A Pál utcai lányok Szerkesztőségünk birtokába jutott egy információ, amiben a rózsaszínű úrilányokkal szemben a liliom színű „keménylányok” harcoltak egy kis játszótérért, ami mind a két csapatnak kellett. Az úrilányok egy kémet akartak beszervezni és természetesen egy szőkét választottak. Megpróbált beosonni az ellenség táborába, de nem tudta, hogy kezdjen hozzá. Végül megkérdezte az egy lilaruhás őrtől: -Elnézést! Meg tudná mondani, hogy tudok bejutni ide anélkül, hogy észrevegyenek? -Javasolnám a falat, át tudsz rajta mászni! -Az nem j,ó letörik a körmöm! -Akkor a bokrok között átkúszhatsz! -Az sem jó, tönkremenne a hajam! Gyere, akkor bemegyünk veled! A tanácskozás sokáig tartott. Mire végeztek, a szőke lány megszédült a sok információ áromlástól, ezért beleesett a vízbe, és jól megfázott. Másnap a csata elkezdődött. A harci eszközök szinte kiszámíthatóak voltak. Az úri lányoknál a csípés, harapás, karmolás volt a jellemző, míg a lilák inkább ököllel ütöttek, és aljas cseleket vetettek be. Már éppen élet-halál harc folyt, amikor valaki felkiált: -Tönkretetted a sminkem! – és sírva elrohant. Egyik pillanatban megjelent a megfázott lány: -Gyertek, most nyitott meg az új játszótér! A rózsaszín csapat elfutott az új terület felé. Így zajlott le a Pál utcai lányok csatája. Gaál Dávid 8. A pályázat 1. helyezett pályamunkája
A kőszegi ember fiai Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember, aki Kőszegen élt. Egy műszaki áruházban dolgozott, de kirúgták, mert állandóan lopott, csalt, sikkasztott, és végül elveszítette az állását, s a családját is, mert sokszor félrelépett. Alkoholista is volt, és a megmaradt kevés pénzéből mindig alkoholt és cigit vett. De ennek az embernek volt három fia, akiket már nem tudott eltartani. Koldult-koldult, de nem járt sikerrel. Három fia közül az egyik elhatározta, hogy belép a politikai életbe. A másik a BKV-nál kapott állást, míg a harmadik apjával csövezett. Később elszánta magát, és bokszolni kezdett, ahol régi jó barátjával egy verekedéses kalandba keveredett. A politikus egy törvény behozatalának vitájából fakadóan keveredett szócsatákba. A BKV-s vezérigazgató lett, és nemrég megtudta, hogy válságba került munkahelye. De ennek a vezérigazgatónak száz meg száz barátja volt. Segítségükkel sikerült megakadályozni a BKV-s sofőrök támadását. A bokszolónak pedig sikerült megvernie régi ellenfeleit, a Plankerhorst-villa lakóit. Ebből videojátékot készítettek, és több mint tízezren töltötték le. Tehát a kőszegi ember fiai sikeresek, míg ő rokkantnyugdíjas lett.
Kiss Adrienn 8. a 2. helyezett pályamunka
Tanyaszabadság Felhívás! Testes, termetes fiúkat keres a Pál utcai tanya kirendeltsége. Az általuk elvégzett munka feladatkörébe tartozna a Bözsi hadnagy által vezetett Pál Mariska tanya védelmi, illetve vetési kiépítése. A rivális farm termésátlagai a mélybe szöktek, így a harc retkes módszeréhez folyamodnak. A fiúk dolga az lesz, hogy a vetésbe feküdjenek, s így hárítsák el a paradicsom bombákat. Természetesen munkájukat bőségesen megfizetnénk, egy 1 évre szóló törökmézes törzsvásárlói kártyát kapnak. Az érdeklődők illetve a testesebb egyedek kérem, jelentkezzenek a tanyán február 31-én. Gyászjelentés Szomorúan tudatjuk kedves hozzátartozóival, hogy a kis Ernőke a szomszédból elhunyt. Halálát hosszas rókázás előzte meg, mely az apja ügyfele, Poppen papa készülő ingére irányult, így az apa, aki mellesleg a helyi tanyaközség vezetője bejelentette, hogy a temetésre nem futja, inkább elinná a pénzt! Baksai Dániel 8. b
A Pál utcai vénlányok A Pál utcai vénlányok című regény arról szól, hogy Wiszel Tünde és az angol királynő megharcolnak a grundért. Tünde hadseregében egy beteg volt, akit Fenyőfa Rózsának hívtak. Tünde megfigyelést tartott Erzsébet királynő tartózkodási helyén. Látták, hogy mennyi fegyverük van, pl.: rúzs, műköröm, szájfény, szemceruza. A megfigyelés közepette felbukkan Rózsa nevű betegünk, aki ugyanúgy az angol királynőnél kémkedett. Másnap beszámoltak arról, hogy mit láttak, és gyorsan a magyar vénlányok felfegyverkeztek, és eljött a várva várt harc. Erzsébet királynő közel 20 nőt küldött a harcba, míg Wiszel Tünde alig 10 főt. De mivel a magyar vénlányok rendszeresen jártak konditerembe, ezért nagyon erősek voltak, és az angol nőket bezárták egy ablak nélküli házba. De látta Erzsébet királynő a vesztét, ezért ki akarta szabadítani seregét. Ez nem sikerült, mert Fenyőfa Rózsa, a beteg katona megakadályozta ezt úgy, hogy egy vizes zsebkendővel letörölte az Erzsébet királynő arcáról a szemfestéket, és ezért az uralkodónő visszavonult. A győztes hadsereg ünnepelt, és Tünde mentőt hívott Rózsának. De mindhiába, mert mire beértek a kórházba, arra az ünnepelt vénlány meghalt. De nem ez volt a legnagyobb gond, hanem, az, hogy kiderült: a grund helyére, amiért harcoltak, emeletes ház épül. Tündi csak szidta magát. Hát így történt ez a különös csata. Holecz Ferencz 8. a
Körmendi csillagok Két gyerek fürdik a Rábában. Az egyik Jóska, a másik Pista. Józsibá éppen arra szimatolt, amikor meglátta őket. Elrabolta és levitte őket a gödrébe, amiben lakott. Ám a két gyerek a nappal leple alatt megszökött és hazament. Józsibától elvisznek valamilyen gyűrűt, amiért az öreg majdnem megőrült, úgy szerette a fényes csecsebecsét. Húsz év múlva Körmendet megtámadták a nádasdiak. Köztük volt Józsibá is, aki egy nagy bunkósbottal futkározott a Kossuth Lajos utcában, mondván, hogy fejbe vág valakit. Erre a nagy kiabálásra megjött Janóbá, aki pedig egy búvárruhában érkezett, mer Norvégiába akart menni búvárkodni a jéghegyek alá. Előugrott az egyik utcából Jóska, aki Józsibát megijesztette úgy egy papírzacskóval, hogy a szegény ember hetedhét határon át futott ijedtében. A váratlan búvárt pedig felvilágosította Pista, hogy Norvégia a másik irányban van. A nádasdiak pedig félvén a körmendiek zacskóitól, hazamentek. A két jóbarát igaz, hogy mára már csak őskövület, de még mindig szívesen gondol rájuk a város. Pataki Péter 8. b
Az egri „emberek” Dobó, a várkapitány ma bal lábbal kelt fel. Ráadásul úgy, hogy egy adag lócitromba lépett. De, ez még semmi! A fogát fogkrém helyett kézkrémmel mosta meg, majd a száját Domestossal öblítette ki szájvíz helyett. Ezen a „csodás” reggelen, mikor az egyik bástyánál járkált, valami emberféle rohant hozzá. Bornemissza volt az. -Dobó, Dobó! –ordibálta -Mondja, mi a probléma! -Támadnak a törökök! Erre Dobó kiköpte a kávéját, és a vár aljánál lévő őrre zúdult. -Akkor készítsék a fegyvereket, és harcra fel! -Igenis! Ezzel elrohant Bornemissza. A csatában a legsiralmasabban szerepelt a kapitány, mert nem tudta megkülönböztetni a magyart és a törököt. Így a csatát a törökök nyerték, így Dobót és Bornemisszát fogságba ejtették. A börtönben végig vitatkoztak. -A maga hibája kapitány, hogy elvesztettük a csatát! -Szerintem, meg a magáé, mert a karddal össze-vissza hadonászik! -Fogja be a száját, mert mindjárt megfojtom! -Előbb én fogom kitörni a nyakát! -Hagyjuk abba szerintem a veszekedést, mert úgyis kivégeznek reggel. -Hát inkább búcsúzzunk el. -Amúgy háttal sosem kezdünk mondatot! -Hát igen. Másnap reggel halálra nevettették őket. Szemenyei Ákos 8.b
A tanári törvényszék előtt előtt Nyilas Mihály duzzogva ült a padban. Itt kell ülnie és unatkoznia, csak hogy az a … az a … az a bizonyos író megírhassa. Mindjárt jönnek elvinni a törvényszék elé a reskontó miatt, ami igazából még mindig ott lapul a zsebében. Na tessék… El sem veszítette, de mégis el kellene, csak hogy megírhassák. Na, mi kopog már megint? Á, már jön is a pedellus, akinek nincs is semmi baja, csak megjátssza, hogy sajnáltassa magát. - Nyilas Mihály jöjjön velem! Misi elindult. Közben Böszörményi járt a fejében. Folyton azzal szokott verekedni. A bicska pedig eltűnt, és nem ő lopta el. Na, ez már megint a könyv miatt van. Misinek semmi kedve nem volt az egészhez. Miért pont őt kellett kiszemelni erre a szerepre? Rejtély. Az igazgató előtt is csak állt, és játszotta a szerepét. Közben arra gondolt, hogy ma este egy kiadós libasült várja otthon. Na, végre vége. Most mennek a szobába, majd jön a törvényszék. Juhé! De addig is unatkoznia kell. A szobában szinte egész végig aludt. Ez nem szerepelt a forgatókönyvben. Most füllentsen az író. A cipők ébresztették fel. Már megint azok az átkozott cipők. Misi utálta a kopogásukat. Azt hitte megjöttek érte. De mégsem. A cipő elhaladt az ajtó előtt. Egyre jobb gondolta Misi. Most jöhet a következő felvonás az unalom színdarabjában. Misi azt sem értette, minek kell ezt csinálnia. Anélkül is meg tudják írni. Vagy nem? Felfoghatatlan. Ha ez így folytatódik, profi műsíró lesz. Eddigi életében nem sírt annyit, mint most. Könyv, regény, történet. Akármi is, inkább menne haza. De most már tényleg megérkeztek érte. Törvényszék jövök már! Utána pedig haza, gondolta Misi. Még hogy ő legyen jó mindhalálig?!
Vásárhelyi Balázs
