A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM HÍRLAPJA MEGJELENIK KÉTHETENTE. XVI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM március 23. Hol a kolbász? oldal

A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM HÍRLAPJA – MEGJELENIK KÉTHETENTE

XVI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM – 2015. március 23.

Hol a kolbász?

16–17. oldal

FOTÓ: MÁRK MIRKÓ

„Ugyanolyan gyerek vagyok, mint amilyen a Virtuózok elõtt voltam”

Egy merõben új tehetségkutatót indított még tavaly õsszel az M1, amely a Virtuózok címet viselte. Azon kívül, hogy a klasszikus zene iránt érdeklõdõket bemutatta és megszólította a mûsor, a szemfülesek még egy pécsi érdekeltségû fiatalt is láthattak a döntõsök között. Sõt, a 11 éves Boros Misi nemcsak jött, látott, de még gyõzött is. Élményeirõl, lehetõségeirõl õt, többek között a szülõi felelõsségrõl pedig édesanyját, Orbán Jolánt, a PTE BTK oktatóját kérdeztem. SZANYI-NAGY Judit interjúja

Honnan lehet értesülni egy ilyen tehetségkutatóról? Boros Misi: A Jókai Mór Általános Iskola igazgatója, Priskin Pál értesített bennünket magáról a versenyrõl. Felvette a kapcsolatot a szüleimmel, akik megbeszélték ezt a dolgot a zongoratanárnõmmel, Megyimóreczné Schmidt Ildikóval, és végül közösen úgy döntöttünk, hogy jelentkezünk. Orbán Jolán: Valóban így történt. A Virtuózok felhívását körbeküldték az iskolákban, így a Jókai Mór Általános Iskola és a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatói is megkapták. Misi hét éves korától rendszeresen részt vesz országos és nemzetközi zongoraversenyeken, rendszeresen fellép koncerteken, TV-mûsorokban, a Bartók Rádióban, egy évadot játszott a Pécsi Nemzeti Színházban, azaz volt fellépési tapasztalata, volt kapcsolata a médiával és a közönséggel, mégis végig kellett gondolnunk, hogy mit is jelent egy ilyen mûsorban részt venni. Azt is, hogy a már meglévõ programok és egy erõs iskola mellett idõben és energiában bírni fogjuk-e a forgatásokat. Egyeztettünk a zongoratanárnõjével, az

osztályfõnökével, mindkét iskola igazgatóival, így tudtunk közös elhatározás eredményeképpen részt venni a tehetségkutatón. Végül mennyi idõvel és energiával járt maga a verseny? Orbán Jolán: A program augusztusban kezdõdött a válogatóval, õsztõl már nagyon intenzíven zajlottak az események, az elõdöntõ, a középdöntõ, a döntõ, végül pedig decemberben a finálé és a gála. A forgatások két-három napot vettek igénybe, ekkor viszont reggeltõl-estig bent kellett lenniük a stúdióban. A darabokat a felkészítõ tanárok és a program szervezõi rendszeresen egyeztették. A program szervezõi, Peller Mariann és Vadász Dániel arról is gondoskodtak, hogy a Virtuózokat meglepjék a családtagjaik vagy barátaik próba közben. Misit az osztályfõnöke, Pártosné Farkas Katalin vezetésével az osztálya lepte meg. Felejthetetlen élmény volt mindenki számára! Boros Misi: Nagyon jó stábja volt a Virtuózoknak, minden alkalommal remekül éreztem magamat. Aki tudta, elhozta a saját tanárát is, õ is segített neki a próbákon. A legelsõ fordulóban délelõtt indultunk

Budapestre, ekkor délután kettõ óra körül játszottam, ami azt jelentette, hogy nagyjából öt órakor már itthon is voltam Pécsett. A középdöntõre kora reggel indultunk, este fél kilenckor játszottam, ami már sok idõt elvett. A döntõre pedig két nappal az esemény elõtt kellett menni Budapestre, elsõsorban a zenekari próba miatt. A döntõ napján pedig két-három próba is volt; a legvége, a finálé ugyanígy zajlott. Természetesen mindez jelentett valamenynyi kiesést az iskolában, de nagyon kedvesek voltak a tanáraim, segítettek bepótolni a lemaradást. Persze a szüleim is sokat segítettek ebben, másképp nem lehetett volna végigcsinálni mindezt. Végül kitûnõ is lettem az iskolában. Szülõként mekkora felelõsséggel jár egy ilyen tehetségkutató? Orbán Jolán: Mindig is intenzív életet éltünk, de ez az idõszak még a szokásosnál is intenzívebb volt. Meggyõzõdésem, hogy közös erõvel és elhatározással bármi sikerülhet – és ez így is lett. Amikor eldöntöttük, hogy részt veszünk a versenyen, minden programunkat ennek megfelelõen szerveztünk. Ezért idõben nem volt megterhelõ, sem nekünk, sem Misinek. Gyakorlatilag a felkészülés itthon zajlott, a programokra való utazást és napot pedig elõre tudtuk. Korábban is úgy alakítottuk a férjemmel a tanítási idõpontokat, hogy ne egyszerre legyünk elfoglaltak, így szükség esetén egyikünk el tudta kísérni Misit vagy Danit a különbözõ versenyekre, programokra. Ebben az idõszakban Daninak is több tantárgyversenye volt, mi magunk is több nemzetközi konferenciát szerveztünk, de próbáltuk a szakmai és a családi programokat összeegyeztetni. Sokszor dicsérték az arcjátékodat a verseny alatt. Ezek ösztönös mozdulatok? Boros Misi: Erre nem szabad és nem is lehet készülni. Mindig az adott pillanat a döntõ, én például észre sem veszem a saját arcjátékomat. A felvételek után döb-

Impresszum

Ahogy látom, számos pozitív visszajelzés érkezik a verseny vége után is, fõképp a Facebookon. Orbán Jolán: Szülõként az egyik legpozitívabb élmény, hogy bárhová menjünk is az utóbbi idõben, nagyon sokan odajönnek hozzánk, köszöntenek bennünket, elbeszélgetnek Misivel. 2013-ban Misi részt vett Lang Lang (kínai zongorista – a szerk.) kurzusán Münchenben, ekkor alakítottak egy facebook-csoportot, de maga a Boros Misi oldal a Virtuózok óta létezik. Én is jelen vagyok ebben a közegben mint szerkesztõ, de teljes mértékben õ kezeli az oldalt. Látom a megosztásait, a bejegyzéseit, meglep, hogy mennyire tudatosan és intelligensen használja ezt a felületet. Természetesen az elején aktívan figyeltem a tevékenységeit, de már akkor is úgy gondoltam, inkább õ tanít engem, nem pedig én õt. A szülõnek, természetesen hatalmas felelõssége van ebben is. Úgy látom, hogy nagyon jó érzékkel tudja kezelni ezt a nyilvánossági felületet. Ez megnyugtat. Boros Misi: Sok emberrel megismerkedhettem és találkozom azóta is a versenynek köszönhetõen. Nagyon szeretem ezt a közeget, s egyáltalán nem érzem azt, hogy nekem ettõl el kellene szállnom, mert teljes mértékben ugyanolyan gyerek vagyok, mint amilyen a Virtuózok elõtt voltam. Az elsõdleges számomra a zongora, azzal foglalkozom a legtöbbet. Mellette hegedülök, tavasszal és õsszel teniszezni, nyáron úszni, télen pedig heti egyszer-kétszer jégkorongozni járok. Nem sportolói szinten, hobbiként ûzöm õket. Igazából zongoramûvész szeretnék lenni. Egyelõre nagyon élvezem a pécsi létet, szeretem a jelent, úgyhogy nem nézek nagyon elõre a jövõbe – de azért kíváncsi vagyok arra, hogy mit hoz az élet.

UnivPécs – A Pécsi Tudományegyetem hírlapja

Alapító: Pécsi Tudományegyetem, felelôs kiadó: dr. Bódis József rektor, kiadó: Pécsi Tudományegyetem, 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4. Fõszerkesztô: Harka Éva, lapszerkesztõ: Balogh Robert, lapterv, tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Olvasószerkesztôk: Csernyánszky Benigna, Schmidt Renáta, képszerkesztõ: Csortos Szabolcs, fotóriporter: Márk Mirkó, terjesztés: Filákovity Dusán Állandó munkatársak: Bartakovics Bettina, Guellala Nacer-Eddine, Hári Viktória, Kékesi „Mandarin” Alexandra, Lugosi „scham” Tamás, Andy C. Rouse, Sági Lilla, Steiner Petra, Szanyi-Nagy Judit Hirdetési tanácsadó: Király Róbert, e-mail: [email protected], tel.: 72/501-500/12457, mobil: +36 30 90 56 870 Szerkesztôség: 7622 Pécs, Vasvári P. u. 4. 1. em. 123, telefon: 72/ 501-500/12140, 12122, e-mail: [email protected], www.univpecs.pte.hu Nyomda: PAUKER–Holding Nyomdaipari Kft., Budapest, felelôs vezetô: Vértes Gábor, ügyvezetõ igazgató HU ISSN 1586-1767, Megjelenik 8.000 példányban

2

benek rá, hogy mi is történik velem pontosan egy-egy zongorajáték alatt. Erre nem szabad rájátszani; ha valaki beleéli magát a zenébe, akkor jön ösztönösen a mozdulat.

UnivPécs 2015. március 23.

A Magyar Egyetemi és Fõiskolai Sajtó Egyesület tagja A SPINE (Student Press in Europe) tagja

Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelõje az OBSERVER Budapest Médiafigyelõ Kft. 1084 Bp. Auróra u. 11. Tel.: (+36-1) 303-47-38, Fax: (+36-1) 303-47-44 [email protected]

téma

Mibõl lesz a cserebogár?

STEINER Petra írása

„Van egy téveszme, hogy a lángelmét nem lehet elnyomni, az utat tör magának. Csudát tör utat! Nincs könnyebb dolog, mint a lángelmét elnyomni, mert az nagyon érzékeny. Azt úgy lehet elnyomni és taposni, mintha ott sem lett volna” – mondta Szent-Györgyi Albert. Révész György arra hívta fel a figyelmet, hogy a tehetség önmagában

csak egy ígéret, de az, hogy a gyerekbõl mikor lesz valódi, a szó szoros értelmében vett tehetség, mondhatni virtuóz, az egy kiszámíthatatlan és egyben lenyûgözõ kibontakozási folyamat része. De miért is fontosak az ilyen emberek? A jelenben egyre gyakoribb a braindrain, vagyis

az agyelszívás jelensége, vagyis amikor a szegény országok saját költségen fizetik ki az egyén képzését, aki aztán egy gazdag ország kultúráját, gazdaságát, tõkéjét fogja gazdagítani. Aztán itt a globális meritokrácia víziója, mely szerint mindegy, hol nevelkedtünk, a fontos csak az, mit tudunk produkálni. Ezt sokszor azonban ki is használják, így a tehetséget valójában

csak a siker és a pénz reményében kamatoztatják, kihasználják azokat, akik tudnak valamit. A Z-generá-

cióban pedig már most aggasztó jelek figyelhetõek meg, hiszen olyan szavakkal írták le õket, mint az instabilitás, a lustaság és a kilátástalanság. Mivel nincsenek biztos pontjaik az életben, nem is tudnak mibõl egy, ha nem is komplex, de

a realitás talaján álló jövõképet felépíteni. Így nem kell elítélni azokat az egyetemistákat, akik évekig elhúzzák a diploma megszerzését, hiszen ez sokszor annak köszönhetõ, hogy egy zárt, védett környezetben érzik magukat, ahonnan nem kell kilépni a bizonytalan „nagyvilágba”. Kik is segíthetik a tehetséget? Mondhatnánk, ez egészen az óvodától az egyetemig tart, hiszen ugyanúgy részt vesznek a folyamatban a pedagógusok, oktatók, pszichológusok, tanácsadók, mentorok (szakemberek, idõsebb diákok), valamint kezdettõl fogva a szülõkön van a legnagyobb hangsúly. Maga a tehetséggondozás

az iskolakezdés elõtti idõkbõl ered, ha elhanyagolják, az helyrehozhatatlan következményekkel jár. Peter Blau és Otis Duncan modellje szerint a tehetség többtényezõs rendszer, hiszen függ a képességtõl, a származástól, génektõl, kell egy csipet szerencse, de mégis központi helyen áll az erõfeszítés, hiszen a belefektetett munka nélkül sosem lesz igazi eredmény. Miért nem hozható helyre a kár? Az elõadó szerint biológiai okokból. Az agyi

FOTÓ: SZANYI-NAGY JUDIT

Honnan származik a tehetség? Öröklött vagy szerzett tudás? Bárhogy is nevezzük magát a képességet, abban biztosak lehetünk, ha egy ilyen ember jó kezekbe kerül, hatalmas dolgokra lesz képes. A Bölcsész Akadémia idei elsõ elõadásán, március 5-én Révész György beszélt a tehetség „eredetérõl” a Vargha Damján konferenciateremben.

ideghálózatok az emberi fejlõdés korai szakaszában alakulnak ki, viszont 5 éves kor után, ahogy az elõadó is fogalmazott,

ben, óvodáskorban még nem beszélhetünk tehetséggondozásról, csak személyiséggondozásról. A kulcs

fokozatosan „butábbak” leszünk.

mindig a motivációban

Hogy miért? Ugyan ki gondolta volna, hogy egy kétéves agyi hálózata sûrûbb, mint egy felnõtté? Nem mindegy, hogy mikor kezdünk el fejleszteni egy adott képességet, jó, ha azt fejlõdés érzékeny periódusaiban kezdjük, mivel akkor vagyunk rá a legfogékonyabbak, akkor fejleszthetjük tökéletes szintre. Minél összetettebb a tapasztalat, gazdagabb a környezet, annál összetettebb lesz maga az agy is. Meglepõ lesz, viszont döntõ jelentõségû

az elsõ öt év, hiszen akkor fejlõdik ki az agy 90%-a. Így a szülõk vállán hatalmas felelõsség nyugszik, mely az iskola kezdésével részlegesen áthárul a tanárokra is, habár kezdet-

rejlik, hogy legyen szándék, elhivatottság és emellett rengeteg gyakorlás. Sem a szorgalom, sem a tehetség önmagában nem elég, a kettõnek együtt kell jelen lennie, hogy valóban megtörténhessen az a bizonyos csoda. Mire is van akkor szüksége a tehetséges gyereknek a szülõi gondozáson túl? Az oktatónak ugyanúgy oda kell figyelnie, lehetõséget, bátorítást, valamint segítséget kell adnia. Mindehhez Magyarországon a Magyar Tehetségszervezõ Országos Szövetség nyújt segítséget, hiszen számos olyan tehetségpont van az országban (a PTE-n belül is – a szerk), ahol vállalják a tehetséggondozást már az óvodás kortól kezdve. Bonis bona, vagyis jótól jót tanulni, aztán pedig elindulhatnak útjukon a valódi tehetségek.

Gyakornoki lehetõség Az Európai Bizottság nemzetközi Europe Direct Információs Hálózatának Baranya Megyei Európai Információs Pontja

egyetemi és fõiskolai hallgatókat fogad gyakornokként. A teljes vagy részmunkaidõs, kötelezõ vagy önkéntes, nem fizetett gyakorlat idõtartama minimum 4 hét, maximum 3 hónap lehet. A szakmai gyakorlat a hallgató szakmai és személyes fejlõdéséhez jelentõs mértékben hozzájárul. A munkaadók az életszerû körülmények között végzett munka során kialakult képességeket, kompetenciákat várnak el a pályakezdõktõl, melyek az eredményes álláskereséshez elengedhetetlenek! Amennyiben szakmai gyakorlatodat a Europe Direct irodában teljesítenéd, jelezd a +36 72 520 552 telefonszámon, vagy az [email protected] e-mail címen!


3

Könyvtári éjszaka: „Az olvasás fél egészség!”

egyetemi élet

Árpilis 1. 17.00–24.00 óráig

hírek MÉREGTELENÍTÉS? Miért ne szedjünk nagy dózisú antioxidáns vitaminokat? A méregtelenítés szerepe címmel tartotta meg elõadását Wittmann István a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. A március 17-én bamutatott ismertetõ a Pécsi Tudományegyetem ÁOK új akadémiai doktorai elõadássorozatának része volt.

HÖLGYVÁLASZ! Nõnap alkalmából, március 9-én, két, nem feltétlen csak nõi témákat feszegetõ elõadást hallhattak az érdeklõdõk a Szenesben. Árvai Tünde a két világháború közötti idõszakról, a nõ ideálról, az öltözködési irányzatokról beszélt, Haiser Anna pedig a kor táncairól. Részletek: www.univpecs.pte.hu

IDÕSÖDÕ TÁRSADALMAK – ESÉLY VAGY VESZÉLY? ...címmel tartott elõadást az MTA pécsi székházában Lampek Kinga, az ETK oktatója március 9-én. Az idõsek aránya növekszik Európában, így Magyarországon is. Az unió országainak átlagában a nõk 81–82 év, a férfiak 75 év körüli élettartamra számíthatnak. Magyarországon ez az élettartam a nõk körében átlagosan 76 év, a férfiaknál 68 év. Bár a növekvõ életkor nem feltétlen jelent csökkenõ aktivitást, ennek egészségügyi vonatkozásait sem lehet figyelmen kívül hagyni. Az esemény az EgészségAkadémia tudományos ismeretterjesztõ elõadássorozat része volt.

Ezen a napon éjfélig tartunk nyitva. A vizsgákra készülõ hallgatóknak lehetõségük van arra, hogy a 2. szint inspiráló csendjében tanuljanak, az olvasók éjfélig vehetik igénybe a könyvtári szolgáltatásokat is. Gyakorlati példákat mutatunk be az egészséges életmódról. Táplálkozással és mozgással kapcsolatos tanácsokat adnak a PTE Egészségtudományi Kar végzõs hallgatói és tanárai. Biblioterápiás foglalkozáson vehetünk részt, majd táncra perdülhetünk a Táncoló Egyetem tánccsoportjával. Jóga és pilatesz foglalkozáson vehetünk részt a 2. emeleti folyóirat-olvasó sarokban, késõbb gyönyörködhetünk az indiai tánc meditatív szépségében. A látogatók ezen az éjszakán kedvezményesen tudnak beiratkozni, a határidõt elmulasztó olvasóknak késedelmi díj fizetése nélkül lehetõségük lesz visszahozni a könyveiket (21.30–23.30-ig).

Mérték Médiafesztivál Harmadszor is médiafesztivál a Mérték Médiaelemzõ Mûhely és a PTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének szervezésében március 25. és 27. között Pécsen a Zsolnay Negyedben. A fesztivált a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék szakmai napja vezeti fel Egy nap a média világában címmel.

B, MINT BRAZÍLIA Volt olyan vendég, aki a brazil zászló színeibe öltözve várta az Antall József Tudásközpont március 10-én tartott rendezvényén az elõadókat: Solti Ágnes és Vogel Dávid a brazil fejlõdésrõl beszéltek. A dél-amerikai ország a világ ötödik legnagyobb országa, lakóinak száma meghaladja 201 milliót, s csak 15%-uk múlt el 55 éves. A munkanélküliség 7,7%. A brazil állam feltörekvõ világpolitikai céljai mellett Brazília évtizedek óta görgetett problémáit is vázolták az elõadók.

4

Szakemberek szerint az olvasás nem csupán kellemes szabadidõs tevékenység, sõt nem is csupán az agy pallérozása céljából javasolandó, hanem szellemi és fizikai frissességünket is nagymértékben képes javítani. Szakemberek kimutatták, hogy olvasás közben az agy számos területe aktivitásba lép, attól függõen, hogy éppen mirõl olvasunk, ezáltal új idegpályák is kifejlõdhetnek. Az olvasás a mentális egészségünkre is jótékonyan hat, hiszen aki olvas, az soha nincs egyedül, emellett egy jó könyv segít ellazulni. Hat perc olvasás már több mint kétharmadával képes csökkenteni a stresszszintet, vagyis hatásosabb a zenehallgatásnál vagy a sétálásnál is. Ezeket a gondolatokat tartjuk szem elõtt a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban megrendezésre kerülõ 3. Könyvtári Éjszakán, melynek címe Az olvasás fél egészség.

Március 25. (szerda) 10:00–10:15 Megnyitó 10:15–11:15 Pécs underground – egy tanszéki kutatás tapasztalatai (Doboviczki A., Fodor G., Havasréti J., Rendes P.) 11:30–12:30 Médiainformatikai szakmai elõadások (A beszélgetést vezeti: Mester T.) 12:40–14:00 Belevágtunk! – hallgatók gyakorlati/ gyakornoki tapasztalatai (A beszélgetést vezeti: Glózer R.) 15:30–17:00 Könyvbemutató – Pavluska Valéria: Kultúramarketing. Elméleti alapok, gyakorlati megfontolások – A beszélgetést vezeti: Havasréti J. 17:00–18:30 Könyvbemutató – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, médiapolitika – Technikai, gazdasági és társadalomtudományi összefüggések – A beszélgetést vezeti: Szijártó Zs. 19.00 Archívum-reprezentációk. Kiállítás megnyitó a re:public galériában (bemutatja: Doboviczki A.) Március 26. (csütörtök) 10:15–10:30 Megnyitó (Polyák G., Szijártó Zs.) 10:30–11:00 workshopok „Eltöröltetvén örökre?” – Cenzúra, öncenzúra, lágy cenzúra – „Civilizációk harca” a médiában


– A sajtófotóktól az infografikáig: a vizualitás megváltozott szerepérõl a médiatartalmakban – Médiamúlt és médiajövõ: a pecskep.hu médiaarchívum rekonstrukciója – Sztárok, celebek, hétköznapi hírességek – Hagyományos és közösségi médiafinanszírozás 11:00–12:30 Szekcióbeszélgetések – „Databánya” – Pécskép-archívum bemutatása – Tudósítás a tárgyalóterembõl 13:00–14:30 Workshopok 15:00–16:30 Kerekasztal-beszélgetés Milyen üzleti modellek építhetõk a Z-generáció médiafogyasztási szokásaira? (A beszélgetést vezeti: Guld Á.) 17:00–19:00 Filmvetítés: Ítélet Magyarországon A film után kerekasztal-beszélgetés. A beszélgetést vezeti: Uszkiewicz E. Március 27. (péntek) 9:00–10:30 workshopok 11:00–12:30 Szekcióbeszélgetések – A kortárs képzõmûvészet megjelenésformái, helye, szerepe Pécs város életében (A beszélgetést vezeti: Fekete V.) – Út a sikerhez: karrierlehetõségek a média- és kommunikációs piac területén (A beszélgetést vezeti: Guld Á.) – Civilek a nyilvánosságért (A beszélgetést vezeti: Mong A.) 13:00–14:30 Kerekasztal-beszélgetés: Önkontroll, önszabályozás, öncenzúra (A beszélgetést vezeti: Mong A.) 15:00–16:30 Párhuzamosan zajló workshopok – az eredmények bemutatása 16:30–20:00 Kulturális program – Improvokál Társulat – Barbarci Bulcsú koncert

egyetemi élet

„ Joe csikorgó fogsora vagyok”

FOTÓ: MÁRK MIRKÓ

Hollywoodtól hangos a sajtó, de mi a helyzet az amerikai minimalista prózával? Havasréti József médiakritikus beszélgetett a monográfia szerzõjével, Sári B. Lászlóval, az Angol Tanszék professzorával március 18-án a Mûvészetek és Irodalom Házában. A minimalizmus nemcsak stiláris elemek halmaza, sokkal inkább egy esztétikai látás- és írásmód, amelynek valódi gyökerei vannak – jelentette ki Sári B. László. Hazánkban ennek tükrében nem beszélhetünk róla, fõként azért sem, mert itthon csak mint stílus ragadt meg, míg valójában a megnevezés szinte elválaszthatatlanul összeforrt jelzõjével: „amerikai”. Az irányzatot képviselõ két jól ismert szerzõ, Chuck Palahniuk, valamint Bret Easton Ellis a minimalizmus égisze alatt ennek ellenére mégis két egymástól eltérõ magatartásformát testesít meg.

Míg Ellis az irodalmi fõsodorból kivonulva megpróbál mindent akár többszörösen is fikcionalizálni, addig Palahniuk kezébe véve az irányítást, aktív jelenlétet alakít ki a kreatív írás keretein belül, így interneten tanít, valamint aktívan jelen van a közösségi médiában. Egy szóval: a gazdasági vállalkozást állítja az irodalom szolgálatába. Bár magyar viszonylatban még nem beszélhetünk olyan intézményesült kreatív írásról, amely Amerikában nemcsak olvasókat, hanem kritikusokat is nevel a hallgatókból, Sári B. László úgy véli, ha lassan, de akár hazánkban is meghonosodhat. Végtére is az általa elemzett szerzõket sem kell feltétlenül szeretni, de attól még nem lehet elsiklani felettük. Egy jövõbeli „magyar minimalizmus” iránt pedig miért is ne lehetne ugyanígy érezni? STEINER Petra

Mi várható az ECL szóbeli nyelvvizsgán? A magyarországi akkreditált nyelvvizsgáztatás rendjét felügyelõ Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ rendelkezése szerint 2015 januárjától minden vizsgaközpontban a szóbeli vizsgákat úgy kell lebonyolítani, hogy a témákat, a képeket, a szituációkat, az újságcikkeket, stb. nem a vizsgáztató adja, hanem a vizsgázó húzza. A rendelkezés így hangzik: a vizsgafeladato(ka)t nem a vizsgáztató választja ki a vizsgázó számára. Az ECL nyelvvizsgán ez konkrétan azt jelenti, hogy a vizsga elején az egyik vizsgázó kihúzza a témákat, illetve a képmontázst jelölõ számot. Ezután egy „small talk” jellegû ráhangoló beszélgetés indul a vizsgázópár tagjai között. Ha nem ismerik egymást, lehetõségük van megismerkedni egymással, ha ismerik egymást bemutathatják vizsgapartnerüket a vizsgáztatónak. Ezt a vizsgarészt a vizsgáztatók még nem értékelik. Néha érdekes dolgokat hozhat a véletlen. Elõfordult, hogy a szóbeli vizsga után egy izgatott nõi hang érdeklõdött a vizsgaszervezõtõl a ECL vizsgapartner fiatalember telefonszáma és e-mail címe iránt. Úgy látszik kevés volt a vizsgakeretek között az ismerkedésre szánt 5 perc! Egyéb-

ként lehetõsége van a vizsgázónak vizsgapartnert választani (ezt a jelentkezéskor kell jelezni), vagy a véletlenre lehet bízni a partner kisorsolását. A második vizsgarészben a kihúzott szám alapján kapják meg a vizsgázók a témát, melyrõl beszélgetniük kell, véleményt mondani, érvelni, ellentmondani, példákkal alátámasztani az elmondottakat. A harmadik vizsgarész már nem társalgás, párbeszéd, ha-


nem egy monológ a kihúzott képmontázs témájával kapcsolatban. Az újítás alapjaiban nem változtatja meg az eddigi menetét a vizsgának, a jó vizsgahangulatot, valamint az értékelést. Valójában csupán a szerencse kap nagyobb lehetõséget. Jó lesz ez így (is)! Az új szóbeli felvezetõjét honlapunkon hamarosan megtekinthetitek.

5

legendás pécsi professzorok

„Ez itt nem a Földi Paradicsom…, ez egy tanszék, itt dolgozni kell…” Dr. Bécsy Tamás (1928–2006) Dr. Nagy Imrével és Dr. Müller Péterrel Szilágyi László beszélgetett

Drámaesztéta, színházkritikus, 1973–78 között a Pécsi Tanárképzõ Fõiskola tanára. 1978-tõl az ELTE professzora. A Janus Pannonius Tudományegyetem megalakulása (1982) után másodállású professzor Pécsett. A magyar irodalom és a mûvészettudomány egyetemi szakok, valamint a dráma- és színháztudományi specializációk kezdeményezõje és kidolgozója. 1994-ig a Tanárképzõ Kar, majd a BTK Mûvészettudományi Intézetének igazgatója. Egyetemünk honoris causa díszdoktora. Sajátos stílusú tanár, vizsgáztató és vezetõ volt. Meghökkentõen éles, metszõen ironikus, pontosan találó megjegyzésekkel. Nyers, határozott és egyenes. Számtalan csak rá jellemzõ szöveg maradt utána. Néhány ezek közül. Egy szigorú realista mintapéldái… Felvételin: – Miért jött magyar szakra? – Szeretem az irodalmat. – Szeretni a káposztás cvekedlit kell, kisasszony, az irodalmat meg kell tanulni. Kollégájának: – Tessék, fogd, itt egy befizetett csekk. – De hát mi ez? – A doktori eljárásod díja, menj és írd meg. Idealistább szemléletû oktatónak: Te, ez itt nem a Földi Paradicsom, a balodon nem Szent Ágoston ül, a jobbodon meg nem Szent Bonaventura, hanem gyarló emberek – ez egy tanszék, itt dolgozni kell. Elõadáson: Jegyezzék meg, az irodalom nem svédasztal, hogy azt falnak róla, amit akarnak. Mindent el kell olvasni. Kollégájának: Most miért kellett jót tenned X-szel? Soha nem bocsájtja majd meg neked. Az ötvenes évek közepén került Pécsre, negyven évig volt jelen a város szel-

lemi közéletében. A Pécsi Nemzeti Színház dramaturgjaként kezdte pályáját, aztán nem pontosan ismerhetõ okokból a pécsbányatelepi általános iskolába küldték tanítani. Bárhol is dolgozott, mindig kitalálta, hogyan foglalkozhat drámával és/vagy színházzal. Nem ismerte a gátló körülmények fogalmát. Pécsbányán együtt focizott a gyerekekkel délután, akik aztán lelkesen jártak a kora esti színjátszó szakkörébe is. A 60-as évek elejétõl a Nagy Lajos Gimnázium emblematikus tanáregyénisége, késõbb megyei magyar szakfelügyelõ. Kollégái lesték, milyen könyvet olvas éppen, mert mindig az volt a legjobb vagy legfrissebb szakirodalom. A Lajosban megszervezte az ország egyik legjobb diákszínpadát, akkortájt a középiskolai Helikon fesztiválokon csak pesti gimnáziumok nyertek ebben a kategóriában. A pécsiek Antigoné-elõadása volt az elsõ vidéki gyõzelem. 44 évesen (1972-ben), középiskolai tanárként védte meg a kandidátusi disszertációját, eztán került át a Tanárképzõre. A diákok imádták, egy A/4-e lapra írt félévi tematikával jött elõadást tartani, az aznapi témára csak rápillantott, aztán már szabadon beszélt. Ezt a jó szokását még fejlesztette is idõvel, a 90-es években Shakespeare királydrámáiról adott elõ (péntek délelõtt, nagyteremben, teltházzal!). A kevésbé ismert királydrámák idézeteit gondosan kikereste a nála levõ könyvbõl – majd becsukta a könyvet, és oldalnyi szövegeket mondott el fejbõl. Ha a hallgatók panaszkodtak valamely szemináriumvezetõjük színvonalára, lehetõvé tette nekik a bizonyítást: olyan szakirodalmakat olvastatott velük, amely meghaladta a kor színvonalát. Aki ezeket kibírta és megértette, azt bevonta mûhely-szemináriumok tartásába. Mérnöki pontossággal elemzett, a szerkezet, a struktúra érdekelte. A ‘80-as, ‘90-es években a mûvészettudomány szak kapcsán sokszínû csapatot szedett össze; esztéták, filozófusok,

pszichológusok, nyelvészek, irodalomtörténészek egyaránt elõfordultak. Fontosnak tartotta, hogy a hallgatók a lehetõ legtöbb oldalról kaphassanak képet a mûvészetekrõl. Kiváló szervezõ volt, össze tudta rántani a feltételeket mások munkájához is. Feladatmegoldó igavonó vagyok. Megteremtem a helyzetedet, aztán az már rajtad múlik, mit kezdesz vele – mondta errõl sajátos modorában. Egész pályája a dráma és a színház bûvöletében telt el, de a dráma mindig fontosabb maradt számára a színháznál. Több évtizedig írt színházkritikákat, különösen fontosnak gondolta, hogy ne tenyerelhessen rá a puszta teatralitás az írott szövegre. Sokan, sokfelõl ismerték. Éppúgy hívták elõadni mûvelõdési házakba, mint zsûrizni amatõr színjátszó fesztiválokra. Szívesen ment, az ismeretterjesztés és a tehetségek nyomonkövetése szívügye volt. Jellemzõ és jellegzetes, hogy pályája utolsó nagy szervezése a Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszékének megszervezése és a színháztörténész szak megteremtése volt. Az MTA Színháztudományi Bizottságának tagjaként, majd elnökeként azon dolgozott, hogy e mûvészeti ág tudományos meg-

ismerésének metodikáját minél jobban kidolgozza. Jellegzetes az is, hogy õ, aki sikeres színpadi rendezõként is bizonyított, azt mind Pécsett, mind Veszprémben világossá tette: nem „színpadozókat és mimózáskodókat” vár a színháztudományi kurzusokra. Tanítványai alkotják – Pestrõl, Pécsrõl, Veszprémbõl egyaránt – a mai magyar színháztudomány derékhadát és elitjét. Könyvei, tanulmányai, cikkei, kritikái fontos és tanulságos olvasmányok ma is. Amikor 1994-ben díszdoktorunk lett, nehezen feledhetõ elõadást tartott az Élet színházáról, a hûséges Antigonékról, az öncélú Jágókról, a gondolkodóhabozó Hamletekrõl, az értelmetlen parancsokat kieszelõ Kreónokról, a típusokról, akikkel nemcsak a színpadon találkozott. Sokat tudott az emberekrõl és sokat tett értük. Nem feledték el neki. Amikor elhagyta Pécset, értelemszerûen leszerelték tanszéki névtábláját. Másnap valamelyik tanítvány visszavéste a falba a nevét. A szó átvitt és konkrét értelmében is mély nyomot hagyott hátra...

http://pte.hu/legendas_professzoraink 6


Kitüntetések március 15-e alkalmából Hebling János PTE TTK

Kovács L. Gábor PTE ÁOK

Széchenyi-díj

SZÉCHENYI-DÍJ

SZÉCHENYI-DÍJ

Fizikus, a MTA doktora, a PTE TTK Fizikai Intézet igazgatója, egyetemi tanára, több nemzetközi szervezet – köztük az Optical Society of America – tagja. Nevéhez fûzõdik a mindenkori legnagyobb energiájú terahertzes impulzus elõállítása. A Széchenyi-díjat az egyciklusú nagy intenzitású terahertzes impulzusok elõállítása és alkalmazása terén elért kimagasló eredményei, valamint a nemlineáris optikában és lézerfizikában végzett több évtizedes iskola- és mûhelyteremtõ tevékenysége elismeréseként ítélték neki.

Neuroendokrinológus, laboratóriumi szakorvos, fõiskolai és egyetemi tanár, az MTA tagja, a PTE Szentágothai János Kutatóközpont elnöke, egyetemi tanár, volt dékán, és rektorhelyettes. A metabolikus megbetegedések és a laboratóriumi diagnosztika módszereinek fejlesztése területén elért kimagasló eredményei, valamint a hazai és nemzetközi laboratóriumi medicina fejlõdését jelentõsen segítõ szervezeti és szakmai újításai, kiváló tudományszervezõi munkája elismeréseként ítélték neki a Széchenyi-díjat.

Komlósi László Imre PTE BTK alumnus

Gerner Zsuzsanna PTE BTK

Somody Péter PTE MK, festõmûvész

MAGYAR ÉRDEMREND TISZTIKERESZT POLGÁRI TAGOZAT KITÜNTETÉS

MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZT POLGÁRI TAGOZAT KITÜNTETÉS

Évtizedeken át a PTE BTK oktatója, az MTA tagja. A PTE több rektora kérte fel oktatási, illetve külügyekért felelõs rektorhelyettesi tisztség ellátására. Kutatási területe a mentális lexikon szemantikai és fogalmi jegyei, a fogalmi integráció és jelentéskiterjesztés kognitív vizsgálata, érvelési struktúrák, a nyelvhasználat pragmatikai modalitásai. Komlósi professzor ugyan ma már a Széchenyi István Egyetem rektorhelyettese, ám kitüntetése Pécshez is köti: kiemelkedõ színvonalú munkája elismeréseként kapta.

Gerner Zsuzsanna a PTE BTK Germanisztikai Intézetének helyettes igazgatója és a Német Nyelvészeti Tanszék vezetõje, valamint a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettese. Nem csak magyar és külföldi hallgatók szerint „korrekt és segítõkész”: 2014 januárjától Dr. Matei I. Hoffmann német nagykövet tiszteletbeli német konzullá nevezte ki. Beiktatásakor úgy nyilatkozott: szeretne kapocs lenni Németország és Magyarország, a német állampolgárok és magyar állampolgárok között.

r. Fischerné Dárdai Ágnes Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont

A tudományos élet területén kimagasló teljesítményt nyújtottak legrangosabb magyar állami kitüntetése. Maga a díj egy 89 mm magas bronzból készült, aranyozott, Széchenyi István alakját formázó kisplasztikai alkotás. A kitüntetés mellé egy Széchenyi-arcképét ábrázoló jelvény és pénzjutalom is jár. A PTE több oktatója is részesült már ebben a díjban: 2013-ban Andrásfalvy Bertalan (BTK) és Kosztolányi György (ÁOK), 2012-ben pedig Kollár László (TTK) és Lénárd László (ÁOK) professzor vehette át az elismerést.

Colin Foster PTE MK, szobrászmûvész

MUNKÁCSY-DÍJ

Veszprémi születésû, Pécsett él és dolgozik. Rajz szakon végzett a Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Karán, majd a Képzõmûvész Mesteriskolában Keserü Ilona és Konkoly Gyula voltak mesterei. 1996-tól vesz részt a PTE Mûvészeti Kar Festészeti Tanszék oktatói munkájában. Több csoportos és egyéni kiállítása volt Budapesttõl Berlinig. Alkotásai a PTE MK Mesteriskola Archívumán és a pécsi Modern Magyar Képtáron kívül budapesti, veszprémi, szombathelyi, paksi, gyõri közgyûjteményekben láthatók.

Mága Zoltán PTE MK alumnus, hegedûmûvész

MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZT POLGÁRI TAGOZAT KITÜNTETÉS

MUNKÁCSY-DÍJ

PRO CARITATE-DÍJ

Egy célokkal teli ember, vezetõ – mondta róla Bódis József rektor egy ünnepségen a közelmúltban. Könyvtáros, tanár, az MTA tagja. Kutatási témái közé tartoznak a tankönyvelemzés és -fejlesztés elméleti és gyakorlati kérdései, a történelmi megismerés sajátosságai, valamint a történelmi tanulás és tanítás stratégiái, módszerei. A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont fõigazgatója. A PTE mûvelõdés- és egyetemtörténeti közleményeit bemutató, 2013-ban alapított Per Aspera ad Astra fõszerkesztõje.

Londonban született, Nottighamban és Manchesterben tanult, csaknem három évtizede él Magyarországon, ahová a köztéri szobrászatot jött tanulmányozni. Palkonyán telepedett le, mûtermet nyitott. Számos szimpózium szervezõje/résztvevõje Villánytól Lendváig. Köztéri szobrai Európán túl Japánban, Dél-Koreában, Argentínában is állnak. Az MTA doktora, a Mûvészeti Akadémia tagja, a PTE Mûvészeti Karának nemrég leköszönt dékánja. Az utóbbi években a Nap mozgása, a fény és árnyék játéka hat a legjobban alkotásaira.

A hegedûvirtuóz számára fontos az adakozás: az elmúlt évtizedben számtalan egyéni jótékonysági akciót tartott. Számos mesterhegedûje kelt már el jótékonysági koncerteken, aukción. Hitvallása, hogy az integráció kulcsa elsõsorban a tanulás, a tudás pedig a jövõ. A tudás ad rangot, értéket, elismerést és becsületet az élethez. Úgy véli, a társadalmi békéhez csak ez az út vezet. A hátrányos helyzetben lévõk támogatása érdekében végzett kiemelkedõ, példamutató tevékenysége elismeréseként kapta a díjat.


7

krónika Tisztelt Rektor Úr, tisztelt Kollégák, tisztelt Ünneplõ Közönség! Amikor közel 50 évvel ezelõtt édesanyám kisiskolás koromban március 15-én kitûzte mellemre a kokárdát, nem igazán értettem ennek jelentõségét. Elmentem az iskolába, igen jól hallják, hiszen akkor ez még nem volt munkaszüneti nap, csak késõbb lett az, s láttam, hogy több társam, sõt a tanárok közül is többen viselik azt. Ugyanakkor viszont több tanár kifejezetten rosszallóan nézett a kokárdás kisdiákokra. Azután késõbb, amikor megtanultuk 1848. március 15-e történelmét, már kezdtük érteni ennek jelentõségét, a nemzeti hovatartozás jelképét. 1848. március 15-e történéseit könyvekbõl, filmekbõl jól ismerjük. Azon a reggelen Kossuth javaslatára az országgyûlés elfogadta az arányos osztozkodást, mely után Kossuth az elfogadott felirattal a császárvárosba utazott. Eközben Pesten vértelen forradalom zajlott le. Az ifjú radikális költõk, írók kívánták a sajtószabadság kivívását, a független, felelõs minisztériumot, az évenkénti országgyûlést, a törvény elõtti egyenlõséget, a közteherviselést, a jobbágyviszonyok eltörlését, a nemzeti õrsereget, a politikai foglyok szabadon bocsátását, az uniót Erdéllyel és a többi reformot. A Nemzeti Múzeum elõtt nagygyûlést tartottak. A Helytartótanács egy ideig azt fontolgatta, hogy lövessen-e. Hétezer fõnyi katonai helyõrség állt rendelkezésre, de végül engedett. A katonaság parancsot kapott, hogy maradjon a laktanyában. A cenzúrát eltörölték, Táncsicsot szabadon engedték. Az éljenzõ tömeg a kiszabadított fogoly kocsijából kifogta a lovakat és maga húzta azt. A Nemzeti Színházban este a Bánk bánt játszották. Ez a nap rövid története. Milyen párhuzamosságok találhatók az 1848-as események és az én fiatalságom – amikor nagyjából az itteni végzett fiatalokkal lehettem egykorú – hazai történelmi eseményei között? 1848-ban és 1945 után is idegen csapatok állomásoztak hazánkban, melyek diktatórikus rendszereket védtek. 1848-ban Európa egyetlen vértelen forradalma a március 15-ei pesti forradalom volt, hiszen Bécsben, Prágában, Párizsban, Milánóban vér folyt. Ugyanilyen vértelen módon sikerült keresztülvinni az 1980-as évek végén az idegen csapatok távozását országunkból és a rendszerváltást, miközben tõlünk délre a következõ évtizedben véres harcok folytak. Sajnos a 48-as vértelen forradalom egy véres szabadságharcban folytatódott, melyet egy idegen hatalom beavatkozása vert le. Ugyanaz a hatalom, mely ezt

8

késõbb is megtette. Mit köszönhetünk a reformkornak és a szabadságharcnak? Ekkor született meg az önálló magyar állam létrehozásának gondolata. Ekkor alakult az elsõ felelõs magyar kormány. Ekkor kezdtük újrateremteni mi magyarok a saját elképzelésünk szerinti világunkat. Ez volt az elsõ polgárosodási kísérletünk. Majd szinte ugyanezt 1990-ben, mintegy 140 évvel késõbb újrakezdtük. Széchenyi István írta: „Az ember annyit ér, amennyit használ.” 1848 hõsei kimondhatatlanul sokat használtak a hazának. Ha megkérdezzük, melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, a nagy többség március 15-ét mondja. Ezt az ünnepet ma minden magyar, a legkülönbözõbb politikai irányzatok, mozgalmak és pártok, a legkülönbözõbb gondolkodású emberek vallják magukénak. Ez az ünnep az egységrõl szól. A cselekvés egységérõl, a közös célokról. És ez egyben fontos üzenet a mának is, amikor bizony a széthúzás erõsen jellemzi a magyar társadalmat. Engedjék meg, hogy végül a forradalom költõjét, Petõfit idézzem, 1847-bõl: „Ha majd a bõség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!” Nem hiszem, hogy lenne ennél elõremutatóbb program. Az a nemzedék, a 48-asoké komolyan gondolta, komolyan hitt a megvalósításában. Tartozunk nekik annyival, hogy belegondolunk, így, közel 170 év távlatából: megteszünk-e mindent azért, hogy közelebb jussunk az õ hajdani céljaikhoz? A választ mindenki csak saját magának tudja megadni, de Önök, akik ma a legrégebben alapított magyar egyetem doktori oklevelét veszik át, ezzel egy olyan szellemiséget is kell, hogy kapjanak és vigyenek magukkal, mely ezen magasztos célok megvalósításához vezet. TÓTH Kálmán rektorhelyettes Diplomaosztó Ünnepség 2015. március 12.


krónika

FOTÓ: CSORTOS SZABOLCS

A PTE új díszdoktorai

Talpra magyar – szólította meg Petõfi az akkori progreszszív magyarokat. Hittek abban, hogy a haza és a haladás csak egységben értelmezhetõ. Pár hét alatt hoztak olyan törvényeket, melyek alapvetõen változtatták meg a társadalmat, és egy mûködõ államot is meg kellett szervezniük, háborús körülmények között. Másfél éven keresztül sikert sikerre halmoztak, majd a szabadságharc végül elbukott – emlékezett meg a március 12-én a Halasy-Nagy József Aulában tartott Díszdoktoravató Ünnepi Szenátusi Ülésen az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról Bódis József rektor. Ha forradalmi nem is, de helyzet most is van: évek óta érzõdik, hogy kell egy struktúraváltás, egy elmozdulás, mely a társadalmi érdekeket és a felsõoktatást közelebb hozza egymáshoz, ezt pedig egy új, pragmatikus felsõoktatási koncepció hivatott elõsegíteni. Néhány év múlva meglátjuk ennek eredményét – fogalmazott Bódis József. A kancellári rendszer bevezetése kapcsán elmondta, van esély ennek finomhangolására. Hozzátette azt is: ha ez a változás egy stabilabb, jobb jövõképpel bíró felsõoktatás felé visz, akkor támogatni kell. Ha nem abba az irányba visz, akkor ellen kell állni. A felsõoktatás nem attól jó vagy rossz, hogy az azt mûködtetõ gazdasági szervezet milyen, hanem hogy milyen a végeredménye – a magyar felsõoktatás pedig nemzetközi viszonylatban is jó. Mindannyiunk érdeke, hogy még jobb legyen, de azt a megbecsülést nem a szervezeti és gazdasági vonal, hanem az akadémiai és tudományos vonal érte el. Ennek tudatában vívjuk meg harcainkat azért, hogy fejlõdõképes, prosperáló és a fiatalok szempontjából vonzó legyen a felsõoktatás. A rektor a PTE teljesítményét tekintve a külföldi hallgatók növekvõ számát hangsúlyozta, majd ismertette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szerint ma két egyetem tudott tudományos fejlõdést felmutatni hazánkban: mérsé-

keltet az ELTE, nála pedig markánsabb fejlõdést tud felmutatni a PTE. A Szentágothai János Kutatóközpont mûködésével és a karok tudományos eredményeivel azt reméljük, még elõrébb tudnunk majd jutni – mondta el a PTE elsõ embere. A hagyományokhoz hûen díszdoktorokat is avatott a PTE. A Mûvészeti Kar új díszdoktora John K. Grande kanadai képzõmûvész, mûvészettörténész és kurátor. Ahogy azt Colin Foster laudációjában elmondta: John K. Grande fontos kiállítások kurátora vezetõ amerikai és európai tárlatokon. A kortárs mûvészek alkotásainak bemutatásán túl rendszeresen publikált is róluk szaklapokban. Több mint 40 könyve jelent meg, legutóbbi a PTE Mûvészeti Karával közös kiadásban a napokban került kiadásra. John K. Grande nagy érdeklõdéssel fordul a kevésbé ismert kortárs mûvészek felé – román és magyar mûvészeti eseményre látogatott el, legutóbb tavaly nyáron az MK doktoranduszaival szervezett Virtuális és valódi terek workshopon. Az Egészségtudományi Kar új díszdoktora Tabár László Pécsett végezte orvosi tanulmányait, kutatási területe az emlõrákok korai felismerése volt. Õ a mammográfiás emlõszûrést kidolgozója, melynek kapcsán magas szintû nemzetközi publikációt is folytatott. Amikor Svédországban elindították az emlõrák megelõzését célzott programot, õt kérték fel ennek lebonyolítójának. Amit ma a világon tudunk a mammográfiás szûrésrõl, neki köszönhetõ – mondta laudációjában Boncz Imre Tabár Lászlóról. Az ETK új díszdoktora kapcsán a zárszóban Bódis József azt is megjegyezte, hogy Tabár professzor tartotta elsõ radiológiai gyakorlatát, s rendkívül büszke arra, hogy volt tanárának adhatott át ma honoris causa oklevelet.


Életmûve Pekingben kiemelkedõ építészeti-közéleti kiválósággá teszi Wang Tie építészt, a Central Academy of Fine Arts dékánját, a PMMIK új díszdoktorát. Oktatóit doktori iskolánkba küldte, közös szakmai workshopra kaptak meghívót Pekingbe, illetve további közös tananyag- és tantárgyfejlesztési projekteket is definiáltuk – mondta el laudációjában Medvegy Gabriella, a PMMIK kapcsolati dékánhelyettese, majd hozzátette: a kínai partner szemlélete az európai, Pécsett képviselt építész-szakmai szemlélettel ötvözve különleges, termékeny alkotói közeget teremt, a kettõ egymást erõsíti. Wang Tie megnyitotta mûtermét a Pollack hallgatói elõtt, nemzetközi szakmai gyakorlati lehetõséget biztosítva számukra. Az esemény további részében kitüntetések és oklevelek átadására került sor (részletek: www.pte.hu). A tisztségérõl leköszönõ Rinfel János, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke eozin emlékplakettet vehetett át, majd átadta az EHÖK elnök tisztségét jelképezõ talárt Takács Gyulának, az EHÖK új elnökének. Mikor a programomat megfogalmaztam, a racionalitásra törekedtem, mely megvizsgálja a jelenlegi rendszert, illetve kibontja a további lehetõségeket – fogalmazott Takács Gyula, utalva a hallgatók közéleti-kulturális létének fellendítésére, a juttatási rendszerre és az érdekképviseletre támaszkodó programjára (további részletek: Hangsúly a szakmai oldalon UnivPécs 2015. március 9., 11–12. o.). Zárszóként Bódis József a történelmi emlékfutásra is utalva az elsõ magyar egyetemalapítás két év múlva esedékes 650. évfordulójára utalt. Felszínes ünneplés helyett tartalmas programokkal készülünk – jelentette ki a rektor, majd az akkori eseményekre is meghívva a frissen avatott díszdoktorokat hozzátette: Õseink szellemében erõsítsük alma materünket.

9

English

PENtagon Pollack Mihaly Faculty of Engineering and Information Technology

I am Martin Németh, the student rector candidate of the PENtagon group. Our story begins in 2003–2004. Some guys wanted to be the souls of the main party of the engineers in B Club, so they dressed up like soldiers. This became a tradition: all of the engineers' parties are wrapped in military costumes, all the freshmen are commanded for a whole day in September in a military way. The Pollack was represented by other departments during the former years of the PEN, now it's our turn! The "older" generation of the students of the PMMIK is involved to this group, that's why it was obvious to establish our own PENtagon. We want to show something new and really great to the university! During the last festivals we usually connected with the groups of the Medical School of the UP, and we did not get on well with other faculties. We would like to change that attitude! So we are open to make friends with each groups. We have organized a party at a pub, to pal up with the others. It was really fantastic! As a student rector I would like to propagate our university, because the number of students decreased. We should move out to festivals and talk about University of Pécs. We should contact with other universities of Hungary and other countries which have similar faculties, and their students should participate in PEN, too. I would organize much more collective programmes for the students from all faculties of the UP, I think that would create a real union between us.

10

I'm Gábor Csécsei, the student rector candidate of the NinPENdo group. Our story is based on classical video games of the ‘80–’90. The main idea presented itself in 2013, just right after the PEN and I have been thinking about this since then. The half of the group consisted of freshmen, and nobody has participated in PEN but me! We have followed a noble tradition in electing the student rector candidate: first we have elected the proper person (that's me!) and later on we have chosen a theme for the group. The team was divided to groups of 5 and everyone had to write down his/her ideas. We throwed out the worse ones immediately, but we still got 38 brilliant ones! We thought over these: Which one is sustainable during a period of two and a half months? Can we make a good film about it? Can we make excellent costumes and mask upon that story? The ideas narrowed for 10, then for 3 characteristics. After the first selector party the whole group gathered to make a decision about the best story. I had asked a fellow who had had participated at the festival to collect all the former themes about the groups of the PENs. Therefore we have known about the Irish, Scotch and even about the rock band theme - we do not want to repeat these. I think the main role of the student rector must be to take part in the public life of the university as the face of the UP. The number of the students of UP has decreased after 2012, so we should stop this tendency and we should meet the future students of our university. Recruitment of new students is inevitable in my opinion. At the time when I have started my studies here, there were far more opportunities to spend our free time than now. We should boost the student life at this university!

NinPENdo Faculty of Humanities

Gods of PENynpos Faculty of Adult Education and Human Resources Development

I'm Máté Kovács, the student rector candidate of the PENynpos team. We can make a fresh start this year: most members of the group are freshmen, and they are mostly girls. We gathered just right after our team had formed, and begun to work on our conception. We have plenty of ideas! At last we have remained at the Greek mythology instead forming the Smurfs. So we are going to play gods and goddesses, which are quite majestic roles. This theme is fun, interesting and eye-catching, can be played easily, and as you know "Gods are in the details". We did our research quite long and quite well: we have seen all the videos about the former PENs, just to avoid copy of any elements of any former groups. We have to admit: we admire the Cirka de Muffalo (one of the former group of this faculty) for being so awesome, elaborated and sophisticated. As for nostalgia we like Metálcicák, too (this is another former group of this faculty). It was sheer pleasure to watch their productions, I am so proud to be the student of this faculty! I'm convinced that we can reborn and come out with something different and new, not just recycling the old ideas. We have such a great role models, we have to prove for them. As a student rector I would like to get more students for our university by effective marketing. There are opposites between the faculties, so we should organize collective programmes to make them friends. Although I'm a freshman, I feel myself at home here and I wish the same for all freshmen!


Chinese guidance from Pécs

English

Guellala Nacer-Eddine's interview with Elynn Yin So you have been here for quite a long time. What do you think about Hungary, its culture, and about the Hungarian meals? I like the food here! All kinds of soup and snacks. The wine here is also very good! I love the city here, it is a very old but beautiful city. The culture is very attractive for me also. People are very kind and nice to me. I think when I am going to leave, I will be really sad and miss this place.

Where did you come from? Tell us some details about the town where you live in China. Anhui province. But I studied in Beijing. The place where I came from is a small town in the south part of China. It is famous for its beautiful scenery and Chinese tea. I like my hometown very much. You are a teacher from China, why did you come here to teach? The ELTE Confucius Institute have a cooperation with a Chinese university, so I applied for this job. Then the Confucius Institute arranged me to come to Pécs to teach Chinese. As far as I know you are here since last year's August, so you already spent many time here. How do you feel about the Hungarian students and what are your most effective methods to teach them? Firstly, the students here are so kind to me. Secondly, they are very interested in Chinese culture and language. They study Chinese much faster then I thought. I have to say some of them really have talent to learn this language. I think when I'm teaching, I'm trying to teach them some things which are useful and also interesting. For example I always teach about Chinese culture and not just the language. I taught them how to use chopsticks, they really enjoyed it. I also pay attention to the difference between China and Hungary.

programmes 03.23. (Monday) 22:00 Szenes Mashup

SZENES

03.24. (Tuesday) 23:00 Lawyers' Tuesday / Suits Party EST CAFÉ

03.27. (Friday)

And what do you think how well are they able to understand the Chinese culture and the everyday life here? Because it is big difference with here, sometimes they don't understand the Chinese culture. But after I explained, all of them would understand. They are very curious about all kinds of Chinese culture. You’ve mentioned the Confucius Institution. Do you have further plans with it here in Hungary? University of Pécs will have it's own Confucius Institution later. So maybe later, I'll apply for that and come back here to teach Chinese.

I've read that the Chinese and the Hungarian languages are both (but not equally) difficult. What do you think about this statement as a native Chinese speaker who have learnt a little Hungarian too? Well, I’ve learned only a little Hungarian. But this language is really difficult for me. Language learning needs time and practicing and you'll get better. I have to work a lot here so actually I don't have too much time to practise my Hungarian. If study harder, maybe it will be easier. Finally, what do you think about Chinese restaurants comparing to the restaurants in China? There are big differences. The food in China is more suitable for our Chinese people. The food here is more suitable for the local Hungarian people. But they still have some same kind of similarity. And both are very delicious.

One desk, one language… Or not?

19:00 Al Di Meola plays Beatles and more KODÁLY CENTRE 21:30 The Beatles Psychedelic Songs By The Blackbirds ZSOLNAY CULTURAL QUARTER E78

03.28. (Saturday) 21:00 Wellhello SirVive

PÉCSI EST CAFÉ 10.00 Egg painting for adults ZSOLNAY CULTURAL QUARTER E78

03.29. (Sunday) 15:00 Youth passio

TETTYE

04.01. (Wednesday) 17:00-24:00 Night at the Library KNOWLEDGE CENTRE

04.02. (Thursday) 21:00 Dunántúli Drum & Bass #3

LÉTRA

18.03.17 – A fantastic evening with incredible people. It was at the Pollack B Club. It is my delightful pleasure to intoduce the Language Tandem. At the "Boszi koli" a new program has started. A very useful language practicing method. Believe me it worths to participate. I will tell my personal experiences because it would be difficult, moreover almost impossible to talk objectively about this marvellous evening pastime. We started at 8 p.m. at the French table and there was a very smart French guy Jean-Baptiste. Before him, a Latvian girl also joined us for a conversation but she was more interested about other languages. So we started to speak with Jean-Baptiste of course in French, but suddenly it changed into an international meeting, with French, Chinese, Alaskian and Hungarian students. Actually, I am studying Chinese since last September so it was a real treasure for me to improve my language skills by speaking Chinese, writing down characters, etc.. But we also shared our native Hungarian knowledge with them and we helped them to learn new and very useful sentences. We tried to teach each other some tongue twisters too but to be frank: we failed. Not to mention that the beer was on sale. And there were very cool musics, too. Finally, if you are interested about this program don't be shy. It is on every 2nd Tuesday, so the next will be on 31st of March. See you there! GUELLALA Nacer-Eddine


04.04. (Saturday) Wait for the Easter in Palkonya PALKONYA

04.05-06. Happy Easter! 04.11. 15:00 Portugieser du Monde ZSOLNAY CULTURAL QUARTER E78

11

interjú

„A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene!”

KÉKESI Alexandra interjúja

Fontos a klasszikusok ismerete vagy anélkül is lehet mûvelt az ember? Nem hiszem, hogy meghatározhatnánk egy kánont, ráadásul ahány fiatal, annyi elõélet: amit otthonról hoz, barátaitól, kedveseitõl hallott. Az viszont természetesen bennem van, hogy a klasszikus kultúra néhány alapértékével jó, ha az ember rendelkezik, hiszen az életrõl szólnak, emberi tanulságokat mutatnak be, felvetik mindannyiunk nagy kérdéseit. Tehát a klasszikus mûvészet – a 20. század klasszikus értékeit is beleértve – szerintem nélkülözhetetlen a teljes emberré váláshoz. Törekedni kell arra, hogy megismerjük a klasszikus értékeket, Shakespeare-t, Dickenst, Petõfit, Thomas Mannt, a 20. század jelentõs mûveit, s hogy nem csak az irodalmat, de a múlt és jelen emlékezetes színházi elõadásait, filmjeit szintén megértsék, magukévá tegyék a fiatalok. Mi történik abban az esetben, ha valaki nem szeret olvasni, vagy épp nehezen olvashatónak ítéli az ismertebb darabokat? Nagy a vita a kötelezõ olvasmányokról, hogy melyek legyenek és hány éves korban kelljen elolvasni õket. A korszerû irodalomtanárok azt mondják: nincsenek kõbe vésett szabályok, hiszen van olyan gyermek, aki igen korán elkezd olvasni és van, aki viszonylag késõn. Van, akit a krimi felõl lehet megközelíteni, és el tud jutni a klasszikus irodalomhoz, és van, aki megmarad a kevésbé igényes daraboknál – ez sem tragédia. A tanárok és a diákok is gyakran mondják, hogy nem olvasnak a mai fiatalok. A kõszívû ember fiai például már sokak szerint olvashatatlan, sõt már lassan az Egri csillagok is, ami nem öröm. Meg kell vizsgálni, hogy mi ennek az oka. Vélhetõen a kultúraváltás. Nem

12

kell kétségbe esni, mert van más lehetõség. Ott van például a Harry Potter, melynek hét kötete egészen vaskos – de filmszerûen pergõ – olvasmány. Olykor az a fiatal is elolvassa, aki korábban nem érdeklõdött a szépirodalom iránt. Rajtunk, tanárokon, kultúraközvetítõkön múlik, hogy felismerjük, kinek mit érdemes a kezébe adni. A slam poetry-t ebbõl a szempontból is fontos mûfajnak tekintem: sokakat visz közel az irodalomhoz és a mindennapok problémáihoz. A slam poetry értékteremtõ kultúrának számít? Lehet költészetnek nevezni? Kultúrának számít, persze! Talán költészetnek is. Van Rilke-szintû és van mindennapi költészet is. Valamikor januárban volt a Magyar Narancsban egy nagyon érdekes interjú Varró Danival. Kamasz költõként ismertük meg, õ is elmondja, hogy nem akar feltétlenül nagy költõ lenni. Úgy fogalmaz, hogy „elsõ rangú mûfordító és szerethetõ, közepes költõ” szeretne lenni. Szerintem ez tiszteletre méltó. Nem szeretném persze ezt a költészetet teljesen nivellálni mondjuk József Attila költészetével. Ám nem szabad, hogy arisztokraták legyünk, más az – úgymond – köznapi költészet, adott esetben a slam poetry, és egészen más a dilettantizmus és a giccs. A giccs hamis, álságos, illúziókat keltõ és mûvészkedik. A hétköznapi költészetben is lehetnek irodalmi értékek, de ez tulajdonképpen belsõ „lelki” és társadalmi-közérzeti szükséglet. A slam poetry alkotói között is vannak tekintélyes költõk, például nemzedéktársam, Szkárosi Endre, aki írt s ír „komoly” verseket is, tudós tanár, és neki mégsem derogál fellépni slam poetryversenyeken is. Závada Péter, aki az Akkezdet Phiaiban is fellép, újabban hagyományos értelemben modern költészetet is mûvel. Ez a jó a mai kultúrá-

ban: nem kell mindenáron értékelnünk és skatulyáznunk. Sokféle út lehet, a magas kultúrából lehet út a populáris kultúrához, és fordítva. Nagy, szimbolikus élmény volt számomra egy talán fél évvel ezelõtti irodalmi est, amelyet a Tudásközpontban tartottak: Závada Pál a fiával, Závada Péterrel együtt lépett fel. Két külön világ, és mégis összeér! Egyébként ez nem vadonatúj dolog: Petõfinél és József Attilánál is megvolt a mindennapi kultúra és a „magas” mûvészet szerves, sõt bensõséges kapcsolata. Tudna olyan filmet említeni, ami fiatalos és értékes?


Agárdi Péterrel, a kultúraközvetítés szakértõjével, mûvelõdéstörténésszel beszélgettem, aki a PTE FEEK tanáraként több alkalommal látogat slam poetry-esteket, hallgat Akkezdet Phiai-dalokat és nézi fiatal magyar rendezõk filmjeit. Fiatalos, nyitott, aki hallgatóival vitatja meg a 21. század kulturális értékeit.


A Reisz Gábor-féle Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan (a továbbiakban VAN – szerk.) az egyik kedvenc mai filmem. Azért tetszik, mert képes volt egyszerre szólni a huszonéves nemzedék érzelmeihez és hozzánk is, az idõs, apai vagy nagyapai nemzedékhez. Nagyon tanulságos, ahogy ezt a mai fiatal nemzedékre jellemzõ bizonytalanságot kifejezi. Látom, hogy ezt élik át a hallgatóim, tanítványaim és ez nagyon elszomorít. Szociális okokból fakad és az oktatási rendszer súlyos zavaraiból. Kérdés például, hogy vajon lesz-e értelmes munkájuk, és hogy az itthon lesze? Értékrendzavar és bizonytalanság jellemzi most a társadalmat. A mai kul-

interjú túra, ha ezt hitelesen tudja kifejezni, már teljesíti a maga küldetését. Ezért szeretném, ha a fiatalok minél többet járnának moziba, színházba, ami nem mond ellent szórakozási, bulizási igényeiknek. Panaszkodhatunk, siránkozhatunk, de még az egyetemista fiatalok közül is kevesen ismerik a kortárs kultúrát. Sajnos a VAN-t is kevesen látták, miként a Káin gyermekeit, a Parkolást vagy a Fehér istent. Hogy lehetne ezt az érdeklõdést felkelteni? Mik azok az eszközök, amelyekkel kicsit el lehet hozni õket a számítógép elõl? Ha az egyetemistákról beszélünk, nagyon sok múlik rajtunk, tanárokon, és sok múlik a diákközösségeken. A hallgatók csak egy szûk csoportot alkotnak a teljes nemzedékbõl – legalább ekkora, ha nem nagyobb a probléma a szakmunkás vagy a munkanélküli fiatalok

kapcsán. A szakmunkás fiatalok életformáját jóval kevésbé ismerem, így nem merek nyilatkozni. Ha diplomás munkanélküli közmunkát kap, az nem sokkal jobb helyzet, sõt lélektanilag kiábrándítóbb, mintha egy szakmunkás, szakmai végzettséggel rendelkezõ fiatal hiába keres értelmes célokat. Kénytelen vagyok a mai oktatási rendszert hibáztatni, amiért a szakmunkásképzésben csökkentették a közismereti tantárgyakat a tankötelezettséget 18-ról 16-ra szállították le, háttérbe szorítják a gimnáziumokat... Így segéd-, betanított és közmunkásokat, valamint szakbarbárokat nevelnek a fiatalokból ahelyett, hogy kinyitnák számukra a világot. Ez intézményesen probléma, amelyen változtatni kellene. Tudna olyan mai magyar formációt említeni, amely igazán értékközvetítõ?

Az Akkezdet Phiai nevû együttesnek van egy nagyon szép száma, a Zenebuddhizmus, melynek egyik sora engem rettentõen elgondolkodtat: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene”. Ez egy döbbenetes sor, ami persze nagyon sokféleképpen értelmezhetõ a teljes produkcióval öszszefüggésben. Ha önmagában nézzük, és jogunk van akár egy-egy mondatot kiemelni, akkor ez számomra nagyon sok mindent jelent, hisz ahány ember, annyi vélemény. Nem akarom az értelmezésemet másokra rátukmálni, de számomra a háttérzene azt jelenti, hogy a fiatalok túlnyomó többségét ma fülhallgatóval látjuk. Ez teljesen rendben van, ez is a kultúraváltás egyik sajátos következménye. De ennek az állandó zenei öningerlésnek van egy „hangfüggöny” funkciója is: kizár. Beszélgetni sem nagyon lehet mellette. Láttam kedves fiatal párokat,


akik nem beszélgettek egymással, hanem külön-külön zenét hallgattak saját lejátszójukon, sõt közben e-maileztek, lapozgattak az okostelefonjaikon. Számos pozitívuma van ennek a digitális kultúrának, de egyben el is szigetel. A Saiidék (Saiid a Akkezdet Phiai egyik tagja – szerk.) mondatában számomra benne van, hogy a valósághoz talán nem is kell háttérzene. A valóságot meg kéne ismerni, míg a háttérzene egy kicsit eltávolít bennünket a valóságtól. Lehet, hogy teljesen önkényes ez az értelmezés, de én így érzem. Kell a háttérzene, de az ne legyen „hangfüggöny” a valóság és az énem között. A média megfelelõ kultúraközvetítõ hatású? Az lenne jó, ha a mindennapi kultúrában, és fõleg a közrádió, köztelevízió mûsoraiban ez a hatás jelen lenne. A közszolgálati médiumok ma elhárítják a társadalomkritikus gondolatokat, és ez a fiatalokat is eltávolítja tõlük. Nagyon sok múlik azon is, hogy a számukra példát jelentõ ismert személyiségek, televíziós sztárok beszéljenek az igényes kultúráról, kortárs mûvekrõl. Közszereplõkre gondolok, akik elmondanák, mekkora hatással volt rájuk egy film, könyv vagy koncert. A kultúra nekünk és rólunk szól, miközben hála Istennek nagyon sokszínû. Maximálisan elfogadom, sõt gyakran élvezem a kultúraváltásnak, az internetkultúrának, az új médiumok teremtette digitális kultúrának az értékeit. Velük együtt a fiatalok egy részének életformáját, ami számomra pozitív élményeket is nyújt a slam poetrytõl kezdve az új civil színjátszási törekvésekig. De a kultúraváltás nem keverendõ össze a kultúravesztéssel, amelynek riasztó jeleit érzékelhetjük. Inkább sajnálom persze a fiatalokat, mintsem hogy ostorozzam õket, amiért mintha nem lenne meg bennük a szenvedélyes érdeklõdés a róluk is szóló új kultúra iránt. De ezért nem õk a hibásak, hanem egy kicsit a kor. A mi gimnazista és egyetemista nemzedékünk számára a '60-as években folyamatos izgalmat jelentett, hogy milyen új könyvek, filmek jelentek meg, vagy például hogy a világirodalomból most éppen mit fordítottak le a Nagyvilág címû folyóiratban. De a nosztalgiának helye nincs!

13

diákportré

„Sima diák vagyok”

Mikor kezdtél kutatni? Elõrehozva tettem le a középszintû érettségit a Deákban, az emelt szintût pedig késõbb – így nem kellett bejárnom a 12.-es történelemórákra, és volt egy évem felkészülni. Már akkor elkezdtem a tankönyveken túl egyetemi kiadványokat is olvasni, ami szerintem már egyfajta kutatásnak mondható. A témám és a kutatás iránti szenvedély a Bevezetés a történettudományba címû elsõéves kurzuson alakult ki, ahol egy témakört kellett feldolgoznunk a szemeszter során. Mindig is érdekelt a hidegháború, hiszen ott nem babra ment a játék. A Hruscsov-korszak a kubai rakétaválság miatt érdekelt, mert akkor a legközelebb voltunk ahhoz, hogy azt a bizonyos piros gombot megnyomják. Miközben Hruscsov politikájáról írtam a beadandót, olvastam arról, hogy Hruscsov Amerikában is járt – errõl én még sosem hallottam a középiskolában. Érdekelni kezdtek az amerikai–szovjet kapcsolatok. Szerintem a történelemkönyvek egyik nagy hibája – és az ukrán válság jó példa erre –, hogy nem a hidegháború szûnt meg a ‘89–’91-es idõszakban, hanem „csak” a bipoláris világrend. Így bármi, amit a hidegháborúról kiderítünk, napjainkban is használható. Azért is szeretném az amerikai–szovjet dimenzióban pont az együttmûködéseket kutatni, mert ez nem köztudott, és a tankönyvekben sem szerepel, csak utalásokban. Például Hruscsov 1960-as ENSZben tett látogatása (amikor verte a cipõjével az asztalt) – amelyrõl a szakdolgozatomat írtam – is kooperációra utal.


Legalábbis ezt állította magáról az interjú közben többször is Máté Zsolt, aki a Kerényi Szakkollégium tagja, a BTK HÖK-ben dolgozik, és az amerikai–szovjet kapcsolatok történetét kutatja Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok könyvtáraiban és levéltáraiban. A PTE tehetségkövete.

Amerikában is kutatsz. Hogyan jutottál el oda? Nyaranta – mint általában a diákok – dolgozom. A tavalyit kivéve az elmúlt években és a mostani nyáron is gyerektáborban voltam karbantartó Amerikában. Két hónap munka van, egy hónapot pedig utazhatunk, ebbõl pedig eleinte csak pár napot, majd egyre többet töltöttem kutatással. Már az elsõ pár napnyi kutatásból elegendõ anyagom lett ahhoz, hogy a fellelt anyagokra támaszkodva egy OTDK-dolgozatot írjak, sõt, elsõ helyezett legyek. Campus Hungary-vel jártam az USÁ-ban az elsõ alkalommal kutatni és egy hónapot voltam kint, idén pedig két hetet. Nyilván ez anyagi ráfordítást is kíván, de ezt mindig úgy fogom fel, hogy befektetés a jövõbe.

pontjában. Most pedig két hete a National Security Archive védõszárnyai alatt kutattam, ami nagyon hasznos volt, több ezer oldalt találtam. A magyar és az amerikai levéltárak között ég és föld a különbség: a legszembetûnõbb a regisztráció – itthon dékáni vagy tanszékvezetõi jóváhagyás szükséges hozzá, sõt, adott esetben akár publikációs lista is. Az Egyesült Államokban elég egy arcképes igazolvány, vagy külföldiek esetében egy útlevél. Magyarországon van ún. „fotójegy”, amelynek ára van. Amerikában csak a szkennelésért és a másolásért kell fizetni. Míg nálunk még gyerekcipõben jár, ott már sok anyag digitalizált, így kulcsszavakra is keresni lehet. Az amerikai levéltári kutatásom egyébként úgy néz ki, hogy kikeresem és kikérem az anyagokat, majd mindet lefotózom – olvasni és feldolgozni már itthon fogom õket.

Milyen könyvtárakban kutattál, és hogyan kell ezt a kutatást elképzelni? Az elsõ évében két hétig voltam az Eisenhower Könyvtárban, majd két hétig az Amerikai Magyarok Köz-

Az informatika hogy jött? Az informatika szó szerinti definíciója „az információval foglalkozó tudomány” – ez a történelem és a kutatás szempontjából is hasznos. Praktikusabb szempont

14


volt, hogy már a Deákban is informatikai osztályba jártam, és majd szeretném tanítani. Szeretem átadni az ismereteket – például két hetvenes éveikben járó személyt készítettem fel informatikai ismeretekbõl. Ott sírtak mellettem, amikor elõször sikerült Skype-on beszélniük a külföldön élõ unokáikkal. A BTK HÖK-ben is szerepet játszol. Szerettem volna olyan programokat szervezni, amilyenek nem voltak korábban, és engem érdekeltek volna. Például voltak eddig is konferenciák, de inkább az oktatók tartottak elõadásokat, én pedig arra vágytam, hogy a tanárok mellett a hallgatók is terepet kaphassanak. Az elsõ konferencia, amelyen részt vettem a szervezésében az Expanziós törekvések a nagyhatalmi politikában címû volt. Amire büszke vagyok, mert szinte teljesen egyedül szerveztem, az a Lengyel–magyar kapcsolatok 1914–2014 között. Hallgatói képviselõként a tudományhoz közelibb programokat szervezem, de a szponzorációért is én felelek. Ez nehéz, de úgy gondolom, hogy a késõbbiekben is hasznos lesz, mert tanárként rutinom lesz abban, hová lehet forrásért pályázni.

sport

Jogában áll mozogni!


Sport – Társadalom – Gazdaság konferencia PTE ETK március 11.

Jöttünk, láttunk, futottunk Történelmi emlékfutás Jubileum 650 Március 11.

Március tizenegyedikén rendezte meg a PTE Sportiroda az elsõ történelmi emlékfutást. A futás igazából egy felvezetõ program volt, melyet az egyetem alapításának 650. évfordulója alkalmából rendeztek és rendeznek az elkövetkezendõ években. Habár a jubileum csak 2017ben lesz, jó volt látni, hogy már most ennyi embert megmozgattak ezzel a kezdeményezéssel. Az esemény célja az volt, hogy 1367 hallgató 1367 métert fusson le, majd a Széchenyi téren gyülekezve flashmobszerûen kirajzolják az 1367-et. Végül a több mint 1400 regisztrált hallgató és oktató két irányból, a Sörháztól, illetve a 48-as tértõl rajtolt. Sajnos, a rossz idõ miatt a futóknak már nem volt alkalmuk a flashmobra, azonban az ünneplés nem maradt el. A téren a PTE Fúvószenekara várta a beérkezõket, majd beszédet mondott Bódis József rektor. Az ünnepség végén Székely Mózest, a Felsõoktatási és Tervezési Testület elnökét tiszteletbeli PTE futónagykövetté avatták. A futással a résztvevõk a határon kívüli diákok családjait is támogatták. A helyszínen az önkéntes felajánlásokból több mint 100.000 forint gyûlt össze.

Egy, a konferencián bemutatott országos felmérés szerint az egyetemisták több mint 37%-a ritkábban, mint havonta jár el mozogni. Ennek egészségkárosító hatásán kívül, ami az egyén tragédiája, a mozgás hiánya a teljes társadalmat veszélyezteti. Pedig – ahogy Székely Mózes is kifejtette – az UNESCO szerint az alapvetõ emberi jogként kezelt egyéni képességek kibontakoztatásának elõfeltétele a sporthoz való jog. Az említett felmérésbõl viszont az is világos, hogy sok elem hiányzik még a hazai egészségfejlesztõ beavatkozásokból a felsõoktatási intézményeket tekintve. És hogy miért nem mozog a hallgatók több mint harmada? Több mint 60%-uk az idõhiány miatt, 30–30% körüli a lehetõségek hiánya, illetve a sport költségei miatt inaktív. Számomra meglepõ adat volt, hogy a felsõoktatásban tanuló, és nem rendszeresen sportoló hallgatók 21%-a azért nem jár el edzeni, mert egyszerûen nincs kivel elmennie. Az ETK-n hamarosan induló sportmenedzser egyik leendõ tankönyvét is bemutatta az eseményen Ács Pongrác, aki megjegyezte, hogy a kötet – ahogy a tananyag is – több PTE-s kar összefogásával jött létre. A felvillantott fejezetek kapcsán tartott elõadások közül talán a legnagyobb sikert Rappai Gábor aratta, aki a sport és statisztika tárgykörérõl beszélt, annak három lehetséges modellezési lehetõségét (termelési függvény, keresleti függvény, vektor-ontoregresszív modell) bemutatva. A sport sok adattal áll az elemzõk rendelkezésére, így ideális terep lehet akár arra is, hogy a statisztika eszközeivel hosszú távú következtetéseket vonhassunk le, akár egy adott csapat teljesítményére vonatkozóan. Az esemény végén egy kerekasztal-beszélgetésre is sor került, melyen részt vett Kovács Antal olimpiai bajnok, aki „Atomanti” becenéven vált ismertté, és a pécsi kosarasok legendás edzõje, Rátgéber László.

HÁRI Viktória


15

gasztro

Ugyan pikáns dolgokról esik itt szó, ez elsõsorban a fûszerezésben és az elkészítés módjában nyilvánul meg. Az viszont nagyon igaz, hogy nem a méret a lényeg – hiszen, ha a zsûri egy kis szeletet kóstolt, de ízletest, már az is gyõzelmet arathatott. Terítéken a március 10-i VII. BTK–TTK Kolbásztöltõ Verseny. Már kora délutántól kezdve gyülekeztek az indulók és az érdeklõdõk az Ifjúság úti sportpályán, ahol az idei kolbásztöltõ versenyt rendezte a BTK–TTK szervezõcsapata. Nagy érdeklõdés, sok sör és remek hangulat – talán így lehetne összefoglalni a nagyjából délután kettõ órától este kilencig tartó programsorozatot. A kolbásztöltésen túl kolbászevõ verseny – melyet Legény Sándor BTK-s hallgató nyert meg –, és zárásképp Hõsök-koncert tarkította a kínálatot. A rendezvényen megközelítõleg 600 fõ vett részt, ezen belül pedig 26 csapat versengett a legjobb kolbásztöltõ címért. A három tagból – Gábriel Róbert, a Természettudományi Kar dékánja, Vázsonyi Ottó, a Bölcsészettudományi Kar kari igazgatója, Eckü, a Hõsök együttes tagja – álló zsûri az elkészült kolbászokat íz, állag, illetve külalak alapján pontozta. Egy csapat készített paprika nélküli, fehér kolbászt, míg a többi csapat a fûszerezéssel próbált kitûnni a többi közül. Volt, aki csípõset, volt, aki borsosabb vagy paprikásabb húst készített – árulta el Mátyás Mónika szervezõ. A gyõztes végül a PTE–ELTE BTK csapat lett, akik a második helyezett AsPENix és a gallokat, a TTK idei PEN-csapatát, illetve a TTK Földrajzi Intézet oktatóiból és hallgatóiból álló Kolbászdoktorokat utasították maguk mögé. A remek hangulatú, izgalmas és cigányzenével tarkított versenyt végül a Hõsök zárták. Az elõzõ fellépõkhöz hasonlóan õk is táncra bírták a megjelenteket, akik remélhetõleg degeszre ették magukat az akciós kolbászmenüvel. SZANYI-NAGY Judit

16


Nem a méret a lényeg


gasztro Party hard: a Pollack kitett magáért Március 18-án, szerdán megtartották szám szerint a második Pollack fõzõversenyt. Szerencsésnek érzem magam, hogy én írhatok errõl, mert õrületes buli volt. Az illatoktól rögtön megéhezett, aki odatévedt a Boszi kollégium környékére. Ha valakit az ételek nem marasztaltak volna a helyszínen, a jó zene és a frappánsan megválasztott pálinka–sör kombináció miatt biztosra veszem, hogy minden arra járó leült az elsõ padra, amit látott, és csatlakozott a programhoz. Ugyanis nem egyszerû fõzõversenyt tartottak, hanem a vállalkozó szellemû egyének pálinkafõzésre is benevezhettek egy adott összegért cserébe. A diákok 5–10 fõs csoportokban jelentkezhettek a kétféle megmérettetésre. A pálinkát és az ételt zsûri bírálta el, majd ez alapján kihirdették a Pollack Séfje, és a Pollack Pálinkája címet, a megmaradt pálinkát pedig visszaszolgáltatták a gyártóknak. Úgyhogy elég fair üzletrõl volt szó, mind a versenyzõk, mind a kóstoló bírák részérõl. Látogatói szemszögbõl is mindenképp élvezetes eseményrõl beszélhetünk, ugyanis nem elég, hogy nézhettük az ételek elkészítési folyamatát és a pálinka lepárlását, hanem mellette ehettünk, ihattunk, ami a csövön kifért, ameddig pénztárcánk bírta a gyûrõdést. Külön meg kell említenem, hogy az eseményen az egyetem PEN-es csapatai is ringbe szálltak egymás és a kihívó csapatok ellen a megnyerhetõ címekért. Mindent összevetve egy élmény volt, és mindenki, akinek kedve volt, jóllakottan, party-hangulatban állhatott tovább a fõzõverseny után, a Pollack B Clubban megrendezett Boszi Beerpong Bajnokságra vagy benézhetett, az este folytatásaképp, valamelyik közeli sörözõbe. Az utolsó szavam legyen, hogy még több ilyen bulit, srácok! AGONÁCS Izabella


17

napfogyatkozás

FOTÓK: CSORTOS SZABOLCS

A Hold beleharapott!

A napkorongba legalábbis: részleges napfogyatkozás volt május 20-án. Ennek részleteirõl kérdeztük Nagyváradi Lászlót, a PTE TTK oktatóját. HARKA Éva interjúja

A legutóbbi teljes napfogyatkozás 1999. augusztus 11-én volt Magyarországról látható. Mit kell tudni a napfogyatkozásokról, és mit a mostani, részlegesrõl? A napfogyatkozás jelensége nem annyira ritka, mint ahogy mi fetisizáljuk: évente legalább kettõ, maximum öt teljes napfogyatkozás van a Földön. Legtöbbször viszont lakatlan területekre – például a sivatagok vagy valamelyik óceán területére – esik, és ugyanazon a helyen ritkán látható. Magyarország ebbõl a szempontból szerencsésnek mondható: szûk hetven évet kell várnunk arra, hogy a következõ teljes napfogyatkozás innen lehessen megfigyelni. Az 1999 augusztusában látható elõtt 1842-ben volt Magyarországról hasonló tapasztalható – errõl Petõfi is ír, és kormozott üvegen keresztül nézte, sérült is a szeme. A cseheknél 700 éve nem volt az országuk területén végigvonuló teljes napfogyatkozás. Van

18

olyan, hogy csak részleges a fogyatkozás, tehát a Földünket sehol sem érinti. Most is van, ahol teljes lesz: a Feröer-szigeteken. Most 62%-át fedte el a Napnak a Hold. Maga a fogyatkozás rövid jelenség, ugyanis a Hold rendkívül gyorsan halad, bármilyen lassúnak is tûnik – a valóságban nyugatról keletre 500 métert tesz meg percenként, ami kb. egy puskagolyó sebessége. A totalitások legrövidebbjei 2, a leghosszabbak 8 percesek. Egy teljes napfogyatkozásra sokan mozdulnak meg: általában olyan helyeket próbálnak megtalálni, amely megfelelõ infrastruktúrával rendelkezik, könnyen megközelíthetõ. Akinek sok pénze van, akár repülõgépet is bérelhet – így pár másodperccel meg lehet hoszszabbítani a teljes napfogyatkozás idejét. Ha nem teljes, az nem turistacsalogató. De érdekesség. Milyen méréseket lehet ilyenkor megejteni? A Hold méretét tudták meghatározni ezekbõl a fogyatkozásokból, illetve minden ilyen fogyatkozásnál tudják pontosítani, hogy a Föld pályája kicsit módosult-e vagy sem. Fotózzák és filmre is veszik, így a naptevékenységrõl is kapnak információt. Ahol teljes fogyatkozás lesz, ott napkitöréseket néznek, és azokat


vizsgálják. Persze, rengeteg mesterséges napfogyatkozást is létre lehet hozni: a világon sok napobszervatórium is mûködik. Biztos látta, hogy most led-lámpákat szereltek fel Pécsett, amelyek lefelé világítanak. Ez mennyire hat az esti égbolt látványára? Mindenképpen hat rá! A fizikusok szerint félõ, hogy 30 év múlva Európából nem lehet majd látni sehonnan a Tejutat, mert a nagyvárosok fényei olyan összefüggõ kupolát alkotnak, hogy ez lehetetlen lesz. Hétezer csillagot kéne látnunk az égbolton, de egyszer álljunk meg mondjuk a Széchenyi téren, és számoljuk meg a csillagokat – ha negyven látszik, akkor az már sok. Pécsnek is nagy kupolája van, ha messzirõl jön valaki este, akkor a fénykupola elõbb látszik, mint maga a város. Egyébként annyira nem rossz a helyzet: Európa második legjobb égboltja itt van Magyarországon a lakott területen. A Zselicben is van egy csillagoség-rezervátum: a Szigetvár és Kaposvár között Bárdudvarnok olyan szerencsésen helyezkedik el egy katlanban, hogy se Kaposvár, se Szigetvár fényei nem látszanak – ott épül is most egy csillagvizsgáló, a kupola már kész, bár még nincs benne távcsõ.

Mondd csak, nem innál valamit? Ha április 9-ig beküldöd ennek a sudokunak a helyes megfejtését, és még szerencséd is van, lesz mibõl: PTE-s bögrét sorolunk! A megfejtéseket az [email protected] e-mail címre várjuk.


19

Körkérdés

PEN 2015

Ki vagy PEN?

PENynposi istenek FEEK

SZÖLLÕSI KRISTÓF MK, EX PENDABLES

Nem mondanám biztosra, hogy ember vagyok… A nevemet nem árulom el, de maradjunk annyiban, hogy inkább számítok mesterséges intelligenciának. Megtervezetten, nemes célra készültem, ami egyszer félbemaradt, de most itt vagyok a PEN-en. Reméljük, hogy a legnagyobb meglepetést én tartogatom. Fogalmazzunk úgy, hogy akciógiccs lesz elég, amit rám lehet majd aggatni a késõbbiekben. A terveket nem áruljuk el, de izgalmas dolgokra készülhettek, az biztos!

SZALAI KATA TTK, ASPENIX ÉS A GALLOK

Egy gall lány leszek, mert nem csak az Asterix és Obelix-féle karaktereket mutatjuk majd be. Igazából nincs különösen egyedi jelmezem ehhez, minden lány hasonló, de különbözõ színû ruhában lesz. A nevemet nem árulom el, az legyen meglepetés, de készül majd rólam egy videó is, amelybõl többet tudhattok meg. Táncos vagyok, így ezt a tudást mindenképp belecsempésszük majd a koncepcióba, így felismertek. Legyen annyi elég, hogy a külsõmmel hódítok majd.

SZABÓ LAURA KTK, PENEGYEREKEK

A csapaton belül nem vagyok hivatalos tag. Nálunk úgy mûködik a dolog, hogy a csapatnak vannak külsõs segítõi is, akik egy-egy munkafolyamatot bevállalnak. A lányokkal összeültünk, és a jelmezeket mi találtuk ki. Fõként a programokat szervezem és a hátsó munkálatokban veszek rész. A Nekem is fáj kampányban segítettem, mely egy társadalmi célú, országos méretû kampány a nõk bántalmazása ellen. Készítettünk fotót is, az oldalunkon megtekinthetitek.

Kovács Máté vagyok, a PENynposi istenek, vagyis a FEEK PEN-es csapatának diákrektor-jelöltje. Idén nagy a vérfrissítés, a tagok elsõévesek, és zömmel lányok. A csapat létrejötte után összesereglettünk egy kupacba, és nekiálltunk kidolgozni a koncepciót. Sokféle ötlet volt, de úgy gondoltunk, hogy a Hupikék Törpikék helyett mégis csak jobb lenne ez a téma. A görög mitológiában szereplõ istenek és istennõk leszünk, amelyek elég magasztos szerepek. Úgy gondoltuk, ez jól kidolgozható, el lehet merülni a részletekben, felkelti az emberek érdeklõdését. Nagyon nagy kutatómunkát végeztünk. Az elmúlt 8 év összes PEN-ét megnéztük a neten, így kizárhattuk, mik voltak eddig, hogy ne merüljön fel hasonlóság. Persze volt csapat, ami tetszett, bár nem „haza” beszélve, de a Cirka de Muffalo-t meg kell említenem (FEEK-es csapat volt – a szerk.). Nagyon kidolgozott és részletes volt, minden apróságra figyeltek. És ha már nosztalgia, akkor szóba jönnek a Metálcicák (szintén FEEK-es csapat volt – a szerk.). Örömmel nézek rájuk, mert én, mint FEEK-es ezt láthatom. Szerintem mindig ki tudunk állni valami újjal, nem pedig újrakovácsoljuk a régit. Nagy teher nyomja a vállunkat, hiszen ilyen példák vannak elõttünk. Diákrektorként hatékony marketinget csinálnék az egyetemnek, hogy minél több hallgatónk lehessen. A karok közt rengeteg ellentét van, ezért olyan programokat szerveznék, ami összekovácsolná õket, barátságokat alakítana ki. Bár gólya vagyok, de én annyira magaménak érzem az egyetemet, mintha már 1000 éve itt lennék. Szeretném a gólyáknak ezt átadni, hogy amikor ide jönnek, ne legyenek kívülállók. Érezzék magukat otthon, mint én.

PENtagon PMMIK

Hogyan nyerd meg a PEN-t? A PEN alatt, a vetélkedõkön egy szerepet játszol, ha nem szereted a szereped, nem fogod élvezni. Ha erõlteted a szereped, hiteltelen leszel. Sose erõltesd, csak add át magad neki, csináld azt, amitõl jól érzed magad, és az eredmények, a siker nem marad el. Ne akard minden áron megnyerni a vetélkedõt, mert akkor elmész azok mellett a dolgok mellett, amelyekrõl igazából az egész szól. A végsõ gyõztes úgyis az lesz, aki a legjobban érezte magát, aki a legtöbb új barátot szerezte, aki a legnagyobbakat bulizta, aki a legtöbb életre szóló emlékkel gazdagodott. Amikor az utolsó nap végén hajnalban hazamész, alszol egyet az egészre, és másnap mikor felkelsz, egy hatalmas, tátongó ürességet érzel magadban a PEN nélkül, akkor biztos lehetsz benne, hogy az eredménytõl függetlenül TE lettél a gyõztes. BODONYI Balázs Ex-diákrektor, 2008 PEN, ParasztgroupPEN

20


Körkérdés

Ki vagy PEN? MICHO WOLF PLAYBOY PENSION ERASMUS

NinPENdo BTK

Csécsei Gábor vagyok, a NinPENdo, vagyis a BTK PEN-es csapatának diákrektor-jelöltje. A NinPENdo a '80–90-es évek klasszikus videojátékaira épít. Az ötlet már a 2013-as PEN után eszünkbe jutott és azóta ízlelgetem magamban ezt a gondolatot. A tagok fele gólya, rajtam kívül senki nem volt még PEN-es csapattag. Egy hagyományt követve döntöttünk: a diákrekorjelöltet választottuk ki elõször – ez lettem én! –, utána a koncepciót. Öt fõs csapatokra bontottam a társaságot. Mindenki felírta az ötleteit, majd ezután leültünk és a nem tetszõket azonnal kiszórtuk. Így is maradt 38 darab! Ezeket beszéltük át: Tartható-e a koncepció két és fél hónapon át? Lehet belõle jó filmet forgatni? Tudunk hozzá minõségi jelmezt készíteni? Így sikerült redukálni tíz, majd három elképzelésre. A két napos válogatónk után egy nulladik találkozásra összeült a csapat. Elõtte megkértem egy volt BTK-s PEN-est, hogy szedjük össze, hogy 2009-ig milyen csapatok indultak a PEN-en. Így, ha az ötletelésnél elõkerültek például az írek, a skótok vagy akár a rock/glam banda, akkor tudjuk, hogy ezek már megvalósultak. A diákrektor szerepét abban látom, hogy az egyetemi, hallgatói közéletben részt vesz. Nem szervezõként, hanem mint egyetem arca, aki képviseli a PTE-t. Mivel 2010 után felezõdött a hallgatói létszám, ezt a problémát kéne megoldani: el kellene jutni a felvételizõ diákokhoz, vagyis a hallgatói toborzást érzem fontosnak. Mikor én idekerültem 2011-ben, látványosabb hallgatói élet volt, mint most, valahogy ennek a fellendítésében látok szükséget és lehetõséget.

Németh Martin vagyok, a PENtagon, vagyis a PMMIK PEN-es csapatának diákrektor-jelöltje. A történet 2003–2004-re vezethetõ vissza. A gépész-villamos szakesten egy villamosmérnök kolléga és pár cimborája kitalálta, hogy fel kellene dobni azt az IQ-párbajt, ami a B-Klubban lenni szokott: beöltöztek katonának és azóta minden évben hagyomány, hogy a gépész-villamos szakesten jelmezben jelenünk meg. A gólyákat is katonai stílusban vezényeljük egész nap. Eddig a PEN-es csapatokban más szakok hallgatói képviselték a kart, idén viszont az „idõsebb” korosztály is bekerült a csapatba, így jött hát a PENtagon ötlete. Szeretnénk egyéniek lenni, valami újat csinálni. Az elõzõ években az ÁOK-val barátkozunk, a többi kar felé nem igazán nyitottunk. Idén ezen mindenképpen változtatni akarunk! Minden csapat felé nyit a Pollack, ez a megújulás. Volt már egy kocsmatúra, ahova eljött 4–5 csapat és eszméletlen jó volt, egy hullámhosszra kerültünk. Diákrektorként népszerûsíteném az egyetemet, mert fogyatkozik a hallgatói létszám. Kitelepülnénk a csapattal fesztiválokra, rendezvényekre és beöltözve reklámoznánk a PTE-t. Nyitnánk olyan külföldi egyetemek felé is, ahol hasonlók a képzések a miénkhez: a PEN-re elhívnám az õ hallgatóikat is, és persze itthonról is a többi nagy egyetemet. A karok között is sokkal több programot szerveznék. Azoknak a hallgatóknak is szeretnék segíteni, akik munkát vállalnak. A karunkon belül is összekovácsolnám a társaságot, hisz mindenhol van, aki inkább tanulós, és aki közösség-orientált. Jó lenne, ha valami összhang alakulna ki közöttük.

A Playboynak megfelelõen mi mind nyuszik leszünk – én éppen a német. Ez valószínûleg még a füleimen lévõ zászlón is látszani fog. Nem vagyok egyedül: sok országból vannak még itt nyuszik, beleértve a franciákat, sõt, még az angolokat is képviseli valaki. „Bunny Erasmus”-szal jöttünk Pécsre azért, hogy megvalósítsuk az álmainkat, természetesen a többi tapsifülessel együtt. Van egy fõnökünk is, Hugh a Hunyorból, de róla hamarosan még hallani fogtok. Egyébként boldog húsvétot!

VINCZE RAJMUND ÁJK, BREAKING PEN

A szerepem szerint én vagyok diákrektorunk jobb keze, a takarító. Megvannak a kapcsolataim és ha valamit meg kell oldani, akkor engem hívnak. Intézem, hogy terjesszük a PENtafetamint, ami inkább érzésnek mondható, mint bármilyen tárgyi dolognak. Ha bárkinek eljár a szája elmondom: nem kell a Breaking Pen csapatában SENKIT sem szekálni! Többi csapattal is tartom a kapcsolatot, mentálisan már fel vannak készülve, hogy õk idén nem nyerhetnek!

GALLAI FANNY ETK, POISON EVOLUTION

A nevem Polli Love és Angliából érkeztem. Kiutasítottak onnét, mert olyan dolgokkal foglalkoztam, amik... hát fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán megengedettek… Gondolok itt mondjuk a halottakhoz fûzõdõ viszonyomra, de errõl úgy is sokat megtudhattok a késõbbiekben. Azért jöttem Magyarországra, hogy hátha itt nagyobb szerencsém lesz, kipróbálom magam itt is. Van egy italom is, a vörösboros kóla, természetesen a színe miatt, mert a vörös a vér színe.

...még több PEN:


21

kultúra

Március 16-a volt az a nap, amikor a Meztelen Diplomaták elõször léptek színpadra Pécsett, ezen belül is a Szenes Klubban. Hogy valóban meztelenül koncerteztek-e, miért ezt a nevet választották és mivel foglalkoznak – nos, ilyen témákról beszélgettünk Tóth Attila ének-ritmusgitárossal és Seltsam János gitárossal. Az elsõ megállapításom, hogy valójában nem is vagytok meztelenek. Tóth Attila: Eredetileg más, angol névvel indultunk, ezt szerettük volna magyarra váltani. Elõször a diplomaták elnevezés volt meg, mert úgy gondolta Szacsvay Gyula (szintetizátor) és a bátyja, a hanyag elegancia vonalát lenne jó képviselnünk. Így ehhez kerestünk jelzõket. Végül a meztelent találták ki, amirõl értesítettek engem is. A név rögtön megtetszett, mert a Rejtõ-regénybõl készült filmre asszociáltam. Igazából elég sok dolgot bele lehet magyarázni az elnevezésbe, például az ellentétek harmóniáját, a meztelenség-õszinteség párhuzamot, de amikor kitaláltuk és véglegesítettük, nem volt ilyen mondanivalónk. Ezek szerint diplomaták sem vagytok a civil életben. Seltsam János: Valóban. Attila például egy informatikai cégnél dolgozik. A dobosunk, Barát Ádám szintén dol-

FOTÓ: SZANYI-NAGY JUDIT

Meztelenül a színpadon

gozik, Szacsvay Gyula jogász, Elek Mátyás és jómagam pedig a „meztelenséget” vagyunk hivatottak közvetíteni a diplomaták között, mivel mindketten elsõsorban diákok vagyunk. Hogyan születnek meg a dalaitok? Attila: Általában valaki hoz egy alapötletet, ezt személye válogatja, hogy pontosan mit. Szacsvay Gergely, a volt basszusgitárosunk, például egy akusztikus, komplett dalt hoz, szöveggel, dallammal, ami általában módosul. Ezt persze nagyon át kell dolgozni ahhoz, hogy egy zenekari produkció legyen belõle. Zenei alapot Jani vagy Matyi szokott hozni, arra, aki éppen megihletõdik, ír egy szöveget. Szóval mindenki hozzáteszi a magáét. Próbáljuk mindig „meztelenes” formába önteni azt, ami van.

Attila: Amit a leginkább közvetíteni szeretnénk, az a szó legjobb értelmében vett életigenlõ energia. Tehát nem sarkalatosan egy boldog, optimista, sem egy szomorkodó dallam és szöveg, hanem egy egészséges életszeretet – amelybe természetesen a boldogság és szomorúság egyaránt beletartozhat. János: A mûfajt tekintve a beach pop a konszenzus. A pop jól áll a zenekarnak, nem tagadjuk, a beach miatt pedig a vízközeli, tengerparti hangulat idézõdik a zenében. Igazából nehéz szavakba önteni, hogy mi az, ami „meztelenes”. Sok mindennél érezzük, hogy igen, ezek mi vagyunk, de konkrétan nehéz leírni, hogy miért. Egyfajta gyermeki naivitásból építkezünk, az igazán boldog múlt megidézése a cél, mint amikor egy felnõtt emlékezik vissza a felhõtlen, gyermekkori mindennapokra. Ezt próbáljuk visszaadni.

Mitõl lesz valami „meztelenes”?

SZANYI-NAGY Judit

Húznád vagy vonnád? A Pécsi Vonósok egy 25–30 fõs amatõr muzsikusokból álló zenekar, Pécsett az egyetlen olyan, mely nem köthetõ oktatási intézményhez. Illetve egyhez közvetve mégiscsak: a zenekar PTE-hez kötõdõ tagjaival beszélgettem. Nem egy baráti társaság kezdett együtt zenélni, hanem fordítva: együtt zenéltük, és ebbõl adódóan alakultak a barátságok – mondja Málics Judit, a BTK hallgatója. A Pécsi Vonósok – bár vannak köztünk profik is, akik nálunk „pihennek” – alapvetõen egy amatõr zenészeket összegyûjtõ együttes. Az egyetemhez azért kötnek minket erõs szálak, mert sok olyan hallgató – köztük külföldiek is – csatlakozott és csatlakozik, akik zenéltek korábban, és a pécsi tanulmányaik alatt is szeretnék ezt folytatni – teszi hozzá Borbás Kinga, a PTE INYT ECL-központjának dolgozója. Gyõri Kornél zenekarvezetõ, a PTE alumnusa szerint: Az utóbbi idõben van egy biztos

22

magja a zenekarnak, de jó lenne, ha mások is csatlakoznának, mert a zenekar lehetne akár nagyobb létszámú is. Hetente egyszer próbálnak a Zsolnay Negyed Zenetermében. Abszolút kikapcsol a közös zenélés, még a vizsgaidõszakban is két és fél óra felüdülést jelent – mondja Lõczi Csaba, a PTE KTK végzõs hallgatója. Számomra a zenélés igazi rekreáció, és igyekszem is a próbán kívül legalább még egyszer a héten gyakorolni – mondja Málics Judit, amelyhez Gyõri Kornél azonnal hozzáfûzi: Ez inkább egy kellemes kikapcsolódás, igyekszem ám nem terhelni õket. A „hobbiszint”-nek azért ellentmond a zenekar koncertjeinek színvonala – tavaly például a Kodály Központban adtak közös koncertet Oláh Kálmán Jazz Triójával. A stabil rajongóbázissal rendelkezõ Pécsi Vonósok repertoárja is demokratikus úton alakul ki, alapvetõen Gyõri Kornél mint szakmai vezetõ ál-

lítja össze, de ad a tagok véleményére is. Volt olyan darab, ami nem tetszett nekünk, és nem is játszottuk – kommentálja Vági Ági, a PTE ETK Egészségbiztosítási Intézet munkatársa. Megszerettek és játszanak olyan darabokat is, amiket egy-egy tag ajánlott. Jártunk már együtt Norvégiában, Lengyelországban, a legmesszebb Seattle volt, ahová a zenekar eljutott – meséli NemesHorváth Orsolya, aki a BTK és az MK alumnusa is egyben. Ezek a közös külföldi és belföldi utazások azért is jók, mert ilyenkor nyílik arra mód a leginkább, hogy egymást jobban megismerjük – mondja Nagy Eszter, a BTK Idegennyelvi Szaknyelvoktató Központjának dolgozója. – Tavaly õsszel Sikondára szerveztünk egy tábort, persze oda is hangszerekkel érkeztünk és készültünk az éppen aktuális mûsorra. Volt idõ, amikor Nagy Eszter a nõvérével és a húgával közösen játszott a ze-


nekarban, és mind más hangszeren. Egyébként talán még nem is volt olyan, hogy azt mondtuk volna egy jelentkezõnek, hogy nincs olyan szinten, ne is próbálkozzon – mondja Nagy Eszter. Lõczi Csaba hozzáteszi: Nekem nagy pozitívum volt, hogy mikor idekerültem, 17 évesen, abszolút egyenrangúként kezeltek az elsõ pillanattól fogva. Papp Kata, aki orvostanhallgató, még hozzáteszi: Most lesz egy éve, hogy csatlakoztam a zenekarhoz. Mikor elõször jöttem el, kicsit félénk voltam – de szerintem még most is az vagyok. Nincs túl sok korombeli, de mindenki nagyon kedves, és befogadó. Lõczi Csaba szerint a kulcs az, hogy itt senki nem a pénzért játszik, hanem azért, mert szeret ide járni. Hát, ez a zene ereje. A következõ koncert idõpontja: április 2., 23 óra, Baptista templom (Pécs, Bokor utca 52.) További info: www.pecsivonosok.hu

kultúra


A gyerekek várnak!

Önkéntesség a gyermekotthonban Van egy lelkes csapat, mely hét rõl hétre fényt visz a pécsi beteg gyerekek életébe. Az önkéntesek közül sokan bölcsészek és orvosi sok, de jönnek az ÁJK-ról, KTKról, FEEK-rõl is – meséli a Nevetnikék Alapítvány koordiná tora, Kõmûves Glória. HÁRI Viktória interjúja

Mivel foglalkozik az alapítvány? Ez a program hetedik éve mûködik itt a Gyermekklinikán, de maga az alapítvány két éve van mögötte. A program lényege, hogy az önkéntesek hetente vagy kéthetente egy foglalkozást vállalnak valamelyik nap, hétvégén vagy hétköznap egy délutáni órában. Bejönnek a fekvõbeteg osztályokra, illetve egy páros egy fekvõbeteg osztályra és a gyerekekkel játszanak, kézmûveskednek, mesét mondanak, báboznak, társasjátékoznak vagy papírrepülõt hajtogatnak, de mondhatok mást is, párnacsatáznak. A lényeg az, hogy jól érezze magát a gyerek és nevessen. Milyen a jó önkéntes? Azt szoktam mondani, hogy a lelkesedést hozzák magukkal az önkéntesek, mert mi minden mást adunk. Egy hoszszú felkészítésen vehetnek részt a hozzánk jelentkezõk, ami hospitálást, képzéseket foglal magába. 18 éves korukig vannak itt az osztályon a gyerekek, tehát a képzések célja, hogy ha bármilyen állapotú, korú, nemû gyerekkel találkoznak, akkor mindig legyen a zsebükben valami, amit ki tudnak húzni, valami ötlet, amit tudnak velük csinálni.

Igyekszünk mindenkiben megtalálni azokat a készségeket vagy képességeket, amiket õ tud hasznosítani, és mi is tudunk erõsíteni, és ezáltal tud õ sikeres, jó programokat tartani a gyerekeknek. Mindig párban tartják az önkéntesek a foglalkozásokat, tehát egyedül nem hagyunk senkit. Kik jelentkezhetnek? 18 éves kortól lehet jelentkezni, onnantól kezdve határ a csillagos ég. Jelenleg ötven aktív önkéntesem van, mindenféle korosztályból, egyetemisták és dolgozók is. Nincs más kritérium, tehát az sem baj, hogyha a jelentkezõnek nincs korábbi tapasztalata gyerekekkel. Nyilván azoknak elõny, akik egészségügyi hallgatók vagy pszichológusnak tanulnak, mert õk szakmai tapasztalatra tesznek szert, de jönnek a jogról és a közgázról is. Jó alternatív kikapcsolódási forma is. Falfestéseket is szerveztek, errõl tudnál mesélni? Igen, erre is lehet jelentkezni, ha valaki érez magában tehetséget a rajzoláshoz. Fõleg céges támogatásokból szoktuk az eszközöket beszerezni. Nagyon sokszor céges csapatépítés egy-egy kórterem kifestése, de ezenkívül magánszemélyeket is össze szoktunk csoportosítani. Szombatonként szokott megvalósulni, tehát majdhogynem egy egész napot rá kell szánni. Mesefigurákkal próbáljuk díszíteni a kórtermeket és a folyosókat. Három osztályt festegetünk most már másfél-két éve, utána jön a következõ projekt, az interaktív mesefalfestés, ami meglepetés – ezt a nyárra tervezzük.

Petz Évát, az Expressis Verbis (ÁJK kari újság) fõszerkesztõjét kérdeztem az önkéntesmunkáról, a gyermekekkel való kapcsolatáról. CSERNYÁNSZKY Benigna interjúja

Hogyan jutott a tudomásodra, hogy létezik ez a fajta önkénteskedés? A Diákok a gyermekekért program keretein belül hallottam elõször ilyen lehetõségrõl, és magával a szemináriummal konkrétan az ETR-ben, a választható tárgyak között találkoztam. A Diákok a gyermekekért program két részbõl áll: van a gyakorlati része, amikor is elmegyünk az általunk választott helyre elvégezni a kijelölt feladatokat, illetve van egy elméleti része. Ezen az elméleti órán megbeszéljük a gyermekotthonban tapasztaltatakat, az észrevételeinket, megosztjuk egymással az élményeinket, hogy hogyan kezeljük az esetleges konfliktusokat. A program keretein belül ellátogathatunk a gyermekkórházakba, gyermekotthonokba, fogyatékosotthonba és csecsemõotthonba is, hogy segítsünk az ott lábadozó/élõ gyermekeknek. Az önkéntesek azzal, hogy ez meghatározott idõpontban, meghatározott idõt töltenek ezekkel a gyermekekkel, egy olyan érzelmi biztonságot nyújtanak nekik, amilyet korábban nem tapasztalhattak – még akkor is, ha ez csupán átmeneti. Így õk is megtanulhatják, milyen a törõdés, az odafigyelés, a szeretet. Miért pont a gyermekotthont választottad a sok lehetõség közül? Milyen meglepetések értek itt?


Mivel az egyetem mellett járok korrepetálni, így szinte napi szinten kapcsolatban vagyok gyerekekkel, tudom, hogyan kell velük bánni. Ezért gondoltam, hogy ez testhezálló feladat lenne. Elõször naivan azt gondoltam, hogy egyszerû feladat lesz, de nem számoltam azzal, hogy a napi rutinjuk mennyire eltér egy olyan gyerekétõl, aki normális, rendezett családi körülmények között nevelkedett. Például, nekik nem annyira evidens, hogy keményen kell tanulni, mert késõbb ezáltal tudunk érvényesülni. A másik nagy meglepetés az volt számomra, hogy amíg neked meg nekem teljesen normális, hogy kedvesek vagyunk egymással, gyengédek és próbálunk megfelelni bizonyos társalgási normáknak, ez nekik teljesen idegen. Õszinte döbbenettel vették tudomásul, hogy velük is próbálok úgy társalogni, ahogy a barátaimmal, ismerõseimmel. Éppen, talán ezért, nagyon könnyen a barátjukká fogadtak, még akkor is, ha csak rájuk mosolyogtam. Milyen benyomásod van ezekrõl a gyermekekrõl? Milyenek õk? Szeretethiányosak. Talán ez a legnagyobb probléma, mellyel én is csak akkor szembesültem, amikor egy kislány – mindössze fél óra ismeretség után – megkérdezte, hogy „ugye nem fogsz itt hagyni?”. Nagyon szívbemarkoló volt. A baráti gesztusokat – például gondolok egy ölelésre – egyáltalán nem ismerik, számukra nem természetes, de ha megtapasztalják nagyon ragaszkodóvá tudnak válni. Iszonyatosan bizalmatlanok, ami teljesen érthetõ, õket sokkal gyakrabban érik támadások – legyen az akár fizikai, akár verbális –, ezért a felszínen megkeményednek.

23

belépõ 8 mm

Kódjátszma Kódjátszma Rendezte: Morten Tyldum 2014

„Néha, akiket semmire sem tartanak képesnek, visznek véghez mások számára elképzelhetetlen tetteket.” Anglia a náci Németországgal szemben. Percenként halnak meg katonák és ártatlanok, a kormány pedig tehetetlen. Egy hõsre van szükségük, aki véghezviszi a lehetetlent, vagyis feltöri a megfejthetetlennek hitt Enigmát. Ki más is lenne képes erre, mint egy magának való, fiatal matematikus zseni, Alan Turing (Benedict Cumberbatch)? Nem tudom, melyik üt nagyobbat: ha a film elején írják ki, hogy a történet valós események alapján készült, vagy ha a végén sokkolnak vele. Úgy vélem, ez esetben bárhová illesztették volna be, ugyanolyan bénító katarzissal ért volna véget. Hogy mégis mitõl éreztem azt a stáblista közben, hogy egyszerûen odakötöztek az székhez? Végtelenül csúnyán fog hangza-

ni, de megkockáztatom, hogy érzéketlennek hisztek: a képi világban semmi olyasmivel nem szembesültem, ami sokkolhatott volna. Háború, menekültek, halál. Napi szinten találkozunk velük a csatornák mûsorára tûzve, ezért rezzenéstelen arccal nézzük végig, ahogy valakinek kioltják az életét. Ennél viszont sokkal szörnyûbb az, amikor valakinek a lelkét ölik meg. Szinte elképzelhetetlennek tûnhet, hogy ne dagonyázzunk a megszerzett dicsõségben, ha már egyszer úgymond „megérdemeljük”. De mégis milyen érzés lehet, amikor mi vagyunk nemcsak egy ország, hanem egész nemzetek hõsei? Elbírjuk vállunkon a titkok, az élet súlyát, vagy összeroskadunk alatta? Képesek vagyunk büntetésben tovább élni azt, amit mások életnek neveznek, miközben nem lehetünk önmagunk? Alan Turing nem tudott. Én sem tudnék. STEINER Petra

„Reszket a Hold a tó vizén…” A csillagos égbolt a romantika jelképévé vált a legtöbb ember számára. A balzsamos tavaszi/nyári szellõ, a puha fû és a milliónyi csillogó pont a sötét égbolt közepén. Valljuk be, ez vitathatatlanul megnyerõ. Már alig vártam a tavaszt! Mikor már nem kell kabát, egy pulcsiban lehet flangálni egy bambival a kezünkben, és nem kell arra eszmélnünk, hogy csíp a hideg. Egy kis településen lakom, ahol egy csodálatos tó fekszik, rajta apró stéggel. Ez a kedvenc helyem a csillagvizslatásra. Régebben sokszor feküdtünk ki a stégre egy kedves barátommal a nyár közepén, és csak bámultuk az eget. Minimális a fényszennyezés, a víz tükre visszaveri az apró csillogó csodákat, az éjfekete égbolt pedig teljes egészében tárul elénk. A hullócsillag-észlelésben viszont nem vagyok ügyes. Minden egyes alkalommal, mikor megbeszéltük, hogy az estét erre áldozzuk, én valahogy mindig lemaradtam róla. Bármilyen erõsen is koncentráltam, pont nem oda figyeltem, ahova kellett volna. Viszont ha mégis észrevettem egy-egy fénycsóvát, akkor én voltam a legboldogabb a világon. Úgy döntöttem: nem erõltetem, hanem maradok a meglepetésszerû hullócsillagoknál, amelyek csak úgy spontán pottyannak az ölembe, hisz akkor még varázslatosabb az egész. KÉKESI „Mandarin” Alexandra

Programok április 14-ig. március 23. (hétfõ)

könyvjelzõ

BULI 22.00 Szenes Mashup

4 nõ, 4 szerelem, és csak 1 férfi. De az milyen?! Naomi Wood: Mrs. Hemingway Alexandra könyvkiadó 2014

„…akarja a feleségét, akarja a szeretõjét, akar mindent, amit csak lehet.” Az igaz történet alapján írott mûben nem Hemingway lénye a fontos, hanem feleségeinek, Hadley-nek, Fife-nak, Martha-nak és Mary-nek a története. Ernesthez fûzõdõ viszonyaikban Mrs. Hemingwayek nagyon különbözõek voltak, sõt világlátásukba és a férfi szeszélyeinek elviselésében/tolerálásában is. Közös pontjuk csupán annyi volt, hogy mindegyikük azt hitte, szerelmük örökké tart. Habár „A férfi”-n keresztül ismerték meg egymást, ellenségeskedés helyett gyakran megkedvelték a másikat, sõt nem egyszer barátokká váltak. Naomi Wood bemutatja, hogyan

ismerkedtek meg az íróval, illetve a házasságok utolsó napjait, s ez alapján úgy érezhetõ, mintha már mindent tudnánk róluk. Emellett a környezetükbe, baráti társaságukba és az akkori történelmi-politikai helyzetbe is bepillantást nyerünk. Az 1920-as évek alkoholtól bódult Franciaországától, a '40-es évek európai eseményein át a '60-as évek hidegháborús Amerikájáig. Találkozunk Sara és Gerald Murphyvel, Scott és Zelda Fitzgeralddal, valamint az elveszett nemzedék több tagjával is. Ahogyan a feleségek, úgy én se akartam, hogy ennek a történetnek valaha vége legyen. HÁRI Viktória

Nyerd meg a könyvet! Kérdés: Hány felesége volt Hemingwaynek? A megfejtéseket április 9-ig várjuk az [email protected]. A helyes megfejtõk között a Mrs. Hemingway címû könyvet sorsoljuk ki.

24

SZENES KLUB EGYÉB 18.00 El nem sírt könnyeink A szégyen, a gyász és a bûn kérdései a 20. századi német és magyar történelemben TRAFIK

március 25. (szerda) EGYETEMI 9:00 Pécsi Szakkollégiumi Nap ZSOLNAY NEGYED 10:00 PTE Állás- és Szakmai Börze ZSOLNAY NEGYED

FILM 21.00 2001 – Ûrodüsszeia

18.30 A Himalája nõi szemmel Erõss Zsolt feleségének elõadása VASUTAS MÛVELÕDÉSI HÁZ

18.00 Simonyi Brainstorm beszélgetõest: Fókuszban a nõk Putzer Petra (PTE-KTK) beszélgetõpartnerei: Bánkuti Szabina, ékszertervezõ; Kresz Erika cégvezetõ, az év vállalkozója; Märcz Évi cukrász, az év fiatal vállalkozója PTE KTK MEDITERRÁN KÁVÉZÓ

FILM 21.00 2001 – Ûrodüsszeia APOLLÓ MOZI BULI 23.00 Jogász Kedd / Suits Party PÉCSI EST CAFÉ EGYÉB 19.00 Baskír–magyar népzenei elõadás és táncház MÛVÉSZETEK ÉS IRODALOM HÁZA


EGYÉB 15.00 Ifjúsági passió

TETTYE március 30. (hétfõ) SZÍNHÁZ 19.30 Az ember tr. Játék bábokkal és emberekkel BÓBITA BÁBSZÍNHÁZ március 31. (kedd)

FILM

március 24. (kedd) EGYETEMI 17.00 Az evolúció árnyoldala – könyvbemutató A kötetrõl beszélgetnek: Balikó Eszter, orvos, mentálhigiénés szakember, családterapeuta; Lábadi Beatrix, pszichológus, kutató, egyetemi adjunktus (BTK); Hoffmann Gyula, biológus, kutató, egyetemi docens (TTK) MTA PAB SZÉKHÁZ

március 29.

APOLLÓ MOZI

19.00 Miklauzic Bence: Parkoló Filmvetítés és közönségtalálkozó ZSOLNAY NEGYED E78

március 26. (csütörtök) április 1. 13.30 Pszieszta 2015 MÛVÉSZETEK ÉS IRODALOM HÁZA március 27. (péntek) EGYETEMI 17.30 Kreatív történélem - kiállításmegnyitó – A BTK történelmi tanulmányi versenyére pályázók alkotásaiból készülõ tárlat témája: A három részre szakadt Magyarország története TUDÁSKÖZPONT KONCERT 19.00 Al Di Meola plays Beatles and more KODÁLY KÖZPONT

EGYETEMI 17.00-24.00 Könyvtári éjszaka a Tudásközpotban Beiratkozás féláron, a megbocsátás órája, elõadások, programok… TUDÁSKÖZPONT április 7. KONCERT 19.00 Koncz Zsuzsa: Tündérország, lemezbemutató koncert KODÁLY KÖZPONT április 11.

21.30 The Beatles Psychedelic Songs By The Blackbirds ZSOLNAY NEGYED E78

EGYÉB 15.00 Portugieser du Monde ZSOLNAY NEGYED E78

március 28. (szombat) április 12. BULI 21.00 Wellhello SirVive

PÉCSI EST CAFÉ EGYÉB 10.00 Tojásírás felnõtteknek ZSOLNAY NEGYED E78

EGYÉB 19.00 A költészet másnapja A Zsolnay Szalon vendége Vámos Miklós, Bornai Tibor és Laár András. ZSOLNAY NEGYED E78

belépõ

Játszd újra a Passiót! Eltûnt, és visszajött

De hát olyan szép és különleges, mondják sokan. Azonban, ha valami szépre vágyom, kimegyek a parkba, friss levegõt szívok és figyelem a csicsergõ madarakat. Vagy kiülök a Széchenyi térre, és figyelem a nyüzsgõ tömeget. Az is lehet szép, és egyszeri. Mikor vesz körbe újra ugyanaz a tömeg, süt rád a nap, hallgatod a város zaját. Soha. Minden egyszeri és megismételhetetlen. Nem kell a bolygókat fürkésznünk ahhoz, hogy valami különlegeset lássunk, elég, ha körbenézünk. Különben is, a napfelkelte is lehet ugyanolyan szép, mégse kelünk fel reggelente, hogy megnézhessük. HÁRI Viktória

PSZIESZTA – Pécsi Pszichológus Napok Csütörtök, március 26. 13:30 Megnyitó 14:00–15:20 Bereczkei Tamás – Önzõ vágyak: a csalás evolúciója 14:00–16:00 Fogd a Kezem Alapítvány 14:00–16:00 Járai Róbert – Sportolói vágyak és szükségletek megjelenése a tanácsadás folyamatában 15:30–16:50 Dr. Stark András – „A vágy – és Freud – titokzatos tárgya: a nõiség” Luis Bunuel filmjének tükrében

Szombat, március 28. 9:30–10:50 Asztalos Dániel – Spiritualitás mint lelki szükséglet 10:00–12:00 Deák Anita – A célegyenesig vezetõ út 10:00–12:00 Drávacsehi-játszóház – Faág Baráti Kör Egyesület 11:00–12:20 Dr. Király Lilla – Az igazságszolgáltatás pszichológiája jogászi megközelítésben 14:00–15:20 Mityók Csaba (kriminálpszichológia) 14:00–16:00 Kincses Györgyi – Szexuális vágyaink, avagy miért nem szeretem Freudot 14:00–16:00 PEMEL élõkönyvtár

17:30 Pszieszta Kvíz Péntek, március 27. 9:30–10:50 Lénárd Kata – „Nekem is vannak vágyaim!” – Onkológiai beteg családokkal való tapasztalatok 10:00–12:00 Lipka Péter – Kontakt improvizáció – figyelem és kapcsolat 10:00–12:00 Fogd a Kezem Alapítvány–Misina – ...Aki velem jönne 11:00–12:20 Törõcsik Mária – Áldozatai vagyunk a fogyasztói társadalomnak? – a marketing fogyasztásértelmezése 14:00–15:20 Gyimóthy Gábor – Vágyképeim – Van képed hozzá? 14:00–16:00 Plakovits Nóra, Lipka Péter – Improvizáció – a viselkedés laboratóriuma 14:00–16:00 Futrinka – NevetniKék 15:30–16:50 Györgypál Éva – Hogy kerül a ló...? 16:00–18:00 Playback színház 16:00–18:00 NA élõkönyvtár 17:00–18:20 Damsa Andrei Gamifikáció – Motivációs dizájn a gyakorlatban 18:30 dr. Zacher Gábor 20:15 Palkovits Nóra, Mangold Roland: Jelenet két személyre

16:00–17:30 Hallgatói szekció Simon Eszter: A test mint átalakítható multiszenzoros élmény Arató Nikolett: Cyberbullying és machiavellizmus: Mi a különbség az áldozat és a zaklató között? Szabó János: A zsenialitás és az õrület közötti határvonal – a kreativitás pszichopatológiai, élettörténeti és neurológiai aspektusa Lukács Dávid: Machiavellista személyek konfliktuskezelési stratégiái Bartók Dorka és Zilahi Tímea: A machiavellizmus és az észlelt családmûködés vizsgálata az élettörténeti stratégiákat érintõ evolúciós kontextus tükrében Bakody Luca: Az enfacement-illúzió kisgyermekkorban Matúz András: Whatdoesthecommercialsay? Yourbrainreacts Inhóf Orsolya: Óvodás gyermekek segítségkérése és önszabályzása az életkor és a kötõdés tükrében Nusser Eszter: Ki érti meg jobban a másikat? Szocializációs hatások óvodáskorú gyerekek elmeolvasásának fejlõdésére 15:30–17-30 KEREKASZTAL Közösség és kirekesztés (dr. Varga Aranka, Káplár Mátyás, Amir Algharati) 19.00 Rokokó Rosé, Búcsúkoncert Zenekar @ NAPPALI

FOTÓ: UNIVPÉCS ARCHÍV

Napfogyatkozás, meteoresõ. Egy kicsit megáll a világ, és másra figyel. Vagy mégsem. Személy szerint nem értem miért vannak oda ezért az emberek. Emlékszem a '99-es napfogyatkozást még nagyon vártam, ahogy mindenki körülöttem. Vettünk kifejezetten napfogyatkozáshoz használható ultraibolya-szûrõ szemüveget, és csak errõl beszéltünk. Aztán elérkezett a pillanat, és nem történt semmi. Mármint igen, a Nap eltûnt, majd újra visszajött. Nem értettem mi volt olyan fontos ebben, ahogy most sem értem. Semmilyen plusz jelentéstartalmat nem tudok ezeknek a jelenségeknek adni. Elõtte is és utána is a saját kis világunkkal foglalkozunk.

Húsvét közeledtével lassan elõkerülnek a hímes tojások, a kölnik, melyektõl napokig illatozik a nõi haj, nem utolsó sorban pedig kezdetét veszi a megemlékezés. A hagyományos szentmisén, felolvasásokon túl azonban egyedül Pécsett találkozhatunk igazi passiójátékkal, melynek akár te is a részese lehetsz. Maga az esemény öt éves múltra tekint vissza, melyet eddig Komáromi Csaba rendezett, idén azonban elõször Arcson Rafael, a Kaméleon Csoport színtársulat vezetõje valósít meg. A játékot mindig nagy érdeklõdés övezte, volt, hogy több mint háromezer ember követte figyelemmel a Tettyén elõadottakat. Szereplõnek bárki jelentkezhet. Akadtak már tíz év körüli érdeklõdõk, de amúgy fõiskolások, középiskolások és egyetemisták is rendszeresen megmutathatják magukat. Arcson Rafael szerint: A szereplõk indíttatása szerintem mindig kettõs gyökerû. Természetes, hogy a fellépõben dolgozik a vágy, hogy „megmutassa magát”, szerepeljen. Ugyanakkor egy másik, talán mélyebb, vágy is mûködik benne. Sokan nem nevezik meg, hogy a hitüket, a vallásukat emelik fel ilyenkor, csak érzik ezt az ösztönzést, és teszik a dolgukat. Mivel az elõadás szabadtéri, ráadásul erõsen helyhez kötött, ezért komoly kritériumoknak kell megfelelni a szereplõválogatásokon. Fontos az önállóság, hiszen például egy szülõ nem kísérheti végig gyermekét a darab során, másrészt ügyelni kell arra, hogy az elõadásra fordított idõ ne menjen a tanulás


rovására. A szereposztás két alapkérdésen múlik: erõs hang és megjelenés szükségeltetik. Nem feltétlenül csak a külsõ számít, hiszen a rendezõ szerint a szereplõnek képesnek kell lennie lelkiekben is megalkotnia a kívánt szerepet. Így például Jézus, Péter, Júdás és Pilátus szerepét nem alakíthatja akárki. Ezen felül a próbákon való állandó és pontos részvétel szintén alapkövetelmény. Mivel a Passió története kötött, így csakis a kivitelezés módjával és stílusával lehet újítást hozni. A rendezõ, Arcson Rafael úgy érzi, a Bibliában található üzenetek közül fõként a szeretetre, valamint az összetartozásra kell fektetni a hangsúlyt. Ezt erõsíti meg a kissé archaizáló szöveg, a Tamás Hedvig és Visontai László által kidolgozott aláfestõ zenék, valamint a közönséggel folyamatosan együtt vonuló szereplõk, akik hol kilépnek a nézõk közé, aztán újra vissza-visszatérnek eljátszott szerepükbe. Így akár úgy érezhetik, hogy õk maguk is az elõadás részesei. Idén elõször az Ifjúsági Passiót szeretnék a virágvasárnapi pécsi bemutató után más városokba is továbbvinni, hogy az ottani közönséghez is eljuthasson a darab legfõbb üzenete. A várakozás és a bizakodás nagy, de az eddigi pozitív visszajelzések alapján valószínûleg a siker most sem marad majd el. Jelentkezni a 06-20/486-0620-as telefonszámon lehet. A játék március 29-én 15 órától indul a Tettye utca végétõl. Mindenkit szeretettel várnak. SZEINER Petra

25

A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM HÍRLAPJA MEGJELENIK KÉTHETENTE. XVI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM március 23. Hol a kolbász? oldal

Recommend Documents