A pécsi fiatalok városképe és reprezentációja mentális térképek alapján Trócsányi András – Stefán Klára Megjelent: Trócsányi A. – Stefán K. 2009. A pécsi fiatalok városképe és reprezentációja mentális térképek alapján In: Tóth J. – M. Császár Zs. – Hasanovic-Kolutácz A. (szerk.): Társadalomföldrajzi kutatások makro-mezo és mikrotérségekben, PTE TTK FDI, IDResearch Kft/Publikon Kiadó, Pécs, pp. 127-138. Abstract Mental mapping, a relatively new, 20th century research method in social sciences is more and more used by geographers and planners as it helps a lot in understanding the structure of a city, the spatial behaviour of its residence. The present study gives a short description and interpretation of mental maps of Pécs youngsters. The basic protocol of the research was set by an ongoing common scientific cooperation with Orléans University, France where they did the very same survey with matching sample in a functionally similar city. Key words: mental map, mental image, spatial understanding, transforming city
Bevezetés – a téma aktualitása Egy település, város életének elengedhetetlen „kelléke” annak lakossága, hiszen ők építik, alakítják, formálják változó igényeiknek és a lehetőségeknek megfelelően a teret. A településfejlesztés folyamatának egyik sajátossága azonban, hogy a társadalomnak egy szűk – általában hozzáértő – csoportja hozza meg azokat az intézményesített döntéseket, amelyek akár évtizedekre, évszázadokra meghatározzák a település térbeli viszonyait, annak további lehetőségeit. Az intézményesített településfejlesztés mellett a társadalom – leginkább spontán – térhasználata is aktívan formálja a teret, amelynek ismerete, a tapasztalatok fejlesztési folyamatokba történő integrálása éppoly fontos, mint a folyamatosan változó igényeket lassan követő szabályozók és előírások alkalmazása. A térhasználat és az ezt alátámasztó térélmények feltárása olyan intenzíven fejlődő multidiszciplináris tudományterület, amelynek eredményei komoly, hasznosítható sikereket hoztak a fejlett világ területfejlesztési, építészeti gyakorlatában. Jelen tanulmány keretében egy szerkezetváltó nagyváros – Pécs – fiatal lakóinak térélményein alapuló tanulságait adjuk közre. Azért éppen e – a későbbiekben részletesen definiált – minta segítségével vizsgálódtunk, mert ők azok, akik életmódjukból, korukból is következően
igen változatos és rugalmas térpályákat használnak. Ez az a társadalmi csoport, amelynek véleménye megkerülhetetlen a jelen fejlesztési folyamatok során, hiszen mindaz, amit ma hosszú távra megtervezünk, az zömmel ezen felnövekvő generáció használatába kerül majd. A felmérésben résztvevő pécsi fiatalok mentális térképeinek elemzése során a rendszer- és struktúraváltás hatására végbement városszerkezeti átalakulás térbeli-társadalmi leképeződéseinek térélményei kerültek feldolgozásra. Ennek alapján következtetést lehet levonni Pécs élhetőségének, funkcionális és térhasználati mintáinak változására, így alternatívák fogalmazhatók meg a városfejlesztés jövőbeli irányaihoz, terveihez. A kutatást geográfus egyetemi hallgatók társadalomföldrajzi terepgyakorlat keretében történő bevonásával végeztük, akik egyrészt könnyebben tudtak azonosulni, így reálisan dokumentálni a fiatalok meglátásait, másrészről rendelkeztek azokkal a szakmai ismeretekkel, amit az ilyen típusú szociálgeográfiai felmérés megkövetel. A mentális térképezés módszerének alkalmazásával célunk volt a korábban megfogalmazódott hipotézisek ellenőrzése a városhasználat új formáinak megismerése, illetve a területi és szociális hatások összefüggéseinek segítségével. A városban idejüket eltöltő fiatalok heterogén csoportjának térről alkotott képzetei, ezek térhasználatban leképeződő sajátosságai befolyásolják az egyetemvárosi imázst építő Pécs arculatát, és előrevetítik a funkcionális átalakulás további irányait, illetve lépéseit.
A mentális térképek A módszer kezdetei az 1960-as évek Amerikájában gyökereznek, ahol és amikor Kevin Lynch a városi tereket megélők véleményét felhasználva próbálta azokat újraalkotni. Az általa (LYNCH, K. 1960) kidolgozott mental mapping módszer mára a behaviorista geográfia fontos eszközévé vált. A kérdőívekkel, illetve rajzoltatással felmért térértelmezés, illetve térélmény elemzése öt fő elem (útvonalak, jól elhatárolható területek, határvonalak, jelképpé vált objektumok, csomópontok) mentén történhet meg. A mentális térképekkel történő kutatások homlokterében többnyire a szegregáció, a szuburbanizáció, a marketing, illetve a turizmus áll, ugyanakkor a módszer kedvező lehetőségeket kínál a város-rehabilitációhoz, a városok szerkezetváltásához, a tercier és kvaterner szektorhoz, valamint a kulturális gazdasághoz kapcsolódó vizsgálatokban is. A mentális térképezés divatos kutatási irányzattá válása mellett a gyakorlati tervezés viszonylag ritkán alkalmazza; ezen kisszámú kivétel közül leginkább előzetes és utólagos hatástanulmányokhoz, ingatlanpiaci elemzésekhez, rendezési tervekhez (ÁRT) történő hasznosítása említendő meg.
A turizmus- és településfejlesztéshez kapcsolódóan is fontos szereplőnek számító diákság körében végzett vizsgálatok egy része a tanulók fejében Európáról élő képet igyekezett életre kelteni (MICHALKÓ G. 1998; LAKOTÁR K. 2004, 2005, 2006; BAJMÓCY P. – CSÍKOS CS. 1997), amely hasznos adalékkal szolgált az esetleges desztináció megválasztását illetően. A kutatások megerősítették azt az elképzelést, hogy a korábbi személyes tapasztalat, az iskolában elsajátított tudás, a tömegkommunikáció által közvetített információk és mások tapasztalata is befolyásolja az egyén adott térről kialakított gondolati képét (LAKOTÁR K. 2004). A kutatások másik része Magyarországot (KISS J. – BAJMÓCY P. 1996), a Dél-Dunántúlt (GÁL V. 2006), Pécset (MESTER T. 2005), illetve Szegedet (BOROS L. – BUDAI B. 2007) érintette, városlakók, egyetemisták és középiskolások válaszai, térképei alapján a turizmus és a város-rehabilitáció szempontjából is hasznosítható ismereteket, eredményeket hozva. A mentális térképezés eredményeinek településtervezésben, -rendezésben történő gyakorlati hasznosítása külföldön már bevett gyakorlat, ugyanakkor Magyarországon még ritka kivételnek számít annak tudatos alkalmazása (LETENYEI L. 2001) a közép- és hosszú távú fejlesztési célok elérése érdekében. Jelen tanulmány kettős céllal készült: a közös metodikai protokoll kapcsán egyrészt lehetőséget ad egy komparatív vizsgálat elvégzésére Orléans és Pécs példáján, bemutatva a hasonlóságokat és különbségeket a két nagyjából azonos méretű és funkciójú város viszonylatában. Másrészről a Pécs város jelenkori történetének legnagyobb volumenű, kimondottan a struktúraváltáshoz kötött beruházássorozatának (EKF 2010) előestéjén a fiatalok által megélt városkép pillanatfelvételként szolgálhat a későbbi összevetésekhez, a fejlesztési koncepció létjogosultságának értékeléséhez.
A kutatás menete, alkalmazott módszerek A vizsgálat, amely a pécsi és Pécs környéki fiatalok térhasználatát, azok pályáit, mobilitását hivatott vizsgálni, kitűnő terepet talált a városban, amely egyetemével, kulturális életével és lehetőségeivel sok fiatal számára biztosít vonzó környezetet. A francia Orléans városával végzett közös vizsgálatban a 20-30 év közötti népesség szokásai, mentális-és kognitív térképei alapján kerestük az alternatívákat hallgatók bevonásával, a város élhetőbbé tételére. A korábban végzett hasonló kutatásokat alapul véve – hiszen ezek egyike (MESTER T. 2005), a „határtalan város” koncepció kidolgozása során már felhasználásra került – és némileg más fókuszokkal a település későbbi lehetséges arculatát, lehetőségeit előrevetítve kérdeztük meg a pécsi fiatalokat. A kutatás során a mentális térkép rajzolása mellett 1 bizonyos kérdéskörökben feltett, a városra vonatkozó, félig irányított kérdéseket kellett 2 megválaszolni a kutatásban résztvevőknek,
1
A feladat a szabadidő eltöltésének és a városban használt tereknek a térképi ábrázolása volt
ezáltal kognitív térképek kerültek a vizsgálatot végzők kezébe. A kérdéskörök egyik része Pécsre, mint megélt városra (a használt és ismert terekre, a városrészekre) vonatkozott, a másik része a minőségi jegyeket helyezte előtérbe (a kulturális programok, szabadidő eltöltésének lehetőségei, a fővárossal való összehasonlítás). Az interjú időtartama egy – másfél órában került meghatározásra, hiszen ennyi idő alatt lehet elmélyülten konzultálni az adott témáról, bizalmasabb beszélgetésbe bocsátkozni. A korábban felsorolt lehetséges alkalmazott módszerek közül kitűnik az útvonal és jelképpé vált objektumok (LYNCH, K. 1960), illetve a mozaik és egy centrum (GOULD, P. R. – WHITE, R. R. 1968) alkalmazásának gyakorisága a mentális térképek rajzolásakor. Az urbánus és megélt tér térképi reprezentációja érdekében a mintavételezés 3 a pécsi fiatalok körében
lakóhely
(belváros,
lakótelep,
agglomerációba
tartozó
település
kedvező
tömegközlekedéssel, agglomeráción kívüli kistelepülés) alapján történt. A megkérdezettek száma (20 fő) ugyan nem biztosítja a megfelelő reprezentativitást, mégis a tér különböző részeiből érkező fiatalok városról alkotott mentális képe iránymutató lehet a város jövőbeli fejlődésére nézve, hiszen ezek a fiatalok biztosítják a város fejlődését, használhatóságát, élhetőségét, keresletet a felsorakoztatott kínálathoz, ezáltal a gazdaság hatékony működését. Mindazonáltal a kisszámú minta jó lehetőséget biztosított a megkérdezettek véleményének árnyaltabb feltérképezésére, egyéb a hagyományos mintavétel esetén elsikkadó részletek feltárására. A vizsgálat megkezdésekor kiinduló hipotézisek fogalmazódtak meg a korábban végrehajtott, ismert kutatások alapján (MESTER T. 2005, GÁL V. 2007): •
Az eltérő társadalmi környezetből érkező fiatalok városról alkotott képe, mobilitása, városi tér használata rendkívüli sokszínűséget mutat, amelyet a lakóhely éppúgy befolyásol, mint az iskolai végzettség.
•
A település megítélésében fontos szerep jut a természet közelségének, a Mecsek biztosította szabadidő eltöltési lehetőségeknek, míg a történelmi emlékek települési koncentrációja tovább színesíti a fiatalok mentális térképét.
•
A város funkcionális morfológiai átalakulása által létrejövő új fogyasztási lehetőségek befolyásolják a tér észlelését, a korábbi központok leértékelődésével új orientációs pontok jönnek létre a fiatalok térhasználatában.
Ezen feltételezések egy része a vizsgálat során cáfolásra került, mások valósnak bizonyultak, hiszen kisebb finomításokkal ugyan, de leolvashatók a fiatalok által rajzolt térképekről. Érdekes homogenitás figyelhető meg a rajzokban olyan tekintetben, hogy többnyire a városnak egyazon A felmérés interjú formájában készült, amely átlagosan másfél órát vett igénybe a térképrajzolással kiegészítve, beszélgetés révén alakult ki átfogó kép a megkérdezettek által megélt képekről 3 A mintavétel az Orléans–Pécs közös kutatás felmérési protokollja szerint történt, ami a könnyebb összevethetőség érdekében mindkét város esetében azonos számú és lakóhelytípusú fiatalokat érintett. 2
részét ábrázolták, ugyanazon objektumokat jelenítették meg a megkérdezettek, a tapasztalható eltérések az eltérő társadalmi csoportokhoz tartozásra, a különböző lakóhelyre utalnak, éppúgy, mint a városlakókat vizsgáló hasonló kutatás esetében (MESTER T. 2005). A térstruktúra ábrázolási pontosságából is következtethetünk a különböző társadalmi státuszokra, hiszen a városi, magasabb iskolai végzettségű fiatalok folyamatos teret ábrázolnak támpontokkal sűrűn tűzdelve, pontosabb és kidolgozottabb ábrázolásmód jellemző rájuk, míg a vidéki térségekből érkezőknél a háló-, olykor a mozaikszerű, illetve útvonalhoz kötött elrendezés a szembetűnő.
A mentális térképek által megrajzolt városkép A térképek kiértékelésénél igyekeztünk komplex eljárást követni, amelyben az említések, illetve ábrázolások száma, valamint kidolgozottsága egyaránt szerepet játszott, legyen szó vonalas (utca), pontszerű (épület) vagy foltszerű (városrész) elemekről. Összességében az eredmények viszonylag koherensen rajzoltak ki egy sajátos településszerkezetet. Ebben a sajátos településszerkezetben a lakóhelyeknek alig jut tér. A mentális térképeken csak ritkán jelennek meg, ami megítélésünk szerint arra utal, hogy a lakóhely valójában legtöbbször csak éjszakázásra szolgál: a város funkcionális övezeteinek elkülönülése erős, és a szolgáltatásokat elsősorban a belvárosban, másodsorban más, erre specializált terekben veszik igénybe a vizsgált fiatalok. Ugyanakkor jelzi azt is, hogy a megkérdezettek számára a lakófunkció másodlagos, a város lakóövezeteinek (érték)-reprezentációja igen alacsony. A nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján is leszögezhető, hogy a vidék felértékelődése, illetve infrastrukturális fejlődése, az automobilizáció terjedése hatására zsugorodó távolságok, a városszerkezet átalakulása, a perifériára települő ipari tevékenység hozzájárult a térhasználat változásához, valamint a város többjelentésű terminussá válásához. A vizsgálat során a fiatalok városhasználati gyakorlatát vettük górcső alá, választ keresve a városi/urbánus térhasználat új formáira és módjaira, összefüggéseket vizsgálva ezek szociális és területi hatásai között. A megélt tér térképi reprezentációjára vonatkozó kérdéskörök kapcsán megállapítható, hogy a fiatalok által rajzolt mentális térképeken csupán két esetben jelenik meg a lakóhely, ezáltal az otthon körüli terület említési aránya is alacsony. Az esetek többségében a belváros, a bevásárlóközpontok, az egyetem és a szórakozóhelyek kerülnek feltüntetésre, így alapvetően háromféle tértípus (centrum, kereskedelem-szolgáltatás, oktatás) köré szerveződik az általuk megélt tér. 2. ábra. Pécs egy jellegzetes belváros-központú ábrázolása
Az első tapasztalatok alapján leszögezhető, hogy a városi térszemléletet markánsan a belváros (és annak emblematikus tere) határozza meg, mivel minden mentális térkép központi részén szerepel, szembetűnő tehát az egy centrummal, abból kiindulva történő rajzolás módszerének felhasználása. A (történelmi) belváros dominanciáját jelzi, hogy a rajzok többségén kizárólag a belváros (a várostest területének mindössze 5-8%-a) jelenik meg, annak egyes elemei felnagyítva, részletesen történő ábrázolása mellett a település többi részének említése szinte teljesen elmaradt. Amennyiben a munkahely, illetve iskola kívül esik a centrumon, akkor ezen pontoknak a jelölése is jellemző. Minden esetben említésre és ábrázolásra kerül a belvárosi bevásárlóközpont és a szórakozóhelyek többsége, a városkörnyéki és rurális térségből érkezők rajzai ezek mellett kiegészülnek a buszpályaudvar gyakran használt terével. A belváros ábrázolásában feltűnő, hogy vonalas elemei, utcái közül sokkal markánsabban jelennek meg a kelet-nyugat, mint az észak-dél irányúak. A hagyományos, természetföldrajzilag determinált, a Mecsek lábánál hosszan elnyúló városszerkezet tehát visszaköszön. A belváros, ezen belül a Széchenyi tér már a történelmi időben is domináns szerepet játszott a város kereskedelmi, közlekedési életében, a legutóbbi funkcióváltással mind inkább a
kereskedelmi, majd később a kulturális és vendéglátóipari karakterek erősödésével a személyes kapcsolatteremtés egyik igen fontos színterévé vált. Ezen kívül kevés igazán emblematikus térrel bír a város, de ezek is többnyire visszaköszönnek a vizsgálatokban: a park- és vízszegény Pécsett árnyas szigetként fontos szerep jut a Szent István térnek – inkább ez, és nem egyházi központ jellege sejthető gyakori említése mögött. Mindazonáltal a városi imázs fontos épített elemei koncentrálódnak itt, bár ezeket az itt lakók valamivel kevésbé hangsúlyosan élik meg, mint az idelátogató turisták (2. ábra).
2. ábra. A mentálistérkép-vizsgálatok eredményeinek összefoglalása – a pécsi Belváros reprezentációja
Jelmagyarázat: A: kereskedelmi egységek, B: jellegzetes épületek, tájékozódási pontok, C: kulturális és rekreációs létesítmények, D: közlekedés és közszolgáltatások, E: vendéglátó- és szórakozóhelyek, F: egyetemi létesítmények. Az első sorban az egyes jelméretekhez kapcsoló említésszám-kategóriák kerültek megjelenítésre.
Szerk.: Pirisi G. – Trócsányi A. A városi fiatalok esetében a centrum a szabadidő eltöltésének és az oktatásnak színtere, így a számukra fontos szociális szerepet tölt be, hiszen találkozóhelyként, szociális kapcsolatok megélése, szórakozás és kulturális infrastruktúra elemeinek igénybevétele terén egyaránt meghatározó jelentőséggel bír. Ennek egyik bizonyítéka a térképek mindegyikén megjelenő Király utca, mint a belváros fontos részét képező, kulturális (színház) és vendéglátóipari (éttermek, kávézók, pubok) tengely, amelynek kereskedelmi kínálata és jelentősége megszenvedte a bevásárlóközpontok megjelenését, ugyanakkor ez ma még nem jelenik meg a mentális térképeken. A kultúra és az örökségi elemek a fiatalok térhasználatában is tetten érhető jelentőségét hangsúlyozza a Múzeum utca gyakori említése, alátámasztva a városvezetésnek az erre a tengelyre vonatkozó rehabilitációs, revitalizációs elképzeléseit. Az átalakuló térszerkezetet példázza a belváros peremén, az egykori belső ipari zóna helyén létesült Árkád bevásárlóközpont térképen történő szerepeltetése, amely nagyon hamar a fiatalok kedvelt találkozóhelyévé nőtte ki magát. Kínálata átalakította a belváros korábban jellegzetes képét, hiszen a kereskedelmi funkciók jobbára ebbe az épületkomplexumba koncentrálódnak a korábbi bevásárló utcák helyett. Az új létesítmény (tudatosan) olyan új
funkciókat is magához tudott kötni, amelyek kapcsán a szabadidő eltöltésének, valamint programés kiállítási helyszínként, találkahelyként, az időjárás előli menedékként, közlekedési tranzitfolyosóként a belváros és a buszpályaudvar között, vagy akár éppen pusztán kedvező adottságú parkolóhelyként is egyre népszerűbbé válhatott. Mindazonáltal az intézmény új városközponttá válása nem jelenik meg egyértelműen a térképeken, nem tudja olyan mértékben felülírni a hagyományos belváros adottságait, mint azt sokan a városban gondolnák. A természet közelisége és a Mecsek fiatalok életére gyakorolt hatása, szerepe a szabadidő eltöltésében, mint a város élhetőségének biztosítását nagymértékben befolyásoló szegmens tükröződik a térképeken, hiszen a megkérdezett fiatalok mindegyike megjelenítette a város északi határát képező hegyvonulatot. A Mecsek mindenki által kedvelt részeit (Tettye, állatkert, vidámpark), és a városi rengetegből kiemelkedő, Pécs egyik szimbólumát jelentő TV-torony orientációs pontként is szerepet kap a rögzített térképeken. Érdekességként említhető, hogy a pécsi fiatalok tudatában és használatában levő tér nyugati határa legtöbb esetben az egyetem két épületének egyike – a hagyományos értelemben vett belváros pereme. Az intézmény központi campusa Uránvárosban, avagy az orvosi kar klinikai és elméleti együttese is ilyetén tájékozódási pontként él. Ettől eltérő lehatárolási pontként szinte kizárólag a város nyugati kapujában létrejött bevásárlóközpont-együttes jelenik meg. A keleti városrész egyetlen esetben sem szerepel a térképeken, csak utalás történik elhelyezkedésének irányára, ezzel egyfajta teljes – inkább ismeretlenség, mint – elutasítás fogalmazódik meg a térhasználók tudatában. Talán nem véletlen, hogy az EKF egyik fejlesztési prioritása a keleti részek integrálása a várostestbe, annak új tartalmakkal történő visszahelyezése a város szövetébe. A városkörnyéki lakóhelyű fiatalok esetében a fent említett pontok mellett a város peremterületein található szolgáltató egységek hangsúlyosabb említése emelendő ki, illetve a belvárosi bevásárlóközpont dominanciája mellett még több, ismertebb (olcsóbb) kereskedelmi egység is felkerült a térképre, szimbolizálva a város szemükben lényeges funkcióját.
Az
agglomerációs térségből érkezők esetében a belváros nem alkot komplett egész téregységet, csak bizonyos pontjai jelennek meg, többnyire a turisztikai kiadványokból ismert látnivalók, illetve az egyházi és világi központ, valamint az oktatáshoz, utazáshoz kapcsolódó objektumok szerepelnek e mentális térképeken. A félig irányított interjú során adott válaszokból kitűnik, hogy a fiatalok szemében Pécs egyetemvárosként jelenik meg pezsgő kulturális élettel, a szórakozóhelyek, kulturális rendezvények, intézmények széleskörű kínálatával. Pozitívan értékelik a megkérdezettek, illetve fontos aspektusként tartják számon a természet közelségét (Mecsek), a kedvező éghajlatot, a város építészeti és történelmi emlékeinek változatosságát, a kulturális infrastruktúra elemeinek
sokszínűségét, az egyetem jelenlétét és hatását Pécs életére, illetve a mindebből eredő multikulturalitást. Ezek a tényezők adják a város egyediségét, ezáltal biztosíthatták az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerését, hiszen hazai és nemzetközi szinten is egyedülálló értékekkel rendelkezik a település. Hátrányként került feltüntetésre a felszíni víz hiánya, a rekreációs és zöldfelületek alacsony aránya és állapota a különböző városrészekben, amelyek közül az interjúk során a Mecsek mellett a Malomvölgyi tó és környéke is említésre került, ugyanakkor a térképi ábrázolás során egyáltalán nem realizálódott. További kedvezőtlen tényezőként élik meg a fiatalok a város tisztaságának kérdését. A fenti problémakörök helytállóságát jelzi, hogy az interjúk elkészítése óta kialakulóban lévő városfejlesztési programok kiemelten kezelik e kérdéseket. A város adta kulturális lehetőségeket a pécsi fiatalok nagy számban veszik igénybe, akár fesztiválokról, akár múzeumlátogatásról, színházlátogatásról legyen szó, mint ahogy azok a városról általánosságban elmondható pozitívumok között is említésre kerültek. A mobilitás alapvető eszközét jelentő tömegközlekedés helyzetének megítélése vegyes képet mutat, a városkörnyéki térségekből (falvak, agglomeráció) érkezők pozitív képet festenek Pécs közlekedéséről, ugyanakkor a megközelíthetőség szempontjából számos kivetnivalót találnak, míg a városi fiatalok alapvetően kedvezőtlennek vélik a város közlekedését, megközelíthetőségét, ezáltal az országos közlekedési hálózatban elfoglalt helyét is. Ezzel összefüggésben a Budapestről és a főváros közelségéről alkotott vélemények homogénebb képet mutatnak, hiszen a pécsi fiatalok a baranyai megyeszékhely és a főváros távolságát egyöntetűen jelentősnek ítélik meg, köszönhetően döntően a jó minőségű és áteresztőképességű kapcsolat hiányának, amely jelentős mértékben közelebb hozhatná e két települést. A város környékről érkezők esetében kitűnik, hogy Pécset nagyvárosnak ítélik meg, ahol mindent megtalálnak, legyen szó oktatásról, szolgáltatások igénybevételéről, egészségügyről, kultúráról. A felnövekvő generáció magát Budapestet, a fővárost személytelennek, átláthatatlannak ítéli meg, ahova nem szeretnének költözni, ugyanakkor a munkaalkalmakkal kapcsolatos kérdésekre adott válaszok alapján kitűnik, hogy Baranyában kevés a lehetőség a fiatalok számára, így (kényszerű) alternatívaként a fővárosban, illetve külföldön történő munkavállalás lehetősége merül fel. Az eltérő társadalmi státusz egyebek mellett a városrészek megítélésében is különbségeket eredményez. Egyetértés látszik abban, hogy a belváros helye, szerepe és jelentősége a város életében kimagasló, alapvető fontosságú és domináns. A belvároson kívüli városrészek említési gyakorisága a térképeken is reprezentálja azok általános megítélését: leggyakrabban Uránváros neve szerepelt a térképen, azt követte Kertváros, majd Meszes, végül Gyárváros. Ebből tehát tükröződik, hogy kedvező vélemény alakult ki a nyugati városrész tekintetében is, hiszen az lakhatási szempontból vonzó kínálatot (megközelíthetőség, megfelelő átlagos lakásméretek,
megfizethető rezsi) biztosít a fiatalok számára. Másrészről a lakófunkció mellett alig jelenik meg más említés, annak ellenére, hogy a városrész ad otthont az egyetem központi épületének, egy kollégiumának és karának, itt található a Harmadik Színház, valamint a szolgáltatások és kereskedelmi egységek terén is széleskörű a kínálat. Az igazán kiemelkedő különbségek a Kertváros megítélése kapcsán jelentkeztek, mivel a rurális térségekből érkező fiatalság kedvező képet alakított ki magában erről a városrészről, a lakhatási funkciók mellett a szórakozási lehetőségeket is meglelte. Ennek központi célterülete az egykori szennyvíztelep szomszédságában felépült Pécs Pláza, amely a barnamezők hasznosítására tett első sikeres lépések egyike. Ezzel szemben a legtöbb helyi fiatal számára a betondzsungel, a zöldterület nélküli lakótelep képe jelenik meg e városrész hallatán, ahol nincs lehetőség szórakozásra és a kereskedelmi egységek száma is alacsony, nem biztosított az igények teljes körű kielégítése. A városrészt ismerve egyértelmű, hogy ez a széles körben elterjedt sztereotípia nem teljesen felel meg a valóságnak, mivel éppen ez a városrész a (nem éppen jó állapotban lévő) zöldfelületekkel egyik legjobban ellátott körzet, illetve az elmúlt években a panelprogram által kiszínesített épületek mellett intenzív bérlakás-építési program is megvalósult. Átadásra került egy korszerű buszpályaudvar, megépült az elkerülő út déli szakasza, amelyhez kapcsolódóan megtelepültek a korszerű üzletek és szolgáltatók is ebben a városrészben, jelentősen emelve az ellátás átlagos színvonalát, ugyanakkor érezhetően nem érintve a kedvezőtlen általános megítélést. A térképi ábrázolásban meg nem jelenített Gyárváros és a keleti városrész megítélése egybehangzóan rendkívül negatív, elhanyagolt, pusztuló félben levő, elszigetelt körzetként jelenik meg a fiatalok tudatában, ahol az alacsonyabb társadalmi rétegek jelenléte meghatározó, a szegregáció előrehaladott állapotban van jelen, illetve kézzelfogható a slumosodás. Kitűnik tehát, hogy a fiatalok fejében egy észak (jó levegő, pihenés, szép kilátás, jólét) – dél (kosz, szegénység, mesterséges környezet), és egy nyugat-keleti irányú különbségtétel is megfogalmazódik, amely a térhasználatukban is tükröződik.
Összegzés A korábbiakban elvégzett (a város teljes lakosságát reprezentáló minta, illetve középiskolásokkal készített) vizsgálatokhoz hasonló eredményre jutottunk a pécsi és Pécs környéki fiatalok térhasználatára vonatkozó kutatás kapcsán. A kiinduló hipotézisként megfogalmazott lakóhely, társadalmi státusz és térhasználat kapcsolatrendszere igazolásra került a megélt terekre vonatkozó kérdésekben is. Bebizonyosodott, hogy a városkörnyéken élő fiatalok nem rendelkeznek összefüggő képpel a városról, annak csak útjukba eső, gyakrabban használt szeleteit ismerik. A városi fiatalokkal összevetve nincsenek előítéleteik, ám vannak ismereteik a városperemekkel
kapcsolatban. A település emblematikus terei számukra még dominánsabbak és fontosabbak, ugyanakkor közöttük olyan elemek is megjelennek, amelyeket viszont a városlakók perifériaként élnek meg. A vidéki fiatalok térképzetében az egyveretűbb funkcióhasználat képeződik le, értelemszerűen így nem ismerik a város speciálisabb adottságait (nyújtó tereit), illetve nem érzékelik a lakóhelyek megítélésében meglévő különbözőségeket sem. A desztinációként említett tényezők
egységes
képet
mutatnak,
a
kiinduló
hipotézisek
között
megfogalmazott
természetközelség és történelmi emlékekhez kapcsolódó vonzerő a vizsgálat tanulsága alapján kiegészül a kulturális sokszínűséggel és az egyetem jelenlétéhez kapcsolódó lehetőségekkel. A városközpont szerepének és funkciójának változása, illetve új fogyasztási központok kialakítása nem eredményezte az előbbi egyértelmű leértékelődését, hiszen Pécs történelmi belvárosa jelenti valamennyi társadalmi réteg számára „A VÁROS”-t. Ez a változó funkciójú centrum minden korban kiemelkedő jelentőséggel bírt a település életében, napjainkban elsősorban a kulturális és vendéglátóipari kínálatával, nyitott tereivel vállal aktív szerepet a város élhetőbbé tételében. A centrum szerepének stabilitásával, a fejlesztési források ad hoc koncentrációjával a kevéssé organikusan fejlődött városrészek életpályájuk zenitjén túljutva leértékelődtek. Ez nem kis részben köszönhető monofunkcionális jellegüknek, illetve a korszerűbb funkciók (ipar, kereskedelem, közlekedés, szórakozás, oktatás) városperemre településével. A városi és városkörnyéki fiatalok részére egyaránt domináns orientációs pont a TVtorony és a Széchenyi tér, amely kettős meghatározza pécsi térképzetüket: az északi irányt az előbbi, míg a központot az utóbbi testesíti meg. A város kiemelt, mindenki által ismert értékei között a Mecsek, valamint a történelmi belváros és annak örökségi elemei jelennek meg, ellensúlyozva a zöldterületek és a vizek hiányát. A korábban végzett kutatásokban megfogalmazott állítás, miszerint a fogyasztás új típusú terei érdemben nem alakították át a városszerkezetet (MESTER T. 2005), részben ismételten igazolható. A térképzet lassabban változik, mint a valós tér, ugyanakkor a vidéki fiatalok mentális térképein a belváros dominanciája mellett erősödött a szolgáltatói terek reprezentációja. A belvároshoz igen közel eső, nagyterületű bevásárlóközpont elhelyezése az üzleti szempontokon túl is sikeresnek mondható, hiszen nem esik olyan távol attól, hogy teljes mértékben leértékelné azt, mindössze egy újabb funkcionális átalakulás elé állítja. A kutatás igazolta a városvezetés számos, a közelmúltban megnyitott fejlesztési irányának létjogosultságát is. A válaszadók által megfogalmazott kritikákra (leszakadó városrészek, környezetminőség, zöldfelületek és vizek hiánya), illetve a megrajzolt térképek tanulságaira (a bővített belvárosra zsugorodó megélt tér) a közeljövő fejlesztései adhatnak választ, amelyek éppen a fentiek mentén tervezik újrastrukturálni a városszerkezetet.
Felhasznált irodalom: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
AUBERT A. – MÉSZÁROS B. 2008. Kulturális nagyberuházások hatása Pécs város imázsára In: Pap N. (szerk.): Kultúra-Területfejlesztés, Pécs-Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben, Geographica Pannonica Nova 2, Imedias Kiadó, Pécs, pp. 213-231. BAJMÓCY P. – CSÍKOS CS. 1997. Európai országok népszerűsége egyetemi hallgatók körében. Iskolakultúra, 7. évf. 6-7. sz., pp. 71-77. BOROS L. – BUDAI B. 2007. Városi különbségek Szegeden belül az egyetemisták szemével. In: Sitányi L. (szerk.): I. Terület- és vidékfejlesztési konferencia. Kaposvár, 2007. pp. 146152. CSÉFALVAY Z. 1990. Térképek a fejünkben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 156 p. CSÉFALVAY Z. 1994. A modern társadalomföldrajz kézikönyve. IKVA Könyvkiadó, Budapest, pp. 287-299. ENYEDI GY. – KERESZTÉLY K. (szerk.) 2005. A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 221 p. GÁL V. 2006: A középiskolások Dél-Dunántúlról alkotott kognitív térképeinek turisztikai elemei. In: Aubert A. (szerk.): Fejlesztés és képzés a turizmusban. CD-kiadvány. PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 46-53. GÁL V. 2007. Mentális térképek elméletben és gyakorlatban. Területfejlesztés és Innováció 2007/1. pp. 17–22. GOULD, P. R. – WHITE, R. R. 1968. The mental maps of British school-leavers. Regional Studies II. 2. pp. 161-182. GYENIZSE P. – BALASSA B. – ELEKES T. – NAGYVÁRADI L. 2008. Lakossági igények szerinti településminősítés geoinformatikai módszerekkel Pécs példáján, Területfejlesztés és Innováció, Pécs, 2. sz. pp. 13-25. HAJNAL K. 2008. Pécs és környékének természeti kultúrája In: Pap N. (szerk.): Kultúra – területfejlesztés. Imedias Kiadó, pp. 189-199. KISS J. – BAJMÓCY P. 1996. Egyetemi hallgatók mentális térképei Magyarországon. Tér és Társadalom, 10. évf. 2-3. sz., pp. 55-68. LAKOTÁR K. 2004. Bennünk „élő” szomszédaink. Iskolakultúra, 14. évf. 11. sz. pp. 109116. LAKOTÁR K. 2005. „Bennünk élő” szomszédainkról – ismét. Iskolakultúra, 15. évf. 12. sz. pp. 48-54. LAKOTÁR K. 2006. Turizmus elemek a 14-16 éves tanulók kognitív térképein. A földrajz tanítása, 14. évf. 2. sz., pp. 7-13. LETENYEI L. 2001. Településtervezés és mentális térképezés. Falu Város Régió 2001/1. pp. 11-15. LYNCH, K. 1960. The Image of the City. The MIT Press, Cambridge (Mass.), 212 p. LYNCH, K. 1995. City Sense and City Design. The MIT Press, Cambridge (Mass.), 866 p. MESTER T. 2005. Pécsi városlakók mentális térképei – egy kutatás tapasztalatai. In: N. Kovács T. – Böhm G. – Mester T. (szerk.): Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban. Kijárat Kiadó, Budapest, 2005 pp. 67-81. MICHALKÓ G. 1998. Mentális térképek a turizmus kutatásában. A magyar középiskolások Olaszország képe. Tér és Társadalom, 12. évf. 1-2. sz., pp. 111-125. PIRISI G. – TRÓCSÁNYI A. 2005. Európa kulturális fővárosa a Mecsekalján. A földgömb, XXIII. Évfolyam. 8. sz. pp. 52-60.
•
• • •
•
•
PIRISI, G. – TRÓCSÁNYI, A. 2006. The effects of post-industrial processes in the spatial structure of Pécs, Hungary. In: Aubert, A. – Tóth, J. (eds.): Stadt und Region Pécs – Beiträge zur angewandten Stadt- und wirschaftgeographie. Arbeitsmaterialien zur Raumordnung und Raumplanung, Heft 243. Universität Bayreuth, pp. 89-108. RECHNITZER J. (szerk.) 2007. Nyugat-Dunántúl. MTA Regionális Kutatások Központja – Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 454 p. SALLAY Á. 2002. Az uránérc-bányászat szerepe Pécs XX. századi fejlődésében. In: Szirtes G. – VARGHA D. (szerk.): Iparosok és bányászok a Mecsekalján. Pro Pannonia Kiadó – Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, Pécs, pp. 329-341. SPIEGLER P. – LAMPÉRT K. 2007. A turizmus lehetőségei Pécs környékén az egykori bányaterületek utóhasznosításában – A Karolina Ökopark projekt. In: Aubert A. (szerk.): Fejlesztés és képzés a turizmusban. PTE TTK FI, Pécs, 2007. (CD ROM, ISBN-10: 963642-119-6) SÜLI ZAKAR I. –TEPERICS K. – EKÉNÉ ZAMÁRDI I. – KOZMA G. 2005. A kulturális gazdaság szerepe Debrecen versenyképességének fokozásában. In: Enyedi Gy. – Keresztély K. (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, pp. 179-216. TRÓCSÁNYI A. 2006. A kulturális főváros projekt térformáló hatásai Pécsett. III. Magyar Földrajzi Konferencia Tudományos Közleményei. MTA FKI, Budapest, 12 p (CD ROM – ISBN 963 9545 12 0).
