A személyes márkád lenyomata a Facebookon

Talabos Viktória

A személyes márkád lenyomata a Facebookon azaz valóban annak látnak, akinek látszódni szeretnél?

1 © Talabos Viktória, a kasszarobbantó Facebook-oldalak specialistája

Előszó Talabos Viktória közösségfejlesztő vagyok és a Facebook-marketingben hasznosítom ezen tudásomat, hogy valódi követőtábort építsek ügyfeleinknek. Minket, a Webkukkoló csapatot onnan ismerhettek, hogy mi adtunk ki elsőként az országban 4 éve módszertani anyagot arról, hogy a közösségi marketinggel hogyan keress pénzt és építs valódi követőtábort magad és a céged köré. Amikor a szakmánk önjelölt nagyjai még a lájkok olcsó megszerzéséről tartottak, mi már arról beszéltünk, hogyan lesz ebből bevételed, hiszen egy vállalkozónak ez az igazi, kézzelfogható mérce, nem a ROI, az elérés, a beszél róla és egyéb olyan számok, amikből effektív haszna nincs, viszont milyen jól lehet elmondani a nagy semmit. Mi egyszerűen, a józan paraszti ésszel könnyedén értelmezhetően kommunikálunk, remélem, az alábbi szösszenettel ezt alá is támasztom. Ezen írásomat két eset ihlette. Először majd’ egy éve, 2012 telén Horváthné Terike (elony.hu) felkérésére beszéltem 120+ embernek arról, hogyan fedje egymást két kép a lehető legteljesebb mértékben és leghitelesebben: az a kép, amit te akarsz láttatni magadról és az a kép, amit mások látnak rólad. Majd 2013 májusában az évi szokásos konferenciánkon a legsikeresebb előadásom a fojtogató személyes márkáról szólt, azaz hogyan bukhatsz el pénzt azon, ha rád telepedik az a kép, ami nem te vagy. Őszintén megmondom, nem gondoltam volna, hogy a személyes márka építése és ennek Facebookos tükröződése mennyire homályos terület és mennyire csak érzés alapján művelnek ezt, azt, amazt az emberek a Facebookon. Így hát bízom abban, hogy a profiknak is tudok új szemszöget is mutatni és a kevésbé rutinosak is egy használható útmutatót tartanak a kezükben. Csak ügyesen! 2 © Talabos Viktória, a kasszarobbantó Facebook-oldalak specialistája

Oszlassuk el a szakértőkről szóló tévhiteket!

TÉVHIT 1 - dolgozz jól, sokat és majd elmegy a híred

Azért nagyon keményen meg kell dolgoznod, hogy a célcsoportod, a potenciális ügyfeleid és vevőid, a szakmabeliek megismerjék a nevedet és összekapcsolják a fejükben a tevékenységedet és a nevedet. El kell érned azt, hogy ha a neved szóba kerül, akkor a tevékenységeddel is összemosódjon. Ahogy azon se gondolkodsz már, ha sárgára vált a láma pirosról, akkor egyesbe kell tenned a kocsit: ezt már automatikus, nem? Egyáltalán nem ritka, hogy engem „Fészbukos Viki” néven mentenek el a telefonkönyvben, és az apósom az „Asztalos Feri”. Ez nem sértő, hanem légy rá büszke. Az sem kicsi cél, hogy a sok szakterületeden hemzsegő, számtalan önjelölt guru közül te juss az emberek eszébe a problémáik kapcsán, felismerjék a nevedet és az arcodat. Azaz légy annyiszor a szemük előtt, ahányszor csak tudsz – és az sem mindegy, hogyan teszed. Az pedig még ennél is több munkádat fogja igényelni, hogy megkülönböztessenek téged a többi szakmabelitől azaz a konkurenciáidtól, azaz „a Józsi azért jobb villanyszerelő, mint a többi, mert még takarít is maga után és a kezembe adja a számlát. A Józsi tisztességes”. 3 © Talabos Viktória, a kasszarobbantó Facebook-oldalak specialistája

TÉVHIT 2 - a jó szakértőt megkeresik, a jó szakértőnek mindig van munkája

Igen, de ha te egy csendes sarokban ülsz és nem tudják, milyen jó szakértő vagy, sőt igazából még a létezésedről sem tudnak, akkor sem keresni nem fognak, sem hozzád szólni. Igazából még a létezésedről sincs tudomásuk, mitől is keresnének téged? Vajon miért tartja azt a közhit, hogy amelyik kőműves hirdet, annak nincs munkája, tehát biztosan rossz kőműves, iszákos és görbe falakat épít? Nem elképzelhetetlen, hogy egy munka szezonális és a szakemberünk a következő szezonjára gyűjt? Vagy talán most költözött oda és semmi helyi kapcsolati tőkéje nincs? Sajnos ma az Abszolút Zaj korszakát éljük, különösen a Facebookon. Mindenkinek pont ugyanolyan a Facebookoldala: úgy értem, a legnagyobb vállalatok és a teherböhömpusztai helybensütős kispékségnek

is pontosan

ugyanolyan technika adta lehetőségekkel indul. Ha hirdetést adnak fel, a KFC csirkéje is pont olyan illatos és finom, mint a helyi grillsütődésé, nem? Honnan tudnád megkülönböztetni a sok műértő szakit? Sajnos most olyan a zajmennyiség, mint egy középkori városi piacon: az tűnik a legszakértőbbnek, aki a legmagasabb hordón állva a leghangosabban ordít – őt fogják figyelni. A csendes márka jó márka, csak nem hatékony. Ez pedig nem az ő hibájuk, hanem a tied. A szerény, visszahúzódó embereket utoljára az iskolában ismerték el, a vállalkozói szféra nem ilyen.


TÉVHIT 3 - a jó szakértő szelíd, alázatos, csendes, kedves, aranyos ... azaz egy mezei szürke egér, aki annyira nem feltűnő, annyira sótlan, hogy a macska is unottan rágcsálná meg. A kedvenc művelődésszociológia tanáromnak (valószínűleg már megboldogult szegény, most 100 év körül lenne) zseniális előadásai voltak ezeken az órákon. Mégis egyetlen mondata maradt meg igazán: az értelmiséget az különbözteti meg a többitől, hogy az értelmiség kételkedik. Megkérdőjelezi még azt is, amit a két saját szemével lát. Világéletemben olyan voltam, hogy kiakasztottak azok a mondatok, amiket most kb. társadalmi elvárásoknak és konvencióknak nevezhetünk. Például a társadalom elvárja, hogy egy vállalkozó, különösen ha főnök, azaz vezető, akkor buddhai türelemmel, jézusi alázattal, terézanyás állhatatossággal rendelkezzen. Egy ilyen embert rúghatnak, üthetnek, kínozhatnak. Ő elviseli, csendes és megbocsátó, és egyéb ilyen blabla mártírtulajdonságokat várnak el tőle. El-vár-ják. Tíz vevőből kilenc azt várja, hogy ha bemegy egy boltba, ott essenek hanyatt tőle, mert nála van a pénz, ő a fizetővendég. És ha még csicskáztat is, akkor is terüljön eléje a vörös szőnyeg, mert a vevőnek ez jár. A boltos (vállalkozó) meg csak legyintsen, tűrje, és legfeljebb magában örülve számolja a pénzt, egyébként hajbókoljon a vevő előtt és nyelje le minden apró stiklijét és udvariatlanságát.


Egészen addig még én is renitensnek gondoltam magam konvencióbontó gondolataimmal, mígnem a kezembe nem került egy könyv: Donald Trump írta. Vedd meg, ha még nem olvastad volna, életed egyik legjobb befektetése lesz. A magyar címe az angoléhoz képest fura: Gondolkodj nagyban (és a főcímhez képest csupa kisbetűvel írva) és csapj oda keményen,

holott az amerikai kiadásban mindkét mondatrész egyforma méretű: Think big and kick ass. Azaz ne csak a

nagyban gondolkodás és a főnöki elvek, a stratégiai gondolkodás és a globális összefüggések tegyék ki a teljes napját, hanem ugyanilyen arányban akár rúgjon bele néha a rúgást érdemlő seggekbe is, ha kedve és érdeke tartja. Legyen az a fenék alkalmazotté, vállalkozótársé, konkurensé, partneré, vevőé. Csak a miheztartás végett.

TÉVHIT 4 - a jó szakértő személyes márkáját rontja a konfliktus Visszaigazolva látom azt, hogy a vezető lehet ember, lehet bosszús, derűs, ezeket ki is nyilváníthatja. Sokan és tévesen azt hangoztatják, hogy a konfliktus mindig árt a személyes márkának, egyszerűen nem tudsz belőle jól kijönni és hogy az ilyesmi csakis privátilag intézendő. Miközben nagyon is jót tehet az, ha bizonyos foltokat, összemosódásokat tisztába teszel az emberek pl. a vevőid fejében. Jó, ha időben eldöntöd, merrefele indulsz, mihez és kikhez vállalsz elköteleződéseket... és ami hozzád, a céljaidhoz, az erkölcsi értékrendedhez nem illik, ahhoz nem közeledsz, sőt látványosan elhatárolódsz. Nem tudsz egy fenékkel több pacin lovagolni, pláne ha a két (vagy több) ló sokfelé megy. Persze, eleinte nehéz eldönteni, kivel, hogyan, merre... a szakértősködés elejét ugyanazok a gyermeki csetlés-botlások jellemzik, mint


a babák tétova lépteit. Természetes, hogy ide-oda csapódsz, keresed az utat, keresed a neked megfelelő partnereket és köröket, még te sem vagy bizonyos egyes szakértők irányában, ezért nem köteleződsz el. Viszont azonban egy bizonyos szint, a stabilitás elérése után már el kell döntened, hogy ki és mi az, aki és ami mellett leteszed a voksod. Már te is tudod, kitől kaptál annyi tudást, hogy elismered őt. Tudod, kikkel kell óvatosan üzletelni, avagy inkább messze elkerülni. Tudod, ki az, aki csak egy szerencsétlen kiskakas a szemétdombján: hangosan kukorékol, de csak azért, mert érzi: közelg a rotyogó üst és hamarosan megy a levesbe. Ismersz olyan szakértőket, akik egyik évben ezt, másik évben amazt szakértik. Ők azok, akik egyik évben egyik mlm céghez akarnak beléptetni, másik évben biztosítást árulnak, harmadik évben a porszívót akarják eladni. Mint az a tanácsadó, aki egyik évben marketinges, aztán mecénás, majd social guru, holnapután pedig kazánkovács és nőgyógyász. Személy szerint találkoztam már olyasvalakivel, aki még tőlünk kért árajánlatot, mert saját bevallása szerint síkhülye a közösségi médiához, ő csak informatikus - fél év elteltével ma már közösségi marketing tanácsadó, igaz, kuponos oldalon hirdeti magát. A te szakmádban is megvannak a kuponos tanácsadók és szakértők, nem? Tudod, az a kategória, akik az Ecseri piacon vették a jogosítványukat és elhitték, hogy ettől tudnak vezetni. Aztán ahogy nő a rutinod és a tapasztalat, azt is el tudod dönteni, ki dolgozik évről évre ugyanabban, tesz a céljaiért. Jó úton halad, ha azóta se ment tönkre, valamint még a NAV se piszkálta meg semmiért, se peres ügyeletei nem voltak. Nézz körbe magad körül: a hozzád legközelebb álló 5 ember átlaga vagy. Ha elköteleződsz, olyanokat keresel, akik veled azonos értékrendűek, azonos anyagi-szellemi szinten állnak. Ha nem tetszik a mostani 5 ember, keress másokat, amilyenné válni akarsz. De az elköteleződést nem fogod megúszni sosem.


Elköteleződéskor pedig nem feltétlen politikai oldalakat értünk, hanem üzleti klubokat, egyesületeket, szerveződéseket, partnereket, beszállítókat stb. Kézzelfogható példa: ha csemegeboltos vagy, nem tudsz a CBA-val és a Reállal is leszerződni és a nevüket viselni egyszerre. Nem tehetsz Pepsis flakont a Coca Colás hűtőbe. Nem tudsz az egyik párt rendezvényén ingyen büfét működtetni úgy, hogy a következő héten a másikén is megtedd ugyanezt, és mindkettő előtt hiteles maradj. Egyszerűen nem megy. Muszáj döntened, kivel dolgozol, kihez adod a neved, kit vállalsz fel és kitől határolódsz el. Ha ez konfliktussal jár, sose félj tőle. Nyilván lesz olyan követőd, aki lelép. Természetesen számíthatsz olyan hozzászólásokra, hogy „hát ezt nem így illik, menjetek privátba” – jellemzően képmutató fazonoktól jön ez, akik sokkal előbb választják a suttogó propagandát, minthogy elintézzenek valamit privát színtéren, face to face (szemtől szembe). Ami neked fontos: sokkal többen követnek olyan embert,  aki tudja, mit akar  afelé tart  és aki nyíltan fel is vállalja azt.

Például én már rúgtam össze tanácsadóval a port, nyilvánosan és annál többen ismernek el azóta is, hogy az illető önjelölt szakiktől, felfújt lufiktól, bullshit-generátoroktól (üres, tartalom nélküli, de jól hangzó mondatokat szajkózóktól) és szarka-üzemmódba kapcsolt tolvajoktól, hivatásos schmittelőgépektől elhatárolódtam.


És miért kéne ezt privátban intézni? Ha ő nyilvánosan támad, kifiguráz, megaláz, beszól - akkor te a bokrok alján csendben suttogva mondogatod, hogy „nem is igaz, nem is igaz”, hátha meghallja mindenki és megismeri ezáltal A Te Igazságodat? Mint a középkorban: most is a legmagasabb hordón álló, a leghangosabban kántáló gurut nézik. Ő tehát szabadon és hangosan sározhat, te pedig meg ne védd meg magad, mert nem tartozik az ügyfeleidre? Dehogynem! Micsoda ostobaság is lenne! Hiszen bármit mondasz, az első körben az összes követődhöz szólsz, és csak aztán jön az, akinek a tényleges válasz íródik. Mi az, hogy nem tartozik rájuk!? Nagyon is tudják meg az ügyfeleid, hogy mi a helyzet!  Egyrészt a téged sározó ellen fellépsz és nem elsunnyogod, mint aki nem tud felmutatni ellene semmit.  Másrészt az ellenfél is tudja, hogy megütheted a bokáját. Igen, jól írtam: nem ő ütheti meg, hanem te. Az övét. És talán nemcsak a bokáját. Kick ass.   Harmadrészt segít a konfliktus téged dobozokba rendezni. Az ügyfeleid rád aggathatják azokat a címkéket, amiket a tudtoddal vagy anélkül is megtesznek, mert az emberek cetlikben, definíciókban gondolkodnak magukról, másokról, azt egész világról. Inkább tegyék rád azt a címkét, hogy tökös, mint töketlen. Inkább legyél határozott és magadat karakánul megvédő, mint „na ez is eltűnt a süllyesztőben”. Visszatérve Donald Trumpra: Think Big and Kick Ass. Bátran és nyugodtan védd magad. Csapj oda. Amikor nekem sikerült lerázni magamról olyan neveket, akik vagy rajtunk kapaszkodtak felfele, vagy csak általunk akartak másokhoz (partnereinkhez ill. ügyfeleinkhez) közelebb férkőzni, vagy csak spontán rosszindulatúak és


inkorrektek voltak, s intéztem ezt úgy, hogy annak nyoma legyen, nyilvánosságot kaphasson, akkor igen meglepő dolog történt. Számos üzenet érkezett különféle tartalommal, szó szerint(!) idézem, név nélkül:  „Örülök, hogy kivágtad azt a fazont, sosem volt szimpatikus, csak azért követtem, mert te azt mondtad régen, hogy jó szakember”  „Szia Viki, még nem ismerjük egymást, de hallottam, mi történt …-vel. Ha te megszakítottál mindent ezzel a ….-vel, akkor hadd jelöljelek ismerősnek, mert csakis rendes ember lehetsz!”  „Az a …. gyerek egy lúzer, ne foglalkozz vele. Én már rég elküldtem a francba, s hogy te is megtetted, az csak megerősített, hogy jól döntöttem.”  „Annyi moslékot mondott rád az a senkiházi, hogy elkezdtelek figyelni és már látom, ezerszer értelmesebb dolgokat mondasz, mint ő!”  „Ez a rohadék majdnem félmillióval rövidített meg. Látom, hogy te is hogy jártál vele, csináljunk együtt egy nagy és látványos kampányt, hadd pukkadjon meg ott ahol van!” A konfliktus és lezárása az átlagosnál kicsit nagyobb figyelmet és még ügyfelet is hozott. A konfliktus tehát nagyon is építhet. „Ő az a nő, akit nem lehet szép szóval levenni a lábáról. Ő az, aki nem szívbajos.” És rólad mit gondolnak? Lehet veled szívózni? Eltűrsz mindent? Ha vannak olyan üzletfeleid, akikkel csak azért tartasz össze, mert megszoktad, de egyébként egy kín az egész… miért is nem építed le ezeket a kapcsolatokat? Akár hirtelen és látványosan, akár finoman, kinek-kinek stílusa szerint. De a konfliktustól sose tarts. Nem fog kinyírni egy vita szakmailag. 10 © Talabos Viktória, a kasszarobbantó Facebook-oldalak specialistája

Barátkozz a Facebookkal! Ismered már az online marketinget annyira, hogy tudd nagyvonalakban a folyamatot: létrehozol egy saját tartalmat (szöveg, videó, kép stb.), feldobod egy weblapra, amihez előtte domaint és tárhelyet szerzel. Ezzel a technikai résznek vége, jöhet a látogatószerzés pl. linképítés, keresőoptimalizálás, hirdetés. Ha már jönnek a látogatók, akkor megpróbálod feliratkoztatni őket, adatbázisépítésbe fogsz. S eközben az se baj, ha nem csendben örömködsz a gyarapodó lista felett, hanem elkezdesz kommunikálni velük. Itt kerül be a vérkeringésbe a Facebookos követőtábor építés és a hírlevél-marketing, valamint a fenti eszközök összekeveredése, integrációja. A Facebook esetén viszont többen megtorpannak. Nézzük csak, mi történik az egyszer emberekkel, akik hirtelen felindulásból nekivágnak feltérképezni a Facebook titokzatos világát. A regisztrációs és néhány valós ismerős bejelölése még csak-csak megy, néhány cikket képesek megosztani, sőt esetenként alkalmazásokat is kipróbálnak (aztán fogják a fejüket, hogy tele van idézetekkel az üzenőfaluk és néhányan erősen rászoknak a játékokra). De teljesen ledermednek akkor, ha nemcsak időt tölteni szeretnének, hanem ismertséget szerezni maguknak vagy a weblapjuknak?


Ezer kérdés kavarog az agyában, ráadásul kezd skizó lenni, mert nem mindegy, hogy ő Józsi, A Közszereplő/Szakértő/Tanácsadó, vagy Józsi, A Magánszemély. Előbbi oldal, utóbbi profil. Még úgy is néz ki, pedig nagyjából, szóval ez valami fészbukos rafinéria és azt egyből észreveszi, hogy a kettőt nem szabad összekeverni, mert egyből lámának fogják nézni, pedig nem is sötétkék a szeme.

Az üzleti oldalak tipikus dilemmái:  Mi legyen a személyes és az üzleti bejegyzések megfelelő aránya?  Milyen weboldalakról hozzon érdekességeket, ha a saját weblapon még nincs elegendő önálló bejegyzés?  A cég logóját tegye ki profilképnek vagy a saját fejét?  Mit írjon oda, hogy „rólunk”? „Cégünk, a Józsi bt. 1989-ben alapult és célunk a leghatékonyabb együttműködés partnereinkkel és ügyfeleink legeredményesebb kiszolgálása”? Hogyan lehet a tucatsztorikat kerülni?  Engedje másoknak, hogy üzenetet küldhessenek neki vagy se?  Lehessen írni az idővonalára vagy se?  Mennyiszer írjon? Nem fogják megunni, ha minden nap?  Aztán azt olvassa, hogy napi kétszer is kéne írjon, de ugyanazt?  Nem baj, ha minden nap bemásolja, hogy hajvágás olcsón?


A magánszemély (profil) klasszikus dilemmái  Mit fognak szólni az idegenek, akiket bejelöl szakértőként?  Miért jelölik őt mások? Huhh, biztos el akarnak adni nekik valamit... elvégre magából indul ki :)  Miként beszélgessen "idegenekkel"? Mókásan, szerethetőként vagy komoly vállalkozóként?  A cég logóját tegye ki profilképnek, a saját fejét vagy a kismacskáját? melyik a célszerűbb?  Hogyan közölje az újakkal, hogy ő miben utazik? (Jaj, csak ne sablon üzenettel kezdjék, amikor bejelölnek valakit!)  Honnan tudja, hogy a kirakott cikket nem rágták már le tegnap? Mi a ciki és a nem ciki infó?  Mi van akkor, ha még kommentálják is?  Hogyan lehet a beszólásokra felkészülni?  Kiknek engedje, hogy üzenetet küldhessenek számára? Mindenkinek, de akkor minden hülyeséggel betalálják? Vagy csak ismerősöknek, de akkor lehet, hogy egy potenciális ügyfél üzenete nem jut el hozzá?  Ha idegesíti valaki, letilthatja? Mit fog szólni ehhez a másik? Megtudja? Jelez neki a FB? Honnan fogja tudni, hogy letiltották?  Van valami vírus is, és ha azt ő is megkapja? Tényleg sértegetni fogja az ismerőseit? (itt jegyzem meg, ez rémhír!)  Ha regisztrálok, az majd pénzbe fog kerülni?  Mit szól a felesége, ha meglátja, hogy Fatima Allahina mit írt neki a múltkor és milyen képet küldött? Hogy lehet ezt kitörölni? 13 © Talabos Viktória, a kasszarobbantó Facebook-oldalak specialistája

Emberünk nekilát morfondírozni, és teszi ezt egészen addig, míg el nem ijeszti magát a Facebook használatától. Különösen, ha már olvasott olyan rémhírt, miszerint a KGB, a CIA, az FBI, a Nemzetvédelmi Hivatal stb., de még az állásinterjúztatók is árgus szemekkel lesik az embereket, megfigyelnek, adatot szereznek, adatot lopnak. Eszébe jut a cimborája figyelmeztetése, miszerint a vállalkozókat különösen megfigyelik, mert honnan telt horvát utazásra, ha 3 éve veszteséges a cég? Hopp, máris előszedhetik őt is, meg a könyvelőt is. A múltkor megbökte Facebookon a szomszéd nénit, erre ma azt olvassa, hogy az szexuális célzatú felhívás. Hogy nézzen ezek után a szomszéd néni szemébe? Aztán (hogy senki ilyen pórul ne járjon, mint ő) jóindulatúan megosztja, erre az emberek fele lehülyézi, hogy bedőlt ennek az ostoba rémhírnek. Hopp, máris ott tart, hogy nem neki való ez, hiába is mondják, hogy mindenkinek ott a helye és aki kimarad, lemarad. Ott a zabszem a fenekében, az ígéretes ingyenes lehetőség az ismertség megszerzésére, de nem mer élni vele. Emberünk berág. Pusztuljon ott az egész, ahol van, a tájára se néz hetekig. Eltelik pár hónap, mégiscsak felbátorodik, mert már a konkurencia is ott van a Facebookon, szóval neki is ott a helye! Belép és ledöbben. A múltkor már úgy-ahogy megszokta a Facebook kinézetét, aztán itt egy új külső, picit elmozdulnak a gombok, bejön egy rakás új funkció - bezzeg a jó öreg iwiwnél ilyen ötévente egyszer történik!


Aztán ha már merészkedik, akkor mitől lesz ő népszerű és jó arc? És ha vicceket mesél folyton, még ő lesz az ismert víz-gázszerelő? Kell egyáltalán az, hogy jó arc legyen? Elég, ha komoly szakértő, aki minden nap minimum napi 1 vízgázszereléssel kapcsolatos cikket oszt meg? Tehát a dilemma: jó arc vagy komoly szakértő? Szerintem a jó válasz: „komoly szakértő, aki jó arc” 

Ha bármilyen félelmed is van a Facebookkal kapcsolatban - tedd félre. Ha félsz tőle, ha nem félsz tőle, a Facebook akkor is olyan marad, amilyen. Őt toronymagasan nem érdekli, hogy te mit gondolsz róla. Egyedül a Te hozzáállásod tud megváltozni, a félelem ellen pedig csak a cselekedet az egyetlen hatásos módszer.


Személyes márka az üzleti oldalon

Azt gondolnád, hogy mit neked személyes márka, mert pl. - van egy webáruházad, van benne termék. A vevő felmegy a webshopba, megrendeli és viszlát. - van egy boltod. Úgysem veled találkozik ott, hanem Marikával, az alkalmazottal. Felmerül a kérdés: kell neked egyáltalán ezzel foglalkozni? Azt gondolom, igen, mindenkinek, akinek a személye elengedhetetlen az értékesítés folyamán. Mert pl. te írod alá a hírlevelet. Te írod a blogot. Te vagy Az Abszolút Szakértő, aki a témában járatos. Avagy te akarsz lenni. Mondok egy példát: Pap Ágnes extra kosárméretű melltartókat forgalmaz webáruházában. Mondhatta volna, hogy ott a webshop, rendelj és menj a dolgodra. Ő azonban csavart egyet a megszokott dolgokon és előlépett a színfalak mögül ő, a nagy kosárméretű melltartók szakértője. Mennyivel más egy létező, szintén hasonló cipőben járó hölgytől kérdezni bármit is, mint egy lelketlen és személytelen webshop-admintól vagy férfi ügyfélszolgálatostól? Valamint az általa forgalmazott márkák máshol is kaphatóak. Abban a percben, hogy az ő személye megjelent, már volt egy valós ember egy cég mögött. Az emberrel lehet egyetérteni vagy sem, lehet szeretni, szimpatizálni vele, ellenkezni, vagy vitázni. És ha a hűség valahol kialakul, akkor azt kétféleképen siettetheted: a) beleölsz egy rakás pénzt a márkádba és a márka kitermeli a saját márkahűséges embereit b) szerethetővé válsz a saját üzletágadban.


Utóbbi olcsóbb és hamarabb képes létrehozni a hűséget. S amikor egy teltebb idombú hölgy melltartót választ, két szitu történhet. a) márkahűség és személyhez történő ragaszkodás hiányában felmegy a kereső különféle találataira, talál márkákat és árakat, megnézi az árukeresőt, megnézi az olcsóbb lehetőségeket és a kuponokat, majd megveszi ott, ahol szerinte a legolcsóbb. b) a másik esetben nem kérdés, hogy Ágitól vásárol még akkor is, ha az a márka megkapható valahol 10 Fttal olcsóban, mert tudja, hogy Ági ért hozzá, bármikor válaszol neki, Ági szerethető, Ági ismeri az ő problémáit… és innentől személyes márkával megszerzett, röghöz kötött, hűséges vásárlókról beszélünk.

És ebben a percben meg is válaszoltuk a kérdést, hogy mi legyen kinn az üzleti oldalad profilképén: hát Te, A Azakértő. A legtöbbször ezzel fognak találkozni a kezdőlapon, ahol mindenki más bejegyzései közé a tied is bekeveredik. Az emberek nem akarnak kft-vel, bt-vel beszélgetni, így az oldalad elnevezésekor ezt mellőzd. És HOPPÁ! Egy nagyon nagy lényegi eltérés jön a weboldalad látogatói és a Facebookos közönség között. A weboldalon célirányosan keresnek. Mit van, mennyiért. Ha szembejönne velük a szöveg, hogy céged ekkor és ekkor alapult, már lépnek is tovább. Senkit nem érdekelsz ott. Az érdekli, hogy mit árulsz, mennyiért adod. Ha a termék vagy szolgáltatás felkeltette a figyelmét, utána megy csak a „rólunk” vagy „kapcsolat” menüpontra, addig te nem vagy tétel. Csak ha felcsillan a szeme, akkor kíváncsi a búrádra. 17 © Talabos Viktória, a kasszarobbantó Facebook-oldalak specialistája

A Facebookon pont fordítva működnek az emberek, más attitűddel jönnek-mennek, szörföznek. Ott elsősorban rád, az emberre kíváncsiak, aztán ha az ott látott kép fedi azt, amit elképzelnek egy szakértőről, akkor nyitottak lesznek másra is. Szóval elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amit meg kell értened. A Facebookon az emberek szeretnek kukkolni. A honlapodon pedig pont nem érdekelsz senkit. Coach ismerőseim is alátámaszthatják azt az állításomat, hogy a világon senki nem drukkol neked az édesanyádon kívül a vállalkozásodban. Még talán ő se, se a házastársad. Azt várja, mikor buksz bele, hogy ő megmondhassa, hogy megmondta. A testvérek, unokatestvérek irigyek, valójában a barátaid is. A konkurenseid meg pláne. A vevőid számára idegen vagy, őket sem érdekli, mikor alapult a céged, mikor kaptál milyen ISO tanúsítványt. De a Facebookon VÉGRE van lehetőséged elmesélni A Te Sztoridat. Méghozzá feszülten figyelő érdeklődőknek. Méréseim szerint 100 idegen, hirdetésből érkező emberkéből 30 kapásból megnézi a mérföldköveidet a céges oldalon. Elmondhatod végre, hogy milyen a céged. Mutass képet, amikor apáddal a telephely alapjait ástátok, a képen látszik a betonkeverő, a háttérben pedig a Trabant. Nem ciki, sőt! Végre egy pont, amit egy mezei ember megnézhet, egy kulisszatitok, amin annyi háttér-momentum van, hogy bőven válogathat, és kedvére azonosulhat velük. Egyáltalán nem gáz, ha azt gondolja: jééé, nekünk is ilyen Trabantunk van! Az én apámnak is ilyen sérója volt a 80-as években! Végre elérted azt, hogy azonosuljanak veled. Mutass hát be nekik minél több képet, mérföldkövet a cég


múltjából, ahol te is szerepelsz: konferencia részvétel, előadás, kerekasztal, szakmai képzés, új partner, új névjegykártya, új arculat, az első hirdetés, az első iroda, az ezredik vevő, a tizedik weboldal – minden, ami alátámasztja bennük azt, hogy itt egy fazon, aki indult valahonnan, ezt meg azt csinálta és így lett szakértő. Nem csak úgy beleszületett a jóba, hanem van sztorija. Látod? Még ki se nyitottad a szádat, már megítélnek valahogyan, már valamilyen benyomást keltettél. Kelts hát olyat, amit te irányítasz, amilyenné te akarsz válni és látszódni – nem másról beszélünk, mint a személyes márkádról. Beállíthatod azt, hogy az oldalad névjegyére kattintva megtekinthessék a nézelődők, hogy ki az oldal tulajdonosa és ott szerepelhet a neved, profilképed egy kattintható linkként, ami a profilodra mutat és onnantól fogva a profilodnak is segítenie kell azt a képet, ami rólad tükröződik vissza másokban.

De egy fontos irányvonalat tarts szem előtt! Persze fontos, hogy mit gondolnak rólad. De ne egy bálványt kezdj el magadról építeni, hanem maradj önmagad. Azt a szakértőt emeld fel, aki te vagy és ne azt a szakértőt fényezd, aki akarsz lenni.


Szakértő imidzs a profilodon Vegyük egy követő-jelöltedet. Lát egy céget. Klikk a névjegyére. Ki az admin? Áhááá, megvan, ő az. Ó, szuper. És ki a tulaja? Van gyereke? Hány macskája van? Ez is egy olyan pasi, aki az autójával pózol? Ez is egy olyan nő, aki recepteket osztogat meg? Játszik Facebook-játékokkal? Bugyuta alkalmazások vannak a profilján? Megjelölgetik kajafotókon? Folyton politikai oldalakról osztogat meg mindent?

*** Figyelem!!! Épp téged néz! Rólad van szó! *** Rólad mit látnak? Macskákat? Idézeteket? Cikkeket? Milyen videókat? Milyenek a barátaid? Beszólogatnak és oltogatnak, aláznak másol előtt? Azt hiszik, hogy jópofiznak, de valójában csak egy tucatemberré degradálnak, aki a kocsmában szájkaratézik a cimboráival, amikor már nem szomjas? Vannak sörözős képeid? Egy cimborám a Magyar Postánál dolgozik és valamiért nincs olyan fotó róla az elmúlt 10 évből, ahol ne lenne egy sör a kezében, pedig nem kőműves. Most, tíz év után először végre nem azzal szóltak be az ismerősei az esküvői fotójára, hogy „Norbikám, hol a söröd?” Idő kell ahhoz, hogy egy szokásod lecsengjen – erről egy volt dohányos sokat tudna beszélni 


Már biztosan hallottátok, hogy a vásárláshoz 7 impulzusnak kell érnie a vevődet. Itt is van egy rakás impulzus, ami éri azt a Facebook-felhasználót, aki épp téged stíröl. Mint például: 1. profilkép Ha már a céges oldalon nem a logód a lényeg, akkor a saját profilodra se a céges logót tedd ki. Ne is a lovacskát, se a cicát, se a gyereked. Személy szerint viszketést kapok azoktól az anyukáktól, akik szülés után megszűnnek létezni, csakis a gyerekük képe az övék, csakis többes szám első személyben tudnak beszélni „voltunk pisilni”, „már ülünk”. Még akkor se legyen kinn kiskutya a profilképeden, ha állatorvos vagy. Arra figyelj, hogy a profilképed ne csak 180*180 pixel méretben nézzen ki jól, hanem 15*15 pixeles méretben is, mert jóformán így fogják látni, amikor a bejegyzéseddel találkoznak a személyedre történt feliratkozás után. 2. borítókép Itt lehetsz igazán elvetemült. Sokkal hamarabb megjegyzed te is a punkot a buszon, mint a nyugdíjas mamát, pusztán azért, mert feltűnő. Az állatorvosos példánál maradva: ha ide lovakat teszel, akkor abban semmi extra nincs. Ha a személyes profilod borítóképén azonban gyufaházikók lesznek, valamint te, aki épp ragasztod: azt egy darabig nem fogják elfelejteni. Józsi, az állatorvos, akinek a gyufaépítészet a hobbija. És máris van valami személyes infójuk, amivel vagy tudnak azonosulni (kedvelni, elfogadni azt) vagy nem. A lovak ilyen esetben triviálisak, laposak. Az a céges oldaladra való, nem a privátodra. Az enyémen egy fóka van. Tegyek fel valami fészbúkos idézetet, viccet, képet, egy injekcióstűt Facebook felirattal, vagy más, FB-addikciós képet? Minek. Azt már ellőtték. Előadásaimról esetleg? Már azt is ellőtték mások. Marad a fóka 


3. névjegy infó Itt blokkonként megadhatod, hogy kinek mit engedsz látni. Nincs tuti recept, hogy milyen infót tölts ki pontosan. Ha tréner vagy, akkor a kedvenc idézeted is fontos, míg ha tech szakember, akkor a kedvenc sportolód irreleváns infó, viszont sokakat érdekelhet, hogy egyetemi, főiskolai vagy tanfolyami a végzettséged, illetve van-e egyáltalán ilyen előképzettséged vagy csak egy önjelölt guru vagy a sok autodidakta közül. Ha több sulid van, akkor ez itt nem a hivalkodás helye, tedd ki azt, amelyik a legrelevánsabb a szakmád szempontjából. Fontos szem előtt tartani, hogy mi az a megnevezés, titulus, amiről felismernek és ha azt adod meg az utolsó projektnél, akkor a névjegyed mini, rövid részében is látható adat lesz. Titulus: ügyvezető, tulajdonos – ez egy Kft szemszögéből talán fontos, de ha a tied a Tüptürüpp83 Kft, az nekik semmit nem mond. A projektnek legyen neve, ne a cégnek, ahol vagy amiben dolgozol. Kösd össze a profilodat az általad kezelt oldallal, hogy a munkahelyed egy kattintható link legyen, ami egyből a szakértői oldaladra visz. Még mindig 5 kérdésből átlagosan 1 arról szól, hogy miként tudná a kérdező a személyes ismerőseit a Facebook-oldalába zsúfolni ill. beleömleszteni (ilyen opció nincs, hacsak nem magadat mint profilt alakítod át oldallá), és az itteni feliratkozóit, azaz a Facebookos profiljának követői miért a profilját nézik és miért nem az oldalát… De hiszen erről beszéltem, nem? Nem biztos, hogy a (csak) céged érdekli őt, hanem a te személyed, privát életed is olyan infó, ami neki hasznos. Szóval miért is ne vinnél látogatókat a Facebook-oldaladnak azzal, hogy már az első csekkolásnál megtalálhassa azt az oldalt, ahova amúgy is terelni szeretnéd az érdeklődőket? Az iskoláid, a munkáid, a családod, a kapcsolati infók – ezek láthatóságáról is te dönts és már jó előre fontold meg, hogy milyen beállításokkal indulsz, azaz akarsz-e a profilodon figyelőkkel számolni, vagy annyira „leprivátosítod”, hogy nem is lesz ott semmi információ rólad?


Érthető, ha úgy döntesz: elég, ha az oldaladon zargatnak, dehogy akarsz te idegenektől üzenetet kapni, dehogy akarsz követőktől kommentet látni a publikus postjaid alatt, egyáltalán. fel se iratkozzanak rád… Mindenesetre gondold végig azt is, hogy milyen az emberek mentalitása. Látnak egy üres oldalt, ahol a neved, profil- és borítóképed látható, a teljes fényképalbum paletta és az idővonalad titkos, még a kedveléseidet se nézheti meg… teljesen joggal kérdezik meg ilyenkor (persze nem tőled!), hogy vajon miért nem látható róla semmi? Mit titkol? Tehát titkolnivalója van? Ha vállalkozó, akkor biztos a NAV elől sunnyog… akkor nem tisztességes? És máris azok a gondolatok fogalmazódnak meg benne, amit te messze elkerülnél, nem? Tehát nem érdemes magad, mint embert elzárni és „titkosítani”, hogy csak az ismerősök láthassanak mindent, idegeneknek pedig fityiszt. 4. idővonalad Mennyire támasztod alá azt a képet, ami rólad él? Ha cipőüzleted van, és találnak a kedveléseid között cipőmárkákat, a megosztásaid között cipős sztorikat (saját gondolattal!), kereskedelemmel vagy webáruházzal kapcsolatos cikkeket; akkor hamarabb vélnek téged olyan embernek, aki ért is a szakmájához, mintha horoszkópokat, kisbabákat és elkallódott ill. likvidálásra szánt menhelyi jószágokat látna. Bizonyára ismered annak az embernek a történetét, akinek jól menő munkaruha webáruháza volt. Az illető elkezdett vállalkozásfejlesztéssel, marketinggel, vállalkozások támogatásával, képzésekkel, közös fórumokkal foglalkozni, ezért idővel a webáruházában levő képet, amin munkaruhában feszített, lecserélte egy öltönyös képre. Pusztán ettől a cserétől hatalmas, több 10 százalékkal esett a forgalma. Akik ismerték, azoknak különösebb törést nem eredményezett, de akik csak ad hoc mentek vásárolni és pont őt találták, azok elpályáztak máshova… csak nem egy öltönyös fickó fog neki bakancsot eladni? Nonszensz. Nem támogatta


bennük azt a képet, amit gondoltak egy munkaruházati szakértőről. A kép visszaállításával a forgalom is helyreállt. Persze megértelek téged is, aki azt gondolod, hogy valami ütőset, figyelemfelkeltőt, meghökkentőt, megdöbbentőt, megosztót kell művelned ahhoz, hogy a szakma többi képviselője (nevezzük nevén: konkurensek) közül kiemelkedj és megjegyezhető légy. Jómagam is azt gondolom, hogy kétféleképpen lehet jól és hamar megjegyezni valakit, ill. felfigyelni valakire: vagy annyira hasonlít hozzád, hogy szinte már ismerősnek érzed, mert annyi a közös vonás, érdeklődés, tapasztalat, vélemény… vagy annyira ellentétes veled, hogy arról jegyzed meg. Tudod: a tarajos punk gyerek a buszon  De melyikkel tudnak jobban azonosulni? Mennyire tudod „elhitetni” velük, pontosabban fogalmazva: meggyőzni őket arról, hogy konyítasz a mesterségedhez és nem te vagy a szakma kilógó punk gyereke? Ez is a te döntésed: ki vagy te? Milyen a személyiséged, a stílusod, mit vállalsz be, és mi fakad zsigerből valamint mihez kell szinte megerőszakolnod magad? Az vagy, akit várnak, akit a bennük élő sztereotípiák alapján elképzelnek, vagy a lehető legkevésbé? A szerepek persze nem ennyire sarkosak, létezik több árnyalat, légy te is egy egészséges átmenet a szakértő és a biztosítékot kivágó fazon között: egy egyedi, megjegyezhető szakértő, akivel mégis azonosulhatnak könnyedén. Egyébként nem olyan nagy etwas energiát fordítani arra, hogy szakértőnek tűnj. Jössz-mész a neten, eddig is olvastál cikkeket a szakmádról, nem? Meddig tart a cikkek alatt nyomni egy lájkot, vagy megosztani? De innentől ne a bulvárnál lájkolj celebeket és bébiállatokat. Ilyen pici apróság és máris olybá tűnsz, mint aki naprakész (akar lenni) és aki ért a dolgához. Legalább ezt lépd meg ahhoz, hogy elindulj a szakértőség rögös útján.


5. embert barátjáról Anno egy rakás, folyamatosan trollkodó baráttól szabadultam meg, akik mást se csináltak, csak naponta megpróbáltak nyilvánosan bekóstolni, ami szerintük jópofa és pusztán szeretet, azonban napi szinten felettébb unalmas és irritáló volt. Addig ezzel nem is volt gond, amíg olyan postoknál tették, amiket csak egy zárt kör látott és amíg a publikus és szakmai dolgaimat nem kezdték el szétkapni tiszta unaloműzésből a ráérős, seggvakarós cimborák. Képzeld el azt a szitut, amikor kiteszek egy cikket, amit írtam, erre jön Jolánka és bekommentel: „Látom, Szkít (ilyen néven ismer egy bizonyos kör), te köcsög, megint unatkoztál”. És behozza hasonszőrű, közös ismerőseinket, hogy együtt szívják a véremet. A személyes tűréshatár mellett egy fontos szempont volt az is, hogy engem bitang sok idegen csekkol, s ha a barátaim nem építik a személyes márkámat, legalább ne rontsák. Amit megtehetnek a kocsmaasztal mellett, azt az üzlet szempontjából fontos platformon nem tehetik meg velem, pláne ha magukat a barátaimnak tartják. Nekik aztán lett szépen szólva, morcosan szólva, s amikor nem értették meg, hogy nálam a FB nem jópofi-fórum, hanem olyan felület, ami létszükséglet az online vállalkozás mellé, akkor mentek a levesbe különösebb szívfájdalom nélkül, huss a tiltólistára. Te se engedd, hogy azok az ismerősök, akik „hülye vagy Gézukám” kommentekkel tolakodnak, azok el-szem-tele-ned-je-nek, mint a viccbeli nyuszika. Ők nem a barátaid, különben az első szép szóból megértenék, hogy ezzel nemhogy jót, hanem kifejezetten rosszat tesznek veled. Tehát nem barátok. Trollok. Nem feltételül királyos helyzet az, ha egy leendő ügyfeled épp a téged csekkoló körútján tartva egyik strandospihenős-lapmenetés fotód alatt azt látja, hogy Gizuska kommentál: „Béla, és hol a felfújható vibrátorod, amit úgy imádsz?”, mert neki ez talán egy közös poén, amit te értesz… de talán nem ezzel kéne téged megjegyezhetővé tenni 


Eddig ez tudatos volt részedről? Csak olyat tettél, ami vállalható? Kivételes ember vagy.  A nagy többség nem ilyen. Nem biztos, hogy azért, mert gondatlan. Talán csak nem tudja, hogy lőjön le őt zavaró embereket az oldaláról. Hogyan tudja megakadályozni, hogy a születésnapján 350+ jókívánság legyen szép virágcsokros képekkel. Nem sejti, hogy az egyszer véletlenül elindított alkalmazást, ami naponta új szerencsesüti idézetet tesz az idővonalára, hogyan lehet leállítani. Vagy csak nem mer megbántani valakit és szemrebbenés nélkül kitörölni – ha nem is az illetőt, de legalább a taploid kommentjét. Illik? Nem illik? Dilemmázik. A legtöbbször egyszerűen csak azt nem tudják, hogyan szabják meg minden egyes fényképénél, albumánál postjánál, hogy kik mit láthatnak belőle. Így nem kap teret az, ami fontos lenne, a privát infó pedig publikusként kerül ki. Juj. Szánj magadra egy fél napot és nézd végig a profilodat, meg amiket posztoltál eddig. Bújj bele egy idegen bőrébe, legyél az a kíváncsi ember, aki mindent lecsekkol... Ne hagyd a nézelődőket szabadon asszociálni, inkább te irányítsd a gondolataikat! Ne hagyd, hogy a profilodon nézelődő, kolbászoló emberek elmondják illetve kigondolják, hogy te milyen vagy. Mondd meg nekik TE ehelyett egyértelműen és kristálytisztán, a lehető legkevésbé félreérthetően


Csekklista a személyes márka tudatossá tételéhez – kezdőknek –  profilkép  borítókép  névjegy (itt is szelektálhatsz, ki mit láthat!) o munkahelyek o iskola o projektek o FB oldalak o család o kontakt  a teljes timeline-od teljes áttekintése visszamenőleg o (A döntés megkönnyítéséhez a kérdés: épít-e téged az adott tartalom?  ha igen, maradhat  ha nem, akkor elrejtés, vagy csökkentett láthatóság)


Csekklista a személyes márka tudatossá tételéhez – haladóknak –

 a kedveléseid  azaz a kedvelt oldalak listája  fényképek o a saját fényképeid listája (albumokba rendezve!, jól átgondolt láthatósággal) o azok a képek, amiken bejelöltek (rólad látható fotók azaz mások fotói rólad)  a felhasználóneved nem józsi73, ugye? ( ez fontos a seoban is) o csekkolás és beállítás itt: www.fb.com/username  ismerőseid listájának láthatósága o ne add ki őket  csoport tagságok o nem kellenek lájkgyűjtő, receptek és nyereményvadász csoportok o lépj ki abból, ami téged rombol, vagy semleges, vagy felesleges


Csekklista a személyes márka tudatossá tételéhez – profiknak –  Fiókbeállításoknál o alkalmazásaid és postolási joguk o feliratkozás engedélyezése o mobiltelefon regisztrálása  hitelesített fiók, ezzel fogsz tudni hirdetni  Adatvédelmi beállításoknál: o összes bejegyzés, amiben megjelöltek  untag o Ki hogyan találhat rád  adataid szintezett publikálása o tevékenységnaplót nézd át, miben hol jelöltek meg A haladók és profik ellenőrző pontjainak miértje, mikéntje, leírása bőséggel meghaladja e tananyag kereteit. Ha elakadsz, ne add fel, hanem kérj segítséget - reklámhelye – akár tőlem. Már sokakkal ültem együtt és tettük rendbe a profiljukat. Nincs ciki kérdés. Az a ciki, ha nem kérdezed meg.


Tesztelés Senki sem próféta a saját hazájában. Épp ezért soha ne ismerősök előtt próbáld le, ne őket kérdezd… Például miért én lennék a kasszarobbantó Facebook-oldalak specialistája Takáts Böszmeralda előtt, aki kölyökkorom óta ismer és az a kedvenc sztorija rólam, hogy a hóembert 3 évesen ömőkének hívtam. Ha már vállalkozol egy ideje, tudod, miért nem a rokonokat érdemes megkérdezni arról, hogy mivel foglalkozol. „A Mártonka a gép előtt ül egész nap és telefonál” – mondja Iduska néni, és nincs igaza? Dehogynem. De te mégsem így hívod magad! Ne őket hívd meg az első konferenciádra, még véletlenül se a nyilvános szereplésedre. Ha televíziós interjúig fajul az eseted, nem biztos, hogy jó ötlet, ha ott vannak, hiszen egy szemfüles bulvár-riporter már el is kapja őket és kiderül, hogy hét éves korodig szopiztál. Durr, abban a percben el is buktad a kemény munkát, hogy Te legyél Az Abszolút Szakértő. Mert bitang nehéz felépíteni, jól építeni, és iszonyat könnyű elbaltázni. Dobj egy lájkot és meséld el, hol tartasz: www.fb.com/webkukkolo (most gyorsan, mielőtt elfelejted!) Azt kívánom, hogy hasznosítsd a lehető legtöbbet ebből az anyagból és remélem, hallok még Rólad. 


A személyes márkád lenyomata a Facebookon

Recommend Documents