A PEDAGÓGIAI PROGRAM JOGSZABÁLYI HÁTTERE

A PEDAGÓGIAI PROGRAM JOGSZABÁLYI HÁTTERE 

A nemzeti köznevelésről szóló 2011.évi CXC. Törvény



A kormány 363/2012.(XII.17.) kormányrendelete Az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról



A 20/2012.(VIII.31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról



2011.évi CLXXIX. Törvény a nemzetiségek jogairól



A 17/2013.(III.1.) EMMI rendelet a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról



A 32/2012.(X.8.) EMMI rendelet a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve kiadásáról



2003.évi CXXV. Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról



Az 1997. évi XXXI. Törvény a Gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról



Az 1998.évi XXVI. Törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségének biztosításáról



Alapító Okirat

1

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ

I.

6.

1.1.

Az óvoda jellemző adatai

6.

1.2.

Az óvodák bemutatása

7.

GYERMEKKÉP, ÓVODAKÉP

II.

9.

2.1.

Nevelési célunk

10.

2.2.

Óvodakép

10.

2.3.

Gyermekkép

10.

2.4.

Pedagóguskép

11.

2.5.

Alapelveink

12.

AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI

III.

13.

3.1.

Az óvoda egészségvédő, fejlesztő programja

13.

3.2.

Az érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés biztosítása

19.

3.3.

Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

22.

3.4.

A sajátos nevelési igényű gyermekek sérülés-specifikus fejlesztésének feladatai 25.

AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI

IV.

29.

4.1.

Személyi feltételek

29.

4.2.

Tárgyi feltételek

30.

4.3.

Az óvodai élet megszervezése

31.

4.4.

Az óvoda csoportszerkezet

33.

4.5.

Az óvoda kapcsolatai

34.

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS

V.

FELADATAI

39.

5.1.

Játék

39.

5.2.

Verselés, mesélés

42.

5.3.

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

45.

2

VI. VII.

VIII.

IX.

5.4.

A külső világ tevékeny megismerése

48.

5.5.

Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka

51.

5.6.

Mozgás

54.

5.7.

Munka jellegű tevékenységek

57.

5.8.

A tevékenységekben megvalósuló tanulás

59.

A FEJLŐDÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE

63.

AZ ÓVODA ÜNNEPEI, HAGYOMÁNYAI

64.

7.1.

Ünnepeink

64.

7.2.

Hagyományaink

64.

SAJÁTOS FELADATAINK

65.

8.1.

Gyermekvédelem

65.

8.2.

Kiegészítő, a pedagógiai feladatokat segítő szervezések nevelési időn belül

67.

DEUTSCHE NATIONALITÄTEN-ERZIEHUNG/ NÉMET NEMZETISÉGI NEVELÉS

68.

9.1.

Ziele, Grundsätze

68.

9.2.

Bedingungen

69.

9.3.

Unser Bild vom Kind

70.

9.4.

Aufgaben der deutschen Nationalitäten-Erziehung

71.

9.4.1. Das Spiel

73.

9.4.2. Sprachförderung und Kulturvermittlung

74.

9.4.3. Erzählen, Gedichte

76.

9.4.4. Singen, Musik

77.

9.4.5. Zeichnen, Malen

78.

9.4.6. Bewegung

78.

9.4.7. Arbeitstätigkeit

79.

9.4.8. Lernen, Lernatmospfäre

79.

9.5.

Kontakte nach Aussen

80.

9.6.

Zusammenarbeit mit den Eltern

82.

9.7.

Innere Organisation des Kindergartens

83. 3

9.7.1. Dokumentation

83.

9.7.2. Bewertungsarbeit

84.

A HELYI PEDAGÓGIAI PROGRAM ÉRVÉNYESÍTÉSE, ELLENŐRZÉSE ÉS

X.

ÉRTÉKELÉS

86.

10.1. Az ellenőrzés, mérés és értékelés elvei

87.

10.2. Dokumentumok, tervező munka, írásos feladatok

88.

Érvényességi rendelkezések

90.

Legitimációs záradék

91.

Mellékletek

92.

4

HITVALLÁSUNK

„Ha a jövő évről akarsz gondoskodni – vess magot, Ha egy évtizeddel számolsz – ültess fát. Ha terved egy életre szól –embert nevelj!” /Ősi kínai mondás/

„In meiner Hand ist es gegeben Den Kindern eine Welt zu bau’n in der sie ganz geborgen leben in der sie frei auf sich vertrau’n.” /Ursula Bitting: Hoffnung/

5

BEVEZETŐ

I.

Az 2010-ben módosított Györkönyi Napsugár Óvoda Kindergarten Helyi Nevelési Programja saját és a tagóvoda valamint településeik igényeihez mérten készült el. Jelen módosítási kötelezettséget meghatározza a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, annak módosításai és végrehajtási rendeletei. Az „Óvodai nevelés országos alapprogramja”, 363/2012.(XII.17) Korm.rendelet, „a nemzetiség óvodai nevelésének irányelv 17/2013.(III.1.) EMMI rendelete, a „Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve” pontosan meghatározza az óvodák funkcióját, alaptevékenységeit.

1.1.

Az óvoda jellemző adatai

Az óvoda hivatalos elnevezése: Györkönyi Napsugár Óvoda Kindergarten Az óvoda pontos címe, telefonszáma: 7045 Györköny Fő utca 477. Tel: 75/352-440 Az óvoda fenntartója, címe, telefonszáma: Györköny Községi Önkormányzat 7045 Györköny, Fő u.53-55. Tel:75/ 552-007, 552-008 Bikács Községi Önkormányzat 7043 Bikács, Szabadság tér 1. Az óvodát a két önkormányzat társulási formában működteti. Az óvodai csoportok száma: Györköny: 1 Bikács: 1 6

A Pedagógiai program jóváhagyója: Szabó Zoltánné óvodavezető A módosított program többletköltséggel nem jár, ezért a fenntartót tájékoztatjuk a módosított programról. A települési nemzetiségi önkormányzatoknak a 2013.évi LV.tv. alapján megszűnt az egyetértési joguk, részükre tájékoztatásul megküldjük a programot. A Szülők Közösségének véleményezésre megküldjük a programot.

1.2.

Az óvodák bemutatása

Történeti áttekintés Györköny Az óvodát feltehetőleg 1927-28-ban alapították az evangélikus egyház szervezésében. A magas gyermeklétszám ellenére egy kis parasztházban kapott helyet az óvoda. Ez az épület a Széchenyi utca 141. számú ház volt, amely felújítva még ma is áll. Az óvoda vezetésével Halmai Ádámné, Otília óvó nénit bízták meg, akinek a munkáját Molnárné, Kirschner Teréz dajka segítette. A györkönyi gyerekek csak sváb nyelven beszéltek, s azért döntöttek a magyar nyelvű óvónő mellett, hogy a gyerekek megtanulják a magyar nyelvet. A dajka az anyanyelvén, svábul beszélt velük. Az óvoda főleg délelőtt volt nyitva, de délután is fogadta a gyerekeket, aki már otthon megebédeltek. A csoportszobák bútorzata hosszú padokból állt, amelyeken szorosan ültek sorban az óvodások. Így tanulták a verseket, mondókákat, hallgatták a meséket, mondták az imákat. Fő tevékenységük a varrás volt. A felvarrt gombokon gyakorolhatták a gombolást. Játékuk építőkocka, hintaló és két hinta volt. Leggyakrabban a kiváltságos gyerekek játszhattak. Ugyancsak övék volt a cserépkályha melletti hely is. / jegyző, pap, orvos, stb. gyerekeik / 1945-ben a Fő utca 69. szám alatt üzemelt az óvoda, majd 1953-ban költözött jelenlegi helyére, a Fő utca 477. szám alá. Itt már három csoporttal működött az óvoda három óvónővel és három, majd két dajkával. 1966 után 2 csoportra /részben osztott/ osztották az óvodát. 2011-ben a gyereklétszám úgy alakult, hogy egy csoporttal működött tovább. Az 1975 óta hivatalosan is német nemzetiségi kétnyelvű óvodában német nemzetiségi végzettségű óvónők foglalkoztak a gyerekekkel. A családi háznak épült óvodát először az 1970-es évek elején, majd 1999-ben újították fel egy német pályázat segítségével. Az udvar is ekkor lett átrendezve. Az akkori SZMK segítséggel vásárolt játékok részben 7

tönkrementek, másrészt nem feleltek meg a mai követelményeknek. Ezek felújítása 2013ban a fenntartó finanszírozásával történt meg. Takarékossági szempontból nagyon fontos lenne a nyílászárók cseréje, valamint az épület homlokzatának felújítása. Óvodánk folyamatos támogatást kap a helyi és a német szponzorainktól, így társasjátékok, szobai játékok, német könyvek vásárlására nagyon keveset költünk. Pályázatok és a Györkönyi Német Önkormányzat támogatásával folyamatosan építjük és szépítjük óvodánkat. Bikácsi Tagóvoda A bikácsi óvoda 1938-ban épült, eredetileg is óvodás gyermekek nevelése céljából. A falu lakossága a ’40-es. ’50-es években még elérte az 1200-1300 főt. Az óvodás gyermekek száma abban az időben 40-50 fő volt. Óvodánk mindig egy csoportos óvodaként működött, egy óvónővel és egy dajkával. Eleinte félnapos nyitva tartás volt megoldott, 7-től 13 óráig. 1981-ben a szülők, a nők munkába állása miatt igény merült fel a napközi iránt. Azóta óvodánk napközi otthonos óvoda lett, és mai napig is az maradt. Az egész napos óvodai nyitvatartás szükségessé tette a két óvónő alkalmazását. 1975-től 1996-ig az óvoda a nagydorogi Általános Művelődési Központ tagóvodája volt. 1996. szeptember 1-től a bikácsi Önkormányzat Képviselő Testülete úgy döntött, hogy oktatási társulást alapít a györkönyi Önkormányzat által fenntartott Általános Iskolával. Célja az volt, hogy a társulás lévén plusz anyagi forráshoz jusson az intézmény, illetve a német nemzetiségi kétnyelvű nevelés bevezetése. A bikácsi Óvoda a Györkönyi Általános Iskola tagintézmányeként működött. 2013. január 1-től óvodánk a Györkönyi Napsugár Óvoda Kindergarten tagóvodájaként működik. Szakmai, munkáltatói jogot az óvodavezető gyakorolja.

8

GYERMEKKÉP, ÓVODAKÉP

II.

Óvodai programunk a 3 éves kortól iskolába lépésig ép és különleges bánásmódot igénylő gyermekek-nemi, faji, vallási, nyelvi és nemzetiségi hovatartozásától függetlenülfejlődésének támogatását és személyiségük harmonikus fejlesztését célozza: az egyszeri és megismételhetetlen egyén (gyermek) adottságainak, képességeinek és szükségleteinek (testi, lelki, szellemi) kibontakoztatása által, az egyéni és életkori sajátosságok figyelembe vételével, hagyományaik, kulturális értékeik ápolásával, kiemelt védelem és gondoskodás mellett.

2.1.

Nevelési célunk

A játék elsődlegességére építő, a gyermeki szükségleteket és érdekeket figyelembe vevő pedagógiai folyamatok biztosítása, ahol a sokoldalú, egészséges, boldog, alkotó ember személyiségjegyeinek megalapozó nevelése, a közösségi életre való felkészítése realizálódik a német nemzetiségi kétnyelvű nevelés segítségével. Az óvoda nevelési célja, hogy kibontakoztassuk a gyermekek természethez való velük született jó viszonyát. A szociálisan hátrányban lévők felzárkóztatása, a kiemelkedő készséggel rendelkezők egyéni sajátosságaiknak megfelelő fejlesztése. A különböző személyiségű, sajátos nevelési igényű gyermekek differenciált fejlesztésének biztosítása. A partnerközpontú szemlélet érvényesítése érdekében kapcsolatrendszerünk folyamatos fejlesztése. Nemzetiségi nevelés célja: a gyermekek egyéni nyelvi állapotát figyelembe véve a komplex személyiségfejlesztés során a német nyelvű beszéd megértéséig és a szituatív beszédig eljuttatni őket. Megalapozni az iskolai német nyelv tanulását. Környezetünkben még meg lévő illetve felújított szokások megismertetése, kultúrájának ápolása beépítve az óvodai tevékenységekbe és ünnepekbe.

9

2.2.

Óvodakép

Az általunk kialakított gyermekközpontú óvoda, mindenekelőtt olyan kulturált intézmény,  ahol komolyan vesszük, hogy az óvodás korú gyermek nevelésének elsődleges színtere a család.  ahol biztosítjuk a gyermekek fejlődésének és nevelésének optimális feltételeit a személyi és tárgyi feltételrendszerrel,  ahol a gyermekek testi és érzelmi biztonságban, szeretetben nevelődnek, ahol igazodunk a gyermekek eltérő és változó szükségleteihez,  ahol a változatos tevékenységeken keresztül sokoldalú tapasztalatot szerezhetnek az őket körülvevő természeti és társadalmi környezetről, közösségi, emberi kapcsolatokról,  ahol megismerhetik az általános európai-magyar valamint nemzetiségi kultúrszokásokat, és értékrendet,  ahol érvényesül a környezeti kultúrának megfelelő szokás rendszer  ahol sokoldalú lehetőséget kapnak egyéni fejlődési útjuk bejárásához.  ahol a szociálisan hátrányban élők és sajátos nevelési igényű gyermekek kiemelkedő törődésben részesülnek, befogadjuk őket, nevelésük, fejlesztésük integráltan történik

2.3.

Gyermekkép

Óvodánkban valamennyi dolgozó megértéssel fogadja be a különböző kultúrával, személyiségjegyekkel, szokásokkal rendelkező gyermekeket. Figyelembe vesszük, hogy életkoronként és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. Lehetőséget kapnak személyiségük kibontakoztatására minden előítéletet mellőzünk. Ismerik a környezeti kultúra szokásait, óvják, védik a természetet. Gyermekeink elfogadják a különbözőséget mutató társaikat, tiszteletben tartják a sajátos nevelési igényű gyermekeket, tudnak velük együttműködni. Elfogadják nemzetiségi létüket, erősödik identitástudatuk, átveszik a környezetükben meglévő hagyományokat.

10

2.4.

Pedagóguskép

Egyénre szabott módszereket alkalmaz a gyermekek nevelésében. Önmagát, mint a lehetőségek megteremtőjét látja. Hisz a nevelés kétoldalúságában. A célvezérelt, előrelátó, egyre bővülő óvodai nevelési terv híve, amely a gyermekek érdeklődésén, tapasztalatain és egyéni fejlődési szintjén alapul. Átfogó nevelési tervet alkalmaz, amely a fejlődés minden területét figyelembe veszi, testi (fizikai) emocionális, szociális és kognitív összetevőit egyaránt. Figyel arra, hogy milyen a gyermek „itt és most”. Hisz az „egyénre szabott” nevelési programban, mely sikerélmény biztosításával segíti elő a pozitív énkép és önbizalom kialakulását. Távlatokat látva nevel és alapoz. A gyermekekre egyéni fejlesztési tervet készít, individuális módszereket alkalmaz, elfogadó, támogató, segítő attitűdöt közvetít. Gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, óvodapszichológus a nevelési folyamatban - Segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését, nyomon követi a gyermekek fejlődését. - Javaslatot

tesz

gyógypedagógia-specifikus

módszerek,

módszerkombinációk

alkalmazására, az egyéni fejlesztési szükséglethez igazodó módszerváltásokra, a gyermek igényeihez igazodó környezet kialakítására. - Segítséget nyújt a szükséges speciális eszközök kiválasztásában, javaslatot tesz a beszerzésre. - Együttműködik a pedagógusokkal, figyelembe veszi egyéni szükségleteiket. - Kapcsolatot tart a szülővel a rehabilitáció sikerességét szolgáló ismeretek átadásával.

11

2.5.

Alapelveink

Az óvodás gyermeket emberhez méltó jogok és a gyermeki léthez méltó körülmények illetik meg. Óvodánk a vonatkozó jogszabályok értelmében is a családi nevelést segítő, kiegészítő, és korrigáló feladatokat lát el. Tudomásul vesszük, és tiszteletben tartjuk a szülők elsődleges jogait a gyermekükkel kapcsolatos döntésekben, s ebben a legjobb szakmai tudásunk szerint, segítőszándékkal, partneri módon támogatjuk őket, biztosítjuk az egyenlő hozzáférés lehetőségét minden gyermek számára. Óvodás gyermekeinket a szeretet és gondoskodás minden formájával igyekszünk nevelni. Olyan műveltségtartalmakat közvetítünk számukra, melyek részei az egyetemes emberi értékeknek, a nemzetiségi létnek, a majdani felnőtt műveltségeknek, melyeket aktuális fejlettségükkel összhangban sajátosságainknak megfelelően magukévá tudnak tenni. Az óvodás gyermek mintakövetés, utánzás során tanul elsősorban. Ezért a velük kapcsolatba kerülő valamennyi felnőttől elvárás óvodánkban, hogy elsősorban magatartásuk és beszédük alapján pozitív modellek legyenek. Óvodai nevelésünk során: - a kötetlenség módszerét alkalmazzuk, mely biztosítja a gyermekek számára az önkéntességet, választási lehetőségeket kínál. Hangsúlyozzuk a motivált, játékos készségfejlesztést, a szabad játék meghatározó tevékenység. A gyermekek érdekeit, egyéni igényeit tartjuk szem előtt a tudatos felkészülésnél. A fenntarthatóságra nevelés meghatározó minden tevékenységben. A tevékenységek: megvalósítják az egyéni képességfejlesztést; az adott gyermek aktuális fejlettségéből kiinduló, tapasztalatszerzésre épített, öntevékeny részvételen alapuló fejlesztő eljárásokat, elősegítik a szociálisan hátrányban lévő és a sajátos nevelési igényű egyéni fejlődési ütemben történő felzárkóztatását, lehetőséget teremtenek a kiemelkedő készséggel rendelkező gyermekek tehetségének kibontakoztatására. Biztosítjuk a migráns gyerekek számára az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.

12

III.

AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI Az óvodai nevelés általános feladatai: Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül: - az egészséges életmód alakítása - az érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés - az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

3.1.

Az óvoda egészségvédő, fejlesztő programja

Célja: A gyermek testi, lelki szükségleteinek kielégítése, és gyakorlása során alakuljanak ki az egészség gondozáshoz, az egészséges életmód iránti igény megalapozásához szükséges szabályok, szokásrendszerek.

Feladataink: Az egészséges életmód alakítása Az óvodában folyó lelki egészségfejlesztés célja, hogy elősegítse a kiegyensúlyozott pszichés fejlődést, támogassa a gyermek környezethez történő alkalmazkodását, felkészítsük őket és megoldási stratégiákat adjunk a környezetből érkező ártalmas hatásokkal szemben, így csökkentve a káros következményeket, továbbá pozitív hatást gyakoroljunk a személyiséget érő változásokra. A teljes körű egészségfejlesztés olyan folyamat, amelynek eredményeképpen az óvodában végzett tevékenységet, a pedagógiai programot és a szervezeti működést a gyermekek és szülők részvételét úgy befolyásoljuk, hogy a gyermekek egészségi állapotának kedvező irányú változását idézze elő. Az óvoda mindennapos működésében kiemelt figyelmet biztosítunk a gyermekek egészséghez, biztonsághoz való jogai alapján a teljes körű egészségfejlesztéssel összefüggő feladatoknak, amelyek különösen az alábbiakra terjednek ki: – a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése; 13

– a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése; – a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése; – a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; – az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása; – a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása; – a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása; – megfelelő szakemberek bevonásával – a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve – speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása. – bántalmazás, erőszak megelőzése, – baleset megelőzés és elsősegélynyújtás Az egészségfejlesztő, egészségvédő program célja: – Környezettudatos magatartás és életvitel kialakítása – Az egészséges életmód kialakítása (helyes táplálkozás, a mozgás szeretete, dohányzás, alkohol, drog nélküli élet legyen a cél). Tanulásszervezési és tartalmi elemek: – az egyes tevékenységekben rejlő nevelési lehetőségek kihasználása – nevelőmunka (környezeti és egészségnevelési témák) – élményszerző napok rendszere. Szabadon választható elemek: – környezetvédelmi, egészségvédelmi akciók – részvétel egyéb programokon – pályázatok, versenyek

14

Kapcsolatrendszer: – a partnerközpontú óvodai rendszerünk jó példát mutat, hogy óvodánk környezeti nevelési tevékenysége közügy. – a pedagógus továbbképzésben is tervezzük ilyen tárgyú képzésben való részvételt Az egészséges táplálkozás Az egészséges táplálkozásnak kiemelt fontossága van az óvodás korban. Intézményünknek saját konyhája van, ahol az évszakok adta lehetőségeknek megfelelő, a korosztály jellemzőihez igazodó, minőségi étrend elkészítésére törekszünk. Az egyéni ízlést és kívánságokat a tőlünk telhető módon igyekszünk kiszolgálni. Alapelv, hogy ebben az óvodában éhesen nem maradhat gyermek. A táplálkozási betegségben szenvedő gyermekek étkeztetését a családi ház és a gyermekorvos segítségével oldjuk meg. Az étkezések kultúrált lebonyolításának elengedhetetlen feltétele az óvodai nevelés szellemével összhangban lévő esztétikus eszközrendszer és az aprólékosan átgondolt és kimunkált szokásrendszer. Az étkezések közül a tízórai és az uzsonna az önkiszolgálásra épül és az önállósság fejlődésére gyakorol kedvező hatást, ebédnél pedig a társakért végzett munka örömének átélésével nyílik mód. Az étkezések során tiszteletben tartjuk a gyermekek egyéni ízlését és étkezési ütemét, de a szélsőséges megnyilvánulások erőszakmentes kiküszöbölését megkíséreljük. Mindennapos testmozgás A mozgás óvodás korban a fejlődés egyik elengedhetetlen feltétele, melynek biztonságos feltételrendszerét meg kell teremtenünk. Sokféle szabad mozgás biztosításával és célirányos fejlesztő mozgástevékenységekkel a gyermeki létből fakadó természetes mozgásigény kielégítését segítjük elő. Minden olyan napon, amikor a heti rend nem tartalmaz szervezett mozgásos tevékenységet a játékidő lezárása után mozgásos játékot szervezünk a gyerekek számára. Ez az átöltözést nem igénylő mozgásos tevékenység a gyerekek életkorától, mozgás és játékkedvétől függő időtartamú, 15

Valamennyi mozgásos tevékenységnél fontos alapelv, hogy a gyerekek részvételét erőszakmentesen, megfelelő motivációval próbáljuk elérni. A kicsik bevonására fokozatosan kerül sor, s a nagyok esetében a belső késztetésből történő aktivitás elérésre törekszünk. A családi nevelés pozitív befolyásolása a napi rendszeres óvodán kívüli mozgásos tevékenységek megszervezése érdekében. A kiemelkedő mozgáskészséggel rendelkező gyermekek családjainak speciális fejlesztési lehetőségek felkínálása. A testi-lelki egészség fejlesztése Az egészség számunkra nem a betegség hiányát, hanem új minőséget, a test és a lélek harmóniáját, az emberi létben a legnagyobb értéket jelenti. Természetesen óvodás korban mindezeknek az alapjait formáljuk, teremtjük meg. Fő törekvésünk a „hogyan maradhatunk egészségesek” gondolatra épül. Testi-lelki jóérzést kívánunk biztosítani sürgetésmentes, elfogadó légkörrel, önmagáért való, de érdekes és jó, nehéz, de értelmes, fáradtságos, de szükséges tevékenységek sorával. Fontosnak tartjuk a hosszú, nyugodt játékidőt biztosító napirendet, a közös és magányos tevékenykedésre egyaránt lehetőséget nyújtó játszóhelyeket. A gondozás a gyermek testi szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenység, mely során fontos kultúr szokásrendszer közvetítése történik. Célunk, hogy ezek a szokások, állandó példamutatással, pozitív ráhatással a gyermekek fejlettségének megfelelő szinten valósuljanak meg, az automatizálás a belsővé válás útján jelentős lépéseket tegyenek meg az óvodásaink. Megkülönböztetett figyelemmel törődve a szociálisan hátrányban lévőkkel, a sajátos nevelési igényű gyermekekkel. Gyermekléptékű – a gondozási feladatokhoz illő intim környezet kialakítására törekszünk. Folyamatos életszervezéssel a gyermeki lét ritmusához igazodó napirenddel zsúfoltság és feszültségmentes körülményeket igyekszünk teremteni.

16

Baleset megelőzés, elsősegélynyújtás Célja: a gyermekek testi és pszichés fejlődésének megóvása, védelme. Óvodavezető feladata: A vonatkozó szabályzatok folyamatos módosítása Balesetvédelmi szemlék megszervezése Baleset elhárítás ügyintézése Éves munkatervben baleset megelőző feladatok meghatározása. Baleseti jelentés kötelezettség végrehajtása Fenntartó tájékoztatása Balesetvédelmi tevékenység éves ellenőrzése Szülőkkel való együttműködés a baleset elhárításában. Balesetvédelmi oktatás felnőttek körében. Dolgozók balesetvédelmi kötelezettségeinek ellenőrzése. Óvónők feladata: Balesetvédelmi helyzetről azonnali tájékoztatás az óvodavezető felé. Kirándulások, túrák, szabadidős tevékenység előtt balesetvédelmi nevelés

megtartása,

veszélyhelyzetekre való figyelem felhívása, a veszélyhelyzetekben a helyes magatartás kialakítása. Balesetvédelmi nevelésről a dokumentáció vezetése a csoportban. Baleset esetén azonnali elsősegély nyújtása illetve az intézkedési rend betartása. Szülőkkel való együttműködés a prevenció érdekében. A gyermekek viselkedésének pozitív alakítása a balesetek megelőzése érdekében. Dajkák feladatai: A napi nevelési feltételek balesetmentes biztosítása. A balesetessé vált eszközök eltávolítása. A gyerekek körében figyelem felhívása a baleset megelőzésre.

17

Személyi higiéné, gondozási feladatok A testi szükségletek civilizált kielégítése mindenekelőtt való, ebben korlátozni semmiképpen sem szabad a gyermekeket. Szabadon mozogni, WC-re menni, szükség szerint tisztálkodni, vizet inni, lepihenni a nap bármely szakában lehet. E tevékenységekben a gyermekeknek fejlettségüknek megfelelő szintű segítséget kell kapniuk. Az öltözködéskor a zsúfoltság elkerülése érdekében érvényesítjük a folyamatosságot. A kényelmes, praktikus egészséges ruhák és lábbelik fontosságára felhívjuk a szülők figyelmét. E tevékenység során gondoskodásra, és egymás segítésére nevelünk, s a teljes önállóság elérését tűzzük ki célul. Az egészséges életmód fontos eleme a levegőzés. Az évszakok és az időjárás függvényében a lehető legtöbb időt kell a gyermekeknek a szabadban tölteniük. A levegőhöz, napfényhez, vízhez való szoktatás /pancsolás / edzés természetes része nevelőmunkánknak. Gondozás során a kultúrszokások közvetítése mellett a testközelség, az érintés jelentőségét kiemelten hangsúlyozzuk. Valljuk, hogy ismerni, szeretni, és megfelelően ápolni kell testünket, s erre a ránk bízott gyermekeket is meg akarjuk tanítani. A környezet védelmének és megóvásának biztosításában nemcsak a szokások alakítására fektetünk nagy hangsúlyt, de a környezeti kultúrára való igényt és beállítódást is formáljuk az egészséges életvitel gyakorlása közben. A sajátos nevelési igényű gyermekeknél csak a fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges segítséget adjuk, támogatjuk a gondozási feladatoknál is az önállósodási törekvéseiket. Készségeinek

megfelelően

biztosítjuk

az

egészség

megóvásokhoz

szükséges

tevékenységeket Családokkal való együttműködésben nagy figyelmet szentelünk a szokásrendszer alakításának. A szülőket és az egészségügyi szerveket igyekszünk bevonni az egészségvédelmi feladatok realizálásába.

18

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére

A gyermekek önállóan végzik a testápolással kapcsolatos tevékenységeket, szokásokat betartják, pl. öltözködés, kézmosás, fogmosás, fésülködés, kulturált étkezés. Környezetük rendben tételében aktívak, vigyáznak az értelmes rendre, igényesek a tiszta környezetre. Örömmel, aktívan vesznek részt a mozgásos játékokban, a játék során alkalmazkodnak egymáshoz. A szociálisan hátrányban levők szokásrendszere az átlagfejlődési neveltségi szintnek, míg a sajátos nevelési igényű gyermekeknél személyiségének megfelelően alakul. 3.2.

Az érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés biztosítása

Célja: A személyiség az „én” kifejlődése során optimális kapcsolatok alakítása a szűkebb és tágabb társadalmi környezettel. Pozitív érzelmi viszonyulásra törekvés, úgy az alkati életük, mint jellemvonásuk alakításában, tiszteletben tartva a gyermek egyéniségét.

Feladataink: Boldog, derűs gyermekkort szándékozunk biztosítani gyermekeinknek. A boldogságot óvodáskorban a szeretetteljes légkör, a testi-lelki jóérzés, a jó társas kapcsolat, az állandóság, a felnőtt biztonságot nyújtó jelenléte, a jó játék, az én érvényesítés lehetősége, a szabad önkifejezés megvalósíthatósága biztosítja. Fontosnak tekintjük az egyéni, a közös élményekre épülő, az elmélyült együttes tevékenységeket, ezért a rugalmas, folyamatos életszervezést teremtjük meg. Biztosítjuk gyermekeinknek, hogy szabadon választhassák ki kivel, kikkel, miben, meddig akarnak tevékenykedni. Az óvónő elsősorban a társ szerepét vállalja, megadva a tudatosan megszervezett lehetőségek megteremtését, melyben minden gyermek egyéni adottságainak megfelelően járhatja be fejlődési útját. A gyermek-gyermek, a felnőtt-gyermek pozitív érzelmi töltésű kapcsolat kialakítása, az érzelmekre épülő kapcsolatteremtő és megtartó képességek formálása, erősítése. A halmozottan hátrányos helyzetű és hátrányos helyzetű gyermekek családjának bevonása a gyermekek óvodán kívüli társkapcsolatának támogatására. A felnőttek a sok választási lehetőséggel segítik a döntési mechanizmusok alakulását. Arra törekszünk, hogy a közösségi 19

életmódra való felkészítésben a gyermekek elfogadják egymást, tolerálják a különbözőségek megnyilvánulásait,

segítőkészséggel,

együttérzéssel,

önzetlenséggel,

figyelmességgel

tudjanak társaik felé fordulni. Valljuk, hogy a szocializáció, az érzelmi nevelés szempontjából a vegyes csoportok szervezése segíti a hatékonyságot, mert így biztosítható, hogy az óvodás évek alatt ugyanazok a felnőttek foglalkozzanak a gyermekkel- ez érzelmi biztonságot ad a gyerekeknek a különböző korosztályok egymásra való hatása is erőteljesebb, több lehetősséget hordoz magában, a szélesebb értelemben vett látens tanulást erősíti. Abban hiszünk, hogy jó közösségi emberek a szilárd énképpel, kiforrott személyiségjegyekkel rendelkező egyénekből lesznek, kiknek fontos jellemző tulajdonságai az önfegyelem és önállóság, a kitartás, feladattudat, feladattartás, szabálytudat, ezért az erkölcsi és akarati élet e jellemzőinek megalapozására törekszünk. A családokkal való együttműködésben a gyermekek óvodán kívüli társkapcsolatainak támogatását szorgalmazzuk. A gyermekek egyéni eltéréseinek tolerálása A gyermek jelzéseinek, viselkedésmódjának, alkalmazkodó képességének megfigyelése, a megfigyelések értékelése. Az egyéni érdeklődésnek, igényeiknek megfelelő tevékenységrendszerek megteremtése, biztosítása. Konfliktus helyzetekben a gyermekek bevonása a konfliktus helyzet megoldására és a szabályalkotásba. Az egyéni szociális szükségletek kielégítése. A gyermekek eltérő érzelmi kötődéseinek erősítése, formálása. Közvetlen segítségadás a nehezen beilleszkedő, visszahúzódó, társtalan gyerekek esetében.

Az óvodapedagógus feladatai a szocializáció, a közösségi nevelés támogatásában  a gyermekek társas kapcsolatainak megfigyelése és alakítása,  a sokszínű közös élmények gazdagítása, társadalmi tapasztalatok bővítése, 20

 az óvodapedagógus pozitív viselkedési mintája alapján, a helyes viselkedési szabályok és szokások megalapozása,  a közösségi élet szokásainak és az együttműködés szabályainak kialakítása az óvodai tevékenységformák segítségével,  a hazához, a tájhoz, a nemzeti kultúrához való kötődés kialakítása ápolása, a nemzeti értékek megbecsülésére nevelés,  a környezethez való pozitív beállítódás alakítása, a környezett óvásának és védésének szükségletének formálása,  a községben élő hagyományok ápolása, a családok és az idősebb generációk segítségével, közreműködésével,  a gyermekek személyes vonatkozású ünnepeinek szervezése és az óvodai életben (születésnap, névnap)  a nemzeti és nemzetiségi ünnepek hagyományainak beépítése az óvodai életbe,  a gyermekek által vállalt feladatok során adódó akadályok leküzdésére való motiválás, a megkezdett tevékenység, feladat befejezésére való ösztönzés.  a kiemelkedő képességű gyerekek, sajátos nevelési igényű illetőleg a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek egyéni differenciált fejlesztése.  a meghitt beszélgetések erősítsék a gyermekek kommunikációs aktivitását, beszélőkedvét.  az érzelmi alapigények biztosítása – biztonságérzet szeretetérzet, védettségérzet – segítése a gyermekeket abban, hogy érzéseiket, gondolataikat szóval, mozgással vagy vizuális eszközök segítségével szabadon kifejezhessék.  a szülőkkel való együttműködés meghatározó eleme a folyamatnak.

21

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére Rendelkeznek a közösségi élethez szükséges készségek alapjaival, érthetően, az udvariassági szabályoknak megfelelően beszélnek, az óvodában, felszabadultan viselkednek, de tekintettel vannak a másikra, önérvényesítési törekvésükkel nem sértik társaikat. A felnőttekkel illetve társaikkal kultúrált módon kezdeményeznek, illetve tartanak fel kapcsolatot. Egyes társaikkal tartósabb baráti kapcsolat kialakítására képesek, a másság megnyilvánulásait ésszerű határok között tolerálni tudják. A felnőttek kéréseit, utasításait teljesítik, követik az elkezdett tevékenységeket, azokat végigviszik, az alá-fölérendelési viszonyokat elfogadják.

3.3.

Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása Mottó: „A szó ékszer, Édes, ékes, békességes Anyám szava gyöngyös, fényes Átadom, mint éket, ékszert Izzon, égjen, ha beszélek.” /Kiss Dénes/

Célja: A gyermekek képessé váljanak arra, hogy gondolataikat, érzelmeiket, észrevételeiket és kívánságaikat értelmesen, összefüggően tudják kifejezni, és ez által a gondolkodásuk is fejlődjön.

Feladataink: A kapcsolatteremtés egyik legfontosabb eszköze a beszéd, a kommunikáció. Az óvodai élet mindennapjait, egészét áthatja a nyelvi-illetve a metakommunikáció. Folyamatos 22

kommunikáció segítségével alapozzuk meg a jó kapcsolatot a gyermek és a felnőtt között: gondozás során, a játékban a kialakuló társas kapcsolatok fejlesztik a beszédet, a gondolkodtató,

cselekedtető

játékban,

tevékenységek

során

fejlődik

a

gyermek

gondolkodása, kifejezőképessége. A kíváncsiságot felkeltő tevékenységek, a környezetben gyűjtött

tapasztalatok

élményszerű

átélése,

újrarendezése

során

érdekes

problémahelyzetekkel találkoznak a gyerekek. A problémák, megoldása segíti az egyszerű gondolkodási

művelet

kibontakozását,

logikus

gondolkodásuk,

problémamegoldó

képességük, kreativitásuk fejlődését. Az érzelmi biztonságot nyújtó kommunikatív formák – ölbeli játék, arcsimogatók – majd a meghitt beszélgetések, kommunikációs játékok segítségével alakítjuk, a felnőttek személyes jelenlétével, mintájával, az alkotásra inspiráló eszközök biztosításával segítjük a gyerekek önkifejezését, hogy gondolataikat, érzelmeiket szóval, mozgással vagy vizuális eszközökkel szabadon megjeleníthessék, melyben a kiemelkedő képességű gyermekek is teret, helyet, alkalmat kapnak. Az óvónői modellnek a nyelvi nevelés során is jelentősége van. Minél több beszédet hall a gyermek, annál több ösztönzést kap az önálló beszédre. Azzal, ahogy szólunk a gyermekhez, modellt adunk számukra. Az óvodában dolgozó felnőttek egymás közti beszéde is mintaértékű kell, hogy legyen. Az óvodás gyermek értelmének megnyitása, fejlesztése elsősorban érzelmein keresztül, s nem a szándékos tanulás elvárásával valósulhat meg. A tanulást a lehető legszélesebben értelmezzük, a gyermek nem tud nem tanulni. Fejlődése az érés és a fejlesztés együttes hatásaként értelmezhető, ezért fontosnak tartjuk a türelmes, kiváró magatartást az óvoda és a család részéről egyaránt. Minden tapasztalat, minden élmény, tanulást hordoz magában, hozzájárul a gyermeki személyiség fejlődéséhez. Az óvodás gyermek a játékban, a játékos munkában és az egyéb játékos tevékenységek által fejlődnek a legjobban. A játék egész személyiségre hat, s a tanulás számtalan lehetőségét hordozza magában. A hagyományos értelemben vett kötelező foglalkozásokat, a frontális szervezési formát- testnevelés kivételével – kerüljük. A fejlesztés, a prevenciós és korrekciós nevelés feladatait, a kiemelkedő készségekkel rendelkezők valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek sajátos fejlesztését kiscsoportos illetve egyéni módon kívánjuk megvalósítani, elsősorban az óvónő által kezdeményezett játékok, kísérletek, megfigyelések, próbálgatások segítségével. Óvodánk közvetlen természeti és társadalmi környezete, udvarunk és környékünk a 23

megismerés bő forrása. A játék világa mellett a valós világot komplex érzékeltetéssel, sokoldalú megtapasztalással, s a gyermeki értelemmel összhangban lévő beszéddel kell közvetítenünk. A gyermeki önmegvalósítás, önkifejezés erősítése fontos pedagógiai törekvésünk. Kiinduló pontunk az óvodába érkező gyermekek értelmi szintje észlelésének, megfigyelőképességeinek fejlettsége. A képességek fejlettsége az óvodáskorban elsősorban a tevékenységekben figyelhető meg, illetve a fejlesztése is a tevékenységekben hatékony. A tevékenységek során külön figyelmet fordítunk a halmozottan hátrányos helyzetben és hátrányos helyzetben élők fejlesztésére. Teret hagyunk a kiemelkedő képességű gyermekek elmélyült tevékenységeinek gyakorlására. A kisebbeknél elsősorban a megismerő tevékenységet erősítjük és ehhez szükséges képességeket fejlesztjük (pl. érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet stb.) Manipulációs játékok, helyszíni megfigyelések alkalmával sokrétű tapasztalatszerzés biztosításával. Ezáltal a gyermekek a világról egyre több információt szerezhetnek érdeklődésüknek és egyéni fejlettségüknek megfelelően. A nagyobbaknál az értelmi fejlesztés, a gondolkodás, az ok-okozati összefüggések, a képzelet, a valóságnak megfelelő ellenőrzése irányába tolódik el. A gyermekekben kialakítjuk azt a képességet, hogy a környező világ dolgaiban összefüggéseket keressenek, rendszert átvegyenek, illetve maguk is alkossanak. Probléma helyzetekben a többféle megoldásra ösztönözzük őket. A gondolkodás és fogalomkör kialakulására a környezet erősen rányomja a bélyegét. A helyes gondolkodás feltétele, hogy a gyermek tudjon összehasonlítani, meglássa a dolgok közötti hasonlóságokat, különbségeket. Az elemző-képesség az analízissel, szintézissel egy adott tárgy, vagy jelenség tulajdonságainak tevékenységek útján szerzett tapasztalataival fejlődik. A megértés és gondolkodás egyik alapfeltétele, hogy a gyermek az újonnan szerzett ismereteit összefüggésbe tudja hozni a régiekkel. Minél többet lát, tapasztal, annál tágabb lesz az érdeklődési köre, annál inkább meglát problémákat és igyekszik megoldani azokat. A tanulási készségek, képességek, érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás, kreativitás a pszichikus funkciók fejlesztése az egyéni sajátosságoknak megfelelően differenciáltan jelenik meg. A családokkal való együttműködés erősítése az életkori értelmi fejlődés, az egyéni differenciált bánásmód érdekében.

24

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére Kommunikációs képességei egyéni adottságainak megfelelően alakul. Lehetőleg minden hangot tisztán ejt. Tudja szabadon kifejezni önmagát Életkorának és egyéni sajátosságainak megfelelően alakul azon képességeinek összessége, melyek alkalmassá teszik őt az iskolai tanulás megkezdésére. Figyelme fejlődik az önkéntelentől a tartós figyelem képessége felé. Gondolkodása fejlődik a cselekvő szemléletes gondolkodástól a nyelvi gondolkodási szint felé. Gondolkodási műveleteket végez (analízis - szintézis, összehasonlítás, általánosítás) Sajátos nevelési igényű gyermekek sérülés specifikumuktól függően érik el fejlődési szintjük optimumát.

3.4.

A sajátos nevelési igényű gyermekek sérülés-specifikus fejlesztésének feladatai

A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek „A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) a mozgás-szervrendszer veleszületett, vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke, területe.” A fejlesztés területei: - A speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása, megtanítása. - Tágabb, szűkebb környezet minél sokrétűbb megismertetése. - Életkornak megfelelő tapasztalatok megszereztetése. - A megtanult mozgás alkalmazása. - Akadálymentes közlekedés biztosítása. - Mozgáshoz szükséges eszközök biztosítása (pl. lejtő, kapaszkodó) - Önállóságra nevelés. - Óvodai foglalkozások körébe épített mozgásnevelés. - A napirend egészét átszövő mozgáskorrekciós helyzetek alkalmazása. - Speciális fejlesztés.

25

Mozgásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ: szükség szerint kapcsolatfelvétel a fejlesztést végző illetve irányító szomatopedagógia szakos gyógypedagógussal, konduktorral.

A látássérült gyermek

A látássérült gyermekek a nevelés-oktatás szempontjából lehetnek: vakok, alig látók, gyengén látók. A fejlesztés területei: - A látási kontroll hiányosságainak korrigálásra minden látássérült gyermeknél a fizikai terhelhetőségük figyelembevételével segíteni kell: - A részvételt a közös játékban, - A közösséghez való alkalmazkodást, - A viselkedési formál megtanulását, gyakorlását, - Közösség előtti szereplést, - Önkiszolgálás megtanítása, - Tárgyak és helyük megismerése, - Rendszeretet, higiéné, különösen a szem és a kéz tisztántartása. A gyengén látó gyermekek Főleg látásuk útján tájékozódnak a világban, de az ép látásúakhoz képest sokkal közelebbről, kisebb térben tudják azt használni. Nevelésük speciális optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján történik. A fejlesztés területei: Testtartási hibák megelőzése, helyes testtartás megtanítása, Látásnevelés: a látás használatának megtanítása a távoli és közeli környezetben, A nagymozgás fejlesztése: mozgáskoordináció, mozgásbiztonság, Térbeli tájékozódás a látás felhasználásával, Finommozgás fejlesztése: a kézügyesség fejlesztése, írás előkészítése, Látás-, mozgáskoordináció fejlesztése: finom- és nagymozgások esetében egyaránt. 26

Az enyhe fokban hallássérült, nagyothalló gyermekek

Beszédfejlődésük késve, általában spontán (hallókészülék segítségével) esetenként azonban csak speciális segítséggel indul meg. A fejlesztés területei: A nyelvi kommunikáció megindítása, A kommunikációs igény és tevékenység állandó erősítése, Beszédértés, szókincsfejlesztés A nyelvi kommunikáció helyzetekhez kötött alkalmazása. A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek A fejlesztés területei: Az alapmozgások fejlesztése, kialakítása, Minimális kontaktus, nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztése, Beszédmegértés, beszédindítás fejlesztése, aktív szókincs bővítése, Az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítása, Az adekvát játékhasználat elsajátítása, kognitív funkciók fejlesztése. Értelmi fogyatékosság esetében Tolna Megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság

a fejlesztést végző, illetve irányító szakember - TAP szakos

gyógypedagógus

Az autista, autisztikus gyermek Az autizmus lényege a társas viselkedés, a kommunikációs és sajátos gondolkodási képességek károsodása, amely viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az autisztikus gyermekre a legjellemzőbb a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési készségek tapasztalható gondolkodási képességek, a beszéd szintjén a kölcsönös kommunikáció, a rugalmas viselkedés képességének hiányosságai.

27

A fejlesztés területei: Kommunikációs eszköztár fejlesztése, A szociális interakció fejlesztése a kölcsönösségek igénylő társas helyzetekben, Viselkedésproblémák és gondolkodási készségek terápiája, Korai elemi készségek kialakítása: szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás. Értelmi fogyatékosság esetében Tolna Megyei Tanulási Képességet vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság a fejlesztést végző, illetve irányító szakember - TAP szakos gyógypedagógus.

28

AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI

IV.

4.1.

Személyi feltételek

Györkönyi Óvoda Az óvodában dolgozó alkalmazottak száma

5 fő

Fenntartói megbízással, heti 2x2 órában logopédus

1 fő

Az óvoda dolgozói jelenleg

5 fő

Főiskolai végzettségű főállású óvónők száma

3 fő

Pedagógiai munkát segítő főállású szakképzett dajkák száma

2 fő

Óraadó gyógypedagógus /megbízás szerint/

1fő

Óvodapedagógusok közül egyéb szakképzettségűek Nemzetiségi óvodapedagógus

2 fő

Fejlesztő óvodapedagógus

1 fő

Bikácsi tagóvoda Az óvodában dolgozó alkalmazottak száma

3 fő

Főiskolai végzettségű főállású óvónők száma

2 fő

Pedagógiai munkát segítő főállású szakképzett dajka

1 fő

Nemzetiségi óvodapedagógus

1 fő

Az óvodában a nevelőmunkát a nyitva tartás teljes időtartamában magasan képzett óvodapedagógusok látják el. Györkönyben és Bikácson is biztosított a szükségletnek megfelelő német nemzetiségi óvodapedagógusi és fejlesztő óvodapedagógusi végzettség. A nevelőtestületen belüli munkakapcsolatot a kooperatív együttműködés jellemzi. Az óvodapedagógusok önképzése, továbbképzése folyamatos. Az óvónők a megszerzett információikat átadják egymásnak, beépítik pedagógiai gyakorlatukba, innovatív készségük jó. Az óvodapedagógusok heti váltásban dolgoznak. Nemzetiségi német nyelvi nevelés már 40 éve van óvodánkban. A szülők igényeinek megfelelően szervezik a hagyományápolást és identitástudat erősítését. 29

Óvodánk megtartotta minőségfejlesztési programját, kiépített minőségfejlesztési rendszerét tovább működteti.

4.2.

Tárgyi feltételek

Györkönyben: Jelenleg a következő helyiségek állnak rendelkezésre: 2 csoportszoba 1 öltöző 1 mosdó elkülönített WC-kel 1 melegítőkonyha 1 tornaszoba 1 felnőtt öltöző 1 felnőtt mosdó, WC 1 logopédiai foglalkoztató 1 óvodavezetői iroda 1 nevelői szoba 1 fedett terasz 1 szertár az épületben 3 raktár az udvaron Az épület fűtését gázfűtés biztosítja, gázfűtésű bojler adja a meleg vizet. A mosdók a higiéniai előírásoknak megfelelő, a gyermekek és az intézmény dolgozói folyékony szappant és ruhakéztörlőt használnak. Az eszközöket a szertárban, az alagsorban és a közlekedőben elhelyezett szekrényekben tároljuk. Könyvállományunkban korszerű szakmai irodalmak, módszertani kiadványok is találhatók. Könyvbeszerzésünk folyamatos. Kellő számú német nyelvű könyv is található. Az könyvtárat a nevelői szobában alakítottuk ki. A gyermekek részére a csoportszobákban biztosítjuk az életkoruknak megfelelő mesekönyveket, természeti könyveket. Az óvoda udvara tágas, nagy területen füves. A betonozott részen illetve a fedett teraszon féltető alatt rossz időben is tudnak levegőzni a gyerekek. Évek során sikerült kialakítani a mozgásfejlesztés természetes változatos feltételeit, sokféle fa mozgásfejlesztő eszköz biztosításával, amelyek megfelelnek a korszerű 30

balesetvédelmi előírásoknak. A kertekben a gyermekek életkoruknak és egyéni hajlamaiknak megfelelően tevékenykednek. A növények, a bokrok, az örökzöldek állandó tapasztalatszerzési lehetőségei a természeti világ megismerésének, jó színterei a közös élményeknek. Eszközrendszerünk folyamatosan fejlődött a pályázati tevékenységnek köszönhetően. Bikácsi tagóvodában: Jelenleg a következő helységek állnak rendelkezésre: 1 csoportszoba 1 melegítőkonyha 1 öltöző 1 mosdó WC-kel 1 raktár az udvaron Az épület fűtését (gázfűtés) biztosítja, a mosdók a higiéniai előírásoknak megfelelőek. A gyermekek és az intézmény dolgozói folyékony szappant, és papír kéztörlőt használnak. A csoportszobák bútorzata nagy részben korszerűsítésre került. Az eszköztáruk megfelel a nevelési feltételeknek, néhány eszköz fejlesztése szükséges.

4.3.

Az óvodai élet megszervezése

A gyermekek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend biztosítja a feltételeket a megfelelő időtartamú tevékenységformák megtervezésével. A rendszeresen visszatérő ismétlődéssel érzelmi biztonságot teremtünk a gyermekben. Napirendünk gazdag, változatos, párhuzamosan szerveződő tevékenységeket, s az életkornak és egyéni szükségletnek megfelelő aktív és passzív pihenést biztosít. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a szabad játék kapja. Lehetővé teszi a szokásrendszer kialakulását, következetes megtartását, s a gyermekek szabad levegőn való edzését. Rugalmas keretet biztosít a gyermeki tevékenységek szabad kibontakoztatására. A napi gondozási teendők szinte észrevétlenül épülnek be ebbe a folyamatba. A folyamatos étkezéshez (tízórai, uzsonna) adottak a tárgyi és személyi feltételek.

31

A napirend az évszakok váltakozásával és a gyermeki tevékenység fejlődésével változtatható.

Napirend

Időtartam

Tevékenységek Játék a csoportban, illetve szabadban. Az óvónők által kezdeményezett mikro csoportos tevékenységek. Részképességek fejlesztése egyéni szükséglet alapján. Testápolás.

7- 1145

Tízórai (folyamatosan) 10 – 15 perces közös együttlét, melynek nincs kötött időpontja, beszélgető kör (Stuhlkreis) Napi szervezett játékos mozgás Séta, tapasztalatok gyűjtése Játék az udvaron

1145 – 1200

Készülődés az ebédhez

1200 - 1240

Ebéd

1240 - 1300

Testápolási tevékenységek

1300 - 1445

Mese, pihenés, alvás

1445 - 1530

Testápolás, uzsonna

1530 – 1630

Játék (amíg az idő engedi kinn az udvaron)

32

Heti rend Hetente egy nap kötött mozgásos tevékenység, melyben az egész csoport részt vesz. A csoportlétszámától függően szervezhető csoportbontásban. A Heti rendet az óvónő a gyermekek fejlődése és a pedagógiai program feladatai szerint állítja össze, melyet rugalmasság, helyzethez való alkalmazkodás jellemez. A heti rend kialakításánál az eszközök és feltételek használata miatt a csoportok óvónői egyeztetnek. Tanulásszervezés

Tevékenységi formák Verselés, mesélés:

kötetlen

- naponta Mozgás: - 1 alkalom, kicsiknek

kötött

- 1 alkalom, nagyoknak Napi szervezett játékos mozgás Külső világ tevékeny megismerése

kötött vagy kötetlen

Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

A szervezett tanulás időkerete: Foglalkozásonként 5 –től 35 percig

4.4.

Az óvoda csoportszerkezete

Óvodai gyakorlatunkban osztatlan csoportszervezés valósulhat meg. Az osztatlan, részben osztott életkorú csoportok családias légkörűek, a kicsik zökkenőmentesebb beilleszkedését megkönnyíti. Lehetővé teszi a testvérek otthoni, lakókörnyezeti kortárs kapcsolatok együtt nevelését. A nagyobbak modellt nyújtanak a kisebbeknek,

az

alkalmazkodást

természetes

élet

szituációban

gyakoroltatják,

a

segítőkészség, az együttműködési készség fejlődése a tényleges szükséglet felismeréséből táplálkozik. Segíti az önállóság fejlődését. Fokozódik a gyermekek empátiás képessége, könnyebben elfogadják a másságot. Az érzelmi quociens ebben a közegben hatékonyabban fejlődhet. Csökken a gyermekek közti konfliktusok száma.

33

4.5.

Az óvoda kapcsolatai

Kapcsolat rendszerünket az „Intézményi minőségbiztosítási program” szabályozza. Pedagógiai programunkban az összefüggéseket határoztuk meg. Közvetlen partnereink: Kapcsolattartás szülőkkel FORMAI ELEMEK Kapcsolatfelvétel a leendő szülőkkel

TARTALMI ELEMEK a szülők fogadása óvoda és a dolgozók bemutatása helyi nevelési rendszer fő vonalának megismerése a helyi nevelési program rövid kivonata, házirend, tájékoztató adatlapok átadása beiratkozás összevont: - óvodavezetői tájékoztatás - dokumentumismertetés döntések előkészítése

Szülői értekezletek

csoport szülői: - tájékoztatás a gyermekek általános fejlődéséről - aktuális programok - óvodai élet információi - „beszélgető kör”

Fogadóóra

egyéni tájékoztatás a gyermek egyéni fejlődéséről, óvodai életéről

Családlátogatás

ismerkedés a családok szokásrendszerével, tájékoztatás a kölcsönös elvárásokról

Munka délután

nevelési időn túl - a szülők számára - aktualitásnak megfelelően szervezett együtt tevékenykedés, a gyerek jelenléte nélkül

34

Nyílt nap

az egyes tevékenységi formák bemutatása igény és lehetőség szerinti ünneplés a szülőkkel együtt

Közös ünnepek

(karácsony, farsang, gyermeknap, anyák napja, búcsúztatók) általános információk, minőségirányítási, egészséges

Faliújságok

életvezetési tájékoztatás

Együttműködésünk további lehetséges formái: A minőségfejlesztési ütemezés szerinti kérdőíves felmérések, valamint a személyes kapcsolattartás

fenti

formáiban

kapott

jelzések,

észrevételek

figyelembevétele

a

partnerközpontú együttműködés egyre hatékonyabb, magasabb színvonalon történő megvalósítását szolgálja. Iskola FORMAI ELEMEK

TARTALMI ELEMEK év elején: az óvónők meglátogatják

látogatások,

volt óvodásaikat az első osztályban

tapasztalatcserék

év közben: iskolai pedagógusok látogatásai munka délelőtt, nyíltnap, farsang

nevelési időben gyermekek számára szervezett

karácsonyi hangverseny meghívás volt óvodásaink számára,

leendő első osztályosok

a leendő első osztályosok ismerkednek

meglátogatása

a tanítókkal

CSÚSZDA program

óvoda és iskola közti átmenetre kidolgozott program újraélesztése

Együttműködésünk további lehetséges formái: Előadások közös szervezése – érdeklődés szerint - egészséges életmóddal kapcsolatos témakörökben – lehetőség szerint - szülők bevonásával.

35

Fenntartó FORMAI ELEMEK

TARTALMI ELEMEK

ÖMIP

együttműködés tartalmi szabályozása

Alapító Okirat

intézmény feladatai

Gazdasági Együttműködési Szabályzat Leltározási szabályzat

pénzügyi utasítások vonatkozó rendelkezések - gazdasági,

Tájékoztatás

- tanügyigazgatási, - szakmai - az intézmény működéséről - óvodavezetői munkatervek, beszámolók

Tervek, beszámolók

- karbantartás- felújítás (műszaki szemlék jkv.) - intézményértékelések (MIP szerint) - vezetői beszámolók (ÖMIP)

A kapcsolat hivatalos jellege mellett a kölcsönös tájékoztatás, segítő jelleg a meghatározó. Közvetett partnereink A partneri elégedettség felmérés a minőségfejlesztési programban meghatározott időszakonként történik. A közvetett partnerek által megfogalmazott jelzéseket lehetőség szerint építjük be folyamatosan tevékenységünkbe. Közművelődési intézmény FORMAI ELEMEK Művelődési Ház Könyvtár

TARTALMI ELEMEK gyermekműsorok megtekintése egyéb rendezvényeken való részvétel ismerkedés a könyvtár használattal

36

Nevelési Tanácsadó

FORMAI ELEMEK

TARTALMI ELEMEK

Folyamatos kapcsolattartás

óvónői jelzések, szülői kérelmek alapján vizsgálati kérelem beadása

Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat

FORMAI ELEMEK

TARTALMI ELEMEK

folyamatos kapcsolattartás

gyermekvédelmi felelős az óvodai felmérés után szükség szerint teszi meg jelzéseit

esetmegbeszélések

gyermekvédelmi felelős szükség esetén

előadás, konferencia, továbbképzés

gyermekvédelmi felelős és az óvodavezető szükség szerint vesz részt rendezvényeken

Egészségügyi szervek

FORMAI ELEMEK

TARTALMI ELEMEK

gyermekorvos

évente szűrővizsgálatok

védőnő

havonta - tisztasági szűrővizsgálat - tanácsadás - szakorvosi vizsgálatokon segítség - szülők körében eseteként vérnyomás és vércukorszint mérés

ÁNTSZ

az ellenőrzéseken kívül, tanács-, segítségkérés egészségvédelmi témakörökben

37

Szakmai szervezetek

FORMAI ELEMEK Tolnai Pedagógiai Szakszolgálatok Tolna Megyei Pedagógiai Intézet Baranya Megyei Német Pedagógiai Intézet

TARTALMI ELEMEK - igény szerint szakmai továbbképzéseken, előadásokon részvétel, - szakmai segítség, tájékoztatási lehetőség igénylése szüksége esetén

Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság

- fogyatékosság megállapítása, - iskolaérettségi, - szakirányú beiskolázási vizsgálatok elvégeztetése

Szaktanácsadói Szolgálat

szaktanácsadói szakértői segítség kérése

Együttműködésünk további lehetséges formái: Folyamatos speciális szakmai fejlődésünk érdekében figyelemmel kísérjük a továbbképzési programokat, s a nevelési program célkitűzéseinek figyelembevételével veszünk részt képzéseken.

38

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS

V.

FELADATAI A műveleti lélektan / Piaget / elmélete szerint az értelmi műveleteket és a fogalmi gondolkodást a cselekvésből származtatjuk. Miután a motoros készségek fejlődési szintje lényeges szerepet játszik a percepció fejlődésében is /ami a fogalmi gondolkodás előfeltétele/, a tanuláshoz szükséges fogalmi szint kialakításához első lépésként a motoros és a percepciós készség fejlesztése szükséges, mégpedig a gyermek önbizalmát erősítő, eleinte könnyebb, majd fokozatosan nehezedő feladatokkal. A percepciális és a perceptuo-motoros funkciók fejlődésének legintenzívebb szakasza a 3-6 éves korra esik. A fejlesztés csak az adott életkorra jellemző tevékenységgel / játék / és tanulási formával (tapasztalati) lehet hatékony. A tevékenységrendszer tartalmainak kidolgozásánál a fentieket vettük figyelembe.

5.1.

Játék

Célja: A

gyermekek

egyéni

vágyainak,

ötleteinek

kibontakozásával,

változatos

játékelehetőségekben, személyes példamutatással, az élményszerzési lehetőségekkel, a tapasztalatok gazdagításával, a sokszínű játék kialakításának elősegítése. Olyan játékos

helyzetek

megteremtése,

melynek

segítségével

a

gyermekek

megismerkednek a kisebbség nyelvével, szokásaival.

Feladataink:

A játék elsődleges, cél nélküli örömforrást nyújtó tevékenységforma 3-7 éves gyermekek életében. Önmagáért való jó. A játék tükör, amely sajátosan adja vissza – a gyermek érzelmein és gondolatvilágán át- a felnőtt világból való benyomásokat, élményeket. A gyermek önmagát és a környező világát 39

vetíti ki játékába, s megtanulja saját személyiségének és élő-élettelen környezetének kapcsolatrendszerét. A játék sajátossága az utánzás, a szimbolizmus, a játéktudat és a realitásérzék együttes jelenléte. Mivel a gyermek életében az első játszótárs a felnőtt, utánozható mintát ad, a szabad játékban már háttérbe vonuló játszótárs, nélkülözhetetlen a játék fejlődésében. A játékban megjelenő élmények, az azt kísérő érzelmek, a tevékenykedés az alkotás öröme sokoldalúan hatnak a gyerekre, s válik ez által a játék a személyiségfejlesztés eszközévé. Fejlesztően hat az érzékszervekre, a tér, forma, szín, nagyság észlelésére, mozgáskoordinációra, nagy és finom motoros mozgásokra. A személyes, szociális és kognitív kompetencia kiteljesedéséhez nagymértékben hozzájárul. A játék egyidejűleg elégíti ki az ingerszükségletet és a megoldási készleteit azáltal, hogy maga termeli, s hozza létre az aktivitás létrejöttéhez és fenntartásához szükséges optimálisra fokozott feszültségeket. A társas kapcsolatok fejlődésében is meghatározó szerepe van a játéknak. A kezdeti magányos, illetve egymás melletti játékból szinte észrevétlen alakul ki a közös játék, az együttműködés óvodás korra jellemző szintjére, mely ilyen mértékben semmilyen más tevékenység során nem figyelhető meg. Társaik- verbálisan, vagy nonverbálisan közölt- szándékainak megértése, a különböző elképzelések összehangolása, a konfliktuskezelő magatartás s számos erkölcsi és akarati tulajdonság köszönhető a játékfolyamatoknak. Csak a játék elsődlegességére építő óvodát (pedagógiai folyamatokat) tartjuk igazán gyermekközpontúnak, csak a játékos, cselekedtető készségfejlesztést fejlesztőnek. Nevelőtestületünk arra törekszik, hogy a nap nagy része szabad játékkal teljen el, s fontos feladatunknak érezzük, hogy a nyugodt, tartalmas játék feltételeit (hely, idő, eszköz, élmény, indirekt óvónői attitűd) megteremtsük. A csoportszoba, a játék szabadon alakítható színtere, tetszés

szerint

átrendezhető.

Az

eszközök

a

szimbolizmus

jegyében-

bármire

felhasználhatók. A szabadság határai mindaddig terjednek, amíg a másik gyermek érdekei nem sérülnek. Az agresszivitásnak és a rongálásnak nem adunk teret. Törekszünk olyan esztétikus, inger dús környezetet teremteni, a gyerekekkel együtt igényeiknek megfelelően kialakítani, ahol a megfelelő számú, és minőségi eszköz, a nyílt és intim játszóhelyek megtalálhatók. A szülőkkel való együttműködésben erősítjük az életkornak megfelelő játékfeltételek otthoni biztosítását.

40

A gyakorlatban kétféle játékot különböztetünk meg:

1.

A gyermek szabad játékát, melyhez az óvónő megengedő, indirekt résztvevő

magatartással viszonyul. 2. Az óvónő által kezdeményezett nevelési célzatú, tanulási tartalmat hordozó játéktevékenységet, melyben a gyermekek önkéntes alapon vehetnek részt. Az óvónő a szabad játékkal kapcsolatos passzív szerepét akkor változtatja meg, ha:  A gyermek igényli az óvónő részvételét vagy segítségét  A kialakult szabályok sérülnek.  A konfliktus agresszióba torkollik  A játék tartalmi íve olyan pontra érkezett, ahonnan a gyermek nem tud továbblépni.  A játék tartalma az eszközhiány miatt nem tud kibontakozni. Az óvónő által kezdeményezett játék jellemzői:  Helyét, tartalmát, eszközeit tervezni, lebonyolítását szervezni kell, de a napi gyakorlatban a gyermekek reakcióihoz, visszajelzéseihez kell alakítani a tényleges megvalósítást.  Akkor legeredményesebb és legérdekesebb, ha komplex módon több nevelési területhez kapcsolódó tartalmat hordoz.  A gyermekek bármikor bekapcsolódhatnak, elmehetnek, vagy visszatérhetnek e tevékenységbe, de a nagyoktól elvárjuk, hogy az elkezdett cselekvést befejezzék.  A játékot az érdeklődés tartja fenn, ezért ideje nem behatárolható. A játék szeretetét fejleszteni kell, mert a játék által nyílik lehetőség az öröklött motívumok rendszeres gyakorlására, s a játékok megismertetésén, elsajátításán, megszerettetésén keresztül a pozitív attitűdök létrejöttét segítjük elő. Játék és játékfajták között nem teszünk rangsorbeli különbséget, mert minden játék fejlesztőhatású, amíg a fejlődés le nem zárul.

41

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére  Életkorának megfelelő játékot választ, szeret játszani  Kezdeményező, ötletadó, bekapcsolódik a közös játékba  Alkalmazkodóképesség, szabálytudat, együttműködés, tolerancia jellemzi a közös játékban  Saját és közös szükségleteiknek megfelelően önállóan kiegészítő játékeszközöket készít

Verselés, mesélés

5.2.

Célja: A gyermekek érzelmi, értelmi és erkölcsi személyiségjegyeinek

megalapozása,

a

fejlődésének segítése, pozitív

mágikussággal,

a

csodákkal

teli

meseélmények segítségével.

„A mesék ugyanazt az utat járják be, mint a gyermeki gondolkodás, és segítenek a gyermeknek, mert megmutatják, hogyan bontakozhat és bontakozik ki valamilyen magasabb fajta világosság a képzelődésből… egy szebb jövő felé mutatják az utat, de mégsem a végső boldogság részleteit ecsetelgetik, hanem a változások folyamatára koncentrálnak.” ( Brunó Bettelheim)

Feladataink: A kommunikációs képesség fejlesztésében a szabad önkifejezés gazdag tárházának tekintjük. A mese a szó, a gondolati képek játéka, a szokás és a képzeletbeli világ keveredése verbális úton. Az anyanyelv segítségével, a vers, a mese sajátos eszközeivel segítjük a gyerekeket a világ megismerésében. Megtanítjuk megérteni az emberi kapcsolatokat, mélyítjük önismeretüket, 42

életkoruknak

megfelelően

fejlesztjük

erkölcsi

ítélőképességüket,

gazdagítjuk

érzelemvilágukat, fantáziájukat, kommunikációs képességeiket. Minden napos verseléssel, meséléssel megalapozzuk a szépirodalom iránti szeretetüket. Felfedezésre váró ismeretlenség, a különböző dimenziójú világ találkozása, ahol mélység és magasság, élet és halál egyaránt megtalálhatók, de ahol az emberi lét legnagyobb értékei a szeretet, boldogság, okosság, szépség mindig megnyugtató rendet tudnak teremteni. A felfoghatatlant, a végtelen világot megsejteni, az emberi élet végességét feldolgozni, az emberi fajhoz való tartozás szépségét és felelősségét megérteni mind-mind segít a mese. A népmesék egy nyelvi, kulturális kötődésű közösséget jellemeznek, a szociális identitás kialakulását elősegítik, nyelvet, kultúrát, észjárást közvetítenek. Az óvónő átéléssel, a verbális és nonverbális eszközök széles skálájával- lehetőleg eszköz nélkül és kívülről – mond mesét. Lassan, jól artikulálva beszél, s ezzel is segíti a megértést, a belső képalakítás lehetőségét. Lefekvés után, elalvás előtt elsősorban a hosszabb lélegzetű tündérmesék elmondására kerül sor. Ez a mese a nagyoknak szól, akik általában később alszanak el, és maradéktalanul végig tudják hallgatni az egészet. Ilyenkor természetes a teljes csend, melyben halk, lassú mesemondással, a beszéd színeivel segítjük a vizuális megjelenítést. A mese mellett az irodalmi nevelés másik fontos eszköze a vers. A versben zeneiség, a ritmus, a humor, a szavak játéka a legnagyobb érték. Verset mondani bármikor lehet, örömünkben, bánatunkban, s különleges ünnepi hangulatunkban egyaránt. Szórakozás, mulatság, örömszerzés, vigasztalás, egybehangolódás és együvé tartozás eszközeként jelenik meg a vers a napi óvodai életben. A versek kiválasztásánál az óvónők egyéni érzésvilága a meghatározó, de a mi óvodánkban általánosan elfogadott elv, hogy a gyermekek számára jól befogadható, művészi értékkel bíró verseket részesítjük előnyben. Verset direkt módon – néhány ünnepi alkalomra való készülődéstől eltekintve – nem tanítunk, de örülünk, ha az ismételgetést maguk kérve, a gyermekek fülébe, fejébe „belemásznak” versrészletek, vagy akár az egész vers, mert így a ráismerés, az én is tudom öröme nagyobb. A folyamatos napirendbe ágyazott játék, vagy más tevékenység során az odaillő verselgetés része a napi tevékenységnek. Ízléses, az óvodában jól használható versekből sokféle gyűjtemény létezik, de mi törekszünk arra, hogy ezeket az általunk felfedezett és jónak ítélt további versekkel kiegészítsük, a természetről, állatokról, növényekről is szólókkal. A

43

tágabb értelemben vett irodalmi nevelésbe beletartozik a bábjáték, a dramatizálás, s a közművelődési intézmények által kínált rendezvények látogatása is. Az óvodai bábjáték és dramatizálás, a drámapedagógia objektív és szubjektív feltételeinek megteremtése a pedagógusok feladata. Sokféle eszközt, szimbolikus tárgyat kell a gyermekek rendelkezésére bocsátani, melyeket szabad önkifejezésre használhatnak, vagy segítséggel, ismert meséket, verseket jeleníthetnek meg. Az óvodás gyermekek szeretnek bábozni, dramatizálni, hisz itt is a játékhoz hasonló „mintha” élményeket élhetnek át. A szerep, a báb mögé bújva gyakran a gátlásos, szorongó gyerekek is feloldódnak, s megnyílnak a pedagógus és társaik előtt. A viszonylag kötött szöveg és behatárolt viselkedés –mesék, történetek megjelenítésekor- beszédfegyelemre, önfegyelemre, a társakra való odafigyelésre nevel. A báb, a dramatizálási eszközimprovizálásra is serkenthet, mely során a beszéd és érzelemnyilvánítás tartalma, formája sokat elárulhat a gyerekről. Óvónőink

a

bábozás

és

dramatizálás,

a

drámapedagógia

nevelő

hatását

és

személyiségfejlesztő erejét felismerve, tudatosan építik be gyakorlati munkájukba e tevékenységeket. A családokkal való együttműködésben hangsúlyozzuk a mindennapos otthoni mesélés megvalósítását. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére:  Kialakul mesét hallgató befogadó viselkedésük.  A mese hallgatása, eljátszása örömet jelent számukra.  Szabad önkifejezésükben a mese- vers-be hallottakat beépítik, alkalmazzák.  Önállóan játsszák el a mesék szereplőit: verbális és nonverbáliskifejezéséket alkalmazzák, báboznak.  Rövid meséket, történeteket, verseket találnak ki egyénileg és közösen is.  Szeretik és kezdeményezik a kommunikációs játékokat.

44

5.3.

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

„A zenei képességek fejlesztésén túl zenét értő és szerető egészséges lelkű, kulturált, boldog emberré nevelés. Eszköze a zene, az énekszó.” ( Kodály Zoltán) A zenei tevékenység a művészeti nevelés fontos része, a szabad önkifejezés gazdag és változatos színtere, mely érzelmeket vált ki, fogékonnyá teszi az embert a szép befogadására, mozgósítja az akarat és önfegyelem erőit, az alkotókedvet és a gondolkodást. Az óvodai nevelőmunka minden területéhez kapcsolható, a komplex fejlesztést elősegítő nevelési terület. Zenei nevelésünk alapját a magyar népzenekincs páratlanul gazdag tára adja, valamint a klasszikus és kortárs zenei irodalom, a nemzetiségi dalok és a helyi gyűjtések. Munkáink során Kodály Zoltán zenepedagógiai törekvéseit, irányelveit tartjuk szem előtt, s Forrai Katalin által kidolgozott óvodai zenei nevelés tartalmi és módszertani ajánlásait fogadjuk el elsősorban. Célja: 

Az óvodás gyermekek életében az ének, a zene váljék örömforrássá,



szívesen végzett tevékenységgé a nap bármely szakában.



Alapozódjon meg zenei anyanyelvük, ízlésük, fejlődjön mozgáskultúrájuk, zenei alkotóképességük, zenei önkifejeződésük.



Ismerjék meg népi kultúránk alapjait.



Tapasztalják meg a környezet zeneiségét, a természet zeneiségének szépségét.



Az

éneklés

és

zenei

tevékenységek

komplexen

kapcsolódjanak

más

tevékenységekhez is. 

A zene hallgatása, művelése váljon lélekemelő feltöltődéssé számukra.

45

Feladataink: Többféle, változatos ritmushangszer alkalmazására törekszünk, s a gyermekeket azok használatát gyakorolják. A zenei szempontból különböző adottságú gyermekek fejlődését is fokozott figyelemmel kell kísérnünk, velük egyéni differenciált nevelést folytatunk. A zenei tevékenységek során fontos feladata az óvónőknek minden korosztály számára biztosítani a hangkészletben, ritmikában, mozgásformában fejlettségünknek megfelelő igényesen válogatott zenei anyagokat. A fokozatosság, és egymásráépülés elvének betartásával az egyszerű mondókáktól a bonyolult térformájú többszereplős dalos játékokig juthatnak el a gyerekek az óvodás évek alatt. A gyermekek fejlettségének megfelelő zenei anyagon túl, zenehallgatás keretében igyekszünk megismertetni velük, olyan népdalokat, klasszikus és kortárs dalokat melyek szövege és dallama közel áll a gyermeki világhoz. Előnyben részesítjük a tréfás népdalokat és az érzékelhető hangulatot árasztó műdalokat. A zenehallgatási daraboknál elsősorban az óvónő énekes vagy hangszeres előadását tartjuk jónak, s a gépi zenehallgatást ritkábban alkalmazzuk. Az intézményünkben dolgozó óvodapedagógusokkal szemben elvárás, hogy zenei felkészültségüket folyamatosan bővítsék, ápolják, védjék énekhangjukat. Rendelkezzenek elemi ismeretekkel a néptánc és mozgáskultúra területéről, s kreatív módon alkalmazzák e tudásukat a zenei nevelés gyakorlatában. Az óvónők rendelkezzenek megfelelő kottaolvasási képességgel és legalább egy hangszeren tudjanak megszólaltatni egyszerű gyermekdalokat. Gyakorlati munkánkban a zenei nevelés feladatai fokozatosan és tervszerűen egymásra épülő rendszert alkotnak, a gyermekek életkorához, fejlettségéhez igazodva. Fejlesztjük a gyermekek éneklési kedvét, hangterjedelmét, ütemtartását, ritmusérzékét, zenei kreativitását, önkifejezését, finomítjuk hallásukat. Óvodai életünk során bármely tevékenység alkalmat adhat éneklésre, énekes beszédre, mondókázásra. Befogadás során kiemelt jelentőséget tulajdonítunk azoknak a személyre szóló, személyre szabott kis mondókáknak, dalocskáknak, melyek a gyermekek megnyugtatásában segítenek. Intézményünk gyakorlata szerint a spontán éneklés és mondókázás mellett a tervezett és szervezett zenei nevelésre hetente egy alkalommal a lehetőségeknek megfelelően kerül sor. A nevelési terület jellegéből adódóan /pl. dalos játékoknál nagy hely és megfelelő részvétel szükséges/ időnként alkalmazzuk a kötött foglalkozási módot is. 46

A gyermekek zenei fejlődésének üteme egyénileg igen különböző lehet, melyet adottságaik és környezetük hatásai egyaránt befolyásolnak. Vegyes csoportjainkban folyó zenei nevelésünket- természetszerűleg-a gyermekek életkori, fejlettségi összetétele alapvetően meghatározza. A kiemelkedő zenei képességekkel rendelkezők egyéni differenciált fejlesztése fontos feladat, mellette a sajátos nevelési igényű gyermekek zenei nevelése is megvalósul. Az óvónőknek figyelembe kell venniük, hogy az adott zenei feladatot mely fokozatokon keresztül közvetítik a különböző fejlettségű gyermekeknek. Át kell gondolniuk, hogy a csoportjukba tartozó gyermekek számára melyek azok a mozgásformák, tevékenység és játéklehetőségek, módszerek, melyek a zenei nevelés megvalósítását legjobban szolgálják, s kellő motiváltság szintet biztosítanak a belsővé válás folyamatának elindításához. Óvodánkban főként az évszakok változásához, természeti környezethez, állatokhoz, illetve a főbb ünnepkörökhöz kapcsolódó egyszerű szabályokkal játszható mondókákat, dalokat tanítjuk, s közvetítjük az esetleges hozzá kapcsolódó szokásokat, hagyományokat. A gyermekek szüleivel való együttműködés megszervezésében fontos szempontunk az életkornak megfelelő zenei élmények, a nemzetiségi zenei hatások otthoni biztosítása. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére:  Az óvodáskor végére gyermekeink képessé válnak a közös éneklésre, a közös játékra, örömmel vesznek részt egyszerű táncokban.  Zenei anyanyelvük megalapozódik, képzeletük, ösztönös alkotásvágyuk kibontakozik.  A gyermekdalok elsajátításával gyermekeink képesek a dalanyagot tisztán intonálva énekelni.  A dalok, mondókák ritmusát érzik, és képesek azok megszólaltatására.  Mozgásuk rendezetté, koordinálttá válik igazodva a ritmushoz, társaikhoz.  A kialakult zenei képességekkel önkifejezésük gazdagodik, változatossá válik, zenei kreativitásuk alakul.  Gyermekeink megalapozott zenei készségekkel kerülnek iskolába.  A kiemelkedő zenei készségekkel rendelkezők saját fejlődési ütemük szerint fejlődnek. 47

5.4.

A külső világ tevékeny megismerése

Magába foglalja a környezet megismerését-óvását, védelmét, valamint a matematikai nevelést. Intézményünkben befogadjuk a különböző személyiség jegyekkel rendelkező gyermekeket. Mindannyiuk jellemzője: globális szemlélet, érzelmi beállítottság, kíváncsiság, nagyfokú aktivitás, utánzáson alapuló tanulás, modellkövetés. Gyermekeinkkel együtt naponta átéljük környezetünk változásait. Óvodai életünk során nemcsak részesei, szenvedői vagyunk ennek, de alakítói, felelősei is. Gondoskodunk arról, hogy a környezet minél sokrétűbb tapasztalati megismerése mellett, fokozódó hangsúllyal érvényesüljenek a környezetvédelem szempontjai, a környezeti kultúra szokásai és annak megfelelő helyes magatartás is. Célja: A közvetlen és tágabb emberi – természeti - tárgyi környezetben való biztonságos eligazodás és harmonikus együttélés megalapozása: ISMEREM – HASZNÁLOM – VÉDEM

Feladataink: A természet megismerésére, megszerettetésére és védelmére elsősorban a gyermeki tevékenység, cselekedtetés közbeni tapasztalatszerzés során neveljük az óvodás gyerekeket. 3-7 éves korosztály természethez való viszonyát bővülő ismeretei, gazdagodó érzelmei, valamint a körülötte lévő események iránti nagyfokú érdeklődése határozza meg. Kíváncsiságuk, felfedezni vágyásuk óriási hajtóerő a világ megismerésére, s nagy lehetőség a pedagógusok számára nevelési céljaik elérésére. Nevelőtestületünk véleménye szerint a természeti környezet megismertetése, a gyermeki világkép formálása akkor lehetséges, akkor igazán hatékony: 

Ha a gyerek szűkebb és tágabb környezetéről sokoldalúan, és egyszerre több érzékszerve által szerez tapasztalatot,



Ha lehetősége van folyamatos és alkalomszerű megfigyelésre, 48



Ha

lehetőséget

kap

gyűjtő

tevékenységre,

egyszerű

kísérletek

elvégzésére,

próbálgatására. 

Ha végez kerti, udvari munkát



Ha ismeri a takarékosság jellemzőit

A gyerekek a cselekvések során megtapasztalhatnak ok-okozati összefüggéseket, a tevékenységükből fakadó pozitív vagy negatív eredményeket közvetlenül érzékelhetik, a természetbe történő emberi beavatkozások felelősségét megérezhetik. Nagyon fontosnak tartjuk élő környezetünk, az elérhető közelségben lévő növény és állatvilág megismertetését, gondozását, a víz és a levegő fontosságára, tisztaságának megóvására való nevelést. A VÍZ és a LEVEGŐ mellett a FÖLD és a TŰZ, mint másik két őselem is beépül a kompetencia alapú nevelésünkbe. Az évszakok változása a természettel, időjárással, emberi tevékenységekkel, állatok viselkedésével. Növényvilág reakciójával kapcsolatos sokféle változást hoz létre, melyek észrevetetésére, megéreztetésére törekszünk. Óvodánk környezete, udvarunk, kertünk mind-mind lehetőséget nyújt a közvetlen megfigyelésre. Az

emberi

kapcsolatok

fontosságának,

főként

a

család

jelentőségének

érzelmi

összetartozásának hangsúlyozására nagy gondot fordítunk. Kiemelten foglalkozunk az ember és az állatvilág összefüggéseivel. Különbségek és hasonlóságok érzékelhető során át kimondva és kimondatlanul is érzékeltetnünk kell, hogy az ember a Föld olyan értelmes, gondolkodó lénye, ki szerves része az élővilágnak, s éppen értelme által felruházott felelősséggel tartozik azért. Tapasztalatunk szerint az óvodáskor vége felé a gyerekek egy részét foglalkoztatja a különböző földrészek, tengerek, kihalt állatok, csillagok és bolygók világa. Ezeken a területeken az egyéni igényeknek és fejlettségi szinteknek megfelelően kell ismeretet nyújtanunk. A mindennapok játéka és egyéb tevékenységei során gyakran nyílik alkalom a számosság, a több, kevesebb, ugyanannyi megállapítására. Mérni, összehasonlítani, különbözőséget és azonosságot észrevenni, sorozatokat képezni természetes helyzetekből kiindulva is lehet. Síkmértani formák, mértani testek az ember által alkotott környezetben is jól megfigyelhetők.

49

Matematikai nevelésünk egy része azokra a spontán helyzetekre épül, amikor a pedagógus jó érzékkel ragadja meg a kínálkozó alkalmat és a gyereki tevékenységre történő „ránehezedés” nélkül nyújt ismeretet. Az ilyen ismeretnyújtás hatékonyságát fokozza, ha a gyerek kíváncsiságát elégíti ki, ha a játékhelyzet megoldását segíti, vagy azt előreviszi. Hetente egy alkalommal az óvónő által kezdeményezett játék segítségével a matematikai ismeretek alkalmazására, gyakorlására kerül sor tervezett szervezett módon. Kitűnő vásárolt illetve általunk készített fejlesztő játékok segítségével észrevétlenül /célirányosan/ lehet bevonni egyes gyerekeket ebbe a tevékenységbe. Sokféle, kiváló szakemberek által készített munkalappal rendelkezünk, melyeket elsősorban akkor alkalmazunk, ha a gyerekben már megjelent a vágy az iskolás dolgok iránt, s legtöbbször maga kéri a munkalap kitöltését. Az óvónők az egyes gyermekek szükségleteit szem előtt tartva, maguk is szerkesztenek célirányos munkalapokat. A családokkal való együttnevelésben a környezeti tapasztalatszerzés, a tágabb környezetben való együttes élményszerzés erősítése. A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére 

Tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását



Ismeri az egészséges életmód szokásait, önállóan végzi az alapvető testápolási feladatokat, felismeri a napszakokat



Ismeri, és gyakorlatban alkalmazza a gyalogosközlekedés alapvető szabályait



Ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét.



Felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit, önállóan öltözködik.



Ismeri a környezeti kulturált viselkedés alapvető szabályait.



Kialakulóban vannak azok a magatartási formái és szokásai, melyek a természet és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek.



Megérti az óvónő kérdéseit, azokra adekvát válaszokat ad, szívesen vállalkozik felismert problémák megoldására.

50



Képes tulajdonságok szerint válogatás folytatására, sorba rendezés kiegészítésére, saját szempontú válogatás rendezés végzésére.



Összehasonlításait szóban is kifejezi, megítéli mások megállapításainak igazságát



Hosszúsági mennyiségeket, halmazokat párosítással önállóan is össze tud mérni elő, tud állítani ugyanannyit, többet kevesebbet.



Tárgyakat meg tud számlálni tízig.



Képes geometriai tulajdonságok alapján térbeli és síkbeli alakzatokat szétválogatni, egyes egyszerű tulajdonságokat meg is nevez.



Megkülönbözteti a jobb és balra irányokat, érti a helyeket kifejező névutókat



A szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek is eljutnak az általános fejlettségi szintre.

5.5.

Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka

E tevékenység a vizuális nevelés fontos része a szabad önkifejezés nonverbális területének gazdag és változatos színtere. Célja: Képesek legyenek életkori sajátosságaikhoz és egyéni képességeikhez igazodva a világ és valóság esztétikai felismerésére, befogadására, megvalósítására, önmaguk kifejezésére. Örömmel, önként vegyenek részt a tevékenységekben teret engedve a gyermeki kíváncsiságnak, fantáziának.

Feladataink: A vizuális észlelés, emlékezés, képzelet, a vizuális gondolkodás pontosabbá, könnyebbé tétele, az intellektuális látás kialakítása, környezetünk vizuális szempontú birtokbavétele.

51

A vizuális nevelés összetett, sokszínű nevelési terület. Magába foglalja a rajzolást, a festést, az építést, a képalakítást, a konstruálást, a kézimunkát, a műalkotásokkal való ismerkedést és a környezetalakítást. Segítségével formálódik a gyermekek képzelete, gazdagodik elme és fantáziaviláguk, tartalmasabbá válik gondolatviláguk. Önismeretük, önbizalmuk nő, differenciálódik a cselekvéshez és annak tartalmához kapcsolódó érzelmük, fejlődik alkotóképességük, ezáltal önkifejezésük. A közvetlen környezet a spontán vizuális hatások közül a legjelentősebb, hiszen mindennapos állandó ingert jelent. Ezért arra törekszünk, hogy a gyermekeket esztétikus, célszerű, cselekvési ingert kiváltó, egymással is mindjobban harmonizáló tárgyak vegyék körül. A vizuális nevelés az óvodai nevelés egészét áthatja. Ezen belül fontos résztevékenységnek tekinthetjük az ábrázolást, mely a játékhoz hasonlóan alaptevékenység. A felnőtt feladata egyrészt, hogy a gyermekeket segítse a pontosabb vizuális emlékezésben /változatos ingeranyaggal, megfigyelésekkel, az analizálás pontosabbá tételével/, másrészt, hogy széles tevékenykedési lehetőségek biztosításával, a technikák megtanításával, a kézmozgás fejlődésének elősegítésével a gyakorlati megvalósítás sikeréhez hozzájáruljon. Témáink jelentős részét természeti és társadalmi környezetünk biztosítja a múlthoz, a környezethez, a lakóhelyhez, a családhoz fűződő személyes viszony, a közösséggel való azonosulás, az egymás iránti figyelem és együttműködési készség kibontakoztatásának alapvető elemei. Az óvodai nevelés folyamatában jellemző vizuális tevékenység a „szabadidős ábrázolás”, mely a nap folyamán a játékidőbe ágyazottan – a gyermekek tetszése és választása alapján – bármikor előfordulhat. Megfelelő mennyiségű és minőségű, mindig ugyanazon a helyen megtalálható eszközrendszert kell biztosítani e tevékenységhez. Az óvodapedagógusok feladata, hogy figyelemmel kísérjék azokat a gyerekeket kik ezt az időtöltést választották, s az eszközök használatában, a technikák helyes alkalmazásában, s esetleg a téma felidézésében is segítséget kell nyújtaniuk. A gondos, pontos, tiszta munkavégzés mellett a helyes ülés és testtartás, s nagyobbaknál a helyes eszközfogás szokásának kialakítására is figyelniük kell az óvónőknek. Legalább heti egy alkalommal a pedagógus a vizuális nevelés adta széles kínálatból, az általa tervezett, szervezett a nevelés rendszerébe tudatosan beépített témát és a hozzá tartozó eszközrendszert kínálja a gyermekeknek. Alkalmanként át kell gondolnia, hogy milyen egyéb feladatai vannak még aznap, milyen szervezési formát igényel az adott téma, s a 52

javasolt technika. Fontos hogy az óvónő által kínált vizuális tevékenységre megfelelő idő álljon rendelkezésre, hogy folyamatosan akár minden gyermek részt vehessen benne. A feladaton belül differenciálással lehetőséget kell teremteni arra, hogy a különböző fejlettségű gyermekek megtalálják a nekik való tevékenységet. Óvodánkban az általánosan ismert vizuális technikákat alkalmazzuk leggyakrabban / rajzolás, festés, vágás, tépés, ragasztás, gyurmázás, nyomdázás stb. /, de folyamatosan gyűjtjük, kutatjuk és kipróbáljuk az újabb, illetve régi elfeledett, esetleg néphagyományban gyökerező eljárásokat, melyekkel bővíthetjük a gyermekek elé tárt alkotói lehetőségeket (csuhézás, nemezelés, szövés, stb.) A természet élő és élettelen világából mind több tárgyat /levelet, virágot, termést, magot, tollat, kavicsot stb./ igyekszünk a vizuális nevelés során munkánkban felhasználni. A szabadban való tartózkodás során is számos lehetőség nyílik a játékos ábrázoló tevékenységre. Udvarunkon a döngölt lesimított földfelületek és a betonozott területek egyaránt alkalmasak a rajzolásra, s itt a gyerekek eszközmozgató gesztusai nem korlátozódnak

rajzlapnyi

méretekre.

A

nedvesített

homok

plasztikai

anyag.

Játéktevékenység közben alapanyagot képez a téri alakítás számára. Elsimítva nyomatokat, illetve tárgyak, eszközök lenyomásával mozaikot készíthetünk rajta. Télen a hóemberépítés mellett a hó festés is érdekes játék. A mindennapi élet esztétikája elsősorban a bennünket körül vevő tárgyi világ szépségét és harmóniáját, valamint a természet apró csodáit /táj, időjárás, élővilág, színek, változások stb./ jelenti. Észrevenni, rácsodálkozni, gyönyörködni, óvni, megőrizni, és újat alkotni, ezek az esztétikai nevelés terén kulcsszavaink. A családokkal való együttműködésben az otthoni vizuális tevékenységek feltételeinek biztosításának erősítése, különös tekintettel a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekekre. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 

Megjelenítik személyiségüket, amelyekben érzelmek, vágyak, fantáziájuk, élményeik tükröződnek. Erőteljesen fejlődik a finommotorika.



A szociális és erkölcsi érzelmek mellett alakulnak és erősödnek az esztétikai érzelmek.



A szép iránti fogékonyság, a művészi élmény befogadására való igény, és képesség.



Megtanulják a kivárást és együttműködést. 53



Fejlődik értékítéletük.



Formagazdagság, a színek bátor alkalmazása a képalkotáson, a plasztikai munkákban.



A megtanult változatos technikákat magabiztosan alkalmazzák alkotásaikban, önkifejeződésük gazdagodik.

5.6.

Mozgás

Az egészségnevelés fontos részterülete a testi nevelés, mely jelenti mindazokat a tervszerű ráhatásokat, melyek a szervezet megóvása, gondozása, egészséges fejlődése, a testi képességek kibontakoztatása, valamint a mozgáskészség fejlesztése érdekében érik a gyerekek szervezetét. Célja: 

A mozgásszegény életmódú gyermekek mozgásigényének felkeltése és kielégítése, az egészséges életvitel alapozása



A mozgás megkedveltetése, a mozgáskultúra fokozása.



Az egészség megőrzése, a légzés, keringés, csont és izomrendszer egészséges fejlődésének elősegítése.



A kiemelkedő mozgás készségekkel rendelkezők sajátosságaiknak megfelelő fejlesztése.



A sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni mozgás fejlesztése

A testi nevelésen belül kiemelkedő fontosságot tulajdonítunk az óvodás gyerekek fejlődésében a spontán és tudatosan, tervszerűen felépített mozgásos tevékenységnek, elsősorban játékoknak – melyeknek számos biológiai és pedagógiai értéke van. A mozgás által fejlődik a gyerekek izom-, ideg-, vérkeringés, és légző rendszere, erősödnek csontjaik, ízületeik.

54

A figyelem, emlékezet, gondolkodás és kreativitás, valamint számos pozitív erkölcsi tulajdonság kialakulásában és fejlődésében is kimutatható a mozgásos tevékenységek jótékony szerepe.

Feladataink: Mozgás a szabadban Tudjuk, hogy a szabad levegőn olyan hatások érik a gyerekeket, amelyek mással nem pótolhatók, ezért az évszaktól függően igyekszünk az óvodában tartózkodásuk jelentős részét a szabadban tölteni. Az óvodás gyerek mozgásigénye igen nagy, s a szabad levegőn végzett mind több, optimális minőségű mozgás az igazán fejlesztő hatású. Udvari eszközeink biztonságosak, a gyerekek méretéhez igazítottak és környezetbarát anyagból készültek. Sok a füves, bokros, fás terület, mely jó feltétele a változatos szabad mozgásnak. Az állandó építmények és egyéb mobil eszközök széles lehetőséget nyújtanak a természetes mozgásformák /járás, csúszás, kúszás, mászás, egyensúlyozás/ gyakorlására, fejlesztésére, s biztosítják, hogy a gyerekek változatos módon gyakorolhassák a már megszerzett mozgásképességeiket, és új mozgásformákat próbálhassanak ki. A gyerekek által kezdeményezett, belső késztetésből fakadó mozgásos tevékenységet tiszteletben tartva, alkalmanként un: szervezett szabadtéri mozgáskínálattal élünk, mely tervszerűen kapcsolódik tudatos testnevelő tevékenységünkbe, s egy-egy részfeladat vagy technikai megoldás begyakorlásában nyújt segítséget. /Pl.: mozgásos szabályjátékok, sorversenyek, versenyjátékok/ Az időjárás függvényében a szervezett testnevelés tevékenységeket és a játékos mozgatást is igyekszünk a szabadban tartani. Szervezett mozgásos tevékenység Óvodánkban vegyes életkorú csoportok vannak. A testnevelés az egyetlen foglalkozási terület, amikor élünk a csoportbontás lehetőségével, s fejlettség szerint a kicsikkel illetve a nagyokkal külön foglalkozunk. Heti 1-2 alkalommal 20-40 perces időtartamban a gyerekek fejlettségéhez igazodó, a fokozatos fejlesztést célul tűző szervezett mozgásos tevékenységet tartunk. A fejlettség szerint kialakított két gyerektársaság /kicsik és nagyok/ testnevelési feladatait az adott csoporthoz kapcsolódó két óvónő megosztja úgy, hogy egy nevelési éven keresztül ugyanazokkal a gyerekekkel foglalkozik mindegyik. /Különálló, jól felszerelt 55

tornaterem áll rendelkezésre. A szervezett mozgásos tevékenységek tervezése, szervezése, lebonyolítása korszerű szakmai ismereteket és módszertani tudást igényel, melyekkel az óvónők rendelkeznek. A mozgásokban az életkorhoz, fejlettséghez igazodó terhelés, a minden izomcsoportra kiterjedő fejlesztés és a játékos megvalósítás kell, hogy jellemző legyen. Lehetőséget kell adni a gyerekeknek egyéni képességeik kibontakoztatására, a mozgásélmény sokirányú megtapasztalására, a mozgásos öröm megélésére, a mozgássiker biztosítására, a mozgásban történő szabad önkifejezésre. Az óvónők feladata, hogy a szervezett mozgásos tevékenységek tárgyi és egészségügyi feltételeit biztosítsák. Az eszközök kiválasztásánál a mennyiségi és minőségi követelmények mellett a veszélyforrások feltárása is fontos feladat. A gyerekek tornaruhába való öltöztetésére, a megfelelő szellőzésre, a tornaszoba tisztaságának ellenőrzésére is gondot kell fordítaniuk a pedagógusoknak. Az egyéni mozgásfejlesztésre szoruló gyermekeknél biztosítani kell a napi fejlesztési lehetőséget. Játékos mozgatás Mindennapos testnevelés címmel átkerült az óvodai élet feladataihoz, az egészségvédelmi programba. A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére Az egészségesen fejlődő gyermek: 

Kisgyermekes

testalkata

megváltozik,

teste

arányosan

fejlett,

teherbíró,

teljesítőképessége növekszik, 

Mozgása összerendezettebbé, harmonikusabbá, ügyesebbé válik,



Fejlődik tér- és időbeli tájékozódó képessége,



Szereti és igényli a mozgást



Mozgását, viselkedését irányítani képes,



Mozgásos játékokban társaihoz alkalmazkodik, betartja a szabályokat.



A mozgás fejlődésében akadályozott gyermek eléri fejlődési optimumát. 56

5.7.

Munka jellegű tevékenységek

A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató, azzal egybeeső „játékos-munka” vagyis munka jellegű játékos tevékenység és a célorientált munka tevékenység. A munkára nevelés az óvodai élet egészében érvényesülő folyamat, amely áthatja gyermekeink mindennapi tevékenységének egészét. Meghatározó alapelvünk: gyermekeink a különböző munkafeladatokat ne a felnőtt követelésére végezze, motivációja ne az elismerés, az értékelés elvárása legyen, hanem természetes észrevétlen módon reagáljon a külső szükségletre – vegye észre, ha valamit meg kell tennie. /természetesen gyermekeink idáig csak fokozatosan a munkavégzés folyamatában, az óvoda 3-4 éve alatt jutnak el./

Célja:  A munka, mint tevékenység megismertetése a munka eredményét sikerörömként éljék meg.  Önálló együttműködni képes gyermekek nevelése /szociális magatartás, társas kapcsolatok, közösség alakítása a munkában /  A kitartás, a felelősségérzet, feladattudat az önértékelés kialakulásának segítése, a munkához való beállítódás formálása, a kötelességteljesítés alakításának eszköze  Olyan alapvető ismeretek közvetítése, amelyek segítik gyermekeink beilleszkedését a közösségbe, munkálkodás közben tárgyi- társadalmi környezetük megismerésébe.  A

munkaeszközök

használatának,

a

munkafolyamatok

részmozzanatainak

elsajátíttatása.

57

Feladataink:

A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való együttműködést és folyamatos konkrét, reális, vagyis a gyermek saját magához mérten fejlődő értékelést igényel. Minden munkafajta bevezetése csak hosszú átmenettel valósítható meg, sok-sok gyakorlással. Önkiszolgálás /testápolás, étkezés, öltözködés, a környezet rendjének megőrzése és megteremtése/ Alkalomszerű munkák /egyéni megbízatással/ Közösségért végzett munkák /naposi munka, felelősi munkák: mosdó-, öltöző-, élősarok felelős, növény és állatgondozás, udvargondozás/ Az óvodai élet minden területéhez kapcsolódó olyan munkatevékenység, amelyben a gyerekek is részt vehetnek. Az önmagáért végzett munkák mellett, egyéni vállalkozás alapján bárki részt vehet a másokért végzett tevékenységekben. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a munkafeladatok végzése során is a differenciálásnak, a személyre szabottságnak. A sajátos nevelési igényű gyermekek lehetőségeikhez mérten kapcsolódjanak be a különböző munkafolyamatokba. Amit egyedül képes, azt végezze is el. Segítségük ne sértse önállósodási törekvéseiket. A gyerekek méreteinek megfelelő, biztonságos balesetmentes munkavégzésre alkalmas szerszámokat, helyet teremtünk. A

csoportszobában

és

kiszolgáló

helységekben,

napi

rendszerességgel

adódó

munkafeladatok mellett a kertben és az udvaron az évszakoknak megfelelően, az ünnepi készülődésekbe vonjuk be a gyerekeket. A felnőtt modellnek kiemelkedő jelentősége van e nevelési területen. A felnőttek munkájára szeretettel, szakértelemmel bevont gyerekek örömmel teljesítenek, s utánzásos módon sokat tanulnak. Kitartásra, pontosságra, munka szeretettel, sok dicsérettel és jó példával lehet legeredményesebben nevelni. A családokkal való együttműködésben az otthoni gyermeki életkoruknak megfelelő munkafolyamatok aktivizálásának erősítése.

58

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 

A gyermekek önként, örömmel, szívesen végezzék a feladatokat



Rendelkezzenek a munkavégzéshez szükséges elemi képességekkel, kitartás, önállóság, felelősség, céltudatosság, a munkaeszköz használat praktikus technikai fogásaival.



Észreveszik a munka szükségességét, tudnak a folyamatban együttműködni.



A sajátos nevelési igényű gyermekekkel türelmesek, kivárják őket.



A munka tevékenység közben betartják a balesetvédelmi szabályokat.

5.8.

A tevékenységekben megvalósuló tanulás

Az óvodában a tanulás folyamatos, jórészt utánzásos, spontán tevékenység, amely nem szűkül le az ismeretszerzésre, a teljes gyermeki személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Az óvónőink által kezdeményezett pedagógiai projektekben, párhuzamosan szerveződő tevékenységekben és időkeretben valósul meg az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes környezetben, kiránduláson. Alapelv a játékosság, mely az egész tanulási folyamatában érvényesül. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás a próbálgatások, kísérletezések lehetőségének biztosítása. A tanulás nemcsak az ismeretszerzést, hanem a szokások és a hagyományok megismerését, elsajátítását is jelenti. Célja:  Ismeretnyújtás, meglévő ismeretek rendezése  Játékos, spontán módon, tevékenységbe ágyazottan a képességek fejlesztése /nem más, mint az életkornak megfelelő szinten történő tapasztalatszerzés/  Megismerési képességek fejlesztése  A kreativitás erősítése  A környezethez való alkalmazkodás és beállítódás segítése  A gondolkodás öröme, a képszerű, szemléletes gondolkodás alakítása.  Beszédértés, szóbeli kifejezés fejlesztése

59

 Gyermekeink feladattudatának alakítása  A szándékos figyelem időtartamának növelése  A tanulásban akadályozottakkal egyéni differenciált készségek fejlesztése.

Feladataink: 

Az óvónők a tanulás tevékenységének irányításában a következőket tartják szem előtt:



Gyermekeink megismerési vágyára, érzelmi beállítottságára, önkéntes figyelmére és egyéni tapasztalataikra támaszkodva a tapasztalat- és ismeretszerzés biztosítása



A gyermekeink tevékenységi vágyának kielégítése



A gyermekek motiválása a tanulásban:



A felfedezés örömét biztosító problémaszituáció teremtése, a problémamegoldó képesség fejlesztése, szemléletes helyzetekben szerezhető konkrét tapasztalatok biztosítása



A gyermeki kérdésekre, megjegyzésekre építve a tapasztalat és ismeretszerzés folyamatának vezetése



A gyermekek egyéni fejlettségének megfelelően differenciált feladatadással sokoldalú tevékenységre való késztetése /önmagukhoz képest való fejlődésüknek elősegítése, szociálisan hátrányos illetve akadályozottak/



Játékos feladatokkal gyermekeink érdeklődésének, kitartásának fokozása, gondolkodásuk fejlesztése.



Az óvónő a tanulás irányítása során, személyre szabottan, pozitív értékeléssel segíti a gyermekek személyiségének kibontakoztatását.

A következő tanulási formákkal és szervezeti keretekkel valósítják meg a tevékenységtartalmat: 

Az utánzásos, minta és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás /szokások alakítása/



A spontán játékos tapasztalatszerzés, szociálisan hátrányban lévőknél egyénileg.



A gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés



A gyakorlati probléma- és feladatmegoldás, kísérletezések, cselekvéses tanulás.



Az óvónő által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés



A gyakorlati problémamegoldás. 60

Szabadon választott tevékenység: a gyermek a tevékenységi lehetőségek közül igénye és kedve szerint választhat, a közösségi élet szokásai és szabályai szerint tevékenykedik. Kötetlen foglalkozás: az óvónő által tudatosan tervezett céllal, feladattal kezdeményezett tevékenység, amelyen az érdeklődő gyerekek vesznek részt, amíg a többieknek más tevékenységre is lehetőséget biztosít. Kötött foglalkozás: az óvónő által céllal, feladattal tervezett kezdeményezett tevékenység, amelyen minden gyermek részvételére számít, ezért más tevékenységi lehetőséget nem kínál a gyermek számára. A kötött és kötetlen foglalkozások aránya az életkor változása szerint alakul: kicsiknél a kötetlen kezdeményezések túlsúlya jellemző, bár ebben az életkorban is szervezhetünk, szervezünk kötött foglalkozásokat, melynek szükségességét az óvónő dönti el. A gyermekek aktivitását, együttműködését figyelembe véve a következő munkaformák megjelenését segítjük: Egyéni munkaforma: a gyermekek lehetőleg saját elképzelésük szerint, saját eszközeikkel, önállóan oldják meg a feladatokat, a gyermek dönti el kéri e a felnőtt segítségét. Egyéni fejlesztéseknél leggyakoribb. Páros - mikrocsoportos munkaforma: megtanulják a gyerekek, hogy társaikkal együttműködve, egymást segítve vegyenek részt a tanulásban. Frontális munkaforma: az óvónőre és a társakra figyelve a csoport együtt oldja meg a feladatokat, közösen beszélgetnek a tapasztalataikról. A kezdeményezések, tevékenységek időtartama 10-15 perctől fokozatosan 20-25 percig az iskolai életmódra felkészítés érdekében az utolsó félévben 30-35 percre növekszik. A kötött és kötetlen foglalkozások egyaránt oldottak, játékosan, élményszerűek, az egyéni differenciált képességfejlesztés realizálásával. A családokkal való együttműködés erősítése a tanulási tartalmak és egyéni jellemzőinek figyelembe vétele érdekében. A fejlődés várható eredményei az óvodáskor végére:  Ismerje saját értékeit  Alakuljon feladattudata,  Fedezze fel konkrét összefüggéseket, ok-okozati viszonyokat,

61

 Szándékos figyelmének ideje érje el a 10-15 percet,  Legyen képes gondolatait érthetően szavakba, mondatokba foglalni,  Különítse el a mese és a valóság elemeit,  Tudjon önállóan, konkrét, elemi ismert jelenségek esetében következtetni, ítéletet alkotni megismert modellek alapján,  Törekedjen többféle megoldás keresésére.

62

VI.

A FEJLŐDÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE A testileg egészségesen fejlődő gyermek teste arányosan fejlett, teherbíró. Megkezdődik a fogváltás. Mozgása összerendezett, harmonikus erőteljesen fejlődik a finommotorika. Mozgását, viselkedését, testi szükségleteinek kielégítését szándékosan irányítani képes. Óvodáskor végére a gyermek pozitívan viszonyul az iskolába lépéshez, készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek: vizuális és akusztikus differencia, szándékos figyelem emlékezet, téri tájékozódás. A cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van. Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről. Érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél. Gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában életkorának megfelelő formában és hangsúllyal beszél. Tisztán ejti a magán és mássalhangzókat. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek képes együttműködésre, kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermekkel. Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, feladattudata kialakulóban van.

63

VII.

AZ ÓVODA ÜNNEPEI, HAGYOMÁNYAI Az ünnepek óvodánk életét megszépítő események, melyek megtartásában a gyermekek életkori sajátosságai döntő szerepet játszanak. Fontos a közösen átélt öröm biztosítása, érzése.

7.1.

Ünnepeink

Márton nap: nyílt ünnep szülőkkel - nemzetiségi jellegű hagyomány Mikulás: Mikulás jár a csoportokban Karácsony: óvodai közösség ünnepe: gyerekek, felnőttek együtt Farsang: vidám farsangolás csoportonként az óvodában Márc. 15: megemlékezés csoportonként Húsvét: óvodai ünnep nemzetiségi jellegű Anyák napja: csoportonkénti ünnep: vendégek a családok, nagyszülők Évzáró: csoportonként ünnep, búcsúznak a nagyok. Gyermeknap: nyílt ünnep: játékos vetélkedők családok részvételével „Zöld jeles napok” az aktualitásoknak megfelelően

7.2.

Hagyományaink

1. osztályosok meghívása bábelőadásra – Gergely-járás. Ősszel vagy tavasszal közös kirándulás szülőkkel-gyerekekkel, egyeztetett programok alapján-„zöld” programok Felkérésre műsorral részt veszünk a községi rendezvényeken. Pl. Idősek Napközi Otthonában, nemzetiségi rendezvények stb. Nyílt napok szervezése. Apák napja, Pizsamaparti.

64

VIII.

SAJÁTOS FELADATAINK 8.1.

Gyermekvédelem

Az óvoda környezetére jellemző, hogy  Többféle környezetből kerülnek hozzánk a gyermekek (családi házakból, rendezett családi környezetből, csonka családból, nagyszülőktől, roma közösségekből)  A szülők iskolázottsága kb. az országos átlagnak felel meg  Munkanélküliség aránya: a gyermeklétszám 1/3-nál az egyik vagy mindkét szülő Célja:  Azoknak a körülményeknek évenkénti feltárása, melyek az óvodások családi helyzetét hátrányosan érintik, illetve veszélyeztetik.  Az évközi változások jelzése  nevelési hiányosságok  testi-lelki bántalmazás  erkölcstelen családi környezet  italozó szülők  bűnöző családi környezet  rossz lakásviszonyok  egészségügyi okok  megromlott- megváltozott családi kapcsolatok  anyagi okok

Elveink: A család tiszteletben tartása. A családi nevelés pozitívumainak erősítése. A gyermek iránti felelősség ébrentartása. Tapintatos személyes kapcsolat kialakítása azon családokkal, akik segítséget kérnek, vagy láthatóan segítségre szorulnak. A titoktartási kötelezettség minden családot érintő kérdésben érvényesül.

65

Feladata: A gyermekek viselkedésében, a testi tüneteiben történő változások, fejlődési rendellenességek, először, mint tünet észrevétele. A tünetek mögött meghúzódó okok megkeresése egyéni bánásmód, tapintatos egyéni személyes kapcsolattartás formájában. Ha ez nem történik meg időben, a tünetek súlyosbodnak, és megjelennek, mint:  kapcsolatzavar  viselkedés zavar  teljesítmény zavar A gyermekvédelmi munka kiindulópontja a felderítés, az okok kezelése, a hátrányok csökkentése. A felderítésnek alapfeltétele, hogy az óvodapedagógus ismerje a gyermekek személyiségét, családi hátterét, környezetét, baráti és kortárs kapcsolatait (környezettanulmány készítésével) A felderítés utáni következő szakasza a gyermekvédelmi munkának a jelzés. Lényeges cél, hogy a jelzés időben kerüljön a megfelelő segítő szervezetekhez, és egyre több megoldási lehetőség tálalása :  preventív illetve korrekciós egyéni fejlesztés tervezése, realizálása.  többszöri családlátogatások  pedagógiai munka koordinálása  folyamatos kooperatív együttműködés Nevelési Tanácsadóval  (korai gondozás, pszichológiai gondozás)  Szakértői Bizottsággal, Gyermekjóléti Szolgálattal  rászoruló gyermekeknél fenntartóval gyermekvédelmi  támogatás kezdeményezése, intézményi étkeztetésben kedvezmény biztosítása. Óvodavezető feladatai: A gyermek és ifjúságvédelmi feladatok megszervezése, ellátása. A nevelőmunka egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtése. A gyermekbaleset megelőzése. A gyermekek rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezése.

66

Feladata:  Irányítja az óvoda pedagógusainak gyermek és ifjúságvédelmi munkáját.  A gyermeki veszélyeztetettségek megelőzése.  A gyermekek veszélyeztetettségének felismerése.  Segítségnyújtás (veszélyeztetettség megszüntetésében részvétel).  Jelzési kötelezettség.  Együttműködési kötelezettség (a gyermekjóléti,  gyermekvédelmi rendszerrel).  Gyermekbántalmazás védelme, vagy egyéb pedagógiai eszközökkel  meg nem szüntethető veszélyeztető tényező megléte esetén értesíti  a gyermekjóléti szolgálatot.  Részt vesz esetmegbeszéléseken.  Tájékoztatást – szülők, gyerekek, pedagógus kollégák – a gyermekek jogairól, a gyermekek jóléte érdekében működő szervezetekről, szolgáltatásokról, azok elérhetőségéről.  Belső továbbképzések alkalmával fel kell készíteni a pedagógus kollégákat az egyes veszélyeztető tényezők és „korai tünetek” felismerésére.  Nyilvántartásokat, dokumentumokat vezetni. Az óvodában megbízott gyermekvédelmi felelős nincsen.

8.2.

Kiegészítő, a pedagógiai feladatokat segítő szervezések nevelési időn belül

 Nyári tábor – pályázati és helyi alapítvány támogatásával  Kirándulások – szülők támogatásával  Színházlátogatás – részben szülők támogatásával.  Logopédiai foglalkoztatások – költségvetésben biztosítása  Gyógypedagógiai foglalkoztatások – költségvetésben biztosítása

67

IX.

DEUTSCHE NATIONALITÄTEN-ERZIEHUNG/ NÉMET NEMZETISÉGI NEVELÉS

Im Jerkinger Kindergarten wird seit 1975 eine deutsche Nationalitäten-Erziehung gestaltet. Die Einwohnerzahl der Ungarndeutschen trägt heute 40%. Nach unseren bisherigen Erfahrungen planen wir die Zweisprachigkeit in 50-50% in der pädagogischen Arbeit durchzuführen. Nach den neuen Richtlinien beobachten (methodischpädagogisch geprägter Beobachtungsbogen) wir die neu eintretende Kinder und stellen nach Erfahrungen –wenn nötig- eine andere Prozentzahl fest.

9.1.

Ziele, Grundsätze

Unsere Konzeption lautet: im Rahmen des Pädagogischen -Programms den Schwerpunkt auf das Spielen gesetzt, durch spontanes und geplantes lernen mit Hilfe eines weitreichenden Beziehungssystems die 3-7järige Kinder zur situativen Zweisprachigkeit zu führen. Zahlreiche Ergebnisse beweisen, dass die Erziehungsarbeit erfolgreich ist. Wir sind der Überzeugung, daβ unsere pädagogische Arbeit dann progressiv wird, wenn wir unser örtliches Programm individuell auf Grund unserer bisherigen Erfahrungen durchführen. Wir setzen uns das Ziel in der zweisprachigen Erziehung folgende Grundsätze zu stärken:  Wir bemühen uns im Kindergarten eine humane, geborgene Atmosphäre zu schaffen, in dem das Kind Anerkennung und liebevolle Zuneigung findet.  Wir betonen, daβ das Spiel die wichtigste Tätigkeit des Kindes für seine Entwicklung ist.  Wir halten Toleranz für sehr wichtig und möchten auch unsere Kinder dazu erziehen  Für die Kinder ist die Erzieherin ein Vorbild. Ihr Verhalten in Bezug auf die Minderheit, die Kinder, die Kollegen sollte Modell sein. Das ist auch von allen Erwachsenen, die im Kindergarten arbeiten, erwünscht.  Unser Bestreben ist es, die Kinder dahingehend zu erziehen, daβ sie eine bewuβte und positive Beziehung zur Minderheit entwickeln und sich mit ihrer Kultur, Sprache- auch Mundart- und Werten eng verbunden fühlen Die Kinder sollen mit Freude und Interesse neue Kenntnisse erwerben wollen und das Zusammenleben im Kindergarten aktiv mitgestallten.

68

Um diese Ziele zu verwirklichen betonen wir den einwandfreien deutschen – auch MundartSprachgebrauch im Kindergarten, das Miterleben, das Pflegen des Brauchtums der hier lebenden Ungarndeutschen. Die Kindergärtnerinnen in unserem Kindergarten sind gut ausgebildet, verfügen über gute Fachkenntnisse und Erfahrung im Kindergartenalltag. Sie sind bemüht weitere Kenntnisse durch Fortbildungen zu erwerben. Die Tätigkeitsstruktur ist im örtlichen Programm so flexibel aufgebaut, daβ wir auf die Veränderungen mit neuen Angeboten reagieren können. Wir pflegen gute Kontakte mit dem Elternhaus. Wir hoffen, auch weiterhin von den Eltern unterstützt zu werden.

9.2.

Bedingungen

Personelle Bedingungen

Erzieherinnen mit Hochschulausbildung (mit Sprachausbildung)

3

Helferinnen mit Ausbildung, ohne Sprachkentnisse

3

Verpflegungsleiterin, Säkreterin mit Ausbildung, ohne Sprachkenntnisse

1

Gegenständliche Bedingungen  Wir machen die deutsche Sprache im gesamten Kindergarten sichtbar. Dies erfolgt durch Aufschriften und Hinweisen (Begrüßungen, Einladungen, Wandzeitung, Überschriften, usw.), durch beschriften von Gegenständen usw. Wir beschriften die Spielecken, schreiben dazu, was Kinder lernen: „Das lerne ich.”  Wir haben im Regal immer deutschsprachige Spiele, Bücher, CDs.  Wir haben im Kindergarten ständige und wechselnde Ausstellungen zu den ungarndeutschen Traditionen (Kleidungsstücke, Puppen, Spielzeuge, Möbel, Töpfe).  In der Puppenecke haben wir alte Spielzeuge und Trachtenpuppen.

69

 Die Kinder lernen die ungarndeutschen Symbole (Rosmarin, Farben, Motive, StickereiMuster usw.) kennen.  Wir verschicken zweisprachige Einladungen zu unseren Veranstaltungen (Martinstag, Muttertag, usw.).  Im Gruppenzimmer haben wir Ecken für verschiedene Spieltätigkeiten (Puppenküche, Bauplatz, Spiele am Tisch, usw.)  Wir richten eine Sprachecke mit CDs, DVDs, Büchern, Bildern und Aufschriften ein.  Die

Gestaltung

des

Außenbereichs

bietet

den

Kindern

vielfältige

Bewegungsmöglichkeiten.  Wir bieten Möglichkeiten zum Klettern und Schaukeln. Einen Teil des Gartens nutzen wir zum Anpflanzen von Gemüse und Blumen.

9.3.

Unser Bild vom Kind

Der Mensch ist also als ein horchendes, merkendes Geschöpf zur Sprache natürlich gebildet. (Johann Gottfried Herder) 

Jedes Kind ist einzigartig in seinem Aussehen, in seinen Fähigkeiten, in seinen Bedürfnissen, in seinem Denken, in seiner Entwicklung und in seinem Lernen.



Das Kind trägt von Geburt an alles in sich, um sich zu entwickeln, zu entfalten und sein Leben aktiv zu gestalten. „Es ist Baumeister seiner selbst“.



Damit sich das Kind diesem individuellen Entwicklungsprozess öffnen kann, braucht es die Erfahrung von Angenommensein, Zuwendung und Geborgenheit. Es braucht seinen Freiraum und das Gefühl der Sicherheit. Es braucht Erwachsene und ein angemessenes Umfeld, um vielfältige Anregungen und Erfahrungsmöglichkeiten geboten zu bekommen. Es braucht zu seiner Orientierung und zu seinem Schutz nachvollziehbare, sinnvolle Regeln und Grenzen, die es in seinem Streben nach Weiterentwicklung unterstützen. Das Kind braucht Vorbilder, an denen es sich orientieren kann.

70



Das Kind ist von Beginn an Forscher und Entdecker. Die Neugierde, die Begeisterungsfähigkeit, die Offenheit für alles Neue und sein Eigen-Sinn sind dabei seine treibenden Kräfte.



Das Kind nimmt die Umwelt mit all seinen Sinnen wahr. Es wendet sich spontan, neugierig und interessiert den momentanen Gegebenheiten zu. Mit Hilfe der Sprache konstruiert das Kind seine eigene Welt.



Das Kind ist lernfreudig und lernfähig. Es braucht unterschiedlich Zeit, etwas zu lernen und beim Lernen. Es hat zu unterschiedlichen Zeiten unterschiedliche Interessenschwerpunkte.



Das Kind ist ein Gemeinschaftswesen. Es entwickelt sich im „Du“. Es braucht die Begegnung, den Austausch und die Auseinandersetzung mit anderen Kindern. Die Entwicklung zum Ich über das Du zum Wir wird dadurch möglich.



Das Kind braucht Bezugspersonen, die es in seinem Beziehungs- und Werdegang begleiten und unterstützen, seine Persönlichkeit respektieren und seine Eigenart würdigen.



Jedes Kind ist spielfreudig. Das Spiel ist das Tun und das Lernen im Vorschulalter.



Vorschulzeit ist Spielzeit, und Spielzeit ist Bildungszeit.



Das Kind hat einen großen Bewegungsdrang.



Das Kind ist mutig und experimentierfreudig.



Das Kind ist von sich aus glücklich. Es trägt Lebensfreude in sich.

Das Kind ist mitteilungsfreudig. Es will seine Gedanken, Vorstellungen, Ideen und Emotionen ausdrücken, sie sprachlich mitteilen.

9.4.

Aufgaben der deutschen Nationalitäten-Erziehung

Die gesunde Lebensweise

Im Tagesablauf nutzen wir die vielfältigsten Anlässe, um mit den Kindern deutsch zu sprechen. Beim Ankommen begrüßen wir jedes Kind persönlich. Wir reichen ihm die Hand, nehmen mit ihm Augenkontakt auf und sprechen es in deutscher Sprache an. Wir nutzen dabei ganz

71

einfache Satzmodelle wie: „Geht es dir gut?“ „Dein Kleid ist sehr schön.“ Oh, hast du schöne Haare!“ Beim Frühstück sprechen wir mit den Kindern immer deutsch. Wir geben dabei einfache Instruktionen: „Bring bitte einen Teller!“ „Hol bitte einen Stuhl!“ Während der Spielzeit sprechen wir in allen möglichen Situationen deutsch. Im Stuhlkreis sprechen wir deutsch, singen deutsche Lieder und sprechen Reime. Auch bei einzelnen Tätigkeiten wie Aufräumen, in der Garderobe, im Waschraum, im Hof, beim Turnen sprechen wir deutsch. Beim Mittagessen reden wir mit den Kindern deutsch. Wir benennen die Speisen, sagen Tischsprüche und geben Anleitungen und Anweisungen in deutscher Sprache. In die Ruhezeit begleiten wir die Kinder mit einem Schlaflied, in deutscher Sprache. Bei Bastelarbeiten sprechen wir deutsch. Wir bieten jeden Tag deutschsprachige Tätigkeiten an. Wir verabschieden jedes Kind einzeln in deutscher Sprache. Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung 

Die Kinder verstehen und gebrauchen die Wörter, Ausdrücke, die sie bei den Tätigkeiten der gesunden Lebensweise miterlebt haben.



Sie benennen Kleidungstücke, Speisen und Dingen, die zum Bereich Ernährung gehören. Die Kinder drücken ihre Kenntnisse in kurzen Sätzen aus.

Die emotionale,- moralische Erziehung und die Gemeinschaftsbildung Das Kind kann eigene Wünsche, Gefühle, Vorstellungen und Meinungen äußern sowie Probleme und Konflikte lösen. Es erfährt dabei, dass es ernst genommen wird. Es kann bei vielen Dingen mitbestimmen und dabei erfahren, dass seine Meinung wichtig ist. Es erlebt seine eigene Wirksamkeit. Sein Selbstwertgefühl wird dadurch gestärkt.

72

Es lernt die Sichtweisen anderer Personen kennen. Ihm wird bewusst: Nicht immer sind wir gleicher Meinung. Manchmal führt das zu Konflikten und manchmal lernen wir gerne voneinander. Wir hören dem Kind interessiert und aufmerksam zu, lassen es aussprechen und blicken es dabei an. Wir geben ihm und uns dabei Zeit. Wir fragen nach, wenn wir etwas nicht verstanden haben. Wenn ein Kind sich fehlerhaft ausdrückt, unterbrechen wir es nicht, sondern lassen es ausreden. Anschließend wiederholen wir das Gesagte korrekt, ohne das Kind auf das Fehlerhafte hinzuweisen. Wir unterstützen in den Freundschaften den Sprachgebrauch. Wir motivieren die Kinder an Festen der Ungarndeutschen mit Freude teilzunehmen. Wir unterstützen sie, solche Feste selbst zu spielen. Wir respektieren die Wünsche und Gefühle der Kinder. Solche Erfahrungen motivieren das Kind zu sprechen. Es kann Freude am Dialog entwickeln. Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung 

Die Kinder kommen mit Freude im Kindergarten, sie fühlen sich hier wohl. Sie nehmen gerne an den Sprachtätigkeiten teil, wirken aktiv mit.



Sie wenden ihre Sprachkenntnisse in verschiedenen Situationen an.

9.4.1. Das Spiel Das Spiel sehen wir als den Königsweg des Lernens. Diesem Grundsatz werden wir auch in der Förderung der deutschen Sprache gerecht. Wir bieten vielfältige Spielanlässe, die das Lernen der deutschen Sprache fördern. Dabei unterscheiden wir zwei Formen des Spiels: Das Freispiel und das angeleitete Spiel. Sprachförderung im Freispiel Beim Freispiel bestimmt das Kind selbst, mit wem, womit, wo und wie lange es spielen möchte. Dem Freispiel geben wir den größten Raum im Tagesablauf. Die Kinder lernen, eigene und fremde Gefühle wahrzunehmen und zu berücksichtigen, und erleben ihre Stärken 73

und Schwächen. Unsere Aufgabe als Erzieherinnen eines ungarndeutschen Kindergartens ist es, auch im Freispiel einfühlsam die deutsche Sprache einzubringen. Wir beobachten die Kinder bei ihren Spielen und bringen Spielimpulse zum passenden Zeitpunkt in deutscher Sprache ein. Wir beteiligen uns einfühlsam am Spiel und wenden dabei die deutsche Sprache an. Sprachförderung im angeleiteten Spiel Im angeleiteten Spiel nutzen wir die Vielfalt kreativer Spiele und Spielformen, um die Kinder mit der deutschen Sprache vertraut zu machen: Lieder, Reime, Erzählungen, Gespräche, Rollenspiele, Kreisspiele, Tänze, Märchen. Jedes Kind ist neugierig und wissgierig. Das Gespräch zählt zu den wichtigsten Formen der Sprachförderung. Wir nutzen die verschiedensten Anlässe im Kindergartenalltag, um mit den Kindern zu sprechen, und verwenden dabei die deutsche Sprache: Wir gestalten Gespräche nach Spaziergängen und Ausflügen. Die Kinder bringen sehr viele Eindrücke mit und wollen darüber reden. Wir bieten Gesprächsrunden nach Theateraufführungen. Nach solchen schönen und spannenden Erlebnissen haben die Kinder viel zu erzählen. Sie erleben die Handlungen dabei noch einmal mit. Die Eindrücke, Emotionen und Ängste können die Kinder in der Gruppe sprachlich zum Ausdruck bringen. Das hilft ihnen, diese zu verarbeiten. Wir bieten den Kindern die Möglichkeit, von Erfahrungen und Ereignissen, die sie außerhalb des Kindergartens machen, zu erzählen.

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung  In einfachen Situationen handeln die Kinder entsprechend der Sprachrolle, sie wenden ihre Sprachkenntnisse an.  Sie nehmen in Spielsituationen dei traditionelle Kinderspiele wahr.

9.4.2. Sprachförderung und Kulturvermittlung Wir bieten eine professionelle, kindorientierte Sprachförderung, die wir spielerisch, erlebnisorientiert und im Sinne einer ganzheitlichen Förderung gestalten.

74

Wir sprechen bewusst viel mit den Kindern, und zwar Deutsch, und zeigen selbst Freude am Sprechen. Dabei trauen wir jedem Kind zu, dass es mit uns die deutsche Sprache verstehen lernt. Wir begleiten die eigenen Handlungen und Alltagsaktivitäten sprachlich – vorwiegend in deutscher Hochsprache. Wir begleiten die Kinder sprachlich in ihrem Spiel. Zu verschiedenen Handlungen (Händewaschen, Aufräumen, Essen) sagen wir Reime, geben die Instruktionen auf Deutsch, oft singend. Wir sprechen verständlich und korrekt die deutsche Sprache. Wir wählen ein angemessenes Sprechtempo. Wir reden deutlich und setzen dabei auch die Körpersprache (Mimik, Gestik) bewusst ein, damit die Kinder auch sehen können, was wir sagen. Wir verwenden korrekte Begriffe. Wir sprechen mit den Kindern auf Augenhöhe. Wir setzen bewusst Mimik und Gestik ein, um Gesagtes zu veranschaulichen. Wir bereichern die sprachliche Ausdrucksfähigkeit der Kinder, indem wir neue Begriffe einführen und öfter wiederholen. Unter Berücksichtigung der aktuellen Lebensumwelt der Kinder pflegen wir die ungarndeutschen kulturellen Traditionen.

Wir sammeln mit den Kindern altes Kulturgut (Kleider, Handwerkszeug). Wir bestaunen es mit ihnen und machen es zum Thema. Wir halten es gegenwärtig (durch Ausstellung). Wir bieten es den Kindern zu ihren Aktivitäten an. Wir pflegen altes Lied- und Erzählgut und begegnen dabei auch der jeweiligen Mundart der Ungarndeutschen. Wir beteiligen uns an Festen und Feiern im Dorf, in der Gemeinde und im Umfeld.

75

Wir gestalten die traditionellen ungarndeutschen Feste und Feiern mit den Kindern zweisprachig. Wir besuchen interessante Einrichtungen im Umfeld (Heimatmuseum, Schule, Bauernhof, Ausstellungen). Wir schaffen Volkstracht und Volkstanzkleidung an. Wir tanzen mit den Kindern deutsche Volkstänze in Volkstracht. Wir bauen die örtlichen Bräuche und Sitten in unseren Kindergartenalltag ein, benutzen die örtlichen oder die für die Ungarndeutschen allgemein bekannten Symbole. Wir backen traditionelle Kuchen mit Hilfe älterer Menschen. Wir machen die Kinder mit den typischen Musikinstrumenten der Ungarndeutschen bekannt (Ziehharmonika, Trompete u.ä.). Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung  Die Kinder nehmen mit Freude an Festen, Feiern teil.  Sie erkennen und benennen die erlebten Traditionen, sie erkennen und benennen Wörter, Begriffe von Instrumenten, Dingen, Vorgängen, Tätigkeiten anhand der erlebten Traditionen.  Sie erkennen und benennen typische Symbole der Ungarndeutschen.  Sie erkennen und benennen Gebrauchsgegenstände. 9.4.3. Erzählen, Gedichte Bilderbücher tragen wesentlich zur Sprachförderung im Kindergartenalltag bei. Sie vermitteln den Kindern gleichermaßen Freude an der Sprache und am Betrachten. Beim Hören, Lesen oder Betrachten von Buchinhalten können Kinder ihrer Fantasie freien Lauf lassen und dabei ihren Wortschatz erweitern. Wir erzählen Märchen, freie Geschichten und lesen aus Bilderbüchern. Die Kinder spielen die Märchen in Rollen- und Puppenspielen nach.

76

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung  Die Kinder erinnern sich an Auszählreimen, Gedichten, Marchen der Volkskultur, sie sin din der Laga diese mit Hilfe wiederzugeben.  Inneres Bedürfnis der Kinder nach Wiederholung von Gedichten und Märchen.

9.4.4. Singen, Musik Kinder lieben es, Musik zu machen – Musik erfreut die Herzen und trägt somit zum Wohlbefinden der Kinder im Kindergarten bei. Die deutsche Sprache lernen sie dabei spielend. In unseren Angeboten berücksichtigen wir die musikalische Frühförderung. Dabei wird das emotionale Wohlbefinden des Kindes gestärkt, und es findet neue Ausdrucksmöglichkeiten. Rhythmus der Reime und die Melodie der Lieder unterstützen das Gedächtnis der Sprache. Lieder, Singspiele, Tänze und Klanggeschichten in deutscher Sprache haben ihren festen Platz im Kindergartenalltag.

Fast in jedem Spiel finden wir rhythmische Bewegungen, z. B. bei Fingerspielen und Kreisspielen. Wir brauchen dabei nicht immer Instrumente, auch unser Körper kann zu einem Instrument werden, z. B. beim Patschen, Klatschen und Stampfen. Fingerspiele sind verbunden mit Sprache und Bewegung und bereiten Kindern viel Spaß. Wir spielen auch mit Orff-Instrumenten, was die Erlebnis- und Ausdrucksfähigkeit steigert. Kinder sind sehr kreativ und finden in jedem Gegenstand Töne und Klänge, mit denen sie Rhythmen schlagen können – eben Musik machen.

Wir machen die Kinder mit den typischen Musikinstrumenten der Ungarndeutschen bekannt (Ziehharmonika, Trompete u.ä.).

77

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung 

Die Kinder singen, spielen, tanzen mit Freude die erlernten Lieder, Tanzspiele, sie kennen Schätze der Volkskultur.



Sie sind fähig das Gelernte allein, in Kleingruppen wiederzugeben.

9.4.5. Zeichnen, Malen Die Kinder haben die Möglichkeit sich individuell auszudrücken,sie probieren verschiedene Techniken aus. Wir fördern die Kinder altersgemäβ, wir bearbeiten mit den Kindern Motive früheren Zeiten (Sticken, Nähen, Hekeln, Stricken, Schnitzen, Bauen unw.) Wir nutzen auch auf diesem Gebiet die allgemein bekannten Symbole der Ungarndeutschen.

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung 

Die Kinder sind in der Lage die in den Tätigkeiten gehörten Wörter, Redewendungen selbst zu verwenden.



Sie achten Schätze der Volkskultur. (Trachten, Werkzeuge, Brauchtum unw.)

9.4.6. Bewegung

Kinder haben einen sehr grossen Bewegungsdrang. Wir sprechen in jede Bewegungssituation Deutsch mit den Kindern, so hören sie verschiedene Ausdrücke der Aktivität, sie bennen selbst Orte, Mittel, Bewegungsformen Deutsch. Beim Alltäglichen Turnen sprechen wir

ausschlieβlich Deutsch. In den

Bewegungsbeschäftigungen sind wir Zweisprachig.

78

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung  Die

Kinder

kennen

sich

aus,

verhalten

sich

Rollenentsprechend

in

den

Kommunikationssituationen.  Sie verstehen und verwenden selbst täglich gehörte Ausdrücke, Aufforderungen, Fragen, Antworten.

9.4.7. Arbeitstätigkeit Das Kind ist ein Gemeinschaftswesen. Es entwickelt sich im „Du”. Es braucht die Begegnung, die Auseinandersetzung mit anderen Kindern. Wir sichern den Kindern Bedingungen zu verschiedenen Arbeitstätigkeiten. Wir erfüllen für uns selbst und für anderen Kindern Aufgaben. Wir sprechen in jeder Arbeitstätigkeit Deutsch.

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung  Die Kinder arbeiten gern gemeinsam, sie übernehmen gerne Aufgaben.  Sie bereiten gerne Überraschungen vor.  Sie sind aktiv bei den Arbeitsvorgängen.  Mit einfachen Wörter begleiten sie ihre Arbeitstätigkeiten.

9.4.8. Lernen, Lernatmospfäre Wir schaffen eine Atmosphäre des Wohlbefindens in einer anregenden Lernumgebung. Wir lassen die Kinder Erfahrungen sammeln, wenn es möglich ist, an Ort und Stelle (Weinlese, Keller, Maisbrechen, Wiese, Obstgarten, Markt, Geschäfte, Kirche, Friedhof). Wir machen mit den Eltern zusammen Ausflüge, beobachten die Umwelt, besuchen Ausstellungen und öffentliche Gebäude (Gemeinde, Schulhaus, Post, Geschäfte, Kirche). 79

Wir lassen die Kinder erfahren, wie Pflanzen wachsen und was sie für das Wachsen brauchen: Licht, Wasser, Erde.

Wir experimentieren mit Wasser. Wir machen mit den Kindern Ausflüge, z. B. am Weltwassertag zum Bach. Wir machen zu allen Jahreszeiten Spaziergänge in der Natur (Weingarten, Maisfeld, Wald) und sammeln Blätter, Früchte und benennen sie in Deutsch. Wir suchen immer wieder nach neuen Lernorten im Umfeld – Bibliothek, bei Künstlern, Handwerkern in der Gemeinde, im Heimatmuseum. Wir besuchen einen Bauernhof und schauen zu, wie das Vieh gefüttert wird (Pferd, Kuh, Schwein, Huhn, Hahn, Ente usw.).

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung  Die Kinder lernen ihre Umgebung kennen, orientieren sich darin.  Die Kinder beherrschen einen Wortschatz, mit dem sie Kenntisse der Umwelt entsprechend Deutsch anwenden, dabei berücksichtigen wir die individuelle Entwicklung der Kinder. 9.5.

Kontakte nach Aussen

Wir pflegen die Zusammenarbeit und den Austausch mit dem Träger, mit anderen Nationalitäten-Kindergärten, Gremien, Organisationen und Institutionen. Wir suchen und pflegen die Zusammenarbeit mit anderen Nationalitäten-Kindergärten. Dazu organisieren wir Treffen, bei denen wir unsere Erfahrungen und Ideen austauschen, Anregungen weitergeben und uns gegenseitig unterstützen und stärken.

80

Wir nutzen die Öffnung nach außen als Chance zur Förderung der deutschen Sprache. Wir erschließen mit den Kindern neue bzw. zusätzliche Lernorte als Erfahrungs- und Lernmöglichkeiten außerhalb des Kindergartens. Wir stellen unser Sprachkonzept den Familien und der Öffentlichkeit vor. Wir geben dem Träger und den Schulen Einblick. Wir pflegen eine gute Zusammenarbeit mit Vereinen, Verbänden, Schulen, Senioren, Bibliothek und Nationalitäten-Minderheiten. Wir pflegen Partnerschaften mit deutschen pädagogischen Einrichtungen. Wir informieren die Gemeinde über unsere pädagogische Arbeit. Zu bestimmten Veranstaltungen und zu Ausstellungen laden wir den Bürgermeister und den Gemeinderat sowie Mitglieder der Nationalitätenselbstverwaltung ein. Wir pflegen Kontakte zu anderen Kindergärten und pädagogischen Einrichtungen und laden diese zu Veranstaltungen ein. Wir berichten über unsere Arbeit und über die Besonderheit der ungarndeutschen Kindergärten in den lokalen Medien. Wir berichten über unsere Homepage. Wir bieten Tage der „offenen Tür” an. Wir präsentieren uns als ungarndeutschen Kindergarten durch die Raumgestaltung und die Beschriftungen in deutscher Sprache.

81

9.6.

Zusammenarbeit mit den Eltern

Die Familie nimmt einen hohen Stellenwert für die Sprachentwicklung des Kindes ein. Der Spracherwerb findet zum Großteil in der Familie statt. Wir sehen daher die Förderung der deutschen Sprache in unseren Kindergärten als gemeinsame Aufgabe von Kindergarten und Familie. Wir informieren die Eltern umfassend über die Ziele ungarndeutscher Kindergärten und darüber, welchen Nutzen die Kinder davon haben.  dies erfolgt bei der Einschreibung  beim Besuch der Familien von neueingeschriebenen Kindern  beim Elternabend  bei Versammlungen  bei gemeinsamen Veranstaltungen und Festen Wir geben den Eltern Einblick in unsere Arbeit bzw. in unser pädagogisches Programm. Gemeinsam mit ihnen legen wir Ziele und Maßnahmen zur Förderung der deutschen Sprache und zur Bewahrung der Identität der Ungarndeutschen fest. Wir zeigen ihnen dabei auch die Möglichkeiten zur Mitarbeit und die Wichtigkeit ihres Beitrages auf. Wir planen entsprechende Aktivitäten ein:  Wir gestalten offene Spielnachmittage, Bastelnachmittage, Tage der „offenen Tür”.  Wir gestalten mit den Eltern kreative Angebote, bei denen die Kinder alte Handwerke der Ungarndeutschen kennen lernen (Töpfern, Blaudruck, Weben, Perlen fädeln usw.).  In die Vorbereitung von Festen und Feiern beziehen wir die Eltern aktiv ein.  Eltern und Großeltern, die ungarndeutsche Bräuche kennen, laden wir in den Kindergarten ein und lassen sie erzählen.  Wir machen gemeinsam Ausflüge.  Wir laden Eltern ein, den Kindern von ihrer Arbeit zu erzählen.  Wir treffen Vereinbarungen mit den Familienangehörigen, wie sie die Sprachförderung ihres Kindes unterstützen können. Wir zeigen ihnen dazu Möglichkeiten zur aktiven Mitarbeit auf.  Wir geben den Eltern bei Bedarf Reime, Liedertexte, Bilder- und Märchenbücher mit.

82

 Wir laden Eltern, die deutsch sprechen, in den Kindergarten ein und lassen sie erzählen, vorlesen.  Wir gestalten anregende Elternabende, gemeinsame Feste und gemeinsame Weiterbildungen. Wir führen mit den Eltern Gespräche über die (sprachliche) Entwicklung des Kindes.

9.7.

Innere Organisation des Kindergartens

Wir stellen uns der Herausforderung, hohe Qualität in unserer Bildungsarbeit zu sichern. Das Leitbild ist uns eine wichtige Grundlage. Die darin festgehaltenen Leitlinien und Ziele geben uns Orientierung und Unterstützung. Wir richten unsere Arbeit an den Grundlagen aus, die von den ungarndeutschen Gremien für die besonderen Bedürfnisse der ungarndeutschen Kindergärten festgelegt sind.  Wir befassen uns eingehend mit dem Nationalitätengesetz und berücksichtigen es.  Wir setzen uns mit den neuesten Informationen auseinander, bei Unklarheit oder Zweifel fragen wir nach.  Wir orientieren uns an den Richtlinien für die Nationalitätenkindergärten und am Bildungsgesetz.  Bei der Erstellung unseres pädagogischen Programmes orientieren wir uns am Leitbild für ungarndeutsche Kindergärten. Wir integrieren die Ziele und Maßnahmen schrittweise in unser Programm.  Wir überprüfen regelmäßig unsere Arbeit auf der Grundlage des neuen Leitbildes.

9.7.1. Dokumentation Eine gut geführte Dokumentation trägt wesentlich zur internen Qualitätsentwicklung bei. Die Dokumentation erfüllt zwei Funktionen: Zum einen ist sie ein Arbeitsintrument für uns Erzieherinnen. Sie erleichtert die Kontinuität, die Transparenz und die Erfolgskontrolle im Team. Zum anderen ist sie ein Leistungsnachweis des Kindergartens nach außen.  Wir gestalten unsere Arbeit transparent nach innen und nach außen und dokumentieren sie. 83

 Im Team geben wir uns gegenseitig Einblick in unsere Projekte und Tätigkeiten.  Wir reflektieren und planen gemeinsam im Team unsere Arbeit.  Wir beobachten wertfrei die Entwicklungs- und Lernschritte der Kinder und tauschen unsere Beobachtungen im Team und mit den Eltern aus.

Wir machen den Entwicklungs- und Lernprozess eines jeden Kindes sichtbar. Dazu legen wir für jedes Kind einen Entwicklungsplan an und dokumentieren unsere Beobachtungen im „Kinderpersonalblatt. Zudem führen wir für jedes Kind ein Portfolio. Es beinhaltet: Beobachtungen, die wir mit dem Kind besprechen, Zeichnungen des Kindes – diese geben Einblick in die Entwicklung des Kindes, geführte Interviews mit dem Kind, Lerngeschichten.  Wir präsentieren unsere Arbeit durch Fotos.  Wir dokumentieren unsere Arbeit durch Aufzeichnungen.  Wir dokumentieren die Projekte, Ausflüge, Feste.  Wir gestalten Fotodokumentationen.  Wir dokumentieren die Teamsitzungen, Anwesenheitslisten, die Urlaube.  Wir informieren die Nationalitätenselbstverwaltung über unsere Arbeit.

9.7.2. Bewertungsarbeit Wir evaluieren unsere Arbeit regelmäßig intern und extern. Wir nehmen an einem kontinuierlichen Qualitätssicherungsprozess teil.

Wir reflektieren unsere Arbeit in verantwortungsbewusster Eigenkontrolle (= Selbstbild). Wir

befassen

uns

regelmäßig

mit

den

Zielen

und

Maßnahmen

unserer

Kindergartenkozeption und überprüfen den Stand und das Ergebnis unerer Umsetzung. Der Entwicklungsprozess der Kinder ist dabei wesentlich. Das Portfolio bietet dafür eine wichtige Grundlage. 84

Wir dokumentieren und evaluieren die Sprachentwicklung der Kinder. Wir evaluieren unsere Arbeit bei regelmäßigen Teambesprechungen.  Wir holen uns gezielt Rückmeldung von der Leiterin -beim Mitarbeitergespräch, bei einem Fördergespräch  Wir holen uns Rückmeldung bei den Eltern. Dies erfolgt -in Einzelgesprächen -im Rahmen von Entwicklungsgesprächen -mittels eines Fragebogens  Wir holen uns Rückmeldung bei den Lehrerinnen und Lehrern unserer Partnerschule. Dies erfolgt in persönlichen Gesprächen und mittels eines Fragebogens. Uns ist bewusst: Zur Qualitätssicherung im Kindergarten bedarf es einer kontinuierlichen Weiterbildung jeder einzelnen Erzieherin.  Jede einzelne Erzieherin bildet sich kontinuierlich weiter, mittels Selbstbildung durch Selbstbewertung.  Wir holen uns neue Informationen, Impulse und Methoden bei Fortbildungen, in der Fachliteratur, im Internet, im Austausch mit Partner-Kindergärten im In- und Ausland.  Wir nehmen an den Weiterbildungsveranstaltungen teil.

85

X.

A HELYI PEDAGÓGIAI PROGRAM ÉRVÉNYESÍTÉSE, ELLENŐRZÉSE ÉS ÉRTÉKELÉS

A program céljait és a megvalósítás szintjét összevetve elemezzük és értékeljük a tapasztalatokat:  Minden nevelési év végén  4 évente az irányított önértékelés során

Az óvodáskor végére kívánatos fejlődési jellemzők és a gyermekek személyiségfejlődése eredményeinek elemző összehasonlító vizsgálata adja az értékelés alapját. A pedagógiai program módosításának módja: A pedagógiai programot módosítani:  a nevelőtestület bármely tagjának írásos kérése alapján, többségi szavazattal lehet,  egyéb érdekegyeztető fórum írásos kérése alapján lehet. A módosítás lehetséges indokai:  A program alapján végzett nevelőmunka nem kellő hatékonyságú. /Erre a rendszeresen végzett ellenőrzések során derülhet fény. (Fenntartó, külső szakmai ellenőrzés)  A törvényi, vagy gazdasági változások a program módosítását teszik szükségessé.  A szakmai munkában olyan lényeges változások, új igények jelennek meg, amelyek a módosítást indokolják.  A helyi feltételek olyan mértékű változása, melyhez hozzá kell igazítani a programban leírtakat. A módosítások során a legitimációs folyamatot be kell tartani, s az érdekegyeztetési feladatokat a hatályos jogszabályoknak megfelelően el kell végezni.

86

10.1. Az ellenőrzés, mérés és értékelés elvei Az intézményben folyó minden tevékenység egyszemélyi felelőse az óvodavezető, aki ellenőrző, értékelő munkáját az SZMSZ-ben foglaltak szerint végzi. Az óvodavezetés szerkezeti felépítése, leírása Az óvodavezető a szakmai, tanügy-igazgatási és gazdálkodói feladatok végzésére a munkaköri leírásokban meghatározott módon vonja be a vezetésben részt vevő munkatársait. A vezető helyettes az óvodavezető távolléte esetén teljes körű rendelkezési joggal bír. Intézményünkben

a

nevelőtestület

egy-egy

szakterület

innovatív

feldolgozására

munkaközösséget hozhat létre az oktatási törvényben meghatározott módon és jogosítványokkal. A munkaközösség vezetője az adott terület szakmai ellenőrzésében az éves munkatervben meghatározottak szerint vehet részt. Általános ellenőrzési joggal és feladatkörrel az óvodavezető rendelkezik. Az intézmény pedagógiai-szakmai ellenőrzése ötévente történik az oktatásért felelős miniszter által működtetett rendszer alapján. Külső ellenőrzés, ezt független szakértői bizottság végezheti, mely kiválasztásában a fenntartónak egyetértési joga van. Nemzetiségi intézményben nemzetiségi pedagógus bevonásával történhet a vizsgálat. A szakmai és hatósági ellenőrzésben résztvevőknek nincs döntési, intézkedési jogköre. A törvényekben meghatározott érdekegyeztetési feladatok betartásáért a Szülői Közösség, valamennyi új, létrejövő fórummal való egyeztetésért az óvodavezető felelős. A napi megfigyeléseken, észrevételeken túl a tematikus és visszatérő ellenőrzések, valamint a tájékozódó látogatások segítik az objektív kép kialakítását. Ezek képezik a teljesítményértékelés alapját. Az ellenőrzések kiterjednek a munkaköri leírásokban meghatározott általános és az aktualitásoknak megfelelő feladatokra egyaránt. Az ellenőrzések idejét és szempontjait az érintettekkel az ellenőrzés előtt közölni kell, tematikáját és tartalmát a minőségirányítási programban és az éves ellenőrzési ütemtervben rögzítjük. A gyakorlati munka, az emberi tényezők, és óvónők esetében az írásos munka egyaránt az ellenőrzés tárgyát képezi. Az egyéni ellenőrzéseket mindig egyéni értékeléseknek kell követniük, s a tapasztalatok általánosítható részleteit az egész nevelő vagy munkatársi közösségnek is meg kell ismerni.

87

Az intézmény munkájának egészéről januárban illetve a nevelési év végén, átfogó képet kell adni az óvodavezetőnek a nevelőtestület részére. Az év végi értékelést írásban, az önkormányzatnak is el kell juttatni, nyilvánosságra kell hozni! Csoportszinten a szokásrendszer mélysége, a viselkedési és beszédkultúra, a játék színvonala minősítik elsősorban az ott folyó munkát, az egyéni fejlődés terén pedig a fentiek mellett az egyéni eredmények, produktumok segítik a pedagógiai munka pontos megítélését, melynek alapja az óvónők önelemzése, önértékelése, teljesítmény értékelése. A gyermekek fejlődésének nyomon követését és dokumentálását a szempontokkal kidolgozott „személyiséglap” teszi lehetővé, melyet folyamatosan írásos feljegyzés alapján végzünk és félévente egy alkalommal ismertetjük a szülőkkel. A csoportokat vezető óvónők folyamatosan megfigyelik a gyermekek tevékenységét, állapotát, reakcióit. Tapasztalataikról, az észlelt változásokról egyénenként feljegyzéseket készítenek. A korának megfelelően fejlődő gyermekek esetében nem alkalmazunk célzott mérési eljárásokat. Egyéb esetekben az óvónők maguk választanak a fejlettség ellenőrzését szolgáló mérőeszközök közül, /Dyslexia, Prevenciós Teszt, Difer: Óvodáskorú gyermekek fejlettségi szintjének szűrővizsgálata/ vagy kérik külső szakember közreműködését. Amennyiben a szűrővizsgálatok fejlődési problémákra utalnak, tervet készítünk a gyermek egyéni fejlesztésére. A rászoruló gyermekeket egyénileg vagy mikro csoportokban fejlesztjük, (gyógypedagógus útmutatása alapján, fejlesztő óvópedagógus rendszeres közreműködésével) szakemberhez irányítjuk, bevonjuk a szülőket a speciális feladatok gyakoroltatásába. Méréseket alkalmazunk diagnosztizáló probléma okának feltárására, fejlettségi szint konkrét megállapítására. 10.2. Dokumentumok, tervező munka, írásos feladatok Pedagógiai kritériumok az „Intézményi minőségirányítási program” tervezési folyamatához igazodóan: Meggyőződésünk szerint a korszerű, tudatos szakmai tevékenység elképzelhetetlen átgondolt, naprakész tervező munka nélkül. A német nemzetiségi nyelvi neveléstervezési, szervezési feladatai piros színnel jelennek meg a csoportnaplóban. 88

Témájukban és tartalmukban kapcsolódnak a magyar feladatokhoz. Az óvoda éves nevelési feladatait a vezető által készített munkaprogram határozza meg, melynek dokumentációs alapja: 

Az óvoda pedagógiai programja



Az előző év nevelési értékelése



Vezetői ellenőrzés tapasztalatai



Az óvónők írásos önértékelése



Az óvoda belső szabályzatai



Törvényi szabályozás, önkormányzati határozatok

A gyermekek fejlődéséről az óvónők feljegyzéseket készítenek az általunk meghatározott szempontok szerint, melynek alapja a folyamatos megfigyelés és a különböző vizsgálatok eredményei. A tervező munkához is fontos a pedagógiai szabadság érvényesülése, de az intézményi minőségpolitikája érdekében néhány irányelvet követendőnek tartunk. A tervidőszak hosszúságát a nevelési tartalmak esetében 3 hónap, a fejlesztési tartalmak esetében 1 hónap (komplex személyiségfejlesztés, differenciált egyéni képességfejlesztések segítségével) az egyes csoportoknál akkor lehet eltérés, ha a gyermekek egyéni fejlődési üteme ezt indiokolja. Követelmény, hogy minden tervidőszak lezárása önértékeléssel történjen, az értékelésben a tervezési időszak változását jelezni kell. A nevelési feladatok, fejlesztési tartalmak tervezésekor a vegyes csoportot egységként kell kezelni, ahol különböző fejlettségű gyermekek találhatók meg, s az elvárások rendszerét nem az életkorokhoz, hanem a meglévő egyéni fejlettségi szintekhez kell meghatározni. A projekt tartalmak megtervezésénél hangsúlyozott szerepet kell, hogy kapjon a tanulási képességek tudatos, fokozatos, folyamatos fejlesztése, segítve ezzel közvetetten az iskolai életmódra való felkészítést. A „Felvételi és mulasztási napló”- k gondos, egyeztetett vezetése valamint az étkezők nyilvántartásának pontos kitöltése a csoportban dolgozó pedagógusok felelőssége. Az óvoda vezetője valamennyi óvónővel egyeztetve kimutatást vezet az intézményben megtalálható hátrányos és veszélyeztetett helyzetű gyermekekről. A fenti dokumentumok rendszeres ellenőrzését az óvodavezető végzi, aki felelős az intézmény éves feladattervének és értékelésének –nevelőtestülettel történt egyeztetés után – összeállításáért.

89

Érvényességi rendelkezések A pedagógiai program érvényességi ideje: Az óvoda pedagógiai programja érvényességi ideje 2013. szeptember 01-től módosításig.

A pedagógiai program bevezetésének rendje: 2013. szeptember elsejétől mindkét osztatlan csoportban.

90