A pécsi egyetemisták kulturális fogyasztási szokásai és annak térbeli lenyomata Megjelent: Stefán K. 2009. A pécsi egyetemisták kulturális fogyasztási szokásai, Geográfus Doktoranduszok IX. Országos Konferenciája, Szeged, CD-ROM Stefán Klára 1 Bevezetés Pécs egyetemi város, történelmi- és kulturális központ, az életminőség pólusa lehet, amelynek egyik pillérét a kulturális ipar jelentheti, a Balkán kapuja, 2010-ben pedig Európa Kulturális Fővárosa. Kitűnik, hogy minden esetben a kultúrával, vagy annak egy elemével jellemezzük a várost. Ez a tényező mindig meghatározó részét képezte a település életének, a rendszerváltást követő időszakban pedig a gazdasági szerkezetváltás utáni tercializáció, majd a közelmúltban már tetten érhető kvaternalizáció által még inkább kiemelt szerepet tölt be a megye, a régió és az ország életében. Ebben több szegmens együttes hatása érvényesül, így elsősorban a tudásalapú társadalom megteremtésében élen járó egyetem és vele együtt az egyetemisták, a kulturális termékipar képviselői (orgonagyártó, könyvkiadó, porcelán manufaktúra stb.), valamint a város történelmi múltjára hagyatkozó kulturális infrastruktúra elemei. Erre alapozva fogalmazódott meg a kulturális gazdaság szerepe erősítésének gondolata, mivel nemzetközi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a kultúrához kapcsolódó termékek és szolgáltatások iránti kereslet folyamatos növekedést mutat, amelynek eredményeként Magyarországon a kultúragazdaság GDP-ből való részesedése meghaladja a 6%-ot, ezzel maga mögé utasítja a mezőgazdaságot és az építőipart is (TÓTH J. 2008). Nem született még meg a tudományos konszenzus arra vonatkozóan, pontosan hol húzódnak a kulturális gazdaság határai, melyek az alkotói, részhalmazai. ENYEDI GY. (2005) két fő csoportot különít el, a kulturális szolgáltatásokat és a kulturális termékipart, míg SÜLI-ZAKAR I. (2005) komplexebb megközelítést alkalmazva a versenyképességben betöltött szerepre helyezi a hangsúlyt. RECHNITZER J. (2007) gazdasági szempontból közelít, azaz meglátása szerint a kereslet és kínálat oldaláról írhatók le a kulturális infrastruktúra (TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. 2002) és az általuk kínált programok. TRÓCSÁNYI A. (2007) a kulturális gazdaságot a kultúrához kapcsolódó szolgáltatások és 1
PTE TTK Földrajzi Intézet Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék, PhD-hallgató,
[email protected], témavezető: dr. Trócsányi András
1
termékipar együtteseként látja megfoghatónak, amelynek térbeli vetületei a kulturális funkciók, valamint a kulturális termékek előállításával, kereskedelmével kapcsolatos kérdések által értelmezhetők. A kultúra egy elemét jelentő felsőoktatási intézményekhez, kutatóintézetekhez kötődő szellemi és gazdasági potenciált tudásgazdaságként definiálják (DU GAY, P. – PRYKE, M. 2002). Fontos tehát hangsúlyozni a települések kulturális szerepkörét, amelyekben a tudás- és tanulásképesség nagyban függ a helyi kulturális környezettől (HAJNAL K. 2006). Pécs 156 ezer fős lakossága mellett a régió legnagyobb foglalkoztatójaként számon tartott egyetemen 33 ezer (nappali és levelező tagozatos), nappali tagozaton közel 18 ezer hallgató veszi igénybe a városban fellelhető szolgáltatásokat, költi el havonta rendelkezésre álló jövedelmét (MEZEI K. 2005). Az egyetemisták közel húsz százalékkal megnövelik a település népességszámát, amely feltevésünk szerint a fogyasztási szokásokban, a gazdaságban, a befolyt jövedelmekben is érzeteti hatását. A Pécsi Tudományegyetem jelenlegi formájában 2000-ben jött létre, egyesítve a korábban önálló egységeket. A tíz egyetemi kar a városban elszórtan helyezkedik el, és egy az egyetemisták lakhatási szokásaira irányuló felmérés (GYÜRE J. 2007) révén világossá vált, hogy a szállás, valamint a fogyasztási igények kielégítése többnyire a karok szűkebb környékére korlátozódik. Ez alapján négy nagyobb koncentráció (1. ábra) rajzolódik ki a városban az egyetemisták által gyakran látogatott/használt városrészeket illetően (Uránváros, Egyetemváros, Budai városrész, Kertváros). Kertváros csupán lakófunkcióval rendelkezik, hiszen egyetemi kar nem található területén. A fogyasztási szokások tekintetében ezek a koncentrációk kiegészülnek a történelmi belvárossal, ahol a kulturális infrastruktúra elemeinek nagy része koncentrálódik, illetve a későbbi EKF-helyszínekkel is.
2
1. ábra: Egyetemi hallgatók ideiglenes lakóhelyei Forrás: PTE ETR-adatok alapján Trócsányi A. (szerk.) 2007 1. Magyarország és a Dél-dunántúli régió kulturális fogyasztása Ahhoz, hogy áttekinthető kép alakuljon ki Pécs felsőoktatásban résztvevő hallgatóinak fogyasztási szokásairól érdemes a magyar lakosság és a dél-dunántúli régióban élők kultúra iránti igényeit áttekinteni. Magyarország 10,045 millió lakosának 9,5%-a él a Dél-dunántúli régióban, amelynek központja Pécs. Az ország és a régió soknemzetiségű lakosságát, hagyományait figyelembe véve az elmúlt években jelentős mértékben változtak a kultúrára fordított kiadások, a kulturális infrastruktúra elemei, egyúttal a lakosság kultúra iránti igénye. A kultúra finanszírozása hazánkban több forrásból történik, egy részét központi támogatások, másik részét önkormányzati források jelentik, illetve a nonprofit szervezetek általi szubvenciók is jelentős részt vállalnak az életben tartásból (BUCHER E. 2008). Ahhoz, hogy kulturális gazdaságról beszélhessünk, a kultúrának ki kell lépni az állam és az önkormányzatok által támogatott szolgáltatás köréből és piaccá kell alakulnia, ahol verseny 3
mutatkozik a minőségi kínálat elérésére. Az elmúlt öt évben (2003-2008) a költségvetési politika folyamatos változásával párhuzamosan csökkent a kultúra központi támogatási összege
egyre
nagyobb
terhet
róva
az
önkormányzatok
költségvetésében
ennek
finanszírozására (20%-os központi támogatás csökkenés mellett ugyanilyen arányú önkormányzati kiadásnövelés). Az állami támogatás hiánya sajnálatos módon az intézmények bevételeiből nem pótolható, így összességében egy alacsony mértékben csökkenő, illetve stagnáló kulturális költségvetési kiadásról beszélünk. Ezek legnagyobb része (közel 60%) a közművelődési intézmények (könyvtárak, múzeumok, művelődési otthonok) fenntartását jelentették; a művészeti tevékenységre szánt összegek 2%-kal csökkentek, viszont a könyv-, zenemű- és lapkiadásra szánt támogatási összeg több mint háromszorosára növekedett az előző évhez képest (KSH, 2008). A ráfordítások mellett a bevételi források és a kereslet figyelembe vétele is kézenfekvő, ennek egyik alapját a lakosság kultúra iránti igénye és az arra fordított kiadások jelentik. 2007-ben a könyvkiadások száma 16%-os bővülést mutat, amely példányszám 42,5 millió darabot jelent. A kiadott könyvek 32%-a szakirodalom és 27%-a szépirodalom, amelyek az előző évhez képest 2%-os növekedést mutatnak, viszont a kiadott tankönyvek száma 4%-kal csökkent, így minden hatodik kiadott könyv oktatási segédanyag. A könyvforgalom 2,1%-os növekedéssel 67 milliárd forint bevételt jelentett. A szépirodalom egyre nagyobb népszerűségnek örvend, amely a bevételeken is tükröződik, hiszen két milliárd forinttal több, 12,9 milliárdos forgalmat mondhat magáénak. Ezzel szemben a szakkönyvek, tudományos művek, lexikonok, valamint a gyermek- és ifjúsági könyvek iránti 3%-kal esett vissza az érdeklődés. A települési könyvtárak száma egyötödével csökkent az előző évhez viszonyítva, vélhetően az intézmény-összevonások következtében, így már csak 2574 egység várta az olvasni vágyókat. A könyvállomány és a kölcsönzések száma ezzel párhuzamosan mintegy két millió darabbal csökkent, annak ellenére, hogy a beiratkozott olvasók száma évről évre folyamatos gyarapodást mutat. A színházlátogatások száma az országban működő 56 színházban az előadások számának csökkenésével párhuzamosan közel 300 ezerre esett vissza. A mozik esetében az előző évhez képest ötvenezerrel több (így 422 000 előadás) vetítésre 12 millió látogató volt kíváncsi, ami a kínálat folyamatos bővülése ellenére egymilliós csökkenést jelentett. Továbbra is az amerikai filmek a legnépszerűbbek a nézők körében, a magyar filmeket az elmúlt esztendőben 4%-kal kevesebben választották, mint 2006-ban. A kereslet-csökkenés egyik okaként a folyamatosan emelkedő jegyárakat említhetjük, hiszen az egy látogatóra jutó jegybevétel 878 forint, ami az előző évhez képest 10, az ezredfordulóhoz viszonyítva már 63%-os árnövekedést mutat.
4
A muzeális intézmények (múzeumok, muzeális gyűjtemények, múzeumi kiállítóhelyek) 2716 kiállítást rendeztek 2007-ben, amelyeket 11,4 millióan nézték meg. Ez több mint 200 ezres visszaesést jelent, amelynek magyarázata lehet, hogy 2007-ben nem rendeztek olyan népszerű kiállításokat, mint egy évvel korábban (pl. Szépművészeti Múzeum). A Dél-dunántúli régióban él az ország lakosságának közel egytizede, akiknek kulturális fogyasztási szokását az országos adatokhoz viszonyítva érdemes megvizsgálni. A statisztikai adatok
figyelembevételével
megállapítható
a
lakosságszámhoz
igazodó
kulturális
infrastruktúra használat. Az országban található hét régió rangsorában a kultúra fogyasztását vizsgálva többnyire a sereghajtók táborában foglal helyet a Dél-dunántúli régió (2. ábra). A színházlátogatások számával annak ellenére a 6. helyet foglalja el (az országos 7%-a), hogy több neves színház is a Dél-Dunántúlon működik (Kaposvári Csiky Gergely Színház, Pécsett a Nemzeti Színház, a Harmadik Színház és Szekszárdon a Deutsche Bühne Magyarországi Német Színház) és a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) minden évben itt kerül megrendezésre. A múzeumlátogatásokat figyelembe véve az Alföld régióit maga mögé utasítva a középmezőnyben található, holott 87 muzeális intézmény (az országos állomány 13,7%-a) található a Dél-Dunántúlon, viszont mindössze a kiállítások 4,2%-a kerül ebben a térségben megrendezésre. A mozi látogatások részesedése még szerényebbnek mondható, hiszen az észak-magyarországi régióval együtt, mint az ország két leghátrányosabb helyzetű térsége a korábban vázolt árváltozásoknak, illetve a vidéki mozik eltűnésének (BORSOS Á. 2006), az internet terjedésének, a televíziós műsorszolgáltatók változatos kínálatának hatására 5% alatti értékkel szerepel. A települési könyvtári egységek, a könyvállomány, a kölcsönzések száma, a szolgáltató helyek száma 11-12%-a az országos állománynak, ezzel ismét a régiók versenyében a rangsor végén szerepel, ennek hátterében az elaprózódott településstruktúra, az elöregedő népesség és a könyvtárak számának csökkentése, illetve más intézményekkel történő összevonása állhat.
5
60
50
40
%
30
20
10
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl
0 Színházlátogatás Múzeumlátogatás
Mozilátogatás
Köny v tári szolgáltatóhely
Köny v állomány
Kölcsönzött állomány
Dél-Dunántúl Észak-Magyarország
A kultúra elemei
Észak-Alföld
2. ábra: A kulturális infrastruktúra elemeinek országos átlaghoz viszonyított aránya a magyarországi régiókban Forrás: KSH, 2008 alapján saját szerkesztés A régióközpont Pécs, amelynek központi szerepköre a kultúra területén is meghatározó, erre enged következtetni, hogy országos viszonylatban minden kulturális infrastrukturális elem lakossági igénybevétele 3% körüli. A Dél-dunántúli régión belüli helyzetét szemügyre véve (3. ábra) megállapítható, hogy a térség népességének 1/6-a él a városban, ami a lakossági kultúrafogyasztásra vetített értékek esetében legtöbb esetben a regionális átlagot meghaladó mértékű fogyasztást jelez. A múzeumlátogatások csaknem fele, a mozilátogatások 2/3-a, a könyvtári kölcsönzések 1/5-e Pécsett koncentrálódik. A régióközpont lakosságának kultúrafogyasztása és a rendelkezésére álló infrastrukturális adottságok – a települési könyvtári egységek, a muzeális intézmények 1/5-e, a múzeumi kiállítóhelyek egyharmada Pécsett található – magasabb arányúak, mint a Dél-Dunántúl és Pécs népességének egymáshoz
viszonyított
arányából
(1:6)
számított
értékek
előrevetítik.
A
térség
alulreprezentáltságának okai között az elaprózódott településszerkezet, az alacsony iskolázottság, egyes hátrányos helyzetű térségek jelenléte, a magas munkanélküliségi ráta is szerepel, amelyből a központ messze kiemelkedik.
6
1,3
A kulturális infrastruktúra elemei
Beiratkozott olvasók
7,9 2,2
T elepülési könyvtári egységek
11,3 3,1
Muzeális intézmények
13,7 3,6
Múzeumi kiállítóhelyek
10,9 2,2
Kölcsönzött állomány
10 0,5
Könyvtári szolgáltatóhely
12,1 3,2
Mozilátogatás
4,8 3
Múzeumlátogatás
7 0
2
4
6
8
%
10
12
14
16
Pécs Dél-Dunántúl
3. ábra: A kulturális infrastruktúra elemeinek részesedése a Dél-Dunántúlon és Pécsett az országos adatokhoz viszonyítva Forrás: KSH, 2008 és T-STAR adatok alapján saját szerkesztés A dél-dunántúli régió kisvárosainak kulturális infrastruktúráját vizsgáló tanulmányból (PIRISI G. 2008) kiderült, hogy a kisvárosok régióközpont felé irányuló kapcsolatai sem hagyhatók figyelmen kívül, hiszen a kisvárosi lakosság kulturális élete a Pécs által nyújtott kínálat igénybevételével válhat teljessé. Ehhez a kiemelkedő szerephez hozzájárul a városban működő hét színház, 41 kiállítóhely, 16 könyvesbolt és 14 moziterem, 2931 férőhellyel, valamint 20 060 előadással. 2. A pécsi egyetemisták kulturális fogyasztási szokásai Az előbbiek ismeretében hipotézisünket, miszerint Pécs kulturális életében, gazdaságában, egyúttal kulturális gazdaságában a városban található egyetem, illetve annak hallgatói meghatározó hányadot képviselnek, illetve jelentékeny összeget költenek egy 2007 májusában végzett reprezentatív felméréssel igyekeztünk alátámasztani. Feltérképeztük a pécsi egyetemi hallgatók térhasználatát, kulturális fogyasztási szokásait, valamint a kulturális infrastruktúra elemeinek használatára és a különböző szolgáltatásokra szánt összegeket. Célként fogalmazódott meg továbbá az egyetemisták Pécs város gazdaságára gyakorolt hatásának vizsgálata, a rendelkezésre álló diszkrecionális jövedelem elköltésének alternatíváinak figyelembevételével. A szolgáltató egységek üzletpolitikájának, a telephelyválasztásnak és a város különböző pontján működő egyetemi karoknak a kapcsolatára is kiterjedt a felmérés. Érdekességként az országos, regionális és megyei adatokkal történő összevetés tovább
7
hangsúlyozza a város kulturális sokszínűségét és értékek közvetítésében betöltött szerepét, egyúttal utalva a kvaterner szektor és a kulturális gazdaság fogalmak megerősödéséhez. A reprezentatív felmérés (236 fő) az összhallgatói létszámmal arányosan került elkészítésre a nemi arányokat és a tíz kar hallgatói létszámát figyelembe véve a 18 évesnél idősebb és legalább másodéves hallgatók körében. A fogyasztási struktúra mibenlétére vonatkozó kérdések bizonyították, hogy a hallgatók igen jelentős összeget költenek el a városban,
amelyek
döntő
hányada
szállásra,
étkezésre
kerül
kifizetésre,
de
a
vendéglátóhelyeken is jelentékeny összegeket hagynak. A nappali tagozatos hallgatók összességében egész évben 9 milliárd forintból gazdálkodnak Pécsett. A város 2007. évi előirányzott bevételei 36 milliárd forintot jelentettek, amely a fentiek alapján 25%-kal kiegészül az egyetemisták által a városban elköltött összeggel, így kétség kívül a felsőoktatásban tanuló nappali tagozatos hallgatók komoly részt képviselnek a város gazdasági életében. A kiadások 1/3-át (3 milliárd forint) szállásköltségek kiegyenlítésére fordított összegek jelentik, amely legtöbb esetben albérlet vagy saját lakás fenntartásának költségeit jelenti leginkább a négy, egyetemisták által leggyakrabban használt városrészben. A másik markáns hányadot az étkezésre és élelmiszervásárlásra fordított összegek adják. A városban működő 878 vendéglátóhely – amelyek közül 539 az étterem és cukrászda – biztosítja a megfelelő számú és minden igényt kielégítő kínálatot, amit az erre fordított 1,7 milliárd forintos hallgatói kiadás is szemléltet. Ebben az esetben is az egyetemhez közeli éttermek, gyorsétkezdék és önkiszolgáló éttermek (menzák) a legkedveltebbek, bővítve a korábban körvonalazódott campusok környéki centrumszerepét és kiegészülve a belváros által nyújtott széleskörű kínálattal, ebben a tekintetben is központi szerepet kölcsönözve a történelmi városmagnak. A fogyasztási szokások következő jól elkülöníthető és egyúttal a szórakozás kiemelt típusát jelentő egységét képezik a szórakozóhelyek (söröző, kávézó, borozó, pub, zenés szórakozóhely), amelyek a szabadon rendelkezésre álló jövedelem felhasználásában meghatározó hányadot képviselnek az évi 1,3 milliárd forintos, erre a célra szánt hallgatói kiadással. A felsoroltak alapján szembetűnő, hogy a fennmaradó 3 milliárd forint
diszkrecionális
jövedelem
áll
az
egyetemisták
rendelkezésére,
amelyet
kultúrafogyasztásra használhatnak, pontosan akkora összeg, mint amennyit szállásra költenek egy év alatt, illetve a szórakozóhelyeken elköltött összegek komoly riválisként szerepelnek a kultúrára szánt forrásokkal szemben. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a történelmi hagyományokra és multikulturális imázsra támaszkodó kulturális infrastruktúra mely elemeire van kereslet a fiatalok körében. Nemzetközi tapasztalatok alapján ugyanis a kulturális termékek és szolgáltatások iránti igény 8
növekedését feltételezzük. Egyetemistákról lévén szó megválaszolandó, hogy a könyvek, folyóiratok, nyomtatott és on-line sajtótermékek „fogyasztása”, a színház-, mozi-, koncert- és múzeumlátogatás, fesztiválokon való részvétel, az idegen nyelv tanulása milyen mértékben épül be a fiatalok mindennapjaiba. A kulturális fogyasztási igények kielégítésére rendelkezésre diszkrecionális jövedelem döntő hányadát a könyvvásárlás és az internet előfizetés határozza meg. A szabadidő eltöltésének további lehetőségei, egyúttal a kulturális infrastruktúra elemeinek, a mozinak és színháznak a népszerűsége csekélyebbnek mondható. A Pécsett elköltött, kultúrára szánt összegek egyik jelentős részét az egyetemisták tanulmányaihoz szükséges könyvek jelentik, amelyre évente 440 millió forintot költenek, így ez átlagosan félévente tanulmányoktól függően 6 000-10 000 forintot jelent. A felmérésből kiderült, hogy a vásárolt könyvek nagy része szakkönyv, illetve az alacsony könyvvásárlásra szánt összeg hátterében az egyetemi karok viszonylag jól felszerelt könyvtárai állnak, amelyek 17 szolgáltató helyen, több mint 2 milliós állománnyal várják a csaknem 40 ezer beiratkozott olvasót. A szakkönyveken túl csupán a hallgatók egyharmada költ könyvvásárlásra, átlagosan 15 000 forintot félévente. Az egyetemi jegyzetboltokon kívül a belvárosban található könyvesboltok, könyváruházak népszerűek, de bizonyos tudományterület hallgatói (bölcsészek) előszeretettel vásárolnak antikváriumokban is. A számítógépes technológia fejlődésével és az internet-hozzáférés elérhetőbbé válásával egyre nagyobb arányban vásárolnak a hallgatók az on-line áruházakon keresztül (15%), így a lokális kultúrafogyasztás háttérbe szorul, a megrendelések által nem helyben realizálódik az ehhez köthető jövedelem döntő többsége, globálissá válik a kultúra erre a tényezőre irányuló fogyasztása. Ez alól az Alexandra könyváruháznál regisztrált megrendelések a pécsi központ kapcsán kivételt képeznek. A könyv, mint a kultúrafogyasztás egyik hagyományos eleme központi szerepet tölt be az egyetemisták életében, tudásuk gyarapításában, látókörük szélesítésében. Ezt szem előtt tartva a könyvtári kapacitás bővítését és a városi könyvállomány egy jelentős részének helyben történő koncentrálását tűzték ki célul az EKF-projektek keretében felépítésre kerülő Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont (Kaptár), amely modern környezetben még intenzívebben segítheti a hallgatók tanulmányait. A szabadidő eltöltésében egyre nagyobb szerepet játszik a mindinkább könnyebben hozzáférhető internet, amely előfizetésére szánt összegek jelentékeny hányadát képezik a felsőoktatásban
tanulók
havi
kiadásainak,
amely
havonta
átlagosan
3000
forint
költségnövekedést jelent, éves szinten pedig közel 400 millió forintos bevételt hoz a városban működő, országos hálózattal rendelkező szolgáltatóknak. A válaszadók 60%-a rendelkezik a 9
szállásán/lakóhelyén internet hozzáféréssel. A kollégisták esetében ez nem meglepő, hiszen a kollégiumban ingyenes internet-hozzáférést biztosítanak. A fennmaradó 40% az egyetemen belül oldja meg az internethez való hozzáférést, amelyet a karok biztosítanak, sőt már az intézmény összes épületében vezeték nélküli internet-hozzáférés igyekszik a hallgatók igényeit széles körben kielégíteni. A sajtótermékek vásárlására és fogyasztására irányuló kérdések is érdekes tanulságokat hordoznak, hiszen a megkérdezettek közel 40%-a nem költ erre, ugyanakkor egy réteg pedig havonta jelentős összegeket hagy a hírlapárusoknál, amely éves szinten 200 millió forintos bevételként realizálódik a város újságosstandjain. Előbbiek esetében az információéhség kielégítése minden bizonnyal az ingyenesen elérhető kiadványok (pl. Metropol újság) és az internet segítségével történik. Utóbbiakhoz kapcsolódóan leszűrhető, hogy a széles látókörű gondolkodás és a szakmai érdeklődés áll a háttérben, illetve leginkább hazautazáskor nyúlnak a sajtó termékeihez a hallgatók, és a megtett távolsággal arányosan növekszik az erre a célra fordított összegek nagysága. A térhasználatot figyelembe véve az egyetemi campusok környezetében található újságosstandok, a hiper- és szupermarketek, valamint az autóbusz- és vasúti pályaudvarokon működő hírlapárusok jelentik a vásárlások bázisát. A kulturális fogyasztás egyik sajátos, de mind a diplomához, mind a mindennapi érvényesüléshez elengedhetetlen egy vagy több idegen nyelv tanulása. Az egyetemi tanulmányok befejezésének, egyúttal a diploma kézhezvételének egyik feltétele legalább egy középfokú, illetve két nyelvvizsga megszerzése. Éppen ezért fontos kérdés, hogy a hallgatók hol tanulnak idegen nyelveket. A kérdőívek alapján megállapítható, hogy az egyetemi kurzusok a legnépszerűbbek az egyetemisták körében. Közel azonos arányban magánórákon sajátítják el tudásukat, illetve a nyelviskolák is jelentős rész vállalnak a hallgatók nyelvoktatásában. Az eredményekből kitűnik, hogy a megkérdezettek 67,7%-a a költségkímélőbb megoldásokat részesíti előnyben, hiszen az egyetemi kurzusokon ingyen, illetve jelképes összegekért lehet nyelveket tanulni. A területi elhelyezkedést vizsgálva az egyetemi karok és azok környéke, illetve a belváros ebben az esetben is ideális helyszínt jelent a nyelvtanulás szempontjából, ugyanakkor a magánórákat látogató hallgatók a város területén elszórtan veszik igénybe ezt a szolgáltatást. A klasszikusan a kultúra elemét képező színház-, múzeum-, mozi-, koncertlátogatás tekintetében meglepő eredmények születtek a felmérés alapján. A felsőoktatásban részt vevő nappali tagozatos hallgatók évente csupán 25 millió forintot költenek színházra, ami azt jelenti, hogy az egyetemisták mindössze 10%-a jár rendszeresen, havonta legalább egyszer, és bérlettel kevesebb mint 2%-uk rendelkezik. A felmérés alapján erre a kultúrafogyasztás egyik 10
szegmensét jelentő elemre a színi előadásokat látogató hallgatók átlagosan 5000 forintot költenek. Ezzel szemben leginkább a félévente, illetve évente egy alkalommal színházat választók képviselik a többséget. Az országon is rendkívül népszerű POSZT-on való részvétel alacsony arányú (10%), és többnyire erre az időszakra koncentrálódik a színházlátogatások kétharmada, hiszen a színházi világ nagyjait felvonultató rendezvénysorozat a nyári fesztiválok nyitórendezvényeként az egyetemistákat is a kultúrafogyasztás egyik lehetőségére sarkallja. A városban működő színházak közül a Pécsi Nemzeti Színház örvend legnagyobb népszerűségnek, mellette a Harmadik Színház, valamint az egyetemisták által működtetett JESZ (Janus Egyetemi Színház) is szerepelnek a látogatási listákon. A színházlátogatás lakosságon belüli aránya 35-37%-os (meglepően magas arány még éves látogatásokat szem előtt tartva is) (M. CSÁSZÁR ZS. 2008), így az egyetemisták felülmúlni nem, csupán kiegészíteni tudják a városban élők által támasztott keresletet. Hasonló, csekély mértékű érdeklődést tapasztalunk a múzeumlátogatások és kiállítások megtekintése kapcsán feltett kérdések esetében is. A Pécsett található 41 kiállítóhely közel száz kiállítását az egyetemisták egynegyede félévente, 8,1% havonta egyszer, 5,5% többször is látogatja. A rendszeresen kiállítást látogatók körébe tartoznak természetesen a művészeti karos hallgatók is. A fiatalok közel kétharmada viszont ritkán, vagy szinte soha nem megy múzeumba, nem tekint meg egyetlen tárlatot sem, annak ellenére sem, hogy Pécsett található a Csontváry, a Zsolnay és a Vasarely múzeum, a Modern Magyar Képtár, a reneszánsz kőtár, a világörökség részét képező ókeresztény sírkamrák (Cella Septichora). A pécsi múzeumok és kiállítóhelyek népszerűsítését, megismertetését szolgálta a Múzeum utcát érintő EKF-projekt is, amely végül a tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt meghiúsulni látszik. Az országosan évente megrendezésre kerülő Múzeumok Éjszakája sem hozta meg a kívánt eredményt Pécsett. A város lakosságának múzeumlátogatási gyakoriságával történő összehasonlításban azonban az egyetemisták javára billen a mérleg nyelve, hozzátéve, hogy a Cella Septichora látogatóközpontjának átadásával a kiállítóhelyek látogatottsága lendületet vett a városban, főként a turisták által vált kedvelt látványossággá. A városban működő három mozi 14 termében tartott évi több mint húszezer előadására havi rendszerességgel csupán 15%-a, kéthavonta egynegyede jár az egyetemistáknak, viszont a Pláza-, az Uránia és az Apolló mozit több mint 40% egyáltalán nem látogatja, ezzel a lakosságon belüli arányukat meghaladó mértékben veszik igénybe a kulturális infrastruktúra nyújtotta szórakozási lehetőség e formáját. Ezzel évente hozzávetőlegesen 160 millió forintot költenek erre a célra, ami havonta átlagosan 3000 forintos kiadást jelent számukra. Az elmúlt években országosan érzékelhető mozi látogatások terén tapasztalható visszaesés hátterében a 11
fiatalok esetében is a DVD-k térhódítása, valamint az internet biztosította könnyebb hozzáférés állhat. A kulturális szórakozási formák egyik szelíd műfaját jelentik a koncertek, amelyekre az aktívabb hallgatók egynegyede havonta, vagy gyakrabban, passzívabb társaik (23%) félévente látogatnak, annak ellenére, hogy széles kínálat várja őket Pécsett. Leginkább a könnyűzenei koncertek népszerűek, a hallgatók háromnegyede részesíti előnyben ezeket, míg komolyzenei előadásokra 10%-uk jár. Pécs tavasztól őszig tartó fesztiválkínálatában minden korosztály megtalálhatja a számára megfelelőt, ennek a sokszínűségnek köszönhető a fesztiválok népszerűsége és egyetemisták nagyobb érdeklődése. A hallgatók 27,8%-a rendszeresen részt vesz a Pécsett megrendezésre kerülő fesztiválokon, közel fele ritkán, de kilátogat a rendezvénysorozatokra. A fesztiválok kapcsán szinte az összes Pécsett rendezett esemény megnevezésre került, természetesen a leginkább látogatott a Tavaszi Fesztivál, az egyetem által rendezett PEN (Pécsi Egyetemi Napok), és a hagyományosan minden év május 1-jén a sörfőzde szomszédságában megrendezésre kerülő Sörmajális. További motiváló erőt jelent a fiatalok számára a június elején kezdődő és július végéig tartó fesztivál sorozat is, amelyben helyet kap a Pécsi Napok, a Gasztronómiai Fesztivál, a POSZT, az IcWip (Nemzetközi kultúrhét), ősszel pedig a Szüreti Fesztivál. Ezek a rendezvények a kultúra „fogyasztásának” kiváló színterei az egyetemisták számára. Pécs sportélete és sportrendezvényei is tovább színesítik a szabadidő eltöltésének lehetőségeit. Ezekre az eseményekre az egyetemisták csupán egytizede látogat ki havonta több alkalommal, további egytizede havonta egyszer, több mint 70%-a egyáltalán nem érdeklődik a sport iránt, így csupán visszafogottan támogatják szabadon elkölthető jövedelmükkel az sportegyesületeket, pedig Pécsett szinte valamennyi sportág képviselteti magát, és országosan is kiemelkedő eredménnyel rendelkező csapatokkal büszkélkedhet a város, amelyek nemzetközi szinten is jó eredményeket érnek el. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a hallgatók mindössze 47%-a sportol rendszeresen, hiszen az egészség megőrzése fontos cél mindenki számára, főként a túlpörgetett életvitel mellett. Az EKF 2010 programról a megkérdezettek 98%-a hallott már, szinte egybehangzóan fogalmazták meg véleményüket a hallgatók azzal kapcsolatosan, hogy a program által megépítésre kerülő épületek funkcióikban rendkívül jól illeszkednek az egyetemi város életébe, szükség van ezekre a létesítményekre. A turizmus fellendülését és infrastrukturális fejlesztéseket várnak az EKF projektektől és programtól. Ugyanakkor fenntartásaik is vannak, legfőképpen a nemzetközi kudarctól tartanak.
12
Összegzés A Dél-Dunántúl és Pécs kulturális szerepköre országos és regionális összehasonlításban is a középmezőnyben foglal helyet. A régió központjaként a város kiemelt pozíciót tudhat magáénak, amelyet az egyetem és az egyetemisták jelenléte, a városra és annak gazdaságára gyakorolt hatásában érzékelhetünk. Az aprófalvas településhálózat, a lakosság alacsony iskolázottsága, a nagyarányú munkanélküliség viszont kedvezőtlenül befolyásolja a térség kulturális fogyasztási szokásait. A felmérésből egyértelműen kitűnt, hogy a felsőoktatásban tanuló nappali tagozatos hallgatók által Pécsett elköltött jövedelem jelentősen, mintegy 25%-kal növeli meg a város bevételi forrásait, amelynek döntő hányadát a szálláshelyek tulajdonosai, valamint a vendéglátó- és szórakozóhelyek realizálják. A pécsi egyetemistáknak kulturális fogyasztási szokásaik kielégítésére évente rendelkezésre álló több mint egymilliárd forint többnyire a tanulmányaikhoz
szorosan
kapcsolódó
termékek
és
szolgáltatások
igénybevételére
korlátozódik. A kulturális infrastruktúra hagyományos elemeit korlátozottabb mértékben, de még így is a város lakosságával közel azonos, néhány esetben azt meghaladó, illetve attól elmaradó arányban veszik igénybe. Figyelemre méltó, hogy a város rendezvénysorozatán való részvétel nagyobb aktivitást mutat, ez a 2010-es évhez közeledve biztos alapot jelenthet. A kulturális
főváros
programok
között
szereplő
sokéves
hagyománnyal
rendelkező
rendezvények az egyetemisták körében is rendkívül népszerűek, amelyek a helyi lakossággal és a városba látogató turistákkal kiegészülve biztosítják a sikert. Nem szabad továbbá megfeledkezni Pécs adottságairól, a turisták fejében élő képről, amelyben a hagyományokra alapozó kulturális értékek a Mediterrán Hangulatok Városában, a Balkán kapujában megfoghatóvá válnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a hallgatók befogadóak, nyitottak az újra és rendelkeznek egyfajta kíváncsisággal a kulturális főváros programokkal kapcsolatban. Egy szűk rétegük rendszeres kultúra fogyasztóként biztos igényt és motiváló erőt jelenthet a későbbiekben, akik a helyi lakosság kulturális keresletét a népességszámmal arányos mértéket meghaladóan növelik, és néhány esetben saját igényeik szerint bizonyos mértékig átstrukturálják, illetve területi elhelyezkedésben koncentrálják azokat. Erre enged következtetni, hogy az egyetemi campusok és azok közvetlen környezete az egyetemisták térhasználatában egyértelmű centrumokat formálnak, amelyek kiegészülnek a belváros kulturális kínálatával, illetve a jövőben a 2010-es EKF-helyszínekkel, az egy helyen kialakításra kerülő Zsolnay Kulturális Negyeddel, a Pécsi Konferencia- és Koncertközponttal, valamint a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközponttal, amelyek így egy formálódó kulturális tengelyt képeznek a város szívében nyugat-keleti irányban. 13
Irodalomjegyzék BORSOS Á. (2006): Magyarország mozitérképe 2004-ben, és ami mögötte van. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. Földrajzi Értesítő. LV. 1-2. pp. 159-179. BUCHER E. (2008): Nonprofit szervezetek a kulturális szektorban. In: Pap N. (szerk.) Kultúra – Területfejlesztés Pécs – Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben. Imedias Kiadó. Pécs. pp. 59-71. ENYEDI GY. – KERESZTÉNY K. (2005): A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. 221 p. GAY, DU P. – PRYKE, M. (EDS.) (2002): Cultural Economy. Sage. London. 240 p. GYÜRE J. (2007): Pécsi egyetemisták a térben. OTDK dolgozat. Pécs. 28 p. HAJNAL K. (2006): A fenntartható fejlődés elméleti kérdései és alkalmazása a területfejlesztésben. www.foldrajz.ttk.pte.hu/tarsadalom/letoltes/teljes_szerkesztett_1.3.pdf KSH 2008. Magyarország 2007. Budapest. 105 p. M. CSÁSZÁR ZS. (2008): A pécsi színházak szerepe a kultúragazdaság fejlődésében. In: Pap N. (szerk.) Kultúra – Területfejlesztés Pécs – Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben. Imedias Kiadó. Pécs. pp. 145-157. MEZEI K. (2005): A Pécsi Tudományegyetem hatása Pécs város gazdaságára. In: Enyedi Gy. – Keresztélyi K. (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. pp. 143-178. PIRISI G. (2008): Kisvárosok kulturális infrastruktúrája a Dél-Dunántúlon. In: Pap N. (szerk.) Kultúra – Területfejlesztés Pécs – Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben. Imedias Kiadó. Pécs. pp. 81-100. RECHNITZER J. (SZERK.) (2007): Nyugat-Dunántúl. MTA Regionális Kutatások Központja – Dialóg Campus Kiadó. Pécs-Budapest. 454 p. SÜLI ZAKAR I. –TEPERICS K. – EKÉNÉ ZAMÁRDI I. – KOZMA G. (2005): A kulturális gazdaság szerepe Debrecen versenyképességének fokozásában. In: Enyedi Gy. – Keresztély K. (szerk.). A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. pp. 179-216. TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. (2002): A magyarság kulturális földrajza II. Pro Pannonia Kiadó. Pécs. 361 p. TRÓCSÁNYI A. (2007): A kulturális gazdaság szerepe Pécs város gazdasági-térbeli szerkezetváltásában. Habilitációs tézisek www.foldrajz.ttk.pte.hu/tarsadalom/letoltes/habil.pdf
14
TÓTH J. (2008): A magyar népesség néhány kulturális jellemzője évezredünk kezdetén. In: Pap N. (szerk.) Kultúra – Területfejlesztés Pécs – Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben. Imedias Kiadó. Pécs. pp. 101-112.
15
