BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK levelező tagozat szakdiplomácia szakirány
A PALESZTIN GAZDASÁG AZ 1990‐ES ÉVEKBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ OSLÓI FOLYAMATRA Készítette: Ujvári Anna Budapest, 2008
1
2
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 3 Bevezetés .................................................................................................................................... 5 1.
A dolgozat háttere .............................................................................................................. 6
2.
A Közel-Kelet, Izrael és a palesztin területek gazdasága................................................... 9 2.1 A Közel-Kelet gazdaságáról........................................................................................... 10 2.1.1 Kontraszt: Izrael és a palesztin területek gazdaságának eltérései ........................... 13 2.2 A palesztin területek és Izrael gazdasági kapcsolatainak történeti alakulása................. 16
3.
Az oslói folyamat egyezményei ....................................................................................... 19 3.1 A szerződések gazdasági vonatkozásai .......................................................................... 22 3.2 A Párizsi Protokoll ......................................................................................................... 24
4.
Az 1990-es évek gazdasági folyamatai ............................................................................ 26 4.1 A gazdaság szerkezete .................................................................................................... 28 4.1.1 A GDP alakulása az 1990-es években..................................................................... 33 4.1.2 Népességi adatok ..................................................................................................... 36 4.2 Fiskális politika .............................................................................................................. 37 4.3 Foglalkoztatottság és monetáris politika ........................................................................ 40 4.4 Külkereskedelem ............................................................................................................ 43 4.5 Bankrendszer és tőkepiac ............................................................................................... 46 3
4.6 Szegénység és segélyezés............................................................................................... 48 4.7 Békefolyamat és gazdasági folyamatok ......................................................................... 50 5.
A palesztin gazdaság kilátásai .......................................................................................... 53 5.1 Lehetséges változások a palesztin önállósodás nyomán ................................................ 58
6.
Összefoglalás .................................................................................................................... 61
Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 66
4
Bevezetés A dolgozat célja, hogy bemutassa a palesztin területek gazdaságát az 1990-es években, és választ keressen arra a kérdésre, hogy a békefolyamat előrelendülése befolyásolja-e a gazdaság helyzetét, valamint a gazdaság helyzete hogyan hat a békére. Az 1990-es évek palesztin gazdaságának, valamint az oslói folyamatnak a vizsgálatától azt várom, hogy javultak a főbb mutatók, csökkent a szegénység, nőtt a GDP, és általában ha nem is minden, de a legtöbb területen látványos javulás figyelhető meg. A fő kérdés ezzel kapcsolatban, hogy a gazdasági mutatók 1997-2000 között tapasztalható javulása ellenére miért tört ki mégis 2000-ben a második palesztin felkelés, vagyis intifáda. Abban az időszakban ugyanis, amikor a számok tekintetében a helyzet javulást mutatott, a politikai feszültségek nem csökkentek, és a gazdaság eredményeinek javulása nem vezetett a mindennapi élettel való nagyobb elégedettséghez. Az Izrael által 1967 óta (a nemzetközileg elfogadott nézet szerint) megszállt területek különleges helyzetben vannak. Az 1947-es ENSZ-határozat, amely egy arab és egy zsidó állam létrehozását rendelte el, csak félig valósult meg: Izrael megalakult 1948-ban, a palesztin állam azonban máig sem. A zsidó álam megalakulása után a Nyugati Partot (másnéven Ciszjordánia) és a Gázai-övezetet Jordánia és Egyiptom ellenőrizte. Izrael az 1967-es háború óta tartja megszállás alatt ezeket a területeket, valamint Kelet-Jeruzsálemet, amelyeken 19931994 óta részben megvalósult a palesztin irányítás, és amelyek (a jelenleg uralkodó elképzelés szerint) egy jövőbeni palesztin állam alapját képezik.
5
1. A dolgozat háttere Az oslói folyamat1 lehetőségeket és jogokat adott a Palesztin Hatóságnak (PH), a teljes rendezést, megbékélést azonban nem sikerült végigvinni. Eredménynek tekinthető már az is, hogy a számos béketervtől eltérően az oslói szerződések nem maradtak papíron, végrehajtásuk elkezdődött. A Nyugati Part és a Gázai-övezet egy részéről ugyan kivonult az izraeli hadsereg az 1990-es években, de az átadás -különböző okok miatt- nem volt maradék nélküli. A 2000-ben kitört intifádát követően az elmérgesedett izraeli-palesztin viszony még nehezebben rendezhetővé vált. 2005 nyarán, Ariel Saron miniszterelnöksége alatt Izrael egyoldalúan kivonult a Gázaiövezetből. 2006 elején az első demokratikus választásokra is sor került a palesztin területeken. Az államiság kritériumai2 részben fennállnak annak ellenére, hogy nincsenek végleges határok, a palesztin kormány pedig nem tudja kézben tartani a rá bízott feladatokat. A politikai problémák, a néha polgárháborúhoz közeliként leírt helyzet miatt azonban 2008-ban a palesztinok lehetőségei igencsak korlátozottak. Egy idegen állam által megszállt, részben saját irányítású, de jogaiban és lehetőségeiben jelentősen korlátozott entitásról van szó. A gazdaság nem állami körülmények között működik, ezért „nemzetgazdaságról” nem is beszélhetünk. Megjegyzendő, hogy (az esetleges hiedelmekkel ellentétben) a térségben piaci alapokon működő gazdaság létezik. Számos tulajdonságában eltér ugyan a gazdasági rendszer a nyugati gazdasági rendszerektől, de alapvető működése hasonlít azokhoz. Mivel Oslóban a palesztin nép számára felcsillant a végleges rendezés (és a saját állam megalakításának) reménye, hosszú idő után végre elismerést nyertek követeléseik, valamint a Palesztin Hatóság is elismerte Izraelt, pozitív várakozások alakultak ki. Az 1993-tól kialakuló bizakodó hangulat és a sok évtizede várt, a korábbi állapotokhoz képest jelentős előrelépés
1
Az oslói folyamat időtartamán az Elvi Nyilatkozat aláírásától (1993. szeptember) a második intifáda kitöréséig (2000. szeptember) tartó időszakot értem. 2 Az 1933-ban aláírt, Az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló montevideói egyezmény szerint az államnak, mint a nemzetközi jog alanyának rendelkeznie kell állandó lakossággal, meghatározott területtel, kormányzattal, és a más államokkal való kapcsolattartás képességével. Shaw, Malcolm N: Nemzetközi jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 135.o.
6
miatt valószínűsíthető, hogy a mindennapi élet mellett a gazdaság is biztosan pozitív irányba módosult. A felfokozott várakozások és a kedvezőbbé váló feltételek ellenére azonban az oslói folyamat nem járt átütő eredményekkel. A két nép szélsőséges csoportjai a kezdettől fogva ellenezték a megállapodásokat, de a nagyarányú támogatói tábor egy része csak akkor fordult el a békefolyamattól, amikor az végképp kezdett zátonyra futni.3 A szerződések aláírásakor a palesztinok nagy többsége támogatta azokat, és az erőszak mértéke is csökkent.4 A békefolyamat támogatása és az erőszakos tettek támogatása negatív korrelációt mutat: az egyik növekedése a másik csökkenésével járt.5 A palesztin lakosság egy felmérés szerint 1998-ban 75%-ban támogatta az oslói békefolyamatot. A támogatottság magas szintje kitartott egészen 2000 nyaráig. A palesztinok többsége tehát úgy érezte, hogy az oslói folyamat a legjobb lehetőség a békére.6 Egy 1996-os felmérés szerint az izraeliek 70 százaléka vagy támogatta a békefolyamatot, vagy közömbös volt a kérdéssel kapcsolatban. 1999-re az arány visszaesett 60 százalékra.7 A Közel-Keleti régió néhány gazdasági vonásának legalább érintőleges bemutatása nélkül nem érthetünk meg minden problémát és egyedi vonást, ezért az 2.1 alfejezetben erre is kitérek. A régió fontos szerepet tölt be a nemzetközi politikában, sok évtizede az egyik fókuszpontja. Ennek egyik, talán a legfontosabb oka, hogy a világ olajkincsének legnagyobb hányada itt található.8
3
Rostoványi Zsolt: Együttélésre ítélve. Zsidók és palesztinok küzdelme a Szentföldért. Corvina Kiadó, Budapest, 2006. 163.o. 4 Az 1996-os véres merényletek következményeként 1997 elejére a palesztin közvélemény 87 százaléka támogatta a békefolyamatot, 1996 végére pedig az erőszakos cselekmények támogatottsága 20 százalékra esett vissza az 1993-as 57 százalékról. Shikaki, Khalil: The Peace Process and Political Violence. Meria Journal, 1998. március, 2/1. http://meria.idc.ac.il/journal/1998/issue1/jv2n1a2.html 5 Shikaki, Khalil: Willing to Compromise. Palestinian Public Opinion and the Peace Process. United States Institute for Peace, Special Report. Washington, 2006. www.usip.org. 6 BenYishay, Ariel: Palestinian Economy, Society and the Second Intifada. Meria Journal, 6/3, September 2002. http://meria.idc.ac.il/journal/2002/issue3/jv6n3a4.html 7 Isseroff, Ami: Viewpoints. The Peace Process is Dead, Long Live the Peace Process. 2003. http://www.mideastweb.org/oslofailed.htm 8 Egy 1995-ös adat szerint a tágabb értelemben vett Közel-Keleten a világ földgázkészletének 32 százaléka, a kőolajkészletnek pedig 70 százaléka található, utóbbi kétharmada a Perzsa-öbölben van. Gazdik Gyula: A Clinton-kormányzat és a Közel-Kelet. =Valóság, 1998. 3. szám. 101.o.
7
A palesztin gazdaság bemutatásában segítséget nyújt többek között két tanulmánykötet. Az egyik9 az 1990-es évek gazdasági folyamatainak elemzésében segít. A kötet tanulmányai a gazdasági kérdéseket és a jövőt tényszerűen látják, általában nem mondanak értékítéletet. A palesztin állam létrehozása utáni lehetséges gazdasági forgatókönyveket írnak le. Jelen dolgozat célja, hogy részben a politikai problémákat is bemutassa. Egyes jelenségek érintése nélkül nem értelmezhető a kialakult helyzet. Politikai és gazdasági kérdések nem választhatók el egymástól, hanem egyetlen rendszeren belül értelmezendők. A másik, 1994-ben megjelent tanulmánykötet10 taglalja a palesztin entitás kihívásait és lehetőségeit az 1990-es évek első feléből nézve, illetve elemzi a Közel-Keleten megvalósuló béke gazdasági következményeit és kihívásait. A tanulmányokat és a szerzők véleményét, következtetéseit a jövőt elemző fejezetben az addig megismert oslói folyamaton keresztül vizsgálom. A kötet előszavában megjelenik az a fent említett elképzelés is, hogy a béke és a gazdaság szorosan összefüggenek. Az oslói folyamat első néhány évében a politika és a gazdaság szorosan összefonódtak, a gazdaság függetlenségének kérdése rendkívül fontossá vált, nagymértékben befolyásolva a politikát.11 Az egyezmények megvalósulásának vizsgálatát és a politikai szempontok bemutatását többek között Geoffrey R. Watson végzi el The Oslo Accords. International Law and the Israeli-Palestinian
Peace
Agreements
című
munkájában.12
Az
oslói
szerződések
megvalósulásának részleteit taglaló kötet is fontos része a feldolgozott irodalomnak. A magyar és külföldi szakfolyóiratok egyes cikkei, amelyek a szerződések aláírásakor íródtak, valamint a hosszabb folyamatokat elemzik, szintén feldolgozásra kerülnek. A téma feltárásában a fent leírt irodalom feldolgozása sorvezetőként szolgál, valamint fontos szerepet kapnak a statisztikai adatok, elemzések. A Világbank, Nemzetközi Valutaalap és egyéb szervezetek elemzései másodlagos forrásokként szolgálnak, az általuk közölt adatok
9
Cobham, David-Kanafani, Nu’man: The Economics of Palestine. Routledge, London, 2004. Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): The Economics of Middle East Peace. The MIT Press, London, 1994 11 Elmusa, Sharif S- El-Jaafari, Mahmud: Power and Trade: The Israeli-Palestinian Economic Protocol. =Journal of Palestine Studies, Vol. 24, No. 2 (Winter, 1995) pp14. 12 Watson, Geoffrey R: The Oslo Accords. International Law and the Israeli-Palestinian Peace Agreements. Oxford University Press, Oxford, 2000. 10
8
pedig az izraeli és palesztin statisztikai hivatal adatai mellett nélkülözhetetlenek a téma feldolgozásában. Meg kell említenem az adatgyűjtés nehézségeit, mellyel a felkészülés során szembesültem. Az adatok egy része semmilyen kutatott forrásból nem hozzáférhető, vagy csak másodlagos forrásokból érhető el. Egy-egy év adatai sokszor nem teljesek, egyes mutatók nem minden időszakra vonatkozóan kutathatók. Az adatok ráadásul esetenként forrásonként különböznek. A palesztin gazdaságnak a dolgozat megírásakor tapasztalható általános helyzete, valamint a környezet (Izrael és a közel-keleti régió) és a gazdasági kapcsolatok érintőleges ismertetése után térek rá az oslói folyamat taglalására. A tényszerű gazdasági mutatók mellett a politikai helyzet és a változásának bemutatása is elengedhetetlen. A konkrét megállapodások és azok végrehajtása az 1990-es években, valamint a politikai-gazdasági történések képezik a dolgozat fő vonalát. Választ keresek arra a kérdésre, hogy a békefolyamat milyen mértékben szolgálta a palesztinok, elsősorban a palesztin gazdaság érdekeit. Utóbbi mérésére a számokkal kimutatható változások szolgálnak. A palesztinok érdekeinek vizsgálata messzire vezető lehetne. Kérdés, hogy mennyiben sikerült megvalósítani a megfogalmazott célokat, és melyek maradtak papíron. A végrehajtás során milyen hibákat követtek el a történések szereplői, mit lehet ezekből tanulni a jövőre nézve. Mik a kilátásai a majdani palesztin államnak, mennyiben beszélhetünk majd szuverén államról abban a tekintetben, hogy Izrael biztosan nem engedheti meg magának, hogy átmeneti időszak nélkül szabad kezet adjon „új” szomszédjának.
2. A KözelKelet, Izrael és a palesztin területek gazdasága A Közel-Kelet gazdasága rendelkezik néhány olyan vonással, amelyek magyarázatra szorulnak, és nélkülözhetetlenek a téma további tárgyalása szempontjából. E vonások mellett Izrael és a palesztin területek helyzete is röviden felvázolásra kerül.
9
2.1 A Közel-Kelet gazdaságáról A Közel-Kelet államai sok tekintetben nem hasonlíthatók össze a nyugati államokkal. A gazdaság és a társadalom alakulása más-más úton ment végbe. A „neopatriarchális berendezkedés” és a „megkésett nemzetfejlődés” miatt az állam tevékenységi köre az élet szinte minden területére kiterjed.13 Csicsmann László értekezésében felhívja a figyelmet arra, hogy a Közel-Keleten két szektor létezik: egy modern gazdaság, melyben a kapitalizmus érvényesül és exportra termel, valamint egy tradicionális szektor, melyre az autarchia és naturálgazdálkodás jellemző. Az informális szektor jelentősége jóval nagyobb a kívánatosnál. A demográfiai robbanást az egyik legfontosabb gazdaságra ható jelenségnek tekinti. A másik két meghatározó tényező a szegénység és a tömegoktatás elterjedése. A fontos, gazdaságot is komolyan befolyásoló társadalmi változások közé tartozik, hogy ma már a Közel-Keleten is kisebb családok élnek egy fedél alatt, mint korábban, és egyre több a főiskolát, egyetemet végzettek száma. Ugyanakkor a munkanélküliség ebben a régióban kiemelkedően magas: 2005-ben a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 13,2 százalékos. A 1524 éves korcsoportban egyes országokban akár a 30-40 százalékot is eléri. Az izraeli-palesztin konfliktus elhúzódásának fő oka a szerző szerint a palesztin népesség magas termékenysége, ami a demokratikus megoldások ellen hat. 2001-es ENSZ-adatok szerint amíg egy izraeli zsidó nő átlagosan 2,7 gyermeket szül élete során, addig egy palesztin nő átlagosan 5,6 gyermeket. A fejlett demokráciákkal összehasonlítva az izraeli termékenységi ráta így is kiemelkedően magas. A palesztin lakosság dinamikusan nő, és a menekültek visszatérésének engedélyezése esetén arányuk messze a zsidó lakosság fölé nőne. A régió gazdasági fejlettségi szintje a fejlődő országoké felett van, sőt a fejlett országokéval vetekszik. Ebben persze szerepet játszik az, hogy sok régióbeli ország olajmonarchia, vagyis kizárólag az olajból származó bevételeiből biztosít kimagasló jólétet állampolgárainak, és nem beszélhetünk esetükben demokráciáról.
13
Csicsmann László: A nyugati típusú demokrácia adaptálásának lehetőségei és korlátai a tágabb értelemben vett Közel-Keleten. PhD értekezés, Budapest, 2006. http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/csicsmann_laszlo.pdf
10
A szerző rámutat a nyugati típusú gazdaságok és az úgynevezett járadékgazdaságok közötti különbségre. Míg a nyugati, termelő államok bevételei elsősorban adóztatásból származnak, vagyis az állam függ az adózóktól, addig a járadékgazdaságban az állam nincs ilyen formájú függésben a társadalomtól, bevételei pedig külső, nem az adott társadalom tagjaitól származó forrásból keletkeznek. A közel-keleti, autoritárius berendezkedésű járadékgazdaságok országaiban az adóbevételek aránya alacsony, ezért a társadalomnak kevesebb lehetősége van a kormány ellenőrzésére, valamint sokkal kisebb a demokratizálás esélye. A közel-keleti járadékgazdaságok bevételei vagy az olajból, vagy egyéb állami monopóliumokból (például utak használata), vagy pedig úgynevezett stratégiai járadékokból származnak. A stratégiai járadékokat egyes nagyhatalmak biztosítják számukra katonai vagy gazdasági segély formájában. Nasser M. Suleiman cikke14 szerint három okból kereshetik az egymással való gazdasági együttműködést egy régió országai. Az egyik ok lehet a gazdasági fejlődés, jólét keresése, a másik a régió külső alkupozíciójának javítása, a harmadik gazdaságon kívüli célok elérése, például a biztonság javítása. A szerző felhívja a figyelmet a régión belüli kereskedelem szinte elhanyagolható szintjére: az export és import egymás között mindössze az államok évi exportjának-importjának 7-8 százaléka körül alakul. Összehasonlításképpen: 1991-1997 között az Európai Unió országai átlagosan kereskedelmük 62,1 százalékát folytatták egymás között, míg a Közel-Keleten ugyanez az arány 7,1 százalék volt. A tőke és a turisták országok közötti áramlása szintén korlátozott. A közel-keleti és észak-afrikai területen belül fontos és jelentős méreteket ölt viszont a munkaerő áramlása. Ennek egyik forrása a nem olajtermelő államokból az Öböl-államok felé irányuló munkaerő, másik forrása pedig az Izraelben dolgozó palesztinok munkavállalása volt. Az 1990-es években ezt korlátozták, és részben ázsiai munkaerővel helyettesítették az arab munkásokat.
14
Suleiman, Nasser M.: Economic integration tendencies in the Middle East. http://www.albab.com/arab/econ/suleiman.htm.
11
A gazdaságpolitikai együttműködésre kevés példát találunk a térségben, az egyik ilyen a GCC (Öbölmenti Együttműködési Tanács), a másik pedig az OPEC (Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete), mely azonban nem kizárólag a Közel-Keleten működik. A Közel-Keleten ugyanakkor nagyobb gazdasági együttműködésre is lenne lehetőség: a természeti kincsek áramlása és a pénzügyi együttműködés még korántsem érte el teljesítőképessége csúcsát; a régión belüli és kívüli kereskedelem, a piacok, valamint a belső munkaerő-áramlás és a turizmus is fejleszthető még. Az együttműködés alacsony szintjének fő oka a gazdaságok viszonylagos zártsága, a kereskedelem korlátok közé szorítása, az egymás közötti kereskedelem alacsony foka, a világkereskedelemben való részvétel korlátozott volta. Természeti erőforrásaikból származó bevételeik miatt nem kényszerülnek reformok bevezetésére vagy liberalizálásra. Az országoknak politikai ellentéteiken is túl kell lépniük. A legfontosabb itt az arab-izraeli viszály felszámolása. A régión belüli együttműködést segíthetik régión kívüli egyezmények is, ilyen lehet például az EU-val vagy az Egyesült Államokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodás. Az infrastruktúra fejlesztése az előzőekhez hasonlóan lényeges lehet. A lehetőségek még egyáltalán nincsenek kiaknázva, ezt mutatja a magántőke, magánbefektetések jelenlétének igen alacsony szintje, valamint az 1990-es évek második felében az export évi mindössze 1,5 százalékos növekedése. A 23 közel-keleti és észak-afrikai ország közül mindössze tíz tagja Világkereskedelmi Szervezetnek. A közel-keleti államok egymás közötti együttműködése annak ellenére sem vált gyümölcsözővé, hogy több egyezmény is született már a regionális kooperációról. 1953-ban és 1956-ban is aláírtak ilyen szerződéseket, sőt 1964-ben az Arab Közös Piacot is megalapították.15 Az egyik legfontosabb együttműködési terület az idegenforgalom lehetne. A régión belül is lehetne élénkebb a turizmus, és más régiók turistáinak utaztatása is fejleszthető volna. Turisztikai célpontokban a terület hihetetlenül gazdag, hiszen történelmi, vallási, kulturális,
15
Handoussa, Heba- Shafik, Nemat: The Economics of Peace: The Egyptian Case. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp31.
12
földrajzi adottságai egyedülállóak. A tőke és a szaktudás az együttműködés hiánya és a régió politikai bizonytalanságai miatt külföldre áramlik, pedig belföldi kiaknázása óriási lehetőségeket rejt. A menedzsment és a gazdasági és társadalmi problémák hatékonyabb kezelése fellendülést hozhatna.16 A Közel-Kelet gazdasági rendszerei közül kevés mutat jelentős hasonlóságot a nyugati gazdasági rendszerekkel. A leginkább megfelelnek a nyugati modellnek Izrael, Törökország és Egyiptom. Részben nyugati vonásokkal rendelkezik Szíria, Irak, Libanon és Jordánia, a többiek pedig főleg az olajkincseikre építik gazdaságukat.17 Az Európai Közösség az 1972-es párizsi csúcstalálkozón fogadta el az úgynevezett Globális mediterrán politikát, melynek célja a kétoldalú szerződések helyett egy egységes együttműködési rendszer bevezetése volt. Az Unió 1995-ben fogalmazta újra a térséggel kapcsolatos stratégiáját18, vagyis nyitott a régió országai felé. A barcelonai folyamat lényege a szabadkereskedelem megteremtése
lett volna.
Ma
a
Közel-Kelet-politika
az
EU
szomszédságpolitikájának a része. Az EU nem titkolt szándéka azonban ezzel párhuzamosan a Közel-Kelet békéjének megteremtésében való részvétel.
2.1.1 Kontraszt: Izrael és a palesztin területek gazdaságának eltérései Izrael gazdasági értelemben a Nyugathoz tartozik annak ellenére, hogy földrajzilag Ázsia része. Néha szokás -tévesen- más szempontból is Európához sorolni. Például több sportág versenyein valóban Európa országaival küzd. Az egy főre jutó GDP az európai országok értékeihez hasonlítható (2004-ben 17 ezer USD/fő). A gazdasági mutatók alapján a fejlett ipari országokhoz sorolható. A GDP 2003 óta növekedést mutat. Legfontosabb kiviteli partnerei az Egyesült Államok és az Európai Unió. A
16
Hilan, Rizkallah: The Effects on Economic Developement in Syria of a Just and Long-Lasting Peace. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp76. 17 Owen, Roger- Pamuk-Sevket: A History of Middle East Economies in the Twentieth Century. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1999. pp xvi. 18 Louai, Balbisi: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei az Európai Unió kibővülésének tükrében. PhD értekezés, 2001. http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/balbisi_l.pdf
13
behozatal több mint fele Európából származik.19 A folyó fizetési mérleg egyenlege 2003-ban fordult pozitívba. 2001-2004 között az import és az export is növekedést mutatott. Annak ellenére, hogy környezeti adottságai szegényesek, fejlett a mezőgazdasága és az ipara. Exportjának fontos elemei a gyémántfeldolgozás, a high-tech ipar, és a mezőgazdaságban a gyümölcs- és zöldségtermesztés.20 Az infláció 2004-ben 1,2% volt, a munkanélküliségi ráta 10,4%.21 A palesztin területek fő mezőgazdasági termékei a citrusfélék, az olíva és a zöldségek, valamint a marhahús és a tejtermékek. A termelésben főleg a családi gazdaságok vesznek részt, akik, textilt, Nablusban szappant, ajándéktárgyakat állítanak elő. Izrael is alapított itt néhány, a modern gazdaság követelményeinek megfelelő üzemet. A Nyugati Part és a Gázai-övezet lakossága 2006-ban 3,7 millió fő volt. (A Gázaiövezetben 360 négyzetkilométeren 2007-ben másfél millióan éltek. Így az itt található városok világon a legsűrűbben lakott területek közé tartoznak.) A 2006-os GDP 4,1 milliárd USD, 1,4%-os növekedéssel.22 Ugyanebben az évben az egy főre jutó GDP 1100 USD/fő volt.23 Izraelben a népesség 20 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A Nyugati Parton és a Gázai-övezetben a munkanélküliség 2006-ban meghaladta a 30 százalékot, és a népesség 68 százaléka számított szegénynek. Az Izrael által 1967-ben elfoglalt Nyugati Part és Gázai-övezet nem része Izrael államnak. Mivel esetükben nem beszélhetünk szuverén államról, a gazdaságot is óvatosan kell megközelíteni. Izrael nagymértékben korlátozza a területek lehetőségeit, a belső viszályok pedig sokszor lehetetlenné teszik a területek ellenőrzését és a gazdaság működtetését akár Izrael, akár a palesztin hatóságok számára. Mindkét terület fennmaradása érdekében külföldi segélyekre szorul.
19
http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Azsia/izrael/gazdasagi.htm https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/is.html 21 http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/CFA44CCA-1369-4305-940693B9460E43B7/0/Izraelfőbbgazdaságimutatói.pdf 22 http://devdata.worldbank.org/external/CPProfile.asp?PTYPE=CP&CCODE=WBG 23 http://devdata.worldbank.org/external/CPProfile.asp?PTYPE=CP&CCODE=UGA 20
14
A Nyugati Part sok szempontból erősen kötődik Jordániához, a Gázai-övezet pedig Egyiptomhoz. A szomszédságon kívül a kötődés oka, hogy a területeket az 1967-es háborúig ezek az országok ellenőrizték. A Gázai-övezet emiatt gazdasági kapcsolatokat ápolt KeletEurópával is, az egyiptomi gazdasági kapcsolatok nyomán.24 2006 elején a terrorszervezetként számon tartott Hamász (Változás és Reform néven indított listán) győzött a szabad, és a nemzetközi megfigyelők által rendben levőnek nyilvánított demokratikus választásokon. Izrael és a nemzetközi közösség is komoly fenntartásokat fogalmazott meg. A megválasztott vezetők nem képesek kézben tartani a helyzetet. A hagyományosan szekuláris palesztin társadalom az iszlamista Hamászt választotta vezetőül leginkább annak hatására, hogy ez a szervezet tartja fenn a palesztinok által működtetett szociális intézmények többségét. Bár a nemzetközi közösség egy része terrorszervezetként tartja nyilván, tevékenységének túlnyomó hányadát valóban a szociális szerep teszi ki. Győzelmének másik oka, hogy legnagyobb ellenfelétől, a Fatahtól korrupciós ügyei és „rossz hatékonyságú adminisztrációja” miatt elforultak annak támogatói.25 A szociális ellátórendszer ugyan elvben működik, de a működése nem kielégítő. Hiányoznak a saját, palesztin anyagi források. Az élelemmel való ellátásban és az egészségügyben az UNRWA26 játssza a legnagyobb szerepet.27 Mindezek miatt a palesztin területek sokszor nehezen kerülik el a humanitárius katasztrófát, amely sokak szerint a nemzetközi segélyszervezetek segítsége nélkül már régen bekövetkezett volna. Izrael cáfolja ezt a kijelentést, mivel a Gázai-övezetből gyakran érik rakétatámadások a zsidó állam területét, az adminisztrációt tehát látszólag nem szenved forráshiányban, csak inkább fegyverekre költ.28
24
Elmusa, Sharif S- El-Jaafari, Mahmud: i.m. pp16. Jungbert Béla: A Palesztín Nemzeti Hatóság helyzete a Mahmúd Abbász elnökké választása utáni időszakban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. 171.o. 26 United Nations Relief and Works Agency 27 Interjú Dr Jungbert Bélával, a Magyar Köztársaság Ramallahban dolgozó nagykövetével. 2008. április. 28 Jungbert Béla: A Palesztín Nemzeti Hatóság helyzete a Mahmúd Abbász elnökké választása utáni időszakban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. 192.o. 25
15
Egy világbanki jelentés29 szerint a palesztin gazdaság azért is sérülékeny, mert nagyban függ külső tényezőktől. Mivel a Hamászt terrorszervezetként tartják nyilván, a 2006-os választások után sok ország befagyasztotta a segélyezést. A közvetlen átutalás helyett többen különböző pénzalapokon keresztül finanszírozták és finanszírozzák ma is a területeket. Az Európai Unió 2005-től 2008 februárjáig a TIM (Temporary International Mechanism) rendszeren keresztül próbálta biztosítani a humanitárius segélyezést.30 Ennek sikertelensége miatt új rendszer, a Pegase került bevezetésre.31
2.2 A palesztin területek és kapcsolatainak történeti alakulása
Izrael
gazdasági
Izrael és az arab államok gazdasági kapcsolatai gyakorlatilag a politikai kapcsolatoktól, a békés vagy ellenséges viszonytól függenek.32 Az izraeli-palesztin gazdasági kapcsolatok az oslói szerződések aláírásáig kimerültek abban, hogy Izrael saját érdekeihez igazította a területek helyzetét, és gazdasági uniót kényszerített a Nyugati Partra és a Gázai-övezetre. A területeken felépített zsidó telepek kérdése lényeges Izrael számára. Az ott élők vízhez és földhöz való hozzájutása volt az elsődleges, ezt pedig főleg politikai, nem pedig gazdasági okoktól vezérelve koordinálták. A palesztin területeken épített telepeknek, szemben a gyakran hangoztatott nézettel, nem gazdasági, hanem politikai szempontból volt/van jelentőségük. A zsidó telepesek kérdése igen kényes Izrael számára. Az onnan való kitelepítések nemcsak anyagi, hanem komoly politikai költségekkel járnának. Újra kellene gondolni a területek és a víz megosztását, hozzáférhetőségét. Mindezek mellett a gazdasági kapcsolatok a Nyugati Part és Izrael között nem jelentősek, a közöttük levő kereskedelem szinte elhanyagolható.
29
http://web.worldbank.org/WBSITE/EXTERNAL/COUNTRIES/MENAEXT/WESTBANKGAZAEXTN/0,,co ntentMDK:20149751~pagePK:141137~piPK:141127~theSitePK:294365,00.html 30 Jungbert Béla: A Palesztín Nemzeti Hatóság helyzete a Mahmúd Abbász elnökké választása utáni időszakban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. 198.o. 31 Interjú Dr Jungbert Bélával, a Magyar Köztársaság Ramallahban dolgozó nagykövetével. 2008. április. 32 Halevi, Nadav: Economic Implications of Peace: The Israeli Perspective. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani Tuma, Elias (Ed): i.m. pp104-105.
16
A Nyugati Part és a Gázai-övezet importja főleg Izraelből származik, de Izraelnek a területekre irányuló exportja mindössze a kivitel 11 százalékát adta 1990-ben. A kereskedelem egy része határ menti, vagyis az áruk nem a nemzetközi kereskedelem porondján jelentek meg, hanem a határ mentén élők vásárlásain keresztül cseréltek gazdát. Az Izraelen kívülről származó árukat pedig Izraelen keresztül tudták beszerezni a palesztin területeken. Az Izraellel való kapcsolat legfontosabb része a zsidó állam területén való munkavállalás volt. 1986-ban például az összes izraeli foglalkoztatott 7 százaléka volt palesztin, míg egyes ágazatokban az arány sokkal magasabb, az építőiparban például meghaladta a 45 százalékot. A gazdasági együttműködés Izrael és a palesztin entitás között nem zökkenőmentes, és a jövőben sem lesz az. A politikai megoldások bizonytalansága és az önérdekek szerinti cselekvések okozzák a legnagyobb gondokat.33 Kleiman szerint 1993-ban az egyetlen szervezet, ami képes releváns adatokat gyűjteni a palesztin területek gazdaságáról, az az Izraeli Statisztikai Hivatal volt, adatai pedig megbízhatóak és nem befolyásolják őket politikai okok. Gondokat okoz, hogy általában hiányosak a népszámlálási adatok (az 1967-es megszállás óta első ízben 1997-ben rendeztek népszámlálást a palesztin területeken), Kelet-Jeruzsálemet pedig rendszeresen Izrael részeként tartják nyilván. A szerző szerint egy területileg igen kicsi entitás, mint a Nyugati Part és a Gázai-övezet, nem lehet önmagában életképes. Kis államok is lehetnek gazdagok, és óriási országok szegények. A kicsik ereje a specializációban rejlik, ők (például Svájc) egyes áruk tekintetében el tudnak érni olyan fokú specializációt is, mint amilyenre a nagyok képesek. Az 1967-es megszállás után a palesztin területek gazdasága Izraeléhez idomult. Gazdasági teljesítményének ingadozása az izraeli ingadozásokat követte. Az integrált piac érdekében Izraelnek és a palesztin területeknek ki kell egyenlíteniük áraikat mind az áruk, mind a munkaerő-piaci árak tekintetében.
33
Kleiman, Ephraim: Some Basic Problems of the Economic Relationships between Israel, and the West Bank, and Gaza. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp305-333.
17
A munkaerő Izraelbe való áramlása nyomán a munkaintenzív iparágak is a zsidó államban telepedtek meg ahelyett, hogy Izrael telepített volna gyárakat a Nyugati Partra és a Gázaiövezetbe. A bizonytalan politika helyzet azonban nemcsak Izraelt és a területek lakóit, hanem egyéb országok befektetőit is megakadályozta abban, hogy ide hozzák a tőkéjüket. Izraelnek az sem vált hátrányára, hogy a palesztin területeken meg nem épített üzemek megóvták az izraeli gyártókat a versenytől. Jobban megérte a palesztin területek és Izrael határához közel, de izraeli oldalra telepíteni a gyárakat (például Erez határátkelő mellé), itt ugyanis a befektetői kedvezményeket is igénybe lehetett venni, és az olcsó munkaerő is elérhető közelségben volt. Az egyezmények aláírása előtt, 1992-ben a palesztin gazdaságot 5 fő jellemzővel írhatjuk le. A fejődő országokkal összehasonlítva nagy jelentősége volt a bérből élők munkájának (wage labour). A külföldről átutalt bevételek is lényegesek voltak. Az Izraelben vállalt munka szintén fontos eleme volt a gazdaságnak. A gazdaság egyensúlyi hiányoktól és számos torzulástól szenvedett. Végül pedig nagyban ki volt téve a külső hatásoknak, sokkoknak, amik gyakran be is következtek. A gazdasági mutatók a fejlődő országokéval összehasonlítva jók, de a fejlettekhez képest rosszak.34 Nyugati Part és Gázai‐ Magyaro. Izrael Olaszo. Franciao. Japán Etiópia Tanzánia Banglades övezet GNI/fő 120 270 360 1580 4620 17890 20900 24450 34620 1. táblázat. Az egy főre eső GNI (bruttó nemzeti jövedelem) értéke néhány országban 2000-ben, USD. Forrás: www.worldbank.org
A palesztinok és Izrael közötti gazdasági kapcsolatokat a békefolyamat alatt nem kiépíteni kellett, hanem újragondolni. Például azt az egyoldalúságot, hogy Izraelből a területek felé áramlott az export, a másik irányba pedig a munkaerő, Izrael pedig ellenőrzése alatt tartotta a bankszektort. A befektetések hiánya miatt a palesztin területekről kénytelenek voltak a munkavállalók Izraelbe átjárni dolgozni. Izrael nem csak a megszállás és katonai erőfölénye miatt tudta ilyen erős befolyás alatt tartani a palesztin gazdaságot, hanem mert Izrael
34
Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m. pp26.
18
gazdasága jóval nagyobb a palesztin területekénél.35 Az egyoldalú függőség a palesztin területek számára jelentős hátrányokkal járt. Ugyanakor a szerződések aláírásakor az egyetlen reális alternatíva, más lehetőség hiányában, az Izraeltől való függőség fenntartása volt.36
3. Az oslói folyamat egyezményei Az 1991-es madridi konferenciával már megkezdődött folyamat előzményei az 1979-ben szignált izraeli-egyiptomi békeszerződésekig vezethetők vissza. Az oslói szerződések37 aláírása áttörésnek számított a békefolyamatban. Az eleinte titokban, tudósok részvételével zajló tárgyalásokon a felek jóval kompromisszumkészebbnek mutatkoztak, mint korábban, és mint a nyilvásos, vezető politikusok által irányított konferenciákon. A norvég közvetítés, a semleges helyszín szintén jó választás volt. Ennek az eredménye volt a Declaration of Principles, azaz Elvi Nyilatkozat, amelyet az Interim Agreement, vagyis Átmeneti Megállapodás, röviden Oslo II követett, valamint további egyezmények is aláírásra kerültek. A béketárgyalások során kialakult a „Gázát és Jerikót elsőként” elv, vagyis az izraeli hadsereg először a Gázai-övezetből és Jerikó városából vonul ki, először ezeket adja át a Palesztin Nemzeti Hatóságnak ellenőrzésre. Ennek az elvnek a megtestesülése az 1994. május 4-én aláírt Elvi Nyilatkozat végrehajtásáról szóló egyezmény38, vagy röviden a Gáza-Jerikó egyezmény. Az Átmeneti Megállapodás 1995. szeptember 28-án született meg az emlékezetessé vált kézfogással a Fehér Ház zöld gyepén. Az Oslo II39 néven is ismert dokumentum a békés rendezésről szól, és az ehhez vezető ötéves átmeneti időszakra szóló teendőket veszi sorra. Részletesen és pontos időbeosztással írja le a feladatokat. Szól többek között a palesztin
35
Elmusa, Sharif S- El-Jaafari, Mahmud: i. m. pp 15-19. Paragi Beáta: Az oslói békefolyamat gazdasági összefüggései. 2008, kézirat. 37 Szűk értelemben az Elvi Nyilatkozat (1993) és az Átmeneti Megállapodás (1995) tartozik ide, mint az alapvető kereteket meghatározó egyezmények, valamint a Párizsi Protokoll (1994), mint a gazdasági kérdéseket meghatározó szerződés. 38 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/gazajer.html 39 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/interim.html 36
19
tanácsról, a választásokról, a törvényhozásról és végrehajtó hatalomról, a kivonulásról, biztonsági kérdésekről. A Hebron Protokollt40, amely a kivonulásról és a város életének szabályozásáról szól, 1997. január 17-én írták alá. A Wye Memorandum41 aláírására 1998. október 23-án került sor. Feladata a békefolyamat támogatása, a felek segítése. Gazdasági kérdésekben kitér a legfontosabbnak tartott, elsődlegesen megoldandó feladatokra, általánosságban pedig pontos időbeosztást határoz meg a felek számára az egyezmények végrehajtása tekintetében. 1999. szeptember 4-én kelt a Sharm-el-Sheikh Memorandum42, amelyet Izraelen és a Palesztinai Felszabadítási Szervezeten kívül tanúként Egyiptom, Jordánia és az Egyesült Államok is szignált. Ennek a legutóbbi egyezménynek a célja szintén a békefolyamat támogatása volt. Az
Elvi
Nyilatkozat
aláírását
követően,
1993
októberében
egy
nemzetközi
donorkonferencián különböző államok 2,4 milliárd USD segélyt ajánlottak fel a palesztin területek segítése érdekében. A segélyek végül - többek között a bizonytalan politikai helyzet miatt - nem az ígért menetrend szerint érkeztek. 1993 novemberében megalakult a Fejlesztés és Újjáépítés Palesztin Gazdasági Tanácsa is. 1994 elején a palesztinok Jordániával és Egyiptommal is gazdasági együttműködési megállapodást kötöttek.43 A Palesztin Hatóság 1994-ben alakult meg. Átvette Izraeltől a Nyugati Parton az oktatás, kultúra, egészségügy, szociális ügyek, turizmus és adózás ellenőrzését. Elnöke Jasszer Arafat lett, aki egyben a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elnöki tisztét is betöltötte. A PFSZ lett a palesztinok egyetlen, Izrael által is elismert szerezete, ő képviselte a palesztin népet a béketárgyalások folyamán. 1996 elején a megállapodásoknak megfelelően megválasztották a Palesztin Törvényhozó Tanácsot. A választásokon magas, 75%-os volt a részvételi arány. Arafatot nagy többséggel a Végrehajtó Testület elnökévé választották.44 Izraelben az 1990-es években jelentős politikai változások zajlottak. Az 1992-es választásokon hosszú idő után ismét a Munkapárt győzött és alakíthatott kormányt. Jitzak
40
http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/hebprot.html http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/wye.html 42 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/sharm0999.html 43 Gazdik Gyula: Az átalakuló Közel-Kelet: a palesztin autonómia. =Társadalmi Szemle, 1996, 4. szám.51. o. 44 Rostoványi Zsolt: i.m. 170-172.o. 41
20
Rabint, a Munkapárt miniszterelnökét, a békeszerződések aláíróját 1995. november 4-én meggyilkolta egy zsidó radikális szervezet egy tagja. Az őt ügyvezetőként követő politikus, a békeszerződések főtárgyalója, Simon Peresz elveszítette az 1996-os választásokat, az új miniszterelnök a Likud-párti Benjamin Netanjahu lett. Netanjahu élesen ellenezte az oslói szerződések aláírását, kampányának fő témája is ez volt. Nem a „területet békéért” elvet követte, hanem elrettentő katonai erővel akarta fenntartani a rendet és biztonságot.45 Az új kormány jóval kevésbé mutatkozott békülékenynek, mint munkapárti elődje. Palesztin irodákat zárattak be, a hadsereg átcsoportosítását nem hajtották végre arra hivatkozva, hogy a palesztin fél nem tartotta be az oslói megállapodásokat. Nem a miniszeterlnök elleni merénylet volt az egyetlen erőszakos cselekmény, ami visszavetette a szerződések teljesítését. 1994 februárjában egy zsidó szélsőséges csoport követett el merényletet arabok ellen, de a palesztin öngyilkos merényletek is gyakoriak voltak. A palesztin és izraeli társadalom is megosztott volt a békefolyamat kérdésében. 46 2001 januárjában még egy megállapodással próbálkoztak. Az izraeli ügyvezető miniszterelnök Ehud Barak és Jasszer Arafat még sosem jártak ilyen közel a megállapodáshoz. A részleteket azonban nem tisztázták, és az izraeli miniszterelnök- és amerikai elnökváltás miatt a tabai egyezmény sem valósult meg.47
45
Gazdik Gyula: Netanjahu és a közel-keleti béke. =Társadalmi Szemle, 1998, 6. szám. 42-56. o. Gazdik Gyula: Az átalakuló Közel-Kelet: a palesztin autonómia. =Társadalmi Szemle, 1996, 4. szám.52-53.o. 47 Rostoványi Zsolt: i.m. 179-180.o. 46
21
3.1 A szerződések gazdasági vonatkozásai Az oslói folyamat kezdetén a felek keveset foglalkoztak gazdasági kérdésekkel. A tárgyalások előrehaladtával, valamint Jasszer Arafat PFSZ-elnök és Jitzak Rabin izraeli miniszterelnök személyes érintettségének növekedésével kerültek napirendre ezek a kérdések.48 Az 1993. szeptember 13-án aláírt Declaration of Principles49, azaz Elvi Nyilatkozat tartalmazza az alapvető célkitűzéseket. Izrael állam elismerte a palesztin népet képviselő Palesztinai Felszabadítási Szervezetet (PFSZ), mint a palesztin nép ügyeiben egyetlen kompetens szervezetet. A gazdaság terén egy együttműködési bizottság felállításáról szól. Két függelékben sorolják fel a legégetőbb kérdéseket. Ezek a víz- és energiagazdálkodás, a pénzügyi rendszer fejlesztése, közlekedési, kommunikációs és kereskedelmi kérdések, ipar- és munkaügy, kutatás-fejlesztés, környezetvédelem és média. A kooperációt egymás között és a G7-tel együttműködve képzelik el. A Nyugati Part és a Gázai-övezet gazdaságának fejlesztése mellett a régió gazdaságának fejlesztését is említik. A területek fejlesztése elsősorban a szociális rendszert, kismértékben a médiát, valamint az infrastruktúrát és a humánerőforrást kell hogy érintse. A régióban létre kell hozni egy Közel-Keleti Fejlesztési Alapot és egy Közel-Keleti Fejlesztési Bankot. Izraelnek, a palesztinoknak és Jordániának együtt kell működnie a Holttengert
érintő
kérdésekben.
A
vízgazdálkodást,
mezőgazdasági
fejlesztést
és
energiagazdálkodást is közösen kell kezelni. A regionális turizmussal, közlekedéssel és telekommunikációval kapcsolatban is az egész régión belül kell gondolkodni. Sok szerző szerint nem csak a két fél közötti konfliktus feloldásával kell foglalkozni, hanem a probléma egy átfogó, az egész Közel-Keletet érintő program keretein belül
48
Lasensky, Scott: Underwriting Peace in the Middle East: U.S. Foreign Policy and the Limits of Economic Inducements. Meria Journal, 2002. március, 6/1. http://meria.idc.ac.il/journal/2002/issue1/jv6n1a7.html 49 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/dop.html
22
rendezhető csak megnyugtatóan.50 Több béketerv szintén a régióban való gondolkodásra hivatkozik.51 Megegyeztek továbbá arról, hogy a felek ösztönözni fogják munkacsopotok működését, határokon átnyúló tanulmányok szervezését és a multilaterális együttműködést. Nemcsak a regionális kérdések, hanem a világpolitikai események is lényegesek a politika alakulásában. Az oslói folyamat megindulásában szerepet játszott a kétpólusú világ megszűnése is. Mivel a hidegháború alatt a Szovjetunió az arab államokat, az USA pedig Izraelt támogatta, az 1990-es évek elején újra kellett gondolni a külpolitikai kapcsolatokat. Az Egyesült Államok maradt az egyedüli szuperhatalom, aki az 1990-es években és az ezredforduló után is sok figyelmet fordított a Közel-Keletre, többek között az iraki, afganisztáni háborúk során. Az Elvi Nyilatkozat tulajdonképpen még „csak” egy megállapodás volt a további kérdésekről való tárgyalásról. A cél egy Átmeneti Megállapodás megkötése volt, amely a béke felé vezető átmeneti időszak kérdéseit rendezi, hosszútávon pedig a jövőbeni rendezéshez készíti elő a terepet. Az oslói folyamat filozófiája szerint ugyanis a kezdeti megállapodások hozadéka, vagyis a béke és biztonság, valamint a felemelkedés lehetősége a későbbre (az átmeneti időszak végére) halasztott, súlyosabb kérdésekben is békülékenyebbé teszi a feleket.52 A gazdasági kérdésekről az Oslo II ötödik függeléke szól. Ezt a dokumentumot még 1994. április 29-én írták alá, és Párizsi Protokoll néven ismerjük. Szövege a Gáza-Jerikó egyezményhez köti a szerződést, és az Átmeneti Megállapodás mellékleteként is szerepel.
50
Stav, Ariel: Palestine on the Ruins of Israel. In: Israeli, Raphael (Ed.): Dangers of a Palestinian State. Gefen Publishing House, Jerusalem, 2002. pp. 49., Israeli, Raphael: War, Peace and Terror in the Middle East. Frank Cass, London, 2003. pp.224. 51 Az általam 2005-ben vizsgált 28 béketerv és szerződés közül 11 hivatkozott valamilyen módon a regionalitásra: Road Map (2003), Elvi Nyilatkozat (1993), Madridi keretterv (1991), Shamir-terv (1989), Izrael 1989-es javaslata, Genfi tárgyalások (1973 és 2003), Jarring-terv (1971), Johnson elnök javaslata (1967), Eshkol-terv (1965), Johnston-terv (1953). 52 Paragi Beáta: Az Európai Unió „közös” eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. 64.o.
23
3.2 A Párizsi Protokoll A szerződés53 szerint a felek gazdasági kapcsolataik rendezését a békefolyamat sarokkövének tekintik, és elengedhetetlennek tartják az átfogó, tartós béke megteremtése érdekében. A kapcsolatoknak viszonosságon, egyenlőségen kell alapulniuk, és tisztességesnek kell lenniük. Elismerik továbbá egymásnak más piacokkal való szabadon kiépített kapcsolatait, amennyiben azok nem ütköznek az Elvi Nyilatkozat alapelveivel. A protokoll szövege kitér a közös gazdasági bizottság felállítására, az import és a vámok kérdésére, a monetáris és pénzügyi kérdésekre, a direkt és indirekt adóztatásra. Megállapodtak a munkaügyekkel, mezőgazdasággal, iparral, turizmussal és biztosítással kapcsolatos alapvető kérdésekben. A mellékleteivel együtt szinte kötetnyi (azok nélkül - kiadástól függően - 20-30 oldalnyi) dokumentum szövege szerint a gazdaság tekintetében viszonylag nagy szabadságot ad a palesztin félnek. A Palesztin Nemzeti Hatóság meghatározott jogköröket kap az import kérdéseiben és a vámpolitikában, meghatározva viszont az ide vonatkozó áruk listáját. Importpolitikájának változásáról mindkét félnek értesítenie kell a másikat. A Jordániából, Egyiptomból és más arab államokból származó import külön kezelendő. A jordán olajimport az Európai Unió és az Egyesült Államok által megszabott feltételeknek megfelelő mértékben elfogadható. Az import-export szabályozása meglehetősen bonyolult rendszer szerint történt. Az árukkal A1, A2 és B lista szerint lehetett kereskedni. (Nem szerepelt minden export-import termék a listákon.) Mennyiségi korlátokat is meghatároztak. Például a palesztin területekről Izraelbe irányuló zöldség-, baromfi- és tojásexport itt meghatározott korlátait 1998-ban szüntették volna meg. A mennyiségi korlátok viszont csak a csempészek tevékenységét ösztönözték.54 A Párizsi Protokoll szövege szerint a megalakítandó Monetáris Hatóság megszorításokkal, de saját jogán végezheti feladatait, például felügyelheti a bankok tevékenységét, az izraeli
53 54
http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/iaannex5.html Elmusa, Sharif S- El-Jaafari, Mahmud: i.m. pp20-24.
24
bankokét is. A szokásos központi banki funkciókat55 nem láthatja el teljes mértékben, például mert nem hoztak létre saját palesztin valutát. Az izraeli sékel hivatalos fizetőeszköz, az átváltások szabályaira is részletesen kitér az egyezmény. A Palesztin Nemzeti Hatóság bizonyos keretek között saját adópolitikát alakíthat ki, de adózási rendszere nem térhet lényegesen a zsidó államétól. Izrael átutalja a zsidó telepeken dolgozó palesztinok adóit, valamint az izraeli területen dolgozó palesztinok adóinak 75 százalékát. A munkaerő áramlását normalizálni kívánják, az izraeli területen dolgozó palesztinok a zsidó állam szabályai szerinti biztosítások vonatkoznak. A nyugdíjbiztosítás rendszerét is kialakítják egymás között. Az izraeli cégeknél alkalmazott arab munkavállalók a zsidó munkavállalókkal megegyező módon fordulhatnak munkaügyi bírósághoz. A mezőgazdasági és ipari termékek szabadon, adók és vámok nélkül áramolhatnak a két fél között. Létrehoznak egy Turisztikai Irodát, amely minden tekintetben segíti az együttműködést és a turizmus fellendülését. A fenti kiragadott példák is mutatják, hogy az egyezmény célja a gazdasági kapcsolatok normalizálása és a palesztin gazdaság minél nagyobb mértékű fejlesztése. A protokoll szövege és szelleme azt mutatja, hogy Izrael állam kész és képes nagymértékű szabadságot adni szomszédjának gazdasági ügyekben, ugyanakkor bizonyos területeken átmeneti időszakot szabnak meg, nem adnak mindenben azonnal szabad kezet. Az együttműködés a palesztin állam megalakulása után is szoros marad. Nem egyértelmű azonban, hogy a Protokoll gazdasági uniót kíván-e létrehozni a palesztin területek és Izrael között, vagy a palesztinok önálló gazdaságát támogatja. Sem közös piacról, sem szabadkereskedelemről nem beszél az egyezmény. Nincsenek kijelentések arra nézve, hogy közös mezőgazdasági vagy ipari politikát kell kialakítani, fel kell számolni a versenyellenes szabályozásokat, vagy hogy harmonizálni kellene a kereskedelmi jogot vagy a
55
Készpénzkibocsátás, pénforgalom és pénzkibocsátás szabályozása, állami gazdaságpolitikához kapcsolódás a monetáris politika művelésével, „bankok bankja” funkció, kormány pénzügyeinek kezelése, állam nemzetközi pénzügyeinek kezelése, hivatalos tartalékok kezelése. Solt Katalin: Makroökonómia. Tri-mester, Tatabánya, 2001. 106.o.
25
szerződéseket. A vámunió létrehozása megjelenik a szerződésben, de nem kifejezetten deklaráltan.56 A ki nem mondott vámunió azt jelentette, hogy az átmeneti időszakra Izraelnek és a palesztin területeknek közös külső határa lett. A párizsi megállapodás féloldalasra sikerült, a palesztinok ugyanis nyomás alatt voltak, nem veszíthették el izraeli munkahelyeiket. A szerződés viszont ezeket a munkahelyeket nem garantálta, pontosabban nem tiltotta a határzárakat.57 A
monetáris
politikával
és
a
valutával
kapcsolatos
szabályozások
a
közös
gazdaságpolitikára, legalábbis egyes szabályozások közös voltára utalnak. Egy 1998-as interjúban a Palesztin Monetáris Hatóság elnöke kijelentette, hogy a jövőben a saját valuta fontos kifejezője lesz a palesztinok szuverenitásának. A Protokoll ambivalens szabályozásaira példa, hogy egyszerre beszél versenyről és együttműködésről. Egyidejűleg akarja elválasztani a palesztin és izraeli gazdaságot egymástól (pontosabban
megteremteni
a
palesztin
gazdaság
működésének
feltételeit)
és
együttműködésre sarkallni a két felet.58 Az importvámok tekintetében például „zéró összegű játszma” alakult ki, a felek abban váltak érdekeltté, hogy versenyezzenek egymással együttműködés helyett. Nem rendezték tehát megnyugtatóan a verseny és együttműködés határait.
4. Az 1990es évek gazdasági folyamatai Az olsói békefolyamat nyomán, 1993-2000 között megfigyelhető gazdasági változásokat a továbbiakban mutatom be, megpróbálva elválasztani ezeket az egyéb hatások által kiváltott változásoktól. Mint azt a bevezetőben említettem, az adathiányok ellenére megkísérlek átfogó képet adni az 1990-es évek helyzetéről.
56
Watson, Geoffrey R: i.m. pp157-167. The Paris Protocol. Bét Selem, http://www.btselem.org/english/Freedom_of_Movement/Paris_Protocol.asp 58 Einhorn, Talia: The Customs Union Between Israel and the Palestinian Authority: A Critical Analysis. 1997. http://www.house.gov/jec/hearings/israel/einhorn.htm#author 57
26
Ha kategorizálni szeretnénk a térség országait (és a Nyugati partot és a Gázai-övezetet is be akarjuk sorolni közéjük) akkor a megszállt terültetek a kis, nem-olajtermelő entitások közé tartoznak (Szíriával, Jemennel, Libanonnal és Jordániával együtt). Kis méretük és természeti forrásaik szűkössége miatt lehetőségeik korlátozottak. Közülük a legsikeresebbek viszonylag nyitott gazdasággal rendelkeznek, és fejlesztették a szaktudáson alapuló gazdasági ágazatokat, többek között a kereskedelmet, ipart és a pénzügyi életet. Az olajban gazdag országok vonzották a nem-olajtermelők munkaerejét, kötődéseket hozva létre gazdaságaik között.59 A szerződések aláírásának egyik célja az volt, hogy a kereskedelem és a gazdasági együttműködés révén erősödjön meg a palesztin gazdaság, és így a kooperáció átterjedhet egyéb területekre is.60 Sajnálatos módon az 1993-at követő néhány évben a gazdasági mutatók éppen hogy romlottak, az együttműködés pedig nem valósult meg azon a szinten, ahogyan azt szerették volna. A kooperációs törekvések nagy kudarca volt az 1997-es év, amikor Izrael közlekedési korlátozásokat vezetett be a palesztin erőszakos cselekmények miatt, valamint nem utalta át a palesztinoknak járó adókat. Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök akkor döntött az adók visszatartásáról, amikor 1997 augusztusában egy jeruzsálemi piacon elkövetett öngyilkos merényletben több civil áldozat is életét vesztette. A PNH az adók visszatartását a szerződések megszegéseként könyvelte el. Az izraeli válasz az volt, hogy a szerződést mindkét félnek be kell tartania, vagyis a palesztin félnek is a tőle elvárt erőszakmentességet. Az izraeli kormány 1997 őszén indította el újra az utalásokat. Az erőszakos tettek megakadályozásának elmaradása „hatalmazta fel” Izraelt arra, hogy elszabotálja a szerződések bizonyos passzusait. A probléma ezzel kapcsolatban az, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóságnak nincs, nem is volt lehetősége minden erőszakos tettet megakadályozni, minden szervezetet ellenőrzése alatt tartani. Nemzetközi döntőbíróság, vagy bármely hasonló szerv nem vizsgálta a szerződések betartását és megsértését. Ide tartozik, hogy vitatható még az egyezmények kötelező volta,
59 60
Owen, Roger- Pamuk-Sevket: i.m. pp232-235. Watson, Geoffrey R: i.m. pp157-167.
27
illetve a nemzetközi jogi szerződés mivolta is. Ha a jogi kötelezettségek nem mindenki szerint állnak is fenn, a szerződések legalább politikailag mindenképpen kötik a feleket.61
4.1 A gazdaság szerkezete A palesztin gazdaságnak számos hátráltató tényezővel kellett szembenéznie az 1990-es években. Az egyik legfontosabb hátrány a kicsi belső piac volt. A magas munkanélküliség is állandó problémákat okozott. A népességrobbanás miatt pedig erősen limitált területen kellett megvalósítani egyre több szolgáltatást. A földrajzilag két különálló terület miatt is különleges problémák vetődtek fel.62 A gazdaság szerkezete megváltozott az 1990-es években. 1990-ben a GDP 35 százalékát adta mezőgazdaságból származó tevékenység, 2000-ben már csak a 7 százalékát. A háztartások alacsony produktivitását ellensúlyozta az izraeli területeken való munkavállalás. A hagyományos termékek (textil-, ruha- és bőripar) gyártásában nem volt megfigyelhető erőteljes növekedés. Az iparban jelen volt még az élelmiszer-, műanyag-, gyógyszer- és szappangyártás. A szolgáltatások aránya 2000-re elérte az 54 százalékot, itt a nagy- és kiskereskedelem, valamint a szállítás volt a legjelentősebb. 2000-ben a közszolgáltatások részesedése a GDP-ben 12 százalék volt, az adminisztratív és védelmi kiadások elérték a 10 százalékot. A bankszektor, jelentős növekedése ellenére, csak a GDP 3 százalékát adta. Az építőipar alacsony produktivitását mutatja, hogy aránya 10 százalék volt, pedig az összes alkalmazott 22 százaléka dolgozott ebben az ágazatban.63 A mezőgazdaság az 1990-es években a closure policy64 miatt nagy nehézségekkel szembesült. Palesztin minisztériumi adatok szerint a citrustermelők napi egymillió USD-s
61
Watson, Geoffrey R: i.m. pp55-102. Palestine Building the Foundations for Economic Growth. Chapter One: Background. http://www.pecdar.ps/etemplate.php?id=259 63 de Castro, Eduardo Anselmo- Jensen-Butler, Chris: Strategies for economic developement, the role of Gaza and the future of the refugee camps. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp178. 64 A closure policy lényege, hogy Izrael biztonsági okokra hivatkozva megfosztja a szabad mozgáshoz való joguktól a palesztinokat. A közlekedés rendszerét az 1990-es évek folyamán „tökéletesítették”, a szabadon közlekedő izraeliekkel ellentétben pedig a palesztin területek lakóinak engedélyekre volt szükségük az utazásokhoz. Hass, Amira: Israel's Closure Policy: An Ineffective Strategy of Containment and Repression. 62
28
veszteséget szenvedtek el. A válság jelentős emelkedést okozott az élelmiszerek árában. A halászat a tengerhez való hozzáférés korlátozása miatt szintén visszaesett. A Gáza-Jerikó megállapodás szerint 20 tengeri mérföldig használhatnák a palesztinok a tengert halászat céljára, ennek ellenére Izrael ezt 1996-ban mindössze 3, majd 12 mérföldig engedélyezte. A palesztin területeken a határzárak miatt sokszor az alapvető élelmiszereket sem lehetett kapni.65 Az 1990-es években az ipar nem mutatott növekedést, megmaradt a fejlődés korai szakaszában. Számos kis, tulajdonos által működtetett üzem működött. 1994-ben a gyártás 73 százaléka legfeljebb 5 főt foglalkoztató üzemekben folyt. (Az 5 fő tartalmazza a menedzsmentet és a nem fizetett, de ott dolgozó családtagokat is.) A cégek mindössze 2,5 százaléka foglalkoztatott 20 embernél többet.66 1994-ben a palesztin ipar szegényes volt minden tekintetben.67 A Nyugati Parton a GDP 8, a Gázai-övezetben 14 százalékát adta. Az iparban dolgozók száma, az itt befektetett tőke és a termelés nagysága nem volt jelentős. A munkások 5 százaléka dolgozott csak a fél tucatnyi nagyobb gyárban. Az alacsony hatékonyságot is mutatja, hogy míg Nyugati Parton a foglalkoztatottak 17%-a dolgozott az iparban, a Gázai-övezetben pedig 14 százalékuk, a GDP mindössze 8 és 14 százalékát állították elő. A tradicionális iparágak töltötték be a legnagyobb szerepet,
így
sokan
dolgoztak
az
élelmiszerek
előállításában,
szappangyártásban,
textiliparban, kézművesiparban és a bányászatban. A fejlesztések az 1990-es évek első felében jellemzően két területen mentek végbe, ahol a tőkebefektetések és a felszerelések modernizációja is jelentőssé vált. Az egyik terület a legfőbb élelmiszeriparti termék, az olívaolaj előállítása, a másik pedig a bányászat volt. Az így előállított termékek exportja is megnövekedett, elsősorban Jordániába és Izraelbe irányult.
Journal of Palestine Studies, Vol. 31, No. 3. (Spring, 2002), pp. 6. Háromféle lezárás lehetett érvényben az 1990es évek során. Az első az „általános lezárás”, mely az áruk, munkaerő és a termelési tényezők mozgását korlátozta a határátkelőknél a palesztin területek és Izrael között. A „totális lezárásra” általában egy-egy terrorcselekményt követően került sor, ilyenkor mindenfajta utazást megtiltottak. A „belső lezárás” pedig a Nyugati Parton belüli közlekedést tiltotta. Roy, Sara: Palestinian Society and Economy: The Continued Denial of Possibility. Journal of Palestine Studies, Vol. 30, No. 4. (Summer, 2001), pp. 10. 65 Roy, Sara: Economic Deterioration in the Gaza Strip. http://www.merip.org/mer/mer200/roy.html 66 Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m. pp43. 67 Ahiram, Ephraim: The Future of Economic Developement of the West Bank and Gaza and Their Economic Relations with Israel and Jordan. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp278-279.
29
A többi területen kevés fejlesztést hajtottak végre, így a haladás is lassabbnak bizonyult. Ezek a jellemzően új telepítésű gyárak a műanyagipar, gyógyszeripar, papírgyártás, tisztítószerek előállítása, mezőgazdaság és üdítőgyártás terén működtek. Ezek közül néhány üzemet a megszállás ideje alatt létesítettek. A kutatás-fejlesztésben egyikük sem vett részt. A magánszektor jelentősége lényegesen elmaradt a kívánatostól. A megszállás időszakában, 1967-1993 között a vállalkozások 60 százaléka kevesebb mint négy embert foglalkoztatott. Az oslói folyamat kapcsán, az újonnan támadt optimizmus nyomán új cégek alakultak a palesztin területeken.68 1996-ban a hazai termék 14 százalékának megfelelő összeget költöttek beruházásokra, 7-7 százalékban a magán- és a közszférában. 1992-ben még összességében 30 százalék volt ez az arány. A lakosság gyors növekedése indokolná, hogy sokat költsenek infrastruktúrára, kórházra, iskolákra, egyéb beruházásokra. A két domináns szektor az 1990-es években a mezőgazdaság és a közszolgáltatások voltak.69 A közszféra pontos meghatározása a palesztin területeken némi problémába ütközik. A területet leginkább a PNH tartja ellenőrzése alatt, de az UNRWA is nagy szerepet játszott a kilencvenes években, elsősorban az egészségügy és az oktatás révén. A civil szféra, vagyis a nem kormányzati szervezetek is tartottak fenn kórházakat, iskolákat. Az NGO-k által üzemeltetett intézmények a PNH által felügyeltekhez képest azonos szolgáltatásokat nyújtottak, a bérek és munkakörülmények is hasonlóak voltak, finanszírozásuk pedig leginkább nemzetközi segélyekből történt, akárcsak a hagyományos értelemben vett közszféra egy részéé. Nincsenek adatok arra nézve, hogy ezek a szervezetek mennyit költöttek a működésre, de óvatos becslések szerint a közszféra a GDP összegének 30 százalékát is felhasználta (de természetesen előállításában is szerepet játszott). Az oktatás a robbanásszerűen növekvő gyerekszám miatt nehézségekkel szembesült. Az egészségügy helyzete a Világbank jelentései szerint az alacsony jövedelmű, fejlődő országokéhoz
68
Woodcraft, Clare- Islaih, Khaled: Company law and corporate governance in Palestine. In Cobham, David Kanafani, Nu’man: (Ed): i.m. pp 122-124 69 Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m. pp41.
30
hasonlítható, amelyben jelen vannak a fejlett és fejlődő országokra jellemző elemek egyaránt.70 A szolgáltatásokban és az építőiparban a kis- és középvállalatok játszották a fő szerepet. 1998-1999 között ezek a szektorok jóval több munkást foglalkoztattak, mint korábban. A palesztin gazdaság az 1967-1993 között tapasztalható alulfejlett szintről az 1990-es évek második felére közepes jövedelművé fejlődött. Még a palesztin területek és az izraeli területek közötti termelékenységi szakadék is szűkült valamelyest. Az idegenforgalom olyan szférája a palesztin a gazdaságnak, ami szinte minden tekintetben tükre a tágabb folyamatoknak, és jelentősége nagyfokú lehet a palesztin területeken. Egy 1998-as ENSZ-kiadvány a közel-keleti turizmus 1990-es évek beli fejlődésével foglalkozik.71 Mivel az idegenforgalom a régió gazdaságának húzóereje lehet(ne),
amely
segíthet
betömni
a
költségvetési
lyukakat
és
csökkenteni
a
munkanélküliséget, valamint bevonni a gazdaságba a magántőkét, a szektor különös figyelmet érdemel. A turizmus mértékének növekedése már az 1991-es madridi konferencia és az Elvi Nyilatkozat 1993-as aláírása között megkezdődött, elsősorban az Izraelben megnövekedett idegenforgalomnak köszönhetően. Sokan a szomszédos országokba való utazással kötik össze a területek látogatását. A csökkenés viszont már 1996 első néhány hónapjától megfigyelhető volt. A turisták száma a Nyugati Parton és a Gázai-övezetben az 1990-es évi 270 ezerről 1995re egymillió fölé nőtt. A hat év alatt minden évben többen utaztak a területekre, mint az előző esztendőben. A keresztény, muszlim és zsidó szent helyek külön figyelmet érdemelnek. A területeken található 70 szálloda is magasabb árakat állapított meg, mint korábban. Az Átmeneti Megállapodás által definiált, utoljára átadásra kerülő „C” területen található a Holttenger partvonalának egy része is, amelyekről Izrael végül nem vonult ki, ezért ez a terület (még) nem számított bele a palesztin gazdasági mutatókba.
70
Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m. pp55. The Impact of the Peace Process on Trade in Services: The Tourism Sector in the ESCWA Region, Casestudies of Egypt, Jordan, and the West Bank and Gaza Strip. United Nations, New York, 1998. 71
31
Az idegenforgalom a tanulmány készítőinek számítása szerint évi 250-300 millió USD bevételt hozhat. A turizmusból származó bevételek a palesztin GNP majdnem 1,5 százalékát adták 1995-ben. A befektetések főként politikai okokból nem nőttek jelentős mértékben. A palesztin munkavállalók 1 százaléka dolgozott ezen a területen. Az izraeli megszállás miatt a palesztin gazdaság, ezen belül pedig természetesen a turizmus is hátrányokat szenvedett. Az 1996-os választások nyomán megalakult új izraeli kormány keményvonalas politikája miatt ezen a területen is további nehézségek léptek fel. A palesztin utazási irodák munkáját korlátozták, a Nyugati Partra és a Gázai-övezetbe repülőgéppel érkezők pedig rendszerint izraeli repülőterekre érkeztek. A szerzők szerint jövőben akkor fejleszthető igazán az idegenforgalom, ha a területeket sikerül függetleníteni Izraeltől, és a palesztinok maguk szervezhetik turisztikai életüket. Fontos továbbá a tervezés, egy idegenforgalmi iroda létrehozása és a szektor átfogó koordinálása. A magánszektor tevékenységének összefogása is sokat lendíthet a helyzeten, valamint támogatni és szabályozni kell a magántőke tevékenységét. A gazdaságon kívüli tényezők pozitív hatásait is be kell építeni az idegenforgalomba, fontos a palesztin imázs javítása a turizmus segítségével. A képzett, hozzáértő szakemberek jelenléte is elengedhetetlen, akárcsak a regionális együttműködésbe való bekapcsolódás. A gazdaság fejlettsége és a területek urbanizációs foka a palesztin területeken kifejezetten szoros korrelációt mutat, hiszen éppen a területek hovatartozásáról folyik sok vita. A Nyugati Part népsűrűsége 2000-ben 344 fő/négyzetkilométer volt, a Gázai-övezeté pedig 3151 fő/négyzetkilméter. A palesztin diaszpóra szerkezete is érdekes: 2000-ben körülbelül egymillióan éltek Izrael területén, Jordánia lakosságának körülbelül a fele palesztin, a többi arab ország területén is jelentős méretű közösségek élnek. A diaszpóra létszáma 2000-ben, 5,2 millió fő volt. Számolni kellett a nagyarányú népességnövekedéssel (2000-ben 5,4 százalék), valamint a menekültek visszatérési igényével. A lokális gazdasági célok elérése érdekében szükség van képzett munkaerőre, az utánpótlások, szállítások megszervezésére, valamint az infrastruktúra, szolgáltatások és intézmények megfelelő színvonalára. Elengedhetetlen a tájékozódás az elérhető piacok és technológiák felől, szükséges a tudás fejlesztése és megosztása, ehhez pedig a formális és 32
informális hálózatok létrejötte. A városi gazdaság fejlesztéséhez szükség van többek között az üzleti szolgáltatások fejlesztésére, sokféle területen képzett munkaerő-tartalékra, fejlett infrastruktúrára és tudásbázisra. A képzett munkaerő mindenhol alapvető követelményként jelenik meg. A palesztin területeken az 1990-es években fejlettebb volt az oktatási rendszer, képzettebbek voltak az emberek, mint a környező arab államokban. Lényeges kérdés a Gázai-övezet, a Nyugati Part és Kelet-Jeruzsálem gazdasági elhatárolása. A Gázai-övezet annak ellenére, hogy gazdasági fejlettsége jócskán elmarad a Nyugati Partétól, számos előnnyel rendelkezik. Az első a közlekedésben rejlő lehetőségek, vagyis a hajózás és a nemzetközi repülőtér megléte. A vízben szegény Nyugati Parthoz képest a tenger közelsége miatt a vízhez való hozzáférés problémája is könnyebben megoldható. A harmadik tényező az Egyiptommal, mint fő kereskedelmi partnerrel való szomszédság. A menekülttáborok városokká alakítása kihívás és lehetőség is az övezet számára. A majdani városok pedig további pozitív kilátásokat hordoznak. A városépítés vonzza a nemzetközi közösség figyelmét és az építészeket, a magánszektor és a nemzetközi gazdaság lehetőségei is kiaknázhatóvá válnak. De Castro és Jensen-Butler véleménye szerint duális városrendszert érdemes létrehozni, amelynek alapja Kelet-Jeruzsálem és a Gázai-övezetben létrehozandó nagyvárosi térség (Gaza Metropolitan Area). Előbbi a politikai és kulturális főváros lenne, utóbbi pedig pénzügyek és a tőke központjaként működne.72
4.1.1 A GDP alakulása az 1990es években Amikor a PNH átvette az irányítást a Gázai-övezetben, az egy főre jutó napi vízmennyiség 60 liter, az egy főre jutó évi elektromos energia 680 kilowatt volt, és 46 emberre jutott egy telefon. Ezek az értékek még a szomszédos Jordániával összehasonlítva is alacsonyak voltak.73
72
de Castro, Eduardo Anselmo- Jensen-Butler, Chris: Strategies for economic developement, the role of Gaza and the future of the refugee camps. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man: (Ed): i.m. pp179-185. 73 Gazdik Gyula: Az átalakuló Közel-Kelet: a palesztin autonómia. =Társadalmi Szemle, 1996, 4. szám. 51.o.
33
A gazdasági adatok az Elvi Nyilatkozat aláírása, 1993 után nem indultak azonnal javulásnak, ez csak 1997-től kezdődött meg. A Párizsi Protokoll optimista hangvétele ellenére a palesztin gazdasági mutatók romlottak, az életszínvonal jelentősen esett. A politikai környezet pedig 1996-tól már kevésbé volt kedvező a békefolyamatra nézve. A békülékeny években tehát a folyamatok nem mutattak sok javulást, a keményvonalas politika éveiben kezdődött a fellendülés. Ennek oka az izraeli closure policy volt, amely 1994-1997 között volt a legnagyobb mértékű. 1998-ban és 1999-ben a határzárak jelentősen csökkentek, a gazdasági helyzet pedig némi javulást mutatott.74 A
nagyfokú
politikai
instabilitás,
valamin
a
palesztin
munkavállalók
izraeli
foglalkoztatottságtól való függősége miatt a palesztin gazdaság kiszolgáltatott rajta kívül álló tényezőknek. Az Izraelben és más országokban megkeresett bérek a GNP 25 százalékát adták 1992-ben, és 8 százalékát 1995-ben. A GDP értékei kisebb mértékben változtak, de ugyanebbe az irányba mozogtak. Az Izraelből származó bérek csökkenése ugyanis a háztartások vásárlóerejére is negatív irányban hatott. A határzárak pedig az import-export tevékenységet is korlátozták.75 A Világbank World Development Indicators kiadványai nem teljességében, de megjelenítik a palesztin területek gazdasági mutatóit.76 Adatai szerint 1998-ban a GDP 4,178 millió USD volt, 1999-ben pedig 4,222 millió USD, megindult tehát a gazdasági mutatók növekedése. A GDP növekedése 1998-ban magas volt, 8,1 százalék. Bár 1999-ben a növekedés visszaesett 6,9 százalékra, az érték még mindig magasnak számít. Ágazatok szerint a mezőgazdaság 8-9, az ipar 28-30, a szolgáltatások 61-62 százalékban részesedtek a kibocsátásból az 1990-es évek végén. A lakosság növekedési üteme 4 százalék körüli, és mindössze 4 százalék a hatvan év felettiek aránya. A népesség nagyon fiatal, ezért különleges társadalmi problémákkal is szembesül. Más adatok szerint a palesztin területeken a GDP (Kelet-Jeruzsálem nélkül) 1999-ben 4,15 milliárd USD volt. A lakosság nagysága 2,8 millió fő, az egy főre jutó GDP tehát 1500
74
The Palestinian economy during the period of the Oslo Accords: 1994-2000. Bét Selem, http://www.btselem.org/english/Freedom_of_Movement/Economy_1994_2000.asp 75 Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m.. pp27. 76 World Development Indicators, The World Bank, Washington, 2000.
34
USD. A palesztin területek így az alacsony-közepes kategóriába tartoznak a Világbank besorolása alapján. Szintén világbanki adatok szerint 1998-ban a lakosság 20-25 százaléka élt a napi 2 USD-s szegénységi küszöb alatt. Az 1990-es évek második felében a munkanélküliség
és
az
infláció
alakulása
viszonylag
kedvezőnek
mondható.
A
külkereskedelmi mérleg békés körülmények között is negatív, hiszen a területek -adottságaik miatt- nagymértékben behozatalra szorulnak, ennek mértéke pedig jóval nagyobb a kivitelnél. Az 1990-es években összességében bővült a palesztin gazdaság. 1994-2000 között az import a korábbi másfélszerese, az export pedig a korábbi duplája volt.77 A Palesztin területén
Hatóság
Népesség (ezer fő)
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001* 2002*
2361
2454
2554
2840,3 2958,6 3084,9 3224,5 3381,8 3549,5
GDP (folyó áron; millió 3085,2 3617,2 3843,8 4355,1 4533,7 4516,5 4835,2 4210,5 3096,8 USD) GNI (folyó áron; millió 3533,1 4224,4 4421,8 5006,4 5435,2 5453,8 5661,7 4702,6 3419,7 USD) 1 főre jutó GDP (USD) 1331,6 1456,7 1461,1 1564,9 1564,7 1495,7 1535
1235,7 920,6
1 főre jutó GNI (USD) 1525,0 1701,2 1680,8 1798,9 1875,9 1806,1 1797,3 1380,3 1015,9 Munkanélküliségi ráta 24,7 (%)
18,2
23,8
20,3
14,4
11,8
14,1
25,5
31,3
Infláció (%)
14,0
10,8
7,9
7,62
5,5
5,54
2,8
1,22
5,71
53,0
67,2
58,2
83,1
120,6 138,0 119,4 65,9
Izraelben (ezer fő)
dolgozók
50
Palesztin területeken 328,9 347,7 354,4 402,8 435,1 461,9 489,8 481,0 485,7 dolgozók (ezer fő) * becsült adat 2. táblázat. A fontosabb gazdasági mutatók alakulása a '90-es években78
77
Paragi Beáta: A palesztin gazdaság főbb jellemzői és az intifada gazdasági hatása. =Kül-Világ, I. évfolyam, 2004/1. www.kul-vilag.hu 78 Paragi Beáta: A palesztin gazdaság főbb jellemzői és az intifada gazdasági hatása. =Kül-Világ, I. évfolyam, 2004/1. www.kul-vilag.hu
35
4.1.2 Népességi adatok Többször is említettem a korábbi alfejezetekben a palesztin területeken tapasztalható népességrobbanást és az ezzel kapcsolatos feladatokat, kihívásokat, veszélyeket. A Nyugati Parton és a Gázai-övezetben lakóknak igen alacsony az átlagéletkora a fejlődő országokkal, vagy akár Izraellel összehasonlítva. (A Nyugati Parton 18, a Gázai-övezetben 16 év az átlagéletkor, míg például Magyarországon 39, Németországban 43 év.) 1993-ban, az első oslói szerződés aláírásának évében a palesztin területek lakossága 2 090 000 volt, ez a szám pedig minden évben növekedett. A születések magas számának köszönhetően az 1997-es népszámlálás adatai szerint már 2 782 000 fő lakott a Nyugati Parton és a Gázai-övezetben, a népesség 2000-re pedig 3 150 000 főre nőtt. (lásd 1. ábra) 2000. évi adatok szerint a palesztin lakosságon belül a 0-4 év közöttiek száma volt a legmagasabb, szám szerint 582 389, míg a 80 év felettiek mindössze 16 711-en voltak.79 A gyorsan növekvő népesség szükségessé teszi iskolák, kórházak folyamatos létesítését és működtetését, valamint egyéb infrastrukturális beruházásokat. A fiatalok munkaerőpaicra való belépését is biztosítani kell. A Gázai-övezetben a népsűrűség kiemelkedően magas, egy Budapest körülbelül háromnegyedének megfelelő nagyságú területen másfél millióan élnek. Kérdés, hogy ezeket az adottságokat a palesztinok mennyiben lesznek képesek előnyösen felhasználni, mennyire sikerül majd kiküszöbölni a hátrányokat. A gyorsan növekvő népesség politikai oldalról is kérdéseket vet fel. Egyes adatok szerint80 a zsidók máris kisebbségben vannak a zsidó államban, az arab lakosság gyors növekedése pedig egyre inkább megváltoztatja az állam karakterét. (Emiatt sem népszerű ma az „egyállami” megoldás, vagyis hogy zsidók és palesztinok egy közös országban éljenek tovább.)
79
80
http://r0.unctad.org/palestine/pdfs/Statistics.pdf Rostoványi Zsolt: i.m.382.o.
36
1. ábra: A palesztin területek és Izrael lakosságának változása 1993-2000 között Forrás: World Development Indicators, The World Bank, Washington, 2000, http://www1.cbs.gov.il/ts/, www.passia.org/palestine_facts/pdf/pdf2003/sections1/4-population.doc, http://r0.unctad.org/palestine/pdfs/Statistics.pdf
4.2 Fiskális politika A költségvetés és a fiskális politika 1967-1994 között, izraeli fennhatóság alatt inkább a brit protektorátus alatt tapasztalhatóhoz hasonlított.81 Az infrastruktúrára keveset költöttek, az egészségügy és az oktatás pedig leginkább civil szervezetek jóvoltából működőtt. A Palesztin Hatóság 1994-től felügyelte a fiskális politikát. Teljesen új alapokra kellett helyezni a pénzügyeket, ráadásul egy gazdaságilag és politikailag nehéz helyzetben. A rendszeres kiadásokat „belföldi” bevételekből, a fejlesztési kiadásokat donor országok adományaiból finanszírozták. Az Elvi Nyilatkozat aláírását követően egy konferencián különböző országok 2,4 milliárd USD-t ajánlottak fel a fejlesztésekre, majd a segély összege 3,4 milliárd USD-ra emelkedett.
81
Adam, Christopher- Cobham, David- Kanafani, Nu,man: Budgetary and fiscal policy. In Cobham, David Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp64-91.
37
Adam és Cobham adatai szerint 1996-ban az államháztartási hiány elérte a GDP 12 százalékát, ezt az arányt 1999-re sikerült leszorítani 5 százalékra. Az adóbevételek egy része ugyanakkor ellenőrizetlenül folyt be. 1995 és 2000 között az 590 millió USD összegű fogyasztási adókat olyan számlákra utalták át, amelyek kívül estek a pénzügyminisztérium felügyeleti körén. Ennek ellenére a bevételek és a források viszonylag stabilan alakultak. A saját, közvetlen és közvetett adókon kívül bevételként jelent meg az Izrael által átutalt adók összege is. A klíring folyamán kapott bevétel 1996 és 2000 között a GDP 54 százalékáról 63 százalékra emelkedett. 1998-2000 között a Palesztin Nemzeti Hatóság bevételeinek 26-30 százaléka származott vámokból. A PH bevételei fontossági sorrendben az izraeli klíringből (65 százalék), és a „belföldi” adókból és nem adó jellegű bevételekből számaznak (35 százalék). A donor államok 1994-től kezdve nagy, de egyre csökenő szerepet játszottak. A PNH az 1994-es évet 30 millió USD deficittel zárta, ami a GDP 1 százalékának felelt meg. 1995-ben ez az összeg már 67 millió USD-ra, és a GDP 2 százalékára rúgott. 1996-ban a hiány 96 millió USD volt, a GDP 3 százaléka. A javulás 1997-ben kezdődött meg, a hiány 50 millió USD-ra csökkent. A PNHnak nem állt módjában a hiányt nagyobb mértékben csökkenteni, ezt a donor országok is elismerték. A PH megalakításától fogva rá volt szorulva a nemzetközi segélyekre (a segélyezésről bővebben a 4.6 alfejezetben írok). Ennek egyik fő oka az évized második felétől az izraeli closure policy volt. A PH, a megalakult Pénzügyminisztérium és a Világbank egyetértett abban, hogy az elsődleges célok lesznek az elszámoltathatóság növelése, át kell gondolni a helyi bevételek beszedésének módját, a donor országokkal együttműködve „háromoldalú akcióterveket” kell kidolgozni a következő évekre a közszférában foglalkoztatottak számának csökkentése érdekében. A Világbank a Holst Alapítvány létrehozásával támogatta a segélyek elosztásának racionalizálását, és a Nemzetközi Valutaalap is figyelemmel kísérte az eseményeket. A PH sokszor saját belátása szerint osztotta el a befolyt segélyeket, ezért is a donor országok és szervezetek közvetlenül a minisztériumokkal alakították ki kapcsolataikat. 1996 végére nézeteltérések alakultak ki a PH, a nemzetközi szervezetek és a donor államok között. A vita egyik tárgya a PH egyes kereskedelmi tevékenységekbe való beavatkozása volt, 38
a másik pedig, hogy olyan számlákon jelentek meg a palesztin igazgatási rendszer pénzei, amik kívül estek a Pénzügyminisztérium ellenőrzési körén. A külkereskedelem PH által felügyelt része és egyes monopóliumok kézben tartása plusz bevételekhez juttatta a Hatóságot. 1997-ben a Palesztin Nemzeti Hatóság ismét kijelentette, hogy március 1-jétől csak és kizárólag a Pénzügyminisztérium fogja felügyelni pénzügyi mozgásokat. Ennek ellenére a tevékenységek nem tisztultak le az év közepéig. Emiatt a PNH megbízhatósága és a donor országok lelkesedése egyaránt csökkenni kezdett. Az adományozók szívesebben adtak pénzt beruházásokra, mint a központi pénzügyi folyamatok segítésére. Az oktatás, egészségügy és a szociális kiadások finanszírozása ezáltal veszélybe került. A közszolgáltatások ellátásában az UNRWA nagy segítséget nyújtott, kizárólag segélyekből finanszírozva azokat.82 A palesztin költségvetés alakulása nagyban függött attól, hogy Izrael mennyiben teljesítette vállalt kötelességeit, átutalta-e az adókat. A PNH kiszolgáltatottsága, mozgásterének alternatív módokon (pl. monopóliumok, járadékvadászat) való növelése, valamint a folyamatoknak a vezető személye körül való túlzott koncentrálódása miatt az államháztartás helyzete sokszor súlyos volt.83 Annak ellenére, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság sokszor alternatív utakon intézte politikai és gazdasági ügyeit, elfogadottsága nagy volt a palesztin területeken. Az 1993-2000 közötti időszakban legitimációja jellemzően nőtt.84 A PNH-ról alkotott vélemény a már említett monopóliumok miatt valamelyest romlott az 1990-es évek második felében. A területeken tapasztalható szegénység és a kereskedelem egy szűk kör általi lefölözése társadalmi ellentéteket szült.85 A Pénzügyminisztérium hatókörén kívül eső, jelentős összegű átutalások, illetve a segélyek sokszor nem követhető felhasználása a területeken és a nemzetközi közösség előtt is rossz fényt vetett a PNH-ra és Jasszer Arafatra.
82
Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m.. pp51-54. Paragi Beáta: Az oslói békefolyamat gazdasági összefüggései. 2008, kézirat. 84 Shikaki, Khalil: Willing to Compromise. Palestinian Public Opinion and the Peace Process. United States Institute for Peace, Special Report. Washington, 2006. www.usip.org. 85 Roy, Sara: Economic Deterioration in the Gaza Strip. http://www.merip.org/mer/mer200/roy.html 83
39
4.3 Foglalkoztatottság és monetáris politika 1993-ban a munkaképes lakosság 90 százalékának volt munkahelye. 1995 végére már húsz százalékra nőtt a munkanélküliség, ez a tendencia pedig a következő két évben is folytatódott. Az Izraelben munkát vállalók ugyanis a határok lezárása miatt nem tudtak eljutni munkahelyükre. Az 1995 utáni időszakban a Gázai-övezetben átlagosan 30, a Nyugati Parton pedig 15 százalékos volt a munkanélküliség. Az értékek ennél is magasabbak lettek volna, de egyrészt segített az informális szektorban való munkavállalás, másrészt csökkentek az a bérek, amiért a munkavállalók már hajlandóak voltak munkába állni, harmadrészt nőtt a közszférában foglalkoztatottak száma. A nők munkavállalása az 1990-es években az idő előrehaladtával nőtt. A gyermekmunka86 jellemző volt, egy 1995-ös adat szerint a 12-16 év közötti fiúk 11 százaléka dolgozott. A lányok esetében jóval kevesebben dolgoztak, mindössze 1 százalékuk volt foglalkoztatott.87
2. ábra. A munkanélküliség alakulása a palesztin területeken 1993-2000 között. Forrás: http://r0.unctad.org/palestine/pdfs/Statistics.pdf
86
A dolgozó gyerekek 90 százaléka nem járt iskolába, 50 százalékuk pedig 7 osztálynál kevesebbet végzett. Nagyjából 50-50 százalékuk dolgozott fizetésért és otthon a háztartásban. Kétharmaduk legalább 35 órát dolgozott egy héten. 87 Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m. pp.33-35.
40
Az 1993-1996 közötti években az izraeli területen (beleértve a zsidó telepeken) dolgozó palesztinok
száma
drasztikusan
csökkent,
33,4,
9,6,
majd
12,8
százalékkal.
A
munkanélküliséggel összefüggésben megemlítendő, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság kifizetései évi legalább 10 százalékkal csökkentek 1994 és 1999 között. A közszféra alkalmazásában állók számában viszont növekedés történt, az 1994-es 31 ezer fős létszám 1999-re 110 ezer főre nőtt.88 1995-re érte el a mélypontját a Gázában élő férfiak izraeli munkavállalása: 3,6 százalékuk dolgozott a zsidó állam területén. A következő években az arány növekedett, 1996-ban 9, 1997 első felében pedig 12 százalékra. A képzett munkások inkább az Öböl országaiban vállaltak munkát, a kevésbé képzettek mentek Izraelbe. A munkavállalók ki voltak téve a politikai változásoknak, 1991 után például radikálisan csökkent az Öbölben dolgozók száma. Az otthon, vagyis a Gázai-övezetben és a Nyugati Parton munkát vállalók általában kevesebb fizetést kaptak és a munkalehetőség is kevesebb volt. 1991-ben az építőipar óriási növekedésnek indult, az itt foglalkoztatottak száma 1993-ra megduplázódott. Ennek egyik oka az volt, hogy a háború miatt sokan tértek haza az Öbölből, és pénzüket ingatlanba fektették. Másik oka a posztszovjet térségből való több százezer emigráns érkezése. 1994-1996 között a PNH sok új munkahelyet teremtett, később azonban számuk fokozatosan csökkent. 1997-ben a 15 és 64 közöttiek alig 40 százaléka dolgozott.89 Az 1996-ban tapasztalt, minden korábbinál több áldozatot követelő merényletek miatti határzárak után nyomás nehezedett az izraeli kormányra, hogy adjon ki több munkavállallási engedélyt a palesztinok részére, mivel munkaerő-hiány lépett fel többek között a posztszovjet térségből beáramlók nyomán növekvő lakossági igények eredményeképpen. A kormány válaszul a harmadik világbeli országok munkavállalói előtt nyitotta meg a határokat: míg 1995-ben még 70 000, 1997-ben 100 000 ilyen engedélyt adtak ki.90 A palesztinok izraeli munkavállalása, mint szükséges rossz, nem volt feszültség nélküli. A szabály, miszerint a dolgozóknak vissza kell térniük éjszakára lakhelyükre, csökkentette
88
BenYishay, Ariel: Palestinian Economy, Society and the Second Intifada. Meria Journal, 6/3, September 2002. http://meria.idc.ac.il/journal/2002/issue3/jv6n3a4.html 89 Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m. pp33-40. 90 Einhorn, Talia: The Customs Union Between Israel and the Palestinian Authority: A Critical Analysis. 1997. http://www.house.gov/jec/hearings/israel/einhorn.htm#author
41
ezeket a feszültségeket. A szociális, gazdasági és politikai problémák egyike az volt, hogy a palesztin munkavállalók sorsát az izraeli kormány tartotta a kezében, a munkásoknak pedig nem volt ebbe beleszólásuk. Az a tény, hogy emberek tömegei dolgoztak Izrael területén, politikai célokból is felhasználható volt, többek között a tárgyalások folyamán lehetett aduként bevetni. Az Izrael és a területek közötti foglalkoztató-foglalkoztatott viszonyban Izraelnek sokkal több felelősséget kellene vállalnia. A Párizsi Protokoll nem garantálta, hogy a zsidó állam vállalnia is fogja a felelősséget a munkavállalókért, így az nem is vállalta.91 Az 1995-96 között tapasztalható visszaesés után 1997-2000 között a munkavállalás mértéke ismét fellendült Izraelben. A munkavállalás mértékének növelése a bevételek és a munkanélküliség alakulásával kapcsolatban is lényeges. Dessus és Ruppert Bulmer szerint az 1990-es évek első felében a palesztin munkavállalók közel negyede dolgozott izraeli területen, ahol a bérek is magasabbak voltak. A Palesztin Nemzeti Hatóságon óriási politikai nyomás volt a foglalkoztatottság növelése irányában. A közszféra alkalmazottainak csaknem fele dolgozott a biztonsági szektorban, a többiek az oktatásban, egészségügyben és a jogi területeken kaptak munkát.92 A palesztin területek hivatalos fizetőeszköze az új izraeli sékel (NIS). Saját valuta bevezetésére rövidtávon nincs lehetőség. Az infláció az 1990-es években kedvezően alakult, és az 1994-es 14 százalékos szintről 2000-re 2,8 százalékra csökkent. A NIS-USD átváltási arány az 1992-es 2,2 NIS/USD szintről 2000-re 4,5 NIS/USD-ra emelkedett.93 A határzárak miatti gazdasági sokkok nehéz helyzetek elé állították a Palesztin Hatóságot. Nemzetállami hatáskörök hiányában a helyzet normalizálása különösen nehéznek bizonyult. A palesztin gazdaság ugyanis a kis, nyitott gazdaságoknál érzékenyebben reagált a válságokra, a válságok nagymértékben hatottak a gazdasági fejlődésre, és nem álltak rendelkezésre belső stabilizáló tényezők. A gazdaság sérülékenységének fő oka az Izraeltől való egyoldalú függőség volt.
91
Elmusa, Sharif S- El-Jaafari, Mahmud: i.m. pp 28-29. Adam, Christopher- Cobham, David- Kanafani, Nu,man: Budgetary and fiscal policy. In Cobham, David Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp74. 93 http://www.eurojournals.com/IRJFE%20ISSUE%207%20benita.pdf 92
42
Az izraeli inflációs változások, sőt a jordániai fizetőeszköz aktuális alakulása is befolyásolták a palesztin pénzügyeket. A munkaerőpiac helyzete nagyban függött az Izraelben, valamint az Öböl államaiban munkát vállalók számától. Az adók nem tudtak stabilizáló tényezőként hatni, mivel a palesztin költségvetés bevételeinek viszonylag kis hányadát adták. A munkanélküli segély intézménye sem volt ismert az 1990-es években, és azóta sem épült ki. A stabilizáló tényezőket akár saját valutával, akár anélkül be kell majd építeni a palesztin gazdaságba.94
4.4 Külkereskedelem Az 1967-es háború előtt még semmilyen gazdasági kapcsolat nem volt Izrael és az abban az évben megszállt területek között, de az oslói szerződések aláírásának idejére a palesztin gazdaság gyakorlatilag beépült az izraelibe. Exportjának több mint 70 százaléka Izraelbe irányult, és az import egésze Izraelből vagy rajta keresztül érkezett. A kereskedelem egyenlőtlen, az Izrael felé exportált áruk előtt sokkal több korlátot állítottak fel, mint a palesztin területek felé irányuló áruk előtt. Emiatt és a korlátozások, határzárak miatt a palesztin gyártók és szállítók nem mindig tudják határidőre teljesíteni a vállalásaikat, verenyképességük ezért is rosszabb izraeli társaiknál. A világ többi országával való kereskedelmet Izrael határozta meg a palesztinok számára, részben biztonsági szempontokra hivatkozva, részben saját érdekeit szem előtt tartva. A jordán és egyéb arab piacok természetes partnernek számítottak a földrajzi közelség, valamint a történelmi, kulturális kapcsolatok miatt. Az 1995-ös Oslo II szerződés megengedte a palesztinoknak a kereskedelmet Egyiptommal, Jordániával és az arab államokkal, de az 1996ban kezdődő Hamász-merényletek miatt ez nem valósulhatott meg.
94
Hamed, Osama: Shocks and Stabilization. In Diwan, Ishac- Shaban, Radwan A. (Ed.): Development Under Adversity: The Palestinian Economy in Transition. Palestine Economic Policy Research Institute (MAS) and the World Bank. http://wwwwds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/WDSP/IB/2000/04/20/000094946_99042805372856/R endered/PDF/multi_page.pdf. pp128-140.
43
A PNH kötött egy-egy kereskedelmi megállapodást az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal. 1996 októberétől a palesztin áruk speciális vámmentes státust élveztek az amerikai piacokon. Amíg azonban a palesztin áruk nem tudják elérni potenciális piacaikat, a kereskedelmi megállapodásoknak kevés gyakorlati jelentőségük van. A Nyugati Part és a Gázai-övezet 1999-ben Izraellel folytatta külkereskedelmének 74 százalékát. Németország volt a második legnagyobb partnere 6 százalékkal, őket követték 1-2 százalékos részesedéssel Törökország, Jordánia, Olaszország, az USA, Kína, Spanyolország és az Egyesült Királyság. Egyiptom, földrajzi közelsége ellenére, mindössze 0,4 százalékban játszott szerepet a külkereskedelemben.95 A closure policy miatt a kilencvenes évek második felében könnyebb volt kereskedni a Nyugati Part és Izrael, valamint a Gázai-övezet és Izrael között, mint a palesztin területeknek egymás között. A szerződésekben leírt elv, amely szerint a területeknek (földrajzi távolságukon kívül) egységesnek kell lenniük, nem valósult meg. Az árak egységesítése sem sikerült a Gázai-övezet és a Nyugati Part között. A két terület viszonylatában a kereskedelem nemcsak drága, hanem időigényes és bonyolult is volt.96 Az áruexport 1993-ra a GDP értékének az 1988-as szint 10 százalékára esett vissza, az import pedig 40 százalékára. Az Izraellel való export-import mérlege romlott az 1990-es években. 1994-ben az Izraelbe irányuló export értéke mindössze az onnan érkező import 12 százalékát adta. Az Izraelben és az arab államokban dolgozó palesztinok hazautalása és ennek ingadozásai a mérleget negatívan befolyásolják.97 A külkereskedelmi mérleg hiánya 1993-ban a GDP 35 százalékára rúgott. A hiány 2000-ig minden évben növekedett, 37, 45, majd 54 százalékra. 1997-ben visszaesett a GDP 50 százalékára, de 2000-re elérte a 63 százalékot.98 A palesztin kivitel szintje tehát nagymértékben a behozatal alatt maradt. Ennek egyik oka az exportra alkalmas árucikkek hiánya, a másik pedig Izrael befolyása a területek felett.
95
http://r0.unctad.org/palestine/pdfs/Statistics.pdf Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m. pp46-47. 97 Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m. pp44. 98 http://r0.unctad.org/palestine/pdfs/Statistics.pdf 96
44
Az 1990-es években az import mértéke az export mértékének két- háromszorosa volt. A palesztin gazdaság bővült az időszak alatt annak ellenére, hogy az egy főre jutó adatok csökkenést mutattak. Az 2000-re az import majdnem másfélszeresére nőtt az 1994-eshez képest, az export pedig kis híján megduplázódott.99
termékek és szolgáltatások exportja (m USD) termékek és szolgáltatások importja (m USD) Egyenleg export/import arany
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
641,4
732,8
763,9
880,5
1005,1 1090,8 1168,1
2641,2 2758,1 3103 3634,1 4219 3943,4 3782,4 -1999,8 -2025,3 -2339,1 -2753,6 -3213,9 -2852,6 -2614,3 24%
27%
25%
24%
24%
28%
31%
3. táblázat: A külkereskedelem alakulása 1994-2000 között100
A PNH, közelebbről pedig annak elnöke, Jasszer Arafat és belső köre által működtetett monopóliumok sok tiltakozást váltottak ki. Az Egyesült Államok szerint legalább 13 monopólium működött, amelyeket egyenként öten, vagy annál kevesebben irányítottak. Ezek a cégek tartották kizárólagos ellenőrzésük alatt a palesztin területekre importált alapvető élelmiszereket (mint a liszt, cukor, olaj), vagy például az acél, fa, petróleum behozatalát. A monopóliumok nemcsak a verseny korlátozása miatt voltak károsak, hanem az árakat is felsrófolták.101 A fekete kereskedelem 1993-2000 között folytatódott. A Párizsi Protokoll nem rendezte megnyugtatóan ezt a kérdést. A Palesztin Nemzeti Hatóság ugyan kiszabott és beszedett importvámokat, de ez kikerülhető volt, ha az árut papíron a palesztin kereskedővel
99
Paragi Beáta: A palesztin gazdaság főbb jellemzői és az intifada gazdasági hatása. =Kül-Világ, I. évfolyam, 2004/1. www.kul-vilag.hu 100 Paragi Beáta: A palesztin gazdaság főbb jellemzői és az intifada gazdasági hatása. =Kül-Világ, I. évfolyam, 2004/1. www.kul-vilag.hu 101 Roy, Sara: Economic Deterioration in the Gaza Strip. http://www.merip.org/mer/mer200/roy.html
45
kapcsolatban álló izraeli partner importálta. Innen az áru már szabadon eljuthatott a palesztin területekre. Becslések szerint a fekete kereskedelem a legálisnak a húsz százalékát is kitette. Félelemként fogalmazódott meg, hogy az izraeli katonai megszállás helyébe a gazdasági uralom fog lépni, és az előnyökből nem a társadalom, hanem a gazdasági szereplők egy szűk köre fog csak részesülni. A félelmek ellenére a gazdasági együttműködés Izrael és a palesztin területek között néhány éven belül lazulni kezdett. A munkanélküliségi ráta az 1996-os 23,8 százalékról 1999-re 11,8 százalékra csökkent. A szegénységi küszöb alatt 1996-ban a népesség 27 százaléka élt, 2000-ben ez az arány már „csak” 20 százalék volt. A megtakarítások 1993-2000 között 500 millió USD-ról 3,5 milliárd USD-ra nőttek. A kereskedelem az időszak során 60 százalékkal bővült.102
4.5 Bankrendszer és tőkepiac A pénzügyi szektor 1967 és 1993 között csak korlátozottan működött. Kevés bank volt jelen, amelyek főleg betéteket fogadtak, de nem adtak ki hiteleket. Osama Hamed tanulmánya szerint a pénzügyek főleg informális keretek között intéződtek. A kevés bank korlátozottan működött, a helyi pénzváltók fogadtak például betéteket, és adtak hiteleket.103 Hiteleket nyújtottak például civil szervezetek, főleg a mezőgazdasági szektor részére. 1993 után a bankszektor fejlődésnek indult, tőzsdét is alapítottak. A hitel-betét arány 2000-re elérte a 40 százalékot. A biztosítások ugyanakkor szinte csak a gépkocsikra korlátozódtak, a nyugdíjalapok sem bírtak nagy jelentőséggel. 1993-ban még csak két bank működött a palesztin területeken, 2000-re, a második intifáda évére már huszonegy. A betétek összege 3,721 millió USD-ról 219 millió USD-ra emelkedett. Az izraeli sékel, a jordán dínár és egyre növekvő mértékben az USD is használatban volt. Jordániai bankok is résztvehettek a palesztin pénzügyi életben.
102 103
Paragi Beáta: Az oslói békefolyamat gazdasági összefüggései. 2008, kézirat. Hamed, Osama: The role of the financial sector. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp95-108.
46
A Palesztin Értékpapírtőzsdét 1997-ben alapította egy magánvállalat, a Palestine Investment and Development Corporation (PADICO- Palesztin Befektetési és Fejlesztési Vállalat). A tőzsdén 24 cég volt jelen, amelyek mind az oslói folyamat időszakában alakultak, és megalakulásukat követően hamarosan bejegyzésre kerültek. 2000-re a tőkemozgás a palesztin tőzsdén a szomszédos országokéval vált összehasonlíthatóvá. A tőzsdei árak változékonynak bizonyultak, amely főleg politikai okokra volt visszavezethető. Az első három évben ugyanakkor egyértelmű növekedés volt megfigyelhető. A két legsikeresebb vállalat a PADICO és a PALTEL volt, utóbbi uralta a teljes palesztin telekommunikációs szektort. Tulajdonosai diaszpórában élő palesztin milliomosok voltak. Ennek következtében a frissen alapított, helyi vállalatoktól eltérő előnyőket élveztek. A két cég szinte kizárólagosan meghatározó szerepe csökkentette a befektetők bizalmát. Az 1967-1993 között a pénzügyekben szinte kizárólagosan tevékenykedő informális szektor az 1990-es években is folytatta működését. Egy 1996-os felmérés szerint a palesztinok közel 27 százaléka barátoktól és ismerősöktől vett fel kölcsönt. A helyi kiskereskedőktől kapott hitelek is mindennaposak voltak. A privát pénzváltók gyakran ügyfeleik teljes pénzügyi helyzetével tisztában voltak. Az oslói folyamat nyomán a magánszektor visszaszorulása volt megfigyelhető. A civil szervezetek által nyújtott kölcsönök fontos változásokat hoztak. A szervezetek alacsony kamatokkal dolgoztak, 1997-ben például 2 százalék alattival. A tanulmány szerzőjének véleménye szerint az informális szektor a jövőben is fontos tényező marad. A betétek és hitelek nem megfelelő aránya számos egyéb jelenséggel van összefüggésben. Ilyenek például az instabil politikai helyzet, az alulfejlett igazságszolgáltatás, ami a kereskedőket tartja vissza tevékenységüktől, vagy hogy a lakosság nem tudja kihasználni a banki szolgáltatásokat.104
104
Palestine Building the Foundations for Economic Growth. Chapter Two: Building a firm foundation for growth. http://www.pecdar.ps/etemplate.php?id=260
47
4.6 Szegénység és segélyezés A nemzetközi donorközösségtől többféle célból is érkezett támogatás a palesztin területekre. A segélyek egy része közvetlen költségvetési támogatás, vagy vészhelyzetben érkező támogatás volt, létezett továbbá technikai segély és közbefektetés is. Élelmiszert és készpénzt is kapott a Palesztin Hatóság. A palesztin gazdaság a segélyek nélkül összeomlott volna.105 Az Elvi Nyilatkozat és az Átmeneti Megállapodás aláírása után a donor államok által a Palesztin Hatóságnak nyújtott segélyek összege kisebb lett.106 1994-1999 között a támogatások összege jelentős mértékben redukálódott. A humánerőforrás fejlesztésének és a szociális tevékenységeknek a segítése hasonló arányban csökkent. az Az 1990-es évek első felében a segélyek összege évi 464 millió USD körül mozgott, de 1996-1999 között 20 százalékkal csökkent. A segélyek 1994-ben a palesztin GDP 18 százalékának feleltek meg, 1998-ban és 1999-ben a 10 százalékának. 1999-re a segélyek 10 százalékának megfelelő összegű hiteleket is nyújtottak. A segélyek koordinálása háromoldalúan történt: a Palesztin Nemzeti Hatóság, Izrael kormánya és a donor közösség együtt gondoskodott az elosztásukról. A donor államok alapítottak egy Ad Hoc Együttműködési Bizottságot és egy Konzultációs Csoportot, utóbbi 1999-ig működött. Helyi szinten a Közös Együttműködési Bizottság kezelte a segélyezéssel kapcsolatos ügyeket. Egyes szervezetek bár rövid ideig, de a második intifáda kitörése után is folytatták működésüket. A palesztin segélyezés során felvetődött néhány szokatlan probléma. A gazdasági és politikai környezet rendkívül bonyolult volt. A Palesztin Nemzeti Hatóságnak állam hiányában kellett a nulláról felépítenie adminisztratív intézményeit, nékülözve az olyan állami funkciókat és jogosítványokat, mint a határok ellenőrzése, saját valuta, önálló fiskális és monetáris politika, valamint a természeti erőforrásokhoz, például a vízhez való hozzáférhetőség. A donor államok sokmindenben nem értettek egyet, a harmónia hiánya
105
Paragi Beáta: A palesztin gazdaság főbb jellemzői és az intifada gazdasági hatása. =Kül-Világ, I. évfolyam, 2004/1. www.kul-vilag.hu 106 Le More, Anne: Foreign aid strategy. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp208-229.
48
szintén korlátozta a segélyezés hatékonyságát. A donor országok nem akartak Izrael kormányával szemben cselekedni, nem akartak nyomást kifejteni rá, holott a zsidó állam a területi lezárásoktól az intézmények működésének akadályozásáig sokszor megsértette az egyezmények szövegét és szellemét. Az Átmeneti Megállapodás bonyolult szövege értelmezési és félreértelmezési problémákat vetett fel. A Palesztin Nemzeti Hatóságnak, mivel nem tudott államként fellépni, sok gyengeséggel és hatásköri hiányossággal kellett szembenéznie, emiatt pedig nem volt tipikus fogadó állam, másként viszonyult a segélyekhez, mint a segélyre szorulók általában. Az első probléma, hogy a PNH-nak nem volt konkrét és végrehajtható fejlesztési terve. A források elosztása és az utókövetés szintén zavaros volt. A segélyek néha nem a PNH számláin keresztül jutottak el rendeltetési helyükre, rosszabb esetben máshová. A minisztériumok közötti információáramlás gyengeségének fő oka a PNH egyes szerveinek egymással való rivalizálása volt. Le More véleménye szerint egy új palesztin kormánynak a segélyezéssel kapcsolatban szerteágazó feladatai lesznek. Ilyen egy konkrét gazdasági és szociális fejlesztési terv megalkotása, amely körben a segélyeket megfelelő módon osztják el, a folyamatokat pedig figyelik és kézben tartják. Vissza kell térni a hosszútávú tervezéshez is. De Castro és Jensen-Butler rámutatnak arra, hogy a szegénység az 1990-es évekre a jelentős nemzetközi segélyezés ellenére is nagymértékű maradt. Ehhez hozzájárult az izraeli closure policy is. A lezárások, ellenőrzések növelték a költségeket és a bizonytalanságot. Az ENSZ számos módon próbálta segíteni a palesztin területek helyzetét. A palesztinUNDP107 együttműködés húszéves évfordulójára, 1999-ben megjelentetett kiadvány taglalja a PAPP108 program eredményességét.109 Jasszer Arafat, a PNH elnöke és Kofi Annan ENSZfőtitkár üdvözlölte a múltbeli és eljövendő közös munkát. A színes kiadvány bemutatja a program sikereit, és táblázatok, grafikonok és fényképek segítségével próbálja bizonyítani, hogy a Nyugati Part és a Gázai-övezet helyzete fellendült és egyre jobb képet mutat. 107
United Nations Development Programme Programme of Assistance to the Palestinian People 109 20 Years of Partnership in the West Bank and Gaza Strip. UNDP/PAPP, Jerusalem, 1999. 108
49
Az UNDP programjainak legfontosabb elemei a vízzel való ellátottsággal, az oktatással, egészségüggyel, infrastrukturális fejlesztéssel, város- és falufejlesztéssel kapcsolatosak voltak. A gazdasági fejlesztésekben való támogatásokkal az arab államok nagy súllyal képviseltették magukat. Az 1993-ban alapított PEDCAR (Palestinian Economic Council for Development and Reconstruction), Palesztin Fejlesztési és Újjáépítési Tanács független szervként alakult, amely a donor országokkal együttműködve képzelte el a működését. A PEDCAR széleskörű jogosítványokat kapott a gazdaságpolitika koordinálásától kezdve a nem kormányzati szervezetekkel, NGO-kkal való együttműködésig.110
4.7 Békefolyamat és gazdasági folyamatok Az oslói folyamat kapcsán sokminden nem úgy alakult, ahogyan azt a felek eredetileg gondolták. A feltételek az 1990-es évek alatt megváltoztak, ezt jelzik az izraeli closure policy és a palesztin hűtlen kezelések, amelyek következtében a palesztin nép nem érezte azt, hogy a békefolyamat igazán pozitív hatásokkal járna rá nézve. A népesség gyors növekedése még inkább akadályozta azt, hogy a gazdasági mutatók javulása az életszínvonalra, a mindennapi életre is jelentős hatással lehessen.111 A closure policy főleg a Gázai-övezetben élőket sújtotta, megfosztva őket attól, hogy gyakorolhassák alapvető jogaikat, például hogy előre tervezhessék mindennapi életük eseményeit. Egy-egy utazási engedély kiadása ugyanis egyáltalán nem volt biztosra vehető. A spontán cselekvések egy része is lehetetlenné vált, vagyis a hétköznapi életnek nélkülöznie kellett azokat a vonásokat, amiktől igazán élhető lett volna. Ugyanakkor az utazási engedélyek kiadásánál a PH vezetői az 1990-es években előnyöket élveztek. A Gázai-övezet
110
http://www.pecdar.org/etemplate.php?id=8 Paragi Beáta: Az Európai Unió „közös” eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban. =Külügyi Szemle, 2006, ősz-tél. 76.o.
111
50
körülzárása tulajdonképpen egy szuverenitás nélküli palesztin államot hozott létre a kisebbik palesztin területen.112 Az intifáda annak ellenére tört ki, hogy egyik nép vezetői sem szerették volna lerombolni az oslói folyamat alatt felépített eredményeket. A 2000 nyarán megtartott Camp David-i találkozó kudarca azonban már felhívta a figyelmet arra, hogy a folyamat veszélybe került. Az erőszakos cselekmények nem szűnő sorát követte a felkelés kitörése. Ariel Saron templomhegyi provokációja csak az utolsó csepp, a casus belli volt. A megszállás, a határzárak, a zsidó telepek kérdése, az általános kiábrándultság és csalódottság vezetett az erőszak eszkalációjához. 1999-ben az izraeliek fele nem hitt az oslói folyamatban, és nem támogatta egy, az 1967-es határok mentén megalakítandó palesztin állam létrehozását. 2000-ben 57 százalékuk ellenezte a tabai tárgyalásokat. 2000-ben a palesztinok mindössze 25 százaléka gondolta úgy, hogy egy kétállami megoldás megfelelő lenne, és 65 százalékuk válaszolta azt, hogy a „két nép, két állam” formula nem, vagy valószínűleg nem lenne megfelelő.113 Hozzájárult a frusztrációhoz, hogy Izrael és a Palesztin Hatóság sem volt hajlandó betartani a szerződésekben vállalt kötelességeit. Az oslói szerződések nem rendezték a telepek kérdéseit114, és nem törekedtek arra, hogy figyelembe vegyék a vonatkozó ENSZhatározatokat. A felek nem egyenjogúként jelentek meg a szerződésekben. A legnehezebb kérdések megtárgyalását pedig az átmeneti időszak lejárta utánra hagyták, további évekre meghosszabbítva a feszültségeket okozó helyzeteket. A szerződéseket Izrael fő szövetségese, az Egyesült Államok támogatta, a kétoldalúság pedig vitatható, hiszen az aláírók egyike volt csak állam, a másik oldalt egy nemzeti szervezet képviselte.115 A Párizsi Protokoll egyes elhibázott rendelkezései is hozzájárultak az izraeli-palesztin viszony elfajulásához annak ellenére, hogy az egyezmény a palesztin gazdaság fejlődését irányozta elő. Az elképzelés, miszerint a béke megteremtése erőszakmentesen megy majd végbe, nem vált valóra. Egyesek szerint a palesztin merényletek miatt Izraelnek nem maradt
112
Hass, Amira: Israel's Closure Policy: An Ineffective Strategy of Containment and Repression. Journal of Palestine Studies, Vol. 31, No. 3. (Spring, 2002), pp. 7-19. 113 http://www.mideastweb.org/oslofailed.htm 114 1993 szeptembere és 2000 szeptembere között a zsidó telepek lakossága 110 000-ről 195 000-re nőtt. A telepek 1986-ban még 9 600 volt, 2000-ben már 12 000. Rabbani, Mouin: Rocks and Rockets: Oslo’s Inevitable Conclusion. Journal of Palestine Studies, Vol. 30, No. 3. (Spring, 2001), pp. 75. 115 Rabbani, Mouin: Rocks and Rockets: Oslo’s Inevitable Conclusion. Journal of Palestine Studies, Vol. 30, No. 3. (Spring, 2001), pp. 68-74.
51
más eszköze, mint a határzár. Mások szerint előre lehetett (volna) látni, hogy nem reális elképzelés az erőszakmentesség, ezért az egyezménynek erre is megoldást kelett volna adnia. A Párizsi Protokoll egyéb kérdésekben nem nevezhető teljesnek, sokmindenre nem tér ki (ld.3.2 alfejezet).116 Az oslói folyamat alatt a gazdaság területén két vitathatatlan tény érvényesült. Az egyik, hogy megmaradtak a régi struktúrák, valamint az Izraeltől való gazdasági függőség és a gazdaság alulfejelttsége, a másik pedig, hogy olyan újdonságok kerültek bevezetésre, mint például a határzárak, amelyek egyáltalán nem használtak a palesztin gazdaság helyzetének. A gazdaság két fő alakítója Izrael és a PNH volt. Izrael szerepe nem sokat változott 1993-at követően, továbbra is erős befolyása volt a palesztin területekre. Arafat és szűk köre meghatározhaták, hogy ki és milyen körülmények között fektethet be a palesztin területeken. A monopóliumok léte és a két palesztin terület közötti kapcsolat hiánya a fentiekkel együtt azt eredményezte, hogy a palesztin gazdaság nem tudott megfelelően, egészséges módon fejlődni.117 A békefolyamat kezdetén a palesztin remények egy saját államról szóltak, amely nemcsak szuverén, hanem demokratikus is lett volna. Az idő előrehaladtával a saját állam megalakítása és a demokratizmus is kétségessé vált. A politikai reform lehetetlennek látszott, és bár reménykedtek az államalapításában, féltek annak milyenségétől.118 A szerződések be nem tartásának egyik oka azok szövegének bonyolultsága, életszerűtlensége. A túlszabályozottság, a nagymértékű részletesség miatt is akadt el a végrehajtásuk. Az egyezmények nem képesek követni a mindennapi élet realitásait. Ugyanakkor az oslói szerződések aláírása minden korábbinál közelebb hozta a békés rendezés lehetőségét, és a folyamat elhalása óta sem volt olyan kezdeményezés, ami legalább ilyen közel hozta volna a béke megvalósulásának esélyét.
116
Arnon, A.; Weinblatt, J.: Sovereignty and Economic Development: The Case of Israel and Palestine. The Economic Journal, Vol. 111, No. 472, Features. (Jun., 2001), pp. F291-F303. 117 Roy, Sara: Palestinian Society and Economy: The Continued Denial of Possibility. Journal of Palestine Studies, Vol. 30, No. 4. (Summer, 2001), pp. 10-13. 118 Roy, Sara: Palestinian Society and Economy: The Continued Denial of Possibility. Journal of Palestine Studies, Vol. 30, No. 4. (Summer, 2001), pp. 7.
52
A szerződések végrehajtása elkezdődött, eleinte „menetrend” szerint zajlott. A merényletek, szélsőséges cselekmények okozták leginkább a teljesítések elakadását. Ezek megakadályozása szinte lehetetlen lett volna, sem a palesztin, sem az izraeli fél nem képes minden szervezetet ellenőrzés alatt tartani. Hiányoztak a garanciák, amik biztosították volna a nehéz körülmények között is a végrehajtás folytatását. Az egyezmények betartásának kikényszerítése pedig, azok természetéből adódóan, lehetetlen.
5. A palesztin gazdaság kilátásai A palesztin állam, mint (valószínűleg) a huszonegyedik században létrejövő állam részesül majd abból az előnyből, hogy mások tapasztalataiból tanulhat. Mint újonnan megalakuló ország vagy elkerüli azokat a hibákat, amiket mások elkövettek, vagy végigjárja a fejlődő országok nehézségekkel teli útját.119 A palesztin gazdaság ugyanakkor előnyökkel is rendelkezik. Ha a palesztinok végre szabad kezet kapnak, mentesek lesznek a megcsontosodott beidegződésektől. Nem örökölnek nemzetközi adósságokat, amelyek miatt kifolyik a pénz a költségvetésből. A PNH ezeken kívül tanulhat mások hibáiból és a nemzetközi tapasztalatokból. A kormányzati gazdaságpolitikán kívül a hosszútávú folyamatokat befolyásolja még a politikai stabilitás, a szociális béke, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés, a földrajzi elhelyezkedés és méret.120 A létrejövő palesztin állam gazdasági fellendülése nagyban függ majd attól, hogy milyen nemzetközi támogatást kap majd, valamint nagy szerepet kap a „humán faktor”.121 A politikában, így a nemzetközi viszonyokban egyébként is nagy fontossággal bír az, hogy adott pozíciókba milyen személyiségű, milyen kapcsolatrendszerrel rendelkező politikusok kerülnek.
119
Zagha, Adel: Discussion (On Adam, Christopher- Cobham, David- Kanafani, Nu,man: Budgetary and fiscal policy). In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp92. 120 Palestine Building the Foundations for Economic Growth. Chapter Two: Building a firm foundation for growth. http://www.pecdar.ps/etemplate.php?id=260 121 Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp3.
53
Abban az időben, amikor az oslói folyamattal kapcsolatos várakozások igen pozitívak voltak, sokan gondolkodtak el a jövőbeni palesztin állam kilátásain és feladatain. Sébastien Dessus és Elizabeth Ruppert Bulmer véleménye szerint122 a palesztin állam gazdasága nagymértékű függésben lesz Izraeltől. A legfontosabb ebből a szempontból, hogy milyen korlátozások lépnek majd életbe az áruk szabad mozgásával és a palesztin munkaerővel kapcsolatban. A szerzők szerint három opció lehetséges. Egy diszkriminációtól mentes kereskedelmi rendszerben vagy alacsony szintű korlátozások lépnek életbe, vagy korlátozzák az importot, vagy pedig létrejön egy szabadkereskedelmi övezet, ahol a harmadik országokkal való kereskedelmet is megkönnyítik. Leírják a palesztin gazdasági növekedés szerintük legfontosabb előfeltételeit. Ezek a munkahelyteremtés, tőkeakkumuláció és a termelékenység növelése. Utóbbi a verseny szintjétől, a nyitottságtól és a szabad mozgás fokától függ. David Cobham ír a jövőbeni palesztin állam lehetséges fizetőeszközeiről.123 Szerinte a valuta lehet majd az izraeli sékel, a jordán dínár vagy akár az USD is. A másik lehetőség szerint saját fizetőeszközt kell majd bevezetniük. A harmadik verzióban unióra lép Izraellel a valuta tekintetében, a negyedikben pedig Jordániával. A kérdés eldöntése során nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Közel-Kelet országainak legfontosabb kereskedelmi partnerei az Egyesült Államok és az Európai Unió. Cobham szerint problémát okoz, hogy az új palesztin államnak nem lesz olyan központi bankja, amely hitelképességet tud felmutatni, a fiskális politika pedig erős politikai nyomás alatt lesz. Egy független pénznem lebegő árfolyamsávval adott körülmények között nem lehet életképes.
122
Dessus, Sébastien – Ruppert Bulmer, Elizabeth: The choice of trade regime depends on multiple other factors. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp12-32. 123 Cobham, David: Alternative currency arrangements. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp3859.
54
Adam, Cobham és Kanafani szerint a létrejövő palesztin állam gazdasági helyzete gyökeresen meg fog változni az addigihoz képest.124 Sokkal nagyobb autonómiája lesz döntéseiben, és nem lesz többé szüksége segélyekre. Elsősorban át kell majd alakítani az adórendszert, és stabil fiskális politikát kell kidolgozni, amely a magánszektorban történő változásokat is tudja kezelni. Komoly hangsúlyt kell helyezni a külkereskedelemre és a közszféra béreire. A tanulmány szerzői szerint új fizetőeszközt bevezetése lesz szükséges, amelynek árfolyamát az izraeli sékeléhez kell majd kötni. A palesztin nép körében hagyományosan rossz az adózási morál, ennek megváltoztatása valószínűleg hosszú ideig tart majd. A szerzők szerint a palesztin államnak három fontos kihívással kell majd szembenéznie: rövid időn belül óriási fejlesztéseket, újjáépítést kell megvalósítania; középtávon nem hagyhatók figyelmen kívül a demográfiai mutatók, ide tartozik a bevándorlás is; hosszútávon pedig magas minőségű szociális ellátórendszert kell kiépíteni. A legégetőbb probléma az infrastruktúra fejlesztése. A demográfiai problémák egyik oka a népesség nagyarányú növekedése, a másik 600 000 (mások szerint ennél több vagy kevesebb) menekült lehetséges visszatérése az állam megalakulásakor. A munkahelyteremtés emiatt alapvető feladata lesz a kormányoknak. A közszolgáltatások a szomszédos arab államokéhoz képest meglehetősen alacsony szintűek. Alacsony az elektromos áramhoz és a tiszta vízhez való hozzáférhetőség, valamint az egy főre jutó orvosok száma. A szegénység a lakosság túl nagy hányadát érinti. A szociális ellátórendszer kiépítése nehéz feladata lesz a palesztin hatóságoknak. A nyugdíjak, a munkanélküli segély vagy akár a rokkantbiztosítás kérdése nem megoldott. A szociális háló megléte pedig a társadalmi sajátosságok miatt elengedhetetlen. 2001-ben a nem munkanélküliek 33 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, dolgozók között pedig a
124
Adam, Christopher- Cobham, David- Kanafani, Nu,man: Budgetary and fiscal policy. In Cobham, David Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp75-88.
55
szegénység aránya 20 százalék volt.125 A szegénységet nem küszöböli ki a munkahelyek teremtése. Az informális szektor jelenléte a munkaerőpiacon tovább bonyolítja a helyzetet. Sayre és Olmsted tanulmányukban írnak a szociális rendszerről, amelynek fontos szereplői a vallásos szervezetek. A legveszélyeztetettebb réteg az időseké, elsősorban az idős nőké. A Párizsi Protokoll aláírása sem szüntette meg azt a visszásságot, hogy az izraeli területeken dolgozó palesztinok más feltételekkel kapnak munkát, mint az izraeli állampolgárok. A palesztin gazdaságnak olyan kérdésekkel kell még megküzdenie, mint a területi ügyek, az ellenőrzések, a közlekedés kérdései, a vízkérdés és a menekültkérdés.126 Kérdés, hogy a majdani palesztin állam mennyiben lehet független Izrael államtól gazdasági értelemben. Ahogyan a második világháború után a szövetségesek (elsősorban a szomszédos Franciaország) ellenőrizni akarták Németország gazdaságát, nem akarja-e majd a zsidó állam is ellenőrzése alatt tartani új szomszédja tevékenységeit? A vámunió kérdése már eddig is sokszor felmerült. A palesztin állam (a legtöbb államhoz hasonlóan) nem lesz önellátó, külkereskedelemre fog szorulni, ebben pedig a legkézenfekvőbb partnerei szomszédai lesznek, főként mert ma is ők a legfontosabb üzlettársai. Izrael, de főleg a jövőbeni palesztin állam gazdasága is nehéz helyzetbe kerülhetne, ha egyik napról a másikra leválasztanák szomszédjáról, akivel amúgy logikusan egy gazdasági egységet kellene hogy alkosson. A modern gazdaságfilozófia nem hirdeti ugyan a gazdasági szuverenitás mindenek felett álló fontosságát, bár nem is vitatkozik azzal, hogy az államoknak saját maguk irányítására kell törekedniük úgy, hogy közben mások döntéseit tiszteletben tartják.127 A gázai kikötő ideális példa annak bemutatására, hogy Izrael mennyire hagyja a palesztinokat önállóan cselekedni. A kikötő a szállítás és közlekedés szempontjából alapvető fontossággal bír. A gázai kikötő megépítéséről az Elvi Nyilatkozat döntött, de a kikötő nem épült meg. A szerződések pozitív és együttműködő szelleme a valóságban nem volt jelen. Az 1994-től 125
Sayre, Edward A- Jennifer, C. Olmsted: Structuring a pension scheme for a future Palestinian state. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp143-156. 126 de Castro, Eduardo Anselmo- Jensen-Butler, Chris: Strategies for economic developement, the role of Gaza and the future of the refugee camps. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp176-177 127 Arnon, Arie- Spivak, Avia- Sussman, Oren: Incomplete contracts, the port of Gaza and the case for economic sovereignty. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. pp281-284.
56
folytatott, mindkét oldal erőszakos cselekményei által kiváltott és kísért closure policy megakadályozta a palesztinokat abban, hogy szabadon közlekedhessenek Izrael felé és Ashdod kikötője felé. Az 1999 szeptemberében kelt Sharm-el-Sheikh Memorandum engedte a gázai kikötőben való építkezés megkezdését 1999. október 1-jétől. Ezzel kapcsolatban fontos kikötés volt a biztonság, valamint a fegyverszállítások és a terrorcselekmények támogatásának tilalma. A Gáza városában építendő helyett azonban a palesztinok egy régi izraeli kikötőt kezdtek el felújítani. Az izraeliek szerint ezzel megsértették az Átmeneti Megállapodást, mivel egy „második” kikötőt kezdtek építeni. A palesztinok azzal védekeztek, hogy ez csak egy helyi használatú, halászati célú hely lenne, de az izraeliek ezt nem fogadták el. A Gáza-Jerikó egyezmény, valamint az Átmeneti Megállapodás felosztják a gázai-övezeti partszakaszt egy K, L és M részre, amelyet a parttól való 20 tengeri mérföld távolságig használhatnak a palesztinok. Az egyezmények szerint a leghosszabb, középső K zóna nyitva áll halászati, rekreációs és gazdasági célokra, míg az azt kétfelől határoló L és M zónákat Izrael tartja felügyelete alatt. Meghatározták továbbá a tengeren használható járművek teljesítményét, valamint azt parttól való távolságot, ameddig a palesztin járművek mehetnek.128 Izrael tehát ellenőrzése alatt tartja a palesztinok tengeri közlekedését, halászatát, akadályozva többek között a kereskedelmet és a szabad mozgást. A palesztin légtér szintén Izrael ellenőrzése alatt áll. Repülőterüket az izraeli hadsereg a második intifáda kitörése után nem sokkal lebombázta.129 A Világbank elemzése szerint a palesztin gazdaságnak számos kihívással kell szembenéznie. Az egyik, hogy a szegénység a nagymértékű segélyezés ellenére is tovább mélyült. A telepítési politika problémája is megoldásra vár. A szabad mozgást is meg kell valósítani. Az intifáda negatív hatásait fel kell számolni, és stabil politikai helyzetet kell
128
Watson, Geoffrey R: i.m. pp143-167. Israel's control of the airspace and the territorial waters of the Gaza Strip. http://www.btselem.org/english/Gaza_Strip/Control_on_Air_space_and_territorial_waters.asp
129
57
teremteni. A Világbank a nehéz helyzet ellenére is folytatja a területek segítését többféle projekten keresztül.130 Watson szerint az izraeli-palesztin kapcsolat csak úgy lehet gyümölcsöző hosszútávon, ha a felek nem a versengésre, hanem az együttműködésre építenek. Az izraeli határzárak csak akkor megengedhetőek, ha valóban szükségesek, csupán ideiglenesek, és nem a kollektív büntetés, hanem a biztonság biztosítása érdekében hajtják végre őket.131 Az Izrael és a palesztin területek közötti valódi együttműködést megnehezíti, hogy a palesztin gazdaság jóval kisebb és gyengébb, valamint hosszú évtizedek óta Izraeltől függ. Protekcionista gazdaságpolitikával és a zsidó államtól való függés csökkentésével életképessé lehet tenni a területeket. Ugyanakkor a globalizációs folyamatok miatt kevésbé tudnak majd önállóak lenni. A harmadik világ országaiban ugyanis a globalizáció leginkább szegénységet, másoktól való függőséget és szociális feszültségeket okoz. A PNH politikája pedig éles szociális különbségekhez és korrupcióhoz vezetett.132 Figyelembe kell továbbá venni, hogy minél gyengébbek az izraeli-palesztin gazdasági kapcsolatok, annál kisebb esélye van a palesztinoknak áruikat eljuttatni a megfelelő piacokra.133 Érdekükben áll tehát bizonyos mértékű függőség fenntartása.
5.1 Lehetséges változások a palesztin önállósodás nyomán A közel-keleti országok hagyományosan sokat költenek fegyverkezésre. Míg egy fejlett demokráciában általában a GDP 5 százaléka megy el a hadsereg fejlesztésére, addig itt akár 15 százalékról is beszélhetünk. Egy átfogó béke megvalósulásának következményeként a hadseregre jóval kevesebbet kellene költeni, a felszabaduló jelentős mértékű forrásokat pedig
130
http://web.worldbank.org/WBSITE/EXTERNAL/COUNTRIES/MENAEXT/WESTBANKGAZAEXTN/0,,co ntentMDK:20149751~pagePK:141137~piPK:141127~theSitePK:294365,00.html 131 Watson, Geoffrey R: i.m. pp166. 132 Samara, Adel: Globalization, the Palestinian Economy, and the "Peace Process". Journal of Palestine Studies, Vol. 29, No. 2. (Winter, 2000), pp. 31. 133 Paragi Beáta: Az oslói békefolyamat gazdasági összefüggései. 2008, kézirat.
58
fejlesztésekre lehetne fordítani.134 A magántőke számára vonzóbbá válna a régió, a kormányok pedig nem tudnák többé az állandó háborús veszéllyel indokolni befelé forduló fejlesztéseiket és az autoritárius politikai rendszereiket. A külföldi tőke bevonása előbb vagy utóbb elengedhetetlen lenne. Kérdés, hogy ezt mely országok lesznek képesek és hajlandóak a Közel-Keletre vinni. Fischer, Rodrik és Tuma szerint a nemzetközi szervezeteké lesz a fő szerep a külföldi befektetések tekintetében, főleg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank segítségében bíznak.135 Hamed és Shaban szerint a diaszpórában élő palesztinok befektetéseire is számítani kell. Ezek ugyan nem oldják meg az összes problémát, de mintát adnak az egyéb országokból érkező befektetők számára, ők járják végig először a politikai és gazdasági kockázatokkal teli utat.136 A palesztinok elé többen próbálnak követendő példát állítani. Nadav Halevi az 1960-as évek beli Izraellel hasonlítja össze a palesztinok előtt álló kihívásokat.137 Izrael gazdasága az 1990-es években sokkal fejlettebb és kifinomultabb volt, mint harminc évvel azelőtt. Az építkezések szükségessége, a költségvetési kiadások csökkentése, a tőke- és munkapiac reformja és a magántőke bevonása csökkenteni tudta az inflációt, és a nagyszámú bevándorló érkezése miatt felmerülő egyéb gazdasági problémákat. A palesztin területek nagyon hasonló gondokkal szembesülnek, mint a fiatal Izrael, ezért sokat tanulhatnak az akkori gazdaságpolitikából. A palesztin területek és Izrael gazdasági kapcsolatai tekintetében Halevi három lehetséges forgatókönyet vázol fel.138 Vagy gazdasági unió alakul ki, vagy normál kereskedelmi kapcsolatok jönnek létre, vagy teljesen megszüntetik az egymással való kapcsolatokat. Az unióval mindig a kisebb gazdasággal rendelkezők nyernek többet, vagyik a palesztinok számára előnyös lenne ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása. Az áruk és a munkaerő szabad áramlása fontos lenne mindkét fél számára. Megindulna a verseny Izrael és a palesztin
134
Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp2. Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp5. 136 Hamed, Osama A- Shaban, Radwan A: One-Sided Customs and Monetary Union: The Case of the West Bank and Gaza Strip under Israeli Occupation. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp144. 137 Halevi, Nadav: Economic Implications of Peace: The Israeli Perspective. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani Tuma, Elias (Ed): i.m. pp92. 138 Halevi, Nadav: Economic Implications of Peace: The Israeli Perspective. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani Tuma, Elias (Ed): i.m. pp105-107. 135
59
területek között, a földrajzi közelség pedig a közös munkát könnyűvé teszi, az így áramló munkaerő olcsóbb, mint az egyéb országokból érkező, ez pedig Izrael iparának fellendülését is hozhatja. Az unió Izrael számára is előnyökkel járhat, bár nem meghatározó szinten. A fő kérdés ezzel kapcsolatban a felek érzelmi és politikai viszonyulása ehhez a megoldáshoz. A közös termelés és a kereskedelem további előnyökkel is járhat mindkét fél számára, ilyen lehet például a különböző területeken jó feltételekkel előállítható áruk cseréje.139 A regionális együttműködés többek között a turizmus, közlekedés, vízgazdálkodás vagy az energiahordozók tekintetében elengedhetetlen. Egy létrejövő szuverén palesztin entitás esetén gazdaságának jelentős reformokat kell majd végrehajtania. Ki kell alakítania fejlesztési politikáját és gazdasági stratégiáját. Mindenképpen nyitnia kell majd és liberalizálnia kell a folyamatokat. Bár elvileg sokféle út áll a palesztin gazdaság előtt, választási lehetőségei nem lesznek széleskörűek. Mivel kis területről, gyenge és jelentősen alulfejlett gazdaságról van szó, neki kell majd alkalmazkodnia a körülötte zajló folyamatokhoz. A lehetőségek a fentiek szerint nem szegényesek, a nagyarányú fejlődés bekövetkezése igen valószínű. Ehhez azonban szoros együttműködésre, ha nem unióra van szükség Izraellel, esetleg Jordániával.140 Egy másik vélemény szerint a béke gazdasági hozadékai nem ennyire egyértelműek.141 Egy olyan ország, mint Izrael könnyen megakadályozhatja az érdekeivel ellentétes gazdasági fejlődést akár békeidőben is. A szerző vitatkozik azzal a nézettel, hogy Izrael esetében jelentős csökkenésnek indulnának a hadi kiadások. A befektetési kedv pedig elsősorban geopolitikai faktoroktól függ. Bruno szerint az első intifáda kitörésének és a gazdasági folyamatoknak nem figyelhető meg semmilyen korrelációja. Az első intifáda előtt néhány évvel visszaesés következett be, majd jelentős javulás mutatkozott, akárcsak a második intifáda előtt.
139
El-Naggar, Said- El-Erian, Mohamed: The Economic Implications of a Comprehensive Peace in the Middle East. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp216-217. 140 Mayassi, Zein: On the Political Economy of Peace in the Middle East. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani Tuma, Elias (Ed): i.m. pp341-344. 141 Bruno, Michael: Comments (Of Mayassi, Zein: On the Political Economy of Peace in the Middle East). In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp345-347.
60
6. Összefoglalás A gazdaság alakulásának a jelek szerint nincs befolyása a palesztinok mindennapi életére. A gazdasági mutatók és politikai cselekvések között nem minden esetben van szoros összefüggés, sőt. Akárcsak az első intifáda előtti viszonylag jó gazdasági helyzetben, a második palesztin felkelést megelőzően is egyre javuló mutatószámokkal találkozhatunk. Ennek ellenére a mindennapi élettel való elégedettség nem nőtt, a politikai folyamatok erősebbnek mutatkoztak, mint a számok. Az elmélet, amely szerint a szoros gazdasági együttműködés politikai együttműködéshez vezet, itt nem kapott esélyt arra, hogy bebizonyosodjon. Az Európai Unió kapcsán megfogalmazott spill-over elmélet szerint a gazdaság szintjén kezdett kooperáció egy idő után „túlcsordul”, és politikaivá válik.142 A Párizsi Protokoll nem volt megfelelő arra, hogy keretet adjon egy jó gazdasági együttműködésnek, illetve rendezni tudja a palesztin gazdaság kereteit. Így nem tudhatjuk, hogy más körülmények között „túlcsordult” volna-e a folyamat. Az Izraelben merényletben meghalt miniszterelnök nem tudta folytatni művét, a béke megvalósítását, és a hamarosan megtartott választások eredményei szerint országa sem állt (már) mögötte teljes mellszélességgel. Az érzelmek sokkal nagyobb befolyást gyakoroltak az emberekre, mint azt sokan gondolták volna. A kompromisszumos szerződések miatt az izraeliek megijedtek attól, hogy elveszítik korábbi uralkodó pozíciójukat, kiengedik a kezükből az ellenőrzést, illetve elégedetlenség alakult ki a szerződésekben foglalt engedmények miatt. A palesztinok az egyenlőtlen helyzet által kiváltott frusztrációk, a papíron megkapott, de teljesen át nem adott területek, intézmények és önálló élet miatt, valamint a békefolyamat alatt is folytatódó területi lezárások következtében a folyamat támogatottsága egyre csökkent. A megosztott társadalmak mindkét oldalon jelentős problémákat okoznak. Az izraeli ortodox zsidók véleménye ellenében a béke (és bármi az országban) nehezen megvalósítható, a közvélemény a legritkább esetben egységes bármely kérdésben. A palesztin megosztottság 2008-ra minden korábbinál nagyobb mértéket öltött. A Nyugati Part és a Gázai-övezet
142
Navracsics Tibor: Európai belpolitika. Korona kiadó, Budapest, 1998. 18. o.
61
nemcsal földrajzilag, hanem politikailag is teljesen különvált egymástól. A béke és a jól menő gazdaság megteremtése pedig nem lehetséges ilyen végletesen megosztott körülmények között. Valószínű, hogy az önálló palesztin entitás inkább a nyugati értelemben vett piacgazdaság körülményei között fog működni, nem pedig a régió arab országaihoz hasonló helyzetben. Azért is gondolom így, mert az Izraelhez való kötöttsége véleményem szerint nem szűnik meg egyik pillanatról a másikra, hanem továbbra is folytatódni fog a szoros együttműködés, esetleg függés. Izrael pedig inkább a Nyugathoz tartozik gazdasági értelemben. A palesztinok alárendeltsége fog változni, és ha nem is egyenrangú partnerként, de jóval nagyobb önállósággal kezdhetik el önálló jövőjüket. A palesztin fél számára vitális érdek lesz az Izraelhez való kapcsolódás. Jordániával is szoros kapcsolatokat kellene ápolnia. Izraelnek inkább politikai érdekei fűződnek a palesztinokkal való együttműködéshez, akárcsak NyugatEurópának Nyugat-Németország figyeléséhez a második világháború után. Sokak szerint ennek a régiónak is egy Marshall-segélyre lenne szüksége.143 A probléma nem az, hogy nem lehet megoldani a gazdasági és politikai problémákat, hanem hogy nincs kellő motiváció a megvalósításhoz. Akár egy Marshall-terv, akár más motivációk lesznek, a politikát és a gazdaságot biztosan szoros összefüggésben kell majd kezelni. A békefolyamat alakulása nagyban függ attól, hogy az adott országban, területen milyen irányultságú politikai erők vannak hatalmon. A vezető politikusok személye is meghatározó. Barak izraeli munkapárti miniszterelnök vezetése alatt a béke elérése sokkal valószínűbbnek látszott, mint Netanjahu alatt. A palesztin területeken Arafat 2004-es haláláig a politika szinte kizárólag Arafat személye körül mozgott.
143
Például 1993 márciusában, az alacsonyabbszintű béketárgyalásokon vetődött fel, hogy a gazdagabb országoknak támogatniuk kellene a palesztin területeket a szerződések aláírása után. Kerettervet is kidolgoztak a gazdasági segélyezésre. Lasensky, Scott: Underwriting Peace in the Middle East: U.S. Foreign Policy and the Limits of Economic Inducements. Meria Journal, 2002. március, 6/1. http://meria.idc.ac.il/journal/2002/issue1/jv6n1a7.html
62
A Közel-Kelet politikai és gazdasági életében csak az a biztos, hogy semmi sem biztos. A helyzet sokszor egyik napról a másikra változik, a hagyományos gazdasági modellek sok esetben nem működnek. A bevezetőben említettem, hogy a békefolyamat és az erőszak támogatása a palesztin területeken negatív korrelációt mutat. Az emberek, amikor már nem bíztak a békés rendezésben, más megoldás, a terrorizmus felé fordultak. Mivel a hosszú idő után békés rendezéssel kecsegtető folyamat - amely el is indult a megvalósulás útján - végül elakadt, hiába javultak a gazdasági mutatók, az erőszak vált elsődlegessé. Nem lehetett többé elhitetni azt, hogy a szerződések és a papíron létező számok mindent megoldanak, hiszen a szociális feszültségek,
a
mindennapi
élet
nehézségei
és
korlátai,
és
az
intifáda
sokkal
kézzelfoghatóbbak voltak ennél. A szélsőséges erők előretörését okozza „a radikális szembenállásba való menekülés kényszere”, „elsősorban a kilátástalanság, a megalázottság és a nemzetközi közösség általi magárahagyottság érzése okán”.144 Az oslói folyamat nagy hibája volt, hogy a szerződéseket mindkét féle saját szája íze szerint értelmezte, és a politikusok saját szemszögükből magyarázták őket választóiknak. Sok volt a félreértés és félreértelmezés a megállapodásokkal kapcsolatban. A béke fogalmát mindketten másképp értelmezték. A kormányok mindent megtettek, hogy elfogadtassák a szerződéseket, a lavírozás pedig minden energiájukat lekötötte. Azzal már sokkal kevesebbet foglalkoztak, hogy a gyakorlatba átültessék a megállapodásokat. Az oslói folyamat bukásának egyik oka, hogy a két nép még nincs kész arra, hogy elfogadja a másik létezését és a békés egymás mellett élést. Saját nemzeti céljaik elérése képtelenné teszi őket a másikkal való megegyezésre.145 A bevezetőben feltett kérdés volt, hogy a gazdaság helyzete mennyiben hat a békére, és a békefolyamat befolyásolja-e a gazdaság helyzetét. A palesztin gazdasági mutatók nem indultak azonnal javulásnak a szerződések aláírása után, igaz, a béke sem „tört ki” egyik pillanatról a másikra. A politikai helyzet megváltozásával a gazdasági helyzet nem mutatott
144
Jungbert Béla: A Palesztín Nemzeti Hatóság helyzete a Mahmúd Abbász elnökké választása utáni időszakban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. 176.o. 145 Isseroff, Ami: Viewpoints. The Peace Process is Dead, Long Live the Peace Process. 2003. http://www.mideastweb.org/oslofailed.htm
63
szoros korrelációt. A gazdasági helyzet változása pedig nem befolyásolta a békefolyamatot. Válaszom tehát az, hogy nincs szoros összefüggés az izraeli-palesztin viszonyban a békefolyamat és a gazdaság között. A régi sérelmek, érzelmek túl nagy befolyással bírnak ahhoz, hogy a mindennapi életet racionális hatások érdemben befolyásolhatnák. A politikai kérdések mindig a gazdaság előtt járnak.
64
3. ábra. Izrael és a palesztin területek146
146
https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/is.html
65
Felhasznált irodalom
• 20 Years of Partnership in the West Bank and Gaza Strip. UNDP/PAPP, Jerusalem, 1999. • Adam, Christopher- Cobham, David- Kanafani, Nu’man: Budgetary and fiscal policy. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. • Ahiram, Ephraim: The Future of Economic Developement of the West Bank and Gaza and Their Economic Relations with Israel and Jordan. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. • Arnon, A.; Weinblatt, J.: Sovereignty and Economic Development: The Case of Israel and Palestine. =The Economic Journal, Vol. 111, No. 472, Features. (Jun., 2001), pp. F291-F308. • Arnon, Arie- Spivak, Avia- Sussman, Oren: Incomplete contracts, the port of Gaza and the case for economic sovereignty. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. • Benke József: Az arab országok története I-II. Alexandra kiadó, Debrecen, é.n. • BenYishay, Ariel: Palestinian Economy, Society and the Second Intifada. Meria Journal, 6/3, September 2002. http://meria.idc.ac.il/journal/2002/issue3/jv6n3a4.html (letöltés: 2008. március 12.) • Cobham, David - Kanafani, Nu’man: The Economics of Palestine. Routledge, London, 2004. • Cobham, David: Alternative currency arrangements. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. • Csicsmann László: A nyugati típusú demokrácia adaptálásának lehetőségei és korlátai a tágabb értelemben vett Közel-Keleten. PhD értekezés, Budapest, 2006. Kézirat. http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/csicsmann_laszlo.pdf. (Letöltés: 2007. december 11.) • de Castro, Eduardo Anselmo- Jensen-Butler, Chris: Strategies for economic developement, the role of Gaza and the future of the refugee camps. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man: (Ed): i.m. 66
• Dessus, Sébastien – Ruppert Bulmer, Elizabeth: The choice of trade regime depends on multiple other factors. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. • Einhorn, Talia: The Customs Union Between Israel and the Palestinian Authority: A Critical Analysis. 1997. http://www.house.gov/jec/hearings/israel/einhorn.htm#author (letöltés: 2008. február 17.) • Elmusa, Sharif S- El-Jaafari, Mahmud: Power and Trade: The Israeli-Palestinian Economic Protocol. =Journal of Palestine Studies, Vol. 24, No .2 (Winter, 1995). pp12-34. • El-Naggar, Said- El-Erian, Mohamed: The Economic Implications of a Comprehensive Peace in the Middle East. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. • Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): The Economics of Middle East Peace. The MIT Press, London, 1994 • Gazdik Gyula: A Clinton-kormányzat és a Közel-Kelet. =Valóság, 1998. 3. szám • Gazdik Gyula: Az átalakuló Közel-Kelet: a palesztin autonómia. =Társadalmi Szemle, 1996, 4. szám • Gazdik Gyula: Netanjahu és a közel-keleti béke. =Társadalmi Szemle, 1998, 6. szám. • Halevi, Nadav: Economic Implications of Peace: The Israeli Perspective. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp92. • Hamed, Osama A- Shaban, Radwan A: One-Sided Customs and Monetary Union: The Case of the West Bank and Gaza Strip under Israeli Occupation. In Fischer, Stanley Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. • Hamed, Osama: Shocks and Stabilization. In Diwan, Ishac- Shaban, Radwan A. (Ed.): Development Under Adversity: The Palestinian Economy in Transition. Palestine Economic Policy Research Institute (MAS) and the World Bank. http://wwwwds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/WDSP/IB/2000/04/20/00009 4946_99042805372856/Rendered/PDF/multi_page.pdf (letöltés: 2008. május 12.) • Hamed, Osama: The role of the financial sector. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. • Handoussa, Heba- Shafik, Nemat: The Economics of Peace: The Egyptian Case. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. 67
• Hass, Amira: Israel's Closure Policy: An Ineffective Strategy of Containment and Repression. =Journal of Palestine Studies, Vol. 31, No. 3. (Spring, 2002), pp. 5-20. • Hilan, Rizkallah: The Effects on Economic Developement in Syria of a Just and LongLasting Peace. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. • Israeli, Raphael: War, Peace and Terror in the Middle East. Frank Cass Publishing, London, 2003 • Israel's control of the airspace and the territorial waters of the Gaza Strip. Bét Selem, http://www.btselem.org/english/Gaza_Strip/Control_on_Air_space_and_territorial_wa ters.asp (letöltés: 2008. március 23.) • Isseroff, Ami: Viewpoints. The Peace Process is Dead, Long Live the Peace Process. 2003. http://www.mideastweb.org/oslofailed.htm (letöltés: 2008. március 12.) • Jungbert Béla: A Palesztín Nemzeti Hatóság helyzete a Mahmúd Abbász elnökké választása utáni időszakban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. • Kleiman, Ephraim: Some Basic Problems of the Economic Relationships between Israel, and the West Bank, and Gaza. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. • Lasensky, Scott: Underwriting Peace in the Middle East: U.S. Foreign Policy and the Limits of Economic Inducements. Meria Journal, 2002. március, 6/1. http://meria.idc.ac.il/journal/2002/issue1/jv6n1a7.html (letöltés: 2008. február 17.) • Le More, Anne: Foreign aid strategy. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. • Louai, Balbisi: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei az Európai Unió kibővülésének tükrében. PhD értekezés, 2001. http://www.lib.unicorvinus.hu/phd/balbisi_l.pdf (letöltés: 2008. február 17.) • Navracsics Tibor: Európai belpolitika. Korona kiadó, Budapest, 1998 • Nitzan, Jonathan-Bichler, Shimshon: The Global Political Economy of Israel. Pluto Press, London,2002. • Owen, Roger- Pamuk-Sevket: A History of Middle East Economies in the Twentieth Century. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1999 • Palestine Building the Foundations for Economic Growth. Chapter One: Background. http://www.pecdar.ps/etemplate.php?id=259 (letöltés: 2008. március 23.) 68
• Palestine Building the Foundations for Economic Growth. Chapter Two: Building a firm foundation for growth. http://www.pecdar.ps/etemplate.php?id=260 (letöltés: 2008. március 23.) • Paragi Beáta: A palesztin gazdaság főbb jellemzői és az intifada gazdasági hatása. =Kül-Világ, I. évfolyam, 2004/1. www.kul-vilag.hu. (letöltés: 2007. december 11.) • Paragi Beáta: Az Európai Unió „közös” eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. • Paragi Beáta: Az oslói békefolyamat gazdasági összefüggései. 2008, kézirat. • Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): Developing Palestinian Society. Socio-ecenomic trends and their implications for development strategies. Fafo-report, 242. Oslo, 1998. http://almashriq.hiof.no/general/300/320/327/fafo/reports/242.pdf (letöltés: 2008. február 17.) • Prospects for a sustained development of the Palestinian economy in the West Bank and the Gaza Strip. UNCTAD report a Genfben, 1992. májusában megrendezett konferenciáról. 1993 szeptember. • Rabbani, Mouin: Rock and Rockets. Oslo’s Inevitable Conclusion. =Journal of Palestine Studies, Vol. 30, No. 3. (Spring, 2001), pp. 68-81. • Rabbani, Mouin: Rocks and Rockets: Oslo’s Inevitable Conclusion. =Journal of Palestine Studies, Vol. 30, No. 3. (Spring, 2001), pp. 68-81. • Rostoványi Zsolt: Együttélésre ítélve. Zsidók és palesztinok küzdelme a Szentföldért. Corvina Kiadó, Budapest, 2006. • Roy, Sara: Economic Deterioration in the Gaza Strip. http://www.merip.org/mer/mer200/roy.html (letöltés: 2008. február 17.) • Roy, Sara: Palestinian Society and Economy: The Continued Denial of Possibility. Journal of Palestine Studies, Vol. 30, No. 4. (Summer, 2001), pp. 5-20. • Roy, Sara: Palestinian Society and Economy: The Continued Denial of Possibility. =Journal of Palestine Studies, Vol. 30, No. 4. (Summer, 2001), pp. 5-20. • Samara, Adel: Globalization, the Palestinian Economy, and the "Peace Process". =Journal of Palestine Studies, Vol. 29, No. 2. (Winter, 2000), pp. 20-34. • Sayre, Edward A- Jennifer, C. Olmsted: Structuring a pension scheme for a future Palestinian state. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. 69
• Sewel, David: Decentralization and Intergovernmental Finance in the Palestinian Authority. The World Bank, 2002. http://www1.worldbank.org/wbiep/decentralization/menalib/sewell.pdf (letöltés: 2008. március 4.) • Shaw, Malcolm N: Nemzetközi jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. • Shikaki, Khalil: The Peace Process and Political Violence. Meria Journal, 1998. március, 2/1. http://meria.idc.ac.il/journal/1998/issue1/jv2n1a2.html (letöltés: 2008. február 17.) • Shikaki, Khalil: Willing to Compromise. Palestinian Public Opinion and the Peace Process. United States Institute for Peace, Special Report. Washington, 2006. www.usip.org. (letöltés: 2008. február 29.) • Solt Katalin: Makroökonómia. Tri-mester, Tatabánya, 2001 • Stav, Ariel: Palestine on the Ruins of Israel. In: Israeli, Raphael (Ed.): Dangers of a Palestinian State. Gefen Publishing House, Jerusalem, 2002 • Suleiman, Nasser M.: Economic integration tendencies in the Middle East. http://www.al-bab.com/arab/econ/suleiman.htm. (Letöltés: 2007. december 11.) • The Impact of the Peace Process on Trade in Services: The Tourism Sector in the ESCWA Region, Case-studies of Egypt, Jordan, and the West Bank and Gaza Strip. United Nations, New York, 1998. • The Palestinian economy during the period of the Oslo Accords: 1994-2000. Bét Selem, http://www.btselem.org/english/Freedom_of_Movement/Economy_1994_2000.asp (letöltés: 2008. március 23.) • The Paris Protocol. Bét Selem, http://www.btselem.org/english/Freedom_of_Movement/Paris_Protocol.asp (letöltés: 2008. március 23.) • Watson, Geoffrey R: The Oslo Accords. International Law and the Israeli-Palestinian Peace Agreements. Oxford University Press, Oxford, 2000. • Woodcraft, Clare- Islaih, Khaled: Company law and corporate governance in Palestine. In Cobham, David - Kanafani, Nu’man: (Ed): i.m. • World Development Indicators, The World Bank, Washington, 2000. 70
• Zagha, Adel: Discussion (On Adam, Christopher- Cobham, David- Kanafani, Nu’man: Budgetary and fiscal policy). In Cobham, David - Kanafani, Nu’man (Ed): i.m. • Interjú Dr Jungbert Bélával, a Magyar Köztársaság Ramallahban dolgozó nagykövetével. 2008. április. Internetes források • http://devdata.worldbank.org/AAG/wbg_aag.pdf (letöltés: 2008. március 28.) • http://devdata.worldbank.org/external/CPProfile.asp?PTYPE=CP&CCODE=WBG (letöltés: 2008. április 11.) • http://devdata.worldbank.org/external/CPProfile.asp?PTYPE=CP&CCODE=ISR (letöltés: 2008. április 11.) • http://devdata.worldbank.org/external/CPProfile.asp?PTYPE=CP&CCODE=UGA (letöltés: 2008. április 11.) • http://devdata.worldbank.org/external/CPProfile.asp?PTYPE=CP&CCODE=HUN (letöltés: 2008. április 11.) • http://devdata.worldbank.org/external/CPProfile.asp?SelectedCountry=ISR&CCODE =ISR&CNAME=Israel&PTYPE=CP (letöltés: 2008. március 28.) • http://r0.unctad.org/palestine/pdfs/Statistics.pdf (letöltés: 2008. április 11.) • http://web.worldbank.org/WBSITE/EXTERNAL/COUNTRIES/MENAEXT/WESTB ANKGAZAEXTN/0,,contentMDK:20149751~pagePK:141137~piPK:141127~theSite PK:294365,00.html (letöltés: 2007. december 11.) • http://www.eurojournals.com/IRJFE%20ISSUE%207%20benita.pdf (letöltés: 2008. április 14.) • http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Azsia/izrael /gazdasagi.htm (letöltés: 2008. május 14.) • http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/CFA44CCA-1369-4305-940693B9460E43B7/0/Izraelfőbbgazdaságimutatói.pdf (letöltés: 2008. május 14.) • http://www.pecdar.org/etemplate.php?id=8 (letöltés: 2008. március 23.) • http://www.pecdar.ps/etemplate.php?id=316 (letöltés: 2008. április 11.) • http://www.pecdar.ps/etemplate.php?id=72 (letöltés: 2008. március 23.) • http://www1.cbs.gov.il/ts/ (letöltés: 2008. április 11.) 71
• https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/is.html • https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/is.html (letöltés: 2007. december 10.) • www.passia.org/palestine_facts/pdf/pdf2003/sections1/4-population.doc (letöltés: 2008. április 11.) Egyezmények jegyzéke • Átmeneti Megállapodás. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/interim.html (letöltés: 2008. március 5.) • Elvi Nyilatkozat. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/dop.html (letöltés: 2008. március 5.) • Gáza-Jerikó megállapodás. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/gazajer.html (letöltés: 2008. március 5.) • Hebroni Protokoll. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/hebprot.html (letöltés: 2008. március 12.) • Párizsi Protokoll. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/iaannex5.html (letöltés: 2008. március 5.) • Sharm-el-Sheikh Memorandum. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/sharm0999.html (letöltés: 2008. március 12.) • Wye Memorandum. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/wye.html (letöltés: 2008. március 5.)
72
