahogy színesedtek a szôtteseim az egyre élénkebb, intenzívebb árnyalatokat is megszerettem. Elôször egy ismerôsöm kért meg, hogy sárga, piros, kék és zöld színekbôl készítsek neki terítôt. Utána már kerestem a népmûvészetben is a színeket. Lenyûgöztek a moldvai csángó szôttesek, amelyekben nyomokban ott a világító rózsaszín és a zöld is, csodálatos harmóniát kiadva. Olyan ez, mint az ételben a só, nem kell sok belôle, de ha nincs, nagyon hiányzik. A textillel is így van, ha ezek az intenzív színek nincsenek benne, nem lesz meg a színharmónia. – A színesedés a technikára is hatással van? – Igen, változik a textil vastagsága, másként kell fölvetni a szálakat, hogy kockás szerkezetû legyen a textil. Egyébként is többféle szövési technikát megismertem és használok, a nomád szôttesek motívumvilágát idézve például a kabát díszítô elemeit ún. „dzsidzsim” technikával készítem. Ez olyan, mint a szálszámolásos hímzés, itt is számolni kell a mintát szövés közben. – Lakástextilt, tarisznyát, sapkát, kabátot, mellényt készít. Megtervezi elôre pontosan vagy esetleg szövés közben improvizál? – Van amit meg kell rajzolni elôre, de a motívumoknál nem egyszer elôfordul, hogy csak fejbôl dolgozom. A kabátjaim általában T-vonalúak, az ujjnál pedig elfogyasztom a fonalat, hogy szûkebb legyen az ujja lezárása, itt csak a nyakrészt kell elôre megrajzolnom, meg a mintákat. Nem látom, de tudom, hogy mit akarok, a lelki szemeim elôtt ott a kész darab. Amikor pedig befejezem, benne látom a hagyományt is. – Ezek a ruhák különleges hangulatot hordoznak, gon­dolom speciális vevôköre is kialakult már. – Általában a középréteg szereti a ruháimat, sok pedagógusnak készítettem, bár mostanság kevesebb a vásárló, a megrendelô. Egyébként magam árusítom a textiljeimet, vásárokra járok. Szeretek találkozni a vevôkkel, többször elôfordul, hogy én beszélem rá például egy másik színre, ez a sapkáknál gyakran megesik, mintha félnének az emberek a színektôl, pedig a jó kiegészítô ruhadarab élettel tölti meg az arcot. – Baranyából származik, de évtizedek óta Budapesten él. Hol van a mûhelye? – A lakásunk egyik szobáját neveztem ki. A festéshez például elég egy 25 literes fazék és egy tûzhely, a nomád asszonyok hordozható szövôszéken dolgoztak, nekik sem volt mûhelyük. Nem az a lényeg ugyanis, hogy milyen eszközöd van, hanem mit tudsz azzal megvalósítani! – Gondolom, ez vezeti Máriát a kiállítások rendezésénél is, ahol ugyancsak egy-egy apró ötlet rengeteget számít. – Így igaz, évekkel ezelôtt a Magyar Kézmûvességért Alapítvány kiállítása volt az Iparmûvészeti Múzeumban, ahol gyönyörû hímzéseket egymásra téve, összehajtogatva találtam és szóvá tettem, minekutána közölték velem, hogy akkor menjek és csináljam meg. Már tíz éve veszek részt

a rendezésében, s egy ideje a Betlehemi jászol kiállításnál is segítek. Nagyon szeretek csapatban dolgozni. A szövés magányos tevékenység, ezért keresem a szakmai közösségeket, igyekszem eljutni kiállításokra, konferenciákra. Sôt, szeretek magam is kiállítani.

– Mi foglalkoztatja mostanában? Várható újabb markáns változás a munkáiban? – Egy ideje már pamutsálakat is szövök, s felfedeztem magamnak a moher, az alpaka, a selyem anyagokat. Véletlenül, egy ócskapiacon akadtam egy guriga hernyóselyemre, s ebbôl szôttem egy lehelet vékony sálat, amikor a barátnôm meglátta, rögtön nekem ajándékozott egy zacskó selymet, így most ebbôl fogok dolgozni. Ez a munka robotoló tevékenység is, erôs fizikum, nagy-nagy nyugalom kell hozzá, és éppen ezért fontos a folyamatos megújulás. De a legfontosabb a szövés szeretete, mert így örömforrás a munka számomra. Bosszankodni sem nagyon szoktam, ha valamit elrontok, azt gondolom, hogy az is értem van, hogy tanuljak belôle. – Mióta lett hivatás a hobbiból? – Már nyolc éve dolgoztam gyapjúval, amikor 1987ben megkaptam a Népi Iparmûvész címet, és ettôl kezdve a szövésbôl élek. S a Jó Isten nagyon szeret, mert mindig elém hozza, amire szükségem van. Számtalan esetrôl tudnék mesélni. Nagyon vágytam például, hogy kipróbáljam a festést feketedióval, aminek a külsô burka gyönyörû sötétbarna színre fest. Épp azon szomorkodtam, hogy nem jutok el a Gödöllôi királyi kastély udvarába, amikor a házunk elôtti parkban megcsúsztam egy feketedió szemen, felnéztem és láttam a fát tele terméssel. Elém jött máris, amire szükségem volt. < fotó: Szádvári ferenc

Megkezdôdött a kötelezô statisztikai adatszolgáltatás

MindenGyerek Konferencia www.mindengyerek .hu

Varga Zsuzsa A Nemzeti Erôforrás Minisztérium és a KSH felhívására a 288/2009. (XII.15.) Korm. rendelet alapján megkezdôdött a 2011. évi kötelezô statisztikai adatgyûjtés. A közmûvelôdési terület Pest megyei adatgyûjtését változatlanul a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet koordinálja. A kulturális statisztikai adatgyûjtô rendszer az idén is a http://kultstat.okm.gov.hu oldalról elérhetô. Az aktuális statisztikai adatszolgáltatás e webfelületen keresztül teljesíthetô.  Az elektronikus jelentések határideje: 2011. március 1. Indokolt esetben lehetôség van papíralapú statisztikai jelentésre. A papíralapú kérdôív és kitöltési útmutató a http://kultstat.okm.gov.hu fôoldaláról regisztráció nélkül is letölthetô, kinyomtatható. Akik semmilyen módon nem tudják elérni az elektronikus rendszert a helyi Polgármesteri Hivatalban, a közmûvelôdési intézményben vagy a PMKI-ben is kérhetnek segítséget.  A papír alapú jelentések beküldésének határideje: 2011. február 20. Beküldési cím: Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet – Varga Zsuzsa, 1052 Budapest, Városház u. 7. A mielôbbi visszajelzéseket Varga Zsuzsa várja a +36 1 485 6709-es telefonszámon, vagy a varga. [email protected]. Az adatszolgáltatással kapcsolatos kérdésekben is ôt kereshetik. <

Idén ötödik alkalommal rendeznek MindenGyerek Konferenciát, amelyre a szervezôk szeretettel meghívják Pest megye gyerekekkel foglalkozó szakembereit, és egyúttal kérik, hogy ezt a meghívást továbbítsák településeiken a gyerekekkel foglalkozó szakembereknek és civil szervezeteknek. A rendezvény idôpontja és helyszíne: 2011. március 21. és 23., Molnár Ferenc Általános Iskola (1095 Budapest, Mester utca 19.) A konferencia témakörei: a gyermek-közmûvelôdés, az egészséges életmódra nevelés, az esélyteremtés, a gyermekvédelem és gyermekjólét, a mûvészeti nevelés, valamint a települési gyermek- és ifjúsági közösségek fejlesztése. A hagyományoknak megfelelôen most is 150 prog­ ramelembôl fog állni a MindenGyerek Konferencia, és a részvevôk maguknak állíthatják össze saját programjukat, a 10 egymást követô idôsáv mindegyikében 15 program közül választva. A MindenGyerek 2011 már akkreditált továbbképzési program a gyermekjóléti-szociális szakemberek számára, a pedagógusok, illetve a közmûvelôdési szakemberek továbbképzési rendszerében megkezdôdött az akkreditáció. Részletes információk, jelentkezés, kapcsolattartás és a korábbi konferenciákon elhangzott elôadások anyagai a honlapon: www.mindengyerek.hu található. <

2011 / 1.

11

A maga ura volt mások szolgálatában Dániel Kornél emlékére

(1951–2010)

Szále L ászló A Dániel Kornél névvel népmûvelôi pályám végén, újságírói mûködésem kezdetén találkoztam elôször. Egy festômûvész viselte, aki az idô tájt Zebegényben élt, s ott nemcsak festett, hanem gondozta a Szônyi István emlékházat, méghozzá úgy, hogy élettel töltötte meg: mûködött a ház és a kert mint mûvésztelep, fiataloknak festôiskola, befogadott színjátszó tábort, olvasótábort, s minden olyasmit, ami akkoriban egy jó mûvelôdési háznak is díszére vált volna. Nem állítom persze, hogy ifjabb Dániel Kornélból azért lett népmûvelô, egyike a legjobbaknak, mert az édesapjának ilyen vénája volt, hiszen ezen az alapon festômûvész is lehetett volna. Ám azt még kevésbé állítom, hogy az apai példának semmi köze sem volt a fiú pályaválasztásához. Különösen, ha számításba veszem a – szó szerint – atyai jó barát, Pásztor Béla szerepét is. Hiszen régi családi barátság révén ott van idôsebb Dániel Kornél hatása és ösztönzése a fiatal Pásztor Béla pályaválasztásában is – aki mûvelôdési házat vezetett Veresegyházon, mielôtt a település vezetôje lett –, miként Pásztor Béláé abban, hogy ifjabb Dániel Kornél a váci gimnázium elvégzése után nyomban a veresegyházi mûvelôdési ház elôadója – késôbb igazgatója – lett. Az adatokból az is kiolvasható, hogy a szakmát 18 éves korában kezdte, s nem iskolában, hanem a gyakorlatban tanulta meg. Késôbb már a népmûvelésen belüli közvetlen szenvedélyéhez „tanult hozzá”, amikor a színházelmélet szakot elvégezte a Színház- és Filmmûvészeti Fôiskolán. A hatvanas-hetvenes években élte virágkorát az amatôr színjátszás, melynek egyik fontos mûhelyét Dániel Kornél hozta létre Veresegyházon. Olyat, hogy még darabot is íratott, mint az igazi kôszínházak. Nem láttam rendezéseit, nem hallottam verset mondani, de azt tapasztaltam, hogy aki a közelébe került, nem tudta kivonni magát a hatása alól. S ki a jó népmûvelô? A színházrendezô? Vagy aki szépen szaval? Nem. Aki hat. Azt mondják, öntörvényû, a célkövetésében végtelenül makacs, tekintélyt nem tisztelô ember volt, aki tûzön-vízen át tudta vinni az akaratát. De erre csak azért volt képes, mert ugyanakkor minden porcikájában közösségi ember volt, aki a csapatáért feltétel nélkül, önzetlenül mindenre képes. Ezért hittek neki és hallgattak rá, akik körülötte voltak. S mert jó munkatársakat választott, akik kiegészítették, amiben ô nem jeleskedett. Például a „nagy ötlet” után a szervezés aprómunkájában, vagy a precíz adminisztrációban. A temetésén egy tanára beszélt róla, ô is azt emelte ki, hogy már a gimnáziumban mindig a társaság középpontjában állt, s ha a folyosó végén nevetô diákcsoportot hallott, biztos lehetett benne, hogy a csoport közepén Dániel Kornél áll, s az ô kifogyhatatlan tréfáin nevet a társaság. Az Anyám Fekete Rózsa Vers- és Prózamondó Találkozó kapcsán kerültünk szorosabb kapcsolatba néhány évvel ezelôtt. Jártunk zsûrizni sokfelé, a legemlékezetesebbek a több napos erdélyi és délvidéki utak voltak. Útközben rengeteget nevettünk. A szemében mindig fénylett valami csibészes mosoly. Még a betegsége utolsó stádiumában is. Mintha e fény mögé rejtette volna iszonyatos fájdalmait. Az

12

2011 / 1.

önfejûsége még ekkor is megmutatkozott: nem volt hajlandó szóba állni a halállal. Csak az élet érdekelte, a halált magánügynek tartotta, ô pedig a közügyek embere volt, s – hogy nagy szavakat használjak – a közösségekért végzett munka megszállottja. Legyen az nemzetközi versmondó találkozó, kistérségi fejlesztési tanács, kerékpársport vagy természetjárás, a Szentendrei Teátrum intendatúrája vagy az EPEPE – az Erdôkertesi Pedagógusok Színjátszó Csoportja. Sikeres ember volt, a céljait legtöbbször elérte, mert sosem adta föl, s mert szót tudott érteni mindenkivel. Ugyanolyan közvetlen és természetes volt, ha egy miniszterrel beszélt, mint ha egy hajléktalannal. Se alázatos nem volt, se leereszkedô. Mindenkire odafigyelt, az erdôszentgyörgyi gyermekversmondóra éppúgy, mint a Kossuth-díjas költôfejedelemre. A munkában hajcsár volt, a kapcsolatokban mélyen demokratikus. Ebbôl is következôen a hivatali hierarchiát nem igen kedvelte. Így aztán amikor a hetvenes évek közepén „kiemelték”, s mint ígéretes ifjú kádert bevitték mûvelôdési fôelôadónak a Pest megyei Tanácsra, tulajdonképpen kiszakították természetes közegébôl, az íróasztal és az akták nem volt az ô világa. A rendszerváltás már újra – kétszeresen is – otthon: Erdôkertesen, a mûvelôdési házban találja. Ekkor, 1990-ben indítja el az Anyám Fekete Rózsa „projektet”, mely a versmondás, az anyanyelvi kultúra és a kulturális identitás fejlesztésének határokon átívelô mûhelye immár 21. éve, s amely egyúttal az irodalom és az anyák ünnepe, baráti találkozó, társadalmi esemény, s a helyi kulturális mecenatúra díjakban, ajándékokban megnyilvánuló szép példája. Sokoldalú ember volt, s minden oldalával az emberek felé fordult. A visszajelzésekben sem szenvedett hiányt, ami a közösségi ember fô „tápláléka” az elért eredmények mellett. Akik körülötte voltak, azok szerették és követték, akik távolabbról szemlélték munkáját, azok becsülték és elismerték. Megkapta a közmûvelôdésben dolgozók legfontosabb elismerését, a Bessenyei György-díjat, versmondó tehetségét Radnóti-díjjal „igazolta vissza” a Magyar Versmondók Egyesülete, a rengeteg kerékpárverseny szervezéséért és lebonyolításáért pedig a Pest Megyei Kerékpárszövetség elnökének választották. Nem a ranghoz kapta a munkát, hanem a munkához a rangot. Két, számára legfontosabb „visszajelzés” azonban, azt hiszem, a két szomszédvártól, Erdôkertestôl és Veresegyháztól kapott díj volt, melyeket szûkebb pátriájának közmûvelôdésében végzett több évtizedes alkotó, szervezô, közösségépítô, öntudatfejlesztô munkájáért kapott. Az Anyám Fekete Rózsa Találkozó egyik kiadványában Pásztor Béla e szavakkal biztatja: Kori, küzdd le ezt a közönyt bennem és másokban… Így emlékezzünk rá, mint a közönyellenesség nagy bajnokára, az animátorra, a lelkesítôre, aki másokban sokszorozta meg erejét, s ami fontosabb: mások erejét sokszorozta meg. Dániel Kornél teljes életet élt, a maga ura volt mások szolgálatában. Boldog lennék, ha csak fele annyi tétel lenne majd az én végsô leltáramban, mint az övében volt. <

Könyvajánló Múlt és jelen a beszélgetésekben Barázdák – Egy kisváros arcvonásai (Szerk.: Szádváriné Kiss Mária) Második alkalommal je­ lentetett meg bia­ torbágyi szerzôk tollából, biatorbágyi pol­­ gá­rok­kal készült be­ szélgetô-könyvet a Biatorbágyi Ökumenikus Mûvelôdési Egyesület. A biatorbágyi Falu­házban a Magyar Kultúra Napján Varga Péter Pius egyetemi docens mutatta be a kiadványt. A sokszínû olvasmányokban megismerkedhetünk világháborút megjárt férfiakkal, náci haláltábort túlélt as�szonnyal, Erdélybôl áttelepült román rúdugró bajnok versmondóval, megtudhatjuk, hogyan kezdett sajtot készíteni az egykori szamizdatos, kiderül, hogyan szerzett életre szóló megélhetést egy pantomimes földmérô, beszélgetünk sikeres muzsikusokkal zenérôl, családról, végigkísérhetünk egy festômûvészt, aki nyomába eredt önmagának, betekinthetünk a helyi pék és cukrász família mesterségbeli titkaiba, tájékozódhatunk a Magyar Vitézi Rendrôl, találkozhatunk fiatal költônôvel és autista gyermeket nevelô alkotómûvész édesanyával, katolikus plébános és református pap válaszol aktuális kérdésekre. A történetekbôl eltalált szerkesztéssel és a beszédes fotókkal immár második alkalommal született izgalmas kiadvány: Egy kisváros arcvonásai. Az írásokban megelevenedô életsorsokban a személyes vívódások, kételyek, fájdalmak és örömök mögött többször fölvillannak a 20. század háborús pusztításai, a kommunista diktatúra visszásságai, a rendszerváltás árnyoldalai, s jelenünk aktuális társa-

dalmi problémái is. Lélektan, történelem, szociológia a mindennapokban. Üzenetek, amelyeket érdemes elolvasni és végiggondolni. A kötetrôl bôvebben információ kérhetô és 1.600 Ft-ért megrendelhetô a [email protected] e-mail címen. <

Hogyan ôrizzük, adjuk tovább a hagyományokat? Hazára találva (Szerk.: Elisch Jánosné) Varga Zsolt, Apáczai Csere János Mûvelôdési Ház és Könyvtár, Solymár Mikor fiatalok vagyunk, nem gondolunk még vissza a múltba, hiszen alig van mire emlékezni. Ahogy telik-múlik az idô, egyre többször jönnek elô a régi emlékek és egyre többször van igényünk arra, hogy többet tudjunk meg saját családunkról, gyökereinkrôl, hagyományainkról. Azt tapasztaltam, hogy egy országban, egy településen élô többség kevésbé, míg a kisebbség sokkal fontosabbnak tartja hagyományainak és ehhez kapcsolódóan identitásának megôrzését, továbbörökítését. Solymáron – mint sok más településen is – nagyon fontos a hagyományok ôrzése és ápolása. Erre rengeteg példa akad. A fiatalok és idôsebbek táncban, zenében, írásban, dalban törekszenek arra, hogy a magyar és sváb hagyományok is fennmaradjanak, örök­lôdjenek. A közelmúltban felerôsödött a helyi értékek meg­ôrzésének igénye. A Solymári Hírmondó hasábjain jelent meg Enczmann László munkájának köszönhetôen Solymár sváb családjainak ragadványnevei címû cikksorozat. Itt is nagy számban éltek azonos család- és keresztnevû személyek, néha még a születési év is egyezett. A hagyománytisztelet miatt is sok azonos

nevû volt, hiszen az elsôszülött gyerekek a szülôk, vagy nagyszülôk neveit kapták. Nem törvényszerû, de célszerû volt a családok megkülönböztetésére a ragadványnévadás. Szintén az elmúlt évben Elisch Jánosné szerkesztésében Hazára találva, Egy nemzetiség élete és története képekben címmel készült kiadvány. A könyv a 300 évvel ezelôtti betelepüléstôl a II. világháborúig nyújt betekintést a solymári svábok életébe, fotók, elbeszélések alapján. Az írás, a fotó könnyebben fennmarad, de mi lesz az énekekkel? Milbichné Tallér Mária arra vállalkozott, hogy emlékeiben élô gyermekdalokat, egyházi énekeket, a szórakozással, népszokásokkal kapcsolatos dalokat, temetési énekeket nem hagyja veszendôbe menni. Az emberi emlékezet ugyanis pontatlan. A részletek elvesznek, a ritmusok pontatlanná válnak. Elôször 2006-ban készült el a Temetési énekek c. gyûjtés. Az énekeket leányával közösen énekelték CD-re. Ezt követôen Tóth András karnagy, zeneszerzô segítségével, közre­ mûködésével rövid idô alatt további 4 CD készült el! Az elsôn gyermekdalok, mondókák, a második és harmadik lemezen egyházi énekek és a negyediken a szórakozással kapcsolatos dalok kerültek rögzítésre. Ezzel pótolhatatlan zenei kincset sikerült megmenteni és az utókorra hagyni. Sok helyen talán a 24. órában vagyunk. Ne hagyjuk elveszni, feledésbe merülni ezeket a kincseket! A kötet 2000 Ft-ért megvásárolható az Apáczai Csere János Mûvelôdési Ház és Könyvtárban. További információk az info@apaczai. com e-mail címen kaphatók. <

Tisztelt Olvasók! Kedves Kollégák! Ezúton tájékoztatom Önöket, tájékoztatlak benneteket, hogy februártól elmegyek a Pest Megyei Közmû­velô­dési Intézettôl. A hét év sok-sok élményével, szakmai tapasztalatával gazdagodva búcsúzom. Megköszönöm az eddigi meg­tisz­telô figyelmet, a lap szerkesztéséhez nyújtott segítséget. Köszönöm a szakmai együttmûködést, az interjúk adta beszélgetések, a találkozások ajándékát. A mindennapi munkához Saint-Exupéry gondolatával kívánok további sikereket mindannyiunknak: „Csak egyetlen igazi fényûzés van: az emberi kapcsolatoké.” Elérhetôségeim: szadmari@ gmail.com, tel.: +36 20 274 4555 Szeretettel: Szádváriné Kiss Mária

2011 / 1.

13

Gaál Anna A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet a Magyar Drámapedagógiai Társaság felhívásához csatlakozva – huszadik alkalommal – hirdeti és rendezi meg a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó Pest megyei bemutatóit. A találkozóra az általános iskolás korúak érdeklôdésének, a csoporttagok életkorának és képességeinek megfelelô elôadással lehet nevezni, mûfaji és tematikai megkötés nélkül. A mûsoridô javasolt maximuma alsó tagozatos csoportoknál 15 perc, felsô tagozatosoknál 25 perc. Kérjük a csoportokat, hogy – a játszó gyerekek érdekében – ne lépjék túl az ajánlott mûsoridôt! Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a rendezôk – a többi színjátszó együttes és a rendezvény tervszerû lebonyolítása érdekében – fenntartják maguknak azt a jogot, hogy a megadott mûsoridôt jelentôsen túllépô produkció­kat leállítják. Az induló csoport tagjainak 20%-a lehet 14-15 évesnél idôsebb. Az a csoport, amelyik részt vesz az Országos Diákszínjátszó Találkozón, az ott bemutatott elôadását nem nevezheti a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozóra. Egy csoport egy elôadással nevezhet. A jelentkezô csoportok a mûködési helyük szerinti megyei találkozón – Pest megyében a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet által szervezett megyei bemutatókon – indulhatnak (a találkozó meghirdetôjével történô egyeztetés alapján – a földrajzi távolságok miatt – kivételes esetben ettôl el lehet térni). A Pest megyei találkozók végén minôsítést azon csoportok elôadásai kaphatnak, amelyeknél a csoport vezetôje ezt külön kéri, és a jelentkezési lapon ezt bejelöli. A példaértékû elôadások az országos találkozó megyei és regionális bemutató-sorozatának zárultával – az erre a munkára felkért szakemberek javaslatai alapján – meghívást kaphatnak az országos gálamûsoron való szereplésre. (A meghívásnak nem elôfeltétele az, hogy a csoport részt vegyen területi találkozón is.) A megyei és a területi találkozók végén a Magyar Drámapedagógiai Társaság által delegált szakemberek a csoportvezetô-rendezôk számára elemzô beszélgetéseket vezetnek a látott produkciókról. A találkozóra nevezô csoportok regisztrációs díja 3000,- Ft, amit a Magyar Drámapedagógiai Társasághoz kell befizetni. A találkozóra történô jelentkezés a regisztrációs díj befizetésével válik érvényessé. Az MDP számlaszáma a regisztrációs díj befizetéséhez: 11701004-20065946 (a beérkezett díjakról a megadott névre, címre kiállított számlát adnak). A számlázáshoz szükséges adatok: az intézmény neve, címe, adószáma. A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet a megyei bemutatókon való részvételért nem kér nevezési díjat. A Pest megyei bemutatók helyszínei és idôpontjai: Mûvelôdési Központ és Könyvtár – Tököl (2316 Tököl, Kossuth u. 66. Tel.: +36 24 510 905)

14

2011 / 1.

Liszt Ferenc és kortársa, Erkel Ferenc  Pest megyei általános iskolások vetélkedôje  http://www.efmk-budakeszi.hu/ 

A Budakeszi Erkel Ferenc Mûvelôdési Központ a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Liszt Ferenc zeneszerzô születésének 200. évfordulója alkalmából háromfordulós zenei vetélkedôt rendez Pest megye területén mûködô általános iskolák, ének-zenei általános iskolák és alapfokú mûvészetoktatási intézmények 5-8. osztályos tanulóinak. Helyszín: Erkel Ferenc Mûvelôdési Központ (2092 Budakeszi, Fô u. 108.) A vetélkedô legjobb négy csoportját értékes tárgynyereménnyel jutalmazzuk. A vetélkedôt vezeti: Varga Károly rádiós személyiség, nyugalmazott fôiskolai tanár.

A vetélkedôben az elsô 40 jelentkezett iskola vesz részt, ezért kérjük, idôben adja le jelentkezési lapját, amelynek beérkezési határideje: 2011. március 11. (péntek) 16 óra. A jelentkezési lap letölthetô az Erkel Ferenc Mûvelôdési Központ honlapjáról (www.efmk-budakeszi.hu), kérhetô e-mailen: [email protected] telefonon: +36 23 451 161, és postán: Erkel Ferenc Mûvelôdési Központ 2092 Budakeszi, Fô u. 108.). A jelentkezési lap beadható személyesen és postai úton (Erkel Ferenc Mûvelôdési Központ, 2092 Budakeszi, Fô u. 108.), e-mailen: [email protected], faxon: +36 23 451 161. <

Sajtóközpont a Mûvészetek Házában Év végén befejezôdött a Mûvészetek Háza korszerûsítése Gödöllôn. A magyar EU-s elnökség idején, 2011 elsô félévében ez az intézmény a sajtóközpontja a szomszédos Királyi kastélyban zajló diplomáciai eseményeknek.

Váraljai Zoltán

XX. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó Pest megyei bemutatói – 2011

2011. április 09. (szombat) Madách Imre Mûvelôdési Központ – Vác (2600 Vác, Dr. Csányi László krt. 63. Tel.: +36 27 518 200) 2011. április 16. (szombat) Kérjük a csoportokat, tartsák be a jelentkezési ha­ táridôt, mielôbb küldjék be jelentkezési lapjaikat, jelöljék rajta, hogy melyik helyszínen szeretnének fellépni, mert a jelentkezés sorrendjét figyelembe vesszük a bemutatók helyszínének kiválasztásánál. Kérjük, a jelentkezési lap minden pontját töltsék ki, mert csak így tudjuk a rendezvényeket megfelelôen elôkészíteni! A Közép-magyarországi regionális találkozó 2011. április 30-án (szombaton) Vácott a Madách Imre Mûvelôdési Központban kerül megrendezésre Komárom-Esztergom, Nógrád és Pest megye színjátszó együtteseinek részvételével. A területi találkozóra a csoportok – a szakmai zsûri javaslata alapján – a rendezô Pest Megyei Közmûvelôdési Intézettôl kapnak meghívást. A fesztivál országos találkozójára a tervek szerint Debrecenben kerül sor, várhatóan 2011. június 3-4-5-én. Jelentkezni lehet a jelentkezési lapon a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézetben 2011. február 20-ig. A jelentkezési lapot Gaál Annának küldjék el e-mailen: a [email protected] címre, aki gondoskodik annak a Magyar Drámapedagógiai Társasághoz történô továbbításáról is. (A jelentkezési lap letölthetô a PMKI honlapjáról a felhívások menüpont alatt: www.pmkult.hu.) Mivel Pest megyében két helyszínen kerül megrende­ zésre a gyermekszínjátszó találkozó, és a csoport vezetôinek jelölniük kell, melyik helyszínen szeretnének bemutatkozni, kérjük, hogy az általunk megküldött jelentkezési lapot használják azok a csoportvezetôk is, akik közvetlenül megkapták a Magyar Drámapedagógia Társaság kiírását és nevezési lapját. Ezzel egyszerûbbé válik szervezési, elôkészítési munkánk. A rendezvénnyel kapcsolatban érdeklôdni a +36 1 485 6887-es és a +36 30 9391 777-es telefonon és a gaal. [email protected] e-mail címen lehet. Minden érdeklôdôt szeretettel várunk! <

fotó:

Gyermekszínjátszók, figyelem!

Gödöllô önkormányzata 900 millió forint uniós pályázati pénzt nyert el fejlesztésekre. Ezen összeg felébôl modernizálták az 1981-ben épült, elavult épületet, amely a közelmúltig mûvelôdési központként funkcionált. A három elembôl álló projekt egyik részeként került sor az 1981-ben épült Mûvészetek Háza energiahatékony és funkcióbôvítô átalakítására. A felújítás 364 millió forintba került. A pályázatban vállalt mûszaki tartalmon felül az önkormányzat további nettó 54 millió forint saját erôt biztosított a színházterem légtechnikai korszerûsítésére. A csaknem harminc esztendôs épület felújításának elsô üteme 2010 júniusában kezdôdött. Ennek keretében sor került az épület energetikai korszerûsítésére, mely magában foglalja a külsô, mintegy 145 darab homlokzati nyílászáró cseréjét, a villamoshálózat teljes felújítását továbbá a fûtési és hûtési, szellôzési rendszer kialakítását. A korábban zajos, forgalmas fôútra nézô homlokzaton lévô fôbejáratot áthelyezték az épületnek a Királyi kastély felé esô oldalára, s itt kapott helyet az információs porta és a büfé is. A földszinten nagy, többcélú rendezvényteret alakítottak ki, és megtörtént az épület komplex akadálymentesítése is. A felújítás során nemzetközi sajtótájékoztatókra is alkalmas konferenciatermet, tolmácsfülkéket, irodákat alakítottak ki, ahol a tudósítók dolgoznak. Az EU elnökséggel kapcsolatban 40 tanácskozást tartanak majd, de itt lesz a színhelye többek között a keresztény-zsidó-iszlám nemzetközi konferenciának is. A Duna TV számára külön helyiséget rendeztek be, e TV társaság ugyanis az események fô közvetítôje. < Dr. Gémesi György polgármester és Kovács Balázs intézményvezetô

25 éves a Forrás Néptáncegyüttes Szigetvári József A Forrás Néptáncegyüttes 1984-ben alakult Érden, a Vörösmarty Gimnázium falai között. (Az együttes-alapítója, azóta is vezetôje, mûvészeti igazgatója Szigetvári József. – Szerk.) Létrejöttét a véletlennek köszönheti: a diákszínpad A helység kalapácsa címû elôadás bemutatására készülôdött, és sok olyan diák volt, akinek nem jutott szöveges szerep. Az ô részükre készült táncbetét szereplôi kezdeményezték, hogy alakuljon az iskolában néptánc szakkör. Az elsô felhívásra mintegy ötven diák iratkozott be, nem tudva azt, hogy ezzel az egyik legsikeresebb hazai együttest hozzák létre. A következô évben (1985) a megalakulást követôen alig kilenc hónappal már az Országos Diák Napok keretében a néptánc kategória döntôjében táncoltak, ami megpecsételte a közösség sorsát. A tagoknak megtetszett az együttesi lét, akarták, hogy legyen táncegyüttes. Az együttes tagságának fele százhalombattai volt, így 1985 szeptemberében, a százhalombattai Barátság Mûvelôdési Központban kopogtattak, ahol szívesen, de kételkedve fogadták az alig 25 éves vezetôt, és a vele érkezô közösséget. Senki nem látott esélyt arra, hogy az iparvárosban a néptánc, mint mûfaj gyökeret eresszen. Sokan próbálkoztak korábban, neves szakemberek is, de igazi eredményt nem sikerült elérniük, minden kísérlet elhamvadt. 1985. december 16án az együttes elsô battai bemutatkozása felcsillantotta a reményt, hogy talán ezúttal a próbálkozást siker is koronázhatja. A kételkedôk bizakodni kezdtek. Az elmúlt 25 év bebizonyította, hogy jogosan bizakodtak. Ma közel 600 fiatal, tartozik az együttes kötelékébe. 2003ban a Városi Mûvészeti Iskola néptánc tagozatának megszüntetésével egyidejûleg a Magyarok Öröksége Alapítvány létrehozta a Pesovár Ferenc Alapfokú Mûvészetoktatási Intézményt, amely Százhalombattán, Érden, Diósdon, Ercsiben és Tárnokon is mûködik. Az együttes az egyetlen olyan hazai néptáncegyüttes, amely 1998- óta, hat egymást követô alkalommal nyerte el a Martin György Néptáncszövetség kétévenként megrendezésre kerülô országos minôsítésében a KIVÁLÓ címet. Munkájukat számos nemzetközi siker is fémjelzi, 45 országban, Európában, Amerikában, Dél-Amerikában, Afrikában, a Távol-Keleten közel 700 elôadás alkalmával képviselték hazánkat. Rendszeres szereplôi a legrangosabb gyermek, ifjúsági és felnôtt országos néptánc gálamûsornak, a Néptáncantológiának. 1994-ben a Forrás Néptáncegyüttes alapította meg és szervezi Európa egyik, és Magyarország legjelentôsebb nemzetközi néptáncfesztiválját, a Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivált. A rendezvényen Európában egyedülálló módon, minden évben 25 ország képviselteti magát, öt kontinensrôl. A teljes szervezést és lebonyolítást az együttes tagjai végzik. A Forrás Néptáncegyüttes legnagyobb érdeme, hogy az iparvárosi környezetben megtalálta a helyét, és képes volt arra, hogy a népmûvészetet, a hagyományos kultúrát meghonosítsa. Munkásságával példát mutatott a felnôtteknek,

2011 / 1.

15

Megújult a százhalombattai mûve­lôdési központ Szigetvári József igazgató

Ba Norbert

Az 1985-ben átadott Barátság Mûvelôdési Központ épülete évtizedek óta központi szerepet töltött be a százhalombattai kulturális élet alakulásában. Az idô múlásával az épület megöregedett és egyre kevésbé felelt meg a kor elvárásainak. A 2006 ôszén történt külsô felújítást követôen elkészültek a belsô megújulást célzó tervek is. A döntéshozóknak köszönhetôen 2010 év végére elkészült a hatalmas épület belsô rekonstrukciója. Az épület elôcsarnokában a közönséget a színvonalas, exkluzív KulturCafe kávéház várja. A nézôtér átalakítása során kényelmi és akadálymentesítési szempontokat egyaránt figyelembe vettek. A mozgáskorlátozottak, illetve az idôsek épületen belüli közlekedését lift segíti. A színházterem rangját emeli az átépítés során kialakított négy új páholy. A Barátság Kulturális Központ stratégiailag az egyik legfontosabb intézménye Százhalombattának, hiszen tevékenységével meghatározza az adott település jelenét, de ami még fontosabb, hosszú távra meghatározza annak szellemi jövôjét is. A megfelelô mûködéshez egyaránt elengedhetetlen volt az intézmény külsô, belsô és szellemi megújulása. Az új szellemiséget – 2010 szeptemberétôl –névváltoztatással tettük hangsúlyosabbá, az intézmény új neve: Barátság Kulturális Központ. Miután az épület rekonstrukciója befejezôdött – egy alapos karbantartási, állapotfelmérô és elôkészítô periódus után – nekiláttunk a hivatalos megnyitó megszervezésének, amire 2011. január 22-én, ünnepélyes keretek között került sor. Úgy gondoljuk, hogy ez a befektetés nem pénzben, hanem szellemi tôkében, a település felnövekvô ifjúságának szellemiségében, a késôbbi felnôtt társadalom attitûdjeiben térül meg. Ezért rendkívüli öröm számunkra, hogy munkánkat az új évezred második évtizedének hajnalán egy ilyen nagyszerû épület falai között kezdhetjük meg! <

fotó:

melynek eredményeként Diósdon, Tárnokon, Százhalombattán felnôttekbôl álló hagyományôrzô közösségek jöttek létre. Megjelenésükkel, mûködésükkel új hagyományok is teremtôdtek. Meghonosodott és népszerûvé vált a néptáncmûvészet. Sajátos közösség alakult ki a csoport körül, amely kör folyamatosan bôvül a táncosokhoz kötôdô rendezvények (Summerfest Nemzetközi Néptáncfesztivál, Forrás bál, Forrás bemutató mûsorok stb.) által. A Forrás mûködésére jellemzô a folyamatos útkeresés, az állandó megújulás, a változás lehetôségeinek felkutatása. Az elsô százhalombattai esztendôben, 1985-ben 120an táncoltak három különbözô korosztályban. 1987-tôl kezdeményezésükre egyre több helyi általános iskolában vezették be az órarend szerinti néptánc oktatást. Ennek érezhetô hatása volt az együttes munkájára is, ma több mint 600 fiatal ismerkedik a legszebb magyar táncokkal, szokásokkal, dalokkal. 1996-ban minden elképzelést felülmúló eredmény született: látva a fiatalok lelkesedését, ügyszeretetét, az iparvárosi lakókörnyezet ellenére közel 80 felnôtt (vállalkozók, munkások, pedagógusok és teljesen független emberek) létrehozták a Forrás hagyományôrzô Együttest. Ilyen kezdeményezésre Magyarországon eddig nem volt példa. A Forrás szakmai munkájára a sokszínûség jellemzô: a próbatermi munkát az ország legnevesebb alkotói, koreográfusai irányítják, akik számára elsôdleges az eredeti stílus megtartása. Az autentikus mûvek bemutatása mellett a Forrás 1996 óta tematikus mûvek színpadra állítására is vállalkozik. E törekvés legjelentôsebb állomása 1997., amikor az együttes a Honvéd Együttes szakmai közremûködésével Novák Ferenc: (Kossuth díjas koreográfus) Kocsonya Mihály házassága címû táncszínházi mûvét mutatta be. Százhalombatta ipari arculata a Forrás Néptáncegyüttesnek köszönhetôen megváltozott, az egykor kizárólag az Erômûrôl, és a Kôolajfinomítóról híres város ma a hazai és a nemzetközi szakmai körökben az együttesrôl, a fesztiválról is híres: Százhalombatta a hazai népmûvészet fellegvára lett a 25 éves együttes munkássága által. <